Péli Barna: Sátánfarka / Barna Peli: Satan's Tail by Horizont Gallery

P É L I S Á T Á N 1

B A R N A F A R K A

Ines Doujak osztrák művész Juan Carlos, volt spanyol királyról készült szobrát visszavonják

a kiállításról, mert a barcelonai MACBA-ba nem kerülhet olyan alkotás, ami a volt államfőt szodómia közben ábrázolja.

A tavalyi év során többszáz szobor „bukik meg” Ukrajna-szerte, miután az oroszellenes politikai

szélirány hirtelen a szocialista múlt ottmaradt emlékművei ellen fordul. A ledöntött bronz Leninek karja, lába vagy felsőteste x Hrivnya / kilóért eladó.

A közel-keleti diktátorok szobrai szintén repülnek az ottani rendszerváltásokkal, hogy később

ugyanezen államok területein az UNESCO világörökségi védelme alatt álló szobrok essenek immár a terrorizmus áldozatául.

Alexandra Pirici és Manuel Pelmus a Tate Liverpool Elképzelt múzeum című (2015) kiállításának

bezárása után eljátszák a 2053-as évet, amelyben a kiállítások és a művek eltűnése (elpusztulása?) után a (túlélő?) emberek saját testükkel elevenítik meg (to enact) az egykori műtárgyak kódolt üzeneteit.

× A Skopje 2014-projekt tucatjával foglalkoztat szobrászokat, akik Nagy Sándorokat és Philipposzokat faragnak, hogy a balkáni állam (Macedónia) országimázs-építés címén és a görögöket megszégyenítő módon változtassa át főtereit a la antiquité.

Felröppen a hír, hogy Rodosz szigetére újraépítenék az ókori világ hét csodája közé sorolt kolos�-

szust, hogy gyarapodjon a turizmusból származó bevétel a válságban szenvedő görögöknél; de így jár el Szöul városa is, amely zenélő szobrot emel a Gangnam Style-nak.

A német Fridericianum Spekuláció a Névtelen Anyagokról (2014) kiállítása csak úgy sziporkázik

a rengeteg „analóg módon” színpadra vitt, ámde a virtuális képalkotás retina display követelményének megfeleltetett szobroktól.

A Chapman fivérek állítják össze a fellépők listáját a szigetországi All Tomorrow’s Parties idei

kiadására, azok a YBA művészek, akik életnagyságú náci/zombi szobrokkal hirdették meg pár éve a rossz embereknek szóló rossz művészetet. A gyorshírszerű, kiragadott felsorolásból két megfigyelés körvonalazódik: 1. ’00 után meglehetősen kitett éveket él az alakos szobrászat. Előszeretettel vonja hatósugarába a las vegasi esztétika az interaction & sensation kettős kulcsszava a direkt pusztítás vagy épp ellenkezőleg » a visszafele néző, hamis patina az állami giccs / profiteer Disneypark a CGI; és 2. visszaköltözik belé a rituálé, amely egyfajta szimbolikus, ha nem egyenesen mágikus visszfényben mutatja meg a szobrászat máig megőrzött jelentőségteljes státusát.

Minden ellentétes irányú előrejelzéssel 1 szemben – hogy az emlékmű logikájától nehezen függetleníthető szobor2 majd észrevétlenné válik a szemünk előtt – úgy tűnik, az „installáció utáni szobrászat” még mindig tartogat valami teljesen széttartó és nehezen megragadható je ne sais quoi-t. Nemhogy eltűnő, sokkal inkább feltűnő jelenség, ahogy a példák mutatják, mind a politikai reprezentáció glokális arénájában, mind a köztéren, mind a múzeum falai között. A figyelem központjaiban hol cenzúrába ütközik, hol egyfajta szekuláris voodoo gyakorlatok eszközeként használják 3 , hol a digitális kultúra mutatja meg általa a fizikai oldalát. Morális/politikai közvetítő erejét kultúrarombolók és a populista manipulátorok is egyaránt (újra) felismerik és használják. A figuratív szobrászat azonban, hiába tér vissza újkonzervativizmusba csomagolva, nem ugyanazért érdekes mint a modernizmus „szakadármozgalmában”, hanem (a 2006 óta egyre erősödő social turn 4 óta) a felértékelt társadalmi kontextus mezején is meg kell megbirkóznia az értelemadással. Ez pedig az olyan régi eszméknek a feléledésével is együtt járhat, amelyek szintén testként képzelték el az emberek közösségét (a társadalmat); és amelyek révén az olyan absztrakt fogalmak mint a nemzet, ország vagy akár területi egység is kollektív testként jelenhetett meg 5 . (Mint a Leviathan óriása, aki a társadalmi szerződést osztó sok tagból álló mesterséges Egy). Ez az ábrázolástípus történetileg jó ideig csak a groteszk vagy a humor birodalmában garázdálkodhatott – például a korai szatirikus lapokban –, a fenségesség esztétikai tartományába csak jóval később nyerve belépőt. A kortárs művészetben ezek a jelölők ismét felbukkannak: egy nemzet társadalmi karakterének, egy politikai eszme karrierjének megjelenítése gyakran konkrét „politikusi profilt” kap, ahogy Marcus Harvey szobrainak visszatérő arca Margaret Thatcher. De mondhatnánk Ryan Trecartin videóit is, amelyben hús-vér nők személyesítenek meg kompozit országneveket: Globális Korea, Észak-Amerika Korea, Mexico Korea, USA Korea, Brit Korea, Általános Dél-AmeriK, Argentin Korea, Irán@-vájc Korea, Nem-Lokalizált Korea, Magyar Korea, BRAZIL TÉR, Post-Kanadai Visszavett Korea, Izrael Korea, Másik Görög Korea, Örmény Korea, stb. A hazai alkotók közül Péli Barna az a művész, aki par excellence szobrászati tömegekkel hozza működésbe ezt a logikát. Eljárása nem racionális döntések sorozatára épül, hiszen nem a konceptuális művészek eljárásával közelíti meg a problémát; sokkal inkább sajátosan megfordítva a szobrászat elsődleges anyagából indul ki: a test mint médium által kifejezhető pszichodinamikák mozgósításával. Figurái közösségekben léteznek, magukat folyton a Másikhoz mérve találják fel különböző helyzetekben és ez által tételeződik inherens politikai minőségük. Politikai, amennyiben az erőteljes karakterű figurák „a közösségek pszichopolitikai irányításának művészetét” mutatják be és amennyiben egymás közti „akcióikat az ambícióközpontok között húzódó feszültségbeli különbségek indítják be” (Peter Sloterdijk).

1 „Semmi nem annyira láthatatlan ebben a világban, mint egy emlékmű. Kétségtelenül azért emelik őket, hogy láthatóak legyenek – sőt, hogy magukra vonzzák a figyelmet. De ugyanakkor átitatja őket valami, ami taszítja a figyelmet.” Robert Musil: Emlékművek. In Robert Musil válogatott művei. Próza, dráma. Fordította Bán Zoltán András. Pozsony, 2000, Kalligram Könyvkiadó, 33 2 Rosalind Krauss: Sculpture in the expanded field. October, Vol. 8. (Spring, 1979) , pp. 30-44 3 a közelmúltbéli hazai események közül a hungarocell Orbán-szobor voodozása 4 Claire Bishop: The Social Turn: Collaboration and Its Discontents. 178. ARTFORUM, 2006 5 The Offended Hungária. A study by Katalin Sinkó. War of Memories. a Guide to Hungarian Memory Politics, Trazit, 2015.

Péli rendszeresen megváltoztatja az alakok egymáshoz képest való elhelyezkedését, így viszonyaik, ahogy maguk az egyes szobrok is (amik a műterembe visszatérve szintén átalakulnak) elébe mennek az állandóságnak és felgyorsítják a szobrok történelmi emlékezetére általánosan jellemző longue durée-t.

A statue – made by the Austrian artist Ines Doujak – was withdrawn from an exhibition at the

MACBA (Barcelona), because it depicted the former King of Spain being sodomized. The director of the museum also resigned after the incident.

Due to the violent anti-Russian attacks in Ukraine, the world saw a significant number of “Lenin-

falls” last year. The attacks were directed at the remaining monuments of leaders of the Soviet era. Cloven parts of Lenin statutes were offered on sale per kilo, just like in a butchery.

Statues erected to Middle-Eastern dictators were toppled down parallel with regime changes.

While later, on the same territories, sculptures under UNESCO World Heritage protection were destroyed by terrorists.

× Following the closure of ‘An Imagined Museum’ - an exhibition at Tate Liverpool - artists Alexandra Pirici and Manuel Pelmus orchestrated ‘2053: A Living Museum’ - a group performance that called the public to personate removed artworks as an act of remembrance, and to perform the ones that are on display.

× The ostentatious ‘Skopje 2014’ project employs dozens of sculptors and places numerous statutes of Alexander the Great or King Philip II all over Macedonia in an effort of domestic identity-building and to annoy the Greek.

News emerged on the island of Rhodes about the local authorities planning to reconstruct the

Colossus – one of the 7 Wonders of the Ancient World – in order to foster tourism in crisis-ridden Greece. In need of a similarly distinctive landmark, the city of Seoul erected a singing statue to 2012 Korean mega hit ‘Gangnam Style’.

‘Speculation on Anonymous Materials’ – an exhibition at the Fridericianum was crowded with stat-

ues presented in an “analogue way”, but adapted to retina display, a criterion valid in digital image processing.

× This year’s edition of ‘All Tomorrow’s Parties’ is curated by the Chapman brothers - notorious YBAs, who, with their life-sized Nazi and zombie sculptures announced bad art for bad people. Two observations outline from the randomly selected news listing: 1. after ’00 figurative sculpture becomes highly exposed and at once it is driven by the forces of Las Vegas aesthetics the double motto of interaction & sensation deliberate elimination or on the contrary » retrograde, fake nostalgia and patina national kitsch / profiteer Disneypark CGI 2. it is again inhabited and encompassed by ritual, which hands a symbolic and magical contour to the genre of sculpture that has managed to successfully preserve its relevance throughout its long history. 7

Despite all conflicting predictions1 – like that sculpture which appears to be inseparable from the logic of the monument 2 will fade before our eyes – ‘sculpture after installation’ did preserve a certain je ne sais qua. It is not a disappearing, but a rather re-appearing invigorated phenomenon in the domestic arenas of political representation and that of public spaces and museums, as it was demonstrated by the instances mentioned before. In the centers of attention, sculpture encounters censorship, becomes instrumentalized 3 or supplies digital culture with a physical form. Its political and moral mediating powers are recognized by evil destructors of culture and populist PR managers alike. Figurative sculpture today, may it return vainly, re-wrapped in neo-conservativism, however, does not appeal for the same reasons as it used to in the schismatic movement of Modernism. Since the ever intensifying social turn (which is often originated from 2006 4) sculpture is compelled to battle in order to resonate meaning on the field of revaluated social context. Simultaneously to this re-appearing in a changing arena, past conceptions seem to resurrect, which claim society to be a unified political body 5. Through such ideas, the rendering of a ‘corporeal’ form to abstract notions like the nation, country or territorial entity becomes possible. Like the monster of Leviathan, the polynomial divider of the social contract that is still artificially One. This representational form was confined to roam within the constraints of the grotesque and humorous – such as the early satirical papers – until later when it gained admittance into aesthetic realm of the sublime. These signifiers emerge in contemporary art afresh: the socio-cultural characteristics of a nation or the representation of the disputed carrier of a political idea often receive an actual “political profile”: as it is the case in Marcus Harvey’s exploitation of Margaret Thatcher’s face on his sculptures. Furthermore, we may look at the videos of Ryan Trecartin, in which real women personify composite nations with a critical edge, such as: Global Korea, North American Korea, USA Korea, British Korea, General South AmeriK, Argentine Korea, Iran @ -itzerland, Non-Localized Korea, Hungarian Korea, BRAZILIAN SPACE, Post-Canadian Retriever Korea, Israel Korea, Other Greek Korea etc. Among local artists, Barna Péli actuates this logic in sculptural volumes par excellence. Although his practice does not imply a pre-thought conceptual method or direct portrayal, the magic of politics still happens along the way. Péli’s biggest strength lies within the medium itself: by grasping the characteristics of bodily expressions a variety of psychodynamics approach the surface. Instead of stand-alone monoliths, his figures are generally involved in group activities, where individual characters can be seized in the face of the Other with whom they struggle, neglect, face, kick, twist, torture or look down onto. What a newly found humanism! Péli’s sculptures’ inherent political qualities are revealed, given that politics is understood as the art of exercising power through psychopolitical manipulation.

1 ‘There is nothing in the world more invisible than monuments. They are no doubt erected to be seen – indeed, to attract attention; yet at the same time something has impregnated them against attention.’ Robert Musil: Selected Works: Monuments. Bratislava, 2000, Kalligram Press, p. 33. 2 Rosalind Krauss: Sculpture in the expanded eld. October, Vol. 8. (Spring, 1979) , pp. 30-44. 3 Recent affairs in Hungary including the voodoo practices with the prime minister, Viktor Orban’s statue made of ‘Hungarocell’ (polystyrol). 4 Claire Bishop: The Social Turn: Collaboration and Its Discontents. 178. ARTFORUM, 2006 5 The Offended Hungária. A study by Katalin Sinkó. War of Memories. a Guide to Hungarian Memory Politics, Trazit, 2015.

According to the “Péli-method”, the position of the figures, their reaction to each other and even their physical selves are subject to constant change, which often horns into the duration of the exhibition and arrives at the artist’s studio, thus eliminating the longue durée characteristic of historical memory of sculptures.

PÉLI Barna 1972

TANULMÁNYOK І STUDIES 1994–2000 – Magyar Képzőművészeti Egyetem, Szobrász szak EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK І SOLO EXHIBITIONS 2014 – Fraktális tévedés – Higgs Mező, Budapest 2014 – Gentlemen’s Agreement – Parthenon Fríz terem, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest 2013 – Szocmózis – Dovin Galéria, Budapest 2011 – Vastag tej – Dovin Galéria, Budapest 2010 – Art Fair Budapest (Dovin Galéria), Budapest 2009 – Szárnyas polip – Dovin Galéria, Budapest 2008 – Az utolsó kínai (Galbovy Attilával) – Tűzraktér, Budapest 2006 – Urnamentál (Kovách Gergővel és Galbovy Attilával) – Tűzraktér, Budapest 2006 – Sakk klinika (Galbovy Attilával) – Factory, Krems, Ausztria 2005 – Műszaki történet (Galbovy Attilával) – Stúdió Galéria, Budapest 2004 – Delegáció (Kovách Gergővel és Galbovy Attilával) – Trafó Galéria, Budapest 2002 – A nagy Júdásfüle (Galbovy Attilával). – MEO, Kortárs Művészeti Gyűjtemény, Budapest 2001 – Torma (Galbovy Attilával) – Kis Varsó (Hajós u. 41.), Budapest 2001 – Mánus (Galbovy Attilával) – Kis Varsó (Hajós u. 41.), Budapest CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK І GROUP EXHIBITIONS 2014 – Halálos természet – MODEM, Debrecen 2013 – Artplacc Kortárs Művészeti Fesztivál (Dovin Galéria), Tihany 2013 – Art On Lake – Art Moments Budapest, Városliget, Budapest 2013 – Középkezdés (Galbovy Attilával és Bucsi Árpáddal) – Stúdió Galéria, Budapest 2013 – Art Market Budapest (Dovin Galéria), Millenáris, Budapest 2013 – Mi a magyar? Kortárs válaszok. Műcsarnok, Budapest 2012 – Art Paris Art Fair (Dovin Galéria), Párizs, Franciaország 2012 – Art Cologne (Dovin Galéria), Köln, Németország 2011 – Tüneti jelenlét, Dovin Galéria, Budapest 2011 – Artplacc Kortárs Művészeti Fesztivál (Dovin Galéria), Tihany 2009 – Retesz – Dovin Galéria, Budapest 2009 – Pixelek – Ernst Múzeum, Budapest 2008 – Kiutak. Utazó propaganda kiállítás 2008 – Új senior tagok – Stúdió Galéria, Budapest 2007 – Rest in Peace – Tűzraktér, Budapest 2006 – @rc. Budapest 2005 – Káosz. A művészet káosza / A káosz művészete – Dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros 11

2005 – Nyitó kiállítás – Tűzraktér, Budapest 2003 – Rosszcsontok – Műcsarnok, Budapest 2003 – Plastica Dreams. Szobrászat az installáció után – Műcsarnok, Budapest 2003 – After dreams – Hattyúház, Pécs 2003 – A képtár új szerzeményei – Paksi Képtár, Paks 2001 – Szobrászaton innen és túl – Műcsarnok, Budapest 2001 – Krém (Nyitókiállítás) – MEO, Kortárs művészeti Gyűjtemény, Budapest 2001 – Húsz éves a Beszélő – Zríny Nyomda üzemcsarnoka, Budapest 1998 – Sylvie Moreau Galéria – Beszterce, Szlovákia 1997 – Per se. Sylvie Moreau Galéria – Kolozsvár, Románia 1997 – Csapó. Budapest Galéria kiállítóháza, Budapest 1995 – Gesztus. – Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay terem, Budapest 1995 – Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjasok kiállítása – Ernst Múzeum, Budapest MŰVEK KÖZ- ÉS MAGÁNGYŰTEMÉNYEKBEN WORKS IN PRIVATE COLLECTIONS AND INSTITUTIONS Dunaújvárosi Kortárs Képzőművészeti Intézet, Dunaújváros MEO – Kortárs művészeti Gyűjtemény Paksi képtár, Paks Spengler Katalin - Somlói Zsolt gyűjteménye DÍJAK І AWARDS 2004 – Derkovits-ösztöndíj 2004 – Herczeg Klára-díj (junior díjazott Galbovy Attilával) 2000 – Herman Lipót díj

BIBLIOGRÁFIA І BIBLIOGRAPHY Dékei Krisztina: Végtelen történetek. Péli Barna: Fraktális tévedés. Magyar Narancs, 26. évf, 31. sz. Kocsis Katica: Tarkóhoz szorított vízipisztoly. Péli Barna: Fraktális tévedés. prae.hu, 2014.07.07. Rieder Gábor: Halálszag és irónia. Halálos természet, Modem. Flash Art blog, 2014.02.04. Nemes Z. Márió: A bolond fogadóbizottság nem talál szavakat. Péli Barna Szocmózis című kiállításáról. Új Művészet, 2013/7. Kosinszky Richárd: Szocmózis: szituációs játékok egy térben. artportal.hu, 2013.05.28. Vincze Barbara - Pallag Zoltán: Szívd fel a paprikát! origo.hu, 2012.08.05. http://inexhibitionblog.blogspot.com/2011/11/sakkrendelo-in-dovin.html Grecsó Krisztián: A mi családi életünk. Balkon, 2010/2 Győry László: Az utolsó kínai. Balkon, 2009/1 Mélyi József: Embertelen szobrok. ÉS LIII. évfolyam 47. szám, 2009. november 20. Kovács Bálint: Nagy felbontás. Pixelek, Ernst Múzeum. revizoronline.hu Paksi Endre Lehel: A szerző meglátja a műben a szobrászat értelmét felviláglani és terjeszteni kezdi azt. exindex.hu, 2006.04.20 Petrányi Zsolt: Káosz. exindex.hu, 2005. június 12

Százados László: Jár az agyuk. Műértő, Budapest 2004/2 7. o. Erdősi Anikó: A lehető legrövidebb időn belül a legtöbb megjósolhatatlan döntés. exindex.hu, 2004.02.16. Süvecz Emese: A rosszcsontság vagy a kritikai közösségek hiánya az, „ami kínos, és önmagában annyira öngyilkos”? válasz a Rosszcsontok című kiállítás kapcsán. exindex.hu 2004.01.15. Black&decker: Bárány, felhők. Rosszcsontok. Balkon, Budapest, 2004/1, 2 33-35. o. Romek Dóra: Delegáció. Új Művészet, 2004/4 30-31. o. Szövényi Anikó: NSAL szörf Rosszcsontok, Műcsarnok. exindex.hu, 2003.12.29. Fejős László: A képtár új fejleményei. Echo, Pécs, 2003/3 Dékei Kriszta: A zöld könyv. Galbovy Attila - Péli Barna: A nagy júdásfüle. exindex.hu 2002.04.09. Bán Zsófia: Tárlatvezető. Na gyerekek láttatok-e már júdásfülét? Műértő 2002/4, 6. o. Dékei Kriszta: 20 év festői kor-képe. Beszélő, 2001/12 Forian Szabó Noémi: Sakkrendelő, Balkon, Budapest 2001/5, 9-14. o. Szabó Ádám: Szobrász diploma 2000. A Képzőművészeti Egyetem végzős hallagtóinak kiállítása. Új Művészet, Budapest, 1997/10-11, 33-36. o.

IMPRESSZUM | IMPRESSUM

PÉLI BARNA: SÁTÁNFARKA | BARNA PÉLI: SATAN'S TAIL 2015.12.09—2016.01.06. Kiadó | Publisher: © HORIZONT Galéria | HORIZONT Gallery H-1066 Budapest, Zichy Jenő u. 32. www.horizontgaleria.hu © PÉLI Barna Szöveg | Text: © NÉMET Szilvi Fotó | Photo: © NÉMET Szilvi, © PÉLI Barna Nyomda | Printed by: Gabbiano Print Budapest, 2015.