Vértanúink-Hitvallóink (67. szám) by Mindszenty Alapítvány

2011. december

XVII. évfolyam 67. szám

VÉRTANÚINK–HITVALLÓINK

Mindszenty bíboros szentbeszéde Bécs, Pázmáneum, 1972. december 24., éjféli mise Evangélium: Lk 1,1–14

Tisztelt Testvérek! Ezt az evangéliumi szakaszt hallgatjuk minden esztendôben, és föltûnik az, hogy mennyire egyszerû embereket és lelkeket választott Isten legnagyobb terveinek megvalósítására. A Boldogságos Szûz – eltekintve az Úristen kiválasztásától – társadalmi szempontból, népi szempontból egy egészen egyszerû leányzó volt. Egy, a rómaiak igája alatt élô népnek a sorából. Igaz, hogy Dávid családjából származott, de egyszerû, komplikálatlan, társadalmilag és gazdaságilag egészen szerény körülmények közül származó fiatal leányzó volt. És el lehetne-e képzelni egyszerûbb jelenséget, mint amikor valakinek az otthonából népszámlálás kedvéért el kell mennie, el kell, hogy hagyja otthonát. Várandós állapotban volt a Szûzanya. És el kell mennie egy olyan városba, ahonnan származik ugyan, de ahol nincs otthona. Amikor odaérkeztek, gazdasági helyzetük nem engedte meg, hogy drága szálláshelyen szálljanak meg, így tulajdonképpen állatok között jött Isten Fia a világra. Az az esemény történt meg, amire évezredek várakoztak, az Úristen eszközül nem tudósokat, nem hatalmasokat, nem gazdagokat választott ki, hanem olyanokat, akik névtelenek. És akik elôször hirdették Isten szándékainak a beteljesedését, azok is egyszerû pásztorok voltak. Lehet-e egyszerûbb – társadalmi és gazdasági szempontból egysze-

rûbb – és szegényebb embert elképzelni, mint a pásztorokat, kik alkalmazottai egy községnek vagy egy szövetkezetnek, akikre rábízzák az állatokat. Akiknek a nevét is éppen csak hogy tudják. Ezek azonban, nyitott szívvel fogadták az angyalok híresztelését, nem ütöttek fel nagy könyveket, mint ahogy azt Heródes írástudói tették. Elfogadták úgy, ahogy volt, Istennek a hírét, és természetesnek tartották, hogyha ezt Isten velük közölte, akkor vegyék a fáradságot, hogy elmenjenek oda és megnézzék, mirôl is van szó. Egészen természetes volt, hogy csatlakoztak az angyalok énekéhez: Dicsôség a magasságban Istennek, és békesség a jóakaratú embereknek. Amikor mi, körülbelül 2000 esztendôvel késôbb, egy igen komplikált, egy igen kritikus és szkeptikus világban élve, ezeket az eseményeket halljuk, vajon tudunk-e mi is ilyen ôszinte, egyszerû, komplikálatlan lélekkel elébe nézni az eseményeknek, tudomásul venni az Isten szavát, és részt venni az eseményekben úgy, ahogy azt idônk diktálja. Köszönjük a Boldogságos Szûznek, hogy amikor az angyal elérte ôt, nem filozofált, nem bölcselkedett, nem tanúsított ellenállást. Gondolkodott egy kicsit és az angyal magyarázata után egészen természetesnek tartotta, hogy az Úristen ôt eszközül választotta, hogy részt vegyen Istenének mûvében. Ezekkel a gondolatokkal szeretném Eminenciádnak és a jelenlevôknek a mi karácsonyi jókívánatainkat kifejezni egy olyan világban, amelynek jó része szkeptikusan és hitetlenül néz az események elé, és nem találja meg ezért az élet igazi örömét. Az isteni fény jött a föld sötétségére. Fogjuk azt föl, adjuk tovább, és próbáljuk embertársainkat, akiket a Jóisten utunkba vezetett, örvendezôkké és boldogokká tenni. Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Három hónap eseményei Eseményekben gazdag idő volt. Nem unatkoztam, sőt, nyugodtan lehet mondani, a történések felgyorsultak és úgy éreztem, mindent a Gondviselés irányít. Amikor imádkozó és engesztelő testvéreink száma közeleg a másfél millióhoz, vagy merészen megcéloztuk a kétmilliót, ebben nincs is olyan nagy csodálkoznivaló. Az viszont, hogy a létszám idegen anyanyelvű testvéreink támogatásával fog majd sikerülni, már figyelemre méltóbb. Lengyelországból jelentkezett egy hitbuzgalmi csoport, amely szívesen imádkozik, engesztel magyar Egyházunkért és Hazánkért, és Mindszenty bíboros boldoggá avatásáért. Reméljük, a kapcsolat nem marad a kezdeti lelkesedés fázisában. A lengyel barátaink mellett a bukaresti magyar nagykövetség egyik diplomatája is jelezte, hogy baráti körében is vannak érdeklődők a magyar szentek iránt. Különösen Isten Szolgája Márton Áron ügyével kapcsolatban talált értékes adatokra a bukaresti irattárakban. Mivel gyakran hazajön látogatóba, kértem, hogy mélyítsük el a kapcsolatot, hátha talál megfelelő adatokat. Tudvalévő, hogy a hivatalosan elismert Mária-jelenési helyen lévő Kálvárián, Fatimában, amelyet mi magyarok építettünk, szinte milliós tömeg tesz évente látogatást. P. Kondor Lajos magyar verbita atya éveken át gondozta ezt a szent helyet. Sajnos nem talált magyar utódot, és egy portugál nővér vette át a vice-posztulátori munkát a boldoggá avatás ügyében is. Mivel a nővér hajlandóságot mutatott, hogy a Kálvá-

rián a zarándokokkal ismertetni fogja mozgalmunkat: a kétmillió felé, talán könnyebb út nyílik célunk eléréséhez. Az elmúlt negyedévnek van egy adminisztratíve fontos döntése. A Szentatya, XVI. Benedek pápa akarata szerint azok a posztulátorok, akik betöltötték 80. életévüket, azonnali hatállyal le kell mondjanak feladatukról. Ez a határozat engem is érint, és segítségemet a jövőben csak ott veszik igénybe, ahol jelenleg vice-posztulátorként működöm (Mindszenty József, Sándor István, Bogner Mária Margit). Boldog Romzsa Tódor, boldog Salkaházi Sára, boldog Meszlényi Zoltán, boldog Bogdánffy Szilárd, boldog Scheffler János, valamint Isten Szolgája Márton Áron, Marton Boldizsár és Hummel Kornél ügyében új posztulátort, illetve vice-posztulátort kell keresni. Sajnos a Mindszenty-ügyben nagyon negatív hatása van még egy Rómában élő magyar pap, áltörténész működése. Bizonyított tény, hogy a tőlünk feldolgozásra átadott dokumentumokat mandátuma lejárta után nem szolgáltatta vissza, hanem illegális formában használja fel azokat. Sok esetben tapasztaltuk már, hogy a siránkozás nem sokat használ. Ezért inkább imádkozzunk megtévedt testévünkért és legalább mi legyünk aktív kutatói szentéletű főpapunk erényes életének. Személyesen pedig úgy állok a boldoggá és szentté avatási ügyekhez, ahogyan a Szentatya, XVI. Benedek pápa azt kívánja. Különben senki nem csodálkozhat azon, ha egy 84 éves korban lévő kutató legjobb tudását átadja és felajánlja segítségét, ha arra igény van még. Daganatos betegségem esetében, hála Istennek, teljes gyógyulás állt be. Még hosszú ideig évente visszatérő vizsgálatok lesznek. Végleges gyógyulás csak három év múltával következhet be. P. Szőke János

Miért felejtették el? Pálfi Gézát 1964-ben Márton Áron, Erdély püspöke szentelte pappá. Az ő hűséges szolgálatában állt 1984-ig. Azon jellegzetes papok közé tartozott, aki minden egyházi munkára alkalmas volt. Volt nagyvárosok hitoktatója és plébánosa. Nem lázított, de nem is hallgatott el semmit, amivel a biztonsági rendőrség a keresztény erdélyi magyarok türelmét próbára akarta tenni. Így történt ez 1983 Karácsonyán, Krisztus születése napján is. A román hatóságokat megvádolta azzal, hogy ezt a szent napot világszerte megünneplik, Romániában pedig meggyalázzák. Azonnal bezárták és halálának határozott hírét keltették. Az esetről akkor Pálfi atya jelentést tett a nyugati hírügynökségeknél, és ezért különösen megharagudtak rá. Azt is beszélték róla, hogy a kórtermekben is megfigyelték és még attól sem riadtak vissza, hogy hamis, váltakozó vádakkal illessék. Azt is mondták róla, hogy kommunista besúgó volt. Aki ismerte Pálfi Gézát, mint én is, az inkább Karácsony vértanújának nevezte őt. A székelykapuiról híres Máréfalván, Pálfi Géza szülőfalujában ugyancsak vértanúként él az emberek emlékezetében. Unokatestvére, Pálfi János székelyszentmihályi plébános ezt mondta: „1983 Karácsonya után Géza bátyám panaszkodott nekem is, hogy megverték, csak azt nem tudta, hogy miért, vagyis, hogy mi volt a bűne?” Egyik héten jól érezte magát, gyönyörűen prédikált, a másik héten tüdeje és mája begyulladt. Az egész falu arról beszélt, hogy Pálfi Gézát agyonverték. Annyi idő eltelt azóta, hogy fényt lehetne deríteni ügyére, hiszen a Karácsony vértanúja volt. -e -s

Az igazaké lesz a mennyek országa Az igazak lelke Isten kezében van, a halál kínja nem érinti ôket. Az esztelenek szemében úgy tetszett: meghaltak, végüket balsorsnak ítélték, és távozásukat megsemmisülésnek; pedig ôk a békességben vannak. Bár az emberek szerint kínokat szenvedtek, halhatatlansággal teljes mégis reményük. Egy kis fenyítés után sok jóban részesültek, mert Isten próbára tette, és magához méltóknak találta ôket. Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta, és égôáldozatként elfogadta ôket, és az ítéletkor fényleni fognak. Az igazak fénylenek majd, mint a nádasban szikrázva futó tűz. Nemzeteket ítélnek, népeken uralkodnak, és az Úr lesz királyuk minden idôben. Akik benne bíznak, megértik az igazságot, s a hűek nála maradnak szeretetben, mert kegyelem és irgalom lesz az ô választottainak osztályrésze. Breviárium, 352. o.

Mindenható, örök Isten, növeld bennünk a hitet, a reményt és a szeretetet. Add, hogy szeressük, amit parancsolsz, és segíts, hogy elnyerjük, amit ígérsz.

Vértanúink, hitvallóink konferencia Vértanúink, hitvallóink címmel rendezett konferenciát a Keresztény Demokrata Fórum egyesület, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya és a Magyarországi Mindszenty Alapítvány a Párbeszéd házában, 2011. október 28-án. Az ökumenikus szellemben megrendezett tanácskozás és előadások középpontjában a XX. század keresztény magyar tanúságtevőit állították a szervezők. A KDF alelnöke, dr. Birkás Antal megnyitójában kiemelte, a konferencia ökumenikus jellegét az adja, hogy a diktatúrák nem felekezeti alapon szedték áldozataikat, s a kapocs közöttük Krisztus, és a hozzá való kötődés. Forrai Tamás SJ, provinciális köszöntőjében úgy fogalmazott, reméli a konferencia segít tisztázni a múlt sötét korszakait, és elősegíti a párbeszédhez a feleket. Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg, a Mindszenty Alapítvány elnöke, beszédében megemlékezett az 55 évvel ezelőtti október végi, forradalmi események drámaiságáráról, s arról, hogy mindezek az események több és több embert ösztönöztek hitük megvallására. A Magyarországi Mindszenty Alapítvány munkájáról beszámolva, kiemelte, hogy az Alapítvány Szőke János posztulátor vezetésével évtizedek óta készíti elő a hitvallók, vértanúk boldoggá avatásának folyamatát. Külön kiemelte Szőke atya elévülhetetlen érdemeit Romzsa Tódor, Salkaházi Sára, Bogdánffy Szilárd, Scheffler János és Márton Áron boldoggá avatási eljárásában. A Vértanúink-hitvallóink című folyóirat alapköve a boldoggá avatási eljárásoknak, és az Alapítvány munkatársai áldozatos munkájukkal teszik lehetővé a megjelenést, amely egyre inkább anyagi akadályokba ütközik az utóbbi években. Idézte Mindszentynek az 1948-as Máriaévben tett felszólítását: „Ha lesz egymillió magyar imádkozó, nem félek a jövőtől”. Ennek a szellemiségében indította útjára az Alapítvány az

imakezdeményezést, melynek 1,4 millió regisztrált tagja van, több mint bármely politikai pártnak. Zárásként kiemelte, hogy a hősies magatartás, a szentség mint életcél mindenki számára elérhető, a hétköznapi embereknek is. A főherceg beszédét Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke folytatta, aki a Lakitelki Népfőiskolán elért eredményeket ismertette. „Múlik az idő, mondja az ember, múlik az ember, mondja az idő… Vajon jó szövetségesei vagyunk-e az Istennek?” – tette fel a kérdést, a tekintetben, hogy milyen a viszonyunk a hitvallóinkhoz, vértanúinkhoz. A helyzeten Lakitelken is igyekeznek segíteni azzal, hogy ökumenikus szoborparkot, kollégiumokat, tudományos, teológiai megbeszéléseket, tanácskozásokat rendeznek, és tartanak fenn. Szőke atya, aki a boldoggá avatások posztulátora, egyben kurátori tisztséget is betöltött Lakitelken a tudományos műhelyek munkáját segítve ezzel. Az alelnök úr zárszavában kiemelte, a Kárpát-medence történelmi haza, a keresztény Magyarország szervezése és megélése a legfontosabb. Tőkés László, református püspök, Európa parlamenti képviselő követte Lezsák Sándort a beszédek sorában. A „magyar március” és a „magyar október” történelmi eseményei beleilleszkednek a természet rendjébe, halál és feltámadás, kikelet és enyészet hasonlatával élve. A vértanúkat, hitvallókat nem sajnálni kell, hiszen személyük áldott, s emiatt gyásznak sincs helye. Irigylésre méltó emberi sorsok, amelyek felmagasztosulnak előttünk a tetteik után. Megemlékezett továbbá számos erdélyi református lelkész és világi hitvalló tragikus sorsáról, akik között vannak olyanok, akiket még mindig nem sikerül a román hatóságokkal rehabilitáltatni. Zárszavában kiemelte: „A múltra a jövendő épül”. Tőkés püspök urat Szászfalvi László államtitkár követte a szószéken, aki kiemelte az előtte szólók érdemeit, megköszönve munkájukat, majd Ravasz Lászlót idézte: „a legnagyobb vereség megszokni a rosszat”. Ha nem akarjuk tudomásul venni a rossz győzelmét felettünk, akkor kell a vértanúink példájához visszatérni és életútjukat főleg az ifjúság előtt is

megismertetni. A névtelen áldozatok ugyanolyan áldozatok mint a vértanú püspökök, az ő emléküket is gondozni kell. A nemzet lelki újjáépítése, határon innen és túl a cél, ebben nagy szerepe van a Jezsuitáknak, a Magyarországi Mindszenty Alapítványnak a Vértanúink–Hitvallóink folyóirat kiadásával éppúgy, mint a Keresztény Demokrata Fórumnak. Ezt követően Orosz Atanáz miskolci görög katolikus exarchátus beszédében emlékezett meg boldog Romzsa Tódorról, akit majdnem azonos napon, 1947. október 27-én délben szállítottak súlyos sérülésekkel kórházba, miután egy balesetnek álcázott merényletet hajtottak ellene végre Hruscsov utasítására. Atanáz püspök részletesen felidézte Puskás László kutatásai és könyve nyomán Romzsa Tódor utolsó napjának, óráinak történéseit. Gáncs Péter a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke Ordass Lajos hitvallóról emlékezett meg. Kiemelte, hogy német származása ellenére magyarosította a nevét miután a németek megszállták 1944-ben az országot. 1945-ben lett püspök, akkor amikor Mindszenty érsek lett, hitvallásának egyik sarokköve: „Az egyház maradjon egyház, a konfrontációt is vállalva”. Ennek a gondolatnak a jegyében, Mindszentyvel egyetértésben súlyosan konfrontálódott Rákosiékkal az egyházi iskolák államosítása során, melynek eredményeképp koncepciós perbe fogták és börtönre ítélték. Kiss-Rigó László Szeged-csanádi püspök beszédében azt boncolgatta, hogy mi a különbség egyházi és világi hitvallók, vértanúk között, majd a lényeget abban ismerte fel, hogy a krisztusi, evangéliumi szeretet az ami különbséget tesz. A keresztények a vértanúikat ünneplik, győztesként tekintenek rájuk, és sosem az elvesztésükön búsulnak. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy nem csak vezetők szenvedtek az egyházban a diktatúrák alatt. Végül Schönberger Jenő szatmári püspök emlékezett meg Dr. Scheffler János szatmári vértanú püspökről, akit idén nyáron avattak

boldoggá Szatmárnémetiben a székesegyház előtti téren. A boldoggá avatási eljárást szintén Szőke János atya felügyelte a Magyarországi Mindszenty Alapítványon keresztül.Az idő rövidsége miatt csak sarokpontokat vázolt Schönberger püspök úr Scheffler püspök életéből és halálának körülményeiből. A perének másodrendű vádlottja Bogdánffy Szilárd is már a boldogok között szerepel. A konferencia második szakaszában még köztünk élő tanúságtevők, hitvallók szólaltak meg, akiket a kommunista rendszer alatt meghurcoltak, internáltak, perbe fogtak. Tanulságos beszámolók fül és szemtanúi lehetett a közönség, Olofsson Károly Placid bencés szerzetes 95 évesen is lenyűgöző humorral és dinamikával mesélt Gulag élményeiről, minden esetben kiemelve sorsának isteni elrendelését, még akár a szenvedéseket is beleértve. Kozma Zsolt tanár úr a Kolozsvári Protestáns Teológai Intézet egykori munkatársa, egyetemi tanár elmesélte, hogyan ítélték el 17 évesen röpcédulázásért, Boleratzky Lóránd egyetemi magántanár, az Evangélikus Hittudományi Egyetemről, pedig Ordass Lajossal kapcsolatos személyes élményeiről tartott előadást. Az ebédszünetet követően Soós Viktor Attila történész, a MOL főosztályvezetője által moderált kötetlen kerekasztal-beszélgetés zajlott Kálmán Peregrin ferences szerzetes, Horváth Erzsébet egyháztörténész, Kálmán Attila iskolaigazgató, Nagyné Nemes Gyöngyi tanár és Szakál Ferenc államtitkári kabinet tag(NEFMI) részvételével. Az eszmecsere középpontjában a fiatalság megszólítása, annak módjai, a vértanúk példájának népszerűsítése állt. A résztvevők egyéni példákon keresztül mutatták be álláspontjukat a téma kapcsán, de határozottan egyetértettek abban, hogy a fiatalokat a saját nyelvükön kell megszólítani ebben a kérdésben is. Összességében elmondható, hogy a konferenciát nagy érdeklődés kísérte és a hallgatóság is megtöltötte a Párbeszéd házának előadótermét. Józsa Ottó

Kaszap István segített Tisztelt Szőke János Úr! Egy ismerősömtől kaptam a 2011 júniusi Vértanúink–Hitvallóink füzetecskét, ami arra késztetett, hogy én is elmondjam a velem történt esetet. Kaszap Istvánnal kb. egyidős vagyok. Ismertem őt látásból. Amikor megbetegedett, figyelemmel kísértem a többi fehérvári fiatallal együtt. Mikor meghalt, a sóstói temetőbe kijártam és sokat imádkoztam hozzá. Amikor a Prohászka-templom oldal-kriptájába áthelyezték, nagyon sokszor elmentem mellette, mindig megálltam és imádkoztam segítségét kérve a tiszta élet megtartásáért. Kb. 20 évvel ezelőtt egy külföldi út előtt az aranyékszereimet elrejtettem jól, hogy a betörő ne találja meg. Mikor hazajöttem, elkezdtem keresni. Elfelejtettem, hogy hová rejtettem. Mindennap, minden elképzelhető helyen kerestem, de nem találtam. Egy hét elteltével vasárnap délután, szürkületkor búsan üldögéltem. Felsóhajtottam, és csak úgy mondtam: Kaszap István, te látod mennyire belefáradtam a keresésbe, kérlek, segíts rajtam. Gondolkodás nélkül felálltam és elindultam. Pár lépés a szobaajtó, mellette a kamraajtó. Kinyitom, kinyújtom a kezem, és a több kávétasak közül azt fogtam meg, amelyikbe az ékszereket rejtettem. Valami kimondhatatlan érzés fogott el – még most is, amikor Önnek a levelet írom –, és felfogtam, hogy Kaszap István segített, meghallgatta kérésem. K. Gy.

Halottak napja Előtte való estén, Mindenszentek idején, az esti vecsernye után megszólalnak a harangok. Szólnak helyenként két órahosszat is. Régen a családok körül ülték a szentsarokban lévő asztalt, amelyen annyi gyetyát gyújtottak, ahány halottja volt a családnak. Együtt, hangosan mondták el az Úrangyala után a Fájdalmas rózsafüzért, a Jézus szent sebeiért szóltak, illetőleg az Ó édes Istenem, hálát mond a lelkem kezdetű imákat. Emlékszem, mily nagy volt a gyertyafényektől áradó világosság. Hol volt akkor még villany? És néztük, melyikünk gyertyájának lángja a hosszabb, mivel azt mondották nagyszüleink: akié a leghosszabb lángú, az él legtovább. A tápai öregtemetőben álló Kármel-hegyi Boldogasszony kápolnában Mindenszentek estéjén közösen is imádkoztak. Itt a helyi koldusokkal együtt fohászkodtak az elhaltakért Máriához, hogy enyhítse a Purgatóriumban sínylődők szenvedését. Gyermekkoromban szinte minden ház kemencéjében sült tök, sőt briós-szerű kőttes, kúdústuborék. A tököt ima után csömögézgettük, ki kenyérrel, mások anélkül. A tuborékokat pedig másnap vittük magunkkal, amikor gyertyákat égetni mentünk a sírokhoz, azokat a temető kapujában álló-ülő koldusoknak adtuk. A hagyomány szerint az ő imájukat – amelyek a halottakért szóltak – mindig kivételes szívességgel fogadta Isten és Szűz Mária.

Mindenszentek és Halottak napja előtt már napokkal tisztítgatták a sírokat. Krizantént, pillevirágot ültettek a sírokra, de rendbe tették a sírok környékét, egyáltalán az egész temetőt. Minden temetőben volt fából, vagy betonból készített Közös köröszt, más nevén Nagyköröszt. Ennek tövében azok égettek gyertyákat, s tették oda virágaikat, akiknek férfi hozzátartozói az első vagy a második világháborúban estek el, a testeik idegen földben nyugosznak. A családok általában Halottak napjának délutánján együtt mentek ki a temetőkbe. Ki-ki tehetsége szerint csináltatott sírkoszorút, sírcsokrot. Régen nem vettek művirágokat sírra. Ezen a napon nem illett, „azt csak lakodalomban vöttek a vőfénynek, meg aztán kitűző gyanánt a vendégségnek”. A virágozás a 19. század második felében kezdett elterjedni. Addig gyertyákat égettek a síroknál. Ha azokat ellopta valaki, „az vitte az ottan eltemetöttnek a bűnterheit is, azt’ a Purgatóriumba ű szenvedött érte is”. Később így vélekedtek azokról is, akik virágot, koszorút loptak a temetőben. Régi szokás, hogy Halottak napján a pap sírokat szentel. A szentelést legtöbb helyen a Közös keresztnél kezdik, majd kérésre megy, hogy a családok igényei szerint fölszentelje az elhalt hozzátartozók sírját. Az 1950-es évek végén kezdett terjedni a betonkeretes sír készíttetése, s napjainkban már szinte senki sem hagyja a földhantos sírt elgazosodni. Vannak, akik csupán keretet csináltatnak és a tetejét virágokkal gondozzák. Mások a keret két szélére tétetnek keskeny betonlapokat és a közepén

hagynak virágozni való helyet. Az utóbbi időben legtöbben teljesen befedetik a sírt, főként azok a családok, akik elköltöztek szülőhelyükről és csak Halottak napján térnek vissza, hogy gyertyákat égessenek és virágot tegyenek a sírokra. Voltaképpen sokan már csak ilyenkor találkoznak egymással. Akik megmaradtak szülőhelyükön, az elhalt hozzátartozók közelében, azok közül sokan mennek ki évközben szeretteikhez, azok halálának évfordulóján. Az első és a második világháború hőseinek és áldozatainak, s bizony nem egy helyen az 1956-os forradalom áldozatainak is vannak emlékműveik, amelyeknél nemcsak a hozzátartozók égetnek gyertyákat, hanem a település lakossága is fejet hajt, értük imádságokat mondanak. Ezidén is kimentem a tápai, a szegedi és a volt szegedi tanyavilág faluinak temetőibe. Gyertyákat égettem kis családommal együtt szüleimnél, nagy- és dédszüleimnél, egykori adatközlőimnél, majd Bálint Sándornál, kinek sírja körül nagyon sok virág volt és annál is több gyertya égett. Adatközlőimmel is „beszélgettem”, visszaemlékezve azokra az időkre, amikor oly szívesen meséltek a vallásos élet hagyományairól, s mondtak sok szép, a halottakért szóló imákat. Szépek ilyenkor a temetők: fehér krizantémok és égő gyertyák világítanak, legfőképpen akkor, amikor estendében hajlik az idő, s a gyertyafényekben mintha az elhalt lelkek lenné-nek jelen közöttünk, mintegy hirdetve az Örökkévalóságot. Ifj. Lele József (Részlet a Hit és élet /Bálint Sándor emlékezete/ c. könyvből; Ecclesia, 2005; 50–52. o.)

Az imádkozás tudománya Egy amerikai levélre válaszolva írok az imádságról! „In medias res”! – a dolgok közepébe vágok. Éppen küszöbön Nagy Szent Teréz ünnepe. Ő az imádság nagy szak- és mesternője! Őt kérem, feleljek okosan kérdésére. Szeretném „beugratni” Önöket az imaélet szerető gyakorlatába, mert „élet” az, hiszen nagához az Élethez kapcsolódik. „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet!” S már benne is vagyunk az imádságban: „bekapcsolódtunk”. Még a hivatalos meghatározás is ugyanez: Ascensio mentis ad Deum. – A lélek fölemelkedése, tehát bekapcsolódása Istenbe, Istenhez, Isten felé. Most minden azon múlik, megtörtént-e ez a fölszállás, emelkedés, bekapcsolódás vagy sem; s hogyan? – Maradjunk e hirtelen jött hasonlatnál: bekapcsolunk! Bekapcsoltuk a villanyt, már világosság ömlik el előttünk. Rákapcsoltunk a gépkocsira, s már rohan is. Bekapcsoltuk magunkat a buszba, a vonatba, a hajóra... Miért ne kapcsolnók be magunkat Istenbe, -hez, -felé?! De hogyan, hogyan? – Roppant egyszerű! – Jézus mondta Szienai Szent Katalinnak: „Gondolj Rám, s Én gondolok rád! Foglalkozzál velem, s Én foglalkozom veled!” – Íme! Cselekedjük ezt, s kitűnően imádkozunk. Ne legyen félreértés! Nem szép, magasztos gondolatokról van szó, s fogalmazásról. Erre nincs szüksége Jézusnak! Hanem puszta Rá-gondolásról, Vele való foglalkozásról. Akit szeretünk – arra szívesen gondolunk, azzal sokat foglalkozunk. S tesszük azt, de mily szeretettel, talán gyöngédséggel, és nagy, de igen nagy bizalommal. Tegyük ezt Istennel, Jézussal, Szűzanyával! Ki, ahogy tudja! Egyszerűen, mesterkéletlenül, befelé fordulva, hiszen ott lakik Isten! Társalogjunk Vele, vagy a mai divatos szóval élve – folytassunk párbeszédet Vele. Vagy nézzem Őt szerető tekintettel, s már benne is vagyok szinte a belső imában. Erre tanítgatott oly buzgón Nagy

Szent Teréz. Az egyik zsoltár mondja: Delectare in Domino et dabit tibi, quod petit cor tuum! – Az Úrban leld gyönyörűséged, s szíved óhaját megadja néked. Miért nem kértek? – tette meg a szemrehányást Jézus tanítványainak. Bármit kértek az én nevemben, Atyám megadja nektek. Kérjetek, s adatik stb. stb. – Tetszik látni, mily egyszerű? Emberileg szólva, igenis „hagyja magát befolyásoltatni az Úr!” Ha akarom, még a mennyországot is megadja. Előízét már itt a siralom völgyében is. De imádkoznom kell. Az imádság kulcs, csak azzal lehet kinyitni a boldog örökkévalóság kapuját. De ha kérek, a záradék mindig ez legyen: „Ha lehetséges... mindazonáltal ne az én akaratom...” Csak az Úr tudja, mi a jó és szükséges nekünk! Bízzuk rá! Lassan, szótagolva el-elmondani a Miatyánkot vagy az Üdvözlégyet, vagy a Hiszekegyet!... Gyönyörűsége leszen szegény szívünknek!... Tehát ilyenformán, s ennyit az imádság területéről! Persze: a mindennapi élet?! Ora et labora! De az igazi az, ha a munkát, s minden mást is – Jézusért, a Szűzanyával, szeretetből! S már ott is vagyunk Jézus kívánságánál: „Kell mindig imádkozni, és soha meg nem szűnni!” Mindezt, a fentieket belevinni a gyakorlati életbe! A gyakorlat teszi a mestert. A művész is! S mi az élet művészei akarunk lenni! – Meg kell tehát próbálni, s addig-addig próbálni, míg egészen bele nem melegszünk. A „bekapcsolódás” az égiekbe, a természetfölöttiekbe – mindent megér. Nyereség? – A boldog örökkévalóság! Sőt szinte „isteni élet”, már itt, a siralom völgyében. Csak élő hit kell hozzá, alázatos lelkület, s mindenekfölött Szeretet! (Kisboldogasszony csillaga – Marcell atya naplójegyzetei; Szent István Társulat; 1987; 214–216. o.)

Ádvent

Részlet Bogner Mária Margit naplójából

Ádventben a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén így imádkozik: „A Szent Szűz által ostromollak ma, imádott Jézusom, hogy küldj, adj mindent, de mindent, ami hozzád közelebb visz, és végy el mindent, ami tőled távol tarthat vagy elszakíthat. Jézusom, egy nagy, uralkodó érzés, vágy ég bennem: »agyonszeretni, agyonszenvedni magam«, csakhogy a szívek mind a te Szíved tüzében égjenek, s az én kis szívem is ebben a tűzben semmisüljön meg. Ó, Jézusom, néha szinte félek, oly hatalmasan lobognak bennem a vágyak: esztelenségekre lennék képes, ha nem kötözne meg a szent engedelmesség. Mosolyogsz rajta, Jézusom, hogy én, a porszem, a nyomorúság mélysége mer akkora vágyak megvalósulására gondolni? De azt mondják, Jézusom, ahol a nyomorúság mélysége találkozik az irgalmasság mélységével, ott emelkedik fel az életszentség hegye. Jézusom, én vakon, határtalan bizalommal vetem magam a te irgalmasságod karjaiba, hogy tégy velem, amit akarsz. Érzem, Jézusom, hogy te vagy a tűz, mely bennem ég, s tieid a vágyak mind, melyek emésztően lángolnak bennem... a tieid mind... csak ami nyomorúság van bennem, az vagyok én. Ó, égess isteni Szív, égess föl mindent bennem, ami nem te vagy!” De vágyai tetőpontjukat mégis december 23-án éri el. Lehetséges – néhány szó naplójában erre enged következtetni –, hogy

előző napokban a Boldogságos Szűz vágyakozásáról elmélkedett. Ez adja szívébe az érzelmeket, melyeket így foglal írásba: „Szűzanyám, melléd simulok szorosan, csendben, egy szó nélkül. Ádvent... ezt dobogja szívünk. Anyám, csak hozzád tudok menekülni. Anyám, csak te érted meg. Anyám, ez az idei ádvent nekem is valóságos ádvent, te ezt jól tudod, Szűzanyám, tedd kezedet szívemre, ugye érzed, mi van ott benne? Ez a szegény kis szerszám fizikailag lehetetlen, hogy sokáig bírja. Szűzanyám, veled várom Őt... Hallgatjuk Szíve dobogását, itt van nálunk... s mégis, Anyám, én meghalok a vágytól, hogy veled együtt karjaimba ölelhessem Őt valóságosan is. Anyám, bocsáss meg merészségemért... én, a porszem... de nem tehetek róla, nem tudok másképpen. Anyám, nagyon szeretem Őt... mérhetetlenül vágyom eljövetele után. Szeretném Őt karjaimba szorítani, hogy megvédjem minden bánattól, szeretetem tüzével elborítani, hogy ne érezze az emberek hidegségét, hogy ne halljon mást, csak szívem heves dobogását, ajkam halk szavát... Kérlek, Jézusom, nézz szemeimbe – lelkem mélyéig látsz... azután... csókkal zárom le szemeidet, hogy ne láthass semmit a világból, ami neked fájna... aludj, Jézusom, én megyek szeretetet koldulni a szívekhez, hogy engedjék, hogy szereteteddel, kegyelmeiddel, szellemeddel megszülethessél lelkükben.” (Balássy László: Mindig hűségesen; Bogner Mária Margit élete; Egyházmegyei hatóság, Székesfehérvár; 1985; 82–83. o.)

Karácsonyi ajándékkal támogatja Alapítványunkat Kedves Olvasóink! Aki legalább 3.500,– Ft-al akarja támogatni Alapítványunkat, megajándékozzuk az alábbi könyvekkel a rendelkezésre álló készlet erejéig, melyek egyben karácsonyra ajándékként is adhatók. Választható ajándékozási formák:

1. változat

ÖT

ÉV SZÁMŰZETÉS

Mindszenty bíboros Bécsben, a Pázmáneumban elhangzott szentbeszédeinek gyûjteménye, kiegészítve az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából származó, a bécsi Pázmáneum megfigyelésére vonatkozó eredeti iratok másolataival. Keménykötéses kiadásban!!! 346 oldal

2. változat

MINDSZENTY JÓZSEF: EMLÉKIRATAIM A nagy hitvalló önéletrajza. A magasra emelkedett fôpap, a magyar Egyház és a nemzet megalázásának megrázó története. Keménykötéses kiadásban!!!

532 oldal

3. változat

HÁROM

KÖNYV EGYÜTT

MINDSZENTY BÍBOROS Közi Horváth József könyve „tömörségében is a teljességre törekvô, közérthetô nyelven megírt és külsô formájában könnyen kezelhetô Mindszenty-zsebkönyv-életrajz”. 128 oldal

VOLT

MINDSZENTY JÓZSEF?

Cikkek, beszédek, tanulmányok és méltatások, amelyek felidézik a Bíboros életét és tevékenységét. 250 oldal

ÉLJETEK

HITETEK SZERINT!

Idézetek Mindszenty bíboros írásaiból és beszédeibôl A könyvben összegyûjtöttük Mindszenty József – ma már alig hozzáférhetô – körleveleiben, beszédeiben és egyéb írásaiban fellelhetô megállapításait, állásfoglalásait.

148 oldal

Az ajándékokat igény szerint postázzuk!

Minden kedves Olvasónknak áldott ünnepeket kívánunk! Kérjük jótevőinket, hogy a törvény által biztosított személyi jövedelemadó 1%-át a 2011-es adó bevallásánál is ajánlják fel Alapítványunknak. Az adakozók eddigi támogatását megköszönjük. Az Önök nagylelkűségétől is függ Alapítványunk működése. Tartalomjegyzék

Kaszap István segített

Mindszenty bíboros szentbeszéde

2–3

Három hónap eseményei

4–5

Halottak napja

13–15

Az imádkozás tudománya

16–17

Ádvent

18–19

Miért felejtették el?

Támogatási lehetőség

20–21

Az igazaké lesz a mennyek országa

Felhívás 1% felajánlására

Vértanúink, hitvallóink konferencia

8–11

Impresszum

Vértanúink–Hitvallóink Szentté avatások híradója XVII. évfolyam 4. szám (67. szám); 2011. december Megjelenik évente négyszer Kiadja a Magyarországi Mindszenty Alapítvány H–1125 Budapest, Felsõ Svábhegyi út 12. Az Alapítvány honlapja: ungmind.hu E-mail cím: ungmind@gmail.com Levélcím: H–1525 Bp., 114. Pf: 131. Telefon: 00-36-1-201-0979 Fax: 00-36-1-356-8200 Felelõs szerkesztõ: P. Szõke János SDB az eljárások posztulátora

Most is – mint már annyiszor – megköszönöm a híveknek, hogy anyagi lehetôségeikhez mérten támogatják az Alapítványt. Hálám és köszönetem szóljon különösen azoknak, akik alacsony nyugdíjukból is támogatják munkánkat. Hangsúlyozom: elôfizetést nem kérünk, csak önkéntes adományokat. A következô támogatási formák lehetségesek: A papok és a hívek részérôl: önkéntes pénzbeli hozzájárulás. A papok részérôl: szentmisék vállalása. (Ezt különösen akkor kérem, ha vannak ún. „szabad” misék.) Mindenki részérôl: ingó vagy ingatlan javak felajánlása.

A Vértanúink–Hitvallóink címet viselõ értesítõ a boldoggá avatások híreit ismerteti. Az értesítõt az érdeklõdõk díjtalanul kapják. Önkéntes adományokat az Alapítvány céljaira elfogadunk. Magyarországon: Erste Bank Hungary Nyrt. Számlaszám: 11991102-02139889 IBAN:

Az anyagiak kezelésénél betartjuk az Alapítványra vonatkozó törvényeket.

HU58 1199 1102 0213 9889 0000 0000

Jelenleg

2006. szeptemberi számunkban jeleztük, hogy elértük az egymillió imádkozót. Imahadjáratunkat folytatjuk, folyamatosan közzé tesszük az imádkozók aktuális állását. Szeretnénk elérni a kétmilliót.

Adószám: 18063703-1-43 Erdélyben az egyes egyházmegyei központok, Felvidéken és a nyugati országokban a magyar plébániák közremûködésével lehet adományokat eljuttatni. Szedés, tördelés, nyomtatás: Gloria Nyomda, Kolozsvár igazgató: Nagy Péter

1.411.329 fôt regisztráltunk. Ezúton itt is megköszönöm mindenki jelentkezését, és továbbra is kérem közbenjáró imáikat.

P. Szôke János

Kétmillió felé! 1/

Örömmel közlöm, hogy környezetünkbôl .................... személy .................... imacsoport .................. tagja óhajt az ima és engesztelô mozgalomhoz csatlakozni.

A Vértanúink–Hitvallóink c. lapot ......................... példányba kérjük. A lapot nem kérjük. (A megfelelôt kérjük kitölteni vagy aláhúzni!)

Név: .......................................................................................... Helység: .................................................................................. Utca: ........................................................................................ A Vértanúink-Hitvallóink hasábjain keresztül évek óta kerestük az egymillió imádkozó és engesztelô katolikus magyar hívôt. Isten Szolgája Mindszenty József bíboros lelkipásztori szelleme vezetett bennünket ebben az igyekezetben. Bár a kitûzött célt elértük, a szándék továbbra is változatlan: imádkozzunk Egyházunkért, Hazánkért, a boldoggá illetve szentté avatásokért. Érjük el a kétmillió imádkozót! Tisztelettel kérünk mindenkit, aki még nem csatlakozott, bátran tegye meg. Jelentkezhetnek: • azok a személyek egyenként, akik a gondolatot magukévá teszik; • azok a már meglevô hitbuzgalmi csoportok (pl. Rózsafüzér Társulatok, Fatimai Imacsoport, Oltáregyletek stb.), akik már célkitûzéseiknek megfelelôen imádkoznak, de az engesztelés szellemét magukévá teszik. A jelentkezôlapot kérjük kivágni és visszaküldeni: Magyarországi Mindszenty Alapítvány 1525 Budapest, Pf. 131. Hálás köszönettel: P. Szôke János