A falu művelődésének története 1915-től
húzódó árokban. Nem hiányzott a körítés sem, a sétálók derültsége kísérte a nagy eseményt. Kedves barátunk, Mraznica János, ebben a faluban dolgozott, így semmiben sem volt hiányunk. Elérkezett az este. Rettegtem az előadás miatt. Telt ház volt. Monte berekedt, gyógyítani kellett. Belemelegedtek a gyerekek, gördülékenyen ment az előadás. Volt egy verekedési jelenet is a színdarabban. Soha ennyire élethűen nem alakítottak a fiúk. Két lépésre álltam tőlűk a függöny mellett és beszóltam, - mert igazi csattanós pofonok csattantak el, -mit csináltok? Megződültetek? - Ne verekedjetek! Máté Józsi odasomfordált mellém és kiszólt: - Csak maga legyen nyugodt, ez csak tréfa, ez így van jól! És csakugyan tréfa volt, de én nem kértem volna azokból a pofonokból. Tomboló taps, siker. Utána átdaloltuk az éjszakát, sőt az utcát is a vasútállomásig nótaszó verte fel. A kis Erzsike is velünk volt egész éjszaka, egy kis pityergésen kívül jól érezte magát. Hétfőn reggel irány haza. A Régi szerető lekerült a műsorról, de a barátság megmaradt. A társulat még jobban összekovácsolódott.
A Darázsmérge szereplői
PAPDI JÁNOS -1959-ben kezdtem el szerepelni. Az első szerepem a LILIOMFI-ban volt. A barátaim, a társaságom szinte azt mondhatom mindannyian műkedvelők voltak. Én is kedvet kaptam, hogy velük együtt játszak. Okosabb volt játszani, tréfálni, tanulni, mint a kocsmában ücsörögni. Nagy szerepem (főszerep) nem volt egyszer sem, de amilyen szerepem volt, azt úgy alakítom, hogy szép legyen. Ez sikerült is. Az életem legszebb élményei közé tartozik ez az időszak. Nagyon-nagyon szerettem játszani, alakítani, formálni egyegy színpadi alakot. Beleéltem magam a szerepembe. A vidám események a színdarabokkal kapcsolatban még ma is jókedvre derítenek, ha rágondolok. Például a KARIKAGYŰRŰ-vel (1960) vendégszerepeltünk Tóbán. Éjjel indultunk haza (fogatos kocsival). Még ma is mosolyra derít az esemény. Háromszor 45