Jól csak a szívével lát az ember
vészjóslón borongós égbolt, a bú, a bánat, a gondok tömkelegének feloldása nem megvetendő feladat. Für Lajos volt magyar hadügyminiszter szavaival élve: daloljunk népdalokat, nótákat, tegyük félre gondjainkat, merítsünk új erőt nótázással. Nótázás közben rosszra senki sem gondol, a gondok megoldása is lehet, hogy könnyebb lesz megoldani azt. A nézőközönség igényli a komolyabb, irodalmi értékű előadásokat is, de búfelejtőt is kér. Nemcsak a nóták, a dalok nyújtanak maradandó élményt, a komoly mondanivalót nyújtó színielőadásokat is élvezni tudja a néző. Cirokné - Fehér Annát idézem: „...még ma is bódult vagyok a szegedi opera megtekintése után. ” Egy-egy igényes színpadi mű megtekintése után baráti körben komoly viták voltak a színmű mondanivalójáról, rendezéséről. Vajon falura való, vagy sem?! Kétszázötven néző közül legalább fele megértette, elfogadta és szükségesnek tartotta. (Száll a kakukk fészkére Ken Kesey a Szabadkai Népszínház vendégjátéka). Anyaggyűjtés során kapott idézetből: Olcsó már a pásztor Nincsen becsülete... Ha van valamije Azt mondják, hogy lopta... Ha nincs semmije Hogy elkorhelykodta... Ez is komoly társadalmi kritika. Megmaradt az emberek emlékezetében, nem csak a vidám nóta. „Jóravaló méhecske a gyim-gyombon is megtalálja a mézet”- mondja Móra Ferenc. Sokszor hallottam az idősebb emberektől: - Jó elnótázgattunk, pedig de sok dolgunk lett volna. Elmúlt az idő, pedig sok dolgunk lett volna. Félretettük a munkát, hogy új nótát halljunk. Kapálás, aratás, kukoricafosztás nem múlott el nótázás, dalolás nélkül.
BESZÉLGETÉS AMATŐR MŰKEDVELŐKKEL akik falunk színjátszását, muzsikáját, tréfáit szórakozását, szórakoztatását, tanítását szívügyüknek tekintették, és tekintik azt ma is, habár aktívan már nem vesznek részt benne. Beszélgetésünk során emlékeket idézve - egy-egy régi fénykép láttán emlékezetük mintegy bíborban pirosló hajnal, - amelyet köd nem borít sehol tárulkozik ki. Az emlékezés fakadó bimbója, gyönyörű színeket bont, különleges emlékillatokat terjeszt, idézve a fiatalságot, az ő fiatalkori élményeiket. A beszélgetés kezdete kissé vontatott, felelgetés a feltett kérdésekre. Amikor az emlékek bűvkörébe kerülve, az arcok kisimulnak, a pír rózsái gyulladnak ki, a szemek csillogóvá válnak, megerednek a nyelvek, gördülékennyé válik a beszélgetés. Öröm az emberek mellett ülni, hallgatni elbeszélésüket. Most ismét fiatalok, ismét tettrekészek. A borostyánkoszorús emlék, a legszebb fiatalkori emlék. (Az ifjúkori emlékek megszépülnek, csak a szépre emlékeznek.) Egy-egy régen őrzött titok is napvilágra kerül, ifjúkori élmény, volt szerető lágy simogató érzésének emléke, csínyek. A gond ami életükben majd mindig útitársuk volt, nem ölt ki minden ifjúkori szépet. Boldogan emlékeznek vissza, ismét ifjak. Boldogságukat nem palástolják. Tudja melyik nótát daloltam? Hallgassa meg! Még mindig csengő hangon Piros néni énekli a dalt, amelyet ötven évvel ezelőtt a 6