KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA
Jövőre is, bármi lesz
Hippi trip
Az idén 10. alkalommal volt Trenchtown, Palicson az Etno Kampban. Mindenki a barátaival szokott menni majálisozni, így én is azt tettem. Amikor a barátnőim megemlítették, hogy mi lenne, ha Trenchtownon majálisoznánk és belegyeztem, nem tudtam hogy mi vár rám. Mivel mind a három barátnőm szabadkai egyiküknél aludtam. Az első este feledhetetlen élmény volt. Ingyenes buszjáratok indultak a helyszínre, mi a nyolc órási buszra szálltunk. Az út kb. 35 perc volt. Amint megérkeztünk megismerkedtünk pár emberrel. Mindenki nagyon barátságos volt. Amikor az Irie Maffia elkezdett zenélni az újonnan szerzett szerb barát azt mondta, hogy ő is szereti az Irie Maffiát. Ezen nagyon meglepődtem. Egyszerüen leírhatalan koncert volt. A tömeg tombolt, mindenki táncolt és énekelte vagy mondta a dalok szövegeit. Másnap kicsi fáradtan, de ugyanúgy folytattuk a majálist, mint előző nap. Aznap már a hatórási busszal kimentünk. Sokat pihentünk a füvön ülve és alig vártuk, hogy elkezdődjön az első koncert. Az első a Zoster volt. Náluk is tombolt a tömeg, meg persze mi is. A Sunshine együttest ülve, pihenve hallgattuk végig. A Darkwood Dub bulija után hajnali háromkor indultunk haza. Leirhatalan az az érzés, amikor az ember ott van egy olyan koncerten, amin az egyik kedvence játszik. Sajnos a harmadik nap már nem lehettünk ott, de megfogadtuk, jövőre ha esik, ha szakad, ott leszünk mindhárom napon. Lódi Csilla Svetozar Marković Gimnázium, 2/e
A palicsi erdő fái alatt, a bokáig érő homokban idén is volt Trenchtown, és mi ott voltunk, de még mennyire :D Péntek délután, az Intiből ki, lakásba be, a télnek már emléke sincs, és a tavasz is nyárba fordul át lassan, majális van gyerekeeeek! A Lenin-parkban várjuk a buszt, ahol mindenkivel történt már valami, zöld nyuszik, fehér mókusok, vagy esetleg döglött galambok, sok ismerős és ismeretlen, bővülnek a Lenin-legendák. A buszon tömeg, fergeteges hangulat és igen magas páratartalom. A nagy színpadon már nagyban nyomja a Veliki Prezir, kicsit popos, kicsit rockos, az énekes-gitáros, Kole feljött a színpadra és ugyanabban a pózban maradt a koncert végig, nah, de ahogy ő is mondta egyik dalukban: „ … ništa nije potrebno…’’ nem is kellett más, ugráljunk és rázzuk a hajunk! Elkezdődött! Két koncert között nézzük meg a kisszínpadot! Mindenki laza, szól a reggae, ugye te is érzed ezt az illatot? Mindenki itt van, aki kicsit is érzi magában az elfojtott, vagy nagyon is kibontakozó hippit. Siessünk, a nagy színpadnál az első sorban a helyünk! Az Irie Maffia volt a pénteki éjszaka csúcsa, a maguk reggae, hip-hop, funk kiválóságaikkal. Hol a kordon mögött, hol rajta, de végigtomboltuk az egész koncertet. A ghanaimagyar énekesnő Sena hangja mindenkit lenyűgözött, sőt még vendéget is hoztak a ghánai rapper-énekes Mensa személyében. Nagyon nagy buli volt. Ezután az Obojeni Program alter dallamaival búcsúztunk a péntek éjszakától. Elsején egy kis sütögetés, before és a többi után vágtunk neki ismét a palicsi Etno-campnak. A Zoster indított egy dzsessz-reggae koncerttel, aminek sajnos csak a végére érkeztünk meg. Ezután a belgrádi Sunshine csinálta a fesztivált a nagy színpadon valami drum ’n bass-es elekronikus
hip-hoppal. Nem igazán bírtuk őket a fehér szerelésben ugráló, rappereket imitáló énekesükkel. Ehelyett inkább a fűben sztorizgattunk, zsíros lepényt ettünk, majd egy farönkön pihentünk, amit érdekes pillantásokkal, beszólásokkal díjaztak. Később a kis színpadra megérkezett a görög reggae DJ, fergeteges show-val szórakoztatott minket hajnalig a francia Sir Joe. Már a nap első sugarait láttuk, mikor lefeküdtünk aludni. Átaludtunk két étkezést, ezzel is spórolva a harmadik hajnalozásra. Csak pislogtunk, amikor délután négykor a reggelink meghiúsulni látszott, mire rájöttünk, hogy vasárnap délután, május 2-án elég kevés pékség van nyitva. Na de ezt is megoldottuk, és néhány óra múlva már az olasz Port-Royal poszt-rockjára roptuk. A hangulatot tovább emelte a Psihomodo Pop. Davor Gobac sérült lábbal, mankóval érkezett, de a koncert végére azt mondta, hogy már a lába se fáj. Az éjszaka és egyben az egész fesztivál csúcspontja a szlovéniai Lollobrigida volt. Kicsit különc, kicsit bizarr, de egy nagyon jó kinky-poppunk együttesre bulizhattunk. A már-már Lady GaGa szerű öltözékükkel a látványról is gondoskodtak. Ida Prester, az énekesnő vagány hajfogóját sikerült is lenyúlnom a színpadról, de sajnos vissza kellett adnom. L Nagyszerű bulit csináltak, végig kommunikáltak a tomboló közönséggel, akik az utolsó dalt a színpadon ugrálhatták végig. Na de nekünk ez még mindig nem volt elég, hajnalig buliztunk a kisszínpadnál egy kis elektrós brum ’n bass-re. Nem is kell ennél jobb fesztivál, sok érdekes és fura ember között sok érdekes és fura dolog történt velünk. Felejthetetlen Trenchtown, mi te volimo! Szőke Tímea, Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium
Az emlékek őre
Lois Lowry műve egy jövőbeli közösségben veszi kezdetét. Ebben a világban nincsenek színek, hangok, érzelmek. Itt senki nem érez a másik iránt szeretetet, haragot, szerelmet. Mindenki éli a maga megszokott, egyszerű és nagyszerű életét. Az emberek családokban, vagyis családegységekben élnek. Minden családegység áll egy apából, anyából és egy fiú meg egy lány gyermekből. De a családegység tagjai nem állnak rokoni viszonyban, a kisbabákat szülőnők hozzák a világra. Egy nőt és egy férfit beosztanak egy családba, és kapnak két gyereket. Így együtt kell leélniük az életüket. Mindenki szabályok között él, amiket még meg se próbálnak megszegni. A főszereplő Jonas, aki most 12 éves. Ebben a korban minden gyereknek
kiválasztják a munkáját, amit élete során dolgoznia kell. Jonas egy nagyon különleges, és eddig még számára ismeretlen foglalkozást kap. Ő lesz az emlékek őre. A feladata az, hogy a már rég elfeledett emlékeket magába fogadja. Jonas először megismerkedik a színekkel, a hangokkal, a szeretettel, és minden jó érzéssel, amiről a többiek nem tudnak. De az ő feladata nem csak ennyiből ál, be kell hogy fogadja a háború, halál, szomorúság, fizikai sérülés érzését is. Jonas először megijed és szabadulni akar az emlékektől, de végül ráébred arra, hogy a világ, amiben eddig élt mégsem olyan tökéletes érzelmek nélkül. Jonas apjának a foglalkozása elbocsájtó. A fiút eddig nem is érdekelte, és nem is foglalkozott az apja munkájával. Az elbocsájtás lényegében gyilkosságot jelent. Vagyis aki öreg, vagy életre képtelen, azt egyszerűen egy méreginjekcióval “elbocsájtják,, Jonas megismer egy kisbabát, Gabrielt. Csakhogy Gabriel sokat sír és nyugtalan. A kisgyermek Jonas családjához kerül, ahol egy kis ideig nevelik, és megállapítják, hogy a gyermek életre való-e.
Jonas megkedveli Gabrielt. Kihallgatja a szülei beszélgetését, amiből kiderül, hogy az apja el akarja bocsájtani a kisfiút. Jonas, mivel már ismeri a könyörület, sajnálat érzését, úgy határoz, hogy megszökik, és magával viszi a babát is. Az öreg emlékek őrétől megtudja, hogy ha ő elhagyná ezt a közösséget, akkor az emlékei felszabadulnának, és rázúdulnának az emberekre. A menekülés kimerítő, és még keresik is őket. Jonas lassan a halálán van, mikor meglát egy piros szánkót. Ráülnek, és elkezdenek lesiklani a domboldalon. Mintha egy falut látnának a távolban, ahol szól a zeneszó és fény árad feléjük. A történet ezzel ér véget. Az olvasó maga döntheti el, hogy Jonas és Gabriel elér-e a faluba, és az emlékek felszabadulnak, vagy Jonas csak hallucinált a fájdalomtól, és meghalnak távol a közösségüktől… Martonosi Máté Bosa Milićević Közgazdasági Középiskola I/6
31