Müpa Műsorfüzet - J. S. Bach: Karácsonyi oratórium (2017. december 13.)

Page 1

KARÁCSONYI HANGVERSENY

J. S. Bach: Karácsonyi oratórium

2017. december 13. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu


2

Minden napra új élmény! Ajándékozzon karácsonyra Müpa-utalványt!

A Müpa saját rendezésű előadásaira elköltött minden 10 ezer forint után 1000 forint értékű ajándékutalványt adunk! Az ajánlat 2017. december 23-áig érvényes.

mupa.hu


3 13 December 2017 Béla Bartók National Concert Hall

2017. december 13. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

J. S. Bach: J. S. Bach: Christmas Oratorio Karácsonyi oratórium Cantata No. 1: Jauchzet, frohlocket, auf, preiset die Tage (BWV 248/1) Cantata No. 2: Und es waren Hirten in derselben Gegend (BWV 248/2) Cantata No. 4: Fallt mit Danken, fallt mit Loben (BWV 248/4) Cantata No. 6: Herr, wenn die stolzen Feinde schnauben (BWV 248/6) Featuring: Lenneke Ruiten – soprano, Hélène Walter – soprano, Christopher Ainslie – countertenor, Helena Rasker – alto, Paul Schweinester– tenor, Valerio Contaldo – tenor, James Platt – bass, Les Musiciens du Louvre Conductor: Marc Minkowski Ripienists: Joanna Radziszewska – soprano, Matylda Stasto – alto, Philippe Bellet – tenor, Piotr Zawistowski – bass Les Musiciens du Louvre are supported by the Department of Isére, the Auvergne-RhôneAlpes region, and the French Ministry of Culture and Communication (DRAC Auvergne Rhône-Alpes).

The English summary is on page 13.

I. kantáta: Jauchzet, frohlocket, auf, preiset die Tage (BWV 248/1) II. kantáta: Und es waren Hirten in derselben Gegend (BWV 248/2) IV. kantáta: Fallt mit Danken, fallt mit Loben (BWV 248/4) VI. kantáta: Herr, wenn die stolzen Feinde schnauben (BWV 248/6) Közreműködik: Lenneke Ruiten – szoprán, Hélène Walter – szoprán, Christopher Ainslie – kontratenor, Helena Rasker – alt, Paul Schweinester – tenor, Valerio Contaldo – tenor, James Platt – basszus, Les Musiciens du Louvre Vezényel: Marc Minkowski Ripienók: Joanna Radziszewska – szoprán, Matylda Stasto – alt, Philippe Bellet – tenor, Piotr Zawistowski – basszus A Les Musiciens du Louvre támogatói: Isère megye, Auvergne-Rhône-Alpes régió, Franciaország Kulturális és Kommunikációs Minisztériuma (DRAC Auvergne Rhône-Alpes).


4

Bach: egy érzékeny pont Johann Sebastian Bach (1685–1750) a jelek szerint érzékeny pont Marc Minkowski számára. Első Bach-felvételét – a h-moll miséből – debütálása után negyedszázaddal készítette el, majd újabb hat esztendőt várt az idén nyáron megjelent másodikig, a János-passió nagyszerű tolmácsolásáig. Ennek kísérőfüzetében a riporter megkérdezi: tekinthetjük-e mindezt óvatosságnak? A karmester igennel felel,majd így folytatja: „Első stúdiómunkáim idején, a nyolcvanas évek elején Bach volt a leggyakrabban lemezre vett szerző. Úgy éreztem, senkinek sincs szüksége rám ebben a repertoárban. És persze nem is éreztem még késznek magamat a feladatra.” Később hozzáteszi: „Nincsenek magasabb csúcsok, mint a h-moll mise vagy a passiók. Ezeket megszólaltatni olyan utazás, amelyre hosszú időn át, aprólékosan kell felkészülni, és amelyről az előadó úgy tér vissza, mint a felfedező a Mount Everestről vagy a Holdról – átlényegülve. […] Még a legkiválóbb Mozart-előadó is utat téveszthet Bach világában. Az önérvényesítésnek az a fajtája, amely oly jól illik bizonyos Mozart-szerepekhez, ettől a zenétől tökéletesen idegen. Bach kantátáiban és oratóriumaiban soha semmi sem az előadóról szól: minden áldozathozatal. És ezekben a művekben jellemek sincsenek. Ez a zene a szó szoros értelmében az Ige megtestesülése.” Az idézett mondatokból kitűnik, hogy Marc Minkowski számára Bach zenéje minden mástól eltérő, különleges világ, amelyhez a legnagyobb alázattal és áhítattal közelít.

Kórus és szólisták? Nem: énekesek! A mai hangverseny közönsége a műsorfüzetben nem találja énekkar nevét, noha Bach Karácsonyi oratóriuma természetesen kórustételeket is tartalmaz. A régizene historikus előadó-praxisában sokan használnak kórust és szólistákat. Mások azonban egy, a barokk korban elterjedt gyakorlatból indulnak ki: nincs különálló énekkar és szólistagárda, csak bizonyos számú énekes van, s ők éneklik kórussá egyesülve a kartételeket, illetve egyénileg a szólókat. A korabeli templomokban nem mindig állt rendelkezésre egy teljes énekkar és különálló szólistagárda, gyakran csak maroknyi énekes volt kéznél, s belőlük kellett „kigazdálkodni” a produkció teljes vokális apparátusát. Ez a múltban szükség diktálta megoldás a jelenben sok előnnyel is jár: a kórusban így csupa szólista kvalitású énekes foglal helyet, olyan művészek, akik alkalmazkodni is kiválóan tudnak, de egyéniségek is. Emellett a kis létszámú énekkar szólamainak mozgása soha nem nehézkes, mindig könnyed, hangzása áttetsző és igen változatos – miközben persze összeérlelt. Minkowski Bach két húsvéti


kantátáját, s a János-passió felvételét is ezzel a módszerrel készítette el – az ott hallható kilenc énekes közül hárman a mai hangversenynek is közreműködői.

Egy mű – hat mű Bach Karácsonyi oratóriuma különleges alkotás: valójában egyetlen nagy, összefüggő kompozíció (oratórium), ugyanakkor hat különálló és külön is megszólaltatható mű (kantáta). Hogy miért ilyen, arra egyszerű magyarázatot ad a keletkezéstörténet és az egyházzenei funkció. Bach 1734-ben a karácsonyi ünnepkör minden egyes vasárnapjára kantátát komponált (negyvenkilenc éves ekkor, és már tizenegy éve a lipcsei Tamás-templom kántora). Így jött létre a hat kantáta: egy-egy a három karácsonyi ünnepnapra, egy újévre, egy az újév utáni vasárnapra és egy vízkeresztre. A hat kantáta együtt a Karácsonyi oratórium. Ez az impozáns, hatvannégy tételes korpusz a két passió mellett Bach harmadik nagy bibliai elbeszélő műve, csak éppen ez nem a szenvedéstörténetet, hanem a Megváltó eljövetelét, Krisztus születésének históriáját eleveníti fel. A hatrészes szerkezet, a hat kantáta különálló vasárnapokhoz kapcsolódó gondolatvilága és egyvégtében történő megszólaltatásának különlegesen hosszú időtartama együttesen magyarázza, miért ritka a Karácsonyi oratórium teljes előadása, egyszersmind miért elfogadható, sőt a korabeli gyakorlat által is szentesített a külön-külön történő megszólaltatás, vagy éppen az a döntés, amelynek értelmében egy karmester a hat kantából egy alkalommal hármat vagy négyet szólaltat meg.

A szövegíró és a kantáták szerkezete A Karácsonyi oratórium szövegírójának kilétéről nem tud biztosat az utókor, ám a kutatók hallgatólagosan megegyeznek abban, hogy Christian Friedrich Henrici (1700–1764) – írói nevén: Picander – lipcsei költő, Bach számos egyházi kantátájának és egyéb művének (Máté-passió), köztük világiaknak (Kávékantáta, Parasztkantáta) librettistája lehetett. Ami a kantáták tételszámát és szerkezetét illeti, a IV. kantáta áll a legkevesebb (hét) tételből, a II. tételszáma a legnagyobb (tizennégy). A műveket többnyire nyitókórus indítja – egy kivétellel: a II. kantáta élén pasztorális karakterű, hangszeres Sinfonia áll –, s ugyanilyen konstans jellegzetesség, hogy a kantátákat közösségi énekek, korálok tagolják és azok is fejezik be. Ez alól is van egy kivétel: a harmadik kantáta végén Bach nem korált énekeltet az énekkarral, hanem a nyitókórust ismételteti meg. Ennek oka talán az lehet, hogy az első három kantáta – mivel ezek karácsony három ünnepnapján

J. S. BACH – KARÁCSONYI ORATÓRIUM

5


hangzanak el – szorosan összetartozik, s ezzel a nyomatékosabb gesztussal Bach a harmadik kantáta befejezését akarhatta megkülönböztetni a többitől. A Karácsonyi oratórium kantátáiban ugyanúgy szerepel Evangélista, mint a passiókban, s ezt a szólamot hasonlóképpen tenor énekli. A kantátákban az Evangélista elbeszélései váltakoznak szabad recitativókkal, áriákkal és korálokkal. A szólószámok minden hangfajt foglalkoztatnak, egy kivétellel: a IV. kantáta nem ad feladatot az altnak.

Paródia A Karácsonyi oratórium komponálásának idején Bach időhiányban szenvedett (ismerve a zenetörténetet, megkérdezhetjük: mikor nem szenvedett egy zeneszerző időhiányban?), s ezért nem volt lehetősége arra, hogy minden egyes számhoz vadonatúj zenét komponáljon. A paródia eszközéhez folyamodott. A görög eredetű fogalom (paródeo) eredetileg (és mai köznapi értelmében is) elsősorban egy dal vagy más műalkotás (vers, próza), netán előadóművészi teljesítmény (színészi alakítás) karikatúrszerű utánzatát jelenti: ilyet hoz létre a parodista, amikor parodizál. A zenetörténészek azonban a 16. századtól kezdve más jelentéssel használják a szót: paródiamisének nevezzük például az olyan misekompozíciót, amelyet a zeneszerző közismert világi dallam (egy korabeli „sláger”, mint amilyen például a reneszánsz L’homme armé dallam volt) felhasználásával alkotott, s általában paródiának azt az eljárást, amelynek során a komponista egy már meglévő (általa vagy más által komponált) zenére új szöveget húzott rá. Itt is az a legtipikusabb, ha eredetileg világi szövegű dallam kap új, szakrális funkciójú szöveget, de a közlekedés mind a négy lehetséges irányban megvalósulhatott (és meg is valósult): egyházi–egyházi, világi–világi, világi–egyházi, egyházi–világi. Bach a Karácsonyi oratórium hatvannégy tételéből tizenhetet írt meg úgy, hogy azokban régebbi kompozícióinak zenéjét alkalmazta az új szövegekre, s ebből a tizenhétből tíz szám eredetije világi műfajú volt, hété azonban egyházi.


A pietizmus szelleme A Karácsonyi oratóriumot alkotó kantáták alaphangvételét a Megváltó megszületése felett érzett öröm kifejeződése határozza meg. Ennek megfelelően valamennyi kantáta világos dúr hangnemekben íródott (D–G–D–F–A–D), és még a dúr hangnemeken belül is a különösen ragyogó fényű keresztes hangnemeket részesíti előnyben Bach (csak egyetlen bés dúr található a sorozatban, a IV., F-dúr kantáta). A nyitókórusok többnyire energikusak, ünnepélyesség és pompa jellemző rájuk, Bach ezekben olykor trombitákat és üstdobot is használ. Ezzel szemben a kantáták belsejében előforduló korálok közösségi énekei meghittek és bensőségesek, az áhítat és az alázat hangján szólalnak meg. (A befejező funkciójú korálok bonyolultabb komponálásmódot követnek és hangsúlyosabbak.) A Bach-kantátákról írt alapvető munkájában a jeles Bach-kutató, Alfred Dürr arra figyelmeztet, hogy a Karácsonyi oratórium kantátáinak belső tételrendjében „az Evangélista – szabad recitativo – ária sorrend megfelel annak a sorrendnek, amelyet August Hermann Francke [a 17–18. század fordulójának jelentős evangélikus teológusa, pedagógusa és népének-szerzője] a helyes bibliaolvasás feltételeként állít: olvasás – elmélkedés – ima; itt tehát nyilvánvalóan a pietizmus követelményei valósulnak meg.” Hozzátehetjük, hogy a vakhit ellen fellépő pietizmus vallási megújító irányzatának szellemi eszköztárából az értelem mozgósításának, a bibliai ige elemző megértetésének szándéka végigkíséri Bach kantátaművészetét és ezen belül a Karácsonyi oratórium kantátáit is. A megzenésített bibliai gondolatokhoz kapcsolódó kommentárok (recitativo és ária) mindig a hívő lélek félelmét, reményét, örömét, azonosulását, önvizsgálatát, háláját, bűnbánatát, önmaga jobbítására irányuló vágyát fejezik ki. Ilyen értelemben – és ezt szintén az olvasó teheti hozzá Alfred Dürr szavaihoz – Bach egész kantátaművészete „keresztény pszichoanalízis”.

Száznyolcvan fokos fordulat Egy másik fontos gondolat, amelyet szintén Alfred Dürr könyvéből érdemes idéznünk, a paródia módszerével kapcsolatos. A zenetörténész felhívja a figyelmet arra, hogy egyes paródiatételek esetében olyan zene kap az új szöveg révén ujjongó karaktert, amely eredeti alakjában éppenséggel felháborodottan tiltakozott valami ellen. Vagyis megváltozik a barokk zene egyik kulcsmozzanata, a zene által kifejezett affektus, érzelmi tartalom – és nem is akárhogyan: száznyolcvan fokos fordulattal. Hogyan vélekedjünk erről? A koncertlátogató azt mondhatja: Bachnak, aki a zene minden-

J. S. BACH – KARÁCSONYI ORATÓRIUM

7


8

tudója volt, ez is sikerült, egy többféle lehetséges érzelmi tartalommal bíró zenei anyagból egyszer ezt, máskor amazt a lelkiállapotot-indulatot hívta elő – pusztán a megváltozott szöveg segítségével; no meg azzal, hogy az új textus tökéletes prozódiával, tehát a legtermészetesebb hatást keltve illeszkedik a régi dallam hangjaihoz. Ez a mi válaszunk, álmélkodó zenehallgatóké. A zenetudós azonban egy másik – higgadtabb – értelmezés lehetőségét kínálja fel: „feltételezhetjük, hogy a komponálásban az efféle külsődleges szövegutánzás mégsem volt számára olyan fontos, s így, amikor megpróbálunk behatolni Bach műveibe, nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítanunk a szövegillusztrációnak.” Írta: Csengery Kristóf

Egy második generációs régizenész Marc Minkowski fiatalon kezdte építeni karmesteri karrierjét: tizenkilenc éves volt, amikor megalapította az Ensemble Les Musiciens du Louvre együttest, amely irányításával megújította a barokk zene előadásmódját, különösen a francia repertoárt és Händel zenéjének intenzív megszólaltatását illetően. Ez a zenei gyakorlat a Mozart-, Rossini-, Offenbach- és Wagnerművek értelmezésében is új perspektívákat tárt fel Minkowski tevékenységében. Vendégkarmesterként rendszeresen fellép Párizsban, ahol a zenés színházakban különböző korok színpadi műveit dirigálja – Glucktól és Mozarttól kezdve Debussyn át egészen Johann Strauss A denevér című klasszikus operettjéig. Felkérései Fotó © Gerorges Gobet / AFP gyakran szólítják Salzburgba, Brüsszelbe, Zürichbe, Velencébe, Moszkvába, Berlinbe, Amszterdamba és Bécsbe, s rendszeres résztvevője az Aix-en-Provence-i Fesztiválnak. A 2014/15-ös évadban a londoni Covent Gardenben és a milánói Scalában is bemutatkozott. Olyan együttesek élén állt már, mint a Berlini és Bécsi Filharmonikusok, a salzburgi Mozarteum Zenekara, a Mahler Kamarazenekar, a Clevelandi Szimfonikusok, valamint a Mariinszkij Színház Zenekara, amellyel 19. és 20. századi műveket adott elő. 2011-ben megalapította a Ré Majeure Fesztivált, 2013 és 2017 között a salzburgi Mozartwoche művészeti vezetője volt, 2016-ban az Opéra National de Bordeaux intendánsa lett.


A Louvre muzsikusai A Marc Minkowski által 1982-ben alapított Les Musiciens du Louvre új életre kelti a korhű hangszereken tolmácsolt barokk, klasszikus és romantikus repertoárt. Az elmúlt harminc év során nagy érdeklődést váltottak ki a zenekar Händel-, Purcellés Rameau-produkciói, de megszólaltatták Haydn és Mozart, valamint – az utóbbi időben – Bach és Schubert műveit is. Az együttes 19. századi francia szerzők, Berlioz, Bizet és Massenet alkotásait is előadja. A Les Musiciens du Louvre visszatérő vendég Európa (Párizs, Versailles, Barcelona, Madrid, Brüsszel, Amszterdam, Salzburg, Bécs, Essen, Frankfurt, Dortmund, Bonn, Bukarest) legfontosabb koncerttermeiben és fesztiváljain. Rendszeresen turnéznak Ázsiában (Japán, Kína, Indonézia). A Les Musiciens du Louvre kiterjedt pedagógiai tevékenységet fejt ki, hogy népszerűsítse a klasszikus zenét az Auvergne-Rhône-Alpok vidékén. ELSŐ HEGEDŰ Thibault Noally Claire Sottovia Bérénice Lavigne Geneviève Staley-Bois MÁSODIK HEGEDŰ Nicolas Mazzoleni Paula Waisman Alexandrine Caravassilis Laurent Lagresle BRÁCSA David Glidden Nadine Davin CSELLÓ Frédéric Baldassare Elisa Joglar Aude Vanackère

BŐGŐ Christian Staude Michele Zeoli

KÜRT Christian Binde Yannick Maillet

FUVOLA Annie Laflamme Jean Brégnac

TROMBITA Emmanuel Mure Gilles Rapin Ricard Casany

OBOA / OBOA D'AMORE Philipp Mahrenholz Andrea Mion OBOA DA CACCIA Elisabeth Passot Gilberto Caserio de Almeida FAGOTT Marije Van der Ende

ÜSTDOB David Dewaste ORGONA Luca Oberti

J. S. BACH – KARÁCSONYI ORATÓRIUM

9


10

Lenneke Ruiten a hágai Királyi Zeneakadémián végzett. A nemzetközi hírű holland szoprán Mozart-szerepekben fellépett már Párizs, Milánó, Baden-Baden, Amszterdam, Stuttgart, Bécs és Lausanne operaházaiban, de énekelt több barokk és klasszikus operában is. Szerepelt a Salzburgi Ünnepi Játékok, az Aix-en Provence-i, az Edinburghi, a Lipcsei Bach és a Prágai Tavaszi Fesztivál, a BBC Proms és a Mostly Mozart rendezvényein; s énekelt Christoph Eschenbach, John Eliot Gardiner, Christian Thielemann, Helmut Rilling, Frans Brüggen, Ton Koopman és Fischer Iván karmesterek vezényletével. Fotó © Victor Thomas

Hélène Walter Franciaországban született. Lausanne-ban folytatott zenei tanulmányait 2013-ban fejezte be, majd három rangos nemzetközi énekversenyen is díjakat nyert. Repertoárján megtalálható Debussy Pelléas és Mélisande című operájának női címszerepe, Offenbach Párizsi életének Paulineja, Mozart Figaro házassága című operájának Barbarinája, több Honegger- és Ibert-mű, valamint számos kortárs darab mellett a régizene műfajából Belinda (Purcell: Dido és Aeneas).

Fotó © Philippe Weissbrodt

Christopher Ainslie dél-afrikai kontraalt a londoni Royal College of Music növendékeként szerzett diplomát. Ma a kontratenor-repertoár egyik legelismertebb tolmácsa, és számos ősbemutató közreműködője is volt. Fellépett már a londoni Covent Gardenben, a Glyndebourne-i és a Bregenzi Fesztiválon; dalesteket adott, illetve oratórium-produkciókban vett részt a londoni Wigmore Hall és a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium közönsége előtt is, többek közt a Les Arts Florissant partnereként. Fotó © Denis Jouglet


Helena Rasker holland alt a Covent Garden és a berlini Deutsche Oper színpadán Georg Friedrich Haas Morgen und Abend című operájának Erna szerepében, Michael Boder karmesteri pálcája alatt debütált. Händel operáinak egyik legalaposabb ismerője, gazdag repertoárján szerepel a Messiás is, valamint a nagy Bach-oratóriumok, Pergolesi Stabat Matere, Mozart Requiemje, Beethoven IX. szimfóniája, továbbá Wagner-operák, Britten-, Szymanowski- és kortárs művek egész sora. Gyakran dolgozik Marc Minkowskival és a Les Musiciens du Louvre együttessel. Fotó © Taco Van der Werf

Paul Schweinester a Bécsi Zeneművészeti Egyetemen és a római Santa Cecilia Akadémián diplomázott. Fellépett már többek közt az eisenstadti Nemzetközi Haydn Fesztiválon, a párizsi és a montpellier-i Opéra Nationalban, a Salzburgi, a Bregenzi és a Mörbischi Ünnepi Játékokon, a londoni Covent Gardenben, a milánói Scalában, a bécsi Volkoperben, Konzerthausban és Musikvereinban. A Müpába hamarosan visszatér a 2018-as újévi koncertre.

Valerio Contaldo olasz-svájci tenori Lausanne-ban folytatta zenei tanulmányait. 2008-ban bejutott a lipcsei Bach Verseny döntőjébe. Eddigi legjelentősebb sikereit Monteverdi-, Händel és Mozart-operák szerepeiben aratta. A világ legrangosabb fesztiváljain és koncerttermeiben szerepelt már, többek közt a Flamand, Fesztiválon, a Rheingau Fesztiválon, a Lyoni Régizene Fesztiválon, illetve Bilbao, Lisszabon, Tokió hangversenytermeiben és a modenai Luciano Pavarotti Városi Színházban is. Olyan karmesterekkel dolgozott, mint William Christie, Ton Koopman és Mark Minkowski.

J. S. BACH – KARÁCSONYI ORATÓRIUM

11


12

James Platt a londoni Royal Academy of Music és a Guildhall School of Music and Drama opera szakán folytatta felsőfokú énektanulmányait. Operai repertoárja változatos, szerepel benne Mozart (Don Giovanni), Csajkovszkij (Anyegin), Donizetti (Don Pasquale) és Richard Strauss (Salome) is. Partnerei között megtaláljuk Jiři Bělohlavek, Leonard Slatkin, Mark Elder és Lars Vogt nevét. A brit basszus fellépett már a londoni Wigmore és a Barbican Hallban, a BBC Promson, a Glyndebourne-i Fesztiválon és a milánói Scalában is.


Summary Marc Minkowski began conducting at an early age. In 1982, he founded Les Musiciens du Louvre, exploring French Baroque music and Handel, before expanding their repertoire to Mozart, Rossini, Offenbach, Bizet, and Wagner. He regularly conducts in Paris (Opéra National, Théâtre du Châtelet and Opéra Comique), at Covent Garden and La Scala, at the Salzburg and Aix-en-Provence Festivals, in Brussels, Zurich, Venice, Moscow, Berlin, Amsterdam, Vienna. In 2015, he started a Mozart/Da Ponte trilogy at the Drottningholm Festival in Sweden. His 2017/2018 operatic season as a conductor includes: La Vie Parisienne, Pelléas et Mélisande, and Mârouf and Don Giovanni. Marc Minkowski is also in high demand on the concert platform conducting orchestras such as BBC Symphony Orchestra, Tokyo Metropolitan Symphony Orchestra and Kanazawa Orchestra, DSO Berlin, Vienna Philharmonic, Salzburg Mozarteum Orchestra, etc. Appointed General Manager of the Opéra National de Bordeaux in 2016, he founded the Ré Majeure Festival in 2011, and was the Artistic Director of the Mozartwoche Salzburg from 2013 to 2017. Johann Sebastian Bach (1685–1750) wrote his massive Christmas Oratorio in 1734, during his Leipzig period. The work comprises six cantatas composed for six days of the Christmas season: three for the three days of Christmas, the fourth for New Year's Day, the fifth for the first Sunday after New Year's, and the sixth for the Epiphany. The oratorio is thus both a cohesive work and a set of six cantatas that can be played separately. This concert features the first, second, fourth and sixth. As with the passions, the work follows the Biblical stories with the (tenor) Evangelist's recitatives narrating the text. The cantatas also comprise recitatives other than the Evangelist's, as well as arias and chorales. Each of the cantatas opens with a chorus and ends with a complex chorale arrangement. The method used to compose the work assigned an important role to parody (applying the composer's own, previously written work to new text): which was the case for 17 of the 64 movements, with ten of these originally coming from secular cantatas, and the others from cantatas with an ecclesiastical function. Librettist and Leipzig poet Christian Friedrich Henrici (1700–1764) – who used the pen name Picander – wrote the text for many church cantatas and other works for Bach, including the Saint Matthew Passion, the Coffee Cantata and the Peasant Cantata.

SUMMARY

13


KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE KLASSZ a pARTon! –

Kodály Zoltánnal és a Cimborákkal

2017. december 16.

Szirtes Edina Mókus

KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE KLASSZ a pARTon! –

Kodály Zoltánnal és a Cimborákkal

Kamarakoncert 2017. december 16.

Devich Gergely

KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE KLASSZ a pARTon! –

Kodály Zoltánnal és a Cimborákkal

Óbudai Danubia Zenekar 2017. december 16.


Budafoki Dohnányi Zenekar – A varázslat

Közreműködik: Feledi Project Vezényel: Hollerung Gábor

2017. december 16. Hollerung Gábor Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE

Kodály 135

Vezényel: Hamar Zsolt

2017. december 17. Hamar Zsolt Fotó © MTI / Balogh Zoltán

Ünnepi operagála

Közreműködik: Edita Gruberova , Schöck Atala, Ladislav Elgr, Krzysztof Bączyk, a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Peter Valentovič

2017. december 20. Edita Gruberova Fotó © Lukas Beck

előzetes,

AJÁNLÓ


Müpa Rádió Élmény minden pillanatban. Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n vagy okostelefonon!

mupa.hu


MÜPA KULTÚR KÜLTÉR

JÉG–ZENE–ÉLMÉNY

Minden tekintetben. Ismét a Müpánál!

A tél és a zene varázsa! Forralt bor, minőségi programok, egy 400 m2-es valódi jégpálya, valamint egy fűtött sátor. Ez a Müpa Kultúr Kültér, ahol könnyűzenei és gyermekműsorok, látványos újcirkusz-előadások és felejthetetlen élmények várják.

mupa.hu


Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Marc Minkowski Címlapfotó: Benjamin Chelly A szerkesztés lezárult: 2017. december 8. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!


Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.