Lehár: A mosoly országa 2019. február 1., 2. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
mupa.hu
2
1 and 2 February 2019 Béla Bartók National Concert Hall
Lehár: The Land of Smiles Grand operetta in three acts, in two parts, in German language
Prince Sou-Chong: Vincent Schirrmacher Lisa Lichtenfels: Karine Babajanyan Count Gustav von Pottenstein-Hatfaludy: Franz Gürtelschmied Mi: Yitian Luan Uncle Tschang: Xiao Rui Chief eunuch: Franz Tscherne Count Ferdinand Lichtenfels: Béla Ernyey Baroness Hardegg: Erika Náray Vali: Aisha Kardffy Featuring: Ballet Pécs Orchestra and Choir of the Hungarian State Opera House (choirmaster: Gábor Csiki) Conductor: Xu Zhong German song lyrics: Ludwig Herzer, Fritz Löhner Hungarian song lyrics (surtitles): Zsolt Harsányi Dramaturg, Hungarian text (surtitles): György Böhm German text (based on the libretto by Victor Leon, Ludwig Herzer, Fritz Löhner and the revision by György Böhm): Dóra Julianna Somogyi
German dramaturg: Martin Harbauer Set: Éva Szendrényi Costumes: Jianhua Pan Choreographer: Balázs Vincze Rehearsal director: Sylvie Gábor Director: Csaba Káel The première takes place as a collaboration between Müpa Budapest and the Shanghai Opera House. Presenter: Fan Jianping Producer: Xu Zhong Supervisor: Zhang Qingxin, Wu Jie Project Coordinator: Carol Cai
The English summary is on page 15.
LEHÁR: A MOSOLY ORSZÁGA
3
2019. február 1., 2. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Lehár: A mosoly országa Nagyoperett három felvonásban, két részben, német nyelven
Szu-Csong herceg: Vincent Schirrmacher Lisa Lichtenfels: Karine Babajanyan Gustav von Pottenstein-Hatfaludy gróf: Franz Gürtelschmied Mi: Yitian Luan Csang bácsi: Xiao Rui Főeunuch: Franz Tscherne Ferdinand Lichtenfels gróf: Ernyey Béla Hardegg bárónő: Náray Erika Vali: Kardffy Aisha Közreműködik: Pécsi Balett a Magyar Állami Operaház Énekés Zenekara (karigazgató: Csiki Gábor) Vezényel: Xu Zhong Német dalszövegek: Ludwig Herzer, Fritz Löhner Magyar dalszövegek (felirat): Harsányi Zsolt Dramaturg, magyar szöveg (felirat): Böhm György Német szöveg (Victor Leon, Ludwig Herzer és Fritz Löhner librettója, valamint Böhm György átdolgozása alapján): Somogyi Dóra Julianna
Német dramaturg: Martin Harbauer Díszlet: Szendrényi Éva Jelmez: Pan Jianhua Koreográfus: Vincze Balázs Játékmester: Gábor Sylvie Rendező: Káel Csaba A bemutató a Müpa és a Shanghai Opera House együttműködésében valósul meg. Vezérigazgató: Fan Jianping Producer: Xu Zhong Produkciós menedzser: Zhang Qingxin, Wu Jie Project coordinator: Carol Cai
4
Története során az operett többször is érintésnyi közelségbe került az opera hagyományosan előkelőbbnek tekintett műfajával. E közeledés legjelentősebb kísérlete Lehár Ferenc (1870–1948) működéséhez, még közelebbről a zeneszerzőnek az 1920-as évekkel kezdődő utolsó nagy pályaszakaszához kapcsolódott. Dvořák egykori tanítványa, a hajdani katonakarmester ekkor már túl volt a monarchiabeli modern operett klasszikus remekműveinek (A víg özvegy, 1905; Luxemburg grófja, 1909; Cigányszerelem, 1910) megalkotásán és világsikerén, s külső és belső indíttatásból egyaránt új utakat keresett. Az első világháború tragédiája, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnése ugyanis az operett történetében is korszakhatárt jelzett, és ezt világosan felismerte az ötvenes éveibe lépett Lehár: „Új anyag, új emberek, új formák kellenek! Én a jelen embere vagyok, és az egész jelen nem más, mint egy nagy kísérleti műhely a jövő nemzedék számára.” És ami legalább ennyire fontos volt: a komponistában mind erősebbé vált az a soha el nem tagadott vágy, hogy komolyabb, a bevett bohóságokon messze túlemelkedő zenés színházi darabokkal álljon a közönség – és nem mellesleg az operettszerzőket gyakran lesajnáló zenész szakma – elé. Egy korabeli nyilatkozatában így fogalmazott a Puccini kollegiális barátságára méltán büszke Lehár: „Ha szabad szólanom az operett jövőjéről, azt mondanám, hogy egyre tartalmasabb lesz majd, s közelíteni fog a vígoperához. Ma ugyan még stílustalanságnak tekintik, ha a zeneszerző az operett ilyesfajta nemesítésére törekszik. Mégis érthető lesz a cél, ha vérbeli muzsikusok is e műfaj felé fordulnak.” Ha Lehár általánosságban a vígopera irányát jelezte is követendőnek, ő maga komolyabb irányba látszott fordulni: a happy endet elhagyó, komoly operett zsánerét kívánta megteremteni új művei révén, melyekben végül rendszerint a lemondás nemes gesztusáé lett a jelképes főszerep. Az 1920-as évek első felében két meghatározó, a Lehár-életmű alakulását nagyban befolyásoló esemény történt. Az egyik annak a művészbarátságnak a létrejötte volt, amelyet Lehár és a korszak egyik legjelentősebb tenorja, Richard Tauber kötött egymással. A zeneszerző ettől kezdve olyan operettekkel állt elő, amelyeknek férfi főszerepét jószerint Tauberre, illetve Tauber diadalmas tenorjára szabta. Az úgynevezett Tauber-operettek sorát az 1925-ös Paganini nyitotta, majd A cárevics (1927) és az ifjú Goethe szerelmét megéneklő Friderika következett (1928). Az utolsó Lehárremek, a jelenben játszódó „zenés komédia”, a Giuditta (1934) is Tauberre lett kitalálva, ám e darabban a címszerep szólama komoly operaénekesi kvalitásokat követelt. Ebbe a sorba illeszkedett a ma este közönség elé kerülő Lehár-klasszikus, A mosoly országa is, e slágerdarab keletkezéstörténete azonban korántsem volt oly zökkenő-
mentes, mint azt a jelenből visszatekintve gondolhatnánk. A zeneszerző útját befolyásoló másik meghatározó esemény az volt, hogy meghitt munkatársa, Victor Léon révén a húszas évek elején Lehár elé került egy kínai témájú librettó. Az európai nő és ázsiai férfi szerelmét tárgyaló, s ilyesformán a korban egyszerre egzotikusnak és kényesnek, sőt sikamlósnak számító (ekkor még boldog végkifejletű) történet A sárga kabát cím alatt vált operetté, de sem az 1923 februárjában megtartott bécsi ősbemutatón, sem az alig három hónappal későbbi budapesti, a pesti Király Színházban tartott premieren nem aratott igazi közönségsikert. Meglehet, a hűvös vagy legfeljebb kézmeleg fogadtatás jórészt a témaválasztásnak szólt. „Minden fehér néző idegenkedéssel nézi a színpadon a különböző fajták szerelmi egyesülését. Magamon konstatáltam, hogy a témának ilyen irányú idegenszerűségét semmiféle technikai és írói bravúrral nem lehet leküzdeni” – fogalmazott a budapesti bemutató fölött bábáskodó legendás színigazgató, Beöthy László, aki még arra sem volt rest, hogy egyes részleteket álommá átminősítve jócskán belenyúljon a cselekménybe. „Ebben a darabban minden jó. Külön-külön” – adott a félkudarcra másfajta magyarázatot a Király színházbeli premier egyik főszereplője, a több évtized távolából visszaemlékező Honthy Hanna. Lehár mindenesetre nem hagyta veszni e szívének oly kedves munkáját, annál is kevésbé, mivel korábbi, elsőre kevésbé sikeresnek bizonyult műveit pályafutása második felében szinte programszerűen újra elő-elővette. Ha hihetünk a zeneszerzői nyilatkozatnak, ehhez ebben az esetben Richard Tauber adta meg a kezdő lökést: „Meglátta nálam A sárga kabát partitúráját, elmélyedt benne, s közölte, hogy feltétlen énekelni kíván ebben az operettben.” Így tehát elkészült A sárga kabát átdolgozása: új cím alatt, új alkotótársakkal, s az új idők jele gyanánt először egy új operettfőváros közönsége elé szánva: 1929. október 10-én, kevesebb mint húsz nappal a nagy gazdasági világválság kirobbanása előtt ugyanis Berlinben, a Metropol-Theaterben került sor A mosoly országa fergeteges sikerű bemutatójára. Itt-ott a zene is változott valamelyest, habár korántsem annyit, hogy a Puccini Turandotját emlegető, bakafántos kritikusoknak igazuk lehessen. Puccini posztumusz bemutatott operája ugyanis 1926-ban került először a közönség elé (a milánói Scala nézőterén Lehár is ott ült), míg a keleties koloritú hangszerelés és hangvétel túlnyomórészt már A sárga kabátban is jelen volt. Ahogyan az alapműben ott szerepelt minden idők talán legnépszerűbb operettáriája, a Vágyom egy nő után is – semminő érdemi feltűnést nem keltve. Erről az okkal meghökkentőnek ítélhető visszhangtalanságról a harmincas évek elején maga Lehár is szót ejtett egy interjújában, megmosolyogtatóan életszerű és a színház világáról is sokat eláruló magyarázatot
LEHÁR: A MOSOLY ORSZÁGA
5
6
kínálva a jelenségre: „Legismertebb dalom alighanem a Vágyom egy nő után... A mosoly országának ez a slágere már megvolt A sárga kabátban is, igaz, más, de szintén igen kedves szöveggel, ám akkor senki nem figyelt fel rá. Rossz helyen állt a szövegkönyvben, csak az utolsó felvonásban hangzott fel, három perccel az előtt, hogy a függöny legördült volna, amikor az emberek már a ruhatárra gondolnak. Most kissé átigazítottam a dallamot, a szám jó helyre [a második felvonásba] került – és ez megtette a hatását.” A berlini siker minden várakozást felülmúlt: megszakítás nélkül közel ötszáz előadás követte egymást, és A mosoly országát igen hamar más városokban is bemutatták. Bécsben és Budapesten már 1930-ban, és bizonyságául annak, hogy Lehárnak az operett műfaját megnemesíteni vágyó törekvése megvalósulni látszott, a pesti premier helyszíne a Magyar Királyi Operaház volt. Az operai igényességű operett azóta sem veszített a népszerűségéből, s mindmáig meg-megjelenik az operaházak repertoárján. Lehár Ferenc bizonnyal nem csodálkozna ezen a tartós sikeren, hiszen ő maga így ítélte meg A mosoly országa értékét: „Ez az operett a legjobb mű, amelyet valaha is írtam, s a színpadi hatás tekintetében felülmúlja még A víg özvegyet is. Ez a mű életművem betetőzése.”
Cselekmény I. felvonás A boldog békeidők egyik utolsó esztendejében, 1912-ben Lichtenfels gróf bécsi palotájában valósággal körülrajongják a házikisasszonyt, Lisát: ünneplik szépségét, kedvességét és sporttehetségét is, ugyanis éppen egy teniszversenyen diadalmaskodott. Lisáért rajong a katonatiszt Gustav von Pottenstein-Hatfaludy gróf, aki a lány gyerekkori pajtása volt, és most ünnepélyesen megkérné a kezét. Lisa azonban elmondja neki, hogy a szíve már másé: a bécsi kínai nagykövethez, Szu-Csong herceghez vonzódik. A keleti diplomata is megjelenik az estélyen, s nyilvánvalóvá válik, hogy a vonzalom kölcsönös. Amikor váratlanul hírt hoznak a követségről, hogy Szu-Csongnak vissza kell térnie hazájába (méghozzá immár miniszterelnökként), a szerelmesek nyíltan megvallják egymásnak érzelmeiket, és úgy döntenek, hogy együtt, házaspárként indulnak Kínába. II. felvonás Szu-Csong pekingi palotájában Lisa hamar barátságot köt a herceg húgával, Mivel, ellenben a zord nagybácsi, Csang zajosan ellenzi az európai nővel kötött házasságot és általában minden európai szokást. Szu-Csong megnyugtatja
LEHÁR: A MOSOLY ORSZÁGA
7
Fotó © Baidu Pan
feleségét, a Lótuszvirágnak elnevezett Lisát, hogy érzelmei változatlanok, de a nagybácsi követeléseinek egyre nehezebben tud ellenállni. Így amikor a herceg ünnepélyesen, új tisztsége jelképe gyanánt magára ölti a császár által neki ajándékozott sárga kabátot, kénytelen belegyezni abba, hogy az ősi szokás jegyében legalább formálisan nőül vegyen négy kínai nemes lányt. Lisához időközben vendég érkezik: bécsi kérője, Gustav ugyanis Pekingbe helyeztette magát attasénak. Lisa tőle tudja meg, hogy férje négy helybeli hölgyet készül elvenni, s hogy az Európában kötött házasság Kínában nem érvényes. Szu-Csong elismeri, hogy másnap hivatalosan megnősül majd, és felismerve kapcsolatuk végzetes törését, őrséget rendel Lisa lakosztálya elé. III. felvonás Az eseményekbe belenyugodni képtelen, házi őrizetbe helyezett Lisa számára Gustav kínál menekülő utat, méghozzá szó szerint. A tervezett szökésben a kicsi Mi is segédkezik: közte és a bécsi gróf között egyre erősebb a kezdettől fogva meglévő, kölcsönös rokonszenv. A szökési kísérlet meghiúsulni látszik, az utolsó ajtó mögött ugyanis Szu-Csong áll. Ő azonban, ha szomorú szívvel is, de visszaadja felesége szabadságát. Lisa és Gustav együtt távozik a palotából, míg a herceg arra inti húgát, hogy hazája szokásaihoz híven mosolyogjon, soha ne mutassa ki a bánatát. Írta: László Ferenc
8
Xu Zhong, Sanghajban született. A koncertzongoristaként is tevékeny muzsikus 2016 óta a Veronai Aréna operaprodukcióinak első karmestere, valamint a Vincenzo Bellini nevét viselő cataniai operaház zeneigazgatója és a haifai szimfonikus zenekar vezető karmestere. Szimfonikus művek, operák és operettek világszerte keresett dirigense, szülővárosában pedig egy nemzetközi zongoraverseny és egy ifjúsági zenekar alapítója, s 2016 óta a Sanghaji Nagyszínház főigazgatója is. Vincent Schirrmacher Kínában született. Felsőfokú tanulmányait többek közt a londoni Királyi Zeneakadémián és a New York-i Julliard Schoolban folytatta. Operaénekesi repertoárja magában foglalja a legjelentősebb Verdi- és Puccini-szerepeket, de énekel Wagnert, Dvořákot és Richard Strausst is. Operettek tenor szerepeit is gyakran alakítja: A mosoly országa Szu-Csong hercegeként 2009-ben ismerték meg a Bad Ischl-i Lehár Fesztiválon – ezután a bécsi Volksoper társulatához szerződött. Neves koncerténekes is, és az elmúlt évek során számos hangfelvételt készített.
Fotó © Karsay Katalin
Fotó © Alexandra Alva
Karine Babajanyan pályája Jerevánban indult. 2003 és 2011 között a stuttgarti opera tagja volt. Gyakran fellép a jelentős német operaházakban, valamint Zürichben, Koppenhágában és a Bregenzi Fesztiválon is. Széles repertoárján Mozart, Verdi és Puccini operáinak nagy női főszerepei egyaránt megtalálhatók, de énekli Norma bel canto-szólamát is. A 2018/19-es évadban Lipcsében A Nyugat lánya és a Tosca, Hannoverben pedig a Pillangókisasszony és az Aida címszereplője is lesz. Művészetével a Müpában opera- és dalénekesként is megismerkedhettünk már. Franz Gürtelschmied szülővárosában, Bécsben végezte zenei tanulmányait, és színpadi debütálása után alig egy évvel, 2014-ben már a Salzburgi Ünnepi Játékokon is szerepelt. Wagner és Mozart operái mellett kortárs művekben és operettekben is gyakran fellép: A cigánybáró címszerepét csakúgy alakította már, mint A víg özvegy Camille de Rosillonját. A Müpa közönsége tavaly nyáron a Budapesti Wagner-napokon, A bolygó hollandi Kormányosának szerepében ismerhette meg.
Yitian Luan énekesi tanulmányait Németországban folytatta, és sikeres versenyszerepléseit követően elsősorban a német nyelvterület operaházaiban aratott sikereket. A Bregenzi Fesztiválon Liù szerepében bemutatkozó kínai szoprán a kezdetektől fogékonyságot tanúsít az operett műfaja iránt: 2010-ben operett-énekversenyt nyert, repertoárján pedig Gilda, Anna Bolena és a Hoffmann meséi négyes női főszerepe mellett A denevér Rosalindája is megtalálható. Xiao Rui műszaki tanulmányait hagyta abba az éneklés kedvéért, beiratkozva a brüsszeli konzervatóriumba. Operaénekesi pályafutása is Belgiumban indult: szerepelt a brüsszeli Théâtre Royal de la Monnaie és a Liège-i Opéra Royal de Wallonie produkcióiban. A fiatal kínai basszus azóta Németországban is gyakran fellép: Weimarban Mozart daljátéka, A varázsfuvola Sarastro szerepét alakította, Freiburgban pedig a zeneszerző Requiemjének basszus szólamát énekelte. Franz Tscherne, a filmrendezőként is tevékenykedő osztrák színművész Európa-szerte a legkülönbözőbb zenés színházi produkcióknak is gyakori közreműködője. Narrátorként, illetve prózai szerepben osztrák, német és olasz operaházakban egyaránt fellépett. A budapesti közönség sem csupán a Rex felügyelőből vagy A hegyi doktorból ismerheti: néhány éve az Ariadné Naxosz szigetén operaházi bemutatóján kabinetalakítást nyújtott az Udvarmester szerepében.
Fotó © Nyitrai Szilárd
Ernyey Béla a Princ, a katona című, hatvanas évekbeli magyar tévésorozat főszerepe révén korán országos népszerűséget szerzett. A hetvenes évektől kezdve német nyelvterületen is jelentős ismertségre tett szert – nemcsak színészként, hanem táncdalénekesként is. Németországban és Ausztriában számos musical-előadásban szerepelt, a Kálmán Imre életét elmesélő, Az élet muzsikája című 1984-es mozifilmben pedig Bóni grófot formálta meg.
LEHÁR: A MOSOLY ORSZÁGA
9
10
Fotó © Rózsa Erika
Náray Erika a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz tanszakán is diplomát szerzett. Énekel jazzt, funkyt, soult és R&B-t is, s nemcsak a legizgalmasabb női szinkronhangok egyike, de musical- és operettszínészként is igen keresett: budapesti és vidéki színházak zenés előadásaiban egyaránt gyakran szerepel. Kardffy Aisha 2018-ban végzett a Budapesti Operettszínház Pesti Broadway Stúdiójában. Fontosabb szerepei közé tartozik Liza (Marica grófnő), Claire (Riviera Girl), Fleurette (Kékszakáll), Belle (Isten pénze), legutóbb a Luxemburg grófja című operettben debütált mint Juliette. A Csárdáskirálynő koncertverziójával több országban turnézott. Szendrényi Éva díszlet- és látványtervező a magyar zenésszínházi produkciók egyik nélkülözhetetlen közreműködője: Kovalik Balázs, Anger Ferenc, Nagy Viktor és Káel Csaba rendezők gyakori munkatársa.
Pan Jianhua a sanghaji Színházművészeti Akadémia professzora, többszörösen kitüntetett jelmez- és díszlettervező. E területek elméleti szakembereként és a viselettörténet monográfusaként is igen elismert hazájában.
Vincze Balázs táncművészi pályafutása az Operettszínházban indult, 2001-től pedig a Pécsi Balett tagja, amelynek 2005 óta igazgatója volt, 2017-től pedig művészeti vezetője. Koreográfusként szintén aktív. Harangozó Gyula-, Imre Zoltán- és Seregi László-díjas. Fotó © Rajnai Richárd
Fotó © Bársony Péter
Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
Gábor Sylvie Würzburgban és Padovában tanulta a színpadi mesterséget, majd magyarországi és németországi projektekben vett részt. Színházpedagógusként egy évet Stuttgartban, a Junge Oper társulatában töltött. A Müpa operaprodukcióinak rendszeres munkatársa. Káel Csaba mérnöki diplomája megszerzése után, 1989-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és tévérendezői szakát. 1999 óta rendez operákat színházban és filmen Európában és a tengerentúlon New Yorktól Sanghajig, olyan világsztárokkal dolgozva együtt, mint Plácido Domingo, Jonas Kaufmann vagy épp José Cura. 2003-as Bánk bán-operafilmje külföldön is komoly érdeklődést váltott ki. 2011 óta a Müpa vezérigazgatója, 2013 óta a Budapesti Tavaszi Fesztivált és a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivált főszervező operatív testület elnöke. Nádasdy Kálmán-díjas, Érdemes Művész. A Pécsi Balett 1960-ban alakult meg a Pécsi Nemzeti Színház tánctagozataként. Az alapító Eck Imre nevéhez fűződik az a paradigmaváltás, amelynek köszönhetően a modern balett meghonosodott Magyarországon. A Pécsi Balett az új táncirányzatokat bátran felvállaló együttes, amely repertoárján a legkülönbözőbb stílusok széles skáláját sorakoztatja fel.
Fotó © Mihály László
LEHÁR: A MOSOLY ORSZÁGA
11
12
A Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara hazánk legnagyobb múltra visszatekintő, megszakítás nélkül működő színházi együttese: előzményei 1838-ig, a Pesti Magyar Színház megnyitásáig nyúlnak vissza. A dalszínházi tradíció azóta töretlen az együttesben, amely operák mellett hosszú története során operettek előadásában is gyakran közreműködött: A mosoly országa 1930-as budapesti premierjén is ez az együttes játszott.
A Magyar Állami Operaház Zenekara Fotó © Emmer László
A Shanghai Opera House (Sanghaji Operaház) mesteri kivitelezésével és számos újításával lehetőséget teremt a hagyományos kínai repertoár újragondolására, tradicionális operák, musicalek, táncdrámák, valamint szimfonikus művek, kórusra és kortárs táncegyüttesekre írt darabok bemutatására. Emellett sorra születnek a népszerű nyugati operák újabb és újabb színpadi változatai: a Traviata, a Falstaff, Az ezred lánya, a Turandot, az Otello, a Nabucco, a Pillangókisasszony, az Aida és a Tosca éppen úgy műsorra kerül, mint a Jiang nővér című klasszikus kínai opera, a Sárga-folyó kantáta vagy a Carmina Burana és Beethoven IX. szimfóniája. A Shanghai Opera House nemcsak a város vezető kulturális intézménye, de a hatalmas ország szinte minden pontjáról vonzza a közönséget, és számos nemzetközi projektben is részt vesz. Társulata világszerte turnézik, a legrangosabb fesztiválok meghívottja. Többet közt olyan kiváló muzsikusokkal dolgozott már együtt, mint Lorin Maazel, John Nelson, Daniel Oren, Franz Welser-Möst, Xu Zhong, Zhang Guoyong, Yu Long, Luciano Pavarotti, Plácido Domingo, José Carreras, Marco Berti és He Hui. Előadásaikat több helyszínen, például a Shanghai Oriental Art Centerben tartják, A mosoly országát is ott mutatták be 2018. november 28-án.
Shanghai Oriental Art Center
LEHÁR: A MOSOLY ORSZÁGA
13
14
Photo © Baidu Pan
Summary In the 1920s, Franz Lehár (1870–1948) embarked in a new direction as a composer by experimenting with a new type of operetta that used more serious subject matter, broke with the tradition of ‘happy endings’ and imposed operatic demands both musically and vocally on its performers. “We need new material, new people and new forms! I am a man of the present, and the entire present is nothing but a great experimental laboratory for the next generation,” is how he put it at the time. The most popular of the operettas Lehár wrote specifically to feature Richard Tauber, one of the finest tenors of the era, was 1929’s The Land of Smiles, a revised and improved version of his tepidly received 1923 work The Yellow Jacket that centred around Tauber and the hit number Dein ist mein ganzes Herz. This story of the love affair between a European woman, a young Viennese countess named Lisa, and the Chinese ambassador (soon to become prime minister) Prince Sou-Chong – considered to be an exotic, touchy and even indecent topic for an operetta at the time – is now coming to Müpa Budapest in an international production led by conductor Xu Zhong, a veteran of music director positions in Shanghai and Italy who is sought-after all around the world, and stage director Csaba Káel. The performance will feature highly talented young singers from many countries in the principal roles. Portraying Sou-Chong is Chinese-born tenor Vincent Schirrmacher, who signed with the Wiener Volksoper after receiving acclaim for his performance of the same role at the Lehár Festival in Bad Ischl in 2009. Here taking the stage as the prince’s beloved Lisa, the superb Armenian soprano Karine Babajanyan will also be singing the title roles of Aida, Madama Butterfly, Tosca and La fanciulla del West in major German opera houses this season. In the operetta’s soubrette and buffo roles will be the young German-based Chinese soprano Yitian Luan and Austrian tenor Franz Gürtelschmied, who has appeared at both the Salzburg Festival and the Budapest Wagner Days festival.
SUMMARY
15
FELFEDEZÉSEK
Dobszay Péter és a Szegedi Szimfonikus Zenekar
Közeműködik: Sakata Tomoki – zongora, Takagi Ririko– hegedű Vezényel: Dobszay Péter
2019. február 24. Dobszay Péter Fotó © Várady Nikolett
Olga Peretyatko áriaestje
Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Michelangelo Mazza
2019. február 26.
Olga Peretyatko Fotó © Alikhan photography
RÉGIZENE FESZTIVÁL
Michael Volle és az Akademie für Alte Musik Berlin
2019. március 1.
Michael Volle Fotó © Carsten Sander
JAZZLEGENDÁK
Branford Marsalis újra Budapesten
Közreműködik: Branford Marsalis – szaxofon, Joey Calderazzo – zongora, Eric Revis – bőgő, Justin Faulkner – dob
2019. március 5. Branford Marsalis Quartet Fotó © Eric Ryan Anderson
RÉGIZENE FESZTIVÁL
Montéclair: Jephté
Vezényel: Vashegyi György
2019. március 11. Vashegyi György Fotó © Wágner Csapó József
Iveta Apkalna, Mariss Jansons és a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara
2019. március 19.
Iveta Apkalna Fotó © Nils Vilnis
előzetes,
AJÁNLÓ
Müpa-élmény gombnyomásra
Kövessen minket közösségi csatornáinkon is:
mupa.hu
RÉGIZENE
Fesztivál 2019 Michael Volle és az Akademie für Alte Musik Berlin
2019. március 1.
La Chapelle Rhénane
2019. március 7.
Kelemen Barnabás és barátai
2019. március 8.
Václav Luks és a Collegium 1704
2019. március 9.
Montéclair: Jephté
2019. március 11.
mupa.hu
Stratégiai partnerünk: Stratégiai médiapartnerünk:
Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A szerkesztés lezárult: 2019. január 25. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
Emberi Erőforrások Minisztériuma