Jonathan Barnbrook.indd 1
7/8/11 6:57 PM
Jonathan Barnbrook Ive JONATHAN BARNBROOK ÉLETE
B
arnbrook Anglia egyik legaktívabb grafikai tervezője. Utat enged a grafikai dizájn üzenetének és a közösségi lelkiismeretnek, erős állításokat fogalmaz meg a testületi kultúráról, a piacosodásról, háborúról, nemzetközi politikáról. Mind kereskedelmi, társadalmi területen, egyenlő mértékben kombinálja az eredetiséget, a politikát, és a keserű iróniát. Barnbrook 1966-ban született Lutonban. Grafikai tervezési tanulmányait 1982-ben végzi a lutoni Barnfield Collageban, majd, diplomát szerez a londoni Central st. Martins-ban grafikai tervezésből. Itt bontakozik ki tipográfia iránt. Mesterdiplomáját a londoni Royal College of Art-on szerzi. Az első piktogramja „Bastard”-nak keresztelt munka megjelenik Stonecarving területén 1990-ben. Exocet – az első reklám fontja, melyet a Californian Font Company Emigre tesz közzé. Manson – a második reklám fontja néven, melyet szintén a Californian Font Company Emigre
hoz forgalomba, de a későbbi reklamációk névváltoztatást tesznek szükségessé: „Mason”-ra változtatják a font nevét. A mozgó garfika új területein gyűjt tapasztalatokat /1992/ Tony Kaye igazgatóval való munkáját követően. Saját font-társaságot alapít 1997-ben Virusfonts néven és Design-t készít a következő művekhez: Damien Hirst Book, I Want To Spend The Rest Of My Life, Everywhere, With Everyone, One To One, Always, Forever,
Adbusters nevű, nem reklámcélú alapítvánnyal folymatosan együtműködik 1999ben. Majd a First Thing First Manifesto egyik fő szerződőjévé válik, mely jelentékenyebb design-t kér tőle. Logót és egységes arculatot tervez a Roppongi Hillsnek, egy új és vezető tokiói fejlesztésnek 2002ben.Létrehozza első talpas és talpnélküli szövegfontját Priori (Sans, és Serif) néven 2003-ban. Politikai munkákból álló „a Holnap igaza” c. kiállítása nyílt. Megjelent Olympukes nevű piktogramja, az olimpiai nyitó ceremónián. /2004/
Jonathan Barnbrook Ive
A DESIGN MÚZEUM TERVEZŐI DÍJ NYERTESE 2003
F
ont-os kiállítása nyílik a tokiói Ginza Graphic Galériában. /2005/. Doktorátust szerez a Staffordshire Egyetemen, Monográfiát publikál /Barnbrook Bible címen/, ezt követően Kiválasztják az Istanbul Biennale egyik szereplőjévé és Retrospective kiállítása nyílik Friendly Fire c. a Design Museumban 2007-ben. Apple cég tervező részlegének senior alelnöke, akinek fejlesztéseihez tartozik többek között az iPOD és az iMac. Az App-
Jonathan Barnbrook.indd 2
le tervez részlegének senior alelnökeként Jonathan Ive ötvözte mindazt, amit ő úgy hív, hogy: „A mindenre kiterjedő odafigyelés az alapvető részleteken túl.” Az embert próbáló erőfeszítésekkel, hogy olyan termékeket fejlesszen ki, mint a iMAC, iBook, vagy a PowerBook G4 és az iPod MP3 lejátszó. Az első Az Év Tervezője díját iMac és iPod-ért nyerte el /Design Museum, 2002/
Társalapítójává vált a Tangerine nevű tervezői-tanácsadói cégnek, ahol elektromos eszközöktől kezdve televíziókig mindent kifejlesztett. 1992-ben az egyik ügyfelétől, az Apple-től egy állásajánlatot kapott a kaliforniai Cupertinóba, a cég központi irodájában. Szorosan együttműködve az Apple társalapítójával, Steve Jobs-szal, Ive kifejlesztette az iMac-et. A termékek szürke vagy bézs műanyag színét megváltoztatta, forradalmasította.
7/8/11 6:57 PM
Olympukes:
1. reklámfontja
Exocet:
2. reklámfontja, Manson később meg változtatják Mason-ra 1. munkája
Bastard:
Tokiói fejlesztésnek készít talpnélküli szövegfontot Priori Sans néven:
és talpas betűt
Monográfiát publikál
Priori Serif néven.
„Barnbrook Bible” címen:
Expletive Script:
Echelon:
Jonathan Barnbrook.indd 3
7/8/11 6:57 PM
Interjú Jonathan Ive-vel Ive és a szorosan együttműködő tervezői csapata az Apple-nél azóta ugyanezt a gondolkodásmódot és szenvedélyes figyelmet alkalmazza az új innovatív termékeknél.
„Rájöttem, hogy a forma és a szín meghatározza a tárgy természetének észlelését, akkor is, ha szándékolt, és akkor is, ha nem”
Kérdés: Mikor kezdett el először érdeklődni a tervezés iránt? Válasz: Úgy emlékszem, mindig is érdekelt a tervezés. Az a tény, hogy a dolgokat megtervezik sem egyértelmű, sem érdekes nem volt számomra kezdetben. Emlékszem, gyermekként mindig is részt akartam venni abban, amiben csak tudtam. Később ez többé vált, mint puszta érdeklődés, átalakult afelé, hogy hogyan készültek, hogyan működtek a különböző dolgok, mi a formájuk és az anyaguk. K: Mikor döntötte el, hogy a tervezést választja karrieréül, és hogy indult neki? V: 13-14 éves koromra eléggé biztos voltam abban, hogy rajzolni akarok és különböző dolgokat készíteni. Tudtam, hogy tervezni akarok, de fogalmam sem volt arról, hogy mit tervezhetnék, mivel minden iránt érdeklődtem: autók, különböző termékek, bútor, ékszerek és hajók. Miután meglátogattam pár tervezői irodát, végre eldöntöttem, hogy a terméktervezés lenne a legjobb választás, mivel ez tűnt a legáltalánosabbnak. Művészetet és tervezést tanultam az iskolában, majd a Newcastle-i Műszaki Főiskolára mentem. Rájöttem néhány alapvető dologra – mint például arra, hogy a forma és a szín meghatározza a tárgy természetének észlelését, akkor is, ha szándékolt, és akkor is, ha nem. Megtanultam annak alapjait, hogy hogyan kell dolgokat készíteni és kezdtem megérteni egy tárgy tervezésének történelmi és kulturális mélységeit. Bárcsak fejlődtek volna a rajzkészségeim, de ami akkor zavart, most már egyáltalán nem. K: Mi volt a legfontosabb ami iránt érdeklődött? V: Nagyon naiv voltam. Nem rég kerültem ki a főiskoláról, de sokat tanultam abból, ahogy különböző tárgyak sorát terveztem: a fésüktől és a kerámiától, az elektromos eszközökig és televíziókig. A legfontosabb az volt, hogy rájöttem, hogy miben voltam jó és miben voltam rossz. Elég világossá vált, hogy mit akarok csinál-
új tervezői munkatársat keresett és úgy döntöttek, hogy velem dolgoznának. Még mindig emlékszem arra, ahogy az Apple leírta ezt a fantasztikus lehetőséget, hogy én attól féltem, hogy elrontom az egészet. Miközben korábban sosem gondoltam volna, hogy egy korporáció részeként sikeresen tudnék dolgozni – mindig azt feltételeztem, hogy függetlenül lennék csak képes működni – ennek a nagy munkaprojektnek a végére úgy döntöttem, hogy elfogadok egy teljes állást az Apple-nél és Kaliforniába költözöm. K: Mi különbözteti meg a termékeket, amelyeket az Ön csapata fejleszt? V: Talán a legmeghatározóbb faktor a mindenre kiterjedő odafigyelés az alapvető részleteken túl: a mániákus figyelem olyan részletekre, amelyeken sokszor átsiklanak, úgy mint a kábelek és az adapterek. Vegyük az iMac-et, azon törekvésünk, hogy kevésbé ex-kluzívvá és sokkal elérhetőbbé tegyük, többször is megjelent munkánk során. Erre egy példa a fogantyú. Míg az elsődleges funkciója nyilvánvalóan az, hogy a terméket egyszerű legyen mozgatni, egy másik nagy szerepe az, hogy azonnali kapcsolatot létesítsen a felhasználóval. Ez a példa megmutatja, hogy mi is az iMac alapfunkcióján túli szerepe. Egy fogantyúval látva a tárgyat azonnal megérted a tárgy fizikai működését – megérinthetem, mozgathatom és nem túl drága. A Power Mac G4 Cube-bal létrehoztunk egy technikai magot egyetlen darab műanyagban. Nem túl gyakran terveztethetsz meg valamit egyetlen darab műanyagból. Ez az egyszerűsítésről szólt – megszüntetve nem csak a vizuális, de az auditív összevisszaságot is. Ez az oka annak, hogy a ház a levegőt használja fel. A levegő belép az alsó részbe és ventilátor nélkül kerül be a belső fűtőrendszerbe. A mozgás a készüléken belül függőleges – a levegő, a keringtetőfejek és még a CD kiadás is függőleges. A készülék házát kön�-
Jonathan Barnbrook.indd 4
ni. Valójában csak a tervezés iránt érdeklődtem, nem érdekelt, hogy hogyan kell kiépíteni egy üzletet, és nem is voltam ebben jó. K: Miért döntött úgy, hogy csatlakozik az Apple-höz? V: Úgy végeztem el a főiskolát, hogy a számítógépek használata problémát okozott. Biztos voltam abban, hogy technikai analfabéta vagyok, ami elég frusztráló volt, mivel arra szerettem volna használni a számítógépeket, hogy segítsenek a tervezésem különböző aspektusaiban. Pont a főiskola vége felé fedeztem fel a Mac-et. Emlékszem, teljesen lenyűgözött az, hogy mennyivel jobb volt a Mac, mint bármi más, amit előtte használni próbáltam. Teljesen megdöbbentett az egész felhasználói tapasztalat. Kapcsolatba kerültem a tárgyon keresztül a tervezőkkel. Elkezdtem egyre inkább érdeklődni a cég iránt, hogy hogyan alapították, az értékeiről és a szerkezetéről. Minél többet tudtam meg erről a „huncut”, majdnem lázadó cégről, annál jobban tetszett, mivel kivédhetetlenül, kíméletlenül rámutatott egy alternatívára ebben az önelégült és korrupt iparban. Az Apple kiállt valami mellett és oka volt arra, hogy valami olyasmi legyen, ami nemcsak a pénzcsinálásról szól. Az 1990-es évek elején újra Londonban éltem, és számos ügyféllel dolgoztam Japánból, az USA-ból és Európából a Tangerine vállalatnál. Az Apple épp egy
7/8/11 6:58 PM
nyű eltávolítani, ha hozzá akarunk férni a belső tartozékokhoz. K: Milyen katalizátorai vannak a tervezői fejlődésnek manapság? V: Az új termékek, amelyek helyettesítik a régebbi, többfunkciós termékeket, nyilvánvalóan izgalmas területek számunkra. Azt hiszem, egy másik katalizátor a vásárlók magas elvárásai és kitartása. Az iPoddal az MP3-jelenség lehetőséget adott, hogy kifejlesszünk egy új terméket, amely képes arra, hogy 4000 dalt is tároljon. A nagy kihívás az volt, hogy valami olyat fejlesszünk ki, amely új érzését kelt és emlékeztet az előbbi termékekre. K: Mik voltak a korai megbízásai? V: 13 éves korom óta tervezek, amióta megnyertem egy tervezői versenyt az iskolai magazin borítójára. Valójában a művészettörténet tanárom csinált belőlem grafikustervezőt. Ez egy nagy befolyással bíró győzelem volt. A díj egy 50 centes könyvutalvány-jutalom volt. Valójában nem tudtam, hogy mit jelent a tervezés szó, de valami olyasmi volt, amit nagyon élveztem. 20 éves koromig nem is jöttem rá, hogy a kulcspontja a grafikustervezésnek nem is olyan egyszerű, minthogy „szerezz egy megbízást és végezd el a munkát az ügyfélnek, amilyen jól csak tudod”. Ez az egész sokkal összetettebb ennél. Valójában nehéz volt fennmaradnom, miután elhagytam a főiskolát. De fontos, hogy ne hagyd magad eltéríteni attól, amit valójában el akarsz érni. K: Ön szerint a tervezésnek van társadalmi hatása? V: A tervezés formálja a környezetet, segít kommunikálni vele és értelmezni a világot. Valójában a grafikustervezés mindig is a társadalmi változtatás eszköze volt. A történelem során a vezetők a nyomtatott szó segítségével segítették elő a társadalmi változásokat. Ez tényleg en�nyire egyszerű. K: Milyen előnyei vannak a gyakorlata megosztásának politikai és kereskedelmi értelemben? Hogy kapcsolódik össze a politikai munkája a többi tervezői munkával? V: Ez nem feltétlenül megosztott, táplálkoznak egymásból. Mindkettő kreatív terület, amik befolyásolják egymást. Azonban fontos, hogy a nem kereskedelmi munkákra is szánj időt. Használ a cég kreativitásának. És ez oda-vissza működik. A kereskedelmi munkák is segíthetik a nemkereskedelmi projekteket. A hozzáállásunk befolyásolja az elvállalt kereskedelmi mun-
Jonathan Barnbrook.indd 5
kákat. Nem lehetünk képmutatóak – valamit kimondani és az ellenkezőjét tenni. K: Mi az ideális kapcsolat a tervező és az ügyfél között? V: Szeretni őket és boldogan velük dolgozni elég fontos. Az ügyfélnek tisztelnie kell a grafikus tervezést és nem egyszerű szolgáltatásként tekintenie rá. Egy kultúraként megélni. K: Milyen volt a kapcsolata Damien Hirsttel, amikor a visszatérő könyvén dolgoztatok? V: Nagyon jó volt. Azt hiszem, azon kevés művészek egyike volt azok közül, akikkel együtt dolgoztam, akik tiszteletben tartották a tervező szerepét a munkában, így megengedte, hogy kreatív legyek, a kézjegyemet otthagyjam a könyvén, ami emelte a munka színvonalát. A legtöbb művész nagyon korlátozó, azt hiszik, ők tudnak mindent a legjobban, ami néhány esetben jó, de sok esetben szükséged van a legjobb emberekre, hogy azt tegyék, amikben jók, és ebben az esetben azt hiszem, Damien megértette ezt. K: Zenei ügyfelekkel is együtt dolgozott, beleértve David Bowie-t. Vannak a zenei ügyfeleknek különleges kéréseik? V: Manapság a nagy lemezcégek marketingosztályainak túl sok mondanivalójuk van. Kutatómunkát végeznek, mielőtt megbízást adnak egy tervezésre, amelyek általában teljes mértékben megmutatják, hogy mit akarnak az emberek, így ez egy borzasztóan kiszámítható területté vált. Gyakran a tervezők nem is dolgoznak közvetlenül a bandával. David Bowie esetében csak ő volt, tehát szorosan együttműködtünk. Hogy a megfelelő tervezést el tudd készíteni, azt hiszem, egy olyan banda szükséges, aki elég kicsi ahhoz, hogy elfogadja a változtatásokat vagy elég nagy ahhoz, hogy elmondhassa a lemezcégeknek, hogy mit is akar. K: Mi a kedvenc betűtípusa és miért? V: A logikus válasz az, hogy nincs olyanom, hogy kedvenc betűtípus, a használattól függ. De ha egy teljesen illogikus úton akarok válaszolni, akkor azt mondom, hogy a Perpetua Eric Gill tervezésében, aki egy brit kőfaragó és betűtervező. Tetszik az a tény, hogy a betűtípus teljesen az ő világát tükrözi. Teljesen időtálló, hű a környezetéhez és saját stílusa van. Ez mind nagyon fontos a számomra, amikor betűtípusokat tervezek. K: Miért döntött úgy, hogy kiadja a Barnbrook-Biblia könyvét? Miért pont most jutott eszébe, hogy megalkossa?
V: Abból a vágyamból fakadt, hogy helyesen magyarázzam meg a munkámat. Hogy jobb rálátást biztosítsak az embereknek arról, hogy mit csinál egy grafikustervező. Minden nap jelekkel találkozhatunk, és nagy szükség van arra, hogy megértsük, miért is készültek és ne csak egyszerűen elfogadjuk őket.Már 5 éve dolgozok a könyvön. A kiadása egybeesik a kiállításom megnyitásával a Design Múzeumban. K: Hogy fejlődött a stúdiója az idők során és mik a tervei a jövőre nézve? V: Egy kis stúdióm van egy bizonyos céllal. Nem akarom elveszteni a személyes kapcsolatot az emberekkel. Itt mindenki elmondhatja, hogy mit érez. Fontos az informális kapcsolat és az, hogy élvezd a mindennapi életet. A jövőben szeretnék több filmes munkát. A film egy viszonylag új, felfedezésre váró terület. A munkák leginkább önmotiváltak. Jobban szeretek írni, mint más emberek szavait tolmácsolni. A kiállítások és a múzeumok számára való tervezés szintén olyan területek, amelyekbe szeretnék betekintést nyerni. Szeretnék többet Nagy-Britanniában dolgozni. Sok munkát végeztem már el külföldön, de itt egy picit vonakodóbbak. Nem vagyok biztos benne, miért. Néhány brit intézmény fél az egyéni tervezéstől. A Vírus Font Foundry-t azért alapítottuk, hogy betűképeket hozhassunk létre. Ez segíti a nyilvánosságban, de nem aggódunk a dolgok kereskedelmi oldala miatt. Kulturális értéke van. Az egy plusz, ha az emberek megveszik a betűtípusokat, és néha meglepő látni, hogy mennyire használják is őket. Jó látni a vizuális nyelv hatását a társadalomban. K: Mi a Friendly Fire (Barátságos tűz) című kiállítása jelentősége? V: Remélhetőleg arra ösztönöz más tervezőket és diákokat, hogy nem kereskedelmi munkákat is csináljanak és hogy megmutassam, úgy is fenn tudnak maradni, hogy nem áldozzák fel elveiket. Azt akarom közvetíteni, hogy a tervezésnek van mondanivalója és kulturálisan létező kifejezés-forma.
Design Múzeum, 2007
http://inkfree.wordpress.com/2009/01/ 13/jonathan-barnbrook/
7/8/11 6:58 PM
Jonathan Barnbrook.indd 6
7/8/11 7:00 PM
Jonathan Barnbrook.indd 7
7/8/11 7:03 PM
Jonathan Barnbrook.indd 8
7/8/11 7:03 PM
Jonathan Barnbrook.indd 9
7/8/11 7:03 PM