A falu művelődésének története 1915-től
emlékek varázsereje, a becsület, a tevékenység, az alkotás emléke. A jelen becsülése nemcsak az emlék magasztos ereje tette ilyen felemelkedetté a hangulatot, hanem tudatosan felmérve az akkori és a mai lehetőségeket, munkát, elemeztük a tényeket. 1935-ben kezdtem a műkedvelő munkát. Marika tanító néni szívügyének tekintette az anyanyelv ápolását, szerette, védte a fajtáját, utat keresve, hogy e szeretetet átadja a fiatalságnak. A színdarabokat leginkább a tanító néni szerezte be. A BOR című színdarabot én szereztem be. Egy leányismerősömtől kaptam Óbecséről, itt volt vendégségbe. Évente két - három bemutatónk volt. Karácsonyra, húsvétra készítettük. A bőjtök idején dolgoztunk legtöbbet. Marika tanitó néni és Fejes István kántor válogatták ki a szereplőket, hívtak próbára. Én lettem a tanító néni jobbkeze, később munkatársa lettem. Sok dologban önállóan döntöttem. A Keresztes Egylet megalakulása után elnöke lettem ennek az egyesületnek. A vezetőség tagjai, akikre pillanatnyilag emlékszem: Német Sándor, Ördög Ferenc, Gazsó Gergely (pénztáros) volt. Szakáll plébános nem ültetett le mindenkit a plébánián, de engem igen. Az ifjúsági otthonban - a templom mellet volt - megkérdeztem, hogy hova költötték a színdarab bevételének egy részét. Kissé zokon is vette a kérdésemet. Én erélyesen követeltem. Sok keresés után megtaláltuk a számlát, és így tisztáztuk a nézeteltérést, tiszta vizet öntöttünk a pohárba. Követeltük, hogy az ifjúságnak ifjak legyenek a vezetői, ne pedig az idősek irányítsanak bennünket. Ez tulajdonképpen egy kis lázadás, forradalom volt. Szakáll plébános megértett bennünket. Helyesnek tartotta kérelmünket. Így a forradalom sikeres volt. Leváltottuk Berta Illés elnököt, és mi fiatalok vettük át a vezetést. 1933-ban építik újra a templomot. Nagyon sok dolog hiányzott amit meg kellett volna venni. A plébános úr megkövetelte hogy istentiszteletre eljárjunk. A kisdiákok a kismisére, mi pedig a nagymisére. A színdarabok bevételéből vettük a templomba a csillárt, a keresztkutat, az oltárszőnyeget, a gyóntatószéket stb. A tanító néni nagy fegyelmet tartott. Egy esetben az egyik legény egy leány vállára tette a kezét, és emiatt leállította a próbát. Könyörögni kellett, hogy folytassuk. Sokan szerettek volna játszani, de nem jutott szerep mindenkinek. Akinek nem jutott szerep, kicsit irigykedve nézett ránk. Idővel már tudtuk, hogy ki mire, milyen szerepre alkalmas. Például, a szerelmes szerepeket én játszottam, a komikus szerepeket Lőrik Laci, Lakatos Jani, az énekes szerepeket Gulyás Gyura, Balla Gyura és Lakatos Jani. Jó szereplők voltak még: Baka Imre, Szűcs Anti, Kéri Pista, Kabók András, a lányok közül Lakatosné (Berta) Cucus Bözse, Lenner Maris, Ballauer Elza akik hirtelen eszembe jutottak. Szigligeti Edének sok színdarabját játszottuk. A szöveg kiválasztása után Barna Matyi minden szereplőnek leírta a szerepét, és azután kezdődtek a próbák. Háromnégy hétig próbáltunk. A színdarabokat Balla úrnál, majd később Pali bácsinál mutattuk be. Mivel kocsmában volt a színházterem, így a helyre szükség volt. A színpadot csak az utolsó próbákra állítottuk össze. Szétszedhető színpad volt, minden darabja pontosan megjelölve, és így gyorsan összeállíthattuk és szétszedhettük. A színpadot magunk állítottuk fel minden kellékkel együtt. Nagyon sokszor Balla úr is velünk dolgozott. Többször előfordult, hogy ő festette a hátteret, színfalakat. Jártunk vendégszerepelni is. Tószögre, Tóbára. Fogadtunk vendégszereplőket is. A legtávolabbi vendégszereplőink Gombosról jöttek a Gyöngyösbokrétával. A DMKK (Délvidéki Magyarok Kultúr Közössége) szervezte. A társaimmal együtt én fogadtam őket. Szekerekkel hoztuk őket Kikindáról. Vacsorára a mi vendégeink voltak. Az est bevétele az övéke volt. Nagyon nagy sikert arattak. A bemutatott táncok útmutatóul szolgáltak a mi tánccsoportunknak, ahol ezután nagyon komoly munka 15