Vademecum 100: Száz dolog, amiért érdemes magyarnak és budapestinek lenni 1. Az az érzés, hogy még mindig nagyon sokan jönnek szembe az utcán olyanok, akiknek ismerős ez a sor: „feketén bólingat az eperfa lombja”.
2. Kilátás a Margit-híd „könyökhajlatából”, dél felé, ahonnét egyszerre látható be Pest és Buda.
3. Pléhkrisztus a VIII. Tavaszmező és Koszorú utca sarkán, ahol sose fogy ki a műanyag olajosflakonban tartott művirág mellől a friss virág.
4. Az a mámorító érzés, hogy magyarul, az angol és a görög nyelvvel ellentétben továbbra is lehet időmértékes verset írni.
5. A jobb oldali Sphinx az Operaház mellől, amelyről, mint köztudomású, Ady egyszer részegen leesett.
6. Kilátás az elhanyagolt Árpád-kilátóból. Ahonnét szinte fedik egymást a budapesti hidak.
7.
Esterházy Péter egy oldalas másolata Ottlik Géza: Iskola a határon című regényéről, amit mellékletként leközölt az Új Írás című folyóirat. (Amikor a lap aljára ért, mindig az egyetlen lap tetején folytatta.)
8. A köztársasági elnöki hivatal honlapja, mert itt bejárható a nagy múltú épület minden sarka, és még a bonyolult kitüntetési rendszerrel is tisztába jöhetünk.
9. A Kosztolányi szerinti legszebb magyar szavak: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.
10. A városmajori „Jézus szíve” templom harangtornyának látványa bárhonnét bel-Budáról: légies, kecses kubusokból összeállított szerkezet. (A korabeli egyházi sajtó annak idején ellenségesen „Istengarázsnak csúfolta”.)
11. A Gellérthegy növényzete Pest felől tavasztól őszig, egy függőlegesen kiterített park.
12. A solymász lemondó tekintete Stróbl Alajos Mátyás kútjának szoborcsoportjából, a budai Várban. (Bal oldalt, elkülönülve.)
13. A férjét már örökké váró szoborasszony a Thököly út egyik Belváros felé néző villaerkélyén.
14. A Parlament kupolája a II. kerület Szilágyi Erzsébet fasor és Retek utca sarkáról.
15.
A fogyasztó lilliputiak ezreinek látványa a WestEnd bevásárlóközpont tetőkertjéből lenézve a központ belsejébe.
16. A Gallwitz pipabolt honlapja, amelyen lejátszható egy 1945-ös reklámfilm, amely arra tanít, hogy mindig van újrakezdés.
17. A régi pesti Óváros fényképei az Erzsébet hídi aluljáróban.
18. A Baross téri metróállomáson üveg alatt látható a „tübing” egy darabja, szinte egészen körbe.
19. A kardvívó olimpikon által működtetett hajdani Quint presszó hűlt helye a mai hasonló nevű intézmény helyén, a Városháza északi oldalán.
20. A Falk Miksa utcai Pintér Antik hatalmas föld alatti univerzumának központi elosztó tere, a megfelelő utcatáblával. (Felirata: Pin-tér).
21. A Blaha Lujza téri Népszínház-Nemzeti hűlt helye.
22. A Lukács uszoda belső kertje, a hálaadó táblácskák között.
23. A Bazilika kupolájának látványa, mielőtt kilép az ember a körkilátóra: egyszerre kint és bent. (A kupola belső és külső héja között.)
24. A pestszentlőrinci két szintes Zila Grand Café, amely valaha Szemere Miklós lövőházának épült, és ma is egy latin mondás virít a homlokzatán: Caput Gloriae Virtus („Legfőbb dicsőség a vitézség”).
25. A Széchenyi fürdő társas termáljának legnagyobb belső medencéje, ahol a kisnyugdíjas is Caracalla fürdőjében érezheti magát, pedig SZTK-alapon tartózkodik itt.
26. A valaha a Jégbüfé előtt működött vak lottóárus hölgy hűlt helye (akinél üzeneteket lehetett hagyni a rögzítő és a mobiltelefon előtti korban).
27. A Budateher cég honlapja, amely a földkerekség legkreatívabb „A félelem bére” című film világára épített kereskedelmi honlapja.
28. A gimnáziumot is túlnövő gesztenyefák a XIV. Abonyi utcában.
29. A kék szalagon és láncon vezetett kicsi mókus, a Szépművészeti Múzeum Albert Cuyp 18 személyt részletesen ábrázoló nagy méretű családképén (II. emelet, XXIX. Terem).
30. Az Arizona mulató hűlt helye a Nagymező utcai Mai Manó Ház hasában.
31. Az őszi nap súroló fénye a Városligetben, reggel háromnegyed nyolckor, Rudolf trónörökös szobra közelében.
32.
A millenniumi emlékmű „Háború” című allegorikus szobra, különösen a korbács és az őrjöngően rohanó ló ábrázolása. (A vele szemben álló „Béke” csak tisztes iparosmunka.)
33. Kilátás a Hold utcai csarnok elől egy kora nyári reggelen, a fél hét órai nyitáskor, keresztül a Szabadság téren, egészen a Várhegyig.
34. A lebontott Nemzeti Színház firenzei lakótoronyra emlékeztető víztornya a VIII. Csokonai utcában, amely az Astoriától is látszik.
35. Európa összes városa közül éppen itt játszik játszik (a Krátakör Színházban) Tilo Werner, a Németországból ide költözött színész/énekes fenomén, aki már egyre jobban tud magyarul.
36. A Vörösmarty szobor talapzatába épített máriás huszas, amelyet Munkácsról küldött valaki adományként.
37. A műszaki hiba folytán „túl korán” 1944. november 4-én felrobbant Margit híd fényképe a Margit-hídi aluljárójában, a kilónyi graffiti-festék alatt.
38. A Nemzeti Múzeum ősfái, a Benito Mussolini által Budapestre hozott ajándék, a Forum Romanum egyik oszlopa elől körbenézve.
39. A Madách Színház honlapja, különös tekintettel az 1963-ból származó fotósorozatra.
40. Csákányi Eszter, ahogy Petri György saját maga választotta hosszú versét szavalja a Krétakör Színház Fekete Ország előadása utáni közönségtalálkozón.
41. A Parlamentnél egykor nyáron horgonyzó dunai uszoda hűlt helye.
42. A www.hampage.hu, ahol teljes körűen tájékozódhatunk a mára már eltűnt villamosvonalakról.
43. Az Urania mozi neo-mór stílusú nagyterme, a magyar mozi első fénykorának emlékműve, amely először orfeum, aztán diákkal illusztrált tudománynépszerűsítő előadások színhelye volt.
44. Jordán Tamás színész és színigazgató egyetlen verse: „Eleje, közepe vége”, saját előadásában.
45. Ráday Mihály tévéműsora, az abban elhangzó elégedett, dörmögő dicséret és a nagy erudícióval folytatott pocskondiázás.
46. Kilátás a Gerbeaud ablakából a 9 órai nyitáskor, mikor a turisták még alszanak, így érezni és hallani a kisföldalatti moraját.
47. Péntek késő délutáni turkálás a Dob utcai Concerto lemezboltban, ahol a közhiedelemmel ellentétben nem csak bakelitlemezeket lehet kapni.
48. A Nemzeti Múzeumot a román hadseregtől megvédő Bandholtz tábornok peckes szobra a Szabadság téren.
49. Bámészkodás a kisföldalatti Opera megállójában, ahol (egyedül) a szegecselt tartóoszlopok oszlopfői a zöld helyett arany színűek.
50.
Lakner László „Budapest, mint világváros” című nagyméretű falfestménye az Oktogon téri Burger Kingben, a hatalmas világító dia MÖGÖTT, állítólag sértetlenül.
51. Singer Adolf Üzleti Könyvgyárának és Vonalozó Intézetének hűlt helye, amelyből csak a makacs felirat maradt az épület homlokzatán, a Dessewfy utca elején.
52. A Lukács cukrászda „parancsnoki hídja” az Andrássy út és Izabella utca sarkán, amely még mindig nagyszerű hely, annak ellenére, hogy a belső terem felújítása olyan, mint egy XIV. Lajosról szóló 70 milliméteres szovjet film díszlete.
53. T. Nagy Tamás sajtkereskedő honlapja, mely a földkerekség egyetlen olyan kereskedelmi honlapja, megy egyben egy grafikusművésznek is reklámot csinál, s ugyanakkor évszázadokra meghatározza a víz, a só, az élesztő és a poézis viszonyát, úgy is, mint a sajt összetevőit.
54. A terézvárosi templom tűzerkélye, ahol valaha éjjel nappal körbe járt a tűzőrség.
55. A munkásőrszobor hűlt helye a Lipótvárosi Kaszinó (ma Duna Palota) sarkáról (Zrínyi utca Nádor utca sarok).
56. Az egykori New York Kávéház hűlt helye, az azonos nevű puccos intézmény helyén.
57. A Majális című képen a barna öltönyös férfi, aki látszólag virágért hajol le — pedig dehogy! — egy újabb üveg borért, ahogy közelről jól látszik.
58.
Az az érzés, hogy nincs még egy olyan nép, amely kitalált volna olyan borzalmas itókákat, mint a „kevert”, vagy a „puszta koktél”, de ez is a miénk.
59. Kilátás a Batthyány téri csarnok első emeletéről a térre és az Országházra.
60. Nádas Péter mottója fotóskönyvéhez (Valamennyi fény, 1999): „Megkülönböztetni a feketét a feketétől”.
61. Nádasdy Ádám példamondatai, Modern Talking című nyelvművelő sorozatában, melyek állandó szereplője egy Mátrai nevű ember.
62. Az az érzés, hogy máig sok zenekedvelő emlékszik rá, hogy a Zeneakadémia földszinti férfivécéjében 1989-ben valaki filctollal felírta: „Viva Brüggen!”
63. Spiró György könyve, a „kereszténység odüsszeiája”, annak ellenére(?) hogy 770 oldal.
64. Romsics Ignác történész szinte minden írása, különösen a valaha „halszagú atyafiságnak” tekintett finn rokonok káprázatos társadalmi-gazdasági sikeréről írott rövid dolgozata.
65. A hatalmas női nemiszervet ábrázoló „Város születése” szobor a Kálvin téri aluljáróban, ami valahogy átment a prűd kommunista cenzúrán.
66. A Corvin mozi honlapjának filmtörténeti zugai, ahol nyomon követhetőek egy reprezentatív nagymozi zivataros évtizedei, s a sűrűn változó tulajdonosok.
67. A Klauzál téri Kádár étkezde, ahol természetes dolog, hogy idegenek ülnek oda kockás abroszos asztalunkhoz, ahonnét sose fogy ki a szóda.
68. Fekete Ernő színész a Katona József Színházból, mert ő éppen ezen a nyelven és ebben az országban játszik, hol arisztokrata ficsúrt, hol 56-os pesti srácot, hol alkoholista véglényt, hol Csehov főhőst.
69. Az első Kossuth Lajos, még Ferenc József életében, a Szabadság téri Bank timpanonjában. (Magánterületen akkor is lehetett.)
70. Tlach és Keil rézműveinek raktára, melyből már csak az igen tartós felirat maradt meg, a Hajós utcában.
71. Korniss Péter „Szénaforgatás” című képe. (Készült 1974-ben, az erdélyi Magyarvista községben.)
72. A „Filozófiai kert” szoborcsoport a Gellért hegyen, amely hét vallásalapítót jelenít meg. (Wagner Nándor 56-os emigráns szobrász műve, aki előbb Svédországban, majd Japánban élt, felvette a japán állampolgárságot, mégis azt nyilatkozta: „Az én működésem itt is a magyarság hitelképességére törekszik”.)
73. Az az érzés, ahogy összegyűlik a Spinoza Házban a Nagy Budapest Törzsasztal minden hónap második keddjén, este 6 óra 10 percre.
74. Virág Judit diadalmas mosolya egy sikeres leütés után a Mecénás Napi árverésen, a Műcsarnokban (mert az küzdelmesebb siker, mint a Kongresszusi Központ tömegei előtt).
75.
A Tőzsde nyilvános, IV. emeleti kantinja a Vörösmarty tér és Deák Ferenc utca sarkán, az épület legfelső emeletén, ahol együtt áll sorba világhírű tudós, külsejével hódítani igyekvő alulképzett irodistalány és a „minden filléréért lehajoló” bankár.
76. A Karinthy szerinti legszebb csengésű magyar szavunk: fülolaj.
77. A Náncsi Néni vendéglő honlapja, amelyből jól lakhatunk anélkül, hogy felkutyagolnánk a Normafához, igaz, a rajzfilmet idéző kerti jelenetben, a kések és villák csörgése közben könnyen lecsinál minket egy madár, szerencsére csak virtuálisan.
78. Az a fennkölt érzés, ami az embert már gyerekként a Zeneakadémián elfogja, a legutolsó növendékhangverseny alatt is — ilyenkor az ember nem szorul rá, a két latin nyelvű figyelmeztetésre, azok nélkül is felemelkedik a szíve és befogja a száját… („Sursum Corda”, illetve „Favete Linguis”.)
79. „Hideg burkoló”, szendvics bár a Lehel tér közelében, melynek angol fordítása iskolapéldája annak, hogy a jó műfordítás nem ragadhat le a szó szerintiség görcsös erőltetésénél. („Lord Sandwich”.)
80. Csak itt lehet a földalattin vagy egy Paulay Ede utcai salátabárban messziről megcsodálni Perényi Miklós gordonkaművész nem e világra való tekintetét, akinek ilyenkor is nyilván a „Rokokó variációk” valamelyik futamán jár az esze. (A nagy fehér csellótok általában nála van.)
81. A Gresham luxusszálloda pazar vécéjének minden négyzetcentimétere, amely csattanósan cáfolja a primitív vélekedést, miszerint a rendszerváltás nem hozott semmi jót.
82. Térey János majdnem minden műve, különösen A gyönyörű gyár, amelyet az Unióba való belépésről írott indirekt próféciának tekintettek egyesek.
83. Az az érzés, hogy a Művész cukrászdában még láttam nem csak Mándy Ivánt, hanem Erdődy Jánost is, akinek saját fafogasa volt az önkiszolgáló ruhatárban, E. J. golyóstollal írott monogrammal.
84. A Szamost ábrázoló szép fiatalasszony, a Ráday utca és Kálvin tér sarkán álló Két Oroszlán fogadó udvarán, az egykor e téren álló Danubius kút egyetlen épen megmaradt darabja.
85. A Menza étterem a Liszt Ferenc téren, amely tökéletesen visszaállított egy darabot képzeletbeli múltunkból: „Mi lett volna, ha 56-ban győz a magyar forradalom, és a 70-es években már tellett volna egy ilyen étteremre, s ennyi vörösrézre?”
86. A BKV honlapja, ahonnét még az esetlen szignálok is letölthetők, többféle formátumban, nem beszélve a remek útvonaltervező térképről.
87. Birkás Ákos festőművész, a titkos alternatív pápa fanyar mosolya, ismerős megpillantásakor.
88. A távirányító-bolt a VI. Bajcsy-Zsilinszky út sarkán, amely különös specializációjából szerzett, feltehetően nem elégséges bevételeit talán kényszerűségből hangszórók árusításából egészíti ki.
89. Marquis de Salade, a legkreatívabb étterem név Budapesten. (Egy bevándorolt azerbajdzsáni hölgy vezeti, akit a legenda szerint — talán csak baráti — kapcsolat fűzött Halász Péter színészhez, aki a névadás körüli időben éppen Sade márkit játszotta.
90.
Versműsor a Katona József Színház „Sufni” nevű kamaraszínpadán. (Nem tévesztendő össze a 300 méterrel arrébb lévő „Kamra” nevű hellyel, bár az is beférhetne a listába, ha 200 tételből állna.)
91. Bármely kiállításmegnyitó a Király utcai bérház földszintjén az acb Galériában.
92. Az alumíniumra váltott (utolsóként, Ferenc József felséges keze által, egy gőzkalapács nyomógombja útján bevert) ezüst szegecs a Szabadság híd pesti hídfőjénél.
93. Az az érzés, hogy a Magyar Narancs szerkesztői e héten is kitalálnak egy méltó alcímet az újság címlapsztorijához, Karinthy Frigyes és Alfred Jarry keresztútján.
94. Eörsi István, a Szókratész-külsejű nyughatatlan esszéista, költő és drámaíró hűlt helye lakásában, a Belgrád rakpart és Március 15. tér sarkán, számos ellenzéki házibuli és a legendás hétfői szabadegyetem színhelyén.
95. A „Lovag és az apród” szobra a Várban, a Krisztinaváros felőli oldalon, mert megmutatja, hogy milyen lehetett a sok gótikus szobortöredék — új korában.
96. Budapest egyik legnagyobb Patyolat üzletének hűlt helye a VI. Liszt Ferenc téren, ahol Dalos György egyik regényének nevezetes jelenete játszódik, amikor is a kisfiú magát kínosan érző tanúja annak, hogy a nagymama által hozott szennyest az eladó végiggusztálja, majd így kiált fel: „Ezt nevezem szennyesnek!” (Helyén ma a Vian kávéház működik, melyben két nyelvű emléktábla emlékezik meg arról, hogy 1993-ban egy napon Allen Ginsberg, a nagy amerikai költő „ide hozta alsógatyáit kimosatni.”
97. Ruttkai Bori alternatív díva első mondatai a Specko Jedno együttes műsora előtt, a Litera előszilveszteren: „A világ deszkája a világot jelentő deszkákon!”
98. Az az érzés, hogy Budapest ma már nem úgy néz ki, mint egy 1981-ben itt járt holland értelmiségi hölgy kifejezte: „mint egy római provincia néhány évtizeddel e rómaiak távozása után” (Nem azért, mert visszajöttek, hanem mert végig mi voltunka rómaiak…).
99. Az a homályos érzés, ami gyakran elfogja az embert Budapest és a magyarság minden problémája ellenére, hogy nagyon is az igazságba trafált a vakond mama, aki a híres pesti vicc szerint a jól ismert választ adja a kis vakondnak, aki a felszín sok-sok szépségéről szóló történet után bátortalanul megkérdezi, hogy „Mama, ha ott fent ennyire szép és jó minden, akkor mi miért élünk itt?”… („Mert ez a mi hazánk, kicsim…”)
100. Illyés Gyula „Ditirambus a nőkhöz” című semmilyen nyelvre le nem fordítható verse, különösen annak befejező, „Ajánlás” című dőlt betűs része: „Nem a zablák, nem a csengések,/ hanem a kosáron a fül; / nem az ostromok, a bekerítések; / hanem a korall-sor a nyak körül, / meg a tűzhely körül a székek; / nem a viharok, a mének, a diadalzengések, / (…) nem a vezényszó: Rohamra! s Imához! / Hanem a megfordított vánkos.”