Bethlen News 2015 április–május

2015. ÁPRILIS-MÁJUS, II. évfolyam, 4–5. szám • 7–8

A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. hírei – első kézből

Magyarság Háza, Nemzetpolitikai Kutatóintézet, külhoni támogatások

GOOGLE ÉS MAGOOGLE FIA VAGYOK ÉN...

Lakosságcsere | Tehetséggondozók | Jubileumi versmondás Van-e magyar kérdés Romániában?

Is there a „Hungarian issue” in Romania?

1

Tájékoztató a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 2015. évi pályázati felhívásairól Magyarország nemzetpolitikai stratégiájához igazodva a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. meghirdeti 2015. évi pályázati felhívásait.

I. „Külhoni magyar óvoda- és iskolapedagógusok együttműködésének támogatása” nyílt pályázati program A pályázattal elérni kívánt közvetlen cél a magyar nyelven nevelő óvónők és tanítónők közötti együttműködés ösztönzése, segítése. A program óvoda- és iskolapedagógusok közös programjainak megvalósítását kívánja támogatni, ezáltal elősegítve, hogy a külhoni magyar nevelési nyelvű osztályokban kellő számú diák tanuljon, amely elengedhetetlen a külhoni magyarság identitásának megtartása szempontjából. A pályázatokat elektronikus úton lehet az Alapkezelőhöz eljuttatni 2015. április 15. és 2015. május 15. között.

II. „Dr. Szász Pál tanulmányi ösztöndíj pályázat” Felvállalva Dr. Szász Pál erdélyi jogász eszmeiségét, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. együttműködve a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságával valamint a Budapesti Ügyvédi Kamarával immár negyedik éve hirdeti meg a Dr. Szász Pál tanulmányi ösztöndíjat, mellyel a külhoni magyar gazdasági jogászképzést kívánja fejleszteni.

A pályázatok beadására 2015. május 1. és 2015. szeptember 30. között van lehetőség.

A pályázati felhívások, a benyújtás részletes szabályai, valamint a felhívásokkal kapcsolatos egyéb információk elérhetők a www.bgazrt.hu honlapon.

Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt. 1014 Budapest, Szentháromság tér 6.

Tel.: +36 1 795 6590, Fax: +36 1 795 0703 E-mail: info@bgazrt.hu, Web: www.bgazrt.hu

A HÓNAP VERSE A József Attila: Tavasz van! Gyönyörű!

Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik Mezei szagokkal a tavaszi szél.

Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás. Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!

Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!

Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!

Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!

(1924 tavasza)

IMPRESSZUM | Kiadja a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. | Felelős kiadó: dr. Lélfai Koppány vezérigazgató | Kiadó és szerkesztőség: 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Felelős szerkesztő: Csibi Krisztina | Szerkesztő: Matúz Gábor | A lapszám elkészítésében közreműködött: Csokay Zsuzsanna, dr. Ferenc Viktória, Király Kinga Mónika, Koltay Erika, Márton Mónika, Papp Szilamér Zsolt, Pappné Popovics Judit, dr. Seres Zsuzsanna, Tamási Enikő | Nyomda: Printing Solutions Bt.

3

Tartalom 6 Lakosságcsere 12 Nagy Közös Versmondás

20 Google és Magoogle fia vagyok én...

24 Fókuszban a tehetség

28 Tehetséggondozók

34 Rövid hírek

44 Találkozások

4

50

Húsz év, több ezer vers és versmondó

56 Vajdasági szakképzés

Egy érzés, amely tartást ad nekünk

58

Nyelvi jogok

62

Kutatások a külhoni magyar szakképzés fejlesztéséért

64

NPKI elemzések

68

A hónap képe

78

A Magyarság Háza a közösségi oldalakon is!

5

Lakosságcsere A múlt fájdalmas árnyéka Dizseri András

6

A Magyar Országgyűlés 2012. december 4-én ellenszavazat nélkül fogadta el, hogy április 12-e a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja.

A Rákóczi Szövetség és a Magyarság Háza idén is gálaműsorral emlékezett mindazokra a magyarokra, akiknek 1947-1949 között el kellett hagyniuk a szülőföldjüket.

A rendezvényt Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója nyitotta meg. Ezt követően Dizseri András olvasott fel Szomolai Tibor Felvidéki saga c. regényéből. A megemlékezést a felvidéki Kor-Zár együttes koncertje zárta.

A 1918-ban az Osztrák-Magyar Monarchia romjain létrejött Csehszlovákia határai közé kisebbségként mintegy egymillió magyar is bekerült. A csehszlovák államot a fasiszta Olaszország és a náci Németország a nyugati nagyhatalmak asszisztálásával az 1938-as müncheni egyezményben szétverte: a többségében németek lakta Szudéta-vidék Németországhoz került, majd az első bécsi döntés a Felvidék déli, magyarlakta sávját visszaadta Magyarországnak. 1939 tavaszán Kárpát-Ukrajnát Magyarországhoz csatolták, Szlovákia függetlenné vált, Cseh- és Morvaországot pedig közvetlen német fennhatóság alá vonták.

A második világháború után az újjáalakult Csehszlovákiában az 1945. április 5-i kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektívan tette felelőssé az ország „felbomlasztásáért”. A kormányprogramot nyomatékosító úgynevezett 7

A Kor-Zár együttes

8

Beneš-dekrétumok nyomán megszűnt a magyarság 97 százalékának állampolgársága (büntetlenséget csak a lojális, 1938 előtt is csehszlovák állampolgárok kaptak), s vagyonukat is elkobozták. A tiszta szláv állam megteremtésén fáradozó csehszlovák kormány a magyar kisebbség felszámolása érdekében - miután a nagyhatalmak nem engedélyezték az egyoldalú kitelepítést, csak a lakosságcserét - változatos módszereket vett igénybe. Kiűzött 36 ezer, 1938 előtt magyar állampolgársággal bíró személyt, internálta a pozsonyi, a kassai, a komáromi magyarokat és lakásaikat elkobozta, 1945-46 telén fűtetlen marhavagonokban 40-45 ezer magyart deportáltak a csehországi Szudéta-vidékre. Beindult a reszlovakizáció is, ami lehetőséget adott az évszázadok során elmagyarosodott szlovákoknak az anyanemzethez való visszatérésre, s ami praktikusan a vagyonelkobzástól és kitelepítéstől való mentesítést és az állampolgári jogok megszerzését ígérte. Az akció során 423 ezer megfélemlített, fenyegetett magyar adta be kérvényét, közülük a hatóságok 327 ezret nyilvánítottak szlováknak.

A nagyhatalmak magyar szempontokat elutasító álláspontja és a felvidéki magyarokat sújtó „nyomásgyakorlás” révén a prágai kormánynak sikerült a magyar kormányt megegyezésre kényszerítenie a határmódosítás nélküli lakosságcseréről. Az 1946. február 27-én Budapesten aláírt lakosságcsere-egyezményt a magyar parlament 1946. május 14-én cikkelyezte be.

Az egyezmény értelmében a csehszlovák hatóságok annyi magyart telepíthettek át Magyarországra, amennyi szlovák önként távozott onnan. A prágai kormány várakozásával 9

ellentétben mindössze 60 ezer (egész pontosan 59 774) szlovák jelentkezett áttelepülésre (holott körükben szabályszerű toborzó kampányt folyt), míg Szlovákiából 76 616 magyart szállítottak át Magyarországra. A kitelepített magyarokat szállító első szerelvény 1947. április 12-én, az utolsó 1949. június 5-én indult, e két időpont között szinte naponta vitték a kijelölt családokat összes ingóságukkal együtt Magyarországra. A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián még azt is el akarta érni, hogy a reszlovakizáció és a lakosságcsere után megmaradt mintegy 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthesse, ez ellen azonban az amerikaiak vétót emeltek. Egy ideig több ezer magyart tartottak szlovákiai munkatáborokban, az érintett magyarok számát a cseh történészek 30-40 ezerre, a szudétanémet szövetségek negyedmillióra becsülik.

Csehszlovákia az 1948 februári kommunista hatalomátvétel után, szovjet nyomásra lezárta a benesi kisebbségellenes időszakot. Az 1948. október 25-i törvény hűségeskü letétele után visszaadta a magyar nemzetiségűek állampolgárságát.

A két ország 1949. július 25-i megállapodása értelmében az áttelepített magyarok vagyona fejében Csehszlovákia elengedte a Magyarország által fizetendő 30 millió dollárnyi háborús jóvátétel hátralévő részét. A kényszerszülte reszlovakizációs nyilatkozatokat csak 1954-ben érvénytelenítették.

A Beneš-dekrétumok hatályon kívül helyezését, az elkobzott vagyonok visszaadását a kommunizmus összeomlása után sem Csehszlovákia, sem az 1993 óta önálló cseh és szlovák állam nem tűzte napirendre.

(Hírek.sk–MTI) 10

Csibi Krisztina

11

Nagy Kรถzรถs Versmondรกs 12

Fél éve nyílt meg a Mi, magyarok-kiállítás a Magyarság Házában. Nem túl hosszú idő, de azért alkalmas apropóként szolgálhat egy rövidke számvetésre. Koltay Erika múzeumpedagógussal beszélgettünk.

13

14

Koltay Erika

– Mik az első hónapok tapasztalatai?

– A Mi, magyarok-kiállítás egyre ismertebb lesz az iskolák körében, hiszen a bejelentkező csoportok száma hónapról hónapra növekszik, sőt vannak visszatérő csoportok is.

A gyerekek és tanárok egyaránt szeretik a kiállítást.

A kiállítóterekben elhelyezett sok-sok interaktív pont élményekben gazdag látogatást tesz lehetővé, még akkor is, ha az osztályok tárlatvezetés vagy múzeumpedagógiai foglalkozás nélkül tekintik meg azt. A Mi, magyarok-ki-

15

állításban sokféle tudományterület jelenik meg, amely nagymértékben hozzájárul a népszerűség növekedéséhez, mert több tantárgy tananyagához tudunk kapcsolódni.

Tematikus napok szervezésével ezt a tananyagi kapcsolódást szeretnénk is fejleszteni.

– A múzeumpedagógia kissé riasztó elnevezés, de akik már részt vettek muzped foglalkozáson, azok tudják, hogy ez a kissé bürokratikus csengésű kifejezés valójában oldott, jó kedélyű összejöveteleket takar, ahol szinte észrevétlenül okosodhatunk. Hol a helye a múzeumpedagógiának az oktatásban?

– A múzeumpedagógia egyre fontosabb helyet foglal el az iskolák tanórán kívüli foglalkozásai között. A legtöbb múzeumra igaz az az állítás, hogy a látogatók döntő hányadát az iskolás csoportok teszik ki. A múzeumok részéről ugyancsak megjelenik az iskolákkal történő együttműködések szorosabbra fűzésének az igénye. Ma a kultúra területén is éles verseny van, mindenki nagyobb területet szeretne magának ebből. A múzeumi órák kínálatában elsődleges szempont, hogy valamilyen módon kötődjön a NAT-ban (Nemzeti alaptanterv) megfogalmazott műveltségi területek tananyagához, és valamilyen alap- vagy kulcskompetencia fejlesztéséhez. Amikor a Mi, magyarok múzeumpedagógiáját kidolgoztunk, nálunk is fontos szempont volt ez.

– Sokféle programot szerveztek, de mind közül talán a legkiemelkedőbb a költészet napi nagy közös versmondás, Jordán Tamással és Fűzfa Balázzsal...

16

Koltay Erika és Jordán Tamás

17

Fűzfa Balázs

– A nagy közös versmondáson megközelítőleg négyszáz diák vett részt. A közös versmondás szervezésével is több célunk volt: egyrészt a kiállítás Gyöngy termét „keltettük életre”, hiszen ott hangsúlyosan megjelenik a 12 legszebb magyar vers-program, amelynek központi eleme az élményszerű irodalomoktatás. Ebből már következett az, hogy Fűzfa Balázs és Jordán Tamás nélkül, akik ezt a programot életre hívták, nem lehet megrendezni. Másrészt ezzel az eseménnyel a közösséghez tartozás élményét is szerettük volna előhívni a résztvevőkben, remélem, sikerült. Ha megnézik a Yuo Tube-on az erről készült felvételt, csupa-csupa vidám gyermeket és jó hangulatot láthatunk.

– Milyen tervekkel, elképzelésekkel vágnak neki a nyárnak és a második fél évnek?

– A Mi, magyarok-kiállítást szeretnénk még népszerűbbé tenni, ezért a Múzeumok Majálisán, Múzeumok Éjszakáján és a Művészetek Völgyében is ott leszünk. Augusztusban körülbelül ezer határon túli, Erzsébet-táborban nyaraló diáknak mutatjuk meg a kiállítást. A következő tanévben is tervezünk tematikus napokat az iskolák számára, reméljük olyan sikerrel, mint a már megvalósított programjaink.

A 18

19

20

Google és Magoogle fia vagyok én...

Rendhagyó irodalomóra

A

„Google és Magoogle fia vagyok én...” Hogy micsoda?!

Mi ez a szentségtörés?! Mit szólna Ady Endre vajon, hogy „így” kifigurázzák? Nagy valószínűség szerint soha nem tudhatjuk meg. Viszont tippelhetünk: vélhetően nem dőlne a kardjába – talán még el is mosolyodna (esetleg hangosan felröhögne?) –, ha hirtelen feltámadva 2015ben beülne egy rendhagyó irodalomórára a Magyarság 21

Házában, ahol Fűzfa Balázs tanár úr azt illusztrálná a címbéli Ady-parafrázissal – és még számos egyéb példával –, milyen fantasztikus a magyar nyelv, mennyire a maga hasonlatosságára tudja formálni az „idegen hatásokat”, ráadásul még, a közkeletű hiedelmekkel ellentétben, bizony a fiatalabb korosztályokhoz tartozók közül nem kevesen akadnak, akik professzionális szinten bánnak a szavakkal.

Merthogy középiskolás forma diáknak köszönhetően lett Gógból Google, Magógból pedig Magoogle. (Jótanács-féle azoknak, akik aggódnak/sopánkodnak az anyanyelv hanyatlásán, Herdert emlegetik1, nyelvrendőrségről és hasonlókról álmodnak: Egyszerűen csak körbe kellene hordozniuk Fűzfa Balázst a magyarok lakta vidékeken – no, nem mint a véres kardot, hanem egyszerűen csak mint Fűzfa Balázst –, és akár már belátható időn belül jelentős javulást tapasztalnának. Vagy alkalmasint ők maguk is beülhetnének egy-egy rendhagyó irodalomórára, és rájönnének, hogy a magyar nyelv erős, burjánzóan és sokszínűen élő. Azért persze vigyáznunk kell rá.)

1 Johann Gottfried Herder német költő, műfordító, teológus, filozófus 1791-ben megjelent „Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit” című történetfilozófiai munkájának európai népeket taglaló részében a következőket írta: „A magyarok, mint az ország lakosainak legcsekélyebb része, most szlávok, németek, románok és más népek közé vannak beékelve, s századok multán talán nyelvüket is alig lehet felfedezni.” („Da sind sie jetzt unter Slawen, Deutschen, Wlachen, und andern Völkern der geringere Teil des Landeseinwohner, und nach Jahrhunderten wird man vielleicht ihre Sprache kaum finden.”) Forrás: http://bit.ly/1P6rz1m

22

23

Fókuszban a tehetség Dr. Seres Zsuzsanna: „A tehetséggondozás a pedagógiai munka egyik legnehezebb ága...”

Az értő, valóban a tehetségre figyelő tehetséggondozás hosszú távú befektetés a nemzet, az ország jövőjébe. A Magyarság Háza mindig is a feladatának tekintette a tehetségekkel való törődést. Erről beszélgettünk dr. Seres Zsuzsanna szociológussal, a Magyarság Háza osztályvezetőjével.

– Honnan jött az ötlet, hogy ne közvetlenül a tehetségeket vonják be legújabb programjukba, hanem azokat, akik a tehetséges fiatalokkal foglalkoznak?

– A Magyarság Háza korábban is kiemelt figyelmet szentelt a fiatal külhoni tehetségeknek, akiket elsősorban úgy tudtunk segíteni, hogy bemutatkozási lehetőséget nyújtottunk nekik rendezvényeinken.

Tavaly azonban – az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőnek köszönhetően – saját produkciót hoztunk lét24

Dr. Seres Zsuzsanna

25

re: Kárpát-medence magyarlakta régióiból meghívtunk négy-négy tehetséges néptáncost, Magyarországról pedig népzenét tanuló diákokat, és néptáncos-koreográfus, valamint népzene oktató tanárok segítségével a Nemzeti Összetartozás Napjára Kárpát-medencei gálaműsort rendeztünk.

Idén – valószínűleg értékelve az elmúlt évi munkánkat – ismét lehetőséget kaptunk. Ezúttal a Mi, magyarok-kiállítást helyeztük a program középpontjába. A tehetséggondozás a pedagógiai munka egyik legnehezebb ága, igazából nem-formális keretek között működik eredményesen. A múzeumok, kiállítások is az iskolai oktatást segítik nem-formális módon: a múzeumpedagógia egyre aktívabb és modernebb eszközeivel. Összekapcsoltuk az oktatást, a múzeumpedagógiát és a tehetséggondozást: így született meg ez a háromnapos továbbképzés a Kárpát-medencei tehetséggondozással foglalkozó pedagógusok számára.

– Bárki jelentkezhetett a továbbképzésre?

– A pedagógusokat a Kárpát-medencéből, az adott régió magyar pedagógusszövetségének ajánlásával válogattuk ki. Fontos elv munkánkban: mindig az adott terület külhoni szervezeteivel, szövetségeivel együttműködve alakítjuk ki programjainkat, hiszen ők ismerik a helyi viszonyokat a legjobban.

– Vannak már visszajelzések a résztvevő pedagógusoktól?

26

– A visszajelzések nagyon pozitívak, pedig igen szoros programot állítottunk össze: napközben előadások, konkrét gyakorlati múzeumpedagógiai foglalkozások és demonstrációk voltak, de este sem hagytuk magukra résztvevőinket: beszélgetést szerveztünk a tehetséggondozással, sőt a felfedezéssel is foglalkozó népzenésszel, Sebő Ferenccel, elvittük őket a Hagyományok Házába egy olyan előadást megnézni, ahol fiatalok és hagyományőrzők egyszerre szerepeltek. Új múzeumpedagógiai módszerekkel ismertettük meg őket, de egyúttal kíváncsiak is voltunk saját gyakorlatukra a tehetséggondozás terén. A képzés keretében elkészült az első kiállításhoz kapcsolódó módszertani kiadványunk, amelyet majd több is követ majd.

Többen jelezték: visszajönnek diákjaikkal, kollégáikkal, hogy bemutassák a kiállításunkat, az itt látottak alapján további szakmai kapcsolatokat fognak ápolni velünk és egymással.

– Feltételezem, jövőre is szeretnének valamilyen formában foglalkozni a tehetségekkel. Lehet már tudni valamit a tervekről?

– Mindenképpen lesz jövőre is továbbképzés, a formáján, tematikáján még gondolkozunk, melyik réteget, melyik korcsoportot célozzuk meg. A lényeg: a Magyarság Háza továbbra is kiemelt figyelmet szentel a Kárpát-medencei magyar tehetségeknek.

27

28

Tehets茅ggondoz贸k 29

30

31

32

33

RÖVID HÍREK

A közelmúltban Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes (k) is meglátogatta a Mi, magyarok-kiállí34

tást. (A fotón dr. Nagy Gábor Tamás első kerületi polgármester [j] és Koltay Erika múzeumpedagógus [b] társaságában.)

35

„Pázmányos” hallgatók filmet forgattak a Mi, magyarok-kiállításról.

36

37

A Magyar Televízió Ma reggel c. műsorának volt a vendége Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója, valamint Kol38

tay Erika múzeumpedagógus. A stúdióbeszélgetés témája a Költészet Napjára szervezett Nagy Közös Versmondás volt.

39

A Magyarsรกg Hรกza mรกjusi programjai

40

Május 9., 19 óra „Cifraság és méltóság” – két kiállítás egy téma – Kalocsa és Kalotaszeg (Találkozások és párhuzamok a magyar népművészetben) Két kiállítás nyílik egy napon, a Kosztolányi és a Herman teremben – két olyan jellegzetes magyar népművészeti tájegységet mutatunk be, amely világhírű, motívumgazdagságában, „cifraságában”. A kalocsai Viski Károly Múzeum gyűjteményéből válogatva (összeállítója, szakmai vezetője: Romsics Imre, a múzeum igazgatója), ill. a Cifra Műhely Egyesület „Cifraszoba Mérából” gyűjteményét. (Összeállította: Tanai Péter néprajzos-múzeológus) Május 16-17.

Múzeumok Majálisa a Magyar Nemzeti Múzeumnál Külön sátorban mutatkozik be a Mi, magyarok-kiállítás.

Május 22., 11 óra „Muzsikáló irodalomóra”: rendhagyó irodalomóra a népköltészet jegyében a vajdasági Mécsvirág együttessel

A programváltoztatás jogát fenntartjuk. A Magyarság Háza programjai sajtónyilvánosak.

41

Szolnoki pedagógusok, muzeológusok, közművelődési szakemberek a Mi, magyarok-kiállításon.

42

Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója koszorút helyezett el a madéfalvi emlékműnél.

43

44

Találkozások – népzenei hagyományok óceánon innen és túl

A Ismét a Magyarság Házában köszönthettük az Encuentros énekegyüttest és Sylvia Leidemann-t, akik az Óbudai Népzenei Iskola növendékeivel és tanáraival – mondhatni menetrendszerűen – elvarázsolták a közönséget. Magyar és latin-amerikai népzenét hallgathattunk énekkari és hangszeres változatban. Reméljük, jövőre is találkozunk!

45

46

47

Az Encuentros ĂŠnekegyĂźttes

Sylvia Leidemann

48

49

Húsz év, több ezer vers

50

茅s versmond贸

51

Jubileumához érkezett a Budapest XVIII. Kerületi Vörösmarty Mihály Ének-zenei Nyelvi Általános Iskola és Gimnázium által két évtizede életre hívott, A hazafias költészet a magyar irodalomban elnevezésű szavalóverseny, amelynek ezúttal is a Magyarság Háza adott otthont.

52

Az elmúlt évek során ezreket mozgatott meg a nemes vetélkedés lehetősége, versmondók, költők és versek mérkőztek meg minden esztendőben. Ebben az évben március 12-én érkeztek diákok a Kárpát-medence majd’ minden szegletéből, hogy hazafias költeményekkel emlékezzenek az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra.

53

54

Három korcsoportban hirdettek győztest. Az 5-6-7. osztályosok között Góbis Réka, a rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnázium tanulója végzett az élen Gyurcsó István: Európában c. versével. A 8-9. évfolyamosok között Moksony Milla lett az első (Liszt Ferenc Általános Iskola; Reményik Sándor, Eredj, ha tudsz!), míg a 11–12-esek mezőnyében Fehér Barbara (Baár-Madas Református Gimnázium; Petőfi Sándor: A nép nevében) bizonyult a legjobbnak. Gratulálunk!

55

56

Vajdasági szakképzés 2015. március 18-án, Magyarkanizsán a Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont adott otthont a „Kerekasztal a vajdasági szakképzés fejlesztéséről” c. rendezvénynek, ahol Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Román István agrárszakképzésért felelős helyettes államtitkár, illetve Hajnal Jenő a Magyar Nemzeti Tanács elnöke elvi megállapodást kötött, amely főleg a mezőgazdaság és az idegenforgalom területét érinti, tanműhelyek kialakítására, illetve a szakiskolák korszerűsítésére vonatkozik.

Az együttműködés keretében Magyarkanizsán, Topolyán és Szabadkán alakítanak ki gyakorlati tanlétesítményt.

A rendezvényen a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója, dr. Kántor Zoltán ismertette az Intézet aktuális kutatásait, amelyek hozzájárulhatnak a külhoni magyar szakképzés és egyben a gazdaság fejlesztéséhéhez.

Az elvi megállapodás után a Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont igazgatója tangazdaság látogatásra invitálta a jelenlévőket, amelynek keretében megismerkedhettek az iskola gyakorlati helyével és bepillantást nyerhettek a mindennapi gyakorlati oktatásba.

57

Nagyinterjút közölt Kántor Zoltánnal, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatójával a Magyar Hírlap Sinkovics Ferenc tollából.

Egy érzés, amely tartást ad nekünk Sok mindent hozott a rendszerváltozás huszonöt évvel ezelőtt, majdnem elfeledett fogalmakat kezdhettünk használni megint Mi lett, hogyan alakult, hogyan formálódott a magyarok nemzettudata az elmúlt huszonöt évben? Kérdezzük ezt azért is, mert a rendszerváltozás hozta el azt a felszabadult pillanatot, amelytől fogva minden korlát nélkül használhatjuk a nemzet fogalmát. Amilyen szépen hangzott ez 1848–49-ben, annyira nemkívánatos lett Rákosi és Kádár diktatúrájában.

58

– A rendszerváltozásig a nemzet fogalmát a „dolgozó nép” fogalmával kellett helyettesíteni. Miért érezte ettől jobban magát a pártállami elit?

– Azért, mert a szocializmusban úgy tekintették, hogy a nemzet nem lehet szervező elve a társadalomnak. A másik pedig, hogy a szocialista állam nem akart beleavatkozni más államok belügyeibe, így kisebbségi kérdéseibe sem, tehát ezért nem is vették napirendre a nemzettel, a nemzetiségekkel, a nemzeti léttel összefüggő kérdéseket. Ez az állapot a nyolcvanas évek második feléig tartott Magyarországon.

– Minden szocialista ország így viselkedett, vagy ez inkább csak magyar specialitás volt?

– Többé-kevésbé mindenki követte ezt az elvet, de mivel a magyarságnak volt és persze van is leginkább kisebbsége a szomszédos államokban, főként a budapesti vezetés hallgatott a nemzet ügyében. Nemcsak a politikai diskurzusokban, de az iskolákban és a tankönyvekben sem jelentek meg a nemzettel meg a külhoni magyarokkal kapcsolatos kérdések.

– Magam is ismertem olyan embert aki őszintén csodálkozott azon, hogy Pozsonyban is beszélnek magyarul.

– Igen, ilyennel Erdély vonatkozásában is lehetett találkozni. Meg is lepődtek az effajta tudatlanságon az erdélyi magyarok, székelyek és persze a többi külhoni magyar is.

59

– A nemzet kérdésével kapcsolatosan a szocialista Románia kilógott sorból. Ez része volt a rendszer politikai hitvallásának, vagy ezzel is csak meg akarta fricskázni Ceausescu a szocialista tábort?

– Románia politikai gyakorlata kisebbségellenes, ezen belül elsősorban magyarellenes volt, s a kisebbségek minél előbbi asszimilációjára törekedett. Egy román szerző egyenesen „nemzeti kommunizmusnak” nevezte Ceausescu rendszerét. Ott a nemzetre való hivatkozás általános és kirekesztő jellegű volt.

– Érdekes, de a nemzet fogalma meglepően későn jött létre. Mi az oka ennek?

– Igazából a 18. század végén, a 19. század elején terjedt el a fogalom, akkor kezdődött az, amit ma a nacionalizmus korszakának nevezünk. Innen kezdve szerveződtek kifejezetten nemzeti alapon a társadalmak. Előtte is ismert volt a fogalom az elitek körében, de a 19. században vált központi értékké a nemzet, s az iparosodásnak, a kapitalizmusnak és a vele járó demokratizálódásnak köszönhetően nyelvi és kulturális értelemben is homogén, illetve homogenizálásra törekvő államok születtek. Ennek a homogenizálódásnak ma is tanúi lehetünk. Főként Kelet-Közép-Európában, ahol felbomlottak a többnemzetiségű országok, elég, ha Jugoszláviára vagy Csehszlovákiára utalok, s homogénebb nemzetállamok keletkeztek a helyükön.

A folytatást elolvashatják az alábbi linken: http://magyarhirlap.hu/cikk/19904/Egy_erzes_amely_tartast_ad_nekunk

60

Megjelent a Kisebbségkutatás legújabb száma

61

Nyelvi jogok A 2015. március 19-én Nagydobronyban a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület „Érdekérvényesítés. Nyelvi jogok. Kétnyelvűség” címmel rendezett konferenciát. A Nemzetpolitikai Kutatóintézet részéről Kántor Zoltán és Ferenc Viktória képviseltette magát a rendezvényen. Az Intézet igazgatója Nyelvi jogkiterjesztés a Kárpát-medencében, míg Ferenc Viktória Ukrajna nyelvtörvényének gyakorlati alkalmazása Kárpátalján a helyi szereplők véleménye alapján címmel tartottak előadást.

62

63

Kutatások a külhoni magyar szakképzés fejlesztéséért

Ahogy az már hagyománnyá vált, a Nemzetpolitikai Államtitkárság az idei évre is tematikus évet hirdetett, ezúttal „2015 – a külhoni magyar szakképzés éve” címmel. A program lépéseinek hatékonyságát kívánja segíteni a Nemzetpolitikai Kutatóintézet (NPKI) azzal, hogy minél részletesebben felméri a külhoni magyar szakképző intézmények és a helyi munkaerőpiac viszonyát. Az NPKI munkatársaival a vonatkozó háttérkutatásokról beszélgettünk.

64

– Milyen adatok álltak rendelkezésre a tematikus év meghirdetése előtt a külhoni magyar szakképzés területén?

– Ferenc Viktória: Már a tavalyi év utolsó hónapjaiban – mintegy a tematikus év előkészítéseként – munkatársaimmal megpróbáltuk feltárni, összegyűjteni és rendszerezni külhoni magyar szakképzés területén fellelhető tudásanyagot. A témában megjelent publikációkból, statisztikai adatok alapján regionális és összegző háttérjelentéseket készítettünk az Nemzetpolitikai Államtitkárság felkérésére. Már ebben a fázisban azzal kellett szembesülnünk, hogy a külhoni oktatásnak ez a szintje egy kevéssé kutatott területnek számít, ezért mindenképpen szükségesnek láttuk, hogy akár önálló, akár együttműködésben megvalósuló empirikus kutatásokat indítsunk 2015-ben.

– Milyen kutatásokat folytat a Nemzetpolitikai Kutatóintézet?

– Papp Szilamér Zsolt: Miután felismertük, hogy mennyire kevés információ áll rendelkezésünkre akár a magyarországi, akár a külhoni magyar szakoktatásról, merjünk nagyot álmodni alapon elterveztük, hogy e program keretében elindítjuk a legnagyobb empirikus bázissal rendelkező Kárpát-medencei tudományos kutatást. Az elméleti koncepciónk az volt, hogy hozzunk létre egyfajta „párbeszédet a készségek nyelvén”, amelybe a tudomány módszerével bevonjuk az érintett feleket, ugyanis a szakiskolából kikerülő diák, csakis akkor fog boldogulni a munka világában, hogyha rendelkezik bizonyos készségekkel. A kutatás első fázisában felkerestük az összes 65

kárpát-medencei szakiskola vezetőjét, ahol kérdőíves módszerrel az iskola működéséről és struktúrájáról érdeklődtünk. Második lépésben az összes külhoni magyar szakoktatásban tanuló diákkal kitöltetünk egy kérdőívet, ahol egyebek mellett feltérképezzük az iskolaválasztás motivációit, a diák pályaválasztási aspirációit, migrációs szándékát. Alapesetben a diákok az informatika teremben online töltik ki a kérdőívet, de ahol nem megoldható, oda vagy elvisszük személyesen, vagy pedig eljuttatjuk hozzájuk postai úton. Harmadik lépésben pedig a helyi munkaadókat keressük meg, és érdeklődünk a náluk gyakorlatozó szakiskolások készségeiről, annak érdekében, hogy javaslatokat tudjunk megfogalmazni a képzésre vonatkozóan.

– Vannak-e más együttműködő partnerei az Intézetnek ebben a projektben?

– P.Sz.Zs.: Természetesen szoros együttműködésben vagyunk a Nemzetpolitikai Államtitkársággal, de a kutatás szervezésében sok segítséget kaptunk a külhoni pedagógusszövetségektől, és más partnerektől, akik közül külön kiemelném a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács oktatási referensét.

– F.V.: Egy munkaerő-piaci kutatás kapcsán a HÉTFA Elemző Központ és a Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-európai Segítő Szolgálata (Central European Service for Cross-Border Initiatives – CESCI) is partnerünk. Ebben a kutatásban a saját vizsgálatainkat jól kiegészítő kvalitatív (interjús) módszerekkel gyűjtünk adatokat Kárpát-medence-szerte gazdasági mikrorégiókban gondolkodva.

66

– Milyen stádiumban vannak ezek a kutatások, és mikorra várhatóak az eredmények?

– F.V.: Gyakorlatilag az összes szakiskola vezetőjével sikerült a kérdőívet kitöltetnünk, ami nem volt könnyű feladat, de minden nehézség egyben kihívás is. Jelen pillanatban közel 5000 diák töltötte ki a rájuk vonatkozó kérdőívet, és április folyamán tervezzük elindítani a vállalkozókkal történő adatfelvételt. Reményeink szerint május elejére minden típusú adatfelvételt le tudunk zárni, és onnantól kezdve nekiállhatunk az adatok feldolgozásának.

– Dr.F.V.: Az interjús kutatásban most zárjuk a pilot szakaszt, ami arra szolgált, hogy két mikrorégió (Beregszász és Topolya körzete) példáján módszertanilag tökéletesítsük a kutatást. Itt is májusra várhatóak a Kárpát-medencei szintű elemzések.

– Hogyan hasznosulnak a kutatás eredményei?

– P.Sz.Zs.: Elsősorban azt szeretnénk, ha a külhoni magyar szakoktatás magasabb presztízst vívhatna ki magának, ezért olyan készségalapú oktatásfejlesztő javaslatokat kell megfogalmaznunk a nemzetpolitikai döntéshozóknak és az egyes iskoláknak, amelyek igazodnak a régiók munkaerő-piaci elvárásaihoz. Végül is a mottó: újítsuk meg együtt a külhoni magyar szakképzést!

A 67

Van-e magyar kérdés Romániában?

Klaus Johannis decemberben hivatalba lépett román államfő február 26-án, az Angela Merkel német kancellárral közösen tartott sajtótájékoztatóján tett egy, a magyar közéletben sokat kommentált kijelentést, amely szerint „Romániában nincs magyar kérdés”. Az alábbiakban megpróbáljuk kontextusba helyezni a román elnök nyilatkozatát – ez vélhetően segíti annak jobb megértését – továbbá megvizsgáljuk azt, hogy a Kárpát-medencén kívülről nézve van-e magyar kérdés ma Romániában?

Klaus Werner Johannis1 a Romániai Német Demokrata Fórum (FDGR) leghosszabb ideig hivatalban levő volt elnöke 2000-ben nagy meglepetésre megnyerte a nagyszebeni polgármester választást. Ezt a bravúrt még háromszor megismételte, elsöprő többséggel szavaztak neki bizalmat a csupán két százaléknyi szász kisebbséggel rendelkező városban.

1 A román államfő neve hivatalos okmányokban Iohannisként szerepel, ezt a kommunista Románia anyakönyvezési gyakorlata magyarázza. Egy interjúban elismerte, hogy ő ennek ellenére a családi hagyomány és a német helyesírés szerint, Johannisként használja nevét. Az elnökválasztási kampány óta azonban eltér ettől a gyakorlattól és Iohannis névvel adja ki a közleményeket az elnöki hivatal. Mi ennek ellenére a hagyományos formát használjuk, mivel igazodunk ahhoz, ahogyan politikusi pályafutása nagyobb részében ő maga is használta azt.

68

Is there a “Hungarian issue” in Romania?

At a joint press conference with German Chancellor Angela Merkel held on 26 February 2015, President of Romania Klaus Johannis – who has been in office since December 20141 – made a remark which drew great attention among Hungarians: he said that “There is no Hungarian issue in Romania.” Below we try to give a context to the president’s announcement which might serve its better understanding and examine if there is a “Hungarian issue” in Romania from the perspective outside the Carpathian Basin, that is from a non-Hungarian point of view.

Klaus Werner Iohannis2, who was the longest-serving former president of the Democratic Forum of Germans in Romania 1 A study on the Romanian presidential election written by the research associate of the Research Institute for Hungarian Communities Abroad Gerely Illyés is available in the volume Kissebségkutatás, issue 2015/1 (the volume is currently under publication) 2 In official documents, the Romanian President’s name is written as Iohannis, this form can be explained by the birth registration practice of communist Romania. In spite of this fact, the president said in an interview that he uses his name as Johannis, following his family traditions and the rules of German spelling. Since the presidential election campaign, however, he has left this practice and the President’s Office has started to issue official statements under the name Iohannis. Despite this latest practice, we use the traditional form, following the form the president has most frequently used during his political career.

69

Fontos körülmény, hogy Johannis mindvégig a FDGR színeiben indult a választásokon, a Nemzeti Liberális Pártba (PNL) csak 2013. február 20-án lépett be, a párt elnökének pedig csak a sikertelen európai parlamenti választások után, 2014 júniusában választották meg.

A román elnökválasztási kampányban természetesen felmerült, hogy a romániai német kisebbség egykori vezetője tulajdonképpen nem román nemzetiségű, a Johannis-stáb azonban láthatóan készült erre: a jelölt kijelentette, hogy „német származásúnak, de román érzelműnek” vallja magát.

Klaus Johannis megválasztása után is tartózkodott a kisebbségi kérdés értékelésétől, bár „legutóbb épp a múlt héten az FDGR megalakulásának 25. évfordulója kapcsán adott interjúban fejtette ki, hogy „nem mindegyik európai országban találkozhatunk a kisebbségek pozitív diszkriminációjával, amely parlamenti képviseletet biztosít a kisebbségeknek, illetve lehetővé teszi, hogy szervezeteik részt vehessenek az önkormányzati választásokon”.

A fenti előzmények ismeretében természetes, hogy nagy érdeklődésre tartott számot Klaus Johannis berlini bemutatkozó látogatásán elhangzott nyilatkozata, amely szerint „Romániában nincs magyar kérdés”. Fontos kiemelnünk: a román államfő egy újságírói kérdésre válaszolt, amikor kitért a témára, a kérdés pedig azt feszegette, hogy nem tart-e feszültségektől a romániai magyar kisebbséggel kapcsolatban, figyelembe véve azokat a magyarországi törekvéseket, amelyek a külhoni magyar közösségek védelmére és érdekeik képviseletére irányulnak? Bár konkrétan nem hangzott el, a kérdés kontextusa mindenképpen az ukrajnai feszült helyzetre, ennek kapcsán az ukrajnai orosz kisebbség 70

(FDGR), won the mayor’s election in Sibiu/Nagyszeben in 2000, causing great surprise. Mr. Johannis repeated this victory three more times, receiving the vote of confidence in a town where the rate of Saxon minority constitutes only two percent of the population. It must be noted, however, that Mr. Johannis ran for every election as candidate of the FDGR, it was only on 20 February 2013 when he entered the National Liberal Party (PNL), and was elected the PNL’s president only after unsuccessful European Parliament elections, in June 2014.

As a matter of course, it emerged during the Romanian presidential election campaign that Klaus Johannis, the leader of the German minority in Romania is actually not of Romanian nationality, but Mr. Johannis had evidently been prepared for this “accusation”. When he was still a presidential candidate, he declared that he considers himself “German by birth but Romanian by identity”. After he was elected president, Mr. Johannis continued to abstain from taking a stand on minority issues, although it was just some weeks ago when he said in an interview in connection with the 25th anniversary of the FDGR that “the positive discrimination of minorities – that is, ensuring parliamentary representation for minorities and an opportunity to take part in municipal elections – is not typical in every European country.”

Knowing the above presented facts, it is natural that the announcement President Klaus Johannis made in Berlin, stating that “there is no Hungarian issue in Romania”, was received with great interest. It is important to note that the president responded to a journalist’s question when he made this remark, who asked “whether the president is not afraid of conflicts regarding the Hungarian community in Romania, taking 71

Oroszország általi „védelmére” utalt. Erre válaszolta azt a román államfő, hogy „Magyarország rendkívül nagy érdeklődést mutat a határain kívül élő magyarság irányába”, ám „Romániában mi nem érezzük ettől fenyegetve magunkat, ugyanakkor természetesen nagyon figyelmesek vagyunk, ha egy szomszédos ország ilyen élénk érdeklődést mutat egy kisebbség iránt”. A román államfő hozzátette: „a magyar kisebbségnek van politikai képviselete Romániában, ők a mi tárgyalópartnereink. Ezekkel a politikusokkal én nagyon gyakran találkozom, beszélünk a problémákról és biztosíthatom, hogy Romániában nincs magyar kérdés”. Úgy véljük, hogy a fent részlétezett körülmények között Klaus Johannis tulajdonképpen elhárította annak a lehetőségét, hogy bármiféle párhuzamot vonjanak a romániai magyar kisebbség és Magyarország viszonya, illetve az ukrajnai orosz kisebbség és Oroszország viszonya között, ami a jelenlegi geopolitikai helyzetben mindenképpen üdvözlendő.

Mivel a sajtótájékoztatónak nem volt témája a romániai kisebbségek helyzete, az államfő csupán röviden válaszolt a feltett kérdésre, ezért nem értékeljük úgy az államfő nyilatkozatát, hogy bármiféle visszavonhatatlan és világos elnöki véleményt fogalmazott volna meg a Romániában élő magyarok helyzetére vonatkozóan.

Ennek ellenére talán fontos lehet megvizsgálni, hogy van-e „magyar kérdés” Romániában? Azért is fontos tárgyalni ezt a kérdést, mert román politikusok visszatérően hangsúlyozzák, hogy a román kisebbségpolitika példaértékű Európában, a magyarok problémái pedig megoldottnak tekinthetőek. Úgy véljük, hogy ebből a szempontból a legrelevánsabb álláspontot az adott közösség tagjai és politikai érdekképvisele72

into account Hungary’s endeavors to protect Hungarian communities abroad and represent their interests.” Although it was not explicitely said, the context of the question referred to the current tense situation in Ukraine, and Russia’s “protection” concerning the Russian minority in Ukraine. The Romanian president’s answer to this question was that “Hungary shows an extremely high level of interest in the Hungarian communities living beyond its borders”, adding that “We do not feel threatened by this attitude in Romania, at the same time, it is natural that we are very attentive when a neighboring country shows such strong interest in a certain minority.” The president added: “The Hungarian community has political representation in Romania. They are our partners. I meet these politicians very often, we discuss the current problems and I assure you, there is no Hungarian issue in Romania.”

We consider that – regarding the above presented context – Klaus Johannis actually avoided the possibility of drawing any parallel between the relations of Hungary with the Hungarian minority in Romania and that of Russia with the Russian minority in Ukraine, and regarding the current geopolitical situation, this response is welcome. Since the situation of minorities in Romania was not among the topics of the press conference, the president only gave a brief response to the question, therefore, we do not evaluate his announcement as an irreversible and clear presidential standpoint on the situation of Hungarians living in Romania.

Nevertheless, it might be important to examine whether there is a “Hungarian issue” in Romania. The examination of this question is also important because Romanian politicians continuously stress that the minority policy of Romania is exemplary in 73

tük hivatott megfogalmazni, hiszen a törvények meglétén, a nemzetközi híranyagokba bekerülő eseményeken túl ők érzik és tudják, hogy mindennapi életük során szembesülnek-e diszkriminációval, teljes jogú román és európai polgároknak érzik-e magukat, továbbá biztosított-e kulturális és nemzeti identitásuk megélése és átörökítése, ezáltal a közösség hos�szú távú fennmaradása és gyarapodása?

Amennyiben a romániai magyar sajtó tudósításait vizsgáljuk meg – bár a nemzetközi lapok figyelmét nagyon ritkán kelti fel egy-egy ügy, az újságírók pedig sokszor hajlamosak a felületes és egyoldalú tájékozódásra –, akkor kiderül, hogy a közösség mindennapi életében heti rendszerességgel merülnek fel diszkriminációval, a jogállamiság érvényesülésével, a meglévő jogszabályok szelektív alkalmazásával, valamint a kisebbségi identitás létezésének kétségbe vonásával kapcsolatos esetek. Ilyen például a törvényben foglalt nyelvhasználati jogosítványok alkalmazásának lehetetlenné tétele, az oktatási törvény azon rendelkezésének figyelmen kívül hagyása, hogy a multikulturális egyetemeken – így a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) is – a magyar oktatás külön karokba szerveződjön, büntetések kiszabása a közösség szimbólumainak – zászló, himnusz – használatáért vagy épp a kommunizmus által elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának folyamatos késleltetése, a folyamat leállítása.

A közösség érdekeinek képviseletét ellátó politikai és társadalmi szervezetek, a kisebbségi identitáshoz szervesen kapcsolódó egyházak is számos jogsértésre és diszkriminációra hívják fel a figyelmet, ám kétségtelen, hogy a romániai magyar szervezetek között nincsenek olyanok, amelyek megkér74

Europe, and the problems of Hungarians living there are solved.

We consider that the most relevant standpoint from this point of view should be formulated by the members and political advocacy organizations of the concerned community, since – beyond the existing laws and the events reported by the international press – they are the ones who feel and know whether they experience any forms of discrimination in their everyday life, whether they enjoy their full rights as the citizens of Romania and Europe, whether or not the experience of their cultural and national identity and its passing on to future generations, the long-term preservation and prosperity of their community is guaranteed.

Although the international press rarely pays attention to these issues, and journalists tend to be superficial and get information from one side only, by examining the reports of the Hungarian press in Romania we see that cases of discrimination and cases connected with the enforcement of the rule of law, the selective application of the laws in force and the questioning of the existence of minority identity occur on a weekly level in the daily life of the Hungarian community. Examples include cases when the application of language rights enshrined in the laws is made impossible in practice, when the regulation of the Act on Education stating that Hungarian-language education should be realized in independent departments at multicultural universities (like the University of Medicine and Pharmacy of Târgu Mureș/ Marosvásárhely) is ignored, when the use of community symbols – flags and national anthems – is fined or the restitution of properties confiscated by the communist regime is continuously postponed or abstracted.

75

dőjeleznék a problémák békés, demokratikus rendezésének módját, így erőszakos cselekedetekre sem került sor az 1990 márciusi események óta. Ettől eltérően erre a térség sok országában sajnos találhatunk példákat. Összességében tehát megállapítható, hogy a romániai magyar kisebbségi közösség számos megoldatlan problémával szembesül, amelyre az állam intézményeinek válasza – ha születik ilyen válasz – sok esetben nem kielégítő. A közösséget képviselő szervezetek folyamatosan felhívják a figyelmet ezekre a kérdésekre, sőt, általában megoldásokat is javasolnak azok rendezésére vonatkozóan. Ilyen megoldási javaslat, amelyet a romániai magyar érdekképviselet egységesen támogat a teljesség igénye nélkül: a területi és kulturális autonómia, a törvénynek megfelelően működő multikulturális felsőoktatás, a magyar tannyelvű felsőoktatási intézmények román állami támogatása, nyelvhasználati jogok alkalmazása az élet minden területén, a közösségi szimbólumok szabad használata, a kommunizmus alatt elkobzott tulajdonok teljes körű visszaszolgáltatása, valamint a közigazgatási egységek átszervezése során az etnikai arányok megőrzése. Minden esetben az lehet a problémák, a „magyar kérdés” további létezésének fokmérője, hogy a közösség maga, illetve választott vezetői hogyan értékelik azt.

76

Political and social organizations representing the interests of the Hungarian community in Transylvania and the churches connected with minority identity often draw the attention to cases of discrimination and the violation of rights, although it is clear that there are no Hungarian organizations in Romania which would question the possibility of settling these problems in a peaceful and democratic manner, therefore, no acts of violence have taken place since the events of March 1990. Unfortunately, examples of these cases can be found in many other countries of the region.

In conclusion, it can be stated that the Hungarian community of Romania is facing several unsolved problems, and the state’s answers to these problems – if there are any answers at all – are often not sufficient. The organizations representing the Hungarian community continuously draw attention to these issues, what is more, they also suggest solutions to them. These solutions supported by every Hungarian advocacy organization in Romania include – but are not limited to – territorial and cultural autonomy, multicultural higher education operating in accordance with the laws in force, state support ensured for Hungarian-language higher educational institutions, the enforcement of language rights in all aspects of life, the free use of community symbols, the complete restitution of properties confiscated during the era of communism, and the preservation of ethnic proportions during the redrawing of territorial administrative units. In every case the existence of the “Hungarian issue” depends on how this issue is evaluated by the community and its elected leaders.

77

78

A HÓNAP KÉPE

„HATÁRTALAN TALÁLKOZÁSOK A MAGYARSÁG SZELLEMI ÖRÖKSÉGE A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN ”

Kalocsa és Kalotaszeg

„…Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves és tarkaságban annyi nyugalom…”

(Ady Endre)

Cifraság és méltóság KÉT KIÁLLÍTÁS EGY TÉMA Találkozások és párhuzamok a magyar népművészetben

MEGHÍVÓ 2015. május 9. 19 óra Kosztolányi és Herman terem

A kiállítást megnyitja: Csibi Krisztina – a Magyarság Háza igazgatója A kalocsai kiállítást bemutatja: Romsics Imre – a kalocsai Viski Károly Múzeum igazgatója A kalotaszegi kiállítást bemutatja: Deésy Gábor – a Cifra Műhely Egyesület elnöke Tanai Péter – néprajzkutató Magyarság Háza, 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. www.magyarsaghaza.net, www.mimagyarok.hu

Kalocsai Viski Károly Múzeum

79

A KIÁLLÍTÁS Kedd‐vasárnap 10:00 –18:00