Éjféli Kiáltás 2016 május

ste volt. Célhoz értünk, egy kis községhez Brazília észak-keleti részén. Elõadást kellett ott tartanom Jézus visszajövetelérõl, a végidõkrõl és a keresztyéni magatartásról. A pásztor rövid bevezetõt mondott, és aztán hirtelen kijelentette: «Ma este eljöhet az Úr Jézus, mert az égboltot felhõk takarják!» Nem sok hiányzott, hogy hangosan fel ne nevessek, de aztán csendben maradtam. 40 éves missziós szolgálattal a hátam mögött ugyanis sok mindenhez hozzászokhattam már. De ez a dolog a felhõkkel valahogy sokkoló volt; rámutatott a keresztyén vezetõk körében is jelenlevõ tudatlanság fokára.

Brazíliában hónapokon át kék az ég, úgyhogy az ország száraz félsivataggá válik. Valószínûleg ezért említette a pásztor a felhõket. A hívõk elragadtatásáról szóló klasszikus igehelyre utalt tulajdonképpen: «… azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhõkön az Úr fogadá-

E

sára a levegõbe, és így mindenkor az Úrral leszünk» (1Thessz 4,17). A kérdés, ami itt felvetõdik, a következõ: Az elragadtatás egy felszálló repülõgéphez hasonlóan történik-e, amely fokozatosan eltûnik a felhõkben? Érdemes elgondolkodni ezen a témán: «Felhõk a Bibliában», és közben Isten nagyságát szem elõtt tartani.

A 2Móz 13,21-ben ezt olvassuk Izráel népérõl, melyet Isten kivezetett Egyiptomból: «Az ÚR pedig elõttük ment nappal felhõoszlopban, hogy vezesse õket az úton, éjjel meg tûzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek.» Itt valóban Istennek bizonyos látható jelenlétérõl van szó, amint a 2Móz 14,24 is világosan tudtul adja: «A hajnali õrségváltás idején rátekintett az ÚR a tûz- és felhõoszlopból az egyiptomiak táborára, és megzavarta az egyiptomiak táborát».

Isten védelmezte Izráelt, és megbüntette az egyiptomiakat: «Ekkor

elindult az Isten angyala, aki Izráel tábora elõtt járt, és mögéjük ment.

Elindult az elõttük levõ felhõoszlop is, és mögéjük állt. Odament Egyiptom tábora és Izráel tábora közé, és az a felhõ, amely világítani szokott éjjel, sötét maradt, ezért nem közeledtek egymáshoz egész éjszaka» (2Móz 14,1920). Isten Maga letekintett a felhõbõl az egyiptomiakra, és természetfeletti módon beavatkozik, hogy az ellenség támadását megakadályozza, és világossá tegye, hogy Õ Izráel mellett harcol (25. v). A kritikusan gondolkodók kedvéért még kiemeli a Szentírás: «Így szabadította meg az ÚR azon a napon Izráelt Egyiptom hatalmából. És látta Izráel az egyiptomiakat holtan a tenger partján» (30. v). Mindenki láthatta, és csodálkozhatott rajta, milyen csodálatos módon szabadította meg Isten Izráelt az egyiptomiak kezébõl.

Ez az isteni felhõ azt jelentette, hogy Isten a mindenütt jelenvalóságát egy

5

Éjféli Kiáltás 2016 május

5

CÍMLAPON

(2Kr 2,5-6). Salamon felismerte az igazságot. Már 3.000 évvel azelõtt, más népek a napot, állatokat, fákat és köveket istenként imádtak, de Izráel tudta, mi az igazság: Minden, amit látunk, csak Isten teremtménye, de nem Maga Isten.

Isten mérhetetlenül nagyobb az univerzumnál, amely nek sugarát 70 milliárdnyi fényévre becsülik, Napunk átmérõje 1.392.000 km, ez 109-szer nagyobb a Földénél (12.756 km), a Holdunké pedig 3.476 km. A Föld és a Hold közti távolság 384.400 km, a Nap tõlünk 149.600.000 km távolságban van. A fény a naptól hozzánk (a fénysebesség különben 299.792,458 km/másodperc) 8 perc és 19 másodperc alatt ér el. Ahhoz, hogy egy fénysugár a Napot megkerülje, 14,6 másodpercre lenne szüksége.

Ezek a számadatok segíthetnek megérteni a VY Canis Majoris szuperbolygó adatait. Ennek megkerüléséhez a fénysugárnak 8,5 órára lenne szüksége. Ennek jobb megértéséhez, képzeljük el, hog y repülõgéppel megkerüljük a Napot 900 km/óra sebességgel. Ehhez egy félévre lenne szükségünk, a VY Canis Majoris megkerülése azonban 1.165 évig tartana.

A fénysugárnak a Nap megkerüléséhez 14,6 mp, ennek a bolygónak a körbejárásához pedig 8,5 óra lenne szükséges. Ha a Földet egy eurós érmeként képzeljük le, akkor a VY Canis Majorist mellette egy 10 km átmérõjû óriás golyóként kell elképzelnünk. És ha a VY Canis Majoris egy kézilabda lenne, akkor mellette a Földet porszemnél is kisebbnek képzeljük el.

Vannak tehát napok, amelyek milliószor nagyobbak, és milliószor erõsebben fénylenek, mint a mi Napunk.

A csillagászok ismernek néhány ilyen szuperbolygót. Ilyen az Eta Carinae, Beteigeuze, HR 5171 A, Antares A, V 354 Cephei, Cassiopeiae, R 136a1 és a Mira. Ha a Napunkra vetett egyetlen pillantás is elvakít, mit jelente a milliószor erõsebb VY Canis Majorisra vetett pillantás? És mindez Isten teremtése! Ezért írja az apostol: «Övé egyedül a halhatatlanság, aki megkö-

8

Éjféli Kiáltás 2016 május

zelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen!» (1Tim 6,16). Jézus Krisztusról pedig ezt olvassuk: «…ezekben a végsõ idõkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Õ Isten dicsõségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bûneinktõl megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült» (Zsid 1,2-3).

Az Úr Jézus az Õ dicsõségének kisugárzása, az Õ lényének pontos kifejezése. Ezért kérdezte Jézus a kételkedõ tanítványait: «Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát?» (Jn 14,9). Egy másik helyen ezt olvassuk: «Jézus felemelve a hangját ezt mondta: „Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; és aki lát engem, az azt látja, ak i elküldött engem» (Jn 12,4445). Minden, amit Jézus mondott, ahogyan cselekedett, és végül, amit értünk tett, pontosan visszatükrözi Isten szívét, lényét és szándékait.

Milyen csodálatos ez!

Ahelyett, hogy Isten idõtõl független, felfoghatatlan nagyságán töprengenénk, tekintsünk inkább Jézusra.

Akkor tudni fogjuk, mi a szeretet, az irgalmasság és az áldozatkészség. Az Úr Jézus az Atya nevében beszélt: «Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.

Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is» (Jn 14,1-3).

Jézus Krisztus emberi alakban Isten erejének közvetítõje is. Mit jelent ez? Lássunk egy példát: Az óriási brazil vízi erõmûben, az Itaipuban, az Iguassu vízesés közelében a 20

turbina egyenként 700 megawatt áramot termel. Az feszültség kezdetben 6600 volt. Onnan feltranszformálva 345.000 voltt a l vezet ik tová bb, és a fontos ipari létesítményekhez 138.000 volttal érkezik. Egy része a városok és telekülések felé áramlik más része csak 13.800 volttal, ami 5.000 - 10.000 háztartásban oszlik szét egyenként 110 – de várostól függõen – 230 volt feszültséggel. Tehát az áramerõsséget át kell alakítani, mi lenne, ha a 13.800 volt közvetlenül érkezne egy háztartásba? Biztosan minden megégne. Hasonló dolog történne, ha Isten közelébe kerülnénk. Érzékeink nem viselnék el, és azonnal meghalnánk. Ezért kell a Jézus Krisztus közbenjárásával kapnunk Isten megtartó erejét, Õ általa kerülhetünk Isten jelenlétébe. Amit egykor Mózes láthatott, az Isten mennyei dicsõségébõl egy kis rész lehetett – és az senki más nem volt, mint Jézus Krisztus emberré válása elõtt (vö. Fil 2,6-9).

Istennek ez a részben lát ható jelenléte betöltötte késõbb a Templomot is: «Amikor a papok kijöttek a szentélybõl, felhõ töltötte be az ÚR házát, úgyhogy a papok a felhõ miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az ÚR dicsõsége betöltötte az ÚR házát» (1Kir 8,10-11).

Istennek ezt a dicsõséges jelenlétét természetesen nem lehet a maga valóságában leírni, azzal közvetlen, személyes kapcsolatban kell lenni.

Hasonló volt az a helyzet is, amikor Jézus a vámháznál megszólította Mátét, a vámszedõt, és felszólította, hogy kövesse (Mk 2,14). Máté azonnal felfogta, hogy egészen rendkívüli személy szólította meg, mert «az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az õ dicsõségét» (Jn 1,14).

Jézus szolgai formát öltött fel, amikor emberré lett (Fil 2,6), de a megdicsõülés hegyén a mennyei dimenzió megnyílt: «És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. És íme, megjelent elõttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal… Még beszélt, amikor íme, fényes felhõ ár-

CÍMLAPON

nyékolta be õket, és hang hallatszott a felhõbõl: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!» (Mt 17,2-3.5). Négy rendkívüli dolog történik itt: Jézus mennyei dicsõségben ragyogott, mint a nap. – Ez olyan fény, olyan energiaforrás, amelyet mi nem ismerünk. – Aztán megjelent Mózes és Illés, és Jézussal beszélgettek. Közben a «jól ismert» felhõ, Isten jelenléte, körülvette az egész hegytetõt, és felhangzott Isten szava. Micsoda felemelõ pillanat!

Nem véletlen, hogy Jézus Krisztus ragyogott, mint a nap. A Jelenések könyvében olvashatunk a mennyei Jeruzsálemrõl: «Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsõsége világosította meg, és lámpása a Bárány» (Jel 21,23).

Izráel a Sínai hegyen történelmének és különös létrejöttének fontos szakaszát élte meg. Ott történt az egyszeri, megismételhetetlen dolog, ami Izráelt minden más nép közül kiválasztotta. Ezt Isten Maga is isteni bizonyítéknak nevezte: «Kutasd át a régi idõket, amelyek elõtted voltak, attól fogva, hogy embert teremtett Isten a földre, az ég egyik szélétõl a másik széléig, történt-e ilyen nagy esemény, vagy hallott-e valaki ehhez foghatót?! Volt-e olyan nép, amely hallotta a tûz közepébõl szólani Isten szavát, és mégis életben maradt, mint ahogyan te hallottad? Vagy volt-e olya n isten, a melyik megpróbált elõállni, hogy kivegyen egy népet a többi nép közül próbatételekkel, jelekkel és csodákkal, harcok árán is, erõs kézzel és kinyújtott karral, nagy és félelmes tettekkel, ahogyan veletek megtette mindezt Istenetek, az ÚR Egyiptomban, a szemetek láttára?...

Tudd meg azért ma, és szívleld meg: az ÚR az Isten fenn a mennyben és lenn a földön, nincs más» (5Móz 4,32-34.39).

A Sínai hegyen történt hatalmas esemény aláhúzta Isten jelenlétét, és Mózessel folytatott különös beszélgetését. Ez a rendkívüli kezdet arra szolgált, hogy Izráel kiválasztásának

10 Éjféli Kiáltás 2016 május

komolyságát «minden nép elõtt» nyilvánvalóvá tegye: «A harmadik napon virradatkor pedig mennydörgés, villámlás és sûrû felhõ támadt a hegyen, és igen erõs kürtzengés. Ekkor megrémült az egész nép a táborban.

Mózes pedig kivezette a népet a táborból Isten elé, és õk megálltak a hegy lábánál. A Sínai-hegy egészen füstbe borult, mert leszállt rá tûzben az ÚR. Füstje úgy szállt föl, mint a kemence füstje, és az egész hegy nagyon rengett. A kürt zengése egyre erõsebben hangzott. Mózes beszélt, és az Isten mennydörgésben felelt neki» (2Móz 19,16-19).

Ezek a kü lön leges események nagy hatással voltak Kánaán népére, és megfélemlítették õket (vö. 4Móz 14,11-16). Ezt Rahab kommentárja is bizonyítja, amikor a két izráelita felderítõt védelmébe vette: «Tudom, hogy az ÚR nektek fogja adni ezt a földet, hiszen rettegés fogott el bennünket, és remeg tõletek mindenki, aki ezen a földön lakik. Mert hallottuk, hogyan szárította ki az ÚR elõttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy a Jordánon túl, mit tettetek Szíhónnal

és Óggal, az emóriak két királyával, akiket kiirtottatok. Amikor ezt meghallottuk, megdermedt a szívünk, és még a lélegzete is elállt mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Istenetek, az ÚR az Isten fönn a mennyben és lenn a földön» (Józs 2,9-11). A hatalmas moábita király, Balak, félelme, valamint a midián vének rettegése, amikor Bálám prófétát minden áron el akarták hívatni, hogy megárkozza Izráelt (4Móz 22-24), érzékelteti a mindenható Istentõl való félelmüket.

A felhõoszlop jelölte ki az idõpontokat és a pihenõk helyét a pusztai vá ndorlá s sorá n. « A z Ú R ped ig elõttük ment nappal felhõoszlopban, hogy vezesse õket az úton, éjjel meg tûzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek» (2Móz 13,21; vö. 5Móz 9,15-23). Isten vezette és oltalmazta Izráelt, mint a pásztor a nyáját. A felhõ- és tûzoszlop mozgásával tanította õket engedelmességre, kitartásra, bizalomra és készségre. Ez a leírás ízelítõt ad abból az idõbõl, amikor Isten a Sion szent hegyén fog lakozni a Maga teljes dicsõségében, amikor a föld újra összekapcsolódik a mennyei dimenzióval: «…akkor te-

Már 3.000 évvel azelõtt, hogy más népek a napot, állatokat, fákat és köveket istenként imádtak, Izráel tudta, mi az igazság: Minden, amit látunk, csak Isten teremtménye, de nem Maga Isten.

remt az ÚR a Sion-hegy egész területe és a gyülekezet fölött nappal felhõt és ködöt, éjjel pedig lángoló tûz fényét.

Mindezek fölött az ÚR dicsõsége lesz az oltalom» (Ézs4,5). Pünkösdkor a kettõs tüzes nyelvek azért jelentek meg a tanítványok fölött, hogy Isten különleges jelenlétét és lakozását minden hívõben láthatóvá tegyék (ApCsel 2,3).

Ezékielnél is olvashatunk arról, hogy Isten dicsõsége felhõben jelenik meg: «Láttam, hogy forgószél jött észak felõl, nagy felhõvel és egymást érõ villámlással, körülötte fényözönnel. A közepébõl, a villámok közül mintha ezüstös csillogás tündöklött volna» (Ez 1,4).

Ezékiel hatalmas profetikus kijelentéseket hagyott ránk. Õ látta, amint az újra helyreállított Izraelbe betörnek a végidõkbeli ellenséges seregek, valamint Isten megsemmisítõ ítéletét Góg fölött, aki északról tör elõ. Pontos részleteket találunk a neg yedik Templomról a világot átfogó békebirodalomban, amelynek székhelye a Sionon lesz. Az Ezékiel által leírt új Jeruzsálem (Ez 47, 48) pontosan egyezik a Jelenések 21-ben

leírtakkal. És még vannak emberek, akik azt kérdezik, hol fordul elõ a jövõbeli Izrael az Újszövetségben!

Ezékiel megpillanthatta Isten érkezését a dicsõség felhõjében (Ez 1).

Isten kinyilatkoztatása, különleges beszéde Izráellel és akaratának kijelentése vörös fonálként húzódik végig a Biblián. Az isteni kinyilatkoztatásban fontos szeretet kap a bûnbeesés, az ember elveszettsége, a megváltás szükségessége. Mivel Isten szeret és keres bennünket, jelenlétét, ami ma számunkra láthatatlan és hozzáférhetetlen, sokszor teszi láthatóvá, és szinte mindig népével, Izraellel kapcsolatban. De nekünk is tudnunk kell, hogy az Úr Jézus számunkra meg nyitotta a z eget, és á ldozati halálával garanciát adott arra, hogy visszajön és Magával visz minket is.

Nézzük meg most Isten felhõit az Újszövetségben. Jézus mennybemenetelét nyugodtan tekinthetjük az Õ elragadtatásának. Részletesen az Apostolok cselekedeteiben olvashatunk róla: «Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhõ takarta el õt a szemük elõl» (ApCsel 1,9). Más fordításokban így olvas-

hatjuk: «Egy felhõ jött és elragadta Õt». Jézus tehát nem úgy emelkedett fel, mint egy repülõgép, amelynek addig integethetünk, amíg eltûnik a szemünk elõl egy felhõben. Jézus elragadtatása nem hasonlítható öszsze a távolodással; nem utazott át az univerzumon, hogy aztán Istenhez a mennybe jusson. Nem, jött egy felhõ, és elragadta Õt, valahogy úgy, ahogy a tudományos fantasztikus fi lmekben történik, ahol a szereplõ hirtelen egy másik világban tûnik fel. Isten felhõi ott tûnnek fel, ahol megnyílik az ég.

Ott válnak a különben hozzáférhetetlen isteni dimenziók hozzáférhetõvé.

Az elragadtatásról szóló igeversek is az egész Gyülekezet elragadtatásáról írnak: «…azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhõkön az Úr fogadására a levegõbe, és így mindenkor az Úrral leszünk» (1Thessz 4,17).

Ezeknek a felhõknek semmi közük a mi esõfelhõinkhez. Nem, itt tulajdonképpen egy égre nyíló ablakról van szó, amely Isten dimenzióiba nyílik. Míg a Gyülekezet elragadtatása egyszerre, egy szempillantás alatt történik, addig a Jel 11-ben csak két személy elragadtatásáról olvasunk. A két tanúról van szó, akiket a három és fél éves szolgálatuk után a világuralkodó megöl, és három és fél nap után az isteni beavatkozás következtében látványosan feltámadnak, és felvitetnek a mennybe: «És hatalmas hangot hallottak a mennybõl, amely így szólt a két prófétához: „Jöjjetek fel ide!” És ellenségeik szemeláttára felmentek a felhõben a mennybe» (Jel 11,12). A két tanú felemelkedését mindenki megfigyelheti és a média az egész világon közvetíteni fogja. Itt tehát nem a Gyülekezetrõl van szó, hanem két zsidó prófétáról, és ismét láthatjuk azt a felhõt, amely a mennybe vezetõ kapuként szolgál.

Ez az esemény eg y különleges idõpontban, mindössze hét év alatt történik. Jóllehet ez rövid idõszak, a Bibliában mégis sok utalást és próféciát találunk vele kapcsolatban. Ez a hétéves periódus csak a Gyülekezet elragadtatása és a gyülekezeti korszak

Éjféli Kiáltás 2016 május 11

CÍMLAPON

Krisztus, aki az Isten képmása Mert megjelenik az ÚR dicsõsége, látni fogja minden ember egyaránt. Az ÚR maga mondja ezt. – Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki õt. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét, telve kegyelemmel és igazsággal.

Jézus erre ezt mondta: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? – Õ Isten dicsõségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bûneinktõl megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. – Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsõségben. …akiben van megváltásunk és bûneink bocsánata. Õ a láthatatlan Isten képe, az elsõszülött minden teremtmény közül. – Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy õ legyen az elsõszülött sok testvér között. És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is.

2Kor 4,4; Ézs 40,5; Jn 1,18.14; Jn 14,9; Zsid 1,3; 1Tim 3,16; Kol 1,14-15; Róm 8,29; 1.Kor 15,49. Az „Isteni fénysugarak minden napra” címû áhítatos könyvbõl.

12 Éjféli Kiáltás 2016 május

«Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhõ takarta el õt a szemük elõl» (ApCsel 1,9).

lezárása után következhet. Ez a hét apokaliptikus év tulajdonképpen a Dániel hetvenedik évhete, amelyben befejezõdik Isten üdvterve Izraellel.

Péter a második prédikációjában beszél errõl: «Õt (Jézus Krisztust) azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik. Errõl az Isten öröktõl fogva szólt szent prófétái szája által» (ApCsel 3,21).

Mindezek megkoroná zásaként történik majd az, amirõl Jézus beszél a fõpapoknak: «Jézus ekkor így felelt: Te mondtad. Sõt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhõin» (Mt 26,64).

A vallásos felsõbbséggel folytatott döntõ konfrontációban az Úr Jézus az Emberfi át említi, akirõl Dániel próféta is beszél: «Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhõin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá» (Dán 7,13).

A fõpap azonnal megértette, kire utal Jézus – az isteni Messiásra.

Sajnos elutasította itt az utolsó alkalmat, hogy felismerje Jézusban az elküldött Megváltót. Megszaggatta fõpapi ruháját, ezzel látványosan is megpecsételte Jézus elutasítását, és a megkeményedés leple hosszú idõre sötétségbe borította a választott népet. A fõpap biztosan ismerte e 104. zsoltárt: «világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Õ az, aki sátorként feszítette ki az eget, palotáját a vizek fölé építette, a felhõket tette kocsijává, szelek szárnyán jár» (2-3. v), de semmiképpen sem akarta Jézussal összefüggésbe hozni. Ezek a felhõk azt jelentik, hogy megnyílik az ég,

és a föld összekapcsolódik a mennyel, amikor Jézus Krisztus, mint mennyei Király és Uralkodó visszajön: «És akkor feltûnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhõin nagy hatalommal és dicsõséggel» (Mt 24,30).

Mindenki látni fogja Jézus Krisztust, Izrael Messiását: «Íme, eljön a felhõ kön, és meg látja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja õt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen» (Jel 1,7). Mi most még hitben élünk és nem látásban: «Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színrõl színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten» (1Kor 13,12). És: «Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk.

Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk õt látni, amilyen valójában» (1Jn 3,2). Ezért tekintsünk minden szorongattatásunk, gondunk és félelmünk közepette az oly gyorsan elmúló életünk során elõre és felfelé.

Mert már a végidõkben élünk: «Nem lesz többé átok a városon, hanem az Isten és a Bárány trónusa lesz benne: szolgái imádják õt, és látni fogják az õ arcát, és az õ neve lesz a homlokukon» (Jel 22,3-4). Ekkor valósul meg Isten célja, amint az apostol megfogalmazta: «Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben» (1Kor 15,28).

R EINHOLD FEDEROLF

NÉZÕPONTBAN

HITÜNK HÕSEI

John Bunyan Egy vitatott személyiség

"Békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által."

Kolossé 1:20.

1628-ban született Bedforshirben, Angliában. Mint a munkásosztály szülöttje, már fiatalkorában megismerte a nélkülözést. Ifjúkorában jellemzõ volt rá a folyamatos alku a lealacsonyodással, ugyanakkor a napi robotmunkák a hadseregben.

Megnõsült, de ez semmit sem változtatott helyzetén, mert továbbra is – ahogy ma neveznék – csökönyös és önfejû keresztyén maradt. Késõbb felismerte, hogy ebben a korszakában egyáltalán nem volt keresztyén.

Istenhez való õszinte megtérése és életváltozása egy vasárnapi igehirdetés hatására történt. Azon a délutánon a szokásos szórakozása közben Bunyan egy hangot hallott a szívében: „Vagy elhag yod ezeket a bûneidet és a mennybe mész, vagy megtartod õket és a pokolra jutsz!” Ezek a szavak megmaradtak és hónapokon keresztül visszacsengtek szívében. Ennek hatására az addig formálisan vallásos keresztyénbõl egy cselekvõ keresztyén

lett, aki a gyakorlati életben is komolyan gondolta a keresztyénséget.

Egy nap amikor az utcán sétált meghallott két asszonyt a vallásról beszélgetni, azt gondolta csatlakozik hozzájuk. A beszélgetés folyamán rádöbbent arra, hogy fogalma nincs, mirõl beszélgetnek.

Ezt írta: „Az újjászületésrõl beszélgettek, Isten munkájáról a szívükben.

Arról, hogy hogyan gyõzõdtek meg nyomorult természeti életükrõl. Azt mondták, hogy Isten meglátogatta a szívüket az Úr Jézusban. Elmondták, hogy mik azok az ígék és ígéretek amik felfrissítenek, erõt és biztonságot adnak a gonosz támadásaival szemben.”

Késõbb ugyanezek a hölgyek mutatták be Bunyant John Glifford lelkipásztornak. Bunyan elment a gyülekezetbe (ahova több felekezet tagjai is jártak) és Glifford pásztor prédikációjának hatására végül átadta saját élete feletti jogát az élõ Istennek.

Bunyan Bõvõlködõ Kegyelem címû könyve saját lelki bibliográfiája. Ebben a könyvben leírja, hogy a Kolossé 1:20. verse hogyan tört át a szívén és milyen eszköz volt ez az Úr kezében, hogy élete igazán meg legyen mentve.

1656-ban már prédikál, ugyanabban a gyülekezetben, ahol Glifford volt a lelkipásztor. Hirdetni akarta Isten igéjét bárhol és bármikor. Hirdette az igét szabad ég alatt, falusi kertekben, otthonokban, magtárakban és még plébániákon is. Bedfordshire és a szomszédos grófságok tele voltak olyan gyülekezetekkel, többek között kongregacionalisták (függetlenek) és baptis-

Az John Bunyan szobra Bedfordban, Josef Edgar Böhm osztrák szobrász (1834-1890) mûve

16 Éjféli Kiáltás 2016 május

ták, akik igényelték prédikációit. Nem sokkal késõbb azonban meggyûlt a baja a sok utazás és prédikálás miatt.

1660-ban az anglikán királypártiak elkezdték támadásaikat az el nem ismert prédikátorok (baptisták, kongregacionalisták, puritánok) ellen. Ugyanis illegális cselekedet volt fel nem szentelt helyen prédikálni.

November 12-én John Bunyant letartóztatták, mert egy mezõn prédikált, közel egy farmhoz. A letartóztatás után értesült arról, hogy szabadon engednék, ha bocsánatot kér a magisztrátustól és befejezi a prédikálást. Bunyan visszautasította ezt a lehetõséget, ennek fogva 12 évet kellett eltöltenie a börtönben. Bunyan elutasítása emlékeztet minket Péter és János apostol válaszára, akiket a zsidó vezetõk fenyegettek meg ugyanígy (ApCsel 4:18-20.).Az alatt a 12 év alatt Bunyan megírta, azóta is nagysikerû könyvét, a Zarándok Útját és a Bõvõlködõ Kegyelmet. Ez utóbbit Ernest Bacon spekulációinak a hatására írta,

Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsõségére (2Kor 4, 15).

Nagy szeretettel köszöntöm a kedves Testvéreket. Dr. Ormóshegyi Zoltán vagyok a Károli Gáspár Református Egyetem óraadó tanára, Krisztus megváltott gyermeke.

bban a kiváltságban van részem, hogy kedves Nagy Erzsébet felkérésére bizonyságot tehetek arról az Istenrõl, aki megadta nekem azt, hogy járhattam azon a földön, ahol az ég és a föld találkozott és ebbõl a találkozásból megtörtént a világtörténelem legnagyobb csodája«az Ige testé lett és lakozott közöttünk és mi láttuk az Õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének a dicsõségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.»

I.«Minden tiérettetek van» Mirõl beszél itt az apostol és kirõl mondja ezt? Pál apostol itt Isten választott népéhez szól.

Azokhoz, akiket már a világ fundemantumának megvettetése elõtt magának kiválasztott. Az ilyen emberekért van minden. Sõt továbbmegy Pál apostol és a Róma 8, 28-ban azt mondja: «Azoknak akik az Istent szeretik minden a javukra van.» Értünk és a javunkra történnek a dolgok az életünkben, ha szeretjük Istent és ezt elhisszük. A jó dolgokról könnyû ezt elhinni. Azon a földön jártam, ahol Jézus megszületett, felnõtt, tanított, ahol elmondta a Hegyi beszédet és a példázatait. Láttam a Golgotát az üres sírt, amikor láttam a kakaskukorékolás templomát, Jézus passiójának a színhelyeit, a Via Dolorosát, ez járt az eszemben: Mindez érted történt. Értem, érted. Minden tiérettetek van.

II.«Hogy a kegyelem sokasodva, sokak által a hálaadást bõségessé tegye az Isten dicsõségére.»

1. Mindez az Isten kegyelmébõl történt. Meg se álmodtam, hogy a

A

Szentföldre éppen most fogok kijutni. Úgy voltam, amint Petõfi írja az Apostol harmadik fejezetében: «Hol járhat e csodálatos férfinak lelke, Minõ útat választott, s kit keres?

Sebes röptében ahogy elsuhant Egy- egy csillagnál, ez megreszketett A gyertyalángként, melyre ráleheltek.

Röpült, röpült.

Milliom s milliom mérföldnyire.

S ott volt elõtte, Ki kormányozza a világokat Pillanatával.»

2. Egy nagyon nehéz helyzetben voltam. Nem tudtam dönteni. Hiszen sok akadály volt elõttem. Drága az út, mi lesz itthon maradt beteg édesanyámmal? Aztán Isten kirendelte az anyagiakat, de akkor már nem volt repülõjegy azon a járaton, ahol a csapat utazott. Aztán a kedves Erzsébet biztatott. «Ne adja fel Zoltán, jöjjön egy másik járattal.» Egy másik járattal? Egy olyan veszélyes országba, mint Izrael?

Ki van zárva! Isten ezt is elrendezte.

Nemcsak, hogy kivitt a Szentföldre, de átformált, testileg-lelkileg gyógyított és új emberként térhettem haza. Miért?

«Mert a kegyelem sokasodott». Isten kegyelmét úgy hívják, hogy Jézus. Ha Õt befogadjuk az életünkbe, akkor õ ott elkezd dolgozni. Egyre többet és többet értünk és tapasztalunk meg Isten szerelmébõl, kegyelmébõl. Isten kegyelme feltartóztathatatlanul halad

Az igeszolgálat feladatát Kánában Dr. Ormóshegyi Zoltán végezte

elõre. Magával akarja ragadni a zsidót és pogányt egyaránt.

3. «Egyre többen adjanak hálát» Itt az eukarisztia fogalma található. Ami a legmélyebb hálát fejezi ki az értünk megtört Krisztus testért és az értünk kiontatott drága vérért. Mi is hálát adhattunk, ott a Sírkertban és vehettük a Szent jegyeket. Isten azt akarja, hogy mindenért hálásak legyünk neki.

4. Az Isten dicsõségére. Hiszem, hogy Isten dicsõségét szolgálja, amikor Róla bizonyságot teszünk, amikor szeretjük a zsidó testvéreinket és tanulunk tõlük.

A legizgalmasabb történelmi és üdvtörténelmi idõszakban élünk. A pogányok ideje hamarosan betelik és Isten egy hatalmas ébredést fog elindítani a nagy nyomorúság elõtt a zsidók és a pogányok között. Ezért egyedül az Õ nevét emeljük fel és Neki adjunk minden dicsõséget. Ady ezt így fogalmazza meg a Köszönöm köszönöm köszönöm címû versében: «Te voltál mindig mindenben minden.»

Azt kívánom, hogy még sokaknak legyen részük abban, hogy eljuthassanak a Szentföldre és átéljék az Ige igazságát.

«Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsõségére.»

kellett menekülnie, vagyis Józsefnek, Máriának és a gyermek Jézusnak, mert veszélyben volt a z életük.

Heródes király fenyegette õket, mert féltette trónját, ezért rendelte el a két év alatti fiúgyermekek megölését. A bölcsektõl is azt tudakolta, hol kell Jézusnak, a Krisztusnak megszületnie. A szörnyû rendelettel biztos akart lenni abban, hogy Jézus is meghalt.

Hasonló helyzetet éltek át most ti is. Elhagytátok szülõhazátokat.

El kellett válnotok családjaitoktól, barátaitoktól. Meg kellett válnotok ünnepeitektõl, szokásaitoktól. Sokan közületek a jövedelmét is elvesztette. És sok fiatalember, akikkel találkoztam, nem fejezhette be tanulmányait.

Ilyen az istenfélelem nélküli élet.

Amire most a legnagyobb szükségetek van, az egy barát, aki együtt érez veletek és megérti a helyzeteteket. Egy barát, aki pontosan azt élte át, amit ti. És én egy ilyen barátot ismerek – Õ Jézus Krisztus, Aki megjárta azt az utat, amelyen most ti jártok, Õ tudja, mit jelent menekültnek lenni. Neki is el kellett hazáját hagynia, és egy másik országban kellett menedéket keresnie.

Nagyon jól tudjuk, hogy mindenkinek, aki hazáját elhagyja, nagy nehézségekkel kell megküzdenie. Meg kell tanulniuk egy idegen nyelvet, hogy megmaradhassanak az idegen országban. Új éghajlat alá jönnek, amelyhez nem szoktak hozzá. Új kultúrát találnak, amely szintén idegen számukra, és azt meg kell érteniük, hogy súrlódásmentesen beilleszkedjenek abba a társadalomba. Más ételekhez is hozzá kell szokniuk. Az új helyzet új kihívások elé állítja õket. És itt szeretném hangsúlyozni, hogy az a Király, Aki maga is menekült volt, szintén átment ezeken a nehézségeken. Õ is átélte a ti életeteket. Ezért olvassuk a Bibliában: «Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek» (Zsid 2,18). Átélte a magányosságot, és tudja, mit jelent idegennek lenni. Igazság-

talanság, szükség és megvetés volt osztályrésze. Neki sem volt könnyû.

Ezért érez veletek együtt. Megérti a ti szükségeteket, és segíteni tud isteni szeretetével, amit a szívében irántatok érez.

Azért adom tovább ezt az üzenetet nektek, hogy Jézus Krisztust, mint személyes Barátotokat és Megváltótokat, fogadjátok be életetekbe. Ha ismernétek Õt, azonnal elfogadnátok életetek Mesterének. Én nem a keresztyénséghez hívlak benneteket, hanem személyesen Krisztushoz. Õbenne fogtok ezen az idegen földön békességet és nyugalmat találni lelketeknek. Én a szeretet Jézusához hívlak benneteket, Aki teljes védelmet ad nektek. Minden jó dolog forrása Õ, de mindenekelõtt Õ menthet meg benneteket, és adhat bûnbocsánatot bûneitekre. A nehézségeink fõ oka a bûn – legyenek azok az igazságtalan kormányok, az igazságtalan törvények vagy a mi saját bûneink. Igen, a bûn az oka minden nyugtalanságnak, miatta végzõdik az ember élete halállal. Mert így olvassuk a Bibliában: «Mert a bûn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban» (Róm 6,23).

Nektek csak annyi a dolgotok, hogy higgyétek el, amit hallottatok.

Gondolkozzatok el ezen. Jogotok van arra, hogy saját magatok döntsetek, gondoljátok végig a z életeteket, mi történt veletek születésetektõl fogva. Láthatjátok, milyen nehéz az élet egy ilyen igaz barát nélkül, Aki mindig közelebb van hozzátok, mint egy testvér. Ehhez a baráthoz hívlak benneteket, Aki maga is hív és bátorít: «Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek!» (Mt 11,28).

Hív benneteket, függetlenül attól, milyen nem zet iség ûek vag y tok, milyen nyelvet beszéltek, milyen színû a bõrötök, vagy milyen vallásos háttérbõl jöttök. Õ az egész világért

jött, ezért mondja a Biblia ebben a csodálatos versben: «Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen» (Jn 3,16).

Minden bizonnyal ti is keresitek a nyugalmat, a békességet, az örömet ebben az új hazában. Ezért mentek a különbözõ hivatalokhoz, hogy a törvénytõl kérjetek segítséget. És ehhez természetesen jogotok van.

De fel szeretném hívni a figyelmeteket az örök nyugalomra és örömre, vagyis az örök életre, amelyért az Úr Jézus megfi zette az árat, mikor vállalta a golgotai kereszten a halált, és vérét ontotta mindenki bûnéért, aki hisz Õbenne. Én Isten áldását és irgalmasságát kívánom nektek ebben az új hazában. Üzenetem végén arra kérem Istent, hogy segítsen elfelejteni azt a sok szenvedést, és emléket, amit magatok mögött hagytatok.

(A második ének: «Hogy felejthetném el a Te szeretetedet/ Hogy felejthetném el a Te keresztedet/ Hogy felejthetném el a Te gondoskodásodat.» Szerzõje Nizar Francis Haifáról.)

Kedves Testvéreim, szeretnék veletek Istenhez imádkozni, hogy békességet és áldást kérjek számotokra. Ti is velem mondhatjátok az ima szavait: «Mennyei Édesatyám, Tehozzád jövök minden terhemmel és fáradalmammal, és biztos vagyok abban, hogy meghallgatsz, és menedéket adsz nekem. Átadom neked az életemet, és kérlek, adj nekem megváltást a bûneimbõl, és békességet, nyugalmat ezen az új helyen. Az Úr Jézus nevében, hallgass meg. Ámen.»

Ha kérdésetek lenne, írjatok arra a címre, amely a CD-n található. De közvetlenül is felvehetitek velem a kapcsolatot az elia@rnh.de. e-mail címen. Örülnék, ha igényelnétek CD-t vagy Bibliát, szívesen elküldeném ajándékként.

Ezzel a szép dicsõítõ énekkel búcsúzom tõletek. Az Úr áldása kísérjen benneteket. (Nizar Francis éneke).

Éjféli Kiáltás 2016 május 29