Barátainknak 2014/3

Page 1

SZERZETESEK ÉVE 2014. tél


A SZÍV

L E L K I S É G ı K U LT Ú R A ı Ö N I S M E R E T

A L A P Í T VA : 1 9 1 5

ISTEN JELENLÉTÉRE FIGYELÜNK

www.asziv.hu kepeslap.indd 1

11/14/14 3:51 PM

Postai vagy digitális úton a jezsuita rend adatbázisában tárolt, korábban Ön által megadott információk alapján értesítettük. Adatait kizárólag a rend által kezdeményezett kommunikációra használjuk, harmadik félnek nem adjuk át. Amennyiben nem kíván a jezsuita rendtől további hírlevelet, megkeresést kapni, kérjük jelezze a friendraiser@jezsuita.hu címen vagy a +36 1 327 4054-es telefonszámon.

Ha szeretné a jezsuiták Barátainknak című értesítőjét a következő számától kezdve digitálisan fogadni, kérjük, küldje el kérését a friendraiser@jezsuita.hu címre. A digitális formátum igénylésével segít csökkenteni postai költségeinket. Köszönjük! Ha szívesen hirdetne kiadványunkban, örömmel fogadjuk jelentkezését.

BARÁTAINKNAK – A MAGYAR JEZSUITÁK HÍRLEVél újsága Felelős kiadó: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, P. Forrai Tamás Gergely SJ Felelős szerkesztő: Naszádos Márk • Olvasószerkesztő: Szigeti László • Grafikai tervezés: Tar Éva Fotó: Czope Anna, Ijjas Teréz, Schäffer Ákos, Studio Bakos, Varga Melinda • Grafika: Fábry Katalin (24. oldal) Kapcsolat: www.jezsuita.hu, friendraiser@jezsuita.hu,

/jezsuitak (Jezsuiták Barátai)


KÖSZÖNTŐ

Kedves Barátaink! Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra az advent többek között visszatekintés az elmúlt évre. 2014 pedig nagyon gyorsan elszaladt! Ez az év jezsuita közösségünk számára egyszerre volt a közösségi elmélyítés éve és rátekintés arra, hogy mit és miért teszünk. Öröm volt látni, hogy beérnek az elmúlt negyedszázad munkájának gyümölcsei: talán most mondhatjuk el, hogy immár nem a kommunista szétszóratás és a fura rendszerváltás hosszú, keserves átmenetében vagyunk, hanem valóban átléptünk a „jelenbe”. Immár nem a múlt határoz meg, hanem a ma megélése és a holnap kihívására való figyelem. Hálásak vagyunk ezért. Ez sok helyen nem magától értetődő. Ha az előttünk álló évre tekintek, valóban hivatásunk mélyét keresem a mai világban. Advent első vasárnapján beléptünk a Szerzetesek Évébe, amely a szerzetesi életeszmény mai megvalósítására irányítja a figyelmet. Oly módon, hogy – az ignáci családon keresztül – kinyílik a világiak felé is, akik a maguk módján, saját lehetőségeik szerint és körülményeik közt élhetik az éppen Jézus megtestesülése által megszentelt életet. Azt világosan látjuk, hogy minden elköteleződés, így a szerzetesi is, egyre nehezebbé válik a mai kultúra által meghatározott világunkban. Mégis – vagy talán éppen ezért – úgy látom, hogy szerzetesi életünk nekünk utat, másoknak jelet tud adni, mely Isten felé vezet. Igen, ebben az értelemben mondhatjuk, hogy jezsuitaként számunkra a közösség egyben misszió. Az a hely, ahol közösen tapasztaljuk és éljük meg hivatásunkat világunkban. Ez azzal kezdődik, hogy személyes hívásunkat egy közösség küldetésében keressük és valósítjuk meg. Úgy, ahogy ezt Kaszap István is tette. Az ő születésének századik és halálának nyolcvanadik jubileumi évét kezdjük most el. Rövid élete jó példa arra, hogyan kapcsolódik össze a személyes és a közösségi meghívás, és hogy lesz ebből teljes élet – ha emberileg nézve oly rövid is. Benne van ugyanis az elköteleződés több lépcsője, az ajándékként megtapasztalt megerősítés és a vágy a Jézussal való teljes találkozásra. Kívánom minden barátunknak, hogy az idei adventben keresse különösen is ezt a jelenben megélt személyes hívást! Áldott karácsonyt kívánok minden Barátunknak!

P. Forrai Tamás Gergely SJ provinciális 2014. tél

3


l e l ki s é g

Mit kapsz és mit vársz?

A jezsuita 8-as Egy tavaly őszi felmérés arra talált lehetséges válaszokat, hogy a Jézus Szíve templom vasárnap esti egyetemista miséjére miért is látogatnak el egyre többen, rácáfolva a gyakori kesergésre, hogy a fiatalok, főleg a fiúk, férfiak elfordultak az egyháztól. Vajon mit várnak a fiatalok? És mit adnak a jezsuiták? Ami a legfontosabb: nyitott ajtók, befogadó közeg, közösség fogadja a betérőket vasárnaponként. A fiatalok a templomban alapvetően a saját korosztályukkal lehetnek együtt: 235 válaszadó között döntő többségben vannak a harminc, sőt a huszonhat év alattiak, az átlagéletkor huszonnyolc év. Ez a miséző papok számára egyrészt könnyebbség, másrészt lehetőség: mondanivalójukat, megszólalásuk hangvételét nem kell különböző nemzedékekhez igazítaniuk. A többségükben még egyedülálló, egyetemi, főiskolai tanulmányaikat végző, a különböző „felnőtt” elkötelezettségek vállalása előtt lévő fiatalokból álló csoport hasonló témákra, megközelítésekre fogékony. És saját bevallásuk szerint is fontos számukra, hogy a misén saját korosztályuk képviselőivel, gyakran barátaikkal együtt vesznek részt. Sokan kifejezetten barátaik hívására jönnek, vagy azért, mert ők is idejárnak. Viszonylag kevés a friss kereső, csaknem száz százalékban katolikusok, akik szinte valamennyien voltak elsőáldozók, sőt bérmálkoztak is, de csak egynegyedük templomjáró

4

B A R Á TA I N K N A K

néhány évnél régebben. Úgy tűnik, kevés a teljesen „kezdő” katolikus, de annál többen vannak azok, akik a jezsuita 8-ason keresztül visszatérőben vannak az egyházhoz. A homogén korosztályi jelleg miatt egyértelmű, hogy a zenei szolgálat a könnyűzene irányába megy el, sőt lehetőség van különböző együttesek szereplésére is. A misét nyolc jezsuita tartja felváltva, a fiatalok így közel kerülhetnek a jezsuita lelkiség egyes


l e l ki s é g

papi egyéniségek által képviselt, különböző aspektusaihoz is. Emellett biztosan nem elhanyagolható a változatosság, a személyes szimpátia működése sem. Sokan (negyvenhárom százalék) személyesen is ismerik az itt miséző papokat, és a fiatalok csaknem kétharmada a „jó papok” miatt is jön ide. Bár a válaszok nyomán a templom elhelyezkedése nem játszik szerepet a mise népszerűségében, biztosak lehetünk benne, hogy egy kevésbé központi helyre lassabban lehetne ekkora közösséget – körülbelül négyszáz főt – összehozni. Ugyanígy fontos a fiatalok számára a mise időpontja is: vasárnap este nyolcra az egész napos programok után, akár a budapesti kollégiumba vidékről visszatérve is be lehet érni a misére. A jezsuita 8-as azért is közösségteremtő erejű, mert a fiataloknak nem kell szétszéledniük a mise után. A Loyola Caféban tea várja a még beszélgetni, együtt lenni vágyókat. Kilépve a kütyük világából, a virtuális térből, itt valóságos emberek között tölthetnek egy kis időt, lehetőség van az eszmecserére, ismerkedésre. Hogy erre nagy az igény, azt az is mutatja, hogy a kérdőív további programokról érdeklődő kérdésére sokan válaszolták azt, hogy szívesen részt vennének egyéb eseményeken is (filmklub, buli, lelki programok, kirándulás, társasjáték, kerekasztal-beszélgetések). Mit adhatnának még a jezsuiták? Az egyetemista mise látogatói csaknem egynegyedének van lelkivezetője, de akiknek nincs, azoknak a nyolcvankét százaléka szeretné, hogy legyen. Több mint nyolcvan százalékuk volt már lelkigyakorlaton, és még többen szívesen részt

vennének rajta a jövőben is. Ezek a számok a mély spirituális vágyra utalnak, amely mellett nem lehet elmenni. A további programok szervezése és a rendszeres lelkivezetés igénye bizonnyal hosszú távra leckét ad a jezsuitáknak. Végül, de nem utolsósorban: a Jézus Szíve templom nyitott ajtói mögött nem működnek az egyházi közegben gyakran jelen lévő, a fiatalok számára terhes, külsődleges elvárások. Lehetsz idegen, nem kell az egyházközséghez, közösséghez tartoznod, nem néznek gyanakvó szemekkel; lehetsz lazán öltözve, a szomszéd, a rokon nem fogja szóvá tenni az anyukádnak, hogy mi volt rajtad, áldoztál-e, adakoztál-e, hogy mise közben mit csináltál, „hogy viselkedtél”; önmagad lehetsz. És úgy tűnik, a fiatalok számára ez is fontos.

Kóczián Mária

Forrás: Dávid Beáta – Pethes Laura – Szalma Balázs – Szemes Zsófia: A pesti Jézus Szíve templom miséire járók longitudinális elemzése (2007, 2009 és 2013)

2014. tél

5


h i vat á s

Pest „hegyén”, padlásközösségben Montserrat mes�szinek bizonyult. De szellemisége itt van, fényképe em‑ lékeztet a padlás‑ tér közösségi helyiségében. Ide köl‑ tözött szeptembertől egy kungfus matematikus, egy zarándok informatikus, egy iñigós görögkatolikus és egy szandálos agráros. A jó jezsuita barátok fogadták be e négy fiatal vándort Mária utcai házuk padlására. Valami szikrát megláthattak bennük, mert egy év bizalmat szavaztak nekik: hátha egy fedél alatt velük és a ház Urával valami nagyobb láng is fellobban a szívükben. Kettő már tudja, hogy egyszer szeretne beljebb költözni, a régebb óta fiatal jezsuita atyák életét követni, a harmadik a görög rítus szerint szeretné szolgálni az Urat. A negyedik még keresi, hogy ugyanaz az Úr milyen munkára hívja Kertjében... De hiába a mi erőlködésünk, szolga csak egy van. Most is tenyerén hordoz minket, nagy lakomán szolgál fel nekünk. Kicsit már zavarba is jövök ennek túlcsorduló mértékétől. De azért meg kell különböztetnem, mi az, ami valóban javunkra válik ebből a bőségből, és amit jó megosztani másokkal is. Mert néha érzem, hogy a bőség kísértés itt is. A világ pörgése, az aggódások, magam körül forgások örvényei könnyen magukkal ragadnak,

lehúznak, szétszór‑ nak, miközben szemem elől tévesztem azt, aki felemelhet. Itt most remélek egy kis menedéket. Nemcsak tetőt és falakat. Itt egymás tüzét és szélárnyékát is használhatjuk. Egyedül gyengének érzem magam; jobb közösségben és az ő szárnyai alatt hinni magunkat. De azért itt mindenkinek megvan a maga kis világa, szobája, feladata is. A hétköznapokban van, aki tanul, van, aki tanít, mindenki munkálkodik valamin. Sokszor vannak közös imák, misék, vacsorák, beszélgetések, túrák. Megosztjuk az együttlakás közös terheit és javait, s belső dolgainkból is azt, amit lehet. Kísérletezünk, hogy mindezeket hogyan élhetjük meg rendben. Van, ami szervezetten indul, de sokféleségünkből magától is alakul a csoportdinamika. Néha rendkívüli dolgok. Az első hónapra visszanézve: szerveztünk már egyéjszakás zarándokkalandot a jezsuita 8-asoknak; volt cseppkőbarlangi misénk, kapros csillagtökös röszti vacsoránk és közös csikungunk a templomkertben... Mi minden alakulhat még ebből a kis padlásközösségből! Simó Áron

6

B A R Á TA I N K N A K


J e z s u i ta ki t e kin t é s

A családszinódus

mérlegéhez

Szabó Ferenc vatikáni összefoglalójának részleteit olvashatjuk az alábbiakban az október 5. és 19. között zajlott III. rendkívüli családszinódusról. A teljes szöveg A Szív december–januári számában jelent meg.

Ferenc pápa a szinódus megnyitásakor arra buzdította az atyákat és a többi résztvevőt, hogy teljes nyíltsággal, szabadon szóljanak, hiszen a mostani összejövetel célja főleg a helyzetfelmérés, a házassággal és a családdal kapcsolatos problémák megismerése a világegyház viszonylatában. A világegyházat képviselő főpásztorok jelentéseiből és a viták során elhangzott szabad felszólalásokból kitűnt a házasság és a család helyzeteinek változatossága, földrészek és kultúrák szerint. A rendkívüli szinódus a lelkipásztori szempontokra összpontosított. Ugyanakkor lépten-nyomon tapasztaltuk, hogy tisztázandó morálteológiai kérdések is felmerültek, így például a „fokozatosság törvénye” vagy az „alapvető választás” fontossága. Ferenc pápa október 18-i beszéde mintegy megvonta a rendkívüli szinódus mérlegét. Megállapította: a véleménycserék közben megtapasztalták a szinodalitást és a kollegialitást, együtt haladtak, keresve a Lélek vezetésével a megoldásokat a házasság és a

család súlyos problémáira. A szentatya figyelmeztetett a szélsőségek kísértéseire, amelyek Jézus korától a mai napig tapasztalhatók: a „tradicionalisták” és „progresszisták” szélsőségeiről beszélt. „Az egyház nem fél attól, hogy munkához lásson, és olajat és bort öntsön az emberek sebeire. Az egyház nem egy üvegkastélyból szemléli az emberiséget, hogy meg- vagy elítélje és kategorizálja a személyeket.” Jézus nem ítélni jött, hanem megszabadítani, gyógyítani. A törvénysértések emlegetése és a bűnkatalógusok szerkesztése előtt hirdetni kell Isten irgalmas szeretetét, a Jézus által hozott üdvösség, az örök élet örömhírét. Remélhetőleg a jövő évi októberi rendes szinódus tovább mélyítheti a házasság és a család lelkipásztori gondozásával kapcsolatos, még nem tisztázott erkölcsteológiai problémákról P. Szabó Ferenc SJ való gondolkodást.

2014. tél

7


F ri e n d rai s in g

Belgiumi jótevőinkről Deák Ferenc jezsuita atya emlékeiből A kommunista diktatúra első éveiben a magyar provincia fiatalságának nagy része külföldre menekült, hogy folytathassa képzését. A külföldi jezsuiták és egyéni jótevők egyaránt közreműködtek ebben: a szerzetesi közösségek befogadták a fiatalokat, biztosították eltartásukat és tanulásukat, a jótevők pedig adományaikkal, szerető gesztusaikkal és imáikkal álltak mellettük. A menekült rendtagok ellátásának anyagi nehézségei közepette kapott P. Reisz Elemér provinciális egy felajánlást: három magyar teológust befogadnak Belgiumban. Így került oda Deák Ferenc atya. A menekült magyar egyetemisták segítésére Muzslay István atya hozta létre a Mindszenty Otthont. Horváth Kálmán és Király István atyák pedig szervezték a segélyeket a magyar jezsuita skolasztikusok számára. Deák atya levelet kapott egy belga halkereskedőtől, Antoine Bovittól, aki megkérte, hogy helyettesíthesse szüleit közelgő pappá szentelésekor, s egyben meghívta Ostendébe. Kért tőle egy fényképet is, hogy megismerhesse az állomáson. De más célja is volt a fotóval – az egy nyomtatványra került, amelyen rövid flamand szöveg állt: „Egy magyar menekült szeminarista pap szeretne lenni. Segítsen, hogy az idegen országban helyettesíthessük apját és anyját. Vállaltam a tanulmányi költségeit. Ha ebben részt akar venni, a mellékelt szelvényen jelezze, hogy milyen összeggel óhajt hozzájárulni havonta.” E nyomtatványokat elküldte barátainak és ügyfeleinek. Két éven át nyolcvan embertől érkezett rendszeres adomány, amely két szeminarista tartásdíját is meghaladta. Deák atya papszentelésén ott voltak belga jótevői is. Az újmisét a Bovit család ostendei plébániáján tartották. A város kórusa énekelt, az ünnepi banketten majd százan vettek részt. „Hivatásom nagy támasza volt a jótevők imája és áldozata; egyben sürgető emlékeztetés és kihívás is a hűségre és a teljes bevetésre. Hálás köszönet a Bovit családnak és annyi más jótevőnek!” – vallja ma is Deák Ferenc atya.

8

B A R Á TA I N K N A K


Diák s z ö v e t s é g

Megújulva

A Collegium Hungaricum Lovaniense Az elmúlt egy-két évben néhány jezsuita csatornán híreket lehetett olvasni arról, hogy a Leuveni Collegium Hungaricum megújul(t), és motivált, eredményes diákok-kutatók jelentkezését várja, akik az amúgy divatossá és persze igen hasznossá vált külföldi tanulás lehetőségét keresik. És még valamit… talán egy közösséget. Amikor 2012-ben elindult a Muzslay István jezsuita atya által alapított kollégium felújítása, mely komoly ráforCsonta István dítást kívánt a magyar provincia részéről, ezt tűztük ki célul: többet adni igazgató egy hallgatónak az egyszerű szobabérlésnél. Mi ez a több? Aki legalább fél évet élt már külföldön, az tudja: az idegen ország varázsa hamar megtörik, és nyomban elkezdjük keresni azokat, akik ugyanazokat a dolgokat hiányolják és szeretik, mint mi: magyar ízeket, magyar hangokat, magyarul gondolkodó embereket. Jezsuita kollégiumként viszont nem elégedhetünk meg azzal, hogy egy szellemi-lelki táplálékra is koncentráló, ám a világtól elzárt közösségben élünk. A magyar rendtartomány is így fogalmazza meg küldetését: a hit szolgálata és egy igazságosabb társadalmi alternatíva előmozdítása. Így egyértelmű, hogy nem elég a saját hitünk gyakorlása és mások hitének szolgálata, hanem ennek a táradalomban is láthatóvá kell válnia. Ez igen nagy feladat, de a megoldás köztünk indul el, és hatása is ide ér vissza. Erről azok tanúskodnak, akiket egyszerűen a jezsuiták barátainak hívunk: a kollégium öregdiák-közössége, vagy azok, akik támogatásra méltónak ítélik munkánkat, vagy akik tudják, mit jelent segítve lenni. Ők azok, akik nemcsak hathatós anyagi segítséggel, de életükkel, munkájukkal is mutatják, hogy megéri ezen az úton haladni. Ezért is próbálunk egyre szorosabb kapcsolatot kiépíteni intézményeink korábbi nemzedékeivel. Ezért szervezzük egyre nagyobb elköteleződéssel találkozóinkat, hogy megismerjük életüket, munkájukat, s hogy láthassuk megannyi ember életében a Gondviselés eszközeit.

9


t ár s a s á g

A Fáber Szent Péter jezsuita közösség Augusztus elsejével egyesült a Mária és a Horánszky utcai jezsuita közösség. Immár hét éve, hogy 2007-ben a Párbeszéd Házában is elindult egy fiatalabb rendtársakból álló közösség, amely a nagy felújítások után, 2011-ben, az épülettömbön belül új helyre, fizikailag is a Mária utcai rendházhoz közelebb került. Az elmúlt évek során a Mária utcai templomban dolgozó rendtársakkal szorosabb együttműködés alakult ki, amelyet most a két közösség egyesítésével még erősebbé szeretnénk tenni. A Jézus Szívetemplomnak, a Párbeszéd Házának, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumnak és egyéb intézményeinknek helyet adó budapesti központunk, az úgynevezett Jezsuita Sziget számára közös küldetésben gondolkodunk. A Fáber Péter jezsuita közösség a Jezsuita Sziget intézményei és programjai számára nyújt folyamatos szellemi-lelki hátteret, hogy mindezek a rendi küldetésünknek megfelelően ignáci karakterrel tudjanak működni. Az egyesítés nagy értéke lehet, hogy gyakrabban tudunk együtt gondolkodni, beszélgetni, reflektálni és imádságos megkülönböztetést végezni a ránk bízott közös misszióval kapcsolatban. A különböző tapasztalatú, korú és eltérő temperamentumú rendtársak talentumai, kreativitása megtermékenyítő erejű lehet a Jezsuita Sziget számára.

10

B A R Á TA I N K N A K

A közösségnek jelenleg nyolc tagja van: Varga László, Koronkai Zoltán, Harai Levente, Forrai Tamás, Sajgó Szabolcs, Kelényi Tibor, Róna Gábor és Hevenesi János atya. Decemberre várjuk még haza Fél Szabolcsot, aki jelenleg Spanyolországban tanul, illetve jövő tavasszal Horváth Árpádot, aki most a harmadik probációját végzi az Amerikai Egyesült Államokban. A Jezsuita Sziget küldetését tekintve Szent Ignác-i karakterű, belvárosi, keresztény kulturális-lelkiségi központ, melynek célja, hogy segítse a gyakorló keresztények hitének intellektuális és lelki elmélyítését. Célunk az ifjúság nevelése, valamint a nem hívők megszólítása is, hogy a Jezsuita Sziget preevangelizációs központ is legyen, amely képes az egyház meghívó színességét, éltető gazdagságát mai nyelven megmutatni a keresőknek. Lényeges, hogy mindezt mi, jezsuiták nem egyedül szeretnénk megvalósítani, hanem világi munkatársainkkal, a hozzánk szorosabban és kevésbé szorosan kapcsolódó csoportokkal és műhelyekkel, valamint keresztény és más nyitott és kereső értelmiségiekkel együtt dolgozva. P. Koronkai Zoltán SJ


Az életrendezés apostola Vácz Jenő atya emlékezete

Születésének centenáriuma alkalmából ezzel a könyvvel emlékeznek az Életrendezés Házának alapítójára barátai, tisztelői, rendtársai. A Jenő atya életművét megkoronázó ház és a benne zajló munka az Istenbe vetett bizalom ma is kézzel tapintható jele. A kötet kereskedelmi forgalomba nem kerül. Megrendelhető: Jezsuita Könyvek 1085 Budapest, Horánszky u. 20. Telefon: (1) 445-1429 E-mail: konyvek@jezsuita.hu Honlap: www.jezsuitakonyvek.hu

2014. tél

11


o k tat á s

A jó döntés iskolája

Jezsuita szolgálat Marosvásárhelyen Marosvásárhelyi apostoli szolgálatunk mottója lehetne: összekapcsolni és kiengesztelni. Ös�szekapcsolni másságokat találkozásokban és kiengesztelni megkötözöttségeket. A templomot, ahol szolgálunk, minoriták építtették, és a Szent Antal-tiszteleten túl még az is jellemzi, hogy egy lelkes ferences csoport látogatja. A városban amúgy is erős a ferences lelkület. Ezt összekötni az ignáci lelkiséggel különösen is gyümölcsöző és szép szolgálat. Az egyetemi lelkészség, amelyet fenntartani és kiszélesíteni lennénk hivatottak, a város olyan intézménye, amelyet a protestáns testvérek nélkül nem lehet igazán hatékonyan működtetni. A református lelkészkolléga nyitottsága és egyáltalán a templomunkba rendszeresen eljáró protestáns fiatalok jó példái annak, hogy a „jezsuita misék” összekapcsolhatnak felekezeteket. Kollégiumunk diákjai többnyire olyan fiatalok, akiknek számít, hogy nem drága helyen laknak. Ők amúgy is szegények, mert nagyon kevés lehetőségük van a hat-nyolc fős lakásban intim szférát találni. Idejük is nagyon kevés marad önmagukra, és a kiszolgáltatottságot is ezerféle módon megélik különböző tanáraikkal szemben, egy nem mindig koherens iskolarendszerben, nehéz világi konkurenciában munkát keresve, a többségi társadalomban magyar értelmiségiként… És ezek a diákjaink lehetnek a jövő befolyásos emberei vagy éppen a menekülők – ők kapcsolnak egybe magukban külön világokat, egymásnak ellentmondó tapasztalatokat. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy menjenek peremhelyzetben levő emberek közé, halálos beteg gyermekeket vagy esélytelenné tett cigány fiatalokat és családokat, fogyatékuk miatt sok mindenből kizárt embereket szolgálva, vagy a betegség és a magány szigetére sodródottakhoz. És főleg arra hívjuk meg őket a napi examen-imádságok vagy a szentmiséink imagyakorlatai által, hogy élményeiket kiértékelni tudó, tapasztalt emberekké váljanak. A tanulmányi éveknek egy címet vagy képet szoktunk adni. Idei mottónk: a jó döntés iskolája. Ahol nem áldozatai akarunk lenni élethelyzeteinknek, nem csupán belesodródunk életünk eseményeibe, például ott talállva magunkat azon a partin, amelyre nem is szándékoztunk elmenni, vagy ottfelejtve magunkat abban a kapcsolatban, amelyet már rég nem is választottunk. Választani akarunk, felelni, eloldozni magunkat, kiengesztelődni, és kiengesztelni környezetünket. P. Jakabos Barnabás SJ

12

B A R Á TA I N K N A K


B A R Á TA I N K N A K S. Nevelős Gábor SJ

Skolasztikustalálkozó Rómában – avagy mekkora az álmod? Jó pap holtig tanul, tartja a mondás, viszont a jezsuitáknál a papságra is körülbelül egy évtizedig tart a fölkészülés. A kétéves próbaidő, azaz noviciátus után a filozófia, majd a teológia következik, a kettő között gyakorlati idővel. Persze sokszor változik ez az ütemterv, ha az illető már végzett bizonyos előtanulmányokat. Gyakori eset az is, hogy a jezsuita tovább mélyíti tudását például teológiából, vagy más területen folytat tanulmányokat. Alapvetően a papszentelésre készülő, és már első fogadalmat tett jezsuitát nevezzük skolasztikusnak, vagyis tanuló rendtagnak. Tavaly éppen Budapest adott otthont a skolasztikus jezsuiták éves találkozójának, melyet Fél Szabolcs rendtársam szervezett meg kiválóan. Idén egy különleges ünnep miatt Róma lett a helyszín, ahol én képviselhettem a magyar provinciát. Az apropót a jezsuita rend újraindulásának kétszázadik évfordulója szolgáltatta. Ugyanis 1773-ban, egy zűrös időszakban betiltották a Társaságot, viszont a napóleoni háborúk után VII. Piusz pápa 1814-ben visszaállította a rendet. Ezt ünnepeltük meg az idei EJIF (European Jesuits in Formation), vagyis az európai skolasztikustalálkozón, és műhelymunkán vizsgáltuk meg közelebbről. Provinciánként egy vagy két küldött érkezett, összesen huszonnégy tanuló rendtag. A rend főhadiszállásán, az úgynevezett Curián lettünk elszállásolva, melynek előnyeit rögtön élvezhettük. Érkezésünkkor azzal fogadtak bennünket, hogy a szentatya rendtársai körében szeretné megülni Szent Ignác ünnepét, így másnap jön ebédre. És tényleg jött! Ferenc pápa kérte, hogy ne legyen nagy felhajtás miatta, öltözködjünk úgy, ahogy egyébként, és ne fotózgassuk őt, mint egy sztárt. Az ebéd után kezet is foghattunk vele, ami igazán felemelő pillanat volt. Mindenkitől imát kért. Nagy élmény volt, hogy a Társaság általános rendfőnöke is fogadott bennünket. Adolfo Nicolás atyával a képzésünkkel kapcsolatosan cserélhettünk eszmét. Jelen volt John Dardis, az európai „főjezsuita” is, akivel a Társaság jövőjéről beszélgettünk. Mottójára: „Ha nem ijeszt meg az álmod, akkor nem elég nagy!”, sokunknak felcsillant a szeme. Jó érzés ilyen csapathoz tartozni.

2014. tél

13


M é d ia

A Jezsuita Könyvek ajánlata karácsonyra www.jezsuitakonyvek.hu Ferenc pápa

Ölellek benneteket! Beszédek fiatalokhoz

Őszinte kedvességével, hiteles gesztusaival, alázatával, örömet sugárzó lényével Ferenc pápa már megválasztásakor lenyűgözött sok millió embert. Ebben a kötetben azt a huszonnyolc beszédét tesszük közzé, amelyeket megválasztása óta különböző alkalmakkor fiataloknak mondott. 1980 forint

Ignace de la Potterie SJ

A Fiú imája

Az Istennel való egység misztériuma Az evangéliumok tanúsága szerint Jézus gyakran és a legkülönfélébb körülmények között imádkozott. Az erről tudósító szövegek olvasása és vizsgálata révén őt magát is jobban megismerhetjük, miközben belső életének mélyebb rétegeibe, személyiségének misztériumába is módunk van bepillantani. 1800 forint

Mustó Péter SJ

Megszereted, ami a tiéd Ha komolyan veszem, hogy Isten mindannak, ami van, akarja a létét, és minden létezőben talál kedvelnivalót, akkor radikálisan megváltozik a hozzáállásom önmagamhoz, a másik emberhez. Istenhez is. 2800 forint

14


Jezsuita Picasa A három évvel ezelőtt indult tudatos web2-es jelenlétünk fontos állomása, hogy tanácsadóink javaslatára online jezsuita fényképalbumot indítottunk. A fényképtárban a helyi programokról és a provinciai szintű eseményekről is találhatók fényképes beszámolók. A jövőbeni folyamatos feltöltés mellett Szilágyi Ági önkéntesünk lelkiismeretes munkájának köszönhetően archívumunk egy része is elérhető a közelmúltból. A galériák itt találhatók meg: http://goo.gl/8ruF84. Egyre fontosabb, hogy a szövegek mellett képes és videós tartalommal is jelen legyünk az online térben. A képi tartalmak összegyűjtése mellett az idei Jezsuita Sziget újdonsága volt, hogy tesztjelleggel online közvetítéseket indítottunk a legérdekesebb előadásokról. E közvetítések szintén megtekinthetők Youtube-csatornánkon: http://goo.gl/igwXOb.

Tartós adományozóként adókedvezmény illeti meg! Támogassa a magyar jezsuiták munkáit, s ezzel csökkentse vállalkozása adóterheit is. Köszönjük, hogy együttműködhetünk! E-mail: friendraiser@jezsuita.hu Telefon: +36-30/946-2404

2014. tél

15


Önk é n t e s s é g

A kreativitás fejlesztésétől a kulturális gyökerekig Mi is a kreativitás? A problémamegoldó készség rugalmassága, nyitottság, kezdeményező erő. Segít egy probléma feldolgozásában, az önkifejezésben, az identitás kialakulásában és megszilárdulásában. Nemcsak pszichés problémák feldolgozásához nélkülözhetetlen, hanem az iskolai tevékenységek során is fontos szerepet tölt be, például a matematika tanulásában, hogy miképp keressek újfajta megoldásokat hasonló példákra, vagy miként változtassam a stratégiámat a különböző feladatok során, hogy ne csak sematikus lehetőségekkel próbálkozzam. Egy pszichés trauma átélése, a hiányos kapcsolatrendszer, az elbizonytalanodás és a negatív önkép mind a kreativitás, a spontaneitás csökkenéséhez vezet, ami különböző pszichés problémákat, betegségeket okozhat. Ennek megelőzése miatt is fontos a kreativitás fejlesztése. Ruandában nagymértékben gátolt a gyerekek kreativitása, aminek több oka is lehetséges. Ennek kutatása még folyamatban van. Az egyik ok például a népirtás okozta trauma hosszú távú következménye, ami elvezet a kulturális gyökerek problémájához, hogy elvesztek a mesék, a gyerekdalok, mert meghaltak ezek ismerői. A másik a felgyorsult világ, amely elérte ezt a globalizáció hatásaira még nálunk is felkészületlenebb országot: a dolgozó, tanuló szülők nincsenek vagy csak alig vannak jelen a gyerekek életében. A szülők távollétében iskolába keveset járt lányok, fiúk vigyáznak a gyerekekre. Ők nem ismernek meséket, legfeljebb bekapcsolják a televíziót (ahol van), és válogatás nélkül együtt nézik a műsort a gyerekekkel. A Szent Ignác Iskolában, ahol negyedik éve dolgozunk, és kreativitásfejlesztő programunk működik, tesztekkel igazoltan nagy probléma a gyerekek kreativitásának hiánya. Ennek el-

16

B A R Á TA I N K N A K


Önk é n t e s s é g

lenére rendkívül nehéz a fejlesztőprogram tantervbe iktatása, a rajzóra kreatívabbá tétele, mert a szülőket és a pedagógusokat is csak egy cél vezérli: a mérhető teljesítmény. Az, hogy a tanuló minél több pontot szerezzen a vizsgákon, és minél jobb helyezést érjen el az osztályos versenyben. Mindezt magolással, az ismeretek ismétlésével, és nem alkotó-gondolkodó tevékenységre neveléssel igyekeznek elérni. Azt a gondolatot, hogy a színekkel való ismerkedés, a festés, a rajzolás, a kreatív alkotás is hozzátartozik a személyiség éréséhez, fejlődéséhez, és a ráfordított idő nem elvesztegetett idő, csak nagyon kis lépésekkel, sok munkával lehet elfogadtatni a ruandai kollégákkal. De amikor a pedagógus saját élményként megéli, hogy milyen is alkotni, létrehozni egy tárgyat egy kidobásra ítélt műanyag palackból, akkor megtapasztalja ezt a fontos élményt („ahaélménye” lesz), megérzi, megérti e tevékenység fontosságát, és ragyog az arca. Az utcagyerekközpontban a program bevezetése egyszerűbb volt, mivel nem volt az a nyomás és stressz a nevelőkön, pedagógusokon, amelyet az iskolai pontverseny okozott volna. Volt rá idő… Ruandában – amellett, hogy a húsz éve történt népirtás kulturális szakadékot hagyott maga után – az is nehézséget okoz, hogy az itt élő emberek nem hiszik el, hogy az ő nyelvük, meséik, dalaik, táncaik is értékesek. E saját kultúrájukba vetett hit nélkül nem lehetséges stabil ruandai identitás kialakítása, vagyis az egészséges felnőtté válás. Ezért kreativitásfejlesztő programunk nagy hangsúlyt fektet a kulturális gyökerek fontosságára. Foglalkozásaink során összekapcsoljuk a kreativitást és a saját kultúrát. Például a meseillusztrálás során ruandai mesékkel dolgozunk. A pólófestő foglalkozáson saját kezűleg elkészített ruandai szimbólumokkal nyomdázunk pólókra vagy lepedőkre, és beszélgetünk az általános értékekről. Együtt gondolkodunk az ország, valamint a gyerekek értékeinek fontosságáról. Egy ilyen foglalkozás után a ruandai Szent Ignác Gimnázium tanulói által készített, saját, számukra fontos szimbólumokkal nyomdázott ajándékokat vittünk a miskolci jezsuita gimnáziumba. A nehézségek ellenére már sok eredményt elértünk, nagy előrelépések történtek. Kreativitásfejlesztő programunk, mely 2011-ben és 2012-ben nyári szüneti lehetőség volt, 2013-tól az iskolában és egy utcagyerekközpontban is heti rendszeres (1x2 órás) foglalkozássá vált. Munkánk folyamatosságához nagy segítséget kaptunk a magyarországi jezsuita rendtartománytól, amit ezúton is szeretnék megköszönni a Creative Planet Alapítvány nevében.

Honlap: www.creativeplanet.hu E-mail: drvarga.melinda@yahoo.fr Dr. Varga Melinda

2014. tél

17


K özöss é g e i nk é l e t é b ő l

Isten, ember és a világ egységéért A Jézus Szíve Társasága P. Bíró Ferenc (1869–1938) jezsuita szerzetes – A Szív újság megálmodója – hozta létre 1921-ben közösségünket, a Jézus Szíve Társaságát (tagjait sokan népleányokként ismerik), mely ma is törekszik tanúságot tenni az alapító meggyőződéséről: a Jézus Szíve-tisztelet elsősorban Krisztus követése igazságban és tettben. Sajátos karizmánk a Szent Ignác-i lelkigyakorlatok egyik alapgondolatát hordozza: Isten arra teremtette az anyagi világot, hogy segítse az embert a vele való kapcsolat egyre bensőségesebbé válásában, beteljesedésében. Ezért a tisztaság, szegénység és engedelmesség mellett arra kötelezzük el magunkat, hogy Isten, ember és világ egységét, harmóniáját mozdítsuk elő, állítsuk helyre. Lelkiségünk Szent Ignác-i alapokon nyugszik: évente végzünk lelkigyakorlatot, de mindennapi imádságainkban is kitesszük magunkat a Lélek formáló erejének, hogy egyre szemlélő-

dőbbé válhassunk a cselekvésben, és legapróbb tetteinket is Isten jelenlétének tudatában végezhessük. A Szent Család példája nyomán kis közösségekben és kovászként élünk a világban. Első intézményünk a KORDA Kiadó volt. Neve mozaikszó: Cordi Omnium Res Dicamus Amore (dolgainkat szeretettel Mindenek Szívének ajánljuk). 1990-ben újraindult, és elsősorban ignáci lelkiségi irodalmat jelentet meg. Kecskeméten, Szegeden és Békéscsabán van boltja. Webáruházunk címe: kordakonyv.hu. Péceli idősotthonunkban kilencven lakóról gondoskodunk. Tahiban, a Szív Lelkiségi Központban folyamatosan kínálunk lelkigyakorlatokat. Budapesten, a Horánszky utcában, volt anyaházunkban működik egyetemi szakkollégiumunk lányok számára. A fővárosi Emmausz Hivatástisztázó Házba azokat a fiatal nőket várjuk, akik szerzetesi hivatásukat szeretnék tisztázni. Szatmárnémeti közösségünk elsősorban pasztorációs munkával szolgálja a határon túli magyarokat. Aki többet szeretne tudni közösségünkről, keressen minket a www.sjc.hu internetes címen.

Laczkó Zsuzsanna SJC

18

B A R Á TA I N K N A K


K özöss é g e i nk é l e t é b ő l

Jezsuita könyvek közt 2013-ban hívott Horváth Árpád az akkor szárnyait bontogató Jezsuita Könyvek és a százéves jubileumára készülő A Szív szerkesztőségébe. Szívesen és büszkén jöttem, hiszen családunk régóta lelkes előfizetője a folyóiratnak, a Szentjánosbogár közösség révén pedig személyesen is ismertem jezsuitákat és a jezsuita lelkiséget. E világnézeti kötődés mellett a szakmai szenvedély is vonzott, ugyanis – kis kitérővel – a főiskola óta a könyvek világában dolgozom. Horváth Árpáddal is egy könyvesboltban ismerkedtünk meg, ahol eladó voltam, és arról a sokszor elhangzó kérdésről beszélgettünk, hogy van-e jövője a nyomtatott könyvnek. Mindketten úgy láttuk: van. A közös munka során pedig bebizonyosodott, hogy – az egyébként széles körű magyar lelkiségi és világi kínálatban – igen nagy érdeklődés mutatkozik a jezsuita szerzők művei iránt. Közel harminc kötet megjelent már, amikor egy évvel ezelőtt a Jezsuita Könyvek, amely addig egy nagy kiadó egyik sorozata volt csupán, önállóan lépett ki a könyvpiacra. Izgalmas és tartalmas év áll mögöttünk. Köteteink ma már országszerte elérhetők az egyházi és világi könyvesboltokban, az interneten (www.jezsuitakonyvek.hu), és részt vettünk jeles hazai könyves rendezvényeken, így az Ünnepi Könyvhéten és a Szent István Könyvhéten is.

A növekedés, alakulás folytatódik. A szakkollégiumok példájára és tapasztalataira alapozva ugyanis hamarosan a könyv- és lapkiadás is világi munkatársak gondjára bízott önálló intézménnyé alakul, s Jezsuita Kiadó néven működik tovább. A könyvek melletti szenvedélyem a futás, ezért a kiadó munkatársi közösségének vezetésén kívül feladatomnak tekintem egy csapat, a jezsuita munkatársi váltó megszervezését is a jövő év valamelyik futórendezvényére. Végezetül a Jezsuita Könyvek karácsonyi újdonságai közül hadd említsem meg Mustó Péter, Nemeshegyi Péter és Szabó Ferenc atya egy-egy új kötetét, valamint azt a kiadványt, amelyet Ferenc pápa fiataloknak mondott beszédeiből állítottunk össze. S ha előretekintek, arról is örömmel számolhatok be, hogy 2015-ös könyvterveink az eddigiekhez hasonlóan bőséges évet ígérnek.

Tábori Kálmán


A R C ÉL

Jézus társaként Egyik kedvenc szentírási részem ez: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!” (Iz 40,1); és az Újszövetségben minden olyan példabeszéd és utalás, amely az Atya és az Úr Jézus emberszerető, irgalmas szívéről szól. Mit jelent nekem, hogy jezsuita vagyok? Jézus társának lenni a minden. Földi életem értelme és módja. Belegondolni és beleérezni abba, hogy az Úr Jézus nagy szeretettel és vággyal teljesíti az Atya kívánságát, hogy megmentse és szabaddá tegye az emberi lelkeket, életeket. Ebben a vágyban osztozni Jézussal, társaként ott, ahol éppen vagyok – számomra ez a jezsuita élet. Így ha néha egy-egy percre, órára átélhetem, hogy Jézus társa vagyok, már ez kimondhatatlan ajándék számomra a Jóistentől. Életem többi bukdácsolásához pedig kérem a Jóisten végtelen, kiengesztelő,

20

B A R Á TA I N K N A K

újjáteremtő, ingyenes szeretetét és irgalmát. A rend nagylelkűségéből az idén letehettem a provinciális atya kezébe fogadalmaimmal együtt mindazt, amim van és ami vagyok, hiszen minden a Jóistené – csak egyet kérve tőle, az ingyenes szeretetet, őt magát. Jezsuita munkáim mint apostoli megbízatá‑ sok: tanulmányok végzése Német- és Franciaországban, filozófiatanítás Szegeden, Kolozsváron és Gyulafeherváron, tercia Írországban, majd újra egyetemi lelkészi és adminisztrációs munka Marosvásárhelyen, valamint erdélyi ignáci lelkiségi csoportok kísérése.

P. Jakabos Barnabás SJ


A R C ÉL

A párbeszéd embere volt P. Bencsik József SJ emlékére 2014. október 22-én elhunyt Bencsik József jezsuita atya. 1921. november 2-án született Szegeden. Tanár édesapja korai halála után édesanyja hazaköltözött az elcsatolt bánáti Versecre, ahonnan a család származott. Innen 1934-ben kellett eljönniük, amikor – Sándor király meggyilkolására hivatkozva – Jugoszlávia kiutasított minden magyar állampolgárt. A középiskolát 1931 és 1942 között Versecen, majd Szarvason végezte, s végül a szegedi piarista gimnáziumban fejezte be. Amint írja, az „érettségi után egyből jelentkeztem a jezsuita rendnél, de az orvos lesoványodottságomra tekintettel várást kívánt. Mivel mindenképpen a papság után vágyódtam, a pécsi egyházmegyében kértem felvételt.” Egyházmegyés szeminaristaként Pécsen végezte el a hittudományi főiskolát 1942 és 1947 között, és ott szentelte pappá 1947-ben Virágh Ferenc püspök. Első papi évét Püspökszenterzsébeten töltötte. 1948-ban lépett be a Jézus Társaságába, és a noviciátust a budapesti Manrézában végezte. Innen internálták Jászberénybe. Megszökött, de elfogták, és a kistarcsai táborba vitték, ahol három évet töltött. Az internálás alatt P. Mócsy Imre vezetésével fejezte be filozófiai tanulmányait. 1950-ben Kistarcsán tette le első fogadalmait. Újra megszökött, de ismét elfogták, s börtönben és Kistarcsán töltött újabb éveket. 1953-ban szabadult. Csak fizikai munkát végezhetett – lakatosként és kőművesként, majd fűtőként dolgozott. Az 1956-os forradalom után egy éven át a bécsi magyar menekültek lelkipásztoraként szolgált 1957-től 1961-ig a római Gergely Egyetemen tanult teológiát. 1962-ben Stockholmban tette le ünnepélyes fogadalmait. Ezután külföldön lelkipásztori szolgálatot kapott: 1961 és 1991 között a svédországi Vaesterasban volt káplán. Tucatnyi nyelven beszélt folyékonyan: ez képessé tette arra, hogy bekapcsolódjon a bevándorlók lelkipásztori ellátásába és az ökumenikus párbeszédbe. 1991-től 1994-ig Németországban szolgált kisegítő lelkészként. Nyelvtudása miatt sokfelé kérték kisegíteni, így eljutott Ukrajnába, Oroszországba és Szerbiába is. Egészsége gyengülésével 2005 óta a jezsuiták unterhachingi otthonában élt. Temetése a német jezsuiták pullachi temetőjében volt október 29-én.

2014. tél

21


K am p án y

Önkéntesek az avasi Közös-Térben Már beszámoltunk róla, hogy miskolci, avas-déli jezsuita missziónk új lendületet kap a Közös-Tér (KÖT) program indításával. Ennek kiemelt állomása a Jezsuita Önkéntes Év miskolci beindítása, amelynek célja az elköteleződés a helyi apostoli szolgálataink megerősítésére a jezsuita lelkiségünket szerető fiatalok számára, az evangéliumi elköteleződés közösségi formájában. Azt szeretnénk, hogy az önkéntesek a jezsuita gimnázium és a plébánia programjaiban tudjanak aktívan részt venni, saját talentumaiknak megfelelően, és erre a tapasztalatra építve válhassanak az új program motorjaivá. Olyan feladatokat szeretnénk előnyben részesíteni, amelyeket lehet másokkal együtt végezni – elsősorban a jezsuita misszió már elkezdett munkái mentén –, és ahol látjuk a folytatást is. Íme, néhány példa: „Egy ajtót kinyitottam

önmagam számára, amelyen később már nem fogok tudni nem bemenni…”

• Részvétel az önkéntesek lakótömbjén belüli közösségi rehabilitációban. • A KÖT-programoknál cél a lakótelep lakosainak közösségfejlesztése, meghívva őket különböző sport- és kreatív ifjúsági Shäffer Ákos és kertészeti programokra. Sport: alapvetően délutáni és szombati szabad, udvari sportjátékok szervezése avasi kisgyerekek számára. Kreatív művészetek: képzőművészeti, tánc- vagy hangszeres csoportok alakítása. Ökokertészkedés: egy tucatnyi lakótömb számára ajánlunk fel közösségi megművelésre előkészített gyümölcsöst. • A „Lehetőségek Iskolája” keretében mentortanári feladat az általános iskola felső tagozatának elvégzéséhez szükséges egyéni tanuláshoz. • A jezsuita gimnázium önkéntes csoportjainak kísérése. • A jezsuita plébánia programjainak segítése, különösen is az évente megrendezendő nagy programé. Mindez önmagában is sok, de még többet ér, ha tudjuk, hogy velünk együtt most egyszerre több partnerprogram is indul az Avason, amelyekkel szeretnénk együttműködni. Egyházi, civil és városi programok valódi szinergiája valósulhat meg, ha tudunk egymást támogatva dolgozni az Avason. Olyan lehetőség ez, amely ma sokszor hiányzik hazánkban, egyházunkban. Ez valóban „kegyelmi idő”! P. Forrai Tamás Gergely SJ 22

B A R Á TA I N K N A K

provinciális


K am p án y

Mit csinálunk? Tanítás a Lehetőségek Iskolájában Felnőtt embereket segítünk hozzá a nyolc ál„Két hónapja foglalkozom felnőttalános megszerzéséhez. Tanítunk, illetve az tek oktatásával a Lehetőségek Isott tanuló mamák kisgyermekeire vigyázunk. kolájában az Avason. Olyan felnőtRészvétel szegény gyermekeken segítő tekkel, akik önhibájukból vagy azon programokban kívül kerültek olyan helyzetbe, Részt veszünk a Máltai Szeretetszolgálat Szimhogy most, évek múltán ülnek be fónia programjában, amely a környező iskolákaz iskolapadba. Ezek az emberek ban a hangszeres zene által segít olyan gyeéletük minden terén nagyon nehéz rekeknek, akiknek nemcsak zenetanulásra, de helyzetben vannak, sokszor a kiláigazi közösségi élményre sincs lehetőségük. tástalanság határán. Mégis vették a Az Avasi Közös-Térben korrepetálást tartunk bátorságot – mert ehhez az kell –, több tantárgyból. és elvégzik a nyolc osztályt. Ezért Idősek látogatása a Fényi Gyula gimnázitisztelet illeti meg őket. Örülök, um tanulóival hogy részt vehetek ebben.” A jezsuita gimnáziumban évek óta kötelező kilencedikben a szeretetszolgálat. Ennek Göde Edit egyik módja egyedül élő avasi időseknél a takarítás, bevásárlás és beszélgetés. A gyerekek önként jelentkeznek erre a feladatra, sokan érettségiig folytatják ezt a szolgálatot. Közösségi kert a jezsuita gimnázium alatt A gimnázium alatti bozótos területen hamarosan egy közösségi kertet alakítanak ki. Jelenleg a tervezési és előkészítési munkákban segítünk. Verebes Adrienn

Vállaljon Ön is részt az önkéntesek munkájából! Támogatását egy felelősségteljes generáció nevelésére fordítjuk. Jézus Társasága Alapítvány Számlaszám: 11100104-18064333-12000007


léséhez e v e ln e f ió c á r s gene e lj e t g é s s lő le nek i t t Egy fe o t a d a i m a adjon, l ó b b a i k n e d min kozos-ter.h0u7 333-120 0 0 0 4 6 0 8 -1 4 0 1 0 0 a ” 111 „JTA Barátaink gyarországi Rendtartomány ga Ma Jézus Társasá


Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.