lakosság. Ráadásul joggal állíthatjuk, hogy ugyanazok a sztyeppei nomád népek vettek részt mindkét etnikai közösség, vagyis a magyar és az azeri nép etnogenezisében, azaz kialakulásában, nevezetesen kimmerek, szkíták, hunok, avarok, kazárok, szabírok stb. Az azerbajdzsáni nyelv, amelyet több mint 30 millióan beszélnek a világon, köztudottan a török nyelvek csoportjába tartozik, a magyar pedig a finnugor nyelvcsaládba. A török csoport az altaji nyelvcsaládon belül található, a finnugorság pedig az uráli nyelvcsalád szerves része. Néhány tudós véleménye szerint azonban létezett egykoron egy urál-altaji nyelvcsalád is. Nem véletlen, hanem a közös történelemi sors a magyarázata annak, hogy az azerbajdzsáni és magyar nyelvben számos közös szó található. Ezen szavak egy része akár több ezer éves ősi történettel rendelkezik. Eléggé közismert, hogy a kérdéssel foglalkozó tudósok véleménye szerint a harcos magyar lovas nomád törzsek Kárpát-medencei történelmi jelentőségű honfoglalását 895–896 környékén végrehajtó Árpád fejedelem és közvetlen környezete, a vezető réteg kétnyelvű volt, vagyis egyaránt jól beszélt magyarul és törökül is. A legfontosabb szavaink gyakran ugyanúgy hangzanak: például az azerbajdzsániak most is azt mondják, hogy „ana”, ami magyarul anya, az azeriek az édesapjukat atanak nevezik, ami a magyarban kétségen kívül az atyának felel meg. A Budapesten kiadott etimológiai szótár szerint az ember etimon egyelőre ismeretlen eredetű, etimológiájú. Török nyelvekből azonban ezt a szót talán mégiscsak meg lehetne magyarázni, ahol em jelentése „nő vagy asszonyt”, a ber szemantikája pedig „ajándék”. Úgy gondolom, egyáltalán nem lehet kategorikusan kizárni, hogy a magyar ember szó eredeti jelentése: „nő (asszony) ajándéka” lehetett. Nem fér hozzá kétség, hogy az azerbajdzsáni és a magyar azonos sorsú testvéri népnek tekinthető. Sajnálatos módon azonban az évszázadok alatt az ősi testvéri viszonyt már elfelejtettük. Ezért is nagyon fontos baráti törekvés, hogy ezt az információt terjesszük a magyarok és azeriek körében egyaránt. A továbbiakban szeretnék néhány információval szolgálni az azerbajdzsáni zenéről. Az azerbajdzsáni zeneművészet hosszú történelemmel rendelkezik Ez a zene magába foglalja az egyszerű emberek énekelte népdalokat, a fél-professzionális előadók által előadott hangszeres népzenét és a szintén félhivatásos ásikok művészetét. Ezután említjük a kifinomult mugam zenét, végül a komolyzenét, mely sokszor kölcsönöz elemeket, sőt stílusokat is a népzenéből illetve a mugam zenéből. Az azerbajdzsáni népzene a legkorábbi zenei műfaj, melyet a jelen könyv részletesebben tárgyal. Számos népzenei kottakiadvány van, és a
9