Müpa Műsorfüzet - La Chapelle Rhénane (2019. március 7.) by Müpa Budapest

RÉGIZENE FESZTIVÁL La Chapelle Rhénane

2019. március 7. Fesztivál Színház

mupa.hu

2 7 March 2019 Festival Theatre

EARLY MUSIC FESTIVAL La Chapelle Rhénane Artistic director: Benoît Haller

Stéphanie Révidat, Salomé Haller – soprano François-Nicolas Geslot, Jean-François Lombard – countertenor Paco Garcia, Benoît Haller – tenor Benoît Arnould, Nathanaël Tavernie – bass Judith Pacquier, Liselotte Emery – cornet Alexis Lahens, Abel Rohrbach, Simen Van Mechelen – trombone Lucile Tessier – dulcian Guillaume Humbrecht – violin Étienne Floutier, Étienne Mangot – viola da gamba Élodie Peudepièce – viola Maximilian Ehrhardt – harp Schütz: Psalms of David Warum toben die Heiden – Psalm 2, SWV 23 Wohl dem, der nicht wandelt im Rat der Gottlosen – Psalm 1, SWV 28 Ich danke dem Herrn von ganzem Herzen – Psalm 111, SWV 34 Wohl dem, der den Herren fürchtet – Psalm 128, SWV 30 Nun lob, mein Seel, den Herren – Hymn, SWV 41 Die mit Tränen säen, werden mit Freuden ernten – Psalm 126, SWV 42 Alleluia, lobet den Herren – Psalm 150, SWV 38 Danket dem Herren, denn er ist freundlich – Psalm 136 SWV 32 Wie lieblich sind deine Wohnungen – Psalm 84, SWV 29 Nicht uns, Herr, sondern deinem Namen – Psalm 115, SWV 43 An den Wassern zu Babel saßen wir – Psalm 137, SWV 37 Ist nicht Ephraim mein teurer Sohn – Jeremiah 31,20, SWV 40 Ich hebe meine Augen auf zu den Bergen – Psalm 121, SWV 31 Jauchzet dem Herren, alle Welt – Psalms 98, 150, 148, 96, 117, SWV 47 The English summary is on page 9.

2019. március 7. Fesztivál Színház

RÉGIZENE FESZTIVÁL La Chapelle Rhénane

Művészeti vezető: Benoît Haller Stéphanie Révidat, Salomé Haller – szoprán François-Nicolas Geslot, Jean-François Lombard – kontratenor Paco Garcia, Benoît Haller – tenor Benoît Arnould, Nathanaël Tavernie – basszus Judith Pacquier, Liselotte Emery – kürt Alexis Lahens, Abel Rohrbach, Simen Van Mechelen – harsona Lucile Tessier – dulcián Guillaume Humbrecht – hegedű Étienne Floutier, Étienne Mangot – viola da gamba Élodie Peudepièce – brácsa Maximilian Ehrhardt – hárfa Schütz: Dávid zsoltárai Warum toben die Heiden – 2. zsoltár, SWV 23 Wohl dem, der nicht wandelt im Rat der Gottlosen – 1. zsoltár, SWV 28 Ich danke dem Herrn von ganzem Herzen – 111. zsoltár, SWV 34 Wohl dem, der den Herren fürchtet – 128. zsoltár, SWV 30 Nun lob, mein Seel, den Herren – himnusz, SWV 41 Die mit Tränen säen, werden mit Freuden ernten – 126. zsoltár, SWV 42 Alleluia, lobet den Herren – 150. zsoltár, SWV 38 Danket dem Herren, denn er ist freundlich – 136. zsoltár, SWV 32 Wie lieblich sind deine Wohnungen – 84. zsoltár, SWV 29 Nicht uns, Herr, sondern deinem Namen – 115. zsoltár, SWV 43 An den Wassern zu Babel saßen wir – 137. zsoltár, SWV 37 Ist nicht Ephraim mein teurer Sohn – Jeremiás 31,20, SWV 40 Ich hebe meine Augen auf zu den Bergen – 121. zsoltár, SWV 31 Jauchzet dem Herren, alle Welt – 98., 150., 148., 96., 117. zsoltár, SWV 47

RÉGIZENE FESZTIVÁL – LA CHAPELLE RHÉNANE

Schütz-specialisták Strasbourgból 2001-ben a tenor Benoît Haller alapította a strasbourgi székhelyű La Chapelle Rhénane-t, azt a különleges együttest, amely tevékenységének középpontjába Heinrich Schütz (1585–1672) kompozícióit állította. A vokális és hangszeres szólisták laza hálózatából álló együttes repertoárján általában a kora barokk vokális zenéje szerepel; célja, hogy ne csak megszólaltassa a műveket, hanem feltárja és a mai közönség számára is érzékelhetővé tegye a darabok gazdag érzelemvilágát, meghökkentő modernitását. A La Chapelle Rhénane tagjai 2003 óta foglalkoznak intenzíven Schütz zenéjével, több felvételüket Arany Hangvilla-díjjal jutalmazták. Schütz mellett főként Samuel Capricornus és Dietrich Buxtehude, újabban pedig – későbbi időszakokban kalandozva – Johann Sebastian Bach és Georg Friedrich Händel oratorikus műveivel ismertetik meg a közönséget.

Chapelle Rhénane, St. Michel en Thiérache, 2015 Fotó © Cineux

Schütz Magyarországon A mai estén egy olyan zeneszerzővel ismerkedhetünk meg, akinek vitathatatlanul zenetörténeti jelentőségű művei mindmáig ritkán bukkannak fel a budapesti hangversenyek programján. Schütz művészetének értékeire ugyanakkor német nyelvterületen már a 19. század harmincas éveiben felfigyeltek, a korszellemtől szokatlan módon azonban nem Bach kapcsán, hanem Giovanni Gabrieli (1557–1612) egyik elfeledett német tanítványaként tartották számon. Holott több párhuzam kínálkozott volna azon a véletlenen kívül is, hogy Schütz éppen száz évvel Bach előtt született, mindketten Türingia és Szászország területén működtek, mindkettejük művészetének középpontjában a lutheránus egyházzene állt, mindkettőjükre nagy hatást gyakorolt az olasz zene – Schützre elsősorban Gabrieli és Monteverdi, Bachra pedig Vivaldi és a követői. A Die sieben Worte Jesu Christi am Kreuz (Krisztus hét szava a keresztfán) című oratóriumot 1855-ben újra bemutatták, s ez az elfeledett német komponistára irányította a nagyközönség figyelmét. Schütz kompozíciói az 1870-es évektől kezdve egyre gyakrabban hangzottak el – többek közt Brahms vezényletével Bécsben –, és egy Schütz-összkiadás terve is felmerült – ennek legnagyobb támogatója Liszt Ferenc és a híres Bach-kutató, Philipp Spitta volt. A magyarországi Schütz-kultusz története is majdnem száz évvel ezelőttre, az 1920-as évek közepére nyúlik vissza: a németországi Schütz Társaság megalapításával párhuzamosan ekkortól váltak a szászországi komponista művei a kórusrepertoár részeivé, köszönhetően a Hammerschlag János-féle Motetta- és Madrigáltársulatnak, a Bárdos Lajos vezette Palestrina Kórusnak és a Lichtenberg Emil által igazgatott Budapesti Ének- és Zenekaregyesületnek. A két világháború közötti magyar Schütz-recepció jelentőségét mutatja Lichtenberg 1935-ben megjelent magyar nyelvű kismonográfiája is. A felfedezett zeneművek a korabeli magyar zeneszerzésen is nyomott hagytak, ennek legékesebb példája Kodály Zoltán Jézus és a kufárok című kórusműve, amely több helyen Schütz hangzásvilágára és zeneszerzői technikáira alludál.

Út a Dávid-zsoltárokig A türingiai Kösterlitzben született Heinrich Schütz személyében a 17. század egyik legfontosabb zeneművészét tiszteli az utókor. A vendéglőtulajdonos és későbbi weißenfelsi polgármester édesapa egészen más pályára irányította volna fiát. 1598 egyik éjszakáján azonban nem más, mint Móric kassel-hesseni őrgróf szállt meg Schützék fogadójában,

RÉGIZENE FESZTIVÁL – LA CHAPELLE RHÉNANE

és elragadtatva hallgatta az ötéves fiú éneklését. Az őrgróf rögtön magához vette volna udvari énekesnek, szülei azonban csak hosszas levelezést és győzködést követően, 1599-ben engedték el fiukat a kasseli udvari iskolába. Ő azonban szülei vágyát is beteljesítette azzal, hogy mutálását követően beiratkozott a marburgi egyetem jogi fakultására. Felsőfokú tanulmányait azonban nem sokáig folytatta: 1609-ben, szintén Móric őrgróf javaslatára és anyagi támogatásával Velencébe utazott, hogy a nagy tekintélyű, ám ekkor már idős Giovanni Gabrieli tanítványa lehessen. Itt születtek a német komponista első komolyabb művei, vizsgamunkája pedig az 1611-ben Móric őrgrófnak ajánlott, olasz nyelvű madrigálsorozata volt. Mester és tanítvány viszonya rendkívül szoros lehetett: Schütz Gabrielit tartotta egyetlen tanárának, Gabrieli pedig Schützre hagyta örökül egyik értékes gyűrűjét és a kiváló orgonista hírében is álló Schützöt szerette volna utódjául látni a Szent Márktemplomban. Ő azonban hazatért Weissenfelsbe, ahol házitanítói állást vállalt. Egyetemi tanulmányait Lipcsében folytatta, majd 1613-tól az udvar másodorgonistája lett Kasselben. A kasseli őrgróf egyik útja során magával vitte Drezdába. Schütz hangszerjátéka annyira elnyerte II. János György választófejedelem tetszését, hogy állást ajánlott neki, nem kis politikai bonyodalmat okozva a Kasseli Őrgrófság és a Szász Választófejedelemség között. Schützöt a drezdai fejedelem 1615-től alkalmazta, 1619-ben pedig udvari zeneigazgatóvá nevezte ki. Ettől kezdve – kisebb megszakításokkal – haláláig, fél évszázadon át irányította az Elba-parti város zenei életét, feladata volt az udvari zenekar megszervezése is. (Lényegében ez tekinthető a ma is működő drezdai Staatskapelle kezdetének.) 1619. június 1-jén feleségül vette egy udvari hivatalnok lányát, Magdalena Wildecket, és ugyanerre a napra keltezte a választófejedelemnek ajánlott Dávid zsoltárai (Psalmen Davids) sorozat előszavát. Schütz ma este felcsendülő második opusának darabjai – ahogyan arról az előszóban maga is ír – Gabrieli zsoltárkoncertjeinek hatását mutatják. Ez a befolyás egyrészt a velencei többkórusos, antifonális technikában, a legjobb énekeseket tartalmazó coro favorito, valamint a többi énekest és hangszerest összefogó capella szembeállításában világlik ki. Emellett a generálbasszus megjelenése és a monódia, illetve a recitativo-stílus epizodikus felbukkanásai jelzik az itáliai hatásokat – ezeket a zeneszerzés-technikákat Schütz az elsők között alkalmazta német nyelvterületen. Szintén a velencei élmények tükröződnek a gazdag és színes hangszerelésben. Schütz zsoltármegzenésítéseit emellett helyenként sűrű, szigorú többszólamúság jellemzi, amely a németalföldi késő reneszánsz polifonisták hatásáról tanúskodik, bár Schütz imitációi gyakran követik egymást szokatlan hangközökön belépve, illetve szabálytalan sorrendben (vagyis nem szisztematikusan a legmagasabbtól a legmélyebb, vagy a legmélyebbtől a legmagasabb szólam irányában).

Ugyanakkor sajátosan Schützre jellemző a feldolgozások ökonomikus jellege. A komponista egész életében követett zenei ars poeticája az volt, hogy a bibliai szövegek értelme minél jobban kifejezésre jusson a dallamok segítségével, ezért a megzenésítésből lehetőség szerint minden felesleges színpadias vonást száműzött. Nagyon is élt viszont a klasszikus retorika verbális figuráival rokon zenei elemekkel, így például a nyomatékosító ismétlésekkel, a központozást helyettesítő szünetekkel és hirtelen megállásokkal, illetve a cirkuláló, visszavisszatérő alakzatokkal. Szintén Schützre jellemzőek a rendre felbukkanó, nagyon feszes átmenő disszonanciák. Zenéjének a mai közönség számára különös zamatot kölcsönöz az is, hogy néhány zárlatot leszámítva Schütz modális harmóniavilágú – azaz nem dúr-moll tonalitásban gondolkodó – szerző: a zenetörténet utolsó nagy mestere, aki modális harmonizálási rendszerben alkotott. A Dávid zsoltárai sorozatban Schütz húsz zsoltárt zenésített meg – kettőt kétszer is –, emellett egy-egy részletet vett Jeremiás és Ézsaiás könyveiből. A Luther Márton által fordított Biblia válogatott részein kívül feldolgozta Johann Gramann ismert népénekének első strófáját is. Legtöbb zsoltármegzenésítését doxológiával, azaz Isten fölségének dicsőítésével zárja.

Út a Dávid-zsoltároktól A Dávid zsoltárai egy gazdag, csaknem ötszáz zeneművet magában foglaló életmű első önálló hangú, autonóm nyelvezetű megnyilatkozása, jelentős sorozata. Schütz a későbbiekben is elsősorban vokális műveket írt, legfontosabb alkotásai az egyházhoz kapcsolódnak. A Dávid zsoltárait az 1620-as évek közepén a Historia der Auferstehung (Húsvéti történet, 1623), a liturgikus funkció nélküli egyházi kamaradarabokat tartalmazó Cantiones sacrae (1625), illetve a Becker-zsoltárok (1628) követték. Cornelius Becker lipcsei professzor Dávid zsoltárait rímekbe szedte, Schütz pedig a feldolgozást négyszólamú kórusra és generálbasszusra alkalmazta. A sorozatot sokszor a Dávid zsoltárai második köteteként említik, bár nem folytatása az elsőnek. A fennmaradt forrásokból úgy tűnhet, hogy Schütz csak egyházzenével foglalkozott, ám ez bizonyíthatóan nem igaz. Nevéhez fűződik ugyanis az első német opera, a Daphne. Az 1627-ben bemutatott mű zenéje sajnos nem maradt ránk, ahogyan az Orfeusz és Euridiké, valamint a Parisz és Helené című baletteké, továbbá feltehetőleg számos más hangszeres kompozícióé sem. 1628/29-ben Schütz újra Itáliában járt, ahonnan így írt a választófejedelemnek: „Minden megváltozott: a hercegi banketteken, komédiákon, baletteken és más eseményeken játszott

RÉGIZENE FESZTIVÁL – LA CHAPELLE RHÉNANE

zene jelentős javulást mutat.” Ezen az útján ismerkedett meg a velencei zenei élet új vezetőjével, Claudio Monteverdivel, akit már akkor az opera mestereként tartottak számon, Schützöt azonban elsősorban egyházzenei művei érdekelték. Az itáliai szerzővel folytatott kollegiális konzultációiról leginkább a Symponiae sacrae első kötete (1629) tanúskodik. Az 1630-as években, amikor a harmincéves háború harcainak helyszíne Szászországra helyeződött át, a drezdai zenekar sorsa is rosszra fordult: a fizetések elmaradoztak, ezért a zenészek és az énekesek közül sokan továbbálltak. 1633-ban maga Schütz is szabadságot kért a választófejedelemtől, és az akkor jelentős zenei élettel büszkélkedhető Koppenhágába utazott, ahol John Dowland mellett dolgozhatott. A háború alatt keletkezett drezdai művekben Schütznek le kellett mondania a korábban rá jellemző nagy apparátusról és ünnepélyes stílusról. Minden nehézség ellenére azonban ebben az időszakban írta legszebb zenéit, amelyek csupán néhány énekes és hangszeres szólistát foglalkoztattak, és a két kötetre osztott Kleine geistliche Konzerte sorozatban (1636 és 1639) jelentek meg. Erre az időszakra esik a Musikalische Exequien (1636), az első német nyelvű gyászmise komponálása is. Schütz 1641-ben tért vissza végleg Drezdába. Miközben újjászervezte a háború alatt csaknem teljesen tönkrement udvari zenekart, műhelyét olyan jelentős kompozíciók hagyták el, mint a szólistákra, ötszólamú kórusra és zenekarra íródott, meditatív stílusjegyeket előtérbe állító Die sieben Worte Jesu Christi am Kreuz (1645 körül), a Symphoniae sacrae második és harmadik kötete (1647, 1650) és az egyházi zenét a madrigálok világával keresztező Geistliche Chor-Musik (1648). Felhalmozott tudását, tapasztalatát ekkortól kezdve próbálta továbbadni. Tanítványa volt többek közt David Pohle, Matthias Weckmann, Johann Theile, Adam Krieger, Johann Vierdanck és braunschweig-wolfenbütteli Zsófia Erzsébet. 1645-ben, hatvanadik életévét betöltve többször is nyugállományba helyezését kérte, de kérvényeit sorra elutasították – nyugdíjba vonulását csak a tíz évvel később trónra lépő új fejedelem engedélyezte. A Weißenfelsbe visszavonuló Schütz ezt követően is komponált. Ekkoriban szerezte három, a hagyományokat és a modernséget tudatosan egyesítő passióját (Lukács – 1653, Máté – 1665, János – 1666), illetve a Historia der Geburt Jesu Christi (Karácsonyi történet, 1665) című oratóriumot és a Zwölf geistliche Gesänge (1657) sorozatot. Az 1671-ben publikált sorozatát, amely a 119. és 110. zsoltár feldolgozását, valamint a Deutsches Magnificatot tartalmazza, Opus ultimum („Utolsó mű”) címen adta ki. Élete végén Schütz állapota rosszabbodott, hallása megromlott – nem meglepő, hogy öregkori művei erős befelé fordulásról tanúskodnak. A német kora barokk legjelentősebb mestere 1672. november 6-án, nyolcvanhat éves korában halt meg Drezdában. Írta: Németh Zsombor

Summary Ever since 2003, two years after founding the ensemble, the members of La Chapelle Rhénane have focused intensively on the music of Heinrich Schütz (1585–1672), with several of their recordings winning the Diapason d’Or de l’Année award. They also introduce audiences to the oratorical works of other composers, chiefly those of Samuel Capricornus and Dietrich Buxtehude, and more recently – venturing into later periods – ones by Bach and Handel. Schütz is considered by posterity to be one of the most important composers of the 17th century. Appointed Hofkapellmeister by Elector of Saxony Johann Georg II in 1619, the organist/composer would go on – with only minor interruptions – to spend the next half century overseeing Dresden’s music world. His permanent settlement in the city was made all the more apparent on 1 June 1619, when he married the daughter of a court official and, on the same day, published the first book of his series Psalms of David, which he dedicated to the prince elector. Tonight’s featured work reveals the influence of the psalm concerts of Schütz’s teacher, Giovanni Gabrieli, in part through the Venetian multi-choir antiphonal technique that it employs. The Italian influence is also indicated by the use of a basso continuo and monody, as well as the episodic appearance of a recitative style – techniques that Schütz was one of the first to use in German lands. His experiences in Venice are reflected in the rich and colourful scoring too, and his settings of the psalms are also characterised by a strict – and in places dense – polyphony, which attests to the influence of the Dutch polyphonists of the late Renaissance, although Schütz’s imitations frequently come in on unusual intervals and in an irregular order. At the same time, the economical character of these treatments was uniquely typical of Schütz. The artistic ideal that Schütz pursued throughout his entire life was to express the meaning of biblical text in the best way possible with the aid of melodies, which is why – whenever possible – he eschewed all superfluous theatrical features in his musical settings. In the Psalms of David series, the composer set a total of 20 psalms – two of them twice – along with excerpts from the books of Jeremiah and Isaiah, as well as passages from Martin Luther’s translation of the Bible and the initial strophe of a familiar hymn by Johann Gramann. Most of these psalm settings close with a doxology, that is, praise for God’s glory

SUMMARY

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Händel: Izrael Egyiptomban

Václav Luks és a Collegium 1704 2019. március 9. Fotó © Petra Hajská

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Montéclair: Jephté

Magyarországi bemutató

Vezényel: Vashegyi György

2019. március 11.

Vashegyi György Fotó © Wágner Csapó József

JAZZMŰHELY

Fekete-Kovács Kornél: Foundations

Yamas & Niyamas 2019. március 27.

Puccini: Krizantémok / Lidércek

Rendező: Káel Csaba

2019. március 31.

Martin Muehle

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Muszorgszkij: Hovanscsina

A Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitókoncertje Vezényel: Kovács János

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Valerij Gergijev és a Mariinszkij Zenekar

Csajkovszkij: Jolánta – koncertszerű előadás

Közreműködik: Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)

előzetes,

AJÁNLÓ

Stratégiai partnerünk: Stratégiai médiapartnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A szerkesztés lezárult: 2019. február 25. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Emberi Erőforrások Minisztériuma