PécsiBölcsész 2010 december

IV. évfolyam 3. szám

Reform R f vajúdás júdá parlamentáris parlamentá l tá módon I Művészek és jogászok szomszédságában – A Zsolnay negyedbe költözik a BTK I Közösségi összefogással a céltalan erőszak ellen I Jogbiztonság helyett érjük be jóindulattal I „Ateista” karácsony

BÖLCSÉSZ KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS PERIODIKA PB 2010 12.indd 1

Csendes éj...

“A decemberben parlament elé kerülő, a médiaszolgáltatásokról és a kommunikációról szóló törvénytervezet totális ellenőrzést biztosítana a Médiatanácsnak, és rajta keresztül a kormányzatnak az elektronikus, internetes és nyomtatott sajtó felett.

Ezzel Magyarországon 2011. január 1-jén megszűnne a sajtószabadság.

Vele együtt lehetetlenülne el a vélemény és a szólás szabadsága is. “ -- Magyar Narancs, 2010. december

2010.12.18. 16:20:07

PB 2010 12.indd 2

2010.12.18. 16:20:07

Margóra – Szerk. - Bálint Dávid 4 Reformvajúdás parlamentáris módon - Lenthár Balázs 5 Művészek és jogászok szomszédságában - Bálint Dávid, Várnagy Szabolcs 6-7 Hazafi vagy áruló? – történelmi alakok balról és jobbról - Lenthár Balázs 8-9 Csak lazán, mint a helyszínelőkben - Nagy Éva Anna 10 Többcsatornás besugárzás – MÉDIA Konferencia 2010 - Takács Gábor 11 Közösségi összefogással a céltalan erőszak ellen - Göbl Zsombor 12 Jogbiztonság helyett érjük be jóindulattal - Bálint Dávid, Várnagy Szabolcs 13-15 Királyok a házban - Vidó Gábor 16 Nikotin- és koffeinsokk a vizsgaidőszakban? - Szántó Renáta 17 Harlemi módszerrel a roma gyerekekért? - Szántó Renáta 18-19 Bölcsész bajnoki remények?! - Egyetemi Nagypályás Labdarúgó Bajnokság - Takács Gábor 20 Szarajevóban is a dobogón – Megvédte bronzérmét a PTE futsal válogatottja - Takács Gábor 21 HÖK-ös éveim mérlegen - Bálint Szabolcs 22 „Új képek” nyomában – Nyolcak tárlat a Modern Magyar Képtárban - Vidó Gábor 23 A zene új birodalma – A Kodály Zoltán Konferencia- és Koncertközpont - Tatay Eszter 24 „Mondd meg, hogyan maszturbálsz, s megmondom ki vagy!” - Vidó Gábor 25 Interjú a Balkán kapuja? szerzőjével - Stemler Miklós 26-27 Amikor a szavak ölnek… - Chuck Palahniuk: Altató - Kovács Réka 28 Invázió a magyar forgalmazásban – újjá építik a hangyák a piacot - Hajdu Mariann 29 Hollywood a közösségi hálók csapdájában - Pál Balázs 30-31 Irodalmi Pályázat - 32-33 Európa nyugati csücskében – Erasmus-szal A Coruñaban - Rákos Blanka 34 Kiskorsó reloaded – egy név, két élet - Lenthár Balázs 35 „Még mindig rengeteg álmunk van” – interjú a 30Y-al - Stemler Miklós 36-37 „Ateista” karácsony - Kovács Réka 38

Pécsi Bölcsész - bölcsész kulturális és közéleti periodika Kiadja a PTE BTK Hallgatói Önkormányzata.

Megjelenik havonta - IV.évfolyam 2. szám 2010. December 21.

Felelős kiadó: Bálint Szabolcs Főszerkesztő: Bálint Dávid (pecsibolcseszinfo@gmail.com) Korábbi főszerkesztőnk: Stemler Miklós (2004-2009) Főszerkesztő-helyettes: Várnagy Szabolcs Lapszerkesztő: Rákos Blanka Olvasószerkesztő: Mészáros Gabriella Tördelőszerkesztő, arculat: Barabás Norbert Borítóterv: Lugosi Tamás (scham) Grafikák: Hetsch Ferenc Szerzőink: Szántó Renáta, Göbl Zsombor, Kovács Réka, Lenthár Balázs, Pál Balázs, Priskin Zsófia, Takács Gábor, Vidó Gábor, Nagy Éva Anna, Hajdú Mariann, Tatay Eszter, Miklán Bianka, Zsótér Vivien, Stemler Miklós Fotó: Iváncza Boglárka, Molnár Fanni Kata, Taragyia Tomiszláv Cím: 7624. Pécs, Ifjúság útja 6. - Diákcentrum Telefon: +36 (72) 503 600 / 4235 Fax: +36 (72) 503 613 Honlap: www.pecsibolcsesz.hu, pecsibolcseszinfo@gmail.com

3 PB 2010 12.indd 3

3

2010.12.18. 16:20:08

KAPTÁR BÁLINT DÁVID

MARGÓRA „Minden arénát, porondot utálok, Tehetségért aprópénz jár, tudom, Kecsegtetnek minket nagy változások, De régi szarba lépünk az új úton.”

- Vlagyimir Viszockij Emlékszel, Lajoskám, amikor vagy három hónapja a COOP 163-as számú italboltjában arra ocsúdtunk, hogy újra értjük a politika nyelvét, pedig vagy ’70 óta masszívan dolgoztunk azon, hogy kimossuk magunkból? Álltunk somolyogva, miután kimértünk magunknak a Gondűző fehérből vagy fél kiló bádogszívet, aztán csak azt vettük észre, hogy Schmitt Pali a köztársasági elnök már kitudja mióta. Pali. Ott nevettél, hogy mekkora szockó playboy volt, most pedig nézzük csak meg, elnök úr.

Aztán Pityunk a szilva fölött kiigazított minket, hogy gyakorlatilag ugyan mindegy, mert a sportolókban ott a csapathűség, és most igazából más a csapatkapitány.

Akkor kezdtél rá: „Ferikém ismered azt a viccet, amikor magyar szabadsajtó megírta, hogy az alkotmánybíróság elmeszelt egy törvényt…”. Na akkor volt, amikor azt is megértettük, hogy nem csak a politika nyelve talált újra ránk, hanem az öltönyösök is. „Jó napot Ferenc. Úgy halottuk, kicsit megzavarodott itt a rohanó politikai életben. Megértjük, sok mostanában az innen-onnan hallható nemzetbomlasztó lózung. Gondoltuk, hogy kicsit beszélgethetnénk, hogy tiszta képet kapjon a nemzeti együttműködésről.”

Aztán hibáztunk Lajoskám, ahogy szoktunk. Akkor is vitt a véred, én meg hagytam, mint mindig. Odakacsintottál a fröccsöd fölött: „Hú fiúk, hát most fiatalodtam vagy harminc évet…”. Persze kontráztak egyből: „nem, nem erről van szó. Ez az emberekért történik.”. „Ezért kéne elvenni a fiataloktól a nyugdíjukat?” – morogtam oda nekik, emlékszel? „Lehet, hogy kellemetlen, de egy új Magyarországért tesszük mindezt. Ki állná a maguk nyugdíját különben, hogy itt ücsöröghessenek minden nap?”

Onnét aztán nem volt megállás, emlékszel? Mondtam öltönyöséknek: „Azt hittem, a nyugdíjunkat mi már befizettük a nyugdíjjárulékunkkal réges-rég.”. Erre: „De azt az előző kormány elherdálta”. Te meg visszakézből: „És erről a fiatalok tehetnek?”. „Az országért tesszük.”.

taktika és etikáját. Tudják: csalni, rabolni, ölni egy társadalomban elfogadhatatlan, kivéve, ha a forradalom érdekei megkívánják…”.

Aztán meg hogy kikérték maguknak, mert ők igenis demokraták, ez egy demokratikus ország. Emlékszel? Aztán már megint te vágtad magunk alatt az ágat: „Jahh, a sajtósok is érzik már a bőrükön, hehe”. „Az önök érdekeit is szolgálja, hogy olyan híreken keresztül ismerjék meg a napi történéseket, amik biztosan a valóságot írják le az önök számára a sok ferdítés és hazugság nélkül…”. „Ezt is ismerjük már…” kontráztam. Ekkor kezdett a kisebbik nyakán az ér kidagadni a csinos kis öltönyében. „Miről beszél már megint?” – hebegett ott nekünk, emlékszel? Erre kórusban hát „Aczél elvtárs” dőltünk ott a röhögéstől, a Lulu még be is rakta nekik az Európa Kiadót, Agyamban kopasz cenzor ül… Ekkor kértek meg minket, hogy jöjjünk el egy kicsit beszélgetni családi ügyben. Te még az ajtóból vissza is szóltál: „Ferikém, látod, Kelet-Európában csak a ragok változnak, az ember ugyanaz marad. Emlékszel?”

Aztán már nem láttalak viszont. Azóta se, pedig a legtöbb barátunkkal összefutottam már errefelé. Peti, tudod, az újságtól, meg Tamás, az az okostojás jogász gyerek is előkerült azóta. Ha jó helyen vagy, írj majd.

Itt minden rendezett, tiszta, együttműködő és nemzeti. Üdvözöl barátod, Ferenc Recsk, Új utca 60.

2011. február 01.

Kontra: „De ez tisztességtelen.”. Öltönyék meg: „Mindnyájunknak kell áldozatokat hozni a…” „Forradalomért, tudjuk, na látják. Lukács elvtárs is megmondta.” – azt hiszem Lajoskám, hogy itt volt az a pont, ahol elkúrtuk, de emberesen. „Micsoda?!” – akadtak ki – „Jobb, ha tudja, mi az Alkotmányvédelmi Hatóságtól vagyunk”. „Hát fiúk, fiúk”- mondtam – „Akkor maguknak főleg ismerni kellene itt a nagy forradalomban Lukács György

4 PB 2010 12.indd 4

2010.12.18. 16:20:08

KAPTÁR LENTHÁR BALÁZS

REFORMVAJÚDÁS PARLAMENTÁRIS MÓDON » A FELSŐOKTATÁSI TÖRVÉNYTERVEZET VITÁJÁNAK ÚJABB FEJEZETEI A több aspektusból is ambivalensnek bizonyuló felsőoktatási törvénytervezetről tartottak hallgatói fórumot a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Hallgatói Önkormányzatának szervezésében. A hallgatói aktivitás a hirtelen hóesésben is megmaradt, a Tudásközpont nagytermében mintegy 200 hallgató részvételével valósult meg párbeszéd a rektori vezetés és a hallgatói képviseletek delegáltjai között.

A fórum több kérdéskör bejárásán keresztül foglalkozott a törvénytervezettel, melyek során a hallgatók is több kérdéssel, illetve javaslattal járultak hozzá a végső álláspont kialakításához. Ezt követően az összesített állásfoglalást a rektori vezetés eljutatta a tárcához. A PTE szenátusa a törvénytervezet célját tekintve egyetért a tárcával, viszont számos benne foglalt intézkedést – mint a hallgatói jogkörök megkurtítását, a fővárosi és vidéki felsőoktatási intézmények közötti esélyegyenlőség biztosítását – túlzónak, illetve nem eléggé átgondoltnak tart. A fórumon elhangzott az is, hogy a törvénytervezet két emelt szintű érettségit tartana szükségesnek a felsőoktatási intézménybe való bekerülés feltételeként, viszont ez az elképzelés nem volna túl célszerű, ugyanis a drasztikus hallgatócsökkenésen túl mást nem lehetne vele elérni. Ezzel szemben, ha a közoktatás minőségét próbálná a törvény fellendíteni, azzal ugyanúgy elérhetővé válna a magasabb tudásszint. A jelenlegi színvonal emelésével a rektori vezetés is egyetért.

A hallgatói képviseleteknek az egyetemi döntéshozó szervekben eddig meglévő 25-33%-os reprezentációs rátáját az új tervezet 10-15%-ra szorítaná vissza, és számos fontos kérdésben, például a TVSZ esetében az eddig meglévő egyetértési jogot egyszerűen véleményezési joggá degradálná. Ez lényegében a hallgatói érdekképviseletek munkájának totális ellehetetlenítésével járna. Ha tényleg indokolt a hallgatói részvételi

arány csökkentése úgy annak meghatározását egy 1525%-os intervallumon belül helyezné el a PTE EHÖK és a rektori vezetés azzal a kikötéssel, hogy ezen a skálán belül mindig az adott intézmény dönthessen.

Ezen felül dr. Bódis József garantálta, hogy a PTE karain a hallgatói részvételi arány ezen skála mindenkori maximális értékén lesz meghatározva.

A Pécsi EHÖK elkészítette saját állásfoglalását a készülő felsőoktatási reform tervezetével kapcsolatban, melyet az egyetem szenátusa elfogadott, majd azt továbbították a rektori konzultáció felé, ezután az összegyetemi állásfoglalás részeként elküldték a Nemzeti Erőforrás Minisztériumnak. Az EHÖK illetékesei az ügy további várható fejleményei kapcsán kifejtették, január folyamán az EHÖK fel kívánja keresni a pécsi országgyűlési képviselőket, illetve a megyei közgyűlés pécsi kötődésű tagjait, akikhez az EHÖK és a HÖOK állásfoglalásának egy-egy példányát szeretnék eljuttatni.

A felsőoktatási törvény tervezett reformjával kapcsolatban a legújabb fejlemény, hogy Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár több lényegi kérdésben visszadobta a hallgatói érdekképviseletek közös álláspontjában javasolt kiigazításokat. A HÖOK az eseményeket követően december 14-én rendkívüli választmányi ülést hívott össze, melyen a további lehetséges lépéseket vitatták meg. Az aktuális részletekről a HÖOK és a Pécsi EHÖK honlapjain keresztül tájékozódhattok. Eközben a parlamentben is felpörögtek az események, ugyanis Pokorni Zoltán – a parlament Oktatási, tudományos és kutatási bizottság fideszes elnökének – a reform tervezetével kapcsolatos kritikájához, mely szerint nem látja a tervezetben a lehetőséget az oktatás minőségi fejlesztésére, a Népszabadság információi szerint demonstratívan felsorakozott a frakció is. Hoffmann Rózsa később arról nyilatkozott, hogy tisztázták a félreértést, és a tervezetnek továbbra is sok támogatója akad. A vélemények, javaslatok mérlegelését követően remélhetőleg újabb egyeztetésre is esély lesz a témában, a végleges tervezet várhatóan tavasszal fog a parlament elé kerülni.

5 PB 2010 12.indd 5

5

2010.12.18. 16:20:08

KAPTÁR BÁLINT DÁVID

MŰVÉSZEK ÉS JOGÁSZOK SZOMSZÉDSÁGÁBAN » A ZSOLNAY NEGYEDBE KÖLTÖZIK A BTK A májusi kétségek után ma már biztosnak tűnik, hogy a BTK két tanszéke – a Kommunikáció- és Médiatudományi, valamint a Szociológia – is kiköltözhet a Zsolnay Kulturális Negyed E25-ös épületébe. Így a bölcsészek régi és új campusában is kisebb lesz a zsúfoltság. A kommosok és szocosok a művészetisekkel karöltve a város másik végén, a jogászok, közgazdászok és a Tudásközpont szomszédságában folytathatják tanulmányaikat az EKF hagyatékaként díszelgő új komplexumban.

Májusi számunkban már cikkeztünk arról, hogy a PTE a Zsolnay Kulturális Negyedben is épületeteket kaphat, ám akkor az egyetem és a város közötti megállapodás kérdésesnek tűnt. Imhof Gábor, a PTE gazdasági főigazgatója akkor kifejtette, hogy az egyetem nem kívánja felrúgni a várossal kötött szóbeli megállapodást, pusztán arról volt szó, hogy az eredeti koncepcióban szereplő intézmények között – Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Filmtudományi és Vizuális Kultúra Szeminárium, Művészeti Kar – akadt olyan, amely iránt az érdeklődés a hallgatók irányából az évek során csökkent, így felmerült, hogy más tanszékeket költöztessenek át.

A városnak és az egyetemnek a Zsolnay negyedre vonatkozóan konkrét szerződése jó ideig nem volt. Dr. Páva Zsolt, Pécs Megyei Jogú Város polgármestere, és Dr. Bódis József, a PTE rektora végül 2010 szeptember 17-én írta alá a tervezett költözés hátterét biztosító előszerződést. A végleges kontraktus megkötése jelenleg folyamatban van, ezt követően fognak véglegesítésre kerülni a pénzügyi vonatkozások, jelesül, hogy menynyiért fogja bérelni az egyetem a Zsolnay-negyed körülbelül 14 000 négyzetméteren elhelyezkedő egyetemi

területét. Ezt megelőzően a BTK vezetése óvatos volt a költözés kérdésében.

A Zsolnay Kulturális Negyed terve 2006-ban készült el az EKF projekt keretein belül. A negyed Pécs városközpontjától keletre, a Budai külvárosban helyezkedik el egy 7 hektárnyi ipari területen. A tervek kidolgozásának kezdetén városi-kormányzati szándék is volt, hogy az egyetem is kapcsolódjon be az új városrész kulturális életébe. A költözés nemcsak arról szólna, hogy az intézetek szedik a sátorfájukat és áthurcolkodnak A-ból B-be, hanem a fejlődéséhez szükséges elengedhetetlen kitörési pontot jelentene. A Zsolnay Kulturális Negyed a tervek szerint olyan új központot biztosítana a városnak, ahol különleges szerepet kapna a kultúra. Ennek megfelelően a művészeti és a vizuális oktatásnak is itt lenne a helye. A szándéknak megfelelően az első biztos költöző a Művészeti Kar lett, majd további tárgyalások indultak a Bölcsészettudományi Kar néhány tanszékének átköltöztetéséről is.

A kezdeti koncepció alapján a Filmtudományi Tanszéknek kellett volna költöznie, de kis létszáma miatt, és az új épület megfelelő kihasználása érdekében a kari vezetés másképp döntött. A Zsolnay negyedben a múlt tanévek óráinak modellezését követően, hosszas egyeztetések után a választás a Kommunikáció és Médiatudomány mellett a Szociológia tanszékekre esett. Az előbbiek az egyetem legnagyobb oktatói-hallgatói létszámú szakjai között szerepelnek, melyek elegendőek ahhoz, hogy feltöltsék az új épületet.

A Filmtudományi Tanszék kiköltözése elmarad, mivel velük együtt viszont már túl sokan kerülnének a negyedbe, ami által a tanszékek új elhelyezkedési helyzete nem javulna – „Érthetően egyik tanszékünk sem akar rosszabb körülmények közé kerülni, mint amilyenekkel jelenleg rendelkeznek. Volt olyan hogy a Filmtudományi és Vizuális Kultúra Tanszék is költözik a Kommunikáció- és Szociológia tanszékekkel együtt, de ez esetünkben a csöbörből vödörbe klasszikus esete lett volna, hiszen így az új helyszínen alakult volna ki zsúfoltság.” – fogalmazott Dr. Fischer Ferenc a Bölcsészettudományi Kar dékánja. Arra viszont lehetőség lesz, hogy

6 PB 2010 12.indd 6

2010.12.18. 16:20:14

KAPTÁR VÁRNAGY SZABOLCS

a filmesek gyakorlati képzései a keleti campus modern vágótermeiben kerüljenek megtartásra.

A BTK campusának területe megközelítőleg 14 000 négyzetméter, ám a ’90-es évek közepe óta a hallgatók száma megduplázódott. Az egyetem Rókus utcai épületében – ahol a Szociológia Tanszék is található – ez a folyamat helygazdálkodás szempontjából okozott egyre nagyobb problémákat: „A Rókus utcai épületünk helyzete fokozatosan egyre nyomasztóbb gonddá vált. Az épületen – mely ugyan akkora, mint a Zsolnay E-25ös – kilenc tanszék osztozik 60 oktatóval, és mint már említettem, általánosságban a tanszékek, különösen a szociológia és szociálpolitika hallgatói létszáma megduplázódott. A mostani őszi szemeszterben az oktatást csak a Pollack Mihály Műszaki Kar „K” épületi termeinek igénybevételével lehetett csak megoldani. A zsúfoltság miatt a tanári elhelyezések méltatlanok, másrészt a nagy előadások funkcióinak a termek nem tudnak megfelelni, s méltatlan az elhelyezés a hallgatóság számára is.” – összegezte az állapotokat Dr. Fischer Ferenc.

A tervezett átköltözés helyszínéül a Zsolnay-negyed E25-ös épülete fog szolgálni, amely a Zsolnay Vilmos úton, az új híd mellett található. A negyed összterülete megegyezik a BTK mostani campusának területével, melyből a Művészeti Kar területét leszámítva mintegy 2400m2-t vehet birtokba a BTK. Az épületben a tervek szerint helyet kap egy 140 férőhelyes előadóterem, melyet az igények felmérését követően a kari vezetés kérésére az eredeti 107 férőhelyről bővítenek erre a kapacitásra. Az előadóban – mely filmvetítésre is alkalmas lesz – konferenciák és egyéb egyetemi rendezvények kaphatnak új helyszínt, illetve más tanszékeknek is lehetőségük nyílik majd nagyelőadásokat tartani, hogy az ideális kihasználtságot fenntarthassa az intézmény.

A kiköltözés számtalan előnye mellett természetesen bizonyos hátrányokkal is jár. Egyes fórumokon kérdésként merült fel, hogy a BTK tanszékei között hogyan lehet problémamentesen megoldani a továbbiakban a hallgatók mozgását. Dr. Fischer Ferenc lapunk kérdésére a témában elmondta, az egyetem olyan buszkörjárat indítását kezdeményezi, mely a mostani nyugati, és a bővülő keleti campus között közlekedne. Ezzel megoldódna a többszakos hallgatók problémája, valamint a Tudásközpont is egyszerűbben elérhetővé válna.

A költözés dátuma a BTK tanszékei szempontjából még nem biztos, de annyi tudható, de annyi tudható, hogy a műszaki átadás 2011 őszén lehetséges.

A Művészeti Kar hallgatói következő tanévüket már a Zsolnay negyed falain belül kezdhetik meg.

Keretes 2 Szíjártó Zsolt, a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék vezetője, májusi számunkban kifejtette: „egy nagyon izgalmas térben és helyszínen, egy kulturális negyed pezsgő életében tudná magát megjelentetni a kar, nagyon nagy előny lenne presztízs szempontjából is. Ha ebből a BTK ki akar maradni, az hatalmas öngól. Sohasem jó elzárkózni, folyamatosan keresni kell az új lehetőségeket, kapcsolódási pontokat.”

A tetőtérben kialakításra kerülő vágóés munkaszobákkal a Kommunikáció és a Filmtudományi Tanszék hallgatói kapnak végre minőségi gyakorlati helyszíneket. Mint Szijártó Zsolt, a Kommunikáció és Médiatudományi Tanszék tanszékvezetője elmondta, a tanszék jelenlegi épületében a kommunikáció szakos hallgatóknak a gyakorlati oktatás lebonyolítására nem áll rendelkezésére elég tér. Ezért is fontos, hogy az E25-ös épületben lehetőségük nyílik a rádiós, a nyomtatott, valamint az elektronikus sajtó szélesebb körű szakmai gyakorlatára.

7 PB 2010 12.indd 7

7

2010.12.18. 16:20:15

KAPTÁR LENTHÁR BALÁZS

HAZAFI VAGY ÁRULÓ? » TÖRTÉNELMI ALAKOK BALRÓL ÉS JOBBRÓL Ezen portrésorozatunkban kísérletet teszünk a XX. századi magyar történelem szempontjából mérvadó, illetve a különböző történetszemléletek által ellentmondásosan kezelt politikusok jobb, illetve baloldali szemléletmód szerinti bemutatására. Nem célunk a vitában tiszta helyzetet teremteni, csupán felvázolni azokat a toposzokat, melyeknek köszönhetően a célkeresztben álló személyre az egyik oldal hősként, míg a másik oldal gyilkos árulóként tekint. Az ítélkezést az olvasóra bíznánk.

Károlyi Mihály: A szabadság és a szocializmus élharcosa vagy nemzetének árulója?

Az utóbbi hetek belpolitikai villongásainak érdekes momentuma volt a Károlyi-szobornál alig egy hét alatt lejátszódott szélsőjobb, illetve szélsőbaloldali tüntetés, amely tökéletesen ábrázolta, hogy a mai napig sincsen konszenzus Károlyi szerepét illetően a köztudatban.

KÁROLYI MIHÁLY A JOBBOLDAL SZEMSZÖGÉBŐL A jobboldali közvélekedés Károlyi Mihályt már az első világháború idején meggyanúsította a hazaárulás vádjával, mivel egy, a Központi Hatalmak oldalán harcoló ország országgyűlési képviselőjeként elvbarátaival karöltve már 1917-től kezdve nyíltan hangoztatta antantbarátságát. 1918. október 31-én Károlyi hatalomra kerülésével egy időben meggyilkolták az egyetlen olyan politikust Magyarországon, akitől Károlyi félthette volna a hatalmát, gróf Tisza Istvánt. A merénylettel kapcsolatban a mérsékeltek a frissen kinevezett miniszterelnök közvetett, a vérmesebbek közvetlen felelősségéről beszélnek.

Kormányzása idején jelentette ki hadügyminisztere, Linder Béla azt a híres mondatot, miszerint: „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!”.

A Károlyi-kormány aktív hazaárulását hivatott bizonyítani, hogy Linder a tanácsköztársaság összeomlása után Pécsett a Doktor Sándor-féle „Baranya–bajai Szerb– Magyar Köztársaság” létrejötte fölött bábáskodott, majd a későbbi Jugoszláviába emigrált, ahol Tito díszsírhelylyel és katonai temetéssel honorálta szolgálatait.

Károlyi hatalmas hibájaként tartja számon a jobboldal azt, hogy nem próbálta megvédeni a határokat, hanem az antant barátságában bízva a hadsereg leszerelésével próbált jó pontot gyűjteni a nyugati szövetségeseknél, így Károlyit és kormányát közvetlen felelősség terheli a trianoni katasztrófa bekövetkezte miatt. Ellenpéldaként szokták megemlíteni a magyarországi eseményekkel csaknem párhuzamosan zajló törökországi háborút, mely bebizonyítja, hogy ha valaki nem fél összerúgni a port az antanttal, akkor van lehetősége aktívan beleszólnia az előzetesen megszabott határok kiigazításába. Musztafa Kemál tábornok (a későbbi Atatürk) alkudozások és a hadsereg leszerelése helyett pontosan ezt csinálta, tehát az országban tartózkodó görög csapatokat két csatában megverte, majd minden komolyabb következmény nélkül kiszorította Anatóliából, mivel az antant országok lakossága is legalább annyira unta már a háborút, mint a legyőzöttek.

Károlyiról tudni vélik, hogy amikor saját birtokait elsőként osztotta szét jobbágyai között, akkor azok a birtokok papíron már nem az ő tulajdonában voltak, mivel a gróf nemes egyszerűséggel elkártyázta azokat, és törlesztés helyett politikai tőkét kovácsolt belőlük. Összességében a jobboldal Károlyi képe egy tehetségtelen, hataloméhes, viszont mégiscsak átmeneti figurát tár elénk, egy magyar Kerenszkijt, aki korántsem a baloldali demokrácia tragikus hőse, szerepe egyedül a kommunista diktatúrákat támogatók szemszögéből értékelhető.

Végezetül álljon itt egy kortárs, Tormay Cecile írónő véleménye: „Károlyi még akkor is elrettentő példaképe marad az ész nélkül költekező kiskorú grófnak, midőn a feje már kopaszodott, és ő már régen nem a magáét, hanem az ország kincseit prédálta. (…) Ez az ember, aki ma is olyan ortográfiával ír, mint egy szerényebb polgári házban szolgáló szakácsnő, és aki vezérlő politikus létére sohasem tudott tisztába jönni a magyar közjog alapelveivel, kétségkívül a leggyöngébb koponya mindazok közül, akik ezer esztendő óta vezérszerepet vittek a magyar közéletben. (…) Magyarország életének legtragikusabb órájában, midőn szükség lett volna a nagy elődök minden hitére, hazaszeretetére, bölcsességére, bátorságára és ékesszólására, egy politikai szövetkezet cinizmusa ezt a démoni dilettánst taszította ki a világtörténelem színpadjára. Szereplésével kiszámíthatatlan

8 PB 2010 12.indd 8

2010.12.18. 16:20:15

KAPTÁR LENTHÁR BALÁZS

kárt okozott az országnak, és oly mérhetetlen gyalázatot hozott a nemzetre, amit a vér és a könnyek óceánja tudna lemosni.”

KÁROLYI MIHÁLY A BALOLDAL SZEMSZÖGÉBŐL Elsősorban a hazaárulás vádját azzal az érvvel hárítja el a baloldal, hogy az ország, és egyben az Osztrák-Magyar Monarchia sorsáról az antant már 1916-ban döntésre jutott, így a történeti helyzet kialakulásában Károlyi szerepe gyakorlatilag irreleváns, míg Trianon kérdésében sokkal többet nyomott a latban Tisza István kiegyezéstől elzárkózó 1917-es politikája, valamint, hogy magát a diktátumot sem Károlyi, hanem a Horthy Miklós által kinevezett Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök írta alá. Az elhíresült Linder-beszédet úgy értelmezik, hogy a Monarchia seregét nem akarta többé látni, és egy új nemzeti hadsereg megteremtését szorgalmazta.

A jobboldalon kedvelt törökországi hasonlatra azzal kontráznak, hogy mások a területi, földrajzi viszonyok, és Törökországnak akkor Szovjet-Oroszország is szövetségese volt – ahogy nekünk is (a szerző) –, illetve a Közel-Keleten lévő olajlelőhelyek szövetséges kézben voltak, és nem volt értelme a további háborúzásnak.

Külpolitika tekintetében nagyjából ennyiben ki is merül

Károlyi elemzése, viszont a jobboldalnál sokkal behatóbban foglalkoznak a belpolitikával. Az ő nevéhez köthető földreform lényegében a korábbi feudális rendszert szüntette meg, azoknak juttatva a földet, akik addig csak művelték. A földosztó gróf képe sokakat megihletett, legutóbb Tamás Gáspár Miklós filozófus mondta Károlyi állítólagos árulásáról, hogy nem nemzet, hanem osztályáruló volt Károlyi, aki tulajdon társadalmi osztályával szemben a nép mellett foglalt állást. Károlyi européer vonásait kidomborítandó szokták mondani, hogy bevezette az általános választójogot, mely az 1914-es állapotok szerint a lakosság 50%-ára terjedt ki, így még Franciaországnál is demokratikusabb állapotokat hozott létre.

Végezetül álljon itt Hegedüs Géza történész 1965-ös, Akit vörös grófnak neveztek című munkájából pár mondat: „Ha élete tartalmát és értelmét a lexikonok tömörségével akarnók összefoglalni, ennyit kellene írnunk jellemzésére: nagybirtokos arisztokratából lett a magyar polgári forradalom vezére; törvénybe iktattatta a földosztást, és legelőször a saját földjét adta oda a parasztoknak; belátta, hogy korunkban már nem lehetséges forradalom a proletariátus nélkül, és a társadalmi cél csakis a szocializmus lehet; mint a polgári köztársaság elnöke – megértve a szükségszerűt – nem állt útjába annak, hogy a polgári forradalom átfejlődjék proletárforradalomba, és rokonszenvvel állt a Magyar Tanácsköztársaság mellett; az összeomlás után negyedszázadon keresztül hazátlan bujdosóként lankadatlan szószólója volt a magyar nép igazának; a polgári forradalom egykori vezére eljutott a marxizmusig és a kommunista forradalom vállalásáig, szembefordulva saját egykori polgári forradalmár társaival is; a felszabadulás után idős emberként is szolgálta népi demokráciánkat...”

9 PB 2010 12.indd 9

9

2010.12.18. 16:20:16

KAPTÁR NAGY ÉVA ANNA

A MIKROSZKÓPTÓL A VÍZIHULLÁKIG » BIOSZ SZAKOSKÉNT AZ ÉLET Bölcsészként csak könyvek között matatunk, és általában nem foglalkoztat bennünket, hogy vannak olyan szakok az egyetemen, ahol a hallgatóknak a szó legszorosabb értelmében be kell mocskolniuk a kezüket. Ilyen például a biológia. Rácz Evelinnel, első éves MSc-s biológia szakos hallgatóval beszélgettünk a tanulmányairól, boncolásról, vízihullákról és megdöbbentő tényekről.

PB: Biológia. Biológia. Mindenki tanulja, de nagyon kevés konkrétum marad meg. Mit lehet a szakról tudni?

Rácz Evelin: Nálunk a tanárszak mellett két szakirány van: a kísérletes biológia és szupraindividuális biológia. Először alaptárgyakkal kezd az ember, mint kémia, fizika, matek, infó, majd jönnek a rendszertanok, ahol sokan elvéreznek, végül a genetika, élettan és az alaptárgyakra épülő többi tantárgy. De nagyrészt növényekkel és állatokkal foglalkozunk.

PB: Sokszor látni köpenyes alakokat az egyetemen. Ezeket nyilván nem elméleti tárgyaknál használjátok, milyen gyakorlati óráitok vannak?

RE: Igen, köpenyt gyakorlatok alkalmával húzunk, és sokszor védőkesztyű sem árt, hisz például mikrobiológián senki sem tapicskol szívesen a baktériumokban. Első félévben volt egy laboratóriumi alapismereti gyakorlatunk, ahol 3-3 hétig az egyetem különböző laborjait jártuk végig, megfigyeltünk és barátkoztunk a mikroszkóppal végzett munkával. Volt kézügyesség fejlesztés is. Mikroszkóp alatt kellett csomót kötnünk, ami nagyon furcsa volt, mert hiába láttad nagyban, amit csinálsz, mégsem tudtad beazonosítani az arányokat. Eleinte sokaknak még hányingerrel is meg kellett küzdeniük huzamosabb idejű mikroszkópba nézéskor.

PB: Laikusoknak az egyik legizgalmasabb kérdés a boncolás. Alapvetően biológián kell egyáltalán valamit felvágnotok?

RE: A második félévben volt külön bonctan gyakorlatunk,

amin számos állatot boncoltunk, a csótánytól kezdve a bélférgen át a patkányokig. Egy-egy tanóra 4-5 órás volt, először a tanár megmutatta a feladatot, majd mi következtünk. Ember boncolása nem tartozik a tantervünkhöz, de lehetőségünk volt megfigyelőként részt venni humán boncoláson, bár ezzel nem élt mindenki…

PB: Nyilván erős gyomor kell hozzá...

RE: Szerintem ebből nem kell olyan nagy ügyet csinálni.

Nálam például hamar győzött a kíváncsiság. Egy perc volt, amíg átfutott az agyamon, hogy mégiscsak egy emberről van szó, de utána már inkább az kötött le, hogy megfigyeljem élőben a szerveket, képleteket.

PB: Te a kutatói részén vagy a szaknak. Mivel foglalkozol pontosan?

RE: Vízbefulladás tényének igazolásával foglalkozom. Holttestekből származó szövetekben vizsgálom a kékalgák genetikai állományának jelenlétét. Ezen kutatást az Orvostudományi karon végzem, az Igazságügyi Orvostani Intézetben. Vízbefulladáskor lejátszódik egy folyamat, mely során a vízben lévő kék algák a tüdőbe jutnak, ahonnét a vízzel együtt a véráramba kerülnek. Ezek megléte vagy nemléte segít kideríteni a halál körülbelüli okát.

PB: Teljesen úgy hangzik, mint ha a Helyszínelőkben lennénk. Vannak még hasonló feladataitok akár órai kereteken belül is?

RE: Igen, akadnak. Egyszer például az egyetemen belül vizsgáltuk a vízmintákat a mosdóból, kávéautomatából és egyéb helyekről, ami elég érdekes eredményt hozott. A mosdóban ugyanis meglepően jó volt a víz, míg más, közkedvelt fogyasztási helyről nagyon rossz eredményt kaptunk. Az otthoni vízmintámat is megvizsgáltam, szerencsére nagyon jó minőségűnek bizonyult. Funkcionális szövettan órán pedig gyakorlatilag megtanítottak minket főzni.

Megtanultuk a sertés és a szarvasmarha a részeit, hogy miből mit csinálunk, hogyan marinálunk, milyen húst érdemes venni stb. A tej útját egészen a fogyasztókig vizsgáltuk. Azóta másképp nézek a dolgokra, mindig megnézem a címkén tej esetén, hogy hány fokon, hány percig hőkezelték, és egyéb termékek jellemzőit is. Ebből talán látszik, hogy az általunk tanultak nagy része felhasználható a mindennapokban.

Előző számunkban Rácz Evelinnel készült interjúnknak sajnos egy, a végső egyeztetésnél korábbi verziója került nyomtatásra. A cikk stilisztikai hibákat tartalmazott, melyekért ezúton is elnézést kérünk.

10 PB 2010 12.indd 10

2010.12.18. 16:20:16

KAPTÁR TAKÁCS GÁBOR

TÖBBCSATORNÁS BESUGÁRZÁS » MÉDIA KONFERENCIA 2010 Negyedik alkalommal rendezték meg november 18-19. között az Országos MÉDIA Konferenciát, amelynek ebben az esztendőben a Pécsi Tudományegyetem volt a házigazdája. Az ország kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatóinak összefogásából született vándorkonferencia évről-évre egy asztalhoz ülteti a magyar média és közélet jeles képviselőit a legaktuálisabb témákban.

A csütörtök délelőtti megnyitón a rendezvény fővédnöke, Majtényi László volt ORTT elnök köszöntötte a Budapestről, Debrecenből, Szegedről és természetesen Pécsről összegyűlt igen szép lélekszámú hallgatóságot.

Majtényi igazán megtisztelőnek tartotta, hogy az esemény szervezőit felkérték őt erre a pozícióra, hiszen eddig még soha nem kapott ilyen jellegű megkeresést, és az ORTT éléről való távozása után már nem is számított rá. Útravalóként azt tanácsolta az ifjúságnak, dolgozzanak meg a tehetségükért még akkor is, ha úgy tűnik, a világ nem díjazza kellőképpen a tudást és a szorgalmat.

Az első nap nyitószekciójának témája a városkommunikáció volt, amelynek keretében a meghívott vendégek a köztér funkciójáról és jövőjéről, valamint az EKF programmal kapcsolatban folytattak diskurzust. A beszélgetésnek külön pikantériája volt Somlyódy Nóra újságíró jelenléte, akinek december 3-án jelent meg „A Balkán kapuja? Pécs Európa Kulturális Fővárosa” című leleplező könyve. A várakozásoknak megfelelően egy percig sem leplezte pesszimizmusát, és rávilágított arra, miért volt mégis a projektnek egészen pozitív visszhangja a magyar médiában: „Az EKF marketingpénze 1,8 milliárd volt, amit lényegében 10 hónap alatt költöttek el. Ennek jó része közvetlenül médiumokhoz került, így elkerülhető volt a megterhelő hangvételű cikkek megjelenése.”

A nap hátralevő részében górcső alá vették a már elfogadott új médiaalkotmányt, és az ahhoz előkészített médiatörvény tervezetét, valamint a megnövekedett internethasználatból fakadó online és offline személyiség kérdéskörét. A konferencia első etapját egy igazán közönségbarát szekció, a „Fesztiválmarketing” kívánta zárni, amelyen tiszteletüket tették a hazai fesztiválipar legjelentősebb alakjai, köztük Gerendai Károly, a Sziget fesztivál atyja. Mint tőle megtudtuk, a Sziget folyamatos küzdelmet kell, hogy vívjon a III. kerületi önkormányzattal annak ellenére, hogy a rendezvényre évről-évre kétszer annyi külföldi vendég érkezik hazánkba, mint az állami büdzséből erősen támogatott Forma 1-es Magyar Nagydíjra.

A kézi kamerás újságírásnak van létjogosultsága, és még anyagilag is kifizetődő lehet, ezért érdemes elsajátítani az operatőri alapokat – derült ki a pénteki nap első, összességében negyedik szekciójából. Kérdésként felmerül, hogyha a technikai feltételek adottak, és bárki nevezheti magát videós újságírónak, akkor ki vállalja a felelősséget a bemutatott tartalomért? Havasi János, az MTV munkatársának véleménye szerint a komoly videós újságírás ott kezdődik, amikor a készítő és a médium is felelősséget vállal az anyagokért. Úgy véli, óvatosan kell kezelni, kit tekintünk újságírónak, hiszen „attól, hogy valaki el tud állítani egy vérzést, még nem orvos”.

A negyedik MÉDIA Konferenciát egy, az előzetes tervektől eltérő szekció zárta, amelynek során a hallgatók és a szervezők folytathattak egymással interaktív eszmecserét. Bárki feltehette kérdését a rendezvény szervezésével kapcsolatos témákban, valamint megfogalmazhatta ötleteiket a következő évekre vonatkozóan. A MÉDIA Konferencia jövőre folytatódik, ismét egy új helyszínen, amelynek hollétére majd csak 2011 februárjában derül fény.

11 11 PB 2010 12.indd 11

2010.12.18. 16:20:18

KÖZTÜNK SZÓLVA GÖBL ZSOMBOR

KÖZÖSSÉGI ÖSZSZEFOGÁSSAL A CÉLTALAN ERŐSZAK ELLEN » AZ EGYETEMI BIZTONSÁG KÉRDÉSEI EGY ÉVVEL A TRAGÉDIA UTÁN Dékány Miklós emléknap keretében emlékeztek a PTE oktatói és hallgatói az egy éve, 2009. november 26-án történt ámokfutás áldozataira és az azt követő közösségi összefogásra. Az eset óta jogosan merül fel bárkiben a kérdés, hogy voltak-e olyan biztonsági változtatások az egyetemen mind technikai, mind a hallgatók szűrése tekintetében, melyekkel megelőzhető egy hasonló tragédia. A kérdésről Kottász Gergellyel, az egyetem sajtóreferensével beszélgettünk.

Az egyik leggyakoribb kérdés, ami az egy éve történtekkel kapcsolatban fel szokott merülni, hogy egyáltalán meg lehet-e oldani azt, hogy olyan mentálisan instabil diákok ne vehessenek részt abban a képzésben, mint az elkövető. Kottász Gergely éppen az évforduló előtt egyeztetett erről az Oktatási Igazgatósággal, ahol elmondták, eszközöltek bizonyos változtatásokat ennek érdekében.

Ebben a szemeszterben ugyanis az orvosi és egészségügyi területekre jelenezők átesnek egy egészségügyi alkalmassági vizsgálaton is. Gyakorlatilag egy elbeszélgetésről van szó, amely lehetővé teszi, hogy a kar ne csak az egyes felvételi papírok alapján ismerje meg a felvenni kívánt diákot, hanem személyesen is.

Ha nem is száz százalékosan, de a korábbi rendszernél mindenképp hatékonyabban ki lehet szűrni így az esetlegesen problémás személyiségeket.

Ehhez hasonló ötlet az egyébként nagy vihart kavart felsőoktatási törvénykoncepcióban is található. A tervezet sokat kritizált pontjai között megbújik ugyanis egy olyan passzus is, amely kötelezővé tenné az egészségügyi alkalmassági vizsgát minden olyan képzés esetén, ahol

a végzést követően a hallgató emberekkel foglakozik majd (pszichológus, tanár, orvos stb.). Az események tükrében, nem biztos, hogy ez rossz gondolat.

A támadást egy 9mm-es Parabellum pisztollyal követték el. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, egyáltalán hogyan lehet bevinni bármilyen támadó fegyvert a campus területére, illetve miként küszöbölhető ez ki a továbbiakban.

Válaszként sokan azt javasolták, hogy kerüljön minden egyetemi bejárathoz olyan fémdetektoros kapu, melyeket a reptereken is alkalmaznak.

Ennek a megoldásnak a gyakorlatban két problematikus pontja akad. Egyfelől a készülékek beszerzése és üzemben tartása horribilis költségekkel járna. Másrészt nagyban nehezítené a hallgatók mozgását az előttük feltételezhetően kialakuló sorok miatt, bár ez egy elfogadható áldozatnak tűnik.

A fenti kérdéssel kapcsolatban Strasser Tibor, az egyetem műszaki igazgatója más fórumon úgy nyilatkozott, hogy a tárgyalt eset biztonságtechnikai szempontból kivédhetetlen volt. Ennek ellenére hozzátette, az egyetem összes intézménye védelem alatt áll. Jó hír, hogy a BTK is idetartozik, hiszen 0-24 óráig egy örző-védő szolgálat dolgozik a területen, valamint az épületeket megfelelően bekamerázták az utóbbi időben.

Mi történt az elkövetővel? Az elmúlt évben, mely során G. Ákos előzetes börtönbüntetését töltötte, szakemberek megvizsgálták elmeállapotát. Megállapítást nyert, hogy a támadás során beszámítható volt, cselekedeteinek teljes tudatában vitte véghez a támadást.

Annyi biztos, hogy az események egy hamar nem fakulnak ki az egyetem polgárainak, dolgozóinak emlékezetében. Az a figyelem talán a kameráknál és őröknél is erősebb biztosíték arra, hogy hasonló eseményre ne kerüljön sor soha többé. Az összefogás mértékét mi sem példázza jobban, hogy a tragédia évfordulóján megrendezett műemlékavatáson a szakadó eső ellenére több százan vettek részt.

Dr. Bódis József rektor a rendezvényen elmondta, hogy a jövőben hagyományt szeretne teremteni, azaz ezentúl minden évben, november 26-án lesz egy emléknap, melynek célja, hogy erősítse a karok és hallgatók közötti összefogást a céltalan erőszak ellen.

12 PB 2010 12.indd 12

2010.12.18. 16:20:18

KÖZTÜNK SZÓLVA BÁLINT DÁVID, VÁRNAGY SZABOLCS

JOGBIZTONSÁG HELYETT ÉRJÜK BE JÓINDULATTAL » KIIKTATVA A MAGYAR ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG A kormánypártok november 16-án nagyobb ellenállás és hangosabb társadalmi tiltakozás nélkül feljogosították magukat az alkotmány megsértésére, illetve az alaptörvényt is sértő rendelkezések kedve szerinti elfogadására. A magyar jogállamiság gerincét képző Alkotmánybíróság korlátozásáról Dr. Chronowski Nóra alkotmányjogászt, a PTE ÁJK docensét kérdeztük.

PB: Sólyom László a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán az alkotmányozásról szóló pódiumbeszélgetésen úgy fogalmazott, a „jogállami kontroll szükségességének megkérdőjelezése a jogállami létre hoz súlyos veszélyt, és hogy gyakorlatilag arról van szó, hogy a parlamenti többség jogot formál arra, hogy a nehéz pénzügyi helyzet megoldására alkotmányellenes normákat alkothasson”, ez a volt köztársasági elnök szerint a társadalom jogállamiságba vetett hitét teheti tönkre. Ön mit gondol erről?

Dr. Chronowski Nóra: Egész pontosan Sólyom László arra utalt, hogy súlyos hiba a 89-es alkotmányt és a rendszerváltozás eredményeit bűnbakként beállítani, amelyek között ott az Alkotmánybíróság (AB) is. Így legitim módon kormányozni nem lehet. Ez a hozzáállás az új alkotmánnyal kapcsolatos bizalmat is megingatja.

PB: Az AB jogköreinek mostani szűkítése után csak abban az esetben vizsgálhatja az adó-, vám- és járuléktörvényeket, valamint a költségvetést, ha azok bizonyos alapjogokat – például az élethez, emberi méltósághoz, vallásszabadsághoz való jogot – sértenek, de például az alapjogok között nincs felsorolva a tulajdon szentsége. Ezzel lehetővé vált akár alkotmánysértő törvények beiktatása is. Mi erről a szakma álláspontja?

C.N.: Az alkotmánymódosítás első változata október 26-án arra irányult, hogy az alkotmánybíróság hatásköreit szűkítsék, és olyan törvényekről, amelyek tárgyában népszavazást sem lehet tartani, ne nyilváníthasson véleményt, és ne folytathasson az AB felülvizsgálatot. Ezt követően az indítványozó is felismerte, hogy ez nagyon súlyos ellentmondásokhoz vezet a szabályozásban, és akként változott meg a módosítás, hogy nem a hatáskört, hanem a felülvizsgálati jogkört szűkítették annyiban, hogy az indítványozó oldaláról próbálták megragadni a kérdést.

Az indítványozó innét kezdve a költségvetéssel, adókkal, vámokkal, illetékekkel kapcsolatos törvények esetében csak négy alapjog – az élethez és méltósághoz, a személyes adatok védelméhez, a lelkiismereti- és vallásszabadsághoz, valamint az állampolgársághoz való jog – megsértésére hivatkozhat, más okot nem jelölhet meg. A másik iránya a korlátozásnak, hogy az AB normamegsemmisítési jogát is megszüntették az ilyen tárgyú törvények esetében, kivéve, ha az említett négy alapjoggal ütköznek.

Rengeteg szakmai probléma van a megszövegezéssel. Az alkotmánybíráskodás esetében nem szoktak a szabályozási tárgy szerinti kivételeket tenni – jelesül, hogy adóról, költségvetésről, vagy vámról szóló törvény – mert az AB a legritkább esetben vizsgál egész törvényt en bloc.

Egyes törvényi rendelkezéseket vizsgál és természetesen a költségvetésről, adóról etc. szóló törvények tekintetében sem minden egyes rendelkezést. Előfordul, hogy eljárási garanciát vagy alapjogot érintő kérdést is rendez az ilyen törvény, amire már többször volt példa.

Ezek viszont nem közpénzügyi tartalmú szabályok, így az AB általi felülvizsgálat elvileg nem tagadható meg.

13 13 PB 2010 12.indd 13

2010.12.18. 16:20:19

KÖZTÜNK SZÓLVA BÁLINT DÁVID, VÁRNAGY SZABOLCS

Ebben az esetben egyértelmű, hogy a módosítás nemcsak zavaros, hanem a jogállamiság elvét is sérti, hiszen a jogállam lényege, hogy az állam a joghoz és az alkotmányhoz kötött, elsősorban az alkotmány uralma valósul meg az állam és a jogrendszer egésze fölött. Ha az alkotmány szankcióját, a normamegsemmisítési jogot szűkítik és bizonyos alapjogok – az összes többi az említett négy kivételével, például a magántulajdonhoz, a munkához való jog, vagy a vállalkozás szabadsága – védetlenek maradnak, akkor ez azt jelenti, hogy az alapjog-védelem szintje az adott államban csökkent, mivel az úgynevezett közpénzügyi tárgyú jogalkotás alapjogsértő jellegével szemben nincs védelem és garancia. Ez a jogállamiságot is erodálja, hiszen az alkotmány hatékony szankcióját ez a módosítás részben kiiktatja.

PB: Azonkívül, hogy megpróbálják befoltozni a költségvetési hiányt, van racionális válasz, hogy miért történt a módosítás?

C.N.: Nyilván az a jogalkotói szándék, hogy a közpénzügyi tárgyú jogalkotásnak ne legyen akadálya, „kerékkötője” az AB. De a közpénzügyi tárgyú jogalkotás elég tág fogalom, hiszen nyilván a magán-nyugdíjpénztári befizetések átirányítását szabályozó törvény sem állta volna ki az alkotmányossági próbát, hacsak nincsenek benne olyan garanciák, amik biztosítják, hogy később ezeket a befizetéseket kompenzálják. Tulajdonképpen nagyon sokféle alapjog korlátozható költségvetési eszközökkel – remélhetőleg nem ez a szándék.

PB: A szabályozás mennyire sodorja veszélybe az alkotmányosságot, magát az alkotmányos rendszert?

Mennyire leszünk fék nélkül?

C.N.: Szerintem a potenciális veszély nagy, hiszen ha az AB-hatáskör szűkítése mellett elfogadott visszamenőleges hatályú közteher-megállapítási szabályt is hozzávesszük, akkor tulajdonképpen innentől a kormányzat jóindulatán múlik, hogy mibe nem avatkozik be.

Ez megengedhetetlen, mivel a joguralom pontosan a jó kormányzás és a korlátozott kormányzás elvén alapul. A kormányzat jóindulata kevés ahhoz, hogy az ember valóban bízzon abban, hogy tényleg csak az úgynevezett „pofátlan” végkielégítések esetében vetnek ki 5 évre visszamenőlegesen közel 100%-os adóterhet.

ben már változott az alkotmány. Ezek között volt olyan, ami a kormányzati szerkezetet alakításával függ össze, ez tulajdonképpen minden kormányzatnak úgymond szíve joga, de volt olyan, amely alapjogot érintett, mint a vélemény-, a szólás- vagy sajtószabadságot, ez megint csak kritizálható. Akadt, ami szakmai igényt elégített ki: a jogalkotás, jogformálási rendszer szabályozása kapcsán, amivel nincs baj. Tehát nem mondom, hogy mindegyik alkalommal gyanús, helytelen vagy visszaélésszerű volt az alkotmány megváltoztatása. Az AB hatáskörének szűkítése ellenben azért sem volt elegáns, mert kimondottan szankcionáló jellegűnek tűnt. Amint a végkielégítések 98%-os adójáról szóló AB-döntést kihirdették, másfél óra múlva már benyújtották a törvényjavaslatot. Ez ismételten nem jogállami megoldás.

PB: Az alkotmánymódosítás hirtelen jött, van arra garancia, hogy bármi mással kapcsolatban egyik napról a másikra ne tegyenek hasonlót?

PB: Más országokban volt példa hasonlóra?

C.N.: Ezek után azt kell mondjam, hogy nincs ilyen garancia, hiszen a választások óta, azaz az új országgyűlés megalakulása óta nyolc alkalommal és 15 témakör-

PB: Ez egyáltalán nem bevett módszer?

C.N.: Nem.

C.N.: Nem… nem, nem, nem. Más országokban eleve

14 PB 2010 12.indd 14

2010.12.18. 16:20:19

KÖZTÜNK SZÓLVA BÁLINT DÁVID, VÁRNAGY SZABOLCS

nem ilyen könnyű módosítani az alkotmányt. Többféle garancia is van, egyrészt van, ahol népszavazáshoz kötik az alkotmánymódosítást, vagy bizonyos alkotmányi rendelkezéseket érintő módosítást kötnek népszavazáshoz. Van olyan állam is, ahol ha alkotmánymódosítást akarnak, azt a parlament megszavazza, majd ezt követően új parlamentet kell létrehozni, és ha a következő parlament is megszavazza, akkor léphet csak hatályba – ez a „két ciklus” garancia.

C.N.: Elvileg ez lehetővé teszi, persze. Gyakorlatilag nyilván nem tesz ilyet a kormány. Egy jó kormány nem akarja a választói bázisát elveszíteni.

Továbbá más országokban vannak úgynevezett megváltoztathatatlan rendelkezései az alkotmányoknak, úgynevezett örökkévalósági klauzulák. Ilyen van pl. a német, az olasz, a francia, a norvég, a görög, a cseh vagy a román alkotmányban is. A jogállamiság, demokrácia, az adott állam berendezkedése, az emberi méltóság, és az alapjogok védelme azok, melyek nem változtathatók, módosíthatók. Úgyhogy más országokban nem ilyen könnyű alkotmányt módosítani, ezért nem is gyakorlat.

C.N.: Igen. A ’89-es megállapodás szerint – ami a preambulumban is tükröződik – az országgyűlés az alkotmány szövegét ideiglenesen, az új alkotmány elfogadásáig határozta meg. A rendszerváltás idejében valójában benne volt a hangulatban az, hogy hamarosan új alkotmányt fogadnak el, de a ’90-es évek elején a parlament el volt foglalva az aktuálpolitika kérdéseivel. Valószínűleg úgy gondolták, hogy hamarosan úgyis lesz új alkotmány, amelyben az alkotmánymódosítást majd meg lehet nehezíteni, több garanciához lehet kötni, viszont annak érdekében, hogy addig is lehessen ezt az alkotmányt fejleszteni, úgymond módosítani, ezért csak a 2/3-ot írták elő.

A másik pedig, ahol van alkotmánybíráskodás – szinte minden európai államban van alkotmánybíráskodás valamilyen modellben –, ott a korlátozás az indítványozók körében szokott megjelenni. Azért széles a magyar AB hatásköre, mivel nagyon sok eljárását bárki kezdeményezheti. Európában ez sem tipikus, viszont az olyan kivétel, hogy egyes törvények fölött nincs alkotmánybírósági kontroll, az egyáltalán nem tipikus, hiszen ekkor bizonyos törvényeket hierarchikusan a többiek fölé helyezünk, ezeket nem lehet ellenőrizni, ezeknek nem kell alkotmányosnak lenniük. Ilyen, a törvény tárgya szerinti kivételezés nem elfogadható.

A politikai kommunikációban megjelent, hogy például Finnország is jogállam, pedig nincs is AB. Ez nem teljesen igaz, mert van alkotmánybíráskodás, csak nem elkülönült szerv végzi, hanem a rendes bíróságok. Minden bíróságnak joga van a törvények alkotmányosságát megvizsgálni, és ha alkotmányellenesek, akkor jogukban áll, hogy ne alkalmazzák őket.

PB: Azt szokták mondani, hogy Magyarországon azért ilyen könnyű az alkotmányt módosítani, mivel a rendszerváltozást követő időszak során meg akarták hagyni a lehetőséget az utólagos módosításokra. Valóban ez áll a háttérben?

Abban a ciklusban már nem került napirendre az új alkotmány. 1994-98 között megkezdődött az alkotmányozás, de fejeződött be sikeresen, megállt az elkészült koncepciónál. Nem a 2010-es az első 2/3-os parlament, hiszen 1994-ben a koalíciós kormányt is 2/3-os parlamenti többség támogatta. Tehát ha akarták volna, akár el is fogadhatták volna az új alkotmányt, azonban tettek egy gesztust, 4/5-höz kötötték az alkotmány koncepciójának tárgyalását a parlamentben, hogy az ellenzék nélkül ne lehessen alkotmányozni. Ez egyértelműen demokratikus gesztus, viszont így nem lett akkor új alkotmányunk.

A rendelkezés hatályban volt egészen 2010 nyaráig, amikor indoklás nélkül hatályon kívül helyzeték az alkotmánybírák jelölésére vonatkozó szabály módosítása alkalmával.

Igaz, hogy a skandináv államokban a 90-es évek óta alakult ki igazából ez a bíróságok által gyakorolt alkotmánybíráskodás, ritkán alkalmazzák a törvény félretételét, de ezek más politikai kultúrájú államok. Ott sem a törvényhozónak, sem bárki másnak eszébe nem jut alkotmányellenes jogszabályt hozni, hiszen nagyon nagy az alkotmány tisztelete és törekszenek arra, hogy semmi módon ne sértsék meg.

PB: Elképzelhető az, hogy a kormány innentől kezdve ha akarja, elviekben alkotmányellenesen tud majd adókat kivetni és pénzt elvonni a társadalomtól?

15 15 PB 2010 12.indd 15

2010.12.18. 16:20:25

KÖZTÜNK SZÓLVA VIDÓ GÁBOR

KIRÁLYOK A HÁZBAN Az októberi önkormányzati választások előtt röppent fel a hír, hogy egy Borsod-AbaújZemplén megyei kis faluban, Hernádkakon egy „monarchista” jelölt is indul a polgármesteri címért. Majd kiderült, hogy az ország területén összesen három személy indul ilyen színekben. Elsőre megmosolyogtatónak hangzott, páran revizionista elhajlásról is beszéltek, de aztán fény derült a párt mibenlétére. Következzék tehát a Demokratikus Keresztény Királyság Párt!

Szögezzük le az elején, nem kell – momentán még – koronázástól tartania senkinek sem eme gyönyörű, észak-balkáni nép- és banánköztársaságban. Nem a Habsburg-ház szeretne visszatérni, őket köti az 1921:XLVII. törvénycikkely, amely egyértelműen deklarálta, hogy: IV. Károly uralkodói jogköre megszűnt; az 1723. évi I. és II. törvénycikkelyek (amelyek az Ausztriai Ház – tehát a Habsburgok –trónörökösödési jogát állapította meg és szabályozta) hatályukat és érvényüket vesztették.

No, de elég a történelemleckéből. Mi ez a Demokratikus Keresztény Királyság Párt (DKKP), és kik a tagjai, valamint mit szeretnének? Ehhez segítségül hívtuk a honlapjukon található, a szervezet alapítójával és elnökével, Gyulai Csaba Sándorral készült interjút.

2010 januárjában jött az ötlet, hogy kell egy ilyen formáció, majd márciusban lettek bejegyeztetve. A névválasztást Gyulai a következőképpen indokolta: azért „Párt” az elnevezés egyik része, mert „valaminek a pártján lenni”, azaz a nép érdekeit szem előtt tartva cselekednének a résztvevők.

janak, atyaként tekintsenek az országra, azaz a „családra”.

Fő céljaik közé tartozik, hogy Magyarországon boldogok legyenek az emberek, ehhez azonban négy alapvető dolognak léteznie kell mindenki számára, nevezetesen: legyen fedél mindenki feje fölött; legyen betevő étel mindenki előtt; ne legyenek adósságaik, hiteleik az embereknek, és legyen idejük egymásra.

Jelszavaik: hűség, igazság, tisztesség. Ilyen irányelvek mentén várják el egyfelől a vezetés működését, másfelől a polgároknak is e módon kellene élniük. Az ország természeti, valamint szellemi nyersanyagaival foglalkoznának. Ezek azok a források, amelyek alapján a mostani problémás területeket (egészségügy, gazdaság) ki tudnák javítani. De ehhez az kell, hogy mindenki magáénak tudja – szerintük – a jelszavaikat, mert csak ezek alapján szűnne meg a mostanában uralkodó morális válság.

Megalakulásuk után országjáró körutat szerveztek, ahol megismerték és meghallgatták az emberek problémáit, eközben taglétszámuk 200 fő fölé emelkedett (2010. augusztus végi adat). Ugyanakkor nemcsak beszélgetnek, hanem tevékenyen segítenek a bajbajutottakon, hiszen a honlapjukon található galéria szerint a nyári árvízvédelmi munkálatokban is részt vettek. Szerintük az összefogás mentheti meg az országot, mert „mi együtt tudjuk az utat. Mi tudjuk az utat.”.

Halkan tennénk hozzá, hogy a három jelölt – Ujvári Péter, Zalaegerszeg, 9. választókerület, Müller Teréz, Nagymányok, képviselőjelölt, Gerván Márton, Hernádkak, polgármester-jelölt – közül végül semelyikük sem tudta a címeket elnyerni. Úgy látszik, az ország – még – nem készült föl egy újabb királyságra.

Amiatt „Demokratikus”, mert meg szeretnék adni „a szabadság, a választás lehetőségét” a választóknak. „Keresztény”, mivel egyetemes keresztény értékrendet képviselnek, azaz fontos számukra a család, az odafigyelés és az egymás iránti feltétel nélküli szeretet. Végezetül pedig azért „Királyság”, mert ez az elnevezés „minőséget és értékeket jelenít meg”, az ország vezetésének kell király(i)nak lennie, ne csak négy évben, hanem egész életre gondolkod-

16 PB 2010 12.indd 16

2010.12.18. 16:20:25

KÖZTÜNK SZÓLVA SZÁNTÓ RENÁTA

NIKOTIN- ÉS KOFFEINSOKK A VIZSGAIDŐSZAKBAN? A szituációt nem kell senkinek bemutatni: a szorgalmi időszak végéhez közeledve egyre több energiát fektetünk abba, hogy ébren maradjunk, és az előttünk álló feladatokra koncentráljunk. A tanulással terhes időszak átvészelése azonban nem is olyan egyszerű. A cél érdekében elfogy naponta 4-5 kávé és akár egy doboz cigaretta is. A nikotin és koffein ilyen nagymértékű adagolása élettani hatások tekintetében a legenda szerint megfelel napi egy extasy-nak.

A valóság kiderítése érdekében megkérdeztük más háziorvosát, gyógyszerészét, ha már a tiétek nem volt kéznél. A témában nyilatkozó gyógyszerész, Kövér Zsuzsanna szerint a szerek hatása azért közelről sem feleltethető meg egymással: „Igaz, mindegyiknél hangsúlyozni kell, hogy serkentik, energetizálják a használót, de a hatóanyaguk, így a ’károsságuk’ is különböző.”

Az extasy hatása a legális „drogokkal” szemben azonnali, így rizikófaktora nem elhanyagolható. A gyógyszerész szerint veszélye abban rejlik, hogy jobban befolyásolja a szervezetet, mint a cigaretta és a kávé. Gyors függőséget, bűvöletet hoz létre, melyből nehéz szabadulni. Ezzel szemben a társadalmilag elfogadott szerek hatása más jellegű. „A cigaretta hosszú távon káros, hiszen nem csupán függőséget, hanem érszűkületet, tüdőbetegségeket is okoz, a benne található nikotin és kátrány lassan mérgez. A kávé kismértékű fogyasztása azonban pozitív élettani hatásokkal jár. Napi 1-2 egyéntől függően még ajánlott is, hiszen segít a szervezet felélénkítésében és a jó közérzet kialakításában. Ártalmasnak csak abban az esetben mondható, ha túl sok fogy belőle.”

mást és gyomorsavat eredményezhetnek. Továbbá kikapcsolják szervezetünk védekező mechanizmusait, melyekkel testünk folyamatosan kifejezhetné nemtetszését. Például nincs éhség- vagy fáradtságérzetünk. Munkaképességünk nő, adrenalin szintünk megemelkedik. A koffein és nikotin elegye mindenre képes Supermanné (Superwomanné) tesz minket, aki képes megváltani a világot. Vagy legalább átcsúszik a következő vizsgán. Ez a természetellenes pörgés további, élettanilag kedvezőtlen hatások megjelenését is elősegíti.

Például szervezetünkben felgyülemlik a két szer koncentrációja, mely függőséget, testi problémákat, szervrendszeri megbetegedéseket eredményezhet. Továbbá, ha elmarad a megszokott adag, kézremegés, ingerültség, koncentrációs zavar jelentkezik, ami valljuk be nem túl előnyös egy későbbi állásinterjún.

Az energiaitalok fogyasztásával kapcsolatban is óvatosságra int bennünket a szakember. Használatuk azért nem ajánlott, mert rendkívüli módon igénybe veszik a szervezetet, ami utána nehezebben regenerálódik. „Az energiaital egyfajta szintetikus élelmiszer, mely rövid időre tölt csupán fel, de negatív élettani hatásai sokáig kísértik a testet. Károsítja a májat és a szívet, mert lökésszerűen megemeli a pulzusszámot, kiszáradást okozhat, túlzott fogyasztása türelmetlenséghez, idegességhez vezet.”

A cigi, a kávé és az energiaital mindegyikéről elmondható, hogy az azt használó egyénekre másként hatnak az anyagok. Így személyfüggő, kire milyen hatást gyakorolnak az összetevők. Az ideális az lenne, ha tudnánk időt fordítani a pihenésre, kikapcsolódásra a felkészülés közben, de mivel ez az esetek 100%-ában lehetetlen, marad a pótszerek „okos” használata az életben maradásért folytatott harcban, melyben mindenkinek magának kell döntenie, mikor elég.

Nem kétséges, a vizsgaidőszak konkrétan erről szól.

Ugyanis ezekben a hetekben észre sem vesszük, hogy ugyanúgy nagy dózisú pszichoaktív drogokkal bombázzuk magunkat, mint a nem legális drogok élvezői. Ennek a túladagolásnak pedig megvannak a maga extasy-hoz hasonlatos hosszú távú kockázatai. Esetünkben a túlzásba vitt mérgek szapora szívverést, magas vérnyo-

17 17 PB 2010 12.indd 17

2010.12.18. 16:20:25

KÖZTÜNKSZÓLVA SZÁNTÓ RENÁTA

HARLEMI MÓDSZERREL A ROMA GYEREKEKÉRT? Ritkán fordul elő, hogy az amerikai szociálpolitika egyes elemeit egy ország importálni akarná, hiszen az USA „védőhálója” nem éppen az erősségeiről ismert. Azonban egy, a 2000-es években megjelent projekt, a Harlem Children’s Zone (HCZ, Harlemi Gyerekek Területe) oktatási-szociális integrációs programja olyan sikereket ért el az utóbbi időben, mely Magyarország figyelmét is felkeltette.

A kormány párhuzamot vont a kinti problémák és az itthoni helyzet között, és arra az álláspontra jutott, hogy lehetséges megoldásként értékelhető a HCZ programja a hazánkban élő roma gyerekek felzárkóztatására is.

Az Egyesült Államokbeli projekt lényegében a harlemi afroamerikai gyermekek integrálására jött létre, melyben a hátrányos helyzetű fiatalok segítése születésüktől kezdve egészen a felsőoktatásba kerülésig történik.

A program során a gyermekek oktatási, foglalkoztatási és egészségügyi támogatást kapnak, hogy képesek legyenek beilleszkedni a társadalomba, és jobb életet élhessenek, mint a korábbi generációk. Ezen felül szüle-

iknek is lehetőséget biztosít az állam arra, hogy tudatosan neveljék gyermeküket, és mondjanak igent a Harlem Children’s Zone komplett szociális módszerére.

A rendszer sikeres, hiszen egyre több családban élnek a lehetőséggel, és választják a HCZ projekt gerincét képző Promise Academy-t gyermekeik taníttatására. A módszer elismertségét bizonyítja továbbá az is, hogy már az amerikai elnök, Barack Obama is felfigyelt a New York-i szervezetre, és további húsz amerikai városban szeretné meghonosítani a programot. A Harlem Children’s Zone hatékony tevékenységét fémjelzi az is, hogy a projektben részt vevő középiskolásaik 90 százaléka tanul tovább a felsőoktatásban.

A külföldi módszer hazai adaptációjának lehetőségei kapcsán Pálmainé Dr. Orsós Anna, a Romológia és Nevelésszociológia Tanszék adjunktusa kifejtette: „A komplex rendszer Magyarországra való adaptálása nem ilyen egyszerű. A harlemi gyerekek és a hazánkban élő roma/cigány gyerekek életmódja, identitástudata, gazdasági és szociális helyzete is különbözik egymástól. Hazánkban ez a kezdeményezés csak akkor lehet sikeres, ha a folyamatos működést anyagi biztosíték segíti. Mivel a rendszer kiépítése és fenntartása rendkívül költséges, ezért csakis nagyarányú állami támogatással, Európai Uniós segítséggel és civilek támogatásával lehetne megvalósítani.”

Az adjunktus asszonnyal folytatott további beszélgetésből kiderült, a program létrejöttének alapfeltétele az is, hogy annak minden elemét az itthoni körülményekhez igazodva formálják újra. „Addig nem tudunk a megvalósításról beszélni, amíg a projekt kezdeti stádiumban van. Magyarországon ugyanis az a helyzet, hogy eddig egyetlen tanácskozás volt, mely a program adaptálásáról szólt. Jelenleg még kérdésesek a szakmai alapok, a programmal foglalkozó szervezetek és lehetőségek, melyekkel belekezdhetnénk a projektbe. Így csak a konferencia által felszínre hozott anyagokból tudunk egyelőre következtetni, homályos körvonalakat formálni az adaptáció eredményességéről.” – fogalmazott Pálmainé Dr. Orsós Anna.

Ezektől eltekintve a program jövőbeni alkalmazása még elképzelhető, legalábbis középtávú tervek szintjén mindenképpen számolnak a megvalósítással. „Az elgondolás alapvetően jó, a helyszín megválasztásánál én fontosnak tartanám, hogy az adaptáció egy vidéki nagyvárosban történjen. Egy olyan helyszínen, régióban sokkal nagyobb sikere lehetne a kezdeményezésnek, ahol a cigányok/romák helyzetével több intézmény foglalkozik együttesen. Például Pécs városa megfelelő közegként értelmezhető a projekt bevezetésére, mivel itt abszolút jellemző a kulturális sokszínűség és az erős iden-

18 PB 2010 12.indd 18

2010.12.18. 16:20:29

KÖZTÜNKSZÓLVA SZÁNTÓ RENÁTA

titástudat.”. Az adjunktus asszony szerint a baranyai megyeszékhely alkalmassága mellett szól a nagyobb multikulturális fókusz, illetve a lehetőségek szélesebb spektruma, szemben az ország keleti tájegységeivel.

Továbbá a városban és környékén van egyfajta mozgás, többféle kezdeményezés, mely jó alapul szolgálhat a szociális és oktatási módszer megvalósulásához.

A projektben végre egy komplex rendszer valósulhatna meg integráció tekintetében, amely a felzárkóztatáshoz szükséges tudáson túl kiemelt hangsúlyt fektetne a többségi társadalom és az etnikum közös szocializációjára is. „Mivel a Harlem Children’s Zone adaptációjának egy komplex, sokrétű rendszernek kellene lennie hazánkban is, ezért figyelmet kellene fektetnünk a törvény által előírt integrációs nevelésre is. Mindenképpen együtt kell foglalkozni a cigány és magyar gyermekekkel, hiszen mindenki egymástól tanulhat a legtöbbet. Továbbá szükség van a kulcskompetenciák fejlesztésére, melyek a későbbi érvényesülés alapkövei (nyelvtudás, számítógépes ismeretek).

A projekt hazai adaptációjával kapcsolatban több egyformán fontos pillérre kellene hangsúlyt fektetni, holisztikusan értelmezni a felmerülő nehézségeket.”.

Az adjunktus asszony szerint a problémák egyik legfőbb gyökere, hogy a kisebbség sorsáról tagjainak kihagyásával szeretne dönteni a lakosság többi része. „Együttműködésre van szükség, mely bevonja a kisebbség szereplőit a kidolgozásba, és átfogja a megfelelő szakirodalmak, pedagógusok, jelzőrendszerek és orvosi hálózatok egészét. A harmonikus együttélés a kulcsszó, ez alapján érdemes építkezni. Ezt a fajta kooperációt minél előbb el kell kezdeni a hátrányos helyzetű családok esetében. Segíteni kell őket a családtervezési stratégiáik megerősítésében, a szülővé válás időszakától kezdve folyamatosan.

Biztosítani kell a védőnői hálózatok elérhetőségét számukra, továbbá az óvodai férőhelyek számának megnövelése is lehetőséget biztosítana a gyermekeik befogadására. A közösség jó hatással van a gyermekekre, önmaguk és egymás megismerése, másságuk elfogadása harmonikus gyermekközösségek létrejöttét eredményezheti. Az óvoda a családi és intézményi szocializáció közötti távolság csökkentésének is fontos terepe. Ez lehet az alapja a Magyarországon megvalósítandó tervezetnek.”.

származású legyen a példakép, de ha az, akkor az külön előny. Az viszont nélkülözhetetlen, hogy értelmiségi legyen, hiszen a program a multikulturális szemléletre és létre készít fel. A projekt által lesz lehetősége a fiataloknak arra, hogy a későbbiekben a saját eredményeikkel és kisugárzásukkal változtassák meg a közvéleményt.” Egyelőre azt szögezhetjük le, hogy a harlemi mintára történő integráció megvalósulása Magyarországon csupán az első lépcsője a kisebbségekkel kapcsolatos problémák megoldásának.

A kérdést az adjunktus asszony szerint a harlemi minta bevezetése nem fogja önmagában megoldani, ez csak az első lépés lehet. „Nem ez a projekt fogja megváltoztatni az emberek gondolkodását, csupán segít abban, hogy a társadalom kollektívája egészségesebb, toleránsabb identitástudattal kezdjen gondolkodni. Ezen túl még számos más kezdeményezésre lesz szükség, hogy évek múltán kiegyensúlyozottabb, kevésbé elutasító Magyarország jöhessen létre. Voltaképpen komplex, összehangolt szociális, gazdasági, oktatási szolgáltatáscsomag kell hozzá.”

Pálmainé Dr. Orsós Anna hozzátette, hogy a programban a fiatalok értékrendjének és példaképválasztásának is meg kell változnia. „A példaképek megjelenítése is fontos, hiszen általa a fiatalok egészséges identitástudatra tesznek szert. Nem muszáj, hogy cigány/roma

19 19 PB 2010 12.indd 19

2010.12.18. 16:20:31

SPORT TAKÁCS GÁBOR

REMÉNYEK?! » EGYETEMI NAGYPÁLYÁS LABDARÚGÓ BAJNOKSÁG Mindazok, akik követték az Egyetemi Nagypályás Labdarúgó Bajnokság őszi szezonjának eseményeit, tudhatják, hogy a PécsiBölcsész kari válogatottja a tavalyi fantasztikus bronzérem után az idei szezonban is kimagasló teljesítményt nyújt, és reális esélye van a bajnoki cím elhódítására is.

Az őszi félévvel kapcsolatos tapasztalatokról Mohos Milánt, a csapat oszlopos tagját kérdeztük.

Pécsi Bölcsész: Kezdjük a legfontosabbal. Véleményed szerint minek köszönhető a csapat jelenlegi szárnyalása?

Mohos Milán: Annak, hogy csapatként álltunk fel valamennyi mérkőzésre, és mindenki, aki BTK mezben a pályára lépett, komolyan vette a dolgát. Nagyban köszönhető még edzőnknek, Ákli Krisztiánnak is, aki kívülről jól átlátja a játékot, és ennek megfelelően nyúl bele a mérkőzésekbe.

PB: A csapat, ahogy minden év elején, ezúttal is tartott toborzót. Hány új játékost sikerült az együtteshez csábítani?

MM: 3-4 új ember jött, közülük ketten rendszeresen a kezdőcsapatban is benne vannak, így például Somogyi Csaba, aki 11 góljával vezeti a házi góllövőlistát.

PB: Rögtön az első fordulóban hatalmas meglepetésre megvertétek a regnáló bajnok TTK-t. Mesélj egy kicsit erről a meccsről!

MM: Egy-két hiányzó volt a TTK oldalán, de igazából a szervezettségünkkel sikerült őket alaposan meglepnünk. 1:0-s vesztésre álltunk, innen fordítottunk 3:1-re, majd a mérkőzés vége előtt még szépíteni tudtak, így alakult ki a 3:2-s végeredmény. Kijött a lépés. Nem vették komolyan a dolgot, amikor pedig komolyan vették volna, már késő volt. Jó mérkőzés volt, de nem ez volt a legjobb meccsünk.

nem sokkal a vége előtt, büntetőből gólt tudott szerezni az ellenfél. A pálya talaja nagyon mély volt, de az orvosisok szokásos agresszív, fizikai kontaktust kereső játéka nagyon feküdt nekünk. A legszebb támadásokat azon a meccsen tudtuk vezetni. De akkor beszéljünk már a kudarcról is! Ezekből kettőt is tudok említeni. Az egyik a FEEK ellen 3:2-re megnyert mérkőzés, a másik pedig eddigi egyetlen elvesztett mérkőzésünk a PMMK ellen.

Két évvel ezelőtt a Pollack megnyerte a bajnokságot, az elmúlt szezonban pedig másodikak lettek. Sajnos elhittük, hogy játékban le tudjuk őket győzni, de igazából nekünk nem a játék, hanem a szervezettség a fegyverünk.

A PMMK ellen kaptunk három gólt és egy nagy pofont, de valószínűleg ebből tudunk majd építkezni a jövőben.

PB: Mik voltak a célok a szezon előtt, és hogyan módosultak ezek mostanra?

MM: A bajnokság előtt kimondott célkitűzésünk nem volt, de a tavalyi harmadik helyezés után már nem szeretnénk hátrébb végezni a tabellán. Most is tartjuk a harmadik pozíciót, három ponttal lemaradva a PMMK, kettővel a TTK mögött. A helyzetünk jó, de az előbb említett két csapaton kívül az ÁJK és az ÁOK is kemény ellenfelek. Közülünk bárkinek van esélye a végén odaérni. A kérdés az, hogy a tavaszt is tudjuk-e olyan elszántsággal folytatni, mint ahogy az ősznek nekiindultunk.

PB: Végezetül annyit, hogy várhatóan mikor folytatódik a nagypályás bajnokság?

MM: Március elején szeretnénk folytatni, hogy ne lógjon bele a vizsgaidőszakba, de sajnos ez nagyban függ a pálya állapotától. Jelenleg elég mostohák a körülmények a Verseny utcában. A bajnokság egyik szervezője, Bontovics Balázs nevében is szeretnék köszönetet mondani a játékvezetőknek, az orvosi stábnak, Pap Csabának és Fehér Csabának, hogy valamennyien hozzájárultak az őszi szezon problémamentes lebonyolításához.

A csapattal kapcsolatos valamennyi információt megtaláljátok a http://www.ehokfoci.hu/ weboldalon. Találkozzunk a lelátókon!

PB: Adódik a kérdés, hogy melyiket tartod annak?

MM: A legjobb meccsünk az ÁOK elleni 1:1-re végződő mérkőzés volt. Ott 1:0-s győzelemre álltunk, de szintén

20 PB 2010 12.indd 20

2010.12.18. 16:20:32

SPORT LENTHÁR BALÁZS

SZARAJEVÓBAN IS A DOBOGÓN » MEGVÉDTE BRONZÉRMÉT A PTE FUTSAL VÁLOGATOTTJA Második alkalommal rendezték meg a Délszláv Egyetemek Nemzetközi Futsal Tornáját, amelyre egyedüli magyar csapatként a Pécsi Tudományegyetem teremlabdarúgó válogatottja is meghívást kapott. Pap Csaba együttese a múlt félévi eszéki viadalhoz hasonlóan ismét bronzéremmel és rengeteg élménnyel térhetett haza, ezúttal a bosnyák fővárosból.

2010 márciusában a horvátországi Eszék városában első alkalommal került sor a Délszláv Egyetemek Nemzetközi Futsal Tornájára, amelyre a balkáni államok legnevesebb felsőoktatási intézményei kaptak meghívást, köztük a maribori, szarajevói, belgrádi és zágrábi egyetem teremfocistái. Abban, hogy a PTE csapata is csatlakozhatott eme rangos társasághoz, jelentős szerepet játszott Czéh Gábor, a Pécsi Tudományegyetem külügyi referense, valamint Petőfi Áron, a testnevelő- és sportközpont oktatója.

Ez alkalommal Bosznia-Hercegovina volt a házigazdája az eseménynek, amelyen a magyar együttest is beleértve öt nemzet képviseltette magát. „Valamennyi egyetemen a futsal elég régóta űzött sportág, a mi együttesünk viszont először az eszéki torna kedvéért állt össze, így viszonylag gyorsan bele kellett tanulni a futball ezen különös fajtájába. Úgy gondolom, hogy nem vallottunk szégyent egyik alkalommal sem, hiszen mindkétszer felállhattunk a dobogó alsó fokára” – mondta Pap Csaba, a BTK HÖK sportreferense, aki immár 9 hónapja foglalkozik rendszeresen a futsal csapat felkészítésével.

Szarajevóban a riválisok a korábbinál is nagyobb játékerőt képviseltek, amelyet mi sem bizonyít jobban, minthogy a házigazda, valamint az eszéki gárda soraiban nemzeti válogatott játékosok is szerepet kaptak. A pécsi együttes két győzelemmel és egy döntetlennel jutott tovább csoportjából. Előbb begyűjtötték a belgrádiak és a mostariak (bosnyák) skalpját, majd az eszéki egyetem ellen végeztek döntetlenre.

Az eredmények: University of Belgrad - University of Pécs: 1 : 3 University of Pécs - University of Mostar 4 : 2 University of Osijek - University of Pécs: 1 : 1 Az elődöntőben a házigazda és később tornagyőztes szarajevóiak sajnos nem kegyelmezetek, és 3:0-ra felülmúlták a mieinket, akik ezt követően ismét a bronzéremért léphettek parkettre. Itt simának mondható, 4:0-s győzelmet arattak Zadar legjobbjai ellen. „A tornára október 29-én hajnalban indultunk kisbuszszal, és november 1-én este értünk haza. Szarajevói vendéglátóink rendkívül figyelmesek voltak. A kedvességük az ott-tartózkodást még élvezetesebbé tette. Figyelembe véve, hogy csapatunk mindössze fél éve alakult, csapatvezetőként rendkívül büszke vagyok rá és a teljesítményére. Ez az eredmény is azt bizonyítja, hogy a Pécsi Tudományegyetemnek van keresnivalója ebben a sportágban nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.

Szeretnék továbbá ezúton is köszönetet mondani a Testnevelés- és Sportközpontnak, valamint az Egyetemi Hallgatói Önkormányzatnak, akik biztosították a tornán való részvétel anyagi feltételeit” – zárta értékelőjét a mester.

A PTE bronzérmes futsal válogatottjának tagjai voltak: Szombathelyi Dávid (PMMK), Horváth Gábor (BTKTTK), Szabó Nándor (TTK), Szűcs Máté (PMMK), Máté Győző (TTK), Arató Zsombor (TTK), Takács Dávid (TTK), Bozó László (ÁJK), Bozó Balázs (TTK) és Vancsik Péter (BTK).

Az együttessel kapcsolatos hír, hogy december 15-én délután 15:00-tól a Magyar Egyetemi és Főiskola Sportszövetség által rendezett Országos Futsal Bajnokság 1. selejtezőkörére kerül sor a TTK sportcsarnokban. A PTE ellenfele a Szegedi Tudományegyetem csapata lesz. A továbbjutás egy mérkőzésen dől el. A selejtezőmérkőzések győztesei 2011 márciusában a szombathelyi négyes döntőben vívnak meg egymással az országos bajnoki címért.

21 21 PB 2010 12.indd 21

2010.12.18. 16:20:35

HÖK TÁJÁN BÁLINT SZABOLCS

HÖK-ÖS ÉVEIM MÉRLEGEN Megkértek, hogy nemsokára leköszönő HÖK elnökként írjak egy zárszámadás-félét.

Azt hiszem, én inkább azt választom, hogy leírom, milyen (volt) HÖK-ösként dolgozni.

Persze megpróbálkozom közben egy értékeléssel is, de igazából azt gondolom, értékelni nektek kell.

HÖK-ösnek lenni jó is és baromi nehéz is egyszerre.

HÖK-ösnek lenni olyan, hogy a felvett gólyák a telefonban és a gólyatáborban csókolom/viszláttal köszönnek.

HÖK-ösnek lenni azt a kihívást jelenti, hogy meg kell birkóznod a szónak a magyar társadalomba ivódott pejoratív jelentésével nap mint nap.

Sokan nem szeretnek, mert úgy tűnik, hogy egy hivatal tagja vagy, mely felettük tornyosul, és nem szeretnek, mert nem adsz a diákra matricát, mert nem kapott elég ösztöndíjat, szoctámot, költségtérítés-mérséklést. És örülsz, ha olyanokkal beszélgetsz, akik tudják, hogy ez egyrészt nem így van, másrészt ebből egyikhez sincs közünk, nem hozzánk tartoznak. Legalábbis én sokszor szembesültem ezzel az elején. Épp ezért a munka igazából elsősorban az volt, hogy megmutassuk hallgatótársainknak, hogy mi is csak hallgatók vagyunk. Csak épp olyanok, akik kinyithatják a szájukat, ha egy tanár igazságtalan, vagy épp rövid a vizsgaidőszak. Vagy kitalálhatják, hogy milyen legyen a gólyabál, és ki is legyen színpadon. Szerintem ezen a téren a kommunikációnk nagyon sokat fejlődött az elmúlt években. Egyre többen fordulnak hozzánk segítségért, tudják, hol és miért kereshetnek minket, és egyre többen keresik programjainkat a neten, plakátokon. De még mindig azt mondom, ez a mutató mehet feljebb is.

Többes számban írok úgy általában, mert egy jó csapat nélkül nagyjából semmit se tudtam volna elérni. Ezen a ponton mondanám is nekik, hogy köszönöm.

Programokat csinálni a leghálásabb, és a leghálátlanabb feladat. Jó látni, hogy közel 1000-en skandálnak valamit egyszerre egy gólyatáborban, vagy közel 2000en táncolnak egy gólyabálon, vagy egyre többen tépkedik ki egymás gatyájából a szalagokat egy kari játékok x.0-án (itt kell mondanom egy köszit a társhököknek is).

De nehéz, és nem is mindig sikerül kitalálni, hogy kit akartok látni a színpadon, milyen rendezvény vonz titeket, és a sok tíz sportprogramból melyikre mozog a bölcsész.

Van 3 egységünk, amiről sokan nem tudják, hogy mi csináljuk, tartjuk fenn. Ezeket én a HÖK kirakatainak tartom. Ilyenek a géptermek, ahol ha néha van is rossz gép, azért sokat dolgoztunk azon, hogy minél több helyen és időben tudjatok dolgozatot írni, facebookozni.

A második ilyen hely a Szolgáltatói Iroda, ahol bizony megesik, hogy rossz egy fénymásoló, de remélem, általában sikerül titeket profin kiszolgálni. És a harmadik, a szívem csücske, a bűnbeesés első bugyra, a rövid/ hosszútávú kapcsolatok zöld és piros gombja, a Szenes Klub.

Szerintem a Szenessel ebben a félévben a legnagyobb probléma az volt, hogy nem mindig fértetek be.

Szóval én azt gondolom, nem egyedül az én érdemem, hogy a sok munkának eredménye van, és egyre jobb a HÖK-ötök. De persze még mindig van min dolgozni, és én remélem, a jövőben az érdekvédelem még hatékonyabb lesz. De azért, ha végszóként egy kérést is megfogalmazhatok, akkor azt kérném tőletek, hogy minden javaslatotokat, véleményeteket, gondotokat, örömötöket osszátok meg a HÖK-ösökkel, mert úgy tud fejlődni a HÖK, és úgy tud egyre inkább a ti szájízetek szerint tevékenykedni. Mert ugye a HÖK-ös is elsősorban hallgató.

22 PB 2010 12.indd 22

2010.12.18. 16:20:36

KULTURSOKK VIDÓ GÁBOR

„ÚJ KÉPEK” NYOMÁBAN » NYOLCAK TÁRLAT A MODERN MAGYAR KÉPTÁRBAN December 10-től március végéig lehet a Modern Magyar Képtárban (Nagy Kiállítótér-projekt) megtekinteni a Nyolcak néven ismert, XX. század eleji magyar festőcsoport több száz művét, valamint a rájuk ható Cézanne, Matisse és egyéb művészek képeit. Sokak szerint ez az egyik legnagyobb dobása a 2010-es EKF-évnek a Bauhauskiállításon túl, így gondolom, senkit nem fogunk meglepni azzal, hogy ez a projekt sem volt zökkenőmentes a megvalósulásáig.

A tárlatot eredetileg november 12-én nyitották volna meg, de már egy-két héttel előtte főcímben közölték le a lapok és netes hírportálok, hogy késni fog egy hónapot a megnyitó. Legtöbben a szállítmányozás körül kialakult mizériát tették felelőssé (két cég pályázott, az olcsóbban szállítót hirdették ki győztesnek, azonban a másik fél fellebbezett, és emiatt volt a csúszás), azonban ezt a verziót Dr. Fabényi Júlia, a megyei múzeumi főigazgatóság igazgatója nem kommentálta. Ő a tengerentúli gyűjteményekből érkező művek bürokráciájára hárította a csúszást, elismerve, hogy ezt akár hibaként is el lehet könyvelni.

Ha pedig hozzátesszük, csupán a kép árnyalása végett, hogy maga a Nagy Kiállítótér-projekt is sok csúszással, helyszínváltással készült el, és végül nem is lett annyira nagy, meg kiállítótér (hiszen nincsenek akkora ajtók, amelyeken át beférne egy-egy nagyobb műtárgy,

ahogyan ezt Sárkány József osztályvezető nyilatkozta az [origo] 2010. július 2-án megjelent cikkében), akkor bizony már nem is annyira feltűnő dolog Tükevárosban a csúszás.

De ideje magára a kiállításra terelni a szót, mivel szó szerint monumentálisra sikeredett. Egyszerűen elképesztő, ahogyan három szinten, termek kusza labirintusain át a Nyolcak 1906-tól 1912-ig terjedő műveit csodálhatjuk, gusztálhatjuk vagy éppen szörnyülködhetünk rajtuk.

Százegy éve is hasonló volt a helyzet, mikor a MIÉNKből kivált kis csoport – Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos – 1909. december 30án a Könyves Kálmán Szalonban bemutatta a 32 művet felsorakoztató, Új Képek című kiállításukat.

Akkoriban még „keresőkként” emlegették a Párizsban tanult nyolc festőt, hivatalosan az 1911-es áprilisi, Nemzeti Szalonban tartott kiállításukra vették föl a Nyolcak nevet. Vezéregyéniségük Kernstok Károly volt, akinek festészetére a „festői adyzmus”-t alkalmazta a korabeli kritika, és nem véletlen volt, hogy a nyitókiállítás Új képek néven futott, utalva ezzel Ady formabontó, és elismertséget szerző Új versek kötetére. Magát a költőt még a párizsi kávéházak bugyraiból ismerték a művészek, azonban példaképeik a poszt-impresszionisták (Cézanne, Gauguin), a kubisták (Picasso, R. Delaunay), és az expresszionisták voltak, ők hatottak leginkább művészetükre.

Csoportként sajnálatos módon már 1912-ben feloszlottak, noha soha egy szóval sem volt hivatalosan kimondva a szakítás, az első világháború pedig szétzilálta a megmaradt embereket, és a Tanácsköztársaság utáni konszolidáció számos tagját emigrálásra kényszerítette (pl.: Tihanyit).

Maga a kiállítás, mint ahogyan azt már fentebb érintettem, monumentális méretű, és sajnos ez néha visszafelé sül el. Az 1911-es kiállítási anyagban például anynyira össze vannak zsúfolva a grafikák, vázlatok, hogy az a folyosórész szinte már nyomasztólag tud hatni. Néhol sajnos a világítás rosszul van beállítva, így az olajfestmények bántón becsillognak, és érvényüket vesztik a kontúrok, alakok. Van, hogy lekapcsolódik magától a villany, és akkor az embernek óvatoskodva kell a reléig csoszognia, vigyázva, nehogy leverje valamelyik néhány milliós skiccet. Mindazonáltal bőven megéri az ezer forintos diákjegyet (csak legyen nálatok az igazolvány), csak szánjon rá mindenki minimum két órát a tárlatra.

23 23 PB 2010 12.indd 23

2010.12.18. 16:20:38

KULTURSOKK TATAY ESZTER

A ZENE ÚJ BIRODALMA » A KODÁLY ZOLTÁN KONFERENCIA- ÉS KONCERTKÖZPONT Lassan vége a 2010-es esztendőnek, és ezzel Pécs megszűnik Európa Kulturális Fővárosa lenni, hogy Isztambullal és Essennel közösen átadja a stafétabotot Tallinnak és Turkunak. Az uniós támogatásokból megújultak a közterek, és több nagy beruházás is célegyenesbe ért. Ősszel átadták a Tudásközpontot, december közepén pedig megnyílik a nagyközönség előtt a Koncertközpont is.

Sok támadás érte a korábbi városvezetést, amiért noha öt év állt rendelkezésre a felkészüléshez, az idei év beköszöntével nagyjából semmilyen projekt nem épült még fel. A kész állapothoz legközelebb a Széchenyi tér állt, melyet a hivatalos megnyitó ceremóniára megszabadítottak az építkezésen dolgozóktól és különféle gépektől, mint később kiderült, átmeneti jelleggel. A munkások visszatértek, az emberek pedig értetlenkedtek, miért zárják el előlük újra a főteret. Szép lassan – a hivatalos verzió szerint időben, a lakosság szerint megkésve – átadták a különböző tereket és létesítményeket: már kölcsönözhetünk könyvet a Tudásközpontban, fagyizhatunk a Tettyén, és hamarosan zenei rendezvényekre járhatunk a Koncertközpontba.

A grandiózus hangversenyterem nem titkolt célja, hogy feltegye Pécset arra a bizonyos térképre – muzsika szempontjából legalábbis mindenképpen. Ennek érdekében mindent meg is tettek a tervezők és kivitelezők, hogy olyan épület kulcsait nyújthassák át a városnak, amely felveszi a versenyt a legkiválóbbakkal. Az alapkőletételre 2009 augusztusában került sor, hogy aztán 16 hónappal és körülbelül 7 milliárd forinttal később az elkészült létesítményt birtokba vehesse a dallamokra vágyó közönség.

A kezdetben Opus2010 névre hallgató beruházás szeptember óta Kodály Központként fut. Maga a polgármester, Páva Zsolt nyújtotta be az előterjesztést a változtatásra, a híres zeneszerző pécsi kötődéseire és nemzetközi ismertségére hivatkozva. Kodály Zoltán városunk-

ban hozta először nyilvánosságra az azóta népszerűvé vált és gyakran alkalmazott módszerét, mellyel a gyermekek muzikális nevelését segítette elő, emellett a Székesegyházban tartották a Missa Brevis címet viselő miséjének ősbemutatóját. Arról azonban mintha megfeledkeztek volna, hogy az Opus2010 egy két évvel ezelőtt kiírt lakossági pályázat nyertes ötlete volt, a régi név szó nélkül ködbeveszett.

Az épület a Tudásközponthoz hasonló hipermodern színvonalat fog hozni. A nézőtéren egyidejűleg 999 ember szórakozhat kényelmes székekben; ez a szám attól függően csökkenthető, hogy mik a zenekari igények.

Konferenciák is megrendeznek majd a helyszínen: több termet is kialakítottak, melyek méretüket tekintve variálhatóak, 50, vagy akár 368 fő befogadására képesek.

A Pécsi Városfejlesztési Kft. elmondása szerint a létesítmény nagyterme egyaránt alkalmas komoly- és könnyűzenei koncertek, balett- és operabemutatók megtartására, sőt, mivel a földszinti széksorok betolhatók a hátsó karzat alá, akár báloknak is otthont adhat majd. Az előadótér építésekor arra is odafigyeltek, hogy utólagos hangolás is lehetséges legyen: a színpad felett több méter magasan található hangvető elemek állításával bármikor megoldható a változtatás. A speciális színpadi függönyökkel még azt – a laikusok számára apróságnak tűnő, szakértőknek viszont minden bizonnyal fontos – is befolyásolni tudják, hogy a zenekar elhallgatása után hány másodpercig legyen hallható az utolsó hang a terem falai közt.

Az első koncertre december 9-én került sor, a hivatalos megnyitót azonban csak a névadó zeneszerző születésnapján, december 16-án rendezik meg. Ezt követően egy héten keresztül különböző zenei rendezvényekkel, köztük a világhírű Al Di Meola fellépésével avatják fel Pécs legújabb büszkeségét.

24 PB 2010 12.indd 24

2010.12.18. 16:20:39

KULTURSOKK VIDÓ GÁBOR

„MONDD MEG, HOGYAN MASZTURBÁLSZ, S MEGMONDOM KI VAGY!” » MOHÁCSI & MOHÁCSI: FRANCIA RÚDUGRÁS Mint tudjuk, tetteiről ismerszik meg leginkább az ember, azonban némely cselekedetét a keresztény neveltetés (vagy a prüdéria?) hatására jobban szereti zárt falak között végezni egyedül. Vagy ketten, vagy sokan. De semmi esetre sem beszéli ki idegenek előtt. Mohácsi János és Mohácsi István új darabja, a Francia rúdugrás pont a kendőzött, a sötétbe száműzött Erósz féktelenségét varázsolja a nézők elé három felvonásban, bő három órában, egy szerelmi sokszögbe ágyazva.

Az alapszituáció a következő: Pál (Zayzon Zsolt), egy multinacionális cég magas beosztású, türelmetlen alfahímje és vezetője, valamint kedves neje, a háztartásbeli butuska Adrienn (Kovács Mimi) egy vidéki kúriába érkeznek párterápiára, házaséletük rendbehozatala végett. Felvigyázójuk és lelki vezetőjük Goldmark Ernő (Ottlik Ádám) pszichológus, a szexuálterápia felkent doktora, esendő keveréke egy gurunak és egy pánnak.

Módszere – idegen párok beszélik ki intim életüket önmaguknak és neki – azonban „nem várt fordulatként” gyorsan felborulni látszik, mivel a másik páros, a céltudatos és munkamániás Tünde (Györfi Anna) és férje, a málé Tibor (Széll Horváth Lajos) jó ismerősei a másik duettnek, mondhatni testi-lelki jó barátok, kívülről-belülről ismerik egymást. Igencsak mélyen, ugyanis a párosok titokban egymás szeretői.

a bonyodalom, alkohollal és szexuális segédeszközökkel felvértezve zavarja egymásra pszichológusunk a házasokat, akik mondvacsinált okokat használnak ki hitvesük elkerülésére, bevetve minden titkos fegyvert: japán lámpaernyővel történő bűvész trükkön át teraszon sutyiba cigizésen keresztül az ágy alatt és párnahuzatban való bujkálásig bezárólag. Azonban a végső, buja titkot Vera adja ki Ernőnek, majd a guru-Pán a többieknek mondja el. A francia rúdugrás. Ami nem olimpiai versenyszám, hanem olyan pozitúra, melyet, ha jól követnek el, a nők egy életre magukhoz láncolják a férfiakat, de ha rosszul, akkor az a férfiak életébe kerülhet. A második rész végére egy villám kézzelfoghatóan és képletesen is kilövi a biztosítékot, utat engedve egy kokainban és alkoholban fürdő bacchanáliának, ahol mindenki mindenkivel összefekszik.

Az utolsó nagyjelenet a másnapos reggelt mutatja be, sok fejfájással, veszekedéssel, fájdalomcsillapítóval, no meg kibékülésekkel. Mindenki rátalál boldog párjára, még a házigazda is, majd közös lubickolással kezdenek újra egymásra hangolódni, azonban a végére is maradnak még turpisságok.

Aki már járt Mohácsi előadáson, tudhatja, fergeteges és leleményes nyelvi humor, szóösszepasszolás, illetve szókifacsarás várja, elferdített szólásokkal, össze nem illő jelzőkkel megspékelve. Ezekhez jönnek még a gegek, a különféle helyzetkomikumok, karikírozások, zenei betétek, amelyek alaphangon is megágyaznak a kiváló szórakozáshoz. Ez a mű eből a szempontból nézve nem is lóg ki a Mohácsi-galaxisból, azonban hatását tekintve kissé elmarad nagy elődjeitől. Hosszúnak érezzük a három felvonást – viszont ez a francia bohózat alapkövetelménye -, némelyik geg egyszer jó, viszont sokadjára már elsikkad. A találó jelmezek, a díszlet, a színészi játék ezeket az apróbb hibákat azonban feledteti, hiszen hat ember véresen komolyan vett mókázását láthatjuk a színen, gyönyörű mimikával, hanggal, tudattal.

Mindezek tetejébe jólesik kimondva hallani azokat a problémákat, melyek a legtöbb embert foglalkoztatják – kimondatlanul is.

Az eddig is kusza helyzetet az első felvonás végére még jobban összekeveri a hangos és autótörős belépővel megérkező Vera (Märcz Fruzsina), aki Pál titkárnője, szeretője, és Ernő tanítványa. A második felvonás maga

25 25 PB 2010 12.indd 25

2010.12.18. 16:20:44

KULTURSOKK STEMLER MIKLÓS

„FELHÁBORÍTÓ VOLT LÁTNI, HOGY PÉCS KÉPTELEN ÉLNI A LEHETŐSÉGGEL” » INTERJÚ A BALKÁN KAPUJA? SZERZŐJÉVEL A rendszerváltás előtti hatalmi reflexek győztek az európai eszméket valló civilek felett – röviden ez a summája a Pécs2010 történetének Somlyódy Nóra újságíró, a PTE BTK volt hallgatója szerint, aki oknyomozó könyvben tárja fel Európa Kulturális Fővárosának szövevényes történetét.

Honnan jött az ötlet, hogy a Magyar Narancs újságírója, aki korábban elsősorban a budapesti ingatlanpanamákat feltáró cikkeivel vált ismertté, a Pécs2010 történetéről, anomáliáiról írjon könyvet?

Somlyódy Nóra: A történet kezdete idején még sem a Magyar Narancs újságírója, sem oknyomozó újságíró nem voltam. A kulturális főváros ügy 2004-ben, a legelején csöppent bele az életembe, és azóta is a része maradt, az oknyomozói újságírói fejlődésem szervesen összenőtt ezzel a témával. A könyv ötlete 2008 közepére ért meg bennem, amikor alig valaki foglalkozott az EKF-fel, én pedig felháborítónak tartottam, ami történik. Úgyhogy a téma mondhatni rám maradt. Volt személyes motivációm is: egykori pécsi egyetemistaként a sajátomként éltem meg a város ügyét.

PB: Mik voltak ezek a felháborító események?

S.N.: Önmagában már a média közömbössége is felbosszantott, hiszen a rendszerváltás óta a Pécs2010 volt Magyarország legnagyobb kulturális vállalkozása.

Ez a projekt óriási próbatétel, ami messze nem csak Pécsről szól, és bosszantott, hogy a médiában nem kezelik a helyén. A történet időközben egyre szövevényesebbé vált, és egy kívülálló aligha tudott volna eligazodni benne a rengeteg vezetőváltás, a koncepciók folyamatos cserélgetése, és a köztudatba bedobott különböző összegek hektikus változása miatt. Felháborító volt

látni, hogy Pécsnek ölébe hullik ez a lehetőség, és képtelen élni vele.

PB: Már a pályázati szakaszban érzékelhető volt a média egyfajta érdektelensége, emellett pedig értetlensége az egész kulturális főváros dologgal kapcsolatban.

Később aztán a nagyobb botrányokról megemlékeztek, de 2010-re a téma kritikai feldolgozása szinte eltűnt – maradtak a nagyobb tömegrendezvényekről szóló kötelező és lelkes beszámolók. Mi lehet ennek az oka szerinted?

S.N.: Ha a Ruhr-vidékkel összehasonlítom, ott 2005ben készen volt a közérthető üzenet: a nehéziparból kikapaszkodó régió 53 városa összefog, és kulturális metropolisszá szeretne válni. Pécs üzenete sosem fogalmazódott meg világosan, ma is egyszerre beszélnek mediterrán városról, fesztiválvárosról, regionális kulturális központról, de egyébről is. Az EKF-nek sosem volt stabil menedzsmentje, profi kommunikációs stábja, és ami ennél fontosabb, sosem volt az ügy mögött a Ruhrvidékihez hasonló összefogás a régió különféle szereplői, a közszféra, a magánszféra, a helyi közösségek között. 2010 médiavisszhangja más történet. Pécsett kevés a független újságíró, és a többség 2010-re belesimult vagy megkötötte a maga kompromisszumait, nem függetlenül attól, hogy helyben és országosan óriási pénzek mentek el arra, hogy a kritikus hangok ne szólaljanak meg, avagy ne kritikusan szólaljanak meg. A kommunikációs költségvetés 1,8 milliárd forint volt, ennek jelentős részéből felületeket vásároltak – mondhatni ez egy sikeres része volt a kulturális főváros történetnek…

PB: Említetted, hogy a Pécs2010 nem specifikusan pécsi téma, hiszen egy olyan városfejlesztési modellről van szó, amely Magyarországon újszerű és egyedülálló.

Mennyire lehet érdekes a könyved azok számára, akiket maga Pécs mondjuk egyáltalán nem érdekel?

S.N.: A pályázat városfejlesztési szemlélete gyökeresen új volt Magyarországon, és egyébként nem az öt kulcsberuházás miatt, ahogyan általában tálalni szokták. A pályázat a kultúrához való viszonyt szerette volna átalakítani, változtatni azon, hogy a kultúrát az önkormányzatok a közpénzből működtetett intézmények eltartásával kipipáltnak tekintik. A vidéki városokban e mellett alig képes érvényre jutni más kezdeményezés. Sok munkám van abban, hogy a könyv ne kizárólag Pécsről szóljon, hanem az olvasó belelássa a rendszerváltás utáni Magyarországot is, és az első visszajelzések alapján ez sikerült. Oknyomozó könyvről van szó, mögötte viszont fellelhető egy társadalomtörténeti, szociográfiai réteg is: a civilek és az önkormányzat konfliktusain, az elrontott és ellopott dolgokon, a helyi és országos szintek konfliktusain keresztül az a rend-

26 PB 2010 12.indd 26

2010.12.18. 16:20:45

KULTURSOKK STEMLER MIKLÓS

PB: Többször felmerült, hogy talán más lett volna a könyv végkicsengése, ha a történetet nem 2010. január 10-zel, a megnyitóval zárod le, hanem az egész évet végigveszed, mivel sokak szerint a kulturális fővárosi év azért sikeresnek minősíthető: a programok népszerűek voltak, és lassan a jelentős csúszásban lévő építkezések is befejeződnek. Szerinted is más lett volna?

szer rajzolódik ki, amelyben mindannyian élünk. Ebből a szempontból Pécs helyén akár Budapest vagy Debrecen is állhatna.

PB: Takáts József, a pécsi pályázat első számú írója épp ezen rendszer miatt mondja azt most visszatekintve, hogy az eredeti pályázat és célkitűzés kudarca eleve kódolva volt. Szerinted mennyire volt mindez determinálva?

S.N.: Mindez utólagos tudás természetesen. 2005 táján ez a város, de legalábbis a pályázat körül csoportosuló szellemi kör nagyon hitt abban, hogy mindez megvalósítható, és szkeptikus létemre én is hittem abban, hogy ha nem is azonnal és maradéktalanul, de a célok elérhetőek, mivel van akkora erő a városi értelmiségben, hogy keresztülvigye. Azt is reméltem, hogy az akkor épp Toller László által kézivezérelt önkormányzat belátja, hogy ez a közösségi kezdeményezésből kinőtt projekt nem vihető végig a közösség nélkül. Aztán mégis ez történt. Mindez komoly arculcsapás a Nyugat-Európához felzárkózni és hasonulni akaró Magyarországnak – a megszokott hatalmi rutinok erősebbek voltak, jött a pénz, és minden maradt a régiben. Egyébként szerintem éppen most nem kellene abbahagyniuk azoknak, akik mégiscsak ki tudtak préselni valamit 2010-ből, ezért írtam a könyv végén, hogy most jött el a nagy beszélgetések ideje.

S.N.: Nem lett volna más. Nem venném el azok örömét, akik élvezték a 2010-es programokat, de egyet hátralépve látszik, hogy bár volt jó néhány kivétel, 2010-ben alapvetően a számok voltak hatásosabbak a korábbi éveknél. A mennyiségre hajtott a program, és ebbe belefért a meglévő pécsi fesztiválok feldúsított verzióitól a tojásfestőkön, Seal-en, a Bauhaus-kiállításon és a Krétakörön át Munkácsyig mindenki és bárki. Egyfajta fesztiválfolyam volt az idei év, miközben a kulturális fővárosi cím elsősorban arról szólna, hogy az ezt elnyerő városok marandó nyomot hagyó kezdeményezéseket próbálnak megvalósítani, új együttműködéseket kialakítani. Azok a programok nagyon fontosak, amelyek a város emlékezetére, identitására kérdeznek rá, izgalmasak, kritikusak, provokatívak. Volt néhány ilyen irányú kezdeményezés, de alig váltak láthatóvá. Ráadásul januártól még a korábban meglévő programokra, fesztiválokra, folyóiratokra sem lesz annyi pénz, mint korábban – úgyhogy nagy kérdés, hogy mi éli túl 2010-et.

PB: Pécs Magyarország első kulturális fővárosa, ám remélhetőleg nem az utolsó. Mi az, amit ebből a történetből, vagy akár a te könyvedből hasznos lehet a cím következő magyar birtokosa számára?

S.N.: Addigra szerintem minden egészen más lesz.

Ezekben az években a kulturális városfejlesztés volt a trend, amiről már ma sem a kisebb városok kríziskezelő receptjeként beszélnek. Egy ekkora volumenű városfejlesztési akció csődbe is tud vinni egy várost, különösen válság idején, ha nem fordítanak figyelmet arra, hogy hogyan váljon a város vérkeringésének szerves részévé, fenntarthatóvá az, ami megépül. Ebből a történetből nyilvánvaló az is, hogy egy közösségi kezdeményezést nem tanácsos a közösség nélkül megvalósítani, az EKF-program pedig bizonyára megmarad a helyi közösségekre építő programnak.

Somlyódy Nóra 1975-ben született Budapesten, egyetemi tanulmányait a JPTE-BTK kommunikáció szakán végezte. Budapesti ingatlanpanamákat feltáró írásaiért két alkalommal részesült a Minőségi Újságírásért díjban, jelen pillanatban a Kortárs Építészeti Központban dolgozik.

27 27 PB 2010 12.indd 27

2010.12.18. 16:20:46

KULTÚRSOKK KOVÁCS RÉKA

AMIKOR A SZAVAK ÖLNEK… » CHUCK PALAHNIUK: ALTATÓ Magyar fordításban is megjelent Chuck Palahniuk („polanik”, igen, aki a Harcosok klubjával tört be a köztudatba) ötödik regénye Altató címmel. Újdonságról azonban csak a magyar változat esetében beszélhetünk, a regény eredetileg 2002-ben jelent meg Lullaby címen. Egy nehezen kategorizálható, horror illetve romantikus regényként is emlegetett minimalista műről lesz szó.

Romantikusnak persze csak abban az értelemben romantikus, mint az író hírnevét megalapozó debütáló írása, vagy bármelyik másik regénye (például a szintén színvonalasan fordított Láthatatlan szörnyek). A történet alapötlete egyszerű: a szavak ölhetnek.

A fiktív fegyver egy afrikai altatódal, amellyel éhezés idején altatják a kicsiket. Elég, ha elszavalod, és aki hallja, halott. Elég, ha magadban elhadarod, és akire gondolsz, halott. Távoli emberekkel, bűnözőkkel, idegesítő közszereplőkkel végezhetsz készakarva, vagy éppen a szeretteidet gyilkolhatod meg véletlenül.

A négy főszereplő ezt a kis versikét és a hozzá tartozó egyéb varázsigéket igyekszik felkutatni. Az Államokat átszelő útjuk során állandó hatalmi harcokat vívnak egymással egy autó szűk terében. Hamar kirajzolódik egy Simpsonéknál is diszfunkcionálisabb család képe.

A regény fő témája Palahniuk saját szavaival is ez, a hatalom megszerzésére irányuló állandó próbálkozás és küzdelem.

Az Altató születéséhez azonban egy ennél konkrétabb gondolat, egy történet is kapcsolódik. Palahniuk édesapja meggyilkolását, illetve a tettes halálra ítélésében vállalt szerepét dolgozta fel a regényben olyan karaktereken keresztül, akik képtelenek saját gyászukkal megbirkózni, illetve akik bárkit és bármit megváltoztatnának, akár elpusztítanának, hogy saját utópikus világukat megteremtsék. 1999-ben az író édesapját és annak barátnőjét a nő féltékeny volt férje lőtte le.

A börtönviselt férfi egy randevú után követte a párt. A nő lakásában Fred Palahniukot hason, Donna Fontaine-t hátba lőtte. Mindketten meghaltak. Chuck Palahniuk te-

rápiás céllal azonnal nekilátott a történet kidolgozásának.

A regény stílusa – a Palahniuktól megszokott és elvárt módon – minimalista. Rövid, tömör, az élőbeszédet imitáló mondatokkal fogalmaz.

Végig hatásos, és ébren tartja az érdeklődést, nincsenek unalmas részek. Itt is vannak ismétlődő szerkezetek és szlogenek, csakhogy apu/ Joe belső szervei és indulatai helyett a főhős most szállóigéket, az egyes szereplők által megfogalmazott bölcsességeket ismétli újra és újra, amíg bele nem ég a memóriánkba és esetleg át nem mászik aktív szóhasználatunkba.

A történet fordulatos, árulások és ármánykodások tarkítják, akár egy karib-tengeri kalóztörténetet. Van minden: véletlen emberölés, szándékos gyilkosság, túlvilág, tudomány, nekrofília, varázslat és újságírás. Ezúttal a „sokk-író” nem egyetlen megrázó csavarral örvendeztet meg minket a képzeletbeli „vége” felirat felé közeledve, több kisebb adagban kapjuk a meglepetést.

A lényeg mégsem ez: a regényt az árnyalt érzelmek, a belső feszültség, a bonyolult viszonyrendszer érzékletes tükrözése teszi igazán érdekessé és izgalmassá. Általában van valami ismerős mozzanat, amelyet kicsiben, a saját életünkben már éreztünk. Valami mélyen emberi, miközben a történet már messze jár az emberés természetfeletti birodalmában.

Akinek Palahniuk akár egyetlen könyve is tetszett, és tudni akarja, mennyire fájhatnak a szavak, vagy mi roszszabbat tehetünk szeretteinkkel, minthogy megölnénk őket, olvassa el. Aki Death Note rajongó, és kíváncsi egy másfajta, mégis hasonló elképzelésen alapuló, emberfeletti erővel támogatott világmegváltó történetre (még a manga megjelenése előttről), annak a mű szintén erősen ajánlott.

28 PB 2010 12.indd 28

2010.12.18. 16:20:52

KULTURSOKK HAJDU MARIANN

INVÁZIÓ A MAGYAR FORGALMAZÁSBAN » ÚJJÁÉPÍTIK A HANGYÁK A PIACOT Manapság a szórakozás nem olcsó, a mozi pedig különösen. Ennél már csak az a szomorúbb, hogy a legtöbb (akár az Oscar-gálát is megjárt) független film, forgalmazó hiányában sosem jut el a magyar piacra, maximum a boltok papírtokos kosaraiba. A közönség bevonásával kíván erre a problémára megfelelő gyógymódot találni egy, a kópiák helyett a stream áldásos tulajdonságait kihasználó, a mozi belső hangulatát mégis megtartó filmforgalmazó mozgalom, a magyarhangya.

Igazán exkluzív élmény részesei lehetettek azok a szerencsések, akik november 24-én megtekinthették az országszerte csak 25 moziban, egyszeri alkalommal vetített Napozz Holddal! című koncertfilmet. Az alkotás a 23 év után feloszlott Kispál és a Borz zenekar pályáját, és a Szigetes búcsúkoncertet mutatja be széles vásznon.

A vetítések szervezését a Bognár Péter - Donáth Péter páros, azaz a magyarhangya alapítói vállalták el, de a vetítést kihagyóknak sem kell csüggedniük, a film dvd formátumban történő forgalmazását is magára vállalta a csapat. Az év elején meghirdetett és bő három hónap alatt lezajlott Helyzetek és Gyakorlatok filmforgalmazói versenyen kívül ez volt a magyarhangya első, igazi bemutatkozása. Örvendetes, hogy akadnak még olyan filmbarátok, akik az újítást és a minőséget szerethető módon képesek összehozni és eladni. Egyelőre még csak Facebook-on lájkolható a mozgalom, melynek legfőbb célja, hogy a főleg fiatal, újra a moziba szoktatható nézők segítségével felkavarja a magyar filmforgalmazás állóvizét. 2010 második felében a kormányzat összesen másfélmilliárd forintos központi költségvetési támogatást zárolt az MMKA (Magyar Mozgókép Közalapítvány) elől. Így a fenn maradó pénzek szűkössége miatt a kisebb forgalmazó cégek (melyek általában a minőségi, független fil-

mek promóciójával és eladásával foglalkoznak) valószínűleg kénytelenek lesznek lehúzni a rolót, mi pedig azt a keveset sem kapjuk meg, amit eddig az úgy nevezett „művész mozik” biztosítani tudtak. Ezért is fontos, hogy létrejöjjön egy olyan törvényes csatorna, mely kézzelfogható kópiák nélkül, stream segítségével is ki tudja majd szolgálni az alkotásokra éhező publikumot, méghozzá az otthoni kanapé helyett a filmszínházak puha lehajtható székei, a dolby hatás és az óriás vászon által tökéletesített környezetben. „Hangyásaink” akár új kedvencekké is előléphetnek, hiszen egy olyan szimpatikus opcióval indultak el, amely nemcsak a teljesen filmőrült kollégákat hozhatja lázba, hanem a „néha beülök 1-1 filmre” típusúaknak is jobban megéri, mint a popcorn-3d-pláza triumvirátus, anyagilag és élményben egyaránt. Ugyanis december 4-től mindössze 2000 forintért vásárolhatunk egy 6 filmre szóló bérletet.

A pozitívumok egyértelműek: olyan alkotásokat tekinthetünk meg a vásznon, melyek épp hogy bemutatkoztak a különböző filmfesztiválokon, de még moziban nem mutatták be őket, így a legnépszerűbb torrent oldalak sem jelenthetnek konkurenciát.

Az egyetlen negatívumként felfogható momentum a Kispál-film vetítéséhez hasonló limitáltság, hiszen országszerte 5000 darab bérlet kerül forgalomba. Ha ez bejön, és a mozgalom megkedvelteti magát a közönséggel, biztos lesz folytatása a kezdeményezésnek.

A hamarosan elkészülő honlapot szeretnék egy nyitott fórummá alakítani, ahol minden érintett szavazhat vagy javaslatot tehet a számára kedves vagy érdekesnek tűnő filmekre, melyeket szívesen látna ilyen minőségben, hiszen a közönség igénye a legfontosabb.

29 29 PB 2010 12.indd 29

2010.12.18. 16:20:53

KULTURSOKK PÁL BALÁZS

HOLLYWOOD A KÖZÖSSÉGI HÁLÓK CSAPDÁJÁBAN Az elmúlt fél évszázad során számos hollywoodi produkció ijesztgetett technológiailag túlburjánzott jövőbeli társadalmakkal, ahol a feje tetejére fordult értékrendszer és a számítógépektől való abszolút függőség gyakorlatilag élhetetlen körülményeket eredményez. A korlátlan Internetcsomagok és a közösségi oldalak korszakában azonban a legnagyobb filmstúdiók sorra felismerték, hogy a közönségük igényei megváltoztak. Lássuk, 2010-ben hogyan próbálták megszólítani a filmkészítők a hálózat rabságában élő fiatalokat.

tást, de hogy miként készülhetett el 2010-ben egy enynyire idejétmúlt hozzáállást képviselő film, az valószínűleg mindannyiunk számára rejtély marad.

Hasonlóan alacsony büdzséből, ámde kategóriákkal magasabb művészeti színvonalat képviselve érkezett a Catfish című dokumentumfilm, melyet a Sundance fesztiválon tartott ősbemutató után szeptemberben mutattak be mozikban. A négyfős baráti társaság által készített mű egy New York-i fotós és egy michigani család nem mindennapi online kapcsolatát mutatja be.

A kézikamerás felvételekből összevágott anyag mind a történet, mind a mondanivaló síkján bámulatosan teljesít, bármiféle mesterkélt erőlködés nélkül rámutatva a facebookos keretek között értelmezett valóság törékeny mivoltára. A kedves kis love story-nak induló alkotás félúton kőkemény thrillerbe torkollik, hogy aztán sokkoló

Az idei geek-film áradatot a legendás Hideo Nakata indította Chatroom című filmjével, melyet májusban, a Cannes-i Filmfesztiválon mutatott be a nagyérdemű számára. A Ringu című horrorral elhíresült japán rendező ezúttal egy színdarabhoz készült forgatókönyvet vitt vászonra kis költségvetésből, sajnos még kisebb sikerrel. A maréknyi szereplőt mozgató produkció azzal a gondolattal játszadozik százperces játékideje alatt, hogy vajon milyen kapcsolat alakulhat ki egy maréknyi tizenéves között, ha azok minden idejüket virtuálisan összezárva töltik. Az alapvetően jól kivitelezhetőnek tűnő ötlet ott bukott el, hogy Nakata filmje teljes mértékben nélkülöz bármiféle hitelességet vagy eredeti gondolatot.

A lassan ötvenéves rendező valószínűleg fél füllel hallott valamit arról, hogy mostanság a fiatalok az Interneten találkoznak, majd gondolta, hogy gyorsan keres egy témába vágó szkriptet, és majd jól megmondja nekik, hogy ez bizony helytelen, és menjenek inkább ki a friss levegőre karatézni vagy focizni! Eme szándéknak megfelelően a Chatroom karakterei egytől egyig alulszocializált defektes lúzerek, akik az első pillanattól fogva esélytelenül sodródnak az árral, hogy végül Nakata úr egy sor vérlázítóan demagóg moralizálás közepette összeroppantsa őket. Vaskalapossága és végtelen butasága miatt valószínűleg tíz évvel ezelőtt is csak lesajnáló mosollyal tudtunk volna jutalmazni egy ilyen alko-

30 PB 2010 12.indd 30

2010.12.18. 16:20:54

KULTURSOKK PÁL BALÁZS

drámaként teljesedjen ki az utolsó fél órában. A készítők játszi könnyedséggel zongoráznak végig az emberi érzelmek hihetetlenül széles skáláján, miközben a kamerás leképezés stílusa hibátlanul ölti magára a történések által sorra életre hívott műfajok védjegyeit.

Az egész egyszerűen természetesnek hat. Sokszor már túl természetesnek is – állítják a film kritikusai, akik többen azzal vádolták a Catfish alkotóit, hogy a filmük mockumentary, azaz színészeket és beállított jeleneteket tartalmazó áldokumentumfilm. Ez persze, ha igaz lenne, sem vonna le semmit az alkotás érdemeiből, miszerint végre nem egy – a készítői által divatos köntösbe erőltetett – tucatfilmmel van dolgunk, hanem egy mind mondanivalójában, mind kivitelezésében ízig-vérig aktuális, behálózott generációnknak szóló alkotásról. Csillagos ötös!

Mindössze két nappal a Catfish megjelenése után érkezett a mozikba az Easy A, amely ugyan első ránézésre tökéletesen kielégíti a 2010-es igények szerint újraburkolt plázafilm kategóriáját, bájos esetlensége mellett azonban az idei mozi szezon egyik legaktuálisabb tanulságát hordozza. Az Emma Stone nevével fémjelzett film egy gimnazista lány történetén keresztül mutatja be, hogy milyen ereje van a pletykának az információs társadalom fiataljainak körében.

Persze hiba lenne a hazai mozikban Könnyű Nőcske címen futó alkotást igazán komolyan venni, de meg kell hagyni, hogy kategóriájában sokkal butább produkciók is vannak nála. A keretes szerkezettel rendelkező film főszereplője egy élő videoblog bejegyzésen keresztül emlékezik vissza, hogy miként lett egy véletlen elszólást követően az iskola „leglazább erkölcsű lánya”, aki némi anyagi támogatásért cserébe bárkiről képes volt azt terjeszteni, hogy ő bizony lefeküdt vele.

A film gyakorlatilag egymást követő, feszültséggel szorosan tűzdelt párbeszédek sorozata, amely hangulatában és felépítésében leginkább a mester 2007-es Zodiákus című művéhez hasonlítható. A szövegek egytől egyig jól vannak megírva, és a színészek kellő beleéléssel és fanatizmussal közvetítik azokat, így aki esetleg nem tudja tökéletesen követni a film rohanását, az is biztosan átérzi majd a verbális ökölharc súlyát.

A mindent átható rideg, sejtelmes atmoszféra tökéletes környezetet teremt az unszimpatikusabbnál unszimpatikusabb karakterek pergős szócsatáinak. Fincher pontosan alkotta meg a filmben forgó figurákat, ezzel is bebiztosítva a néző és a történések közötti megnyugtató távolságot.

Az elkényeztetett újgazdag kölyköktől a megfáradt, furkálódó jogászokon át egészen a mindenkin lelketlenül átgázoló főszereplőig: itt biztosan mindenkit utálni fog a kedves néző, és pont ez teszi a filmet ennyire hibátlanná.

A tavalyi év során már többször bizonyított Jesse Eisenberg (Zombieland, Adventureland) ledraftolása tökéletes választás volt Zuckerberg szerepére, a show-t azonban a Facebook biznisz társalapítóját alakító Andrew Garfield, valamint a Napster atyját megformáló Justin Timberlake többször is ellopja a főszereplő elől.

Utóbbi annyira meggyőző teljesítményt nyújt, hogy aki eddig nem tette, az most biztosan meg fogja bocsátani az úrnak ‚N Sync-es bohóckodását.

A The Social Network ugyan messze nem az év legjobb filmje, de mindenképpen egyike a legjobbaknak, így megtekintése kiemelten ajánlott! Timberlake úrral pedig még jövőre biztosan lesz egy randevúnk az Oscar gálán…

A Diablo Cody (Juno, Jennifer’s Body) stílusát és fordulatait ügyesen koppintó film helyenként egészen szórakoztató, de legnagyobb erénye mégis abban rejlik, hogy mindvégig pajzsot emel az elfészbúkosodás korában rohamosan csökkenő intim szféra fölé.

Végül, de nem utolsó sorban fontos megemlíteni a Trust című filmet, mely ugyan sajnos jelen pillanatban még nem elérhető semmilyen formátumban, viszont mindenképpen fontos szereplője lesz az idei filmes felhozatalnak.

Október elsején debütált a tengerentúlon a The Social Network, vagyis „A fészbúk film”, amelytől már hónapok óta hangos a világháló. David Fincher (Fight Club, Se7en, Zodiac) legújabb alkotása két órában foglalja össze Mark Zuckerberg történetét a kezdetektől napjainkig. A The Social Network néhány, az összkép szempontjából jelentéktelen, de a befogadást megkönnyítő elemen kívül igen szorosan ragaszkodik a huszonhat éves milliárdos életrajzához, amelyet Fincher feszítetett tempóban darál a nézők arcába.

Az ex-Jóbarátok sztár David Schwimmer által rendezett mű egy házaspár történetét mutatja be, kiknek egyetlen lányát behálózza és megerőszakolja egy magát a neten tinédzsernek kiadó pedofil. Főszerepben Clive Owen és Catherine Keener, kritika hamarosan a pecsibolcsesz. hu-n.

31 31 PB 2010 12.indd 31

2010.12.18. 16:20:55

KULTURSOKK

IRODALMI PÁLYÁZAT » EREDMÉNYEK Az alábbiakban közöljük az októberben meghirdetett PécsiBölcsész - Jelenkor - Irodalmi Páholy irodalmi pályázatának eredményeit, valamint az irodalmi folyóiratok szerkesztőinek értékeléseit. Két kategóriában – próza, líra – indulhattak azok, akik komolyabb irodalmi vénát véltek felfedezni magukban. A kiírásra végül 18 pályamunka érkezett be.

Szolláth Dávid a Jelenkor szerkesztőjének értékelése a pályázatról: Az irodalmi pályázat sikerét mutatja, hogy a pályamunkák között volt olyan írás, amelyet valóban öröm volt olvasni, és amely megérdemli, hogy országos irodalmi lapban publikálják. A pályázat nélkül talán csak jóval később került volna napvilágra a szerző tehetségére.

Véleményem és a zsűri véleménye szerint Kovács Réka A teljesség fele című írása a mezőny kiugróan legjobb szövege. Egyszerre könnyed és megrázó, okos és érzékeny, személyes és kor-jellemzően mai. Izgalmas, arányos, lekerekített. Az ember olvasná tovább, száz oldalakon keresztül. Az ilyen tehetségek miatt érdemes irodalmi versenyeket hirdetni.

A többi pályamű között is akadtak ígéretes, bizakodásra okot adó munkák. Négy szerzőt emelek ki. A prózaírók közül Pákozdi Esztert, Mátyás Zsófiát, a költők közül Hetsch Ferencet és Harak Benőt. Mindannyiójukat egyéni látásmód, íráskészség, formaérzék jellemzi, annak ellenére, hogy a pályázatra beadott műveik nem tökéletesek. Mégis, mindegyik írásukban van olyan vonás, van egy-egy részlet, amely egyértelműen megmutatja tehetségüket. Könnyen lehet, hogy a legközelebbi pályázaton közülük kerül ki a győztes.

A kevésbé sikerült munkák közül néhány azért nem ért el magasabb pontszámot, mert bár szerzőjük nem tehetségtelen, leadott munkájuk nem szépirodalom, hanem krimi, publicisztika, fantasy.

Ezekből a szerzőkből idővel még kiváló thrillerforgatókönyv író lehet, és lehet hogy rajongói fórumokon sokan „lájkolják” majd írásaikat. De ezekben a műfajokban a műfaji konvenciók erősebbek annál, semmint hogy az egyéni látásmódnak, a sajátos, izgalmas nyelv-

használatnak, az eredeti megoldásoknak nagy teret engedjenek.

Több pályázótól azért vontunk le pontot, mert kötött formájú költeménnyel pályázott, anélkül, hogy ismerte a verstani követelményeket. Kimondottan gyakori és bosszantó hiba, amikor a kezdő versfaragók azt hiszik, hogy a rím teszi a verset.

A rím csak az egyik (persze a legismertebb) hangzó eszköze a hagyományos versírásnak, de ha egy szekérre motort szerelünk, attól még nem lesz belőle autó.

Ugyanígy: ha prózára rímet szerelünk, attól az még nem feltétlenül vers. Nagyon sok más alkatrész is szükségeltetik. A verstant pedig, nincs mese, legalább bevezető szinten meg kell ismerni, ha az ember kötött formájú versekkel próbálkozik.

Hasonlóan tipikus kezdő-hiba az, amikor azt hiszik, hogy az irodalom nem más, mint emelkedett hanghordozással, „szépen” kifejezett őszinte érzelmek. Irodalminak vélt szavakat („rögvest”, „lerí”, „gyógyír”, „kín”, „immár”, „földanyánk”, „marcangol”), szimbólumokat (Hold, Álom, Halál, Idő, Természet stb.) és felkiáltásokat („Ó”, „Áh”) kell a szövegbe pakolni, ez a recept. Ezzel a felfogással a legjobb szándékkal is csak szentimentális, érzelgős irodalmi utánérzéseket lehet gyártani.

A zsengékre jellemző a túlstilizáltság, a hasonlatok, képek halmozása. Ebből aztán kialakulnak szép képzavarok. Néhány példa: „…pillantásából sugárzott az elfogadással karöltött beletörődés.” „…a szárnyas ajtó ádáz kígyóként sziszegve kinyílt.” „Félig sem emésztett táplálékként zakatolt végig a szerelvény a sínpár csatornáján.”

A képzavarokat úgy tudjuk leginkább kiszűrni, ha viszszakérdezünk: Tud az elfogadás és a beletörődés egymással kart karba ölteni? Szoktak a kígyók kinyílni?

Szokott a félig sem emésztett táplálék zakatolni?

Persze ezek olyan hibák, amelyeket idővel kinő az ember. Gyakorlat, olvasottság kell ahhoz, hogy kifejlődjön nyelvi igényességünk. Másrészt, voltak olyan pályamunkák is, amelyeknél még ezt a biztatást sem fogalmaztuk meg, amelyeknél az volt a benyomásunk, hogy a szerzőnek várhatóan nem az írás területén fog kibontakozni a tehetsége.

Az elmarasztaló bírálat ilyenkor persze nagyon rosszul esik, mégis hasznos lehet. A pályázó talán belátja, hogy más területeken érdemes keresgélnie, és ezek után ott igyekszik sikereket elérni, ahol jobbak az esélyei.

32 PB 2010 12.indd 32

2010.12.18. 16:20:55

KULTURSOKK

Következzen Fekete Richárd az Irodalmi Páholy munkatársának értékelése:

KOVÁCS RÉKA A teljesség fele című novella kiemelkedik a pályamunkák közül. Igen eredeti gondolat a testpoétika ruhabolt általi bevezetése (és leírása is), a narratíva időkezelése, az emlékezés által (ikrekként) duplikálódó időtapasztalat pedig felüdítő megoldás a többi pályamunkához képest. Hemoglobin neve először idegen testként van jelen a szövegben, az anatómia regiszterének erősödésével viszont e jelölőt is megszokja az olvasó. A befejezés egyenesen önreflexív gesztusként értelmezhető (a narrátor kétségbeesésének hiteles, szó szerinti jelentésén túl), az olvasóra vonatkozóan, kommunikációs aktusként tételezve fel a traumatológiailag is megközelíthető szöveg befogadását. A novella közlésre érdemes, bármelyik irodalmi folyóiratban megjelenhetne.

HETSCH FERENC A Helycserés feltámadáshoz hasonló versek ott érdekesek, hogy a szerző meg tudja-e zabolázni a nyelvi burjánzást, el tudja-e venni a gyeplőt az öngerjesztő jelölőjátéktól. Ehhez persze nagyon jó költőnek kell lenni. Például nem szabad aposztrofáltatni a válaszrímet („csendbe’”), nem szabad engedni a „korodtól kormos komótos gőzős” akusztikus orgiájának. A legjobb megoldás talán az, ha az ilyen szójátékokból egyet kiemel a költő, például a góliát-glóriád párost, ami nagyszerű találat, és erre ír rá egy olyan verset, ami a jelölők burjánzása helyett a motívumok ritmusára van hangolva. A vers erősebb részei érzékeny, jó fülű alkotót feltételeznek.

A PÁLYÁZAT DOBOGÓSAI Próza Kategória: 1. Kovács Réka, 2. Mátyás Zsófia, 3. Pákozdi Eszter Líra Kategória: 1.Hetsch Ferenc, 2. Harák Benő, 3. Potkovácz Milán

HETSCH FERENC: HELYCSERÉS FELTÁMADÁS Fejtetődön cserepet cserél zord kordonok Közt egy álmatag kába tag, Neve legyen eszme. Úttalan utadon zebrát festve ballag csendbe’ A szó, mit szó követ, s vet közben követ, Hogy majd sziklát arathasson, S hallgathasson hason-fekvő-rendőrt, Mely e korodtól kormos komótos gőzöst Megfékezni képtelen.

Megérkezik, s fénytelen szemed Holdvilágos éjszakája keringőt jár a csillagokkal.

Csillapodj el.

Vagy sirasd most el, s itasd, mosd fel kiöntött illatod, Mely, mint fecskeraj úgy szeli át a szobát, S karimát képez glóriád köré.Ez már az övé.

S mint góliát övén a lyuk, tágul szemedben E fekete örvény, mely elnyeli tekintetem, Majd öblíti borral. Én közben elhitetem e ködbe burkolt trollal, Mely lelkeddel, mint tollal firkálja össze elmém, Hogy megőrjít e szóval: szeretlek.

De kell egy csepp önkívületi énbefordulás, Mert mint vizisiklónak a méregfoghúzás, Úgy kell nekem a szerelmed.

Szereld meg szíved, mert ez így baromantika.

Karomban kobold lelked karonfonva tarokkpartira Hívja hallgatag énem lidérc mivoltját.

Mint mondják: ez ugaron hagyott tévedés.

Kép-vetés és mutatás, szemed tarisznyájában kutatás; Ez már nem az én tölgyfaasztalom.

Két hölgy az aszfalton, lábuk előtt hever az éden.

Kézenfogva jó s rossz éned vermet ás az éjben A másiknak, de mint más, úgy esnek bele ők is. Ügyesen őrizd meg a kőrist, mely pillér szíved és eszed közt, Mert ha dől, eltöri a mécsest, akár egy üvegszöszt, Mi könnytengered gátja volt.

Hisz a hold sem süti már gyémántcseppjeid porba hulló áldozatát.

Mint magába omló feketeholló, úgy kárhoztat már. Távoztam, s kár, Kár, hogy ébredésed szeli át e képet.

Minden pályázónknak gratulálunk és köszönjük a beérkezett munkákat. Az írásokat a pecsibolcsesz.hu-n olvashatjátok.

33 33 PB 2010 12.indd 33

2010.12.18. 16:20:55

KULTURSOKK RÁKOS BLANKA

EURÓPA NYUGATI CSÜCSKÉBEN » ERASMUS-SZAL A CORUÑABAN Erasmus ösztöndíjasokként külföldre utazásunk hivatalos célja a célországban való tanulás, a köztudatban kialakult kép mégis részeg, múlt nélküli fiatalok ámokfutásaként vizualizálja. Én az igazságot sokkal inkább abban a lehetőségben látom, hogy elég időt kapunk a „másik” fogalmának megismerésére, és ha nem szeretünk bele, újra megérthetjük a „haza” fogalmát. Én erre fél évet kaptam Spanyolország észak-nyugati csücskében, az Amerika felfedezése előtti időkben a világ végének hitt Finisterre közelében. Új otthonom a város félszigetén, 50 méterre az óceántól, alig 5 percre a közel 2000 éves Torre de Herculés világítótoronytól, melyet a város jelképeként tartanak számon. Az óceán mindennapos látványa nem halványuló élmény, az enyhe időjárást tarkító, sosem tapasztalt erősségű szél és eső átvészelhető sötét folt, a rengeteg friss tengeri herkentyű gasztronómiai csoda. Az első hetekben minden új, és mindent le akarok fotózni.

Aztán három hónap elteltével még mindig bajban vagyok a nyelvvel. Hiába a galíciai kurzus, a lelkes tanulás, és hiába az angol. Itt nem szeretnek angolul beszélni, azzal falazva nemzeti öntudatukat, hogy nem tartják elég jónak nyelvtudásukat. De nem kell sok, és az étteremben szinte már büszkén rendelek navajas-t (a spanyol bicskáról elnevezett tengeri étel) és licor cafe-t (jéghideg kávélikőr), a boltban pedig bátran nyúlok a tetilla-ért (=cici, amely ízletes sajt a formájáról kapta nevét)…

A galíciai igen nagy hasonlóságot mutat a portugállal (egy tőről fakadt e két nyelv), tehát ha másért nem is éri meg tanulni, Portugáliában jól járhatunk vele, és a helyieknél is bevágódhatunk pár jól begyakorolt szófordulattal. Ilyen például a híres helyi paprikáról, a pimiento de padrónról szóló mondás („Os pementos de Padrón, uns pican e outros non”), miszerint néhány paprika meglehetősen csípős, míg a többi nem; átvitt értelemben ezt használják arra, ha valami kiszámíthatatlan. Ennek némileg ellentmond a piacon tevékenykedő kofák hihetetlen precizitása, ahogy kívánság szerint a mázsányi paprikából ránézésre válogatják ki a csípőset és édeset. A helyiek kedvelt játéka eme rendkívül ízletes paprika fogyasztása során egy-egy csípőset is tenni a tálra – mondhatnám, ők így játsszák az orosz rulettet.

Míg nálunk terjedőben van, hogy lehetőség szerint kipróbáljuk, milyen külföldön tanulni és élni, addig itt meglepődve vesszük észre, hogy szinte nem botlunk olyanba, aki ne töltött volna már legalább fél évet a világ egy távoli pontján. Nagynak tűnő utazásom hétvégi kirándulássá satnyul a helyiek tapasztalatainak tükrében, de aztán rájövök, a saját mércém szerint mégis nagy kihívás elé álltam: az otthon megkeresett jó magyar forintból most euróban fizetem a helyi árakat, és bár a számolgatás sohasem ér véget, mégis büszkeséggel tölt el, hogy nem élek itt rosszul.

Miközben idővel megtanulom mindezt, megtanulom értékelni azt is, ami nincs: a hiányzó apró különbségeket.

Hogy itt senki sem tudja, mi az a tejföl vagy túró, hogy a siesta miatt a bank 2-kor bezár, hogy nincs hó, hogy nem tudják, ki József Attila. Az apró különbségek, amelyekből végül megszületik a honvágy.

A külföldre igyekvő vagy arról álmodó diákok többsége látta a Lakótársat keresünk című alap Erasmus-filmet, melyben a főhős Barcelonába érkezvén rádöbben, hogy egy szót sem ért az ott beszélt katalán nyelvből. Galíciában ennyire nem egyértelmű a helyzet, itt az „igazi” spanyolt, a kasztíliait beszéli a többség, inkább arra láthatunk törekvéseket, ahogy a helyi (gallego) nyelvet igyekeznek megőrizni, rávenni a fiatalokat, hogy ne feledkezzenek meg nyelvi kulturális örökségükről. Ebből a kétnyelvűségből adódik, hogy az utcákat hívhatjuk ruanak és calle-nak, a várost pedig A Coruña-nak és La Coruña-nak.

34 PB 2010 12.indd 34

2010.12.18. 16:20:55

KULTURSOKK LENTHÁR BALÁZS

KISKORSÓ RELOADED » EGY NÉV, KÉT ÉLET Megdöbbenéssel vegyes felháborodással vette tudomásul a pécsi egyetemisták kocsmába járó népes rétege anno szeptemberben, hogy bezárt a Kiskorsó. A hajdanán kulthelynek számító csehó pár év mélyrepülés után végérvényesen beszüntette működését, legalábbis november 2-ig olybá tűnt.

Aznap ugyanis újra kinyitott és új külsővel, új vezetőséggel, valamint új, egyetemista személyzettel fogadta a szomjas, szórakozni vágyó ifjúságot.

A falakon lévő festményeket szintén hallgatók, méghozzá a Művészeti Kar tanulói készítették, kiemelvén, hogy a megújult szórakozóhely szakítani kíván azzal az általánosan elfogadott jelenséggel, miszerint akármelyik egyetem környéki kocsmába vezesse is az embert a sors, tuti úgy fogja magát érezni, mintha egy szociológiai esettanulmány lapjaira került volna. Az egész hely szellemisége azt sugallja, hogy ide egyetemisták járnak és van egy minimális viselkedési nívó, amit illik betartani. Természetesen ez a hallgatóbarát atmoszféra az árak és a pénztárca kölcsönhatásában is kedvezően érvényesül.

sukat itt, akik absztinens létükre kocsmába járnak, hiszen a kávék és üdítők tárházára is áll a fentebb említett kellemes ár-érték arány.

Azok számára, akik kedvelik a különböző kocsmai kiegészítő póttevékenységeket, kettő darab csocsóasztal áll rendelkezésre. A jelenlegi kocsmatérfogatot egy újabb terem megnyitásával szeretnék bővíteni a későbbiekben. Összességében talán csak két dolog maradt meg a régi Korsóból, az egyik a maratoni nyitva tartás, így a megújult krimó is hétköznap 11-01-ig, hétvégén pedig 17-01 óráig biztosítja a szesz áramlását a szervezetbe, a másik pedig a tavasszal, nyáron és koraősszel nyitva tartó kerthelység.

Nyilván senkinek sem kell bemutatni a kiülős, teraszos életérzés előnyeit, de annyit azért mégiscsak meg kell jegyezni, hogy ez egy olyan dolog, ahol még a fanatikusan antidohányos cimborákkal/cimborinákkal is egy asztalhoz lehet ülni és elbeszélgetni az élet nagy dolgairól anélkül, hogy az egyik fél megfulladna vagy a másik fél pusztán a toleráns és emberszerető magatartása következményeként már a harmadik mondatnál üvöltözni kezdjen.

Summa summarum elmondható, hogy a korábban bezárt szépemlékű, bár sok helyen ambivalensen értékelt Kiskorsó helyett kaptunk egy igazán fiatalos, az egyetemista igényekhez jobban igazodó szórakozóhelyet.

Vegyük például egyetemi életünk alfáját és omegáját, a sört.

Egy korsó sör 250 magyar forintot kóstál, és ha néminemű agancsost (gy.k.:Jäger) (390 HUF) netalántán gömbkólát (Unicum) (390 HUF) is elnyalogatna mellé az ember, azt is megteheti komolyabb anyagi természetű fejfájás nélkül, persze ha nem literszámra szeret szériázni ezekből. Külön jó hír azon bajtársak számára, akik a szeszfogyasztást egyfajta hősi, már-már vértanúságra aspiráló elszántsággal művelik, hogy nemcsak, hogy van FÉNY, de egy adagot 390 forintért mérnek.

Természetesen azok a fura lények is megtalálhatják számítá-

35 35 PB 2010 12.indd 35

2010.12.18. 16:20:57

KULTURSOKK STEMLER MIKLÓS

„MÉG MINDIG RENGETEG ÁLMUNK VAN” Ötödik lemezét adta ki a tíz éves 30Y, és a zenekar jobban tele van energiával, mint valaha. Beck Zoli énekessel és Gradvolt Endi gitárossal karrierjük eddigi legjobb lemezéről, az érett Zoltán költészetéről és természetesen a 30Y jövőjéről készítettünk (ön)interjút.

PB: Több mint két éve jelentkeztetek lemezzel, míg 2008 előtt lényegesen nagyobb tempóban jöttek ki az új felvételek – mi volt az oka ennek a viszonylag hoszszú szünetnek?

Gradvolt Endi: Egyfajta kényszert is jelent, hogy ha egy zenekar Magyarországon meg akarja őrizni a folyamatos jelenlétét, akkor szűkebb időközönként kell kijönnie új lemezekkel, mint ami a természetes érés szempontjából egészséges lenne. Mi kicsit megelégeltük ezt a kényszert, és az eddigi tíz év koronájaként egy olyan lemezt akartunk összehozni, amin jól láthatóan visszaköszön a sok előkészület és a gondos műhelymunka.

11 hónapot szántunk rá. Ha azt kérdeznéd, hogy ez a lemez mit jelent nekünk, akkor azt mondanám, hogy a szintézise mindannak, amit eddig csinálni akartunk.

Beck Zoli: Látszik Endi diákújságírói múltja azon, ahogy a válaszát azonnal kérdéssel kontrázta, lényegében öninterjút készítünk. (nevetés). Mindannyiunk számára elementáris élmény a lemez, már az elkészítésének folyamata is felemelő, felszabadító érzés volt. Eddig mindig voltak a lemezeknek olyan momentumai, amelyeket görcsösnek éreztünk.

Attól tartottam, hogy a hosszú folyamat végére itt is ez lesz. Még sohasem dolgoztunk ennyire hosszú időn keresztül a dalokon, és eljöhetett volna az a pont, amikor a „végre csináljuk már meg” mentalitás lesz úrrá rajtunk. Ám minél tovább csináltunk, annál kevésbé éreztem a befejezés kényszerét, miközben pontosan tudtam, hogy a jó irányba haladunk.

PB: Mit eredményezett ez a másfajta munkafolyamat, mennyiben lett emiatt más a Városember, mint elődei?

Zoli: Ez a lemez sokkal szélsőségesebb lett, mint a korábbiak, hangulatai és indulatai sokkal szabadabban dobálóznak, mint eddig valaha. Ahol érzékeny, vagy

nosztalgikus, az néha már a giccsbe fordul át, ahol viszont nyersebb, dühösebb, az kifejezetten arrogáns és brutális néhány helyen. És ezek a szélsőségek megtalálták a helyüket, nem fogtuk vissza őket. Ezért is érzem úgy, hogy ez az eddigi legfontosabb lemezünk.

Endi: A saját munkamódszereinket is gyökeresen felforgattuk. Eddig is specifikusan a lemezekhez kerestünk tereket, így vettük fel a No. 4-et a Park Moziban, avagy a Semmi szédítő magasságot egy pincestúdióban, de most ennél is tovább mentünk. A dalokat nem sávonként rögzítettük, hanem egyben feljátszva, és ha a hangulat vagy a hangzás azt kívánta, a bemikrofonozott erősítőt szívfájdalom nélkül egy betonkeverő belsejébe költöztettük.

Zoli: Sosem tudtuk értelmezni a „zenekar stúdióba vonul” szófordulatot. Mi sosem vonultunk stúdióba, csak bementünk helyekre, és ha megtetszett, akkor ott vettük fel az adott lemezt. Most is ez történt, megláttuk a Zion lepattant terét, és úgy éreztük, hogy ez a hely együtt lélegzik velünk.

PB: Az első pár meghallgatás alapján a Városember számomra egyértelműen visszatérésnek tűnik a 2007es Semmi szédítő magasság markáns megszólalásához, ám jóval érettebb, másrészt pedig a hangszerelés, a megszólalás mintha jóval szikárabb lenne. Ezen a stúdiólemezen marad el először például Papa (Sárközy Zoltán billentyűs – szerk) bevezető zongorajátéka…

Zoli: Más kérdés, hogy most is Papa játékával nyit a lemez, csak épp nem nagyon lehet felismerni, kicsit Nine Inch Nails szerű lett a hangzás a zongora helyett. De mindig Papa kezdi a lemezeket.

Endi: Valóban, zeneileg és koncepcióban leginkább a Semmi szédítő nyúlványa ez az album. Dalszerűségében meg a Csészényi téré, együtt feljátszásban meg például az Egy perccel továbbé. A legtöbb vonulatát tudnám kötni valami jó dologhoz, ami korábban elszórva, elszigetelve már működött, itt meg együtt van jelen.

Ezért is van ez a nagy szintézis-élményünk. A nagy határkőletétel inkább a szövegek világában volt. Hagyományújító szövegírónak lenni sokkal rögösebb dolog egy ötödik lemez esetében, mint friss ujjú zenésznek.

36 PB 2010 12.indd 36

2010.12.18. 16:20:59

KULTURSOKK STEMLER MIKLÓS

Zoli: De aranyos vagy most, hogy megint neked kellett megírni egy fél szöveget… (nevetés) Endi: Szóval zenészként sokkal több impulzus érhet büntetlenül. Szövegíróként sokkal könnyebb beleesni olyan csapdákba, amikben megidézel valami már mások (vagy saját magad) által elmondottat, miközben bizonyos hagyományaidnak nem fordíthatsz hátat, mert akkor az már nem te vagy. Szerintem hihetetlenül jól sikerültek a szövegek ezen a lemezen ebből a szempontból is. Ott van bennük minden eddigi Zolinak a határmezsgyéje. És én kifejezetten szeretem az érett Zoltán költészetének az öregkori verseit… (kuncogás) Zoli: Őszikék, elvonultam a Margit szigetre… (nevetés) PB: Nekem feltűnő volt, hogy a család tematika lényegében teljesen eltűnt a Városemberről, holott ez a korábbi lemezeken, pláne a No. 4-en meghatározó motívum volt, vegyük például a Rubikernőt, ami szerintem a legjobb ilyen tematikájú dalotok a maga dekonstruktív hozzáállásával…

Zoli: Elsősorban épp a Rubikernőnek köszönhető a téma eltűnése, ez a dal tette számomra egyértelművé, hogy ezzel az életvilággal ennyit tudok kezdeni, járja be most már más ezt a tájat. Bár akkor nem volt bennem tudatosság, de valószínűleg a Rubikernővel értem el a cezúrát, nem véletlenül húzza ez át visszafelé az öszszes korábbi családszövegemet. Elkezdtem írni a szövegeket, és egyszer csak azt vettem észre, hogy sehol sincs ott az apám, és én sem vagyok ott sehol sem az apaszerepben – hogy őszinte legyek, ezt nem is nagyon bánom.

runk megszokott módokon „ünnepelni”. Nem adunk ki válogatáslemezt, nincs jubileumi koncertsorozat, plusz médiahájp, meg ilyenek. Lett inkább a 12 plomba révén saját magunk által készített visszatekintő kisfilmsorozat, a Város lepedője projektjének gondos kitalálása, és – ami talán a legszebb – ünnep egy új lemez.

Zoli: Én úgy érzem, hogy talán azért, mert szerencsénk volt, vagy azért, mert nem törődtünk külső dolgokkal, megőriztük az alkotás naiv szabadságát annak hétköznapi értelmében: lementünk és zenéltünk, nem foglalkoztunk azzal, hogy ezt megengedhetjük-e magunknak.

Azt nem tudom, hogyan lehet ünnepelni, ha egy zenekar 20 éves: ekkor már sokkal többet kell visszafelé nézni. Tíz évesen viszont, ha van ünneplésre ok, akkor az épp az, hogy mer előre nézni. Ha azt kell ünnepelnie egy zenekarnak, hogy eljutott a tizedik évig, akkor felesleges ünnepelnie.

Azt kell mondani, hogy tíz évesek vagyunk, bármit megcsinálhatunk, nem azt, hogy tíz évesek vagyunk, mindent megcsináltunk. Sokkal szabadabban valósíthatjuk meg most, amit eddig is szerettünk volna. Teljesebbek és szerteágazóbbak a lehetőségeink – és még mindig rengeteg álmunk van. Ezt ünnepeljük, nem azt, amit eddig megtettünk.

A szövegeim egyébként alapvetően az emberi létezésről szólnak, azzal kapcsolatban tesznek fel kérdéseket a maguk számára, és ezen nehezen is tudnék változtatni. Meglepődnék, ha például aktuális társadalmi és politikai kérdéseket énekelnék meg. Úgy érzem, hogy a személyesség egyfajta önelemző bátorsága jellemző erre a lemezre. Elsősorban prózát írok, csak nem prózai formában. Én történeteket mondok el. Mindezzel együtt sosem írtam még ennyire egyszerű és egyenes szövegeket.

PB: Öt lemez, tíz éves évforduló; mit jelent ez a két kerek szám a zenekar számára? Most már nem vagytok, se kezdő, se ígéretes, se feltörekvő együttes. Felmerült a hogyan tovább kérdése?

Endi: A tíz év természetes számvető pozíció, visszaés előrenézés szempontjából is. Értelmezni és megélni is kötelező valahogy, kifelé a közönségnek éppúgy, mint befelé magadnak. Arra jutottunk, hogy nem aka-

37 37 PB 2010 12.indd 37

2010.12.18. 16:21:01

KULTURSOKK KOVÁCS RÉKA

„ATEISTA” KARÁCSONY Külsőségeiben a mi családunkban a karácsony tulajdonképpen ugyanolyan, mint egy vallásos családban. Van karácsonyfa angyalkákkal, színes égőkkel, csillagokkal, rénszarvasokkal, csillagszórókkal. Valamikor az első adventi hét környékén aranyszínű gyertyák, télapók és mikulásvirágok lepik el a házat. A hétköznapi terítőt piros fagyöngyös abrosz váltja fel. Minden van, csak az aprócska betlehem hiányzik.

Az adventet körülbelül tíz éve tartjuk. Korábban a szüleim feltehetőleg vagy a vallásos befolyástól akartak megóvni, vagy a nagycsaládos karácsony rémképe miatt nem tudták őszinte lelkesedéssel várni az ünnepeket. Lényeg, hogy a sokszereplős karácsony kiiktatásával párhuzamosan megjelent a koszorú, és a december sokkal meghittebbé vált. Mi ilyenkor ugyanis egymást ünnepeljük, azokat, akiket a legjobban, legőszintébben és legmélyebben szeretünk, és akikre a mindennapokban is szükségünk van. A vallásos áhítat a hagyományos értelemben nem része az ünneplésnek, legfeljebb nyomokban. A legnagyobb különbség talán ebben érezhető.

Nálunk Jézusról való megemlékezés kimerül a Jézus Krisztus Szupersztár megnézésében advent valamelyik napján. Ez sem nevezhető hagyománynak, de néha megesik. Nem voltam még karácsonyi misén sem, egyszerűen nem része a képnek. A vallásos témájú karácsonyi versek – József Attila, Nagy László – és klaszszikus dallamok viszont minden évben elhangzanak a hangulat kedvéért, mert náluk jobbat nem érdemes keresni.

ezt a cikket, mert a gyakorlatban tényleg nincs nagy különbség az ünneplésben.

Karácsony napján nekünk ugyanúgy fontosak az ajándékok és az ünnepi vacsora. Kisgyerekként még az érdekelt, mit kapok, ma már úgy látom, mindenkinek az örömszerzés a legfontosabb. Nem a rengeteg drága ajándék megvásárlására koncentrálunk, ezek a pillanatok meghittségük és egyedi hangulatuk miatt kiemelten fontosak. Ülünk a csillagszóró illatú, gyertyáktól és égősoroktól megvilágított félhomályos szoba padlóján, közel egymáshoz. Máshogyan csillognak ilyenkor az üveggömbök és a csomagolópapírok is. A békének ezt a pillanatát örökké akarnám nyújtani. Akármilyen lassan csomagolsz, egyszer vége, és ha már a puncsért nyúlunk, fel kell kapcsolni a villanyt, mert a vörösbor nem jön ki a kanapéhuzatból.

Ezután jönnek át anyai nagyszüleim az ünnepi vacsorára. Mivel ők katolikusok, végül mindig van valamiféle hal, rántott, párolt formában vagy finn hallevesként.

Az evést sütemények garmadájával, pezsgővel és karácsonyi punccsal kísért beszélgetés követi. Előjönnek a régi történetek, aztán lassan elmúlik a szenteste, és néhány napon belül az utolsó mézeskalács is elfogy.

Egy japán ismerősöm egy évet töltött Magyarországon, és elmondása szerint a mai napig hiányzik neki az európai karácsony és a forralt bor, mert náluk ez az ünnep amolyan második Valentin napnak felel meg. Nem tudom, pontosan hogyan értelmezik, de el kellene fogadnunk a karácsony bármely olvasatát, hiszen legfőbb mondanivalója a szeretet és a békesség. Szóval ne piszkáljuk egymást, mindenkinek boldog ünnepeket!

De az ünnep valóban vallásos megközelítése távol áll tőlünk. Emlékszem, kicsi gyerekkoromban nem értettem, mit takar a „Jézuska”, és miről beszélnek óvodai csoporttársaim, amikor azt mondják, hogy a „Jézuska hozza majd a karácsonyfát”, vagy mit akarnak tudni a felnőttek, amikor azt kérdezik, „szerinted, mit hoz neked a Jézuska?”. Sokáig tartott, mire megértettem ezt a misztériumot.

Hasonlóképpen nem vettem észre a halvacsora fontosságát. Ma már persze többet értek mindebből, és valahogy minden a helyére került. Ha bizonyos személyek nem firtatták volna a karácsonyhoz fűződő érzéseim jogosságát, valószínűleg sosem szerettem volna megírni

38 PB 2010 12.indd 38

2010.12.18. 16:21:02

PB 2010 12.indd 39

2010.12.18. 16:21:02

PB 2010 12.indd 40

2010.12.18. 16:21:02