T
örténetünk főhőse Arnold, fajtájára nézve egy nagy svájci havasikutya, aki gazdái - Éva, Éva férje Laci és fiuk Máté – körében teljes jogú családtagként élte vidám és gondtalan életét, mindaddig, amíg egy áprilisi reggelen séta közben egy hirtelen robajtól megijedt és elfutott a gazdáitól. Az ekkor mindössze 11 hónapos kölyökkutya a zajtól szinte sokkot kapott, hiába hívta a gazdája, úgy érezte mindenáron menekülnie kell a számára ijesztő zaj elől. Ekkor kezdődött el a mintegy három hónapig tartó kaland, amelyre egész életükben emlékezni fognak mindannyian, és amely minden gazda számára példaértékű történet lehet a szeretetről, a kitartásról és a hitről. Azon a reggelen Arnold sokkos félelmében bolyongott az emberek között, már túl volt a robaj okozta ijedtségen, de a felismerés, hogy elveszett, nem találja a gazdáját és a hazavezető utat, ismét kétségbeesésbe kergette. Az emberek jórészt bizalmatlanul fogadták, hiszen ekkorra Arnold már majdnem elérte felnőttkori méreteit, így meglehetősen nagytermetű kutya lett. Hiába a kedves, ártatlan kölyökös kutyaarc, az emberek zöme megijed egy 50 kilós kutyától, többen elzavarták maguktól, ami a kutya kétségbeesését valószínűleg csak fokozhatta. Arnold gazdája, Éva is kétségbeesve kereste a kutyát. Amikor hazaért, látta, hogy Arnold magától nem talált vissza, ekkor riasztotta az egész családot. Mindenki azonnal odasietett, autókkal, biciklivel és gyalog járták a környéket, hajnalig keresték a kutyát, de hiába. Másnap a környéken plakátokat helyeztek el, és a keresés egy teljes hétig folytatódott: minden nap kora hajnaltól késő éjszakáig kutatták a környéket, de sajnos nem jártak sikerrel. Úgy érezték minden egyes perccel távolabb kerülnek a céltól, de nem adták fel. Még azon a héten Éva és a férje beszéltek az összes taxitársasággal, a futárokkal, sőt a postások, kukások központjában is jártak, hátha ők munka közben látják, találkoznak Arnolddal. Bementek a rendőrségre, az összes boltba, kérték, ha valaki látja a kutyát,
azonnal jelezze. Az állatorvosnál beíratták a rendszerbe a regisztrált chip mellé, hogy elveszett kutya és keresik. A helyi és a nagy országos rádiók is többször bemondták, hogy Arnold elveszett, az összes biztosítót felhívták, elmentek a vadásztársaságokhoz, az erdészekhez, túraversenyekre jártak. Az interneten minden fórumban szerepelt a felhívás, minden olyan honlapra, ahol lehetőség volt elveszett kedvencet keresni, feltették az üzenetet, hogy keresik Arnoldot. Országos és helyi lapok is segítettek, beszámoltak a keresésről. A budapesti liftek jó részében ott volt a hirdetés: keressük Arnoldot. A facebookon több tízezren osztották meg az üzenetet, kisfilmek, blogbejegyzések születtek Arnoldról, és arról, mennyire szeretné megtalálni a gazdája, hogy újra együtt lehessen a család. A megtalálónak jutalmat ajánlottak fel. Két hónap elteltével már emberek ezrei drukkoltak Arnoldnak és családjának, a keresésének híre ment: szurkoltak az USA államaiból, Olaszországból, Franciaországból, Szlovéniából. Texasban még misét is mondatott az ottani nagy svájci havasi-
TÖRTÉNET
Arnold, gyere haza!
11