SZÍNTÉR SZÁMADÁS - KOSZTOLÁNYI KRITIKAI KIADÁSOK SVÉBIS BENCE
Mire is jó egy kritikai kiadás? Mindenek előtt tartalmazza az adott mű létező összes szövegváltozatát, a kézirattól a kanonizált példányig. Így nyomon követhető akár az egész alkotói folyamat is. Ezen felül már a kötet összeállítóira van bízva, mi kerül még bele. A Kalligram kiadó nem fukarkodott a tavaly év végén útjára indított Kosztolányi kritikai kiadás beltartalmát illetően. Rögtön két könyvvel nyitották meg a sorozatot, egyrészt az Édes Anna című regény, másrészt a Nyugatos szerző végnapjait megörökítő „most elmondom, mint vesztem el” című gyűjteményes kötet jelent meg, szinte egyidőben. Az Édes Anna alig kevesebb, mint ezer oldalon tartalmazza a regény kéziratának szöveghű átiratát, az 1926-os első kiadás szövegét (ez a kiadás főszövege is egyben), továbbá a Nyugatban megjelent szövegváltozatot is. Emellett megtalálható benne a regény Kosztolányi által készített színpadi terve, a mű keletkezéstörténete, és egy jelentős összefoglalás az Édes Annával foglalkozó szakirodalomról az első kiadástól egészen napjainkig. Ez a könyv tehát valóban kritikai volta miatt érdekes és izgalmas. A „most elmondom, mint vesztem el” azonban furcsa kiadvány a kritikai kiadások közt. Voltaképpen nem egy szerzői mű,
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ ÉDES ANNA
34
2010 03
hanem egy hagyaték feldolgozása. Amikor Kosztolányi betegségének súlyosbodása miatt 1936. augusztus 8-án gégemetszés következtében teljesen elvesztette beszédkészségét, Babitshoz hasonlóan ő is beszélgetőlapok segítségével közölte gondolatait a külvilággal. Ezek a fennmaradt kéziratok képezik a „most elmondom, mint vesztem el” gerincét. Megrázóak ezek a szövegek. Nem az írót, hanem az embert közvetítik felénk. Ezek nem A szegény kisgyermek panaszainak üde, a halállal csak kacérkodó nyelvjátékai, hanem egy valóban bús férfi panaszai. Egy haldokló, gyötrődő lélek gondolatai, melyeket még iszonyúbbá tesz a válaszok láthatatlansága, a leírt szavakra kapott reakciók meg nem léte, melyekre ugyan gyakran lehet következtetni, mégis az elveszettség, a magánytól való rettegés ezáltal még erősebben átpárlik a szavakon. A beszélgetőlapok első, teljes kritikai közlése mellett érdemes kiemelni, hogy a könyv gazdagon felvonultatja Kosztolányi mintegy három és fél évig húzódó betegségének medikai háttértörténetét, melynek végső állomása az Új Szent János Kórház B-pavilonjának II. emeleti 111-es szobája volt. Továbbá kórtörténetek, nekrológok és gyászjelentések keserítik a kíváncsi, ám nehéz lélekkel olvasható könyvet.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ “MOST ELMONDOM, MINT VESZTEM EL”
ART.CO MAGAZIN
Természetesen mindkét kötetben található bőséges bibliográfia az adott témában, a szövegforrások fellehetősége, illetve fényképmelléklet, mely az elmúlást megörökítő gyűjtemény esetében lényegesen izgalmasabb, ugyanakkor elkeserítőbb is. Látni egy embert az Új Szent János Kórház tornácán, egy lesoványodott csontalakot, aki már valóban „általérzi tűnő életét”. És hogy mire is jó egy kritikai kiadás? Elsősorban az irodalommal szakmai szinten foglalkozóknak nyújt biztos támpontot a szöveggel kapcsolatban, másodsorban igazi ritkaság azoknak, akik behatóbban szeretnének megismerkedni egy-egy mű hátterével.
KALLIGRAM KIADÓ POZSONY, 2010