Hajรณnaplรณ Satisfaction Captain: Sir Henry Morgan
Diego Calavera, a hajรณorvos tollรกbรณl
Vérszomjas ebként űzött a vágy Az örök gazdagságot ígérő kincs után. De hasztalan volt a kiontott vér és áldozat, Kapzsi szívem koldus maradt‹ maradt‹ Mégis gazdagon hagyom itt e földi létet, Irgalmas Istennel a szívemben „ (talán) hazatérek‹ hazatérek‹ De most mér itt itt állok a pokol előszobájában, ‹ a bűn miatt, ‹ a sok bűn miatt. Olyan bűnök miatt, amelyek meg sem történtek. Mégis bűnhődésre ítéltettem; ‹ mert egy hajón szolgáltam, egy egy kalózhajón. Ki kell törnöm innen ‹ Ki kell törnöm, mert megbűnhődtem már a gaztettekért, melyeket talán nem is én követtem el.
A nevem Diego Calavera, orvos vagyok, sebész. Az egyik legértékesebb ember egy hajón. A francia haditengerészet kötelékében voltam, voltam, de miután letelt a szolgálati időm, a kapitányom, Jean Pier de Platine kitett Tortugán. Itt csaptam fel fel hajóorvosnak. hajóorvosnak. Több hajón is szolgáltam, szolgáltam, végül
azonban
Sir
Henry
Morgan
hajójára,
a
SatisfactionSatisfaction-re kerültem. kerültem. Hűségesen szolgáltam a kapitányt, a legénységet. Kivettem a részem minden kalandból, minden rajtaütésből és támadásból. Kivettem a részem a veszélyekből és az éhezésből. Meg is volt a jutalmam. Ahogy a bajban, úgy a jóban is társuknak tekintettek: a legénységgel együtt osztoztam a zsákmányon. zsákmányon. Most már tudom, hiba volt, volt, de így lettem én is hét tenger ördöge, kalóz. Nem önszántamból, de nem is kényszerből. Inkább kényelemből. Talán, ha akkor erősebben kitartok elveim mellett, most nem itt állok, a pokol előszobájában. Akkor most nem arra várok, hogy mikor telik le az időm, és mikor csukódnak be mögöttem a pokolnak kapui, végleg. A célom, célom, hogy kiju kijussak ijussak innen. Ki akarok szabadulni ebből a reménytelen helyzetből.
Történetem 1718.
január
hajóztunk
ki
1717-én
a
Tortugáról.
hajnali Az
dagállyal
Anna
királynő királynő
bosszúját követt követtük‹ ük‹ A Hold állása és a csillagok is sikert jósoln jósolnak. Minden
a
legnagyobb
rendben.
A
legénység
kimulatta magát a parton. parton. A fiúk most csendben és nyugodtan kártyáznak, kockáznak. Csak néha hallani egyegy-egy hangos szót. A hajnali ködben elel-elmosódik
az
Anna
királynő
bosszújának
sziluettje. Az amulettem viszont eltűnt. eltűnt. Ez rosszat sejtet‹ sejtet‹ Orvosi táskámat, a térképpel és az iránytűvel együtt korábbi hajómon, az Öreg Kajmánon hagytam. hagytam. Meg is kaptam érte a büntetésem; megkarmoltak a kilencfarkú kilencfarkú macskával. A kapitány bízik Fekete Szakállban, vakon követi, akár a Világ végére is.
1718. január 2323-a
Az időjárás egyre gyanúsabb. A szél ugyan megfelelő, de valami mégsem stimmel. A Nap korongja egyre halványabb. Az ég felhői egyre szürkébbek, de valahogy valahogy nem áll össze a kép. Az
csillagok
haladunk, ladunk,
állása
mégis
szerint
ismeretlen
helyes vizeken
irányba irányba hajózunk.
Mintha átléptünk volna egy furcsa határvonalat, és most egy egészen más világ felé hajóznánk, ahol fordítva működnek a dolgok. Talán csak egy rossz előérzet… Ivóvíz
rendben,
készenlétben.
élelem
rendben,
fegyverek
1718. február 1010-e
Egész
éjjel
furcsa
hangok
gyötörtek.
Reggel
összehívta a legénységet. Sápadt, beteges emberek sorakoztak a fedélzeten. Féltek. Ők az ismeretlentől, én a lázadástól. lázadástól. A furcsa, szörcsögő hangok most,
nappal
is
hallhatóak,
egyre
erősebben.
Napfényt hetek óta nem láttunk. Talán hallgatni kellet volna az Öregre, aki azt mondta, hogy a vesztünkbe rohanunk… Én csak annyit válaszoltam, hogy …Mindenkinek …Mindenkinek van egy utolsó útja. Talán az enyém ez lesz… lesz…. A legénység egyelőre bízik a tervben. Hogyne bízna, mégiscsak együtt dolgoztuk ki…
1718. február 1313-a
Reggelre kelve azt hittem léket kapott a hajó, a legénység
pedig
részeg,
és
azért
tántorog
a
fedélzeten mindenki. Leküldtem a hajófenékbe hajófenékbe az ácsot, hogy ellenőrizze a hajó állapotát, de semmi rendelleneset nem talált. Én pedig biztos voltam abban, hogy a hajó jobb oldala megsérült. Végül úgy döntöttem, a
hajó jobb
oldaláról a bal
oldalára pakoltatom a felszereléseket. Így a hajó újra újra visszanyerte vízszintes állapotát.
1718. február 18 1 8- a Bár már napok óta nem láttuk a hajót, ma éjjel az
Anna
Királynő
Bosszújának
harangja
ébresztette a legénységet. Egyesek
még
kétségbeesett
kiáltásokat
is
hallani
véltek. Végre sikerült valakit megtámadniuk? megtámadniuk? De akkor akkor hallanunk kellet volna az ágyúdörgést, és lőporszagnak kéne terjengenie, nem pedig ennek a kénes bűznek. Vagy Fekete Szakáll megint a …Nézzük meg, mi van
a
pokol
legmélyebb
bugyraiban!…
című
játékával múlatja az időt? Akkor meg minek üvöltöznek? üvöltöznek? Fekete Szakállnak az a furcsa szokása van, hogy az amúgy is
bűzös és
levegőtlen
hajófenékben
kénkövet éget. Embereit odaülteti, és az nyer, aki utoljára dől ki.
1718. március 1.
Az
idő
egyre
melegebb,
a
kénes
bűz
egyre
elviselhetetlenebb. Komoly baj baj történt. Bár az eseményeket nem ismerjük,
az
Anna
Királynő
Bosszújának
maradványai mellett hajóztunk el.
1718. március 2.
A
legénység
pár
tagja
csónakba
szállt,
és
kihalászott a vízből pár iratot, Fekete Szakáll naplóját! Félelmetes és nyomasztó a hely.
1718. február 25. ismerő ősnek ttű űnik, az id idő őjárás Bár a környék ismer zű űrösebb. egyre z Kezdem jól érezni magam. Mégiscsak igaza lesz az öregnek, öregnek, akivel Morgan beszélgetett. beszélgetett. összezavarodni. A legénység is kezd összeza varodni. Már azt előre balra. sem tudják, elő re vagy hátra, jobbra vagy bal ra. Mintha mind részeg lenne. Jót mulatok rajtuk. A Napot már hosszú ideje nem láttuk. A hajó lassan kormányozhatatlanná válik. Csak bolyongunk, mint egy másnapos újonc a beavatása utáni hajnalon. Haladunk a tökéletes káosz felé. Erre iszunk. Szakálll Fekete Szakál 1718. február 28. Végre tombol a vihar, csapkodnak a villámok, Kezdem érezni, hogy élek… A legénység szemébő szeméből a félelem tüzének sárgás lángja süt. Üvöltenek, vonyítanak félelmükben. Recseg-ropog minden, szakadnak a kötelek,, Recseg hasadnak a vitorlák. Szakáll Fekete S zakáll
1718. március 13. 13.
Úgy látom, innen már nincs visszaút. Mardos a lelkiismeretem, amiért elhagytam a térképet és az iránytűt. Fekete Szakáll, az az agyament őrült a Világ Végére
vitt
minket,
térkép
híján
pedig
vakon
követtük. Megbíztunk benne, de ő visszaélt visszaélt a bizalmunkkal. A sok káros szenvedélytől elborult az agya, és saját kalóztársait, azaz minket is a pusztulásba sodort. Fekete Szakáll a Világ Végére hajózott velünk egy kénkőtől bűzös helyre, amely a pokolból tör fel. A
Világ
Végén
a
hajók
összeroppantak, összeroppantak,
legénység pedig a pokol tornácára kerül.
a