A közművelődés házai Budapesten 9. by Budapesti Művelődési Központ

MÓDSZERTÁRI FÜZETEK/KÜLÖNSZÁM

A közművelődés házai Budapesten 9.

Szerkesztő:

Slézia Gabriella

Budapesti Művelődési Központ 2014.

A sorozat megjelenését a Nemzeti Kulturális Alapprogram,

valamint

Budapest Fővárosi Közgyűlése támogatta

Kiadó: Budapesti Művelődési Központ Kiadás éve: 2014. Szerkesztő: Slézia Gabriella Anyanyelvi lektor: Antal Elemérné Felelős kiadó: Pordány Sarolta igazgató ISSN: 1219-0632 ISBN: ISBN 978-963-89233-7-0

Tartalomjegyzék Szerkesztői előszó ..........................................................................................................................7 Az Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér és közművelődési intézményei ...........9 Bevezető ...........................................................................................................................................9 A VI. kerületi kulturális, művelődési intézmények sokszínűsége .......................................9 A szakszervezeti házak ..........................................................................................................10 Az Eötvös10 létrejöttének előzményei .....................................................................................12 A Rudas Ervin Klub rövid története .................................................................................12 1995-2009. Terézváros ismét közösségi színtér nélkül ..................................................15 A Terézvárosi Művelődési Közalapítvány (TERMA) tevékenysége ..............................................................................................15 A közalapítványi forma előnyei és hátrányai ............................................................20 A Terézvárosi Művelődési Közalapítvány (TERMA) megszüntetése .................22 A Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt. megalakítása, működése 23 Az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér története ........................................................27 Út az Eötvös10 átadásáig ..............................................................................................27 A működtetés kérdései ..................................................................................................28 Az Eötvös10 külső és belső adottságai .......................................................................29 Élet az Eötvös10-ben .....................................................................................................32 Források ..........................................................................................................................................38 Benczúr Ház – A Postások Kultúrotthonától a Postás Múzeumi és Művelődési Alapítványig 1931–2013 ...........................................................................................................39 Egy kultúregyesület létrehozásának előzményei .....................................................................39 Tagozatok a kultúregyesületben .........................................................................................42 A Postás Otthon születése ...................................................................................................43 Az Országos Postás Zenekar ...............................................................................................46 A szakszervezeti székház és a Postás Klub .......................................................................47 A Postás Kultúrotthon újra a Benczúr utcában ..............................................................49 Művelődési központból művelődési alapítvány .............................................................53 A Benczúr Ház ...........................................................................................................................55 Az Erkel Ferenc Művészetoktatási Intézmény és Jazz Zeneművészeti Szakközépiskola ..............................................................................60 A könyvtár története .............................................................................................................62 A Postás Művelődési Központ megszüntetése ................................................................63 A Postás Múzeumi és Művelődési Alapítvány megszületése .......................................64 Források ..........................................................................................................................................65

Kultúra és közművelődés Újbudán – a XI. kerületi közösségi házak története ......67 A XI. kerület közművelődéséről röviden ...............................................................................67 Önkormányzati intézmények ..................................................................................................70 Megszűnt, átalakult intézmények ....................................................................................70 Kamaraerdei Ifjúsági Park (1112 Budapest, Kamaraerdei út 12-14.) ...............70 Lágymányosi Közösségi Ház (1117 Budapest, Kőrösy József utca 17.) ...........72 VSZM Közösségi Ház(1116 Budapest, Fehérvári út 120.) ..................................75 Napjainkig működő közösségi házak .............................................................................76 Őrmezei Közösségi Ház 1112 Budapest, Cirmos utca 8. ....................................76 Kelenvölgyi Közösségi Ház 1116 Budapest, Kardhegy u. 2. ...............................82 Gazdagréti Közösségi Ház 1118 Budapest, Törökugrató u. 9. ............................88 Albertfalvi Közösségi Ház 1116 Budapest, Gyékényes utca 45-47. ...................97 Újbudai Kulturális Intézet (1111 Budapest, Szent Gellért tér 1-3.) .................103 Albertfalvi Helytörténeti Gyűjtemény és Iskolamúzeum (1116 Budapest, Pentele utca 8.) ..........................................................................104 Kelenvölgyi Könyvtár (1116 Budapest, Bazsalikom utca 24.) ..........................105 Karinthy Szalon és Bartók 32 Galéria (1111 Budapest, Karinthy Frigyes út 22. 1111 Budapest, Bartók Béla út 32.) ......................................................................106 Etele Helytörténeti Gyűjtemény (1117 Budapest, Erőmű utca 4.) ..................108 A kerületben működő egyéb fenntartású közművelődési és kulturális intézmények 109 Területi Művelődési Intézmények Fővárosi Művelődési Háza (1119 Budapest, Fehérvári út 47.) .........................................................................109 Budapesti Művelődési Központ (1119 Budapest, Etele út 55.) ................................111 TIT Stúdió Egyesület (1113 Budapest, Zsombolyai u. 6.) ........................................112 A38 Hajó (1111 Budapest, Petőfi híd, Budai hídfő) ..................................................113 Szkéné Színház (1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3. K épület) ..............................113 Karinthy Színház (1118 Budapest, Bartók Béla út 130.) ...........................................113 MU Színház (1117 Budapest, Kőrösy József utca 17.) ..............................................114 Fonó Budai Zeneház (1116 Budapest, Sztregova utca 3.) .........................................115 A kerületben működő galériák és közgyűjtemények ........................................................115 Jövőkép: Kulturális Városközpont .........................................................................................115 Köszönetnyilvánítás .................................................................................................................116 Források ......................................................................................................................................116

Az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház ........................................................................ 117 A Poscher János Művelődési Ház .......................................................................................... 117 A Tüzér utcai Úttörőház .......................................................................................................... 119 A Dagály Ifjúsági Klub ............................................................................................................. 120 A 70-es évek ifjúsági rendezvényei ................................................................................ 121 A XIII. Kerületi Úttörőház ...................................................................................................... 122 A 80-as évek - Szendrő Sándor Úttörőház ................................................................... 123 A rendszerváltás után – Az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház ............................. 129 Kibővült tevékenységi körrel ........................................................................................... 132 2000-es évek - az AGYIH megújult ifjúsági tevékenysége ............................................... 137 Felhasznált irodalom ................................................................................................................ 140 Köszönet .................................................................................................................................. 140 A RaM – Radnóti Miklós Művelődési Központ ............................................................. 141 Újlipótváros kulturális életéről dióhéjban ........................................................................... 141 A RaM .................................................................................................................................. 144 Az építmény adottságairól ............................................................................................... 144 A közművelődési tevékenységről ................................................................................... 146 A Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ ...........................................151 Budafok-Tétény rövid története ............................................................................................. 151 A közművelődés korai színterei ............................................................................................. 154 Az első művelődési házak és egyéb művelődési intézmények Budafok-Tétényben ......................................................................................................... 156 Közkönyvtárak ............................................................................................................ 156 Geisler Eta úttörőház (1223 Bp., Művelődés utca 6.) ......................................... 157 Pannonplast Művelődési Ház (1224 Bp., Nagytétényi út) ................................ 158 A XXII. kerület művelődési házai .................................................................................. 158 Budafoki Művelődési Ház (Művelődési Otthon) Volt Németh-féle vendéglő (1222 Bp., Tóth József utca 45.) .......................... 159 Nagytétényi Művelődési Ház (Művelődési Otthon) Volt Szelmann féle vendéglő (1225 Bp., Nagytétényi út 306.) ........................ 160 Budafok-Tétény új művelődési központja (1223 Bp., Nagytétényi út 35.) ............ 161 Szervezeti és szerkezeti átalakítások, névváltozások .......................................... 163 Kapcsolat a helyi/kerületi, intézményekkel, szervezetekkel .............................. 169 Hagyományos és újszerű tevékenységi formák sorolója ................................... 171 Zeneművészet ...................................................................................................... 171 Tánc- és mozgásművészet ........................................................................................ 173

Színművészet ...................................................................................................... 176 Képzőművészet .................................................................................................. 176 Kiemelt korosztályok programjai, klubjai .................................................... 178 Kulturális események ........................................................................................ 181 A Cziffra György Nagytétényi Kulturális Központ indulása és tervei ........... 183 A Klauzál Ház kommunikációja ........................................................................... 184 Források ................................................................................................................................. 185 A Táncsics Mihály Művelődési Ház ..................................................................................187 Soroksár története .................................................................................................................... 187 Soroksár művelődéstörténete ................................................................................................ 187 A közművelődési intézmények története ........................................................................... 187 A soroksári könyvtár (Grassalkovich út 122-124.) ................................................... 189 A Soroksári Helytörténeti Gyűjtemény (Szitás utca 105.) ....................................... 190 Galéria 13’ .......................................................................................................................... 191 Otthon Közösségi Ház (Szitás utca 112. ) ................................................................... 191 A Táncsics Mihály Művelődési Ház története a korabeli dokumentumok tükrében ............................................................................................ 191 Kezdetek, az 50-es évek ............................................................................................ 191 A 60-as, 70-es évek .................................................................................................... 192 A 80-as, 90-es évek .................................................................................................... 194 Az ezredforduló után ............................................................................................... 200 A közművelődési feladatellátás vizsgálatának eredményei 2006 nyarán ...... 201 A tevékenységtípusok változásai interjúk alapján ..................................................... 202 Művészeti csoportok: s Soroksári Német Nemzetiségi Táncegyüttes (1967–) ... 202 A 35 éves Soroksári Hagyományőrző Vegyes Dalkör .............................................. 203 A 22 éves Soroksári Férfi Népdalkör .................................................................... 204 Szakirodalom .............................................................................................................................206 Szerzőink ...................................................................................................................207

Kedves Olvasó! A közművelődés házai Budapesten sorozatot tíz kötetesre tervezzük, most a 9. kötet kerül ki a nyomdából. Reményeink szerint ez a tíz kötet befogja valamennyi jelenleg működő művelődési házat és elődintézményét, ugyanakkor visszapillant a főváros kulturális emlékezetében még őrzött, de már nem működő házakra is. A 9. kötet a terézvárosi intézményekkel nyit. A sorozatban már korábban megjelent Rátkai Klub (4. köt.) után most a mindössze négy esztendős Eötvös10 és a postások 82 éves Benczúr Háza mutatkozik be. Az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér átadását (2009) megelőzően a VI. kerületben nem volt önkormányzati (ill. tanácsi) fenntartású művelődési intézmény. Pótolták egykor a Rudas Ervin Klubbal, majd a Terézvárosi Művelődési Közalapítvánnyal (TERMA), de ezek a létesítmények valódi intézményi háttér nélkül oldották meg a kerületi közművelődési feladatokat. Ennek okán a kerületben működő szakszervezeti fenntartású intézményeknek kiemelt szerep jutott fungálásuk idején, hiszen sok kerületi közművelődési feladatot is felvállaltak. Közülük a legtöbb végleg becsukta kapuit. A nagymultú Postás Művelődési Központ is erre a sorsra jutott 2009-ben, de mint a legendák főnix madara 2012. október 9-én, a postai világnapon feltámadt; Benczúr Ház -- Postás Múzeumi és Művelődési alapítvány néven újra kinyitott, és krónikája szintén ebben a kötetben olvasható. A kiadvány következő helyszíne Újbuda. Ebben a kötetben a kerületi fenntartású intézmények: az Albertfalvi-, a Gazdagréti-, a Kelenvölgyi- és az Őrmezei Közösségi Ház történetét ismerhetjük meg. A négy ház napjainkban (történetükben nem először) közös irányítás alatt működik. Tevékenységüket, más kerületi közgyűjteményekkel és művészeti intézményekkel együtt, az Újbudai Kulturális Intézet fogja össze. Ez a tanulmány is időz egy keveset a múltban; megemlékezik a bezárt közösségi házakról, és a bennük jelenleg folyó tevékenységről is szót ejt; A volt Lágymányosi Közösségi Ház ma a MÚ színháznak ad helyet, a Kamaraerdei Ifjúsági Park a gyermektáboroztatást őrzi még régi feladataiból, a volt VSZM Közösségi Ház pedig sportlétesítmény lett. A sorozat két korábbi kötetében megjelenő FMH (1. köt.) és BMK (5. köt.) most egy rövid összefoglalóval szerepel a kiadványban, ami a történetük kiadása óta eltelt fontosabb eseményeket írja le. A XIII. kerület két legnagyobb intézménye a József Attila- és a Láng Művelődési Központ bemutatása (4-es, ill. 3-as köt.) szintén már korábban megtörtént. Most a velük csaknem egykorú Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház (AGYIH) a legújabb kötetünk egyik szereplője. Az első angyalföldi úttörőház – ami a mai AGYIH elődjének tekinthető – 1951. szeptember 24-én kezdte meg működését a XIII. kerületi Tüzér utca 48. szám alatti épületben, azóta neve, funkciója többször változott, de a korosztályi kötődését megőrizte, ma is a kerület legfiatalabb generációinak nyújtja

szolgáltatásait. A másik, e kötetben bemutatkozó XIII. kerületi intézmény mindöszsze két éves, 2011. április 14-én nyílt meg. Az újlipótvárosi Radnóti Miklós Művelődési Központ, közismert nevén a RaM, a kerület új büszkesége. Környezettudatosan tervezett épülete 2013-ban elnyerte a „XIII. Kerületi Építészeti Díj”-at. Funkcióját tekintve a főváros első élményszínháza; musicalek, vígjátékok, show-k, koncertek kerülnek színpadára. 2012-től a XIII. kerület valamennyi önkormányzati fenntartású intézménye a XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt. Kulturális Divízióhoz tartozik. Következő fejezetünkben a XXII. kerület régi és új közművelődési helyszíneit ismerhetjük meg. A Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ elődintézményei, a Budafoki Művelődési Ház és a Nagytétényi Művelődési Ház egyidősek a kerülettel. 1950 őszén egyszerre nyitották meg a két házat, az akkor még nagyon is különböző kerületrészek művelődésének szolgálatára. Később, a 60-as, 70-es években már kerületi szintű munkamegosztás jellemezte inkább az intézményeket, és szervezetileg is összekapcsolódtak. Így érthető, hogy 1977-ben az a döntés született, hogy a főváros XXII. kerülete egy komplex új művelődési központot kap. A megnyitás a 80-as évek elejéig húzódott. 1982-től az intézmény az Üttörő, Ifjúsági és Művelődési Központ nevet viselte egészen 1989-ig, és azóta változó néven, különféle helyszíneken, gyakorta átalakuló struktúrával, de folyamatosan működik mint a kerület művelődési központja. Napjainkban adták át a Klauzál Ház telephelyeként a Cziffra György Nagytétényi Kulturális Központot, melynek első terveiről és programjairól is beszámol ez az írás. Kötetünket a Soroksár művelődéstörténetébe ágyazott Táncsics Művelődési Ház ismertetője zárja. Az intézmény -- különösen a benne működő művészeti csoportok által hordozott előzményekkel együtt -- lényegesen idősebb kerületénél. A XXIII. kerület a főváros legfiatalabb kerülete, 1994-ben vált le Budapest XX. kerületéről. Területe megegyezik az 1950-ben Budapesthez csatolt Soroksár nagyközségével. A Táncsics Művelődési Ház elődje, a XX. ker. Tanács V.B. Dózsa György Művelődési Otthona 1950. január 1-jén nyitotta meg kapuit az egykori Zeitler vendéglő helyén. Később a Csilivel (akkori nevén Pesterzsébeti Vasas Művelődési Központtal) és az Építők Pesterzsébeti Művelődési Otthonával együtt a XX. kerületi Művelődési Otthonok Igazgatóságához (1974-től 1988-ig) tartozott. A munkamegosztás szerint telephelyként működő Táncsics fő feladata a nemzetiségi tevékenység volt. A Táncsics Művelődési Ház akkor is, és azóta is erőteljesen helyi elkötelezettségű intézmény, a soroksári kulturális tradíciók őrzője. Kedves Olvasó! Talán sikerült érdeklődését felkelteni ezekkel a bevezető gondolatokkal. Kellemes olvasási élményt és új ismereteket kíván a szerkesztő: Slézia Gabriella

Szebellédiné Laczkó Erzsébet

Az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér és közművelődési előzményei Terézvárosban Bevezető Talán meglepő, hogy „A közművelődés házai” című kötet következő fejezetében lesznek olyan részek, amelyek nem házakról, vagyis intézményekről szólnak, hanem szervezetekről. Ez abból a speciális helyzetből adódik, amely Terézvárosban évtizedekig fennállt: ebben a kerületben nem volt tanácsi/önkormányzati fenntartású művelődési intézmény, a közművelődési feladatokat különböző szervezeteken keresztül látták el, és ennek módjáról érdemes beszámolni.

A VI. kerületi kulturális, művelődési intézmények sokszínűsége Egységnyi területre, lakosra vetítve az egész országban a VI. kerületben koncentrálódik a legtöbb (fővárosi, minisztériumi fenntartású, ill. magántulajdonú) színház, zenei intézmény, múzeum, kiállítóhely, galéria és felsőfokú oktatási, művészeti intézmény. Itt található – a teljesség igénye nélkül – a Zeneakadémia, az Operaház, a fővárosi színházak többsége (Budapest Bábszínház, Budapesti Operettszínház, Centrál Színház, Játékszín, Kolibri Színház, Radnóti Színház, Thália Színház, Újszínház), a Mai Manó Ház, a Ráth György Múzeum, a KOGART Ház, a Kodály Emlékmúzeum, a Liszt Ferenc Múzeum, az Ernst Múzeum, a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, a Pénzügyőr Múzeum, a Terror Háza Múzeum, több galéria, a konzervatórium, a Magyar Képzőművészeti Egyetem... Terézváros közigazgatási területén számos országos jelentőségű kulturális szakmai intézmény és szervezet működik, pl. a Magyar Írószövetség, a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Magyar Táncművészek Szövetsége, a Magyar Mozgókép Közalapítvány, a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetsége, a Magyar Fotóművészek Szövetsége, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége.

A kerületben a helyi hitélethez kapcsolódóan sok vallási, kulturális töltetű szervezet tevékenykedik. A legnagyobb ezek közül a Bálint Zsidó Közösségi Ház, de említhetnénk a római katolikus plébániákhoz kapcsolódó zene- és énekkarokat, színjátszó köröket és az ünnepek kultúráját gondozó családi közösségeket is. Komplex intézmények is vannak Terézvárosban, pl. a Liszt Ferenc téri Gyermekkönyvtár és az Írók Boltja, amelyek fő profiljukon túl számos kulturális programmal várják a VI. kerületieket és a fővárosiakat egyaránt. Itt található a Pesti Broadway is (a Nagymező utca a Király utcától a Mozsár utcáig), amely nem véletlenül kapta ezt a nevet: kávéházak, színházak, múzeumok, mulató (Moulin Rouge), nemzeti kulturális intézmény (Lengyel Intézet) helyezkednek itt el, szinte egymás hegyén-hátán. A kerület tengelyében húzódik végig teljes hosszában az Andrássy út, amely – 2002 óta a Világörökség részeként – meghatározza Terézváros arculatát.

A szakszervezeti házak A VI. kerületben 2009-ig nem volt önkormányzati (ill. tanácsi) fenntartású művelődési intézmény, közösségi színtér. A hiányt 1973-ban az – intézménynek és színtérnek egyaránt nehezen nevezhető – Rudas Ervin Klub létrehozásával próbálták megszüntetni, de ezt a szerepet ezután is inkább a Terézvárosban szép számmal megtalálható egyéb – főként szakszervezeti – fenntartású művelődési házak (pl. KPVDSZ/KASZ Művelődési Központ, ÉDOSZ Művelődési Ház, Postás Művelődési Központ/Benczúr Ház, Fáklya Klub, Rátkai Klub) töltötték be a tanács közművelődési/kulturális feladatait ellátó szervezeti egysége (a 60-as években a Népművelési Osztály, a 70-es/80-as években a Népművelési, majd a Közművelődési Csoport) koordinálásával. Ezen intézmények tevékenységének lenyomata valószínűleg elevenebben él az idősebb generáció emlékeiben, mint amennyi dokumentum megőrződött róluk. Leginkább a BMK szakfelügyeleti jegyzőkönyveiből tájékozódhatunk a 80-as években betöltött szerepükről, bár olykor még utódintézményeikben is felfedezhetjük szellemüket. Példa erre a VI. Csengery utca 68. szám alatt álló épület, amelynek száz éves falai között most is pezsgő szolgáltatás kavalkádot találunk, és mely – nevét is megtartva – közös tetőt biztosít több népszerű kulturális egyesület, szervezet tanfolyamainak, rendezvényeinek, táborainak (itt működik például a Golddance Tánciskola, a Csillag Musical Stúdió, az Etűd Zeneiskola, a Cosmopolitan Nyelviskola, amely akár a hajdani nyelvtanítási profil folytatásának is tekinthető).

Az egykori Pedagógus Szakszervezet Fáklya Klubjának (később „Fáklya” Művelődési Központ néven) legtöbb programja nyitott volt mindenki, így a terézvárosiak számára is. Sokszor biztosítottak helyszínt a VI. kerületi Tanács közművelődési munkatársai által szervezett rendezvényeknek. A kapcsolat nagyon szoros volt a Klub és a kerület között, de természetesen – fenntartójuknak megfelelve – sok programjuk épült kifejezetten a pedagógusok igényeire ( Zenekedvelő Pedagógusok Liszt Ferenc Klubja, Pedagógus Szakszervezet Vegyeskara, Bábjátékos Pedagógusok Klubja, „Te meg én” társkereső klub pedagógusoknak, Képzőművészeti Stúdió rajzpedagógusok számára). Nemcsak a tanárok, hanem a diákok érdeklődésére számottartó programok szervezését is feladatuknak tekintették: rendeztek egyetemi előkészítő tanfolyamot, filmklubot felsőtagozatosoknak, beszédművelő és versmondó kört. Az intézmény a szélesebb közönség körében leginkább ismeretterjesztő tevékenységéről volt ismert, melyet a TIT József Attila Szabadegyetemmel és az Arany János Nyelviskolával együttműködve szervezett. Nyitott programjaikhoz tartoztak a népszerű, praktikus ismereteket nyújtó tanfolyamok (irodaügyviteli, gépíró, szabás-varrás, textilfestő) és képzőművészeti kiállítások. A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Művelődési Központja 1954-ben nyitotta meg kapuját. Feladata elsősorban a munkahelyi művelődés segítése volt, de tevékenységét a VI. kerületi lakosok felé is kiterjesztette. 1984-ig a VI. kerületi Tanács is támogatta ismeretterjesztő programjait, melyeket különböző klubokban valósított meg. Ezek között éppúgy megtalálhatók voltak az életmódhoz kapcsolódó klubok (Cukorbetegek Klubja, Ország-világjárók Baráti Köre, KPVDSZ Vörös Meteor Természetjárók Klubja, Tájak, Korok, Múzeumok Klubja), mint az érdeklődés vagy korcsoport mentén szerveződő rétegklubok (Újítók Klubja, Szocialista Brigádvezetők Klubja, nyugdíjasklubok). A KPVDSZ (KASZ) Művelődési Központ székhelye a VI. Eötvös u. 25/a-ban volt, de 50 vállalat számára szervezett kihelyezett műsorokat. Művészeti csoportjai közül nem egy nagy múltra tekintett vissza, pl. a KPVDSZ Szimfonikus Zenekar 1949-ben alakult. Működtetője volt a KPVDSZ a Bartók Béla Kórusnak, a Karinthy Irodalmi Színpadnak, az Amatőrfilmesek Baráti Körének, volt felnőtt és gyermek bábcsoportja, operastúdiója. Rendezett rendhagyó órákat szakmunkástanulóknak, és minden hétfő este Mikropódiumot. Itt alakult meg a főváros első Társaságot Kedvelők Klubja, de Nosztalgia klub is várta a szívesen emlékezőket. S ez az intézmény is szervezett jól hasznosítható szaktanfolyamokat (targoncavezetői, boltvezetői, könyvelői stb.). A kisebb vállalatok is működtettek kultúrházakat, művelődési termeket. Ezek – különösen a belvárosban – nem külön épületben, hanem valamelyik lakóházban működtek. Ilyen volt a Fővárosi Kézműipari Vállalat Majakovszkij Művelődési Otthona, mely az akkori VI. Majakovszkij (korábban és most Király) utcában, a Gólya

áruház felső emeletén működött. Tevékenységi köre az ilyen kis szakszervezeti/vállalati intézmények körében tipikusnak volt mondható. Szinte mindegyikhez, így a „Majá”-hoz is tartozott egy kis szakszervezeti könyvtár, fenntartója volt néhány nagyon amatőr, általában a vállalati fiatalokból kikerülő művészeti csoportnak (néptánc, irodalmi színpad), s ugyancsak a vállalat dolgozóinak szervezett kismama, nyugdíjas és ifjúsági kluboknak. A Majában ez utóbbi kettő lakta be igazán a házat, a nyugdíjasok inkább az ismeretterjesztő előadásokat, névnapok, jeles napok közös ünneplését kedvelték, míg a fiatalok a klubesteken, házi diszkón, külföldre is eljutó kirándulásokon, valamint a vállalati csónakházból induló evezős programokon kovácsolódtak csapattá. A 60-80-as évek ifjúsága ilyen intézményekben találkozott a művelődéssel, a közösségi élettel. Ugyancsak a kerületben, a VI. Gorkij fasor 44-ben volt az ÉDOSZ (Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége) székháza, mely művelődési ház funkciót is betöltött. Az intézmény híressége a Fesztivál Kórus Diplomával minősített ÉDOSZ Központi Férfikar volt, mely évente 20-25 fellépést vállalt, többek között a Magyar Rádió Kóruspódium műsorában. A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége a fenntartója az 1955-től 1983-ig a VI. Nagymező utcában, majd több állomást érintve a VI. Városligeti fasorban működő Rátkai Klubnak, mely helyszíneit változtatta, de mindvégig a művészet, „az irodalom otthona maradt1”. Történetét részletesen „A Közművelődés házai Budapesten 4. kötetében (BMK 2007.) olvashatjuk. Ismét működik az ugyancsak nagy múltra visszatekintő Postás Művelődési Központ/Benczúr Ház, melynek krónikája szintén ebben a kötetben lát napvilágot.

Az Eötvös10 létrejöttének előzményei A Rudas Ervin Klub rövid története Tanácsi fenntartású művelődési intézményként hozták létre 1973-ban a Rudas Ervin Klubot, amely – a kerületi tanács mindenkori művelődési/népművelési osztályának irányítása alatt, részben önálló klubvezetővel – Terézváros egyik „eldugott” pincéjében (Szófia u. 22.) ifjúsági klubként kezdte meg működését. Később korcsoportok szerint egymásra épülő műsorok szervezésével próbálták elérni a szélesebb közönséget. Az óvodások részére mesejátékokat, az általános iskolásoknak báb- és kézműves szakkört, valamint rendhagyó irodalom- és történelemórákat szerveztek. A zene iránt érdeklődő fiatalok diszkóba, videoműsorra, vendégegyüttesek fellépéseire, 1 Idézet

Hernádi Gyula írótól

az igényesebbek a Vasmalomklub programjaira (az együttes és meghívott előadók fellépései) látogathattak ide. A Teaházban klubszerű formában kreatív foglalkozásokon, egészségügyi, építészeti (stb.) beszélgetéseken gyűlhettek össze az érdeklődők. A nyugdíjasok részére tervezett előadások a pincébe való lejárás nehézségei miatt nem váltak be. Helyette a három Öregek Napközi A Rudas Klub havi műsora 1981-ből) Otthonában rendeztek egészségügyi, földrajzi témájú előadásokat, szórakoztató zenés délutánokat, irodalmi műsorokat. (1984-ben felmerült egy olyan nyugdíjasklub létrehozásának a gondolata, amely hétvégére kínál változatos programokat. Egy évvel később – a Rudas Ervin Klub költségvetéséből, de más helyszíneken tartott foglalkozásokkal – dr. Tenk Béláné /Evelin/ vezetésével megalakult a Derűs Alkonyat Nyugdíjasklub, amely Evelin néni fáradhatatlan munkájának köszönhetően több elismerést is kapott, és amelyet 1999-ben alakítottak önálló egyesületté. Egyesületi formában azóta is működik /immár Zsidi Mihályné vezetésével/, és 2010-ben végre állandó otthonra lelt az Eötvös10-ben.) Az 1984-es szakfelügyeleti látogatások2 alkalmával Varga Anna, a klubvezető és Csapó István, aki egészen a klub megszüntetéséig (1995-ig) volt először a hely fűtője/karbantartója majd gondnoka, rendszeresen beszámoltak a nehézségekről: – nem volt telefon (a 80-as évek végétől is csak „átkapcsolásos” vonal volt a klubban); A Rudas Klub fénymásolt szórólapja 1983-ból 2

A fenti összefoglaló a Rudas Ervin Klub helyiségeiről és programjairól a Budapesti Művelődési Központ által megbízott szakfelügyelők, Berki Tamás, dr. Buda Györgyné, Slézia Gabriella és Zalka Ilona 1984-es jelentéseinek felhasználásával készült.

– az egyetlen, kb. 50-60 fő befogadására alkalmas helyiség kevésnek/kicsinek bizonyult bizonyos programfajták megtartásához; – az utcára nyíló, lakatpántos vasajtó, a 15-20 lépcsőfoknyi mélység az utcaszint alatt elriasztotta az idősebbeket vagy a kulturáltabb helyekhez szokott fiatalokat; – minimális volt a propaganda, jóformán csak a kézi szórólapozás működött. A Rudas Ervin Klub kedden, szerdán, pénteken és szombaton tartott nyitva, ekkor rendezte részben belépődíjas programjait. Berki Tamás jazzénekes – mint szakfelügyelő – a „STÁB Stúdió” programjáról írt jelentésében a helyet ideális hangulatú pinceklubnak, igazi „underground” klubnak nevezte. Valóban: a berendezés kellemes, fiatalos, a büfé-előtér és a mellékhelyiségek tágasak voltak. De a fent felsorolt hátrányok mellett egyéb hiányosságok is voltak: a fűtés egy széntüzeléses vaskazánnal történt, amelynek helye az előtérből lett leválasztva, mint ahogy az irodahelyiség is, amely kicsi és ablaktalan volt. Ezért a Klub mindenkori vezetői3 tényleges szervezőmunkájukat a tanács közművelődési csoportjának irodájában végezték. A Rudas Ervin (1990-től Terézvárosi) Klubot igazán csak a fiatalok kedvelték, mostoha körülményei miatt soha nem tölthette be a jól működő közművelődési intézmény és még kevésbé a közösségi színtér funkcióját. A pincelejáró rossz minősége, a fűtés, világítás, szellőzés hiányosságai miatt a helyet nem kedvelték a terézvárosiak: az idősek nem tudták megközelíteni, a pedagógusok pedig nem szívesen vitték oda a gyerekeket. Ennek ellenére a klub és a tanács közművelődési csoportjának vezetője a 80-as években több új program, szakkör beindításával próbálkozott. A Rudas Ervin (Terézvárosi) Klub költségvetéséből – hasonlóan a Derűs Alkonyat Nyugdíjasklubhoz – önálló klubvezetővel (dr. Szőke Judit), heti rendszerességű programokkal működött a Cigány Közművelődési Klub. Szabás-varrás tanfolyamot is indítottak, amelyhez több varrógépet is beszereztek. A Rudas/Terézvárosi Klub életében ennek ellenére egyre inkább a külső helyszínen rendezett programok vették át a főszerepet: a Gondozószolgálat idősek klubjaiban és az óvodákban-iskolákban rendeztek kulturális-szórakoztató programokat, kézműves foglalkozásokat stb. A rendszerváltás után a közművelődési csoportból művelődési iroda, a Rudas Ervin Klubból pedig Terézvárosi Klub lett. A klub munkatársai közalkalmazottként továbbra is a művelődési iroda vezetőjének irányítása alá tartoztak, munkáltatójuk a polgármester volt. A Polgármesteri Hivatal épületében, az iroda helyiségeiben dolgoztak, így munkakörük összefolyt a velük egy irodában tevékenykedő köztisztviselőkével, hivatali felettesük is ugyanaz a személy, Lusztig Vera volt. (Lusztig Vera közművelődési 3 Sajnos nem maradtak fenn minden korszakból dokumentumok, így csak azt tudjuk biztosan, hogy Varga Anna több

éven keresztül volt meghatározó egyéniségű vezetője a klubnak, és hogy 1989-től a klub megszüntetéséig Sproch Henrietta vezette a helyet.

területen dolgozó hivatali munkatársai voltak hosszabb ideig a 60-70-es években Domonkos Istvánné Marika és Székely Lászlóné Kati, a 80-as években Csorba Éva, a 80-90-es években Lemhényi Dóra és Szebellédiné Laczkó Erzsébet). A művelődési iroda (és az azt megelőző szervezeti egységek) alkalmazottainak feladatkörébe az igazgatási feladatokon túl a különféle kerületi rendezvények megszervezése és Terézvárosi Festészet Napja 1990. lebonyolítása is beletartozott (pl. Terézvárosi Közművelődési Hetek4, Terézvárosi Vigasságok5, az Ünnepi Könyvhét terézvárosi rendezvényei, Terézvárosi Festészet Napja6, Éneklő Ifjúság hangversenyek, Dalostalálkozók stb.). Amit más kerületekben kiadtak a művelődési házaknak, azt a munkát Terézvárosban a kulturális területen dolgozó köztisztviselők végezték.

1995-2009. Terézváros ismét közösségi színtér nélkül A Terézvárosi Művelődési Közalapítvány (TERMA) tevékenysége Ezt az áttekinthetetlen helyzetet próbálták meg feloldani 1995-ben a Terézvárosi Művelődési Közalapítvány létrehozásával. Először a Terézvárosi (volt Rudas) Klubot szüntették meg, azután az önkormányzat művelődési irodáját is, és ezzel egyidejűleg, 1995. november 28-i ülésén a képviselő-testület megalapította művelődési közalapítványát, a TERMÁ-t, melyet a Fővárosi Bíróság 1996. január 11-én vett nyilvántartásba. Ezzel az önkormányzat megteremtette a közművelődési feladatellátás szervezeti feltételeit, de nem teremtette meg az ehhez szükséges fizikai feltételeket. A TERMÁ-

4 Terézvárosi Közművelődési Hetek: rendezvénysorozat, amelynek programját a tanács közművelődési csoportja koor-

dinálta és részben szervezte. 1987 májusában pl. egy hónap alatt 17 helyszínen 35 különböző műsort, filmvetítést, előadást, kiállítást kínáltak a terézvárosiaknak. 5 Terézvárosi Vigasságok:hétvégi szabadtéri programsorozat a Liszt Ferenc téren. A 80-as években augusztus 20-ához kapcsolódóan rendezték meg, a 90-es évek első felében a nyár folyamán 4 alkalommal 1-1 színházi vagy térzenei előadást szerveztek. 6 Terézvárosi Festészet Napja: rendezvénysorozat Derkovits Gyula születésnapja (április 13.) alkalmából. Programok: koszorúzás a festőművész emléktáblájánál, gyermekrajz-kiállítás,, VI. kerületi képzőművészek kiállítása

nak nem volt telephelye, még saját irodahelyisége sem, programszervező feladatait mindig valamilyen külső helyszínen, oktatási, közművelődési intézményben, közterületen valósította meg – úgy, mint a megelőző időben a tanácsi-önkormányzati művelődési osztályok –, és már a Szófia utcai pincehelyiség felett sem rendelkezett. Az alapítók úgy gondolták, hogy az új szervezeti forma lehetőséget nyújt a VI. kerület kulturális életét évtizedek óta meghatározó szervezőmunka folytatására és továbbfejlesztésére. Új, sokszínű tevékenységet végző szervezet alakult ki a hivatal akkori művelődési irodájából, ugyanakkor az iroda által addig végzett szakigazgatási tevékenység íratlanul bár, de ezzel mintegy átmentésre került a közalapítvány feladatai közé. (1996-tól – a TERMA megalakulásától – 7 évig nem dolgozott a hivatalban önálló kulturális-közművelődési munkakört betöltő köztisztviselő.) A közalapítványt a kuratórium elnöke képviselte, egyben – több ciklus idején – irányította is. Személye többször változott. Az alapításkor az elnök Fellegi Ádám zongoraművész volt, de a közalapítványt az ügyvezetőként tevékenykedő Lusztig Vera7 irányította, aki előtte köztisztviselőként 30 évig vezette a közművelődési területet Terézvárosban. Őt Teszáry Miklós, a Bartók Táncegyüttes vezetője követte (1999-től 2002-ig), végül Surányi András fotó- és grafikusművész lett az alapítványi munkát irányító kuratóriumi elnök (2003-tól 2007-ig, a TERMA megszűnéséig). A munkatársak közül mindhármuk irányítása alatt dolgozott és így a folyamatosságot képviselte két művelődésszervező, Szebellédiné Laczkó Erzsébet és Kontha Nelli. Az elnökökkel együtt a kuratórium összetétele és létszáma is változott. Az alapításkor még csak 3 főt számláló szervet az utolsó ciklusra 6 főre duzzasztották. Az alapító önkormányzat felügyeleti jogkörét a Felügyelő Bizottság látta el. A közalapítvány főbb feladatai voltak: – az önkormányzat közművelődési-kulturális rendezvényeinek szervezése – a kerület oktatási-nevelési intézményei, idősek klubjai számára szervezett programok lebonyolítása – protokolláris tennivalók – kiadványok megjelentetése8 7

Lusztig Vera tanító, népművelő: Az 1960-as évek közepétől 1995-ig volt a tanács Népművelési Csoportjának, majd Osztályának, később közművelődési csoportjának, 1990-től az önkormányzat művelődési irodájának vezetője. Részt vett a Terézvárosi Művelődési Közalapítvány létrehozásában, és – a kuratórium tagjaként – ő volt első ügyvezető igazgatója is 1996-tól 1999 áprilisáig. Ezt követően egészen halálig a Budapest Bábszínház szervezési osztályát vezette. Lusztig Vera ízig-vérig terézvárosi lokálpatrióta, népművelő és köztisztviselő volt, aki egyéniségével, munkásságával évtizedekig meghatározta Terézváros kulturális életét. 8 Kiemelten közhasznú szervezetként a közalapítványnak lehetősége volt a helytörténeti kiadványok megjelentetéséhez kedvező feltételek mellett szponzorok bevonására. Így több hiánypótló, Terézváros történetét történelmi, művészettörténeti vagy építészeti szempontból feldolgozó könyv kiadásában volt fontos szerepe a TERMÁ-nak. (Ilyenek voltak pl.: Terézváros Budapest szívében I.-II., Terézvárosi díszkutak, Budapesti építkezések állomásai)

Nagyrendezvények A TERMA Közalapítvány évente két nagyrendezvényt tartott: tavasszal a Terézvárosi Tavasz (később TERMAjális, majd Terézvárosi Majális) című sorozatot, ősszel a Terézvárosi Búcsút. Terézvárosi Tavasz / TERMAjális 2000 és 2009 között a kerületi művelődési és oktatási intézmények közreműködésével került megrendezésre ez a több napos rendezvénysorozat, ahol nívós képzőművészeti, komolyzenei, színházi, népzenei és egyéb programokkal, színvonalas népművészeti vásárral várták az érdeklődő közönséget. A sorozat több egyedi programot is magában foglalt: – szabadtéri rendezvény a Liszt Ferenc téren – Babák napja a Westend City Center tetőteraszán – „Csak tiszta forrásból” népművészeti fesztivál – Gyermeknapi teltházas cirkuszi előadás „Csak tiszta forrásból” népművészeti fesztivál A néhány évig a Terézvárosi Tavasz részeként megrendezett programot az Erkel Ferenc Általános Iskola és Gimnázium tanári kara kezdeményezte, kezdetben iskolai szintű rendezvény volt. 1999-től a TERMA Közalapítvánnyal közösen szervezve szakmai körökben országszerte számon tartott népművészeti találkozóvá „nőtte ki” magát. Azzal a céllal jött létre, hogy bemutassa a kerületben működő gyermek- és ifjúkorú népzenészeket, énekegyütteseket és szólistákat, néptáncosokat, népi kézműveseket a nagyközönségnek is. Országos és területi népzenei, néptáncversenyek díjazottjai és neves előadók is színesítették műsorukkal a programot. A rendezvény a népművészet komplex bemutatására épült: a népi játék, tánc, ének, népzene, népmese, a népi kismesterségek egyaránt megjelentek a programban.

A „Csak tiszta forrásból” fesztivál plakátja 2004-ből

A rendezvénynek helyet adó hangulatos és családias helyszínt, az Erkel Általános Iskola Andrássy úti udvarát – az épület értékesítését követően – felváltotta a Benczúr Ház szabadtéri színpada és kertje, ahol körülbelül 1000-1200 kerületi és fővárosi, sőt a határon túlról érkező diák és kísérőik élvezhették a fesztivált. A programot összesen 15 alkalommal (1999-től a TERMÁ-val közösen) rendezték meg, az utolsót a közalapítvány megszűnését követően a TERMA Zrt. támogatásával 2008-ban. Terézvárosi Búcsú „A búcsúkhoz számos népszokás, a templomi szertartást követő szórakozás kötődik. Budán és Pesten a XVIII. század közepétől fokozatosan meghonosodtak a búcsúk. Közülük néhány nagy jelentőségűvé fejlődött és országos hírű lett. A Terézvárosi búcsú napja mindig október 15-e (Teréz napja). Tréfásan „Rezi búcsúnak”, „libabúcsúnak” vagy „kacsabúcsúnak” is nevezték. A sokaság a templom körül a Nagymező utcában, a Jókai utcában, a Liszt Ferenc tértől egészen a Nyugati pályaudvarig tolongott.”9 (A nagy hagyományokra visszatekintő programról Krúdy Gyula is megemlékezett az 1926-ban született A terézvárosi búcsú című novellájában.) A II. világháború utáni években az Avilai Nagy Szent Teréz Plébánia környékéről a fő helyszín áttevődött a Liszt Ferenc térre. 1965-ben kisfilm is készült az akkor még csak vásári forgatagból álló eseményről. Hosszú szünet után a ’80-as évek végén újra feléledt ez a mára inkább közösségi, mint szakrális hagyomány, amelynek a kulturális és szórakoztató programok mellett már csak egyik alkotóeleme a vásár. A Terézvárosi Búcsú (a 90-es évek első felében a Terézvárosi Napok részeként) a kerület legfőbb programja, ünnepe, évről-évre egyre fontosabbá vált a terézvárosiak – és talán a fővárosiak – életében. A kerület összes neves eseményét a Búcsúra időzítik, és minden évben a rendezvénysorozat részeként, de külön ünnepség keretében adják át Terézváros kitüntetéseit. A Búcsú a 90-es évek végétől kb. 10 évig befogadó rendezvénysorozat volt: a kerületi művelődési és oktatási-nevelési intézmények saját programjaikkal kapcsolódtak a sorozathoz, és ezek meg is jelentek a műsorfüzetben. A rendezvény szabadtéri programjainál a szervezők többféle helyszínt kipróbáltak már: kezdetben a Liszt Ferenc téren az Ady-szobornál, később a Liszt-szobornál tartották a programokat. A helyszűke miatt néhány évre a Zeneakadémia előtti parkolóba költözött a Búcsú. Ebben az időszakban a parkolóval egyidejűleg más helyszíne-

Idézet a Budapest Lexikonból

ket (más-más profillal) is kipróbáltak a rendezvényen, de sem a Hunyadi tér, sem a WestEnd City Center tetőterasza nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Liszt Ferenc téren szórakoztató programokkal, drogprevenciós információs sátorral, népművészeti vásárral, esti filmvetítésekkel, könnyűzenei koncertekkel várták az érdeklődőket. A tér lakóközössége azonban megelégelte a folytonos nyüzsgést, így a Búcsú számára új fő helyszínt kellett keresni. (Megj.: Azóta a kávéházak számával együtt a zajterhelés is a sokszorosára nőtt a téren.) 2003-ban esett a választás a Teréz templom mögötti kis térre. A tér zártsága, forgalommentessége, a szép környezet és a viszonylag kevés lakó miatt egy ideig megfelelőnek bizonyult. Szép lassan azonban megnőttek a fák, a színpadnak egyre kisebb helyet adva, és az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér megnyitásával kézenfekvővé vált, hogy a Színtér bázishelyszínét kiaknázva a két napos szabadtéri ren- A Búcsú közönsége 2001-ben a Liszt F. téren dezvényt a forgalomtól elzárt Eötvös utca-Szófia utca „L” alakzatában, az Andrássy út és a Teréz krt. által határolt szakaszon kell megrendezni. 2011-12-ben már itt volt a kerület legnagyobb szabadtéri programja, és bebizonyosodott, hogy a fesztivállá bővült rendezvény megfelelő új otthonra talált. (Részletek az Eötvös10 programjainál!) Kisrendezvények A TERMA Közalapítvány sajátos – e sorok írójának tudomása szerint csak Terézvárosra jellemző – rendszer szerint támogatta a helyi, ún. „kisrendezvények” létrejöttét. Minden oktatási-nevelési intézményben, valamint a Gondozószolgálat nyugdíjasklubjaiban félévenként meghatározott keretösszeg erejéig szerveztek az igényeknek megfelelően kézműves foglalkozásokat, rendhagyó irodalomórákat, táncházakat, ismeretterjesztő, irodalmi és zenei programokat, ünnepekhez kötődő előadásokat. Az 1999-ben kialakult rendszer (azt megelőzően, a Terézvárosi Klub idejében még az igények felmérése nélkül történt a szervezés) jól működött, nagy szabadságot biztosított a pedagógusoknak/szervezőknek, és nagy segítséget jelentett a helyi programok változatossá tételében. A közalapítvány megszűnésével (2007) ez a rendszer is megszűnt, azután már csak pályázati úton támogatta a TERMA Zrt. a helyi rendezvényeket.

Színházi előadások Mindig nagy sikert arattak a különböző korosztályok számára ingyenesen biztosított színházi előadások, amelyekkel az ünnepekről, jeles alkalmakról emlékeztek meg (pl. anyák napja, ENSZ Idősek Világnapja, gyermeknap, karácsony). Több kiemelkedő, eseményszámba menő színházi rendezvény volt a TERMA „életében”: pl. karácsonyi ajándékként több évben is teltházas előadást vásároltak az Operaházba, A diótörő-re. A Magyar Színházban pedig szinte már törzsvendégként fordultak meg a terézvárosi idősek, pedagógusok a közalapítvány „teltElőadás a terézvárosi óvodásoknak házas” programjain. a Mikroszkóp szinpadon 1996-ban

Protokolláris és egyéb rendezvények Az önkormányzattal kötött együttműködési megállapodás szerint a hivatalos ünnepségek (koszorúzások, emléktábla- és szoboravatások, fogadások) megszervezése is a TERMA Közalapítvány feladata volt. Sok egyéb egyszeri, vagy évente rendszeresen ismétlődő kisebb volumenű program is szerepelt a TERMA feladattervében. Ilyenek voltak pl. a zenés-táncos mulatságok nyugdíjasoknak, festészet napi gyerekrajz-kiállítások, Éneklő Ifjúság koncertek, napközis tábori közművelődési programok...

A közalapítványi forma előnyei és hátrányai A 2001-es minisztériumi szakfelügyeleti vizsgálat10 felsorolta a közalapítványi forma előnyeit és hátrányait, és bár ezután még hat évig eme szervezeti keretek között szervezték Terézváros közművelődési életét, a megállapítások mindvégig időtállóak maradtak. 10

A szerző felhasználta a „Budapest Főváros Terézváros Önkormányzat közművelődési feladatellátásának általános és részletes szakfelügyelete” (2001. augusztus 15. – október 15.) jegyzőkönyvének megállapításait

– A TERMA fentiekben részletezett feladatai a közművelődési feladatellátás speciális megoldását jelentették. Ez a rendszer elsősorban a feladatok megvalósulásának mennyiségi és bázisszemléletű realizálását szolgálta. Ebben a szisztémában a tevékenységek elemzése, az építkezés és a közösségek fejlesztése, a résztvevők visszajelzéseinek, véleményeinek folyamatos és állandó mérése, az igények felmérése nehezen volt megvalósítható. – A közalapítvány ugyanakkor jól bevált technikával biztosította azt, hogy a kerület nyugdíjasai, iskolásai és óvodásai ingyenesen látogathassák a fővárosi, kiemelten a kerületi színielőadásokat. A hátrányos helyzetű gyermekek, családok, ill. idősek ezeken az alkalmakon kívül alig jutottak volna el színházba. – Az ingyenesség a színházi rendezvényeken kívül is nagy előnye volt a TERMAprogramoknak. (A TERMA minden rendezvénye ingyenes volt a terézvárosiak számára!) A szabadtéri műsorok minden érdeklődőhöz, az iskolai-óvodai kisrendezvények minden gyermekhez eljuttatták a pozitív értékeket. – A kerületi közművelődési tevékenység pályázati rendszere közkedvelt támogatási forma volt, egyedül így, a TERMÁ-n keresztül volt lehetőség pl. arra, hogy kulturális elképzeléseikkel, programjaikkal magánszemélyek is pályázhassanak. – A kiemelten közhasznú szervezet státusza megkönnyítette a szponzorok megnyerését, így évente jelentős összeggel egészíthették ki az önkormányzattól kapott működési támogatást. – Mivel a közalapítványnak – a legtöbb művelődési intézménnyel ellentétben – nem kellett bevételre törekednie, a programszervezők felszabadultak a kötöttségek alól, és csak saját költségvetési határaik emeltek gátat ötleteik megvalósítása előtt. – A TERMA Közalapítványnak minden egyes program szervezésénél meg kellett küzdenie a legfőbb nehézséggel: a művelődési intézmény hiányával. Programjait sikerrel tartotta meg a bérelt helyszíneken is, de közösségi színtérként funkcionáló helyet nem tudott biztosítani a terézvárosiak számára. Összességében elmondható, hogy a közalapítványi forma, amelyet Terézváros Önkormányzata 1995-ben, az országban az elsők között vezetett be közművelődési céllal, a kerület speciális helyzetében a legjobb megoldásnak bizonyult (nem volt önkormányzati fenntartású művelődési intézmény, közösségi színtér), tökéletesen ellátta a neki szánt feladatkört. Bár a közművelődési szakmában sokan kritizálták az önkormányzatot ezért a döntéséért, bebizonyosodott, hogy a ’95 előtti időszakhoz képest személyileg, szervezésileg és pénzügyileg is sokkal racionálisabb lett a feladatellátás. (A racionalitás nem mondható el azonban a kuratórium és a felügyelő bizottság létszámának későbbiekben történt emeléséről.) S a hibából olyan szempontból erény lett, hogy mivel nem volt, ezért nem kellett intézményfenntar-

tásra költenie a városrész vezetésének, így jóval több jutott a TERMA költségvetéséből a programszervezésre.

A Terézvárosi Művelődési Közalapítvány (TERMA) megszüntetése A Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt. megalakítása, működése Terézváros akkor is az úttörők között volt, amikor a képviselő-testület – bár még nem volt jogszabályi kötelezettség – 2007. december 1-jével jogutód nélkül megszüntette a közalapítványt, továbbá az ifjúsági, sport- és szabadidős feladatokat ellátó TISSZA Közalapítványt, és helyettük létrehozta az először TERMA Nonprofit Közhasznú Zrt., majd 2010-től Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt. néven bejegyzett gazdasági társaságát, amely mindkét közalapítvány feladatait ötvözi. (A nonprofit zrt. mint gazdasági társasági forma annyira új volt, hogy a cégbíróság az elsők között jegyezte be a TERMA Zrt.-t, ráadásul először rossz sorrendet elfogadva a nevében „nonprofit közhasznú” zrt.-ként, majd ezt a 2010-es névváltoztatáskor korrigálták „közhasznú nonprofit” zrt.-re.) A képviselőtestületnek a két közalapítvány megszüntetésével és helyettük a nonprofit zrt. létrehozásával elsősorban a működés racionalizálása, hatékonyabbá tétele, vagyis az alapítványok tevékenységének összevonása volt a célja, de a takarékossági szempontok is fontos szerepet játszottak a döntésben: a két szervezetnek összesen 12 fős kuratóriuma és 6 fős felügyelő bizottsága volt, amely jelentős kiadást jelentett az önkormányzati költségvetésben. Az új céget eredetileg 6 tagú igazgatósággal, élén az elnökkel és 5 tagú felügyelő bizottsággal hozták létre, 2010 ősze óta azonban – folyamatos átalakítások után – már igazgatóság nélkül, egy vezérigazgató vezetésével, háromtagú FEB ellenőrzése mellett működik. 2009 nyarán az újonnan megépített, nyitás előtt álló közösségi színtér működtetését is a Zrt. hatáskörébe adta a képviselő-testület. Másfél évig a társaság két irodával, külön feladatrendszerrel működött: egyrészt megmaradt a közalapítványtól örökölt, az önkormányzat épületében található iroda, többnyire a „régi” közművelődési feladatokkal, Ajtai Péter vezérigazgató (egykori nemzetközi bokszbíró) vezetésével, másrészt – bár a vezérigazgató irányítása alatt, mégis részben önállóan, új munkatársakkal – megkezdte működését a kerület első önkormányzati fenntartású közösségi színtere, az Eötvös10, Ivanov Péter igazgatóval az élén. Ezt a kétpólusú – súlyos anomáliákon nyugvó – működést 2011. január 1-jével az új vezérigazgató, Bökönyi Anikó – aki közgazdász és francia nyelvtanári diplomával egy személyben lett a Zrt. és a Színtér vezetője – a két iroda összevo-

násával és az Eötvös10-ben a munkatársak egy „csapattá” formálásával szüntette meg. Ezzel egy időben megkezdte a Színtér arculatának kialakítását, az intézmény népszerűsítését (reklámozását), és elindította a saját programok szervezését (addig csak terembérletes rendszerben üzemelt a Ház).

A Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt. kulturális és egyéb feladatai11 Az önkormányzattól átvállalt feladatok Az önkormányzattal kötött közművelődési megállapodás keretében – a TERMA Közalapítvány megszűnését követően – a Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt. munkatársai látják el az önkormányzattól átvállalt kerületi közművelődési feladatokat. A különféle protokolláris ünnepségek (koszorúzások, díjátadások, pedagógusnap stb.), a jeles napok, ünnepek (pl. Idősek Világnapja, karácsony, anyák napja) díjtalan rendezvényeinek megszervezése mellett nagyszabású szabadtéri programok, a Terézvárosi Búcsú vagy az Autómentes Nap Terézvárosi Korzójának szervezése és lebonyolítása is a Társasághoz tartozik. És hogy nyáron se maradjon a munkatársi gárda feladat nélkül, a Terézvárosi Nyári Napközis Tábor szervezése és működtetése is a Zrt. feladata. Autómentes Nap – Terézvárosi Korzó Az Autómentes Nap létrehívása óta a VI. kerület önálló programokkal csatlakozik az Andrássy úti eseményhez. 2007-ig a TERMA közalapítvány, majd a Zrt. szervezett több évben is szórakoztató színpadi műsorokat, ill. kiegészítő foglalkozásokat erre a napra. 2012-ben a Zrt. már nem csupán közreműködőként, hanem a Kodály körönd és a Bajza utca közötti területen a közel 250 méteres Terézvárosi Korzó programjainak szervezésével vett részt az egész napos fővárosi rendezvényen. Környezetvédelmi játékkal, mászófallal, óriásjátékokkal, quad-bike-kal (stb.), az Eötvös10 Oázis öko-játékaival és kézműves foglalkozásaival, valamint az Oázis látványos és kreatív kert-installációjával várta az intézmény a látogatókat.

11 A fejezetben felhasználásra kerültek a Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt. 2012. évi Üzleti jelentésének

és 2013. évi Üzleti tervének megállapításai, adatai. Mindkettőt Bökönyi Anikó vezérigazgató készítette.

Autómentes Nap – Terézvárosi Korzó: Eötvös10 Oázis 2012. Terézvárosi Búcsú: új színtér – új helyszín A kerület legfőbb rendezvényét (előzmények a TERMA Közalapítvány programjainál!) 2011-től új helyszínen, az Eötvös és Szófia utcában és az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtérben tartották. A helyszínváltoztatás jó ötletnek bizonyult: 2012-ben már igazi vásári forgatag és a XX. század elejének hangulatát idéző mesterségek, vásárosok, aranybab-gyűjtő gyermekjátékok fogadták a látogatókat. Az Eötvös utcában felállított nagyszínpadon változatos műsorokkal várták a kikapcsolódásra vágyó közönséget (100 Folk Celsius együttes, Brass in the Five, Novák Péter és a Tititá, Kerekes Band, Magashegyi Underground, tűztáncosok stb.). A programot színesítették a kerületi nemzetiségek és az iskolák-óvodák műsorai is. A Színtérben véradással, egészségA Terézvárosi Búcsú forgataga 2012. október 13. ügyi mérésekkel és tanácsadással,

Terézváros-kvízzel és kézműves foglalkozásokkal fogadták az érdeklődőket. A két nap alatt összesen kb. 10000 látogató vett részt a Búcsú programjain és a vásárban. A kerületi nyári napközis tábor A Zrt. felügyeli, koordinálja és finanszírozza a megfelelő körülményeket biztosítani tudó Derkovits Gyula Általános Iskola épületében és udvarán a nyári napközis tábort, melynek szervezésében és lebonyolításában oroszlánrészt vállalnak a kerületi pedagógusok, élükön az évtizedes táborvezetői múlttal rendelkező Győri Istvánnéval. Nagy a felelősség: a táborozó gyermekek számára olyan légkört, környezetet és programot kell nyújtani, amely kikapcsolódást, örömet okoz számukra, ugyanakkor a felügyelet is biztosított. A terézvárosi családok jelentős részének még a gyermek étkeztetésének megoldása is súlyos gondot jelent. Szomorú tény, hogy A táborozók napot formázva 2013-ban évről-évre egyre több olyan kisdiák van, akinek ez a tábor jelenti a teljes nyaralását. A gyerekek ingyen vehetnek részt a szakcsoportos foglalkozásokon (számítógépes, kézműves, zenéstorna, úszás, kosárlabda). Egész nyáron sokat kirándulnak a fővárosban és vidékre is, strandolnak, boboznak, ellátogatnak múzeumokba, a Csodák Palotájába, a Kalandparkba, bowlingozni vagy a Medveparkba stb. A táborban vetélkedőkön, akadály- és sportversenyeken mutathatják meg ügyességüket, tudásukat. Az Eötvös10-ben pedig, kulturált környezetben, 3-4 alkalommal a nyár folyamán színházi, illetve zenés gyermekelőadásokat nézhetnek meg. Egyéb átvállalt feladatok Egyéb, az önkormányzattól átvállalt, de a közművelődéstől és a kultúrától távol álló feladatai is vannak a Zrt.-nek. 2011 óta az Eötvös10 munkatársai szervezik a Terézvárosi Karácsonyi Vásárt a Liszt Ferenc téren, sőt, 2012 decemberétől a Teréz körúti I. sz. Központi Házasságkötő Teremben tartott esküvők szolgáltatásainak szervezését is ők végzik.

A TERMA Közalapítványhoz hasonlóan a Zrt.-nek is fontos kötelezettsége a támogatói pályázatok kiírása, lebonyolítása. Évente két alkalommal, tavasszal és ősszel pályázatok útján támogatja a Társaság a terézvárosi bölcsődéket, óvodákat, általános és középiskolákat. A fenti feladatok egy része a Társaság közhasznú cél szerinti tevékenységi körébe is beletartozik.

Terézvárosi karácsonyi vásár – Liszt Ferenc tér 2012.

A Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt. közhasznú cél szerinti tevékenységeit részben az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtérben, részben külső helyszíneken valósítja meg. A kulturális örökség megóvása – Az Eötvös10 Dokumentumfilm-klubban a nemzeti kulturális örökség részét képező hazai mozgóképkultúra alkotásai közül a dokumentumfilmeket tekinthetik meg az érdeklődők. A vetítések rendszeresen teltházzal mennek, így elmondható, hogy a filmklub elérte célját: e műfaj is megtalálta közönségét. – A kulturális „nemzeti évfordulók” méltó módon történő megünneplése céljából a Társaság munkatársai pl. Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából sikeres koncertsorozatot szerveztek Király Csaba Liszt-díjas zongoraművész közreműködésével, valamint „Hommage à Liszt Ferenc” címmel kiállítást, amely a Tavaszi Fesztivál programjába is bekerült, és amelyen neves magyar képzőművészek reflektáltak műveikkel Liszt személyiségére, szellemiségére, muzsikájára. – A Keresztül-kasul Terézvároson című helytörténeti sétákkal a lakókörnyezet értékeire kívánják felhívni a figyelmet a szervezők. Hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése – A szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek, a nagycsaládosok és az értelmi fogyatékkal élők ingyenes cirkuszjegyeket kapnak minden évben gyermeknapon és karácsonykor a Fővárosi Nagycirkuszba. A teltházas cirkuszi előadások

hagyománya a 90-es években, a TERMA Közalapítvány időszakában kezdődött, sikere azóta is töretlen. – Szintén elsősorban a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekeknek biztosít a Társaság tartalmas időtöltést, szórakozást a fentebb már részletezett nyári napközis táborban. – A hátrányos helyzetű – magányos és/vagy alacsony nyugdíjból élő – időseknek többféle színházi program díjtalan látogatására kínálkozik évente lehetőség az Eötvös10ben, elsősorban anyák napja, az Idősek Világnapja és karácsony alkalmából. A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos tevékenység A Zrt. minden évben fellépési lehetőséget biztosít a Terézvárosi Búcsúban a kerületi nemzeti kisebbségek számára, ill. megszervezi a Kisebbségek Napja alkalmából a Nemzetiségi Pikniket, ahol a résztvevő nemzetiségek bemutathatják kultúrájukat, és ételkóstolót rendezhetnek az érdeklődőknek. Diák- és szabadidősporttal kapcsolatos tevékenység A Zrt. feladatai közé tartozik a kerületi diák- és szabadidősport programjainak szervezése és finanszírozása is. Terézvárosnak nincs sportlétesítménye, ahol a tanulók és a családok részére programokat kínálhatnának, ezért a munkát a kerületi testnevelés munkaközösséggel együttműködve, külső helyszíneken (iskolai tornatermek, tanuszoda, szabadtéri helyszínek, más kerületek sportcsarnokai) látják el. A sporteseményeken, különösen a Történelmi Váltófutáson, a Jégnapon és a Mikulás-kupa versenyein az iskolák jelentős létszámmal vesznek részt. A szegényes létesítményhelyzet ellenére több versenyszámban is rendszeresen jól szerepelnek a kerület csapatai a budapesti versenyeken. A fentieken túlmenően 2009 óta azonban elsődleges feladata a Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt.-nek az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér működtetése.

Az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér története Út az Eötvös10 átadásáig Az 1997. évi kulturális alaptörvény kimondja: „a települési önkormányzat a közművelődési tevékenységek folyamatos megvalósíthatósága érdekében közösségi színteret, illetve közművelődési intézményt biztosít”.

Terézváros a Rudas Ervin/Terézvárosi Klub 1995-ös megszüntetésével elvesztette az egyetlen önkormányzati fenntartású – erős eufemizmussal – közművelődési intézménynek nevezhető színterét. Bár ezt többféle módon – terembérletekkel, az egyéb fenntartású kerületi művelődési intézmények bevonásával a terézvárosiak kulturális életébe – megpróbálta pótolni, az önkormányzat a törvény hatályba lépését követően mulasztásos törvénysértést követett el. A képviselő-testület hosszú várakozás után 2004 márciusában alkotta meg Terézváros kulturális koncepcióját, majd ugyanezen év májusában elfogadta közművelődési rendeletét, amely kimondta, hogy az önkormányzat „saját fenntartású közösségi színteret kíván létrehozni”. 2005 áprilisában döntöttek arról, hogy az önkormányzati fenntartású kulturális/ közösségi színtér kialakítását indokló szakmai fejlesztési koncepciót elfogadják, a színtér helyéül pedig az Eötvös utca 10. sz. alatti, önkormányzati tulajdonú ingatlant jelölik ki, valamint hogy a színtér építéséhez/kialakításához a Magyar Államkincstárnak címzett támogatási igényt nyújtanak be. 2006-ban elfogadták a projekt összköltségvetését, melynek 74%-a volt állami támogatás, 26%-a önrész. A Romhányi Péter építésztervező és Kalivoda Árpád társtervező által készített tervek követték az eredeti ház koncepcióját: a két lépcsőház helye, a függőfolyosós udvari jelleg és a pinceszint változatlan maradt, de az udvarból a 2. emeleten húzódó terasz lett – alatta tudták kialakítani a 192 fős nézőtérrel rendelkező színháztermet –, és a kétemeletes házat négyemeletesre bővítették. A tervezés, építéshatósági engedélyeztetés, majd a kivitelező közbeszerzés útján történő kiválasztása után az építkezés 2006. december 15-én kezdődött, a kivitelezés befejezésének vállalt időpontja 2008. december 15. volt. Az építkezés befejezése azonban csúszott: a műszaki átadás 2009 nyarán történt meg, a közösségi színtér hivatalos megnyitóját 2009. október 1-jén, a Zene Világnapján tartották. A működtetés kérdései Mivel az önkormányzatnak volt egy jól működő nonprofit részvénytársasága, ami kerületi kulturális-közművelődési feladatokat látott el, kézenfekvő lehetett volna, hogy ez a gazdasági társaság működtesse az intézményt, hiszen így a feladatellátáshoz megfelelő színteret is tudott volna számára biztosítani a képviselő-testület. Ennek ellenére 2009 első félévében az önkormányzat kétszer is pályázatot írt ki a működtetésre. A beérkezett pályázatok egyike sem felelt meg azonban a tulajdonos elképzeléseinek.

Ezután került csak szóba a saját cégen keresztül történő működtetés. 2009 júniusában a képviselőtestület módosította (kiegészítette) a kerület közművelődési rendeletét: „3. § Az Önkormányzat az ezen rendeletben meghatározott kötelező feladatok folyamatos és színvonalas ellátása, a kötetlen, nyitott közművelődési és szabadidős formák biztosítása, a közösségfejlesztés, a helyi társadalom kapcsolatrendszerének segítése, a helytörténet és hagyományápolás, a lokálpatriotizmus kialakítása és megerősítése, az esélyegyenlőség megteremtése érdekében a VI. kerület Eötvös u. 10. sz. alatt saját tulajdonú kulturális-közösségi színteret hozott létre. A kulturális-közösségi színtér üzemeltetését, szakmai működtetését és kulturális célú hasznosítását a TERMA Nonprofit Közhasznú Zrt.12 végzi; a feladatellátás részleteit külön vagyonkezelési szerződés és közművelődési megállapodás szabályozza.” (kiemelés a szerzőtől) Az önkormányzat eredeti szándéka, mely szerint külsős céggel oldották volna meg az üzemeltetést, maradandó nyomot hagyott az elkészült épületen. A tervezés-kivitelezés, majd az eszközbeszerzés során ugyanis nem volt a közművelődés, programszervezés területén jártas szakember, aki felügyelte volna a munkálatokat, és egy működőképes művelődési ház elkészültét szorgalmazhatta volna. Így olyan hibákkal adták át az épületet, amelyek egy részét komoly nehézségek árán, utólag tudták csak kiküszöbölni, de sajnos van egy sor olyan hiányosság is, amelyekkel meg kellett tanulniuk együtt élni az Eötvös10-ben dolgozó munkatársaknak.13 Az Eötvös10 külső és belső adottságai Budapest VI. kerületében, az Eötvös utca 10. alatt régi hagyománya van a kultúrának. Az épület átépítése előtt a kétemeletes bérház földszintjén volt a Budapesti Városvédő Egyesület székhelye közel 15 évig.

12 13

Megj.: mai nevén Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt. Példák a tervezés anomáliáira: A színházterem mellé egy nagyobb méretű csoportos öltözőt terveztek, amelynek azonban egyetlen bejárata volt: a színpadon keresztül. Ezt a hiányosságot még könnyen, a fal megbontásával a lépcsőház felé, rögtön az átadás után megszüntették. A másik fő probléma a fogadótér hiánya volt. A színházterembe közvetlenül a ház bejáratától vezető hosszú és keskeny kapualjon keresztül vezetett az út, két oldalán a fallal és ajtóval lezárt ruhatárral / portaszolgálattal, ill. a büfével. Ahhoz, hogy legyen egy, a nézők várakoztatására és az agóra funkció betöltésére is alkalmas aula, ill. annak megoldására, hogy minden, a házba betérő látogató először a portán menjen keresztül, komoly átgondolást igénylő, falbontással, ajtók és funkciók áthelyezésével járó – sajnos a bejutást kicsit körülményessé tevő – átépítésre volt szükség. Ezeket a munkálatokat azonban csak az új vezérigazgató hivatalba lépését követő év nyarán (az épület átadását követő 3. évben) tudták kivitelezni.

Az Eötvös u. 10. még az átépítés előtt

Az Eötvös10 homlokzata 2013-ban

Az első emeleti Podmaniczky-terem kiállítások, konferenciák, vetélkedők, közösségi rendezvények számára biztosított otthont hosszú éveken át. Az 1865 körül épült romantikus lakóházat, a neobarokk ablakrácsokat azonban ma már hiába keressük. Az épület a 2007-2008-as átépítés során teljesen megváltozott: „megnőtt” és „megfiatalodott”. Az alapok, a „gyökerek” azonban megmaradtak. A ház a kultúrának, a jó közösségi találkozóknak újra meg újra igazi színtere. Az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér a belváros szívében, a Teréz körúthoz és a Világörökség részévé vált Andrássy úthoz közel, az Eötvös utcában (az Oktogon és a Király utca között) helyezkedik el. Budapest frekventált övezetében fekszik, hiszen a közelben található az Operaház, a Madách Színház, számos kerületi színház, a Pesti Broadway, a Liszt Ferenc tér és nem utolsó sorban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, amelynek könyvtára a Zeneakadémia felújítása alatt (és még azt követően is egy évig) az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtérben fogadja a látogatókat. Az épület tömegközlekedéssel könnyen és gyorsan megközelíthető. A gépkocsival érkezőkre azonban nem gondoltak a tervezéskor: az utcában és a környéken nagyon nehéz parkolóhelyet találni. A megoldás egy mélygarázs építése lett volna, ez azonban egyrészt jelentősen megnövelte volna az építési költségeket, másrészt meg kellett volna válni az eredeti épület nagyon hangulatos, boltíves pincéjétől. A Színtérben öt szinten különböző igényeket kielégítő termek adottságai lehetővé teszik rendezvények széles körének lebonyolítását. Az új épület bruttó alap-

területe 4400 nm, ebből hasznos alapterület 2290 nm. A földszinti többfunkciós színházterem 192 férőhelyes, nézőtere teljes egészében mobil rendszerű, így különböző típusú rendezvények (színházi előadások, koncertek, konferenciák, céges rendezvények, fogadások, szalagavatók, ünnepségek, egyéb kulturális programok) lebonyolítására egyaránt használAz Eötvös10 színházterme ható. A III. emeleti kamaraterem emelkedő nézőterével, 100 zsöllyeszékkel elsősorban kamara- és táncszínházi produkciók, előadások, filmvetítések megvalósítására alkalmas. Az I. emeleten kiállítóterem, a II.-III.-IV. emeleten foglalkoztató- és konferenciatermek találhatók. Az épületben kaptak helyet az üzemeltető Zrt. irodái, a helyi rádió stúdiója, és van egy kétfunkciós civil/nyugdíjasterem is. A régi ház udvarának 2. emeleti befedésével jött létre a színházterem, fölötte pedig egy nagyméretű (205 nm-es) kőborítású terasz, amely szabadtéri helyszínként változatos programok lebonyolítására lenne alkalmas, ha nyáron nem változna forró katlanná. A pinceszinten, az eredeti, téglából rakott, boltíves pincegalériában kiállítások és a helytörténeti klub kapnak helyet, a hátsó nagyméretű, vendéglátóhelynek is alkalmas pincerészben egyelőre – a Zeneakadémia épületének felújítása idején – a Liszt Ferenc Az Eötvös10 terasza a 2. emeleten Zeneművészeti Egyetem kotta- és könyvgyűjteménye került elhelyezésre. Az egyetem könyvtárának kutató- és kölcsönző részlege pedig a II. emelet két nagy méretű, a teraszra nyíló helyiségében fogadja a látogatókat. A Zeneművészeti Egyetem nemcsak könyvtárával, hanem rendszeres programjaival is jelen van a Színtér életében: diploma- és vizsgakoncertek sokaságát tartják

a színházteremben, ahol a Zeneakadémia egyik koncertzongoráját használhatják a fellépők14. Élet az Eötvös10-ben15 A Színtér működésére alapvetően jellemző a nyitottság és a befogadókészség. Így kaphattak helyet az épületben olyan országos rendezvények, mint a Fogyatékkal Élők Ki mit tud?-ja vagy a Magyar Színjátékosok Szövetségének évente megrendezésre kerülő fesztiválja, a FESZT-FEST. Több amatőr, illetve alternatív színjátszó/művészeti csoport (az Utcaszak Társulat, a Mivégre Társulat, a Mambomatzschkák, a Mégszínház, a Látványművek) pedig próba- és játszóhelyre talált az Eötvös10-ben. Előbbiek ugyan terembérleti díj fejében, de a kedvező adottságok és a segítőkész fogadtatás miatt szívesen térnek vissza újra meg újra, utóbbiak pedig ideiglenes otthonukként tekintenek a Házra. A megállapodások alapján a Zrt. ingyenes teremhasználatot biztosít az Eötvös10ben a nemzetiségi önkormányzatok kulturális programjaihoz, a nyugdíjasklubok (Derűs Alkonyat Nyugdíjas Egyesület, Terézvárosi Nyugdíjas Pedagógusok Klubja, Terézvárosi Nyugdíjas Klub Egyesület, Nyugdíjas Baráti Társaság, Terézvárosi Nosztalgia Dalkör Egyesület, Mozgássérültek Egyesülete, Terézvárosi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesülete), a Gyermekjóléti Szolgálat és néhány civil szervezet, sportkör, kórus (Délután Alapítvány, Kárpáti Ernő Sakkbarátok Köre Sportegyesület, Bajza Hangkör, Bridzsklub, Természetbarátok Köre stb.) összejövetelei, próbái számára is. Saját szervezésű programjaikkal nem csak a kerület lakóit szeretnék becsábítani a Színtérbe a szervezők. A hétvégi Óriás Pitypang JátszóSZÍNházak, a könnyű- és komolyzenei koncertsorozatok, az ismeretterjesztő „ElőadáSOKK”, az Eötvös10 Dokumentumfilm-klub vagy az időseknek szóló Nosztalgia Táncklub a főváros más részeiből is vonzza a látogatókat. Az Eötvös10 működése, programjai - „Kultúra elérhető áron” A Zrt. által üzemeltetett Eötvös10 2011 januárjától kezdett el saját programokat szervezni, korábban csak befogadó hely volt, illetve az önkormányzattal kötött közművelődési megállapodás keretében szervezett programokat. 14 Több különleges és emlékezetes koncert kapott ily módon helyet az Eötvös10-ben: pl. Marton Éva operaszakos növen-

dékeinek vizsgaelőadása, ahol Cavalli La Calisto című operáját mutatták be óriási érdeklődés közepette, vagy Czene Rudolf diplomakoncertje, ahol a vizsgázó zongoristát a Győri Filharmonikusok kísérték Kocsis Zoltán vezényletével. 15 A fejezetben felhasználásra kerültek a Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt. 2012. évi Üzleti jelentésének

és 2013. évi Üzleti tervének megállapításai, adatai. Mindkettőt Bökönyi Anikó vezérigazgató készítette.

„Elérhető kultúra az egész családnak” – ezt a szlogent választották tevékenységük jellemzésére az Eötvös10 munkatársai. Nem véletlenül, hiszen a saját programok szervezésénél az egyik fő szempont az lett, hogy a jegyárakat mindenki számára megfizethető szinten tartsák. A továbbiakban álljon itt egy összefoglaló az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér 2011 (a tényleges működés megkezdése) óta megtartott legjellegzetesebb, legemlékezetesebb programjaiból, amelyeket a négy főállású és egy részfoglalkozású rendezvényszervező, a kerületben a közművelődési területen folytonosságot képviselő Szebellédiné Laczkó Erzsébet – e krónika írója – és Kontha Nelli, valamint Böjte Kata, Urbán Judit és Hermann Gábor szervez a vezérigazgató, Bökönyi Anikó irányítása mellett. Gyermek-, ifjúsági és családi programok A Színtér egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy változatos programokat kínáljanak a kikapcsolódni és szórakozni vágyó gyermekeknek és szüleiknek egyaránt. A lehetőségek tárházában – megfizethető jegyárak mellett – a kisebbek és nagyobbak is megtalálhatják a nekik tetsző rendezvényt. Az Óriás Pitypang JátszóSZÍNház 1-10 éves korúaknak szóló, tematikus komplex játszóház, ahol a játszósarok mellett gyermekszínházi előadások és kézműves foglalkozások várják az ideérkező családokat. A komplex játszóház mellett szintén a kisebbeknek szól a Dalolka című interaktív zenés-mesés műsor Kárász Eszterrel, és a Táncolka című baba-mama táncház, amely a hagyományápolásra, a népi kultúra fontosságára hívja fel a figyelmet. 2011 őszén elindították a Szivárvány bérletet, amelyben az óvodás és a kisiskolás korosztály számára – négy-négy alkalommal – kínálnak különböző műfajú, igényes színházi programokat (zene, táncszínház, mese- és bábjáték). A bérlet iránt – a Budapest Bábszínház és a Kolibri Színház közelsége ellenére – egyre nagyobb az érdeklődés, a 3. évadban már valószínűleg teltházasak lesznek az előadások. A kicsit nagyobbaknak, a kiskamaszoknak 2012 őszétől Rizikó bérletet szerveztek, melyben a kötelező olvasmányok színházi feldolgozásait tekinthetik meg a diákok. Az érdeklődés ez iránt a sorozat iránt is nagy, így a következő évadban is folytatódik. Óriás Pitypang JátszóSZÍNház 2012.

A rendszeres programok mellett egy-egy alkalommal koncertek, előadások is várták a gyermekeket, családokat az elmúlt három évben: többek közt az Alma együttes és Halász Judit koncertje, beavató bábszínházi előadás (az egri Harlekin Bábszínház Rómeó és Júlia című, teltházas programja), rendhagyó irodalomórák és Petőfi-koncert (Ferenczi György és a Rackajam) a Költészet Napján. Az ENSZ Családok Nemzetközi Világnapja alkalmából 2013-ban már 2. alkalommal hirdettek gyermekrajzpályázatot óvodás és kisiskolás korú gyermekek számára „Az én apukám címmel”. A várakozásokat és az előző évit sokszorosan felülmúlva több mint 2000 pályamű érkezett be, jelentős számban vidékről, sőt határon túlról is. A legjobb alkotásokból kiállítást rendeztek az aulában. A felnőtt korosztálynak kínált programok Több, havi rendszerességű sorozattal is próbálkoztak az Eötvös10 szervezői. Ezek egy része nagy sikert aratott a 2. vagy 3. évadban is, egy részük viszont magas színvonala ellenére elfáradt, ill. felváltotta azt egy új sorozat. A kéthetente megrendezésre kerülő Eötvös10 Nosztalgia Táncklub Bakacsi Bélával igen népszerű a nyugdíjasok körében, a főváros más kerületeiből is sokan látogatják. Ez az egyetlen programsorozat, amelyet egész évben (tehát nyáron is) megtartanak. A belépődíj a VI. kerületiek számára jelképes összegű. Népszerű és színvonalas program volt a „KérdezŐ – beszélgetés Szily Nórával”. A havonta egy alkalommal jelentkező műsor két évada alatt vendégek voltak többek között: Horgas Eszter fuvolaművész, Novák Ferenc koreográfus, Czeizel Endre genetikus, Vekerdy Tamás pszichológus, Müller Péter író, Zacher Gábor toxikológus, Pásztor Anna, az Anna and the Barbies énekese, a Fogyatékkal Élők Nemzetközi Napja alkalmából a londoni paralimpikon vívók. A fentebb már említett, kéthetente megrendezésre kerülő Dokumentumfilm-klub már a TERMA Közalapítvány idején is nagy siker volt, akkor azonban méltatlan körülmények között, egy pincehelyiségben tartották. 2010 óta az Eötvös10 kamaratermében teltházzal vetítik a magyar filmeket, amelyek után beszélgetések is folynak az alkotókkal. A 2013-ban elindított „ElőadáSOKK” – Gének, mérgek, énképek című ismeretterjesztő sorozat nagy sikert aratott az aktív felnőtt és a nyugdíjas korosztály tagjainak körében. Az előadók hírneve és népszerűsége garantálta a színvonalat és a nézettséget (Czeizel Endre, Csernus Imre, Zacher Gábor, Vekerdy Tamás). A következő évadban új tematikával folytatódik a sorozat. A könnyűzenei Akusztikus koncertek szervezésénél alapvetően meghatározó volt a terem max. 200 fős befogadóképessége. Azért döntöttek az akusztikus vonal mellett a szervezők, mert így a különleges, bensőséges zenei élményre helyeződik a

hangsúly a hangerő helyett. A legsikeresebb koncerteket eddig Jamie Winchester és az Anna and the Barbies zenekar adták. Az Utazás térben és zenében koncertsorozat programjain mindig más és más tájakat és zenei korszakokat, műfajokat idéznek fel az előadók (pl. Kárász Eszter Piaf-estje; Szvorák Katalin népzenei estje; operaest Verdi és Wagner emlékére). A Színházi kulisszák mögött című vetítéses előadássorozatban a XX. század kiemelkedő színművészeinek (pl. Domján Edit, Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Gobbi Hilda) életével ismerkedhetnek meg az elsősorban nyugdíjas érdeklődők. Jeles napokhoz, évfordulókhoz, ünnepekhez kötődő ingyenes rendezvények A Magyar Kultúra Napját minden évben valamilyen különleges rendezvénnyel ünneplik meg az Eötvös10-ben, 2013-ban pl. a Zeneakadémia népzene és zeneszerzés tanszékével közösen szervezett gálaesttel. Az Eötvös 10 programjaival évente csatlakozik a Színtér a Kultúrházak éjjel-nappal, a Kulturális Örökség Napjai és a Múzeumok Éjszakája országosan meghirdetett rendezvényeihez. A Tánc Világnapja alkalmából már 3. éve szerveznek sikerrel az Eötvös10-ben és Terézváros terein különféle táncos programokat, az Autómentes Nap hétvégéjén megrendezésre kerülő TeARTrum Fesztiválon pedig installációval, a Házban játszó/működő társulatok bemutatóival, valamint játékokkal települ ki az Táncház óvodásoknak a Tánc Világnapján Eötvös10 az Andrássy útra. a Csillagszemű Táncegyüttessel /2013./ Kiállítások Számos színvonalas és sikeres kiállításnak adtak és adnak helyet a Színtér kiállítóterei. Az 1. emeleti kiállítóteremben pl. az Hommage à Liszt Ferenc című csoportos kiállítás, a Magyar Fotóművészek Szövetsége – Senior Alkotócsoport kiállításai, a nemzetiségi önkormányzatok művészeinek tárlatai, a Pincegalériában többek között Párkányi Raab Péter szobrászművész kiállítása, homokkép-kiállítás, fiatal és amatőr művészek tárlatai kaptak helyet. A két fő kiállítóhelyen kívül rendszeresen vannak kiállítások a kamaraterem előterében, a földszinti aulában és a folyosókon is.

Az Eötvös10 megjelenése a TeARTrum Fesztiválon 2011-ben Helytörténeti programok Keresztül-kasul Terézvároson – helytörténeti séták címmel 2011 márciusában díjtalan sorozatot indított az Eötvös10 Roszinszky Bella Podmaniczky-díjas városvédő vezetésével, nem csak VI. kerületiek számára. A sorozatnak azóta is töretlen a népszerűsége. A séták során havonta egy alkalommal a kerület egy-egy szűkebb területének jellemző építészeti stílusait, nevezetes épületeit és az azokról szóló legendás történeteket ismerhetik meg az érdeklődők, akiknek létszáma esetenként az 50 főt is meghaladja. A séták témáival gyakran kapcsolódtak valamilyen országos vagy fővárosi programsorozathoz, megjelentek kiadványaikban (Urbitális Majális, „100 éves házak”, Kulturális Örökség Napjai). A séták nagy sikerén felbuzdulva havi rendszerességű Helytörténeti klubot indítottak az Eötvös10 pincegalériájában, amelynek foglalkozásain vetítéses előadásokon, irodalmi felolvasásokon, beszélgetéseken vehetnek részt – a meglepetésre nem csak terézvárosi – érdeklődők. Tanfolyamok Harmadik tanévét kezdi 2013 szeptemberében a heti rendszerességű, óvodásoknak szóló néptáncoktatás az országos elismeréseket magáénak tudó Csillagszemű Néptáncegyüttes táncosainak vezetésével. A tanfolyamra járók száma folyamatosan bővül.

Új kezdeményezés a nagyon kedvezményes áron elindított Eötvös10 Gerinctorna, amelyet a nagy érdeklődésnek köszönhetően heti egy alkalomról kettőre kellett módosítani. Ugyancsak népszerű az ifjúsági korosztályt megcélzó, 13 éves kortól meghirdetett, de a felnőtteket is vonzó Eötvös10 Fotókör, amely hetente egy alkalommal működik. A Fotókör tagjai 2012-ben jelentkeztek a Ház falain belüli első önálló kiállításukkal, amelyen megmutathatták az itt elsajátított tudásukat. Szintén elsősorban a felnőttek számára indítottak a szervezők kézműves alkotóműhelyeket. Ilyen volt a „Légy ötvös az Eötvösben” vagy az ezt felváltó „2 az 1”-ben alkotóműhely – gyöngy és bőr, ahol különböző technikákkal gyöngy és bőr alapanyagokból készítheti el mindenki egyedi, igényes ajándéktárgyait, ékszereit.

Szolgáltatások Az Eötvös10 – közösségi színtér funkciójának megfelelően – ingyenesen vagy csekély térítési díjért lehetőséget nyújt különféle egyéni összejövetelek megtartására. Ilyen a gimnazisták, egyetemisták számára koncert, illetve házibuli rendezésére biztosított teremhasználat, a születésnapi zsúrszolgáltatás a 3-10 Néptánc próba óvodásoknak az Eötvös10-ben (2011.) éves korosztálynak, a frissen elindított hétköznap délelőtti Pitypang Játszóház, ahol szülői felügyelet mellett szabadon játszhatnak a gyermekek készségfejlesztő ügyességi játékokkal, és a Szünidei hűsölő, ahol hétköznap délelőtt pedagógus várja a kikapcsolódásra, tartalmas foglalkoztatásra vágyó 6 év feletti gyermekeket. Terembérletes programok, tanfolyamok Az Eötvös10 arculatát – saját szervezésű programjai mellett – nagy mértékben meghatározzák a terembérletes rendezvények, tanfolyamok. A Színtér igazgatója és a terembérleti koordinátor nagy gondot fordít arra, hogy olyan tevékenységekre

adják ki a szabad termeket, amelyek beleillenek a Ház profiljába. Rendszeres foglalkozások többek között: musicalstúdió Halkovics Ágnes vezetésével, rajzszakkör Szilágyi János grafikusművésszel, salsa, zumba, jóga, meditációs kurzus, pilates, aviva női torna, gyerek társastánc… A fentiekből is látható, hogy az Eötvös10-ben pezsgő kulturális élet folyik, a Házban évente kb. 75 ezren fordulnak meg átmenetileg vagy visszatérő jelleggel. Bökönyi Anikó vezérigazgató és csapata két és fél évvel ezelőtt megkezdett munkájának eredményeként az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér bekerült a főváros kulturális vérkeringésébe, egyre több programjáról adnak hírt az ingyenes kulturális ajánló újságok és weboldalak, a VI. kerületben pedig már mindenki ismeri az épületet és a benne folyó tevékenységet. Összegzésként elmondható, hogy Terézvárosnak – hosszú várakozás után – végre van igazi közösségi, kulturális színtere. Források: – Budapest Lexikon I-II. Akadémia kiadó, 1993. – Terézváros Budapest szívében I.-II., Terézvárosi Művelődési Alapítvány, 1998. – A Budapesti Művelődési Központ 1984-es szakfelügyeleti jelentései – Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium: Budapest Főváros Terézváros Önkormányzat közművelődési feladatellátásának általános és részletes szakfelügyelete (2001. augusztus 15. – október 15.) jegyzőkönyv. – A Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt. 2012. évi Üzleti jelentésének és 2013. évi Üzleti tervének megállapításai, adatai. Szerző: Bökönyi Anikó vezérigazgató

Vadócz Zsuzsa

Benczúr Ház A Postások Kultúrotthonától a Postás Múzeumi és Művelődési Alapítványig1931–2013 Egy kultúregyesület létrehozásának előzményei "Legyen ez a ház a béke, a szeretet és az egyetértés tanyája, ... s a jövő oly szép legyen, mint azt reméljük." 1931-ben így köszöntötte az új létesítményt dr. báró Szalay Gábor – az 1925-ben megalakult Postás Zene- és Kultúregyesület elnöke – cikkében. Majd így folytatta: „Nem mondom, hogy ha magunknak kellett volna most egy épületet építeni, azt így és ilyen fényesnek építettük volna, azonban ez a szép külső ne tévesszen meg senkit. Ritka, kedvező alkalmi vétel volt ez, amennyiben a házat olyan, aránylag csekély összegért sikerült megvennünk egy gazdag néhai világfi jogutódjától, amely összegért a mi igen szerény igényeinknek megfelelő, egész egyszerű háznak egy részét sem tudtuk volna felépíteni.”... Milyen palotában kapott helyet akkor a postások kultúrotthona, kik lakták? Kik építették? Az épület – az Egyedi-palota – születése, építtetőinek története a XIX. század végére tevődik. Az 1800-as évek utolsó harmadában építkezési hullám érte el a magyar fővárost, rövid idő alatt színházak, középületek, paloták, bérházak sorát emelték. Az Andrássy út környékén villanegyed született. Egyedi Lajos, aki családja számára lakóházat kívánt építtetni, a Nagy János (mai Benczúr) utcában vásárolt egy 614 négyszögöles telket. A lakóház terveinek elkészítésével Marmorek Oszkár műépítészt bízta meg. Az Egyedi-palota az első tervek szerint kétemeletes lakóháznak készült, a megvalósítás során azonban a kerti homlokzat egy emelettel magasodott. A kiszolgáló helyiségek mellett az alagsorban az istálló, az I. emeleten a lakószobák és a fogadóhelyiségek, a II. emeleten az irodák kaptak helyet. A mai, I. emeleti Díszterem ekkor még három, egybenyitható helyiségből állt. A kupola alatt a télikert, középen a belépő, az utcai fronton a szalon volt, utóbbi két oldalán pedig a hölgyszoba (mai Fehér szalon),

illetve az úri szoba (mai Barna szalon) helyezkedett el. A Vadászterem étteremül szolgált, a kerti oldalon 3 szoba, egy fürdő és egy csarnok állt, melyből egy lépcső vezetett fel a II. emeletre. Érdemes említést tenni a palotát építtető Egyedi család történetéről is. A család vagyonát Stern Ignác újpesti gyáros alapozta meg, aki a XIX. század második felében létesített szesz- és szeszfinomító gyárat. Egyik fia, Artúr Sopron megyében, Egyeden, a több ezer holdnyi családi földbirtokon gazdálkodott, másik gyermeke, Lajos az újpesti gyár tulajdonosa lett. A két Stern fivér 1885-ben, illetve 1889-ben a családi földbirtok után Egyedire magyarosította a nevét. A fiatalabb testvér, Egyedi Lajos Pesten, a Nagy János (mai Benczúr) utca 27. szám alatt építtetett a családjának lakóházat, üzleteinek pedig irodákat. A legtöbb adót fizető polgárok közé tartozott. Az 1913-ban létrehozott szeszkartell azonban elvágta újpesti gyára további fejlődésének útját, így 1914-ben eladta azt. A két testvért tehetséges sportember-

Díszterem

Vadászterem

Fehér szalon

Barna szalon

ként is emlegették, több mint két évtizeden át nagy szerepet játszottak a hazai lovas életben. (Egyedi Lajos ménesében 4, Kincsemtől származott ló is volt, egyiküket az Egyedi-palota kertjében temette el, ma oszlop jelzi a helyét.) Az 1920-as években a gazdasági válság nem kímélte az Egyedi családot sem, az óriási vagyon nagy része a Magyar-Olasz Bank birtokába került. Egyedi Lajos halálát követően pedig a palota is a bank tulajdona lett. A banktól 1930-ban vásárolta meg az ingatlant a Magyar Királyi Posta Jóléti Alapítványa, hogy kari egyesületeinek otthont teremtsen. Az 1912. évi LXV. törvénycikkely értelmében a posta külön alapot létesíthetett, amelyből alkalmazottai megélhetését segítő intézményeket támogathatott. Így határozta el a nyugdíjjárulékot kezelő jóléti alap egy egyesületi ház létesítését, s így került sor 1930-ban a Benczúr u. 27. sz. alatti palota megvásárlására. Részlet a kultúregyesület 1925-ben készült alapító okiratából: az egyesület célja „...a magyar posta tisztviselői karában a szak- és szépirodalom, továbbá a művészet minden ága iránt az érdeklődést felkelteni, a művelődést előmozdítani tudományos, szak- és szépirodalmi előadások, továbbá műkedvelő előadások rendezésével, a nemesebb irányú ének és zene művelése céljából ének és szimfonikus zenekar létesítésével, kórus- és zeneestélyek rendezésével és zeneiskola fenntartásával.” Egy kultúregyesület létrehozásának alapjai már a XIX-XX. század fordulójától érlelődtek. A századfordulón és az azt követő évtizedekben a magyar királyi posta egyesületeket hozott létre személyzete érdekvédelmére és az alkalmazottak szabadidejének kellemes eltöltésére. Saját egyesületük volt a tiszteknek, az altiszteknek, a különböző szakterületeknek, a nőknek, a zenészeknek, az irodalomkedvelőknek, a sportolóknak… és egyre erősödött az az igény is, amely a különböző egyesületek kínálta szolgáltatásokra épült. Az ezeréves Magyarország 1896. évi ünneplésének sorozatában Budapest rendezte meg az ötévenkénti nemzetközi távíró értekezletet. A Magyar Királyi Posta feladata volt a nemzetközi delegáció és a – millenniumi ünnepségsorozat miatt nagy létszámú – kísérőként érkezett családtagok szórakoztatása. Így június 9-én a budapesti postaigazgatóság kerti ünnepélyt rendezett a Margitszigeten. A garden party szokásos programjait magyar népdalok előadásával szerették volna különlegessé tenni az akkor egy éve alakult fővárosi postaaltiszti kar Honfi dalkörének közreműködésével. A 40 tagú férfikar előadása a sikeres kerti ünnepély fénypontja és egy nagy elhatározás kezdete volt: a zenekultúra művelésére állandó otthont kell teremteni.

Tagozatok a kultúregyesületben Az ünnepélyes fogadalmat tett követte: 1896. szeptember 26-án megtartotta alakuló közgyűlését a Budapesti Posta és Távirda-Tisztviselők Ének- és Zeneegyesülete. Az első tisztikar díszelnöke Demény Károly, budapesti kerületi postaigazgató (később: a magyar királyi posta vezérigazgatója, majd magyar királyi államtitkár) lett. Két év múlva, 1898-ban megalakult a női énekkar, majd 1899-ben a vonószenekar. Az egyesületi életet, az oktatást, gyakorlást sikeres szereplések színesítették postán belül és kívül. A tagok fejlődéséhez magasabb fokú zeneoktatásra volt szükség, emellett szerették volna biztosítani a zeneileg képzett utánpótlást, és szerettek volna hozzájárulni a postás gyerekek zenei oktatásához is. Így 1902. november 15-én 57 tanítvánnyal megnyílt a zeneiskola. Az iskola alkalmazkodott az Országos Zeneakadémia tantervéhez, növendékeit az alapoktól a művészi érettségig nevelte, és csak zeneakadémiai okleveles tanárokat alkalmazott. Kezdetben zongorát, hegedűt, gordonkát, cimbalmot és karéneket tanítottak, csak később bővítették a kört zeneelmélettel, zenetörténettel, zenekari játékkal és fokozatosan a többi hangszerrel. Az egyesület – rendkívüli népszerűségének köszönhetően – hamarosan a főváros zenei, társadalmi és közéleti köreinek aktív résztvevője lett, ami emelte a posta tekintélyét is. Hangversenyei nívósak és keresettek voltak, megtöltötték a Pesti Vigadó és a Zeneművészeti Főiskola termeit, erkölcsi és anyagi sikereket hoztak. 1908-ban a zeneegyesület keretén kívül megalakult a postaaltisztek zenekara, melynek karmestere Kraul Antal, a szegedi 46. gyalogezred ezreddobosa volt. A postaaltiszek olyan nyilvános működésű zenekart kívántak létrehozni, mint amilyen Bécsben és Berlinben működött. Kraul Antal tehetséges zeneszerző lendületes indulói segítségével a zenekar a fővárosban olyan sikeressé vált, hogy nem győzött eleget tenni a felkéréseknek. A posta példáját más fővárosi intézmények is követték, megalakult a tűzoltóság, a rendőrség, a főváros, a vasút és a Beszkárt nyilvános zenekara. Az I. világháború és a gazdasági válság az egész ország, így az egyesület életében is kritikus állapotot teremtett. A férfiénekeseket és zenészeket elvitték a Az Országos Postás Zenekar frontra, a nőknek a szolgálatban

kellett helytállniuk a férfiak helyett is. Elmaradtak a hangversenyek, így az azokból származó jövedelem is, az inflációs időkben kiadós tandíjemeléssel, hatékony propagandával próbáltak biztosabb anyagi alapot teremteni. A zeneegyesület anyagi gondjai enyhítésére is 1921. március 3-án új postatisztviselői egyesület alakult, az Országos Postás Kultúregyesület, melynek elnöke dr. báró Szalay Gábor, vezérigazgató lett. A 20-as évek végére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a jövő az együttműködésé és nem az elszigetelten működő társulásoké. Megszületett a postás otthon eszményképe .

A Postás Otthon születése A Postás Otthon és egy tervezett internátus megteremtésére az egyesületek különkülön, majd a posta vezetőségével közösen már az I. világháború előtt kísérletet tettek. A történelem eseményei azonban hosszú ideig nem adtak lehetőséget szociális intézmények létesítésére. 1926-ra az internátus tervét elhagyták, és Demény Károly vezérigazgató patronálásával a Szentkirályi u. 40. szám alatt megvásároltak egy kétemeletes házat. Ezzel valósággá válhatott volna egy szép álom, de a gyakorlat csak részmegoldást eredményezett. A rendelkezésre álló termek nagyobb összejövetelek rendezésére nem voltak alkal- A Szentkirály utcai volt Postás Otthon épülete masak, az épületben továbbra is lakott néhány család, és csak a beköltözést követően vált nyilvánvalóvá, hogy a bérházat tervezett rendeltetésére nem lehet átalakítani. Az új vezérigazgató, dr. báró Szalay Gábor kezdeményezésére 350 000 pengőért megvásárolták a Benczúr utca 27. szám alatti palotát. Az ingatlant az Egyletközi Bizottság kezelésébe adták. Az épületben az egyesületeknek külön helyiségei voltak, nagyobb összejövetelek Egy korabeli meghívó

szervezéséhez pedig közös termek álltak rendelkezésre. A vendégszobákban költségmentesen pihenhettek meg a vidéki tagok. A postás étkezők központi vezetősége a szolgálat miatt távol maradóknak, család nélkül élőknek az alagsorban vendéglőt üzemeltetett. 1931 februárjában ünnepélyes keretek között avatták fel a Postás Otthont. A két egyesület (a Budapesti Posta és Távírda Tisztviselők Ének- és Zeneegyesülete és az Országos Postás Kultúregyesület) akaratlanul is konkurált egymással a sikerért, sokan tagjai voltak mindkét formációnak. Az együttműködést nem lehetett sokáig halogatni. dr. báró Szalay Gábor, a 1925. június 26-án a kaszinóban, egy közös közgyűmagyar király posta vezér- lésén kimondták az egyesülést Országos Postás Zeneés Kultúregyesület név alatt. Az egyesület fővédnöke igazgatója, az Országos Demény Károly, elnöke dr. báró Szalay Gábor lett. Postás Kultúregyesület elnöke, az Országos Postás A tisztikar 8 millió inflációs koronát kapott a műköZene- és Kultúregyesület déshez. A 30 éves zeneegyesület megszabadult kínos elnöke, majd díszelnöke) anyagi gondjaitól, a 4 éves kultúregyesület fiatalos lendületéhez tapasztalatokat és elismert tekintélyt szerzett. Az új egyesület helyiségei a főváros különböző területén voltak. A Postás Otthon átadását követően közgyűléseit, művészeti és szakelőadásait, nagyobb növendékhangversenyeit itt, a Benczúr utcai épületben tartotta. Az Országos Postás Zene- és Kultúregyesület fő célja az volt, hogy valamennyi művészeti ág iránt felkeltse a postás társadalom érdeklődését. Szakosztályokban működött, volt szakirodalmi, szépirodalmi, ének- és zene, idegen nyelvi és nemzeti táncszakosztálya. 1929-re taglétszáma 1800 főre emelkedett. A kultúregyesület az irodalom megismertetésére Demény Károly, irodalmi délutánokat, műkedvelő előadásokat, szavalóa magyar királyi posta versenyeket szervezett, a zene megkedveltetésére hangvezérigazgatója, a versenyeket rendezett, az általános, tudományos és Budapesti Posta- és Távírda Tisztviselői Ének- szakismeretek terjesztésére előadásokat tartott. Tagjait és Zeneegyesülete, majd az támogatta írói és művészi ambíciójuk megvalósításáOrszágos Postás Zene- és ban és fejlesztésében, anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Kultúregyesület díszelnöke A postás karok tehetséges gyermekeit ösztöndíjban

részesítette. Irodalmi estélyein bemutatkozhattak a fiatal postás irodalmárok. A szépirodalommal foglalkozó postásokat díjakkal és pályázatokkal ösztönözte, a kiemelkedő munkákat kiadta. Az egyesület karácsony előtt minden esztendőben évkönyvet jelentetett meg. A kiadvány a naptári részen túl szakcikkeket, szakmai tudnivalókat, a postára, a távíróra, a távbeszélőre, a rádióra és a kari egyesületekre vonatkozó hasznos ismereteket közölt. Bemutatta a postás szépírók műveit. Szakkönyveket, a postai szakképesítés megszerzését segítő tankönyveket, segédkönyveket adott ki. A kultúregyesület több ezer kötetes könyvtárát a legjelentősebb szépirodalmi könyvtárrá kívánta fejleszteni, a vidékieknek postán küldte el az igényelt könyveket. A gyermekeknek kötelező olvasmáPostások évkönyve 1938. nyokat, a szakvizsgákra készülőknek tankönyveket kölcsönzött. Francia, német és olasz nyelvtanfolyamokat szervezett, régi magyar táncokat és társastáncokat tanított más kari egyesületek közös rendezésében. Vidéki kultúrelőadásokhoz vetített képeket, előadási anyagokat közvetített, gramofonlemezeket kölcsönzött, szereplőket küldött. A fővárosi színházak előadásaira, kiállításokra, vásárokra, az Angol Parkba cirkuszelőadásokra és más szórakozóhelyekre kedvezményes jegyeket árusított, a Zeneművészeti Főiskola hangversenyeire ingyenjegyeket adományozott. Zenekara sikeres hangversenyeket tartott a Pesti Vigadóban és a Zeneművészeti Főiskolán. A magyar rádió születésétől, 1925 őszétől népszerűek voltak rádióhangversenyei. Perényi Géza, a zeneiskola igazgatója 1926-ban a zenei élet megindulásának 30. évfordulójára ünnepi nyitányt is írt. A zeneszakosztály vezetője, Koltay Gyula (tanácsos, a bécsi zeneakadémián végzett zongoraművész) a rádió által közvetített klasszikus zenei előadások főszereplőjévé vált. 1931. január 1-jétől – Kraul Antal nyugdíjba vonulását követően – a postaaltisztek zenekarának vezetését és gondozását az Országos Zene- és Kultúregyesületre bízták. A zenekar új elnevezése Országos Postás Zenekar lett. Vezetését Rubányi (ifj. Roubal) Vilmos, az Operaház korrepetitora (majd karnagya) vállalta. A zenekar hangversenyei a rádióban folyamatosan műsoron voltak, holott neves zenekarok hiába ostromolták a rádiót mikrofon előtti szereplésért. Tekintélye, művészi értéke évről évre erősödött. Népszerűségét mutatja, hogy több állandó, egész idényre szóló szerződése is volt (Weingruber, Gundel, Várkerti Kioszk, Margitsziget, Fényes Cirkusz stb.).

1937-ben – a hivatalos elfoglaltságaikra tekintettel – szinte a teljes tisztikar lemondott. Az új elnök dr. Bíró Pál lett, aki leegyszerűsítette az egyesület szervezetét, két főszakosztályt állított: a kultúrszakosztályt és a zeneszakosztályt. A postás zenekari karnagy tisztjére pályázatot írtak ki, melynek győztese Eördögh János, fuvolaművész-tanár és karnagy lett. A 80 fős, újjászervezett szimfonikus zenekar – a postások büszkeségeként – egyszerre öt formációban tudott működni (fúvós-, vonós-, szalon-, jazz- és cigányzenekarként). Így különböző postás rendezvények, vidéki kultúrnapok alkalmával egyre több helyszínre tudtak együtteseket küldeni. 1940-ben az Országos Postás Zenekar nyerte el több mint 100 000 bíráló szavazat alapján a Rádióélet II. nagydíját, az ezüsthegedűt. 1944-ben a rádióban 61, társadalmi felvonulásokon 9, koncerteken 14, táncestélyeken 16 alkalommal, a Fényes Cirkuszban 166 napon át játszottak.

Az Országos Postás Zenekar A zeneiskola igazgatása, az ének- és zenekarok oktatása és vezénylése Országh Tivadar kezébe került. Országh Tivadar a Zeneművészeti Főiskola tanára, a Budapesti Hangversenyzenekar igazgatója, a Magánzenekarok Országos Szövetségének elnöke, hegedűművész és zeneszerző egyéniségével értéket és vezető befolyást adott az intézménynek. Tanácsára a zeneiskola 1937. október 1-jén felvette Erkel Ferenc zeneszerzőnk nevét. 1940-re a zeneiskolának már 10 tanszaka volt, amellyel igen kevés zeneiskola dicsekedhetett. Engedményes kottavásárlásokkal, kottatárának ingyenes kölcsönzésével, saját hangszereinek alacsony áron való bérbeadásával segítették a szegényebb tanulókat. A Magyar Zenei Szemle című szaklap 1941 márciusi számában megjelent értékelés alapján a székesfővárosi 70 zeneiskola közül a növendékek létszámát, a népszerűséget és a múltat véve alapul a legelső helyen 3 államilag engedélyezett zeneiskola állt, köztük a postások zeneiskolája (természetesen az állami főiskolától, az állami szubvenciós Nemzeti Zenedétől és a fővárosi szubvenciós felsőbb zeneiskolától eltekintve). Az 1943/44-es tanévre 270 növendék iratkozott be. Az újabb világháború ismét megváltoztatta az egyesület életét. A férfi és a női énekkar működése személyzeti nehézségek miatt megszűnt. A harcok alatt az egyesület fontos okmányai elégtek, a bankzárlat következtében pénzösszegei csak elértéktelenedésük után szabadultak fel. Megfelelő anyagi fedezet hiányában a művészi pályára készülő tehetséges fiatalok tanítási költségeit már nem tudta támogatni. Szerencsére könyvállományának nagy része, a zeneiskola hatalmas értéket képviselő hangszer és berendezési állománya épségben maradt.

A háború után első ízben 1946. október 24-én hívták össze az egyesület közgyűlését, ahol kimondták az Országos Postás Zene- és Kultúregyesület feloszlatását, és a Postások Szabad Szakszervezetébe való beolvasztását.

A szakszervezeti székház és a Postás Klub A Postás Otthon egyesületei megszűntek, a Benczúr utcai palota és a Postaaltisztek Országos Egyesületének Szent Domonkos utcai épülete a szakszervezet gondozásába került. Az egykori Postás Otthon szakszervezeti székház lett, az altiszti egyesület épülete Postás Klubként működött tovább. A Postások Szabad Szakszervezete összegyűjtötte, leltárba vette a megszűnt egyesületek gazdátlan könyveit. A postás szervezeti egységek területén könyvtári hálózatot létesített. A nagyobb létszámú munkahelyeken önálló és letéti könyvtárak alakultak, létrejött a központi könyvtár. A könyvtáros szakmát is meglepő új megoldásokkal (levelező könyvtár, mozgó könyvtárautó) a kishivatali és vidéki dolgozókat is bevonták az olvasók táborába. A szintén szakszervezeti keretek között továbbműködő zeneiskola 1945 áprilisában kezdte meg a tanítást. A negyvenes évek végén a meghirdetett kultúrotthon mozgalom eredményeként sorra létesültek a kultúrcsoportok, kultúrtermek a postaüzemekben, postahivatalokban. A Szent Domonkos u. 13. szám alatti klubban először alkalmanként, majd hetente rendszeresen klubdélutánokat szerveztek, ahol bemutatkozhattak a postás énekesek, fúvós zenekarok, zenei együttesek, felléphetett a szakszervezet központi színjátszó- és tánccsoportja, és a postás zenekar. Továbbá neves művészeket is meghívtak, de a délutánok fénypontja a táncmulatság volt. Könyvtár, kiállítás és sakkterem is várta az érdeklődőket.

Olvasók az új könyvtárban

A Domonkos utcai épület

A debreceni és a szombathelyi Postás Kultúrotthon létrehozását követően 1950. október 14-én Budapesten, a XIV. kerület (akkor már) Domonkos u. 13. szám alatt megnyitották a Postás Központi Kultúrotthont (a korábbi Postás Klub), amely követendő példa, minta lett a többi szakszervezet számára. Művészeti csoportok alakultak, ismeretterjesztő előadásokat, filmvetítéseket, műsoros esteket, közhasznú tanfolyamokat, kiállításokat szerveztek, könyvtár, táncestek, az alagsorban asztalitenisz-pálya, céllövölde várta az érdeklődőket. Néhány hónap múlva azonban szakszervezeti székház építéséhez kezdtek a Domonkos utcában. Az építkezés idejére a Postás Szakszervezet ideiglenesen a volt Komédia Orfeumot (a mai Kolibri Színház épületét) kapta meg kultúrotthon céljára. A Domonkos utcai Az orfeum helyiségeit hosszú ideje nem használkultúrotthon meghívója ták. Elhanyagolt állapota és megváltozott funkciója megkövetelte a teljes körű felújítást. Az átalakításokat követően klubhelyiségek, színházterem, társalgó, táncterem, könyvtár, olvasóterem, büfé várta a látogatókat. A Postások Szakszervezete Kultúrotthonát 1951. február 25-én avatták fel a Jókai tér 10. szám alatt. A helyszín önmagát kínálta nagyrendezvények, színházi produkciók létrehozására, a művészeti csoportok befogadására (színjátszó, néptánc, szavalókör, énekkar, zenekar, operaegyüttes, kamarazenei kör), és a nagylétszámú programok szervezésére. A színháztermen és az azokhoz kapcsolódó helyiségeken kívül azonban kevés szoba állt rendelkezésre. Ez nehezítette a szakkörök, tanfolyamok szervezését, pedig az elsődleges feladat az azóta közismert művelődési formák kialakítása volt. Működött irodalmi kör, fizika és vegyi szakkör, rádiós kör, fotókör, motoros, bélyeggyűjtő és horgász kör, szabás-varrás tanfolyam, gyermekjáték-készítő, valamint balett-tanfolyam stb. A Postás Operaegyüttes operakeresztmetszeteket, egyfelvonásos kisoperákat, majd nagyoperákat mutatott be. A Postás Operaegyüttes

Zenés és prózai előadásokat szerveztek elismert művészek (Latabár Kálmán, Bilicsi Tivadar...), valamint profi és amatőr művészeti csoportok (Honvéd Együttes, Harsányi Együttes...) fellépésével. Könnyű- és komolyzenei műsorok opera- és balettestek, politikai, földrajzi, történelmi és irodalmi előadás-sorozatok követték egymást. A Jókai utca színpadán rendezték meg a II. Országos Kultúrverseny döntőjét. Vasárnap délutánonként ismeretterjesztő sorozatot indítottak neves tudósok és ismert előadóművészek közreműködésével. A hallgatók száma 150-200 fő között mozgott. Mindemellett segítették a mérnöki és technikusi szintű szakmai továbbképzést, újítási tanácsadó órákat tartottak. Műszaki találkozókat, értekezleteket, mozielőadásokat, táncos összejöveteleket rendeztek. Vasárnap délelőttönként gyermekmatinék voltak, melyeket az ifjúsági és gyermekkönyvtár kölcsönzésével, gyermekkönyvankéttal kötöttek egybe. A kultúrotthont havonta 10-12000-en látogatták. Meghívók A Postás Kultúrotthon újra a Benczúr utcában 1953 végén elkészült a Cházár András (volt Domonkos) utcai szakszervezeti székház, így 1954. január 1-jén a Postás Kultúrotthon visszaköltözhetett – immár véglegesen – a Benczúr utcai épületbe, amely a II. világháborút követően csak mint szakszervezeti székház működött. A végleges elhelyezkedés újabb lendületet adott a színvonalas további munkához. Rendszeressé váltak a klubestek, szakkörök, új közhasznú tanfolyamok és szakmai továbbképző előadássorozatok indultak. A könyvtár olvasóteremmel bővült, balettiskola kezdte meg működését, báb-, képzőművészeti és zenei szakkörök dolgoztak. Az épület akkor 86 helyiségből állt, amelyből 35 szolgálta a művelődési tevékenységet. Postás bál a Díszteremben

Legnagyobb terme a Díszterem, amelynek 120 fős befogadóképessége korlátozta a nagyobb létszámú rendezvények megtartását. 20-60 fős termei alkalmasak voltak a differenciált kisközösségi foglalkozásokra. 1955 őszétől a TIT Budapesti Szervezetének segítségével Postás Szabadakadémia indult. Irodalmi, történelmi, művészeti, természettudományi, csillagászati, pedagógiai és politikai előadások hangzottak el. Megváltozott a művelődési formák szerkezeti aránya: a művészeti terület hangsúlya csökkent, az intézmény főprofiljává az ismeretterjesztés vált. Rendszeresek lettek az országjáró kirándulások, városnéző séták, egymás után alakultak a rétegklubok. Végül a kultúrotthon bekapcsolódott a postás középiskolák és a kollégium nevelőmunkájába, a munkásszállói életbe is. 1968 őszén az intézmény új nevet és rangot kapott. Innentől kezdve a Postás Művelődési Központ elnevezést viselte. Az ismeretterjesztő előadások, a tartós művelődési közösségek, a művészeti rendezvények, a zeneiskolai oktatás, a könyvtári letéti munka mellett új formák jelentek meg. Kiemelten foglalkoztak a fiatal korosztállyal (ifjúsági klub, diákklub), a munkahelyi kollektívákkal (szocialista brigádok klubja), a szakmai klubokkal (újítók, műszakiak klubja), a fiatal korosztály számára a társastáncoktatás központja lett az intézmény. Felsorolni is hosszadalmas lenne az újonnan született, mindig megújuló művészeti csoportokat, baráti köröket, klubokat, tanfolyamokat, amelyek keretei között minden korosztály megtalálta a maga ízlésének és igényének megfelelő művelődési, szórakozási lehetőséget. Néhány kiemelkedően sikeres formát azonban – a teljesség igénye nélkül – nem lehet figyelmen kívül hagyni. A Postás Ifjúság Klubja – a Benczúr Klub – évtizedeken keresztül filozófiai, történelmi, földrajzi, művészeti előadásokkal, vitafórummal, filmvetítéssel, táncesttel, majd diszkóval és élőkoncerttel várta a hosszú ideig zártkörű tagságot.

A Benczúr klub a hetvenes …

… és a kilencvenes években

A 70-es, 80-as években a hazai könnyűzenei élet szinte minden kimagasló egyénisége, zenekara megfordult a „Postiban”, közülük „házi zenekarként” működött az Apostol együttes, a Solaris és az Old Boys. A klub a ’90-es évtized közepétől újra a fénykorát élte. Festőknek, grafikusoknak, tanároknak készülő fiatalok és e művészeti ágat kedvelő és művelő idősebbek otthona a nagy múltú képzőművész kör, mely 1972-ben stúdióvá alakult, majd gyermekszobrászok körével bővült. A háromszorosan „Kiváló Együttes” címmel kitüntetett képzőművész kör tagjai számos belföldi és nemzetközi kiállításon mutatták be alkotásaikat, több ízben nyertek díjakat pályázatokon. A stúdió legjobb ajánlólevele volt a főiskoláktól érkező támogatás; eredményeinek legfőbb bizonyítékai pedig a képzőművészeti tanulmányokra előkészítő tanfolyamokat követő sikeres felvételi vizsgák. Tagsága általában negyven főt számlált. 83-ban Kiváló Stúdió kitüntetésben részesültek. Hosszú éveken át a házban film- és fotószakkör is működött, munkájukat jól felszerelt fotólabor és egyéb technikai eszközök is segítették. A vizuális művészetekkel foglalkozó körökben Zilahy György festőműkészült munkák minden évad végén tematikus kiállívész, a stúdió névadója tásokon kerültek bemutatásra. Népszerűek voltak a szabadidős közösségek. Kiemelkedő helyet foglaltak el a nyugdíjas korosztály klubjai (nyugdíjas, művészetbarátok), melyek közül a legsikeresebb a 25 éves kertbarátklub. Ez utóbbi a kiskertekben adódó problémákkal és teendőkkel foglalkozott a kertészeti egyetem tanárainak közreműködésével. Több alkalommal vett részt az országos mezőgazdasági kiállításon, budapesti és országos termékbemutatók, borversenyek értékes helyezéseivel A gyermekszobrászok köre a 70-es években szerzett elismerést. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat budapesti szervezete arany plakettel tüntette ki a művelődési központ ismeretterjesztő munkáját. E tevékenység, ha nem is

a régi formában és mennyiségében, de később is meghatározó területnek számított. Az előadások mellett megjelentek az ismeretterjesztő bel- és külföldi kirándulások. Alig múlt el olyan év, amelyikben nem volt pályázat („Fényképezőgép postás kézben”, gyerekrajzpályázat), budapesti vagy országos szintű vetélkedő. 1976-ban megszületett a Közművelődési törvény (1976. évi V. tv.), amely meghatározta az állami szervek, a társadalmi szervezetek, a vállalatok és a szövetkezetek legfontosabb közművelődési feladatait és együttműködésük kereteit. A törvény előírásainak megfelelően a Postás Művelődési Központ vezetését is csak szakirányú végzettséggel rendelkező szakember irányíthatta. Így nevezték ki 1976-ban Vadász Jánost (1976-1977), majd őt követően 1977-ben Bundik Zsigmondot (1977-1998) († 2013) a művelődési központ igazgatójává. A nyolcvanas évek tevékenységszerkezetének fő pillérét továbbra is a mintegy 30 ezer főnyi postás társadalom műveltségi színvonalának emelése jelentette. Az intézmény munkatársai több mint 60 postai szervezetre (postahivatalok, üzemek stb.) ható munkát végeztek. Kapcsolatokat alakítottak ki a postai dolgozók utánpótlását képző szakmunkásképző intézetekkel, szakközépiskolákkal. Feladataikat többségében kihelyezett programokkal oldották meg. A munkahelyi művelődést módszertani ajánlásokkal, tapasztalatcserékkel segítették. Fontos terület volt a postás óvodák részére biztosított programok sorozata is. A Tízen Aluliak klubja (a TAK) az óvónők munkájának segítését célozta. A kreatív játékos foglalkozások mellett bevezették a játékos nyelvtanulás lehetőségét is. Kiemelten foglalkoztak az ifjúság nevelésével, ellátták a postás ifjúsági klubok országos módszertani központjának feladatait is (Budapesten 7, vidéken 15 klubban). A nyolcvanas évek vége felé tarthatatlan helyzet alakult ki az épület műszaki állapotát illetően. Az elhasználódás, a bauxitbeton és fafödémek cseréje már nem engedte tovább halogatni a teljes felújítást. Az egykoron megcsodált palotán csak egy teljes körű rekonstrukció segíthetett. A munkálatok terveit az Ybl Miklós Ter-

Utcai homlokzat

Díszlépcsőház

Kerti homlokzat

vező Kisszövetkezet készítette el. A felújítást követően 1991. szeptember 15-én az épület régi szépségében nyithatta meg kapuját a látogatók előtt. Az épület utcai és udvari homlokzatát eredeti állapotában állították vissza. Az I. emeleten, Zakariás András belsőépítész elképzelései alapján, századelőt idéző tereket alakítottak ki. Felújították az összes stukkó- és gipszdíszítményt, a korábban valkiddal lekent falak az első emeleti nagytermekben fa utánzatú festést és selyemtapétát kaptak. Kazettás parketta, új üvegcsillárok, réz falikarok idézik a belső terek régi hangulatát. A Vadászteremben, a Fehér és Barna szalonban Nagy Judit gobelinjei leltek otthonra. A kerti oldal első emeletének teraszait összekötötték, így egységes, élő teraszokká váltak. Örökzöldek, díszfák és cserjék ültetésével egyedülálló palotakert született, így ismét lehetővé vált a szabadtéri programok rendezése.

Művelődési központból művelődési alapítvány 1990-es évek eleje szervezeti változások sorát is hozta. Az intézményt addig fenntartó Magyar Postát három utódvállalatra osztották fel: Magyar Posta Rt., MATÁV Rt. és Antenna Hungária Rt-re. A politikai változások eredményeként pedig a szakszervezetek helyzete is megváltozott, kultúrafinanszírozó szerepük megszűnt. A Postás Művelődési Központot, a Központi Könyvtárat és az Erkel Ferenc Zeneiskolát egy alapítvánnyá, (Postai és Távközlési Művelődési Alapítvány) vonták össze. Az alapítvány legfőbb döntéshozó és irányító szervezete a kuratórium lett. A három önálló intézmény vezetése egy ügyvezető igazgató, Bundik Zsigmond felelősségévé vált. (Munkatársai közül megemlítjük a gazdasági területet több évtizeden át irányító Razgha Józsefnét, és az intézmény zenei élete szervezésében meghatározó szerepet vállaló Kórósi Jolánt.) A ház a működéséhez folyamatos támogatást kapott az alapítóktól, a költségvetés kb. 70-%-át. Amíg az országban a többi intézmény vagy megszűnt, vagy nagyon rossz gazdasági körülmények közé került, addig a Postás Művelődési Központ igen jó feltételekkel rendelkezett: a művelődési lehetőségek széles tárházát biztosította jó színvonalú rendezvényekkel, így az egyszerű szakszervezeti házból néhány év alatt a szakma elismert intézményévé vált. Az immár hagyományos műveltségi és sport vetélkedősorozaton kívül („Az ötkarikás magyar sikerek nyomában” - 1992.; „Ismerd meg hazádat” - 1993.; „A kerek labda varázsa” - 1994., „Mindenki nyerhet” - 1995.; „Ezredév” - 1996.) 1995-ben „Postás múltunk” című országos szintű szakmatörténeti, 1996-ban „100 év a kultúráért” címmel postás kultúrtörténeti vetélkedőket rendeztek.

Sikeresek lettek a péntek esti táncestek és az egy-egy nemzet zenéjével, táncával ismerkedő nemzeti estek. A közművelődési programok mellett az intézmény lehetőséget teremtett arra, hogy fiatal párok esküvőiket, ifjú szülők gyermekük névadóját, a postás és távközlési dolgozók baráti összejöveteleiket, nyugdíjas A Mindenki nyerhet vetélkedő búcsúztatóikat, a szervezeti egységek értekezleteiket, báljaikat e patinás épület falai között rendezhessék meg. A tanfolyamaik közül továbbra is a legnagyobb érdeklődés a nyelvtanfolyamok iránt mutatkozott. Ez jelezte a vállalatoknak azt az igényét is, hogy minél több dolgozójuk beszéljen idegen nyelvet. A tanárok felmenő rendszerben, különböző szinten más-más tematika szerint, eltérő stílusban oktattak, így minden jelentkező a számára legideálisabb csoportba kerülhetett. A gombamód szaporodó nyelviskolákkal azonban a versenyt az intézménynek nem sikerült felvenni: nem volt mód a hallgatók igényeinek jobban megfelelő nyelvoktatási technikai berendezéseket beszerezni, vagy hivatalos oklevelet a részükre biztosítani, így a nyelvtanfolyamok fokozatosan megszűntek. A hagyományosnak tekinthető szabás-varrás és virágkötő tanfolyamok nagy létszámmal működtek, hiszen a hölgyek körében állandóan meglévő igényt szolgáltak ki. Az ilyen hobbyjellegű tanfolyamoknál is egyre gyakrabban merült fel az az igény, hogy a hallgatók a tanfolyam elvégzése után államilag elismert vizsgát tehessenek. Ezt a művelődési központ biztosítani nem tudta, így ezek a programok is befejeződtek. Folytatódott azonban az iskolai oktatást segítő tevékenység az érdekkörbe tartozó oktatási intézmények és kollégiumok számára (Békésy György Szakközépiskola, Gervay Mihály Posta és Bankforgalmi Szakközépiskola, Puskás Tivadar Híradástechnikai Szakközépiskola, József Attila Kollégium). Az iskolákba kihelyezett tevékenységek segítséget adtak a készségtárgyak részleges vagy teljes hiányának pótlásához: zenei, képzőművészeti, pódium jellegű sorozatokkal, jeles napok megszervezésével. A további együttműködéseknek az alapítói támogatás vetett gátat. Az ismeretterjesztési terület – mivel a különböző témájú előadássorozatokra nem mutatkozott már jelentősebb igény – a kirándulásokra korlátozódott. Ez iránt is nagy volt az érdeklődés, de a részvételi díjak kényszerű emelése miatt egyre szű-

kült azoknak a köre, akik az utazásokon részt tudtak venni. Sajnos a kisgyermekes családok maradtak el leginkább, hiszen a család költségvetésében még az egynapos út is jelentős terhet jelentett. Így a kirándulások, utazások programjainak összeállításánál újra az idősebb korosztály igényeit kellett figyelembe venni.

A Benczúr Ház 1999-ben új ügyvezető igazgató, Szilágyi Mária (Maya) vette át az intézmény vezetését. Az elkövetkező időszak több szempontból is fordulópontot jelentett a ház életében, elindítójává vált egy olyan tartalmi átalakulásnak, amely hosszú távon magas színvonalú programokat eredményezett: egy szellemi-közéleti központ kialakítása volt a cél. Az intézmény ekkor vette fel a Benczúr Ház nevet is. Új irányzatok, tendenciák jelentkeztek a programszerkezetben: a Terézvárosi Szalon havi rendszerességgel jelentkező, összművészeti találkozói az elmúlt korok nemes hagyományait követték. A programok során a művészeti közélet jeles képviselői adtak egymásnak és a nagyközönségnek találkozási alkalmat. Az Esti Színház című színházi műhely kialakításánál a helyszín, a feltételek, a lehetőségek és az elvárások kerületek a figyelem középpontjába… Az előadásokra hetente két alkalommal került sor, a Benczúr Házhoz fűződik Ibsen drámája, a „Kis Eyolf ” magyarországi ősbemutatója.

Kézdy György

Leskó Péter a Kis Eyolf című darabban

Götz Anna

Sikerrel folytatódott a Nemzeti Estek sorozata és a különböző népek, illetve kultúrák zenei, mozgásművészeti és gasztronómiai világát bemutató programok.

Új kezdeményezés volt a Sebő klub, amely 2004 márciusában indult. A havi rendszerességű klubesteken sok évtizedes, népzenei és énekes verseket felölelő repertoárjából válogatott a Sebő Együttes, hol tematikusan, hol vadonatúj anyagot játszva. A koncerteket hangszerbemutató, mini kiállítás, filmvetítés színeSebő Ferenc Orosz Zoltán sítette. A harmonikavirtuóz Orosz Zoltán és művésztársainak fellépéseire a nagy érdeklődést a zsúfolt nézőtér előtt zajló koncertek és állandóan csörgő telefonok mutatták. A népszerű Kolompos együttes Mesélnek a hangszerek című sorozata a magyar népmese világában kalandozott a résztvevő gyerekekkel és szüleikkel – sok játékkal, dallal, zenével, tánccal. A nagy érdeklődés és a jó ötlet a sorozat életrevalóságát bizonyította. A közönség heti rendszerességgel vehetett részt művészettörténeti, zenetörténeti, történelmi és földrajzi tárgyú ismeretterjesztő előadásokon. E program résztvevői főleg a középkorú és nyugdíjas korosztályból kerültek ki. Az intézmény évente csatlakozott a Kulturális Örökség Napjai rendezvénysorozathoz. A látogatók – a ház megtekintése mellett – az adott év aktuális témaköréhez kapcsolódó ismeretterjesztő előadásokon, vetítéseken vehettek részt. Ismét megkezdődött a kirándulások és utazások szervezése. Évente 4-5 hosszabb külföldi út indult az alapító cégek dolgozói és családtagjaik részére Olaszországtól Franciaországig, Lengyelországtól Romániáig. Évi 8-10 alkalommal szerveződött egynapos kirándulás a hazai nevezetességek és a bécsi múzeumok aktuális kiállításainak felkeresésére. Nagy népszerűségnek örvendtek a napi rendszerességgel jelentkező, a regenerálódást, a testi karbantartást szolgáló tanfolyamok is (jógatanfolyamok, kondicionáló tornák stb.). Leskó Péter

A háznak komoly hagyományai vannak a jazzprogramok szervezése területén. A 2002-ben fennállásának 100. évfordulójához érkező Erkel Ferenc Zeneiskolában 1965 óta működött jazztanszak. Nincs a mai hazai jazzéletnek olyan szereplője, akinek ne lett volna köze a zeneiskolához, s ne lépett volna fel a Benczúr Ház vonatkozó programjain. Természetes törekvés volt, hogy mind az iskola, mind a Benczúr Ház része legyen Budapest és az ország jazzéletének. Ezt bizonyította a már 13. éve folyamatosan működő jazzklub és a 12 éven át szervezett jazzfesztivál is. 2000-ben – a millennium tiszteletére – nemzetközi konferencia Lakatos Ágnes és jazzfesztivál került megrendezésre. A fesztiválok célja volt, hogy – minden évben más-más tematika köré rendezve – a hazai jazzélet legjobbjainak teremtődjön találkozási alkalom, közös fellépési lehetőség. A programokon a különböző zenei irányzatok és egyéni stílusok békésen megfértek egymás mellett, és mindenki a sajátos egyedi hangvételében, saját szerzeményein keresztül szólalhatott meg. A fesztiválok tematikájában szerepeltek: jazzduók gálája, fiatal kortárs szerzők bemutatkozása, jazzversenyek magyar győztesei, hangszergálák, ”Magyarok a világ jazz-színpadán”, jazzműfajok Gonda János találkozása, hangszerpárbajok stb. Ezek a koncertsorozatok minden esetben telt házzal zajlottak, és jellemző volt, hogy a magyar közönség mellett a külföldi vendégek, illetve hazai és nemzetközi pályatársak is jelen voltak. A Képzőművészeti Stúdióban teljes oktatási váltás történt a Képző- és Iparművészeti Főiskola rektoraival és művésztanáraival történt konzultáció és megállapodás értelmében. Csordás Zoltán képzőművész vezetésével újrakezdődött a több évtizede működő rajziskola élete. A múlt emlékeként megmaradtak ugyan a szertárban fellelhető megkopott tárgyak, de minden más megváltozott. A Benczúr Rajziskola hallgatói a stúdiumrajzolás mellett rendszeres látogatói lettek az épületben rendezett kiállításoknak, megnyitóknak, művészekkel folytatott beszélgetéseknek és a rajziskolai munkához szervesen kapcsolódó művészettörténeti előadásoknak.

Működésének közel egy évtizede alatt közülük többeket felvettek az ország különböző középiskoláira, főiskoláira és egyetemeire, dekoratőr iskolába, képgrafika szakra, építész szakra. A Benczúr Ház Galériája a művelődési házak nyitott galériái közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy nem esztétikai vagy gazdaságilag egymásra utalt érdekközösség zártkörű kommunikációs tere – ellentétben a professzionális galériákkal. Mivel ez a szabadság egyre ritkább, nagy értéket jelent a főváros elkötelezett Képzőművészeti stúdió galériás és művésztársadalmában. A jelenlegi tendenciák egyértelmű kárvallottjai lehetnek a fiatal képzőművészek, akik még nem rendelkeznek megfelelő kapcsolatokkal, és így kiszorulnak a kiállítási életből, valamint az amatőrök vagy a perifériás műfajok képviselői, akiket a komoly művészet világa nem vállal fel. Ilyen például a tűzzománc vagy a batikolás és a foltvarrás, üvegfestés stb. Természetesen a professzionális művészek is színesítik közreműködésükkel a galéria profilját. Évente 8-10 kiállítás kerül megrendezésre, amelyek résztvevői főleg fiatalok, a pályájuk kezdetén lévő alkotók. A galéria befogadó jellegű, helyet adva mind egy gyermekrajz-kiállításnak, mind egy postai szakmai anyag közzétételének.

Benczúr Galéria képei A Benczúr klub a Benczúr Ház ifjúsági klubkomplexuma volt. A komplexum kifejezés jelen esetben nem a helyiségek számára utal, hanem arra, hogy a klub maga több klubot is működtetett: 6-8 koncertklubot, jazzklubot, filmklubot, a Titokfejtő VHK kört (Vágtázó Halottkémek), „Beszélgessünk!” néven művész-

közönség találkozót. A klubok mellett alkalmi koncerteket, amatőr színházi előadásokat, kiállításokat és mini fesztiválokat is rendezett. „JAK irodalmi estek” címmel havi rendszerességgel fiatal kortárs írók és költők felolvasó estjeit hallgathatták meg az érdeklődők. Például 2002-ben a „Fiatal hangok, érzések, karcolatok” című sorozat, a „Segítség, a mában élek!„ komplex művészeti fórumok fiataloknak címűt, 2004-ben pedig a „ Fiatal filmesek klubja„ elnevezésűt. A klubokat, programokat három klubvezető koordinálta. A Benczúr klub a 2000-es évek elejéig kizárólag koncertklubként működött, s a sokféle zenei irányzat közül kiemelkedett a jazz, a folk és az alternatív zenei terület. A neves és általánosan ismert zenekarok mellett az évek során cél volt a fiatal, kezdő zenekarok bemutatása, fellépési lehetőséghez juttatása is. Programjával sikerült a budapesti ifjúsági klubok első vonalába kerülnie mind a műfaji sokszínűség, mind a fellépő együttesek színvonala, mind a látogatottság tekintetében. A viszonylag alacsony befogadóképesség, a belső terek meghitt hangulata, a visszatérő, ismétlődő programok – a nagy koncerthelyekkel szemben – bensőséges közösségi találkozóhellyé tették a klubot.

A Benczúr klub a 2000-es években A művészeti rendezvények hagyományai évtizedek óta meghatározó érvényűek voltak az intézmény életében. A magyar és a világirodalom, a zeneművészet remekeit ősztől tavaszig a falak közötti műsorok, a nyári hónapokban a Benczúr-kerti esték idézték fel. 1949 nyarán, a szabadtéri színpad megnyitójára készült műsorlap az előadások helyszínéül még az „Ősparkot” jelölte meg. Az első bemutató előadás előtt azonban egy lelkes favágóbrigád kivágta az őspark egyetlen ősfáját, így éveken keresztül szimplán a szabadtéri színpadon arattak sikereket az opera- és balettestek előadói, a Postás Szimfonikus Zenekar művészei, a művészeti csoportok tagjai, a műsoros kultúrdélutánok fellépői.

Indiai és latin est a Benczúr kert színpadán

Az ideiglenes, majd végleges színpadot több ízben átépítették és lebontották. Az utolsó felújítás eredményeként az egykori házi muzsikálás hangulatát önmagában hordozó palotakert született, amelyről elfogultság nélkül mondható, hogy Budapest leghangulatosabb kamaraszínpada. A több évtizedes hagyományt követve nyaranta a „Benczúr-kerti esték” hangversenysorozaton különböző műfajú estek (szimfonikus, opera, operett, dixieland, jazz, nemzeti est) váltották egymást. Az emberi kisszerűség és az önkormányzat mereven értelmezett zajrendelete azonban évekre megkeserítette a munkát, és lehetetlenné tette a kert működését, az egyre népszerűbb és törzsközönséggel rendelkező nyáresti programok szervezését. Ennek káros eredményként 2001–2003 között a Benczúr kert nem üzemelt, és elvesztette közönségének nagy részét, amelynek hátránya a 2004. évi újraindulásnál is érezhető volt. Ezen a ponton – mielőtt az intézmény történetében tovább haladnánk – nyissunk egy-egy bekezdést azoknak a tevékenységi formáknak, amelyek számos szállal kapcsolódtak, de ugyanakkor önálló fejezetet is jelentettek az intézmény krónikájában.

Az Erkel Ferenc Művészetoktatási Intézmény és Jazz- Zeneművészeti Szakközépiskola 2002-ben 100 éves volt az Erkel Ferenc Művészetoktatási Intézmény és JazzZeneművészeti Szakközépiskola. Az iskola története is bizonyítja, hogy mindig voltak és vannak olyan személyek, személyiségek, akik a kultúra iránt érzett elkötelezettségből, alázatból és szeretetből megalapozták, megteremtették a zeneoktatást, és magasra tartva továbbvitték a zenekultúra „violinkulcsos” lobogóját. Ilyen elhivatott személyek voltak az 1902-ben létrehozott zeneiskolánk alapítói: a Budapesti Posta

40)

és Távirda Tisztviselők Ének- és Zeneegyesület vezetői, tisztségviselői, élén Demény Károly budapesti területi postaigazgatóval, Szalay Péter elnök-igazgatóval és Pál Imre területi postaigazgató-helyettessel, valamint az első igazgatóval, Bátor Sidorral. Az egyesület – amely 1925-től Országos Postás Zene és Kultúregyesület néven került bejegyzésre – 1947-ig tudott gondoskodni a zeneiskoláról. Ekkor fuzionált a Postások Szabad Szakszervezetével (későbbi Postások Szakszervezete). A szakszervezet irányításával és fenntartásával működött 1990-ig, amikor a Magyar Posta Vállalat jogutódai – a Magyar Posta Rt., a MATÁV Rt. és az Antenna Hungária Rt. – által létrehozott Postai és Távközlési Művelődési Alapítvány gondozásába került. A lelkesedés, a tenni akarás az elmúlt évtizedek során nem csökkent, és ez elmondható az Erkel Ferenc Zeneiskola vezetőségéről és tanárairól is. Az iskola működésének utolsó évtizedeiben klasszikus zenét, majd 1974-től – Budapesten először – jazz-zenét oktatott. Az alapfokú művészetoktatáshoz kapcsolódóan 2004-ben alakult meg a jazzzeneművészeti szakközépiskola, mely az érettségivel rendelkezőknek biztosított szakképző évfolyamokat, ahol jazz-zenészi képesítést szerezhettek. Felkészítették a tehetséges növendékeket a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem felvételi vizsgáira s a hivatásos zenekarokban való zenélésre. E szép és nemes munkában résztvevők közül lehetetlenség mindenkit felsorolni, mégis meg kell említeni néhány nevet, olyanokét, akik nagyon sokat tettek az iskola fennmaradásáért és hírnevéért. Tisztelet illeti a már fent említett alapítókon kívül még dr. Bíró Pál posta vezérigazgatót, aki a 30-40-es években volt az Országos Postás Zene- és Kultúregyesület elnöke; dr. prof. Káldor János zenetörténészt, aki 1951–1982 között volt az iskola felejthetetlen igazgatója, aki a nehéz időkben, az 50-es években fenn tudta tartani, át tudta menteni az intézményt a tanulni vágyó fiatalok számára; Országh Ede gordonkaművészt, Eördögh János fuvolaművészt és karnagyot, Ádám Jenő és Szabó Ferenc zeneszerzőket. Említést érdemelnek az iskola jazz-tanszakának alapító tanárai is: Binder Károly, Horányi Sándor, László Attila, Nesztor Iván, akik közül többen ma a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professzorai és a magyar jazzélet kiemelkedő alakjai, s akiknek növendékei közül sokan az Erkel Ferenc Zeneiskola tanárai lettek. Természetesen az iskola hírnevéhez és több évtizedes sikereihez valamennyi tanár, szorgalmas és híressé vált növendék hozzájárult. A zenei pályára nevelés mellett a zene szeretetére, értésére, művelésére is neveltek, és nagy gondot fordítottak a jó nonprofesszionális zenészképzésre is.

A könyvtár története Az intézményi történelme is hosszú múltra tekint vissza. A régi dokumentumok, újságcikkek is jól érzékeltetik a postás elődök kötődését a könyvekhez. Már 1871. március 4-étől, a „Postai Kör” megalakulásától nyomon követhető a korábban szak- és szépirodalmi könyveket egyaránt kezelő könyvtárak munkája. 1876-ban a Postatisztek Olvasóköre és 1896-ban a Postai-távírdai altisztek Emberbaráti és Önművelődési Köre megalakulásakor önálló könyvtárat hozott létre. 1906-ban a Posta-távírda és Távbeszélő Tisztviselők Kaszinójának könyvtára olyan jelentős könyvállománnyal rendelkezett, hogy kidolgozták és 1907-től érvénybe léptették az első – hét paragrafusból álló – könyvtári szabályzatot. 1931. február 15-én a nagyobb kaszinók és kari egyesületek a Benczúr utcai Postás Otthonban – a mai Benczúr Házban – 8500 kötetes könyvtárat alapítottak. A második világháború után ebben az épületben jött létre a Postások Szabad Szakszervezete, amely 1946 januárjáig egybegyűjtötte és leltárba vette a megszűnt kari egyesületek gazdátlan könyveit, majd elvégezte azok „ideológiai megtisztítását”. A több mint 10 000 kötetből nem egészen 3000 kötetet selejteztek ki ilyen alapon. Ezután láttak hozzá a postás könyvtári hálózat megszervezéséhez. A nagyobb létszámú munkahelyeken önálló, a kisebbeken letéti könyvtárak létesültek. Ezek munkáját a Postás Szakszervezet Központi Könyvtára irányította. 1947ben levelező könyvtár, 1949-ben mozgó könyvtárautó bővítette a könyvtári szolgáltatásokat. 1956-ban létrejöttek a megyei szakszervezeti könyvtárak, amelyek átvették a vidéki postai munkahelyek ellátását is, így 1957-től 1993-ig a Központi Könyvtár tevékenysége a fővárosra korlátozódott. 1994-től több megyei szakszervezeti könyvtár megszűnt, így a Központi Könyvtár újból kiterjesztette szolgáltatásait az egész ország területére. Jelenlegi hálózatába budapesti és vidéki munkahelyek és üdülők tartoznak, valamint a Postás Művelődési Központban működő nyilvános Klubkönyvtár. Könyvállománya 83 000 kötet volt, ebből a Klubkönyvtárban kb. 10 000 kötetet helyeztek el. A Klubkönyvtár a hét 5 napján fogadta az olvasókat. Lehetőség volt nyelvtanulásra, helyben olvasásra, kölcsönzésre, internethasználatra, hozzáférése volt a Nemzeti Audiovizuális Archívumhoz is. A többi könyvtár természeténél fogva zártkörű volt, ide azonban mindenkit szeretettel vártak.

A Központi Könyvtár átélt rendszerváltozásokat, számtalan munkahelyi és könyvtári átszervezést. Egymást követő vezetői (Demeter Miklós, Gergely József, Bencze József, Kuklis István, Takács Miklós, Szamosi Ferenc, Albertini Béláné, Gurai Ferencné, Krakk József, Keömley Eszter) és természetesen mindenkori munkatársaik elkötelezett hívei voltak a postás hagyományok ápolásának és az értékes állomány gyarapításának.

Klubkönyvtár a Benczúr utcában

A Postás Művelődési Központ megszüntetése 2002 táján veszélybe került mindaz az érték, amely az intézmény falai között felhalmozódott. Amíg az alapítók évről évre biztosították az intézmény működéséhez szükséges feltételeket, nem derült ki, hogy milyen buktatókkal is kell számolni. A gond akkor következett be, amikor a vállalatok gazdasági helyzete megváltozott. 2002-ben a MATÁV Nyrt. jelentette be, hogy az alapítványt (47,5 arányban) a továbbiakban nem támogatja, majd 2003-ban az Antenna Hungária Zrt. követte multinacionális társát (5 %-os arányban). Ennek ellenére – noha a támogatottság több mint 50 %-kal megcsappant – a fent említett tevékenységeket továbbra is folytatni lehetett az immár erősen megszigorított intézkedések mellett. A Magyar Posta Zrt. 2003-2006 között próbálta szerényen segíteni a ház működését, de eljött az az idő és az a vezetés, amelyik egyértelműen eldöntötte, hogy a Házat – amelyre már jelentkező is volt – eladja. 2007 végén az alapítvány kuratóriuma kénytelen volt úgy dönteni, hogy tőkehiány miatt fel kell számolni ezt a nagyhírű intézményt. Az akkori vezetésnek sikerült a zeneiskola alapfokú képzését elhelyezni a VI. kerületi Tóth Aladár zeneiskolánál, a középfokú képzést pedig a Bartók Béla konzervatórium vette át. Így a több mint 300 diák és tanáraik nem maradtak fedél nélkül. S ha beszélhetünk a sok negatív történés mellett pozitívumokról is, meg kell említeni, hogy a változás sok zeneiskolai tanár pályájában előrelépést hozott. Többen tanárai lettek a Zeneművészeti Egyetem jazztanszakának.

Ugyanakkor fel kellett számolni a letéti könyvtárakat, de a könyvtár teljes állományát sikerült átadni a Magyar Írók Szövetségének, és ez által a könyvtárosaink is feladathoz, munkához jutottak. Sajnos a közművelődésben dolgozó munkatársak elhelyezését nem sikerült megoldani. 2008 augusztusától 2009. május 28-ig egy év állt rendelkezésre a berendezési tárgyak és a technikai eszközök felszámolására. 2009. május 28-án végleg bezárta kapuit a Benczúr Ház, a volt Postás Művelődési Központ.

A Postás Múzeumi és Művelődési Alapítvány megszületése És innen egy újabb sikertörténet indulásáról is beszélhetünk. Egy-két harcos szószóló, egy-két bátor, elkötelezett ember folytatta tovább a harcot, hogy megmentse ezt a patinás épületet és ezt a nagyhírű kulturális központot. Ez sikerült, és ez a csendes tiltakozás értő fülekre talált. 2010 májusában a választások után a Magyar Posta Zrt. élére kinevezésre került új vezérkar már szíve ügyének tartotta, hogy a ház 52,5 százaléknyi tulajdonrészét megvásárolja a másik két tulajdonostól, és elfogadva Szilágyi Maya koncepcióját, olyan átalakítást végeztek a házban, amely lehetőséget adott arra, hogy a Postamúzeum végre – hosszú hányódtatás után – végső helyére kerüljön. (Az intézmény II. emeletén kapott helyet a múzeum, az alagsorban – a volt Benczúr Klub helyén – pedig a dokumentumtár.) Az intézmény 2012. október 9-én, a postai világnapon nyitotta meg kapuit ismét a nagyközönség előtt. Az új alapítvány, a Postás Múzeumi és Művelődési Alapítvány – melyet természetesen a Magyar Posta Zrt. hozott létre – célkitűzése teljes mértékben figyelembe veszi a múlt kulturális tevékenységének értékes hagyományait, feladata kiegészül azzal, hogy nemcsak a Postamúzeumot és annak országos kiállítóhelyeit, hanem a Bélyegmúzeumot is irányítja. Továbbra is szervez kulturális eseményeket, rendezvényeket. Falain belül kihasználja a szalonok, illetve a szabadtéri színpad adta lehetőségeket. Elkötelezetten szem előtt tartja a postás társadalom igényét, de csatlakozni kíván Budapest kulturális közéletéhez is, hiszen ez az intézmény, a Benczúr Postamúzeum Ház mindenki számára nyitva áll.

Az első évad jelentős eseményei közé tartozott a Benczúr szabadegyetem, amely a magyar néprajz és a magyar művészettörténet értékeivel foglalkozott; jazzkórusok találkozójára kaptak meghívást azok az énekkarok, amelyek korábban az Erkel Ferenc Zeneiskolában indultak, és pályájuk azóta is töretlen, illetve azok az énekesek, akik ezekben a kórusokban indították zenei karrierjüket. A Benczúr kert nyári rendezvényei között mutatkozott be a Rock Színház a Teréz anya és a Bors őrmester című rockoperákkal, de vendég volt a Benkó Dixieland és Orosz Zoltán harmonikaművész is. Az intézményünk népszerű a komolyzenét keresők körében, egyre több kamarazenekar és hangszeres szólista tartja koncertjeit a ház Dísztermében. Ismét kezdenek meghonosodni a jazzkoncertek, és a különböző zenei műfajok határain mozgó zenei programok. A Galéria havonta, hathetente fogad új kiállítót, kiállítói csoportot. Ismét rendszeresek az életmódjavító programok és a gyermekműsorok is. A Postamúzeum befogadásával ugyan csökkent a rendezvények, tanfolyamok számára rendelkezésre álló tér, de továbbra is cél a főváros nagyközönsége számára igényes és sokrétű programkínálat összeállítása. Bízunk abban – mint ahogy azt 1931-ben dr. Szalay Gábor írta –, hogy ez a ház (ismét) „...a béke, a szeretet és az egyetértés tanyája,... s a jövő oly szép legyen, mint azt reméljük!”

Források: – A Benczúr- A Postás Művelődési Központ története 1896-1996, Budapest 1996, Kiadó: Postai és Távközlési és Művelődési Alapítvány Postás Művelődési Központja és a Matáv Rt. – A Budapesti Művelődési Központ 1981-1987- ben készült szakfelügyeleti jegyzőkönyvei

Farkas Zsolt – Szakmáry Dalma

Kultúra és közművelődés Újbudán – a XI. kerületi közösségi házak története A XI. kerület közművelődéséről röviden Újbuda Budapest XI. kerülete, Budapest „Nyugati Kapujának” is nevezik. A főváros egyik legnagyobb kiterjedésű, mintegy 33,5 km2 nagyságú városrésze, lakóinak száma 145.000 fő. Ezeknek az adatoknak az alapján az ország „5. legnagyobb városának” is mondják. A pesti kerületek kialakulásával összehasonlítva viszonylag „fiatalnak” mondható, mert Pest és Buda egyesítését követő városfejlesztési döntések után épült ki. Az „Újbuda” összefoglaló nevet 2005-ben kapta, mert hivatalosan 21 városrészből áll. Több földrajzi egységet – többek között – a Sashegyet, a Gellérthegyet, a legkorábban benépesült Szentimrevárost, az 1950-ben hozzácsatolt Albertfalvát és Kelenvölgyet, illetve a később épült lakótelepeket is magába foglalja. Ez a széttagoltság a mai közművelődési intézményhálózat kialakulását is meghatározta. Újbuda a „legnagyobb egyetemi város is” Magyarországon. A Műszaki Egyetem oktatói közül sokan itt telepedtek le a mai Bartók Béla úton és a Gellért-hegyi villákban. Mindemellett a környék szellemi életének meghatározója lett a képzőművészet (Rippl-Rónai, Czóbel, Iványi-Grünwald stb.), és rányomta bélyegét a kor irodalmikávéházi szereplőinek (Karinthyak, Kosztolányi, Móricz Zsigmond stb.) hatása is. Buda első közkönyvtára a Karinthy Frigyes úton volt. Ez a könyvtár az akkori Verpeléti úton már 1919-től 1943-ig a Budai Könyvtár Egyesület jogutódjaként működött. (A háború után visszaköltözött eredeti helyére a Budai Vigadóba.) 1965-től már a Szabó Ervin Könyvtár 6. sz. közkönyvtáraként indult újra, s azóta folyamatosan szolgálja a kerület lakosságát. Uray Béla népművelő-könyvtáros és munkatársai fontosnak tartották a hagyományteremtő irodalmi élet beindítását. Az 1960-as években a legnagyobb forgalommal büszkélkedő könyvtár vetélkedőket, kiállításokat szervezett, kapcsolatot tartott fenn az iskolákkal és az üzemi könyvtárakkal. A XI. Kerületi Tanács Népművelési Csoportja is színesítette a városrész kulturális kínálatát. 1965-ben Szűcs Lászlóné kezdeményezésére beindította a Budai

Parkszínpad mellett lévő Park Irodalmi Presszó-t, melynek látogatottsága minden várakozást felülmúlt. Kezdetben szokatlan volt az éttermi környezet, de a dekoratív helyszín, az írók és az előadóművészek személyes jelenléte alkalmasnak bizonyult a megfelelő hangulat kialakítására. A Népművelési Csoport A Budai Parkszínpad fénykorában nyáron, a Budai Parkszínpad előtt különböző rendezvényeket szervezett, melyet egy idő után un. „Telephelynélküli Klubnak” neveztek el, és 1977-ben átkerült a Bartók’ 32 Galériába. 1969-ben Öveges József irányításával a Zsombolyai utca 2-4-ben kezdte el munkáját a TIT Stúdió, melynek jelentős szerepe lett a természettudományos ismeretek terjesztésében. Az 1960-as, 70-es években a fiatalok szórakozásának legfőbb színterei az üzemi ifjúsági klubok voltak, melyek több helyen befogadták a környék lakóit is. A legnagyobbak a VSZM, az Április 4. Gépgyár, a Magyar Kábel, a Gamma stb. klubjai a kerületben is jelentős szerepet töltöttek be, gyakran helyet adtak a TIT ismeretterjesztő előadásainak is. A kerület első művelődési háza az 1950-ben épült Fővárosi Művelődési Ház (FMH) volt. Elődintézményét, a Pamutkolor Dallos Ida Művelődési Házat 1959-ben a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) vette át, majd 1962-től ide tartozott a Fővárosi Népművelési Tanácsadó is. 1979-ben, a Budapesti Művelődési Központ (BMK) indulása után, a két intézmény között feladatmegosztásra került sor: Az FMH, akkori nevén Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Háza (SZFMH), a szakszervezeti művelődési házak vezető intézményévé vált. Ezt a funkcióját – megváltozott formában ugyan – de a rendszerváltozás után is megtartotta, amikor a fennmaradt szakszervezeti intézmények ernyőszervezetének, a TEMI-nek (Területi Művelődési Intézmények) lett a székhelye. Igazgatója, Urbán Gyula a kezdetektől, 1979–től 2006ban bekövetkezett haláláig szolgálta ennek az intézményhálózatnak az ügyét. 1979 nyarán nyitott a BMK. Az eredetileg Kelenföldi Klubkönyvtárnak épült művelődési ház végül is a főváros fenntartásában kezdte el működését Budapesti Művelődési Központ (Etele út 55. sz.) néven. Első főigazgatója Tarján Béláné volt, aki kerületi lakosként is szívén viselte a helyi közművelődés fejlesztését is. Ezért az FMH-ból átkerült módszertani munka és a fenntartó leadott jogköre alapján végzett fővárosi közművelődési szakfelügyelet mellett a kerületi kulturális közmű-

velődési igények kielégítésére is hangsúlyt helyezett. Létrejött egy külön szervezeti egység, az un. Kerületi Csoport, melyet Kiss Benedekné irányított. Az épületben a FSZEK kelenföldi egysége is helyet kapott, fontos volt ez azért is, mert külön gyerekkönyvtári része az elmúlt évtizedek során jelentős szerepet töltött be a lakótelepi iskolák olvasási szokásainak kialakításában. Az 1970-es évek második felében, a lakótelepek kialakulását követően a kerület irányításában új közművelődési fejlesztési koncepció született meg. Az állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) az egyre növekvő lakosságú városrészekben meg akart erősödni, ezért olyan határozatot hozott, hogy a mivel a benépesült városrészekben nincs művelődési színtér, ezért a lakótelepekkel együtt épülő pártházak „nyíljanak meg”, hiszen amúgy is csak a hét bizonyos délutánjain voltak kihasználva. (Ebben az időben jelentős szerepet vállaltak fel az iskolák is, a „nyitott iskola mozgalom” keretében a lakosságot beengedték a tornatermeikbe, és az előcsarnokaikban szervezett hétvégi kulturális eseményeikre.) A közösségi házakban az MSZMP, a Vöröskereszt, a Hazafias Népfront helyi szervezetei mellett tehát helyet kaptak a különböző kulturális rendezvények, közösségi programok, lakóhelyi egyesületek, nyugdíjas klubok. Az 1980-as évektől kezdték el működésüket ilyen módon a közösségi házak. Ettől kezdve a névhasználat is elterjedt az országban, elsősorban a községek és a nagyvárosi lakótelepek kisebb művelődési házait hívják így. A közművelődési szakemberek foglakoztatása először a Népművelési Csoporthoz, később a létszám és az intézmények számának növekedésével létrejött XI. Kerületi Közművelődési Intézmények Igazgatóságához tartozott (Ez az időszak 1982-1988-ig tartott, az igazgató Monostori Károly volt). Ez elsősorban egy gazdasági szervezet volt, a közösségi házak megtarthatták szakmai önállóságukat. Idővel az Igazgatóság a kerületi média központja is lett, ide tartozott a XI. Kerületi Híradó, a Gazdagréti Közösségi TV, majd a kerületi rádió szerkesztősége is. A népművelők idővel közösen szervezték a kerületi nagyrendezvényeket a Kamaraerdei Ifjúsági Parkban, a Bikás dombon és a Feneketlentó partján, alkalmanként a Budai Parkszínpadon. Az Igazgatóság megszűnését követően a közösségi házak gazdaságilag is és szakmailag is önállóak lettek. Majd 1999. december 31-ével – az akkori önkormányzat – mint költségvetési intézGyermeknap Kelenföldön (80-as évek)

ményt megszüntette a Lágymányosi Közösségi Házat, a VSZM Közösségi Házat és a Kamaraerdei Ifjúsági Parkot. Ezeket a létesítményeket egyesületeknek, magánvállalkozásnak adta bérbe az eredeti közművelődési-kulturális funkciók kizárólagos megtartásával. A többi közösségi ház a gazdasági környezetnek és a fenntartó döntésének megfelelően változtatta gazdasági és szakmai önállóságát, mígnem 2011. július 1-ével megalakult az Újbudai Kulturális Intézet, amely jogutódintézményként magába olvasztotta az önkormányzati fenntartású közösségi házakat és kiállító helyeket. Ez az újra egységes központi szervezet a következő évtől gazdaságilag is önállóan folytatta működését.

Önkormányzati intézmények A bemutatás során először az önkormányzat által fenntartott intézmények történetét ismertetjük, majd rátérünk az egyéb fenntartásban működő létesítményekre is, amelyek közül a Budapesti Művelődési Központ és a Fővárosi Művelődési Ház már részletesen is bemutatkozott e sorozat régebbi köteteiben1.

Megszűnt, átalakult intézmények Kamaraerdei Ifjúsági Park 1112 Budapest, Kamaraerdei út 12-14. A Kamaraerdei Ifjúsági Parkot (KIP) 1983. szeptember 29-én adták át. Igazgatója a nyitástól 1999. december 31-ig (a költségvetési intézményi lét megszűnéséig) Szalóky Károly. A park mintegy 5 hektáros bekerített területen helyezkedik el; a bejáratnál található a központi épület, az irodákkal, foglalkoztatókkal, étteremmel és konyhával, valamint az egyéb kiszolgáló helyiségekkel. A parkban két szabadtéri medence, több száz fős programok lebonyolítására alkalmas nagysátor és sportpályák vannak. Az intézménynek az alapkoncepció szerint amellett, hogy biztosította a XI. kerületi általános iskolások nyári napközis táboroztatását, úttörő és szabadidős tevékenységeket is nyújtania kellett. Kezdetben a tevékenységszerkezet tükrözte az elvárást, 1

Módszertári füzetek/ különszám A közművelődés házai Budapesten 1. köt. Drucker Tibor: A Fővárosi Művelődési Ház története 2002 BMK, A közművelődés házai Budapesten 5. köt. Slézia Gabriella: A Budapesti Művelődési Központ 2008. BMK.

amelyet az „úttörő és ifjúsági ház” besorolás megkövetelt. Szeptembertől májusig szakköröket, tanfolyamokat indítottak, művelődési közösségeket fogadtak be. Azonban ezek a tevékenységek egyik évben sem bizonyultak hosszú életűnek, gyakorlatilag a tél végére ezek a csoportok működésképtelenné váltak. Be kellett látni, hogy a létesítmény adta lehetőségek, a városszéli elhelyezkedés és a rossz közlekedés behatárolják az ésszerű működtetés kereteit. Tudomásul kellett venni, hogy a tavasztól őszig tartó időszakra kell koncentrálni a programkínálatot, mikor is a természet közelsége, az úszómedencék, a sportpályák és a füves park eleve idevonzza a közönséget. Az intézmény hétvégeken – a napközis táborok mellett – lakossági strandként üzemelt. Hétköznapokon pedig a táborzárás után úszótanfolyamokat szerveztek. 1986tól saját ötletekből megvalósuló közművelődési nagyrendezvényeket is felvállaltak, mint a Vigadalom, az ARTtér és az Országos Bolhapiac. A Vigadalom egy szerkesztett, egész napos, a magyar és a szomszédos népek folklórjára épülő program volt, míg az ARTtér a különböző művészeti szakközépiskolák bemutatkozására nyújtott lehetőséget. A 90-es években a nagyrendez- A nagymedence, háttérben a rendezvénysátor vények sorában előtérbe kerültek a teljes szolgáltatást nyújtó bérbeadások, azaz egy-egy cég reklámtevékenységéhez tartozó programok (pl. Skála majálisok, Libero napok, Stollwerk Csokoládéország). A park ezen rendezvényekhez nem csupán a helyszínt biztosította, hanem a rendezvény programját az igényeknek megfelelően az intézmény közművelődési szakemberei állították össze. A sportprogramok közül említést érdemel a Húsvéti Nyúlfutás, a Caola Családi Olimpia vagy a Vízügyi Dolgozók Sportnapjai. A központi épület téli hasznosítására először egy motel üzemeltetésével próbálkoztak, kevés sikerrel, hiszen annak kihasználtsága csak 15-30 % között mozgott. Így nagy örömet jelentett, hogy 1992-ben itt talált otthonra – mint bérlő – a Magyar-British International School, melynek jelenléte az intézmény u.n. holt szezonját is betöltötte, jelentős bevételt biztosítva az intézménynek. Később az iskola Óbudára költözött, de őket követte a Rogers Személyiségközpontú Alapítványi Iskola, napjainkban pedig a Kamaraerdei Kerekerdő Bölcsőde és Óvoda található itt. Az ifjúsági park a kerületben létrejött Közművelődési Intézmények Igazgatóságának centralizáló törekvései ellenére megőrizte gazdasági önállóságát, és a speciá-

lis maradványérdekeltségű gazdálkodás adta vállalkozási lehetőségekből kedvező eredményeket produkálva a 90-es években már három telephelyet is működtetett, az Albertfalvi Közösségi Házat, a Vadászhegy Oktatási Központot, illetve a FaddDombori Pihenőházat; valamint többségi tulajdonosként az Olíva Kft. keretében üzemeltette az intézmény 1000 személyes konyháját. Mint látjuk, az évek során a Kamaraerdei Ifjúsági Park kinőtte a nyári tábor és ifjúsági ház státuszát, s egy több lábon álló, telephelyeket és vállalkozásokat működtető intézménnyé vált. Így a XI. kerületi Önkormányzat egy 1999-es szakértői vizsgálat alapján úgy döntött, hogy megszünteti mint költségvetési intézményt. A KIP 2000. január 1-jétől közhasznú társasági formában üzemelt tovább. Az ekkor még teljesen önkormányzati tulajdonban lévő KIP Kht. működését 2004-ig sorrendben négy ügyvezető igazgató irányította: Soltész Miklós, Kocsondy György, Wertán Zsolt Zoltán és Csik András. Az újonnan létrehozott gazdasági társaság tevékenységében a nyári napközis- és szaktáborok, mint fő tevékenység lebonyolítása mellett igyekezett megtartani, illetve továbbfejleszteni a KIP által addig kialakított sikeres és eredményes közművelődési gyakorlatot: a nagyrendezvények, céges tréningek, konferenciák, fesztiválok és szakmai események koordinálása és szervezése révén. 2004-től a KIP Kht. addig egyedüli tulajdonosa, a XI. kerületi Önkormányzat a közhasznú társaság többségi tulajdoni hányadát magánvállalkozó részére adta el, illetve hosszútávra szóló bérleti szerződésben biztosította a vállalkozó részére a KIP nonprofit gazdasági társaság kizárólagos működtetésének jogát. Napjainkban a Kamaraerdei Ifjúsági Park tevékenysége főképpen oktatási feladatok megvalósítására korlátozódik, amelynek tartalmát a főépület oktatási célú bérbeadása, valamint a XI. kerületi nyári napközis tábornak történő helybiztosítás adja. Lágymányosi Közösségi Ház 1117 Budapest, Kőrösy József utca 17. A Lágymányosi Közösségi Ház 1982 tavaszán nyílt meg, első igazgatója Szalóky Károly volt. A kezdeti pár év nagyon kusza viszonyok között telt, hiszen az épület addig az MSZMP helyi székháza volt. A hétfői nap volt a mozgalmi nap, ekkor csak ők használták a házat, és keddtől vasárnapig zajlottak az LKH és a klubjai által szervezett programok. A kezdetek az akkoriban reformkoncepciónak számító „nyitott ház” elv alapján teltek, amely lényege az a felismerés volt, hogy a város, városrész tele van kreatív emberekkel, akiknek határozott elképzelésük van bizonyos művészeti, közösségi tevékenységekről, csak helyet keresnek azok működtetéshez. Rövid időn belül tömegesen találták meg a házat. A munkatársaknak szinte csak annyi dolguk volt,

hogy a legizgalmasabbakat segítsék az elindulásban. Már a nyitás évének őszén elindultak olyan legendás zenei klubok, mint a GM49, KFT, Budapest Ragtime Band, Európa Kiadó, Kontroll Csoport stb. Szinte ugyanekkor indította el Parov Nikola a Zsarátnok együttessel a főváros akkori legsikeresebb délszláv táncházát. A színvonalra jellemző volt, A Lágymányosi Közösségi Ház hogy ennek a táncháznak a törzstagjai épülete a 80-as évek közepén hamarosan Martenica néven táncegyüttest alapítottak, és 1983-ban megnyerték a „Ki mit tud?”-ot. A magyar táncházat az Ökrös együttes képviselte, hasonló sikerrel. A kezdetektől itt működött hosszú éveken át Dinnyés József daltulajdonos One Man Klubja, felejthetetlen író-költő találkozókkal, irodalmi eseményekkel. Az elképzelések megvalósítását segítette az addigi merev gazdálkodási szisztémán lazító un. speciális maradványérdekeltségi rendszer bevezetése, ami a közművelődési tevékenység folytatásához, a csökkenő támogatások kiegészítéseként segítette megteremteni az anyagi fedezetet. A rugalmasabb gazdálkodás lehetősége így hozta létre sajátos vállalkozásként a ház hangstúdióját, nyomdáját, nyomdai előkészítőjét, amelyek bevételei jelentősen segítették a programok megvalósítását. Hamarosan a főváros egyik legprogresszívebb képzőművészeti műhelye és kiállító tere lett az LKH. Kádár Miklós keramikus, szobrász, művésztanár segítségével az akkori legjobbak vállaltak kiállításokat, happeningeket, performance-kat (pl. Birkás Ákos, Bukta Imre, Bernáth(y) Sándor). Mindezek mellett benépesültek a klubszobák is; volt bábcsoport Granasztói Szilvia vezetésével, Biblia ismereti klub, nyugdíjas klubok, a környékbeli drogos fiatalok szüleinek önsegítő csoportja, olyan segítőkkel, mint Dr. Gerevits József stb. 1984-85-ben a közösségi ház az akkor megnyílt Kamaraerdei Ifjúsági Parkkal volt összevonva, az LKH vezetője egy évig Szakall Judit volt, aki elsősorban az amatőr színjátszást erősítette, ő vezette az akkor fénykorát élő Tükörszín diákszínjátszó csoportot. 1985 végétől a bezárásáig Berek Péter vezette a házat. Kuriózumnak számítottak a – Mandel Róberttel közösen szervezett – templomi koncertek a Kelenföldi Református Templomban, ahol a nagyméretű orgona térhódításáig templomi hangszernek számító hangszereken (cimbalom, trombita, bőgő stb.) szólaltak meg egyházi és világzenei művek, olyan szólistákkal, mint Geiger György, Fábián Márta, Pege Aladár, Höhna Gusztáv, Sebestyén János, Lehotka Gábor…

Szintén Mandel Róberttel kezdődött a világzenei fesztiválok szervezése a Budai Parkszínpadon WOMUFE néven, amelyek akkoriban az ország egyetlen, több ezer főt vonzó világzenei eseményei voltak, a hazai élmezőny mellett olyan világsztárok fellépésével, mint Ravi Shankar, Dead Can Dance, Naná Vasconcelos, Eberhard Weber, Hossam Ramzy stb. Nagysikerű projekt volt a nyári Időutazás tábor Bánkon, az Őrmezei Közösségi Házzal közös szervezésben. Voltak évek, amikor 6-7 turnusban 5-600 gyerek is részt vett nyaranta a táborban! Az utolsó években a „kiöregedett” táborozóknak kamasz tábort is kellett szervezni. A 80-as évek második felétől a házban működött a Hobo Blues Band Klub, és itt klubozott a Bikini, a Barbaro, Török Ádám Mini RC-je, valamint a Tátrai-Török Tandem. A 90-es évek elejétől egyre gyakrabban fogadta be a közösségi ház független színházi társulatok előadásait, elsősorban a XI. kerületben élő, dolgozó alkotóktól. Elősegítette ezt az elhatározást a SZKÉNÉ Színházzal való mind gyakoribb együttműködés. A sikerek és egyre fokozódó igények miatt gondolkodtak el a munkatársak azon, hogy olyan irányba fejlesszék a nagytermet, hogy professzionális, kísérleti, alternatív színházi produkciók fogadására is alkalmassá váljon. Így hamarosan az intézmény lett az otthona több jelentős független színházi társulatnak is, mint pl. Andaxinház, Artus, Tranz Dance, valamint Méhes Csaba, Rókás László, Berger Gyula és Angelus Iván társulatai. Innen egyenes út vezetett a MU Színházi Alapítvány létrehozásához, amely elsősorban a pályázati lehetőségek és támogatások realizálása érdekében jött létre, majd a MU Színház Kulturális Egyesület magalakításához, amely a MU Színház működtetését kapta feladatul. Ezzel a Lágymányosi Közösségi Ház leghangsúlyosabb tevékenysége a színházi műhelymunka lett. Az LKH a 90-es évek végén minden szempontból a csúcson volt, nemzetközi hírnévvel, sok nemzetközi projektben vett részt, a főváros egyik legelismertebb, markáns profillal működő intézménye volt, s nemcsak közösségi-művelődési szempontból. Éppen ezért volt meglepő a XI. kerületi Önkormányzatnak az a döntése, miszerint – a kerület közművelődési intézményhálózatának átszervezése keretében – 1999. december 31-én jogutód nélkül megszüntette a Lágymányosi Közösségi Házat. Öröm az ürömben, hogy a bezárás után a MU Színház használhatja az épületet, bérleti díj fizetése fejében.

VSZM Közösségi Ház 1116 Budapest, Fehérvári út 120. A VSZM Közösségi Ház 1983-ban kezdte el működését a Villamos Szigetelő és Műanyaggyár sporttelepén. A gyár vezetése évtizedek óta körültekintően gondoskodott dolgozóiról, gazdag szakszervezeti könyvtárat, üdülőket, ifjúsági klubot, még strandot is üzemeltetett. A zárt sportcsarnokot szintén a gyár dolgozói használták volna, de a kerület vezetésével megállapodtak abban, hogy kinyitja kapuit Kelenföld-Albertfalva lakói számára is. Az albertfalvi párt- és civil szervezetek ide nem költöztek be, helyüket megtartották a kellemes környezetű Gyékényes utcában. A közösségi ház kettős fenntartásban kezdte meg működését. A közüzemi díjakat és a dolgozókat először a gyár fizette, a programokra a XI. Kerületi Tanács biztosított anyagi fedezetet. A gyár idővel kihátrált az üzemeltetésből, és a 80-es évek végére teljesen a Közművelődési Intézmények Igazgatóságához került át a fenntartás. A VSZM Közösségi Ház vezetője a kezdetektől Nagy István Sándor, aki eredetileg a gyár dolgozója volt, és szervezőmunkáját a helyi ifjúsági klubban kezdte meg. Mindvégig a „nyitott ház elvet” vallotta, így a tágas előtérbe, majd idővel a szépen kialakított kertbe bárki betérhetett. A VSZM adottságai teljesen eltértek a többi közösségi házétól. Elsősorban nagyméretű sportA volt VSZM Közösségi Ház Andor csarnoka, a hozzá kapcsolódó utca felé néző homlokzata öltözők és a kisebb kondicionáló termek voltak azok, amelyek akkoriban a hiányzó sportolási lehetőségeket pótolták. A VSZM sportegyesületein kívül a környék iskolái kaptak délelőtt lehetőséget a nagytermi tornaórákra, illetve különböző versenyek lebonyolítására. Az udvaron szintén lehetőség volt a labdajátékok szervezésére, később itt alapozták meg a fővárosi gördeszkázás további sikerét. A legfontosabb partnerként elsőként és hosszú távra a Budai XI. SE jelentkezett a karatéval, a ritmikus sportgimnasztikával, majd később a kispályás labdarúgással. Így került sor, közös szervezésben, 1990-ben a nagysikerű művészi torna találkozóra is, melyen kettészakadt a ritmikus sportgimnasztika. A konditermekben váltakozóan próbáltak néptánccsoportok, működtek különböző kiscsoportok, a baba-mama torna stb.

A VSZM híres volt az új kezdeményezéseiről: a különböző japán és távol-keleti önvédelmi sportok itt hódítottak elsőként Budapesten. De lehetőség volt különböző nagy létszámú kulturális rendezvény megtartására is, mint pl. a VICUS XI. Közalapítvány és az Önkormányzat Jótékonysági Karácsonyai, Idősek Napja rendezvényei. Szívesen látogatták a kerületi kisebbségi önkormányzatok, itt szervezték először a Cigány Kisebbségi Önkormányzat fehér asztalos báljait és a lengyelek „András Napi Bálját” is. A VSZM úttörőnek számított a számítógépes tanfolyamok bevezetésében is. Itt indultak el az első – kerületi üzemek által adományozott – Commodore gépeken a különböző korosztályi tanfolyamok. Az intézmény délelőtti szabad kapacitását jól hasznosította, amikor próbatermet alakított ki, és lehetőséget nyújtott különböző együtteseknek. Több éven át itt próbált az Első Emelet, az R-GO, az Edda, Zorán stb. Sokszor a bérleti díjat műsoros rendezvényeken „játszották” le. 1992-től egyre gyakoribbak lettek az előtérben a képzőművészeti kiállítások: a Dunap-Art Művészeti társaság tárlatai, majd Péli Tamás, Szentandrássy István roma származású művészek kiállításai stb. A VSZM közművelődési dolgozói nagy hangsúlyt fektettek a gyerekek foglalkoztatására. A délelőtti baba-mama klubokat később különböző kézműves foglalkozások követték, majd ebből nőttek ki a sikeres nyári napközis táborok. Közkedveltek voltak az un. Kék Rózsa Táborok, majd kapcsolódtak a SZÜNI-DÖDÖ budapesti helyszíneihez is. Az intézményt – az akkori önkormányzat – mint költségvetési intézményt 1999ben megszüntette. Később bérbe-, majd eladta. Ma egy alapjaiban ugyanolyan méretű, de többemeletes épület és sportlétesítmény áll a régi VSZM helyén.

Napjainkig működő közösségi házak Őrmezei Közösségi Ház 1112 Budapest, Cirmos utca 8. Az Őrmezei Közösségi Ház a kerület első közösségi házaként épült 1979-ben, hogy az új lakótelepen élők közösségi, kulturális, információs, szórakozási és mozgásigényét szolgálja. 1980-ban még bizonytalan státusszal indult, majd a XI. kerületi Tanács Művelődési Osztályának fenntartásában üzemelt, 1981-től pedig már saját költségvetéssel működött. A 80-as évek folyamán a többi közösségi ház, a Bartók 32 Galéria és a Kamaraerdei Ifjúsági Park belépése során szerveződött a XI. kerületi Közművelődési Intézmények Igazgatósága, mely intézmény fennállása alatt az Őrmezei Közösségi Ház részben önálló művelődési házként funkcionált.

Első vezetője Jánoska László volt. 1983-tól 1998-ig Jellinek János, 1999-ben Külföldi Dorina megbízott igazgatóként, 2000 és 2006 között Hegedüs Ágnes, 2006-tól a 2011-es összevonásig pedig Preisinger Éva volt az igazgató, aki ma a jogutód intézményt, az Újbudai Kulturális Intézetet is vezeti. Kezdetekben a házban működött a lakóterületi Magyar SzoMoldvai táncház cialista Munkáspárt (MSZMP) szervezet és a helyi Hazafias Népfront is. Az épület 150 m2-es színházterme kezdettől fogva lehetőséget biztosított egy viszonylag nagy létszámú közönség befogadására, versenyek, vetélkedők, kiállítások, börzék, zenés rendezvények, nagyobb összejövetelek lebonyolítására. A nyolcvanas években hagyományosnak mondható szakkörös, klubos, szórakoztató profil volt jellemző a közösségi házra. Már 1981-től elindult Bélavári Panni mozgásiskolája, amely a kitűnő táncpedagógus, koreográfus vezetésével, több mint húsz éven át minőségi gyermek balett-képzést valósított meg. A képzés színvonalát jellemzi, hogy a tanítványok között több későbbi táncos, színész, koreográfus is található, valamint Felméri Lili balettművész is itt szerezte az alapképzettségét. Néhány éves szünet után Bélavári Balettiskola néven, napjainkban ismét folyik az oktatás. A kis befogadóképességű intézményben jazz, rock koncertek (pl. Első Emelet) bonyolódtak, hosszú évekig disco szolgálta a lakótelepi fiatalokat. Lakótelepi szabadtéri rendezvényekre is sor került. A Szabó Ervin Könyvtár fiókkönyvtára, képzőművészeti mini-galéria (Kollőr Galéria), valamint body building szoba is működött a házban. 1983-tól adott helyet az ŐKH alternatív mozgásszínházi műhelymunkának. Több mint húsz éven át a Rókás László koreográfus által vezetett különböző formációk otthona volt az intézmény. A legkiforrottabb produkció „Sofa Trio” néven nemzetközi sike- Bélavári Anna „Pro Cultura reket is elért. A kerületben több közösségi házban Budapest XI. kerület” is zajló művészeti műhelymunka kapcsolódott össze díjas táncpedagógus

akkor, amikor a Trans Dance, a Sofa Trio, és még több csoport megalakította a MU Színház Egyesületet, amelynek játszóhelye a Lágymányosi Közösségi Ház lett, de a csoportok továbbra is a kisebb közösségi házakban végezték a műhelymunkát. A nyolcvanas évek második felétől bekapcsolódott az ŐKH a számítástechnika első botladozó lépéseibe, először ZX81-es, később Commodore 64 gépekkel már tanfolyamok szervezésére is sor került. Később, a PC megjelenése után, máig számítógépes bázis kialakítása, tanfolyamok sora, majd az internethasználat elterjesztése volt a közösségi ház egyik fontos tevékenysége. Az Őrmezei Közösségi Ház a XI. kerületi Közművelődési Intézmények Igazgatósága megszűnése után önálló intézményként dolgozott tovább. A lakótelepi közművelődés szinte minden formáját alkalmazta, valamint az ifjúsági, nyugdíjas klubok, a lakóterületi civil szervezetek otthona, segítője. Szórakoztató rendezvények, jazz, népzenei koncertek, táncházak, táncoktatás, filmklubok sora valósult meg a házban. A 90-es évek elején a lapos tetejű épület nyeregtetőt kapott, és belsőépítészeti tervek alapján a belső terei is megújultak. Ekkor kapta meg az épület korszerűbb külső és belső arculatát. Az ŐKH 1990-ben a többi kerületi közösségi házat bevonva elindította az „Időutazás” című gyermektábor sorozatát a festői Bánk elárvult megyei úttörőtáborában. 1990 nyarán az öt XI. kerületi közösségi ház szervezésében indult az „Időutazás” tábor. 1991-től pedig a lágymányosi és őrmezei közösségi házak közös „csapatai” kiforrott együttműködésével teljesedett ki a „folyamat”. 1999 nyaráig, tíz szezonon át, több turnusban körülbelül 3000 gyerek nyolc napos, komplex táborozását szervezték meg. Az „Időutazás” naponta más történelmi kor keretjátékát jelentette, amely a kor jellegzetes történetei, mondái, jelmezei, fegyverei, kézműves tárgyai segítségével igyekezett „elvarázsolni” a résztvevőket. A két közösségi ház (a lágymányosi és az őrmezei) üzemeltette, a saját szervezésű turnusokon kívüli időszakokban is a tábort, mint szerződött „vállalkozó” intézmények. Az Őrmezei Közösségi Ház kezdeményezésére – a Budapesti Népművelők Egyesülete és a Budapesti Művelődési Központ – elhatározta, hogy 1995 márciusában megrendezi a táboroztató szervezetek és intézmények konferenciáját. A kezdeményezéshez a Magyar Garabonciás Szövetség is csatlakozott. Elsődleges cél volt, hogy feltérképezzék azt a helyzetet, melybe a gyermek és ifjúsági táborozás, táboroztatás került a rendszerváltozás után. Fel akarták mérni, hogy 1995-ben milyen anyagi és egyéb feltételek között lehet a korábbi tevékenységet úgy folytatni, hogy az az adott korszaknak megfelelő legyen. Leghamarabb arra kívántak választ kapni, hogy milyen egyesületek, szervezetek, intézmények munkálkodnak e területen még és hogyan lehetne őket koordinálni, segíteni.

A program börze-részében minden olyan adható és kapható volt, ami a táborlakók ellátását és foglalkoztatását szolgálja. A jelenlévők tanácsadásokat, szolgáltatásokat, műsorokat és játszóprogramokat vettek igénybe, illetve rendelhettek meg táborozásaikhoz. Mód volt arra is, hogy a résztvevők tapasztalataikat (szekciók) és referencia-anyagaikat kicserélhessék egymással. A konferenciára meghívták a Művelődési és Közoktatási Minisztériumot, a táboroztatással foglalkozó civil szervezeteket, a Magyar Népművelők Egyesületét, a Magyar Művelődési Intézetet, valamint az Országos Testnevelési és Sporthivatalt. Ezen kívül segítő szervezőik voltak a megyei művelődési központok, a fővárosi és megyei pedagógiai központok, a budapesti és Pest megyei művelődési házak, a kerületi önkormányzatok, a megyei Ifjúsági Információs Irodák, valamint a lakossági és diáksport szervezetek. A konferenciáról született egy 6000 példányban megjelenő kiadvány is az Őrmezei Közösségi Ház kiadásában, amely minden iskolába és táborszervezőhöz térítésmentesen eljutott. A kötetben szereplő adatbázis számítógépen is elérhető volt2. 1992-től 1996-ig itt működött az Eklektika Klub, amely fő feladatának tekintette, hogy bemutatkozási lehetőséget teremtsen pályakezdő művészeknek. Így kiállításokat és Eklektika Esteket szerveztek a számukra, illetve egy lapot is kiadtak. Ezeken az estéken a közösségi ház összes helyiségében párhuzamosan zajlottak a programok (koncert, performance, felolvasó est stb.), és ez így volt szó szerint, mert még az is előfordult, hogy a gyanútlan vendég a mellékhelyiségbe benyitva egy unplugged koncert kellős közepén találta magát. A házban talált otthonra 1992-ben az Őrmezői Morus Szent Tamás Egyesület. Makrainé Tóth Rita elnök vezetésével az egyesület mind a mai napig vasárnaponként szentmisét tart a nagyteremben. Az egyesület a lakótelep közösségi- és hitéletében is jelentős szervezési feladatokat lát el, évek óta részt vesz az Őrmező Ünnepe rendezvényen, vagy a szintén az Őrmezei Közösségi Ház által koordinált, a Költészet Napjához kapcsolódó, a Költők Parkjában – Vilt Tibor szorászművész Órájánál – rendezett évenkénti Versmaratonon. Az Őrmezei Közösségi Ház mai működése és vállalásai követik a sokszínű és gazdag múltat: erőteljes hangsúlyt fektet az emberi kreativitás aktivizálására, a sikerélmény elérhetőségének lehetőségét kínálva minden korosztály számára, pl. a táncművészet, az ipar- és képzőművészet, a gyermek- és szenior színházművészet, a számítógépes oktatás terén. A látszólagos eklektikus zűrzavarban egy fontos rendező 2 A rendezvény további sorsa úgy alakult, hogy a következő évben még a BMK és az ÖKH volt a rendezője, de a vidéki

résztvevők szállásigényét e két ház feltételrendszere okán nem tudta megoldani, így átadta a TOK megrendezésének jogát a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Tábornak. Zánka még néhány éven át gondozta a programot, de mind a táboroztatók, mind az igénybevevők köre egyre inkább átalakult, s végül okafogyottá vált a rendezvény.

elv következetesen működik: az emberi önmegvalósítás számára nyitott tér biztosítása. Az életkorból és az érdeklődési körből adódik az a sokrétű tevékenységstruktúra, mely jellemzi az Őrmezei Közösségi Házat. A 2000-es év jelentős volt az intézmény életében, hiszen ebben az évben a Képviselő Testület összevonta a közösségi házak gazdálkodását (2001-ben két esztendőre a Bartók Galériát és a Karinthy Szalont is ide csatolták), meghagyva a szakmai önállóságot. Az Őrmezei Közösségi Ház kapta a feladatot, hogy a gazdasági feltételeket biztosítsa ahhoz, hogy a többi közművelődési színtér zavartalanul működhessen. Ez többletmunkát és felelősséget is jelentett, hiszen itt zajlott a könyvelés, belső ellenőrzés, költségvetés tervezés, beszámolás. Ugyancsak 2000-ben egy egyedi kezdeményezéssel csatlakozott az Őrmezei Közösségi Ház a XI. Kerület Napjához egy futóversennyel Őrmező és Kelenvölgy között, mely a Városrészek Közötti Futás elnevezést kapta. Az első igazgatónak (Jellinek János) köszönhetően az intézmény a Teleház Szövetség tagja lett. Az intézmény a 2000-es években is aktív részese volt a Szövetségnek, itt tartották évente a szakmai találkozókat és közgyűléseket. A házban működő változatos művészeti és szabadidős, sport és alkotó klubok, tanfolyamok és csoportok közül kiemelendő a Tarka Színpad, mely 2003-as indulása óta itt tartja próbáit és előadásait. A Köllő Miklós vezetésével alkotó színkör igazi kuriózum, hiszen tagjai a nyugdíjas korosztályból kerülnek ki. Az immár egy évtizedes csoport nem csak a helyi kulturális rendezvények állandó szereplője, hanem külföldi venHeltai Jenő: A nagy nő – a Tarka dégszereplések alkalmával komoly Színpad előadásában (2006) sikereket ért el a nemzetközi amatőr előadóművészeti találkozókon, legutóbb 2013-ban a friedrichshafeni Színházi Fesztiválon. Sikerrel játszották többek között Heltai Jenő: A nagy nő, Gianni Orsetti: Nem minden rókából lesz bunda, Bennünk van a kisördög - irodalmi kabaré, Heltai Jenő: Karácsonyi vers című előadásaikat. 2001 óta Commedia 2000 néven diákszínpad is működik a Ház falain belül, a csoport vezetője Preisinger Éva. Az intézménynek a sport és rekreációs tevékenység is erős oldala. 2002-től működik a ping-pong klub, heti két alkalommal, rendszeres házi versenyekkel. Fel-

nőttek és családok járnak ide, elsősorban az esti órákban, amikor vége a többi tanfolyamnak. A helybeliek magukénak érzik ezt a teret, ahol összejöhetnek a téliesebb időszakban is. Ez a klub a közösségfejlesztés jó formájának bizonyult. Az Őrmezei Közösségi Ház évek óta számos nagyrendezvény szervezését tudhatja magáénak. Ide tartozik többek között az Őrmező Ünnepe elnevezésű közösségi program, ahol közös főzés, sportversenyek, kézműves foglalkozások, színpadi produkciók, a házban működő művészeti csoportok bemutatói, játékos vetélkedők és különféle kulturális programok várják az őrmezei családok apraját-nagyját. Ide kapcsolódik az Újbudai Kutyajó Fesztivál is, ahol a kutyák és gazdáik egy jókedvű akadály- és szépségversenyen szerepelhetnek. Az ŐKH kiemelt hangsúlyt fektetett az idősebb korosztály művelődési és megmutatkozási lehetőségeinek bővítésére. Ettől a szándéktól vezetve indította el a 2000-es évek végén Szenior Ki mit tud Fesztiválját, ami azóta is töretlen sikernek örvend, a jelentkezők és a gálaműsorok nézőinek száma évről évre nő. A ház szervezésében, 2009-től az Újbuda Színházjáró 60+-os program keretében, a kerületben élő nyugdíjasok kedvezményes áron juthatnak bérlethez a fővárosi színházak előadásaira. A programot az Önkormányzat mind a mai napig támogatja, így a szervezeti átalakítás után az Újbudai Kulturális Intézet folytathatta az egyedülálló kezdeményezést. A korosztályhoz kapcsolódóan érdemes még kiemelni a Cavinton Néptáncegyüttest és az Újbudai Botladozók Senior Táncházat. 2001 óta a közösségi ház egyik legsikeresebb rendezvénye a Jancsó Adrienne versés prózamondó verseny. A több mint egy évtizede szervezett vetélkedés immáron jelentős hazai szavalóverseny, melyen az első három évben maga Jancsó Adrienne is zsűritagként vett részt. Az Őrmezei Közösségi Ház a kezdetektől fogva szoros együttműködésben működött a helyi oktatási intézményekkel, óvodákkal, iskolákkal, melyek közül kiemelendő a Weiner Leo Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola. A zeneiskolai növendékek hangversenyei számos alkalommal színesítették és gazdagítják a mai napig a közösségi ház rendezvényeit is. A színházterem és a klubszoA Cavinton Néptáncegyüttes bák mellett a ház büszkesége a fellépése Őrmező Ünnepén (2008)

Kő-Tár-Lat Galéria, amely 2006 októberében – Heltai Csaba: A kettézárt falu című fotókiállításával – nyílt meg, azzal a céllal, hogy a különleges atmoszférájú kiállítótérben kortárs fotó, iparművészeti, képzőművészeti alkotók mutathassák be műveiket. A kiállító terem falát burkoló szikladarabok a megkövesedett múlt hangulatát idézik, és az intim térben különleges hangsúlyt kapnak a jelent és a múltat kereső és kutató kortárs művészeti alkotások. 2006 októberében Újbuda Jazz Kedd néven új, hamar népszerűvé váló, rendszeres programot indított a Közösségi Ház a zeneszerető látogatóknak. 2007-ben, nyitva a legifjabb generáció felé, felavatták a ház előterében a Tappancs falat, ahol a Ház kisbaba látogatóinak talplenyomatai láthatóak. 2011-ben a közösségi ház indította útjára az Újbudai Fészek Klubot, ahol kötetlen beszélgetés során a közönség találkozhat a művészeti- és tudományos élet kiemelkedő szereplőivel. Hagyományteremtő céllal egy téli versenyt is hirdettek Újbudai Hóemberépítő Verseny néven. Az Őrmezei Közösségi Ház mögött a Kérő utca 3. szám alatt található az intézményhez tartozó Alkotóház, mely kézműves foglalkozások – kerámia, festő, alkotóművészeti csoportok – mellett a műszaki személyzet műhelyeinek is helyet ad. A ház a 2000-es évek óta nagy hangsúlyt fektet arra, hogy nem pusztán hirdetőtábláikon szerepeltessék műsorukat, hanem minél szélesebb közönséghez juttassák el az őrmezői lakók érdeklődésére számot tartó és őket érintő híreket, történéseket. 2000-ben jelent meg először az Őrmezői Hírek című újság3, mely számot adott a lakótelepen élők életéről és a Házban zajló eseményekről. 2006-ban, megújult formában és tartalomban, Őrmezei Objektív lett a ház saját újságjának neve, amely 2011-ben szűnt meg a többi helyi lappal együtt, mert felváltotta az egész kerületnek szóló kulturális magazin, a KULTI. Kelenvölgyi Közösségi Ház 1116 Budapest, Kardhegy u. 2. Újbuda egyik leghangulatosabb, kertvárosias részének, Kelenvölgynek a beépítése az-1920-as, 30-as években volt a legintenzívebb. Ebben az időszakban, 1926-ban építették a Kelen mozit is, mely évtizedeken keresztül szolgálta a helyieket. 1981-ben, a volt Kelen mozi épületében nyitotta meg a kapuit a Kelenvölgyi Közösségi Ház. Az intézmény a közösségi színtér funkció mellett megtartotta addigi fő feladatát, a mozi profilt is. A KKH újonnan alakult közösségi házként igazi kis találkozóhely volt a városrész fiataljai körében. Első vezetője Fencz Borbála volt, aki az igazgatóság által irányított közművelődési intézmények egyik oszlopos tag3

A 90-es évek közepén a közösségi ház már próbálkozott egy helyi lap elindításával Őrmező néven, amely pénzhiány miatt csak néhány számot ért meg.

jaként már az első években is megtöltötte az épületet látogatókkal, programokkal. Az általa megkezdett munkát Hegedüs Ágnes folytatta 1988-tól 2000-ig. Ennek az időszaknak már az eleje is izgalmas volt, hiszen ekkor volt a rendszerváltás, mely a közösségi ház életét is igencsak megváltoztatta. Az akkor formálódó politikai közéletnek jelentős helyszíne lett az intézmény. Itt alakult meg a helyi MDF szervezet, és sorra jelentek meg más pártok, egyéb civil szervezetek is. Mire az épület felújítása elkezdődött, már sok-sok program és közösség töltötte meg élettel ezt a gyakorlatilag egytermes kis közösségi színteret. Hamar kiderült tehát, hogy a megnövekedett igények miatt nem csak felújításra, de bővítésre is szükség lenne. A felújítás tervezésekor – az akkor még új igazgatónak számító Hegedüs Ágnes elérte, hogy a nagy belmagassággal rendelkező előtér egy újabb szinttel bővüljön. A felújítás után 1983-ban nyitotta meg újra kapuit a közösségi ház azzal a céllal, hogy a helyi társadalom művelődési folyamatainak kiemelt színtere legyen. Ebben az időszakban alakultak és épültek be a közéletbe a városrész kiemelkedő kulturális és közösségi tevékenységei. A bővítés után is még pici házban elképesztően sok tevékenység zajlott megosztozva a kicsi tereken. A festőiskola foglalkozása Volt itt színházterem, klubterem, kávézó, rendelő, pizzéria, videotéka. Ebből az alkotó időszakból származik az autómodell gyűjtők klubja, ill. autómodell kiállítások és börzék, a gyermek színjátszó csoport, a festőiskola, a Vasárnapi Házimuzsika, a zenei tábor, a Rikkancs havi lap, az Augusztus 20-i utcabál, majd később a sportpályán rendezett Sportnap. A rekreáció is szervesen beépült a hagyományosnak mondható közművelődési tevékenységbe: step aerobic, aikido, karate, női gerinctorna, balett kicsiknek, női kondicionáló torna. Jelentős egyénisége volt a háznak Verebics Antal aikidó edző, hiszen nemzedékeket tanított önvédelemre, egészséges életre, fegyelemre. A tevékenységi formák, események mindig a helyi közösség elvárásaira épültek. Az intézmény azóta is folyamatosan kutatja szűkebb környezete (Kelenvölgy és Kamaraerdő) lakóinak kulturális és szabadidős szokásait, igényeit, és igyekszik azokat a lehetőségekhez képest kielégíteni. Az évek során kialakult, de az aktualitások szerint változó tevékenységstruktúrára alapozva rendszeresen új programokkal színesíti kínálatát, törekedve arra, hogy minden korosztályt megszólítson.

A Kelenvölgyi Közösségi Ház 20. születésnapja alkalmából szervezett konferencián a közművelődési szakma neves képviselői is elismerték a ház addigi munkáját. A ház arculatát mindig is meghatározta a magas kulturális értékkel bíró tevékenységek prioritása. A helyi hagyományok ápolása, a civil szervezetek működéséhez a feltételek biztosítása, a nemzetiségi rendezvények szervezése, valamint az újságkiadás mellett, a kezdetek óta hangsúlyos szereppel bír a ház életében a komolyzene, a képzőművészet és a bábművészet. Itt működik a Kelenvölgyi Kamarazenei Stúdió, melynek vezetői a Liszt Ferenc Kamarazenekar szólamvezetője, Várnagy Mihály és Czettner Vera művésztanár. Rendszeresek a Vasárnapi Házimuzsika hangversenyei, melyeken a profi muzsikusok mellett gyakorta bemutatkozási lehetőséget kapnak zenei pályára készülő tehetséges fiatalok, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendékei is. 2005 óta a ház a székhelye az 1934-ben alakult MKM Kelenvölgyi Férfikórusnak, mely napjainkban Újbuda egyetlen férfikara. A közösségi házban a zenetörténet és a kórusirodalom jeles évfordulói alkalmából adott koncertjeik a Liszt emlékkoncert, Kodály emlékkoncert és az Erkel est. Karácsonyi fellépéseik mellett számos meghívásnak tesznek eleget. A több évtizedes magas szintű munka külföldön is ismertté tette a nevüket. 2009-ben, a kórus megalakulásának 75. évfordulójára tartott koncerten például egy norvég kórus (Notoddon Az MKM Kelenvölgyi Férfikórus a Mannssengerforeninig) köszönPartnervárosi Kórustalálkozón 2008-ban tötte őket, de felléptek náluk Marosvásárhelyiek (Musica Humana Női Kamarakórus), angolok (Hepton Singers) is. A kórus alapítója és egyik szervezője a Staféta Férfikórus találkozónak, melynek 2012-ben Kelenvölgy adott otthont. Minden évben teltházat vonz a közösségi ház és a Kelenvölgyi Polgárok Köre által szervezett Újévi koncert. 1998 óta itt működik a Kelenvölgyi Festőiskola. A Barlai László festőművész által vezetett csoport minden évben kétszer, júniusban és decemberben egy-egy kiállítás keretében mutatja be, hogy mennyit fejlődtek tagjaik az előző bemutatkozás óta. A régebbi hallgatók közül páran már egyéni kiállítást is tartottak. Az oktatás kereteit a mai kortárs magyar művészet adja. A tanulást az alapoknál kezdik. Szénnel rajzolnak először, majd folytatják tussal, pasztellal, akrillal, és eljutnak az

olajfestékig. A perspektivikus ábrázolás kereteiben szerkesztést is tanulnak. Belső térben beállított tárgyakról készítenek képeket, így tanulják meg a színek használatát és az ábrázolás technikáját, a fény és árnyékhatásokat. Bár a csoport elnevezése iskola, valójában szakkörként működnek, viszont az is igaz, hogy a képzés mélyebb és sokrétűbb, mint amit általában a szakköri foglalkozás fogalmán értünk. A közösségi ház természetesen rendszeresen profi művészek munkáiból is szervez tárlatot (Gévai Csilla, Prohászka Antal, Dombrádi Horváth Géza), de fontosnak tartja, hogy a helyi amatőrök szintén bemutathassák munkáikat. A bábművészet évek óta markánsan jelen van a ház életében. A 2003 óta minden évben megrendezett, általános iskolásoknak szóló Kelenvölgyi Bábjátékos Találkozókra vidékről, sőt a határon túlról is jönnek bábosok. Nem versenyről van szó, hanem arról, hogy lehetőséget kapjanak a csoportok arra, hogy az adott évi bábversenyek és más fellépések előtt bemutassák „elkészült” darabjaikat, és a munka folytatásához művészeti és pedagógiai támogatást kapjanak. Rendszeresek a bábos kézműves foglalkozások, bábos kiállítások, melyek közül a legnagyobb visszhangot Giovannini Kornél bábművész gyűjteménye aratta. A nyári időszakokban is szervezett a ház bábozással kapcsolatos programokat, tábort, bábjátszóházat. A KKH minden évben szervez nyári táborokat. A legnagyobb hagyománnyal rendelkező tábor a Szarvasi Kamarazenei Tábor, melyre zenei pályára készülő fiatalok járnak, de népszerűek a bábos-, a cserkész-, a néptánc-, a foci és a drámapedagógiai táborok is. A Kelenvölgyi Közösségi Ház mindig is kiemelt feladatának tekintette a hagyományok őrzését és a hagyományteremtést, mint például a szürettel kapcsolatos szokások felelevenítését. A 90-es években indult Szüreti Felvonulás mára már egész napos rendezvénnyé nőtte ki magát Kelenvölgyi Ezerjó néven, mikor is néptánccsoportok és zenekarok váltják egymást a színpadon, miközben a bográcsokban boros étkek főnek, s amíg a felnőttek finom borokat kóstolnak, addig a gyerekek kézműves foglalkozásokon vehetnek részt. Augusztus 20-án Szent István napját ünnepli Kelenvölgy a Kelen SC focipályán. Délelőttönként a Szent István Kupa labdarúgó mérkőzései zajlottak Újbuda és testvérvárosai csapatainak részvételével, a délutáni kulturális programokat és az esti mulatságot a Kelenvölgyi Közösségi Ház szervezte 2010-ig. 2000 szeptemberében a ház falán egy II. világháborús emléktáblát avattak fel, amely megemlékezik Kelenvölgy hősi halottairól és áldozatairól. A táblát minden évben, a Halottak Napján koszorúzzák meg az emlékezők. 2001. januárban nevezték ki a ház igazgatójának Szegedi Györgyöt, aki 2011ig vezette az intézményt. Szegedi az évek folyamán bevált, népszerű programok továbbvitele mellett számos új kezdeményezéssel friss lendületet hozott a közösségi

ház életébe. Ez időszak alatt a közművelődési tevékenység fejlesztése mellett nagy hangsúlyt kapott a közéleti és a helyi művelődéstörténeti kiadványok megjelentetése, megismertetése. A közösségi ház adta ki Kelenvölgy és Kamaraerdő havilapját, a Rikkancsot 1997 és 2011 között. Az újság igen fontos hellyel bírt a kelenvölgyi közösség mindennapjaiban, mert nem csak a közösségi ház programjairól értesülhettek belőle, olvashattak beszámolókat az előző havi rendezvényekről, de napra készen tájékozódhattak a helyi iskola, óvoda, sportklub, polgárok köre, katolikus és református egyház életéről is. A szerkesztőbizottság e mellett gondot fordított arra is, hogy a kelenvölgyieket érintő közérdekű információk és közéleti eseményekkel kapcsolatos hírek is eljussanak az olvasókhoz. Az ingyenes havilap 2011-ben, az Újbudai Kulturális Intézet megalakulásakor szűnt meg, átadva helyét a KULTI magazinnak. Szintén az elmúlt évtizedben láttak napvilágot az alábbi kiadványok, illetve dokumentumfilm: – Kelenvölgy Emlékkönyve (2007) A kötetben Sturdik Miklós kelenvölgyi helytörténész mutatja be egészen a kezdetektől a II. Világháborúig Kelenvölgy és környéke történelmét térképekkel, fotókkal, korhű dokumentumokkal gazdagon illusztrálva. – Kelenvölgyi emlékek – dokumentumfilm (2009) A filmben idős kelenvölgyi emberek mesélnek a régmúlt időkről, Kelenvölgyhöz kötődő személyes emlékeikről. – Kelenvölgyi képes album (2010) Sturdik Miklós saját fotóiból és régi kelenvölgyi családok féltve őrzött magángyűjteményeiből állította össze a kiadványt, amely igazi ínyencség a helytörténet iránt érdeklődők számára. Ugyancsak a folytonosságot megtestesítő program a Kelenvölgyi Autómodell Kiállítás, melyet 1993 és 2007 között a közösségi ház 15 alkalommal szervezett meg. Ez a sorozat a maga nemében egyedülálló volt, mert ez a kiállítás a modellgyűjtők gyűjteményeit, legféltettebb kincseit mutatta be, s nem a gyártókét. Így nem egyszer rendkívül egyedi és értékes ritka autócsodák is előkerültek, aminek eredményeként a kiállítás nemzetközi hírnevet vívott ki magának. 2004 márciusában indult az Autómodellek és érdeklőÚjbudanet, s 2011-ig két számítódők a 2004-es kiállításon

gépen biztosított a közösségi ház lakossági internet hozzáférést. Azóta a Kelenvölgyi Könyvtárban, melyet 2008-ban csatoltak az intézményhez, szintén lehet netezni. 2005 májusában a ház első alkalommal rendezi gyermeknapi programjait külső helyszínen, a Kéktó téren és a Kőérberki lakótelepen. Néhány év után a lakótelepi megszűnt, de a Kéktó téri Gyereknap hagyománnyá vált. A Kelenvölgyi Művészeti Napokat 2006 óta tartják meg. A kezdeményezés célja az volt, hogy a házban működő művészeti csoportok bemutatkozása mellett neves művészeket is Kelenvölgybe csábítsanak. A közönség nagy örömmel fogadta például Mácsai Pál és Huzella Péter műsorát, Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor koncertjét, Turek Miklós Faludy estjét, Ihos József poénjait, a világhírű operaénekesnő Sümegi Eszter dalestjét. Ahogy az egy közösségi házhoz illik, a hétköznapokon a legkülönfélébb korú és érdeklődésű csoportok töltik meg a KKH tereit. Az egészen kicsiket Kerekítő foglalkozásra hozzák az anyukák, a kicsit nagyobbak a Csipkerózsika balettiskolába járnak vagy bábos foglalkozásra, a még nagyobbak a Kelenvölgyi és Gazdagréti Aikido Klub edzéseit látogatják. A felnőtt és nyugdíjas korosztály is számos klub, foglalkozás, tanfolyam közül válogathat (kertbarátok, horgászok, kórus, torna, modellezés). Egy Kelenvölgyhöz hasonló kis, viszonylag zárt közösséget alkotó városrész életében különösen fontos az ott működő intézmények, civil szervezetek közötti együttműködés, összehangolt munka. Ennek megfelelően a közösségi ház megalakulása óta jó kapcsolatot ápol a Kelenvölgyi Általános Iskolával, a Kelenvölgyi Óvodával, a Kelenvölgyi Polgárok Körével, a Kelen Sport Klubbal, a Kelenvölgyben működő egyházakkal és a IV. Béla király cserkészcsapattal. A ház 2011 óta az Újbudai Kulturális Intézet részeként folytatja munkáját. Ez új kihívásokat jelent, és egyben új lehetőségeket is teremt. A ház kívül-belül folyamatosan szépül, bár így is rendkívül hangulatos és különleges a pici előterével, a barátságos méretű nagytermével, a napfényes galériájával, a hosszú folyosójával, s a legváratlanabb helyeken felbukkanó helyiségeivel. A szakmai munkát illetően pedig megvan a feltétele annak, hogy biztosítani lehessen a kis közösségi házakra jellemző alulról építkezést, a helyi igényeknek megfelelő, s arra folyamatosan reagáló sajátos programkínálatot; illetve megvalósulhassanak a kulturális intézet által központilag szervezett nagyrendezvények, utazó programok, több telephellyel közösen szervezett, a városrészeken átívelő projektek.

Gazdagréti Közösségi Ház 1118 Budapest, Törökugrató u. 9. A gazdagréti az ország legismertebb lakótelepe, hiszen itt „éltek” a népszerű televíziós szappanopera, a Szomszédok főszereplői. A lakótelep 1983-tól 1989-ig épült, s ez idő alatt mintegy 20000 ember költözött ide. Egy új városrész született. A közintézmények átadása az építkezés üteméhez igazodott. A Törökugrató utcai Általános Iskola, az óvoda és a bölcsőde után, 1985. november 1-jén nyitotta meg a kapuit a Gazdagréti Közösségi Ház. Az épületben egy tágas előtér, egy abból nyíló többfunkciós nagyterem, klubszoba és irodahelyiségek lettek kialakítva4. A kezdeti években a fenntartó szerv (XI. kerületi Tanács – Közművelődési Intézmények Igazgatósága) vezetése alatt, annak gazdasági és szakmai irányításával működött a ház. Elindultak a tanfolyamok: aikido, jazzbalett, tánciskola, női kondicionáló torna. A Parkett Tánciskolát Garbac Mária vezette, ez nagyon népszerű volt, hiszen igen hamar már három csoportban folyt az Szépolvasási verseny a ház klubgalériájában oktatás a gyerekektől a felnőttekig, sőt a már végzett tanulók kérésére minden héten volt össztánc is klubjelleggel, amelyekre visszajárhattak. A tánciskola végül az érdeklődés hiánya miatt 1997-ben megszűnt. Az aikido edzések viszont mind a mai napig folynak a közösségi házban, sőt szerte az országban. A Kelenvölgyi és Gazdagréti Aikido Klubot a néhai Verebics Antal alapította 1985-ben, aki először a Kelenvölgyi Közösségi Házban, majd a Gazdagréti Közösségi Házban kezdte meg az oktatást, mint azt a sportegyesület neve is mutatja. Azonban az elmúlt évek alatt többen is segítséget kértek a klubtól, majd csatlakoztak is hozzá. Így már nemcsak Budapesten, hanem Dunaújvárosban, Pilismaróton és Békéscsabán is folynak az edzések. Gazdagréten pedig közben felnőtt egy generáció, akik fiatalkorukban a „közházba” jártak aikidozni, s ma már a gyermekeiket hozzák az edzésekre. A közösségi ház 1987-től 1995-ig nyaranta természetjáró és környezetvédő táborokat szervezett. Minden alkalommal az ország olyan területét választották hely-

Itt is, akárcsak Őrmezőn, a rendszerváltásig az MSZMP helyi szervezete a közösségi házban kapott helyet.

színül, ahol a természetet még nem tarolta le a turizmus, s hiányoztak a civilizáció „elvileg” nélkülözhetetlen vívmányai (pl. fürdőkád, video, papa autója stb.), s ennek ellenére vagy éppen ezért rendkívül népszerű volt a gyerekek körében. Mivel a lakótelepet a hetvenes évek végén tervezték, nem építettek templomot, imahelyet. Azonban a katolikus és a református egyházak már a 80-as évek óta jelen vannak a lakótelepen. Így 1990-ig a közösségi házban tartotta a szentmiséket a Gazdagréti Katolikus Közösség, illetve 2004-ig a Gazdagréti Református Gyülekezet istentiszteleteinek is helyt adott az épület. Napjainkban pedig az Alétheia Gyülekezet istentiszteleteit látogathatják a híveik. 1989-től 2000-ig a közösségi ház egyik legnépszerűbb programja a Calypso Dancing Party volt, amelyet minden hónapban megrendeztek. A talpalávalót a Calypso Plus Band szolgáltatta, akik az elmúlt évtizedek legnagyobb pop és rock and roll slágereit játszották, és játsszák mind a mai napig, hiszen ma is rendszeresen fellépnek az intézményben. 1991-ben a többi közösségi házzal együtt a gazdagréti is megkapta az önálló intézményi státuszt, s az Önkormányzat Merza Gábort nevezte ki igazgatónak, aki 1996-ig vezette a házat. 1991-ben még nem voltak rendes öltözők, hanem az előtérben két kis kutrica volt elkerítve, ahol a mozgásos tanfolyamokon részt vevő gyerekek és felnőttek öltözhettek, igencsak körülményesen. Így a ház vezetése októberben jelezte az önkormányzat felé az igényét öltöző és zuhanyzóblokk kialakítására, amely fejlesztés 1993-ban valósult meg. 1991. szeptember 13-15-én került megrendezésre az első Gazdagréti Ősz, amely azóta is – immáron hagyományosan – az intézmény évadnyitó rendezvénye, amelyeken változatos programokkal várják a ház munkatársai Gazdagrét apraját és nagyját, s mindezek keretében bemutatják a hagyományos és az újonnan induló programjaikat és tanfolyamaikat. 2012-ben a rendezvényt Gazdagréti Kapunyitogató névre keresztelték át. 1992 januárjában Nagy Bálint építészirodája megbízást kap az igencsak amortizálódott klubhelyiség belső terének galéria-kávézóvá történő átalakítására. Még ez év nyarán összekötik a közösségi házat és a Gazdagrét Közösségi Televíziót (ma Újbuda TV), mely lehetővé tette élő adások közvetítését az intézményből (ünnepségek, vitafórumok, beszélgetős műsorok stb.). Az utolsó közvetítés 1998 áprilisában a Magyar Költészet Napja alkalmából rendezett ünnepi műsor volt. 1992 szeptemberében jelent meg Gazdagrét lapja, a Rét újság első száma havilap jelleggel, A/4-es formátumban. A lap tájékoztatta Gazdagrét lakóit a helyi kulturális rendezvényekről, a közéleti eseményekről, illetve helyt adott a lakótelep intézményeinek, valamint civil szervezeteinek, felhívásaiknak, és beszámolt azok munkájáról is. A helyi

hírek mellett azonban riportokat, gondolatébresztő írásokat, kulturális kitekintőket, karikatúrákat és rejtvényeket is közölt. 1995-ig jelent meg ebben a formátumban. 1997 őszétől negyedévente adták ki, A/5-ös formátumban, félkemény fedéllel, folyóirat jelleggel; tartalma szerint korunk emberét érdeklő kérdésekről közölt tanulmányokat: globalizáció, posztmodern kor, internet, információs társadalom, élethosszig tartó tanulás... 2000-ben egy millenniumi különszámmal zárult ez a korszak. Utána az interneten lehetett olvasni a lapot hírlevélben. 2002 szeptemberében indult újra a nyomtatott változat, szintén negyedévenként, A/5-ös méretben, immáron magazin jelleggel. A gazdagréti hírek mellett kultúra, életmód, divat és vidám gasztronómia rovatokA Rét magazin kal (Zsolti bácsi konyhája) is jelentkezett. egyik címlapja A Rét nem egy szokványos helyi lap volt, amelynek a legfőbb célja a közösségi ház programjainak a reklámozása, hanem igyekezett kitörni a provincializmusból. Markáns, sokszor meglepő címlapjai, gondolatébresztő és szókimondó írásai, mind-mind arra irányultak, hogy felrázzák az olvasóikat, hiszen – mint ahogy a lap is idézte Eszterházy Pétert – „a provincializmus a figyelem, az érdeklődés hiánya, az önmagunkkal való megelégedés vagy beletörődés.” A Rét pedig nem akart beletörődni, hanem figyelt és érdeklődött. Az utolsó száma 2011 nyarán látott napvilágot, mikor is az Újbudai Kulturális Intézet megszüntette a lokális lapokat, s helyettük közös programajánló magazint jelentet meg. 1992 végére elkészült a Gazdagréti Galéria (1994-től a Rét Galéria) Nagy Bálint és Kamarás Borbála tervei alapján. Máig a galéria a legszebb helyisége a közösségi háznak. Hiszen eltér a művelődési intézmények legtöbbjétől, ahol egy-egy folyosórészen vagy az előtérben alakították ki a kiállítási teret. Itt minden a kiállított tárgyak zavartalan szépségét szolgálja: eltüntették a radiátorokat és padlófűtést építettek be, az álmennyezet lukacsos szerkezetű vaslemezekből áll, amelyekbe be lehet akasztani a képtartó kampókat, azaz nincs szükség sínekre, és a képek így a fal előtt néhány centiméterre, a levegőben „lógnak”, a világítást pedig a mennyezetbe épített, mozgatható halogén izzók biztosítják. Decemberben két „próba” kiállítást rendeztek, amelyből az egyik teljes anyaga a felrakást követő éjszakán leesett. A munkatársak ezt pozitív előjelként értékelték, s 1993. január 29-én Szacsvay Varga Ferenc festménykiállításával hivatalosan is megnyitották a galériát. Ez a galéria volt kerületünkben az egyik első kiállító hely, amely „kiköltözött” az emberek hétköznapi életterébe, és nagyszerű kiállításokkal

várta (csak néhány név ízelítőül: efZámbó István, feLugossi Laca, Bada dada és Dr. Máriás, Szurcsik József, Varga Zsófi, Virág Éva, Roberta Camelia de Montety…) és várja az érdeklődőket azóta is. A galéria koncepciójának a kialakításakor törekedtek arra, hogy az ne szűküljön le csak a művészeti alkotások bemutatására, hanem igényes és sokszínű kiállítás-megnyitókkal is fűszerezzék azokat. A kiállítások szervezésénél ma sincs meghatározó irányvonal. Nincsenek határok. Nincs kortárs, klasszikus vagy magyar irányvonal; az alkotók személyisége és alkotásaik azok, amelyek a szervezők érdeklődését felkeltik, így a legkülönbözőbb műfajú kiállításokat (festészet, szobrászat, grafika, fotóművészet, iparművészet) mutatnak be. Az utóbbi években arra is törekednek, hogy a gazdagrétieknek „csináljanak” kiállításokat helyi és kerületi művészek bevonásával, valamint az úgynevezett magas művészet mellett helyt adjanak a jó értelemben vett amatőr- és akcióművészek számára is. Az évek során a rengeteg kiállítás mellett – kihasználva a lehetőségeket – kamarazenének, előadóesteknek, performance előadásoknak és vetélkedőknek is helyet adott a Rét Galéria. Az előbb már említett természetjáró táborok mellett a közösségi ház bekapcsolódott a Szüni-Dödö tábor programba, amelyeken kézműves foglalkozásokon vehettek részt a gyerekek. 1993 augusztusában pedig elindult az alternatív programokat kínáló napközis tábor is. A nyár végén a lakótelepen egyre több kulcsos gyerek lófrált, ugyanis sok szülő anyagilag nem tudott gondoskodni az egész szünidő alatt gyermekük elhelyezéséről. Így a tábornak nem volt díja, a résztvevőknek hideg élelmet, BKV bérletet, diákigazolványt és fürdőruhát kellett magukkal hozni. Jó idő esetén a népművelőkkel együtt kirándultak vagy strandoltak, rossz idő esetén pedig a közösségi házban tartottak kézműves foglalkozásokat. 1997-ben keresztelték el Csellengő Tábornak. Természetesen évközben is voltak kézműves foglalkozások a Dörmi Klubban, ahol a kézműveskedés mellett – Koffler Gizella és Szabó István vezetésével – gyerekszínházi előadások, filmvetítések, játék, közös éneklés és mesélés is várta az érdeklődő gyerekeket és szüleiket. 1994. szeptember 9–11-én a Gazdagréti Közösségi Ház megrendezte az I. Országos Diák Film és Videó Szemlét, s a következő két évben is az intézmény volt a házigazdája a rendezvénynek. 1997-ben a „Ház a Réten” kulturális egyesület vette át a szervezést, s a következő években a Lágymányosi Közösségi Ház, majd a Budavári Művelődési Ház, jelenleg pedig az Aranytíz Kultúrház adott és ad otthont a nemes versengésnek. A Diákfilmszemle megrendezésének gondolata Merza Gábornak köszönhető, aki akkoriban a Magyar Független Film Szövetség elnökségi tagjaként a felnőtt amatőr filmszemlék szervezésében

is közreműködött. E fesztiválokon merült föl, hogy szükség lenne egy olyan szemlére, ahol a fiatal filmesek is bemutatkozhatnak, és korosztályi környezetben, előzsűri nélkül vetíthetnék le a közönségnek az alkotásaikat. Az ötlet sikerét jelzi, hogy az első alkalommal mintegy 20 alkotóműhely, 95 alkotó részvételével, 104 filmmel nevezett be, s az érdeklődés azóta is töretlen a fesztivál iránt. Egy kis szünet az I. Diákfilmszemlén 1995-ben kezdi meg a működését a Szülők Gazdagréti Egyesülete, amely az elkövetkező mintegy 9-10 évben rengeteg családi programot szervez: csillagászati előadásokat, Valentin napi műsoros esteket a nyugdíjasoknak, kiállításokat a Rét Galériában, illetve ismeretterjesztő hangversenyeket a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolával közösen. 1997-ben Monszport Beáta, addigi népművelő veszi át az igazgatói posztot, s ugyanebben az évben az Eklektika Klub az Őrmezei Közösségi Házból áttelepül Gazdagrétre, s tavasszal egy kétnapos fesztivál keretében mutatkoznak be a helyieknek. A klub fő célja ekkoriban a fiatal művészek számára a nyilvánosság megteremtése, bemutatkozási lehetőségek biztosítása volt. Az Eklektika Klub és a Gazdagréti Közösségi Ház példamutató kapcsolatot alakít ki egymással, amelynek köszönhetően 2011-ig nagyon sok közös programot szerveztek, és kölcsönösen segítették egymás munkáját, mint az majd a továbbiakban látható lesz. 1997 tavaszán a közösségi ház a Soros Alapítvány jóvoltából – a kerület első önkormányzati intézményeként – rálép az internetre, s elkészítteti a honlapját, amelyen az Eklektika Klub is helyet kap. Így 1998-ban az Internet.galaxis keretében megrendezett „Civilek a hálón” konferencián a klub vezetői, Farkas Zsolt és Nagy Endre társelnökök mutatják be a közös honlapot, s előadást tartanak az akkor még újszerű – ma már nélkülözhetetlen – médium hasznosságáról. A 90-es években délelőttönként, egészen a Trafó megnyitásáig, alternatív és táncszínházi próbákat, illetve kurzusokat tartottak a nagyteremben (pl: Berger Gyula, Kálmán Ferenc, Diane Elliot…). A ’90-es évek második felétől egyre több fiatal járt a közösségi házba, zenéstáncos programok, játékos esztrádműsorok követik egymást Dj. Gazdagrét és Dj. Őrmező vezetésével. A helyi fiatalok – kedvet kapva a zenéléshez – zenekarokat alapítanak (pl. Field, Las Palabras.), akiknek fellépési lehetőséget biztosít a ház.

Természetesen a gyerekekről sem feledkeznek meg, őket a Gőgös Gúnár Gedeon Gyermekjátszóház várja minden hónapban kézműves foglalkozásokkal és bábelőadásokkal. Közben az Eklektika Klub egy első hallásra furcsának tűnő tevékenységi kört is felvállal, s helytörténeti füzeteket jelentet meg először a Moszkva, majd a Baross térről. Ezt írják erről a honlapjukon: „A helytörténeti kutatások tárgyát általában a várostörténeti vagy építészeti szempontból fontos, kiemelkedő területek képezik. Azonban az emberek többségének a lakása, a hétköznapi élettere ezeken kívül esik, s egyesületünk ezek értékeire és hibáira szeretné ráirányítani a figyelmet.” 2001 őszén megjelent a „Gazdagrét” is, és valószínűleg ez volt az első helytörténeti kiadvány, amely egy fiatal lakótelepről szólt. A füzetet a Rét Galériában mutatták be. 2002-ben Jenei Ilona lesz a Gazdagréti Közösségi Ház igazgatója, aki egészen a 2011-es összevonásig vezeti az intézményt. A következő években jelentős felújítások veszik a kezdetüket a házban. Új külsőt kap az épület homlokzata, megújulnak az irodák, teljesen átalakítják az előteret, a vizesblokkot, új raktárhelyiségeket alakítanak ki, valamint parkosítják az épület környezetét. 2003 szeptemberében nyílt meg a Gazdagréti Közösségi Számítógépes Központ, amely 2004-ben egyike lett az első eMagyarországi pontoknak a XI. kerületben. A K. Kovács János tervei alapján rendhagyó módon – szabálytalan alakú térben, ferdére vágott üveglapokkal tagolt válaszfalak között – kialakított központban nyolc szélessávú internetkapcsolattal rendelkező gép várta az érdeklődőket. S az elkövetkezendő években az internet hozzáférés biztosításán túl számítógépes képzéseket is szerveztek, elindították a Budapesti Művelődési Központtal közösen a „Kattints rá, Nagyi!” tanfolyamokat, amelyek olyan nagy sikert arattak az idősek körében, hogy „Haladó eNagyi” címmel is indítottak továbbképzéseket azok számára, akik komolyabban is szerettek volna elmélyedni a számítógép és a világháló rejtelmeiben. Ugyanebben az évben indított az útjára az Eklektika Klub egy rendhagyó diáklapot, mint arról a Rét magazin téli száma írta: „Örömmel tájékoztatjuk Önöket, hogy 2003. november 11-én a XI. kerület Napján lapunknak kistestvére született! Szép és egészséges, a neve pedig a kRÉTa – gazdagréti diáklap. Az újság a maga nemében egyedülálló, hiszen nem egy iskolához kötődik, hanem egy városrészhez – Gazdagréthez –, s így a szerkesztőség tagjai is két általános iskolába (Csiki+Török) járnak. A kRÉTa kéthavonta fog megjelenni, s minden gazdagréti diák ingyenesen kapja meg. Amíg a mi lapunk a felnőttek szemével mutatja be a lakótelepet érintő eseményeket, addig a diáklap a gyerekek szemszögéből láttatja az egész világot.

A kRÉTa további különlegessége, hogy a nyomdai munkálatok kivételével teljes egészében gyerekek készítik; ők írják és szerkesztik, s az adott számok anyagát a Szent György Szakközépiskola tanulói tördelik. A „szabadszájúságot” pedig a lap kiadója az Eklektika Klub mint független civilszervezet biztosítja.”

A kRÉTa diáklap szerkesztősége

A diáklap szerkesztősége a közösségi házban volt. Az újság három évig jelent meg, majd pénzhiány miatt megszűnt, azonban addigra a Csíki-hegyek utcai Általános Iskola útjára indította a saját diáklapját. A 2000-es években átalakult a Csellengő tábor, amelyben délelőttönként a gyerekek a Gazdagréten található Kilátó Művészeti Műhelyben olyan művészeti technikákkal is megismerkedhettek, amelyeket az iskolai oktatás keretében nem feltétlenül tanulnak: aquatinta, hidegtű eljárás, rézkarc, linó, fóliakarc, üvegfestés, dobozgrafika. Természetesen a délutánok továbbra is a nyárról szóltak: strandolás, kirándulás, játék… S a tábor zárásaként, az utolsó napon a Rét Galériában a gyerekek munkáiból kiállítást is rendeztek, amelyet általában a kerület kulturális alpolgármestere nyitott meg, majd kölyökpezsgővel koccintottak az ifjú művészek egészségére. 2004-ben a XI. kerületi Önkormányzat az első Újbuda Könyvhét kulturális programjainak a szervezésével a Gazdagréti Közösségi Házat bízta meg. A Gazdagréti Közösségi Ház közben egyre szorosabb kapcsolatot alakít ki a helyi intézményekkel és civilszervezetekkel, közös programokat szerveznek, amely 2004-ben, a mintegy fél éven keresztül zajló „20 éve az otthonunk Gazdagrét. Boldog Születésnapot!” rendezvénysorozatban csúcsosodik ki, ahol a faültetéstől és a sportversenyektől kezdve, az utcabálon át, a komolyzenei hangversenyeken keresztül egészen a helytörténeti kiállításig terjedt a programkínálat. 2005-ben pedig a mintegy 3000 kerületi általános iskolást megmozgató az „Állam az államban, játsszunk demokráciát!” társadalomismereti játékot irányítja a közösségi ház, amelyben megmutatta, hogy egy kis intézmény is képes egy kerületi szintű projekt lebonyolítására, az együttműködő intézmények munkájának a koordinálására. A játék hatalmas sikert aratott, amelyről nem csak a helyi, hanem az országos médiumok is beszámoltak. A többhónapos játékban egy választást modelleztek le, megspékelve egy kis szellemi vetélkedővel és egy jutalomtáborral.

S ez a játék volt a közösségi ház legnagyobb szabású programja, amely megérdemli, hogy részletesen leírjuk: Februárban a Gazdagréti Közösségi Ház „átalakult” Diák Önkormányzat – Választási Irodává, s az iskolák 75 felső tagozatos diák támogató aláírásával regisztrálhatták magukat. Márciusban a résztvevő iskolákban hatfős csapatok alakultak, akik a kampányuk során próbálták elnyerni társaik bizalmát, s a helyi választások alapján minden iskolából az első két helyezett csapat jutott tovább. Áprilisban négy helyszínen zajlottak a területi vetélkedők, ahol a csapatok a társadalomismereti és helytörténeti tudásukról adtak számot. S minden helyszínen az első három helyezett csapatból alakult egy közös csapat, amely már 2-3 iskolát képviselt. A következő két hét a kerületi kampányé volt, mikor is a négy csapat járta az iskolákat, plakátoztak és kortesbeszédeket tartottak, a csapatok polgármesterjelöltjei vitatkoztak a TV 11-ben, és Kampányzáró Nagygyűlést is rendeztek a kelenföldi Bikás dombon. Május 2-án a 16 iskolában egyszerre zajlottak a kerületi választások, amely eredményeként a listás szavazás alapján összeállt a 36 fős Képviselőtestület, akik háromnapos felkészítő táborba utaztak Hajdúszoboszlóra, ahol a pihenés mellett megismerkedhettek az önkormányzatok működésével. Május 20-án tartották a képviselőtestületi ülésüket a Polgármesteri Hivatalban, ahol elfogadták az „Egyet fizet, hármat kap, avagy három extrém lépés a kerületért” programot, amely keretében egy extrém park felépítését, a kerékpárutak fejlesztését és az iskoláknál kerékpártárolók elhelyezését javasolták a XI. kerületi Önkormányzat számára. Természetesen a diákpolgármester és a diák-alpolgármesterek találkoztak a felnőtt „kollegáikkal” is, és egy délelőttöt együtt dolgoztak. A játékban azonban nem csak egy választás menetét ismerhették meg a gyerekek, hanem, mint ahogy Kerekes Sándor Bence diákpolgármester is fogalmazott: „ebben a játékban a szokásosnál jóval nagyobb szerep jutott a csapatért, iskoláért, közösségért érzett felelősségnek, s aki ezt nem értette meg, az már a kezdeteknél lemorzsolódott.” Ősszel az „Állam az államban…” játék során kialakult baráti kapcsolatokat tovább mélyítette a ház a kerületi általános iskolákkal a TiniSztár Karaoke Énekverseny megszervezésével, ahol a felső tagozatos gyerekek mérhették össze énektudásukat a VIVA televízió sztárjainak a közreműködésével. A nagy ívű projektek mellett az intézményben rengeteg program: tanfolyamok, rendezvények, klubok és önszerveződő közösségek működnek. A civilek egyre nagyobb mérvű szerepvállalása jelzi, hogy Gazdagréten a lokális társadalom kialakulóban van. Egyre több ember szeretné irányítani és megszervezni szabadidejét, s nem minden esetben igényli a „kész” rendezvényeket, így egyre nagyobb mértékben adott teret a közösségi ház az alulról szerveződő programoknak. Ennek köszönhetően a következő években íjász klub, egészség klub, versbarát kör, szabadidő- és

kártyaklub, sakk klub, nyugdíjasklubok (Az élet szép… és Őszikék), alap és haladó szinteken működő angol nyelvi klubok, ezoterikus és még számtalan klub színesítette és napjainkban is színesíti a közösségi ház életét. A kerületi kapcsolatok kialakítása mellett igen nagy hangsúly helyeződött a helyi civil közösségek közötti kapcsolatépítés támogatására is, hogy megismerjék egymás tevékenységét, személyes kontaktust alakíthassanak ki (Gazdagréti Civilek Fóruma). A közösségi ház kezdeményezése olyan sikeres volt, hogy öt civil szervezet – a GKH segítségével – Gazdagréti Civilek Karácsonya címmel közös családi rendezvényt szervezett 2005-ben. Ezt a szép hagyományt azóta is ápolják. Ugyancsak 2005-ben indul az Iai Jutsu, a hagyományos szamuráj kardrántás hivatalos magyarországi iskolája, ahol a heti edzések mellett nyaranta egy igazi szamuráj, a Japánból érkező Komei Sekiguchi nagymester tart kurzust a tanítványoknak. 2006-ban bekerítik az intézmény teraszát, és egy mediterrán kertet alakítanak ki, ami igazi kuriózum volt a panelrengeteg közepén. Közben egy mozgássérült fiatalembert alkalmaznak a számítógépes központban mint IT mentort. S a munkatársak legnagyobb meglepetésére 2007. június 20-án – a Millenáris Parkban – a Gazdagréti Közösségi Ház veheti át elsőként a Társadalmi Szerepvállalási Díjat, amelyet a munkaerőpiacon a hátrányos helyzetbe került rétegek modellértékű foglalkoztatásáért ítélnek oda. 2007. november 11-én, a XI. kerület Napján új hagyományt indítanak az útjára: a Gazdagrét Kupa Sakkversenyt, amely mind a mai napig a ház egyik legrangosabb sporteseménye. 2008-ban elindul – a Q-Ageing Project keretében – a gazdagréti 60+ szomszédsági önkéntes hálózat kialakítása, amelynek köszönhetően egyre több idős embert ér el a közösségi ház, akik egyre aktívabban kapcsolódnak be a programokba, illetve önállóan (persze egy kis segítséggel) fotókiállításokat, kirándulásokat és szellemi vetélkedőket szerveznek. 2009-ben az intézmény első alkalommal hirdeti meg a kerületi nyugdíjasok részére a 60+ Vers és prózaíró pályázatot, amely hatalmas sikert arat az idősek körében. A pályamunkákat a közösségi ház „Újbuda 60+ Vers és próza” címmel kiadja egy kötetben, amelyet az érdeklődők Ádáz küzdelem a Gazdagrét Kupáért

szinte pillanatok alatt elkapkodnak. 2011-ben ismét megrendezésre került a verseny, és megjelent a második kötet is. Közben egyre több gyermek jár a közösségi házba. A bábelőadások és a kézműves foglalkozások mellett egyre több tanfolyam szól a részükre (Bukfenc, Csepp Zene, Ringató, Fantázia Gyermek Aerobic, Fashion Dance, Akrobatikus Rock and Roll…). 2010-ben a Gazdagréti Közösségi Ház kap megbízást az Önkormányzattól a lakótelep legnagyobb szabadtéri rendezvénye – az addig az Újbuda Tv által szervezett – Szent Iván-éji Buli megrendezésére. Ez a hagyományok megtartása mellett (pl. utcabál), figyelembe véve a helyi lakosság észrevételeit és elvárásait, új irányt adott a programkínálatnak: a buli és vurstli jelleget kicsit háttérbe szorítva, nagyobb hangsúlyt kapott a rendezvény családi nap vonala, illetve a nyári napfordulóhoz kapcsolódó népszokások felelevenítése. Albertfalvi Közösségi Ház 1116 Budapest, Gyékényes utca 45-47. Az albertfalvi a legfiatalabb, s egyben a legöregebb közösségi ház Újbudán, amely az 1929-ben épült kertvárosi lakótelepen található. A többségében földszintes, kisebb hányadban egyemeletes sorházakból álló telepet az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) építtette, amelyet főként a dél-budai vállalatok és a MÁV tisztviselői vettek bérbe. A városrész az épületek egyformasága ellenére, a zsebkendőnyi előkerteknek és az emberléptékű térelrendezésnek köszönhetően különös bájjal bír, s azonnal rabul ejti az idelátogatót. A mai Albertfalvi Közösségi Ház kétszintes épülete valószínűleg hamarosan közösségi célokat szolgált. Visszaemlékezések szerint a háború előtt a Szociáldemokrata Párt háza volt, és az emeleti részén könyvtár is működött. A később hozzáépített traktusban – ez már 1950. január 1-jével, Albertfalva önállóságának megszüntetése és a XI. kerülethez való csatolása után történt – színháztermet alakítottak ki. Itt működött a Magyar Kommunista Párt (MKP), majd a Magyar Szocialista Munkáspárt helyi szervezete, illetve a Vöröskereszt egyik albertfalvi csoportja is. Az idősebbek sok kulturális műsorra emlékeznek ebből az időből. Modellező börze a nagyteremben

A rendszerváltozás után az épületet a XI. kerületi Önkormányzat üzemeltette, s az 1990-ben újra alakuló Albertfalvai Polgárok Köre, illetve a Vöröskereszt XI. kerületi szervezete, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének Albertfalvi Csoportja, s az abból megalakuló Mi Családunk Egyesület is itt talált otthonra. Időközben az önkormányzat az emeleten található két lakást értékesítette, s az árából felújította a ház földszinti részét, ahol a nagyterem mellett klubszobák (az egyikbe később egy kávézó sarkot alakítottak ki) és iroda található. 1994-ben lett a Kamaraerdei Ifjúsági Park telephelye, s további civil szervezetek is ide költöztek (az Albertfalvi Keresztény Társas Kör Döngicsélő Klubja, a Családok a Családokért Polgári Egyesület és a Létminimum Alatt Élők Társaságának kerületi szervezete). 1999-ben a közművelődési intézményrendszer átszervezésekor Albertfalván megszűnt a VSZM Közösségi Ház, illetve a Kamraerdei Ifjúsági Parkról – amely közhasznú társaság lett – leválasztották a civil szervezetek házát, amely 2000. január 1-jei hatállyal – Albertfalvi Közösségi Ház néven – részben önálló közművelődési intézmény lett. Ugyanez év augusztusában nevezték ki Csuhainé Nagy Zsuzsánnát igazgatónak, aki 2011-ig irányította a házat. A kezdeti évek legfontosabb feladata az volt, hogy az épületet mind fizikailag, mind szellemileg egy barátságos közösségi házzá alakítsák át. A mintegy kulcsos házként működő intézmény állaga, berendezési tárgyai, bútorai elég siralmas állapotot mutattak. Évek óta nem volt karbantartás, felújítás. Fénytechnika szinte nem volt, a hangtechnikai berendezések amortizálódtak. A munkavégzés technikai eszközei egy faxos telefon és egy villanyírógép voltak. Kicserélték a tetőt, a gépészeti elemeket, festettek és mázoltak. Bútorokat, számítógépet, valamint hang, fény és videotechnikai eszközöket vásároltak. Korszerűsítették a színpadot. Kialakult az új munkatársi gárda, amely öt főből (két szakmai, egy gazdasági és két technikai munkatárs) állt. Felvették a kapcsolatot a kerületben működő közösségi házakkal, az albertfalvi iskolák, óvodák vezetőivel, az albertfalvi helytörténeti gyűjteménnyel és a kerületi média munkatársaival. A 2000-es években teljesedett ki az intézmény tevékenységi köre. 2000 októberében elindultak az első mozgásos tanfolyamok (ovis torna, zsírégető torna, kondicionáló torna) és a gyerekprogramok (kézműves foglalkozás, táncház). Ekkor indult a „Művészbejáró” is, ahol műsorral egybekötött beszélgetés keretében közismert művészeket láttak vendégül, amely sajnos az érdeklődés hiánya miatt másfél évvel később megszűnt. Szintén ez év novemberében kezdte meg a próbáit a ház legrangosabb művészeti közössége, a Gesualdo Kamarakórus, amelyet Stimecz András karnagy alapított. Tagjai zeneszerető, lelkes amatőrök: van köztük többek között egyetemi hallgató, tanár, tudományos kutató, üzletember, pap, könyvelő, mérnök.

Repertoárjuk főleg reneszánsz mise-, motetta- és madrigálirodalomból, valamint XX. századi kórusművekből áll. 2003 decemberében a Pesti Vigadóban megrendezett III. Kodály Zoltán Kórusversenyen a „kamarakórus” kategóriában 2. helyezést értek el. 2011 októberében pedig az olaszországi Riminiben megrendezett nemzetközi kórusversenyen a Gesualdo Kamarakórus 4. helyezést sikerült megszerezniük. Még ebben a hónapban megkapták az Országos Kórusminősítés legmagasabb fokozatát, a „Fesztiválkórus” címet. 2012 októberében Rómában koncertturnén vettek részt. Az „Ezredév a zenében – II. János Pál pápa tiszteletére” egyházzenei fesztivál keretében felléptek több római templomban, ünnepi hangversenyt adtak a Római Magyar Akadémián, és szentmise-szolgálatot láttak el a Szent Péter Bazilika Magyarok Nagyasszonya kápolnájában. Évente 12-15 koncertet adnak. 2011 óta egyesület keretében működnek, s az induló 12 főből mára már 25 tagú kórus lettek. 2001-ben további civil szervezetek kérték székhelyük bejegyzését a közösségi házba: Életet az Éveknek Nyugdíjas Klub, a Vöröskereszt egy újabb alapszervezete, az Albertfalvai Cukorbetegek Klubja, valamint a Zoril Alapítvány, amely cigánygyerekek tanulását és táboroztatását támogatja, valamint bejegyeztetett a Delfin Sport Táncklub is. Az egy színházteremmel működő intézményben nem volt könnyű feladat a civil szervezetek állandó és egyedi programjainak, illetve a közösségi ház saját és bérleti rendezvényeinek az összehangolása. Ugyanakkor a szervezetek számának növekedése egyre több embert hozott be a házba, akik mindjobban magukénak kezdték érezni azt, s a munkatársak is egyre jobb kapcsolatot tudtak kiépíteni velük. 2001-ben lett a közösségi ház az Albertfalvi Napok főszervezője, mely ünnepség 1990-től az Albertfalvai Polgárok Köre kezdeményezésére a helyi civilszervezetek, majd intézmények összefogásával évente, a nyár elején megrendezett egyre bővülő városrészi ünnep. A ma már egyhetes rendezvénysorozat változatos programokat kínál: kiállítások, irodalmi műsorok, kórushangversenyek, gyermekprogramok és családi sportversenyek; s nem csak a közösségi házban, hanem szerte Albertfalván: a Szent Mihály templomban, a Savoya Parkban, a Nyéki Imre uszodában, a helytörténeti gyűjteményben, illetve szabadtéren is zajlanak a programok.

Az elkövetkező években hagyományteremtő rendezvényeket szerveztek, és újszerű kezdeményezéseket is felkaroltak. Az Albertfalvi Napok mellett bálokat, Gyermeknapot, a civilekkel közös grillpartikat és jeles évfordulókhoz köthető ünnepeket is szerveztek. A közösségi házban próbáló Fogi Színház gyermekszínpadi darabjait is itt mutatták be, igen nagy sikerrel. Éveken át országos modellező börzéket is szerveztek, ahol autó-, hajó-, repülőmotorok, alkatrészek cseréltek gazdát, vagy leltek új tulajdonosra, valamint az AKH Autósklub keretében szlalom edzéseket és ügyességi versenyeket is rendeztek, amelyeken az AKH Kupáért folyt a küzdelem. Az utolsó versenyt a 2007-es Albertfalvi Napokon rendezték meg, mert a klub az érdeklődés csökkenése miatt sajnos megszűnt. A kezdeti években nyaranta színjátszó táborokat szerveztek, és többször is részt vettek a Petőfi Csarnok által támogatott Szüni-Dödö tábor programban, amely keretében a gyerekek a társastánc különböző fajtáival ismerkedhettek meg, és kézügyesség-fejlesztő programokon vehettek részt. A 2000-es évek második felében pedig az ALBERtörpFALVI játszótábor várta több turnusban is az óvodás korú gyerekeket óvodapedagógusok vezetésével, amelyek időpontja az óvodai szünetekhez igazodott, ezáltal is segítve azokat a szülőket, akik nehezen tudtak volna gondoskodni a gyermekük elhelyezéséről. A családi programok közül kiemelkedik az Al~Fa Meseház, amelyen havonta egy hétvégén báb vagy gyermekszínházi előadások várták a gyerekeket, melyeket esetenként kiegészítettek interaktív és kézműves foglalkozásokkal. Témaválasztásaik a jeles napokhoz és ünnepekhez, illetve az azokhoz kötődő népszokásokhoz igazodtak. 2005. január 30-án tartotta bemutatkozó koncertjét az AKH Opera- és Dalstúdió, amelynek szellemi atyja és művészeti vezetője Barna István énekművész. A dalstúdió azóta is itt próbál, és rendszeres fellépője a közösségi ház programjainak, illetve sokszor hívják őket más intézmények is műsort adni. Az adott repertoárt igény szerint állítják össze, hiszen énekelnek opera- és operett áriákat, musicalt, népdalokat és magyar nótát is. 2005 márciusa óta várja négy számítógéppel az AL~FA Net az internetezni vágyókat, s az intézmény „hivatalosan” is rálépett a világhálóra, elkészült a saját önálló honlapja. Az idősek részére számítógépes oktatásokat szerveztek, ahol azok megbarátkozhattak a számítógéppel és az internet világával. A szolgáltatásokat részben sikerül teleház jellegűvé alakítani, így a gyerekek és az idősek mellett azok is használhatják a gépeket, akiknek munkájához, ügyeik intézéséhez segítséget jelent az internet használata mellett a fénymásolás és a fax-küldési lehetőség biztosítása is.

100

Megfogalmazzák a közösségi ház szlogenjét: Albertfalvi Közösségi Ház „a helyi kultúra kaptára” A 2006-os önkormányzati beszámolóban ezt írják róla: „A jelmondat reményeink szerint tükrözi, hogy a helyi közösségi hagyományok, értékek gyűjtőhelyeként, új kulturális kezdeményezések befogadásának és gondozásának helyszíneként és szakmai műhelyeként fogalmaztuk meg betölthető szerepünket.” Ezt a szellemiséget tükrözik a programok is, amelyekben elsőbbséget élveznek a helyi civilszervezetek és közösségek összejövetelei és rendezvényei, amelyekhez a ház nemcsak technikai, hanem nagyfokú szakmai segítséget is nyújt. Megújítják a tanfolyamokat. AL~FA Mozgásstúdió néven átalakítják és fejlesztik a hagyományos programtípusokat, amelyek a településrészen élők egészségmegőrzését, mozgásigényét hivatottak kielégíteni. Az alakformáló tornák mellett gerinctornát indítanak a környéken élő mozgásszervi problémákkal küszködő idősebb emberek számára. A kisgyermek korúakat pedig Mesetornával várják, amely a gyerekek kondíciója és mozgás koordinációja mellett a kommunikációs képességét és fantáziáját is fejleszti, ezen nemcsak a kislányok, hanem a kisfiúk is szívesen vesznek részt. A babákat pedig a Baba-mama Klub keretében meghirdetett Ringató foglalkozások várják. Hosszú évek próbálkozása után fellendül a táncélet, amely azóta is meghatározó része az intézmény programkínálatának. A Tánccal az Egészségért Alapítvány táncművészei elindítják az AKH Társastánc Klubot, ahol három csoportban is folyik az oktatás. Ekkor kezd a Divattánctanoda is, amelyen az oktatás a jazz-balett és a színpadi show tánc alapelemeire épül. Elindul a Salsa iskola is, amely az egyik legnépszerűbb tanfolyama az intézménynek, sőt a tagjai a kerületi szabadtéri rendezvények rendszeres vendégei, s a táncbemutatóik sikeresen népszerűsítik az iskolát és a latin táncokat. A salsa sikerén felbuzdulva ma már zumba oktatással is várják a táncos lábú fiatalokat. Az idősebbek pedig a 2008-ban indult Senior Táncrend Klubban találkozhatnak hetente egy alkalommal, amely igen kedvelt közösségi és mozgásprogrammá vált. 2007-től 2011-ig jelent meg – kisebb-nagyobb kihagyásokkal – negyedévente az Albertfalvi MiÚjság, amely amellett, hogy a ház programjait népszerűsítette, helyt adott a városrész országgyűlési és önkormányzati kép- Az AKH Társastánc Klub bemutatót tart

101

viselőinek, hogy beszámoljanak a munkájukról, illetve a helyi óvodák, iskolák, a katolikus templom és a különböző önszerveződő közösségek életét is bemutatta. Az újság 2000-2500 példányban jelent meg, amelyet igyekeztek minél több postaládába eljuttatni, de aki nem kapott belőle, az nem csak a közösségi házban, hanem több helyi üzletben is megtalálhatta és elvihette. 2008-ban bekapcsolódtak a kerületi 60+ programba, amely az Újbudán élő időskorú emberek életminőségének a javítását célozza meg. A Közösségfejlesztők Egyesületével közösen, Kaposvári Mari, a közösségi ház munkatársa vezetésével megindult Albertfalván is a senior önkéntesek hálózatának kiépítése, azok megtalálása, akik aktívan részt szeretnének venni nyugdíjas közösségek kialakításában, időseknek szóló programok szervezésben, valamint azok propagálásában. A 60+ program támogatásával jelképes áron kezdő gyógytorna csoportok indultak, amelyek résztvevői közül sokan továbbléptek, s beiratkoztak a fizetős gyógytorna foglalkozásokra is. Az önkéntesek segítségével pedig igen kedvező árú angol nyelv és számítógépes oktatásokat, sőt ingyenes szövőtanfolyamot is szerveztek. 2009 májusában elindult a 60+ Portré Pódium sorozat, amelyben olyan embereket mutattak be, akiknek az élete nyugdíjas korukban teljesedett ki, vagy kezdtek bele álmaik megvalósításába, végre új dolgokat tanulhattak meg, vagy önkéntes munkába fogtak, ezzel is mintát adva a minőségi időskor megélésének lehetőségeire. A teadélutánokat havonta egyszer rendezték meg 2011-ig. Napjainkban Albertfalvi Páholy néven tartanak beszélgetős teadélutánokat közismert művészek részvételével. 2010 februárjában – szintén a 60+ program keretében – hirdették meg a „Nagyi mesélj!” című pályázatot, melynek első szakaszában a jelentkező 16 mesemondó nagyszülő a környékbeli 4 óvodában mérette meg magát, ahonnan a gyerekek és az óvónők 12 nagymamát juttattak tovább az áprilisi döntőbe, amely az egyik legkedvesebb rendezvénye volt a közösségi ház dolgozóinak. További „hozadéka” volt a pályázatnak, hogy a beküldött és előadott mesék között több saját szerzemény, valamint saját gyűjtésű népmese is volt, amelyekből válogatva egy nagyon szép mesekönyvet adtak ki, melyet Gyenes Lídia albertfalvi 60+-os számítógépes grafikus és festő illusztrált. A 2010-es esztendőben az Önkormányzat visszavásárolta a fölső szinten a 90-es években eladott két lakást, és így alkalmanként öltözőnek, próbahelyiségnek már használhattak az itt működő közösségek egy-két szobát; de a felújítására és funkcionális célú átalakítására 2012-ig várni kellett, mikor is önerőből és önkéntes munkából sikerült rendbe hozni az emeletet, ahol klubszobát, művészeti foglalkoztatót és egy többfunkciós kiállító helyiséget alakítottak ki. Kiállítások eddig is voltak a közösségi házban – zömében Albertfalván, illetve a kerületben élő amatőr alkotók munkáiból – a nagyteremben, amely egyszerre volt

102

áldás és átok. Hiszen a tanfolyamok és a rendezvények miatt a tárlatokat csak időszakosan, illetve előre egyeztetett időpontokban lehetett látogatni. Azonban így – a programokon és a tanfolyamokon – olyanok is megtekintették a kiállított munkákat, akik amúgy nem érdeklődnek a kortárs képzőművészeti alkotások iránt. Íme, egy kis bújtatott népművelés!

Napjainkban Újbudai Kulturális Intézet 1111 Budapest, Szent Gellért tér 1-3. Újbuda Önkormányzata 2011. július 1-jei hatállyal megalapította az Újbudai Kulturális Intézetet (KULTI), amely 2011. július 1-től önállóan működő, 2012. január 1-től önállóan működő és gazdálkodó szervezetként működik, vezetője Preisinger Éva. Újbuda Önkormányzata azzal a céllal hozta létre az Újbudai Kulturális Intézetet, hogy a fenntartása alatt álló kulturális intézmények – egy központi szervezetbe integrálva – közművelődési programjának megvalósítása mind szélesebb körben, és a kor igényeinek megfelelő színvonalon, költségkímélő módon jöjjön létre. A KULTI küldetése az SZMSZ-e szerint, hogy Újbudán, Budapest legnagyobb területű kerületében egymástól topográfiailag, történetileg és szociokulturálisan is jelentős távolságra lévő helyszíneken a legkülönfélébb műfajokban és szolgáltatásokkal, külön-külön, de összehangoltan lássa el a kultúra és a közösségi kapcsolatok iránt érdeklődő polgárokat. Stratégiai célkitűzése, hogy szolgáltatásaival – információs rendszer működtetése, helytörténeti dokumentumok gyűjtése, Az Újbuda Feszt 2013 plakátja

103

kiállítása, a programok írott és elektronikus propagandájának folyamatos biztosítása mellett – segítse a lakosság tájékoztatását és a programokon való aktív részvételét. • Az Intézet Újbuda területén színház- és előadóművészeti produkciókat, fesztiválokat, társadalmi, nemzeti ünnepekhez kapcsolódó megemlékezéseket, vásárokat, kiállításokat, közösségi sport- és kulturális eseményeket, helytörténeti vonatkozású muzeológiai tevékenységet, könyvtári szolgáltatást szervez, létrehoz és működtet. • Az Önkormányzat szakmai képviselőivel együttműködve szabadidős, közösségi sport, egészséges és környezettudatos életmóddal összefüggő programokat, ismeretterjesztő előadásokat, projekteket szervez, illetve ezek megvalósításához megteremti a feltételeket. • Igény szerint biztosítja Újbuda Önkormányzata számára lakossági fórumok, tájékoztatók, önkormányzati rendezvények előkészítését, megrendezését, valamint biztosítja a kijelölt helyszíneket közmeghallgatások, országgyűlési és helyhatósági választások lebonyolítására. • A kulturális fogyasztás törvényszerűségeinek feltárásához elsősorban a szabadidő és a fogyasztói igényskála vizsgálatára koncentrál. Az erre vonatkozó kérdőívet a kéthavi rendszerességgel megjelenő KULTI MAGAZIN kiadványban juttatja el Újbuda lakosságához, amelyben a kerületi kulturális programokat ajánlja az olvasók figyelmébe. A már részletesen tárgyalt négy közösségi ház mellett az Újbudai Kulturális Intézethez a további telephelyek tartoznak: Albertfalvi Helytörténeti Gyűjtemény és Iskolamúzeum 1116 Budapest, Pentele utca 8. A gyűjteményt 1980-ban az albertfalvi Petőfi Sándor Általános Iskola akkori igazgatója, Beleznay Andor hozta létre az iskola fennállásának 150. évfordulója alkalmából összegyűjtött dokumentumok segítségével. Albertfalván az első iskolával kapcsolatos feljegyzések 1828-ra nyúlnak vissza. Petőfi nevét 1948-ban vette fel, utalva arra, hogy az itt lakók Kossuth-pártiak voltak. A gyerekek által főleg otthonról hozott emlékek először az iskola melletti felvonulási épületben lettek kiállítva, majd átköltözött a régi épület gondnoki lakásába. Az iskola első tanítója, Vodicska Vencel később jegyzői teendőket is ellátott Albertfalván. Az első, egy tantermes iskola épülete a mai Albertfalvai Cérnázógyár helyén állt, melynek falán emléktábla utal erre. A múzeum osztályfényképeket 1896-tól, anyakönyveket pedig 1915-től őriz. A legújabb kutatások eredményeképpen megtalálták az ősi iskola alaprajzát is egy bécsi levéltárban. Az elemi iskolai oktatással párhuzamosan indult meg – a XIX. század

104

második felében – az iparosiskolai oktatás is Albertfalván. Magyar és német nyelvet oktattak a tanulóknak. Az iskolapadok egyik oldalán a magyar, a másik oldalán az osztrák címer volt látható. A tanulók a füzet egyik oldalára magyarul, a másik oldalára németül írtak. (Egy vizsgálat nem kevés keserűséggel állapítja meg, hogy az 1831/32es tanévben a 12 fiúból és 16 lányból csupán 6 járt el az oktatásra. Ugyanis az asztalosmesternél elhelyezkedő tanoncokat a mester nem szívesen engedte el az iskolába, mert ez az ő számára munkából való kiesést, tehát némi anyagi veszteséget jelentett.) A múzeum tablókon dolgozta fel egy-egy tanév történéseit, eseményeit, emlékeit. A közel száz db. másfél négyzetméteres tabló a múzeum állandó kiállítását képezi. Mivel a hely kicsi, így csak az első 150 tanév tablói láthatók a múzeumban, a többi alkalmanként az iskola aulájában kerül kiállításra. A tablókon kívül régi tankönyvek, füzetek, bizonyítványok, kézimunkák, íróeszközök, oklevelek, tanítói diplomák stb. láthatók az állandó kiállításon. Nyomon követhetjük itt a mindenkori iskolabővítéseket, a többépületes megoldásokat. A tárlat bemutatja, hogyan lett az iskola az 1980-as évek elejére az ország legnagyobb általános iskolája: 3 épületben 50 tanteremmel, 1858 tanulóval, 140 pedagógussal. Az iskolatörténeti kiállításokon, a kerek évfordulók alkalmával, a fentieken kívül egy-egy kiemelt téma kerül bemutatásra az iskola életével kapcsolatosan. A gyűjtemény fontos szerepet játszik Albertfalva életében, mert nemcsak az iskolára vonatkozó anyagokat gyűjti, hanem a városrész kiemelkedő történelmi eseményeivel, épületeivel kapcsolatosan is gyűjti a még fellelhető iratokat és képeket, mint pl. az egykori templom romja, a repülőgépgyár stb. Az Albertfalvi Napokon önálló helytörténeti kiállításokkal örvendezteti meg a Szent Mihály Napja alkalmából betérő látogatóit is. Kelenvölgyi Könyvtár 1116 Budapest, Bazsalikom utca 24. A Kelenvölgyi Könyvtár 1964-ben nyílt meg az Alabástrom utca 17. szám alatt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Karinthy Frigyes úti könyvtár fiókkönyvtáraként. Könyvállománya induláskor kb. 8000 kötetből állt, a napilap és folyóirat állomány pedig megközelítette a harmincat. A könyvtár tagjainak száma 670 fő volt (Kelenvölgy lakosságának kb. 10%-a), akik többségét gyermek és nyugdíjas olvasó alkotta. Vezetője évtizedekig Gehér Józsefné volt, aki személyesen ismerte az olvasókat, és segítette őket a könyvek kiválasztásában. Sokan jártak ide Őrmezőről is, mert a legközelebbi FSZEK könyvtár Őrmezőn az iskolában volt, a felnőtteknek a Karinthy Frigyes útra kellett járniuk. 1997 februárjában új helyre költözött a könyvtár, a Polgármesteri Hivatal Bazsalikom utcai épületébe a FSZEK tagkönyvtáraként. Az átköltözés után több mint 1500

105

kötet selejtezésre került, így az állomány 6000-6500 kötetesre csökkent. 2009-ben pedig átköltöztették az Alabástrom utca 9. szám alatti Kelenvölgyi Polgárok Körének a székházába, ugyanis a Bazsalikom utcai épületet az Önkormányzat le akarta bontani, de a terv végül a helyi lakosok tiltakozása miatt meghiúsult. Ekkoriban a könyvtár csökkentett nyitva tartással működött heti háromszori alkalommal. 2010. február 28-án a FSZEK bezárta a Kelenvölgyi Könyvtárat, s azt átvette a XI. kerületi Önkormányzat, és a Kelenvölgyi Közösségi Házhoz csatolta mint telephelyet. 2010. március elején költözhetett vissza a Bazsalikom utca 24. szám alá, s teljes nyitva tartással működik azóta is. Az Önkormányzat a könyvtár részére bocsátott a könyvtár mellett egy üresen álló helyiséget, amely régebben ügyfélszolgálati irodaként működött, amelyet érdekeltségnövelő pályázaton nyert pénzen berendeztek, és a gyerekek számára teljesen különálló gyermekkönyvtári részt alakítottak ki. Az olvasók létszáma napjainkban 480 fő. A könyvtárállomány ismét megközelíti a 8000 kötetet. A folyóirat állomány 12 db hetilapból, a videó kazetta állománya pedig 240 darabból áll. Az olvasók kiszolgálása mellett író-olvasó találkozókat tartanak, illetve a helyi közösségek vezetői számára rendszeres találkozási lehetőséget biztosít a könyvtár. Karinthy Szalon és Bartók 32 Galéria 1111 Budapest, Karinthy Frigyes út 22. 1111 Budapest, Bartók Béla út 32. A Bartók 32 Galéria (továbbiakban B32) és a Karinthy Szalon története – annak megnyitása óta – szorosan összefonódik. A B32 1977-ben kezdte meg működését (a Bartók Béla út 32. szám alatt) mint kiállító hely. 1981 és 1991 között az intézményt Zsolnay Gábor vezette. Feladata először nem csak a kiállítások szervezése volt, hanem különböző rendezvényeket és a kerületi állami ünnepeket is innen bonyolították, hiszen az akkori tanácsnak nem volt saját fenntartású művelődési háza. Mivel nagyszámú és a közéletben is jelentős szerepet felvállaló képzőművészek éltek a Lágymányoson és a Gellért-hegyi műteremházban, ezért nagy lépés volt az, hogy kezdeményezésükre nem orvosi rendelő, hanem galéria lett belőle (eredetileg a Guller-féle tánciskola működött ezekben a termekben). Zsolnai irányítása alatt ezért elsősorban a XI. kerület művészeinek adott lehetőséget arra, hogy műveiket kiállíthassák, többek között Bod László, Fabók Gyula, Bráda Tibor, Miháltz Pál, Bolgár József, Zala Tibor, Csiky Tibor és tanítványai (Budahelyi, Nagámi, Klicsu Lajos stb.) számára, hogy csak néhányukat említsük meg. Csiky Tibor műalkotása a B32 felirata, egy krómacél homlokzati dombormű is, mely a ház bejárata felett található. 1990-ben alakult a Dunap-Art művészeti társaság, melynek a B32 volt a székhelye és minden év végén egy Téli tárlaton elsődleges kiállító helye.

106

1991-ben az intézmény vezetését a külföldről hazatérő Szentjóby Tamás vette át, aki a happening és az environment magyarországi megalapítója volt. A helyi alkotók kiállításai helyett egy elismert kortárs galéria létrehozását tűzte ki céljául. Ekkor mutatta be a „Szabadság lelkének szobra – a gellérthegyi Felszabadulási emlékmű ideiglenes átalakítása” című akcióját is. A B32 homlokzati domborműve 1993-ban elképzeléseit követve Tatai Erzsébet lett a vezető, aki folytatta Szentjóby munkáját. A kilencvenes évek második felére a B32 jegyzett és elismert kortárs kiállítóhelyként színesítette a XI. kerület és a főváros kulturális életét. Kiállító tevékenysége mellett érdemes megemlíteni a tárlatokhoz, kulturális eseményekhez készült színes katalógusokat és egyéb szakmai kiadványokat, melyek összegzése átfogó képet adott a korszak – elsősorban magyarországi – kortárs művészetéről. Az 1999-es év nagy változást hozott a B32 életében: megkezdte működését a Karinthy Szalon, melynek szervezetileg a telephelye lett. A Karinthy Szalon a Karinthy Frigyes utca 22-es szám alatt, a téglaépület alagsorában található, utcafronttal rendelkező kiállítóhely. Az épület fő nevezetessége, hogy néhány évig a ház lakója volt az út névadója, Karinthy Frigyes és családja. A raktárként használt helyiség 1998-ban került az önkormányzat tulajdonába, és megkezdődtek azok a komoly átépítési munkák, melyek során egy, a kornak megfelelő, modern technikával felszerelt, kurrens kiállítóteret hoztak létre. A Karinthy Szalon 1999. szeptember 10-én nyitotta meg kapuit egy Karinthy Emlékkiállítással. Fábryné Márk Anna, a helyszín akkori vezetője úgy fogalmazta meg célkitűzéseit, hogy a Karinthy Szalon lesz „maga a szalon” (a szónak régi, polgári értelmében), melynek mintájául a XX. század második felében méltán híressé vált, szintén XI. kerületi Hadik Kávéházat tekintette. Ugyanebben az évben az önkormányzat nem csak a B32 Galériát vonta a Karinthy Szalon vezetése alá, hanem az Etele Helytörténeti Gyűjteményt is. 2000 és 2012 között Horváth Károly színész, rendező, közművelődési szakember két évig szakmai igazgatóhelyettesként (ekkor a szalon az Őrmezei Közösségi Házhoz tartozott), majd első számú vezetőként irányította az intézményt. Vezetése alatt az eredeti célkitűzés megváltozott, és előtérbe került a B32 korábbi vezetője, Tatai Erzsébet által kijelölt irány: a Karinthy Szalon és a B32, egymással szoros együtt-

107

működésben, elsősorban a kortárs művészek bemutatkozási helyszíne lett. 2000 és 2010 között, az addigra már modern technikával felszerelt két intézmény falai között olyan kortárs művészek munkáiban gyönyörködhettek a látogatók, mint El Kazovszkij, Román György, Vojnich Erzsébet, Szüts Miklós, Szemadán György, Kokas Ignác, Szurcsik József vagy Gerzson Pál. Többször is kiállítottak a Szentendrei Művésztelep alkotói, köztük efZámbó István, feLugossy László, Bukta Imre, vagy éppen egy korábbi kort idéző alkotó, Miháltz Pál emlékkiállítása. A festőművészek mellett olyan szobrászok is megmutathatták munkáikat, mint Kalmár János vagy Ézsaiás István, de Gáti György fotóit is láthatta a nagyközönség. A számos méltán elismert alkotó kiállításai mellett a galériák nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a különböző okokból perifériára szorult művészek számára is megmutatkozási lehetőséget nyújtsanak. Mindkét helyszínen rendszeresen otthont adtak a hazánkban élő nemzetiségi alkotóknak bemutatkozó kiállítások számára. A Karinthy Szalonban és a B32-ben szinte minden évben tartottak roma és naiv művészeti tárlatokat. Emellett gyakran biztosítottak teret jótékonysági kiállítások számára is, akár a legkisebbek – óvodások – műveinek bemutatására is. A galériákban, a színvonalas képzőművészeti programok mellett, komoly iparművészeti bemutatókra is sort került, illetve számos színházi bemutatónak, koncerteknek, performance-oknak, táncesteknek adtak otthont, és állandó programjaik között sport és mozgás tanfolyamok és képzések is helyet kaptak. A B32 Galéria 2010-ben ideiglenesen bezárt, hogy egy teljes körű felújítás és átépítés után a XI. kerület új és korszerű közösségi térrel bővüljön, amely várhatóan 2014-ben nyitja meg kapuit. A B32 átadásakor egy megszépült és modern komplex kulturális helyszínen színházterem és kiállító tér fogadja majd a látogatókat. A Karinthy Szalon az elmúlt két évben mint az Újbudai Kulturális Intézet egyik telephelye, átvéve a B32 feladatait is, továbbra is magas színvonalú képzőművészeti kiállításaival, szakmai beszélgetésekkel, népszerű jazz koncertekkel színesíti a kerület és a főváros kulturális életét. Mindemellett kiemelendő közművelődési feladatvállalása is, hiszen továbbra is teret biztosít múzeumpedagógia foglalkozások, rekreációs tanfolyamok, helytörténeti vonatkozású programok lebonyolításához is. Etele Helytörténeti Gyűjtemény 1117 Budapest, Erőmű utca 4. A XI. kerületi helytörténeti társaság Hidvégi Miklós vezetésével alakult meg 1991ben. Az eredetileg Etele Helytörténeti Kör néven működő csoport a kezdetektől, az alapításkor megfogalmazott célokhoz hűen, részt vett minden, a kerület szempontjából fontos eseményen, illetve séták, látogatások során megismerkedtek a kerület nevezetességeivel, kiemelkedő intézményeivel, gyáraival. Minden év tavaszán éves

108

közgyűlést tartottak, melyen sor került az éves programok, események megbeszélésére. Az ülések, előadások helyszíne kezdetben a Budapesti Művelődési Központ volt. Az első kiállítást 1994. március 16-án nyitották meg az önkormányzattól kapott helyen, a Petzvál József utca 42. szám alatt. A kerület történetét bemutató kiállítás apropója a hatvan éves kerületi önállóság ünneplése volt. A nagy sikerű kiállítást hamarosan egy újabb követte 1995 márciusában, melyen a repüléstörténet bemutatása szerepelt. 1996. szeptemberben költözött a társaság a jelenlegi helyére, az Erőmű utca 4. szám alá, ahol októberben már egy kiállítás - megnyitóval ünnepelték az új helyiséget. 1998. január végén elhunyt Hidvégi Miklós, ezzel a társaságot társadalmi munkaként vezető ikonikus alakjától köszönt el a Helytörténeti Kör. Dr. György Lajosné vette át az elnöki posztot. 2000-ben egy nagysikerű kiállítás nyílt „Egyszer volt Dél-Buda” címmel. A Helytörténeti Kör szervezésében havi rendszerességgel neves, meghívott előadók tartottak előadásokat különböző, de elsősorban a kerülethez kötődő témakörökben. Néhány nagy sikerű előadás volt például Schwarczuk Ágnes: A XI. kerület fejlesztése, Dr. Hoffmann Pál: Feneketlen-tó, Dr. Gesszler Ödön: A Goldberger-gyár történetéről, Dr. Gáll Imre: A kerület hidainak története, Dr. Bodor Imre: Kánai Apátság, Kubinyi András: Dél-Buda a középkorban, Kemény Tibor: A XI. kerület vendéglátóhelyei. A kerület nevezetességeinek látogatására is kiemelkedő figyelmet fordítottak. A környékbeli hegyek, parkok (Gellért-hegy, Sas-hegy, BME-parkja) bejárása mellett a főbb oktatási intézmények (BME, Corvinus, Eötvös Kollégium), ipari létesítmények, műemlékek (Kánai Apátság romjai, Lőportár), valamint kerületen kívüli helyszínek (Műszaki Múzeum, BTM,) és budapesti helytörténeti gyűjtemények látogatása is szerepelt a társaság programjai között. A kerület életében fontos eseményeken, emléktábla avatásokon, konferenciákon is részt vettek, valamint kerületi vonatkozású, tematikus füzeteket is adtak ki. A gyűjtemény 1999 óta a kerületi önkormányzat gondozásában működik.

A kerületben működő egyéb fenntartású közművelődési és kulturális intézmények Területi Művelődési Intézmények Fővárosi Művelődési Háza 1119 Budapest, Fehérvári út 47. A TEMI új Fővárosi Művelődési Háza hivatalosan 2012. szeptember 14-én nyílt meg annak az ünnepségnek a keretében, melyen a hatvan éves művelődési házról készült dokumentumfilm is bemutatásra került. A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus Látószög Stúdiója által készített film azért kapta a

109

„60 lépés” címet, mert a teljesen lebontott, hatvan éves régi épülettől éppen hatvan lépésnyire épült fel a Fehérvári úti új FMH. Az intézmény nagyrészt megtartotta korábbi jellemzőit, így családbarát intézményként az új épületben is az óvodás, kisiskolás közönségre és szüleikre fókuszál program-kínálatával. Bár minden korosztály megtalálja a helyét az FMH-ban, de különös figyelmet fordítanak az ifjúság kulturális érdeklődésére. Az új intézmény nyolc, többfunkciós teremmel áll a vendégek rendelkezésére. A legnagyobb, 226 nm-es, első emeleti kamarateremben családi programok, koncertek, táncházak, színházi előadások, konferenciák zajlanak. A 181 nm-es alagsori koncertteremben a zenés klubok, koncertek kerülnek megrendezésre. Két közepes méretű mozgásművészeti terem a Az FMH vadonatúj épülete gyerekbalett, gerinctorna, hatha jóga és babatorna foglalkozásnak ad helyet. A kiállító terem, a kézműves, a klub és a zeneterem a kiscsoportos foglalkozások, tanfolyamok, klubok, szakkörök helyszíne. Az FMH tevékenységének egyik legfontosabb eleme, hogy hagyományt teremt olyan kulturális programok bevezetésével, melyek új színt adnak Újbuda fesztiválkínálatához. A Télköszöntő Fesztivál megvalósításával a XI. kerület kulturális művészeti jelenlétének megerősítése várható. A Magyar Versmondók Egyesületével közösen szervezve rendezik meg a Regösök húrján országos vers- és prózamondó versenyt. A Táltos Világ Népmese- és Népballada Előadói Találkozóra pedig 2013-ban már a hatodik alkalommal kerül sor. Művészeti közösségeknek ad helyet, így hosszú évek óta működik a felnőtteknek szóló Picasso festőiskola, melynek gyerekfoglalkozása az Alma rajzszakkör. A fiatal fotóművészekből álló F11 Kortárs Magyar Fotóművészeti Alkotócsoport állandó jelenléttel gondoskodik az intézmény kiállításairól. Új kezdeményezésként jött létre a Nyitott Szellemi Műhely, mely „Új világunk Új hullámain Újbudán” címmel az életmód, az alternatív gyógyítás területén igyekszik ismereteket nyújtani és szemléletet formálni. Az intézmény első sikeres nemzetközi pályázatának megvalósítása óta („Egész életen át tartó tanulás” program a Grundtvig Tanulási kapcsolat projektjében)

110

tovább fejlődött a külföldi partnerekkel való együttműködés. A külföldi társpályázó partnerekkel az évek során sikeres pályázati projektek valósultak meg. Budapesti Művelődési Központ 1119 Budapest, Etele út 55. A Budapesti Művelődési Központ 34 éve áll a fővárosi közművelődés szolgálatában. Közművelődési szakmai tanácsadó és szolgáltató feladatokat lát el Budapest Főváros Önkormányzatának megbízásából és támogatásával. Szolgáltatásait a közművelődésben és a rokonszakmai területeken dolgozó szakemberek, intézmények, önkormányzatok, civil szervezetek és a lakosság számára biztosítja. Valamennyi kötelező feladatkörében nyújt díjmentes és díjköteles szakmai szolgáltatásokat. Az intézmény történetét a „Közművelődés házai Budapesten” 5. számú kötete 2008ig mutatta be részletesen. Az alábbiakban a közelmúlt legfontosabb történéseinek sorolója következik. A BMK akkreditált felnőttképzési intézményként számos képzési program kidolgozója. Jelentős szerepet vállal a közművelődési szakemberek képzésében, továbbképzésében, önálló fejlesztésű képzési programokkal és együttműködésben neves felsőoktatási, felnőttoktatási intézményekkel, szakemberekkel. Jelenleg 54 nyilvántartásba vett felnőttképzési programból válogathatnak az érdeklődők, ebből 12 a kulturális szakemberek szervezett továbbképzési rendszerében akkreditált képzési program. Az elmúlt évek szakmai fejlesztései, szolgáltatásai közül kiemelésre érdemes a Palló felnőttképzési projekt. Segítségével az élethosszig tartó tanulás információs, felkészítő és segítő hátterének biztosítása, és a működéséhez szükséges személyi és internetes háttér megteremtése valósulhatott meg. A PALLÓ projektben elért eredmények közzétételével, az adaptáció lehetőségének kidolgozásával (adaptációs kézikönyv), szakmai és módszertani szolgáltatások biztosításával megkezdte az intézmény a felnőttképzési tájékoztató szolgálatok hálózatának kiépítését a TÁMOP 1.4.3-08/2 – „Innovatív, kísérleti foglalkoztatási programok” projekt segítségével, mely jelenleg öt helyszín csatlakozásával működik. Az elmúlt öt évben tovább bővültek a BMK projektalapú nemzetközi kapcsolatai és ismét jelentős nemzetközi projektekben képviselhette a magyar közművelődést, és szakmai eredményeit. Az elmúlt évtizedben 25, közvetlenül az Európai Bizottság által finanszírozott projektben vett részt, 18 európai ország 75 szakmai szervezetével, intézményével dolgozhatott együtt. Több hazai és nemzetközi projekt segítségével komoly eredményeket ért el az időskori tanulás módszertanának és új lehetőségeinek fejlesztése, valamint az idős korosztályok e-befogadásának elősegítése terén. E témakörben kidolgozott, országosan és nemzetközileg elismert, szponzorált programja, a „Kattints rá, Nagyi!”

111

országos képzési hálózatában közel félszáz helyszínen, az elmúlt évtizedben több mint tízezer idős korú tanulhatott. A program korábban már több nemzetközi elismerésben is részesült, 2010-ben a TEMPUSZ közalapítvány e projekt elismeréseként Hálózati Tanulásért Díjat adományozott a BMK-nak. A BMK széles körben hozzáférhető kulturális információs- és felnőttképzési, művészeti és módszertani, továbbá lakossági szolgáltatásokat szervez, módszertani kiadványokat jelentet meg. A központi honlap mellett számos speciális honlapot működtetünk. Az elmúlt öt évben fejlesztett tematikus honlapok részben uniós projektek keretében és finanszírozásával működnek: a „TeÉrted Akadémia” projekt keretében kidolgozott ifjúsági pályaorientációs portál, a „Kultúr-Tanösvény” projekt a tanórán kívüli nevelő és oktató munkát kreatív megoldásokkal segítő tematikus honlap és a „Zöld Tömb- élhetőbb panel” a környezettudatosságot népszerűsítő és a tudásmegosztást elősegítő honlap, valamint a „Nemzetiségi Mozaik” honlap, amely a kisebbségi kultúra népszerűsítését vállalja fel. Az intézmény alapfeladatának megfelelően innovációk gerjesztője, szakmai műhelyek működtetője. Az elmúlt évek két legjelentősebb szakmai műhelyét a közművelődés minőségfejlesztési programjának kidolgozása és az uniós projektek eredményes megvalósítása (TÁMOP szakmai műhely) érdekében hozta lére. A Budapesti Művelődési Központ munkáját, szolgáltatásainak színvonalát a fenntartó Budapest Főváros Önkormányzata 2009-ben Budapestért Díj adományozásával ismerte el. A BMK nem csak kidolgozója volt a Közművelődés minőségirányítási programjának, de az ágazati minisztérium által kiírt pályázatokon elsők között vett részt, melyek alapján 2011-től nyolc tevékenységi területen a Minősített Közművelődési Intézmény Cím birtokosa. Címbirtokos tevékenységei: szakmai tanácsadás és szolgáltatás, képzés, ismeretterjesztés, nemzetközi munka, információszolgáltatás, rendezvényszervezés, kiállítások szervezése, művelődő közösségek. 2012-ben pedig az országban elsőként a Budapesti Művelődési Központ vehette át a Közművelődési Minőség Díjat. TIT Stúdió Egyesület 1113 Budapest, Zsombolyai u. 6. 1969-ben Öveges József professzor irányításával és támogatásával megnyílt a TIT Természettudományi Stúdió, mely céljául tűzte ki a természettudományos ismeretterjesztést és nevelést. A TIT Stúdió programjai az általános, a szakmai és a tudományos műveltség megalapozását és elmélyítését szolgálják változatos tartalmi és formai eszközök felhasználásával.

112

A TIT Stúdió közérdeklődésre számot tartó témakörökben ismeretterjesztő, kulturális, kisközösségi és szabadidős programokat rendez, melyek között megtalálhatók ismeretterjesztő és tudományos kiállítások, tudományos játszóházi programok, filmvetítések, szakmai és módszertani továbbképzések is. A38 Hajó 1111 Budapest, Petőfi híd, Budai hídfő Az A38 Hajó a Zászlóshajó Kft. által működtetett kulturális intézmény és rendezvényközpont. Az állóhajó adottságai elsősorban zenei események, koncertek megrendezését teszik lehetővé, emellett kiállítótér és étterem is várja a Petőfi-híd budai oldalán horgonyzó hajó látogatóit. Az Artemovszk 38 egy 1968-ban épült ukrán kőszállító hajó volt, mely teljes felújítás és átépítés után 2003 áprilisában nyílt meg a nagyközönség előtt. Az A38 hamarosan a fővárosi szórakozni vágyó közönség egyik legkedveltebb helyszíne lett: színvonalas zenei rendezvényei, multikulturális produkciói, professzionális felszereltsége mind az itt fellépő művészek, mind a látogatók körében igen népszerű. 2012-ben a világ egyik legnagyobb útikönyv kiadója, a Lonely Planet által meghirdetett szavazáson az A38 budai állóhajó 13.300 szavazattal elnyerte a világ legjobb klubja címet. Szkéné Színház 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3., K épület, II.emelet A Szkéné Színház a Budapesti Műszaki Egyetem K épületének második emeletén található. 1961-ben kezdte meg működését, Műegyetemi Irodalmi Színpad néven. 1968-ban egy építészhallgató, Vidolovics László tervei alapján alakították ki a színháztermet, majd 1970-ben nyílt meg mint Szkéné Színház, mely mind a mai napig meghatározó helyszíne a hazai és nemzetközi alternatív színjátszásnak. Befogadó jellegéből adódóan a Szkéné Színház nyitott minden előadóművészeti és alkotóművészeti ágra: előterében kiállítások láthatóak, nemzetközi tevékenysége kapcsán számos mozgásszínházi, táncos és színházi fesztivált bonyolított le. Karinthy Színház 1118 Budapest, Bartók Béla út 130. Buda népszerű magánszínháza, mely Karinthy Frigyes irodalmi hagyatékának népszerűsítését állandó társulat nélkül végzi. Úttörő tevékenysége, Buda egyetlen folyamatosan játszó, önálló kőszínházaként, a színházi struktúraváltás egyik példája is, mely ma már sajátos szellemiséget hordozó színházi műhellyé válva mind a szakma és a kritika, mind a közönség támogatását élvezi.

113

Elődje az 1982-ben alakult Hőköm Színpad volt, a magyar színházi életben 1949 után az első, állami támogatás nélküli magánvállalkozás, Karinthy Márton és Harsányi Gábor vezetésével. Különböző játszóhelyek után 1985-ben költöztek a Gutenberg Művelődési Otthonba, majd 1988-ban foglalták el az azóta is működő XI. kerületi helyiségüket, a volt Haladás mozi épületét a Bartók Béla úton. 1988. december 12-én vették fel jelenlegi nevüket. A színház nagy hangsúlyt fektet az idősebb generáció megszóA Karinthy Színház portálja a Bartók Béla úton lítására is, őket kedvezményes jegyekkel és hagyományos színházi előadásokkal várják. A gyermekelőadások és a kifejezetten középiskolás korosztály számára szóló előadások is igen népszerűek. MU Színház 1117 Budapest, Kőrösy József utca 17. A MU Színház több mint húsz éve működik a főváros XI. kerületében. Befogadó színház, saját társulattal nem rendelkezik, hanem társulatokat, önálló alkotók munkáit fogadja be. Az elmúlt két évtizedben a MU színpadán szinte kivétel nélkül megjelentek a hazai és nemzetközi kortárs tánc, színházi, gyermekszínházi és zenei élet, a képzőművészet és irodalom meghatározó alkotó- és előadóművészei. Pályafutása során a MU számos hazai és nemzetközi fesztivál szervezője, résztvevője, helyszíne lett. 2005-ben a MU a Trafóval közösen szakmai díjat alapított. A Lábán Rudolf díjat szakírókból és kritikusokból álló grémium ítéli oda az évad legjobb koreográfusainak. A színház állandó képzési formával is büszkélkedhet. A 2005-ben alakult MU Terminál Kortárs Táncműhely minden évben fiatal táncosoknak ad lehetőséget a színházi körülmények között való fejlődésre, saját produkciók létrehozására és bemutatására. A MU Színház 2006-ban – a kortárs tánc számára otthont teremtő, közönséget vonzó színház létrehozásáért, a táncszínházi produkciókat ösztönző és népszerűsítő tevékenységéért – Pro Cultura Urbis díjat kapott.

114

A színház a 2009/2010-es évadtól kezdve napi működése mellett MuLab néven egy programot indított el, melynek célja, hogy a befogadás jelentését kitágítsa, újraértelmezze. A MU Színház saját kiadvánnyal is rendelkezik, negyedévente jelenteti meg a Parallel - Kortárs Művészeti Magazint. Fonó Budai Zeneház 1116 Budapest Sztregova utca 3. Budapest egyik markáns arculatú szórakozóhelye, a népzene, a néptánc és a magyar jazz fontos központja. Átfogóan bemutatja a hazai és a közép-európai folkot, ide kötődik az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb népzenei gyűjtése, az Utolsó Óra Program, amely névadója is a szerdai táncházaknak. A hazai és a nemzetközi világzene képviselői és a kortárs etno-jazz befutott és pályakezdő együttesei is sűrűn megfordulnak itt.

A kerületben működő galériák és közgyűjtemények Újbudán számos galéria (a teljesség igénye nélkül: Próféta Galéria, Faur Zsófia Galéria, Scheffer Galéria stb.) és közgyűjteményi intézmény (Csonka János Múzeum, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fiókkönyvtárai, Molnár C. Pál Műterem és Galéria stb.) működik, melyek nélkül nemcsak Buda kulturális, hanem közművelődési élete sem lenne oly sokszínű és változatos, mint napjainkban. Az elmúlt években a kerület kulturális intézményeire egyértelműen jellemző az összefogás és az együttműködés. A közösségi együttlét, a művelődéshez és a kulturált szórakozáshoz való jog és igény olyan közös összefogásra ösztönzi az itt élő és dolgozó alkotókat, intézményvezetőket és közművelődési munkatársakat, mely összefogás példaértékűvé válhat.

Jövőkép Kulturális Városközpont A XI. kerületi Önkormányzat Kulturális Városközpont kialakítását határozta el Újbudán, miután várhatóan a 4-es metró jelentős mértékben csökkenti a forgalmat a Bartók Béla úton. Az út mentén, a Szent Gellért tértől a Móricz Zsigmond körtérig olyan kulturális városközpont (KVK) kialakítása a cél, mely Buda belvárosaként kávéházakkal, éttermekkel, galériákkal, kulturális intézményekkel, antikvá-

115

riumokkal várja az itt élőket és ide látogatókat. A városközpont kiemelt helyszíne a Gárdonyi tér. A Hadik Kávéház mellett a környék házait is felújították. Ennek a megújulási programnak egyik kiemelt projektje a már említett Bartók 32 Galéria épületének korszerű közösségi térré való alakítása is. A fejlesztési program részeként a körtéri Gomba épülete is megújul.

Köszönetnyilvánítás Köszönjük mindazoknak, akik a munkánkat szóbeli, írásbeli vagy képanyaggal segítették! Név szerint: Pappné Mika Edit (közművelődés történet, VSZM); Berek Péter, Csik András, Hegedűs Ágnes, Jellinek János, Lakics Erika, Merza Gábor, Szalóky Károly, Szegedi György (önkormányzati intézmények), Kungl Janka, Margittai Katalin, Varga Andrea (egyéb fenntartású intézmények).

Források – az Albertfalvi Közösségi Ház beszámolói – Az Eklektika Klub honlapja: www.c3.hu/~eklektik (2013. május 3.) – a Gazdagréti Közösségi Ház beszámolói – a Rét újság számai – Szűcs Gábor: A Kamaraerdei Ifjúsági Park 10 éves működésének ismertetése és értékelése (kézirat, 1993.) – Az Európai Unió Fővárosai – Budapest – VÁROSRÉSZEK – Újbuda XI. kerület (szerk.: dr. Kasza Sándor) Ceba Kiadó Budapest, 2007 – az Őrmezei Közösségi Ház beszámolói és újságjai – Újbudai Kulturális Intézet SZMSZ – a Budapesti Művelődési Központ által szerkesztett Módszertári Füzetek sorozat kötetei

116

Maczó Balázs

Az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház A mai XIII. kerület története egészen a rendszerváltásig egybeforrott a gyáripar, a termelés fogalmával. A nagyobb üzemekben a termelőmunka mellett a kulturális kezdeményezések is helyet kaptak. Már a XX. század elejétől sorra alakultak a munkás dalkörök, zenekarok, színjátszó- és sportkörök1. Az ipari üzemek mellett a szakszervezeti befizető helyiségek, a baloldali pártok székházai és esetenként egyegy kiskocsma is szolgálhattak kulturális rendezvények helyszínéül. Angyalföldön, illetve a mai XIII. kerület területén nagy hagyománya volt tehát az öntevékeny kulturális köröknek. Ez a hagyomány 1945 után sem szakadt meg, bár az 1950-es évek elejére a politikai helyzet változása miatt sok átalakuláson ment keresztül. A kultúrmunkás aktivisták az állami, politikai szervezetek berkeiben – MSZMP, KISZ, Úttörőszövetség – találták meg új helyüket, feladataikat.

A Poscher János Művelődési Ház Angyalföld – a városrész jellegéből adódóan – már viszonylag korán a szakegyletek, szakegyesületek földjévé vált. 1905-ben jött létre a Budapesti Teherszállító és Fuvarozó Munkások Szakegyesülete, amelynek helyisége az akkori Fóti (ma Kassák Lajos) utca 21. alatt működött. Ugyancsak itt volt a Fuvarozó Munkás c. lap szerkesztősége és kiadóhivatala is. Később még több szakosztállyal bővült a szövetség, így a Fóti úti otthon már szűkösnek bizonyult. 1921 végén a Kerekes utcában egy telket kapott adományként a szakszervezet, majd téglajegyek kibocsátásával törekedtek a székházhoz szükséges pénzalap előteremtésére. Az 1923. február 25-én tartott rendkívüli közgyűlés határozatot hozott az otthon felépítéséről. A székház felépítéséhez, a tagság komoly anyagi áldozatain túl, jelentős támogatást adtak a Nemzetközi Szállítómunkás Szövetség, a német, az osztrák, a svéd szállítómunkások és az USÁ-ba kivándorolt magyar fuvarozómunkások is. Az építkezést a 1

Ezek történetéről részletes összefoglalót írt Szabó Ivett a Közművelődés házai Budapesten sorozat 4. részében Az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ története. P. 81.

117

Magyarországi Szociáldemokrata Párt és több szakszervezet is támogatta. Így, az 1924. május 1-én megkezdett építkezés után, 1925. június 28-án ünnepélyesen fel is avatták a szakszervezet új otthonát. Innentől kezdve itt, a Kerekes utcában zajlott a szakszervezet kulturális élete2. Az 1930-as években egy kis könyvtárat is létesítettek itt a munkásművelődés elősegítése érdekében. Gyűlések, ünnepélyek és bálok tarkították a ház életét, és 1926-tól egy színjátszó csoport is működött a Kerekes utcában. Az Egyenlőség, később a Kültelki Reménydalkör is itt kapott otthont. Élénk szervezeti és kulturális élet folyt a szállítómunkások szakszervezeti házában egészen az 1940-es évekig. Ekkor egyre több tagot büntetőszázadba hurcoltak, és a II. világháborút kísérő ideológiai harc erősen megtépázta ezt a szervezetet is. Ennek a korszaknak lett az áldozata az a Poscher János szállítómunkás, a Kerekes utcai szakszervezet elnöke is, akit a Gestapo tartóztatott le és hurcoltatta el 1944-ben. Az ő emlékét őrizve 1957-ben az utcát is, és az ott működő szakszervezeti egységet is róla nevezték el. Az új nevén már Poscher János Művelődési Házként tisztelték az egykori szakszervezeti székházat3. A szocializmusban később a Volán Tröszt Bizalmi Főbizalmi Testülete lett a ház fenntartója4. A ház a fővárosban egyedülállóan, „következetesen és sikeresen”5 alkalmazta a hiányzó általános iskolai végzettség (7., 8. osztály) pótlására az iskolán kívüli felnőttoktatási formát. A felnőttképzés mellett a ház fő profilja az ismeretterjesztésben és a területi munkában teljesedett ki. A természettudományos ismeretterjesztés jellemző témái a csillagászat, földrajz, biológia, kémia, fizika és matematika voltak6. Az előadások nagy népszerűségnek örvendtek. Az egyéb kerületi – hasonló tematikájú – rendezvények statisztikai adataival összehasonlítva több mint kétszeres nagyságú tömegben látogatták azokat. Ez fővárosi szinten is egy nagyon előkelő számadatnak tekinthető7. Az 1980-as évekből származó szakfelügyelői jelentések egyike kiemelte, hogy a „ház szellemisége bensőséges, szinte családias…, kezdeményezéseik közösségük ismeretéből, sze-

2 3 4

5 6 7

Angyalföldi ABC. Szerk.: HNF XIII. kerületi Bizottsága. 1985. Az AHGY könyvtárában Jelenics József. Budapest XIII. kerületének teljes utcanévlexikona. Bp. 2001. A művelődési házat fenntartó Volán Tröszt 24 vállalata közül 8 Budapesten volt. A Poscher János Művelődési Ház ill. annak klubkönyvtára feladata elsősorban a budapesti Volán vállalatok munkahelyi művelődési tevékenységének segítése, az ott dolgozók kulturális-, közművelődési ellátása. A művelődési intézményben elismerő tevékenységet végeztek a különböző szocialista brigádok. A brigádklubok összejövetelei részben egy tematikus kötött programból (előadás, azt követő vita), majd egy kötetlen, sokszor estig tartó „valódi klub” jellegű részből álltak. Itt lehetőség volt a beszélgetésre, játékra, zenehallgatásra. Évente többször a családtagok is részt vettek egy-egy ilyen délutánon. Gyakoriak voltak a város- és országjáró kirándulások. A brigádklubok valódi közösségek voltak, a klub szó igazi értelmében, ahová az emberek szívesen jártak – írta Margittai Sándorné szakfelügyelő 1983. július 15-én kelt jelentésében. BMK irattára Kódszám: XIII.C1.-1/1983. Dr. Szabó Ferenc. Jelentés a Poscher János klubkönyvtárban végzett szakfelügyeleti látogatásról. 1982. június 30. BMK irattára 1002/121 Dr. Buda Györgyné. Szakfelügyeleti jelentés. 1983. május 15. Kódszám: XIII.-B.3-5/1983. Dr. Buda Györgyné. Szakfelügyeleti jelentés. 1983. május 15. Kódszám: XIII.-B.3-5/1983.

118

mélyes kapcsolódásaikból erednek”8. Ami kétségkívül az intézmény erényei között tartható számon. Az említett számadatok annál is inkább az intézmény becsületére váltak, mert a Poscher János Művelődési Ház egyike volt Budapest legkisebb ilyen jellegű létesítményeinek. Alapterülete még az 500 m²-t sem érte el, és időszakonként változóan ugyan, de 4-5 fő jelentette a személyi állományt9. Ez idő tájt azonban egy sajnálatos dolog is történt. Az épület 1984-85-re súlyos gombafertőzés miatt használhatatlanná vált, és teljes felújításra szorult. A bútorok is használhatatlanok lettek, és a Szegedi út 6. szám alatti kisegítő helyiségüket sem használhatták a fertőzés veszélye miatt. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy a Volán Tröszt megszűnt és az új fenntartó, a Volán 22. számú vállalata nem volt hajlandó a munkát folytatni. Maga az intézmény gazdálkodta ki a felújítás befejezését a kerületi munkára, lakóterületi feladatokra tervezett pénzösszegei átcsoportosításával10.

A Tüzér utcai Úttörőház Az első angyalföldi úttörőház – ami a mai Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház elődjének tekinthető – 1951. szeptember 24-én kezdte meg működését a XIII. kerületi Tüzér utca 48. szám alatti épületben. Első igazgatója König Miklós tanár volt. Alapítója a XIII. Kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága volt. Budapesten csak a kispesti és a kőbányai társai előzték meg alapítását. Az 1950-es, ’60-as évek történései sajnos jószerivel a feledés homályába vesztek. A megmaradt kevés írásos dokumentum alapján körvonalazható a XIII. kerület viszonylag korán elkezdődő úttörőélete. Az úttörőház 1960 őszén átköltözött a József Attila Kultúrházba (a mai Angyalföldi József Attila Művelődési Központba, a továbbiakban: AJAMK), ahol a korábbihoz képest nagyobb és világosabb helyen tevékenykedhetett az ifjúság11. Az úttörőház táblája a kultúrház falán 8

Slézia Gabriella. Szakfelügyeleti jelentés. 1983. június 23. Kószám: XIII.J.1.-1983. Tóth Julianna. Szakfelügyelői jelentés. 1983. július. Kódszám: XIII—A1-3/1983. 10 Dr. Kövessi Erzsébet. Szakfelügyeleti jelentés. 1985. január 25. BMK irattára 11 Egy 1977-es feljegyzésben az olvasható, hogy a „Központ”, azaz a JAMK két ifjúsági klubot működtet. Ezek egyike a központi épületben a Váci Mihály ifjúsági klub. Az, hogy mikor lett ez a neve a klubnak, nem ismert. Az első említett klubvezető Breiner Mária volt. 9

119

A jobb feltételek között több lehetőség nyílt a pezsgő úttörőélet szervezésére. Azonban az úttörőháznak otthont adó kultúrház a kerület iskoláinak többségétől távol esett. Az építészeti adottságok miatt a helyiségek kihasználtsága sem volt szerencsés. Egy-egy szakköri szobában egyszerre legfeljebb 50 gyermeket tudtak foglalkoztatni.

A Dagály Ifjúsági Klub 1970-ben a kerület egy másik pontján, a Dagály utca 15/A szám alatt egy vadonatúj épület12 készült el, szintén azzal a céllal, hogy a XIII. kerületi ifjúság kapjon itt közösségi teret. A Dagály Ifjúsági Klub névre keresztelt szervezet – bár külön épületben, de a kerületi tanács döntésének érelmében – szintén a József Attila Művelődési Központ (JAMK )hatáskörében működött13. A Dagály utcai létesítményről hírt adó első írásos dokumentum csak 1977. február 15-i dátummal található. Az ekkor készült feljegyzés az említett két, XIII. kerületi ifjúsági intézmény: az úttörőház és a Dagály Ifjúsági Klub esetleges helycseréjéről, illetve összevonásáról szól. Történt ugyanis, hogy a XIII. kerületi Tanácsháza felújítása miatt a művelődési osztály ideiglenesen kiköltözött a Dagály Ifjúsági Klubba. Dr. Gerő Gyuláné osztályvezető a helyszíni tapasztalatok alapján arra az elhatározásra jutott, hogy az addig a művelődési központban működött úttörőházat az ifjúsági klub helyére kellene költöztetni, ahol sokkal jobb körülmények között szervezhetné programjait. A javaslatot – az illetékes szervekkel és személyekkel történt egyeztetés után – a közművelődési bizottság szeptember 24-én egyhangúlag elfogadta. A Dagály utcai épület beosztása kedvezőbb volt a JAMK-ban biztosított helyszínnél. A szükség esetén mozdítható falakkal kettéosztható vagy egybenyitható, 200 fős nagyteremben bármilyen rendezvény lebonyolíthatóvá vált. Az emeleti és a földszinti rész elkülönülése következtében a különböző foglalkozásokat zavartalanul lehetett megtartani. A Dagály utcai ház előnye volt továbbá az is, hogy a büfét, a raktárt és egyéb helyiségeket szintén kisebb szakköri szobákká lehetett átalakítani (pl. fotólaborrá). Emellett az épület önálló parkkal rendelkezett, ahol sportolásra is lehetőség nyílt. A pályákhoz kötött sportolás szintén elérhetővé vált, mivel az épület közvetlen közelében működött a kerületi sportfelügyelőség, aminek adottak voltak a pályái. 12 Az

épületet az Ecsexy Aluterv FKI tervei alapján építették fel. Egy viszonylag nagy telken (2696 m2) helyezkedett el az akkor 449,2 m2-es ház. 13 A klub vezetője Jankovits Jánosné, helyettese Zsiray Ilidkó volt.

120

Nem utolsó sorban az is említésre méltó, hogy a Dagály utcai ház a kerületen belüli elhelyezkedése, az iskolák közelsége és a megközelítés szempontjából egyaránt kedvezőbb volt. Dr. Gerő Gyuláné a költözést felvető írását azzal zárja – mintegy elérendő jövőképet vizionálva –, hogy „az új elhelyezésben az úttörőház egyúttal ifjúsági házzá is válhatna, ahol a késő délutáni-esti órákban az ifivezetők továbbképzését és klubéletét meg lehetne szervezni”14. Ugyanez a jelentés meglehetősen negatív fényben tünteti fel a Dagály Ifjúsági Klub működését, aminek fényében talán nem is tekinthető véletlennek a két ifjúsági intézmény összevonása. A feljegyzést jegyző ezt írja: „A Dagály Ifjúsági Klub 1970 óta működik. Működtetése alatt többszörösen bebizonyosodott, hogy közművelődési intézménynek nem alkalmas, mert minden intézmény alapvető feltétele a többcélú tartós kisközösségek rendszere. Ez a rendszer a helyiségek adottságai és technikai felszereltségének hiánya miatt nem jöhetett létre. A kisközösségek rendszerének milyensége alakítaná ki a klub profilját, de mivel az előbbi lehetetlen, a profil kialakítása sem valósítható meg.” Emellett a klub működtetése sem volt gazdaságos. A technikai személyzet munkaideje nem volt kihasználva, de mivel az nyitvatartási időhöz volt kötve, így arra sem volt lehetőség, hogy a munkaerő a központba átirányíthatóvá váljon. (Ugyanekkor a JAMK-ban a technikai személyzet többszörös túlterheltségéről panaszkodtak). A klub költségvetése is a budapesti átlaghoz képest rendkívül alacsony volt, amit csak súlyosbított az, hogy ugyanekkor a Dagály utcai ház háromszorosan is kihasznált volt: igénybe vette a honvédség, a párt és az ifjúsági klub is. Ezzel szemben a JAMK-beli Váci Mihály Ifjúsági Klubban a tagok nem csak a közvetlen foglalkozásokon vehettek részt, de a tematikus rendezvények mellett hallgathattak képzőművészeti előadásokat, rendezhettek sportrendezvényeket, vetélkedőket stb. A költözés végül ebben az évben (1977-ben) nem valósult meg, viszont történt egy másik fontos esemény, ami nagy változást hozott az ifjúsági klub életében: a Dagály Ifjúsági Klub kikerült a JAMK hatásköréből, önálló intézményként működött tovább.

A 70-es évek ifjúsági rendezvényei Az 1970-es évek az ifjúsági mozgalom szempontjából jelentős korszak volt a XIII. kerületben is. Ezekben az években március 15. és április 4. között rendezték meg a

14 AHGY

irattára. Magó Ilona csoportvezető és Pardi Sándorné igazgató feljegyzése a kerületi Úttörőház és a Dagály Ifjúsági Klub helycseréjéről. 1977. február 15. Helytörténeti Gyűjtemény irattára. Magó Ilona csoportvezető és Pardi Sándorné igazgató feljegyzése a kerületi Úttörőház és a Dagály Ifjúsági Klub helycseréjéről. 1977. február 15.

15 Angyalföldi

121

Forradalmi Ifjúsági Napokat, továbbá ennek kiegészítéseképpen – részben ugyanebben az időpontban – az Angyalföldi Ifjúsági Napokat. A kerület vezetése fontosnak tartotta az ifjúság nevelését és szerepvállalását az országos rendezvényeken, erről a korabeli sajtóban olvashatunk: „Fiataljaink ott találhatók a Múzeum-kertben a március 15-i politikai nagygyűlésen és koszorúzáson, 21-én a fáklyás felvonuláson, és április 4-én hazánk felszabadulásának évfordulójára rendezett központi megemlékezésen a Gellért-hegyen. /.../ Így ünnepel Angyalföld ifjúsága, őrzi tisztelettel haladó hagyományainkat, bizonyítja a jelen és a jövő alakításáért érzett felelősséget.”16 Ugyanez év őszén pedig az Angyalföldi Ifjúmunkás Napokon jeleskedhettek a kerület ifjai. Bár e rendezvények nem egyértelműen az úttörőház szervezésének tekinthetők, de ezekből a programokból jól kirajzolódik, hogy mit is értettek az 1970-es években ifjúsági nevelésen. „Szeretnénk fokozottabban részt vállalni az úttörőmunka segítésében, a kispajtások munkára nevelésében, pályaválasztásuk megkönnyítésében. Új kezdeményezéssel gazdagodik a pályakezdők patronálása is. Elsőízben 1978 tavaszán felmérjük a nagyüzemek igényeit, lehetőségeit, azt továbbítjuk a tanintézetek felé, ezzel is elősegítve a tanuló fiatalok nyári szünidőre történő munkavállalásait, a munkásélettel való ismerkedést. A KISZ 1977-78. évi akcióprogramja az “Edzett Ifjúságért” nevet viseli. Fontos feladatunk, hogy társadalmi üggyé tegyük a testnevelést és a tömegsportot, vegyünk részt a helyes szemlélet kialakításában. Programunkban “Célunk a művelt, közösségi ember” jelszóval foglaltuk össze azon aktuális feladatainkat, amelyek a szakmai-politikai műveltség növelése, általában a közművelődés területén jelentkeznek. Tovább folytatjuk a “ne legyen olyan KISZ-tag, aki nem végezte el az általános iskolát” akciót, segítjük a “bukásmentes raj, őrs” mozgalmat.”17. A kerület büszke volt ifjúságára, ifjúsági mozgalmára. Az ifjúsági parlamenteken például több mint 10000 ifjú vett aktívan részt, akik közül „minden negyedik ki is fejtette a véleményét, elmondta javaslatát”- tudjuk meg az Angyalföldi Híradóból.18

A XIII. Kerületi Úttörőház A Gerő Gyuláné-féle, 1977. évi felvetés 4 évvel később, 1981-ben realizálódott: az úttörőház átköltözött az ifjúsági klub épületébe, a Dagály utcába, egyesítve ezzel a gyermek- és ifjúsági közművelődési feladatokat a kerületben. Az intézmény szakmai munkája ekkor teljesedett ki. 16 Angyalföldi 17 Angyalföldi 18 Angyalföldi

Híradó. 1977. március Híradó. 1977. március Híradó. 1977. január

122

Az új ifjúsági klubban, majd az úttörőházban a kezdetektől nagy lendületet kapott a klubmozgalom, s ennek hamarosan az egyik budapesti fellegvárává vált a Dagály utcai ház. Itt működött például az első rendszeresen tartott táncház a fővárosban. Igazi kuriózum volt, hogy a hatvanas évektől a környéken nagy számban élő görög kisebbség is ebben az intézményben szervezte kulturális programjait, táncházát. A költözés következtében a kisközösségek működésének tárgyi feltételei a korábbi évekhez képest javultak, bár a tartalmi munka gazdagítását és a vonzáskörébe tartozó 10 ezer pajtást tekintve már akkor bővítésre szorult volna a ház. Az egykori szűkös viszonyokra, de buzgó szorgalomra jó példa, hogy az ekkor már a házban működő Vadvirág Náptáncegyüttes jobb híján a ruhatárban öltözött, méghozzá úgy, hogy egy harmonikaajtó fedésében elöszőr a lányok, majd egy gyors váltással a fiúk vették át ruháikat. Az épület bővítése csak jó néhány évvel később valósult meg. Az összevonás kapcsán készült dokumentumok kiemelték, hogy a helyváltoztatás különösen jól előkészített volt, aminek köszönhetően a szakköri munka egyáltalán nem állt le. Büszkeséggel tölthették el az akkori vezetőket az alábbi szakfelügyelői sorok: „Ezt először itt tapasztaltam. Eddig ugyanis, ha csak tatarozás miatt állt le egy szakkör valahol, akkor máris újra kellett mindent kezdeni. Itt csak folytatni kell a munkát, pedig a gyerekek egészen más környezetből valók. Ez a ház körültekintő, jó szervező munkáját bizonyítja.”19

A 80-as évek - Szendrő Sándor Úttörőház A XIII. Kerületi Úttörőház 1980-as évekbeli működéséről szintén a korabeli szakfelügyelői, illetve igazgatói jelentések tanúskodnak. 1981-ben, a költözés alkalmával a Dagály utcai épületet kívülről, majd 6 évvel később belülről is felújították. A ház a Szendrő Sándor Úttörőház nevet vette fel. A házban a nagyobb létszámú rendezvényeket az eredetileg 147 m2 alapterületű nagyteremben lehetett lebonyolítani. Itt állt egy 50 m2-es alapterületű színpad is, ami elé 120 fő tudott leülni, 160 fő volt a terem teljes befogadóképessége. Ez a tulajdonképpeni színházterem nem csak a színházi öltözőt, de minden színpadgépészetet is nélkülöző helyiség volt még akkoriban. A színházi technikát egy hangosításra szolgáló magnó, 4 db hangfal, 3 db erősítő és 1 db 16 mm-es filmvetítő gép szolgálta. Az úttörőház egyéb technikai ellátottságában kiemelkedő, hogy már

19 BMK

irattára. Dr. Holló Dénes szakfelügyelő jelentése, 1981. szeptember 27. A jelentés kódszáma: XIII-H2-29.

123

1988-ban 14 darabos számítógépparkkal rendelkezett, igaz, azok még a kor vívmányainak megfelelő, 64 kbyte kapacitásúak voltak. Ma már megmosolyogtató kordokumentumnak minősíthető az a felsorolás, mely szerint a tárgyévben 26 db magnókazettája, 1 db videomagnója és 13 db videokazettája volt az úttörőháznak. Az adminisztráció, illetve az ügyintézés 3 db írógépen történt, amelyek közül 2 még mechanikus, de 1 már elektromos volt. A nagyterem mellett 2 foglalkoztató helyiség állt még a fiatalok rendelkezésére: egy 30 m2-es klubszoba és a „kis művészek körének” 35 m2-es foglalkoztató terme. Szendrő Sándor A munkatársak 2 irodában végezték feladataikat. Úttörőház, Dagály utca 15. A házhoz tartozott még a szomszédos épület aljában egy műhely is, ami a fazekas szakkörnek adott otthont. Összességében megállapítható, hogy az 1980-as években az intézmény hasznos helyiségei csak nagyon átgondolt terembeosztás mellett voltak elegendőek az átlag 10-15 klub, szakkör, művészeti csoport foglalkozásai és az egyéb rendezvények megtartására. A hét munkanapjain ugyanis akkortájt 660 tanuló, a szomszédos épület aljában lévő műhely átadása után átlag 760-800 gyermek töltötte itt rendszeresen szabadidejét. A szakmai munkát tekintve az 1980-as években az alábbi fő tevékenységi körökkel működött a ház: – szakkörök, klubok (néptánc, citera, fotó, kisművészek köre, báb, mesefilm-vetítés, játék, mese, önismereti kör, sakk, rádióépítő, ifi klub), – vezetőképzés (úttörőrajtitkár-, kisdobos-, úttörőőrs- és ifi-alapképzés, ill. továbbképzés), – szabadidős programok (pl. éveleji szakkörnyitás, aktuális eseményekhez kapcsolódó rendezvények, kiállítások, disco, táncház, ismeretterjesztő előadások, vitakörök stb.) – módszertári munka (a megjelent úttörőkiadványok gyűjtése és helyben olvashatóvá tétele). Az úttörőházban 10-15 szakkör és 3-5 klub működött ebben az időben. Hogy milyen kör, klub stb., az a minden év márciusában elkezdődött felmérésen alapult. A tanulók a 15 kerületi általános iskolába kiküldött kérdőíveken jelölhették meg kívánságaikat. Ennek alapján a ház dolgozói összeállították azt a tervjavaslatot, amelyet a csapatvezetőkkel egyeztettek. A munkaterv általában augusztus végére

124

készült el, ezután jutott vissza a csapatvezetőkhöz. A szakkörök, klubok tehát éves munkaterv alapján működtek, a kiscsoportok vezetői munkanaplót is vezettek. Az 1981/82-es tanévben minden általános iskolában kísérleti jelleggel bevezették az ötnapos tanítási hetet. Természetesen így hétvégén jobban ráértek a gyerekek. Megnövekedett szabadidejük hasznos eltöltésének biztosítása az úttörőház számára is komoly feladatot jelentett. A szabad szombatokon “Varázsszőnyeg” címmel játékés mesedélelőttöket szerveztek, mesefilmeket vetítettek, több kiscsoport (pl. a fotó szakkör és a sakk klub) ugyancsak szombaton tartotta foglalkozásait. A szabadidős tevékenységeket akkor ízlésesnek, figyelemfelkeltőnek vélt plakátokon és szórólapokon hirdették. Ez az aktív marketing- tevékenység is hozzájárult ahhoz, hogy mind a szakkörök és klubok, mind a szünidei programok rendszeresen látogatottak, nagyon népszerűek voltak, hosszabb távon is vonzóvá tették a XIII. kerületi úttörőházat. A szünidei programok között szerepelt kirándulás a hegyekbe, sakkverseny, táncház, játékos vetélkedők népmesével, zenével, valamint különféle összejövetelek: fórumok, filmvetítések, tavaszi fotóséta stb. A legnépszerűbb szünidei program (ami egyben a legnagyobb szervezői munkát is igényelte) a nyári táborozások sora volt. Angyalföldi Művészeti Szaktábor elnevezéssel szerveztek képzőművészetizenei tábort a Dagály utcai dolgozók. A XIII. kerületi tanács az angyalföldi úttörők nyári táborozását – a margitszigeti napközis tábor mellett – a kerület velencei úttörőtáborában is biztosította. Minden évben júniustól szeptemberig, kéthetes váltásban, kulturált környezetben tölthették el szabadidejüket az angyalföldi úttörők az ország egyik legnagyobb természetes tavának partján20. A 800-850 fős tábort 2 altáborra és 30 rajra osztották, korcsoportok szerint. A rajvezetők a kerület iskoláiból kerültek ki, 2 hetes turnusváltással. A korabeli híradások a szép környezetben épült tábor pezsgő életéről számolnak be. A rajvezetők zenés sportprogramokkal, színjátszó, kézműves foglalkozásokkal, bábozással, szórakoztató előadásokkal kötötték le a táborozók figyelmét. Az Angyalföldi Természetbarát és Testedző Egyesület (ATTE) rendszerint nagy segítséget nyújtott a tábornak a sportprogramok terén: cselgáncs bemutatót, erőpróba napot, karate oktatást, túravezetői tanfolyamot, túra térképismertetést és

20 A tábort még az 1970-es évek elején kezdték fejleszteni a kerületi tanács döntése értelmében. Ennek eredményekép-

pen modern táborozási lehetőséget adtak a fiataloknak. 1973 végére például 4 és fél millió forintos költséggel egy korszerű, 250 személyt befogadó, kétszintes ebédlőt építettek. 1974 elején, a kerületi üzemek hozzájárulásával, 10 darab 16 személyes faházzal bővült a tábor. Ezzel egy időben aszfaltozott utakat, labdapályát, parkot is létesítettek, és fásítottak a területen mintegy három millió forintos összegben. A fejlesztés után már az évtized közepén közel 1000 kerületi úttörő tölthette kellemes környezetben a nyári szünetét itt. A tábor bővítése 1975-ben is folytatódott: az új faházak építésével jelentősen növekedett a nyári táborozásban résztvevők száma.

125

igazi túrákat szerveztek a Budai-hegyekben. A turistáskodást olykor összekötötték a fényképezéssel. Az ATTE a gyerekek jutalmazásához is hozzájárult. A tábor munkájából a kerület úttörőháza is derekasan kivette részét. “Látás iskolája” címmel képzőművészkört alakítottak a kicsiknek, ahol kedvükre rajzolhattak, festhettek, agyagozhattak, fonhattak stb. “Játsszunk…!” címmel szabadtéri és szobai foglalkozást tartottak, a “Játszóházban” pedig papírhajtogatásra, gyöngyfűzésre, bábkészítésre nyílt lehetőségük a fiataloknak. A szintén az úttörőház által szervezett “Tornától a diszkóig” c. foglalkozás a mozgáskultúrára épült. Velence mellett 1982-től néhány éven át az akkori Csehszlovákiában, Pöstyénben is szerveztek táborozást a kerületi úttörők számára. Az úttörőház nyáron külföldi cseretábort működtetett, melynek eredményeként a szakkörök tagjai kétheti alkotótábori üdülésben vehettek részt különböző országokban. A szünidei táborszervezésben is látható, hogy az úttörőház viszonylag jó és érdemi kapcsolatot ápolt a különböző XIII. kerületi szervezetekkel, üzemekkel. Az 1980-as évekre, amikor egyébként a ház szakmai profilja is egyre inkább kezdett kikristályosodni és igazi közművelődési jelleget ölteni, ez a kapcsolati tőke is fejlődött. Az egyik szakfelügyelői jelentés ki is emeli, hogy „különösen figyelemreméltó az intézmény kapcsolatrendszerének egyenesvonalú és Nyári műsorfüzet 1985-ből dinamikus fejlődése”21. A ház kerületi könyvtárakkal, közművelődési intézményekkel és az iskolákkal kialakított kapcsolatai folyamatosan fejlődtek. Ez utóbbi annak is köszönhető, hogy rendszeresen, más-más iskolában mutatkozott be az intézmény a “Bemutatkozik az úttörőház” sorozat keretében. A program arra adott lehetőséget, hogy a kiválasztott iskolában, kihelyezve ismerkedjenek meg a tanulók az úttörőház munkájával. Hasonlóképpen a tömegkapcsolatok gondos ápolását mutatja az “úttörőház barátja mozgalom” bevezetése is, amely emblémával, jutalmakkal és különböző kulturális előnyök biztosításával nem csak a gyerekeket, de az egész családot igyekezett az intézményhez kötni. Itt kell megemlíteni, hogy a ház az úttörő korosztályhoz, a szülőkhöz fűződő különböző kapcsolatai mellett igen kiterjedt ifi-hálózatot22 is 21 Dr.

Kövessi Erzsébet. Szakfelügyelői jelentés, 1985. január 26. ifivezetők az úttörőmozgalom jobbára diákkorú, de már nem általános iskolai tanuló aktívái voltak, akik program szervezésben, tábor építésben és más, az úttörő életet jellemző feladatokban a tanár úttörővezetők munkáját segítették.

22 Az

126

működtetett. A számukra szervezett programokon túl be is vonták őket az úttörőház munkájába azzal, hogy például a kisebbek segítőinek kérték fel őket. Az 1980-as évek végének újdonsága volt, hogy – a jelentkező igények alapján – a ház nyitott az óvodás- és a középiskolás-, illetve a felnőtt fiatal korosztály felé is. Ennek jegyében fogadták be az Angyalföldi Szakmunkástanulók klubját és a Bachtale Bave cigány klubot is. Az 1982/83-as évben működött szakkörök nagyobb része művészeti és természettudományos jellegű volt. A legnépszerűbbnek akkor a Rádióépítő-, a Tájékozódási futás szakkörök és a SCI-FI Klub bizonyult. Az úttörőházat a kerületi képzés bázisaként emlegették. Már ekkor megmutatkozott a mozgás szerepének hangsúlyozása a programok összeállításánál. Említésre méltó a Vadvirág Néptáncegyüttes működtetése. Az együttes ugyanis a budapesti gyermekcsoportok élvonalába tartozott, olyannyira, hogy a XIII. Kerületi Szendrő Sándor Úttörőház 1984 óta a Budapesti Gyermeknéptánc Módszertani központja lett. A tagok a kerület általános iskoláiból kerültek ki, és két csoportban (kezdő és haladó) dolgoztak. A néptánccsoport saját ruhákkal rendelkezett (fiúknak, lányoknak két garnitúra + a lányoknak kalocsai viselet, csizma, cipő stb.). Külön érdeme ennek a csoportnak, hogy az általános iskolát elvégzett gyerekek többsége később is folytatta a táncolást, ugyanis a vezetők amatőr együttesekbe irányították az arra érdemes táncosokat: többnyire a Bem-, a Bihari- és a Vasas Táncegyüttesbe. 1989 őszén a sikeres táncos programok megkoronázásaként az úttörőház létrehozta a Gyermek Táncszínházat is a Dagály utcában. A Gyermek Táncszínház alapításakor a vezetője Kozáry Ferenc színész, rendező, több éven keresztül dolgozott a gyerekekkel. Utána Bardóczy Attila színész vezette egy ideig a csapatot. Az 1989/90-es tanévtől kezdve új formában, táncház-vezetői tanfolyam keretében is segítette a ház a néptáncoktatók, illetve a magyar néptánc tanítása iránt érdeklődők munkáját. A szakkörök között rendszeresen meghirdették a „Kiváló szakkör” elnyerésére szolgáló versenyt, amely „díjat” a legnépszerűbb csoportok nyerték meg. A versenyben sorozatosan aratott dobogós sikert a néptánc-, a citera-, a rádióépítő-, valamint a fotó szakkör. Az úttörőház 1980-as évekbeli személyi feltételeit vizsgálva azt láthatjuk, hogy összesen ötfős munkatársi gárda működtette az intézményt (név szerint Gergely Az Angyalföldi Úttörőház Amália (igazgató) Stefánovics Zsóka, Zorgel Enikő, 1985. februári műsorfüzete

127

Cseh Katalin, Kéri Kitti), szervezte a kevésnek nem nevezhető szakköröket, klubokat, rendezvényeket. A ház vezetője mellett dolgozott egy adminisztrátor, aki a gazdasági feladatokat is ellátta. A szakmai munkát mindössze két munkatárs végezte. Ideszámítva plusz egy fő takarító személyzetet, ezzel teljessé is vált a dolgozók létszáma. A szakkörök vezetői többnyire amatőrök köréből kerültek ki. Kivételt képezett 5 olyan csoport, ahol a vezető képesítése megfelelt a szakkör profiljának. (Ilyen volt a riporter szakkör Joó Katalin író vezetésével, a fotó szakkör Nagy Tamás, az OFOTÉRT laboránsának irányításával, a színjátA Szendrő Sándor Úttörőház szó szakkör Lökös Ildikó magyar szakos tanárral az 1987. márciusi műsorfüzete élén, a kis művészek köre, akiket Nagy Judit szobrász irányított és az önismereti szakkör Vereczkei Györgyné pszichológus vezetésével.) Összefoglalva: az úttörőház 1980-as évekbeli munkájára a tervezettség, a folyamatosság, a rendszeres fejlesztés és az igen figyelemreméltó kapcsolatépítés volt jellemző. „Vidéki tapasztalatcsere vendégeinket ebbe az intézménybe bizton vihetjük,”23-írta jelentésében a BMK gyermekmunka szakfelügyelője. A szakköri munka nem csak a ház munkásságaként értelmezhető, hanem részét képezte az egész budapesti úttörőmunkának is. Ugyanígy a mozgásprogramok sem korlátozódtak csak a kerületi ifjúságra, hiszen a különféle tánckurzusok, táncszakkörök rendezvényei az egész főváros kulturális eseményei 1988. május 1-ei is voltak egyben. Az intézmény ezen időszakára a ünnepség plakátja tudatos, lehetőségeket kihasználó, sokoldalú munka jellemző. Különböző képzések, mozgalmi feladatok jelentették az itt végzett munka egyik felét, a feladatok másik felét a szabadidős tevékenységek adták, melyek sokrétűségét bizonyította a többféle meghirdetett pályázat, vetélkedő, rendezvény, mese- és játékfilmvetítés, szakkör, szünidei program, nyári táborozás szervezése. Ezt kiegészítendő a ház vezetői – magánszorga-

23 Dr.

Kövessi Erzsébet. Szakfelügyeleti jelentés. 1985. január 26. BMK irattára

128

lomból – családlátogatásokat is végeztek a kerületben, hogy minél több gyermek jöjjön el hétvégenként az úttörőházba. Ez a teljes hétvégét tekintve nem mindig járt sikerrel. A vasárnapi nyitva tartás feleslegessé vált egy idő után, mert egyáltalán nem volt látogatója a programoknak. Szombaton azonban egész évben nyitva tartott az intézmény. Általában a heti kétszer működő szakköröknél az egyik foglalkozás rendszerint szombati napra esett. Ugyancsak szombatonként vetésforgó-szerűen kitelepültek az iskolákba komplex programokkal (pl. kézműves foglalkozásokkal, a Vadvirág együttes fellépéseivel, bábműsorok vagy kamara-mese előadások szervezésével). Ezeknek az apropója mindig valamilyen népszokáshoz vagy jeles eseményhez, ünnephez, (szüret, karácsony, húsvét stb) kötődött. Hosszú éveken át hagyomány volt, hogy évadzáró rendezvény keretében – külső helyszínen– mutatkoztak be a ház gyermek művészeti csoportjai egymásnak. Emlékezetes programok voltak például, amikor Visegrádon az Erdei Művelődési Házban zajlottak ezek a bemutatkozások. Oda-viszsza bérelt hajóval utaztak Visegrádra. Ifivezetők és szülők is segítettek ezeken az alkalmakon. Az Erdei Művelődési Ház munkatársai a gyerekeknek íjászati bemutatót tartottak, és kipróbálhatták az íjász mesterséget is. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a kerületben folyó gyermek-közművelődésben jelentős, meghatározó részt vállalt az úttörőház. Munkájának alapját képezte az általános iskolákkal kiépített és nagyon jól működő kapcsolatrendszer. Annak ellenére, hogy az intézmény bevétele minimális volt (saját bevétel nem volt még ekkor), „jó szervezőmunkával a korosztály egész közművelődési tevékenységére kiterjesztett mozgalmi szemlélettel, jó kapcsolatépítési eredményes munkát tudtak végezni”24. Az intézmény munkatársainak a gyermekekkel, a pedagógusokkal, a szülőkkel kialakított rendszeres, személyes kapcsolattartása eredményeként folyamatosan az igényeknek megfelelően alakították, ha kellett, átalakították a ház tevékenységét.

A rendszerváltás után –Az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház Az 1990-es évek első felének legjelentősebb változása az volt a Dagály utcai intézmény életében, hogy megszűnt az úttörőélet. Az úttörőcsapatok jórészt feloszlottak, és megalakultak a diákönkormányzatok, az őket segítő pedagógusi háttérrel. Az úttörővezető és ifivezető képzéseket felváltották a diákönkormányzatok vezetőinek képzése. 24 Dr. Kövessi Erzsébet: Összefoglaló a XIII. Kerületi gyermek-közművelődés visszatérő szakfelügyeletéről. 1985. janu-

ár 28. BMK irattára.

129

A másik jelentős változás az volt, hogy a munkát segítő anyagi feltételek nehezedtek (infláció, anyagi támogatások csökkenése). Így a ház vezetői kénytelenek voltak bevezetni a szakköri- tanfolyami díjakat, s támaszkodni az abból eredő bevételekre. Ugyanakkor a ház tevékenysége lényegét, törekvéseit, tartalmi munkáját tekintve nem sokat változott.Az előző évek erőteljes értékőrző közművelődési munkája, művészeti és szolgáltató tevékenysége az új rendszerben is folytatódott. A házat a kerületi tanácstól megörökölte az önkormányzat, és „Angyalföldi Gyermek és Ifjúsági Ház” néven működtette, megtartva a fő profilt, a gyermekprogramok szervezését.A tartalmi tevékenységnél továbbra is az amatőr művészeti csoportok támogatását, a művészeti és más jellegű kisközösségek alakítását és működtetését, ezáltal a közösségi életérzés megteremtését tartották szem előtt. A néphagyományokat őrző kezdeményezések, művészeti csoportok támogatása továbbra is elsőrendű feladat volt, és a cél a gyermekházban egy fővárosi szintű központ kiépítése lett. A ház nyitott volt a kerületben spontán szerveződött társadalmi csoportok, civil kezdeményezések irányába. A művelődési szokások (ki)alakítását, ezen keresztül a családok életmódjának formálását tűzte ki célul. Az 1992. évi statisztikai adatok szerint az intézményben naponta mintegy 350 fő fordult meg. Az új közművelődési munka 3 témakörbe volt csoportosítható. Egyrészt voltak a különféle közéleti területen végzett feladatok: rendszeres találkozók a diákönkormányzatokban dolgozó gyermekekkel, kapcsolattartás a kerületi cserkészcsapatokkal, és ifivezetőkkel,25 stb. Másrészt a szabadidős tevékenységek: a továbbra is működő szakkörök és tanfolyamok mellé 1990 után újabbakat is szerveztek. A kis háziasszonyok köre, a számítógépes szakkör, a Jazz-balett, a csillagász szakkör, az angol tanfolyam, a Karácsonyi ünnepség társastánc tanfolyam, a természetjáró szakkör ekkor kezmeghívója 1992. dett működni a Dagály utcában. Olyan új szakkörök indítását is tervezték a gyermekház munkatársai az 1990-es évek elején, mint az olasz- és ötvös szakkör, kamarakórus, Lutra- és kismama klub. A szórakoztató hétvégi programok, játszóházak folytatódtak. Megváltozott feltételekkel ugyan, de tovább működött a “Bemutatkozik az Angyalföldi Gyermekház…” program is. A ház Fióka Színpadára rendszeresen báb- és kamara-előadásokat hívtak meg a 25 Az

úttörőcsapatok jórészt megszűntek, de a Tüzér Utcai Általános Iskolában és a Szent László Úti Általános Iskolában egy ideig még a rendszerváltás után is tovább élt ez a közösség. (Az Angyalföldi Gyermekház 1990/91 évi munkaterve. Makk Katalin. 1990. október 1.)

130

szervezők. A tiniknek “Tini-dili” címmel szórakoztató sorozatot indítottak, a napközis csoportok részére “Nemzetek játszóháza” elnevezéssel komplex foglalkozásokat szerveztek. Ezeken a gyerekek megismerkedhettek az illető nép kultúrájával, szokásaival, kézműves mesterségeivel és játékaival. A Kandi lapok olvasói tábora számára ismeretterjesztő- és játszóházas foglalkozásokat tartottak. Ugyancsak a napközis csoportoknak szólt a „Csudabuli”, aminek témáit a néphagyományok és ünnepkörök adták. Így például gyermekházi karácsonyi ünnepséget szerveztek, ajándékműsorral kedveskedve a rendszeresen a házba járó gyermekeknek. A ház szakmai dolgozói ekkor Makk Katalin (igazgató 1988-1990), Vereczkiné Deményi Virág, Zorgel Enikő voltak. 1990-től Zorger Enikő igazgatásával működött a ház. A Kolompos népzenei együttes segítségével magyar táncházat indítottak. Az aktuális ünnepeket, eseményeket mindig igyekeztek valamilyen játékos programmal, vetélkedővel emlékezetessé tenni. (Például az 1991-es év Széchenyi-évforduló volt, amihez kapcsolódóan iskolák közötti versenyt és közös megemlékezést rendeztek.) A környezetvédelmi sorozathoz kapcsolódóan fészekodú készítő versenyt hirdettek, és természetvédelmi napot tartottak. A művészeti vetélkedők, kiállítások közül kiemelhető a kerületi Ki mit tud? rendezése, a képzőművészeti fotópályázat hirdetése, báb-, hobbyés fotókiállítások szervezése. A szünidőket alkotóházas foglakozásokkal töltötték meg. A ’90-es évektől is folyamatosan, 1991-ben már 14. alkalommal rendezték meg az Angyalföldi Amatőr A Kolompos Klub Művészeti Tábort, ahol a résztvevők néptáncolhattak, plakátja 1993-ból fotózhattak, citerázhattak, és kipróbálhatták magukat a gyermek táncszínház tagjaiként is. A rendszerváltás utáni időszak nagy újítása volt az is, amikor 1992-ben a XIII. kerület átvette az Építők Vadrózsák Táncegyüttesét, ami a XIII. kerületi Vadvirág Táncegyüttessel egyesülve ekkortól Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes néven mai napig működik. Az együttes művészeti vezetői az alapításkor Páli János és Hasznosi Judit voltak. A kilecvenes évek elején itt vezetett klasszikus indiai tánctanfolyamot Somi Panni. Gönczi Gábor, még diákként, szintén ebben az időszakban kezdett itt próbálni zenekarával, a máig népszerű SMILE zenekarral. Végül a ház ez időszakban zajló tevékenységének harmadik csoportját alkotta a módszertani- és propagandamunka. Továbbra is a Dagály utca maradt a budapesti gyermek néptánc (tovább)képzés bázisa, emellett pedig új elemként a kerületi Pedagógiai Kabinettel közösen óvónők számára kézműves tanfolyamokat hirdettek.

131

Az 1990-es évektől új célcsoportja is lett az intézménynek, amellyel korábban nem igazán foglalkozott: az óvodás korosztály. Az ő szórakoztatásukra (és a szülők tehermentesítésére) vezették be 1991-től az Ovi-kuckót. Ez a program Ferencz Zsuzsanna szakmai irányításával valósult meg, aki 1994-95 között megbízott igazgatóként vezette a házat Minden munkanapon délelőtt 8.30 és 12.30 között a Az Ovikuckó Műsorfüzet modern pedagógiai irányplakátja 1995-ből 1993. március zatok (Célestin Freinet26 és 27 Kokas Klára pedagógiája) szerint a gyermekek személyiségét és egyéni fejlődését előtérbe helyező, kislétszámú (maximum 12 fős) csoportot foglalkoztató „óvoda” volt ez. Óvodai és iskolai előkészítéssel, természetismerettel, ének-zenei-, irodalmi-, manuális- és mozdulatképzéssel foglalkoztak az óvónők, népművelők. A mindennapos testnevelés-foglalkozásokat, a képzéseket és a játékot lehetőség szerint a szabadban tartották. A gyermekek tízórait is kaptak, amelyet igény szerint az egészséges táplálkozás jegyében oldottak meg a ház dolgozói. A gyermekház havonta műsorfüzetet adott ki programjairól, tudatosan törekedve arra, hogy minél több híranyag jelenjen meg az intézményről az újságok hasábjain, a rádióban és a televízióban is.

Kibővült tevékenységi körrel 1994-ben az önkormányzat megváltoztatta a ház nevét, Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Házra (AGYIH), feladatait kibővítette ifjúsági feladatokkal a diákönkormányzatok

26 A Freinet-irányzat célja a gyermek adottságainak, képességeinek és szükségleteinek szabad kibontakoztatása, termé-

szetesen az egyéni és életkori sajátosságok figyelembevételével. 27 Kokas Klára módszere a zenetanítást, mint eszközt használta az önkifejezés, a személyiség felszabadításának támogatására.

A módszerről bővebben a Módszertári füzetek 11. Szakmatükör 3. c. kiadványban olvashatunk. (Kiadó BMK 2002.)

132

munkájának segítése mellett. Mivel az új rendszer egy addigra már meglehetősen kopott épületet örökölt a múltból, ezért az önkormányzat a gyermekház felújítását is elhatározta. 1996-ban át is építették a házat, aminek eredményeképpen nem csak a külseje újult meg, hanem két új teremmel is gazdagodott. Bár az építkezés ideje alatt sok látogatót elvesztett az intézmény, akiket csak fáradságos munkával sikerült „visszacsalogatni”, az elvégzett épületbővítés mindenképp sok előnnyel járt. A ház belső terei rendezettek, barátságosak lettek. A már korábban is meglévő színházterem funkciója sokrétűvé vált: az előadásokon kívül a különböző tánctanfolyamok is itt zajlottak ezentúl. A renoválás után a nagytermen kívül még két nagyobb (kb. 90 m2-es) és egy kisebb (46 m2-es) terem szolgált a szakmai tevékenység (kiállítások és egyben klubszoba, ill. oktatóterem) céljára. Az intézmény műszaki-technikai felszereltsége is sokat javult. A könnyebb munkavégzés, az igényesebb programok fogadása érdekében fejlesztették a ház berendezéseit: beltéri és kültéri hangosítási lehetőséget biztosított az önkormányzat, mobil színpadot – fedéssel, világítással, robotlámpákkal, speciális mikrofonparkkal, videókkal, DVD-kel – állítottak fel, minden teremben volt HIFI berendezés, házimozi rendszer. A technikai igényeket mosógép, sátrak stb. szolgálták ki. A dolgozók munkafeltételeit is kiválónak minősítette egy tíz évvel később készült minisztériumi szakfelügyelői jelentés, amely az elmúlt időszakot is elemezve leírja, hogy minden szakmai munkát végző munkatársnak korszerű iroda-berendezése, saját számítógépe volt (később internet hozzáféréssel), amit színes lézernyomtató, fénymásoló tett szinte tökéletessé.28 1993. szeptember 25-én a Dagály utcában – az önkormányzat támogatásával, a kerületi közművelődési intézményekkel együttműködve – a Gyermekház megrendezte az azóta hagyománnyá vált I. Angyalföldi Utcabált.29 Angyalföldi Utcabál szervezői: Páli János (az Utcabál ötlete tőle származik), Zorgel Enikő, Klotz Judit, Vereszkiné Deményi Virág, Ferencz Zsuzsanna voltak. A rendezvény célja az volt, hogy fellépési lehetőséget nyújtson a kerületi művészeti csoportoknak. A programban – mely három színpadon, délelőtt 10-től este 10-ig zajlott – hivatásos művészek is felléptek (a Bergendy Szalonzenekar, a Benkó Dixiland, az Artistaképző Intézet, a Fabula Bábszínház, a Carmen Együttes, a Palermo Boogie Gang stb.). A korban divatos mondás szerint a ’rendezvény 28 Nemzeti

Kulturális Örökség Minisztérium Szakfelügyelői jelentés. 2007. utcabál részben az 1991 januárjában létrejött Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Amatőr Művészeti Mozgalomért Alapítvány első nagyrendezvénye volt. Ennek a civil szervezetnek a Dagály utcai gyermekház volt a székhelye. Az alapítványt azért hozta létre néhány angyalföldi művészbarát, hogy az Angyalföldön működő amatőr művészeti csoportokat, szólistákat felkutassák és támogassák. Az alapítványt a kerületben működő cégek és magánvállalkozások adományaiból tartották fenn. Ennek a szerveződésnek sok más érdeme mellett talán a legnagyobb, máig ható jelentősége az volt, hogy 1993. őszén ezen keresztül került megszervezésre az I. Angyalföldi Utcabál. Ahogy a neve is mutatja, hagyományteremtő szándékkal indították el ezt az évről évre ismétlődő programot, amely máig megrendezésre kerül.

29 Az

133

nem jöhetett volna létre’ több nagy magyarországi cég, bank és intézmény segítsége nélkül. A XIII. kerületben – ahogy már az 1970-es években is láthattuk az úttörőtábor esetében – hagyomány volt, hogy az itt tevékenykedő vállalatok és intézmények támogatták a lokálpatrióta kulturális rendezvények létrejöttét. Így történt ez 1993-ban, az I. Angyalföldi Utcabál szervezésekor is.30 Az első utcabálon több ezren vettek részt, ami igazolta a szervezők meggyőződését, mely szerint a civil társadalom életében szükség van ezekre az ünnepekre. A siker tükrében a rendezők eredeti szándékuknak megfelelően, már a rendezvény után kitűzték a következő alkalom időAz I. Angyalföldi Utcabál pontját, amelyet 1994. szeptember 24-én ismét sikeplakátja 1993-ból resen meg is valósítottak, ugyanezen a helyszínen, a Dagály utcában. Az 1990-es évek második felében a zene, a tánc és a nemzetköziség hármas jelszava fémjelezte a gyermekház programjait és mindennapjait. 1996-97 között Németh Marietta igazgatása alatt megújúlt a Vadrózsa Néptánc Együttes. A rendszerváltás után A XIII. kerület „nem „csupán” megtartotta, hanem fejlesztette is intézményeit, s egyedülálló módon állt a szakmai kísérletek, fejlesztések, új kezdeményezések és a hagyományok ápolása mellé. Az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház is átépült, kibővült, s a szép külső magával hozta a tartalmi megújulás lehetőségét is. Akadálymentes Műsorfüzet bejárat készült, a színházterem szigetelését, továbbá a ház hangszigetelését sikerült megoldani (pályázaton nyert pénzből motoros fény- és hangszigetelő redőnyrendszert vásárolt az intézmény, mely a hangszűrésen túl megoldotta a nappali elsötétítés problémáját is a délelőtti gyermekszínházak és bábelőadások alatt), pályázati támogatásból a nagyterem technikai berendezéseinek fejlesztésére nyílt lehetőség (HI-FI, AV-

Az ICO Rt például akkor nagy összegnek számító, több 10000 forintnál is nagyobb értékű ajándékot biztosított a rendezvény megtartásához

134

eszközök, színpadtechnika modernizálása, stb.)31 A személyi feltételek is határozottan javultak: az 1990-es évek elején 5 fős dolgozói létszám az évtized végére 13 fősre nőtt. Az új kollégák új programokat is jelentettek. A diákönkormányzatok segítője Berényi Kata majd Bonecsuk Mónika volt, de segítette a GYIÖK munkáját Szendi Rita és Morassi László is (ő később a Gyermek és Ifjúsági Önkormányzat vezetője lett). A nemzetközi munkákat, táborozásokat, később az Európai Uniós pályázati munkákat Szalkai Lajos végezte. Bubics Ádám szervezésében különféle zenés-táncos programok születtek, mint diákfesztválok, latin fesztivál, nyáresti koncertek. Az intézmény stratégiai célját így foglalja össze Antal Gábor igazgató (19972007): „Azoknak a fiataloknak szeretnénk szolgáltatni, akik a szabadidejüket kulturáltan kívánják eltölteni.”32 A munkatársak átalakították az intézmény rendezvényszerkezetét: a jól működő, bevált formák megtartása mellett a nem igazán közművelődési intézménybe való programokat (pl. kilós ruhavásárok) megszüntették, a szabadtéri rendezvények körét bővítették, erősítették a ház népzenei és amatőr képzőművészeti profilját (kiállítások rendezése). Igyekeztek maximálisan kihasználni a termeket: a délelőttönként üres helyiségekben helyet adtak a kerületi Szabó Ervin Gimnázium drámatagozatos osztályai színpadi- és mozgás óráinak, továbbá Ladányi Andrea balett társulata próbáinak. A gyermekház hírnevét öregbítette az a tény is, hogy felsőoktatási intézmények végzős művelődésszervező hallgatói az intézményben töltötték szakmai gyakorlataikat. Határozottan fejlődtek a ház nemzetközi kapcsolatai: külföldi művelődésszervező hallgatókat, népfőiskolák munkatársait fogadták; a kollégák részt vettek a Német Népfőiskolai Szövetség konferenciáján; bekapcsolódtak a kerületi önkormányzat külföldi testvérvárosi kapcsolataiba: a néptánccsoport fellépett Bécsben és Varsóban, szovátai gyerekek közreműködtek az Angyalföldi Utcabálon, stb. A 2000-es évek első évtizedében külföldi és hazai önkéntesek kapcsolódtak be a ház munkájába, idegen nyelvi klubot, más népek kultúráját megismerő ismeretszerzési alkalmakat teremtettek. A programok nagy részét továbbra is a tánc alkotta. Magyar néptánc-, rock and roll-, indiai tánccsoport, társastánc oktatók képzése, intenzív tánckurzusok (indonéz, flamenco, görög, hip-hop, argentin tangó, skót táncklub stb.) jelentette a ház fő profilját. A Téka népzenei együttes a táncházak alkalmával koncerteket is adott,

31 A költségvetés bevételi tervének teljesítését segítették a színpadtechnika eszközök bérbeadásai: több kerületi és fővá-

rosi nagyrendezvényen „dolgoztak” a gyermekház felszerelései. A ház működési bevételét jelentősen kiegészítette több sikeres uniós- és hazai pályázat. 32 Antal Gábor : Az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház 5 éves beszámolója (1998-2002)

135

emellett itt működött a Budapest Skót Táncklub havi rendszerességgel, illetve több, a kerületben jelenlévő nemzetiség (görög, szlovák, német) rendezett hagyományőrző zenés-táncos programokat. A gyermekház már hagyományos programjai mellett új színfoltként jelent meg a fővárosi szintű Szüni-Dödő programsorozatba való bekapcsolódás. Az intézmény népszerűségét növelte az ingyenes korrepetálások bevezetése, melynek során főiskolai hallgatók, tanárjelöltek segítettek kerületi diákok tanulási problémáinak megoldásában. A nyári tábori kínálatot gazdagították a munkatársak: a már hagyományos néptáncos tábor mellett sporttábort is szerveztek, ahol úszás, kerékpározás, korcsolya, görkorcsolya és evezés várta a diákokat. Kerékpártúrákat, természetjáró- barlangász tábort szerveztek. Új szakköröket, tanfolyamokat hívtak életre, elsősorban a képző- és iparművészet területén: rajz- és fazekas szakkört, lakásdíszítő tanfolyamot. Jelentősen nőtt a megrendezett kiállítások száma, amelyeken elsősorban a házban működő szakkörök tagjainak munkáit, a nyári táborokban készült fotókat, tárgyakat tekinthették Rock’n’roll őrület. 1993. meg az érdeklődők. 1997-től a Családi Vasárnapokon kézműves foglalkozással, bábszínházi előadásokkal várták a gyermekeket és szüleiket. 1995-től dolgozott az intézményben a jelenlegi divízió vezető Bubics Ádám. Technikusként kezdte tevékenységét, majd művelődésszervező és igazgatóhelyettesként számos rendezvény ötletgazdája volt. Nevéhez fűződik 2000-től a Duna partján megrendezett Latin Karnevál, az Angyalföldi Diákfesztiválok, és a 60 éves a XIII. kerület ünnepi rendezvénye. 2001-től a már népszerű Margit-szigeti Családi Véradó- és Gyermeknap. Mint társrendező az Újlipótvárosban, a Szent István parkban is bevezette a zenés szabadtéri rendvények sorozatát, a Nyáresti koncerteket. Jelentős nagyrendezvénye volt a Magyar Művelődési Intézettel közösen megrendezett Nemzetközi Betlehemes Találkozó és a Népek Tánca - Nemzetek Kultúrája című, országokat, embereket, szokásokat bemutató sorozat is. Ennek záró rendezvényét a Margitszigeten tartották.

136

Az intézmény munkatársai a fővárosban az elsők között vezették be a minőségbiztosítást (TQM).

2000-es évek - az AGYIH megújult ifjúsági tevékenysége Az AGYIH ifjúsági tevékenységét az 1999-től beindult erőteljesebb diák önkormányzati munka alapozta meg. 2002 áprilisában alapos előkészítő munka után megalakult a Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzat (GYIÖK), amely meg is választotta a kerület első diák-polgármesterét. A GYIÖK bázisintézménye az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház lett. A korábbi velencei úttörőtáborok – tartalmi és formai szempontból egyaránt megújulva – átalakultak Diákönkormányzati (DÖK)-táborokká. A GYIÖK által új rendezvények házigazdája lett a Gyermekház: a Farsang, a Hangár (kerületi zenekarok bemutatkozása); a Neked-nap (kerületi iskolák csapatainak vetélkedője a Margitszigeten); a Tavasznap (zenés tavaszköszöntő rendezvény); a Gyermeknap (a Margit-szigeti gyermeknapon önálló programokkal, közös játékokkal); a Halloween; a Karácsony (a Családsegítő Központtal, a XIII. kerületi Nagycsaládosok Egyesületével közös rendezvény). Az AGYIH rendszeresen befogadta ingyenesen a kerületi iskolák programjait. Az eredményes együttműködést példázza, hogy több iskola közreműködésével valósult meg az első Angyalföldi Gyermek Néptánc Találkozó. Társintézmények rendezvényein a ház művészeti csoportjaival rendszeresen részt vett, kerületi írók könyvbemutatóit, író-olvasó találkozóit szervezték meg, lehetőséget biztosítva a helyi alkotók, alkotócsoportok kiállításainak egyaránt. A kerületi civil szervezetekkel és kisebbségi önkormányzatokkal kialakult sokoldalú kapcsolat eredményeként több függetlenül létrejött művészeti csoportnak kínált a Dagály utcai létesítmény próba- és fellépési lehetőséget.. A kerületi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum munkájában is szerepet vállaltak a kollégák; a Kerületi Nagycsaládosok Egyesületének klubnapjainak, az ünnepekhez kötődő rendezvényeinek (karácsony, húsvét, gyereknap, Mikulás) térítésmentesen helyet adtak. 2008. január elsejével ismét nagy változás következett be az Angyalföldi Gyermekés Ifjúsági Ház életében: A kerület összes kulturális területen működő intézményét összefogó, XIII. Kerületi Közművelődési Nonprofit Kft.-hez került. Ezzel ismét egy új fejezet kezdődött a gyermekház életében. Az Nkft vezetőjévé 2010-től Bubics Ádámot nevezte ki az Önkormányzat,. Az AGYIH vezetői 2008-2011-ig Bonecsuk Mónika, Ferencz Zsuzsanna majd Papp Helga voltak. Koordinációs feladatainak

137

ellátását 2011 szeptemberétől 2013 októberében történt nyugdíjazásáig Kapuvári Beatrix végezte. 2010. augusztus 29-én, az XVIII. Angyalföldi Utcabál keretében megnyílt a Gyermekház falai között a Tücsöktanya Játszóház és Kisdedóvó, Ferencz Zsuzsanna és Kovács Gertrúd vezetésével. Az Önkormányzati finanszírozásból létrehozott játszóház elsősorban a kerületben lakó családok életminőségének javítását célozta meg. A játszóház és a játszóház által szervezett hétközbeni és hétvégi programok bő egy év elteltével népszerű közösségi térré lettek a kerületben lakó kisgyermekes családok számára. A programok tárházában találhatók babaszínházi előadások, kisebb gyermekeknek való mozgásos programok, a szülők részére tanácsadó előadások, gyerekszínházi produkciók és koncertek. A kerületi lakosoknak a játszóházba és rendezvényeire ingyenes részvételt biztosít a kerületben érvényben lévő XIII. Kerületi kártya. A Tücsöktanya működtetésével profiltisztítást is végrehajtott az Nkft vezetése. Az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház célközönsége a 0-12 éves korosztály lett. 2012-től a XIII. kerület Képviselő-testülete megalakította a XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt. Kulturális Divízióját, melynek vezetésével szintén Bubics Ádámot bízták

A gyermekház játszóházában

Húsvétváró játszadozás

Majális a gyermekház udvarán

138

yán

meg. A Divizió egyik telephelye az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház. A tartalmi munkát ez az átszervezés nem befolyásolta, a Ház továbbra is gyermekek számára nyújt színes kulturális kínálatot. A Tücsöktanya rendszeres programjai a hét minden napjára kínálnak játékos, fejlesztő programokat (baba és mama tornát, Mariska meséit, ringatót, meseszínházat stb.). Évközben hétvégenként a Mikulásjárás a Tücsöktanyán Varázsnapok, nyáron a Tücsökkerti ciripelések koncertjei, színházi bemutatói, kézműves foglalkozásai nyújtanak játékos szabadidős lehetőséget a kisgyermekes családoknak. 2013-tól Pocakkoncert címmel indult sorozat a várandós anyukák és családjuk számára. A Ház egyéb programjainak programkínálata bővült a homoludens.hu társasjáték klubbal, és a XIII. kerületi Babahordozó klub beindulásával. Ezt a feladatot és az intézmény teremértékesítését Zalavári Borbála végzi, és ugyancsak ő vette át 2013 októberében ( Kapuvári Beatrix nyugdíjba vonulása után) a koordinációs feladatokat. Az intézmény 2012-től bekapcsolódott az Angyalföldi József Attila Művészeti Napok programsorozatába a József Attilla jelenetbemutató verseny, majd egy évvel később a Mese habbal mesemondó verseny megszervezésével. A Ház szintén 2012-ben átvette az AJAMK-tól a Vakáció-akció tábor szervezését, (szakmai vezetője Bodorkós Tamara). A tábor egész nyáron fogadja a 7-12 éves korú gyermekeket heti turnusokban, napi átlagos látogatottsága 18-20 fő volt. Az „Év leghosszabb tábora” szlogennel hirdetett program célja, hogy a gyerekek megfelelő körülmények között (a ház adottságai) szakértő táborvezetőkkel minél több érdekes helyszínt, szolgáltatást ismerjenek meg Budapesten és környékén. A sok külső program mellett a helyszínen is számtalan szórakozási lehetőséget kipróbálhatnak a táborozók. A záróprogram egy színpadi produkció, egy dvd-híradó, amit az Angyalföldi Utcabálon mutatnak be a gyerekek. Az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház fenntartója támogatására és munkatársai szakértelmére építve egyre több közösségi-művelődési lehetőséget kínál a kerületi és a budapesti családoknak.

139

Felhasznált irodalom: – Angyalföldi Híradó 1977. – Antal Gábor: Az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház 5 éves beszámolója (1998 2002). Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény irattára – Budapesti Művelődési Központ szakfelügyelői jelentései 1981 – 1985. – Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium szakfelügyeleti jelentés 2007. – Jelenics József (szerk). Angyalföldi ABC (kézirat az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteményben) Budapest. 1985. – Jelenics József: Budapest XIII. Kerületének teljes utcanévlexikona. Budapest. 2001. – Magó Ilona csoportvezető és Pardi Sándorné igazgató feljegyzése a kerületi Úttörőház és a Dagály Ifjúsági Klub helycseréjéről. 1977. február 15. Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény irattára – Makk Katalin: Az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház munkaterve. 1990. Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény irattára – Dr. Szabó Ferenc: Jelentés a Poscher János klubkönyvtárban végzett szakfelügyeleti látogatásról. 1982. június 30. BMK irattára 1002/121

Köszönet: A tanulmány elkészítésében segítségünkre volt: Antal Gábor, volt igazgató, dr. Aradi Zsoltné, volt közművelődési vezető főtanácsos, Ferencz Zsuzsa, volt AGYIH vezető, Makk Katalin, volt igazgató, Kapuvári Beatrix, az AJAMKvolt igazgatója és az AGYIH volt vezetője

140

Bodorkós Tamara

A RaM – Radnóti Miklós Művelődési Központ Újlipótváros kulturális életéről dióhéjban A RaM – Radnóti Miklós Művelődési Központ Újlipótváros határán, a Duna és a Váci út között, három utca közrefogásában – Bessenyei utca, Kárpát utca, Pannónia utca– helyezkedik el. A városrészt a helyiek úgy is szokták emlegetni, mint egy kisvárost a belváros és Angyalföld között, a Duna partján, szemközt a Margitszigettel. A belváros folytatása, része pezsgő kulturális életének, művészeti jellegének, igazán nagyvárosias hangulatú. Szerkezetileg a XIII. kerülethez tartozik, bár felépítésében és lakosságában mai napig nagyon különbözik a többi városrésztől.1 Újlipótvárosban sok művész, közéleti személyiség él: képzőművészek, zenészek, színészek alkotnak itt, illetve játszanak a kerületrész kulturális intézményeiben, de számos díszpolgár is, így pl. Horváth Ádám rendező, Baranyi Ferenc költő, Fenyő Miklós zenész is ehhez a kerületrészhez kötődik. Újlipótváros büszkesége a Szent István park, amely 2001 óta a Nyáresti koncertsorozat otthona. Idén ötödik éve immár, hogy civil kezdeményezésre megvalósult a Pozsonyi úton az egyre nagyobb és ismertebb Pozsonyi Piknik a Nyáresti koncertek a Szent István Parkban nyár utolsó szombatján. Programjai között olyan kuriózumokat találunk, mint az immár hagyományos Balkoncert, pozsonyi kifli sütő verseny. Tavaly nagysikerű volt a fővárosi színházak bemutatkozása. Az idei év új eseménye a 75 éves kerület köszöntése volt. 1

Bubics Ádám, Radó Gábor: Tanulmány Budapest Főváros XIII. kerület Újlipótváros Kulturális- és közösségi szokásairól és azok színtereiről, 2008.

141

A kerületrészben a kulturális igényeket – a művelődési központ megnyitásáig a Vígszínház, az Odeon mozi, a noha StúdióN valamint az Újlipótvárosi KlubGaléria elégítette ki elsősorban. A legnagyobb múltra és sikertörténetre a Vígszínház esetében tekinthetünk vissza. A századfordulón Budapest szinte évek alatt vált világvárossá, s dinamikusan Pozsonyi Piknik fejlődő polgársága egy saját ízlésének és igényeinek megfelelő színházat akart. 1896-ban egy év alatt felépült az impozáns Vígszínház. A régi mocsaras vidék helyén pillanatok alatt kiépült körülötte a világszép Budapest, illetve a polgárság új központja: a Lipótváros. Szépséget és eleganciát sugárzó nézőterére több mint ezer ember fér be, mégis ritkán kellett üres széksorok előtt játszani a színészeknek: az első pillanataitól kezdve telt házakat vonzott ez a színház. A budapesti polgárság ünnepelte színészeit, utánozta a színpadon látott jelmezeket, ruhákat, díszleteket, berendezéseket. Már a kezdetektől legalább háromféle arculatot mutatott: játszott klasszikusokat, irodalmi rangú kortárs szerzőket, és színészei mindenkor sikerre tudták vinni az elegáns francia vígjátékokat, bohózatokat, a „jól megcsinált darabokat.”. A II. világháború utolsó napjaiban bombatalálat érte az épületet, amely újra felépítve 1951-ben nyílt meg a Magyar Néphadsereg Színháza néven. A Vígszínház 1961ben visszakapta régi legendás nevét, s majdnem két évtizedig a kiváló színész (a színháztörténeti jelentőségű Művész Színház létrehozója, rendezője, színésze), Várkonyi Zoltán igazgató-főrendezőként határozta meg a teátrum újkori történetét Horvai István rendezővel együtt. Mellettük bontakozott ki két fiatal rendezői pálya is: Kapás Dezsőé és Marton Lászlóé. A Várkonyi-érában a Vígszínház (és a Pesti) színpadán ismét otthonra lelt a modern európai és amerikai dráma, és a századelőhöz hasonlóan a hetvenes években ismét itt bontakozott ki a magyar dráma második aranykora Örkény István, Eörsi István, Szakonyi Károly, Csurka István, Gyurkovics Tibor, Székely János, Sütő András, majd a következő nemzedék: Nádas Péter, Bereményi Géza, Kornis Mihály, Spiró György, Esterházy Péter és az elmúlt években a legfiatalabbak: Kárpáti Péter, Hamvai Kornél műveivel. Legendás előadások sora jelzi ezt az időszakot, többek között a Rómeó és Júlia, a Ványa bácsi, a Képzelt riport, a Három nővér, a Házmestersirató, a Körmagyar, hogy csak néhányat említsünk a nagysikerű előadásokból. Célkitűzése, hogy a szín-

142

ház megőrizze és egyre hangsúlyosabbá tegye a modern, 21. századi, népszínházi jelleget, azt, amelyre az érték és a népszerűség folyamatos egyensúlya a jellemző. A Víg tehát olyan teátrum kíván lenni, ahol a gyerekkortól a kamasz, felnőtt és idős korig, nemzedékváltásokon át megmarad a színház és a nézők aktív kapcsolata. A Vígszínház három játszóhelyén esténként 1700 néző foglal, foglalhat helyet, és ez a tavalyi évadban több mint 350.000 látogatót jelentett.2 A Hollán Ernő utca 7. alatt működött az 1937-ben megnyitott Odeon-Lloyd mozi. A Lloyd néven alapított filmszínház 1943 és 1945 között, majd később a 2003as újraindításig a Duna nevet viselte. Sikerét részben különleges belsőépítészeti megoldásoknak köszönhette: a moziterem tetejét lenyithatóra tervezte a Hofstätter Béla–Domány Ferenc tervezőpáros. Számos kulturális eseménynek adott otthont a terem, amely azonban 2012-ben bezárta kapuit. Jelenleg a korábbi mozi Budapest Jazz Clubként várja látogatóit és a jazz kedvelőit. A noha Stúdió és Alkotóműhelyt fiatal képző- illetve iparművészek hozták létre 2006 májusában Újlipótvárosban, a Pozsonyi úton. Az Alkotóműhely egy találkozóhely a művészeti ágak, a testmozgás, a zene, az önkifejezés és az emberek számára, ahol fiatal iparművészek dolgoznak nap mint nap. A noha egy tér, ahol adsz és kapsz. A műhely inspiráló környezetet biztosít az alkotóknak, folyamatos információ- és ötletcsere színtere.3 Az Újlipótvárosi Klub-Galéria a XIII. kerületi művészek kiállítótermeként, háromhetenként változó kiállításokkal 1994 decemberében kezdte meg a kerületi művészeti életet pártoló tevékenységét. Az eltelt évek alatt ismert, kedvelt kiállítóterme lett nemcsak a kerületnek, hanem a fővárosnak is, és jelenleg a Kult13 divízió égisze alatt működik. A horizont idővel kitágult, hazai, külföldi művészek egyaránt bemutatkoztak az intézményben, és az azóta egyesületté formálódott kerületi művészközösség is lehetőséget kapott egyéb hazai és külföldi tárlatok, események, alkalmak megrendezésére. A tevékenységük persze sokszor túlnyúlt a képzőművészet határain: irodalmi, zenei rendezvények bizonyítják, hogy sok művészeti műfaj otthonra talált itt. A Galéria 2013-ban kibővült, így most már több művész kiállítása is jól megfér egymás mellett a tágas kiállítóterekben a Radnóti utca és a Tátra utca sarkán. A Radnóti Miklós Művelődési Központ megvalósítását egy sok éve megfogalmazott, kettős igényre alapozták. Az egyik, ami számos fórumon felmerült, hogy Újlipótvárosban új közösségi színtérre van szükség. A másik, hogy a kerület ezen részén egyre növekvő a rendezvények száma és azok látogatottsága, ami azt jelenti, 2 3

www.vigszinhaz.hu www.nohastudio.hu

143

hogy szükség van egy kulturális intézményre, ahol az itt lakók kulturális igényeinek kielégítése a cél. 2008-ban, az átadás előtt három évvel, a lakosság száma Újlipótvárosban 35 372 fő volt. A legnagyobb arányban, 32%-ban a 62 év feletti időskorúak voltak. Őket követte a 41-62 év közötti lakosság 27%-kal, és hasonló az aránya a 25-40 év közöttieknek. A kulturális igények felmérése és a lakosság kor szerinti összetétele rávilágított arra, hogy a művelődési központ küldetésének meghatározásakor fokozottan figyelembe kell venni az idősek igényeit. A XIII. kerületi Önkormányzat Képviselő Testületének 94/2008.VI.26. sz. határozata hívta életre a kerület legújabb és legmodernebb közösségi házát, melynek építése 2010-ben megkezdődött.

A RaM makettje

A RaM Az építmény adottságairól 2011. április 14-én nyitotta meg kapuit a Radnóti Miklós Művelődési Központ, közismert nevén a RaM. A 3,5 milliárdos beruházás teljes mértékben önkormányzati finanszírozásból jött létre. Az intézmény tervezésére és kivitelezésére az Önkormányzat pályázatot írt ki, melynek győztese a Magyar Építők Zrt. fővállalkozásában a Vadász és Társai Építőművészeti Kft. A Kft. Vadász György többek között YBL, Príma és PrímaPrimisszima díjas mester alkotói vezetésével – az akkor még Újlipótvárosi Közösségi Ház (ÚKH) - engedélyezési terveit készítette el 2009-ben. Az intézmény nevére a javaslatokat a lakosságtól várta az Önkormányzat, a legjobbnak a RaM – Radnóti Miklós Művelődési Központ bizonyult, mivel Radnóti Miklós 1909. május 5-én az akkori Lipótvárosban (ma Újlipótváros) született. A Kádár u. 8. szám alatt álló ház falán ma emléktábla jelzi a neves költő születési

144

helyét. A kerületrészhez való kötődése végigkísérte pályáját. Felesége, Gyarmati Fanni jelenleg is egykori közös lakásukban él a Pozsonyi úton. Fifi néni idén szeptemberben töltötte be 101. életévét. Az építmény tervezésénél az alkotó törekedett a területen lévő növényzetek maximális megtartására, a fák, zöld részek feltétlen szükséges eltávolítása után a viszRadnóti Miklós Művelődési Központ szapótlásra. A házat díszkert veszi Kárpát utcai homlokzata körül (nyilvános), és rajta a négy évszakra jellemző növény-beültetéses zöldtető található. Az építmény kialakítása lehetőséget ad a funkciók szétválasztására, ugyanakkor mégis az egy térből való átjárhatóságot is biztosítja. Az épület maga egy virágot stilizál a természet- közeliség jegyében: középen van egy felülről nyitott növény-beültetéses – átrium jellegű – „bibe”, ezt körbe veszi egy aula-kerengő, melyből a négy „szirom” nyílik. A szirmok különkülön, más és más szolgáltatásokkal teltek meg; − A „Tavaszi” szirom 897 négyzetméteren egy többfunkciós épületrész. Ez teret adhat: rekreációs foglalkozásoknak, kiállításoknak, kulturális eseményeknek, kisebb zárt vagy nyilvános programoknak, konferenciáknak stb., továbbá itt vannak az üzemeltetési egység irodái; − A „Nyári” szirom 361 négyzetméterén az Őszikék Nyugdíjas Klub működik, és ugyanebben a sziromban kapott helyet 265 négyzetméteren a Szabó Ervin Könyvtár XIII/2. számú fiókkönyvtára − az „Őszi” szirom 593 négyzetméterén a RaMpart étterem és a büfé helyezkedik el; − A „Téli” szirom; más néven a RaM Colosseum, egy 3318 négyzetméteres multifunkcionális rendezvénytér; − A bibét közrefogó aulában 576 négyzetméteren időszaki képzőművészeti kiállítások tekinthetők meg. Az aula alatt pedig egy 100 férőhelyes mélygarázs áll a vendégek és az itt dolgozók rendelkezésre. Az épület tervezésénél alapszempont volt a környezetbarát üzemeltetés, a környezettudatosságra figyelés. Az épületnek fosszilis tüzelőanyag felhasználása nincs, égéstermék kibocsátással a környezetet nem terheli. A melegvíz távhővel, a fűtés részben távhővel, valamint megújuló energia felhasználásként VRV (direkt elpárologtatású rendszer, amely klimatizálásra szolgál) rendszerrel lett megoldva, mely egyúttal az építményhűtést is ellátja. Mindezek számítógépes vezérléssel szabályozottak a legop-

145

Radnóti Miklós Művelődési Központ Pannónia utcai bejárata

timálisabb komfortérzet és energiafelhasználási hatékonyság érdekében. A RaM üzemeltetését 2011-ben a XIII. kerületi Közművelődési Nonprofit Kft. látta el 2 fő munkatárssal, egy szakmai koordinátorral és egy titkárságvezetővel. 2012-ben – mint a kerület többi intézményében is – az üzemeltetési feladatokat a XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt. Kulturális Divíziója vette át.

A közművelődési tevékenységről Budapest Főváros XIII. kerületében a közművelődési feladatokat a XIII. kerületi Közszolgáltató Zrt. Kult13 Divíziója látja el. A Társaságot a Vezérigazgatóság irányítja, a Divízió vezetését a Divízióvezető látja el. A Kult13 öt telephelyen, összesen 7 színtéren – Angyalföldi József Attila Művelődési Központ, Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház, Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény, RaM – Radnóti Miklós Művelődési Központ, Tücsöktanya Játszóház, Újlipótvárosi Klub-Galéria, Világcsücsök Közösségi Tér – valósítja meg küldetését: „Teret adunk a kultúrának”. A Divízió 28 munkatárssal rendelkezik, akiknek közel fele közművelődés-szakmai tevékenységet folytat. 2012-ben a Kult13 harmincnégy kiemelt kerületi rendezvénynek adott helyszínt és technikai hátteret az AJAMK és a RaM színháztermében, épületében. Több mint 3.515 kulturális rendezvényt bonyolított le, és 463.515 fő látogatott el a programokra. A RaM látogatottsága a tavalyi évben elérte a 150.000 főt. Az RaM üzemeltetésén jelenleg 3 fő munkatárs látja el a napi operatív feladatokat, a terek értékesítését, valamint a szakmai feladatokat. A szakmai programokért, valamint a bérlőkkel való kapcsolattartásért a RaM-koordinátora, 2013 júniusa óta Bodorkós Tamara felel (előtte Sági Orsolya), a teremértékesítést Juszel Aliz, a titkárság vezetése és a napi operatív feladatok ellátása a nyitástól Dobi Irén feladata. A ház üzemeltetési munkálatait a Kult13 divízió üzemeltetési vezetője, Meyer Gábor látja el. A divízió és így a RaM általános képviseletében Bubics Ádám, a Kult13 divízióvezetője jár el. A RaM üzemeltetésében közbeszerzési pályázat útján szolgáltatók vesznek részt, akik napi szinten ellátják a takarítási feladatokat, két fő biztonsági őr dolgozik 24 órában, egy fő recepciós munkatárs és egy fő épületfelügyelő segíti az üzemeltetés munkáját.

146

A RaM szakmai programja összetett és szerteágazó. Az egyes szirmokban bérlők alakítják a program- és árstruktúrát. A színházterem és az étterem bérlője az ExperiDance Tánctársulat. A Tánctársulat művészeti vezetője, Román Sándor, már 10 évesen a cigándi táncegyüttes táncosaként Kubában lépett fel a Világ Ifjúsági Találkozón, ahonnan egyenes út vezetett az Állami Balett Intézetig. A diploma megszerzése után a Honvéd Együttesben táncolt szólistaként, majd koreográfusként a néptánc műfaján belül teljesen új koreográfiákat álmodott meg. A saját tánctársulatának létrehozása előtt dolgozott a Budapesti Táncegyüttesben, az Állami Népi Együttesben. Az új egyéni táncstílusa létrejöttét megelőzte egy kortárs tánctechnikákat tanulmányozó amerikai út. Az ExperiDance Production, a mai napig több mint 2500 teltházas előadást megélt tánctársulat az elmúlt 15 évben minden eszközzel azon dolgozott, hogy életre hívott szellemi értékeit a nemzetközi és a magyar kultúra színpadán bemutatva, Magyarország országimázsának pozitív formálójává,a „magyar tánc utazó nagykövetévé” válhasson, mint egy hungarikum a tánckultúrában. A társulat mozgató rugója mindig is a kreativitás, a hit és a szakértelem volt, „megfűszerezve” napi 13-14 óra munkával. Ennek a hármas egységnek köszönhető, hogy darabjaik 15 éve Európa-szerte − műfaji kategórián belül maradva – a legkeresettebb színpadi produkciók közé tartoznak. A Tánctársulat pályázat útján nyerte el a tér bérlési lehetőségét. A Colosseumban, azaz a színházJelenet az Experidance teremben a nézőtéren összesen 640 fő élvezheti Boldogság 69:09 c. előadásából az előadásokat. A színpad-, hang- és fénytechnika megfelel a XXI. századi elvárásoknak, nem véletlenül viseli a „Főváros első élmény színháza” címet. Éves szinten hozzávetőlegesen 200 előadásra kerül sor, amelyet mintegy 120.000 néző tekint meg. A repertoárban nemcsak az Experidance darabjai, hanem vidéki színházak vendégelőadásai is szerepelnek, valamint számos hazai és külföldi énekes, együttes lép fel a színpadon. Az előadásokra a XIII. kerületi kártyával rendelkező lakosok kedvezményesen válthatnak jegyeket. 2013 a RaM Colosseum és az ExperiDance Tánctársulat történetében az újítás és a hagyományok követésének éve. A Társulat új műfajokkal, premierekkel és nemzetközi sikerprodukciókkal várja idén vendégeit. Nyitnak a gyermekek, családok felé gyermekelőadásaikkal, ugyanakkor az idén nagyobb hangsúlyt fektetnek nyug-

147

díjas vendégeik szórakoztatására is: a nyugdíjas bérlet kedvezményes áron kínál kellemes kikapcsolódást az idősebb látogatóiknak. Az idei év/évad könnyűzenei és komolyzenei koncertekben is bővelkedik, szélesítve ezzel repertoárjuk tárházát. Fontosnak érezik, hogy a színház látgatói ne csak „nézzék”, „lássák” is az előadásokat, az esetleges felmerülő kérdéseket, gondolatokat ne egymás közt, hanem velük is megoszthassák. Éppen ezért folytatódik beavató színházi projektjük, melynek célja a darabok megértése, egy kis betekintés a szerzők gondolataiba, az előadás hátterébe. Októberben új premierrel készülnek a közönség szórakoztatására. A tánctársulatot kibővítendő megalakult a RaM Colosseum prózai tagozata, a két társulat együttes erővel készíti el májusban a Radnóti álmok két felvonásban című produkcióját, így adózva a művelődési központ névadójának. A világszínvonalú hazai előadások mellett a világ minden tájáról érkeznek produkciók az idei évben is, tovább erősítve a színház jó hírnevét, és bővítve, színesítve a repertoárt. Román Sándor Tánctársulata önálló program-, ár- és marketingpolitikát folytat, kizárólagosságuk van a Colosseum területén a vendéglátásra, valamint a terem rendezvényhelyszínként való értékesítésére. Az Önkormányzattal kötött keretszerződés értelmében a kerületi lakosok számára kedvezményeket és tiszteletjegyeket biztosítanak, valamint éves szinten 30 önkormányzati napot tartanak. Ezen önkormányzati napok keretében a kerület rangos, ünnepi eseményei kerülnek megrendezésre, ilyen például a díszpolgáravató a kerület születésnapján, a jótékonysági bál vagy az év végi színházi est. A Szociális-, Egészségügyi- és Művelődési Bizottság minden évben pályázatot ír ki kerületi civil szervezetek részére, akik sikeres pályázat esetén egy napra ingyen kapják meg a Colosseumot személyzettel és technikai felszereléssel. A sikeres pályázók közt van az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes, a kerületi Görög Nemzetiségi Önkormányzat, a Jazz and More kórus, de volt már iskolai gála és egyházi rendezvény is a ház falain belül. A fennmaradó napokban az iskolák vehetik kedvezményes áron bérbe a termet gáláikra, valamint a Kult13 munkatársai szerveznek közszolgálati napokat a szabad kontingensre. 2013-ban a 13 órás vetélkedő középiskolásoknak, a Radnóti Miklós emléknap, a Kacsanap, a Vakáció-akció nyitó bulija valósult meg ilyen keretek között. A kert is egyre nagyobb szerephez jut a rendezvények terén, itt talált új helyszínre az Életmódnap, valamint a Magyar Dal Napja is. Az Életmódnap 2013-ban 24. alkalommal került megrendezésre, célja a kerületi lakosok és a kerületben működő, az életmóddal, az egészségmegőrzéssel, a rekreációval foglalkozó szervezetek „egy tető” alá hozása. A Magyar Dal Napjának a XIII. kerületben 2012 óta ad helyszínt a RaM kertje, ahol tavaly Bródy János, idén pedig öt rockzenekar, köztük a P.Box, a Wégső Csapás és Vörös István lépett fel.

148

Vörös István a Magyar Dal Napja fellépője

Életmódnap

Szintén kulturális programoknak ad helyet az aula is, ahol havonta rotálódva kerülnek kiállításra kerületi képzőművészek, elsősorban festők alkotásai. A RaM aulája nívós helyszínnek számít a kiállítók körében, folyamatos a túljelentkezés. Jó idő esetén a belső kertet szobrok, kerámiaművek kiállítására is igénybe veszik. A RaMpart Étterem szintén saját arculatKiállítás az aulában tal rendelkezik, folyamatosan igazítják kínálatukat a látogatói igényekhez. A tér szintén rendezvényhelyszín, konferenciáknak, sajtótájékoztatóknak, esküvőknek, gálavacsoráknak ad otthont igény esetén. Az a ’la cart kínálaton kívül a déli órákban három fogásos menüvel várják a vendégeket. A házban otthonra talált még az Őszikék Nyugdíjas Klub, ahol jelenleg 156 regisztrált tag tölti mindennapjait. Az idős RaMpart Étterem emberek támogatását kiemelt kérdésként kezeli a kerületi Önkormányzat, költségvetésében évről évre többet fordít szociális ellátásra. A szociális bolthálózat, a Gondozási Központ, az ingyenes idegen nyelv oktató- és számítástechnikai tanfolyamok mellett jelentős támogatásban részesíti az idősek klubhálózatát, amely több mint 1000 tagot számlál. A Klubba szintén magas a túljelentkezés, közkedvelt az idősek által felszereltsége, modernsége és otthonossága miatt.

149

A RaM legfrissebb bérlője és partnere a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület. Céljuk a magyar pop-rock kultúra megörökítése és átörökítése, bízva abban, hogy itt majd a jelenben a jövő számára is be tudják mutatni a „Nagy generáció” múltját. Jelenleg a kiállítandó tárgyakat gyűjtik, rendszerezik, és várják mindazok jelentkezését, akik szeretnének rész venni ennek az anyagnak a bővítésében, és rendelkeznek olyan relikviákkal, melyeket – a tulajdonos nevének feltüntetésével – szívesen közszemlére bocsátanának a MagyaRock Hírességek Csarnokában. A várható nyitás 2013. november eleje. A jövőbeni tervek között szerepel a közszolgálati rendezvények bővítése, a Rockmúzeum megnyitása, valamint a kert rekreációs térként való hasznosítása az idősek és a gyermekek számára.

150

Garbóci László - Funk Ivett

A Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ Budafok-Tétény rövid története Budafok-Tétényt 1950. január 1-jével három önálló településből – Budafok megyei jogú városból, Nagytétény nagyközségből és Budatétény községből – hozták létre, rendeleti úton. Azóta Budapest főváros XXII. kerülete. A három település eltérő sajátosságai, fejlődése nehezen összeegyeztethető, amint ezt az egyesítés óta eltelt 62 esztendő is bizonyította. Budafok-Tétény, a főváros XXII. kerülete Budapest délnyugati részén terül el a Duna jobb partján. A napjainkban mintegy 54 ezer állandó lélekszámú kerület, az ingázókkal közel 60 ezer lakos, 34, 2 négyzetkilométernyi területen él. Természet-földrajzilag a Budaihegység előterét alkotó Tétényi fennsíkon terül el. A Budai-hegység fő tömegétől, a Budaörsi Budafok madártávlatból medence és a Hosszúréti patak (Kőér patak) választja el. A zömében mészkőből és dolomitból álló karsztos Tétényi fennsík Dunáig lefutó lejtőit népesíti be a lakosság. A mészkőre és dolomitra települt löszös talajtakaró kiválóan alkalmas volt szőlők termesztésére. A fennsík Kamaraerdő előtti területrésze napjainkra már helyi védettséggel bír, hiszen a sziklagyepes terület számos ritka állat- és növényfaj élőhelye. A fennsík dunai csatlakozásánál elterülő Háros sziget érintetlen ártéri erdőségeivel és védett madárritkaságaival napjainkban már országosan védett természetvédelmi terület. Területünkön az első emberek az Újkőkor (neolitikum) táján jelentek meg, melyet a régészek ásatásai is bizonyítottak. Azóta folyamatosan lakott terület Dél-Buda. Az első jelentős emberi települést a rómaiak hozták létre, a Kr. u. I. század forduló-

151

ján felépítve Campona castellumát. Ez a Duna mentén húzódó limes egyik fontos katonai táborhelye volt. A jelentős dunai átkelőhely a rómaiak távozását követően a IV. századtól sem maradt lakók nélkül. A népvándorlás korából is kerültek elő régészeti leletek, bizonyítva – többek között a hunok – ittlétét is. A honfoglalás idejét és az azt követő évszázadokat elsősorban Tétény fejlődésén keresztül ismerjük. Honfoglalásunkkor a tétényi terület volt Töhötöm (Tuhutum, vagyis Tétény) vezér téli szálláshelye. Tétény mellett a XII. században a Csőti sziget szomszédságában keletkezett Csőt falu, majd magán a szigeten IV. Béla királyunk 1264 körül premontrei prépostságot létesített. Ennek a prépostságnak falai között szállt meg 1279 nyarán IV. Kun László, ki Tétényben országgyűlést tartott a kun kérdés rendezésére. A középkori oklevelek tanúsága szerint a mai Budafok területén létezett még a Csőttel közel egyidős Kán(y)a települése, valamint Kocsola majorsága. Tétény a királyi kiváltságoknak köszönhetően fokozatosan fejlődött, és a XV. század második felében már mezővárosi ranggal (oppidum) rendelkezett. A mohácsi csatavesztést követően a terület török kézre került, és a virágzó települések elpusztultak. Egyedül Tétény esetében beszélhetünk egy gyér lélekszámú túlélő közösségről, kik a törökökkel összeházasodva maradtak meg. A dél-budai terület újjáépítése a XVII. század elején kezdődött Tétény esetében. Száraz Gyögy földbirtokos, királyi személynök, aki elsősorban németföldről új telepeseket hoz be. Budafok, akkori nevén Promontorium, mint a Csepeli Uradalom tartozéka 1698-ban Savoyai Jenő, a híres törökverő tulajdonába kerül. Itt is német földről, elsősorban a Rajna vidékéről érkezett telepesek kezdik meg az újjáépítést. Promontor Savoyai 1736-ban bekövetkezett halálát követően 1729-ben zsellérközséggé szerveződött, míg Tétény Száraz György leánya, Száraz Julianna és férje, báró Rudnyánszky József vezetése alatt jobbágyfaluként működött. Mindkét település viszonylag gyors fejlődését elsősorban a szőlőkultúrának, másodsorban a kőbányászatnak köszönhette. A kőbányászat eredménye napjainkban a kerületben létező több mint 100 km hosszú pincerendszer. A szőlőművelésből adódó töretlen fejlődést az 1886 táján Budafok-Tétényben is megjelenő filoxeravész állította meg. Néhány év alatt a járvány teljesen kipusztította a szőlőket, a lakosság fő megélhetési forrását. A XX. század elejére a szőlőket nem telepítették újra, helyette megjelent, Nagytétény részletek

152

a főváros közelségének köszönhetően, a nagyipar. A nagyipar mellett Budafok hatalmas pincerendszerének köszönhetően az ország borászati központjává vált. Közben Tétény Budafok felé eső oldalán, még 1873-ban a pesti és tétényi szőlőbirtokosok létrehozták Kistétény községet. Kistétény község 1915-ben felvette a Budatétény nevet, és már a XX. Budafok részlet század kezdete óta Nagytéténynek nevezett régi település hivatalosan is Nagytétény lett. Budafok, mely 1886-tól viseli e nevet, a korábbi Promontoriummal ellentétben, 1926-ban városi rangot kapott, majd 1928-ban megyei város lett. A város első polgármestere Záborszky Nándor, akit 1926 és 39 között 3 alkalommal választottak meg, a város fejlesztésén túl igen sokat tett a kultúra, közművelődés fellendítéséért is. A települések szempontjából meghatározó esemény volt 1861-ben a Déli vasút, majd 1882-től a pécsi vasútvonal megnyitása. A vasútvonal töltése egyben természetes árvízvédelmi gátat is jelentett a községeknek. Az 1899-ben meginduló HÉV is közvetlen összeköttetést biztosított a fővárossal. A HÉV vonalát 1909-ben Nagytétényig meghosszabbították. Az ipar és a közlekedés megjelenésével a községek mind jobban bekapcsolódtak a főváros életébe, vérkeringésébe. A települések önálló élete 1949. december 31-ével ért véget. Budafok múltjából, szőlészeti, borászati hagyományaiból mindazonáltal a borváros jellege megmaradt. Az államosított pincészetek, a pezsgőborgyárak itt maradtak, és öregbítik Budafok-Tétény hírnevét. Ennek ékes bizonyítékaként 1987-ben Budafok megkapta a „Szőlő és Bor Városa” kitüntető nemzetközi elismerést.

Budafok-Francois pezsgőbor-gyár

153

A XVIII. századi, túlnyomó többségében német ajkú lakosság a XX. század első felére asszimilálódott, és magyar ajkú többséggé alakult. A még megmaradt német ajkú lakosság többségét a II. világháború után 1946-47-ben Németországba telepítették ki. Napjainkban feléledőben van a német hagyományok ápolása, nemzetiségi iskola, bonni testvérvárosi kapcsolat, nemzetiségi hagyományok ápolása jelzi e törekvéseket. Kerületünk az elmúlt évszázadokban történt változások ellenére alapjaiban őrzi kisvárosias jellegét, eleink által épített értékeit, műemlékeit, és folytatni kívánja nemes hagyományait.

A közművelődés korai színterei Budafok és Tétény polgárosodó lakossága a XIX. század végén kezdett a kultúra, a közművelődés felé fordulni. Mivel Budafok Téténnyel szemben a fejlődés fokát tekintve lépéselőnyben volt, nem véletlen, hogy ott alakultak meg az első műkedvelő csoportok. Az első ilyen csoport az akkor még Promontornak nevezett településen (Promontor 1886-tól Budafok) az 1863. december 2-án megalakult Promontori Dalárda volt, Bellovits József kántortanító vezetésével. Ezt az egyesületet 30 évvel később követte a Budafoki Szépítőegylet 1893-ban. Egyik társulásnak sem volt állandó helyisége, mivel ilyen közösségi teremmel, helyszínnel sem Budafok, sem Tétény nem rendelkezett. Az 1899. július 20-án megalakult Budafoki Keresztény Polgári Olvasó Kör viszont már megalakulásakor állandó helyiséget keresett, és talált. A Fő utcában található Bleicher Ferenc vendéglő két helyiségében leltek otthonra. Ez az 1930-as években a Koleszárits vendéglő volt, napjainkban pedig lakóház. (Az erősen átalakított épület a Városház tér 17. sz. alatt található.) A keresztény Polgári Olvasókör célja, ahogy az alapítólevélben megfogalmazták, „a magyar nemzeti közművelődés és összetartás öregbítése”. Ennek értelmében felolvasó esteket tartottak, helybeli zenekarokat hívtak meg előadásokra, közkönyvtárat létesítettek – amely a megfelelő propaganda nélkül nemigen működött. Az Olvasó kör közel 40 évig működött. A Keresztény Polgári Olvasó Kör mindazonáltal a XX. század első harmadára utat mutatott azzal, hogy a helybeli vendéglők nagytermeit vagy egymásba nyitható helyiségeit a közművelődés céljaira is hasznosíthatták. Budafok nagyközség 1926. évi várossá válását követően érezhetően megnőtt a kultúra, a művelődés iránti igény. Nagytétény nagyközségben ugyanez a jelenség volt észlelhető 1930-tól kezdődően. Budafokon az 1900-ban létrejött Budafoki

154

Dalárda, valamint az 1905-ben megalakult Budafoki Zeneegyesület rendszeres fellépési lehetőségekhez jutott előbb a Budafoki Városháza dísztermében, majd az Attila filmszínházban, ahol több mint 700-an hallgathatták előadásaikat. Az Attila filmszínház színházi előadások megrendezésére is alkalmas volt, mivel hatalmas színpaddal rendelkezett a mozivászon előtt. A város által szervezett, több Budafoki Városháza száz érdeklődőt vonzó előadásokat általában itt rendezték. Ebben a filmszínházban hangzott el először operaelőadás 1932ben, amikor is Mascagni Parasztbecsület c. operáját adták elő. Még 1926-ban mutatkozott be egy nagyméretű polgári lakás 3 helyiségében Schaár Erzsébet, a budafoki születésű, később Kossuth díjjal kitüntetett szobrászművész. 1927-ben és 30-ban Képzőművészeti Kiállítást rendeztek a Városháza, a Törley Kastély, a Czuba Villa termeiben. A kiállításon a kor legismertebb festői, szobrászai mutatták be alkotásaikat. Nagytétényben a kor legismertebb és legnagyobb vendéglőjében, a Szellmann-ban, Attila mozi – Budafok mely bálteremmel is rendelkezett, Böszöranno, ’30-as évek ményi János képeiből rendeztek kiállítást. Itt rendezték meg a hagyományos tétényi „Nősök” bálját is. A 30-as évek közepén Nagytétény jelentős eseménysorozatnak volt a helyszíne. A „Tóváry-színtársulat” éveken keresztül szórakoztatta nemcsak Nagytétény, hanem Budafok, Érd, Diósd, Törökbálint opera és operett kedvelő közönségét. 1936 júliusában Lehár Mosoly országa című operettje aratott frenetikus sikert, valószínűleg azért is, mert a tenor szerepet a nagytétényi születésű Szórád Ferenc énekelte. A kulturális élet hozadékaként Budafokon 1909-ben, Nagytétényben 1920-ban, Budatétényben pedig 1935-ben állandó mozi nyílt. A Dél-Budán működő igen aktív életet élő katolikus egyház is igyekezett a hívő közönséghez szólni. Így például 1924-ben óriási közönségsikertől kísérve Mécs László költői estjét rendezték meg.

155

A pártok is megpróbálták a lakosságot megszólítani. A budafoki Schmidt vendéglő (Temető utcai) nagytermében például a Budafokon közismerten erős támogatottsággal bíró Szociáldemokrata Párt rendszeres kultúresteket tartott. Ezek természetesen elsősorban politikai színezetű előadások voltak. Bár Budafok városa a gazdasági válság ellenére is viszonylag gyorsan fejlődött, és Tétény nagyközség is próbált lépést tartani, Budatétény pedig követni őket, állandó épület a művelődés számára egészen 1947-ig nem létesült a dél-budai régióban.

Az első művelődési házak és egyéb művelődési intézmények Budafok-Tétényben A II. világháború befejeződést követően, az újjáépítés heroikus korszakában, meglepő módon már 1947-ben megszületett az első, kimondottan a közművelődést szolgáló kultúrház Budafokon. A Budafoki Zománcgyárban a háborús események során megsérült, részben leégett barakkok helyén egy új építésű kultúrterem létesült. A kultúrterem nemcsak a Zománcgyári, már háború előtt is jelentős eredményeket felmutató vegyeskar részére biztosított fellépési lehetőséget, hanem Budafok, Budatétény, Nagytétény más csoportjai is gyakran felléptek itt. Két hátránya volt: az egyik, hogy viszonylag kevesen fértek el, a másik hibája pedig az volt, hogy csak a gyár területén keresztül lehetett megközelíteni. Az első, minden igényt kielégítő kultúrház vagy művelődési ház 1948-ban épült a Budafoki Gyufagyár területén. A közel 400 ember befogadására alkalmas épület valójában a gyár tulajdona volt, de éveken keresztül Dél-Buda legjelentősebb kulturális és közművelődési eseményei zajlottak itt. Az épület nemcsak a gyár területéről, hanem közvetlenül az utcáról is megközelíthető volt, ami óriási előnyt jelentett. Valójában ez lett a dél-budai művelődési központ, mivel az átadást követően a régió színjátszói, dalárdái, táncosai, zenekarai, iskolái itt léptek fel, adtak műsorokat. Rendszeresek voltak kiállítások is. 1950. január 1-jét követően, amikor a három dél-budai településből létrejött a főváros XXII. kerülete, voltak olyan esztendők, mikor csak a Gyufagyári Kultúrház működött. Közkönyvtárak Budafokon a Keresztény Polgári Olvasókör könyvtárát követően több kezdeményezés történt közkönyvtár létesítésére. Ezek általában kudarcra voltak ítélve. Az első igazi közkönyvtár a Budafoki Városi könyvtár volt. Az 1947-ben megnyitott könyvtár kezdetben 600 kötettel rendelkezett. A könyvtár működését viszonylag

156

nagy érdeklődéssel fogadta Budafok lakossága. Ezt a könyvtárat 1949-ben a Szabadművelési Bizottság vette át. Igazi, a közönséget kiszolgáló könyvtár 1951-ben létesült Budafokon. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budafokon 1951. július 16-án nyitotta meg a 13. számú fiókkönyvtárát 4487 kötettel. Az ideiglenes épületben megnyitott könyvtár hamarosan szűknek bizonyult, és ezért 1957-ben a XXII. kerület központi könyvtárát Budafokon, a Tóth József utca 36. sz. alá költöztették. A megnövekedett alapterületen lehetőség volt az állomány gyarapítására, valamint a megnövekedett olvasótábor kulturált kiszolgálására. A budafoki könyvtár sikerén felbuzdulva Nagytétényben, Baross Gábor Telepen és Budafok-felsővárosban újabb fiókkönyvtárak nyíltak. A könyvállomány 1967-ben 25800 kötet, 1980-ban 43000 kötet, 1985ben pedig már 53000 kötet volt. Az elmúlt évtizedek alatt jelentősen megváltozott a kerületben a könyvtárak struktúrája. A Barossi és Budafok-felsővárosi könyvtár megszűnt. A Tóth József utcai kerületi főkönyvtár a folyamatos fejlődés, olvasók számának gyarapodása, új technikák megjelenése, hangkazetták, videók, CD-k, DVD-k miatt szűk lett. Bár kisebb átalakítások történtek, alapvetően a területet bővíteni nem lehetett. A már sokszor elhatározott új könyvtár megépítésére végül 2008-ban került sor. Ráadásul az impozáns, többszintes, minden igényt kielégítő könyvtár a kerület központjában épült meg, a Kossuth Lajos utca 30. sz. alatt. A beiratkozott Budafok, Kossuth L. utcai olvasók száma megduplázódott! Szabó Ervin könyvtár Geisler Eta úttörőház 1223 Bp., Művelődés utca 6. Az úttörőház a kerületi úttörőmozgalom megerősödésével egy időben, az 1950-es évek közepén kezdte meg Budatétényben, a Művelődési utcában működését. Az intézmény nem a kerületi tanács, hanem az Úttörő Szövetség kezelésében volt, így annak programjait ők szervezték. Ez kezdetben csak az úttörőmozgalmat, annak érdekeit szolgálta, majd az 1960-as évek elejétől kezdve a fiatalság részére különböző foglakozásokat, szakköröket indított. Igen jól működő szakkörré vált az Udvarhelyi István történelemtanár által vezetett régészeti szakkör, mely Budafok-Tétény múltjának ápolását, tárgyi emlékeinek begyűjtését végezte. (Sajnos az úttörőház megszűntét követően e tárgyi anyag elkallódott.) A másik igen népszerű szakkör volt a repülőmodellező diákok köre. Az ügyes kezű tanulók nem egy régi repülőtípus

157

kicsinyített mását építették meg. Sajnos ez a szakkör sem éledt újjá az új művelődési központban. Talán az egyetlen táncszakkör az, ami túlélte az úttörőházat. Pannonplast Művelődési Ház 1224 Bp., Nagytétényi út Az egykori Gumigyár, működése utolsó fázisában Pannonplast Műanyagipari Vállalat, az 1950-es évek második felében a nagyméretű ebédlőjébe színpadot és mozivetítőt épített. Ezzel lehetővé vált a gyári dolgozók kulturális igényeinek kielégítésén túl az, hogy a kerület közművelődésébe is bekapcsolódjanak. Mivel az épület a Nagytétényi úti oldalán volt a gyárnak, és az, az utcáról is megközelíthető volt, hamarosan népszerű lett, elsősorban az ott dolgozók és a tétényi lakosok körében. Rendszeres filmvetítések, képzőművészeti kiállítások, irodalmi estek helyszíne lett. Néhány alkalommal az először 1975-ben megrendezett Tétény-Promontor Kulturális Napok rendezvényeinek is helyszínt adott. A privatizációt követően az étterem ebbéli funkciója megszűnt. Nagytétényi Gumigyár

A XXII. kerület művelődési házai A XXII. kerület megalakítását követően a városrész vezetőire óriási feladatok hárultak. Az új Tanácsháza kijelölése, az egészségügy, szociális hálózat átszervezése, infrastruktúra bővítése, utak, közműhálózat bővítése önmagában is szinte megoldhatatlan feladatokat jelentettek, de emellett a kerület kulturális és közművelődési ügyében is lépni kívántak. Az első felmérésekből és a kapott anyagból látták, tudták, hogy a művelődésnek önálló épülete nincs. Új építése szóba sem kerülhetett, mivel a költségvetés kerete erre évekig nem tudott forrást biztosítani. Az egyetlen lehetőség, hogy olyan vendéglőket keressenek, melynek nagy különtermei vannak. Szerencsére mind Budafok, mind Nagytétény esetében voltak olyan – 1948-ban államosított – vendéglők, melyek megfeleltek e célnak. Budafokon a Tóth József utcában az egykori Németh vendéglő, amely külön tánc- és bálteremmel is rendelkezett, megfelelt a célnak. Még az 1930-as évek elején a tulajdonos a bálterem végébe egy viszonylag nagyméretű, jól megvilágított színpadot is épített a rendezvényekhez. Nagytétényben hasonló

158

volt a helyzet, hiszen a Szelmann vendéglő ugyancsak rendelkezett táncteremmel és színpaddal. Így, kisebb átalakításokkal, létrehozták a XXII. kerület két művelődési házát, a Budafoki Művelődési Házat és a Nagytétényi Művelődési Házat. Budafoki Művelődési Ház (Művelődési Otthon) Volt Németh-féle vendéglő, 1222 Bp., Tóth József utca 45. 1950 őszétől a XXII. kerületben két művelődési ház szolgálta a lakosságot. Az 1950-es 60-as évekből kevés írásos anyag, meghívó, plakát, belépő maradt fenn. A Tóth József utcai épületben a kezdetekben a kis költségvetésű rendezvények domináltak. Így irodalmi estek, ismeretterjesztő előadások, helyi általános és középiskolák vetélkedői, énekkari versenyei kerültek megrendezésre. A 60-as évek közepéig sajátosságok is kialakultak mind a budafoki, mind a tétényi művelődési ház működésében. A Tóth József utcában a művészeti tevékenység került előtérbe. Rendszeres képzőművészeti kiállítások, iskolák rajzszakköreinek bemutatkozása vált általánossá. Zeneművészeti produkciók is gyakran felhangzottak az épület falai között. Az szinte természetes volt minden kerületi lakos részére, hogy a Budafoki Munkásdalkör, melyet még 1906-ban alapítottak, itt próbált, és rendszeresen fellépett. Jelentős változás állt be a kerület kulturális, művészeti életében 1966-ban. Ekkor alakult meg a kerületben a Népművelési Tanács, mely új színt hozott a művelődés, kultúra területén. Kővári Zsolt (1968-1972), valamint Kirschner Péter (1972-1976) igazgatósága alatt jelentős arculatváltozás következett be. Az addigra kissé ellaposodott munka új lendületet kapott. A modern kulturális törekvések szellemében először Budafokon nyelvtanfolyamok indultak, megindultak az Art-kino sorozatok, a Fórum 67/68 pedig az új utak keresését mutatja. Megindult a Szülők Akadémiája, biológiai, földrajzi tárgyú előadássorozatok kezdődtek. Kirschner Péter 1976-os távozását követően ismét visszaesés következett be, de ez már annak is tudható, hogy megszületett a döntés a kerületben egy új komplex művelődési, kulturális központ építéséről, zeneiskolával, tanuszodával kibővítve. Az új kulturális központ építése 1977 őszén megkezdődött. A viszonylag rövid tervezési és kivitelezési határidőben bízva, a kerület vezetése 1978-ban mind a budafoki, mind a tétényi művelődési otthont megszüntette, illetve telephelyként, néhány közösség (nyugdíjas klub, Nősök köre) működé- Budafoki Munkásdalkör sére korlátozta. emlékfüzet boritója

159

Nagytétényi Művelődési Ház (Művelődési Otthon) Volt Szelmann féle vendéglő, 1225 Bp., Nagytétényi út 306.

Szelmann Ház korszakai Az 1950-es évek kezdetei a Nagytétényi Ház esetében is hasonlóak voltak, mint Budafokon. A közművelődést elsősorban a nagytétényi, budatétényi lakosoknak biztosították. Miután a lakosság összetétele más volt Budafokon és Tétényben, így a házak működését hozzájuk kellett igazítani. Tétényben inkább a falusias környezet érvényesült, és ez meglátszott a Ház működésén is. Itt a mezőgazdasági, természettudományos előadássorozatok voltak népszerűek, de még a háború előtti éveket felidézve a nősök bálja is fontos esemény volt. A városrész nyugdíjasai sokkal intenzívebb foglalkozást igényeltek, mint budafoki társaik. Tétény szőlészeti múltjának emlékei élénken éltek, amit a rendszeres szüreti felvonulások és bálok is bizonyítottak. A tétényi ház elengedhetetlen programja volt a körülbelül 5 évente ismétlődő előadássorozat Tétény legjelentősebb műemlékéről, a Nagytétényi Kastélyról. Éves program volt a diákoknak, dolgozóknak, nyugdíjasoknak szervezett, vezetéssel ellátott kastélyismertetés. Bár a tétényi művelődési ház önálló programokkal dolgozott, kinevezett vezetője is volt, a kerület szempontjából a budafoki vezető volt a két intézményért felelős személy. A tétényi művelődési ház működésében az 1970-es évek közepétől a stagnálás, majd a hanyatlás jelei mutatkoztak, melynek az 1978. évi megszüntetés vetett véget. Meg kell jegyezni, hogy a tétényi művelődési ház állapota erősen leromlott, egyes szakértői vélemények szerint balesetveszélyessé vált. A Tanács az üres épületet bútorraktárnak adta át, ez idő alatt az állapota tovább romlott. A Szelmann-házat a rendszerváltás után kapták vissza a tétényiek, saját munkával és önkormányzati segítséggel (csak az építési anyagot kérte a Nagytétényi Polgári Kör) újították fel. A felújítással kapcsolatban meg kell említeni Gráf Antal vállalkozó nevét, aki több lelkes nagytétényi mellett nagy szerepet játszott abban, hogy a Szelmann-ház a kilencvenes évek elején ismét megnyitotta a kapuit a közönség előtt, a nagytétényi lakosság közösségi házaként. (A ház második nagy felújítása 2013 nyarán ért véget, egy uniós program keretében.)

160

Ugyancsak a korszak közéleti, közművelődési tevékenységének részét képezte, hogy 1964-ben a kerület Budaörssel határos területén lévő Kamaraerdő területén, az úgynevezett nagyréten egy szabadtéri színpadot építettek, és a kerület vállalatai ettől az évtől kezdve itt tartották majálisaikat. A majálisokon kívül a kerületi iskolák pedig a „Madarak-Fák Napját”. Ezek az ünnepségek, sajnos az évek alatt, egyre nagyobb területet hasítottak ki az erdőből, és a majálisokat követően egyre jobban pusztult a természet is. A nyolcvanas évek végére jelentősen megcsappant az érdeklődés a majális iránt, a felkért vállalatok sorra visszaléptek, a rendszerváltást követően ezen a helyszínen a rendezvény megszűnt. A természet a kiirtott terület egy részét lassan kezdi visszahódítani. A majális 1992-től a Művelődési Központ előtti, majd 2003-tól a a Campona előtti parkolóba költözött, és azóta is minden évben ott tartják. Egy 1967. évi statisztikai adat szerint a két művelődési intézmény látogatóinak száma 65300 fő volt!

Budafok-Tétény új művelődési központja 1223 Bp., Nagytétényi út 35. 1977-ben megszületett a döntés, hogy a főváros XXII. kerülete egy komplex új művelődési központot kap. Ebben a központi épületben a közművelődési lehetőségek mellett helyet kap az új úttörőház, egy teljes művészeti és zenei képzést nyújtó iskola, valamint egy tanmedence. A döntést követő évben, 1977-ben megindult a kivitelezés, és a remények szerint az épületet 1978 decemberében kívánták átadni. A budafoki és tétényi művelődési házak megszüntetését követően még abban az évben létrehozták az új Művelődési Központot. Azonban a kivitelezési munkákba hiba csúszott. Végül a harmadik átadási dátum határidejére elkészült a ház, közel négy év

XXII. kerület Művelődési Központja

161

késéssel. Hivatalosan 1982. május elsején nyílt meg az új Művelődési Központ, de még további két esztendőnek kellett eltelni, mire az épületet teljesen belakták. Az új intézménynek az sem vált hasznára, hogy igen sűrűn cserélődtek az igazgatók, így egyiküknek sem volt alkalma közép- és hosszú távú tervek kidolgozására. A szinte félig készen átadott épületben az első vezető, Bezzeghné Nagy Ildikó (1982-83) éppen csak kinyitotta az új intézményt a régi/új közösségek, formák számára. Vadász János (1984-85) kezdte el kiszélesíteni a tevékenységi kört, tette le az alapokat, új munkatársakat (pld. Nagy Júlia színházművészeti előadó, Kun Andrea zenei előadó, P. Ács Magdolna társadalomtudományi előadó) vett fel az egyes szakterületekre, melyre a mai napig is fennálló hasonló tevékenységi struktúra épülhetett. Nem kevés igyekezet árán sikerült a két korábbi művelődési otthon jól működő csoportjait is újra életre hívni; Kertbarátok Köre, Nyugdíjas Klub, Bélyeggyűjtő Kör, Helytörténeti Kör, Házaspárok Baráti Köre működött az új intézményben. E körök, klubok munkáján kívül külsős rendezvények is helyet kaptak. Így például, iskolai bálok, szalagavató rendezvények, színházi előadások. Egy 1985. évi szakfelügyelői jelentés (BMK) az alábbiakról tudósít. „Az intézmény feladatkörét a többfunkciós jelleg határozza meg, a feladatok széles skáláját felölelve. A többfunkciós feladatkör mellett a kerületi, helyi sajátosságok a dominánsak, melyek befolyásolják az intézmény munkáját. …Az intézményben önálló ismeretterjesztő szakelőadó nem dolgozik, mivel több betöltetlen népművelői munkakör is van – munkaerőgondok nehezítik a ház munkáját – így ezt a feladatot megosztottan végzik. …A Művelődési Központ társadalomtudományi ismeretterjesztő munkáját elsősorban a klubi – kis „baráti” köri – szakköri forma jellemzi, melyekben a komplex ismeretterjesztés valósul meg. …Legdominánsabb képviselője a Nagytétényben már 80 éve működő „Nősők Köre”, melyből 1983-ban alakult a „Házaspárok Baráti Köre”. A sikeresen működő csoportok, rendezvények mellett volt néhány kísérleti jelleggel elindított tevékenységi forma. Ilyen próbálkozás volt például (két alkalommal is) a Mozgássérültek Klubja, vagy a Te+Én Magányosok Klubja. Ezek a kezdeményezések akkor újszerűnek, szokatlannak számítottak, s talán éppen e miatt (hiszen a Mozgássérültek Klubja a 90-es évek után egyesületi formában megvalósult) nem voltak hosszú életűek. Vadász János távozása után Martini Katalin igazgatóhelyettes lett a megbízott igazgató (1985-1987). Az ő tevékenységi köréből a felnőttoktatás emelhető ki, s azon belül is a betanító képzések szervezése. Mivel a Budafokon és Tétényben működő gyáraknak, illetve máshol működő központok gyáregységeinek elő-

162

nyös volt, hogy dolgozóikat helyben képezhették, nem vidéken vagy a főváros távoli pontján, többféle szakmai képzést indíthatott a ház (targoncavezetői, vendéglátói, kereskedelemhez kötődő képzéseket stb.). Az új központ földszinti részén alakították ki a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár XXII/4 fiókkönyvtárát. A könyvtár alkalmazkodott a művelődési ház nyitvatartási idejéhez, így a nyári szünidő alatt zárva tartott. Látogatói többnyire a ház rendezvényeire érkező látogatókból kerültek ki, esetleg a környékbeli iskolák diákjai voltak olvasói. A csekély érdeklődés miatt a FSZEK e kerületi fiókkönyvtárát 1990 nyarán megszüntette. Szervezeti és szerkezeti átalakítások, névváltozások 1982-től az intézmény az Üttörő, Ifjúsági és Művelődési Központ nevet viselte egészen 1989-ig. A jelenlegi épületegységhez hasonlóan, korábban is egy hármas intézmény-komplexum nyújtotta a művelődési és kikapcsolódási lehetőséget a kerületiek számára a Nagytétényi úton. Középen helyezkedett el a művelődési központ, balra az uszoda és jobbra az iskola. Az intézmény előterében az információ, ruhatár és a büfé kapott helyet. A földszinten tantermeket és szakköri termeket alakítottak ki. A földszinten volt a nagy 416 férőhelyes színházterem, 16x9 méteres színpaddal, külön fény- és hangtechnikai stúdióval, vetítő gépházzal. A színházi előadások mellett nagyobb rendezvényeket, konferenciákat, bálokat szerveztek Az épület emeletén a Budatétényi Galéria kapott helyet, ahol képző- és iparművészeti, népművészeti, valamint fotó kiállításokat rendeztek. Az emeleti balett-teremben tartották a különböző mozgásművészeti oktatásokat, mint balett, jazz-balett, fitness és versenytánc. A különböző nagyságú tanácskozó és konferencia termek is szintén az emeleten helyezkedtek el. Az Ifjúsági Központ mellett helyet kapott a kerületi tanuszoda, amely 1985-re készült el és várta a kerületi gyerekeket és érdeklődőket. 1982-ben a Rózsakerti Általános Iskola alsó tagozata működött két éven keresztül a művelődési központ közvetlen szomszédságában, 1984-ig. Ezt követően a zeneiskola kapott helyet az épületben, mely 1986-tól vette fel a Nádasdy Kálmán Zeneiskola nevet. 1987-1990 között a művelődési központnak és a zeneiskolának közös igazgatója volt Nemes László személyében. Ez Művelődési Központ szinházterme

163

időszakban – érthető módon – az intézmény tevékenységében a művészeti, s azon belül is főként a zenei profil kiemelt szerepet kapott. Elindultak a felnőtt- és gyermekszínházi ill. komolyzenei bérletes sorozatok, a tanfolyamok korábbi létszáma duplájára nőtt, neves művészek állítottak ki a galériában. A ház rendezte a TétényPromontor Kulturális Napokat (TPKN), majd tevékenyen részt vett a Budafoki Pezsgő- és Borfesztivál alapításában, szervezésében, amely azóta a kerület legnagyobb rendezvénye lett. A Művelődési Ház és a kerületi nagyrendezvények zeneiművészeti programjainak (pl. TPKN komolyzenei koncerjei, eMeRTon díjkiosztó gálák) szervezése Paulikné Ács Magdolna nevéhez köthető, akinek a szakmai munkatársak közül a leghosszabb a pályafutása az intézményben (1984-2000). 16 éves tevékenysége alatt négy igazgatóval dolgozott együtt,- előbb társadalomtudományi és zenei munkatársként, majd csoportvezetőként, később megbízott igazgatóhelyettesként, a Kht időszak alatt pedig szervező menedzser volt. Az intézmény 1990-től a XXII. kerületi Művelődési Központ nevet, majd 1991-től a Budafok-Tétény Művelődési Ház elnevezést viselte. A rendszerváltást követő időszakban az intézmény Antal Gábor (első ciklusa: 1991-1997) irányítása alatt működött, aki a korszak új kihívásainak megfelelően a szervezetfejlesztésre, a gyökeresen megváltozott működési szabályzók bevezetésére tette a hangsúlyt. Ezeket a folyamatokat segítette Antal Gábor Szabályzatgyűjtemény1 c. kiadványa, mely a költségvetési intézmények legkeresettebb kézikönyve lett. Ugyancsak Antal Gábor első vezetői korszakához köthető az eMeRTon díjkiosztó gálahangverseny a Magyar Rádióval és Televízióval közös szervezésben, amellyel egy rangos könnyűzenei esemény költözött a kerületbe és működött hosszú éveken keresztül a házban. A díjakhoz az önkormányzat mellett kerületi vállalatok (Suzuki Hollós, Campona) is ajánlottak fel támogatást. 1997. július 1-jén az intézmény szervezetében jelentős változás következett be, mert az önkormányzat közhasznú társasággá alakította. Az átszervezés következtében néhány munkatárs és az igazgató Antal Gábor megvált az intézménytől. Az átalakítást Szabó Lajos, a korábbi igazgatóhelyettes irányította, aki az új szervezet ügyvezető igazgatója (1997-2003) lett2. A szervezet a Budafok-Tétény Művelődési Ház Közhasznú Társaság nevet vette fel. A Kht a csökkentett önkormányzati támogatás mellett a fenntartási költségek racionalizálásával, a munkatársak létszámának 1 2

Antal Gábor: Szabályzatgyűjtemény Költségvetési intézmények számára Budapesti Művelődési Központ Módszertári Füzetek 7. kötet A közhasznú társasági forma bevezetése a közművelődésbe meglehetősen megosztotta a szakmai közvéleményt. Ellenzőinek tábora volt a nagyobb, de akadtak hívei is. Közéjük tartozott Szabó Lajos, akit ezért elég sok támadás ért a szakma részéről. Élete utolsó évében (2008) – szakmai hitvallásának megfelelően – a Józsefvárosi Kulturális és Sport Kht. kialakításán munkálkodott.

164

drasztikus leépítésével, az intézmény termeinek bérbeadásával, a közhasznú tanfolyamok számának bővítésével, a balatonakali tábor kihasználtságának növelésével próbálta megtartani a korábbi széles tevékenységi struktúrát és emelni a szolgáltatások színvonalát, kisebb-nagyobb sikerrel. Ekkor váltak rendszeressé a nemzetközi kiállítások, vásárok, börzék is (Ásványbörze, Nemzetközi macskakiállítás, Hüllő-, egzotikus növény-, kisállat kiállítás). A kerületi Tanuszoda is ezen időszakban vált le a Művelődési Háztól. A 90-es évek végén induló Kht is az 1982 tavaszán átadott művelődési központ épületében kezdte meg működését, holott már az első évek után kiderült a házról, hogy nem igazán felel meg a kerület kulturális és közművelődési igényeinek. Születtek tervek modernizálására, belső átalakítására, de igazából a szerencse segített a kerületen. Az 1999-ben a Művelődési Ház melletti üres területen felépült a CAMPONA bevásárlóközpont, a megnyitását követő 3. évben terjeszkedni akart. A bővítésnek útját állta a kerület művelődési centruma. Az önkormányzattal történt megegyezés (telek-csere) eredményeként a bevásárlóközpont bővülhetett, és cserébe a beruházó egy új művelődési centrumot épített a kerületnek. Az építkezés ideje alatt a Művelődési Központ újra visszaköltözött a Tóth József utcai épületbe (amelyet szintén a beruházó épített át modern, a közösségi funkciónak később is megfelelő házzá). Az új épületet 2004 augusztusában adták át. Az átköltözést és az új épület megismertetését, programjainak bevezetését már Nagy Károly igazgató (2003-2007) és Pálfiné Kesztler Katalin (gazdasági)igazgatóhelyettes irányította.

Dél-Budai Kulturális Szabadidő Központ építése, átadása Az új épület első elnevezése Dél-Budai Kulturális és Szabadidőközpont, akkori népszerű rövidített nevén „KUSZA” lett. 2006-ban az önkormányzati választásokat követően, az önkormányzat a Klauzál Gábor egyesület kezdeményezésére3 Klauzál Gábor Művelődési Központ Kht-ra változtatta a központ nevét. Az új kulturális 3

A Klauzál Gábor egyesületet azzal a céllal alakították, hogy Klauzál Gábor szellemében értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységet fejtsen ki az általa is fontosnak tartott kérdésekben: pl. mezőgazdaság, kereskedelem, ipar, egészségügy, magyar nyelv, civil egyesületek, kultúra mecenatúra (www.klauzal.hu)

165

intézmény széles szolgáltatási palettát nyújtott a kerületben és vonzáskörzetében élőknek egyaránt. Itt talált állandó próba és játszóhelyre a Turay Ida Színtársulat, akik átlagosan havi két előadással örvendeztették meg a közönséget a teltházas, „párnajegyes” bemutatókon. Érdekes kezdeményezés volt az akkor még ismeretlen unplugged (csendes-ülős) koncertek bevezetése olyan közreműködőkkel, mint a Karthagó, vagy a Kispál és a Borz. A színházakban szokatlan nagy koncertek is „táblás házat” eredményeztek, köszönhetően az olyan színvonalas előadóknak, mint többek között a Bikini, Zorán, Benkó Dixieland. Az irodalom kedvelői dúskálhattak a kínálatban a pódiumestek és az egyedi pedagógiai módszereket bevezető „Irodalmi lépegető” programsorozatban egyaránt. Jellemző volt erre a 4 évre az igényes gyermek és ifjúsági programok sokasága, családi kirándulások szervezése, a peremkerületben szokatlan táncházi kínálat (görög, magyar, szerb, sváb), a közép és nyugdíjas korosztálynak szóló táncestek. Az óvódások is belakták az épületet, hétről-hétre látogatták a speciálisan nekik kialakított tematika szerinti színházi előadásokat. A délelőtti teremkihasználtság sok intézménnyel ellentétben maximális volt. A kismamáknak és csecsemőiknek szervezett Tücsökzene, Iciri-piciri táncház, baba-mama torna mellett az RTL Klub szereplőválogatásaira érkezők népesítették be az intézményt. Klubok, körök folyamatosan vonzották az érdeklődőket, mondhatni, hogy a „KuSza” 0-100 éves korosztályig minden érdeklődőnek biztosított igényes, tartalmas kikapcsolódási, képzési lehetőséget. Itt talált méltó játszóhelyet magának a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar, de örömmel próbált és állított színpadra a házzal közösen produkciót az Experidance Társulat is. Az akkor még sokak által otthon nem elérhető Internet hozzáférés biztosítása nagy tetszést váltott ki a lakosság széles rétegeiben, ennek köszönhetően hosszú évekig folyt számítástechnikai képzés és klubélet a ház falai között. A délutáni foglalkozások, tanfolyamok folyamatos és stabil bevételt biztosítottak a szakmai munka szélesítéséhez, az intézményi vállalkozásokhoz. A kerületi iskolások nyári pihenéséhez is nagyban hozzájárult a Kht, mert a Balatonakali Ifjúsági Tábor folyamatos fejlesztése, üzemeltetése a munkatársak feladatai közé tartozott. A munkatársi gárdából ekkor Feketéné Németh Annamária és Csóka Eszter (gyermek és ifjúsági terület), Fodor Krisztina, Fehérné Kolozsvári Katalin (művészeti és színházi terület), Witzl Marika (tanfolyamok), Füzesiné Hajdú Klára (nyugdíjas terület), Lévay András, Ujjné Katkó Erzsébet (információ), Peszeki Mária (kommunikáció) és Keszte Lajos (üzemeltetés-műszak) emelhető ki. Összességében elmondható, hogy a „KuSza Csapata”, mind szakmai, mind erkölcsi téren magasra tette a lécet, és a mindennapi tevékenységek során ez a léc a helyén maradt, a vezetés és az alkalmazottak családként szolgálták a látogatókat. Ennek az attitűdnek köszönhetően a ház gazdasági eredményei lehetővé tették a folyamatos szakmai és

166

technikai innovációt. A Kht-t az önkormányzat először Nonprofit Kft-vé alakította át 2009-ben, majd 2010-től a Művelődési Központ újra költségvetési intézményként kezdett el működni egészen napjainkig. Igy az intézmény elnevezés Kalauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központra változott. Nagy Károly távozása után Pálfiné Kesztler Katalin volt a megbízott vezetője az intézménynek egy fél évig (2007-2008. 03.13.). Az átalakulásokat Antal Gábor igazgató irányította, aki két ciklusban. (második: 2008-2011) vezette az Klauzál Gábor Budafok-Tététnyi intézményt. Második vezeMűvelődési Központ épülete tői korszakában Antal a KHT időszakában háttérbe szorult „kerületiség” felélesztésére vállalkozott, célja az volt, hogy a kerületi művészek visszakaphassák az épületet. Ebben az időszakban vált rangos kiállítóhellyé a Budatétényi Galéria, majd a Vén Emil Galéria, és megjelent a kerületi hivatásos képzőművészeket bemutató művészeti katalógus.4 Ugyancsak cél volt, hogy fejlődjön a központ program- és tanfolyami kínálata, s az intézmény ismét elérje a korábban kivívott rangját a fővárosi művelődési intézmények körében. Antal Gábor több szakembert hozott a házba: művészeti területre Keserű Andrást, gyermekszínházak, koncertek és német nemzetiségi területre Miereisz Orsolyát, ifjúsági területre Morassi Lászlót, akiknek munkája alapján rangos kiállítások, felnőtt- és gyermek színházi sorozatok és koncertek valósultak meg. A ház határozott arculatot kapott. Az intézménynek sikerült nemzetközi színtérre is kilépnie, nemzetközi rendezvények, versenyek és uniós pályázatok kapcsán. (Pl. Rubik Európa Bajnokság és EU munkatárscsere program szervezése, európai önkéntesek és a Big Band Fesztivál külföldi vendégeinek fogadása, külföldi zenekarok és táncegyüttesek fellépései, Salsa versenyek). Ebben az időszakban került vissza a balatonakali üdülőtábor is az intézményhez.5 Antal Gábor távozása után néhány hónapig Keserű András (2011. július-november) volt a megbízott vezető, majd 2011 novemberétől Mészáros Csaba vezette a Klauzál Házat, egészen 2013. március 30-án bekövetkezett haláláig. 4 5

Ez a ház második művészeti katalógusa megjelentetésének időszaka, az első Antal Gábor első vezetési időszakában, a 90-es évek elején, Fekete Márta szerkesztésében jelent meg. A tábor üzemeltetési és szakmai feladatainak ellátása egy rövid időszak kivételével mindig a Klauzál ház tevékenységéhez tartozott és tartozik napjainkban is. Az ideiglenes elcsatolás Nagy Károly igazgató távozása és Antal Gábor második vezetői időszakának megkezdése közé, Pálfiné Kesztler Katalin megbízott vezető fungálása idejére esett.

167

Mészáros Csaba 2011-ben pályázta meg a Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ vezetői pozícióját. Célja egy értékalapú művelődési központ irányítása volt, amelyet – segítő csapatának hála – meg is tudott valósítani. Munkáját olyan közművelődési intézmény működtetése érdekében végezte, amelyben a helyi kulturális értékek, hagyományok hangsúlyos szerepet kapnak, segítve a lokálpatriotizmus kialakulását, erősítését. Az általa vezetett Klauzál Házban hangsúlyos szerepet kaptak a jeles történelmi eseményekhez kapcsolódó rendezvények, színházi előadások, filmvetítések, kiállítások és vetélkedők szervezése. Kiemelt helyen kezelte a magyar hagyományok ápolását, minden hónapban kézműves családi programokon vehettek részt a vendégek. Sikeresen indította útjára az Emberpalánta elnevezésű hagyományőrző nyári tábort. Újszerű elképzeléseivel megvalósította, hogy a látogató közönség minél szélesebb platformon értesüljön a kulturális eseményekről, Mészáros Csaba a Klauzál Ház igazgatója mindezt új arculatterv kialakításával színesítette. Az elektronikus hírlevél elindítása szintén az ő munkásságához köthető. Terveit rendkívüli odaadással és energiával váltotta valóra. A magyar szellemi, sport- és művészeti élet kiemelkedő alakjait hívta meg előadásokra. A Központ új, kifinomult arculattal jelentkezett, megújult honlap, új logó. Mészáros Csaba több program megálmodója és házigazdája volt, köztük az „OlimpIKON”, a „Klauzál Akadémia” vagy a „Szertelenül” c. előadás-sorozatoké, melyek méltán váltak népszerűvé a nagyközönség körében. Igazgatói időszaka alatt bővült a gyerekszínházi előadás, a tanfolyami, a nyugdíjas programok kínálata; növekedett a minőségi programok látogatottsági aránya. Megújult formában és tematikával jelentkezett a Budafoki Big Band Ünnep. Pozitív értelemben vett szakmai ügybuzgóságában munkatársai is osztoztak: belátható időn belül igazi kulturális és szellemi „fellegvár” alakult ki a Központban. Mészáros Csaba egy kommunikációs-szervező státusszal bővítette a Klauzál Ház munkatársi szerkezetét a kommunikáció és a marketing minél hatékonyabb működése érdekében, majd 2012-ben egy új, igazgatóhelyettesi státuszt kapott a ház. Egyik interjúban vallotta: „A 21. század elejének magyar társadalmát a befelé fordulás, elmagányosodás jellemzi. Az emberek nem bíznak egymásban, inkább elutasítóak, mintsem egymás kezét megfogva közösen valósítanák meg a jövő Magyarországát. Itt van a kulturális élet területén dolgozó szakemberek

168

felelőssége! A kultúra az egyik eszköz a nemzet talpra állításának folyamatában, igazi közösségek építésében, az értékalapú új magyar társadalom felépítésében.” 2013. március 30-án, Nagyszombaton váratlanul örökre eltávozott a Klauzál Ház ifjú, 33 éves igazgatója, Mészáros Csaba. Az új igazgatóhelyettesi státuszt 2013. januárjától Varga Barbara töltötte be, aki sajnos csak rövid ideig dolgozhatott együtt Mészáros Csaba igazgatóval. Jelenleg Varga Barbara az intézmény megbízott igazgatója. Feladata, hogy koordinálja a Klauzál Házat és az ezen időszak alatt felépült és megnyílt Cziffra György Nagytétényi Kulturális Központot, a Klauzál Ház egyik telephelyét. Kapcsolat a helyi/kerületi, intézményekkel, szervezetekkel Az intézmény új, modern, impozáns épületegyüttesébe 2004 őszén költözött, amely magába foglalja a korábbiakhoz hasonlóan a Hajós Alfréd Tanuszodát és a Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti Iskolát. A Klauzál Ház kapcsolati rendszere elsősorban a kerület és Érd város oktatásinevelési intézményeivel jól kiépített, mely főként a sokszínű gyermekprogramoknak köszönhető. Az óvodák, iskolák növendékei csoportos kedvezménnyel, iskolai szervezéssel vesznek részt a matiné színházi előadásokon oly nagy sikerrel, hogy időnként – a nagy létszámú közönség miatt – ugyanazon előadást egy napon többször is meg kell ismételni. A kerületi iskolák egy évben több alkalommal itt tartják iskolai bemutatójukat, szalagavatójukat, valamint ünnepi előadásaikat. Ugyancsak kiváló kapcsolatot ápol a ház a kerületi közművelődéssel is foglalkozó civil szervezetekkel, intézményekkel, közösségi házakkal. Szoros az együttműködése a nagytétényi Szelmann Házat működtető Nagytétényi Polgári Körrel, valamint számos rendezvény kapcsán tevékenykedik együtt a Rózsavölgyi Egyesülettel. Az intézményben számos egyesület működik. Az elsők között említhető a Kollár Vilmosné által vezetett Mozgáskorlátozottak XXII. kerületi Egyesülete. A tagok bekapcsolódnak más körök, tanfolyamok munkájába, a jeles napokat együtt ünneplik, kirándulásokra járnak, összetartozó közösségük nagyon aktív életet él. A Városvédők fő profilja a kerületben található helytörténeti értékek felkutatása, a meglévők ápolása. A tagok részt vesznek a kerület jeles eseményein; március 15. koszorúzás, október 23. megünneplése vagy az aradi vértanúk, az 1956-os hősök tiszteletére rendezett programokon. A Zöld Jövő egyesület 2010-ben ünnepelte működésének 20. évfordulóját. Az alapító dr. Kékesi Olga, a mai napig részese a munkának. Az összejövetelek fő témái a helyi környezetvédelem, a környezeti rehabilitáció és a környezet-egészségügy. Több esetben találkozott az egyesület a kerületi tanárok biológia- földrajz mun-

169

kaközösségének tagjaival, ahol az együttműködés lehetőségén – versenyek, iskolai programok, terepgyakorlatok – munkálkodtak. A Reneszánsz Hölgyek Társasága 2008 novemberében alakult, elnökük Danyilakisz Katalin, aki korábban magánlakásokban, klubhelyiségekben hívta össze kis csapatát, amíg a Klauzál Gábor Művelődési Ház helyet nem adott a társaságnak. Céljuk a budafoki borok hírnevének öregbítése, a kulturált borfogyasztás minél szélesebb körű népszerűsítése, a terület építészeti, kulturális, természeti értékeinek ápolása, megőrzése. A Budafoki Fotóklubot 2009-ben alakította Kovács Géza és Hell Ferenc kerületi fotográfus, a Budafok-Tétényi Önkormányzat Kulturális Bizottságának támogatásával. Alkotóműhelyük a Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központban működik, ahol rendszeres klubalkalmaikat tartják. Jelenlegi vezetőjük dr. Vankó András. A klubtagok hétfőnként szakmai megbeszéléseket, értékeléseket tartanak, a hétvégeken gyűlnek össze közös fotózás, tapasztalatgyűjtés céljából. Mivel Budafok-Tétény kerületének korábban nem volt fotóklubja, a csoport létrehozásával szeretnének felzárkózni a budapesti kerületek és országos fotóklubok közé. A Klub célja, hogy a kerület tehetséges, alkotó fotográfusait rendszeres, alkotó közösségbe fogja össze, segítsék egymás fejlődését, és elismerést szerezzenek kerületünknek, valamint művészi élményt a fotográfia kedvelőinek. 2009-ben beléptek a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége tagszervezetébe, amely összefogja a hazai fotográfus alkotócsoportokat. Minden évben részt vesznek a MAFOSZ országos pályázatán, ahol egyre szebb eredménnyel már a középmezőnyben helyezkednek el. Évente 2-3 fotókiállítást rendeznek klub szinten a Klauzál Ház Vén Emil kiállítótermében, illetve egyéni kiállítókkal is szerepelnek. Tagjaik több pályázaton és kiállításon nyertek már egyéni díjakat. Szeretnék elérni, hogy a Budafoki Fotóklub mint amatőr alkotócsoport is felfejlődjön a rangos budapesti és országos klubok közé. 2010-ben a Foto-video Magazin külön cikkben több oldalon mutatta be a klubot és alkotásaikat, példaként állítva a mai kor öntevékeny civil összefogása mintájaként. A művelődési központban kapott helyet a B-22 galambászkör, amely a galambtenyésztéssel és annak bemutatásával foglalkozik. A Bélyeg Kör tagjai havonta egyszer találkoznak Reinhardt József szakkörvezetővel. Az Amiga számítógépes játékklub 1992-től működik a házban (ami a hasonló profilú klubok között ritkaság), összejövetelein a retro és az alternatív számítástechnikai eszközök kedvelői találkoznak.

170

Hagyományos és újszerű tevékenységi formák sorolója A Klauzál Ház igyekszik minden korosztály számára olyan programlehetőséget nyújtani, amely kulturált kikapcsolódást és rekreálódást biztosít. Ezért rendezvényeit, tanfolyamait, amatőr művészeti csoportjai segítését a lakosság igényeihez és érdeklődéséhez igazodva tervezi és szervezi, ugyanakkor célja az igények fejlesztése, szélesítése is. A korábbi művelődési központban életre hívták azokat a művelődési formákat, alkalmakat, táncos tanfolyamokat, amelyek akkoriban merész próbálkozásnak indultak, és a kezdeti sikerek után szerencsére maradtak olyanok, amelyek manapság is sikeresen működnek. Ennek a szakterületnek korábbi (1999-től) felelőse Witzl Györgyné Marika volt, majd egy rövid időre (2009) Csóka Eszter gondozta, 2010 óta pedig Funk Ivett felnőttképzési referens koordinálja a tanfolyamokat és egyes nagyrendezvényeket. Funk Ivett szervezése alatt a tanfolyami kínálat szinte megduplázódott, 42 tanfolyam és közte képzés is szinesíti a palettát. Zeneművészet 1970-ben alapította meg Nemes László zenepedagógus, a Magyar Zeneiskolák Szövetsége elnöke a XXII. kerületi Nádasdy Kálmán Művészeti Iskolát, ez az intézmény volt a Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar6 bölcsője. Az iskola vonós zenekara, amely már 1981-től működött, 1984-ben I. díjat nyert egy bécsi nemzetközi versenyen. A következő évben, az Első Európai Ifjúsági Zenei Fesztivál idején az együttest szimfonikus zenekarrá bővítették. Úgy tervezték, csak egy alkalomra, de a csapat Budafoki Ifjúsági Zenekar néven együtt maradt. 1988-ban egyesületté alakultak, ekkor vették fel a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus zenekar egyesület nevet. A zenekar működési hátterét tekintve 1988-ig a kerületi Zeneiskolához, ill. művelődési központhoz tartozott, és 1993-ban Budafok-Tétény XXII. kerület Önkormányzatának támogatásával intézményesült önkormányzati hivatásos szimfonikus zenekarrá. Ekkor az Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus zenekar A zenekar történetének forrása a Wikipédia

171

együttes igazgatója – pályázat útján – Nemes László lett, először megbízott, majd 1994-től kinevezett vezető karmestere pedig Hollerung Gábor, aki 2001 óta a zenekar ügyvezető zeneigazgatója. A Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar rövid idő alatt a nemzetközi hangversenyélet rendszeres szereplőjévé vált. Nagy sikerrel szerepelt a Bécsi, Müncheni, Ulmi, Strassbourgi és Valenciai Fesztiválokon, és több nemzetközi koncertkörúton vett részt. 2004 óta a két évtizedes hagyománnyal rendelkező Zempléni Fesztivál közreműködője is. Ezen kívül közreműködője még számos magyar fesztiválnak, például: Magyar Szimfonikus Körkép, Budapesti Tavaszi Fesztivál, Miskolci Operafesztivál, Budavári Nyár rendezvénysorozat, BudaFest Fesztivál, Budapesti Nemzetközi Kórusverseny. Az Operaházban, a. Zeneakadémián, a Nemzeti Hangversenyteremben és szűkebb hazájában, Budafokon rendezett önálló bérleti sorozatainak köszönhetően a főváros zenei életének fontos szereplőjévé vált. Minden hónapban a Klauzál Ház színházterme ad otthont a Dohnányi Zenekar klasszikus koncertjeinek a felnőtt és junior korosztály számára. Kiemelkedő esemény újévi hangversenyük, illetve a Budafoki Pezsgő és Borfesztivál nyitóhangversenye. Kiemelkedő szereppel rendelkezett a Budafoki Ifjúsági Szimfonikus Zenekar mind a kerület, mind a TétényPromontor Kulturális Napok életében. A zenekar szinte minden alkalommal vendége volt a programsorozatnak, amelyen gyakorta szolgáltatja a fesztivál nyitóhangversenyét mind a mai napig. A Lampart Erkel Ferenc Vegyeskar 1949-ben alakult, Kalmár Márton karnagy, ny. zeneművészeti főiskolai tanár vezetésével. Hellényi Ferenc és Nádas Ferenc – egykori Budafoki Munkásdalkör-i tagok – lelkes szervező munkája nyomán a Budafoki Zománcedénygyár énekelni szerető és tudó, művészetet kedvelő dolgozói köréből. A kórus rövid idő alatt nem csak az üzemben, hanem a kerületben is jelentős kulturális tényezővé vált. Dalos találkozókon vettek részt, Vasas fesztiválokon, később országos minősítéseken, a Nemzeti Galériában rendezett önálló vasárnapi műsorokban. A Magyar Rádióban 1952-től rendszeresen szerepeltek, ahol 1984-ben a „Kiváló teljesítményért” emlékplakettet nyerték el, ezért egyenes adásba is kerülhettek. Széleskörű repertoárjukban világi és egyházi zeneművek egyaránt szerepelnek. – 1997-ben a VASAS Szakszervezet Nívódíját, – 1999-ben a Bp. XXII. ker. Önkormányzat “Kultúráért” díját kapta meg a kórus. A kórus szűkebb pátriáján túl rendszeresen fellép Budapest és az ország különböző városainak hangverseny-termeiben. A több mint fél évszázad alatt számos országban, így Németországban, Bulgáriában, Ausztriában, Szlovákiában, Szlovéniában, Hollandiában, Ukrajnában és Olaszországban vettek részt kórustalálkozókon.

172

Az idők folyamán – túl a magyar kórusmuzsika népszerűsítésén – tartós barátságok is kötődtek a külföldi kórusokkal. Az egyre mélyülő gazdasági válság áldozata lett a kórus fenntartója, a LampartBudafoki Zománc kft. is A gyár bezárása után, hogy tovább működhessen a kórus, 2008. januárjában megalakult a Lampart-Budafok Vegyeskar Egyesület. A Budafoki Kamarakórus 1971-ben alakult, és 33 éven keresztül működött a XXII. kerületben. Sorra aratta sikereit itthon és külföldön. Fesztivál-, illetve verseny első díjakat nyert Olaszországban, Írországban, Angliában, Spanyolországban, Magyarországon. Hangversenykörúton járt Dániában, Ausztriában, az egykori NSZK-ban, Spanyolországban, Franciaországban, Izraelben. Számos koncertet adott Magyarországon is. Rendszeres szereplője volt a Magyar Rádiónak, ahol élő egyenes adásban és archivált felvételekről lehetett hallani. Felvételt készített vele a Süddeutscher Rundfunk, az SFB Berlin Rádió, a Hungaroton Hanglemezgyártó Vállalat, a Magyar Rádió, az AppleTon, a PicTon és a BCC Studio. Több nagysikerű CD készült az együttessel. Külföldi (svájci, kanadai, amerikai, hong-kongi) megrendelésre is több felvételt és filmzenét is készítettek az énekkarral BCC Singers név alatt. Az együttes női kar, de gyakran kapcsolódott hozzá hangszeres kamaraegyüttes, kamarazenekar, szimfonikus zenekar, és olykor férfikar az ország legjobb énekeseivel. Alapító karnagya és művészeti vezetője Biller István volt. A Budafoki Kamarakórus elnyerte a Varsói Rádió és televízió nagydíját, a Magyar Rádió nívódíját, a BBC Londoni Rádiójának első díját. Kiemelt hangversenykórus címet kapott, valamint véglegesen elnyerte a Kiváló Együttes kitüntetést. Az együttes a XXII. ker. Zeneiskola támogatásával jött létre, majd a XXII. ker. Művelődési Házzal egészült ki a támogatók sora. Amikor az énekkar nemzetközi dobogókra, versenyekre kapott meghívást, a Dél-Budai ÁFÉSZ lépett a fenntartók helyébe. Az utolsó másfél évtizedben maguk próbálták megteremteni működésük feltételeit, alapítványokat hoztak létre, fesztiválsorozatot működtettek, tehetséges művészeket támogattak, de a feltételek kedvezőtlen alakulása, a körülmények változása a kórus megszűnéséhez vezetett. Tánc- és mozgásművészet 1982-ben Novák Zsuzsannát, az akkori tánctanfolyamok vezetőjét mint végzős pedagógust és táncmestert, a művelődési központ akkori igazgatója, Nagy Ildikó hívta az induló művelődési intézménybe tanítani. Tánctanfolyamot hirdettek társasági táncok megismerésére, amelyre akkor 6 fő jelentkezett. Egy év múlva már száz fő fölötti létszámmal működött a tánctanfolyam. Ekkor elindult a jazz-balett képzés,

173

ami hazánkban akkoriban forradalmi próbálkozás volt a csak klasszikus balettet elismerő és támogató kultúrpolitikában. Az érdeklődés azonban olyannyira nagy volt, hogy pár éven belül 8 csoportot alakítottak különböző korosztályokban és szinteken. A táncművészeti munka a hét minden napján kora délutántól késő estig folyt az intézményben, az oktató a művelődési ház teljes állású munkatársa lett, mint a tánccsoportok és együttesek művészeti vezetője. Novák Zsuzsanna mindezt a hatalmas munkát egyedül végezte. Ezekben az években Pajzs Gábor, a Budafoki Fúvósegylet akkori vezetője felkérte Novák Zsuzsannát, hogy a művelődési központtal közösen hozzon létre egy majorett együttest a fúvósok mellé. A felkérésnek eleget téve megalakult a budafoki majorett tánccsoport, és ennek köszönhetően meghonosították az akkor Magyarországon még teljesen ismeretlen műfajt. A társastáncosokból és jazz-balettesekből olyan magas színvonalú tánctudással rendelkező együttes fejlődött, hogy összefogásuk példaértékűvé vált. 1983-ban megalakult a XXII. kerületi művelődési központ Versenytánc Klubja. A tehetséges és kitartó társastáncosok versenytáncképzésben részesültek, s így elkezdődött az a több évtizeden át tartó sikertörténet, amit a Budafokon, Tétényben s a környező területeken élő táncosok képviseltek. Emellett a jazztáncosok is egyre több elismerést szereztek; szülői kezdeményezésre megalapították 1991-ben a Supernova Táncegyesületet, majd ennek jogutódját, a Budafok-Tétényi Supernova Kulturális Művészeti és Sport Alapítványt, ennek részeként pedig a Supernova Táncegyüttest. Az akkori kulturális élet meghatározó résztvevői voltak a csoport növendékei. Rendszeresen felléptek különböző kerületi rendezvényeken, megnyitóünnepségeken, killításokon, bálokon, fesztiválokon, kulturális rendezvényeken. Számtalan sikert és elismerést szereztek. 2002-ben az oktató, Novák Zsuzsanna lánya, Nagy Zomilla, aki a Supernova Táncegyüttes egyik szólistája, asszisztensként kezdett el tanítani, és pár év múlva átvette édesanyjától az Art jazz együttes irányítását. Koreográfiáival fantasztikus szakmai sikereket ért el itthon és külföldön egyaránt. 2010-ben az oktató fia, Nagy Zsombor is elkezdte táncoktatói munkáját, az Utcai és Break tánccsoportot vezeti. A Formatorna táncoktatás szintén még a régi művelődési központban indult, és sok fiatal lánynak nyújtott fejlődési lehetőséget a mozgáskultúra Novák Zsuzsanna művészeti tánccsoportjai terén. A 2011-es évtől a formatorna

174

megújult nevében és tartalmában, és felvette a Forma-Mozgásstúdió nevet. Vezetője Fejes Erika, aki az ovis torna csoportok vezetője is; a leglátogatottabb foglalkozásvezető az intézményben. A tradicionális török és arab hastánc oktatás hagyománya az intézményben több évre nyúlik vissza, még a „régi” művelődési központban Fejes Erika csoportja 2003-ban indult a tanfolyam. A hastáncot Szűcs Ilona tanfolyamvezető tartja. A résztvevők szívesen lépnek fel színháztermünkben színes produkcióikkal a kerületi rendezvényeken. A Salsa la cubana Kubai Táncakadémia 2008 óta működik a Klauzál Házban, és nagyon sikeres a mai napig, mivel a kubai táncok térhódítása egyre csak nő. Az Akadémia alapítója B. Bíró Zoltán és Lili Garces kubai tánctanár. Egy kis közösséget hoztak létre a házban, ahol a magyarok is megtanulhatták a kubai táncstílust. Magyarországon a Salsa la Cubana volt az első salsa iskola. Az itt végzett oktatók tanítanak a fővárosi salsa iskolák 99%-ában. A Klauzál Ház büszke lehet arra, hogy otthona lehet a Nemzetközi Salsa táncversenynek. 2009-ben itt volt az első táncverseny, így 2014-ben már az ötödik alkalommal került megrendezésre a salsa táncverseny. A versenyen a hazai és külföldi salsa iskolák közül számos táncos képviselteti magát. A jelentős eseményen a tánciskolák neves tanárai zsűriznek. A verseny védnöke Soraya E. Álvarez Salsa oktatás a Klauzál Házban Núnez, kubai nagykövet asszony. A Holiday SE. Akrobatikus rock and roll Magyarország egyik legrégebbi és legnagyobb akrobatikus rock and roll sportegyesülete. 1992-ben elsőként alakult meg a budapesti klubok közül Szalma István vezetésével. Azóta már több klub jött létre az ország többi területén is, ahol akrobatikus rock and rollt oktatnak. Az egyesület állandó résztvevője az országos és nemzetközi versenyeknek minden kategóriában, központunkban is számos országos versenyt tartanak, és növendékeink nagyszerű eredménnyel végeznek. 2012-ben a Holiday egyesületet a Rock and Magic Egye-

175

sület váltotta fel, amelynek vezetésével továbbra is töretlenül folyik az oktatás. A Cool Dance School elnevezésű hiphop moderntánc-tanfolyam 2006-ban alakult, Fleck Annamária vezetésével. 6-16 év közötti, táncolni szerető gyermekek és fiatal felnőttek számára nyújt fejlődési, táncolási lehetőséget. Az órákon a hip-hop tánc stílusokat (popping, new style, break alapokat Akrobatikus rock and roll csoport sajátítják el). A tanfolyam több csoportra oszlik korosztályonként, így kezdő, középhaladó és haladó bontásban működik. A Cool Dance School csapata számos versenyen vett részt, ahol kiemelkedő helyezést értek el. A csoport 2008-ban létrehozta az országos amatőr táncversenyt, amelyet minden évben kétszer a házzal közösen szerveznek. Ez a rendezvény a Klauzál Kupa nevet viseli. Az egészségmegőrző és tudatos életmódot támogató tanfolyamaink is népszerűek, így a jóga, amelynek több típusa is működik intézményünkben, mint az etka-jóga, hathajóga, öt tibeti-jóga, női jóga, gyerekjóga. Egyéb választható mozgásformák még a gerinctorna, pilates, alakformáló torna, a divatos zumba, kettlebell. Sikeresek az önvédelmi, valamint a küzdő sportok, mint az Aikido, Kung-fu, Karate oktatások. Ezeken a foglakozásokon a kerület és a környező települések lakói feltöltődhetnek, lazíthatnak egy fárasztó nap után, Hip-hop tanfolyam a és fontos hogy e sportprogramoknak elérhető Klauzál Házban az ára a közönség számára.. Színművészet Harsányi Gábor Kommunikációs készségfejlesztő Stúdió 2004 óta nagy sikerrel működik a Klauzál Házban. Hosszú évek óta a színészképzés utánpótlása valósul meg Harsányi Gábor és lányai, Harsányi Ditta és Harsányi Melinda vezetésével. A beiratkozó gyerekek visszajelzést kapnak önmagukról, megtapasztalják előadói készségüket, megtanulnak csoportban fegyelmezetten és koncentráltan együttműködni. Minden félév elején a csoportok közösen adnak elő jelenetet vagy színdarabot. Célja, hogy a fiatalok megtanuljanak csapatban gondolkodni és kezelni az előadással járó stresszt.

176

A Klauzál Ház büszkesége, hogy több tanítvány sikeresen továbbtanult, és ma már főszerepet játszik olyan neves budapesti színházakban, mint az Operett, Kolibri, Budapesti, Kamara. A Harsányi Stúdióban végzettek mellékállásként szinkronizálással is foglalkoznak. A Budafoki Csillag Musical Stúdiónak Erdélyi Csilla, a vezetője 2004-ben kezdett gondolkodni azon, hogy jó lenne egy olyan csapatot szervezni, ahol a fiataloknak lehetősége van énekelni, táncolni és színészkedni. A kezdeményezést az egykori iskolája indította, ahova visszahívták énekkart vezetni. Néhány év elteltével kinőtték az iskolát, és bázisukat a Klauzál Gábor Művelődési Központba helyezték át. Az akkori Budafoki Musical Stúdió nevet Csillag Musical Stúdióra váltották át, és ma már komoly színházi körülmények között dolgoznak, immár kilencedik éve. A Stúdió három korcsoportban oktatja a növendékeket a musicalszínészi mesterségére, mini- , gyerek- és felnőtt csoportban. A Stúdió minden évet karácsonyi gálával zár, 2011-ben volt a Klauzál Ház és a Musical Stúdió első közös produkciója, a Szépség és a szörnyeteg című mese musical változata, amelyet a kerületi óvodás és iskolás gyerekeknek adtak elő karácsonykor. 2012-ben a „Grincs–avagy ki lopta el a karácsonyt?” című film musical adaptációjával kedveskednek a gyerekeknek. A Csillag Amatőr színjátszó csoportok Musical Stúdió a tíz év alatt számos sikeres előadást vitt színpadra, eddigi előadásaik közül a teljesség igénye nélkül néhány: Macskák; A dzsungel könyve; Rómeó és Júlia; Hotel Mentol; We will rock you; Oroszlánkirály; Apáca show; Mamma Mia. Képzőművészet A korábbi Budafok-Tétény Művelődési Ház emeletén a Budatétényi Galéria kapott helyet, ahol képző- és iparművészeti, népművészeti, valamint fotókiállításokat rendeztek. 1986-1996 között a galéria vezetője Neducza Náda volt. Az ő és Ócsai Károly Munkácsy-díjas szobrászművész kezdeményezésére jött létre 1990-ben a szobrászrajz-biennálé. Az eseményen minden alkalommal egy jelentős művész rajzát jelenítették meg, és ez képviselte, jelképezte az egész kiállítás alapgondolatát.

177

1994-ben nemzetközi rangra emelkedett a biennálé, és a Tavaszi Fesztivál programjai közé is bekerült az esemény. A biennálé tíz éven keresztül tárta a neves művészek szobrászrajz alkotásait a közönség elé. A Budatétényi Galéria rangját Fekete Márta galériavezető emelte munkásságával, aki a kerületi képző- és iparművészekkel is nagyszerű kapcsolatot alakított ki. Az ő nevéhez fűződik az első kerületi képzőművészeket bemutató katalógus is. A Klauzál Házban szintén az emeleten kapott helyet a Vén Emil kerületi festőművészről elnevezett Galéria. A Vén Emil Galéria avatását Vén Emil kiállítással ünnepelte a ház, az avatáshoz kapcsolódva jelent meg a kerületi hivatásos képzőművészeket bemutató második katalógus. Napjainkban több alkalommal vendégművészek is lehetőséget kapnak a bemutatkozásra. 2012–től új művészeti referense Vén Emil galéria van a Klauzál Háznak Petz Nándor személyében, aki a színházi és képzőművészeti területet, többek között a Vén Emil Galéria kiállításait, a kamara- és vándorkiállításokat koordinálja. A ház kiállításai között szerepelnek nem művészeti kiállítások is; ezek a hagyományosnak mondható ásványkiállítás és -börze, galambkiállítás, vasútmodell-kiállítás, A Kertbarát kör terménybemutatója és az akvarisztikai és kisállat-kiállítások, amelyek az egész házban helyet kapnak.

Kiemelt korosztályok programjai, klubjai Gyermek és ifjúság programok A Klauzál Házban változatos a gyermekprogramok kínálata. A szülők számos tanfolyam közül választhatnak gyerekeik számára, kiemelhető például a Tátika, amely hangszeres, bábos foglalkozás 0-4 éves korú gyerekeknek, a Csiri-biri babatorna 1-3 éves gyerkőcöket vár elsősorban. A Tücsökzene ritmus-ének-játék, a Babamama torna, az Iciri-piciri táncház (játékos néptánc tanítás) olyan formák, amelyek a szülőket és a gyermekeket közösen foglalkoztatják. Hosszú ideje két típusú gyerekszínházi bérlet közül lehet választani: a Manócska színházi bérlet a 3-6 éves gyermekeknek szól, a Gulliver színházi bérletet az alsó tagozatosoknak ajánljuk. Havonta egy alkalommal nagy családi rendezvényeken, az

178

úgynevezett „családi vasárnapokon” vehetnek részt a gyerekek és szüleik, amelyeken gyermekszínházi előadások, koncertek szereznek élményt a gyerekeknek. E rendezvényeken az előadások után az évszakok ünnepköreihez kapcsolódva, az apróságok hagyományőrző kézműves foglalkozáson készíthetik el kézműves alkotásaikat. Mindezek mellett az érdeklődők babaruha börzére is látogathatnak a koncertek után. 2012-ben Emberpalánta elnevezéssel indított a Klauzál Ház tábort a hagyományőrzés jegyében, amelynek megszervezését a következő években is szívesen tűzi ki célul. Az ifjúság, a serdülő korosztály számára 2012-ben drogprevenciós előadás-sorozat indult el olyan előadókkal, mint dr. Csernus Imre pszichiáter, Szabó Győző színész, Győrfi Pál szóvivő. A sorozat nagyon sikeresnek és hasznosnak bizonyult. 2012 óta a gyermek és ifjúsági terület, a színesebbnél színesebb programok, kézműves foglalkozások, táborok szervezése Markó Mónika ifjúsági referens feladata. Az idős korosztály programjai A Művelődési Központ és a képzés célja, hogy az idősebb generáció számára érthetővé és elérhetővé tegyék a számítógép, az internet világát, mely által életüket új tartalommal tölthetik meg. A megszerzett új tudás birtoklása életminőségük, közérzetük javulását eredményezi. Számos motiváció járul hozzá a képzésben való részvételhez, van aki azért jelentkezett a tanfolyamra, hogy az interneten az unokákkal vagy külföldön élő rokonokkal egy újfajta kommunikáció segítségével tanulja meg a kapcsolatot felvenni. Nagy sikerrel indult újból 2010-ben a „Kattints rá, Nagyi!” számítógépes tanfolyam7 a Klauzál Gábor Művelődési Központban is. 2005-ben már megszervezték a Kattints rá, nagyi tanfolyamot, melynek akkoriban is nagy sikere volt. A tanfolyam keretei között a XXII. kerületi szépkorúak nagy örömére is lehetőség nyílt számítógépes oktatáson való részvételre. A tanulni vágyó kerületi nyugdíjasok érdeklődésének és lelkesedésének köszönhetően a Művelődési Központ gépterme teljes kihasználtsággal működik a tanfolyam idején, több csoportban, csoportonként 12 fővel. Szinte naponta regisztrálnak az újabb jelentkezők. Kétszintű, kezdő-haladó számítógép-használói tanfolyamok közül választhatnak az érdeklődők. „Csak így tovább, Nagyi!” A „Kattints rá, Nagyi!” tanfolyamra járó időskorúak ösztönző lelkesedése indította el a művelődési központ dolgozóiban a folytatás tervezését. Így indult be a „Kattints rá, Nagyi” tanfolyam haladó számítógépes szintje, amely a „Csak így tovább, Nagyi!” elnevezést kapta. E tanfolyam a tanulni vágyó szépkorúak 7

A Kattints rá Nagyi! program a Budapesti Művelődési Központ innovációja, mely a fővárosban, majd az országban szerte követőkre talált, elsősorban a művelődési házi hálózatban.

179

számára 12 órás haladó számítógép felhasználói oktatásból áll, valamint az alapismeretekre építő internetezés és az elektronikus levelezés magasabb szinten elsajátítása a cél, amely szintén speciális módszertanra épülő oktatás eredménye. Nyugdíjas klubok, körök. A művelődési ház életében fontos szerepet kapnak az idősek, szépkorúak számára szervezett foglalkozások, körök, klubok. A Budapest XXII. kerületében több mint 25 éve működő nyugdíjas klubok programjainak szervezése az intézmény kiemelkedő feladatai közé tartozik. Egy klub külső helyszínen – Nagytétényben –, egy pedig a házon belül – Budatétényi klubként – működik. A klubok a tagságuk igényeihez alkalmazkodva hetente fix napokon tartanak összejövetelt. A tagszámuk a lehetőségektől függően 50-110 fő között mozog. Minden klubban a művelődési központ havonta egyszer szervez a nyugdíjasoknak műsoros programot, a kínálat a táncos-zenés rendezvényektől az irodalmi estekig terjed. Az idősek körében nagy slágernek számít a Víg-a-dalom rendezvény, melyet szeptembertől májusig minden hónap utolsó péntekén szervez a ház, e program lehetőséget ad a különböző nyugdíjas körök és klubok tagjainak a találkozásra. A művelődési központ nagy hangsúlyt fektet a szépkorúak szellemi aktivitásának fenntartása mellett a fizikai kondícióra is, így havonta háromszor nyugdíjas kirándulásokat, múzeumlátogatásokat szerveznek, és egyéb aktív kulturális programokat látogatnak. A Klauzál Házban a Nyugdíjas Szabadegyetem 2001-ben nyitotta meg kapuit. A Szabadegyetem előadásai korszerű ismereteket nyújtanak társadalomtudományok, természettudományok, művészetek és irodalom területéről. Céljai között szerepel a tanulás, ismeretszerzés, amely jó hatással van a szellemi leépülés elkerülésére. A Nyugdíjas Szabadegyetem 2011-ben Klauzál Szalon néven új tartalommal nyitotta meg kapuit a vendégek előtt. Neves előadókat hívott meg az intézmény a népszerű programsorozatra, vendég volt többek között: Erőss Zsolt hegymászó, dr. Juhász Árpád geológus, Jókai Anna író, Endrei Judit bemondó, Böjte Csaba ferences rendi szerezetes. A foltvarró klubban a nyugdíjas foltvarró hölgyek nagyon aktívan dolgoznak, csodálatos munkákat készítenek. 2008-ban első alkalommal országos találkozót szerveztek, és minden évben kiállítják szebbnél-szebb alkotásaikat, amelyek több hétig láthatóak a Művelődési Központban. 2013-ban negyedik alkalommal szervezték meg az Országos Foltvarró találkozót, amelyre 196 fő jött el az ország számos régiójából. Jelentős szerepet tölt be a kerületi, főként nyugdíjas férfiak életében a Kertbarát Kör, mely azért jött létre, hogy a tagjait egy kis kimozdulásra ösztönözze, mind a klub látogatásával, mind pedig az ott tanultak gyakorlásával az otthoni kiskertben. Jelenleg 45 fő találkozik egymással, szakképzett előadókat látva vendégül hétfő

180

délutánonként. A tagok minden év szeptemberében terménybemutató kiállítással készülnek, amelyen megtekinthetők a Kertbarát Kör legeredményesebb termékei. Az idősebbek által kedvelt körök közül kiemelkedik a Blaha Lujza Zenebarát Kör, amely 1992 óta működik a művelődési házban. A kompánia azzal a szándékkal alakult, hogy ápolja és terjessze a dalkultúra szépségeit. Pálkerti Zsuzsanna látta el 16 éven át a korrepetítori feladatokat, 2010 májusában új személy, Szántó Csaba került a helyére. A kör célja a magyar dalirodalom ápolása és népszerűsítése. Nem csak a Művelődési Házban lépnek fel, hanem nyugdíjas klubokban, mozgássérültek egyesületének adott rendezvényen, majálison. Füzesiné Hajdú Klára foglalkozott korábban a nyugdíjas területtel, 2008 óta a civil szervezetek és a nyugdíjasok programjait Tamon Erika művelődésszervező teljes odaadással gondozza.

Kulturális események Tétény-Promontor Kulturális napok .A Tétény-Promontor Kulturális Napok 1974-ben debütált. Dr. Wágner Józsefné általános elnökhelyettes ötletéből született meg a nagyszabású rendezvénysorozat. „A kerület párt- és állami vezetői elhatározták, hogy kaput nyitnak a kerület lakosságának a kultúra széles körű megismeréséhez, megszerettetéséhez. Még nem volt látható, hogy – az egykori régi helységnevekkel jelzett – kulturális napok ilyen nagyívű pályát futnak be. Az évek múlásával egyre több és több fővárosi, országos hírű és nemzetközileg ismert művész, együttes mutatta be művészetét. A kulturális napok keretében új művészeti ágak, rendezvények – sportnapok, tömegfutóverseny, gyermekprogramok, kiállítások, népművészet, a politikai fórum és sorolhatnánk – nyertek polgárjogot” (Tétény Promontor Kulturális Napok füzet, Czank János,1988.) A rendezvénysorozat a hagyományteremtés, a régi és az új értékek ötvözésének jegyében valósult meg. A programok szervezésében szakmai csoportok és öntevékeny civil körök, művészeti iskolák is részt vettek. A Gyümölcs és Dísznövénytermesztési Kutató-Fejlesztő Vállalat Tétény-Promontor Kulturális május idején a rendezvény részeként Szabadtéri napok plakátja

181

Rózsabemutatóval kedveskedett a kerületieknek. A fesztivál május végétől június közepéig tartott. A rendezvénysorozat részét képezte a kerületi nyílt tömegfutóverseny, mely sportrendezvényt később és napjainkban is a Futafok elnevezéssel illették. 1986-tól a művelődési központ is részt vett a futóverseny lebonyolításában, a programot szórakoztató műsorokkal tették színesebbé. A Kulturális Napok időpontja később megváltozott, márciusra tevődött át, amikor a Budapesti Tavaszi Fesztivál helyszíne lett a Tétény-Promontor Kulturális Napok egy-egy kiemelkedő eseménye. Az évek során a rendezvény-sorozat a Budafok-Tétényi Tavaszi Művészeti Fesztivál elnevezést kapta, amelynek 2014-ben lesz a negyvenedik, jubileumi évfordulója. A Klauzál Ház bérletes sorozata, a Klauzál Bérlet évek óta nagy népszerűségnek örvend, mivel a szórakoztató műfajok mellett a komolyabb mondanivalót is magában foglaló darabok is helyet kapnak benne. A sokak által ismert és elismert Sziget Színház, a Száguldó Orfeum (újabban: Ivancsics Ilona és Színésztársai), továbbá a Fogi Színház garantálja az önfeledt szórakozást a színházlátogató közönségnek. Természetesen e társulatokon kívül vándorszínházak is lehetőséget kapnak a bemutatkozásra. A Klauzál Ház időközönként irodalmi pódiumestekkel kedveskedik a látogatóknak, amelyeket zömmel a Mészáros Csaba Kamarateremben tekinthet meg a nagyérdemű. A verses-énekes estekre a kerületi oktatási intézmények tanulóit is meghívjuk. Osztatlan siker volt az „Erdélyi anzix”, a „Valaki jár a fák hegyén…”, valamint a „Hárosi csendben” c. irodalmi est – ez utóbbi helytörténeti vonatkozású verseket, prózarészleteket vonultatott föl Kubik Anna és Mécs Károly előadásában. A könnyű- és komolyzenei rendezvények szervezésénél is igyekszik a Klauzál Ház minden igényt kielégíteni. Idén először ünnepelte a Zene világnapját, amelyet a kerületi lakosság ingyenesen tekinthetett meg. A Vén Emil Galéria is számos újdonsággal lepte meg a képzőművészet szerelmeseit: idén először vonultatott föl olyan elhunyt vagy kortárs kerületi művészeket, akik valamilyen okból kifolyólag egyáltalán nem, vagy csak nagyon régen szerepeltek akár a Klauzál Házban, akár a kerület más intézményeiben saját kiállítással. A Bálványos Huba- és Kisszebeni Marcell-emlékkiállítást óriási érdeklődés övezte. Olyan művészeti csoportok (Budafoki Fotóklub, Artchaika Ősművészeti Agyagműves Egyesület stb.) is lehetőséget kaptak a Galériában, amelyek már régóta vártak egy kollektív bemutatkozó tárlat életre hívására. A Vén Emil Galérián kívül lehetőség volt egyes amatőr képzőművészek, csoportok bemutatkozására a földszinti Mészáros Csaba Teremben is. A Jazz + Mi + Ti ismeretterjesztő sorozat havonta egy alkalommal jelentkező jazz ismeretterjesztő program, melynek célja elérni, hogy az érdeklődők közelebbről is megismerjék a műfajt. 2006-ban került sor az első ilyen rendezvényre,

182

Jazz+Mi+Ti címmel. A 2012-2013as évadban a sorozat hat részből állt, amely a jazz változatosságát hivatott bemutatni, annak kialakulásától napjainkig. A házigazda: a Budafok Big Band mellé egy vendég fellépő is csatlakozott; így vált igazán színessé a péntek esti zenei performansz. A zenekar a XXII. kerületi Nádasdy Kálmán Művészeti Budafok Big Band Iskola jelenlegi és öregdiákjaiból alakult még 1994-ben. A főleg amatőr zenészekből verbuválódott csapat a klasszikus big band felállást követi. A zenekar művészeti vezetője: Puskás Csaba. A Cziffra György Nagytétényi Kulturális Központ indulása és tervei 2013. augusztus 30-án nyitotta meg kapuit a volt Tétény Mozi helyén, Nagytétény történeti központjában a Cziffra György Nagytétényi Kulturális Központ. Budapest és a Közép-Magyarországi Régió területén az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb városfejlesztése keretében, Nagytétény központjának átfogó rehabilitációja részeként épült fel ez a korszerű kulturális intézmény. Az intézmény 5 fő munkatárssal nyitotta kapuit, akik kiváló szaktudásukkal minden erejüket a ház beindításába és színvonalas programok kínálásába fektetik. A szervezői területen két kolléga szorgoskodik, Bánpataki Dóra, aki a kommunikációért felel és a gyermek- és ifjúsági programokat szervezi, és Ring Krisztina, akihez a tanfolyamok, pódium estek, programok szervezése tartozik. Az intézménynek alapvető közművelődési funkciókon túl feladata a közvetlen környezetében és a távolabb élők magas szintű kulturális igényének kiszolgálása. Elsődlegesen a kertváros és a lakótelep lakossága számára kíván közösségi térré válni, valamint a helyi, kerületi civil szervezetek, egyesületek találkozási pontjaként szeretne működni. A Házban zajló hagyományos mozgásos, készségfejlesztő tanfolyamok, az életminőséget javító foglalkozások, prevenciós programok, ismeretterjesztő előadások elsődleges célcsoportja a gyermek és az ifjúsági korosztály. Az intézmény rájuk vonatkozó koncepcióját a környéken működő óvodák és iskolák pedagógusaival együttműködve, igényeiket figyelembe véve állította össze. Természetesen mindemellett helyet kapnak az idősebb korosztályt célzó programok is, mint például az egészséges életmóddal kapcsolatos előadások, prevenciós programok, beszélgetések, pódium estek.

183

Cziffra György Nagytétényi Kulturális Központ épülete

Nagytétényi Helytörténeti gyűjtemény állandó kiállitása

Az intézmény másik fókuszban lévő területe a helyi értékek bemutatása. A modern térben kialakított Helytörténeti Kiállítótér anyaga a Nagytétényi Polgári Kör segítéségével jött létre, több magánszemély tárgyi emlékeinek felajánlásából állt össze. Az állandó kiállítás a betelepült első sváb telepesektől kezdődően napjainkig öleli át a település néprajzi hagyományait, és sokak számára ismerős használati tárgyak és fényképek segítéségével megeleveníti Nagytétény mikrotörténelmét. A kiállítás enteriőrje – mely időben a XX. század első harmadát idézi – betekintést enged egy polgárosodó nagytétényi család mindennapjaiba. Megyeri István muzeológus gondozza a helytörténeti állandó kiállítást, e tárgyú előadásokat és kirándulásokat szervez és tart az érdeklődők számára. A Klauzál Ház kommunikációja 2012-től a Klauzál Háznak saját főállású kommunikációs szakembere lett, Kiss Mónika személyében, aki az e témájú feladatokért felel. Az intézmény kommunikációjának célja, hogy az arculat, a kiadványok, a weboldal és az egyéb megújult kommunikációs eszközök által közelebb kerüljenek a látogatók és a közösségek a házhoz. A Házban külön grafikai stúdió működik, Bakó Károly kiadványszerkesztőgrafikus az új ház nyitása óta, 2004-től tervezi és szerkeszti a művelődési központ plakátjait, szórólapjait, belépőjegyeit. A Ház arculati anyagának megtervezése és kivitelezése, kiadványkészítés a feladata. Bakó Károly mindezek mellett megkapta a Kultúra 22 dijat, valamint 2013-ban október hónap művészévé választották. Egy fiatalos, színes arculat és repertoár eredményeképpen újabb és újabb közönséget szeretne a Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ üdvözölni programjain.

184

Források: – A Budafoki Keresztény Polgári Kör Jubileuma 1899 - 1929 Bp., 1929 – Mihalik Sándor: Budafok története (kézirat, 1931?) – Mihalik Sándor. Budafok iskolaügye (kézirat) – Barna József: Képek a 75 éves Budafoki Gyufagyár történetéből Bp., 1971 – Tétény-Promontor Budapest XXII. kerület története Bp., 1988 – Dr. Zoltán Gábor: Sétapálcától a műanyag habig. /A Pannonplast Műanyagipari Vállalat története/ Bp., 1989. – Garbóci László. Budafok-Tétény XXII. kerület (Budapest Városrészei) Bp., 1999. – Ócsai Károly: Biennálé először, Tétény- Promontor XIII. évf. 4 sz. Bp., 1990. – Ferch Magda: Henry Moore és Nagytétény, Magyar Nemzet, 1994. – III. Nemzetközi szobrászrajz-biennálé, Tétény- Promontor III. évf. 5. Bp., 1994. – Czank János: Tétény- Promontor Kulturális Napok (F. k.: Szabó Lajos mb. igazgató) Bp., 1988. – Lampart Jubileumi emlékeztető füzet 1-6 p., Bp., 1989. – Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ munkaterve. 2010. – Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ munkaterve. 2011. Felhasznált honlapok: www.klauzalhaz.hu, www.users.atw.hu/reneszanszrht/index1.htm www.lampartkorus.hu, http://www.nadasdy.suli.hu, www. bdz.hu, http://www.klauzal.hu/, http://www.zoldjovo.hu/, http://www. budafokifoto.hu/, http://www.musicalstudio.hu/, http://www.hofeherfoka.hu/, http://budafokteteny.hu/varoshazi_hirado/hir.php?mid=152976358990cd,

185

186

Péhl Gabriella:

A Táncsics Mihály Művelődési Ház Soroksár története Budapest XXIII. kerülete a főváros legfiatalabb kerülete. 1994-ben vált le Budapest XX. kerületéről. Területe megegyezik az 1950-ben Budapesthez csatolt Soroksár nagyközségével. Soroksárról, akkor még Surukról, először 1067-ben, a 11. századi kolostor alapító oklevelében pusztaként tesznek említést, majd a 12. sz. végén Anonymus említi Surcusarként. Nevét a mellette elterülő mocsárról kapta. Pais Dezső nyelvész szerint a „Surcusar” szó első része azt jelenti, hogy „sark” vagy „sarok”, azaz kanyarulat. Az utolsó szótag, tehát „sar” jelenthet folyó mocsarat vagy mocsaras folyót. Soroksár középkori történetéről annyit tudunk, hogy a 15. században puszta, és mint ilyen Gubacs tartozéka. 1478-ban Haraszti Ferenc szörényi bán birtoka. A török uralom alatt és után (Szentlőrinc és Gubacs pusztákkal együtt) pusztán állott, határát csak legelőnek használták. 1729-31 között szerezte meg Grassalkovich Antal, aki az új települést piaccá és mesteremberek helyévé kívánta tenni. Betelepülése már az 1730-as években megkezdődött, de csak az 1741.évi telepítési szerződés megkötése után kapott nagyobb lendületet. A német ajkú telepesek frank területről, Svábországból, Alsó-és felső Ausztriából, Bajorországból jöttek. Grassalkovich Soroksár területéhez csatolta Kerekegyháza és Szentdienes pusztákat, és az újonnan települő – kizárólag német – lakosságnak hat esztendőre földesúri mentességet ígért. Soroksár a 18. században a legnagyobb Pest környéki falu lett. 1755-ben vásártartási jogot kapott, amely mezővárosi rangot jelentett a település számára. A népesség száma 1784-től (2740 főről) 1846-ig (4150 főre) folyamatosan emelkedett. 1780 körül még csak három utcája volt: a Fő utca, a Duna utca és a Templom utca. A település főként az 1758-1761 között falusi barokk stílusban épült templom köré tömörült. Határában számos dunai malom működött. (1847-ben huszonnyolc, 1870-ben már ötven.) Uszályokra szerelték őket, mert a tél beállta előtt jégmentes helyre vitték, és tavasszal újra kihelyezték a szerkezeteket. A molnárok (ill. a malomtulajdonosok) gazdasági ereje vagy jövedelme jól lemérhető az uraságnak 1847-ben fizetett

187

adókon. Összesen két mázsa halat, 80. 000 fűzfavesszőt és fejenként 20 forintot adtak. Tevékenységük során gyakran változtatták helyüket. A település 1847-től Sina Simon György báró birtokát alkotta. Az 1848-as jobbágyfelszabadítás új korszakot nyitott Soroksár történetében (is). A kapitalizmus kezdetén Soroksáron a már meglévő paraszti réteg mellett jelentős iparos réteg is kialakult. A Soroksárhoz tartozó Gubacs puszta parcellázásával létrejött Erzsébetfalva és Kossuthfalva, a település 1874-ben elöljárósági kirendeltséget kapott, majd 1897-ben önálló nagyközséggé alakult 1366 házzal és 12 143 lakossal. Budapesthez való közelségét kihasználva a fővárossal élénk gazdasági forgalmat alakított ki. A főváros fejlődésének hatására újabb területeket parcelláztak, így az 1910-es években a HÉV-vonal mellett elkezdődött a Milleneumi telep kialakítása. A gyáripar a századforduló előtt jelent meg: 1875-ben kezdte meg működését az 50 munkást foglalkoztató Ledowsky-féle gőzmalom, a 150 dolgozóval működő Fried és Benedek Parkettagyár, 1898-ban pedig Fejes János szalámigyára. Jelentős volt még a műtrágyagyár, az IRISZ Bársony és Szalagárugyár RT. és a téglagyár. A soroksári textilgyárat – a leégett Ledowsky malom helyén – 1923-ban létesítették Soroksári Textilipari Részvénytársaság néven. Hamarosan a község legnagyobb üzemévé fejlődött, és a II. Világháborúig 5-600 embernek, elsősorban a helybeli nőknek biztosított megélhetést. A két világháború között gyakoriak voltak a sztrájkok, ebben különösen a textilgyári dolgozók tűntek ki.1943-ban a „Textilben” 540 munkás, a Fűrészáru gyárban pedig 107 szüntette be a munkát. 1945-ben a textilgyár 126 tüzérségi belövést és 3 bombabecsapódást kapott, de a háborús károk helyreállítása és a termelés megindítása viszonylag hamar elkezdődött. 1946-ban már felvételre váró tömeg állt a gyárkapuban. A második világháborút követően Soroksár lakosságának két – hatásában máig tartó – traumát kellett átélnie. A Plébánia Hivatalban vezetett História Domus így ír ezekről: 1946.év : „1946. év májusában kitelepítettek 6500 őslakost Németországba.” 1947.év: „Soroksár nagyközség őslakosságából a megszálló orosz katonai parancsnokság még 1945 januárjában munkaszolgálatra vitt Oroszországba 2500 férfit és nőt, akik közül eddig mintegy 200-300 jött vissza.” 1950. január 1-jétől Soroksár a főváros részévé vált, Pesterzsébettel együtt Budapest XX. kerülete lett. 1992. szeptember 27-én helyi lokálpatrióták kezdeményezésére népszavazást tartottak, ahol döntés született az önálló Soroksárról. Az így létrejött XXIII. kerület 1994. december 11-én választotta meg első képviselő-testületét.

188

Soroksár művelődéstörténete Soroksáron a XX. sz. elején elsősorban a vendéglők voltak a szórakozás és a művelődés helyszínei. A 43 vendéglő közül 9-nek volt táncterme, melyeket az első világháború előtt deszkapadlóval, a 20-as években táncparkettel láttak el. A soroksári fúvószenekarok igen híresek voltak, és régről eredő hagyományokat ápoltak. Részük volt abban, hogy Soroksáron szerették a táncmulatságokat, melyeket a főváros polgárai is szívesen látogattak. A „Zeitler” vendéglőben (ez a mai Táncsics Mihály Művelődési Ház) táncoltak a jeges parasztok, a tejes kofák (milimárik) és a kisgazdák serdülőkorú gyermekei. A Schuster vendéglőben a tehetősek gyűltek össze, míg a Redlinger vendéglőben a nagy-és kisgazdák eladó sorba került lányai ropták a táncot udvarlóikkal. A Holbig vendéglő az iparosok és a kereskedők tánchelyisége volt, a felső tízezer pedig a Stark vendéglőben találkozott. A munkások az Iparos otthonban tartották táncmulatságaikat. Ez a különböző társadalmi rétegek közötti elkülönülés biztosította, hogy csak egymás között házasodjanak az azonos vagyoni helyzetű emberek. A vendéglőkben polkát, keringőt, tangót, foxtrottot, mazurkát és csárdást táncoltak. A lányos anyák a terem szélén ülve figyelték, ki kéri föl a lányukat, de a fiús mamák is ellenőrizték a táncpartnereket. Ennek a virágzó közösségi életnek vetett véget a második világháborút követő malenkij robot (jóvátételi munka), ahonnan sokan nem tértek vissza, vagy örök sebeket hordozva jöttek meg, és a kitelepítés, amikor otthonaikból üldözték el és új hazába telepítették Soroksár lakosainak jelentős részét.

A közművelődési intézmények története A soroksári könyvtár (Grassalkovich út 122-124.) 1951-ben egy 40 négyzetméteres, zsúfolt, sötét helyiségben nyílt meg Soroksár első könyvtára, a Marx Károly út 122-124. szám alatt, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 35. sz. könyvtáraként, ahol a könyvek mellett diafilmeket is kölcsönöztek. Pásztor Irén vezette, aki műkedvelő szakköröket is alapított. Őt Mikó Zoltán követte, aki vetélkedőket, író-olvasó találkozókat, kirándulásokat szervezett, művelődési körét pedig még tíz évig vezette azután is, hogy elment a soroksári könyvtárból. Bárány Lajos folytatta a hagyományokat, ő 1961-1987-ig volt a soroksári könyvtár vezetője. Nyugdíjazása után Mayerné Baán Magdolna váltotta fel, aki 1987-1999-ig vezette a könyvtárat. Előtte is a könyvtárban dolgozott 1964-től, legszebb emlékei az egykori

189

fiókkönyvtárhoz kapcsolódnak. Egy kovácsműhelyből kialakított 30 négyzetméteres helyiség volt az egykori kiskönyvtár a Sramli vendéglő (Grassalkovich út 241.) mellett egy sarokházban, ahol összeverődött jó néhány tizenéves fiú és lány, akikkel „Magdi néni”nemcsak könyvekről beszélgetett, de kirándulni is elvitte őket, és házi dolgozataik is a könyvtárban készültek. A felnőttek közül akadt, aki csak beszaladt elújságolni, hogy új harisnyát vett, de ha süteményt sütöttek, kóstolót hoztak, és az első érett földieprekkel is a könyvtáros néninek kedveskedtek. 1999 óta Őriné Fekete Piroska a soroksári könyvtár vezetője. A mai könyvtár számítógépekkel ellátott, modern, új világ. Mégis meg tudták tartani az olvasókkal való közvetlen kapcsolat hagyományát, rendszeresen jönnek hozzájuk óvodás csoportok mesét hallgatni, játszani, kölcsönözni, a felnőtteknek pedig – lehetőségeikhez mérten – ismeretterjesztő és szépirodalmat népszerűsítő klubdélutánokat tartanak, kézimunka kört indítottak, családi teadélutánokat szerveznek. Elnevezésük napjainkban: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 23/1-es könyvtára, de mindenki „csak” soroksári könyvtárnak nevezi az intézményt.

A Soroksári Helytörténeti Gyűjtemény (Szitás utca 105.) A Soroksári Helytörténeti Gyűjtemény jogelődje a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Dél-Pesti Baráti Körének Múzeuma. 1974-ben alapították a soroksári lokálpatrióták, a helyi MGTSZ-ek és a soroksári vállalatok képviselői. A múzeum épülete romos állapotban került a Baráti Kör kezelésébe. Felújítására összefogtak a kerületi termelőszövetkezetek és vállalatok, amelyek anyagi segítséget nyújtottak azoknak az önzetlen soroksári embereknek, akik igen sok társadalmi munkával múzeummá és közösségi házzá alakították át az épületet. A gyűjtőmunka a helyreállítás éveiben is – a kor szóhasználatával élve – „nagy erővel folyt”, elsősorban mezőgazdasági tárgyakat és a helyi iparosok munkaeszközeit mentették meg. Előkerültek a háztartásokban használatos eszközök is, így komplett korabeli (XX. század eleji) konyha és szoba is berendezhetővé vált. A gyűjteménybe kerültek 1800-as évek végi, és 1910-ig használt ruhák is – igen rossz állapotban –, ezek restaurálása máig tart. A Baráti Kör 1974-1994-ig működött. Csekély tagdíjat fizető tagjainak létszáma 150-300 fő között mozgott. Évente több autóbuszos kirándulást, múzeumlátogatást, előadást, filmvetítést rendeztek. A múzeum állandó kiállításai mellett évente 4-5 tárlatot is bemutattak az érdeklődőknek. Bemutatkoztak más Baráti Körök is gyűjteményeikkel, jöttek népművészek alkotásaikkal, a soroksári asszonyok kézi-

190

munkáikkal, a gyerekek pedig rajzaikkal. Tartottak terménybemutatókat, rendeztek fotó- és képzőművészeti kiállításokat, de Soroksár életével foglalkozó tematikus összeállításokat is bemutattak. A múzeum életét tíztagú vezetőség irányította társadalmi munkában. Miután 1994-ben Soroksár önálló kerületté vált, a múzeum 1995-től a XXIII. kerületi Önkormányzat kezelésébe került. 1999. január 1-től a Galéria’13 Soroksár KHT (1238. Bp. Hősök tere 13.) egyik intézménye. Míg a Helytörténeti Gyűjtemény a múltat mutatja be, addig a Galéria 13’ a kortárs művészet reprezentánsait közvetíti az érdeklődőknek.

Galéria 13’ A Galéria 13’ 1997. szeptember 23-án a Soroksári Napok keretében nyitotta meg kapuit. Első kiállításán 13 alkotó művét mutatták be, ezért választotta az intézmény nevébe a 13-as számot. Az már csak véletlen, hogy a házszám is 13-as. A Galéria13’ kiállításainak sorába – rangos képzőművészek mellett– olykor más műfaj, például gyermekrajz kiállítás is illeszkedik. Az intézményt a kezdetek óta Sasvári Ilona ügyvezető igazgató irányítja.

Otthon Közösségi Ház (Szitás utca 112. ) 1925-ben, a soroksári lakosok téglajegyeiből építették föl öt hónap alatt a Mária Kongregáció épületét, mely a cserkészeknek is otthont adott. Az államosítás után a Mokép üzemeltette Otthon Filmszínház néven 1986-ig, majd bezárták az intézményt. A rendszerváltás után, a 90-es évek elején visszakapta a katolikus egyház, és hangversenyeket, színházi előadásokat, vallási célú összejöveteleket tartanak az épületben.

A Táncsics Mihály Művelődési Ház története a korabeli dokumentumok tükrében Kezdetek, az 50-es évek Soroksár társadalmának története elsősorban a parasztság, az iparos réteg, majd a munkásosztály kialakulásáról szól. Könnyűnek nem mondható életük sok és nehéz munkából állt, ünnepnapokon bálokon, táncmulatságokon kapcsolódtak ki.

191

A háború után az egykori vendéglők megszűntek, a közösségi élet, a bálok helyszíne a művelődési ház lett. 1950. január 1-jén nyitotta meg kapuit a XX. ker. Tanács V.B. Dózsa György Művelődési Otthona a Marx Károly út 122-124. szám alatt, az egykori Zeitler vendéglő helyén.1 Ezekben az években az amatőr színtársulat előadásai szórakoztatták a közönséget. Zenés darabokat adtak elő (mint pl. a Gül baba), zenekarvezetőjük és zeneszerzőjük Farkas Antal volt, aki 10 évig harmonika zenekart is vezetett. 1954-ben alapította a Kék Duna Harmonika Együttest. Rendszeresen közreműködnek a Magyar Rádió zenei műsoraiban, az együttes tagjai közül több hivatásos művész került ki. 1959-től Czeitler Márton és zenekara vasárnaponként 16 órától Sramli- zenét játszott. Sikerük 25 éven át tartott bálokon és sördélutánokon. Az évek során a művelődési otthon épületének állapota egyre romlott, és 1962-ben életveszélyessé nyilvánították. Ekkor – jelentős társadalmi munkával – és a XX. ker. Tanács V.B. anyagi támogatásával, Moldvai Pál építészmérnök tervei alapján épült fel a régi helyén az új művelődési ház, amely 1964. február 1-jén kezdte meg tevékenységét Táncsics Mihály Művelődési Ház néven. Az egykori névadók vélhetően Táncsics Mihály 1868-as soroksári tartózkodására kívántak utalni ezzel az elnevezéssel.2 A 60-as, 70-es évek Az 1960-as években a korabeli propaganda így írt a „kultúrház” munkájáról:„ A Művelődési Ház sokoldalú tudatformáló, ízlésnevelő tevékenységet folytat. A lakosság széles tömegei találják meg itt művelődési és szórakozási lehetőségüket”. 1962-ben kezdte meg hosszú pályafutását a népszerű Rádióelektronikai szakkör Bodai Ferenc, a Pataky István Híradástechnikai Szakközépiskola tanárának vezetésével. Ugyancsak 1962-ben indult a művelődési ház Képzőművész Köre, melyet Bakallár József festőművész vezetett. A magas művészi szinten alkotó csoport számos fiatal tehetség nyilvános bemutatkozását, pályakezdését segítette elő. 1963-ban alakult meg a Harmónia Koncert fúvószenekar Farkas Antal karnagy vezetésével. A Magyar Rádió és a Hanglemezgyártó Vállalat több felvételt készített az együttessel. A 60-as évek második felében néhány írói-költői délutánt is rendeztek az 1964-ben „tetőtől talpig” megújult kultúrházban Az Irodalmi Színpad elsősorban politika évfordulók tiszteletére készített műsorokat. A legifjabb művé-

1 2

A Magyar Városok Monográfiájának XVIII. kötetében szerepel Zeitler József korcsmáros, aki 1900-ban Soroksáron született, és a vendéglőipart tanulta. 1927-ben lett önálló vendéglős négy helyiség, kert és táncteremből álló üzletével. E tartózkodásról annyi tudható, hogy a 69 éves, beteg, vak Táncsics az 1868. év nagy részét töltötte a községben, és Magyar nyelvtanítási kézi könyvecskéjét népszerűsítette..

192

szeti csoport, az 1968-ban alakult néptáncegyüttes törekedett a helyi nemzetiségi hagyományok ápolására. A 70-es években több irodalmi estet szerveztek. Önálló estjével járt a művelődési házban többek között Berek Kati, de fellépett Bálint András, Koncz Gábor és Bánffy György is. Gyerekszínházi bérletet indítottak vasárnap délelőtti előadásra, mesejátékokra. Volt Omega koncert, és eljött a korszak rendkívül népszerű humoristája, Hofi Géza is. A 35-ös sz. Szabó Ervin könyvtárral Művelődési Kört indítottak a középiskolás fiatalok részére. A „Pesterzsébet, Soroksár Budapest XX. kerületének múltja és jelene” című tanulmánykötet – amely 1972-ben jelent meg – hangsúlyozza, hogy évente 80-90 ismeretterjesztő előadás hangzik el, művészeti, földrajzi és sok más témakörből, részben a szakkörök, klubok tagjai, részben Soroksár lakossága számára. A több év óta működő rádió-és fotó szakkör fejlődését a munkáikból évenként rendezett kiállítások híven tükrözik. Angol és német nyelvtanfolyam, több csoportban balett tanfolyam működik. A Táncsics Mihály Művelődési Ház Ugyancsak a fentebb említett tanulaz 1970-es években.(A képért köszömánykötetben olvashatunk arról, hogy net a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár a fiatalok szabadidő eltöltésének irányíBudapest gyűjteményének.) tását az Ifjúsági Klub „látta el”. 1966-tól a Táncsics Mihály Művelődési Ház működteti a Maróth utcai Ifjúsági klubot, mely a Szabó-telepi fiataloknak biztosított szórakozási- és művelődési lehetőséget. A Gyermekklub az általános iskolások tanulási és szórakozási igényeit „elégítette ki”. A hetvenes években alakult a XX. kerületi Művelődési Otthonok Igazgatósága, mely 1974-től 1988-ig állt fent. A kerületi tanács, a Vasas és az Építők szakszervezete, valamint A Szakszervezetek Budapesti Tanácsa (SZBT) hozta létre ezt a szervezetet. A vezető szerep, az irányítás az utóbbi kezében volt. A Pesterzsébeti Vasas Művelődési Központ (Csili), az Építők és a Táncsics hármasával, Csili központtal. A leírt munkamegosztás szerint a telephelyként működő Táncsics fő feladata a nemzetiségi tevékenység volt. A háznak (telephely jellegénél fogva) önálló vezetése nem volt, egy ún. „kihelyezett” népművelő koordinálta az intézmény munkáját.

193

A 80-as, 90-es évek Az intézmény történetéből a 80-as évek a legjobban dokumentált korszak. 1980 és 1987 között a Fővárosi Tanács leadott jogköre alapján a Budapesti Művelődési Központ (BMK) látta el a közművelődési szakfelügyeletet és módszertani munkát Budapesten. A korabeli szakfelügyeleti jegyzőkönyvek szakterületenkénti bontásban, visszatérő látogatások segítségével tudósítanak a házban folyó közművelődési munkáról. Az idézett jegyzőkönyv szerint 1982. február 6-án3 látogatta meg a zenei szakfelügyelő először a Soroksári Hagyományokat Őrző Vegyes Dalkört a Táncsics Művelődési Házban, melynek akkor Marx Károly u. 124. volt a címe, fenntartója pedig a Pesterzsébeti Vasas Művelődési Központ4 volt. A szakfelügyelő jelentése szerint a kórus 1978 februárjában alakult, soroksári sváb emberekből Zwick József szervezte azzal a céllal, hogy megőrizzék a sváb kultúra jellegzetes dalait. A Vegyes kar létszáma 36 fő, (ebből 11 férfi), művészeti vezetőjük Kopeczky Alajos, aki jól beszél németül. A próbákat hétfőnként a Táncsics Művelődési Házban tartják. A művelődési ház a termen kívül hangszert is biztosít, valamint fizeti a karnagy tiszteletdíját. A dalosoknak évente átlag 10 szereplése van, saját készítésű ruhában jelennek meg ezeken az alkalmakon. Énekeltek nemzetiségi napokon Vaskúton és Budafokon, kertbarát köri rendezvényeken, de szerepeltek a Magyar Rádióban is. Jelenleg (1982. február elején) egy margitszigeti szereplésre készülnek, német tűzoltóknak fognak énekelni. Éneklésük módszere egyedülálló, ugyanis hallás után, egymástól tanulják a dalokat. Kopeczky Alajos karnagy éneküket magnetofonra rögzíti, majd lekottázza. A dalosoknak csak a szöveget adja a kezébe, akik azokat soroksári dialektusban adják elő. A kétszólamúság automatikusan „jön” belőlük, minden dalhoz tercelnek. 60 műsorszámuk témája gazdag és sokféle: az emlékezés, a szerelem, a család, az ősök stb. Könnyebb opera részleteket és népdalokat magyarul is énekelnek, de igazi zenei nyelvük mégis csak a svábság énekes költészete. Szinte minden dalukat gombos tangóharmonikával kíséri egy kottát nem ismerő dalos. Próbáikra pontosan járnak, szeretnek énekelni és együtt lenni. Törődnek egymással, a kórusban nagyon családias a hangulat. A karnagy és a kórus kapcsolata is jó. Kopeczky Alajos nagy szeretettel foglalkozik a nemzetiségi dalos csoporttal

3 4

A fenti látogatás alkalmával Cseszka Edit zenei szakfelügyelő látogatta meg az intézményt. A Pesterzsébeti Vasas Művelődési Központ, a Csili Művelődési Központ akkori neve, a Csili-t - korábbi közszájon forgó becenevét - 1988- ban vette fel hivatalosan, a vele egy fedél alatt működő XX. Kerületi Művelődési Otthonok Igazgatóságának megszűnésekor.

194

Két évvel később, 1984. április 26-án a zenei szakfelügyelő ismét meglátogatta a Soroksári Hagyományokat őrző Vegyes Dalkört a Táncsics Mihály Művelődési Házban, melynek fenntartójaként a szakfelügyelő a Bp. XX. ker. Művelődési Otthonok Igazgatóságát5 (címe: Budapest, XX., Nagy Győri I. u. 2-6.) jelöli. A korábbi látogatáshoz képest a szakfelügyelő megállapította, hogy 1984-től A – ma már – 35 éves Soroksári Hámori László a karnagyuk, létszámuk Hagyományőrző Vegyes Dalkör 24-26 fő, ebből 8 férfi. Próbáikat már keddi napokon tartják a Táncsics Művelődési Házban, szervező elnökük Zwick József, évi szerepléseik száma 3-4. A dalkör a Művelődési Központtól kap támogatást, ebből a karnagy tiszteletdíját fizetik ki. Próbatermükben megfelelő zongorát is használhatnak. A szakfelügyelő megállapítása szerint utolsó látogatása óta a dalkör igen sokat fejlődött, a karnagy érdeme, hogy nemcsak német dalokat, hanem magyar népdalokat is tanulnak, sőt három szólamban is énekelnek. Kiejtésük is javult, mert a karnagy perfekt beszéli a német és a sváb nyelvet, a helyes kiejtés érdekében pedig német órákat ad a dalosoknak. A Soroksári Német Nemzetiségi Táncegyesületről 1982. február 23-án6 készült jelentés. Az 1968-ban alakult táncegyüttes létszáma 34-36 fő, az együttest 9-11 tagú állandó zenekar kíséri. A művészeti csoport a kezdetektől Manninger Miklós pedagógiai és művészeti irányításával működik, feladatuknak a hazai német folklór ápolását és színpadra vitelét tartják. Hetente háromszor próbálnak, évente kb. 30-szor szerepelnek, de e kemény munka mellett szórakozást, baráti „kollektívát” is találnak az együttes tagjai a művelődési házban. Működésükhöz a szükséges feltételeket – fenntartó szervük – a XX. Kerületi Művelődési Otthonok Igazgatósága biztosítja, de a Német Szövetség is megalakulása óta támogatja az együttest. A táncosok kosztümtára vidéki, ill. házi varrással bővül, így az alacsony pénzügyi támogatás ellenére megfontolt pénzbeosztásuknak köszönhetően rendkívül szép öltözetekben lépnek föl. Folyamatos munkájuk a Táncsics Mihály Művelődési Ház színpadán zajlik, ami sajnos nem ideális helyszín, mert a színpad-tér igen szűk, és tisztálkodási lehetőség sincsen. 5 6

A XX. Kerületi Művelődési Otthonok Igazgatósága a Pesterzsébeti Vasas Művelődési Központban (CSili), működött, s mindhárom, akkor még a XX. Kerülethez tartozó művelődési háznak fenntartója volt. A látogatást dr Fekete Zoltán BMK szakfelügyelő végezte.

195

Az együttes művészeti vezetője, Manninger Miklós koreográfus több kitüntetést kapott: Szocialista Kultúráért, Szakszervezeti munkáért, valamint a Kiváló Népművelő cím birtokosa. A koreográfus mindig tud újat hozni gazdag tér-és hangulati váltásaival, ezért a Német Nemzetiségi Együttes színpadi megjelenése szépségében „szinte utolérhetetlen”. A hangszeres szólisták is A Soroksári Német kiválóak, szervesen beépülnek az egyes nemzetiségi Táncegyesületr kompozíciókba. Az együttes megalakulása óta részt vesz a Főváros Néptánc mozgalmának jelentősebb megmozdulásain. (Néptáncosok napja, Május 1-i tánc demonstrációk stb.) Dicsérő oklevelek, különböző rendezvények díjai, a Népművelési Intézet Nívó díja, országos turnék, Miniszteri dicsérő oklevél és a Pécsi Körzeti TV róluk készített 50 perces táncfilmje jelzi sikereiket. A táncosok közül többen kaptak Szocialista Kultúráért kitüntetést és Miniszteri dicsérő oklevelet. Az együttes tagjai rendszeresen segítik a Művelődési Ház minden hónap második vasárnapján rendezett német táncházát, melynek keretében gyűjtő útjaik alkalmával megismert táncrendekkel ismertetik meg az érdeklődőket. Rendszeresen tartanak gyermek táncházat, és két iskolai úttörő csoportot is patronálnak. Sikereik elsősorban a jó kollektívának és pedagógusuk szakszerű munkájának köszönhetőek. Az együttesben folyó művészeti és pedagógiai munka – a jegyzőkönyvíró véleménye szerint – több figyelmet, megbecsülést és céltámogatást érdemelne, de befejezésül megállapítja, hogy az együttes Soroksár és a Főváros XX. kerületét reprezentáló nemzetiségi (de a magyar folklórt is kiválóan ismerő) együttese, „jelenlegi” helyzete biztató. A Táncsics Ifjúsági Klub működésének ellenőrzésére 1983. április 14-én7 került sor először. A szakfelügyelő azt tapasztalta, hogy nincs külön működési engedélyük, a CSILI ifjúsági klub „kihelyezett” klubjaként működnek. Több alkalommal is hiába kérték az önállósítást, ezért nincsen munkatervük, önálló költségvetésük és működési szabályzatuk. Saját zsebből fedezik a játékos foglalkozásokhoz, vetélkedőkhöz szükséges kiadásokat. A klubot lelkes közönség látogatja csütörtöki napokon, de a hétvégi diszkóra is – egy-két alkalommal tartottak – szívesen jönnek.

A látogatást Csányi Ildikó ifjúsági klubos BMK szakfelügyelő végezte.

196

Kötött programjuk a TIT Klubakció két lekötött sorozata. melynek egyikén: egy filmvetítésen és egy vitán vett részt a szakfelügyelőnő. Egy évvel később 1984. április 26-án újabb látogatást tett a szakfelügyelő az Ifjúsági Klubban. Előző látogatása óta, 1984 februárjától megszerezték a működési engedélyt. A klubot háromtagú vezetőség irányítja, ketten a kerületi alapfokú klubvezető-képző tanfolyam hallgatói. A program keddenként teremjáték: asztalitenisz, rex, asztali foci vagy vetélkedő, csütörtökönként pedig – folytatva a TIT klubakciót – előadás és filmvetítés. 1986. január 5-én8 kapott újabb látogatást az ifjúsági klub, amely akkor már Soroksári Ifjúsági Klub (SIK) névre hallgat. A SIK klub jogelődje a Táncsics Ifjúsági Klub 1984 májusában megszűnt a művelődési ház tatarozása miatt. A felújító munkálatok két évig tartottak, majd az alapoktól kellett elkezdeni a klub szervezését. Vezetője dr. Szakács Zsoltné (aki egyúttal a telephely vezetője, vagyis a „kihelyezett” népművelője volt a Háznak) 1986 augusztusában „igényes kivitelű” szórólapon meghirdette a kerületben a klubot.1986 szeptemberétől újra indult a klub 20 fővel, ők a törzstagok, de kb. 50 fő jár a SIK-be. 30 fiú és 20 lány, sváb, cigány és magyar fiatalok. Az 1986. december 15-én készült: Összefoglaló jegyzőkönyv a XX. kerületi közművelődési intézmények gyermek- és ifjúsági munkájáról című három oldalas szakfelügyeleti összegzés is megemlíti a Táncsics Mihály Művelődési Házat. A két évig tartó tatarozás után a művelődési háznak vissza kell hódítania a gyerekeket is a programokra. Nagyrendezvénnyel és játszóházzal próbálkoztak, de a látogatottság nem volt kielégítő. Három általános iskolával tartanak kapcsolatot, a tatarozás alatt is működött kihelyezett formában a rádiós szakkör, amely a megszépült épületben két csoportban, magas színvonalon képezi a gyerekeket. A szakfelügyelő javasolja, hogy a helyi lakosság igényeire koncentráljanak, s a meglévő felnőtt közönség gyermekeit próbálják egy második generációs törzsközönséggé alakítani. Ugyancsak a gyermekek szabadidejének szervezésére teszi a hangsúlyt a tanácsi irányítás is. Budapest Főváros XX. kerületi Tanács VB Művelődésügyi - Egészségügyi - és Sport Osztályának iratai között az 1986. március 28-án kelt, Doviczin János tanácselnök-helyettes által aláírt irat a következő feladatokat jelöli ki: „A közművelődési intézményeket az irányítás szintjén jobban kell ösztönözni a szünidei programok összehangolt szervezésére, különös tekintettel a Molnár szigeti és Szári táborokat illetően, biztosítani kell az ehhez szükséges anyagi és személyi feltételeket.

Ez a látogatás és később ismertetett összegző jelentés már Pordány Sarolta szakfelügyelő munkája

197

A Kertbarát Kör munkáját 1986. december 8-án9 az évadzáró foglalkozáson látogatta meg a szakfelügyelő. Dél-Pesten a kertbarát kör mozgalom gyökerei – írja – 1963-ra nyúlnak vissza, a mozgalom Duffner Tivadar és Oláh Sándor nevéhez fűződik. A soroksáriak 1974-ben váltak ki az erzsébeti Kertbarát Körből, 34 főnyi tagságuk 1986-ra már 223 főre nőtt. A zömében nyugdíjas tagság mellett aktív dolgozók is tagjai a körnek, velük együtt a kijelölt helyeken ingyen árusíthatják – burgonya és virág kivételével – kertjük többlet termését. Az ismeretterjesztés szakfelügyelő 1986. december 13-án10 is járt a Táncsics Művelődési Házban, a Galambkiállítás alkalmából ismerkedett meg a galambászok munkájával, a postagalamb sporttal. Beszámolója szerint a soroksári tenyésztők – versenyzők a Bp. II. kerületéhez tartozó 11 egyesület egyikét alkotják B-15 Soroksár néven. 90 sporttárs 100 postagalambot állított ki a „szépségversenyen”. A Táncsics Művelődési Ház mintaszerűen fogja össze a természettel foglalkozó szakterületeket, a Kertbarátokat és a Galambászokat. A tánctanfolyam és a mozgásformák szakfelügyelete 1986. december 17én11 modern és disco tánctanfolyam látogatását jelentette. A táncoktatást szerdánként 18. 30-20 óráig tartotta Gara Lídia, az Állami Balett Intézet pedagógus tagozatának hallgatója. A szakfelügyelőnő korábban érkezett, ezért a tánctanfolyam kezdetéig megnézte a női kondicionáló tornát, melyet Váraljai Csilla testnevelő tanár tartott. Tapasztalta, hogy a művelődési házban még jazz-balett oktatás,valamint óvodás torna is található Gara Lídia, illetve Katona Gabriella (óvónő, néptáncos) vezetésével. A szakfelügyelő a modern és diszkó tánctanfolyam megtekintése után megállapította, hogy az általa látott foglalkozás nem fedte a modern és disco tánc fogalmát, helyette más műfajjal, a társasági tánccal találkozott. A műsoros és szórakoztató tevékenységről 1986. december 20-án12 készült jegyzőkönyv leírja, hogy 2,5 év felújítás után újra megnyitotta kapuját a Táncsics Mihály Művelődési Ház, ide került át a CSILI jól működő klubja, a „Társkeresők”. Elsősorban táncos rendezvényeket tartanak, alkalmat teremtve az ismerkedésre. A helybeliek is szeretnek bálozni, de nem célszerű összevonni a Pesterzsébetről idejövőket a helyi lokálpatrióta lakossággal, a sváb közösségek „rosszul tűrik az idegent”– írja a szakfelügyelő. A rendszeres sramli bálok mellett olykor kétnapos bálokat is rendeznek Soroksáron, ilyen például a körmenetet záró húsvéti és locsolóbál és az augusztusi búcsúhoz kötött bál. Jelentős színfolt a Sváb-bál népviselet bemutatóval

dr. Buda Györgyné felnőttnevelés és ismeretterjesztés szakfelügyelő volt a látogató. alkalommal is dr. Buda Györgyné szakfelügyelő járt az intézményben. Sarolta táncszakfelügyelő a jegyzőkönyv készítője. 12 Ezt a látogatást Slézia Gabriella, a BMK műsoros és szórakoztató rendezvény szakfelügyelője végezte. 10 Ez

11 Tóth

198

és rozmaring árveréssel. Ezeken az alkalmakon a helyi hagyományőrző együttesek lépnek fel: a Soroksári Ifjúsági Fúvószenekar, a Soroksári Hagyományőrző Dalkör és a Soroksári Német Nemzetiségi Táncegyüttes. A bálok teltházasak. Havonta két alkalommal a sramli zene mellett hagyományos tánczenére is táncolnak a felnőtt fiatalok, a tini-disco pedig a fiatalabbakat várja. A dallamos diszkózenén kívül időnként break és szalontánc bemutatót is kapnak a rendezvény látogatói. A legkisebbeknek játszóházat indítottak, itt elsősorban kreativitást, ügyességet fejlesztő kézműves programok a jellemzőek. Műsoros sorozatok is indultak gyermekek részére, gyakran jön az Állami Bábszínház és a Megyeri Színpad. A jegyzőkönyvek által bemutatott tevékenységeken túl tudható még, hogy a 80-as években indult a máig népszerű Sakk szakkör. Első intézője – korabeli szóhasználattal élve – Koncz József volt. Ezekben az években nyugdíjas filmklub és Bélyeggyűjtök Köre is működött, de volt szocialista brigádok vetélkedője , dalos találkozó és egészségügyi előadás is. A délpesti kerületek zeneiskoláinak művész tanárai pedig a Geiger György vezette Modern Rézfúvós Együttessel közösen adtak koncertet. Az 1990-es években a művelődési házban a meglévő régiek mellett új tevékenységi formák indultak. Olyan igazgatója lett a Táncsics Mihály Művelődési Háznak, aki előtte népművelőként dolgozott a Soroksárhoz közeli pesterzsébeti CSili-ben, és jól ismerte a helyi viszonyokat. Kóbor Ferenc 1991-1997-ig – haláláig – (2002ig megválasztották!) egy új vezetési stílust valósított meg. Rendkívüli személyisége mellett ezt a rendszerváltozás is lehetővé tette. Kóbor Ferenc ugyanis pályázatokat írt és nyert meg, valamint különböző alapítványoktól kapott támogatást ahhoz, hogy a művelődési ház kulturális kínálatának színvonalát emelje. A Volksbank akkor települt Magyarországra, ők voltak az elsők, akik bálok rendezését támogatták. Ekkor indult a máig működő Német Klub, és Kóbor Ferenc kezdeményezte a kitelepítettekkel való kapcsolatfelvételt is. Így lett Nürtingen Soroksár testvérvárosa. A művelődési házban máig tartó női tornákat és felnőtteknek szóló mozgásformákat is ő honosította meg, (felkérte a művelődési házhoz közeli iskola testnevelőit, hogy tartsanak torna foglalkozásokat) , de Tini Diszkót, gyerekszínházi sorozatot is indított. Támogatta a Német Nemzetiségi Tánccsoportot, az ő idejében választották az egyesületi működési formát. Német klub

199

Kóbor Ferenc szervező munkájának része volt a Soroksári helytörténeti Gyűjtemény felújításában is, tevékenysége alatt felvirágzott a Táncsics Mihály Művelődési Ház. 1998-2000 nyaráig, a művelődési ház felújítási munkálataink időszakában, Geigerné Moldvai Mariann (1998-2001) vezetése mellett komoly zenei hangversenyekkel, gyerekszínházzal várták a látogatókat. De nem maradtak el a sördélutánok, sőt a bálok sem; volt Pünkösdi bál és Locsoló bál is. Az ezredforduló után 2001 januárjában nyitotta kapuit a felújított „Táncsics”, az átalakítások után kedvezőbb belső terekkel már új igazgató: Gaál Ildikó (2002- 2012) és csapata várta a soroksáriakat. Bábos és élő szereplős mesejátékok, játszóházak, családi vasárnapok, sördélután, ovis aerobik, speciális női torna, operett gála, sportbál és vadászbál szerepelt többek között a programkínálatban. 2003. március 14-én a művelődési ház aulájában felavatták Reiner Antal soroksári fafaragó alkotását, mely Táncsics Mihályt ábrázolja. Ma is ez a dombormű fogadja a művelődési házba belépő embereket. A 2003-as esztendőben az ifjúsági színházbérlet kötelező olvasmányok sorozatot kínált, Art Mobil klub indult, és Hegedűs D. Géza mutatta be Adok nektek Aranyvesszőt című műsorát. Ebben az évben volt először – a tanév végén – Táncsics nap, amikor egésznapos programokkal várták a gyerekeket és a felnőtteket. A felújított „Táncsics A következő években részt vett az intézmény a Szüni-dö-dő programsorozatban, Életmód klubot indítottak és Fazekas szakkört is szerveztek, majd hiphop tánctanfolyam és ovitorna szélesítette tovább a kínálatot. 2007-ben elindult a – máig működő – Paca kör, mely művészetterápiás foglalkozás gyerekeknek, a Patchwork szakkör, a kreatív játszóház és a JóBarátok Dalköre. Az igények pedig létrehívták a Bababörze csere-bere-vásár Paca kör délelőttöt.

200

A közművelődési feladatellátás13 vizsgálatának eredményei 2006 nyarán Részletek a szakértői jelentésből A Táncsics Művelődési Ház az átlagosnál erőteljesebben helyi elkötelezettségű intézmény. A ház profiljának meghatározói a klubok és körök. Az egyik legjelentősebb a Német Nemzetiségi Klub. Nagy múltja van a Kiskertbarátok körének, a Galambász körnek és a nyugdíjas kluboknak. Népszerű a Baba-mama klub, az Ezoterikus klub, a Bohóc szakkör és a Rádiós szakkör. Hasznos klubszerű szolgáltatás, hogy a házban hetente kétszer helyet kapnak a sakkozók. Számukra szervezik – rendszeresen – a Táncsics kupa sakkversenyt. A ház tartalmi munkájának „erős oldalát” képezik a rendezvények. A gazdag programsor legértékesebb elemei a színházi és bábszínházi előadások, a Grimm-busz Színház a kisiskolás bérlet keretében előadta a Robin Hoodot, a Fabula bábszínház az ovis bérlet keretében a Hamupipőkét. A két bérletes sorozaton kívül is tartanak előadásokat: a Musicalvarázs Társulat például előadta a Légy jó mindhalálig című darabot. Gyerekeknek szóló szabadidős tevékenység a Játszóház, melyek gyakran ünnepekhez, népszokásokhoz, közéleti eseményekhez kötődnek. Így a Húsvétváró vagy az Anyák napi Játszóház. Nyáron a szünidő alatt is működik játszóházi sorozat. A játszóházak év közben és a szünidőben is ingyenesek. A rendezvények „rangos csoportját” alkotják az ünnepek. Minden évben megemlékeznek a Magyar Kultúra Napjáról, szeptemberben pedig a Rokkantak Világnapjáról. Számos külső rendezvény van a házban, amellyel elsősorban a kerületi oktatási intézményeknek, civil szervezeteknek állnak rendelkezésre. A rendezvények sorában külön helyet foglalnak el a bálok, melyek a „Táncsics” hagyományaihoz kapcsolódnak. Minden évben megrendezik a Bálint napi Farsangi bált, a Szilveszteri bált, a Banyabált (januárban), ill. a Sváb bált. Az intézmény tartalmi munkájának alapját az amatőr művészeti csoportok képezik. Ezek: Soroksári Férfikar, Majorett tánccsoport és a Hip-hop tánccsoport, míg a Soroksári Hagyományőrző Dalkör, a Férfi Népdalkör, a Német Nemzetiségi Táncegyüttes, a Botafogó táncegyüttes és fazekas körből tevődik össze az igen rangos 5 népművészeti csoport. A művészeti csoportok nemcsak a kerületben, hanem országosan is ismertek, de felléptek már külföldön is. A ház vonzerejét növelik a rendszeresen megrendezett kiállítások, melyek között fellelhető képzőművészet, foto, kerámia, fazekas, növény – és kézimunka kiállítás.

13 Ez

a jelentés már a szakminisztérium (akkor Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium) önkormányzati közművelődési feladatellátás vizsgálata keretében készült.

201

A vizsgálati jelentés összefoglalója alapján kiváló minősítést kapott: – a helyi kultúra közvetítését és fejlesztését szolgáló közművelődési gyakorlat, – a helyi társadalom közösségi kultúrájának közvetítését és fejlesztését szolgáló közművelődési gyakorlat, – az ünnepi és egyetemes kultúra közvetítését és fejlesztését szolgáló közművelődési gyakorlat, – az együtt élő másságok kultúráinak közvetítést és a tolerancia képességének fejlesztését szolgáló közművelődési gyakorlat, – a közhasznú kulturális szolgáltatások közvetítést és fejlesztést szolgáló közművelődési gyakorlat. A tevékenységtípusok változásai interjúk alapján Művészeti csoportok A Táncsics Művelődési Ház életében a folytonosságot, az otthonosságot és a közösségi összetartozás megtartó erejét a művészeti csoportok jelentik elsősorban. A legrégibb, ma is virágzó együttes, a Soroksári Német Nemzetiségi Táncegyüttes 1967-ben alakult, 1995 óta működik egyesületi formában – emlékezik Borcsányi Gabriella egyesületi elnök a kezdetekre. Az elején, 1967-ben a művelődési házban nagyon nagy kórusélet volt, néhányan közülük azt mondták: csináljunk egy tánccsoportot! Társas táncot nem szerettek volna, néptáncban gondolkodtak. Egy társaságban találkoztak Manninger Miklóssal, aki gyulai születésű (ott is vannak német hagyományok), és együtt mentek el megnézni a Pilisvörösvári Táncegyüttest. Tetszett nekik amit láttak, és eldöntötték, hogy ezt fogják csinálni. A legelejétől baráti társaságot alkottak, megünnepelték egymás születés- és névnapját. (Ez máig így van.) Együtt mentek vidékre gyűjtőutakra, dalokat ,táncokat tanulni , Ulmann Ferenc pedig, (aki a zenei kíséretet látja el most is) – lekottázta a gyűjtött dalokat. Jártak – többek között – Etyeken, Ceglédbercelen, Bácsalmáson, Bátaszéken, Szolnokon és Baján. Ezek az utak pénteken délután kezdődtek és vasárnap estig tartottak, a közös beszélgetések, étkezések is alakították a közösséget, baráti társasággá formálódtak. Ma már az új tagokat is tudatosan bevonják közösségi életükbe. Nyaranta táboroznak, rendszeresen „bográcsolásokat” tartanak, és a magánéletben is segítik egymást. Hagyománnyá vált az augusztusi gulyásparti is, külön a gyerekeknek és külön a felnőtteknek. Az idén Kétbodonyban rendezik az alsós tábort. Az egyesületi működési formára azért volt szükségük, mert megszűntek a tanácsi rendszerek és a Német Szövetség, elvesztették támogatóikat.

202

Manninger Miklós művészeti vezető, aki kezdetektől a táncegyesület vezetője és motorja, így foglalja össze majd félévszázados tapasztalatait: Közösségi élet nélkül ez nem megy. Eleve úgy kezdünk egy próbát, hogy azt mondjuk: álljunk körbe és fogjuk meg egymás kezét. Ilyenkor eltűnik, hogy kinek mi a foglalkozása. Mérnök, tanár, cégvezető vagy segédmunkás – mindegy, de közösség – teremtő ereje volt a szerepléseknek is. Sok pár az együttesben talált egymásra, esküvőjükre meghívták a többieket, az esküvők, a klubdélutánok, a közös ünnepek: karácsony, húsvét, egymás megajándékozása teljesen természetes számunkra. Aztán a sok jó szereplés, főleg vidéken, a háromnapos turnék összehozták a csapatot. És kell a jó műsor! A táncmozgás. Egyik segíti a másikat. Fegyelmet is ad. A tanárok is mondják az iskolában, hogy az a gyerek, aki táncol, fegyelmezettebb. És az emlékek! Próba után még másfél óra poénkodás következik, beszélnek a régi szereplésekről, milyen volt 1966-ban, amikor először jártak Jugoszláviában vagy Bécsben a kitelepített svábok bálján, amikor a ruhatárban hagyták a (járó) botot, hajnalig járták a polkát, aztán kivették a botot és mentek haza. Hozzájuk négy évestől 65 éves korig járnak. A Soroksári Német Nemzetiségi Tánc Egyesület gyerek, utánpótlás és felnőtt csoportja napjainkban kedden és csütörtökön 17, 18, ill. 19 órától próbál. A 45 éves jubileumi műsorra készülő együttes magyarországi német és magyar táncok oktatásával, 2,5 éve már gyerekcsoporttal is várja a táncolni vágyókat. Ez a nyitottság és az utánpótlás nevelése is hozzátartozik sikeres működésükhöz. A 35 éves Soroksári Hagyományőrző Vegyes Dalkör Kórustalálkozóval ünnepelte 35. születésnapját a Dalkör 2013. április 27-én. Vendégeket fogadtak Dunaharasztiról,Várgesztesről, Dunabogdányból, Pilisborosjenőről, Zsámbékról és Tarjánból, de a Soroksári Férfi Népdalkör is énekelt ünnepségükön. A Soroksári Hagyományőrző Vegyes Dalkört 1978-ban alapította Zwick József, aki szerette volna, hogy a régi, szép sváb énekek ne felejtődjenek el. Eleinte csak maguknak énekeltek, hallás után tanulták a dalokat, de szövegeket is gyűjtöttek. Első karvezetőjüket, Kopeczky Lajost 1999-ben Meggyes Sándor követte. Harmonikásuk Nonn György. A Vegyes Dalkör ezüst, arany, majd dicséretes arany minősítése színvonalas munkájukat mutatja. A Dalkör tagjai szívesen gondolnak vissza az elmúlt évek közös fellépéseire, kórustalálkozókra, külföldi vendégszereplésekre vagy a hagyományos farsangtemetéseken való szereplésekre. Jó csapatnak tartják magukat, szeretnek énekelni, más települések kórusaival megismerkedni. Fontosnak tartják egymás tiszteletét, és hagyományőrzésük mellett német identitásuk vállalását.

203

A 22 éves Soroksári Férfi Népdalkör A kórust 1991-ben alapította – az azóta elhunyt – Mérei Hilda, a Táncsics Mihály Művelődési Ház akkori vezetője. Később Heim László, majd Weiszné Havasi Krisztina vette át az irányítást, napjainkban pedig Ulmann Mihály a karvezetőjük. Harmonikán Hermann Kristóf kíséri őket. Számos kórustalálkozón vettek (és vesznek) részt Magyarországon, nincs is talán az országnak olyan svábok lakta települése, ahol ne fordultak volna meg legalább egyszer. Tatabányán országos versenyen nyerték el Solingen város különdíját, de énekeltek a budapesti Vígadóban országos gálaesten is. Külföldi szerepléseik alkalmával megfordultak Nürtingenben, Soroksár testvérvárosában, a bécsi Schwabenverein-ben és Altdorfban. Csütörtök esténként tőlük zeng a művelődési ház, jókedvük nyáron az udvart tölti be.

Az idén 22 éves Soroksári Férfi Népdalkör

Farsangtemetés a Férfi Népdalkör tagjaival

A művészeti csoportok mellett több más nagy múltú tevékenységi forma is tartja magát az intézményben. Talán nem ragyognak már régi fényükben, a rendezvények alakalmainak száma is csökkent, de a zajló világ változásai ellenére időtállónak, a mai korhoz is igazodni képesnek bizonyultak. A múló évek alatt kinőtt a bálozásból jó néhány korosztály, a rendszerváltás után pedig a soroksári gyárak, üzemek bezárása sokak számára létbizonytalanságot hozott. A hagyományos bálok száma csökkent, a 2006-os szakértői jelentésben szereplő Bálint napi Farsangi bál is a múlté. Az idő próbáját a Sváb bál, a Banya bál, és a Szilveszteri bál állta ki, a Német Önkormányzat pedig felelevenítette az Iparos ünnepet, amely bállal záruló párválasztó hagyomány. 1962-2012-ig működött a népszerű Rádióelektronikai szakkör Bodai Ferenc, a Pataky István Híradástechnikai Szakközépiskola tanárának vezetésével. Megszűné-

204

sének oka a technikai fejlődés mellett az is, hogy Bodai Ferenc, Feri bácsi életkora miatt nem tudta már vállalni. 1962-ben alakult a művelődési ház Marót utcában működő Képzőművész Köre is Bakallár József festőművész vezetésével. A „nagy soroksári generációt” Bakallár József, Bartl József, Misch Ádám és Lux Antal alkotta. A Képzőművész Kör 19822004-ig Tóth Menyhért Stúdióként14 működött, és országos elismertséget vívott ki magának. A kertbarát mozgalom megszűnése – valószínűleg – a Kertbarát Kör működésére is hatott. Már csak havonta egyszer jönnek össze, de jó hangulatban ápolják hagyományaikat: szakmai előadások és kirándulások mellett Borversenyt is tartanak. A 23 éves Galambász Kör már csak alkalmanként jön össze, de évi hagyományos galamb kiállításukat megtartják. A 80-as években indult a máig népszerű Sakk-szakkör. Napjainkban Balog Gábor vezeti a sakkoktatást, akinek tanítványai szépen szerepelnek a Táncsics Kupa versenyeken. A hagyományos tevékenységek mellett újakat is kezdeményez az intézmény, és közülük számos program már meghonosodni látszik; hiszen évről évre megtalálja közönségét. A művelődési ház évente megünnepli a Magyar Kultúra Napját, a Költészet Napját, galériáján helyet ad a Kézimunka kiállításnak, és kisiskolás színházi előadásokat (októbertől februárig) szervez. A bababörzék mellett gyerekprogramot is kínál, karácsony előtt családi színházat, az elmúlt évtől pedig elindították a Kultúra-képekzenék sorozatot, melynek keretében vetített képes előadást tart saját utazásáról egy önkéntes előadó. Az Erzsébet-Katalin bál mellett a szilveszteri műsoros program is mindig megrendezésre kerül, ismét próbálkoznak sördélutánok szervezésével is. Az operett műfaja igen közkedvelt, Czeitler Márton – már 20. éve – mindig ajándékoz egy színvonalas operettgálát (szeptember végén) Soroksár lakosságának, de a művelődési ház dolgozói is szerveznek operett összeállításokat. Mindezek mellett klubok, szakkörök, tanfolyamok működnek a lakosság igényei szerint, de a sajátos soroksári hangulat mindig megmarad a művelődési házban.

14 Tóth

Menyhért (Szeged-Mórahalom, 1904. január 2. – Budapest, 1980. január 11.) Kossuth-díjas magyar festő. Művészete egyszerre magyar, egyetemes és európai. A Bakallár József vezetésével működő Tóth Menyhért Stúdió a ma már világhírű festőművész Marót utcai egykori lakásában alkotott, s innen indulva tett szert országos ismertségre és elismertségre.

205

Szakirodalom – Pesterzsébet, Soroksár (Budapest XX. kerülete) Múltja és jelene képekben – Összeállította: Bogyirka Emil (1989) – Kalendárium 2008 – Német Kisebbségi Önkormányzat – Pesterzsébet, Soroksár – Budapest XX. kerületének múltja és jelene (Tanulmányok) Kiadja Budapest XX. ker Tanács, Budapest 1972. – Bp. FŐV. XX.ker. Tanács VB – Művelődésügyi – EÜGYI és Sport oszt. iratai 1985. – Jegyzőkönyv a BP.XXIII. Önkormányzat képviselőtestületének alakuló üléséről 1994. dec.28. 15 óra – Egységes Szerkezetbe Foglalt Módosító Alapító Okirat 1995. június 14. – Michael Schaffer – Michael Weidinger : Soroksár – Egy Budapest környéki német nagyközség hontörténeti könyve (1995.) – Budapest XXIII. kerülete – Wikipédia – Soroksár Önkormányzat honlapja: Közművelődés, Kultúra – soroksar.hu – A soroksári Plébánia Hivatalban vezetett Historia Domus 1946-1947-ig – Budapest Lexikon – Bp., Akadémiai Kiadó 1973. – Buda Pest Enciklopédia – Corvina Könyvkiadó 1981. – Buda Pest – Fővárosunk története – Corvina Kiadó 1973. – Budapest társadalmának és gazdaságának száz éve – Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp.1972. – A BMK-tól kölcsön kért szakfelügyeleti jelentések (gépelt iratok) – Dr. Papp Gézáné: Kétszáz év a soroksári népoktatás történetéből – Soroksár Könyvek 1997. – Táncsics Mihály: Életpályám - Révai Könyvkiadó 1949.

206

Szerzőink:

VI. kerület. Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér Szebellédiné Laczkó Erzsébet: Tanulmányai és végzettségei: magyar – ének – zene szakos tanár (Ho Si Minh Tanárképző Főiskola, Eger 1986.), felsőfokú kulturális menedzser (KKDSZ Akadémia és Műhely 2004.), irodavezető (Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Kft. 2007.) Munkahelyei: 1986-1989-ig a budapesti Rózsakerti Általános Iskolában tanít magyar-ének szakos tanárként. 1989-től az Eötvös10-ben, ill. jogelődeinél dolgozik népművelőként / művelődésszervezőként: 1989-1990. VI. kerületi tanács közművelődési csoport (Rudas Ervin Klub), 1990-1995. Terézvárosi Polgármesteri Hivatal művelődési iroda (Terézvárosi Klub), 1996-2007. Terézvárosi Művelődési Közalapítvány (TERMA), 2007-2010. TERMA Nonprofit Közhasznú Zrt., 2011 – Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt. (Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér)

VI. kerület. Benczúr Ház- Postás Múzeumi és művelődési Alapítvány Vadócz Zsuzsa: Iskolai végzettség: művelődésszervező (JPTE Művelődésszervező Főiskolai Szak). Munkahelyek és munkakörök: Budapesti Művelődési Központ Információs osztály 1992-2005-ig művelődésszervező, információs munkatárs (kiadványok szerkesztése, rendezvények, klubprogramok szervezése). 2005-től: Művészeti osztályvezető, művészeti főmunkatárs (kiállítások, művészeti nagyrendezvények, ismeretterjesztő programok szervezése, rendezése, klubok működtetése). – 2008. Benczúr Ház Postás Művelődési Központ művelődésszervező másodállásban(műsorfüzet szerkesztése, honlap gondozása, rendezvények, tanfolyamok, utazások, kirándulások szervezése és bonyolítása. 2012-től, a Benczúr Ház újranyitását követően (rendezvényszervezés, honlapkészítés a Benczúr Galéria kiállításainak szervezése, ismeretterjesztő programok és klubok működtetése, grafikai munkák és reklámtevékenység).

207

XI. kerületi közösségi házak Farkas Zsolt: 1966-ban született Budapesten. 1989-ben a Budapesti Tanítóképző Főiskola általános iskolai tanító szakán, 2000-ben pedig a Debreceni Egyetem BTK művelődési és felnőttképzési menedzser szakán szerzett diplomát. 1991-től dolgozik a közművelődés területén. Először az Őrmezei Közösségi Ház információs munkatársa, majd 1996-tól 2011-ig a Gazdagréti Közösségi Ház művelődésszervezője volt. 2011-ben Újbudán is központosították az önkormányzat művelődési intézményeit, így azóta az Újbudai Kulturális Intézet szakmai referenseként tevékenykedik. Szakmáry Dalma: 1981-ben született Budapesten. Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskolában érettségizett, majd a Veszprémi Egyetem színháztörténet szakán szerzett diplomát. Felnőttképzés során könyvtárosi végzettséget és kulturális rendezvényszervezői képesítést szerzett. Munkahelyei: az MTA Irodalomtudományi Intézetének könyvtára, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet cikkarchívumának gyűjteményvezetője, az Emberi Erőforrások Minisztériuma – Művészeti Főosztályának előadó-művészeti referense. Jelenleg az Újbudai Kulturális Intézet szakmai főreferense.

XIII. kerület: Angyalföldi Gyermek és Ifjúsági Ház Maczó Balázs: Végzettsége: 2004. okleveles etnográfus; kulturális antropológia speciális képzés; muzeológia speciális képzés (Kossuth Lajos Tudományegyetem – Debreceni Egyetem) 2005. történelem szakos középiskolai tanár; művészettörténet speciális képzés (Kossuth Lajos Tudományegyetem – Debreceni Egyetem). Munkahely: XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt – Kult13 Divízió, Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény – muzeológus, helytörténész.

XIII. kerület: RaM – Radnóti Miklós Művelődési Központ Bodorkós Tamara: 2011 márciusában marketing asszisztensként kezdte pályafutását a XIII. Kerületi Közművelődési Nonprofit Kft.-nél. Júniustól augusztusig a Vakáció-akció projektvezetője, majd később több szabadtéri rendezvény előké-

208

szítője és lebonyolítója. 2012. január elseje óta a XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt. Kult13 divíziójának PR-főmunkatársaként, valamint projektvezetőjeként tevékenykedik, mint az önkormányzati napok szervezéséért és lebonyolításáért felelős személy a RaM – Radnóti Miklós Művelődési Központban. Ugyanezen évtől a Vakáció-akció mellett a Nyáresti koncertek a Szent István parkban sorozat, az Angyalföldi Utcabál és a Magyar Dal Napja szervezője is. 2012-ben a Kult13 „Év projektvezetője” címet nyerte el. 2013-ban a „75 éves a kerület” programsorozat kiemelt szakmai és kommunikációs munkatársa. 2013. október elsejétől a Kult13 Divízió kulturális vezetője.

XXII. kerület: Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ Funk Ivett: A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán tanult. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán szerzett főiskolai diplomát 2008-ban. Tanulmányai mellett az ELTE-PPK Andragógiai Tanszékén önkéntes mentori tevékenységet folytatott. Szakmai gyakorlatát a Budapesti Művelődési Központ által szervezett szakmai helyszíneken töltötte. 2008-tól a budaörsi Jókai Mór Művelődési Központ művelődésszervezője lett. 2010-től a Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ felnőttképzési referense. 2010 óta a Budapesti Népművelők Egyesületének aktív tagja. 2011-ben egyetemi diplomát szerzett a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar, Emberi Erőforrás Tanácsadó szakán. Garbóci László: Középiskolában, a történelem szakkörben kezdett helytörténeti riportokat készíteni idős kerületi lakosokkal. Az 1980-as évek elején, egy a kerület által kiírt helytörténeti pályázat megnyerését követően, már komolyabban fordult (levéltári kutatások) szűkebb lakóhelye története felé. Az elmúlt több mint 3 évtized alatt számos cikket írt (több mint 200-at) elsősorban helyi újságokba, de megjelentek cikkei a Népszabadságban, Magyar Nemzetben, Heti Budapestben, Városunkban (honismereti folyóirat) is. Nyomtatott formában megjelentek.: A Szent Lipót plébániatemplom (Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára 476. sz. füzet) 1993, Budafok -- Látnivalók (TKM 508. sz. füzet) 1995, Budapest városrészei Budafok-Tétény XXII. kerület 1999, Millenniumi Album (Kanyó Ferenccel és Száray Miklóssal közösen) 2001, Dokumentumok Budafok--Tétény történetéhez (Czaga Viktóriával, Szabó Csabával közösen) 2002, A budafoki Szent Lipót plébániatemplom harangjai 2003.

209

Jelentősebb kitüntetések: Kultúra 22 díj 1992, Podmaniczky díj 1997, Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület díszpolgára kitüntetés 2004, Budapestért díj 2011.

XXIII. kerület. Táncsics Mihály Művelődési Ház Péhl Gabriella: A soroksári Táncsics Mihály Ének-zenei Általános Iskolában a Mazsola Híradót írta, szerkesztette, ezután a gimnáziumi Erzsébeti Diák következett. Később publikált a Magyar Nemzetben, a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban, a Kiáltásban, az Irodalmi Jelenben és a Barátság folyóiratban. 1989 őszétől rádiós újságíróvá vált, a Kossuth adón 1991- 2011-ig szerkesztett magazin jellegű műsorokat, portréműsorokat, ünnepi összeállításokat és dokumentumműsorokat. A rádiózás mellett tanított és riportokat írt. Iskolái: ELTE BTK pedagógia-magyar szak, nappali tagozat (1979-1984), MUOSZ Újságíró Stúdió (1989), Sajtófőnöki tanfolyam (1998),Magyar Íróakadémia szépírói mesterkurzus (2007), Vállalkozói Ismeretek (2007), KKDSZ Akadémia Kulturális menedzser képzés ( 2012-13). Fontosabb publikációi: A túlélés titkai - könyv a málenkij robotról (1993), A kitelepítés című kétnyelvű kiadvány szerkesztése és egy részének megírása (1997), Vasfüggönyök – irodalmi riportok Magyarország nyugati határán (2002), Szénpor a bőr alatt – a Napút folyóirat melléklete ( 2008), Nem hunyhat ki a láng – dokumentumfilm (2010), Főzzél fiam tungit! – Történetek és ételek a régi Soroksárról (2013). Díjai, elismerései: Az Országépítő Alapítvány díja 1990-ben és 1991-ben. A Humanitas Civitatis Alapítvány különdíja A túlélés titkai című dokumentumműsoráért (1993),A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány ösztöndíja (1998). A Pest megyei Önkormányzat Sajtódíja dokumentum műsoraiért (2006). ARC mondatpályázat – mondatait kiállították a Hősök terén. Cédrus irodalmi Nívódíj (2007). Féléves alkotói ösztöndíj a MASZRE pályázatán ( 2009), 3.díj a Magyar Rádió Drámapályázatán (2010). 2011-2013-ig közönségszervezőként dolgozott a Táncsics Mihály Művelődési Házban.

210

211

212