Rising Stars 2016. november 18., 19. Fesztivál Színház, Üvegterem
mupa.hu
Csatlakozzon ingyenes hűségprogramunkhoz, gyűjtse a pontokat és élvezze a kedvezményeket!
mupa.hu/husegprogram
3
18, 19 November 2016 Festival Theatre, Glass Hall
2016. november 18., 19. Fesztivál Színház, Üvegterem
Rising Stars Rising Stars 18 November 2016 5 pm / Dániel Villányi / Ivett Gyöngyösi 7.30 pm / Tamsin Waley-Cohen / Mariam Batsashvili 19 November 2016 3 pm / Horácio Ferreira 4 pm / Kruppa String Quartet 5 pm / Edgar Moreau 6 pm / Duo SeRa 7 pm / Christopher Park 8 pm / Kállai Quartet 9 pm / Armida Quartet
The English summary is on page 25.
2016. november 18. 17.00 / Villányi Dániel / Gyöngyösi Ivett 5 19.30 / Tamsin Waley-Cohen / Mariam Batsashvili 8 2016. november 19. 15.00 / Horácio Ferreira 16.00 / Kruppa Vonósnégyes 17.00 / Edgar Moreau 18.00 / Duo SeRa 19.00 / Christopher Park 20.00 / Kállai Kvartett 21.00 / Armida Quartet
12 15 16 18 19 21 22
4
Az Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) 1995-ben elindított Rising Stars (Feltörekvő csillagok) sorozata keretein belül a szervezetet alkotó koncerttermek évente újabb és újabb ifjú tehetséges muzsikusokat és együtteseket delegálnak európai hangversenyturnéra. Olyan felfedezettjei voltak már így a sorozatnak, mint Khatia Buniatishvili, Igor Levit és Balázs János zongoraművészek, Juliette Bausor fuvolaművész vagy a kölni SIGNUM Szaxofonkvartett. A Müpa 2010 óta tagja az ECHO-nak; az érdeklődők nálunk idén először két egymást követő napon hallgathatják meg a koncerteket, amelyeken ráadásul nemcsak a sorozatba delegált művészek lépnek fel, hanem fiatal magyar tehetségeket is bemutatunk: az első hangversenyen a Fesztivál Színház, a második napon pedig az Üvegterem közönségének. A Rising Stars-hangversenyek további különlegessége, hogy mindegyik ifjú művésznek el kell játszania egy számára komponált kortárs művet, amelyet az ECHO rendelt egy olyan zeneszerzőtől, akit a sorozat fellépőjének kiválasztott rising star, valamint az őt delegáló intézmény javasolt a szervezetnek. A Müpa tehát több magyarországi bemutató helyszíne lesz a két nap során, és olyan sokat foglalkoztatott komponisták művei is felcsendülnek majd, mint Olga Neuwirth vagy Éric Tanguy. A koncertek házigazdája a feltörekvő csillagokkal azonos korosztályba tartozó fiatal zenetörténész és Hans Sachs-díjas kritikus, Tóth Endre.
RISING STARS
5
2016. november 18. /17.00 Fesztivál Színház
Villányi Dániel / Gyöngyösi Ivett Villányi Dániel – zongora J. S. Bach: D-dúr partita, BWV 828 Schumann: Gesänge der Frühe, op. 133 Gyöngyösi Ivett – zongora Chopin: 4 mazurka, op. 30 (c-moll, No. 1; h-moll, No. 2; Desz-dúr, No. 3; cisz-moll, No. 4) Chopin: h-moll szonáta, op. 58 Villányi Dániel a budapesti Zeneakadémián zongorát Dráfi Kálmánnál, majd Kemenes Andrásnál, kamarazenét pedig Wagner Ritánál és Gulyás Mártánál tanult. Mester-fokozatát a weimari Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezte, Szokolay Balázs növendékeként. Ezután a Tel-avivi Egyetem Buchmann-Mehta Zeneművészeti Intézetében is tanulhatott, majd útja ismét Weimarba vezetett, ahol felvették a főiskola kétéves Konzertexamen posztgraduális képzésére. „Gondolkodó és érző interpretáció a Villányié, melyben már ott rejlik a chopini rubato, a schumanni dallamgazdagság vagy éppen a rachmaninovi expresszivitás öröksége – egyszóval minden, amit csak egy zongorista két és fél évszázad zongoramuzsikájából magára szedhet” – írta Csabai Máté, a Fidelio kritikusa Villányi Dániel egy tavalyi koncertjéről.
Gyöngyösi Ivett hétévesen kezdett zongorázni, négy évvel később felvételt nyert a Zeneakadémia Kivételes Tehetségű Gyermekek Képzőjébe, majd 2011-ben a zongora tanszakra, ahol Dráfi Kálmán tanítványa lett. 2006-ban és 2008-ban megnyerte a Budapesti Nemzetközi Chopin Zongoraversenyt, 2010-ben első díjas lett a Lions Nemzetközi Zongoraversenyen, valamint Hamburgban elnyerte a Steinway & Sons „Young Steinway Artist” kitüntető címét. Azóta több nemzetközi versenyen aratott sikert, leggyakrabban Chopin-versenyeken, játékáról a rangos varsói verseny zsűrijében helyet foglaló Fotó © Birtalan Zsolt, Zeneakadémia Martha Argerich is elismerően nyilatkozott. 2012-ben Junior Prima-díjat kapott, 2014-ben pedig korosztályában megnyerte a Virtuózok című televíziós tehetségkutató versenyt. Chopin az egyik legkedvesebb zeneszerzője, így erre a koncertre is az ő műveiből válogatott. „Clavir-Übung bestehend in Præludien, Allemanden, Couranten, Sarabanden, Giguen, Menuetten, und anderen Galanterien” – olvashatjuk Johann Sebastian Bach Hat partitaként ismert sorozata I. kötetének eredeti címlapján, vagyis: „Billentyűs gyakorlat, melyben vannak Prelúdiumok, Allemande-ok, Sarabande-ok, Gigue-ek, Menüettek és más galantériák”. Tehát a Hat partita cím az eredeti kiadványon nem szerepelt. Fazekas Gergely zenetörténész kutatásai szerint 1853-ban a régi Bach-összkiadás használta először ezt az elnevezést a komponista op. 1-gyel jelölt sorozatára. A ciklus 1731-ben látott napvilágot Lipcsében, de az első darab, a B-dúr partita már 1726-ban megjelent, és a zeneszerző ekkor már tudta, hogy hamarosan következik a folytatás is, méghozzá saját kiadásában, amelyet az előadásokból kívánt finanszírozni. A különálló darabok terjesztésére hat kollégát, különböző városokban lakó pályatársat kért fel bizományosként. Ahogyan Christoph Wolff fogalmaz híres monográfiájában: „Miután Bach felderítette a piacot, és megállapította, hogy az egyes kották szépen fogynak, nekilátott, hogy egyetlen kötetben jelentesse meg őket.” A hat partita szerkezete a szvitek szokásos felépítéséhez hasonlít, hiszen az Allemande– Courante–Sarabande–Gigue alaptételeket használja, de további tételek is megjelennek. A negyedik, D-dúr partita (BWV 828) egy Ouvertüre-rel, Ariával és Menuettel egészül ki.
Robert Schumann utolsó művei között találhatjuk az 1853-ban, halála előtt három évvel komponált Gesänge der Frühe (op. 133) című zongoraciklust. A magyarul Hajnali dalokként emlegetett ciklusról Clara Schumann azt írta naplójába, hogy „nagyon eredetiek, mint mindig, de nehéz megérteni őket, annyira különös a hangvételük”. Az öttételes mű igen bensőséges, intim darabokat tartalmaz, amelyek valóban kontemplatívak, és dallamvezetésük, szerkesztésük is eltér valamelyest a Schumannnál megszokottól. A mű számos értelmezője a közelgő mentális összeomlást látta ezekben a tételekben. A korálszerű első darab után kontrapunktikus és a romantikára oly jellemző virtuóz elemekkel találkozunk végig a mű során. A sorozatot Schumann „a nagy költőnőnek”, Bettina von Arnimnak, Achim von Arnim feleségének ajánlotta, akit annak idején megemlítettek mint lehetséges „halhatatlan kedvest” Beethoven kapcsán, akivel közeli kapcsolatot ápolt. A mazurka, ez a hármas lüktetésű lengyel tánc a hazafias érzelmű Frédéric Chopin művészetében központi szerepet játszott, ugyanis a műfaj stilizált zongoraművek formájában egész életét végigkísérte: közel hatvan darabot hagyott az utókorra. 30-as opus-számmal Négy mazurkát publikált 1837-ben. A négy darab során a táncritmus hol álmodozó, hol borongós, hol pedig életigenlő, szinte hedonista karakterekkel párosul. Chopin az 1844-ben komponált h-moll szonátát (op. 58) Emilie de Perthuis grófnőnek dedikálta, és sokak szerint a második, b-moll szonátát ért kritikák hatására írta. Érdekes, hogy főleg a jól ismert Gyászinduló miatt ma a b-mollt gyakrabban játsszák, de ez nem jelenti azt, hogy a h-moll ne lenne közkedvelt: a Chopin műveitől magát szinte teljesen távol tartó Glenn Gould is eljátszotta. A technikailag és zeneileg egyaránt az egyik legbonyolultabb Chopin-mű szonátaformájú első tétele indulószerű témát fogalmaz meg, amely aztán egy különböző karakterekben gazdag zenei anyagba torkollik. A scherzo amilyen rövid, olyan bonyolult a fel-le futkosó, gyöngyöző futamoknak köszönhetően, amelyeket kifejezetten könnyedén kell játszani. Egy rövid középrész után ismét visszatér a scherzo-téma. A lassú tétel a súlyos nyitóakkordok után noktürnszerű álomzenét hoz, amely után a finálé féktelenségével és hihetetlen drámai erejével teremt hatalmas kontrasztot.
RISING STARS
7
8
2016. november 18. / 19.30 Fesztivál Színház
Tamsin Waley-Cohen / Mariam Batsashvili Tamsin Waley-Cohen – hegedű Közreműködik: Huw Watkins – zongora Respighi: h-moll hegedűszonáta Oliver Knussen: Reflection hegedűre és zongorára, op. 31a (2016; a Town Hall & Symphony Hall Birmingham és az ECHO felkérésére) Gershwin–Heifetz: Szvit a Porgy és Bessből hegedűre és zongorára Mariam Batsashvili – zongora Bach–Busoni: d-moll chaconne, BWV 1004 Händel–Liszt: Sarabande és Chaconne az Almira című opera témáira Mikel Urquiza: Contrapluma (a Bozar Brussels és az ECHO felkérésére) Liszt: XIII. magyar rapszódia Tamsin Waley-Cohen a Times magazin szerint az a hegedűs, aki „elbűvöl merész és rettenthetetlen előadásaival”. A brit hegedűst, eddigi jelentős sikerei alapján, a Town Hall & Symphony Hall Birmingham jelölte a Rising Stars sorozatba. A Royal College of Music egykori növendéke számos nemzetközi versenyen ért el előkelő helyezést, és már felléphetett az Egyesült Királyság vezető zenekaraival, többek közt olyan karmesterek pálcája alatt, mint Andrew Litton vagy Vásáry Tamás. Európa, az Egyesült Államok és ÚjZéland koncerttermeiben olyan zenekarok szólistája lehetett, mint a Chapelle Musicale de Tournai, a Kammerphilharmonie Graz vagy a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara. A fiatal brit hegedűs, aki azon az 1721-es Stradivarin játszik, amely annak idején Fenyves Loránd hangszere volt, elkötelezett kamarazenész is, s a 20. század és napjaink zenéje sem áll távol tőle: Fotó © Patrick Allen folyamatosan együtt dolgozik kortárs zeneszerzőkkel.
Huw Watkins, az angol zeneszerző, aki Waley-Cohen állandó zongorista partnere, jelenleg a londoni Royal College of Music zeneszerzéstanára, műveit olyan zenészek szólaltatják meg, mint Alina Ibragimova, Mark Padmore vagy a Belcea Quartet. Szólistaként és kamarazenészként egyaránt hallható, gyakran lép fel a Britten Sinfoniával és a BBC zenekaraival.
Fotó © Allard Willemse
Mariam Batsashvili Grúziában született, és Tbilisziben, valamint a weimari Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult. Ő az első nő, aki megnyerte az utrechti Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyt. Győzelmének köszönhetően egy harminc országot érintő hangversenykörút várt rá: már az eredményhirdetés utáni napon debütált az amszterdami Concertgebouw-ban Liszt Esz-dúr zongoraversenyével. A Rising Stars-sorozatba is a Concertgebouw, valamint a brüsszeli BOZAR nevezte. A weimari Liszt-versenyen öt évvel ezelőtt már első díjat nyert, valamint 2015-ben megkapta a rangos Arturo Benedetti Michelangeli-díjat. Európán kívül fellépett már az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában, a Távol-Keleten és Dél-Afrikában is. Az idei évadban Takács-Nagy Gábor pálcája alatt az Orchestre Dijon Bourgogne szólistája lesz, de hamarosan debütálhat a londoni Wigmore Hallban is. Jelenleg a Deutsche Stiftung Musikleben ösztöndíjasa.
A leginkább Római triptichonjáról és más szimfonikus műveiről ismert olasz komponista, Ottorino Respighi számos kamaraművet is komponált. A h-moll hegedű-zongora szonáta ritka vendég a hangversenytermekben, némi ismertségre csak azután tett szert, hogy 1950-ben Jascha Heifetz lemezre játszotta Emanuel Bayjel. Respighi szenvedélyes, romantikus hangja szól az első tételben, első hallásra akár Rachmaninov is eszünkbe juthat a zenei anyag és a hangszerkezelés kapcsán: szinte zenekari módon telt hangzás, széles, intenzív gesztusok jellemzik a darabot, a szerző a hegedűst és a zongoristát egyaránt komoly kihívások elé állítja. A kifejező, szinte álmodozó lassú tételben erős kontrasztot képez a viharos középrész, a finálé pedig passacaglia-formát öltve, hihetetlen fokozással halad az ffff dinamikai jelzésű, grandiózus fináléig.
RISING STARS
9
10
A glasgow-i születésű Oliver Knussen hatéves kora óta komponál. Stílusának alakulására különösen nagy hatással volt Berg és Britten zenéje. Számos előadó-apparátusra és műfajban írt már műveket a szólózongorától a zenekaron át a gyerekoperáig. Hegedűre és zongorára fogalmazott új darabja, a Reflection a Town Hall & Symphony Hall és az ECHO felkérésére, Lyndons Jenkins emlékére készült, aki 2014-ben bekövetkezett haláláig a birminghami koncertterem zenei tanácsadója volt. A komponista a következőket írta művéről: „Ez a lírai »morceau de salon« [szalondarab] Tamsin Waley-Cohen és Huw Watkins számára íródott, nekik ajánlottam – különböző típusú zenei tükröződésekből áll: a dallam tükröződik a fordításában; egy hathangos modus a kiegészítésében; és a darab három fő része között, amelyek valamilyen módon egymás variált tükröződései. Vannak tükröződések a vízben is: a fő dallam Gauguin festményére reflektál, amelyen egy breton nő úszik; továbbá talán egy sellő magányos víz alatti világa is benne van, amint a darab végén felszínre tör.” Jasha Heifetz nemcsak a Respighi-mű népszerűsítésében játszott nagy szerepet, hanem átirata révén a most elhangzó operarészletek, George Gershwin Porgy és Bess című darabja néhány dallamának ismertté tételében is. Az 1935-ben bemutatott opera jó néhány részlete sláger és jazz-standard lett, hamar elszaporodtak az átiratok és a különböző szvitfeldolgozások. „Amikor elkezdtem a komponálást, úgy határoztam, hogy eredeti népi anyagot nem használok fel, mert azt akartam, hogy a zene tökéletesen egyöntetű legyen” – fogalmazott a szerző. A szvit olyan népszerű tételeket tartalmaz, mint a My Man’s Gone Now, a Bess, You is My Woman Now, a Summertime és az It Ain’t Necessarily So. Johann Sebastian Bach d-moll hegedűpartitájának Chaconne tétele talán a legismertebb és leggyakrabban játszott kompozíció, amelyet valaha szólóhegedűre írtak, Yehudi Menuhin pedig egyenesen a „szólóhegedűre komponált létező legnagyszerűbb struktúrának” nevezte. Népszerűsége a 19. században kezdett jelentős méreteket ölteni, amikor számos átirat született a darabból: Mendelssohn és Schumann zongorakíséretet komponált hozzá, Brahms zongoraváltozata csak balkézre íródott, később pedig Joachim Raff és Ferruccio Busoni dolgozta át a művet a romantika szellemében. Helga Thoene zenetörténész szerint Bach első feleségének, Maria Barbarának állíthatott emléket a tétellel, s Thoene ezt azzal is alátámasztotta, hogy a harmóniaváz alapján a komponista korálokat rejtett el a darabban. Busoni átirata 1893-ban keletkezett a liszti átiratok szellemében, tele virtuóz, késő romantikus gesztusokkal, széles akkordokkal, mennydörgő basszusokkal és fortissimókkal.
Barokk művek romantikus feldolgozásával nemcsak Busoni foglalkozott, hanem Liszt Ferencnek is köszönhetünk néhány átiratot. Liszt főleg Bach orgonaműveit ültette át zongorára, de 1879-ben angol tanítványának, Walter Bache-nek elkészített egy zongoraverziót az Almira című opera két részletéből: a Sarabande és Chaconne Händel Almira című operájából (S. 181) egy angliai Händel-fesztiválra készült, és a kritika szerint a kései koncertátiratok közül Liszt egyik legmeglepőbb alkotása. Nemcsak azért, mert ezúttal nem Bachhoz nyúlt, hanem azért is, mert a Händel termésén belül akkoriban teljesen ismeretlennek számító operákhoz, ráadásul az 1705-ben bemutatott első műhöz, amelyet Händel tizenkilenc évesen komponált. Liszt feldolgozása tulajdonképpen kettős variációsorozat: egy a Sarabande-ra, egy pedig a Chaconne-ra. Grandiózus stílusában tulajdonképpen előhírnöke Busoni Bach-feldolgozásainak. „Komponálni annyi, mint találkozni önmagunkkal” – vallja a bilbaói születésű, fiatal zeneszerző, Mikel Urquiza, aki a párizsi Conservatoire-on Gérard Pesson növendéke volt. Olyan együttesekkel dolgozik együtt folyamatosan, mint a L’Instant Donné és a Quatour Diotima. Írt már dalciklusokat és színpadi zenét, a Párizsi Nemzeti Opera lírai produkciójaként ő jegyzi a Maudits les Innocents első felvonását. Zenéjét már játszotta az Ensemble InterContemporain, és olyan jeles fesztiválokon szólalhatott meg, mint a Gaudeamus Muziekweek vagy a Luzerni Fesztivál. Contrapluma című darabjának címe nem igazán fordítható le: tulajdonképpen a szőrnövekedéssel ellentétes irányú simogatásra utal, de a szó egyfajta kedves fricskázást is jelent a francia nyelvben. A zeneszerző a simogatás kapcsán Dürer 1512-es tanulmányrajzára, a Szalakóta szárnyára utal, zenei példaként pedig Schubert op. 90, No. 4-es Impromptujét hozza fel, amely egyfajta modellként szolgált a komponálás során. Liszt Ferenc tizenkilenc magyar rapszódiája közül tizenötöt 1843 és 1853 között komponált. A bennük hallható dallamok nagy része nem eredeti népdal: leggyakrabban olyan népies műdalok, amelyeket Liszt főleg cigányzenészektől hallhatott, ezért is jutott arra a téves következtetésre, hogy „a magyar zene nem a magyar nemzeté, hanem a cigányé”. Leggyakrabban verbunkos motívumokkal, elemekkel találkozhatunk ezekben a darabokban, amelyek a tipikus cigány improvizációk alapján épülnek fel, vagyis lassú (lassan) és friss (friska) részekből állnak. A XIII. magyar rapszódia lassú első részben könnyen felismerhetjük a cimbalom hangjának imitálását, a gyors második rész pedig egy másik zeneműből is ismert lehet a zenehallgató számára, ugyanis Pablo de Sarasate is használja Cigánydalok című hegedű– zongora sorozatában.
RISING STARS
11
12
2016. november 19. / 15.00 Fesztivál Színház
Horácio Ferreira – klarinét Közreműködik: Bekker Dávid – zongora
Kovács Béla: À la flamenco (Hommage à M. de Falla) Poulenc: Szonáta Debussy: Első rapszódia Kimmo Hakola: Creasy, op. 94 (a Calouste Gulbenkian Foundation Lisbon, a Casa de Músìca Porto és az ECHO felkérésére) Bizet–Nicolas Baldeyrou: Carmen-fantázia Horácio Ferreira a fiatal portugál muzsikusgeneráció egyik kiemelkedő tehetségű tagja. Felsőfokú tanulmányait Portóban és Madridban végezte, jelenleg Párizsban tanul Nicolas Baldeyrounál. Több nemzetközi verseny győztese, a párizsi Debussy Nemzetközi Klarinétversenyen pedig megkapta a Debussy Első rapszódiájának legszebb interpretációjáért járó különdíjat. Nemrég Vilniusból vihetett haza első díjat a J. Pakalnis Nemzetközi Versenyről. Portugália vezető zenekarainak szólistája, de játszott már a Cseh Filharmonikusokkal, hamarosan pedig a Kölni Kamarazenekar szólistájaként működik közre több koncerten. Fellépett Európa számos országában, s játszhatott Kínában, az Egyesült Államokban, Kanadában és Brazíliában is. AZ ECHO Rising Starssorozatába a Casa da Música Porto és a lisszaboni Fotó © Allard Willemse Calouste Gulbenkian Foundation nevezte. Zongorista partnere, a magyar Bekker Dávid szintén tanult a madridi Zsófia Királyné Zeneművészeti Főiskolán, a legendás orosz professzornál, Dmitrij Baskirovnál, a budapesti Zeneakadémián pedig Jandó Jenő és Kemenes András voltak mesterei. Számos megmérettetésen vett részt kiváló eredménnyel, közülük kiemelkedik a 2011-es bécsi Bartók Béla Nemzetközi Ifjúsági Zongoraverseny, amelyen korosztálya (19–21 év) első helyezettje lett.
Horácio Ferreira nemcsak magyar zongoristával érkezik, de műsorának első darabja is egy magyar klarinétművész, zeneszerző, a budapesti Zeneakadémia professor emeritusa, Kovács Béla kompozíciója, az À la flamenco (Hommage à M. de Falla). A Kossuth- és Bartók–Pásztory-díjjal is elismert klarinétművész szólistaként, kamarazenészként és zenekari játékosként egyaránt elévülhetetlen érdemeket szerzett, oktatói tevékenysége szintén jelentős, emellett több átiratot készített és számos saját kompozíciót is alkotott, amelyek gyakran egy-egy zeneszerző stílusára fókuszálnak. Ilyen a ma elhangzó de Falla-hommage is, amely a nagy spanyol komponista előtt tiszteleg, s mint címéből is kitűnik, a flamenco műfaját állítja a virtuóz, improvizatív mű középpontjába. Francis Poulenc népszerű Szonátája a klarinétosok egyik leghíresebb repertoárdarabja, amelyet szerzője 1962-ben fejezett be, és a Hatok elnevezésű zeneszerzőcsoport másik híres tagja, Arthur Honegger emlékének ajánlott. A darab nem teljesen követi a hagyományos szonátastruktúrát, hiszen már az első tétel is gyors–lassú– gyors szakaszokra bomlik. Enyhén paradox a fürge nyitószakasz Allegro tristamente (gyorsan, szomorúan) előadói utasítása, főként ha az olasz allegro szó eredeti, vidám jelentésére is asszociálunk. A Romanza egyszerű, rezignált dallama francia sanzonra emlékeztetheti a hallgatót, a zárótétel pedig Poulenc művészetének jellemző összefoglalása: rapszodikus módon keverednek benne komoly és önfeledt, már-már bohócos-bolondos témák. A szonátát a kor jeles klarinétosa, Benny Goodman rendelte a szerzőtől, és vele szerette volna bemutatni, de mivel Poulenc szívinfarktus következtében 1963. január 30-án elhunyt, ezért a bemutatóra csak 1963. április 10-én került sor a New York-i Carnegie Hallban, ahol Goodman partnere a zongoránál Leonard Bernstein volt. Gabriel Fauré 1909-ben a párizsi Conservatoire igazgatósági tagjának nevezte ki Claude Debussyt, akinek így kötelességei közé tartozott, hogy darabot írjon a következő évi klarinétversenyre. Ekkor született a Petite pièce és a fajsúlyosabb Első rapszódia, amelyet a komponista Prosper Mimart klarinétprofesszornak ajánlott, és ő is mutatta be. Nem sokkal a bemutató után Debussy zenekarra is meghangszerelte a művet. A Szentpéterváron bemutatott változat megdöbbentette az oroszokat, noha szerzője azt nyilatkozta darabjáról, hogy ez „a fül számára a legegyszerűbb mű, amelyet valaha írt”. Az álmodozó hangvételű Első rapszódiában Debussynek sikerült a mozarti cantabile klarinéthangot megidéznie.
RISING STARS
13
14
Kimmo Hakola finn zeneszerző, aki a nemrég elhunyt Einojuhani Rautavaara és Magnus Lindberg tanítványa volt a Sibelius Akadémián, kamaraművek, versenyművek (többek között egy klarinétverseny) és operák révén vált ismertté. A lisszaboni Calouste Gulbenkian Foundation, a Casa de Músìca Porto és az ECHO felkérésére, Horácio Ferreira számára 2016-ban írott szóló klarinétdarabja, a Creasy (op. 94) címe talányos: a zeneszerző intenciója szerint az „s” helyett „z”-t kell ejteni, és tulajdonképpen a „creativity” (kreativitás) és a „crazy” (őrült) szavak összevonása. „Ez a szó megtalálható továbbá néhány városi szubkultúrában, érdekes konnotációban, de ebben a zenei kontextusban elsősorban csak a zene kreatív őrültségét értem alatta: a különböző karakterek alkalmasságát arra, hogy meglepetést okozzanak, az öröm és a szomorúság együttélését, a hangulatok hullámzásának ijesztő fokát.” Annak ellenére, hogy Georges Bizet Carmenjének bemutatója 1875-ben Párizsban botrányba fulladt, a mű minden idők egyik leggyakrabban játszott, leghíresebb operájává vált, amelynek számos fülbemászó dallama igen hamar slágerré vált. Ezek a közismert részletek aztán számos zeneszerzőnek és virtuóz előadóművésznek adtak inspirációt feldolgozásokhoz, amelyek közül talán az egyik legismertebb a legendás spanyol hegedűs szerző, Pablo de Sarasate hegedűre és zongorára írott Carmen-fantáziája. A fantázia – többek közt – olyan híres részleteket dolgoz fel, mint az Aragonaise, az Habanera és a Seguidilla. Technikai bonyolultsága miatt a versenyek kedvelt műsorszáma, valamint népszerű bravúrdarab, amelyet Horácio Ferreira jelenlegi párizsi tanára, Nicolas Baldeyrou írt át klarinétra és zongorára.
2016. november 19. / 16.00 Üvegterem
Kruppa Vonósnégyes
Kruppa Bálint, Osztrosits Éva – hegedű, Kurgyis András – brácsa, Fejérvári János – cselló Schubert: c-moll vonósnégyes-tétel, D. 703 Bartók: IV. vonósnégyes, Sz. 91, BB 95 J. S. Bach: c-moll fantázia és fúga, BWV 537 A 2012-es megalakulása után négy évvel már figyelemre méltó pódiumtapasztalattal rendelkező, versenyeken kiemelkedő teljesítményt nyújtó, tudását rangos nemzetközi kurzusokon pallérozó Kruppa Vonósnégyes igényesen összeállított műsorral lép a közönség elé. A családi kvartett-összejöveteleken szocializálódott Schubert 1820-ban írta a folytatás nélküli vonósnégyes-tételt. Bartók 1928-ban keletkezett IV. vonósnégyesét a Waldbauer-Kerpely Vonósnégyes előadásában hallhatta először a közönség Budapesten. A darab, a gyakran bizarrnak is mondott technikai megoldásokkal együtt óriási sikert aratott, a szerzőt minden tétel után színpadra hívták és tapssal köszöntötték. A fiatal Bach orgonakompozícióinak jelentős része Weimarban keletkezett, ezek közé tartozik a 130 ellenpontozó ütemből álló fúga és az azt bevezető, híres fantázia is. A darab többféle átiratban ismert, vonósnégyesek is szívesen játsszák.
RISING STARS
15
16
2016. november 19. / 17.00 Fesztivál Színház
Edgar Moreau – cselló
Közreműködik: Pierre-Yves Hodique – zongora Beethoven: Hét variáció Mozart Varázsfuvolájának „Bei Männern, welche Liebe fühlen” kezdetű duettjére, WoO46 Éric Tanguy: Spirálok – csellóra és zongorára (a Philharmonie de Paris és az ECHO felkérésére) Rachmaninov: Csellószonáta, op. 19 Edgar Moreau-t a Philharmonie de Paris jelölte az ECHO Rising Stars-sorozatába. Moreau négyévesen kezdett csellózni, felsőfokú tanulmányait a párizsi Conservatoireon folytatta Philippe Mullernél, jelenleg posztgraduális képzés keretében Frans Helmersonnál tanul a híres Kronberg Akadémián. Már tizenegy évesen zenekarral debütálhatott, s azóta olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Krzysztof Penderecki, Valerij Gergijev és Jean-Claude Casadesus, kamarapartnerei között pedig olyan muzsikusokat találunk, mint Renaud Capuçon, Khatia Buniatishvili és a Quatuor Ébène. 2009-ben a párizsi Rosztropovics Csellóversenyen a legígéretesebb versenyző díjával jutalmazták, 2011-ben a moszkvai Csajkovszkij Versenyről második díjat és a kötelező új mű előadásáért járó különdíjat vihette haza, 2014-ben pedig a Young Concert Artists International Auditions első díjasa lett. Jelenlegi Fotó © Julien Mignot-ERATO hangszere egy David Tecchler-cselló 1711-ből. Pierre-Yves Hodique kilencévesen kezdett zongorázni. A párizsi Conservatoire-on töltött évei alatt több fontos francia klasszikus zenei fesztivál vendége lehetett. Amikor 2011-ben Edgar Moreau zongoristája volt a Csajkovszkij Versenyen, megkapta a legjobb zongorakísérőnek járó díjat. Azóta Európa-szerte sikeres koncerteket adtak együtt. Hodique számos mesterkurzuson is részt vett, többek között Frans Helmersonnál és Gary Hoffmannál.
Ludwig van Beethoven Mozart műveiben csodálta a szöveg és a zene kapcsolatát, így nem véletlen, hogy főként operáiból vett témát néhány saját variációsorozathoz, melyek közül kettőt csellóra és zongorára írt A varázsfuvola egy-egy részletéből. Az egyik az op. 66-os Tizenkét variáció az Ein Mädchen oder Weibchen kezdetű Papageno-áriára 1796 tájékáról, a másik pedig az 1801-ben, egy bécsi Varázsfuvolaelőadás után komponált Hét variáció Pamina és Papageno híres duettjére, a Bei Männern, welche Liebe fühlenre. A feldolgozás maga is duettszerű párbeszédet mutat a zongora és a cselló között: adogatják egymásnak a dallamot, gyakran ellenpontozva egészítik ki egymást. Bár a variálás módjai sok esetben kontrasztálnak változatonként, a mű alapkaraktere lírai, de előadása briliáns technikát, nagyfokú virtuozitást igényel. Éric Tanguy az egyik legtöbbet játszott francia zeneszerző. Számos díj birtokosa, műveit rendszeresen a legkiválóbb zenekarok és szólisták adják elő, 2001-es II. csellóversenyét Msztyiszlav Rosztropovics rendelte tőle. A Paul Dukas Konzervatórium aktív professzoraként gyakran hívják őt előadásokat és mesterkurzusokat tartani. Spirales című darabját az ECHO és a Philharmonie de Paris felkérésére írta. Olyan művet akart alkotni csellóra és zongorára, amelyik tökéletes kontrasztot képez két korábbi művének lírai és meditatív karakterével, így élénk, gyors tempójú darabot írt. „Bár ez a tempó megkövetel bizonyos fokú virtuozitást a muzsikustól, nem törekedtem arra, hogy demonstratív darabot alkossak” – mondta a komponista. Az örvények és így a spirálok a két hangszer összefonódásának és párbeszédének játéka révén rajzolódnak ki. Szergej Rachmaninov Csellószonátájának valójában a g-moll szonáta csellóra és zongorára címet adta, ugyanis nem szeretett csellószonátaként hivatkozni rá, mert abban a két hangszer egyenrangú szereppel bír. Steven Isserlis brit gordonkaművész szerint Rachmaninov művészetének misztikus oldala leginkább ebben a darabban érezhető, annak ellenére, hogy nem használ konkrét idézeteket ortodox himnuszokból, viszont a kis hangközökben lépkedő témák sora vagy a lassú tétel harangozásszerű hangismétlése a szerző mély vallásosságára, az ortodox egyházi dallamok hatására utalhat. Isserlis a következőket írta a darabról: „Az egész szonátát átitatja az a klasszikus fegyelem, amely alapvető jellemzője Rachmaninov zenéjének, magában foglalva a romantikus érzelmek széles körét – a lélek utazása”. A művet 1901-ben Moszkvában mutatta be a szerző és Anatolij Brandukov, a szonáta címzettje.
RISING STARS
17
18
2016. november 19. / 18.00 Üvegterem
Duo SeRa
Seleljo Erzsébet – szaxofon, Razvaljajeva Anasztázia – hárfa Debussy: Gyermekkuckó – I. Doctor Gradus ad Parnassum, III. A baba szerenádja, V. A kis pásztor, VI. A négerbaba tánca Virágh András Gábor: Waves (Hullámok) Dowland: Flow, My Tears (Áradj, könnyem) Wettl Mátyás: My Favourite Instruments (Kedvenc hangszereim) Bartók: Román népi táncok, Sz. 56, BB 68 Seleljo Erzsébet szaxofonművész és Razvaljajeva Anasztázia hárfaművész 2012-ben, SeRa néven alakult duójának ötlete egy koncert után született. 2014-től Találkozások címmel a FUGA Építészeti Központban megvalósuló sorozat keretében minden évben egy alkalommal bemutatják a számukra komponált műveket. A duó konzervatív műsorral is gyakran fellép, az átiratok nagy részét a muzsikusok maguk készítik el. Kuriózum – ez a szó lehetne a két fiatal zenész koncertjének alapgondolata. Nem túl gyakran találkozhatnak ugyanis a zenekedvelők szaxofon és hárfa kettőssel. S a különleges hangszerpárosítás különleges műsort is teremt: olyan darabok átiratait, amelyek autentikusan szólnak ebben az új hangzásköntösben is, illetve új műveket, amelyek e két muzsikus számára, kifejezetten erre a két instrumentumra születtek.
Fotó © Raffay Zsófia
2016. november 19. / 19.00 Fesztivál Színház
Christopher Park – zongora Brahms: Variációk és fúga egy Händel-témára, op. 24 Olga Neuwirth: Trurl-Tichy-Tinkle (a Wiener Konzerthaus és az ECHO felkérésére, az Európai Unió Kultúra Programjának támogatásával) Stravinsky: Három tétel a Petruskából „Christopher Park lenyűgöző technikai fölényével, meghökkentő zenei érettségével és különösen intenzív előadói stílusával magával ragadja a közönségét” – hangzott a zsűri véleménye a 2014-es Schleswig-holsteini Zenei Fesztiválon, amelyen az ifjú zongoraművész elnyerte a Leonard Bernstein-díjat. A német–koreai származású Park, akit a Wiener Konzerthaus & Musikverein jelölt a Rising Stars-sorozatba, Fotó © Michael Dannenmann olyan kiváló művészekkel dolgozhatott együtt, mint Christoph Eschenbach, Paavo Järvi, Dimitrij Kitajenko, Leticia Moreno és Sumi Jo. Az elmúlt években sikeresen szerepelt zongoraversenyek szólistájaként kiváló német és koreai zenekarokkal, de fellépett már a Lausanne-i Kamarazenekar és a Spanyol Nemzeti Zenekar koncertjein is. Játékideáljában két nagy zongoristatradíció egyesül: tanára, Lev Natocsennij révén a Lev Oborin-féle orosz iskola és a Joachim Volkmann irányítása mellett megismert Wilhelm Kempffféle német hagyományok, ezért is játszik Stravinskyt és Brahmsot mostani koncertjén.
RISING STARS
19
20
Johannes Brahms Változatok és fúga egy Händel-témára című variációsorozatát a jeles zenetörténész, Sir Donald Francis Tovey úgy méltatta, mint a „valaha írt legjobb féltucat variációsorozat egyikét”. A huszonnyolc éves komponista alkotása Händel B-dúr szvitjének (HWV 434) egy témáját vette alapul, amelyhez huszonöt variáció és egy fúga született Brahms érettnek mondható, személyes, romantikus stílusában, de közben nagyon otthonosan mozogva a barokkos díszítés és szólamszövés világában is. A hagyományos formákat Brahms hihetetlen fantáziával és képzelőerővel aknázza ki. Korabeli leveleiből tudjuk, hogy számára a basszus alap volt a legfontosabb, ennek következtében a variálás során új dallamokat hozhatott létre, miközben megmaradt a barokk kontextusban, s olyan barokk formákhoz nyúlt vissza, mint a siciliana, a musette, a kánon vagy a fúga. Olga Neuwirth először trombitálni tanult, zeneszerzéssel bécsi tanulmányai során kezdett foglalkozni, s zeneakadémistaként az Elektroakusztikai Intézet óráit is látogatta. Tanult San Franciscóban Elinor Armertől, Párizsban pedig az IRCAM munkatársa lett. 2000-ben az antwerpeni Flamand Királyi Filharmonikus Zenekar, 2002-ben pedig a Luzerni Fesztivál rezidens zeneszerzője volt – e megtisztelő címet idén is megkapta. Kamaradarabokat, elektroakusztikus műveket alkot, s Elfriede Jelinek librettójára operát is komponált. Stanisław Lem robottörténeteinek Kiberiáda címmel megjelent gyűjteményében találkozhatunk a két tudós mérnök, Trurl és Kapanciusz találmányaival. Neuwirth a Rising Stars-program számára írott új, Trurl-Tichy-Tinkle című művén is Lem hatása figyelhető meg: a zongoradarabban gyakran találkozhatunk motorikus zenei anyagokkal, skálamenetekkel és clusterekkel, minden bizonnyal az elérni kívánt robotos hangzás érdekében. A cím talányos, leginkább szójáték, és emlékeztet egy német dalocskára, amelyet lefekvés előtt szoktak énekelni a gyerekeknek. Igor Stravinsky, miközben még A tűzmadár című balettjén dolgozott, úgy érezte, szívesen írna egy zenekari művet, amelyben a zongorának is központi szerep jut. Már ekkor megjelent előtte egy báb képe, amely majd „arpeggiók ördögi zuhatagjaival” teszi próbára a zenekar türelmét. A koncertdarabból aztán Gyagilev javaslatára született a balettváltozat Petruska címmel. Tíz évvel később készült el a Három tétel a Petruskából című zongoradarab, a zeneszerző jó barátja, Arthur Rubinstein számára. Az első tétel az Orosz tánc, amely a balett első jelenetének zárórésze, ezt a Petruska kamrájában rész követi a második jelenetből, majd a nagyjából az egész negyedik jelenetet tartalmazó Farsangutói vásár fejezi be a művet.
2016. november 19. / 20.00 Üvegterem
Kállai Kvartett
Kállai Ernő, Szajkó Géza – hegedű, Dráfi Kálmán – brácsa, Balázs István – cselló Dvořák: F-dúr („Amerikai") vonósnégyes, op. 96 Schubert: c-moll vonósnégyes-tétel, D. 703 „A Kállai Kvartett előadása magabiztos és lehengerlő volt. Erőikkel ügyesen, már-már megtévesztően spóroltak, de már a fúga előtt látszott, óriási energia lakozik a kvartettben. Kállai Ernő egyszerre volt csapatjátékos, összetartó primárius és kifejező szólista. A többiek pedig egy emberként követték őt. Olyannyira, hogy mikor egyetlen folyamatos futamot kellett négyfelé tagolniuk, a dallam hangszerről hangszerre való átadásában semmilyen hibát, akadást, törést nem hallhattunk” – írta Mona Dániel a kvartett bemutatkozását követően. A rangos versenyeken nyertes négy muzsikus interpretációi a kamarazene aranykorát idézik. Ezt az aranykort eleveníti fel a műsorban elhangzó két remekmű: a Dvořák amerikai éveinek zenei benyomásait is közvetítő F-dúr vonósnégyes, valamint Schubert egy soha be nem fejezett vonósnégyesének első tétele.
Fotó © Murda László, Zeneakadémia
RISING STARS
21
22
2016. november 19. / 21.00 Fesztivál Színház
Armida Quartet
Martin Funda, Johanna Staemmler – hegedű, Teresa Schwamm – brácsa, Peter-Philipp Staemmler – cselló J. S. Bach: A fúga művészete, BWV 1080 – válogatás Marko Nikodijević: tiefenrausch (a Kölner Philharmonie, a Festspielhaus Baden-Baden, a Konzerthaus Dortmund, az Elbphilharmonie & Laeiszhalle Hamburg és az ECHO felkérésére) Mendelssohn: f-moll vonósnégyes, No. 6, op. 80
Fotó © Felix Broede
„A zenének nem másról kell szólnia, mint libabőrről és rock and rollról” – fogalmaz a 2006-ban alapított, nevét Haydn, a „vonósnégyesek atyja” operájából „kölcsönző” Armida Quartet brácsása, Teresa Schwamm bemutatkozó kisvideójukban, amelyben azt is kifejtik, mennyire keresik a kapcsolatot saját generációjukkal és mennyire szeretnének hatni rájuk a muzsikálásukkal. A berlini kvartett 2012-ben megnyerte a müncheni ARD Nemzetközi Versenyét, a zenei élet egyik legrangosabb megmérettetését (s hazavihették még közönségdíjat és hat másik különdíjat is). 2013-ban megjelent első, Bartók, Ligeti és Kurtág műveit tartalmazó lemezük felkerült a Német Lemezkritikusok Díjának listájára. Második albumuk – Mozart zenéjével – idén látott napvilágot, s szintén idén debütálhattak a BBC Proms meghívottjaként a Wigmore Hallban. Dolgozhattak már Anna Prohaskával, Thomas Hampsonnal, Jörg Widmannal és Tabea Zimmermann-nal is. A kvartett tagjai 2012 óta tanítanak a Berlini Egyetemen. A Rising Stars-sorozatba az Elbphilharmonie Hamburg, a Festspielhaus Baden-Baden, a Konzerthaus Dortmund és a Kölner Philharmonie jelölte őket. Johann Sebastian Bach minden idők legnagyobb hatású zeneszerzője volt, vagy ahogyan tanítványa, Daniel Schubart fogalmazott: „Aki Newton a fizika, az volt Bach a zene világában”. Ez a hasonlat rávilágít a nagy zeneszerző életművét jellemző enciklopédikus teljességre: elég, ha csak a minden hangnemet érintő Wohltemperiertes Klavier sorozatra, a Musikalisches Opfer rejtvénykánonjaira és ricercarjaira vagy az életművet lezáró emblematikus alkotásra, A fúga művészetére gondolunk. A tizennégy contrapunctusból és négy kánonból álló nagyszabású sorozat egyetlen d-moll témából indul ki, és valamennyi fúgatípus megtalálható benne. Bach nem írta be a kottába a hangszereket, ezért vonósnégyesek is gyakran tűzik műsorukra a ciklust, vagy annak legalább egy-egy részletét, de a darabból a legkülönfélébb átiratok születtek – a nagyzenekartól a szaxofonkvartettig. A Szabadkán született szerb zeneszerző, Marko Nikodijević Belgrádban végezte zeneszerzés-tanulmányait, miközben nem-lineáris matematikát és fizikát is hallgatott az egyetemen. Posztgraduális képzés keretében Marco Stroppánál tanult Stuttgartban, valamint számos kurzuson is részt vett. Nemzetközi kortárs zenei fesztiválok gyakori meghívottja, zeneszerzésversenyek győztese, 2014-ben megkapta a Német Zeneszerzők Díját „az új tehetségek ösztönzése” kategóriában. Műveiből nem hiányzik a pop és a techno hatása sem, első vonósnégyesét pedig idén nyáron, Velencében komponálta a „mélységi mámor” néven is ismert búvárbetegségre utaló
RISING STARS
23
24
tiefenrausch címmel. A zeneszerző saját bevallása szerint műve „a korábbi darabok pszichedelikus világába tett felfedezőút folytatásaként” értelmezhető. Felix Mendelssohn-Bartholdy halála előtt két hónappal fejezte be hatodik, f-moll vonósnégyesét (op. 80). Ez lett utolsó nagyszabású, befejezett kompozíciója, a keletkezés hátterében pedig szintén szomorú esemény áll: a zeneszerző szeretett testvére, Fanny halála. Ezért is viseli a kompozíció a Requiem Fannyért alcímet. A megrázkódtatások hatására utazott Mendelssohn Svájcba, ahol főleg festett, valamint megírta utolsó kvartettjét. A hangnemválasztás valószínűleg Beethoven op. 95-ös Quartetto seriosójára utal, csak ebben nincs dúr lezárás. Az első tétel szorongó és nyugtalan, bár stílusa felismerhető, feltűnő a hosszú dallamok hiánya, a kétségbeesés hangja. Scherzójában semmi nyoma a jól ismert tündérzenéknek, inkább brutális szinkópákat, éles hangsúlyokat hallunk. A mély, érzelmes lassú tételt mintha Beethoven op. 59, No. 1-es kvartettje inspirálta volna, bár nem tudjuk, Mendelssohn tudta-e, hogy a tétel fölé Beethoven ezt írta: „Egy szomorúfűz vagy akácfa öcsém sírján”. A finálé jellegzetes ritmusát mintha elfojtott ökölrázások, kisebb kitörések szakítanák meg, a kvartett pedig végül haragos, nyers befejezést kap. A műsorfüzetet írta: Tóth Endre Üvegtermi koncertek ismertetői: Tóth Anna
Summary The European Concert Hall Organization (ECHO) launched the Rising Stars series in 1995 to offer the next generation of talented young musicians the opportunity to tour Europe’s top concert venues. For the first time since Müpa Budapest joined ECHO in 2010, this year the audience will be able two hear concerts on two consecutive days. The British violinist Tamsin Waley-Cohen will dazzle the audience with rarely heard Respighi works and Heifetz’s arrangements of Gershwin. At the same concert, we will also be able to hear the Georgian pianist Mariam Batsashvili, who won the International Franz Liszt Piano Competition held in Utrecht. She will of course also be playing music by Liszt. In addition to the core pieces from his repertoire by Debussy and Poulenc, the Portuguese clarinet player Ferreira Horácio will perform the latest work from Finnish composer Kimmo Hakola and one of Béla Kovács’s most celebrated compositions. This is not the only Hungarian connection, his piano accompaniment Dávid Bekker is also Hungarian. French cellist Edgar Moreau finished second in the legendary International Tchaikovsky Competition, where he also performed with Pierre-Yves Hodique. Here too, they will play the finest compositions for the cello and piano, as well as the latest piece from Éric Tanguy. Christopher Park is a pianist of German and Korean origin who has been heavily influenced by the traditions of German and Russian music. With this in mind, he will play one German and one Russian work, both of which are highly complex in both their musicality and virtuosity. The programme also includes a new piece from contemporary Austrian composer Olga Neuwirth. The Berlin-based Armida Quartet, winners of the 2012 ARD International Music Competition, will perform several movements from J. S. Bach’s emblematic final series, The Art of Fugue. In addition to a very special contemporary piece written for them by the Serbian composer Marko Nikodijević, the quartet will play Mendelssohn’s rarely heard and emotionally charged final string quartet written in memory of his younger sister Fanny. Over the two days, the audience will not just be able to see and hear the musicians chosen for the Rising Stars series, but also talented young Hungarian artists. Two Hungarian pianists, Ivett Gyöngyösi and Dániel Villányi will take to the stage in the Festival Theatre, and the Glass Hall will also be an important concert venue: On 19 November, the outstanding violinist Bálint Kruppa will appear here with his Kruppa Quartet, as well as the saxophonist Erzsébet Seleljo and the harp player Anastasia Razvalyaeva, who form the unusual Duo SeRa, as well as the Kállai Quartet, the string quartet led by Ernő Kállai, a former student of Itzhak Perlman .
SUMMARY
25
Maria Kalaniemi – harmonika
2016. november 22.
Fotó © Elina Brotherus
VILÁGRASZÓLÓ
Cimbalom és tárogató újragondolva
2016. november 26.
Balogh Kálmán, Lukács Miklós
Toumani & Sidiki Diabaté
2016. december 1.
Sok hűhó Shakespeare-ért
Vezényel: Hollerung Gábor 2016. december 4.
Blaskó Péter Fotó © Rózsa Erika
Benjamin Clementine
2016. december 12.
Fotó © Micky Clement / Universal
Haydn: A teremtés
Újévi matinékoncert Oratórium-keresztmetszet Vezényel: Fischer Ádám 2017. január 1. Fischer Ádám Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
előzetes,
AJÁNLÓ
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. MÓRICZ ZSIGMOND
szere te t tel . w w w. h a M u e S G y e M a N t. h u
Hangolรณdj rรกnk!
Kรถvess minket a zenelejรกtszรณ oldalakon is! mupa.hu
Müpa Rádió Élmény minden pillanatban. Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n vagy okostelefonon!
mupa.hu
Stratégiai partnereink:
Stratégiai médiapartnereink:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma
Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter Címlapfotó: Réthey-Prikkel Tamás A szerkesztés lezárult: 2016. november 10. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
ISO: 9001:2000