A magyar ember lelki kapcsolatát a természettel, igazolja az a tény is, hogy a magyar népdal gyakran természeti képpel kezdődik. Az ember lelkisége – a mikrokozmosz – összekapcsolódik a Mindenséggel – a makrokozmosszal. Néhány példa: „Esik eső, szép csendesen csepereg, Barna kislány szobájában kesereg Ki-kinyitja a szobája ablakát, Úgy hallgatja az eső zuhogását. (Püspökladány – Dorogi Márta gyűjtése)31 A csillagok különösen közel állnak a magyarok szívéhez: Megyen már a Hajnalcsillag lefelé, Az én kedves galambom most megyen hazafelé, Lábán van csizmája, lakos szárú kis csizma, Rásütött a Hajnalcsillag sugara.32 A csillagos ég a tájékozódás és a biztonságkeresés eszköze lehet, a legelkeseredettebb élethelyzetekben is, mint például a következő első világháborús katonadalban: Kimegyek a doberdói harctérre Feltekintek a csillagos nagy égre, Csillagos ég, hol van az én Magyar Hazám? Merre sirat engem az édesanyám?
A népművészet szellemi tartalma A népművészeti alkotásokban találunk növény-, állat-, ember-, és mértani ábrázolásokat, amelyek mély jelentést hordoznak. A szimbólumok nyelvén írt üzenetek kozmikus tudást közvetítenek. A régi korokban a művészet szakrális jellegű volt, a zene, a tánc, a rajzok, festmények és szobrok a szertartások részét képezték, ahogyan a természeti népeknél még ma is fellelhető. A cél a kapcsolatfelvétel volt a szellemi világ lényeivel, akiktől segítséget kértek, vagy éppen hálaadással hódoltak nekik. A művészetek mára már elveszítették szakrális szerepüket, de a magyar népművészet alapelemeiben ma is felismerhető a szellemi tartalom. 31 32
Lükő Gábor: A magyar néplélek formái, Bp. 1942 Magyar népdal 31