Görögkatolikus Szemle 2013/10 október by Hajdúdorogi Egyházmegye

PROGRAMAJÁNLÓ A Sajópálfalai Zarándokház tervezett programjai OKTÓBER 5. A Vásárosnaményi Egyházközség zarándoklata Szervezi: Lukács Imre atya 4–6. Cursillós munkatársak lelkigyakorlata Szervezi: Kázsmér Vera 19. Bibliakörök találkozója Szervezi: Marincsák László 19–20. A sajópálfalai kegykép búcsúja Szervezi: Polgári László 26. A rózsafüzért imádkozók lelki napja Szervezi: Polgári László NOVEMBER 30. Ministránsok lelki napja Szervezi: Béres Gábor

A Máriapócsi Lelkigyakorlatos és Zarándokház programjai OKTÓBER 1–3. Rózsafüzér lelkigyakorlat 3. Hajdúdorogi Szent Bazil Oktatási Központ Óvodájának lelki napja 4–5. A munkácsi római egyházmegye zarándoklata 4–5. Szőkefalva zarándoklata 5. Bazilita Harmadrend zarándoklata 5–6. Újpesti Görögkatolikus Egyház zarándoklata 6. Istenszülő oltalma – Házaspárok búcsúja, az Eu Máriás Háló napja 8. Huszti esperesség lelki napja 11. Balczó András előadása 11–13. Hegyközi családok lelkigyakorlata 12. Orvosok lelki napja 13. Újságírók zarándoklata 17–19. RK Karitász lelkigyakorlat 18–20. KEFIT lelkigyakorlat 19. Sajószentpéter lelki napja, Nyírcsászári HS lelki napja 19–20. Terézvárosi plébánia lelkigyakorlata 20. Polgárőr ünnepség 22–23. Budapest Krisztinavárosi Plébánia lelkigyakorlat 25–26. Gyermek színjátszó tábor 25–27. Katekéták lelkigyakorlata NOVEMBER 2–7. Kispapok lelkigyakorlata 8. Oltalom Diakóniai Szolgálat és az Ópályi Görögkatolikus Egyházközség fogadalmi búcsúja 7–10. Férfi cursillo 9. Nyírtas HS lelki napja 10. Bazilika búcsúja 15–17. Rózsák terei házaspárok lelkigyakorlata 16. Egyházmegyei Karitász konferencia 21–24. Szenvedélybetegek lelkigyakorlata 24. Istenszülő templomba vezetésének búcsúja – képviselő-testületek búcsúja 26–28. Papok-papnék lelkigyakorlata

JELEN

Kocsis Fülöp

Elválaszt vagy összeköt? Elrejt vagy föltár? Hallgat vagy magyaráz? A föltett kérdéspárok már meg is adják a választ. Mindezt egyszerre nyújtja az ikonosztáz s ezeknél még elmondhatatlanul többet.

Az ünnepek rendje képszerűen elénk tárja a teljes üdvtörténetet, nem mint távoli eseményeket, hanem mint amelyek a jelenben is tartanak és folyamatosan vezetnek a beteljesülés felé. Az ikonosztázion mindezt megjeleníti, lelkünkben megeleveníti. Kijelöli a szentély határát, de közben láthatóvá teszi azt, ami mögötte zajlik, s ami egyébként az emberi szemnek láthatatlan volna. Az Euchatrisztikus Liturgiában Krisztus megtestesülését, keresztáldozatát, föltámadását és mennybemenetelét ünnepeljük, sőt, a pünkösdöt is, amikor a Lélek beteljesíti ezt az üdvösségszerző művet. Hogyan szemlélhetnénk ezt a világot átalakító titkot? Ki foghatná föl ezt a csodát, amelyen Jézus kortársai is botránkoztak, amikor az Élet kenyerét

elépünk a templomba, és nyomban szemünk elé tárul ez a hatalmas fal. (Legjobb, ha a máriapócsi vagy hajdúdorogi templomainkra gondolunk, ahol annak teljességében áll előttünk ez a csodálatos kincstár.) Arany táblának tűnik, noha színelemzést tartva kiderülne, lehet, nem is ebből a színből van rajta a legtöbb. Mégis, az egésznek arany hatása van. Az a csillogás, amelyben megtörik a napfény Krisztus és a szentek glóriáján, vagy éppen az aranyfüsttel borított faragásokon, már elegendő hatást nyújt, hogy a szemlélőt elvarázsolja. Önkéntelenül is tudjuk: az arany a mennyország színe. Mi az, amit elválasztva összeköt, elrejtve tár föl, hallgatva magyaráz? A kinyilatkoztatásból tudjuk meg, hogy Isten nem távoli messzeségből szemléli az életünket, nemcsak mozdulatlan mozgató, hanem éppen Ő az, aki elindult a mi keresésünkre. A bűnbeesés után az első szava ez volt: Hol vagy? (Ter 3,9) Eljött hozzánk, megkeresett, a bűn miatti rejtőzködésünkből kiemelt és azt mondja: emeljétek föl szemeteket (Lk 21,28 ), vegyétek észre, hogy közel van az Isten országa (Mk 1,15). Krisztus a válaszfalat lebontotta (Ef 2,14), és saját testében összekötötte a mennyet és a földet. A templomban a szentély a mennyei, a hajó a földi egyházat ábrázolja. A kettő között emelkedő fal azt hirdeti, hogy nincs távolság, nem elérhetetlen egyik vagy másik, nem lehetetlen innen odajutni. Az ikonosztázon ajtók vannak, amelyek néha megnyílnak, mintegy érzékelhetővé téve az Isten közénk érkezésének valóságát s az ember mennybe jutásának lehetőségét. Krisztus tehát kinyilatkoztatta:

tárta eléjük? Nehogy mi is értetlenül távol maradjunk, hogy mi is minél teljesebben bekapcsolódhassunk, ezért magyarázza el nekünk az ikonosztáz a kimondhatatlant, ezért mutatja meg nekünk a leírhatatlant. Nem csupán a hittanórák illusztrációja, bár ahhoz is roppant gazdag anyagot nyújt, hanem minden betérő embernek is tanítást ad arról, hogy ki az Isten, mi az egyház, milyen kapcsolat van közöttük.

Hitünk látható jele:

Az ikonosztáz

Isten országa köztetek van Föltekintünk az ikonfalra és látjuk. Látjuk a mennyország lakóit, szemléljük azok eseményeit, föltárul előttünk az Isten nagy műve, hogy mi mindent tett értünk, hogy mi oda bejuthassunk. A szentek sora nem régmúlt idők alakjait ábrázolja, hanem testvéreinket, akik már az Isten országában, ugyanakkor velünk is jelen vannak.

A belépő ember – akár a templomba, akár az egyházba – egyszerre bekapcsolódik az Isten országába, annak részévé válik, testét-lelkét átjárja a Titokzatos Test vérkeringése. Persze, olyan fokban, olyan mértékben, amennyire maga is része és tagja a katolikus egyháznak. Az ikonosztáz tehát arany-os hívásával a szentségi életre is késztet. Nagy titok ez. Én Krisztusra és az egyházra vonatkoztatom (Ef 5,32).

SZINAXÁRION

Dr. Papp Szabolcs

Szent Romanosz Melodosz

(Október 1.)

Október 1-jén az Istenszülő oltalma ünnepe mellett a szinaxárion megemlékezik Szent Romanosz Melodoszról is, aki 490 körül született a szíriai Emesza városában (mai neve Homs; sajnos napjainkban a polgárháborús hírekből ismerjük ezt a nevet).

gyes források szerint szülei zsidók voltak, de ez nem bizonyítható. Az alapfokú ismereteket szülővárosában sajátította el, majd Beritusban (ma: Bejrút) ismerkedett meg a klasszikus műveltséggel, a retorikával és az egyházi élettel. 515 körül buzgóságáért diakónussá szentelték, s mintegy három éven át szónoki tisztséget töltött be. 518 táján Konstantinápolyba ment, és az ottani Nagy Templom (Hagia Szophia) sekrestyése lett. Az éjszakákat imádsággal töltötte a szabadban, vagy az Istenszülő tiszteletére, a városon kívül épült Blachernaetemplomban. Romanosz nem sok felolvasói vagy énekesi tehetséggel volt megáldva. Egy alkalommal, karácsony előestéjén a zsoltárverseket olvasta a Nagy Templomban végzett szertartás alatt. Olyan gyengén olvasott, hogy egy másik felolvasó vette át a helyét; a papság mosolygott Romanoszon, ami természetesen nagyon elszomorította őt. Karácsony ünnepén az Istenszülő látomásban megjelent a bánatos ifjúnak, miközben ő a Szűzanya ikonja előtt imádkozott. Átadott Romanosznak egy tekercset, és megparancsolta, hogy azt nyelje le. Az ifjú ezáltal megkapta a teológiai értelmezés, a zeneszerzés és a himnuszköltészet adományát. A karácsonyi liturgián az ambonra lépett, és csodálatos hangon elkezdte énekelni első kontákionját, amit ma is énekelünk karácsonykor: „Ma a Szűz a legfelsőbb Lényt szüli…” A kontákion egy szent vagy egy ünnep tiszteletére írt, liturgikus szempontból kiemelt jelentőségű himnusz. Elnevezése valószínűleg a görög kontosz szóra megy vissza, ami rudat, kicsiny botot jelent; ilyen botocskák köré tekerték a liturgikus szövegeket tartalmazó tekercseket. A konták eredetileg 18 vagy 24 versből állt, ezek közül ma már csak az első maradt fenn. Romanosz, aki páratlanul termékeny volt a kontákion költészetben, az utókortól kapta a „dallamszerző”, görögül „melodosz” melléknevet. Romanosz találmánya az ikosz elnevezésű ének is, amit eleinte csak azokon a helyeken foglalt

az egész éjszakai virrasztásba, ahol ő tartózkodott (a görög oikosz, mai kiejtéssel ikosz szó jelentése: ház). Szintén neki tulajdonítják az Istenszülő tiszteletére írt akathisztosz himnuszt, ami 13 kontákból és 12 ikoszból áll, s amelyet nagyböjt V. szombatján énekelünk. A későbbi évszázadok során a kánonköltészet a zsolozsmában kiszorította a konták-ikosz sorozatot, annak csupán az első tagjai maradtak meg. A zsolozsmán kívül viszont fokozatosan virágzásnak indult az akathisztoszok írása, s ez a folyamat nem ért véget: a keleti egyházban az újonnan kanonizált szentek tiszteletére folyamatosan új akathisztosz himnuszokat szereznek. Dallamszerző Romanosz atyának mintegy ezer himnuszt tulajdonítottak, ezekből 80-90 maradt fenn. Fontos megjegyezni, hogy kontákjainak nem csupán esztétikai szempontból van jelentőségük, még ha költészeti remekművek is. A himnuszok egyben dramatizált teológiai értelmezések és énekelt szentbeszédek. Abban a korban az egyszerű embereknek a Szentírás olvasásán kívül nem is volt más hitbeli továbbképzési lehetőségük, mint a prédikációk hallgatása. Stílusában Romanosz szereti az ellentétpárokat, a párbeszédeket. Romanosz költeményeiben nem a cikornyás udvari nyelvezetet használta, hanem a nép nyelvéhez közelebb álló, egyszerű görögöt. Ugyanakkor mély teológiai témákat dolgoz fel: az Ó- és Újszövetség egységét, a Szentlélek jelenlétét az egyházban és az apostolok igehirdetésében, Krisztus isteni és emberi természetét az egyetemes zsinatok tanítása alapján, és természetesen az Istenszülő Szűz Mária szerepét a krisztusi megváltásban. Erkölcsi tanításában kiemelkedő szerepet kap az utolsó ítélet, mely kinyilatkoztatja a végső igazságot, ezért egyrészről a megtérésre, másrészről a szeretet gyakorlására és az alamizsnaosztásra buzdít. Szemlélete nagyon kiegyensúlyozott: kiemeli a szeretet elsőségét az önmegtartóztatás fölött, hiszen a szeretet a legnagyobb erény. Szt. Romanosz Melodosz 556–560 között hunyt el.

KELET

Kanyó Árpád HIT ÉS LITURGIA A Hit évében azt keressük, „mit hisz”, amikor „ünnepel” az egyház. Sorozatunk első része a liturgikus nap istentiszteleteit – a teljesség igénye nélkül – vizsgálva közelít hitünk vonásaihoz.

A HIT LITURGIKUS ÜNNEPLÉSE – az egyházi építészetben – A liturgikus építészet – amint az egyházi művészet is – Keleten „közvetítő szerep”-pel bír: az embert minden, maga az épület, a benne található szent tárgyak Isten felé emelik, s az „aktívan cselekvő” hívő a „misztikus Test”, a „nagy Egyház” részeként ebben az értelemben is megdicsőíti Istent, és kinyilvánítja beléje vetett hitét. Most, előző cikkünkhöz kapcsolódva, a templom épületét vizsgáljuk meg, mint Krisztus titkainak „térbeli ikon”-ját.

templom az ősi liturgikus magyarázatoktól kezdődően az egész kozmosz, a világegyetem képe. Benne felidéződnek az üdvtörténet nagy eseményei, kezdve a teremtéstől az üdvösség értünk végbevitt nagy titkaiig. Germánosz patriarcha így fogalmaz: „A templom a menny a földön, ahol a mennyek fölötti Isten lakozik és tartózkodik. A halált, a sírbatételt és a feltámadást ábrázolja”. Ennek a felfogásnak szép megjelenítője a későbbi századok folyamán fokozatosan rögzülő képprogram: minden falra festett ikonnak nemcsak szemet gyönyörködtető, hanem az adott helyen meghatározott célja, teológiai mondanivalója van. Megállapítható az is, hogy amint a liturgia szerkezete befolyásolta a templomépület elrendezését, ugyanígy a képprogram is hatott mind a liturgiáról alkotott nézetekre, mind magára a templom értelmezésére. A templomépület valódi értelme – tudniillik, hogy az „Egyház ikonja” – a liturgiában teljesedik be: az égi és földi egyház a tagok révén eg�gyé kapcsolódik, s az Eucharisztiában részesedő hívek élő, valóságos közösségbe kerülnek Krisztussal. Így megnyilvánul nemcsak a „hit egysége”, hanem a Szentlélekben megvalósuló közösség is. Krisztus

áldozata révén a teremtett világ kapcsolatba lép a teremtetlennel, s ezzel az épület értelme túl is mutat az egyszerű „kozmosz” megmutatkozásának képén. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a templom a végidőbeli, az ún. „eszkatologikus beteljesedés” felé haladó egyháznak a képe. Isten eljövendő országának a földön már megjelenő része. Ezt a templomok „keletelése” is jelzi. Abban, hogy a szentély mindig a fölkelő Nap égtája felé mutat, az egyház ősi felfogása mutatkozik meg: innen várja a második eljövetelkor hozzá érkező Urát. De az innen beáramló fény szimbolikája is jelentőségteljes: fizikai segítője a Krisztus egyházával tartott menyegzőjének átéléséhez. Mindezek könnyebb megértéséhez lássunk néhány konkrétabb dolgot: Az ősi hagyomány a templom előcsarnokában határozza meg a keresztelőmedence elhelyezését. Ezáltal érzékelteti, hogy a Krisztus sírjaként is értelmezett szent tárgy ugyanakkor az egyház „anyaméhe”: a Lélek által benne emberek születnek újjá, s közösségre lépnek Krisztussal és az Ő egyházával. A templomhajó a hívő közösség befogadója, ezáltal az egyház „je-

len korszakának” is szimbóluma: bemutatja az emberi összegyülekezés „többlet”-ét, vagyis nemcsak egy hús-vér tömeg, hanem az „Isten népe” van itt jelen, mely éli, és imádsága révén kifejezi az „egy, szent katolikus és apostoli” hitet. A szentélyből (az Isten trónjáról) kiárad a kegyelem a világot jelképező hajóba. Nem véletlen, hogy a nagy egyetemes zsinatok színterének épp a templomhajó adott otthont, pontosan ezen értelmezés alapján. A félkör alakú ambon az egész keresztény hit alapjául szolgáló húsvéti üres sír és angyali örömhír – „Nincs itt, feltámadt” – bemutató, imitációs helye. A diakónus, mint az angyal képe, innen hirdeti az evangéliumot, s a hely maga köré gyűjti a közösséget az Írások meghallgatására.

E néhány értelmezési mód végén a következő sztichira soraival nézzünk egyházunkra, templomunkra: „Újulj meg, szentelődj meg, új Jeruzsálem, * mert eljött a te világosságod, * s az Úr dicsősége felragyogott fölötted! * E hajlékot az Atya építette föl, * e hajlékot a Fiú megerősítette, * s ugyanezt a hajlékot a Szentlélek fölszentelte. * Ő az, aki megvilágosít, * erőssé teszi és megszenteli lelkünket”!

A nagyobb szenvedés erősebb hitet támaszt

ÜZEN A BIBLIA

Dr. Soltész Mihály

A BIBLIA ÜZEN ÉVA LÁNYAIRÓL „A hit nemcsak egyetlen tettben, hanem cselekedetek sorozatában nyilvánul meg. Ez a szív állandó magatartása, engedelmesség, mely nem kérdez. A legfontosabb, amivel a hit törődik, Isten ígéretei.” (O. Sanders)

A careftai özvegy – EGY ASSZONY, AKI BÁTRAN VÁLLALTA A HIT KÖVETELMÉNYÉT (1Kir 17,7–24)

z özvegyasszony Careftában lakott, ebben a főníciai kikötővárosban, mely Tírusz és Szidon között fekszik. Férje meghalt, és most úgy látszik, nemsokára ő is követi a halálba fiával együtt, mert már jó ideje szárazság és éhínség van az országban. A víz elfogyott, a kiszáradt föld nem tud teremni.

A raktárak üresek. Az özvegynek még van egy kevés lisztje és olaja, de ez csak arra elég, hogy még egy utolsó étket készítsen magának és fiának. Aztán nem tehet mást, várja a halált. Kimegy a város szélére tüzelőt szedni. Utoljára. A városkapunál lát egy férfit. Nem ismeri őt, idegen a városban: Illés, egy próféta Izraelből. Odakiált az asszonynak: „Hozz nekem egy kis vizet, hadd igyam!” Azt gondolja magában, meg kell tennem, amit kér. Illés Istene nem az ő istene. Ez az as�szony pogány, de sokat hallott már ahhoz Izrael Istenéről, hogy tiszteletet érezzen iránta. Illés közben újra szól neki, hogy hozzon neki egy falat kenyeret is. Erre az as�szony így szól: „Nincs kenyerem, csak egy marék lisztem a szakajtóban és kevés olaj a korsóban.” Azt gondolta, hogy ez a józan beszéd majd meggyőzi a férfit, hogy kérését nem tudja teljesíteni. Erre így szól Illés: „Ne félj! Menj, s tedd, amit mondtál, csak előbb csinálj belőle egy kis lángost, aztán hozd ki nekem, magadnak és a fiadnak csak utána készíts! Mert azt mondja az Úr, Izrael Istene: A szakajtó ne

ürüljön ki, a korsó ne apadjon el addig, amíg az Úr esőt nem hullat a földre.” Különös szavak. Az özvegy még sosem tapasztalta azt, hogy az ember valamit felhasznál, és az mégsem fogy el. Személyesen Izrael Istenével még sosem volt dolga. Ez a férfi valóban Isten nevében szól. De ez valóban így fog történni? Igazán nagy hitet követelt Isten ettől a pogány asszonytól! Egy olyan Istenben higgyen, akit nem ismer személyesen. Azt kívánják tőle, hogy bízzék egy olyan emberben, akiről nem tudja, hogy tényleg Isten szolgája, megbízható-e? Amikor kihozta a prófétának az ételt, valóban maradt liszt és olaj a maga és a fia számára. S ez így ment nap nap után. Az özvegy megtapasztalja, hogyan gondoskodik Isten maga a mindennapi ételről, de mégis, ez napról napra próbára teszi a hitét. Mert mindig csak egy étkezésre való készlete van, semmit sem tud belőle félretenni későbbre. Csak Isten ígéretére támaszkodhat. Minden nap újra hinnie kell a szónak, és így cselekednie. S naponta megtapasztalja a csodát, naponta van étel mind-

ÜZEN A BIBLIA

hármuknak. Így ment ez sok napon át, az asszony hite pedig kezd horgonyt vetni Istenben. A hitet nem lehet elválasztani attól, amiben hiszünk. A hit nem szakadhat el Isten Igéjétől. Később pedig olyan történik, ami teljesen érthetetlen. Közben Illés beköltözött az özvegy házába. Egy felső szobában lakik. A Zsidóknak írt levél azt mondja, ha vendégszeretők vagyunk, tudtunkon kívül angyalokat vendégelhetünk meg (13,2). Ez történik az as�szonnyal is. Az éhínség, mely szedi áldozatait, nekik nem árthat. A halál angyala kívül marad. Mi történt később? Ez az özvegy számára érthetetlen. Kisfia hirtelen megbetegszik és meghal. Az az Isten, aki megóvta a fiút az éhhaláltól, hogyan engedheti meg, hogy a halál más irányból odasújtson? Ezt nem képes felfogni. Bár Illés jelenléte tudatosította benne, hogy ő bűnös, de ezért meg kell halnia a fiának? Bűneiért ilyen árat kell fizetni? Kétségbeesve teszi fel a kérdést a prófétának. Illés csak annyit mond: „Add ide a fiadat!” Aztán a halott fiút beviszi a szobájába, s az ágyra fekteti. A próféta

Istenhez fordul: „Uram, én Istenem, szerencsétlenségbe sodrod ezt az özvegyet, akinél lakom, s megölöd a fiát?” Térjen vissza a lélek ebbe a gyermekbe, könyörög, s háromszor ráfekszik a fiúra. És az Úr meghallgatta Illés imáját. A fiú visszatér az életbe. Rövid idő múlva egészségesen adja vissza anyjának. Az anya közben hitbeli válságon ment át. Hite nőtt a ki nem merülő készletek láttán. Felismerte és hitte, hogy a próféta megbízatása valóságos, szava Isten Igéje volt, melyre rábízhatta magát. Persze ezt nyíltan nem mondta ki. Az özvegy nem gondolta, hogy Istennek további szándéka is van vele. A nagyobb szenvedés erősebb hitet támaszt. Isten próbára tesz. Tudni akarja, milyen erős a hite. Ezért Isten megenged nyomorúságokat. Csak az a hit igaz, mely kiállja a szenvedés tűzpróbáját (1Pét 1,6–7). Vége lett az éhínségnek. Az özvegy kettős csodára tekinthet vis�sza. Nemcsak azt tapasztalja meg, hogy Isten napról napra meghos�szabbítja életünket, hanem a halálból való feltámadást is. A fia az első a Bibliában, akit a halálból

feltámasztottak. A próbatétel eredménye: világos hitvallás itt és most. „Most már tudom, hogy te az Isten embere vagy, s hogy az Úr szava igazság ajkadon.” Soha többé nem fog kételkedni Isten szavában. A második próbatétel élesebb volt, mint az első. Ezek a csodák nem Izraelben történtek. Nincs senki, aki a prófétának a védelmezője lenne Isten népe között? Isten kénytelen az országon kívül keresni szabadulást a számára? Izrael szenvedésekkel teli korszakában Isten egy pogány nő segítségével menti meg szolgáját, egy özvegy segítségével, aki megkockáztatja, hogy higgyen Isten Igéjének. Hite olyan értékes, hogy sok évszázaddal később maga az Úr Jézus is beszél róla. Ezzel mindörökre megóvja a feledéstől (Lk 4,25–26). A careftai asszony megtapasztalta, hogy Isten gazdagon megjutalmazza a hitet (Zsid 11,6). Megtapasztalta a hit láthatatlan valóságát. Ez a hit neki valóság, igazság és bizalom forrása lett (Zsid 11,1–2) Kiállta próbát!

PÉLDA

Fodorné Orosz Erzsébet

Idén 60 éve halt vértanúhalált

Orosz Péter püspök Orosz Péter titkosan felszentelt mártír püspök emlékére Apai nagybátyám és keresztapám – Orosz Péter Pál kárpátaljai mártír görögkatolikus lelkész emléke még mindig élénken él bennem. Édesapám – Orosz János, szintén görögkatolikus lelkész – édes öccse volt. (folytatás az előző lapszámból)

elkipásztori szolgálata során Péter püspököt mind a magyar, mind a ruszin felnőtt korú hívek és különösen a gyerekek szeretete övezte. A hatóságok mintegy 40 évig sikeresen titokban tudták tartani a vértanú püspök elhantolásának helyét. Tették ezt azért, hogy ily módon megakadályozzák a főpásztornak kijáró végső tisztelet megadását. Végül is – sok viszontagság után – a hívek kitartó kutatásainak eredményeként sikerült fellelni Péter püspök földi maradványait, amelyeket az ilosvai rendőrkapitány garázsában betonba ágyaztak be. A megkésett görögkatolikus szertartás szerinti temetésre végül is 1992. augusztus 28-án került sor Bilkén. A hálás hívek a mártír püspök tiszteletére kápolnát építettek, amelyben a Szent Család-kép alatti oltárasztal üveglapja alatt helyezték el hamvait. Magyar Pál atya, Bilke parókusa imakilencedet írt a mártír püspök dicsőítésére. A közelmúltban Sasik Milánnak, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspökének kezdeményezésére, valamint Szőke János és

Puskás László posztulátor atyák aktív közreműködésével elkezdődött Orosz Péter mártír püspök boldoggá avatásának eljárása. Remélem, Isten Kegyelméből még a mi életünkben ezt megélhetjük. Az elmúlt esztendőben a Szabolcs-Szatmár megyei Ukrán Nemzetiségi Önkormányzat, amelynek helyettes elnöke Szofilkánics Judit asszony, kezdeményezte a Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat tevékeny részvételével a mártír püspök nevével fémjelzett emléktábla elhelyezését Biriben, Orosz Péter Pál atya szülőfalujában. Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Egyházmegye püspöke jóváhagyta a nemes kezdeményezést és áldását adta rá. A márvány emléktábla a helyi görögkatolikus templom falán lett elhelyezve ünnepélyes Szent Liturgia keretében, amelyet Nagy István parókus atya és Puskás László esperes atya mutattak be. Idén augusztus 27-én, Nagyboldogasszony ünnepén (a Juliánusznaptár szerint) megemlékezést

tartanak a kárpátaljai Bilkén, Orosz Péter Pál mártír püspök utolsó szolgálati helyén, a mennyei születése 60. évfordulójáról. A bilkei hívek egy családi jellegű árvaház építésébe kezdtek, amely néhai lelkipásztoruk nevét viseli majd, hisz Péter atya maga is apátlan-anyátlan árva volt. Az épületet még a tél beálltáig szeretnék tető alá hozni, ha sikerül a szükséges anyagi eszközöket előteremteni. Sajnos a szűkös anyagi lehetőségek miatt az építkezés jelenleg elakadt. Most támogatókat keresnek az építkezés folytatása céljából. Bízunk benne, hogy az Úristen segítségével és Péter atya közbenjárásával az említett anyagi akadályok elhárulnak, és a gyermekotthon mégis felépül. vége

A kápolnában – Fodor Sándor Dániel, Karczubné Szabó Mária, Szabó Gabriella, Fodorné Orosz Erzsébet, Firczákné, bilkei lakos, 1992

SZÉPOLDAL

Miért törekedjünk a szeretetre, amikor az oly gyakran kaotikus és fájdalmas?

inden ember vágyik arra, hogy szeressen, és hogy szeressék. Ez a vágy olyan mélyen gyökerezik emberi szívünkben, hogy nem tudjuk magunkból kiszakítani. Ha szerelmesek vagyunk, elvarázsoltnak érezzük magunkat. A szeretet nemcsak mély emberi barátságokhoz és sikeres házasságokhoz vezetett már, hanem létrehozott csodálatos műalkotásokat is a költészetben, a zenében, a festészetben. Szeretet nélkül az élet lényegesen szegényebb lenne. Természetesen sokszor megtapasztaljuk, hogy a szeretet kicsúszhat kezünkből, és hogy sehol sem sérülünk olyan mélyen, mint éppen a szeretetben. De mindez nem szól a szeretet ellen. Ha a szeretetről kérdezünk, másról van szó: Arról a kérdésről van szó, hogyan sikerülhet tartósan szeretnünk, és úgy szeretnünk, hogy az ne káoszban és sérüléssel végződjön. Hogy a szeretet tartós legyen, nem szabad összetévesztenem magával az érzéssel. A szeretet nem örök szerelem. A szerelemnek át kell alakulnia olyan szeretetté, amely a másikat úgy fogadja el, amilyen. Gyakran ráhúzzuk a másikra saját képeinket és kívánságainkat, és inkább azt a képet szeretjük, amit a másikról készítettünk, mint őt úgy, amilyen a valóságban. Nem könnyű a másikat úgy szeretni, amilyen. Megköveteli, hogy elbúcsúzzam minden ábrándtól, amit róla alkottam magamban. És megköveteli a búcsút attól az illúziótól is, hogy a szeretet mindig egy csodálatos érzés. Gyakran egyszerűen csak hűség a másikhoz. Ez több, mint hogy csak elviselem őt. Azt jelenti: igent mon-

dok rá átlagos és jelentéktelen voltában is. És a szeretet nem állandó boldogság. Nincs szeretet fájdalom nélkül. A szeretetben megnyílok a másiknak, és ezáltal sebezhetővé válok. E nélkül a nyitottság nélkül a szeretet nem lenne lehetséges. Az egymás iránti szeretetben ismerkedünk meg mindazokkal a sérülésekkel, amelyeket az életben megtapasztalhatunk. A szeretet megsebezhet. Ám a szeretet meg is tudja gyógyítani ezeket a sebeket. Amikor a szeretet feltárja bennünk a sebet, nem ritkán azt gondoljuk, hogy a másik sértett meg bennünket. És vis�szafizetjük azáltal, hogy mi is bántjuk őt. Így keletkezik a kölcsönös sértések ördögi köre, amely a szeretetet nem elmélyíti, hanem szétrombolja. Aki rálép a szeretet útjára, annak tudnia kell, hogy ez a valóságba vezető út egy olyan út, amelyen saját valóságomat és a másik valóságát fedezem fel. A valóság felismerése az igazán fájdalmas. De a szeretet egyben esély is, hogy meggyógyítsuk ezeket a sebeket. Ha elfogadom magam sebeimmel, és a másikat nem ítélem el sérülési miatt, hanem éppen úgy szeretem őt, amilyen, akkor a szeretet meg tudja gyógyítani az én és az ő sebeit.

Útinapló Cseh Gyöngyi

IKT-ESZKÖZÖK ALKALMAZÁSA AZ OKTATÁSI RENDSZERBEN Barcelona, 2013. június 2–7.

1. rész

Barátságos környezet, modern technika, vállalkozószellem, nyitottság és kiváló angol nyelvtudás – ezekkel a fogalmakkal tudnám jellemezni azt az 5 intézményt, amelyet meglátogattunk a barcelonai szakértői tanulmányút keretében.

tanulmányút célja az volt, hogy olyan oktatási-nevelési intézményeket ismerjünk meg, ahol az IKT-eszközök alkalmazása a tanítás-tanulás folyamatában a mindennapi élet szerves részét képezik. A házigazdánk a Katalán Oktatási Minisztérium volt. A résztvevők különböző országokból (Törökország, Olaszország, Szlovákia, Románia, Svédország, Németország, Belgium, Lengyelország, Csehország, Franciaország, Görögország és persze Magyarország), más-más iskola- és intézménytípusból érkeztek, és eltérő szakmai háttérrel rendelkeztek. A csoport tagjai között volt pedagógus, iskolaigazgató, szoftverfejlesztő, egyetemi segédprofesszor, egyetemi tanár és oktatási minisztériumokban dolgozók. A résztvevőkkel való kommunikáció nyelve az angol volt. Az út során a fogadó országé mellett megismertük egymás prezentációiból az adott ország iskolarendszerét, és az IKT-eszközök használatának módjait és mértékét az oktatásban. A szakmai munka és a konzultációk mellett a közös ebédeken, vacsorákon, az utazások alatt igazi csapattá kovácsolódtunk. A tanulmányút rendkívüli energiával töltött fel, új lehetőségeket mutatott meg, csodálatos iskolákat, ahol kimagasló eredményekkel, elhivatott tanárokkal és tehetséges diákokkal találkozhattam. Bízom abban, hogy ezt a cikket olvasva si-

kerül mindezt megmutatnom és átadnom Önnek, aki most olvassa. A legfontosabb tapasztalat számomra az volt, hogy akár iskolai és oktatói szemléletváltással, a tanári szerepek újraértékelésével és átalakításával eredményesebb és hatékonyabb tanítási-tanulási folyamatot alakíthatunk ki. Ez a váltás azonban sokévnyi kitartó munkát és rendkívüli áldozatot, türelmet követel a pedagógusoktól. Utam során, én azt tapasztaltam, hogy megéri! 2013. JÚNIUS 2. (HÉTFŐ) Első napunkat a minisztériumban kezdtük, ahol Jordi Vivancos a Minisztérium TAC főosztályvezetője bemutatta a katalán iskolarendszert, melyet a spanyol iskolarendszertől külön értelmeznek.

Escola Collaso i Gil Óvoda és Általános Iskola lépcsőjén

A 32.114 km2 területen 7.565.603 fő lakos él, 4650 iskola, 1.293.165 fő tanuló és 108.097 fő tanár található. Az általános iskolák egész naposak, mely megkönnyíti a szülők munkavállalását. Megtudtuk, hogy az iskolai tanterv tartalmának 50%-át a kormány, 40%-át a régió és 10%-át az iskola határozza meg, mely nem hagy túl nagy szabadságot az iskolák számára. Mindezek ellenére az iskolák maguk dönthetik el, hogy milyen módszerek alkalmazásával jutnak el a meghatározott célhoz. Az iskolai oktatás a digitális kompetenciák, az egész életen át tartó tanulás és a vállalkozókészség kialakítására és fejlesztésére fókuszál. A gyerekek katalán, spanyol és angol nyelvet tanulnak minden intézménytípusban. Jordi azt is elmondta, hogy az iskolákban kötelező alkalmazni 1 fő IKT-koordinátort, akinek az a feladata, hogy elősegítse az infokommunikációs eszközök használatát és felkészítse a tanárokat azok használatára, pedagógiaimódszertani alkalmazására éven-

ÚTINAPLÓ te 5-6 szemináriumon, továbbá megoldja a technikai problémákat. Az intézmények egyharmada rendelkezik virtuális tanulási környezettel (VLE), interaktív táblával és az osztálytermekben internetelérési lehetőséggel. Jordi rendkívül érdekes előadását Frances Busquets bemutatója követte, aki kifejlesztette a JClick programot, amelynek segítségével digitális oktatóanyagot készíthetünk.

Délután ellátogattunk az Escola Collaso i Gil Óvoda és Általános Iskolába. Az iskola igazgatója, Josep Nuez elmondta, hogy az iskolába 27 nemzet gyermeke jár, akik 18 különböző nyelvet beszélve érkeznek hozzájuk, mely megnehezíti nemcsak az oktatást, hanem a gyermekek közösségbe való beilleszkedését is. A közös nyelvnek így a katalánt választották. Az intézményben vannak különleges nevelési igényű és fogyatékkal élő gyermekek is, akiknek a fejlesztését gyermekpszichológus, logopédus és külön szakemberek végzik. 8-10 diákkal egyszerre 2 tanár foglalkozik. Az iskolában sok a hátrányos helyzetű családból érkező diák is, akik csak az iskolában jutnak megfelelő ételhez, 180 diák ösztöndíjjal érkezett az iskolába. Az újonnan érkező külföldi gyermekek beilleszkedésének első lépéseként megtanítják a gyerekeknek a mindennapi katalán/spanyol élet tudnivalóit, megismertetik velük az iskola környékét, mi hol található, az eurót, mint fizetőeszközt és értékét. A 25-26 fős iskolai osztályokban a nyelvi és matematikai órákat csoportbontásban tanulják. Az intézmény saját uszodával rendelkezik, és – tengerrel rendelkező ország révén – kötelezővé tették az úszástanulást 6-tól 12 éves korig. Továbbá az iskola szorgalmazza az olvasást minden korosztály számára, ezért

a könyvtárából minden gyermeknek kötelező évente egy saját maga által választott könyvet elolvasni és arról beszámolni. Josep 38 éve tanárként, 28 éve az iskola igazgatójaként sok évvel ezelőtt rájött arra, hogy ezeket a gyermekeket a művészeteken (a zenén és a színházon) keresztül képes integrálni és összekovácsolni, így az iskolában létrehoztak a zenetermek mellett egy óriási színháztermet is, ahol évente több alkalommal mutatnak be színdarabot a diákok, ezzel erősítve a gyermekek egymás iránti elfogadását és az együttműködést. Az infokommunikációs eszközök használata az oktatásban természetes, az iskolai élet része. Már 5-6 éves kortól elkezdik a gyermekeket a számítógép használatára késztetni, és a kézírás tanulását kiegészítik a számítógépen való betűfelismeréssel és szövegmásolással. Ezáltal a digitális társadalomba való bekapcsolódásuk már gyermekkorban elkezdődik. A legtöbb tanteremben interaktív tábla található, és 11 éves kortól az oktatás netbook alkalmazásával történik, melyeket az iskola biztosít. A tanulók Moodle és Educat 2.0 e-learning rend-

szerek segítségével érik el a digitális tananyagokat, amelyeket a tanárok készítenek tantárgyanként. Az iskolában a diákok iskolarádiót működtetnek, és videókat készítenek a fontosabb iskolai eseményekről és projektekről, amelyet feltöltenek az iskola weblapjára és a youtube-ra is. Az iskola bemutatását követően a tanárok helyzetéről kérdeztük az igazgató urat, aki meglepő válaszokkal szolgált mindannyiunk számára. Elmondta, hogy a tanároknak az egyetemi diploma megszerzését követően ahhoz, hogy tanítani tudjanak, egy ún. közalkalmazotti vizsgát kell tenniük. Ezt követően felkerülnek egy „tanári várólistára”, ahonnan majd kirendelik őket egy-egy adott iskola igényeinek megfelelően. Tehát sem a tanárnak, sem az iskolának nincs meg a szabad választás joga. A napot közös sétával zártuk Barcelona gótikus negyedében. folytatása következik…

MEX Damjanovics József

100

éve szentelték a Hajdúdorogi Egyházmegye első püspökét, Miklósy Istvánt. A Sátoraljaújhelyi Görögkatolikus Egyházközség egész éves ünnepségsorozatot hirdet az egykori újhelyi parókus tiszteletére. Az ünnepi Szent Liturgia után kilépnek a templom falai közül, és kiállításokkal, előadásokkal, koncertekkel tisztelegnek Miklósy püspök emléke előtt.

püspök, majd Firczák Gyula püspök úr is titkáraként foglalkoztatja. Hatéves papi szolgálata után, érdemei elismeréseként XIII. Leó pápa pápai káplánnak nevezi ki. Ezekben az években akaratlanul is olyan magas körökben mozog, ami szélesebb társadalmi rétegekben is ismertté teszi nevét. Megnyerő egyénisége pedig népszerűvé teszi a papság körében is. 1894-ben nevezi ki püspöke sátoraljaújhelyi parókusnak és ugyanakkor kerületi esperesnek is.

Innen töretlenül ível felfelé karrierje. 1905-ben zempléni főesperes lesz, 1907-ben Ferencz József lovagkeresztjével tüntetik ki. Éppen száz évvel ezelőtt – történelmi eseménynek kitüntetettje és alakítója –, 1913. ápr. 21-én kapja meg püspöki kinevezését, s még az év okt. 5-én hajdúdorogi püspökké szentelik. Higgadt, széles látókörű, előre gondolkodó ember került a magyar görögkatolikusság élére. Pedig az előző években bizony gyakran próbára tették, minden valamirevaló

„...szívvel lélekkel táborotokban vagyok” A műhelyben most is a szokásos félhomály uralkodott. Az izzó vas fénye azonban vörösre festette a kovács arcát, ezzel mintegy jelezve, hogy készen áll arra, hogy a mester akaratát elfogadja. A kovács pedig megérezte ezt a pillanatot – s mintha dühös lenne, olyan erővel csapott le a nagykalapáccsal. Pár perccel később, mint aki meggondolta magát, egy könnyebb kalapáccsal, finom, szapora ütésekkel parancsolt a vasnak. Az pedig az ütések nyomán, engedelmesen patkóvá görbült az üllőn.

mikor a sistergő vízből kiemelte, elégedetten szemlélte legújabb alkotását, s már látta lelki szemeivel a következő gazdát, aki néhány forinttal a zsebében lovat jön patkoltatni. Akkor vette észre a fiát – aki a műhely sarkából figyelte apja küzdelmét a vassal. Ahogy összeakadt tekintetük, mindketten ugyanarra gondoltak… Így került Miklósy István a falusi iskolából, Rákócról Ungvárra, ahol a Királyi Gimnáziumban folytathatta tanulmányait. Érettségi után Budapesten, majd ismét Ungváron tanul, hogy gyermekkori álmát megvalósíthassa: pap szeretne lenni! Kitűnő tanulmányi eredményeinek köszönhetően, pappá szentelése után (1884) Ungváron marasztalják. Püspöki írnok, tanár, a Papi Árvák Intézetének igazgatója. Pásztély János

szervezet és csoport szerette volna soraiban tudni, maga mellé állítani, mert erkölcsi tőkét szerettek volna kovácsolni jelenlétéből. Egyikkel sem szövetkezett a magyar egyházmegye felállítása érdekében. Nem azért, mintha nem lett volna szíve ügye a magyar görögkatolikusság sorsa. Az ügyet magáénak érezte, de tudatában volt annak, hogy erőszakosan, demonstrációkat szervezve, vagy pusztán a nyelvi alapon való küzdelem kilátástalannak tűnik. Melles Emilnek világosan megírja, hogy „Egyetlenegy munkácsi püspök sem lesz oly kedves, hogy mellette legyen egy magyar püspök, és ő kifejezetten rutén maradjon… A mozgalmat a nép között fel kell eleveníteni, hogy annak vágya ki ne vesszen a nép lelkületéből, annyival inkább, mert egy mélyreható reformot a népre

MISKOLCI APOSTOLI EXARCHÁTUS

1913 – 2013

Miklósy István megyéspüspök szentelése Hajdúdorogon, 1913. 10. 05.

sának szükségességét is úgy fogalmazza meg, hogy érvei helytállóak, és ugyanakkor senkit sem sértenek, senkinek sem csorbítják tekintélyét. Ekkor érett meg benne mindaz a tapasztalat, amit a püspöki hivatalban és a lelkipásztorkodásban összegyűjtött. Miklósy István apjától örökölte keménységét, kitartását és lelki erejét – mert minderre szüksége volt, amikor püspökként az elutasításokat, a bombamerényletet vagy az új egyházmegye szervezésével járó bántásokat és értetlenségeket el kellett viselnie. Már gyermekfejjel látta édesapja kovácsműhelyében, hogy a jól alkalmazott mesterfogások még a kemény vasat is képesek átalakítani.

ráerőszakolni nem lehet, arra tehát a népet nevelni kell.” Magától értetődőnek tartja, hogy a Munkácsi Egyházmegyét szét kell választani, de fő érvként azt hangoztatja, hogy ekkora egyházmegye szinte átláthatatlan. Hiszen területe nyolc vármegyére terjed ki, 389 parókiája és több mint 600 iskolája van, papja és kántortanítója közel 1200. Ezt egy embernek irányítani lehetetlenség! Tehát kell az új egyházmegye, amit természetszerűleg lehet úgy alakítani, hogy azt elsöprő többségében magyar ajkú hívek alkossák. Örömmel vesz részt a római zarándoklaton, s minden értelmes, előremutató kezdeményezést támogat (MAGOSZ stb.), de alapvetően mindig a saját útját járja, sehová és senkinek el nem kötelezve magát. Az új egyházmegye felállítá-

Neki egy egészen új egyházmegyét kellett formálnia, alakítania, úgy, hogy azt áthassa a magyar nyelvű liturgia minden szépsége. Mert minden magyar görögkatolikusnak éreznie kell, hogy azt a sajátos utat, amelyet Isten felé kitaposott magának, az utódok számára is járhatóvá kell tennie.

Az útépítők sorsa nehéz – de „KITARTÁSBAN A SIKER” –, tehát emlékezzünk hálával Miklósy Istvánra, a Hajdúdorogi Egyházmegye első püspökére, a hajdani sátoraljaújhelyi parókusra!

AGORA

indez, kérdezhetnénk, hogyan függ össze a lelki neveléssel, vezetéssel? Hogyan lehet, és miért kell ilyen (látszólag) messziről kezdeni, mikor a lelki vezetés egy roppant bensőséges és személyes találkozás és kapcsolat, elsősorban Istennel. Nos azért, mert a mindenki által jól ismert igazság esetünkben is igaz: „A fiatalok lelkülete leképezi világunk hitbeli, erkölcsi, társadalmi, kulturális, családi stb. érték válságát.” Nem kívánok most kitérni a velük való foglalkozás pozitív és lelket gyönyörködtető példáira, mikor hitelesen és példaértékűen élik meg kereszténységüket, inkább csak azokra a problémákra szeretnék rámutatni – a teljesség igénye nélkül –, amelyek hangsúlyosabban előkerülhetnek e korcsoporttal való foglalkozás kapcsán, majd megpróbálom összefoglalni azokat a válaszokat, amelyeket adhatunk a fölmerült kérdésekre. Azonban még mielőtt ezt elkezdenénk, nagyon fontos leszögezni, hogy egy olyan korcsoporttal, közösséggel, generációval van dolgunk, amikor velük foglalkozunk, akik hihetetlenül „éhesek”. A mi Urunk szavai látszanak beteljesülni:

„Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot…” (Mt 5,6) Ez az igazság, esetükben a hit, a hitelesség és a hűség. Ezt az igazságot tőlünk, felnőttektől (a hitben!) – a családban a szülőktől, az egyházközségben a paptól és a hívektől, az iskolában pedig a tanáraiktól – várják. Először nézzük meg, melyek azok a problémák, amelyekkel gyakrabban szembe kell nézniük: – Első helyen meg kell említe-

nünk a családok szétbomlását. A gyermek, a fiatal úgy érzi, kimondatlanul is sokszor, hogy ő a hibás. Az egymásnak feszülő szülők marakodásuk közben észre sem veszik tipródó gyermeküket. Az iskolai trehányság, züllés, rossz baráti kapcsolatok már csak következmények. – Második helyen lehet említeni az önértékelési krízist. Bizonyos értelemben része a kamaszkori és fiatalkori keresésnek, melynek célja az „én” felkutatása, de ez sokszor több annál. Sokszor okozat is lehet,

szenvednek. Az a tapasztalat, hogy nem képesek hosszú távú kapcsolatra, vagy gyakran „cserélik partnereiket”, mind-mind csupán csak következmény. A probléma gyökerét magunkban kell keresni. Lehetne még hosszasan sorolni azokat a problémákat, amelyekkel találkozhatunk (pl. iskolai, tanulási nehézségek; élet és halál kérdése; alkohol, szexuális elhajlások vagy éppen a kábítószerek, mint megoldási kísérletek), de jogosan fölmerül a kérdés: Mit tegyünk mi?

Szabó Antal

A FIATALOK LELKI NEVELÉSE, VEZETÉSE

Amikor a fiatalokról gondolkodunk, tele vagyunk előítéletekkel. Sokszor fülünkbe csengenek azok a közhelyek, amiket talán mi is hallgattunk fiatalkorunkban: „Ezek a mai fiatalok…!”, „Bezzeg a mi időnkben…!” Akkor persze megrendítettek minket ezek a szavak, és úgy éreztük, hogy senki nem kíváncsi arra, hogy mit gondolunk, vagy mit képviselünk, hanem teljesen hibás módon általánosították a „fiatalok táborát”. Megdöbbenve tapasztaljuk azonban a mi mai reakcióinkat, hiszen most hasonló módon pálcát törünk azok fölött, akikben egyházunk jövőjét kellene látnunk. ha az általunk említett első problémára gondolunk, de miért van az, hogy látszólag „teljesen harmonikus”, talán még vallásos családban élve is, olyan életstílusra, baráti körre, bűnökre ragadtatja magát gyermekünk, ami teljesen érthetetlen és felfoghatatlan a szülők és a család számára, valójában sajnos nagyon is érthető. – Olyan korban, amikor a nemi identitást igyekeznek a feje tetejére állítani, és kiforgatni Isten alkotta természetéből és rendjéből, nem csoda, hogy a párkapcsolataikban kapcsolatteremtő impotenciában

AGORA

A válaszadáshoz Áthoszi Porfíriosz atya tanításait használom föl. A szerzetes atya a gyermekek keresztény nevelésével kapcsolatban fogalmazza meg tanácsait, de mi lelki gyermekeink tanítására, vezetésére is fölhasználhatjuk azokat. (Áthoszi Porfíriosz atya tanításai, IX. A gyermekek neveléséről; Odigitria – Jel Kiadó, Budapest, 2012.) A gyermek, fiatal első számú lelki vezetői a szülei. „A gyermek viselkedése közvetlen kapcsolatban áll a szülők állapotával. … A szülőknek Isten szeretetének kell szentelniük magukat. Gyengédségükkel, türel-

mükkel és szeretetükkel szentekké kell lenniük. … Az öröm, amely eltölti őket, a szentség, amely meglátogatja őket, kegyelmet sugároz a gyermekekre” – mondja Porfíriosz atya. Nem kevesebbet állít az atya, minthogy elsősorban a szülők lelkiállapota és szentsége neveli és tanítja a gyermekeket Isten kegyelméből, és nem annyira a sokszor ostorozó (hiteltelen!) szavaink. Hadd idézzek egy másik tanácsot az atyától, aki egy édesanyának – aki azt kérdezte, hogy hogyan

akart lenni, felnőve azonban még a templomot is elkerüli.) Majd így folytatja a szerzetes atya: „beszéljen a Krisztus szerinti szeretet, az apa és az anya szentsége. A szentség sugárzásától és nem az emberi igyekezettől lesznek rendesek a gyerekek.” A feladat tehát adott a szülők, a papság, a lelki vezető és minden hívő számára. Nem szabad senkiről sem azt gondolni, hogy „neki már mindegy, úgysem tud megváltozni”, vagy „mit erőlködjek, nincs értelme, ő úgyse akarja”. Az alázatos, imád-

nevelje a gyermekét – a következőt válaszolta: „Imádkozz, és amikor kell, szeretettel beszélj a gyerekekhez! De többet imádkozz, és kevés szóval beszélj hozzájuk! Sok ima és kevés szó mindenkihez. Ne zaklassunk senkit, hanem imádkozzunk titokban, és csak azután beszéljünk, s az Isten majd megmutatja nekünk, elfogadták-e, amit mondtunk. … Ha állandóan csak tanácsokat osztogatsz nekik, fárasztod őket, és amikor felnőnek, egyfajta elnyomásként élik ezt meg.” (Ez a válasz arra, amikor panaszkodik a szülő, hogy gyermeke még ministrált is, sőt pap is

ságos és szentségben élő embernek van ereje arra – Isten kegyelme által –, hogy tanítsa, vezesse gyermekeit vagy a rábízottakat.

Nekünk saját magunkon kell tehát elkezdenünk életünk megjobbítását, hogy hiteles, példamutató, alázatos és imádságos keresztényként „az igaz élet szolgái” (Róm 6,18) legyünk, és szüntelenül az Isten felé vezessük kereső (lelki) gyermekeinket.

X, Y, Z

halogatás egyike azoknak a szokásoknak, amitől egy kis erőfeszítés árán meg lehet szabadulni. Talán nem lepődsz meg, ha azt mondom, hogy a sikeres emberek nem ismerik azt a szót, hogy halogatás. Ha probléma van, akkor azonnal a tettek mezejére lépnek. Hogyan érheted el, hogy te is így viselkedj? Rá tudjuk magunkat venni, hogy ne halogassunk annyit? Mitől van az érzés, hogy nincs kedvem semmihez? Bármilyen emberi érzés mögött ezernyi ok állhat. És ez az ezernyi ok ugyanahhoz a tünethez vezethet: motiválatlanság. Ennek lehetnek akár biológiai okai, neurotranszmitter zavar, kezdődő depresszió. De most arról a hétköznapi helyzetről fogunk beszélni, amikor egy egészséges ember kerül abba az élethelyzetbe, hogy nincs kedve semmihez sem. Csak fetreng, vagy a számítógépen játszik, közben szalad a szoba, és a házi feladatok is várnak. Ilyenkor lehangoltak is vagyunk, türelmetlenek, tudván, hogy annyi mindent kellene elvégezni… Itt és most! Sajnos nincs más orvosság, mint itt és most nekilátni a feladat megoldásának. Lehet, hogy pont az tart vissza, hogy eddig még bele sem néztél, el sem kezdted, és a fejedben túl nagy problémának látszik. Ha az a kép él bennünk, hogy nem tudjuk megoldani a feladatot, akkor bizony neki sem fogunk kezdeni. Teendők: Mindig arra fókuszálj, amit éppen csinálsz! Például egy diáknak rengeteget kell tanulni, mert a héten három témazáró dolgozatot is írni fognak. Ha arra koncentrál, hogy „te jó ég, ezt nem lehet megcsinálni, több tucat oldalt kellene megtanulni”, akkor már borítékolható is, hogy nem áll neki megtanulni. De koncentrálhat arra is, hogy az első témazáró anyagát kézbe veszi és azt tanulja. Kiszorít a fejéből

14 16

Ha nincs kedved semmihez:

A HALOGATÁS

Elöntenek a teendők, de te rá se tudod magad venni, hogy nekiállj? Inkább a facebookot nézed meg egymás után többször, még akkor is, ha nincs új post? Aztán már el is telt a nap, a nyár, és te még mindig a kezdeteknél tartasz. Jön a suli, a halogatásnak már nincs helye.

minden mást és csak a tananyagra figyel, arra az egyetlen oldalra, amit éppen néz. Ha végzett, akkor jöhet a következő lépés. Attól, hogy valamit már elvégeztél, valószínűleg könnyebbnek fogod magad érezni. Próbálkozhatsz feladatlistával, napirend összeállítással. Ezzel strukturálod az idődet, számba veszed a tennivalókat és nagyon jó érzés lesz kihúzni őket a listáról. Látványossá válik az elvégzett munka. Meg is jutalmazhatod magad a lista végére érve, ezzel is fenntartva a pozitív lelki beállítottságot, tettrekészséget. Minél tovább hallogatunk, annál rosszabb Valóban, minél tovább halogatunk, annál több tennivaló gyűlik fel. Ez nem csak a feladatokra igaz. Minél inkább odázzuk a felelősséget, annál nyűgösebbé és bűntudatosabbá válhatunk. Hosszú távon ez depresszióhoz vezethet.

Reális célokért tudunk küzdeni A fenti példánál maradva, három témazáró dolgozatra egyszerre felkészülni valóban nem egyszerű. De nem lehetetlen, ha ismerjük az erősségeinket és a hiányosságainkat. Megbéníthat a tudat, hogy eddig semmit sem értettél ebből az anyagból, és ezért inkább le sem ülsz megtanulni. Pedig ha nekilátsz, lehet, hogy egytizedét mégiscsak sikerül megérteni, ami már elég lesz ahhoz, hogy görbüljön a jegy. Tehát célunk az, hogy erőfeszítést tégy, bármekkora is az, mert így tudod elhagyni a halogatás szörnyű szokását. Én miért halogatok? Keresd meg a magad válaszát, hogy egy adott feladatot miért nem szeretnél elvégezni. Túl nagy a cél? Túlságosan elérhetetlen? Ez még a takarítással kapcsolatban is előfordulhat. Ha például szüleid folyton ellenőrzik a tisztaságot, akkor sikertelenségnek éled meg, ha minden egyes alkalommal jön egy „bizottság” ellenőrzni a munkádat. Miért érzed magad kényelmetlenül, ha az adott feladatra gondolsz? Lehet, hogy azt gondolod, hogy mert sajnálod rá az időt, de elképzelhető, hogy mélyebb okok húzódnak meg. Az elménk nagyon ügyesen keres kifogásokat.

Te döntöd el, hogy a kifogások vagy a tettek embere leszel.

NŐI OLDAL

Laskay Anna

NŐI OLDAL ASSZONYUNK SZŰZ MÁRIA Hárman üljük körül az asztalt, hónapról hónapra. Nők, feleségek és családanyák. Beszélgetünk. Sokszor csak elmesélve a saját történetünket, segítjük egymást tovább. Gondolatainkat közreadva, reméljük, sokan magukra ismernek, s „leülnek közénk”. Anna: Nektek mit jelent Mária, az Istenszülő? Engem édesanyám még a várandóssága idején neki ajánlott, és nekem rengeteget ad ez a tudat! Amikor az első gyermekemet vártam, magától értetődően mentem Máriapócsra… S látom a gyerekeimen, hogy az, hogy ők ily’ módon is a Szűzanya gyermekei, nekik is sokat ad. Andi: Az én mindennapjaim Mária nélkül nem nagyon működnek. Talán azért is különleges a viszonyom vele, mert én nagyon korán elvesztettem az édesanyámat. Ráadásul az ő neve is Mária volt, ahogy a nagymamámé is… Úgy hiszem, ezek nem véletlenek! A lelki olvasmányaimat is szívesen választom úgy, hogy kegyhelyekhez, ill. Mária-üzenetekhez kötődjenek. Ildi: Én jártam úgy, hogy hiába látogattam el egy Mária-kegyhelyre, nem érintett meg igazán. Csalódott is voltam! Mert igaz, hogy csak hirtelen elhatározásból, rövid időre tértünk be oda, de mégis azt reméltem, hogy „kapok” valamit, feltöltődhetek. Ehelyett a turistáknak szóló, üzleti jelleget láttam. Azóta csak megfelelően készülve, lelkileg ráhangolódva megyek ilyen helyre. Andi: Biztos, hogy más egy zarándokút keretében eljutni egy Mária-kegyhelyre! Az is számít, hogy ott be tudunk-e kapcsolódni a szertartásokba, van-e idő a hely hangulatát átélni! Ezért szeretem, ha többen és lelki vezetővel megyünk ilyen helyekre. Anna: Én nagyon örülök neki, hogy olyan országban élek, ahol számos Mária-kegyhely van. Számomra megkülönböztetett hely ezeken belül is Máriapócs. Mentem már nagyon zaklatottan, nagyon koncentráltan, akár felajánlott szándékkal, de a legfőbb élményem a pócsi kegytemplomban

mindig az, hogy jó megérkezni! Jó a Szűzanya közelében lenni! Mint egy kedves rokonnál, jó nála elidőzni. S nem szeretnék eltávolodni, sem lélekben, sem térben! Engem erősít az a tudat, hogy én oda bármikor, bárhonnan, bárhogyan mehetek, s van, amikor megszenvedem azt, hogy hiába szeretnék, nem tudok eljutni. Andi: Mi az egyik gyermekünk nagyobb betegsége után éreztük, hogy azonnal fel kell keresni a legközelebbi Mária-kegyhelyet. S bár a beteg fiunk nem jöhetett velünk, elmentünk. Nem volt búcsú, mégis rengetegen voltak ott. Némán imádkoztunk, a zarándoklatunkat érte ajánlva. Jó volt, hogy elgondolkodhattunk, egy kicsit elmélkedtünk ott. Azt láttuk, hogy a gyerekeink is igénylik ezt! Ildi: Milyen jó, hogy erről mesélsz! Lehet ez is egy vállalás, hogy Mária-kegyhelyeket látogatunk! Én Bécsben voltam úgy, hogy feltétlenül vissza akartam térni a gyerekekkel is, hogy megmutathassam nekik az odavitt Szűzanya-ikont.

Anna: Nekem gyerekkoromból meghatározóak a Sajópálfalához köthető emlékek is. Amikor a búcsú, zarándoklat vagy lelki nap az ottani kegykép miatt szerveződött. Már évtizedekkel ezelőtt éreztük ennek vonzó- és egybegyűjtő erejét, s lám oda is egyre többen zarándokolnak el!

KÖNYVESPOLC MELLETT

Legeza József

Egyedül te vagy az Isten... Mindannyian ismerjük Móra Ferenc Szeptemberi emlék című novelláját. Látva a gyönyörű termést, az író édesapja megjegyezte: „– No, gyermekem, lesz szüretre új könyv, új ruha!” – veregette meg PéterPálkor az író vállát az édesapja.

zent István délutánján azonban elverte a jég a szőlőt, az egész évi termést, sőt a „mennyei parit�tyakövek” fültövön verték még a két malackát is. Amikor szeptemberben be kellett a gyereket az iskolába íratni, a szülőknek nem maradt pénze a beiratkozásra. Szegénységi bizonyítvány kellett volna, de még annak az árát sem tudták előteremteni. Talán a pap segíthet, ő jó ember – vélte az író édesanyja. Aki

jó ember, az csak nem tudja megtagadni magát. A család felharagította kérésével a papot, és az, miután elutasította őket, búcsúzóul még meg is csókoltatta velük a jószagú kezét. Miután eredménytelenül értek haza, az író édesapja szomo-

rúságában kimenekült dolgozni a szőlőbe, édesanyja pedig elkezdett mosni a kútnál. A gyerek ott ült anyja lábánál, mindkettőnek hullottak a könnyei: az anyáé a kádba, a gyermeké a földre. De az igazi kínszenvedésre másnap került sor, amikor az utcabeli gyerekek mentek az évnyitóra, és megzörgették a zsalugátert, a kisajtót, a kerítést, és bekiabáltak a kapu hasadékán: „– Ferkó! Ferkó!” Bújt ő el a színbe, ólba, pajtába, padlásra, de a boldogok zsibongása minden reggel rátalált. Nem bírta egy hétnél tovább. Ahogy elhaladtak a ház előtt a pajtásai, megvárta, amíg a sarokra értek, és akkor ő is utánuk eredt. Eleinte megkerülte az iskolát, és először csak messziről, majd egyre kisebb körben. Ádám tehetett így, amikor az elveszett paradicsomból kicsukták. A negyedik nap már belül volt a kerítésen. Négykézláb csúszott el az igazgatói szoba előtt, végig a hosszú, fehér folyosón, míg elért a harmadik osztály nyitott ajtajáig. Ott aztán hallott ő mindent. Azt is, amit magyaráztak, azt is, amit feleltek, azt is, mikor az öreg pedellus odacsoszogott a csengőhöz. Akkor aztán, uzsgyi, szaladt vissza az utcára, már amen�nyire négykézláb szaladni lehet. Szeptember közepéig nem volt semmi baj. Lopva is lehet jóízűeket

inni a tudomány kútjából. Hanem akkor történt valami, amikor a latintanár ennek az ősi nyelvnek a szépségeit ragyogtatta a harmadik osztály előtt. De idézzük szó szerint a novella befejező részét, amelyben az író egyes szám első személyben mondja el a történetet. „– A latin azt mondja: Unus es Deus. Ki tudja, hogy lehetne ezt magyarul mondani? Mély csönd.

KÖNYVESPOLC MELLETT – No, senki se meri megpróbálni? Nagy Mátyás? Nagy Mátyás jeles diák volt, valami uradalmi inspektornak a fia, vetélytársam a másodikban. Meg is szólalt a provokálásra: – Egy vagy Isten. – No, nem egészen. Micsoda szórend ez? Nagy Mátyás észbe kapott. – Vagyis hogy: egy Isten vagy. Megint a tanár úr hangját hallottam: – Nem, nem. Nem érzitek, hogy a latinban valahogy több van? Rémülten dobogott a szívem, de nem bírtam magammal. Be kellett kiabálnom: – Egyedül te vagy az Isten... Abban a percben már koccant is a homlokom a téglán, mert beleszédültem az izgalomba. Mit tettem, mi lesz ebből? Az lett, hogy a latintanár úr ölbe vitt be az iskolába, és többet aztán sose kértek tandíjat Móra Mártontól. Unus es Deus... Egyedül te

vagy az Isten. Ha egy kicsit messze is vagy, ha sokszor nem is érsz rá a földre nézni...” Igen, nagyon sokszor úgy érezzük, hogy Isten magunkra hagyott, de ez csak a mi érzésünk. Gyakran előfordul, hogy úgy van velünk az Isten, hogy akkor is velünk van, ha mi nem tapasztaljuk a közvetlen jelenlétét. Amikor Ő jónak látja, akkor tapasztaljuk meg. Segít minket, alakítja a sorsunkat, az emberekkel való kapcsolatainkat áthatja szeretetével, gondviselésével. Apró dolgainkban is számíthatunk arra, hogy ránk köszön. A mindennapi kenyérben, a mindennapi életben is megtapasztalhatjuk gondoskodását. Előleget kapunk azokból a javakból, ahová elvezet minket. Jézus azt mondta: „Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek: mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti többet azoknál?” (Mt 6, 26–27) Ebben a mennyei Atyában bízunk mi, Isten gyermekei.

Szabó Lőrinc

Ima a gyermekekért (részlet) ... Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. ...

Isten akkor is velünk van, ha mi nem tapasztaljuk a közvetlen jelenlétét.

MOZIVÁSZON ELŐTT Legeza Kata

Az ES(end)Ő EMBER „Tudom, hogy nincs tökéletesség a földön. És elfogadni bizonyos értelemben a tökéletlent, ami mindennek ellenére a tökéletesség felé visz minket – ez a maximum.” (Pilinszky János)

z Esőember (Rain Man) című 1988-as amerikai filmdráma nagyon híres, és sokak bizonyára látták. Különlegessége, hogy az autizmust, az akkor még szinte ismeretlen idegi-fejlődési rendellenességet azonnal világszerte ismertté tette. Ma már speciális központok nyílnak autistáknak, könyveket írnak az autizmusról, kutatják típusait, fokozatait, és konferenciák sora helyezi középpontjába ezt a témát. Ám ez akkor úttörő film volt. Az autizmus máig nagyon vitatott téma mind a közbeszédben, mint az orvostudományban. Az ’autizmus’ egy görög eredetű szó. Az alapja az ’auto’ tő, aminek jelentése sokat elárul az autizmus lényegéről. Bármi, amire azt mondjuk, hogy auto-, az arra utal, hogy valami önmagától tesz valamit, önmagától működik. Az autisták legfőbb vonása az önmagukra irányultság. A külvilágot kizárják, nehezen kommunikálnak, egész másként jár az agyuk, társaiktól elkülönülnek, vagy ha közelednek, akkor azt is szokatlan módon teszik. Egy zárt világban élnek, ahova nem engedik be környezetüket. Mivel a gondolkodásmódjuk ennyire más, éppen ezért egyik legjellemzőbb vonásuk a változásnak a nehezen viselése, és a megszokott rutinhoz való ragaszkodás. Ez a film bizonyíték arra, hogy ha valami nagyon más, mint amit megszoktunk, abból mindig tanulhatunk, az mindig megtaníthat minket valamire, ami nélkül kevesebbek lennénk. Charlie Babbitt (Tom Cruise) egy autókereskedésben dolgozik, és nagyon ért a pénzhez: a költéséhez is, és a becstelen megszerzéséhez is.

Fiatal, életerős, sikeres férfi, és úgy érzi, az életben bármit megszerezhet pénzzel. Nem túl gazdag, de úgy ügyeskedik, hogy legyen mindig mit költenie – akár más emberek árverésén keresztül is. Nem érzelgős fajta, nem a szavak embere, és egyedül a pénz érdekli. Egyik nap telefonhívást kap, hogy meghalt az édesapja. Közönnyel veszi tudomásul annak halálhírét. Barátnője, Susanna (Valeria Golino) felrója neki közönyét: „Hisz te voltál az egyetlen gyermeke. Kellett, hogy szeressen téged. Szerintem eltúlzod.” A férfi elmesél egy történetet az apjáról és annak szeretetlenségéről: „Elérhettem bármit, neki soha nem volt elég. Csak a rózsáit meg az autóját szerette. 16 évesen színötös bizonyítvánnyal állítottam haza. Csak annyit kértem, hadd vihessem az autóját, amit egész gyerekkorom óta áhítottam, vezetni. Nem engedte, így elvittem kérés nélkül, mert úgy éreztem, ha más nem, de ennyi végre jár nekem. Megőrültem azért, hogy vezethessem azt az autót. A barátaimmal mentünk az autóúton, amikor megállított egy rendőr, hogy lopott az autó. A saját apám feljelentett lopással. A többiekért aznap értük mentek a szüleik, engem két napig otthagyott a börtönben. Utána költöztem el tőle, és soha többet nem beszéltem vele.” A lázadó fiú nem örökölt mást apjától, mint néhány rózsabokrot, meg a szóban forgó „ellopott” majd 40 éves autót. „Kissrác koromban, ha féltem, jött az esőember és énekelt nekem” – vallja be Charlie Susannának. „Esőember? Az ki?”– kérdezi kedvese, csodálkozva a férfi rejtett érzékenységén.

„Úgy érzem, kapcsolatot teremtettem vele" „Az én kitalált gyerekkori barátom” – hangzik a válasz. „Mi lett vele?” – kérdezi a lány. „Semmi: Felnőttem.” – válaszolja kiábrándultan Charlie. A férfi nagyon dühös lesz, amikor meghallja, hogy apja 3 millió dolláros vagyonát egy ismeretlen kedvezményezettre hagyta. Nem hagyja nyugodni az igazságtalan végrendelet és utánajár. Szíven üti a hír, hogy ez a kedvezményezett nem más, mint a bátyjának, Raymond Babbittnek (Dustin Hoffman) az intézetis gondozója, Bruner doktor (Gerald R. Molen). Charlie megtudja, hogy van egy testvére, Raymond (akinek a neve pontosan ugyanúgy hangzik az angolban, mint a ’Rain Man’ azaz ’esőember’ szó). Raymond autista. Charlie annyit lát, hogy testvére nem olyan, mint a többi ember, de nem érti, mit jelent az, hogy autista. „Az ilyen embereknek vannak bizonyos fogyatékosságaik és bizonyos képességeik. Nem tudja kifejezni magát, még a saját érzelmeit sem érti. Raymond számára minden tele van veszéllyel. Rutinok és rituálék, ezekkel védekezik. Megvan az életritmusa, de ha kizökken a mederből, minden összeomlik. Az emberek nem nagyon érdeklik, nem enged senkit közel.” – válaszolja neki az orvosa, akinek segítségével Charlie összerakja a képet: bátyja akkor került az intézetbe, amikor ő 3 éves volt. „Hogy a büdös életbe felejtették el mondani nekem, hogy van egy testvérem?” – háborodik fel, majd könnyelműségében elhatározza, hogy kicsempészi az intézetből és magával viszi Raymondot, azaz a 3 millió dollár örökösét Los Angelesbe, a városba, ahol él. Az

FILMAJÁNLÓ

úton Susanna kifakad szerelme érzéketlenségén és azon, amilyen utasítóan és parancsolóan beszél fivérével: „Ma megmondták, hogy van egy testvéred, és nem látok semmit az arcodon, semmi változást.” A lány nem érti, miért hozták el az intézetből. A fiú bevallja neki, hogy nagyon megharagudott az apjára, mert az egész életében „csak szemétkedett vele”, és ezért mindaddig magánál fogja tartani az autista bátyját, amíg neki nem ítélik a 3 millió dolláros örökséget. Susanna felháborodik és magára hagyja: „Te kihasználod az embereket. Kihasználod Raymondot, és kihasználsz engem.” A két fivér egymásra marad. Charlie bátyjának nemcsak a fogyatékosságait, de a különleges képességeit is elkezdi látni. Például azt, hogy mindenre emlékszik, amit elolvas, és elképesztő képességgel számol fejben. Azonban Bruner doktornak igaza volt: ha egy autistát kizökkentenek, akkor az összeomlik. Amikor Charlie repülőre akar szállni vele, Raymond idegrohamot kap, így az a pár órás repülőút helyett több napos autóútra kényszerül. A közös utazás mindenkettőjüket új helyzet elé állítja: Raymond sem a megszokott ritmusában tölti el a napokat, de Charlie is kénytelen mindenben alkalmazkodni bátyja különleges igényeihez. Ha Raymond a sorozatot akarja nézni, bemegy vele valahová, ahol meg tudja nézni. Ha Raymond aznap halat akar enni, akkor halat hozat neki. Ha Raymond csak egy bizonyos márkájú alsónadrágot hajlandó hordani, akkor Charlie olyat vesz neki. A fiú szépen lassan testvérré válik, és megtanul-

ja fivére szokásait, rituáléit. „Gyere Raymond, az ágyadat az ablakhoz húzzuk, készítünk oda almalét, teszünk ki tollakat meg papírt az asztalra. Kimaradt valami?” – kérdezi gondokodóan Charlie a bátyját. Egyik este, amikor a bátty lefekvés előtt fogat mos, az öccsének feltűnik, hogy az motyog valamit, ismételget valamit: „Muris fogú Rain Man, muris fogú esőember. Te mondtad: muris fogú Rain Man.” Ekkor hullik rá a súlyos felismerés: az a fantáziájában élő barát, akit mindig maga elé képzelt kisfiúként, nem kitalált személy, hanem egész kicsi korából, az emlékeiből épült fel. Mégpedig azokból az emlékképekből, amelyeket a tudatalattijában Raymondról őrizgetett. Ez a film egyik kulcsjelenete. A férfi megérti a múltbeli miérteket. Kikérdezi Raymondot arról a napról, amikor elvitték a családtól. Az esőember elképesztő memóriája miatt percre pontosan emlékszik mindenre, de nem érzelmekkel, csakis a fejével. Azonban azokkal a száraznak tűnő adatokkal, melyekre csak ő emlékszik, érzelmeket ébreszt fel öccsében. Charlie beszélgetés közben megereszti a vizet a fürdőkádba, mire Raymond hirtelen elkezd ordítani és idegrohamot kap: „nem szabad forró vizet a babának, nem szabad, nem szabad!” Charlie megérti, miért vitték el tehát Raymondot a családi háztól és miért rakták intézetbe: azért, hogy ő biztonságban legyen, és bátyja véletlenül se bánthassa őt. Szíven üti a múlt. Meg-

nyugtatja bátyját, ágyához kíséri, leveszi a papucsát és betakargatja. A sok kis közös egymás felé közeledésben Charlie-ban megtörik a jég, feltörnek benne a testvéri érzések, és olyat tesz, amit sosem szokott: szeretné kifejezni érzéseit és megölelni fivérét, de az ellöki, mert nem érti a gesztust, hisz sosem érintkezik emberekkel. Az öccse csalódott: elfeledkezett bátyja autizmusáról. Időközben megtanulta elfogadni a testvérét így, ahogy van. A korlátaival, rituáléival, berögzüléseivel. Azt veszi észre, hogy már nem haragszik, amiért apja kibillentette az örökségből. Átértékeli életét, és most már nem a pénz az érdekes, már csak azért haragszik, hogy senki nem mondta meg neki, hogy van egy bátyja. Elhatározza, lemond a pénzről, hiszen most már csak azt szeretné, ha fivére mindig közel lenne hozzá. Raymond felügyeletét ő akarja átvállalni, de a bíróság nem ítéli neki. „Az apámat alig ismertem, az anyámat még annyira sem. Most van egy bátyám. El akarják venni tőlem? Amikor elindultunk, testvérek voltunk, de csak a nevünkben. Úgy érzem, kapcsolatot teremtettem vele” – bizonygatja a bíróságnak, de az mégsem ítéli neki. A film megható jelenettel zárul. Az öccs ül bátyja mellett és már csak reméli, hogy Raymondhoz eljut annak a jelentése és jelentősége, amit mond. Így búcsúzik tőle, mielőtt visszavinnék az intézetbe: „Raymond, amit az előbb elmondtam, igaz. Nagyon örülök, hogy testvérek vagyunk.” Erre szépen lassan, de az esőember ráhajtja öccsére a fejét. Az embereket úgy szeretni, mint amilyenek, teljességgel lehetetlen. És mégis szeretni kell őket. Tégy hát jót velük úgy, hogy erőt veszel érzéseiden, befogod az orrod, és behunyod a szemedet (ez utóbbi elengedhetetlen). Tűrd el tőlük a rosszat, lehetőleg ne haragudjál rájuk, „emlékezvén rá, hogy te is ember vagy".

GYERMEKSAROK

A hatékonyabb tanulásért A szülők nagy része ma már fontosnak tartja, hogy gyermeke jó eredménnyel végezze el az iskolát, olyan ismeretekre, készségekre tegyen szert, amelyek később jól felhasználhatók.

nnek érdekében sokan már kicsi korban idegen nyelvre taníttatják a gyermeket, igyekeznek jó iskolát találni neki, és büszkén mesélik szülőtársaiknak, ha csemetéjük az első osztályba kerülve már tud olvasni. Sajnos, sokkal kevesebb energiát és időt fordítanak a szülők az eredményes tanulás kevésbé látványos alapjainak a fejlesztésére. Pedig annál a kisiskolásnál, akinek az észlelése, mozgása nem elég érett, kön�nyen felléphetnek tanulási zavarok. A gyermekek a környezetükből érkező ingerek hatására fejlődnek. Mostanában viszont mind kevesebb éri a gyerekeket ezekből a létfon-

tosságú ingerekből. Már az egészen kicsi gyerekek is sokat ülnek a televízió vagy a számítógép előtt, és keveset futkároznak csak úgy céltalanul. Sok szülő idegenkedik a játszóterektől, félti a gyerek tiszta (és sokszor drága) ruháját, vagy fertőzéstől, sérülésektől tartanak. Manapság gyermekeink kevesebbet futnak, másznak, kapaszkodnak, ugrálnak, függeszkednek, féltve őrizzük őket, és ez megmutatkozik

az úgynevezett finommotoros képességek lassabb fejlődésében. A térbeli viszonyok megismerésére is a mozgás a legalkalmasabb. Az a gyerek, akit túlságosan védenek a szülei, ügyetlenebb marad, és esetleg tanulási problémái is lehetnek a hiányos testkép és fejletlen szenzomotoros képességei miatt. Kedvezőtlen változás megy végbe a beszéd, és később az olvasás megtanulásához nélkülözhetetlen nyelvi ingerek terén is. Nemcsak a felnőttek olvasnak sokkal kevesebbet, a gyerekeknek történő felolvasás is kiment a divatból. Pedig a tanulási zavarok megelőzésének egyik legfontosabb eleme a felolvasás. Ha már kiscsecsemő korban énekel, versel az anya a gyermekének, a nyelvi készségek ugrásszerűen és észrevétlenül fejlődnek. A felolvasásnak nagyon sokrétű a hatása. Gyorsabban gyarapszik a gyerek szókincse, és a beszélt nyelv mellé észrevétlenül megtanulja az irodalmi nyelvet is. Ennek hiányát az iskoláskorban lehet látni, amikor a tanulók alig értik meg a tankönyvek igényesebb nyelvezetét.

A felolvasás másik fontos hatása, hogy a gyerek vizuális ingerek nélkül, hallás alapján követi az eseményeket, saját képeket alakít ki a történet minden egyes eleméhez. A televízió már szolgáltatja ezeket a képeket, így a gyerekeknél nem fejlődik kellő mértékben ez a képesség. A nyelvvel való ismerkedés legtermészetesebb formája az anya és a gyermek beszélgetése. Ha a szülő egyszerű, világos, szépen artikulált mondatokban beszél a gyerekhez, türelmesen válaszolja meg a kérdéseit, és maga is tanítja kérdezni, a későbbi nyelvi problémák nagy része megelőzhető. Játékos segítséget nyújtanak még a társas-, szerep- és kártyajátékok, amelyek során rejtett formában fejlődik a gyermekek szociális készsége, logikája, beszéde. Végezetül szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe dr. Hámori József, Széchenyi-díjas biokémikus kutatóprofesszor szavait: „Aki koordináltan tud mozogni, az fegyelmezettebben gondolkodik – mert a bonyolult és megfelelően adagolt mozgássorozatok kialakítása és automatizálása visszahat az agy fejlődésére, ami a többi területen is segít kialakítani a könnyed, differenciált működést.”

OLVASTAD MÁR? Kedves Sulisok! Pollyannáról szeretnék nektek írni, egy kislányról, aki vidám, érdeklődő tekintetével elbűvöli a körülötte élőket. Megismerkedhettek még Polly nénivel, a mindig komor Pendleton Johnnal, és az árva kisfiú, Jimmy életével. Eleanor H. Porter Az élet játéka című műve egy szeretetben gazdag kisregény. Megtalálhatjátok Nyíregyházán a Szent Atanáz Könyv- és Kegytárgyboltban. Ajánlom figyelmetekbe! Szeretettel: Darabán Lilla (11 éves)

GYERMEKSAROK

KEDVES ISKOLÁSOK!

A Görögkatolikus Szemle Szerkesztősége

LEVELEZŐS HITTANVERSENYT hirdet iskolás gyermekek részére. A versenyeken való részvétel INGYENES, nincs nevezési díj. Feladatmegoldásaidat egy borítékban vagy e-mailben küldd el a következő címre: Görögkatolikus Szemle Szerkesztősége 4400 Nyíregyháza, Bethlen Gábor u. 5., vagy email: iroda@gorogkatolikus.hu Írd rá a nevedet, életkorodat, iskolád nevét és címét, a megoldásokat, valamint a borítékon tüntesd fel, hogy „LEVELEZŐS HITTANVERSENY”. Beérkezési határidő: 2013. november 15. Értékes könyveket sorsolunk ki a helyes megfejtéseket beküldők között. (A versenyt decemberi számunkban folytatjuk.)

Hogy nevezzük a templom három fő részét? a) szentély, hajó, előcsarnok b) bárka, előtér, szentély c) szentély, kisbemenet, ülőtér

Hogy nevezzük a templomban azt az ajtót, amin keresztül csak az áldozópap léphet be a szentélybe a szertartásokon? a) papi ajtó b) krisztusi ajtó c) királyi ajtó

Melyik ünnepünket ábrázolja az itt látható ikon? a) Az Istenszülő elszenderülése b) Istenszülő oltalma c) Az Istenszülő bevezetése a templomba

Kik a ministránsok? a) az áldozópap segítői a Szent Liturgián b) az énekek vezetői a Szent Liturgián c) papnövendékek

Mit jelent az „evangélium” szó? a) könyvek b) örömhír, jóhír c) olvasmány

Hogy nevezzük azt az imasorozatot, amikor az áldozópap kérésekkel fordul Istenhez? a) ekténia b) ambon c) doxológia

Mit jelen az „Ámen” szó? a) Uram, irgalmazz! b) Úgy legyen! c) Dicsérd az Urat!

Hol végzi az áldozópap a proszkomidiát? a) az oltár előtt b) az előkészületi asztalon c) a sekrestyében

Hogyan folytatódik a következő imádságunk? „Valóban méltó…” a) dicsőíteni téged, Istenszülő b) dicsérni az Istenszülőt c) dicsérni téged, Istenszülő

10. Hol található görögkatolikus nemzeti kegyhelyünk? a) Máriapócs b) Miskolc c) Hajdúdorog

• Kiadja: A HAJDÚDOROGI EGYHÁZMEGYE • Honlapunk címe: www.gorogkatolikus.hu • A szerkesztőség címe: 4401 Nyíregyháza, Pf. 60. • Tel.: 42/415-901 • E-mail: sajto@gorogkatolikus.hu • Számlaszám: CIB 10702071-19204886-52300002 • Arculat: Zadubenszki Norbert és Szabó Sándor • Tördelés: Projekt-Team DTP Stúdió • Készült: ImiPrint-Nyomda • ISSN: 1416–793X • A Görögkatolikus Szemle megrendelhető postán a szerkesztőség címén, vagy elektronikus formában a sajto@gorogkatolikus.hu címen. Rendeléssel kapcsolatos információ a 42/415-901 telefonszámon kérhető.