EGY ELSÜLLYEDT VILÁG ÉBRESZTÉSE

Page 1

Sebestyén Mihály – Diamantstein György EGY ELSÜLLYEDT VILÁG ÉBRESZTÉSE A marosvásárhelyi orthodox izraelita hitközség élete 1932-1935 között Közleményünk afféle első kapavágásnak számít egy a feledés által szinte a járhatatlanságig elbokrosodott földön. Hasonlatos azokhoz az elhagyott sírkertekhez, amelyek váratlanul bukkanak fel a semmiből az erdélyi városok szélén, hiszen nincs aki odalátogasson, gondozza a holtak sírját, fönnmaradt sírjeleit. Ez a közösség eltűnt, tagjait megölték, a túlélők és leszármazottaik szétszóródtak, az elődök-ősök emléke lassan de biztosan halványodik. Hacsak nem akad valaki, aki veszi a fáradtságot és felkutatja a sok éve porosodó hiközségi jegyzőkönyveket, iratokat, miként azt dolgozat társszerzőinek egyike, Diamantstein György marosvásárhelyi-gernyeszegi tanár tette, teszi. A címben említett jegyzőkönyvek felfedezése és átböngészése kizárólagos érdeme, miként a vásárhelyi izraelita temetők síköveinek összeírása is. Az utóbbi években megélénkültek az erdélyi zsidóság múltjával foglalkozó kutatások1, köszönhetően többek között a Kolozsváron működő Carmilly-Weinberger egykori kolozsvári neológ rabbi alapította egyetemi intézetnek, melynek vezetője L. Gyémánt dokumentumokat és monografikus szándékkal íródott tanulmányokat publikált az erdélyi 18-19. századról. Ugyancsak fontos, témánk szempontjából kiváló kézikönyvnek bizonyult Gidó Attila nem régen kiadott tanulmánya és forrásgyűjteménye, az Úton.2 E szerzők egyike (Sebestyén Mihály) szintén részt vett egy a romániai zsidóság múltját feltáró forráskiadvány szerkesztésében, melyhez annak idején (a nyolcvanas években) sok hasznos tanácsot, segítséget kapott Szabó Miklós doktortól, az akadémiai kutatóintézet munkatárásától. (Nem is szólva a sok éves olvasó-könyvtáros kapcsolatról, mely Szabó Miklóssal összekapcsolt a Teleki Könyvtárban, ahol alkalmam volt lépésről lépésre követni kutatásait, munkáját. Sokat tanultunk tőle a zárt közösségek történeti megközelítése kapcsán, hiszen Szabó Miklós a falumonográfiák, a parasztságtörténet kiváló szakembere, s a közleményünk tárgyát, a zsidó ortodox közösséget úgy is felfoghatjuk, mint egy zárt csoportot, melyre kb. azonos szempontok érvényesek a kutatás során.) Másfelől megbízatásat kaptunk, hogy írjuk meg ennek az elmúlás szélén álló közösségnek a történetét, azt az alig kétszáz évet, amit itt töltöttek Erdély közepén románok és magyarok, székelyek és szászok között, az erdélyi társadalom részeként. Amennyiben még szükséges, röviden tisztázni kell az ortodoxia fogalmát a zsidók vonatkozásában, mely azt a vallási irányzatot képezi, amely a rituális hagyományokhoz, előirásokhoz ragaszkodik, élesen megkülönböztetve magát e tekintetben a neológ és status quo ante irányzatoktól, melyek követőit szokás volt ún. nyugati szertartású hitközségeknek is nevezni. A marosvásárhelyi hitközség, 1

Vö. Moshe Carmilly-Weinberger: A zsidóság története Erdélyben (1623-1944). Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1995. (Hungaria Judaica 9.) 2 Úton. Erdélyi zsidó társadalom- és nemzetépítési kísérletek (1918-1940). A bevezető tanulmányt írta és a dokumentumokat közreadja Gidó Attila. Csíkszereda, Pro-Print Könyvkiadó, 2009.

1


mint általában a magyarországiak többsége, az ún. nagy szakadással keletkezett 1868-ben Lipschütz Cvi Aharon rabbi idejében. A közösség hagyományhű része kiszakadt az addigi status-quo hitközösségből. (Ez a sajátos hármasság magyarországi specifikum, mely a hitközségek törvényes rendezésére összehívott 1868-as decemberi országos kongresszust követően az összehívók egységteremtő szándékával homlokegyenest ellenkező módon alakult ki.)3 1870-ben a magyar országgyűlés felmenti az ortodox hitközségeket az említett kongresszus határozatai alól, majd a következő évben a magyar kir. Vallás és Közoktatási Minisztérium november 15-i döntésével önálló hitközségként ismeri az ortodoxok alkotta vallási közösségeket, köztük a marosvásárhelyit és számukra kötelezővé teszi a magyarországi Autonóm Orthodox Hitközségek alapszabályait.4 Az 1922es román törvények de jure és hallgatólagosan is elismerték a korábbi magyar szervezeti szabályzat érvényét Erdélyben és a Partiumban és 1944-ig, a vészkorszakig, ez határozta meg a hitközség életét, szervezeti működésének alapjait. Az 1918-at követő imperiumváltás után tehát megmaradt a hármas széttagolódás, bár a cionista nemzetépítő és ország-újraalapító mozgalom és ideológia némiképpen közelebb hozta egymáshoz a kibékíthetetlennek látszó feleket.5 Az általunk átvizsgált jegyzőkönyvekben azonban a marosvásárhelyi ortodox hitközség tartózkodott a politikai szerepvállalástól, nem hangoztatott ellentétes véleményeket, közgyűlésein vagy előljárósági ülésein nem került szóba tagjainak politikai megyőződése. A hitközségek, miként azt Gidó Attila tömören megfogalmazta „mindvégig egyfajta identitás-megőrző közösségként viselkedtek”, ugyanis a „vallási közösséghez való tartozás a zsidóság esetében többletet jelentett”6, ennek révén őrizték meg eredettudatukat, kulturális értékeiket, már amennyit ebből vállaltak, kapcsolataikat az etnikum egészével (zsidó szolidaritás .az antiszemitizmussal szemben, az elutasítással, üldözéssel és fajgyűlölettel szemben) és a felekezettel/vallással magával. A harmincas évek Marosvásárhelyén az 1930-ban megejtett népszámlálás adatait alapul véve 4828 zsidó élt, felkerekítve tehát közel ötezres népesség. Az összlakosság számához viszonyítva (38 517 fő) jelentős etnikai-vallási csoport7, 12,53 %-ot tett ki, a magyarok és románok után a legnépesebb. Sajnos a népszámlálás nem tér ki a zsidó lakosságon belüli vallási megoszlásra, ezért csupán a későbbi adatokból következethetünk vissza az ortodoxok és status quo ante rítusú zsidó népesség méreteire. Óvatos becsléseink szerint 2500-3000 fő tartozhatott a hagyományhű felekezethez, míg a nyugati rítusut követők számát talán elérte a kétezer főt. Egy jegyzőkönyvi adat szerint 400 tehetős ember tartozott az ortodoxok táborához, míg a status qu ante tagjai a közhiedelem szerint 3

Moshe Carmilly Weinberger, i.m., 179, 205-207. Zsidó lexikon. Szerkesztette Újvári Péter. Budapest, A Zsidó lexikon kiadása, 1929, 668-669. és Perri (Friedmann) Jicchák: A marosvásárhelyi zsidóság története. Tel-Aviv, 1977, 61-62. 5 Gidó Attila, i.m., 76. 6 Uo. 7 Sebetyén Mihály: Időtár. Marosvásárhely történeti kronológiája 1919-1944. Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 2011. III. 264. A népszámlálók zsidóknak írták be a kikeresztelkedetteket és az ateistákat is, akik etnikai eredete zsidó volt. 4

2


jóval tehetősebbek voltak, a zsidó gazdasági és kulturális helyi elit inkább ezek tagjaiból került ki (pl. a sörgyáros Bürgerek családja, Székely és Réti bútorgyártulajdonosok stb.). A jegyzőkönyvekből kiderül, hogy a hitközség élén Szófer Manó Menachem rabbi (1918-1944 között) áll, akit munkájában egy világiakból választott testület segített. 8 1933-ban azonban, tekintve, hogy a hitközség tagsága tetemesen megszaporodott, megválasztják Szofer Sámuel okleveles rabbit, a főrabbi fiát a hitközség alrabbinusi állására (az Iskola utcai régi templom élére).9 A képviselőtestület 45 tagból áll, szavazati és/vagy tanácskozási joggal rendelkezik, élén a választott hitközségi elnökkel (Mandel Mór 1932-1940 között)10 és két alelnökkel, titkárral, négy gondnokkal vagy gazdával, egy pénztárnokkal, egy ellenőrrel stb. Tevékenységüket a hitközség javadalommal (pénzbeli és tárgyi) ellentételezi. A képviselőtestület tagjainak felvételéről maga a testület dönt, olykor a rabbi véleményét is kikérik11, amikor egy-egy „problémásabb” jelölt akad. A tagok szinte kizárólag férfiak, ami egy konzervatív férfidominanciára épülő testületben, közösségben egyáltalán nem meglepő, ámbár történt kísérlet arra, hogy a testület tagjai közé nőket is felvegyenek. Ámbátor mielőtt elöntene bennünket az emencipáció győzelme felett érzett öröm, azonnal hozzá kell tennünk: tanácskozási és szavazati joguk megvonásával12. Korszakunkban különben tizenegy alkalommal történt meg a képviselőtestületi tagok megújítása, rendszerint négy öt név bukkan fel, a közösség tekintélyes tagjairól van szó13. A jegyzőkönyvek kétféle ülés nyomán íródtak, egyfelől a képviselőtestület üléseit örökítették meg, amelyet szükség szerint évente több alkalommal hívtak össze, olykor egy hónapban két ülést is tartottak, a felmerülő ügyek fontosságának függvényében. A zsidó újév, az őszi ünnepkkör idején (szeptemberben vagy októberben) azonban nem tartottak összejövetelt. Ami a közgyűléseket illeti, ezek sokkal fontosabb döntések meghozatalára voltak jogosultak. Ilyenkor terjesztették a hitközség tagsága elé az egész évi (olykor félévi) tevékenységről szóló beszámolót, ezúttal került sor az évi költségvetés főszámainak beterjesztésére és az elmúlt esztendő eredményeinek és kudarcainak taglalására. A 8

Korábban 1910-1918 között Nagybajomban (Bihar vármegye) szolgált. M. CarmillyWeinberger: A zsidóság története Erdélyben, 180. 9 Marosvásárhelyi Zsidó Hitközség (Comunitatea Evreilor din Tg. Mures) levéltára. Nr. 9. Rendezetlen anyag. Elöljárósági gyűlés jegyzőkönyve 1933. augusztus 23. (A továbbiakban Elöljárósági gy. jkv.) Carmilly-Weinberger azt írja, hogy Meanchem Szofer fia, Hayym (!) Szofer Israel rabbi-helyettes volt apja mellett. 1943-ben a pesti ortodox hitközség hívta meg rabbijának, ő azonban apja mellett maradt és Auschwitzban pusztították el mindkettejüket a hitközség legtöbb tagjával együtt. Carmilly-Weinberger, uo. 10 Tisztújító közgyűlési jegyzőkönyv 1932. május 15. (A következőkben: Közgyűlési jkv.) és Perri Jicchak, 67. 11 Elöljárósági gy. jkv.1933. január 30. 12 Elöljárósági gy. jkv. 1933. október 22. Elhatározzák, hogy kikérik a főrabbi véleményét olyan új tagok felvételét illetően, akik vallási szemponból kifogásolhatók, de a hitközségnek szüksége van új tagokra. 13 Személyes pályájuk ismeretében megállapítható, hogy nem idegenkedtek a fiatalabb tagok bevonásától, tehát olyan emberektől, akik a 1900 után születtek s ekkortájt a huszas-harmincas éveikben jártak.

3


rendelkezésünkre álló jegyzőkönyvek szerint 1932 január és l935 júniusa között eltelt negyedfél esztendő alatt 3 (1932) + 4 (1933) + 5 (1934) + 2 (1935 júniusig) közgyűlést (összesen 14-et) és 21 (1932) + 20 (1933) + 16 (1934) + 9 (1935 júniusig) előljárósági ülést (összesen 66 alkalommal) tartottak, rendszerint az elnök irányitása alatt, de volt, amikor az elnök személyes elfoglaltsága/akadályoztatása miatt az alelnökre hárult ez a feladat14. Többször is előfordult, hogy nem gyűlt össze elegendő számú előljárósági tag, határozatképtelenség okán kénytelenek voltak elnaponi az ülést.15 A jegyzőkönyvek ismeretében összeállítottunk egy témakatalógust, a napirendi pontokat tárgykörük szerint csoportosítottuk. Alább néhányat ezek közül részletezni is kívánunk. Az általános, bármiféle civil- és felekezeti szerveződésben előforduló vitapontok mellett vannak specifikus zsidó témák is. Fontos, mondhatni központi szerepet töltenek be a hitközség pénzügyei, tartozásai és törlesztései a különböző hazai bankok (Banca Generală a ării Române ti, a Marmarosch-Blank, az Erdélyi Bank, a Leszámítóló vagy Kishitel bank felé), hitelfelvételei (lásd a Mellékletben.); a Knöpfler Vilmos utcai (akkor str. Nicolae Gane, mai Brăila) zsinagóga építése, berendezése, az adók és illetékek beszedése, emelése, csökkentése (gabella = hús vagy egyébb illeték, kultuszadó, fürdőhasználati díj), adókedvezmények és -felmentési kérelmek elbírálása, adóhátralékok és hátralékosok; adományok fogadása, eljuttatása, jutalmak; az alkalmazottak felvétele, munkája, fizetése, kedvezményei, juttatásai; a hitközséggel szembeni adósságok, kintlevőségek sorsa; a hitközség tisztikarának tevékenysége, lemondások és megbizatások; a hitközségi intézmények, mint pl. az árvagondozó, betegsegélyző fenntartása, a Chevra kadisha (tk. temetkezési ún. szent egylet), a nőszövetség ügyei, magán és testületi imaházak engedélyezése, a Talmud-Tora (vallásos nevelési intézmény) működtetése; javítások, építkezések, ingatlanberuházások; a hitközséggel szemben foganatosított árverések, jogi uton történő elhárításukra tett ellenlépések, a hitközség perei a hitelezőkkel; a Status quo antehoz fűződő viszony, a zsidó sajtó támogatása astb. Ezekután természetes, hogy a naptári év első hónapjában (olykor késik a bemutatás és a vita) napirenden szerepel a költségvetés, a kiadások és bevételek egyensúlybatartása, a költségvetés vitája, esetleges módosítása. A négy ismert (ismertetett) költségvetési tervezet bevételi oldalán a következő tételek talhatók: heti általánydíjak (pausálék), gabella (kóserhús adója), templomi ülések bérleti díja, kegyadományok, házbérek, mesgiach-térítési díj (a hús ellenőrök díja), pászka-haszon, esketési díjak, fürdő (mikve) bérlőtől beszedett bérleti összeg. A kiadási oldalon sokkal több a tétel, igaz apróbbak is olykor, mint a bevételi oldalon találhatóké: az alkalmazottak fizetése és nyugdíjak, tüzifa (mely a templom fütéséhez, a tisztviselőknek és a főrabbinak jár), víz- és villanydíj, a Talmud-Tora iskola fenntartása, segélyosztás és cédáká (jótékonykodás), állami adó, biztosítások, perköltségek, a templom és a közösségi ingatlanok valamint a rituális fürdő fenntartása, házbérek pl. a rabbilakásé, hiteltörlesztések és banki

14

Mint például 1934 november végén. Elöljárósági gy. jkv. 1933. november 27. Elöljárósági gy. jkv. 1932. április 24., Közgyűlési jkv. 1934. április 8., Közgyűlési jkv. 1935. március 10. a titkár betegsége folytán és mert a számvevői bizottság munkája elhúzódott.

15

4


kamatok valamint ún vegyes kiadások. 1932-ben mindkét oldalon egy millió 740 ezer lejben állapították meg16. 1933-ban az előbbiek képest a tételsor baloldaláról eltűnnek az általánydíjak, helyettük viszont megjelennek az ún. gabella-jegyek (lásd alább) és a kultuszadó, amit a hitközség törvényesen beszedhet híveitől. Ami a kiadásokat illeti nagyjából ugyanazok a tételek, némelyikbe bezsúfolták az 1932-es részletezőbb felsorolás tételeinek egyikét-másikát.. Ez szerényebb, mint az előző esztendei, nem üti sem a kiadás, sem vélelmezett/elvárt bevétel az egy millió lejt, csupán 945 ezer lejt számít beszedni és kiadni a folyó évben.17 A következő, azaz az 1934-es évben a bevételek között szerepel a megígért 20 ezer lejes államsegély és a hitközség 60 ezer lejes költségvetési hiánya is. A költségek, kiadások új tételekkel szaporodnak, mint a fürdő renoválása; a Központi Jogvédő Iroda (Kolozsvár) fenntartására gabellabélyegilletéket kell szedni a vágatóktól. Az egyenleg szerint 1 231 ezer lej az a pénz, amelyből a hitközség gazdálkodhat.18 A közgyűlés április 8-án vitatja meg a tervezetet, s bár van olyan javaslat, hogy a hitközség növelje meg a kultuszadót, az elnökség azonban a tagok anyagi nehézségeire hivatkozva elutasítja, végülis az eredeti tervezet kerül elfogadásra19. Az augusztus 19. tartott közgyűlésen a számvizsgáló bizottság az első félév pénzügyeit rendben találta.20 1935 februárjában terjesztik be az utolsó ismertetett költségvetést. A bevételi oldalt az 58.700 lejes hiány ékteleníti el, holott a gabelladíjak tekintélyesek, ui. azokat a hitközség két mészárosa Friedmann és Gojdel Zsigmond fizeti be, megjelenik egy új, nem túlságosan jelentős tétel is, a jogdíj (?). A kiadásokat jóval részletezőbben adták meg, ugyanis a közgyűlés tagságát sokkal inkább ez hozta lázba. Ilyen tételek szerepelnek benne Különböző költségek 25.000 Biztosítási díjak 6.000 Ingatlan fenntartás 10.000 Fürdő általánydíj 50.000 Templom- fenntartás 20.000 Központi Jogvédő Iroda bélyegilletéke 10.000 Klein F. dévai rabbinak 12.000 Lichtenstein acsádi rabbinak 37.820 Általános bank (Banca Generala) 12 2241 26.892 Általános bank kamatok 3000 Leszámítolóbank konverzió 65.752 Erdélyi bank 25.000 Fütés,villany vágóház, gabella-iroda 4.000 Földgáz bevezetése évi részlet 14.724 Gázfűtés 10.000 16

Elöljárósági gy. jkv. 1932. január 10. Elöljárósági gy. jkv. 1933. január 24. 18 Elöljárósági gy. jkv. 1934. március 11. 19 Közgyűlési jkv 1934. április 8. 20 Közgyűlési jkv 1934. augusztus 19. 17

5


Általános kamat 6.000 Közhasznú bank törlesztés 15.000 Dr. Hirsch G. konverziós törlesztés 7.200 Farkas Samu ’’ ’’ 2.800 Hartung Béla asztalosnak törlesztés 14.000 Előre nem látható költségek 44.347 A költségvetési sarokszámok összege 1 150 ezer lej.21 A közgyűlés március 10. fogadta el.22 A belső vitás kisebb fajsúlyú ügyek rendezésére még az emancipáció (1867) előtti korszakból fennmaradt a rabbinikus bíróság intézménye, a din-torah, amely elé kerültek a hitközségi tagok és intézmények elsimítható esetei, ezekben tehát Szófer Menachem főrabbi bölcseségére, taktikai érzékére bízták a döntést. Ugyancsak ide tartoztak az erkölcsi vétségek, belső botrányok, amelyektől a zsidó közösség sem volt mentes. Többnyire az őszi ünnepek – a rabbinikus év kezdete – körül újultak ki a templomi ülések körüli cserék, csatározások, vetélkedések. Azokat ugyanis a szokásjog szerint egy vagy több évre bérelték a családfők a maguk és családjuk részére (tehát az asszonyok ülése is beleértendő a karzaton!). Az ülések elhelyezkedése a templomban, a padsorokban egyáltalán nem volt közömbös: az előkelő helyekért folyt a küzdelem, minél közelebb került a tóraszekrényhez vagy az ún. bimához, központi emelvényhez, annál előkelőbbnek számított a hely és főként bérlője. Egy esetben arról is értesülünk, hogy az üléshelyek némelyike örökletessé vált, ugyanis héber betűkkel vagy latin betűvel a padra felszegezték a tulajdonos nevtáblácskáját.23 Ugyancsak az ülések körüli viták tárgya, hogy a hitközség által fenntartott vagy patronált tesületek (vezető) tagjai hány fenntartott templomi helyre jogosultak, pl. a már említett Chevra kadisa vagy a Poalé Cedek (zsidó iparosok érdekvédelmi szervezete, mely 1914-ben jött létre Erdély szerte) tagjai. Ezzel kapcsolatban kell megjegyeznünk, hogy bár az ortodox hitközség tagjai maradtak az iparosok, az előljárók engedélyezték, hogy külön imaházat létesítsenek a maguk számára24, ahogy egyes szakadárnak (vagy túlbuzgónak, ún. hasszid) tartott rabbik is kaptak engedélyt a hívek egyrészének „átcsábítására” saját kultusz-hajlékukba25. Máskor azonban a hitközség vezetősége hajthatatlannak mutatkozott, valószínűleg a rituális előírásoknak nem felelt meg az imaház, és nem adta áldását a kérelmezett magánimaház létesítésére.26. A hitközségi ülések legfogasabb kérdései közé tartozott az ingatlanok javítása (rituális fürdő, Talmud-Tora iskola, az irodahelyiségek, templom) és bebútorozása (leginkább az épülő templomé), s nem voltak felmentve a 21

Elöljárósági gy. jkv. 1935. február 22. Lásd a Mellékletben. Közgyűlési jkv 1935. március 10. 23 Elöljárósági gy. jkv. 1934. augusztus 29.: Megállapítják a templomi ülések fenntartási díját: héber szövegű ülésekét évi 100 lejben; a héber szöveg I. sora 100 lejbe kerül; többi ülés bérleti díja 50 lej. 24 Elöljárósági gy. jkv. 1934. augusztus 29. 25 Elöljárósági gy. jkv. 1933. január 24. Elkülönültek az ún szefárd ritusú zsidók is, akik saját zsinagógát, igazából csak imaházat tartottak fenn az Iskola utcában (mára nyomtalanul eltűnt a városrendezés során), de az ortodox hitközség felé adóztak. 26 Elöljárósági gy. jkv. 1932. szeptember 22. A Koronka utcában a Hönig féle imaház számára. 22

6


marosvásárhelyi városi kényelem legjelentősebb vívmányának számító földgázbevezetés gyötrelmeitől sem. A földgázzal fütötték a harmincas évektől a templomot, az irodákat és a rituális fürdőt a Turbina-árok szomszédságában.27 Ezzel kapcsolatban felmerült, ki fizesse a bevezetéssel járó költségeket, ki egyenlítse ki a szolgálatóktól kapott számlákat (gáz, villany, víz) amellyel sokszor elmaradtak a hitközségi tisztviselők és leginkább a sok fejtörésre okot adó fürdőbérlő, Indig Izrael fürdőmester. (A fürdőre még visszatérünk.) A templom építése a hitközség legnagyobb vállalkozása volt, hosszan elhúzódott. Mint egy korábbi jegyzőkönyvből kiderül, még Szófer Menachem elődje Mandelbaum Áron rabbi kezdeményezte28, hogy az 1873-ben épült templom helyett, nagyobb, impozánsabb, több férőhellyel rendelkező és a kultusz szempontjaihoz jobban igazodó épületet emeljen az orthodoxia Marosvásárhelyen, tekintve, hogy a kisebb de gazdagabb status quo hívei a millenium évében már elkezdték és 1899-re be is fejezték ma is álló szép hajlékukat az Iskola (ma Aurel Filimon) utcában egy bécsi műépítész tervei alapján.29 1924-ben, amikor a Knöpfler család felparcellázza és eladja építkezési teleknek a Kossuth és Jókai utca között húzódó belterületet, az ortodox hitközség is telket vásárolt templom céljaira.30 A következő év július 21-én építkezési engedélyt kérnek a városházától és bemutatják a terveket is, melyeket Várady Jenő építész készített.31 Szeptemberben a városi tanács műszaki osztálya jóváhagyja terveket. Decemberben minden bizonnyal azonban a hitközségi előljárók kérésére újabb tervet készíttetnek a városi főmérnökkel, Maetz Ervinnel, aki a templomot háromszintesre magasítja, iroda- és raktárhelyiségekkel is bővíti. Ezt aztán 1926-ban újabb engedélyeztetési eljárással február 12-i dátummal jóváhagyatják az építési hatóságokkal.32 Az építés lelke, a hitközség titkára, Singer Jakab és a talmudtudós Szófér Menachem főrabbi.33 1928 szeptemberében az őszi ünnepekre nagyvonalakban készen áll az épület, a padokat a régi Iskola utcai templomból hozzá át. Felavatják

27

Amikor a hitközség vezetősége elhatározza, hogy a gázfűtést a nagy templomba is bevezetik, kikötik, hogy a hitközség megbízottjai szerezzenek garanciát a román földgáztársaságtól arra nézve, hogy a fűtés szombatonként (sabbath) nem lehet több 200 lejnél! Elöljárósági gy. jkv. 1934. július 8. 28 Elöljárósági gy. jkv. 1927 február. 6.: „az elnök [Katzer Jakab] emlékezteti a közgyűlést, hogy elnöksége alatt 1914-ben Pestre utaztak és az akkori miniszterelnöktől [gr. Tisza Istvántól és Sándor János belügyminisztertől] templom- és iskolaépítés céljából nagyobb összeget eszközöltek ki, de ez az összeg a közbejött események miatt [világháború, Trianon] nem lett folyósítva”. Egyes vélemények szerint 1928-ban úgy nyilatkozik a sajtónak a hitközség titkára, hogy Katzer Jakab, a későbbi titkár vetette föl az építkezés ötelét a közösség előtt még 1908-ban. Időtár III., 220. 29 Zsidó lexikon, 577. 30 Időtár III., 133. 31 Uo., 147. 32 Uo., 148. 33 Uo., 204. és Perri Jicchák, i.m., 65. A kivitelezők a Patrovits-Péterffy féle cég és Lobenschuss József mérnök építésvezető. Pallérmester Csíszár Lajos, ismert marosvásárhelyi építészvállalkozó. Időtár III. uo.

7


az istentisztelet hajlékát, de még éveken át folyik a véglegesítés34, amely aztán a hitközségi jegyzőkönyvekben is előfordul, mint anyagi tehertétel. Pl. 1932-ben szószéket kell csináltatni és a tóraszekrény elé egy védőrácsot35, a következő évben a baloldali hajó és a „téli templomként” is használandó tanácsterem bepadozása készül el, valamint a feljárat a frigyszekrényhez.36. 1935-re bevezették a gázt két kályhával 35.130 lej értékben, amit részben már ki is fizettek. A templombajárás kellemesebb lett és ilymódon növelhették a templomi ülések árát is.37 A városi tanács arra kötelezi a hitközséget, hogy templomának udvarát csatornázza és a szomszédság panaszára bontsa le az udvari árnyékszéket.38 Az építkezéshez ugyan a Marosvásárhelyen többizben kampányoló Tancred Constantinescu liberalis miniszter olcsó hitelt igért még 1926-ban, azonban a támogatás soha nem érkezett meg39, s a hitközség anyagi ereje elégtelen lett volna az építkezés önálló finanszírozásához, ezért több bankból kölcsönöket vett föl, amelyek kamatos visszafizetését évekig nyögte, a bankok többször is elárverezéssel fenyegették meg a hitközséget, amelyet ügyvédei révén sikerrel hárított.40. Ráaadásul a hitelek visszatérítését a tehetősebb hitközségi tagok garantálták saját tőkéjükkel, akiket csak a román parlament által elfogadott ún. konverziós törvény (a banki tartozások részleges átváltása, eltörlése, megváltása, mely a hitközségeket is érintette) mentett meg részben, hogy rá ne fizessenek a templomépítésre. A hitközségnek voltak azonban más irányú adóságai is, amelyek sajátos jogi, szerződéses viszonylataiból következtek. Ilyen volt például a rabbival kötött szerződés. Ennek értelmében a papi lakást a hitközség tartotta fenn, annak rezsiköltségeit is a testület fizette. Megtörtént azonban hogy a víz vagy villanydíjjal hátralékban maradtak, vagy a lakást a tulajdonos másnak szánta, ezért a rabbit és családját kilakoltatás fenyegette41. Ugyancsak a hitközség vállalta magára – nem egyedi eset – hogy a rabbi leányainak, amennyiben férjhez mennek, hozományát is állja. Mivel Menachem Szofér rabbinak két leánya is férjhez ment a mondott időben, mindkettő egy- egy rabbihoz, Klein Fülöp dévai, illetve Lichtenstein acsádi rabbihoz, a hitközség 34

Időtár III. 220. Az épület a vészkorszakot külső vakolás nélkül éri meg, a háború után felhagynak vele, majd a nyolcvanas években eladják az ingatlant. 35 Elöljárósági gy. jkv. 1932. szeptember 22. 36 Közgyűlési jkv. 1933. január 30. 37 Közgyűlési jkv. 1935. március 10. 38 Elöljárósági gy. jkv. 1935. június 16. 39 Időtár III., 220. 40 Lásd a mellékletben 41 A főrabbinál és a hitközségi irodában is kikapcsolta a szolgáltató a villanyt a mintegy 2000 lejes hátralék miatt. (Ebben benne van a kiegyenlítetlen vízszámla díja is.). Elöljárósági gy. jkv. 1932. június 5.; decemberben a főrabbi bútorait fenyegeti árverezés, mert adóhátralékai vannak, amit a hitközség nem fizetett ki. Igéretet tesznek neki, hogy a lakása bérleti díját a továbbiakban is folyósítják. Elöljárósági gy. jkv. 1932. december 26.; 1934 őszén a főrabbi lakása és a vízdíj havi 3400 lejbe kerül, mert csak az egész lakást lehetett bérbe venni. Máskülönben ugyanerre a lakásra egy Berger nevű család is igényt tart. Elöljárósági gy. jkv. 1934. október 14.; Az elöljáróság 1935 februárjában utasítja a hitközségi gondnokot, hogy érdeklődjön új bérelhető lakás után, ui. a tulajdonos a jelenlegit el akarja adni. Elöljárósági gy. jkv. 1935. február 22.

8


fogcsikorgatva, több részletben, alkudozásokkal tarkítva utalt át összegeket. A dévai vő nem átall perrel fenyegetőzni, mellyel a nehezen fizető hitközségieket kívánJja jobb belátásra téríteni.42 A hitközség azonban kéri a hozománykövetelőket, legyenek tekintettel a hitközség egyéb kiadásaira, például a rituális fürdő magas javítási költségeire.43 Az 1935 évi költségvetésben az előre tudható kiadási oldalon tételesen is szerepel a két „hozományvadász” igénye: Klein Fülöp dévai rabbinak 12 ezer, míg magyarországi sógorának, Lichtenstein acsádi rabbinak 37 820 lej folyosítandó abban az esztendőben.44 A vezetés törheti a fejét, honnan szedje össze a megigért összeget. Egyik esztendőben kénytelen megemelni a tagság által fizetendő gabellát45, a máskor, egészen pontosan 1934. július 15. elhatározzák, hogy bankkölcsönhöz folyamodnak, amíg a szükséges összeget ki tudják gazdálkodni.46 A Vörös Tengeren való mózesi átkelés biblikus emlékét őrzi a zsidók Pészah („húsvéti”/Passover) ünnepe. Az emlékezés részét képezi az Egyiptomból való menekülés egyik rituális kelléke a kelesztetlen kenyér, a pászka (héberül maccá, jiddisül mácesz). Mácesz nélkül tehát elképzelhetetlen az ünnep. Korszakunkban ez a rabbi által megáldott, a zsidó étkezési szabályoknak teljesen megfelelő pászkát jelentette, melyet nagyobb mennyiségben a hitközség Aradról és/vagy Marosludasról szerzett be, ahol valószínűleg „gépi” pászkát, ipari mennyiségeket sütöttek több hitközség szükségleteire.47 E mellett készült kismesteri, házi sütésú (kézi sütés) macesz is. Ezt a helyi zsidó pékek termelték s a hitközség évente pályázatot írt ki a beszállítóra.48. Természtesen ekkor is összecsaptak az érdekek és a költség fölötti eltérő vélemények. Még furcsább azonban mai szemmel nézve, hogy a hitközség vezetősége rendőrségi eljárást 42

Elöljárósági gy. jkv. 1934. április 15. Perrel fenyegetőzik a járandósága miatt. (A teljes összeg a házasságkötés pillanatában 100 ezer lej volt.) Követelését azonban leszállítja 70 000 lejre, 2000 lejes havi részletfizetés mellett. Az elöljáróság 60 000 lejt szavaz meg, amit 5 év alatt, havi 1000 lejben kell kifizetni. 43 Uo. Az ifj. Lichtenstein, acsádi rabbinak lehetőség szerinti összeget kell juttatni, dönt a képviselőtestület előljárósága és meg kell kérni, hogy legyen tekintettel a fürdőrenoválás sürgösségére. 44 Elöljárósági gy. jkv. 1935. február 25. 45 A marhahús kilónkénti gabella-díja egy lejjel, a tyúk és kacsa darabonként 2 lejjel, a liba darabonként 3 lejjel drágul. (Ebből még a mikvét, a rituális fürdőt is rendbe kell hozatni.) Elöljárósági gy. jkv. 1933. június 15. 46 Míg az acsádi rabbi részére megemelt gabella-díjak befolynak, bankkölcsönt vesznek fel. Elöljárósági gy. jkv. 1934. július 29. 47 Pl. 1932-ben 30 mázsa pászkát rendelnek Aradon (19 lej/kg) és 4 mázsa darát ( 22 lei/kg). Elöljárósági gy. jkv. 1932. január 30. Február folyamán tárgyalások folynak Ludassal ugyancsak pászkavásárlás ügyében. Az előljáróság úgy határoz, hogy aki idegenből hoz pászkát 7 lei/kg fizet. Minden tehetősebb tag köteles befizetni a szegények pászkájára egy havi kultuszadójának megfelelő összeget. Elöljárósági gy. jkv. 1932. február 28. 48 1932 Peszah-ra Moskovits Léb helybeli lakos kapja meg a kézipászka sütési jogát, melyért 7000 lejt köteles fizetni és rabbinak ezen felül 1000 lejt. Emellett a hitközség rendelkezésére bocsát 200 kg-ot önköltségi áron (16 lei/kg). A pászka eladási ára 24 lei/kg. Saját liszből 16 lei/kg. Csak olyanoknak süthet, akik nyugtával bizonyítják, hogy felekezeti adókötelezettségüknek eleget tettek. Elöljárósági gy. jkv. 1932. március 13.; 1934-ben is Moskovits a kedvezményezett pászkasütő. Ezer lejjel olcsóbb ajánlatot tesz, mint 1932-ben. Az 1000 lejes rabbinak szánt illeték megmarad, ez az ára ui. az ellenőrzésnek, amit a rabbi megejt, hogy lássa ha a macesz megfelel a kóser étkezési szabályoknak. Elöljárósági gy. jkv. 1934. február 18. stb.

9


kezdeményezett, vagy a polgári keresztény hatóságok közbelépését kérte azon hívei ellen, akik nem a hivatalnokok által forgalomba hozott/adományozott hitközség pászkát fogyasztottak az ünnepek alatt49. Az alkalmazottak és előljárók juttatatásként is kaptak a maceszt ill. maceszlisztet. Természetesen ezeket is illeték alá vonta a hitközség, hiszen a pászka forgalmazása fontos időszaki bevételnek számított. A hitközség adóságlistáján nem egyszer szerepelt a ki nem egyenlített pászka-számla a termelő(k) és forgalmazók felé. Ha arról volt szó, nem kímélték egymást az üzletfelek, perrel, árveréssel, foglalással is fenyegetőztek50. Talán a jegyzőkönyvek tanusága szerint a legtöbbször előforduló tárgyszó a mészárosok és a hús. Mint ismeretes a húsra hatványozottan vonatkoznak a kóserségi előírások, szabályok. A mészárosok mellett, akik akár keresztények is lehetnek (pl. a Bányai fivérek), ott állnak a vágóhídon mindig a hús és vágás tisztaságát ellenőrző mesgiachok51. Amit a pászka esetében állítottunk, az ugyanúgy a hús beszerzésére is igaz, vagyis akik idegenből szerzik be a kóserhúst és nem a hitközség mészárszékaiban vásárolnak, azok ellen induljon eljárás, a főrabbi feljelentése nyomán, s vonják be a rendőrséget is.52 1934-35 között a hitközség Gojdel Zsigmond mészárossal kötött szerződést, aki húskivitellel is foglalkozott. Úgy látszik, munkája szép hasznot hajtott a közösségi kasszának, mert a hitközség vezetősége még adókedvezménnyel is honorálja a húsüzem tulajdonosát.53 Mellette a másik kósermészáros Friedmann Hermann, aki kisebb gabellát fizet, mint társa. Kettejük viszonya nem felhőtlen. Előbb mindketten a Mészáros közben álló húscsarnokban működnek, de a hitközség felmondja csarnok bérletét, az ui. visszakerül Bányaiéktól a mészáros ipartársulat tulajdonába.54 Gojdel tehát kivonul a csarnokból55, Friedmann azonban 49

Ugyancsak1932-ben foglalkozott az elöljáróság azzal, hogy Moskovits Léb pászkasütőnek nagy mennyiségü maccája maradt meg „húsvét” után. Kimutatást kérnek azokról, akik nem a hitközségnél vagy Moskovits Lébnél szerezték be a pászkát, sőt a rendőrséghez is be fogják nyújtani vétkesek névjegyzékét. Elöljárósági gy. jkv. 1932. április 24. 50 Az aradi ort. hitközség titkára azt javasolja, ha 1932 október 5-ig kiegyenlitik a 25 000 lejnyi hátralékot és a perköltséget is kifizetik az ügyvédeknek, akkor eltekintenek a pertől. Elöljárósági gy. jkv. 1932. május 22. 51 Bányai Domokos és Bányai János mészárosok kaptak jogot kosermészárszék működtetésére. (Elöljárósági gy. jkv. 1932. március 13.) Bár a hitközség pályázatot ír ki a mesgiach (ellenőri) funkció betöltésére, végül takarékossági okokból úgy dönt: tekintettel arra hogy a Bányai testvéreknek adták a kósermészárszék működtetési jogát, felkérik Diamantstein Samu és Salamon József hitközségi alkalmazotttak, hogy tanulják ki (!) és felváltva teljesítsenek a mészárszékokban ilyenirányú szolgálatot. Elöljárósági gy. jkv. 1932. március 27. 52 Elöljárósági gy. jkv. 1932. február 28. A túlzott vallási mezbe öltöztetett érdekvédelem mögött, talán nem tévedünk, ha a mészárosok között dúló konkurrenciaharcot sejtjük. 53 Gojdel Zsigmond kéri, hogy kb. havi 15 mázsa hús után, amit ő hentesárunak dolgoz fel, csak fél gabellát fizessen. A vezetőség úgy dönt, hogy azon mennyiség után, amit Gojdel 1935 január és márciusa között többletként fog termelni az 1934-as év hasonló hónapjaihoz viszonyítva, ama mennyiség után 80%-os engedményt kap. Elöljárósági gy. jkv. 1934. december 25. és Elöljárósági gy. jkv. 1935. március 10.: Némi vita után elfogadják, hogy tekintet nélkül az általa vágott hús mennyiségére, havi 21.000 lej pausálé díjat fizet gabella és mesgiach-díjban. 54 Elöljárósági gy. jkv. 1934. november 4. 55 A hitközég elővigyázatos ebben a mészárosok között kitört konfliktus ügyében. 1935 januárjában kiköti: abban az esetben, ha Gojdel egyedül maradna mint ortodox hitközségi mészáros, a hitközség jogosult az egyezség felbontására, amely szerint havi 20 ezer lejes

10


ragaszkodik a helyhez, és kéri a hitközséget, hogy térítse meg azt a többletköltséget, amit Gojdel kilépése okozott neki a húscsarnokból.56 Az ellentéteket sikerül elsimítani és Gojdel Zsigmond és Friedmann Herman mészárosok bejelentik, hogy egyesülni akarnak, és ezért együttes gabellaáltalánydíjat (pausálét) szeretnének fizetni. Az elöljárók elvben beleegyeznek, de részletes rendezést egy későbbi ülésre halasztják.57 A kisebb állatokat, a majorságot a metszők vágják le. 1934 decemberében arra panaszkodnak a metszők, hogy túlterheltek, rengeteg a munka, jól tenné a hitközség, ha egy harmadik saktert is alkalmazna, aki kizárólag a majorságvágással foglalatoskodna.58 A hús illetékköteles, az ún. gabella fizetendő érte. Ez képezi az egyik legfőbb jövedelmet, ezért sokszor a tartozások kiegyenlítésére a gabellát fokozatosan emelik a feláldozandó állatok méreteitől függően. A sakterekre sok a panasz, hol későn fognak munkához, hol úgy vágnak állatot, hogy az ügyfél nem igazolja, hogy kifizette az illetéket a hitközségnek, sok a „feketevágás”.59 Más vallási feladatot is ellátnak a templomban, előimádkoznak a temetéseken, vallási ünnepek alkalmával. A húsra kivetett gabella-fizetést jegyekkel is lehet igazolni, amiket a hitközség nyomtat ki a Révész-nyondában és afféle házi fizetőeszköznek is tekintenek. A kóser vágottállat ugyancsak illetményként jár az előljáróknak. A gazdasági válság a hitközségben is érezteti hatását, ugyanis a húsárak folytonosan felfelé kúsznak, az adagok kisebbednek, a közönség panaszkodik és folyton adókedvezményt szeretne kicsikarni, vagy a gabella mértékét szeretné csökkenteni sőt akár teljes felmentést kapni. Holott ezek alól csak a főrabbi mentesült. A hitközség feladatai közé tartozik a Talmud-Tora fenntartása, ahol a kisgyerekek elsajátíthatták a vallás alapjait, a rítusokat, megtanulhatták mindazt, amit jövendő hivő életükben ismerniük kell, a törvényeket, amelyknek zsidóként kell engedelmeskedniük már csak a hagyomány (ortodoxia) erejénél fogva is. A Talmud-Tora tanítóját a jelek szerint a hitközség fizette, ill. az odajáró gyerekek szülei, ám az épület nem lehetett túlságosan alkalmas a tanításra, ugyanis a tanítók inkább bevitték az imaházba (Beith Hamidrás) a tanítványokat, hiszen az épület teteje lyukas volt, beesett a hó és az eső. A gyerekek pedig, még a zsidó gyerekek is pajkosak, a templomot sem kímélik, az apróbb rongálások fölötti panasz azelnök vagy a rabbi fülébe jut, aki megpróbál megoldást találni. A Talmud-Tora általánydíjat kell fizetnie a mészárszék működtetésének fejében. Elöljárósági gy. jkv. 1935. január 21. 56

Elöljárósági gy. jkv. 1935. január 21. Az eset a rabbi bírósága elé kerül, ahol a jelek szerint megtörténik a kiegyezés. (Elöljárósági gy. jkv. 1935. február 5.) 57 Elöljárósági gy. jkv. 1935. június 16. 58 Elöljárósági gy. jkv. 1934. december 25. 59 Az előljáróság a metszőkre tett közösségi panaszokat az 1935. január 6. ülésén tárgyalja. A metszők nem látják el szolgálatukat pontosan és a majorságot rendellenesen tépik, állítják a panaszosok. A beidézett metszők azzal védekeznek, hogy reggel 7-kor nem kezdhetik meg a vágást, mert imádkozniuk kell és a soros sakter még a vágóhídra is el kell jusson. A szárnyasok tollfosztásához ragaszkodnak, mert ez a bevételeik szerves része. Az előljáróság rendteremtő szándékkal meghatározza a vágatás idejét: d.e. fél 8 – 11 óra ill. d.u. 16 – 19 óra közé szorítja. Ha a metsző nem tartja be az órarendet 500 lejjel büntetendő. A „tépést” illetően a többi hitközségtől kell megérdeklődni az erre vonatkozó szokást és gyakorlatot. Elöljárósági gy. jkv. 1935. január 6.

11


tanház befedése (mely a zsinagógával szemközt ugyancsak a Knöpfler Vilmos utcában állott), afféle állandó feladat, amelyre folyton emlékeztetik a vezető testületet a tagok.60 Ugyancsak a kulturális feladatok közé tartozott a Vásárhelyen kívül tanuló ifjak, a jövendő rabbik, talmudmagyarázók segítése, akik egy-egy híres rabbinikus iskolában ún. jesivában tanultak. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint is számukra adakoznak.61 Az állandó rituális intézmények sorában fontos helyet foglalt el a fürdő. Ezt azok is igénybe veszik, akiknek van fürdőszobájuk. A rituális megmerítkezés folyóvízben, az erkölcsi bűnöktől való jelképes megszabadulás parancsolata tartja fönn a modern városi környezetben is a mikvét. Pontos szabályok vonatkoznak arra, mikor kell a férfinak, mikor a nőnek fürdőbe mennie.62 A vásárhelyi fürdőt 1924-ben építették63 s valószínűleg eleitől fogva bérbe adták. Volt benne gőzfürdő is, amelyet olyan szakembernek kellett kezelnie, aki rendelkezett kazánkezelői szakképesítéssel is. Korszakunkban a bérlőt Indig Izraelnek hívták. Neve gyakran előfordul a jegyzőkönyvi feljegyzések között. Mindjárt 1932 januárjában az elnökség megfeddi a mester feleségét, aki valószínűleg botrányt okozott a fürdőben.64 Máskor meg kell fegyelmezni Indig urat, mert megfeledkezett arról, hogy a női fürdőbe a főrabbin kívül más férfit nem engedhet be.65 Olykor hanyagsága miatt az elnök botrányt emleget, valószínűleg a felesége áll az ügy mögött, ugyanis Indig Izrael fürdőkezelő nem fűtötte ki januárban a női fürdőt. Az „aknamunkáért’’ az elnök javasolja felfüggesztését. Helyette Diamantstein Dezső hitközségi alkalmazottat állítsák be a fürdőbe, javasolja, a kazánkezelő gépész közreműködésével.66 A Fürdő nagyobb tartozást halmoz föl a gázszolgáltatóval szemben.67 1934 októberében úgy tűnik elszakadt a cérna, mert a fürdő renoválására már eddig is 24 000 lejt költöttek, de szükség lenne további 11 000 lejre. A fürdő kezelője éveken keresztül nem fizetette ki városnak járó üzemeltetési díjat, a gáz- és a vízdíjjal is el van maradva, ezért a villanyüzem kikapcsolta az áramot két hétre. Radikálisabb megoldást kell találni, vélekedik a hitközség, bár Indig Izrael az előtte levőknél megfelelőbbnek bizonyult, nem lehet továbbtűrni önkényeskedéseit. Az elnök javasolja a tartozás végleges felszámolását, s ügyét a főrabbi elé kell vinni.68 Mindezek ellenére évente felújítják vele a szerződést, s marad a fürdő működtetője69. Dacára annak, hogy még tíz éve sem fejeződött be az építése, folyton gondok adódnak az épülettel70, hol beázik71, hol elromlik valami72 és ilyenkor 60

Elöljárósági gy. jkv.:1932. április 10., április 24., július 24., november 6., 1933. február 5., április 30., szeptember 7., 1934. május 24., október 13., november 4. stb. 61 Elöljárósági gy. jkv.1934. november 11, 1935. április 28. 62 Unterman, Alan: Zsidó hagyományok lexikona. Budapest, Helikon kiadó, 1999., 161-162. 63 Perry Jicchák, i.m., 82. 64 Elöljárósági gy. jkv. 1932. január 30. 65 Elöljárósági gy. jkv. 1935. március 4. 66 Elöljárósági gy. jkv. 1932. március 8. 67 Elöljárósági gy. jkv. 1934. július 29. 68 Elöljárósági gy. jkv. 1934. október 14. 69 Elöljárósági gy. jkv. 1932. április 24. 70 Elöljárósági gy. jkv. 1932. május 22.; július 24.; 1933. október 22.; Mérnök vizsgálja át az épületet, nem találja életveszélyesnek, de mindenképpen javításra szorul, állapítja meg. (Elöljárósági gy. jkv. november 15.);

12


nem fogadhat „vendégeket”. Egy adott pillanatban már arra gondolnak, hogy eladják a városnak és más helyen építenek újat73. Aztán mégis maradnak a régi helyen, bevezetik a földgázt74, ezzel fűtik a kazánokat és újabb medence építését határozzák el a nők részére75. A javítások, átalakítások76 után, az előljáróság úgy fogalmaz, elhárították a veszélyt, „meglehetős pofát kölcsönöztünk a fürdőnek’’ (sic!).77 Ám ezek után szükségessé válik a medencék „beszentelése” ún. káserolása.78 A fürdő komolyabb jövedelmet hoz a hitközségnek, ezért külön tételként szerepel a bevételi oldalon, igaz, a kiadások is tekintélyesek.79 Leginkább pausálé-rendszerben működik80, fürdőjegyeket is igényelhet a közönség.81 Másfelől azonban, ha valakinek kedvezni akarnak vagy könnyíteni az adóterhein, akkor elengedik a fürdőhasználati díját és a kultuszadóból is lefaragnak. A legtöbb hitközségben működik az ún. kiházasítási alap. Olyan segélyintézmény, amely a fiatal férjhez menedő nőket segíti hozományhoz, mely a polgári zsidó házasság alapját képezi. Ugyanilyen esküvői segélyért fordulhattak a férfiak is. Nem pár filléres, jelképes összegről van szó. A jegyzőkönyvek lapjain folyton felbukkannak segélykérők, szülők, alkalmazottak, akik a hitközségi segélyt kérvényeznek. (Az alapokat a kultuszadóból és más tagsági járulékokból képzik.) A kérelmekről az előljáróság esetről esetre dönt. Ha a rabbi lányainak esetétől, a hozomány körüli bonyodalmaktól eltekintünk, akkor is hosszabb folyamatokról számolhatunk be. Példának okáért felhozhatjuk Grün metszőt, aki fia kiházasításához 4000 lejt kap munkaadóitól.82 Októberben viszont az örömatyának lánya esküvőjét kell megrendeznie ezért újabb segélyért fordul a hitközséghez. Nem szívbajos: 80.000 lej segélyt kér. 71

Elöljárósági gy. jkv. 1932. június 12..; szeptember 4.; november 6. Elöljárósági gy. jkv. 1933. szeptember 7. Csőtörés, kádak javítása; 73 Elöljárósági gy. jkv. 1934. július 29.; augusztus 12.; Bemutatják a várostól érkezett ajánlatot: az átadandó jelenlegi fürdőért más megfelelő telket kínálnak, a fürdőbe beépített anyagért cserébe a város által megállapított 200 000 lej összegű tartozás leírását és 20 000 lej pénzbeli segélyt helyeznek kilátásba. Elöljárósági gy. jkv. 1934. november 4. 74 Elöljárósági gy. jkv. 1934. január 14.; június 24. 75 Közgyűlési jegyzőkönyv 1935. június 2. Ennek ára ára kb.12 000 lej lenne. Ezzel együtt esedékes a fürdőkazán felülvizsgálata, és nincs kizárva, hogy ki kell cserélni, ami horribilis összegbe kerül majd, sopánkodnak. 76 Ha Indig lemond az általa eszközölt fürdőkorszerűsítések kapcsán felmerült befektetésekről a hitközség javára, akkor a hitközség kifizeti a még hátralevő 13 000 lejt, havi 1000 lejes törlesztőrészletekben. Elöljárósági gy. jkv. 1932december 26. Két év múltán újabb befektetésekkel javítja a fürdő konyháját, rézüstöt vásárol, ezeket azonban a hitközség vonakodik megtéríteni neki. Elöljárósági gy. jkv. 1934. december 9. 77 Közgyűlési jkv 1935. március 10. 78 Elöljárósági gy. jkv. 1935. április 14. 79 Elöljárósági gy. jkv. 1932. június 12. Tárgyalásokat kell folytatni Indiggel, hogy a nyári hónapokra mekkora általánydíjat számít fel a víz-, villany és gázfogyasztásra. 1935 nyarán a hitközség arra ébred, hogy a városháza rituális fürdőt afféle „élményfürdőnek” tekinti és a működtetési illetéket magasabban szabta meg, mint a vallási célú intézmények esetében szokásos. Közgyűlési jkv 1935. június 16. 80 Elöljárósági gy. jkv. 1932. június 5.; december 4. 81 Azok a hitközségi tagok, akik nem váltották ki hetijegyeiket a fürdőre, a következő taxát fizetik: nők esetenként 60 lejt, férfiak 15 lejt. Elöljárósági gy. jkv. 1932. július 24. 82 Elöljárósági gy. jkv. 1934. május 24. 72

13


50.000 lejt szavaznak meg, amit a pausálé díjak, azaz a kultuszadó és fürdődíjak megkettőzésével érnek el. Igaz csak két hónapig kell megemelt díjat fizetniük a tagoknak. A szegényebbeket felmentik e teherviselés alól. Ha így sem kerülne egybe az összeg, akkor a hitközség kész rövid időre a gabellát is megemelni.83 1935 márciusában megállapítást nyer, hogy Grün József metsző leányának esküvőjére a tagok által fizetett 2 havi megemelt kultuszadóból és fürdődíjakból csak 10 000 lej folyt be, ezért az elöljáróság pótlólagosan kiutalt részére kétszer 10 000 lejt.84 S mintha ez még nem lenne elég, a sakter leányának menyegzőjén több jelenlevő előljárósági tag a hitközség terhére 50 liter bort rendelt.85 Távolról sem ilyen bőkezúek Pollák Jakab fiával. A fiatalember számára atyja 3000 lejt kér kölcsön. Megszavaznak 750 lejt kölcsönt, (az ifjú váltójogának ellenében).86 Van akit egész egyszerűen elutasítanak. Schönberg Dávid dájján fia eljegyzésére 2000 lejes segítséget kér, de nem kap.87 Végül olyan esetről is beszámolhatunk, amikor egy megözvegyült hitközségi alkalmazott (Singer Jakabné) újra férjhez megy s a vezetőség menyegzői segélyt szavaz meg számára.88 A közösségben felmerülő vitás ügyek elintézése ugyancsak a hitközségi vezetők színe elé kerül. A konflikusok olykor nem mentesek a testi erőszaktól sem, némi pofozkodásra is sor kerül, ha „az élet úgy hozza és az indulatok elszabadulnak”. A hitközségi ellenzéket, az összeférhetetlenséget Sternberg Lajos testesíti meg, aki például kifogásolja az elnök diktatórikus vezetési módját és ez jegyzőkönyvbe is kerül89. Elégedetlen a gabella mértékével. Azt javasolja, hogy a mindenkori húsilleték legyen egyforma a status quo közösségével90, ami már önmagában is „istenkísértése”, mert a két hitközség között hivatali szinten nem túlságosan szivélyes a viszony. Oly annyira, hogy amikor dr. Lövy Ferenc vásárhelyi st. q. a. rabbi jubileumára meghívót kapnak, a vezetőség napokig habozik, hogy elmenjen vagy csak konvencionális gesztussal jelezze tiszteletét Lövy iránt.91 Végül részt vesznek. Viszont egy percig sem haboznak Bernády Györgyöt köszönteni 70. születésnapja alkalmából, A köszöntő pillanatában Bernády már nem polgármester, semmilyen hatalom nincs a kezében. Az az erkölcsi tőke, amit a korábbi években felhalmozott, az ortodox zsidó közösség vezetőit továbbra is tisztelői között marasztalja.92 A politikai nyomás, amely a hitközségre és tagjaira, általában a romániai kisebbségekre nehezedik a harmincas években csak olykor-olykor szűrődik át a jegyzőkönyvek belvilágába. 1932 május elsején Izrael Lajos képviselőtestületi tag interpellációban teszi szóvá, hogy a főtéri görögkeleti katedrális

83

Elöljárósági gy. jkv. 1934. október 14. Elöljárósági gy. jkv. 1935. március 10.. 85 Elöljárósági gy. jkv. 1935. február 22. 86 Elöljárósági gy. jkv. 1934. november 4. 87 Elöljárósági gy. jkv. 1935. február 22. 88 Elöljárósági gy. jkv. 1935. április 28. és Közgyűlési jkv 1935. június 2. 89 Elöljárósági gy. jkv. 1932. szeptember 4. 90 Elöljárósági gy. jkv. 1933. február 5. 91 Elöljárósági gy. jkv. 1934. május 24. 92 Elöljárósági gy. jkv. 1934. április 29. 84

14


harangszentelésénél sem a főrabbi, sem egyetlen elöljárósági tag nem volt jelen.93 (Szinte halljuk a hangját, amint azt kérdi, nem lesz ebből valami bajunk?). 1935. március 10-én közgyűlést tartanak. Ezen Kaufman Leó indítványozza hogy a jiddis nyelvet vezessék be a hitközségi írásos adminisztrációban. Megjegyzi, hogy nem vallási, hanem politikai okokból tartja helyesnek a magyar nyelv helyettesítését a jidissel. Az inditványt az előljáróság elé terjesztik.94 Ez a magyarázat nagyon fontos adalék arra nézve, hogy a hitközség kénytelen engedni a hatóságok nyomásának, akik a magyar nyelvet száműzni óhajtják a zsidó hitközségből is. A tagok többbsége bár a hébert nagyon szeretné, nem választják, ugyanis senki sem tud néhány cionistán kívül újhéberül, azaz ivritül; a magyar közigazgatás nyelvét otthonról, az iskolából, az osztrákmagyar monarchiabeli szocializációból hozták magukkal természetesen. A román hivatalit még nem igen ismerik. (Majd fiaik, akiknek 1924-től kötelezően román iskolába kell járniuk.) A jiddis pedig a legősibb tudati réteghez tartozik, amelyen jól-rosszul meg tudják fogalmazni ügyeiket. (Ilyen külső kényszer hatására történő nyelvváltás már egyszer lejátszódott a hitközségekben, amikor az erdélyi közösségi hivatalos iratokat az állam nyomására magyarul kellett megszerkeszteni, áttérve a jiddisből/héberből a 19. század derekán-harmadik negyedében.) Ugyanaz a bátor Izrael Lajos alig egy hónap később türelmetlenül szólal fel, mondván már a legfőbb ideje volna a hitközségi ügykezelést román vagy jidis nyelven vezetni. Elnök megnyugtatja, hogy lassanként át fognak térni a „jüdisch” jegyzőkönyvezésre. És mit tesz Isten, 1935. június 23-tól a jegyzőkönyveket jiddisül vezetik...95

* Melléklet a marosvásárhelyi Ortodox Izraelita Hitközség hitelügyletei a jegyzőkönyvek alapján (1932-1935) 1. Elöljárósági gy. jkv. 1932. április 10. a Kolozsvári Takarékpénztár felé törlesztenek 1100 lejt. 2. Elöljárósági gy. jkv. 1932. június 12. A Közhasznú Takarékpénztár pénzt követel. 3. Elöljárósági gy. jkv. 1932. július 24. A hitközség ellen több pert indítottak és foglalást is eszközöltek a hitelezők, többek között a kolozsvári székhelyű Erdélyi Hitel- és Leszámítólóbank és a Kolozsvári Hitelbank. A hitközség utasítja ügyvédjét, hogy kérje a törlesztéstől való eltekintést és/vagy a kamatok csökkentését. 4. Az elnök jelenti az Elöljárósági gy. jkv. 1932. augusztus 8. és a Közgyűlési jkv. 1932. szeptember 14. szerint, hogy sikerült az összes ingatlanra (templomokra, nagy templommal szembeni imaházra, fürdőre) kitűzött árverést hatálytalani. Az Erdélyi Hitel- és Leszámítoló Bank 10%-al csökkentette a 93

Előljárósági gy. jkv. 1932. május 1. Közgyűlési jkv 1935. március 10. 95 Előljárósági gy. jkv. 1935 június 16. 94

15


kamatot és további 2%-al fogja még csökkenteni, ha az összes váltókat 6 hónapra előlegesen rendezni tudják. A Banca Generală a ării Române ti (hitközségi szóhasználatban: az Általános Bank) a pereskedést szünetelteti, ha heti 500, vagy havi 2000 leit átutalnak számlájára. 5. Elöljárósági gy. jkv. 1933. augusztus 8. szerint a nagyszebeni bankkal [Hermannstädter Allgemeine Sparkasse] szemben fennálló, Reiszfeld Miklós kereskedő által „zsirált” 27 000 lejes tartozást, az Izraelita Nőegylet 33 000 lej összegű betétkönyvével rendezték. Ennek fejében azonban a nőegyletnek templomi ülést kell biztosítani. A november 15-i az előljárósági gyűlésen bejelentik, hogy a tartozást rendezték. Elöljárósági gy. jkv. 1933. november 15. 6. Úgy döntenek, hogy a Banca Marmoroschnál fennálló 259 000 lejes tartozás kiegyenlítésére ujabbb 100 000 kölcsönt vesznek fel más bankoktól. Ameddig a tartozás fennáll, a marha-gabellából kilónkét 1 lejt, tyúk- és rucagabellából darabonként 2 lejt és liba-gabellából darabonkét havi 3 lejt folyósítanak, havi 6000 lej befolyásáig. Elöljárósági gy. jkv. 1933. augusztus 23. (A gabellát vagy vágási a rituális metsző munkájáért, a szakszerű vágásért fizetik a hívek. Ez képezi a hitközségi bevételek jelentős részét.) 7. 1933. december 10. Mandel Mór hitközségi elnök fogalmazása szerint a bankokkal folytatott „élet-halál harcok megszüntek’’. A kolozsvári Erdélyi banknál felvett kölcsönt, nemsokára teljesen törlesztik. A hitközség ellen a legelső árverezést kezdeményező hitelezőt, a marosludasi hitközséget, kifizették; kiegyenlítették az aradi hitközség felé a Pesach (zsidó „húsvét”) előtt beszerzett pászka vételárát. Közgyűlési jkv. 1933. december 10. 8. a) Dr. Hirsch Gusztáv felszólítja a Hitközséget a Banca Generala féle hitel visszatérítésére. A hitközség válaszul tannulmányozza a konverziós törvény idevágó szakaszát. Elöljárósági gy. jkv. 1934. április 15. b) Az Elöljárósági gy. jkv. 1934. május 24. szerint a Banca Generala helyi fiókja szigorú felszólítást küldött, melyben közli, hogy a hitközség nem esik a konverziós törvény hatálya alá. c) Bemutatásra kerül dr. Hirsch Gusztáv átírata melyben a helybeli Általános Bank nevében felszólítja a hitközséget - árverés terhe alatt – a tartozás rendezésére. Ugyanakkor bemutatják dr. Schronk Lajos vásárhelyi ügyvéd levelét és az árverés kitűzéséről szóló törvényszéki végzést 1.900 lei hátralék ügyében. A hitközség megbízást ad ügyvédjének a szükséges ellenlépések megtételére. Elöljárósági gy. jkv. 1934. július 29. (A német érkekeltségű bukaresti bank még ebben az évben csődbe megy.) 9. Konverziós törvény hatályba lépése nyomán várható, hogy a hitelezők megrohanják a hitközséget, ezért a közgyűlés felhatalmazza az elnököt, hogy a konverzió nyújtotta előnyök biztosítása céljából a szükséges megállapodásokat eszközölje ki. Elöljárósági gy. jkv. 1934. április 29. 10. Az 1934. november 15-én életbelépő konverziós törvény adta lehetőségeket csak úgy lehet kihasználni, véli a hitközség előljárósága, ha a tartozások rendezéséhez nagyobb összeget vesznek fel. A hitközség el van adósodva a Közhasznú Bank, a Szászrégeni Takarékpénztár, a Banca Generală (Általános bank), az Erdélyi Hitel- és Leszámítóló Bank felé. Feltétlenűl rendezni kell azokat a váltókat amelyeket a fizetőképes tagok írtak alá a hitközségi kölcsönök fedezésére. Kb. 50 000 lejre lenne szükség, amit csakis valamelyik

16


bankból lehet és kell fölvenni. Elöljárósági gy. jkv. 1934. október 14. és Elöljárósági gy. jkv. 1934. november 4. 11. Az elnök hiányában Ábrahám Samu alelnök hívja össze az előljáróságot. Az ülés témája az államkötvény-jegyzés „Miután a jelenlegi kormány álláspontja a zsidókérdés tekintetében a legmesszebb menő hálát érdemel, legszentebb kötelesség, úgy a hitközség, mint a tisztiviselők részéről, akár erőn felül is, vegyék ki részüket a kölcsön jegyzésből”. Tekintve azonban, hogy a hitközség pénzügyi helyzete nem engedi meg a nagyarányú kötvényjegyzéssel járó kiadásokat, a következő alternatívát javasolja: vagy a tisztviselők fizessék meg „a részükre eső jegyzés teljes összegét, mely esetben a kötvénycímlet a tulajdonukba menne át és élvezhetnék annak kamatait és nyerési esélyeit”, vagy lemondanak ezekről az előnyökről a hitközség javára, és csak a jegyzéskor felmerült 1000 lejenkénti 380 lejes költséget (a kötvényjegyzés díját) térítik meg egyszer és mindenkorra. Úgy döntenek, hogy: a hitközség 6.000 lejjel, Szofer Manó főrabbi 2000 lejjel, Schönberg Dávid dájján (rabbihelyettes tk. bíró) 1000 lejjel, Ruttner Béni metsző 1000 lejjel, Grün József metsző 1000 lejjel, Friedmann Ferenc hitközségi titkár 1000 lejjel, Diamantstein Samu kóserségi felügyelő (mesgiach) 1000 lejjel, Kohn Márton képviselőtestületi tag 1000 lejjel, Salamon József templomszolga (samesz) 1000 lejjel, összesen 15 000 lejjel szállnak be a kölcsönjegyzési ügyletbe. A szükséges összeget a hitközség a 2000 lejes összegnél heti 100 lej, az 1000 lejes összegnél heti 50 lej levonásával szerzi meg; Elöljárósági gy. jkv. 1934. november 27. 12. A Banca Generalanak visszafizetendő összeg fele hozzávetőleg 120 ezer lej, amiből a pénzintézet hajlandó lenne 50 000 lejt elengedni. A fennmaradó 70 000 lejt két év alatt részletekben ki lehetne visszafizetni és ez esetben Schönberger Jenő, aki a hitközség részéről váltójával jót állt, kötelezettségvállalása megszűnik. Az Erdélyi Hitel- és Leszámítóló Bank ugyancsak hajlandó a kamatból 2000 lejt, és az ügyvédi költségekből is 2000 lejt elengedni. Megbízzák Diamantstein Dezsőt, hogy üsse nyélbe az alkut, sőt próbálja meg 60 000 lejre leszorítani az Általános Banknál (Banca Generală) levő hátralékot. (Elöljárósági gy. jkv. 1934. december 9.) Az elnök azonban nem fogadja el ezt a megoldást, jelenti be az 1935. január 6. előljárósági ülésen. Indokai szerint banknak a fizetendő összeg meghaladja a hitközség teherbírását, ezenfelül kockázatos, tekintve, hogy „pontos heti befizetést vállalt” a közösség, s ennek elmulasztása esetén a megállapodásban rögzített engedmény elvész. Elöljárósági gy. jkv. 1935. január 6. 13. A március 10-én tartott közgyűlési jegyzőkönyv szerint az elnök bizakodó a tartozások rendezését illetően. Mint mondja „a fejünk feletti lebegő nehézségek dacára’’ a vállalt kötelezetségeket betartották. „A zsiróban volt (kezességet vállalt) tagjaink hajaszála sem görbült meg a templomépítkezés során vállalt obligó miatt.[...] Törekszünk minden téren a lehetőség szerint jót és jótékonyságot gyakorolni.” Rendezték a Leszámítoló banknál a tartozást (10 évi városi konverzió útján, amire 32 876 lejt fizettek be) és a kolozsvári Erdélyi Bankban a Ruttner féle váltótartozást (25 000 lej, fennáll még további 21 215 lej). A Kishitelbankban felvett 30 000 lejből már csak 4500 lej maradt hátralékban. A Banca Generală a hitközség adóságállományát 70 000 lejre szállította le, mely

17


összeget havi 2241 lejes részletekben 6%-os többletkamattal fizetik ki. Ezen tartozás kezesei az ellenük bíróságilag elrendelt telekkönyvi bekebelezés alól is felszabadultak és kötelezetségtörlést is nyertek. A konverzió értelmében rendezték a dr. Hirsch Gusztávval szemben fennálló tartozást és egyéb függőben volt készpénztartozást. Közgyűlési jkv. 1935. március 10. 14. Megbízzák Weisz Miklós pénztárost, hogy a Központi Irodától (az Erdélyi Zsidóság Központi Jogvédelmi Irodája. Székhely: Kolozsvár)96 kapott 6500 lejt és a várostól kapott 30 000 lej értékű államkincstárjegyeket a legjobb belátása szerint (!) értékesítse. Elöljárósági gy. jkv. 1935. április 14. 15. Egy hónappal később az előbbi napos kilátást újra a jólismert felhők sötétítik el: bár a Kishitelbankban felvettek 25 000 lejt és a kincstárjegyekre is kaptak 7 000 lejt a konverzió alapján, amiből rendezték a Leszámítoló Bankban levő váltókat és a Farkas Samu és dr. Hirsch Gusztáv féle adósságokat, ám a többi adósságot egyelőre nem tudják rendezni. Elöljárósági gy. jkv. 1935. május 19. 16. Végül a közgyűlésen az elnök jelentésében úgy fogalmaz, hogy a konverzió második részletét sikerült rendezni. Sajnos az összes tartozást azonban nem tudták kifizetni. A vezetőség nem vihette be a hitközséget újabb kötelezettségekbe, amelyeket nem tudnának tartani. A hitelezők által hangoztatott kijelentés, hogy a hitközség kb. 400 tagja 50 lejenként összeadhatná könnyedén a hiányzó összeget, nem felel meg a valóságnak, mert a tagok áldozatkészségét, a hitközség a nélkülözhetetlen szükségletekre veszi igénybe. Az elnök beszámolóját vita követte a meglévő adósságok kapcsán. Elnök kijelenti, hogy „várjunk még a hátralékok visszafizetésével helyzetünk javulásáig, vagy addig míg hitelezőink a várásba beleúnva leszállítják követeléseiket”. Mire Rosenfeld József képviselőtestületi tag még hozzáfűzi nem kis üzleti cinizmussal „mivel pénzünk nincs, politikával kell hitelezőinket annyira megpuhítani, hogy igényeiket szállítsák le.” Közgyűlési jkv. 1935. június 2.

96

Gidó Attila, i.m., 179

18


Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.