Régiség szótár
A bútor applikáció: rátétmunka, az alapanyagra egy másik anyagból készített díszatést helyeznek rá armoire: ajtós ruhaszekrény, de fegyvertárra, könyvtári szekrényre is használják a kifejezést basrelief: lapos dombormű, féldombormű bergére: kárpitozott karosszék, a XVIII. században terjedt el Franciaországban cabriol: hajlott vonalú, néha karmos bútorláb fahajlítás: főzéssel, gőzzel képlékennyé tett farudak vasmintk közé hajlítása. Száradás után a fa megtartja az így kialakított hajlott formát. Ez a Thonet féle hajlított bútortechnika alapja. feszton: faragott virág, levél és gyümölcs füzérdísz fríz: ornamentális szegély bútorpárkányokon, keretezéseken inkrusztáció: idegen anyagokkal készített berakásos síkdíszítés bútoron, faburkolat felületén intarzia: ragasztással felhelyezett faberakás, különböző színű és fajtájú faanyagokat fűrészelnek ki és raknak össze a berakáshoz konzolasztal: nagy falitükör alatti díszes félasztalka patina: fémen és fán a levegő behatására és oxidáció következtében keletkező lerakódás, elszíneződés politúrozás: furnérozott, csiszolt bútorfelületek fokozatos fényezése szeszes sellak oldattal tabernákulum: fiókos felsőrészű írószekrény, középen a kisebb ajtó mögötti díszes belső kiképzés szentségházra emékeztet
Régiség szótár
Az óra armirális gömb: ókori csillagászok által használt eszköz, központi tengelyre rögzített mozgó gyűrűkből áll bélhúr: a rúgóházat a mozgócsigával összekötő állati eredetű fontal, súlyt szoktak ráakasztani a súlyhajtású óráknál billegő: hordozható órák egyes fajtájának a szabályozója. Inga nélküli szerkezetekben egy kerék szabályozza lengve a szerkezet működési sebességét. ciklois fogazás: fogaskerék fogának az alakja az óraszerkezetekben foliot a mechanikus óraszerkezet első szabályozója gátkerék: annak a fogaskeréknek a neve, amelyik az orsós gátszerkezet emelőihez kapcsolódik gong: spirálisan a szerkezet köré hajlított, edzett acélból készült rúgó. Ezt szólaltatják meg az ütőszerkezet kalapácsai egész-, fél- és negyedóránként. ingalencse: lencse formájú tömeg, az ingaszabályozó végére helyezik kalap: a szerkezetet és a számlapot tartalmazó felső rész a padlóóráknál középidő: a szoláris és az óra által kijelzett idő közötti különbség kiszámítása. 1695ben Huygens számította ki először. párkány: az óratok különböző formában létzető felső lezárása. rugóház: fémgyűrű, ebbe helyezik a hajtórugót váltakozás: az inga vagy billegő ingásának a fele (más néven féllengés) villa: a horgony vége a szabad horgony gátszerkezetekben, ez kapcsolódik a billegőhöz
Régiség szótár
A porcelán áttörés: a porcelán felületén megrajzolt mintán lyukak kialakítása, általában áttörőkéssel biszkvit: magas tűzön égetett, matt felületű, mázatlan porcelán citling: a porcelán felületének megmunkálásához használt szerszám csukott öntés: a folyékony halmazállapotú porcelánmasszát két gipszfal közé öntik, és addig töltik bele a masszát, míg a gipszfalak között a gipsz vízelvonóhatására ki nem alakul a tömör porcelántárgy végleges formája égetés: a hő hatására a nyers porcelánmassza fokozatosan elveszti víz- tartalmát és megkeményedik. A hevítés során 1400 celsiusfoknál válik teljesen tömörré a porcelán. hublihúzás: belülről üreges masszabábok (=hublik) készítése kézzel a formázómasszából. A hublikat később a gipszforma üregébe helyezik, hogy segítségével kialakítsák a porcelántárgy belsejének az alakját. kaolin: a porcelánmassza alkotóeleme, nagy tisztaságú, fehér színűre égő, könnyen alakítható és magas tűzállóságú anyag litofánia: a technika lényege, hogy a porcelánlap a rávésett dombormű vastagságának megfelelő mennyiségű hátulról érkező fényt enged át, ezáltal egy szürkés tónusú, fényképszerű hatás érhető el máz: a kerámiatárgyak felületére felvitt szilikát olvadék, a tárgy felületét tömörré, folyadékzáróvá teszi, szilárdságnövelő és díszítőjellegű staffálás: színnel vagy arannyal történő díszítési mód; a fogók, fülek, reliefek és egyéb figurális kiképzésű felületek további dszítése zsengélés: a porcelántárgy első, viszonylag alacsony fokon (kb. 800 celsiusfok) történő égetése