2012. decemberi FilmMagazin by Balázs Bokori

ÖSSZESZEDTÜK 2013 LEGJOBBAN VÁRT FILMJEIT!

FilmMagazin 2012. december

GYŐZ A FORRADALOM A NYOMORULTAK KRITIKA + INTERJÚ FEHÉR ÉJSZAKA VAN MIN VITÁZNI FELHŐATLASZ

FILMKLASSZIKUS: VISSZA A JÖVŐBE TRILÓGIA

A HOBBIT VÁRATLAN UTAZÁS ÚTNAK INDUL 13 TÖRP, 1 HOBBIT ÉS 1 VARÁZSLÓ

KEDVES OLVASÓK! D

ecemberben nem szokás fukarkodni az ajándékokkal, így hát mi is próbáltunk kitenni magunkért, és egy rendkívül ütős FilmMagazinnal búcsúztatni a 2012-es esztendőt. Azt, hogy ez mennyire sikerült, majd Ti eldöntitek, mi mindent beleadtunk, hogy sikerüljön Titeket elkápráztatni. No de lássuk mit rejt az ünnepi csomag! Részletes háttércikkeket olvashattok A nyomorultak és a Pi élete című filmekről, mindkettő rendkívül ígéretesnek tűnik. Készítettünk egy öszKERESS MINKET FACEBOOKON IS, HOGY IDEJÉBEN ÉRTESÜLJ MINDENRŐL!

szeállítást a jövő év legjobban várt filmjeiről, láttuk a nagyon várt Hobbitot (és nem csalódtunk benne), a Sinistert, a Fehér éjszakát (melynek kapcsán interjút is készítettünk a film egyik szereplőjével) A hét pszichopata és si-cu-t és még sok mást. Ehavi filmklasszikusunk sokunk nagy kedvence, a Vissza a jövőbe trilógia lett, míg sorozatos rovatunkban folytatódik az American Horror Story epizódok boncolgatása. Íróink nagyon kitettek magukért, remélhetőleg minden cikk elnyeri majd a tetszéseteket. És ha már írók: van szerencsém bemutatni két új kollegánkat, akik ebben a hónapban csatlakoztak stábunkhoz. Holhós Lindára hosszas keresgélés után találtunk rá és szerencsére elfogadta a(z egyébként visszautasíthatatlan :) felkérésünket. Első írásait a 2013-as filmelőzetesek között olvashatjátok, a következő számban pedig már nagyobb hangvételű írásai is lesznek. A másik új szerzőnk nem is annyira új, hiszen régebben már publikált az újságba, ám úgy hozta a sors, hogy egy időre kikerült a látómezőnkből, most viszont újra itt van és bizonyítja, hogy nem felejtett el írni. Fogadjátok sok

szeretettel Jánvári Márkot is! Most pedig nem maradt más hátra, minthogy mindenki kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánjak. Találkozunk 2013. január 15-én!

CÍMLAPSZTORI: „A Hobbit nagyon is jó, sőt, a maga módján még jobb, mint a másik Tolkien-feldolgozás, ahol háromszor-négyszer ennyi írott anyagot vittek át három filmre, ez esetben viszont szinte szóról szóra adaptált forgatókönyvvel dolgoztak az alkotók. Pontosabb. Aki megnézi a filmet, majd elolvassa a könyv első tíz oldalát, meglepetten fogja tapasztalni, hogy valóban, nincs is olyan mondat szinte, amivel ne találkozott volna a moziban, mozgókép formájában”. >> 34.

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Online főszerkesztő: Szabados Melinda (Veszják) Munkatársak: Csernák Ákos, Fekete Felícia, Holhós Linda, Hompola Júlia V. (Vampka), Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Horváth Krisztián (Kóczy), Kónya Sándor (Sanya08), Török Tamás, Verebélyi Tamás (Spike), Jánvári Márk (Paulkemp) Segítőink: Molnár Krisztina (Budapest Film), Bartók Anna (Fórum Hungary), Pinczés Ádám (InterCom), Pataki Andrea (UIP Duna Film), Csánki Kata (Mokép) Elérhetőség: www.tollal.hu és www.filmmagazin.web4.hu Email: filmmagazin@hotmail.hu Következő számunk tervezett megjelenése: 2011. január 15.

2 / FilmMagazin

deViszont, HA TE VISZONT!

A deViszont.net egy alig több, mint fél éve alakult online újság, melyet a fiatalos lendület és a lelkesedés tart fenn. Igyekszünk színes témákkal, interjúkkal és élménybeszámolókkal egy kis színt vinni a szürke mindennapokba. Ha kíváncsi vagy fiatal tehetségekre, érdekelnek a filmkritikák, netán szeretnéd megtudni, mi történik a nagyvilágban... kattints ránk, olvass minket!

HÁTTÉR

Nekünk a 2012-es filmfelhozatallal sem volt különösebb problémánk, sőt, de ami jövőre vár ránk… 20 oldalas összeállításunkban 2013 legjobban várt filmjeiből csemegézünk. 6 / FilmMagazin

LINCOLN Az Egyesült Államok 16. elnökét végre nem szörnyvadászat közben láthatjuk, hanem abban a formában, ami talán a legközelebb áll a valósághoz. Ebben a filmben ugyanis nem vámpírokkal küzd, hanem a rabszolgaság ellen, és nem (csak) fegyverekkel, hanem alkotmánymódosítással is. A főszerepet korunk egyik legnagyobb színészóriása, Daniel-Day Lewis kapta, vele kapcsolatban pedig sokan már a harmadik Oscar-díj megnyeréséről suttognak Reméljük Spielbergnek sikerül alacsonyan tartania a giccsmérő mutatóját és akkor lesz okunk örülni Hazai megjelenés: január 31.

DEAD MAN DOWN Ha valamit megtanultunk a Tetovált lány eredeti, svéd változata után, az az, hogy Niels Arden Oplev jó kis rendező és Noomi Rapace pedig remek színésznő. Utóbbi már Hollywoodban is nagy névnek számít, de persze nem felejtette el, hogy kinek köszönheti a sikert. A páros tehát újra együtt dolgozott, olyan színészek társaságában, mint például Colin Farrell. A történet nem túl eredeti (egy nő elcsábítja a maffiafőnök legbizalmasabb emberét, hogy bosszút állhasson), reméljük más téren azért sikerül egy kis extrát belecsempészni a filmbe. Tervezett hazai megjelenés: tavasz

ONLY GOD FORGIVES Nicolas Winding Renf és Ryan Gosling ismét együtt filmez, annak aki látta a Drive-ot nem kell mondanunk, hogy mekkora örömhír is ez a filmrajongóknak. Legújabb produkciójuk a thaiföldi alvilágban fog játszódni, ahol egy gengszter és egy drogcsempész véres, olykor thaibox meccsekkel fűszerezett összecsapásainak lehetünk majd tanúi. A filmben láthatjuk Kristin Scott Thomas-t is, aki a drogügyletek fejeként fog tevékenykedni. Az elvárások roppant nagyok, szerencsére a Cannes-i filmfesztiválon bemutatott pár perc ad okot a bizakodásra. Tervezett hazai megjelenés: nyár

THE WOLF OF WALL STREET Martin Scorsese azon kevés rendezők egyike, aki a nagy sikerei (Taxisofőr, Dühöngő bika) elkészítése után is tudott remek filmeket csinálni, sőt egy-egy alkotása (pl. Viharsziget) sok rendező főművének is beillene. Vélhetőleg a The Wolf of Wall Street is minőségi mozi lesz, melyben az idősödő rendezőzseni ismét Leonardo DiCaprio-t dirigálja, immáron sokadik alkalommal. Hozzájuk csatlakozott még Matthew McConaughey és a manapság egyre felkapottabb Jonah Hill is. Tervezett hazai megjelenés: N/A

RUSH Az 1976-os F1-es világbajnoki párharc Niki Lauda és James Hunt között az egyik legparázsabb az autósportok történetében. A dolog (és a mérhetetlen nyerni akarás) odáig fajult, hogy Lauda a Nürburgringen óriási balesetet szenvedett, melyben testének nagy része megégett és csaknem bele is halt a sérüléseibe. Ám pár hónappal később már újra versenyautóban láthattuk, csakhogy ezt a szezonját már nem tudta megmenteni. A rendezésért a hullámzó teljesítményű Ron Howard felel. Tervezett hazai megjelenés: ősz

A ZÖLD URAI Valahol a dzsungel mélyén létezik egy világ, melyet mi nem ismerünk, és amely az örök harcmezeje a jó és a gonosz közötti végeláthatatlan küzdelemnek. Ide csöppen bele egy fiatal lány, akinek a jó oldalhoz csatlakozva kell túlélnie a gonoszok csapdáit, megmentenie a saját és a hozzá csapódó lények életét, valamint a mi világunkat. A Jégkorszak és a Rio alkotói „nagy fába vágták a fejszéjüket” ezzel az erdős sztorival, reméljük a filmnek nemcsak látványa, de lelke is lesz! Tervezett hazai megjelenés: ősz

FilmMagazin / 5

HÁTTÉR

SZÖRNY EGYETEM Furcsa ezt kimondani, de a Pixar lejtmenetben van. Nyílván nehéz évről-évre mindig 100%-os teljesítményt nyújtani, de őket azért szerettük, mert mindig sikerült nekik megugrani a lécet. Most viszont… a Verdák 2-ről jobb teljesen megfeledkezni és sajnos a Merida, a bátor sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. No de sebaj, új év, új esély a javításra. 2013-ban kedvenc rémségeink, Sully és Mike ifjúkorába, pontosabb az egyetemi éveibe nyerhetünk bepillantást. Nagyon fontos korszak ez a szörnyek életében, hiszen ezen idő alatt tanulják ki az ijesztgetés csínját-bínját. Persze nagy kérdés, hogy vajon a Pixar mi mindent tud hozzátenni az első rész sikerre járatott alapötletéhez, azt viszont mindenképpen szeretnénk elkerülni, hogy a Verdák 2-höz mérhető baklövéssel „örvendeztessenek” meg minket! Tervezett hazai megjelenés: június 20.

ÓZ, A HATALMAS L. Frank Baum klasszikusát még nem sikerült az álomgyárnak rongyosra alkotnia. Eddig. Az 1939-es monumentális remek után, Sam Raimi rendezésében (Pókember trilógia), és természetesen 3D-ben, újra elrepülhetünk a fantáziák világába. A minőségi szórakozást a Disney stúdió, James Franco és Mila Kunis szavatolják, és természetesen a magával ragadó látványvilág. Ha hozzátesszük, hogy a film zenei felelőse nem más volt, mint Danny Elfman, akkor a következtetés egyszerű: az Óz, a hatalmas, várhatóan a 2013-as év egyik legsikeresebb családi mozija lesz. Tervezett hazai megjelenés: március

6 / FilmMagazin

BYZANTIUM És igen. Azoknak, akik attól tartottak, hogy jövőre nem fogunk vámpírokkal találkozni a filmvásznon, tájékoztatásul közlöm, hogy de. Lesápadásra azonban semmi okunk, mert első ránézésre a Byzantium egy vérbeli thrillernek tűnik, amit egyenesen a téma egyik szakavatott zsenije rendezett: Neil Jordan (Interjú a vámpírral). Főszerepekben Saoirse Ronant (Hanna) és Gemma Artertont (A Quantum csendje, Prince of Persia, Titánok harca) láthatjuk majd, és erősen bízunk abban, hogy a mozi után némiképp helyrebillen az emberek kárhozottakba vetett bizalma. Tervezett hazai megjelenés: január

TŰZGYŰRŰ Guillermo del Toro-t szeretjük, a Faun labirintusa sokunk kedvence, így szomorúak voltunk, hogy sem a Hobbit-ból nem tudta kivenni a részét, sem pedig a H.P. Lovecraft adaptációja nem készült el. Kétségkívül mindegyik testhezálló feladat lett volna a mexikói származású rendezőnek, ám úgy tűnik ezeken kívül is akad számára ideális alapanyag. A Tűzgyűrű története szerint a Föld idegen támadás alatt áll, és az emberiség csak egyetlen módon tudja felvenni a küzdelmet a földönkívüliek ellen: óriási robotok építésével. Hatalmas összecsapások és az elképesztő látvány garantált! Tervezett hazai megjelenés: július

SIN CITY: A DAME TO KILL FOR Egy igazi ínyencség a 2013-as év filmpalettáján. Robert Rodriguez neve már nagyon régóta fogalom a filmalkotás mezején, és lássuk be, a 2005-ös Sin City film sikere után sokan adtuk volna fél karunkat a folytatásért. Nos nem kell már sokáig várnunk! Jövő ősszel újra kacsintgatni fog a vászonról Jessica Alba, Mickey Rourke, Clive Owen, Michael Madsen, és Rosario Dawson. És még mindig nem tudni ki fogja megtestesíteni a végzet sötét nagyaszszonyát, Ava Lordot… Ami viszont biztos: éles kontrasztok, (sárga, illetve vörös) vér dögivel, és csípős, káromkodással színesített humor. Tervezett hazai megjelenés: október

A BUROK Stephenie Meyer. E név hallatán vagy kirázza a nagyérdeműt a hideg, vagy elönti a melegség. A kétkedők megnyugtatására közlöm, hogy jelen filmünk csillámlástól, szőrtől és agyartól mentes. Egy olyan alternatív valóságot varázsol elénk, ahol bolygónk irányítása már nem a kezünkben összpontosul, és ahol az emberiség már nem más, mint porhüvelye egy földönkívüli létformának. Részletesen kidolgozott színvonalas sci-fi, vagy egy újabb hajhagymákat pusztító tinitörténet? A főszerepben feltűnő Saorise Ronan (Hanna) személye mindenképpen bizakodásra ad okot. Tervezett hazai megjelenés: március

SÖTÉTSÉGBEN - STAR TREK Generációkon átívelő előzmények, olyan rajongótábor, ami már nagyanyáink sihederkorában is létezett, és csontjaink szétfoszlása után is létezni fog. Ez nem más, kedves olvasóim, mint kultusz. Ehhez jön még hozzá J.J. Abrams akinek nevéhez olyan produktumok fűződnek, mint az Armageddon, a Lost vagy példának okáért a Super 8. Kérdem én: mi kell még a kézfejtördelős várakozáshoz? A válasz: semmi. Az újgenerációs, 2009-ben született Star Trek mozi folytatásáig már nem kell sokat aludnunk. 2013 tavaszával debütál a mozikban, és valószínűsíthetően a jövő év filmpalettájának éke lesz. Tervezett hazai megjelenés: tavasz

ERŐNEK EREJÉVEL A The Expendables első részének sikere még a jó öreg Schwarzeneggert is meggyőzte arról, hogy van még létjogosultsága a régimódi ak-

ciófilmeknek, így hát ő is visszatért a vászonra és a The Expendables 2 után immár főszereplőként csap szét a rosszarcúak között. Nyílván jól kidolgozott történetre most sem

szabad számítani, de az, ahogy a 60+-os egykori osztrák testépítő gépfegyverrel osztja az áldást, minden pénzt megér majd. Tervezett hazai megjelenés: január 24.

FilmMagazin / 7

HÁTTÉR

BOSZORKÁNYVADÁSZOK A Jancsi és Juliska története is a vásznakra kerül jövőre. Persze az alkotói szabadság teljes arzenálját durrogtatva, mivel ebben a mesében a gyerekek már nem gyerekek, nem egy boszi van, hanem több tucat, és hőseink a nyílpuskától kezdve, az állványos gépágyún át a puszta kezükig mindent bevetnek a győzelem érdekében. Ez, illetve attraktív főszereplőink, Jeremy Renner és Gemma Arterton, már elég is volna kedvcsinálónak, de az alkotók biztosra mentek, és 3D-ben nézhetjük meg majd e remeket. A film másik különlegessége, hogy a Dead Snow rendezőjének Tommy Wirkolának a legújabb filmje. Hogy ez most jót jelent-e vagy sem, az majd a mozi megnézése után kiderül. Tervezett hazai megjelenés: február 7.

DREDD 3D Egy újabb klasszikus, és a jövő év legnagyobb kérdőjele is egyben. A Karl Urban színészi játékával újra a vásznakra parancsolt zord arcú törvénymániás hős, jó szokásához híven ismét a rosszfiúk megregulázásába kezd. Természetesen 3D-ben. Hogy a felturbózott látványvilág elég lesz-e Sly karizmájának elhomályosítására, az sajnos csak a film megnézése után fog kiderülni. A kétkedésre – lássuk be - minden okunk megvan a film előzetesét, és a hol kedvező, hol kedvezőtlen fogadtatást figyelembe véve. Nem is beszélve a hazánkban lezajlott „most bekerül-e a mozikba vagy sem” huzavonáról. Abszolút kétesélyes, így marad a jó öreg de biztonságos középút: a majd meglátjuk. Tervezett hazai megjelenés: január 10.

JACK RYAN Jack Ryan nevével már többször is találkozhatott a rutinosabb mozinéző, hiszen nem kevesebb, mint 4 filmben felbukkant már Tom Clancy leghíresebb karaktere. Olyan színészek alakították, mint Alec Baldwin, Harrison Ford (ő kétszer) és Ben Affleck, így Chris Pine-nak nem lesz könnyű dolga, ha fel akar nőni a nagynevű elődökhöz. A film egyébként teljesen figyelmen kívül fogja hagyni a karakterrel a vásznon eddig történteket, és teljesen rebootolja majd a sztorit. A rendezői karpálcát pedig az a Kenneth Branagh szorongatja, aki a Thorral az akciófilmek világában is letette már névjegyét. Ha pedig a film sikeres lesz, semmi sem állhat majd a folytatások útjába. Tervezett hazai megjelenés: december

DIE HARD 5: DRÁGÁBB, MINT AZ ÉLETED John McLane-en nem fog az idő (ahogy Bruce Willis-en sem), úgyhogy semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy ötödszörre is szembeszálljon a rosszfiúkkal. A helyszín ezúttal Moszkva, ahova John azért érkezik, hogy segítsen fiának kézre keríteni egy gaz terroristát. A negyedik rész apa-lánya kapcsolata után tehát ezúttal az apa -fia kerül terítékre (bár a Mary Elizabeth Winstead által alakított Lucy ebben a filmben is szerepelni fog), emellett pedig vagány akciókra és parádés helyszínekre számíthatunk, hiszen mint azt jól tudjuk, a moszkvai jeleneteket Budapesten forgatták. A negyedik rész egy kicsit visszafogottabb volt az előző háromhoz képest, reméljük az ötödikben sikerül rátenni még egy lapáttal! Tervezett hazai megjelenés: február 14.

8 / FilmMagazin

KÉNYSZERLESZÁLLÁS Megszokhattuk már, hogy Denzel Washington manapság pozitív szerepeket vállal: ő az a hős, aki ha baj van, emberek életét képes megmenteni. A helyzet azonban most egy kicsit árnyalódik, a Denzel Washington által alakított pilóta ugyanis igaz, hogy kényszerleszállásával százak életét mentette meg, de az eset után ő maga is kórházba kerül, ahol a vérvétel során kiderül: egész idő alatt magas alkoholszinttel irányította a repülőgépet, ami Amerika törvényei szerint akár életfogytig tartó börtönbüntetést is jelenthet. A hős tehát komoly bajban van, de vajon hogyan mászik ki belőle? Tervezett hazai megjelenés: január 24.

X-MEN ORIGINS: WOLVERINE 2 2013 nyarán Rozsomák szerelmi élete is fordulópontjához ér. Az 1982 -ben indult képregény adaptációjaként debütáló mozi, minden szempontból szakít eddigi hagyományaival. A japán kultúrát szervesen magába építő film szokatlansága már az előzetes képi világában is egyértelműsödni látszik. Hat fénylő, borotvaéles penge kontra az igaz szerelem beteljesülését akadályozó szamuráj sereg… és Hugh Jackman. Végeredmény: megrendülten sóhajtozó nők tömege, és az akcióért rajongó férfiak elégedett moraja. Miért is ne várnánk? Tervezett hazai megjelenés: július

FELEDÉS A Joseph Kosinski (Tron: Legacy) által megálmodott és rendezett, jövőben játszódó sic-fi/kalandfilmben az emberiség már a felhők felé merészkedik. Persze nem örömében, hanem mert bolygónk felszíne lakhatatlan, és ráadásul egy rosszindulatú idegen faj is megszállta. Főszerepekben a megismételhetetlen Morgan Freeman-t. Tom Cruise-t és a modellből színésznővé avanzsált Olga Kurylenkot köszönthetjük, és ha hitelt adunk a képregénynek, akkor egy újabb remek kis posztapokaliptikus mozinak nézünk elébe. Tervezett hazai megjelenés: április

THE HOBBIT: THE DESOLATION OF SMAUG A Gyűrűk ura előzményeként elhíresült trilógia második része várhatóan jövő év végén debütál a mozikban, szintén Peter Jackson rendezésében. Bilbo (Martin Freeman), és mindenkinek kedvenc varázslója Gandalf (Ian McKellen) a folytatásban ha lehet még tovább fokozzák az izgalmakat: felveszik a harcot a leghatalmasabb és legerősebb (és ha van igazság, akkor az utolsó) sárkánnyal Smauggal. Folytatások ide vagy oda, Tolkien utánozhatatlan mesevilágából sosem elég. Tervezett hazai megjelenés: december

FilmMagazin / 9

HÁTTÉR

FRANKENWEENIE A Frankenweenie-t annyiszor csúsztatta már a magyar forgalmazó, hogy minden bemutatásával kapcsolatos információt kérkedve fogadunk. Most, ha minden igaz január 3-án tényleg bemutatják, ami azért is jó hír, mert Tim Burton alkotói visszatérését látják benne. Igaz ami igaz, a különc direktor az utóbbi időben nem igazán kényeztette el rajongóit, ám eme ifjúkora óta dédelgetett projektjét egyszerűen nem ronthatja el. A New York-i filmkritikusok elismerését már bezsebelte, úgyhogy van miben reménykedni! Hazai megjelenés: január 3.

CARRIE Ez sem egy újdonság. Stephen King könyvének adaptációjával legelőször 1976-ban találkozhatott a nagyérdemű. Majd 1999-ben megpróbálták folytatni a Düh című mozival, aminek csúfos bukás lett a vége. Jövőre az eredeti mű remake-je elevenedik majd meg a nézők előtt, Julianne Moore főszereplésével. Hogy az új „köntös” mennyire lesz formára szabva, az sajnos a premierig kérdéses marad, de minden adott egy sikeres produkcióhoz. Jó a történet, és a rendező személye (Kimberly Peirce - A fiúk nem sírnak) is okot ad a bizakodásra. Izgatottan várjuk. Tervezett hazai megjelenés: március

10 / FilmMagazin

Z VILÁGHÁBORÚ Jövő júniusban elzombisodott hullák hömpölygő hada fogja apokaliptikus világháborúba sodorni a jónépet. Legalábbis a vásznakon. Max Brooks horror regényének filmadaptációja Marc Forster rendezésében valósult meg, akinek nevéhez olyan remekművek fűződnek, mint pl. a Pán Péter. Brad Pitt nemcsak főszereplője, hanem producere is a részben hazánkban forgatott mozinak, a zene pedig Marco Beltrami zsenialitásának jegyeit fogja viselni. A várakozás izgalmát a film durva előzetese is sikeresen fokozza. Mit is kell ilyenkor tenni? A premier hívó szavára elfoglalni helyünket a moziban, és hagyni, hogy bennünket is magával sodorjon a zombi had. Tervezett hazai megjelenés: június

VASEMBER 3 Robert Downey Jr. nem sokat unatkozott az elmúlt öt évben, és az általa megformált Marvel szuperhős sem. 2008 és 2013 közt, nem számítva a jövő év áprilisi debütálást, összesen 3 alkalommal köszönt vissza a kötekedő igazságosztó a vászonról. És nem sikerült megunnunk. Ez már pozitív jelzés. Az előzményekkel ellentétben, az új filmben a fenyegetés drámaibb, a romantikus szál sérülékenyebb. Mr. Stark rejtett, mély érzésű oldala feltárul, és várhatóan magával ránt majd mindenkit. Kétség, félelem, izgalmak, és a már megszokott és megismételhetetlen látványvilág. Ettől nincs is szükség többre, egy igényes mozihoz. Tervezett hazai megjelenés: május

AZ ACÉLEMBER Clark Kent újra a filmvásznon. Már annyiszor leírták ezt a mondatot, hogy önkéntelenül is felmerül a kérdés: már megint miért? A mostani mozi vajon mitől lesz más, mint az eddigiek? Mitől lesz több? A válasz: Christpoher Nolan, akinek a legújabb Batman szériát köszönhetjük. Őt erősíti a rendező Zack Snyder (300, Watchmen), a női szívek megdobogtatásáért pedig Henry Cavill harisnyába bújtatott, szálkás izomzata lesz a felelős. Ha ezeket az elemeket összevegyítjük, akkor remélhetőleg egy érzelmileg aprólékosan kidolgozott, izgalmas, és látványilag lebilincselő mozit kapunk, piros és kék színekbe bújtatva. Tervezett hazai megjelenés: június 14.

UNDER THE SKIN A földönkívüliek jövőre sem hagynak nyugodni minket. Hogy nincs ebben semmi új? Az nem olyan biztos. Michael Faber azonos című könyvének filmadaptációjában, életszagú pillanatokat tölthetünk majd a másik oldalon. Szeretnéd tudni hogyan érez, mit gondol egy nem evilági, de felettébb csinos idegen (Scarlett Johannson), miközben magával ragad és leeszi csontjaidról a húst? Látványos sci-fi, vagy emberségünk mélységére hatoló, gondolkodásra késztető dráma? A rendező Jonathan Glazer (Szexi dög, Születés, The Best of Blur) munkásságát figyelembe inkább az utóbbi, de legkésőbb jövőre erről a rejtélyről is fellebben a fátyol. Tervezett hazai megjelenés: június

A MAGÁNYOS LOVAS Ha Gore Verbinski és Johnny Depp összeáll, akkor ott mindig valamilyen különleges dolog van készülőben. Elég csak a tavalyi év legjobb animációs filmjének megválasztott Rangora gondolni. A téma most is western, ám ezúttal élőszereplős formában és sokkal nagyobb hőfokon égve, a trailert elnézve ugyanis lélegzetelállító akciókra számíthatunk. Ami nem is lenne különösebb meglepetés, hiszen Jerry Bruckheimer neve is szerepel a stáblistán, ő pedig már letetett egy-két dolgot az asztalra ilyen tekintetben. A produkcióra egyébként a pletykák szerint irtózatos pénzmennyiséget költött a Disney, meglátjuk mi sül majd ki belőle. Tervezett hazai megjelenés: nyár

ANNA KARENINA Anna Kareninával sem most találkozunk először a vásznon, ám ezt a változatot tényleg megéri várni, ugyanis korunk egyik legtehetségesebb fiatal rendezője, Joe Wright rendezi. Ráadásul a színészfelhozatal sem semmi: Keira Knightley, Jude Law, Matthew MacFadyen és Kelly MacDonald - csak hogy a legismertebb neveket említsük. A korhangulat megteremtésével, az atmoszférával és a kosztümökkel nagy probléma nem lesz, a történetet pedig már mindenki ismeri, arra viszont kíváncsiak leszünk, hogy mitől válik egyedivé ez a sokadik feldolgozás. Nemsokára kiderül! Tervezett hazai megjelenés: január 24.

FilmMagazin / 11

HÁTTÉR

AZ ÉHEZŐK VIADALA 2: FUTÓTŰZ Suzanne Collins népszerű trilógiájának második része alig egy év múlva debütál a mozikban, relatíve hamar az első film sikere után. A Francis Lawrence (Legenda vagyok) által megrendezett óriásvolumenű, tömegeket megmozgató sci-fiben, Katniss és Peeta története tovább gördül a Kapitólium figyelő szemei alatt, és minden út újra az Arénába vezet. A tétek nőnek, a feszültséggel egyenes arányban, és az érzelmek is rendesen összekuszálódnak. Romantika, harc, és lehengerlő látványvilág, egy elnyomás ellen küzdő nemzet drámai háborújában, amit katonák helyett gyerekek vívnak. Ha ez nem győz meg valakit, akkor nem tudom mi… Tervezett hazai megjelenés: november

DJANGO ELSZABADUL Ha Tarantino filmet rendez, arra mindig érdemes odafigyelni. A történet két évvel az amerikai polgárháború kitörése előtt játszódik. Dr. King Schultz profi fejvadász, aki különös módszereinek köszönhetően nem kímél senkit és semmit. Hozzá csatlakozik egy Django (Jamie Foxx) nevezetű rabszolga, aki anynyira beválik, hogy Schultz felszabadítja őt. Django azonban nem nyugszik, amíg feleségét meg nem találja. Utoljára egy rabszolgapiacon látták és vélhetőleg annak a Calvin Candie tulajdonába került, aki a fekete bőrű rabszolgáit egymás elleni gladiátorküzdelemre képezi ki… Tervezett hazai megjelenés: január 17.

12 / FilmMagazin

LAST VEGAS Na vajon ebből mi fog kisülni? Négy barát (Robert De Niro, Michael Douglas, Morgan Freeman és Kevin Kline) fogja magát és Las Vegasba utazik, hogy a korukat meghazudtolva óriási bulit csapjanak. Reméljük itt véget is ér a Másnaposokkal tartó párhuzam, ez a négy zseni sokkal többet érdemel, mint egy egyszerű utánérzés. Jon Turteltaub (A varázslótanonc) rendezőnek tehát nincs könnyű dolga, még akkor sem, ha ezen színészek együttes komédiázását bármeddig el tudnánk nézni és ez leveszi a terhet a válláról. A forgatás teljesen autentikus helyszíneken (tehát főleg Nevadában) zajlott és ha már Vegas: bizton számíthatunk legalább egy kaszinós jelenetre is! Tervezett hazai megjelenés: december

THE COUNSELOR Ridley Scott következő projektje (a kétes visszhangú Prometheus második része előtt) igazán jó kis ajánlólevéllel indul, ugyanis a forgatókönyvet a hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Cormac McCarthy (Határvidék-trilógia, Nem vénnek való vidék, Az út) írta. Fordulatos kis (?) thrillerre lehet tehát számítani, melyben a főszereplő ügyvéd drogügyletekbe keveredik és legfőbb célja, hogy tisztára mossa a nevét. Ha más nem is, Javier Bardem, Michael Fassbender, Brad Pitt, na meg persze a rendező neve garancia lehet a sikerre. Tervezett hazai megjelenés: ősz

300: RISE OF AN EMPIRE A 2006-os mozi sikere után itt a folytatás. A főként Xerxes karaktere köré épülő film már nem Zack Snyder rendezői tehetségét fogja dicsérni, hanem Noam Murro (Smart People) munkásságát, és lemondhatunk Gerard Butler masszív izmainak látványáról is. Jó hír viszont hogy az isteni hadúr személyében nem lesz változás. Ahogy a 300ban, most is Rodrigo Santoro fogja alakítani. Reméljük az alkotóknak sikerül hűnek maradniuk, és jövő nyáron ugyanakkora sikert könyvelhetünk el, mint az első film esetében. Tervezett hazai megjelenés: nyár

THE TOMB Stallonénak és Schwarzeneggernek annyira bejött az a számtalan közös munka, hogy otthonhagyva a feláldozható játszópajtásokat most csak ketten fognak leszámolni a gonoszokkal. Az életben is nagy barátságban lévő színészpárosra nem kis feladat hárul, hiszen egy high tech börtönből kell megszökniük, amelynek a kiismerhetetlen biztonsági rendszerét ráadásul a Sly által alakított biztonsági szakértő tervezett. A legyőzhetetlen védelem és a megállíthatatlan támadósor tipikus esete, meglátjuk ki nyeri az összecsapást. Tervezett hazai megjelenés: tél

ZERO DARK THIRTY Az Oscar-díjas Katherine Bigelow legújabb, Osama Bin Laden felkutatásáról és likvidálásáról szóló filmjének még bizonytalan a magyarországi forgalmazása, de mivel az elkövetkező díjszezon egyik nagy favoritjával van dolgunk, meglepő lenne, ha elkerülné a hazai mozikat. A New York-i filmkritikusok elismerését már bezsebelte, hiszen megkapta a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó díjat is, úgyhogy bánnánk, ha nem láthatnánk itthon is. Az persze kérdés, hogy egy enynyire amerikai témát mi, európaiak mennyire tudunk majd élvezni. Tervezett hazai megjelenés: tavasz

HITCHCOCK A filmrendezés vitathatatlan zsenijének, és úttörőjének életrajzi ihletésű filmje lehet az esélyünk a megkomolyodásra a jövő évben debütáló filmek sokszínűségében. A Psycho (1960) megalkotásának titkairól hivatott a mozi fellebbenteni a fátylat, olyan színészek segítségével, mint Anthony Hopkins, Helen Mirren, Scarlett Johansson vagy Jessica Biel. Ki ne szeretne, ha csak egy pillanatra is, azonosulni a filmtörténelem egyik legmeghatározóbb alakjával? Tervezett hazai megjelenés: február 7.

MACHETE KILLS Robert Rodriguez elkészíti a mármár kultfilmi magasságokba emelkedő Machete folytatását. A recept ugyanaz lesz, mint az első rész esetében, vagyis rengeteg vér és hulla, dögös csajok, na meg persze az utánozhatatlan (?) Danny Trejo. Néhány visszatérő szereplőn kívül természetesen új figurák is fel fognak tűnni, méghozzá Charlie Sheen, Mel Gibson és Amber Heard megformálásában. Ha hozza az első rész „elborultságát”, mi már elégedettek leszünk! Tervezett hazai megjelenés: tavasz

THE MAN WITH IRON FISTS Az átlagember számára nagyon elborult ötlettel kell előrukkolni ahhoz, hogy abban Quentin Tarantino fantáziát lásson. RZA-nak sikerült a mutatvány, hiszen az Eli Roth-szal közösen írt The Man With Iron Fists forgatókönyve lenyűgözött mindenkit, aki csak olvasta. Így került a képbe Russel Crowe is, aki annak ellenére vállalta a szerepet, hogy az átlagos fizetésének a töredékét kapta csak meg. A történet egyébként klasszikus bosszúsztori, vélhetőleg Kill Bill-i minőséggel. Tervezett hazai megjelenés: tavasz

FilmMagazin / 13

HÁTTÉR

GENGSZTEROSZTAG Nagy feladat előtt áll Ruben Fleischer rendező, hiszen nagyon várjuk már, hogy a legújabb filmjét végre mi is láthassuk. A Zombieland anno sokkal több volt, mint egy egyszerű kellemes meglepetés, a Gengszterosztag pedig vélhetőleg még annál is jobb lesz. Sokan az új Keresztapát látják benne, reméljük nekik lesz igazuk! Tervezett hazai megjelenés: január 31.

THE WORLD’S END Ismét összeállt a nagy csapat: Nick Frost és Simon Pegg a Paul-os kitérő után ismét Edgar Wright kezei alatt dolgozik a rekeszizmaink megtornáztatása érdekében. Hozzájuk csapódik még Martin Freeman és Rosamund Pike is, hogy még színesebbé tegyék az amúgy sem gyenge felhozatalt. Nem hiába, hiszen az apokalipszissel kell megküzdeni. Tervezett hazai megjelenés: ősz

NAPOS OLDAL David O. Russel úgy tudott eredetit alkotni A harcossal, hogy azt gondoltuk a boxolós filmekről már minden bőrt lehúztak. Ezúttal Pat Solatano (Bradley Cooper) mindennapjait követhetjük nyomon, akinek az élete romokban hever. Mindenét elvesztette és 8 hónapnyi elmegyógyintézeti bentlakásra kárhoztatott. A „szabadulás” után elhatározza, ha mást nem is, a feleségét mindenképpen visszaszerzi. Ehhez próbál segítséget nyújtani a váratlanul felbukkan Tiffany (az alakítása kapcsán Oscar-díjat emlegetett Jennifer Lawrence), hősünk azonban valami mást is érez a lány iránt, nem csak barátságot… Tervezett hazai megjelenés: január 10.

NOW YOU SEE ME Az illuzionistás filmeket szeretjük, hiszen A mágus is, de legfőképp A tökéletes trükk hatalmas kedvencünk. Ha minden jól megy ehhez a listához jövőre hozzácsapódik a Now You See Me is. A történet

azokról a bűvészekről szól, akik egy las vegasi show keretein belül kirabolnak egy Párizsi bankot. A film rendezője a Szállító filmekkel elhíresült Louis Leterrier, a szereplőgárda pedig a Morgan Freeman, Isla Fisher, Mark Ruffalo, Woody Harrel-

son nevekből áll. Impozáns? Kétségkívül az. A már megjelent trailerben van valami megkapó, olyan hangulatot áraszt, amely minket egyértelműen magával ragadott és epekedve várjuk a bemutatót. Tervezett hazai megjelenés: nyár.

14 / FilmMagazin

LENYŰGÖZŐ TEREMTMÉNYEK Gatlin megyében járunk, ahova nemrég költözött Lena Duchannes és családja. A lány természetfeletti képességekkel van megáldva (?), amit igyekszik mindenki elől eltitkolni. Ethan Wate-t álmaiban egy lány kísérti, amikor pedig megismerkedik Lena-val, akkor megmagyarázhatatlan módon teljesen beleszerelmesedik. A háttérben viszont sötét erők munkálnak… Az Alkonyat filmek sikere után kellett egy másik könyv, amit feldolgozva ismét több száz milliós bevételeket lehet produkálni, de azért mi továbbra is reménykedünk egy minőségi tinifilmben. Tervezett hazai megjelenés: február

TWELVE YEARS A SLAVE Jövőre több nagy színész-rendező páros is összeáll, hogy megpróbáljon lenyűgözni minket, hozzájuk tartozik a Steve McQueen-Michael Fassbender duó is, akik legutóbb a Szégyentelen esetében bizonyítottak. Legújabb közös filmjükben az 1800-as évek közepére kalauzolnak el minket, ahol egy férfit elrabolnak és délre viszik rabszolgának. A főszerepeket Brad Pitt és a Sherlock című tv-sorozatból ismerős Benedict Cumberbatch kapták, úgyhogy garantáltan a 2013-as esztendő egyik legjobbnak ígérkező mozijával állunk szemben. Tervezett hazai megjelenés: ősz

EVIL DEAD Sam Raimi 1981-es horror klasszikusa sem menekülhetett a remake láz elől, úgyhogy jövőre láthatjuk a gonosz halott újragondolását. Ez főleg annak tudatában mókás, hogy már a második rész is egy remake volt, de ne akadjunk fenn ilyen csipcsup dolgokon. A lényeg, hogy az emberek, de főleg a végtagok megint hullani fognak, mint a legyek, a vérfürdő pedig egyenesen garantált. Csak nehogy meggyalázzanak megint valami szépet és jót, a remakekészítőkkel ugyanis ez nagyon gyakran elő szokott fordulni. A trailer mindenesetre bíztató. Tervezett hazai megjelenés: tavasz

R.I.P.D. A R.I.P.D. (Rest in Peace Department) egy Dark Horse képregény, melynek filmadaptációját az a Robert Schwentke készíti, aki a REDdel és Az időutazó feleségével vált ismertté. A történet egy halott rendőrökből álló szervezetről szól (vezetőjük Jeff Bridges), amely a nyugtalan lelkeket próbálja meg kordában tartani. Ám az egyik új tagot (Ryan Reynolds) nem ez a feladat érdekli, hanem azt próbálja kideríteni, hogy ki és milyen indokkal tette el láb alól. Tervezett hazai megjelenés: nyár

THE END OF THE WORLD Seth Rogen pár évvel ezelőtt készített egy rövidfilmet, amit továbbgondolva született meg a The End Of The World című projekt. A film eredetileg The Apocalypse címen futott, később kapta meg ezt a nevet. Seth Rogen ötletgazdaként szinte minden fontosabb pozíciót magára vállalt a projektben, de a rendezésbe azért Evan Goldberg is besegített. A szereplőgárdát pedig fel sem soroljuk, legyen elég annyi, hogy a buliban mindenki részt vesz, aki az amerikai vígjátékban számít valamit. Tervezett hazai megjelenés: nyár

STOKER A Dél-Koreából származó ChanWook Park Oldboy-jal aratott óriási sikere és az azt követő kritikai elismertség megtette hatását, hiszen Hollywoodban már készül a film amerikai változata, a rendező pedig angol nyelvterületen is leteheti a névjegyét. A Stoker egy India (Mia Wasikowska) nevű lányról szól, akinek életét fenekestül felforgatja a hozzá és a labilis anyjához (Nicole Kidman) költöző nagybácsi (Matthew Goode). A sztorit a Szökés sorozat Michael Scofieldje írta. Tervezett hazai megjelenés: tavasz

FilmMagazin / 15

HÁTTÉR

ELYSIUM Neil Blomkamp három évvel a District 9 nagy sikere után gondolta úgy, hogy itt az ideje ismét filmet rendezni. Az címadó Elysium nem más, mint egy űrben lebegő luxuskomplexum, ahol az emberiség elitje éli mindennapjait vigyázva arra, hogy a földön ragadtak még csak véletlenül se avászkodjanak be az ő kis birodalmukba. A Földön ugyanis korántsem ilyen rózsás a helyzet: a túlnépesedett emberiség nyomorba döntve és éhezésre kárhoztatva tengeti mindennapjait. Eme helyzet felszámolása érdekében próbál tenni valamit a Matt Damon által alakított Max, aki a körülmények áldozataként forradalmistává válik és rajta múlik a jobb jövő. Tervezett hazai megjelenés: tavasz

THE BUTLER Ha az inas szakma és a mozi kapcsolatáról van szó, akkor nyilvánvalóan a Micheal Caine által alakított Alfred ugrik be mindenkinek. Lee Daniels (az Oscar-jelölt Precious - A boldogság ára rendezője) és Forest Whitaker megpróbál tenni ez ellen. A történet egy olyan komornyikról szól, aki élete során 8 elnököt szolgált a Fehér házban. Dolgozott Dwight Eisenhower, Richard Nixon, Ronald Reagen és John F. Kennedy alatt is. Kíváncsiak vagyunk, hogy egy olyan lélekölő darab után, mint a Precious, mit hoz ki Daniels egy ilyen nyugisabb témából. A színészek között ott van Alan Rickman, Robin Williams és John Cusack is. Tervezett hazai megjelenés: valamikor 2013

KNIGHT OF CUPS Terrence Malik 32 éven keresztül 4 filmet hozott össze, most pedig 4 projektje is a készítési fázisban van. A Kngiht of Cups-ról egyelőre még nem sokat tudni, a csupán annyit, hogy Christian Bale, Natalie Portman és Cate Blanchett is szerepel benn. Meg hogy jó lesz. Nyílván. Tervezett hazai megjelenés: N/A

ÚTON Jack Kerouac azonos című könyvének filmadaptációja, Walter Salles (Dark Water) rendezésében, akit eme filmen végzett munkája miatt Arany Pálma díjra is jelöltek 2012ben. Igazi sztárparádé vár ránk, ebben a - jobb kifejezés híján - művészfilmben. Kristen Stewart, Amy Adams, Kirtsen Dunst, Viggo Mortensen, Steve Buscemi, Garrett Hedlund - és lehetne még sorolni mesteri játékával merülhetünk majd el a 40-es évek Amerikájában. Drog, pia, szex, és szabadságvágy. Végtelen utak, egy író, aki a saját útját keresi, és a hétköznapi korlátok tekintet nélküli feszegetése. Vérbeli merengenivaló, ha az embernek gondolkodni támadna kedve. Tervezett hazai megjelenés: február 14.

16 / FilmMagazin

NIGHTINGALE James Gray és Joaquin Phoenix legutóbbi együttműködése (A nyughatatlan) rendkívül gyümölcsöző volt, így nem csoda, hogy ismét keresték egymás társaságát. Legújabb filmjükben Jeremy Renner és Marion Cotillard társaságában bűvészkednek. Tervezett hazai megjelenés: valamikor 2013

A FÖLD UTÁN M. Night Shyamalan ezúttal rendezőként, a forgatókönyvírást másnak adva készíti filmjét a Sith fiúkkal (Will és Jaden), akik 1000 évvel a Földet sújtó súlyos kataklizma után landolnak szeretett bolygónkon. A cél nem lehet más, csak a túlélés. Tervezett hazai megjelenés: június 7.

THE THIRD PERSON Liam Neeson két Elrabolva rész, az Ismeretlen férfi és a Fehér pokol zúzása után romantikus vizekre evez. A partnerei mindebben Mila Kunis és Olivia Wide, a rendezőként pedig a kétes megítélésű, ám az Ütközések miatt Oscar-díjas Paul Haggis lesznek. Tervezett hazai megjelenés: N/A

LABOR DAY A Labor Day Amerikában szeptember első hétfőjére esik és a nálunk lévő munka ünnepéhez hasonló ünnepnap. A Jason Reitman (Juno, Egek ura) rendezte történetben ez a nap hosszú hétvégét eredményez, ami nem várt izgalmakat tartogat egy egyedülálló anya (Kate Winslet) és egy szökött fegyenc életében, akiknek a sorsa ekkor összefonódik. Jason Reitman filmjeit mostanában csak DVD-n láthattuk, reméljük a Labor Day a mozikat is megjárja. Tervezett hazai megjelenés: valamikor 2013

THE MASTER Joaquin Phoenix közel négy évvel ezelőtt (a Két szerető idején) jelentette be, hogy felhagy a színészkedéssel és inkább a zenei pályafutására koncentrál. Szerencsére úgy tűnik meggondolta magát, hiszen jövőre jó pár filmet várunk tőle. Ezek közül is messze kiemelkedik a The Master, amely a díjszezon egyik legfontosabb szereplője lehet. Nemhiába, a Scientológia (bár a filmben The Cause néven futó vallás) hátterére azért a legtöbben kíváncsiak vagyunk. Tervezett hazai megjelenés: valamikor 2013

MOVIE 43 Az utóbbi pár esztendőben az évi egy szkeccsfilm gyakorlatilag alapnak számít, így ha minden igaz, akkor 2013-ban is érkezik legalább egy. A Movie 43-nál azonban nem lehet tudni, hiszen nagyon sokáig jegelték, ráadásul úgy, hogy az egyes részeket neves rendezők készítették, a szereplők között pedig megtalálható Hollywood színe-java Tervezett hazai megjelenés: tavasz

FilmMagazin / 17

HÁTTÉR

ABOUT TIME Richard Curtis 2003-ban megcsinálta a romantikus filmek non plus ultráját (Igazából szerelem), majd pedig 2009-ben a Rockhajót, ami szintén jó kis mozi volt. Most ismét romkommal próbálkozik, ám ezúttal a megszokott receptet az időutazás bevezetésével akarja felfrissíteni. Főszerepben Rachel McAdams és Brendon Gleeson fia, Domhnall lesz látható Tervezett hazai megjelenés: tavasz

MÁSNAPOSOK 3 Ami biztos: most se esküvő, se legénybúcsú… De lehet keresztelő, születésnap, szilveszter, valamilyen évforduló, és az örök kedvenc az indokok közt: azért, mert csak. Hogy mi fogja újabb delíriumba taszítani a Farkasfalkát, az egyelőre kész rejtély, de ami biztos: a gárda a régi. Főszerepekben továbbra is Bradley Coopert, Ed Helmst, Zach Galifianakist és Justin Barthat láthatjuk, és a rendező továbbra is Todd Phillips. És bár a történetről nem sokat tudni, a helyszínekből már következtethetünk. Mert Vegas és Los Angeles még csak-csak, na de Tijuhana? Vajon kedvenceinknek sikerül maradandó agykárosodás nélkül megúszniuk legújabb kalandjukat? Jövőre kiderül. Tervezett hazai megjelenés: január 17.

18 / FilmMagazin

SIDE EFFECTS Az utóbbi időben Steven Sodebergh is rákapcsolt, már ami a filmkészítést illeti. Az utóbbi egy-két évben sorozatosan gyártotta a jó/kevésbé jó filmjeit (Az informátor, Fertőzés, A bűn hálójában, Magic Mike), most pedig Channing Tatum-mal, Rooney Mara-val és Jude Law-val felvértezve állt neki Scott Z Burns forgatókönyvének vászonra álmodásának. Tervezett hazai megjelenés: tavasz

A LEHETETLEN Az Ewan McGregor és Naomi Watts által alakított házaspár három gyermekükkel együtt Thaiföldre érkezik, hogy itt ünnepeljék meg a karácsonyt. A sziesztának azonban hamar vége szakad, köszönhetően az utóbbi idők egyik legpusztítóbb természeti katasztrófájának. A megtörtént események által ihletett film megható krónika a szeretetről és az összetartásról. Tervezett hazai megjelenés: január 3.

PAIN & GAIN Ha Michael Bay neve szóba kerül egy-egy produkció kapcsán, akkor a tömegek többnyire vagy óriásrobotokat, vagy jobb esetben több száz milliós látványvilágot vizionálnak. Most azonban szó sincs ilyesmiről rendezőnk ugyanis 25 millióból forgatott komédiát, melyben két testépítő egy emberrablási ügybe keveredik Tervezett hazai megjelenés: tavasz

2 GUNS A Steven Grant képregényéből készülő film két főszereplője igazi nagyágyú, hiszen Denzel Washington és Mark Wahlberg feszül egymásnak mindaddig, míg egy elbaltázott kábítószeres ügy miatt mindenki holtan akarja látni őket. Innentől kezdve pedig csak egymásban bízhatnak. A rendezést Baltasar Kormákurnak köszönhetjük. Tervezett hazai megjelenés: nyár

THE SECRET LIFE OF WALTER MITTY Ben Stiller rendezi Ben Stillert, ez az esetek többségében működni szokott. Jelen film Danny Kaye 1947-es alkotásának a remakeje, melyben a valóság keveredik az írói fantáziával: Walter Mitty (Ben Stiller) ugyanis egy ponyvaíró, akinek a képzeletében rendkívüli kalandok születnek. Tervezett hazai megjelenés: tavasz

CSONTVÁROS: A HALÁL EREKLYÉI Hódítanak a természetfelettit körültáncoló tinitörténetek filmadaptációi. Cassandra Clare nagysikerű trilógiájának filmvásznon történő visszaköszönésére már csak néhány hónapot kell várnunk. Hogy izgalmas lesz? Az biztos. Látványos? Minden kétséget kizáróan. Amit viszont ezen felül jó tudni: történetünk főhőse a 15 éves Clary Fray (Lily Collins), aki belekeveredik az Árnyvadászok démonok ellen vívott harcába, majd később szerves részévé is válik. Fiatalokról szóló történet, reméljük nem csak fiataloknak. Tervezett hazai megjelenés: augusztus

47 RONIN Keanu Reeves sem marad rest, jövőre szamuráj páncélba bújva veszi fel a harcot egy kegyetlen nagyúr ellen. Tamenaga Shunsui japán író klasszikusát nem először viszik filmvászonra, 1907-ben hazájában már debütált, és azóta is visszavisszaköszön, de ilyen volumenű feldolgozása még nem akadt. A részben Magyarországon forgatott, 3D-s fantasy/kalandfilm mindenben bővelkedik, amiben kell. Dráma, romantika, küldetéstudat, és harc az elvesztett becsület visszaszerzéséért, mindez egy egzotikumokban bővelkedő korban és világban. Igazi csemege a jövő évben várható nagyszámú sci-fik közt. Tervezett hazai megjelenés: december

HA/VER 2 Igen, még mindig a szuperhősök… Bár egy kicsit másképp. A 2010-es film sikere után - mert a változás gyönyörködtet - jövőre itt a második rész. Az igazságosztók száma bősz szaporulatot fog majd mutatni, ha egy kis szerencsénk van a viccek számával egyenes arányban. És bár az első résztől eltérően a mostanit nem Metthew Vaughn, hanem a kevésbé ismert Jeff Wadlow rendezi, nincs ok az aggodalomra, mivel új tagként a szereplőgárdában Jim Carrey debütál. Lendületes „egy kicsi ez, meg egy kicsi az” mozi, akcióval és humorral, ha már kezdenénk megcsömörleni a sok tökéletes látványtól, és komoly témától. Tervezett hazai megjelenés: július

FilmMagazin / 19

HÁTTÉR

THE FAST AND THE FURIOUS 6 Hangsebességgel száguldozó spéci autók, keménykötésű, izomtól duzzadó férfiak, és akció minden menynyiségben. Ki tudná ezt megunni? Vin Diesel és Paul Walker ütős kettőse jövőre újra tövig tapos a gázpedálba, a női szívek elrablásáért felelős hegyomlással Dwayne The Rock Johnsonnal együtt. Egy olyan sorozat, ami a megszokottal ellentétben ahelyett hogy hanyatlana, egyre népszerűbb. Reméljük, marad az emelkedő tendencia, és 2013-ban is igazán izgalmas percek várnak ránk. Tervezett hazai megjelenés: november

GRU 2 A Universal Pictures nem feledkezett meg a fiatalabb korosztályról sem. Az első film végén szülővé avanzsált, állandóan gonosz terveket szövögető Gru – figyelembe véve a 2010-es mozi sikerét – jövőre újra megkavarja alattunk az állóvizet, remélhetőleg vicces és egyedi formában. Ha minden igaz a minyonok gazdája, és lányai, 2013-ban a földönkívüliekkel kerülnek szorosabb kapcsolatba, és teszik mindezt 3D-ben, nemcsak a gyermekek örömére. Üde színfolt a jövőre debütáló filmek tengerében. Tervezett hazai megjelenés: december

A NAGY GATSBY Az F. Scott Fitzgerald nagysikerű regénye alapján készült mozi sem először pördül táncra a vásznon. 1974-ben már találkozhattunk vele, akkor Robert Redford, és Mia Farrow gondoskodtak a mesteri játékról, Francis Ford Coppola közreműködésével. Jelenünk adaptációjában Mr. Gatsby megformálásáért Leo Dicaprio volt a felelős, a rendezést pedig a tehetséges Buz Luhrmannak köszönhetjük . Az 1920 -as évek csillogó Amerikája fog megelevenedni majd szemeink előtt jövő tavasszal 3D-ben, kicsit másképp, és jóval intenzívebben az eddig megszokottól. Tervezett hazai megjelenés: ősz

A MESSZI DÉL VADJAI A nemrégiben 2012 egyik legfontosabb amerikai filmjének megválasztott drámát januárban végre mi is láthatjuk. A hatéves kislány könnyfakasztó megpróbáltatásokon megy keresztül, köszönhetően az alkoholista apjának, a rég elveszett anyjának és egy mindent elsöprő viharnak. A kritikák leginkább a főszereplőt alakító Quvenzhané Wallis játékát méltatják. Tervezett hazai megjelenés: január 10.

AZ ÓRIÁSÖLŐ Bryan Singer legújabb filmjében egy régi angol mitológiából merítő történetet álmod a vászonra. A film főhőse egy farmer (Nicholas Hoult), aki véletlenül megnyit egy átjárót az emberek és az óriások világa között, ezzel pedig újra kiéleződik a konfliktus, mely heves háborúzásba torkollik. A stábban ott van még Stanley Tucci, Ian McShane és Ewan McGregor is. Tervezett hazai megjelenés: nyár

GYILKOS JOE Ha Matthew McConaughey neve szóba kerül, akkor a legtöbbünknek azonnal a meztelen felsőteste jut eszünkbe, amit sajnos / szerencsére (a nem kívánt rész törlendő) majdnem minden filmjében megmutat nekünk. A Gyilkos Joe szerencsére nem a testi adottságaira, hanem a színészi képességeire alapoz (mert azok is vannak neki) és a vélemények szerint jó kis alakítást nyújt. Hazai megjelenés: tavasz

20 / FilmMagazin

HER Spike Jonze nevét még nem felejtettük, még akkor sem, ha az utóbbi időben csak rövidfilmeket készített, a moziban nem találkozhattunk vele. Most Joaquin Phoenix-szel, Olivia Wilde-al és Rooney Mara-val dolgozik együtt Tervezett hazai megjelenés: valamikor 2013

CAPTAIN PHILIPS Paul Greengrass 3 Matt Damon féle Bourne-menet és a Zöld zóna után ezúttal kihajózik, hogy bemutassa nekünk a Tom Hanks által játszott hajóskapitány és legénységének küzdelmét a megátalkodott kalózokkal. Tervezett hazai megjelenés: ősz

WHITE HOUSE DAWN Roland Emmerich sem dollár százmilliókból fog filmet forgatni jövőre (ahogy Michale Bay sem), hanem a Zódiákus írójának sztoriját dolgozza vászonra, melyben terroristák foglalják el a Fehér ház épületét és csak egy kommandós van talpon a vidéken. Hazai megjelenés: nyár

THOR 2 Lassan már nem azt kell számon tartanunk, hogy ki jelenik meg a szuperhősök közül a mozikban 2013ban, hanem azt hogy ki nem. A villámoknak parancsoló asgardi, Odin gyermeke, és az Ő nagyhatlamú pörölye, jövőre gyors egymásutánban már harmadik alkalommal fog minket a székhez szögezni. A főszereplő, Chris Hemsworth nevét most már az is meg fogja jegyezni, aki eddig nem akarta, viszont változás van rendezői berkekben: a mostani menetet nem Kenneth Branagh, hanem Alan Taylor rendezi, és ha minden igaz, központban a skandináv mitológia fog mozogni. Tervezett hazai megjelenés: augusztus

SZEMÉLYISÉGTOLVAJ Jason Bateman, Jon Favreau és a Koszorúslányokkal befutott Melissa McCarthy alkotja a főszereplő triót a Förtelmes főnökök rendezőjének (Seth Gordon) legújabb filmjében. Diana hatalmas pénzkerettel rendelkezik, melyet igyekszik is kihasználni, csakhogy a vásárláshoz használt kártya nem az övé: egy bizonyos Sandy Bigelow Patterson nevére lett kiállítva, aki az államok túlsó felén lakik. A szerencsétlenül járt férfinak egy hete van arra, hogy mentse a saját életét, mielőtt az teljesen öszszeomlik, köszönhetően egy nőnek, akinek szabad hozzáférése van mindenéhez. Tervezett hazai megjelenés: február 13.

RED 2 Egy újabb képregény adaptáció, és egy újabb folytatás. Természetesen a már megszokott sztárparádéval fűszerezve. A nyugdíjas ügynökök Bruce Willis, Anthony Hopkins, John Malkovich, Catherine Zeta-Jones, és Helen Mirren, ha igazak a hírek, jövőre tömegpusztító fegyverek felkutatásával fognak nekünk humoros, és egyben izgalmas perceket okozni. A koruk ellenére találékony, és fürge csapattagok a 2010-es évben már sikeresen bizonyítottak, és mivel a képregény adaptációkból, akcióból, és helyzetkomikumokból sosem elég, így ezt is izgatottan várjuk. Tervezett hazai megjelenés: augusztus

FilmMagazin / 21

HÁTTÉR

A RAJTAÜTÉS A tavalyi év legjobb akciófilmjeinek egyike - talán nem véletlenül. Jakarta nyomornegyedében található egy bevehetetlen ház, a legkeményebb bűnözők otthona. Ide próbál észrevétlenül bejutni egy kommandós osztag, hogy elfogja a rettegett vezérüket. Ám amikor fény derül arra, hogy ők is az épületben tartózkodnak, akkor a fények kihunynak, az épület kijáratai bezáródnak, a hajsza pedig elkezdődik. Tervezett hazai megjelenés: január 31.

SERENA Úgy tűnik Bradley Cooper és Jennifer Lawrence jól egymásra talált, hiszen a januári Napos oldal után ez már a második film, amiben közösen szerepelnek. A történet egy olyan dúsgazdag iparmágnásról szól (Cooper), akinek az élete beleroppan abba, hogy a felesége (Lawrence) nem tud teherbe esni. Mindez pedig az Oscar-díjas Egy jobb világ rendezőjétől, Susanne Bier-től Tervezett hazai megjelenés: ősz

A KEZELÉS Remélhetőleg sokan láttátok és emlékeztek még az Életrevalók című filmre. Nos, A kezelés alaptémája kísérteties hasonlóságot mutat vele. Adott ugyanis egy férfi, aki egy gyerekkori betegség során nyaktól lefelé lebénult, most viszont több mint harmincévesen elhatározza, hogy mindenképpen elveszti a szüzességét. Ebben segítségére lesz a gyóntatópapja és egy szextanár is. Tervezett hazai megjelenés: január 17.

DERÜLT ÉGBŐL FASÍRT 2 A Derült égből fasírt első része kellemes meglepetés volt a pár évvel ezelőtti debütálásakor, úgyhogy nagy reményeket fűzünk a második részhez is. A történet közvetlenül az előző kalandok után veszi fel a fonalat, a poénokról pedig a Förtelmes főnökök írói fognak gondoskodni. Tervezett hazai megjelenés: ősz

VÉGJÁTÉK Orson Scott Card neve azért garanciát szokott jelenteni a minőségi science-fiction történetekre, úgyhogy a végjáték is sok jóval kecsegtet. Egy titkos bázison olyan szupergyerekeket nevelnek, akiket majd az idegen civilizációk elleni harcokban kívánnak bevetni. Tervezett hazai megjelenés: valamikor 2013

THE BLING RING Sofia Coppola az Elveszett jelentés után a Somewhere-t tette le az asztalra, ami közel sem sikerült olyan jól, mint a debütáló filmje. Most olyan tinikkel próbálkozik, akik neves emberek otthonai után kutatnak az interneten, hogy aztán be is törtjenek azokba. Tervezett hazai megjelenés: valamikor 2013

22 / FilmMagazin

CALVARY A guardistát nagyon szerettük, a dumáit máig idézzük Brendan Gleeson pedig egyértelműen az élete alakítását nyújtotta. John Micheal McDonagh-nak is bejöhetett a dolog, hiszen megint Gleeson-re osztotta a főszerepet, aki ezúttal egy papot fog alakítani… és lesz nagy kálvária is. Tervezett hazai megjelenés: valamikor 2013

CROODÉK Chris Sanders neve jól hangzik az animációs filmek világában, hiszen ő rendezte az Így neveld a sárkányodat című opus-t is, ami az egyik (ha nem a) legjobb Dreamworks mese volt. A stúdió 20. egészestés animációja egyébként ősemberekről fog szólni, úgyhogy a mamutvadászat szinte garantált. Tervezett hazai megjelenés: március

JACK REACHER Nálunk talán nem nagyon ismert Lee Child író neve, de a briteknél elég szép kis sikereket aratott, főleg a Jack Reacher nevezetű karakterével. Hősünk különleges képességekkel rendelkezik és egy gyilkosság során felmerül a neve gyanúsítottként, amit nem hagyhat annyiban Tervezett hazai megjelenés: január 3.

BROKEN CITY New York polgármestere felkér egy magánnyomozót, hogy derítse ki, a felesége tényleg megcsalja őt. A gyanú beigazolódik, ám a szeretőt pár nappal később holtan találják. Idővel az is kiderül, hogy sokkal többről van szó, mint egy egyszerű gyilkosság… Tervezett hazai megjelenés: valamikor 2013

OLDBOY Az dél-koreai változatot nagyon szeretjük, így nagyon félünk attól, hogy az amerikaiak megint meggyaláznak valami szépet és jót. Mindenesetre Josh Brolin elég keménynek néz ki a képeken, a férfi szemek kielégítésére pedig Elizabeth Olsen sem tűnik rossz választásnak. Tervezett hazai megjelenés: ősz

42 A Pénzcsináló bebizonyította, hogy van potenciál a baseball-os filmekben, úgyhogy a 42 folytatja a sort: ezúttal az első színes bőrű profi baseballjátékos életében kapunk majd bepillantást. A rendezést a Lovagregénnyel elhíresült Brian Helgeland vállalta magára. Tervezett hazai megjelenés: tavasz

BULLET TO THE HEAD Schwarzenegger és Bruce Willis is megkapja az egyéni akcióját jövő év elején, úgyhogy Sylvester Stallone sem maradhat ki a szólóban nyomott buliból. Nagy történetre és hiteles karakterrajzra itt sem kell számítani, de a 66 éves Sly letett már anynyit az asztalra, hogy minden nevével fémjelzett akciófilmet epekedve várjunk! Tervezett hazai megjelenés: február

FilmMagazin / 23

HÁTTÉR

A NYOMORULTAK Jackman és Crowe együtt énekel? Nem köszi, nem vagyok lázas. Ez csak az egyik legújabb amerikai film fő attrakciója, hiszen a két világhírű sztár ezen új oldaláról mutatkozik be A nyomorultakban. Írta: Veszják

lain Boublil és Claude-Michel Schönberg színpadi musicalje alapján készült A nyomorultak, melyben káprázatos szereposztás kárpótol minket az utóbbi hetek selejtes filmjeiért. A színpadi produkciót már több mint 60 millióan látták 42 országban, 21 nyelven, és 28 éve folyamatosan kasszasiker.

24 / FilmMagazin

A XIX. századi Franciaországban játszódó történet az összetört álmokról, a viszonzatlan szerelemről, a szenvedélyről, az áldozatról és a megváltásról szól – az emberi lélek túlélésének időtlen testamentuma. Hugh Jackman alakítja Jean Valjeant, az egykori fegyencet, akit évtizedeken át üldöz a könyörtelen

Javert felügyelő (Russell Crowe), miután megszegte a próbaidőre bocsátás előírásait. Amikor Valjean vállalja, hogy gondoskodik Fantine, a tragikus sorsú prostituált leányáról, Cosette-ről (Amanda Seyfried), az életük örökre megváltozik. A cselekmény középpontjában Jean Valjean és Javert felügyelő konfliktusa

A nyomorultak készítői négy kategóriában reménykedhetnek a januári Golden Globe díjátadó gálán.

áll, ami sokkal összetettebb, mint a szokásos hős kontra főgonosz felállás. Valjean 19 évet töltött börtönben egy jelentéktelen bűncselekményért, aztán feltételesen szabadlábra helyezik. Az emberek bűnözőnek tekintik, mindenki menekül előle. A két évtizednyi kényszermunka megkeseredett emberré változtatta, gyűlöli a világot, de főleg önmagát. Ám találkozik egy püspökkel, akinek nemes gesztusa megrendíti, és ennek nyomán elkezd jó útra térni – csakhogy egy korábbi kisebb vétség miatt folyamatosan üldözi az elszánt és hajlíthatatlan Javert felügyelő. „A film készítőinek a szereplőválogatásnál három szempontot kellett figyelembe vennünk – nyilatkozta Tom Hooper rendező. – Az illető legyen sztár, legyen tehetséges szí-

nész és tudjon énekelni. Olyan nagy szerencsénk volt, hogy létezik manapság ilyen színészcsapat, így majdnem teljesen azok szerepelnek a filmben, akikre eredetileg is gondoltunk.” Hugh Jackmannel kilenc hónappal a forgatás kezdete előtt találkozott a rendező. „Ez volt életem legizgalmasabb meghallgatása – mondja Hooper. – Hugh énekelve is elképesztő színészi teljesítményt nyújt.” A Tony- és Emmy-díjas Jackman már régóta szeretett volna filmmusicalben játszani. Jackman már háromszor látta A nyomorultakat színpadon, sőt pályafutása elején énekelte is a Stars című dalt az egyik meghallgatáson. „Valjean minden idők egyik legnagyszerűbb irodalmi hőse – mondja az ausztrál színész.

– Húsz éven át kísérjük figyelemmel az életét, onnan, hogy kiengedik a börtönből, odáig, hogy polgármester lesz, aztán meg üldözött szökevény. Tanúi lehetünk élete felemelő és elkeserítő pillanatainak, mindannak a fájdalomnak és örömnek, ami egy embernek a sorstól megadatik. Valjean hihetetlenül emberi, irigylendően türelmes és erős, de ami a legfontosabb, teljességgel bámulatra méltó.” Jackman akciósztárként is ismert, aki komoly fizikai gyötrelmeket áll ki egy-egy szerep érdekében – Valjean megformálása sem jelentett számára kisebb kihívást. „Soha nem volt még olyan szerepem, ami ennyi fizikai és érzelmi erőfeszítést követelt volna – árulja el a színész. – Minden, amit pályafutásom során a színpadon és filmen csináltam,

FilmMagazin / 25

HÁTTÉR most összegződött.” Jackman komoly átalakuláson megy át a cselekmény során: fegyencből számkivetett lesz, majd polgármester. A film alkotói úgy döntöttek, a fegyences jeleneteket forgatják le először, így Jackmannek volt ideje jelentősen lefogyni és torzonborz szakállt növeszteni. „Fontos tudatni a nézőkkel, hogy Valjean 19 évig börtönben volt – magyarázza Jackman. – Alig kapott enni, Valjean ugyanakkor rendkívül erős, ezért napi három órát töltöttem a konditeremben. Kemény kezdés volt.” Jackman annyira átadta magát a szerepnek, hogy a nyitójelenet forgatása előtt 36 órával egy korty vizet sem ivott. Emiatt pont olyan meggyötört és elesett látványt nyújtott, amilyenek a fegyencek voltak abban a történelmi korszakban. Miután Valjean már megvolt, a film alkotói olyan karizmatikus színészt kerestek, aki méltó ellenfele lehet a hősnek. Az Oscar-díjas Russell Crowe jutott azonnal eszükbe. „Nem is tudtam, hogy Russell ilyen jól énekel – árulja el Hooper. – Aztán kiderült, hogy musicalszínházban kezdte pályafutását, és rajong ezért a műfajért.”

KARAOKÉVAL MELEGÍTETTEK A NYOMORULTAK SZTÁRJAI Amanda Seyfriednek és Russell Crowe-nak köszönhető, hogy gyorsan összecsiszolódott A nyomorultak szereplőgárdája. Crowe ugyanis közvetlenül a forgatás kezdete előtt karaoke-pénteket rendezett, ahol Amanda olyan show-t adott elő, hogy mindenki azonnal feloldódott. A Mamma Miával befutott énekesnő, aki most ünnepli 27. születésnapját, a Muppet Show Brekijének öltözve adta elő Eminem Lose Yourself című számát. "Mind egy kicsit idegesek voltunk, egyik lábunkról a másikra álltunk, de amikor Amanda elkezdett reppelni, megtört a jég - meséli Anne Hathaway, A nyomorultak női főszereplője. - Olyan bájos és vicces volt, és olyan csodálatos a hangja, hogy mind bekapcsolódtunk, és beindult a buli. Aztán amikor hétfőn elkezdtünk forgatni, mindenki teljesen laza volt. Nem kértünk folyton bocsánatot, ha valamit elrontottunk, mert éreztük, hogy egyazon társulathoz tartozunk, és nincs mit szégyellnünk egymás előtt." (UIP-Duna Film)

Anne Hathaway jóval azelőtt kapcsolatba került a projekttel, hogy a producerek meghallgatásra hívták volna Fantine szerepe ügyében. Amikor Hathaway hétéves volt, Mackintosh szerződtette édesanyját A nyomorultak amerikai turnéjára: először egy munkáslányt alakított, majd Fantine-t is többször játszotta, amíg a társulatnál volt. Nem túlzás azt mondani, hogy Hathaway ezen a musicalen nőtt fel. Amanda Seyfried pedig Cosetteet játssza, Fantine lányát, akit édesanyja kénytelen a gonosz Thenardier házaspár (Helena Bon-ham Carter és Sacha Baron Cohen) gondjaira bízni. „Nehéz volt megtalálni az én kis Cosette-emet” – árulja el Hooper. Seyfried bizonyult az ideális választásnak, miután az egész világot ámulatba ejtette Sophie szerepében a Mamma mia! című filmmusicalben. „Éneklésben és színészetben utolérhetetlen, miközben varázslatos jelenléte van a vásznon” – mondja Hooper. A musical története 1978-ban kezdődött, amikor két francia zeneszerző, Alain Boublil és Claude-Michel

26 / FilmMagazin

Fizikailag is megterhelő volt a forgatás, Amanda Seyfried például el is ájult a felvételek közben.

>> „SOHA

NEM VOLT MÉG OLYAN SZEREPEM, AMI ENNYI FIZIKAI ÉS ÉRZELMI ERŐFESZÍTÉST KÖVETELT VOLNA – ÁRULJA EL A SZÍNÉSZ. – MINDEN, AMIT PÁLYAFUTÁSOM SORÁN A SZÍNPADON ÉS FILMEN CSINÁLTAM, MOST ÖSSZEGZŐDÖTT.” <<

Schönberg nekilátott, hogy feldolgozza Victor Hugo klasszikus regényét. Az ötletet az adta, hogy Boublil megnézte Londonban az Oliver! című musicalt, amelyet Cameron Mackintosh producer állított ismét színpadra, és feltűnt neki, hogy a Dörzsölt nevű karakter mennyire hasonlít A nyomorultak Gavrocheára, a kis utcagyerekre, aki a forradalmi tömeg oldalára áll. A regény musicallé alakításának gondolata tehát megszületett, és Boublil és Schönberg koncepcióalbuma 1980ban megjelent. 260 ezer példányt adtak el belőle. Még annak az évnek a szeptemberében Robert Hossein francia rendező színpadra állította a művet, amit több mint félmillióan néztek meg a párizsi Palais de Sportsban. Két évvel később egy magyar rendező, Faragó Péter elvitte az albumot Mackintosh-nak, mert kíváncsi volt, volna-e kedve angol nyelvű változatban színpadra állítani. Bár Mackintosh nem tudott jól franciául, azonnal észrevette, hogy különleges alapanyaggal van dolga. „A zene fenomenálisan mesélte el a történetet – magyarázza a producer.

– Még csak négy számot hallgattam meg a lemezről, de már tudtam, hogy létre akarom hozni az előadást.” Mackintosh ragaszkodott ahhoz, hogy Boublil és Schönberg részt vegyenek a munkában, és briliáns csapatot gyűjtött köréjük: Trevor Nunn és John Caird rendezőt, valamint James Fenton szövegírót. Fenton helyét később Herbert Kretzmer vette át, a döntő kezdő lépéseket azonban ő tette meg az angol változat létrehozása során. A többi pedig már színháztörténelem: A nyomorultak jelenleg a világ egyik legnépszerűbb musicalje, amelyet újabb és újabb társulatok állítanak színpadra. „A nyomorultak az egyik legnagyszerűbb társadalmi regény – vélekedik Mackintosh a nagy népszerűség okáról. – Victor Hugo univerzális és időtlen karaktereket, illetve szituációkat írt le. Ha ehhez hozzáadjuk Schönberg zenéjét, Boublil szövegét, majd Kretzmer fantasztikus angol átköltését, a siker könynyen érthetővé válik.” Mackintosh-t számos rendező megkereste az évek során, hogy készítsenek filmet a musicalből. A jogokat ugyan 25

éve eladta, miután a produkció nagy siker lett a Broadway-n, de az opció idővel lejárt, és ismét Mackintosh lett a darab gazdája. A producer kivárt, és végül a Working Title Films-et választotta. „Ijesztő feladatnak tűnt, hogy a legnépszerűbb musicalből akarunk filmet csinálni – mondja Fellner. – Az viszont biztató volt, hogy kiváló alapanyagot örököltünk, és azokkal dolgozhatunk együtt, akik az eredeti darabot létrehozták.” A három producer ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy Boublil, Schönberg, Mackintosh és Kretzmer a kezdetektől részt vegyenek a film létrehozásában. Reméljük, hogy a szereplők tényleg nem csak tátikáznak és nem vész el a film és a musical varázsa.

Stáblista Rendező: Michael J. Bassett Főszereplők: Adelaide Clemens, Sean Bean, Carrie - Annie Moss Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2012. november 1.

FilmMagazin / 27

HÁTTÉR

PI ÉLETE Ang Lee-t a megrögzött mozirajongók körén kívül sem sokaknak kell bemutatni, hiszen a tabudöntögető Túl a barátságon rendezője hatalmas vízhangot vert meleg disznópásztoraival. Új filmjével ő is beáll a sorokba melyek felett a 3D és megfilmesíthetetlen regény táblák lógnak. Írta: Paulkemp

Pi élete egy három kontinensen, két óceánon és képzelet végtelen világegyetemében játszódó bestseller Yann Martell tollából, melyről egy bő évtizeden keresztül mondták, hogy nincs az a technika, ami celluloidra segítené ezt a monumentális utazást. A filmipar viszont hihetetlen tempóban fejlődött, s egy új dimenziót is magába szippantott (most már 3. alkalom-

28 / FilmMagazin

mal), melyek együttesen lehetővé tették ilyen rövid idő alatt, hogy a kétségek eloszoljanak. Lee ígérete szerint nem egy újabb csupán látványorgiaként elintézhető alkotás kerül hamarosan a magyar mozikba. „Azt akartam, hogy a film ugyanolyan különleges élmény legyen, mint Yann Martel világa – mondja Lee. – Ez pedig azt jelentette, hogy még egy dimenziót be kel-

lett vonnom a filmbe. A 3D egy új mozgóképes nyelv, amely a Pi életében egyszerre segít a nézőknek átérezni a szereplők érzelmeit és átélni a kalandokat.” A Pi élete Montrealban kezdődik és végződik: egy ihletet kereső író véletlenül belebotlik Piscine Militor Patel elképesztő történetébe (a 17 éves Pit Suraj Sharma alakítja, a felnőttet Irrfan Khan, a gyereket pe-

dig Ayush Tandon). Piscine, akit mindenki csak Pi néven ismer, a 70es években, az indiai Pondicherryben nő fel. Gazdag családba születik, édesapjának állatkertje van, ezért Pi tigrisek, zebrák, vízilovak és más egzotikus lények között tölti a mindennapjait. Saját elméleteket dolgoz ki a hitről, az emberi és az állati természetről – aztán amikor Pi megpróbál összebarátkozni a

Richard Parker névre hallgató bengáli tigrissel, kemény leckét kap apjától. „A tigris nem a barátod – dörren rá a fiára Patel úr. – Az állatok nem úgy gondolkoznak, mint mi. Azok az emberek, akik ezt elfelejtik, belehalnak!” És Pi komolyan is veszi apja tanítását. Amikor hazájukban változások történnek, a 17 éves Pi szülei elhatározzák, hogy egy jobb élet reményében emigrálnak. Ez a

döntés új kalandokat ígér egy új világban, de azt is jelenti, hogy Pi kénytelen elhagyni első szerelmét. Kanadát választják a letelepedéshez, bezárják az állatkertjüket, felpakolják minden vagyonukat (beleértve az állatkert néhány lakóját is), és egy japán teherhajóval nekivágnak az útnak, ahol többek között egy szadista francia séffel találkoznak, akit Gérard Depardieu alakít. Késő

FilmMagazin / 29

HÁTTÉR éjszaka, a nyílt tengeren katasztrófa történik: a hajó elsüllyed, de Pi csodával határos módon életben marad: A Csendes-óceán közepén hánykolódik egy csónakban, ahol egyetlen utastársa van – Richard Parker. Pi még jól emlékszik arra, milyen volt, amikor a vérengző tigris megmutatta igazi természetét a családi állatkertben, ezért az út kezdetén halálos ellenségének tartja az állatot. De furcsa módon megtanulnak együtt küzdeni a hazajutásért. Pi és Richard Parker eddigi életük során keveset tudtak a valódi világról, ráadásul ugyanaz az ember nevelte őket: Pi apja. Most pedig csak egymásra számíthatnak. A két hajótörött elképzelhetetlen kalandokba keveredik, megismerhetik a természet legdühösebb arcát, ugyanakkor láthatják a Csendes-óceán semmi máshoz nem hasonlítható szépségét is.

És a 3D-s technikának köszönhetően mi is úgy érezhetjük, hogy ott vagyunk Pivel és Richard Parkerrel a kis lélekvesztőn, átéljük velük a félelmetes és a megindító pillanatokat egyaránt. A történet jogait, melyben minden megtalálható, amire egy jó moziban szükség van, még 2002-ben vásárolták meg. Gil Netter és Elitabeth Gabler éveken keresztül fejlesztették a filmtervet Martel regényéből, mely elnyerte a rangos Man Bookerdíjat illetve egy éven keresztül vezette a New York times bestseller listáját. Közben pedig várták a filmrendezőt aki, szintén ugyan olyan lelkesedéssel vágna bele a produkcióba mint ők. S ahogy szavaikból kitűnik meg is találták: „Ang Lee olyan művész, akivel már régóta szerettem volna dolgozni – mondja Netter. – Varázslatos tehetség, aki mesterien tudja megvalósítani az

elképzeléseit.” „Ez egy gigantikus vállalkozás – teszi hozzá Elizabeth Gabler. – Ang pedig olyan alkotó, aki nem is kezd bele olyan projektbe, ami először nem ijeszti meg, és nem arra sarkalja, hogy lehetetlennek tűnő feladatokat oldjon meg. Pihez és Richard Parkerhez hasonlóan Ang is győzedelmeskedni tud a megoldhatatlannak látszó helyzetekben.” David Magee kapta a feladatot, hogy filmre adaptálja Martel művét. A forgatókönyvíró először csak a saját örömére olvasta el a könyvet, még jóval a megbízás előtt. Aztán saját bevallása szerint alapos fejtörést okozott neki, hogyan írja filmre a sztorit, de megtalálta hozzá a kulcsot: egyszerűen elmondott egy történetet egy történetről. „A könyvben Pi elmeséli a történetét az Író karakterének – mondja Magee –, ugyanúgy, ahogy Ang is elmesél egy történetet a filmjével.” A forgatókönyv és a rendező után már csak a szereplők voltak terítéken. Mivel a történetben kivételes alakításokra van szükség több, mint 3000 fiatalember közül választották ki a 17 éves Suraj Sharmát. A meghallgatások utolsó fordulójában Suraj egy érzelmes monológot olvasott fel a forgatókönyvből, és vele született tehetsége meggyőzte Lee-t és az egész stábot. „Olyan fiatalembert kerestünk, akinek az ártatlansága felkelti a figyelmünket, a személyisége megbabonáz, és olyan testi adottságai vannak, hogy végig tudja

PI 3D A Pi élete (12) egy különleges kaland története: egy hajótörött kamaszfiúé, aki magára marad a Csendes-óceánon egy mentőcsónakban – összezárva egy bengáli tigrissel. De maga a filmezés is nagy kaland volt. Az Oscar-díjas Ang Lee rendező jó pár olyan dolgot volt kénytelen kipróbálni a különleges történet leforgatásához, amit eddig csak hírből ismert. Legfontosabb ezek közül: a film 3D-technikával készült. – Természetesen féltem az új technikától, de a Pi élete nem készülhetett el másképpen – nyilatkozta a tajvani rendező. – Ha néhány évvel korábban akarják leforgatni, vagyis hagyományos filmet használnak, az a biztos kudarc lett volna. Ez a film többek között a képzeletről szól, és ahhoz elképzelhetetlen látványra van szükség. A gyanakvó újságírói kérdésekre felelve a rendező azt is elárulta, hogy e film esetében megfordult a szokásos sorrend. Általában a producerek győzködik a rendezőt, hogy használja az új technikát, mert nagyobb bevételre számítanak. Ám ezúttal ő próbálta rábeszélni a producert, hogy engedje használni a 3D-t. A vizualitás a film kulcsa. Ahogy Lee mondta: – Nem vesz el belőle semmit, de rengeteget hozzáad. Remélem, a nézők is egyet fognak velem érteni… (InterCom)

30 / FilmMagazin

A Pi életében 40000 repülő hal meg egy úszó szigetet megtöltő 60 000 manguszta is szerepel - igaz mindegyik digitális.

>> TÖBB,

MINT 3000 FIATALEMBER KÖZÜL VÁLASZTOTTÁK KI A 17 ÉVES SURAJ SHARMÁT. A MEGHALLGATÁSOK UTOLSÓ FORDULÓJÁBAN SURAJ EGY ÉRZELMES MONOLÓGOT OLVASOTT FEL A FORGATÓKÖNYVBŐL, ÉS VELE SZÜLETETT TEHETSÉGE MEGGYŐZTE LEE-T ÉS AZ EGÉSZ STÁBOT. << csinálni Pi kalandos utazását – meséli Lee. – A meghallgatása alatt Suraj betöltötte a szobát az érzelmeivel, amelyeket az átható tekintetével közvetített. Igazi kincs az a képessége, ahogy belesimult a történetbe.” „Amikor rátaláltunk Surajra, igazából akkor kezdtünk hinni benne, hogy bármilyen kihívással is szembesülünk, meg fogjuk tudni csinálni ezt a filmet – teszi hozzá a rendező. – Amikor megláttuk Surajt, megláttuk magunk előtt a filmet is.” A fiatal színésznek viszont nem csupán színészi kvalitásait kellett csillogtatnia, hiszen a szerep ettől sokkal embert próbálóbb feladat elé állította, A hitelesség kedvéért olyan testi változásokon kellett végig mennie, melyekre nem sokan lettek volna képesek. Előbb több kilónyi izmot kellett felszednie, majd nagyon gyorsan az eredeti súlyánál is jobban le kellett soványodnia, miközben a forgatás egy pillanatra sem állhatott meg.

A film másik „főszereplője”, Richard Parker, a bengáli tigris nagyrészt a kifinomult számítógépes grafika teremtménye. Létrehozását a vizuális effektekért felelős Bill Westenhofer felügyelte (Narnia Krónikái - Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény). A digitális varázslat azon a forradalmi karaktermozgatás-grafikán alapul, amelyet A majmok bolygója: Lázadáshoz fejlesztettek ki. Ezt gondolták tovább és hozták létre vele azt a karaktert, amely minden rezdülésében ugyanolyan valódinak tűnik, mint az a négy bengáli tigris, amelyek mintául szolgáltak. A vizuális effektekért felelős csapat végig odafigyelt arra, hogy megőrizzék az állati mozdulatokat, és semmiképp se antropomorfizálják a teremtményüket. A filmkészítők több száz órányi felvételt készítettek a tigrisekről, majd ezek alapján tanulmányozták a viselkedésüket. Thierry Le Portier idomár (Gladiátor) a négy tigris kö-

zül hármat Franciaországban, egyet pedig Kanadában talált meg, az állatok nevei: King, Min, Themus és Jonas. King pontosan olyan volt, ahogy Ang elképzelte Richard Parkert, ezért elsősorban őt használták modellnek a CGI grafikához. Amikor elkészültek a nagy részt eredeti helyszíneken készített felvételek, Lee belekezdett a hosszadalmas utómunka-folyamatba Tim Squyres, A.C.E. vágóval és Mychael Danna zeneszerzővel. Eközben a film ifjú sztárja is új fejezetet kezdett az életében: filmszakos hallgató lett a Delhi Egyetem St. Stephen’s College-ében. Ezért is biztosak lehetünk benne, hogy izgalmas kalandok várnak még Suraj Sharmára, de szerinte a Pi életének forgatása lesz élete legfelejthetetlenebb élménye: „A forgatás képessé tett arra, hogy a dolgokat más szemszögből nézzem. Sokkal erősebb lettem, és tudom, hogy már sokkal többre vagyok képes, mint azt valaha is gondoltam volna.”

Stáblista Rendező: Peter Ramsey Eredeti hangok: Chris Pine, Alec Baldwin, Hugh Jackman Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2012. november 29.

FilmMagazin / 31

EHAVI PREMIEREK

DECEMBER 6.

A hét oszichopata és a si-cu

Kispályás szerelem

Sinister

A végzet napja

A tündér

A keresztelő

Fehér éjszaka

Égbőlpottyant Mikulás

DECEMBER 13.

A Hobbit - Váratlan utazás

Börni, az eszelős temetős

32 / FilmMagazin

Életem szerelme

Alpok

DECEMBER 20.

Pi élete

Nejem, nőm, csajom

Samsara Fluor film”

Sushiálmok

Szia! :) Hogy vagy?

DECEMBER 27. Végzetes hazugságok

Lánybúcsú

A nyomorultak

Rúzs, reptér, satöbbi

Volt egy tánc

FilmMagazin / 33

KRITIKA

A HOBBIT

VÁRATLAN UTAZÁS Az ember nem írhatja be magát a filmtörténelembe kétszer, Peter Jackson pedig már megtette tíz évvel ezelőtt A Gyűrűk urával. Írta: Vampka

34 / FilmMagazin

>> AKI

MEGNÉZI A FILMET, MAJD ELOLVASSA A KÖNYV ELSŐ TÍZ OLDALÁT, MEGLEPETTEN FOGJA TAPASZTALNI, HOGY VALÓBAN, NINCS IS OLYAN MONDAT SZINTE, AMIVEL NE TALÁLKOZOTT VOLNA A MOZIBAN, MOZGÓKÉP FORMÁJÁBAN. <<

zzel csak azt akarom mondani, hogy aki A Gyűrűk ura következő – vagy inkább előző – részét várja, az szerintem csalódni fog. Én személy szerint nagy Tolkien-rajongó vagyok, ha nem is fanatikus (bár ezt van, aki megcáfolná, lévén bármikor képes vagyok idézni A Gyűrűk ura bármelyik könyvéből vagy filmjéből), és tudtam, hogy a Hobbit nem olyan típusú történet, mint a fent említett trilógia. Még azt is ki merem jelenteni, kis túlzással, hogy ha A Gyűrűk ura tündérmese, akkor a Hobbit az ovisoknak szóló esti mese kategóriába sorolható, ami nem csoda, Tolkien ugyanis majd’ egy évszázada a sa-

ját gyerekeinek írta ezt a történetet, A Gyűrűk ura csak később fogalmazódott meg benne a maga részletgazdag és precíz valójában. Éppen ezért a filmet sem lehetett történetileg olyan szintre emelni, mint az epikus, egész Középföldéről és még azon is túl elterülő világ sorsáról döntő háború históriáját. Itt „csak” egy hobbit és egy rakás, az otthonát elvesztett és most visszaszerezni vágyó törpe kalandjaival ismerkedhetünk meg, ami éppen annyira komoly, mint amilyennek hangzik. Tehát nem nagyon. A bevezetés után gondolom azt az érzést keltettem, hogy a film nem elég jó, de aki ezt szűrte le, attól

elnézést kérek, mert ez nem egészen így van. A Hobbit nagyon is jó, sőt, a maga módján még jobb, mint a másik Tolkien-feldolgozás, ahol háromszor-négyszer ennyi írott anyagot vittek át három filmre, ez esetben viszont szinte szóról szóra adaptált forgatókönyvvel dolgoztak az alkotók. Pontosabb. Aki megnézi a filmet, majd elolvassa a könyv első tíz oldalát, meglepetten fogja tapasztalni, hogy valóban, nincs is olyan mondat szinte, amivel ne találkozott volna a moziban, mozgókép formájában. Persze tény, hogy A Gyűrűk urából sem hiányzott szerintem az égvilágon semmi, rátapintottak, mik a lényeges momentumok,

FilmMagazin / 35

KRITIKA de sok kritikus szerint éppen ezért a Hobbit a nyomába sem ér minőségileg, mert unalmas, lassan indul, tele van felesleges jelenetekkel és párbeszédekkel. Ezekre a véleményekre csak legyinteni tudok. Tolkien műveinek légkörét ugyanis képtelenség eléggé kiélvezni, nincs az az idő, ami elég lenne bebarangolni Hobbitfalvát, Völgyzugolyt, vagy csak a síkságokat, amiken a kalandoraink keresztülmasíroznak. Peter Jackson ezt a filmet is Új-Zélandon forgatta, ugyanazokon a varázslatos, már-már hihetetlen helyeken, ahol még a színészek is azt mondták, képtelenség, hogy ilyen helyek tényleg léteznek ezen a bolygón, és ez nem díszlet. Eszményi környezet, fantasztikus tájak jellemzik ezt a filmet is, bennem erősen nosztalgikus érzéseket keltve, amivel biztosan nem voltam egyedül a moziban. Na de vegyük sorra, miért is érdemes megnézni ezt a filmet.

Első és számomra legfőbb érv azért természetesen A Gyűrűk ura, egész pontosan maga az atmoszféra volt. Mint prequel (azaz előzmény), annak is kötelező darab, aki nem olvasta, csak látta a trilógiát. Ha nem is fogja lerágni az ujjait az izgalomtól, mindenképpen sajog majd a szíve, mikor viszontlátja pár perc erejéig Frodót, Bilbó születésnapi felhívásával kapcsolatos instrukcióit a kapun, és más egyéb, apró részleteket, amikkel már találkozott, és amiket nem felejtett el. A film első fél óráját bárgyú vigyorgással töltöttem, ahogy csomó más ember is. Megvolt hozzá minden jogom, oké? Második: a látvány. A Gyűrűk ura tíz éve készült, amiről én el is feledkeztem, valószínűleg azért, mert minden évben legalább egyszer megnézem, és a könyvet is gyakran fellapozom. Ennek ellenére alig változott valamit a technika, pontosab-

A HOBBIT ÉS A GYŰRŰK URA, VALAMINT KÖNYV ÉS FILM KÖZTI KÜLÖNBSÉGEKET TALÁN NEM IS JELLEMEZHETNÉ JOBBAN MÁS, MINT AZ, AHOGY A SZEREPLŐKKEL BÁNTAK. Míg a Gyűrűháború szereplői közül inkább többet kiírtak vagy már megismert karakterekkel helyettesítettek, addig a Hobbitban inkább hozzáadtak fiktív, vagy épp más Tolkien-történetben felbukkanó személyeket az eredeti sztorihoz. Ha őszinték akarunk lenni, akkor kimondhatjuk, hogy erre szükség is volt. Nem akarták, hogy a Hobbitot ne csak könyvben, de filmben is "csupán" mesének titulálják. A jellemrajzokon is élesítettek egy kicsit, karakteresebb személyiségeket, határozottabb egyéniségeket látunk viszont a mozivásznon, mint amikkel a könyv lapjain találkozunk. Erre a legszemléletesebb példa Thorin, aki leírva inkább Hófehérke ok nélkül büszke és morcos Morgójára emlékeztet, míg a filmben már komoly motivációkkal és kemény tapasztalatokkal rendelkező személy, akivel nem jutna eszébe az embernek kötözködni, és nem azért, mert a komor pillantásától fél, hanem inkább a valóban uralkodói kisugárzása miatt. A részletgazdag személyiségek nélkül a Hobbit cselekménye elveszne a vásznon a festői helyek és gyönyörű zene mellett, így azonban, hogy plusz dolgokkal megtoldották nem csak szereplőket, hanem a sztorit is, már érdeklődik és figyel a néző. Ilyen hozzáadott anyag például Thorinék otthonának elpusztulása, valamint több visszaemlékezés is, amiből kiderül, hogy a törpe vezető milyen is valójában, és arra is fény derül, miért olyan ellenséges a viszony tündék és törpök közt. Bepillantást nyerünk a törpék kultúrájába is, ami a Gyűrűk Ura filmekből röviden szólva kimaradt, de a második Hobbit film még többet mutat majd meg ebből, valamint a tündékből is. Ennek a sorozatnak alapvető tulajdonsága még, hogy mellőzi az egyszerű halandókat és a politika sem olyan hangsúlyos, hiszen itt nem háborúról, inkább amolyan bosszúhadjáratról vagy visszahódításról van szó. Kevésbé komoly téma, de egy kis változtatással Peter Jacksonnak sikerült elérnie, hogy az egyszerű galibákból figyelemreméltó kalandok szülessenek, a szimpla karakterek pedig múlttal és jövővel felszerelkezve meneteljenek a későbbiekben egy sokkal veszélyesebb küldetésre, aminek a tétje a világ sorsa, vagy ha nem is ők, de a leszármazottjaik, akikben ők élnek majd tovább. A rendező és a forgatókönyv írói tehát megvalósították a céljukat: a változtatásokkal elérték, hogy a mesefigurák kalandorokká és igazi hősökké váljanak.

36 / FilmMagazin

Eredetileg Guillermo del Toro rendezte volna ám más munkái miatt nem tehette meg, hogy 6 évet szánjon erre a projektre.

ban a végeredmény, mert werkfilmekből kiderül, hogy egy évtized a mai világban mégiscsak egy évtized, és ezernyi új kütyü és program segítette gyorsabban megvalósítani, és ha lehet, még tökéletesebbé varázsolni Középföldét és az ott élőket. A legeslegpozitívabb fejlődés szerintem az állatok és nem emberszabású lények részletességében lelhető fel. A trollok, az orkok, a koboldok részletgazdagabbak. A farkaslovasok hátasai, amik tíz éve még elkorcsosult hiénákra emlékeztettek, itt már ijesztően élethű, karcsú, villogó szemű szörnyetegek voltak, a 3Dnek köszönhetően még realisztikusabb volt, mikor a szél belekapott a bundájukba, vagy benyomultak az arcodba, és láttad a nyálcseppet kicsurranni a borotvaéles fogak közül. A maszkok és ruhák mondhatni hozták a már elvárt szintet, minimum két órás procedúrák után minden törp, hobbit, tünde és mágus szakáll- vagy hajparádéban pompázott, a fegyverek ezúttal is kifogástalanok, egyediek és gyönyörűek voltak. Ráadásul az ember megtudhatja, hogy került Bilbóhoz és Gandalfhoz a két ominózus kard, amit már jól ismerünk, tehát semmi sem volt felesleges. Valójában a film egyetlen mozzanata sem unalmas, ha az ember tudja, mi lesz a következménye egy későbbi történetben. Viszont a 3D-t véleményem szerint el lehetett volna hagyni. Nem azt mondom, hogy teljesen értelmetlen, mert némely jelenetnél különleges pluszt jelentett, de alapvetően tökéletesen élvezhető lett volna a film anélkül is, hogy összerezzenj egy faág feléd csapása vagy arcod mellett elsuhanó nyílvessző miatt. A harmadik dolog, amiért érdemes beülni, két név: Martin Freeman és Richard Armitage. Két színész, akiket csak bizonyos sorozatrajongók ismernek igazán. Pontosabban ismertek eddig. A sok smink, maszk és frizuraváltozás miatt kétlem, hogy bárki is gondolná, hogy néz ki ez a két ember huszonegyedik századi színészként, de mind Bilbó, mind a törpe király, Thorin megformálója magával ragadó színészi játékkal örvendeztette meg a nézőket. Beleolvadtak Tolkien világába, és ahogy Aragorn most már mindörökké Viggo Mortensen marad, vagy a szőke tündeherceg Orlando Bloom

FilmMagazin / 37

KRITIKA

lesz számunka, úgy ez a két férfi is bevette magát a Tolkien-rajongók szívébe, és legyen hobbit vagy törpe, lényegtelen: elbűvölő, de erős megformálással vitték vászonra a két karaktert, akik mintha csak a könyvből léptek volna ki, és senkit sem akadályozott meg a fajtájuk abban, hogy beleszeressen. Ha a saját élményemet veszem alapul, Thorinért legalább annyian fognak rajongani, mint bármelyik másik uralkodó karakteréért. A többi törpének is megvolt a maga kedves lénye, mind a tizenhárom útitárs rendelkezett kiforrott személyiséggel, amit azért nem lehetett könnyű megvalósítani. Mindemellett azonban tényleg ők ketten azok, akik még Ian McKellen jól ismert és szeretett Gandalfját, Cate Blanchett és Hugo Weaving végletekig elegáns és elér-

38 / FilmMagazin

hetetlen tünde alakját, valamint Andy Serkis zseniálisan megformált Gollamját is lejátszották a vászonról, minden megerőltetés nélkül. Az meg szintén nem kis teljesítmény. Pláne, hogy nem embert, hanem két „idegen” fajt játszottak, mégis az ember azonnal megszerette őket, amint feltűntek, ez pedig csakis a tökéletes castingnak köszönhető, ami hála az égnek, megint nem agyonsztárolt emberek közül válogatott. A második részben majd érdemes lesz Lee Pace játékát is megfigyelni, aki Legolas apját, a hűvös és nem túl kedves Thranduilt alakítja. Már most, az első részben előadott, legfeljebb egy percnyi megjelenésével felcsigázott (mert személyes kedvenceim közé tartozik, de nem véletlenül, majd mindenki meglátja, aki még nem ismeri).

A negyedik érvem kissé elvont, és nehéz is szavakba önteni, mert ez talán maga az élmény, amit egy másik világ nyújthat. Szerintem nagyon kevesen vannak, akik teljesen elfelejtették a hangulatot, amit ezek a filmek jelentenek, ehhez pedig nem csak a látvány járult hozzá, hanem a hangok is. Ebbe beletartoznak a szövegek, átírások, párbeszédek, még a szinkron megfelelő kiválasztása is. Emlékezzünk csak A Gyűrű Szövetsége elején elhangzó monológra Galadriel szájából, vagy a csatába hívó szónoklatokra; mesteri történetvezetésre, a forgatókönyv és az eredeti könyv közti különbségekre nem lehet panaszkodni, nem rontották el a könyvek struktúráját és hangulatát. Mi több, sokkal érthetőbbé tették az egész helyzetet ezek a visszaemlékezések, apró kiugrások

A trilógia második része The Desolation of Smaug címmel jövőre érkezik majd a mozikba.

vagy hozzátoldások. A Hobbit esetében erre nem lenne szükség, amúgy is könnyen nyomon követhető a cselekmény, mégis frissítő élmény, mikor pár perc erejéig bepillantást nyerünk a törpék birodalmának egykori ragyogásába, vagy épp az összeomlásába. Aki pedig mindehhez asszisztál, az ezúttal is Howard Shore zeneszerző. A törpéknek például van egy daluk az otthonukról, amiből a capella előadásban hallhatunk részletet a filmben. Kedvenc szinkronszínészem, Széles Tamás baritonján előadva, a meghitt hobbitlak, a pattogó tűz és pipafüst mellett garantált a libabőr, és ugyan eredetileg a dalnak nem egy Enya vagy Annie Lenox az előadója, hanem Neil Finn, egy új-zélandi előadó, azért a végén érdemes végigülni a pár percet, hogy teljes hosszában meghallgathassuk angolul is. Az utolsó pont pedig, ami egyben elrettentő ok is lehetne, de én mégis inkább pozitívumnak fognám fel, a történet egyszerűsége. Mint mondtam, ez nem A Gyűrűk ura. Itt nincsenek több ezer főt felsorakoztató csatajelenetek, habár most sem maradunk véres harcok nélkül, csak épp ezek az összecsapások sokkal kevésbé komolyak. Kisebb a tét, hiszen a sztori körülbelül ennyi: Gandalf segít tizenhárom törpének, akik elhatározzák, hogy visszaveszik otthonukat egy kapzsi sárkánytól, akinek megfájdult a foga a törpék legendás kincseire, és elfoglalta a leghatalmasabb törpvárost, ahol azóta is lubickol az aranyban. Gandalf vállalja, hogy szerez nekik egy besurranó tolvajt, és az apró, mondhatni jelentéktelen, de éppen ezért tökéletes hobbitra, Zsákos Bilbóra esik a választása, akivel

szemben a törpöknek – érthető módon – elég sok fenntartásuk van, ennek pedig Thorin, a törpék trónjának várományosa sokszor hangot is ad. Megvan rá az oka, Bilbó ugyanis másra sem vágyik, mind kalandmentes, békés, pipafüstös életre a kertecskéjében vagy a karosszékében. Ő maga sincs tisztában vele, hogy mennyi minden rejlik benne, de az út során természetesen rádöbben, hogy mikre képes. A Hobbit trilógia első része tömören összefoglalva arról szól, hogy csiszolódik össze a még jámbor és kevésbé komor mágus, a büszke és keserű törpekirály, meg a kistermetű, ám annál nagyobb szívű hobbit. Kalandokból nincs hiány, izgalmas, ám nem túl lélekromboló vagy emelő harcok során lesz része a nézőnek vicces és szomorkás jelenetben egyaránt, de összességében, hatásfokilag messze elmarad A Gyűrűk ura első részétől, ami nem is baj, tényleg, hiszen a Hobbit tényleg nem arról szól, hogyan mentsük meg a világot. Sőt, éppen ebben áll a lényege és a tanulsága, és emiatt lesz az egész dupla trilógia még kerekebb: hogy még a legapróbbak is képesek fordítani a jövő alakulásán. És, mint tudjuk, meg is teszik.

95% Stáblista Rendező: Peter Jackson Főszereplők: Martin Freeman, Ian McKellen, Richard Armitage Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2012. december 13.

FilmMagazin / 39

KRITIKA

A HÉT PSZICHOPATA ÉS A SI-CU A film, amiről önerőből nem voltam képes eldönteni, hogy valami forradalmian formabontó, fantasztikus mélységeket kínáló újdonságot látok, vagy csak hööö, yeah, fények, füstök, dobpergés, David Copperfield eltüntette az elefántot, de tényleg, eccécsak nem volt ott. Írta: Kovácsné

em akarok panaszkodni, de soha olyan nehéz szülésem még nem volt, mint mikor meg kellett írnom jelen dolgozatomat, A hét pszichopata (valamint a magyar filmforgalmazók ki tudja milyen perverzitása kapcsán hozzátoldott „és a Si-cu”) méltatásáról. Itt egy film, amire második anyám, a FilmMagazin már eleve úgy küldött el, hogy na Kovácsné, ez aztán ütős lesz. És még a Rotten Tomatoes-on is 81%-on áll. Aztán az ember elmegy, megnézi, és basszus, nem tetszik neki. Az ember mérgesen elkezdi saját magában keresni a hibát. Az ember valamit biztos nem látott, amit más, sokkal jobb szemű,

sokkal műveltebb emberek meg igen. Megírtam, ami az egészről az eszembe jutott, és úgy éreztem, hogy a dolog nem teljes: a kedves olvasó az én magánbenyomásaimból nem fog teljes képet kapni, ráadásul szükségem volt némi önigazolásra és/vagy megvilágosodásra is. Éppen ezért A hét pszichopata elemzése kissé rendhagyó módon más kritikákból is tartalmaz átvett elemeket (szigorúan forrásmegjelöléssel, nem vagyunk mink politikusok), aztán mindenki eldöntheti maga, hogy kinek hisz. Ez az egész már csak azért is hasznos gyakorlat lesz, mert így a továbbra is igen kedvesnek tekintett olvasó hátha

befogadja végre azt a gondolatot, hogy ha egy filmről valamit meg akarunk tudni, akkor nem csak a 81% érdekes a Rotten Tomatoeson, hanem az is, amit a kritikusok effektíve leírnak. (Összesen 30 kritikán rágtam át magam, de nyilván nem mindből idézek. Csak azokból, amik engem igazolnak, hehehehe.) A hét pszichopata afféle teremtéstörténet: mi futhat át Isten fején amikor megalkotja a világot. Jó, jó, Isten szerepében egy Marty nevű forgatókönyvíró látható (Colin Farrel) és a világ is egy forgatókönyvre redukálódik, melynek címe, mit tesz... ööö, Isten... a „Hét pszichopata”. Az alkotói termékenység félreinszeminálta-

KRITIKA tik, Marty képtelen összehozni a Nagy Művet, ezért barátja (Sam Rockwell) segítségét kéri. Álmában sem gondolja, hogy a haver maga is pszichopata, annak jó barátja (Christopher Walken), akivel nem mellesleg virágzó kutyatolvaj vállalkozást üzemeltetnek, na az meg aztán totál nem normális. Ez eddig két pszichopata, de nem kell csüggedni, az események menten felpörögnek, mikor ellopják a harmadik pszichopata (Woody Harrelson) kiskutyáját, egy hirdetés nyomán jelentkezik náluk a negyedik pszichopata (Tom Waits), és egyáltalán, az ember csak kiteszi a lábát otthonról, és mindenhol csak úgy hemzsegnek a pszichopaták. A forgatókönyv és a valóság kezd összekeveredni, bukfencet vetnek, majd kézen fogva eltáncikálnak a naplementébe.

32 / FilmMagazin

Akkor most a művészetről fogok beszélni. A művészeti alkotás Kovácsnénál az a dolog, ami feltesz egy kérdést, és tudni akarja a választ. Jó, jó, jogos a felvetés: Mitől lenne művészet A hét pszichopata, amire azért megyünk be, hogy jókat röhögjünk, meg hogy folyjon a vér. Hát azért, mert részint nincs az a ZS kategóriás pornógyáros, aki ne sértődne meg, ha nem tekintik művésznek, részint Martin McDonagh, a rendező gyakorlatilag minden egyes képkockával azt ordítozza az arcunkba, hogy „ez nagyon mély, bazmeg, nem hiszed el, mennyire!” Szóval ott tartottunk, hogy a művészeti alkotás kérdést tesz fel. Tucatalkotások tucatkérdésekkel szembesítenek (pl: miben reménykedjünk, ha csődöt mond a törvény és az igazságszolgáltatás, kit lát-

nánk szívesen a rendőrség kötelékében, stb.), melyekre azonnal megadják a tucatválaszt is (csáknorrisz). Ennek a gondolkodásra képtelen/túl fáradt embereket megcélzó művészetnek ugyanúgy megvannak a maga bonyolult, íratlan szabályai, mint a hochstílnek (szar filmből is nagyon nehéz jót csinálni, tekintsünk csak végig Hollywood 99%ban gyalázatos fércművekből álló, tetszőleges évi blockbuster kínálatán). Merészebb alkotások merészebbeket kérdeznek (most akkor hogy van az, hogy a történelem kicsiben és nagyban ismétli önmagát, miből lesz az anyagyilkos, miért boldogtalan, akinek mindene megvan, meg hasonlók), a még merészebbek meg ráadásul pofátlanul ránk bízzák a válaszadást. Ja, és persze van még a lárpullár filmművészet, ami-

A forgatás Los Angelesben zajlott, hollywoodi területeken, valamint a Silver Lake nevezetű városrészben.

nek egyetlen kérdése az „ismeritek azt a filmet, amikor...”, Quentin Tarantinoval a mindenkori élen. Az alapprobléma A hét pszichopatával valahol itt van. Úgy érzem, hogy a film lóg nekem egy kérdéssel. Nagyon sokat tűnődtem rajta, hogy mit higgyek: a film látszólagos formabontása ennek a bizonyos kérdésnek az eszköze (csak én egy segg vagyok, és nem látok a dolgok mögé), vagy a formabontás a formabontás eszköze, és mint ilyen, üres külsőség. Mert A hét pszichopatáról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy egy poshadtul szokványos, kiszámítható tucatrágógumi lenne. Fura a története, fura, hogy nem igazán van benne főszereplő, vagy ippeg hogy túl sok főszereplő van benne (nézőpont kérdése), furák a csavarok (bár a sok furaság-

ban az ember egyszer csak rájön a logikára – ezek engem itten meg akarnak lepni – és onnantól egészen jó hatékonysággal jósol meg bizonyos fordulatokat). Az ember lelki szemeivel az a képet látja, mikor A Gyűrűk urában az orkok megszületnek a földből, csak mintha itt a magzatburokból Tarantino próbálna kiszabadulni. Igen ám, de Tarantino már ezelőtt egy bő húszassal sikeresen kiszabadult, megcsinálta a maga fiatalosan szemtelen filmjeit, a tök üres, de rendkívül szórakoztató alkotások mutánsaira egész iparág épült, meg a Guy Ritchie. És ne feledkezzünk meg az In Bruges-ről sem, mellyel Martin McDonagh egycsapásra berobbant a köztudatba. Az In Bruges csak első blikkre tűnik tarantinósnak, annál százszor, de inkább ezerszer értelmesebb,

tekintsük tehát inkább egy mesteri képzavarral a Tarantino-univerzum jól sikerült vízhajtásának. (Nem, nem vagyok hajlandó még leírni sem azt a fertelmet, hogy Erősz.... nem. Aki azt a magyar címet kitalálta, megérdemel vagy hét-nyolc pszichopatát a nyakába). Az egyik kedvenc filmem, ugyanolyan abszurd, hidegrázós, elgondolkodtató és vicces, mint amilyen A hét pszichopata akarna lenni, ha sikerülne neki. Úgy tűnik, emberünk Belgiumban nagyjából ellőtte a puskaporát. (Ehhez képest viszont Rob Daniel (Sky Movies) szerint A Hét pszichopata 2012. legnagyszerűbb posztmodern alkotása, és a néző alaposan tartsa nyitva a szemét, mert remek zsánerpoénokat láthat, és az alkotás különben is minden filmes klisét kifiguráz, tiszta Tarantino…

>> MARTIN MCDONAGH,

A RENDEZŐ GYAKORLATILAG MINDEN EGYES KÉPKOCKÁVAL AZT ORDÍTOZZA AZ ARCUNKBA, HOGY „EZ NAGYON MÉLY, BAZMEG, NEM HISZED EL, MENNYIRE!” <<

FilmMagazin / 33

KRITIKA A SI-CU A si-cu (Shih-Tzu) azon három kutyafajtának egyike, amelyet "oroszlánkutyának" is neveznek. Távol-Keletről származik. A modern si-cu az ősi tibeti kutya és a kínai pekingi kutya keresztezéséből született. A haszonkutyák közé tartozik. Régen a kínai császári udvarban kísérőeb és házőrző volt. Nevét a kínai mitológia egyik szereplőjéről az oroszlánkutyáról kapta. Mivel a kínai buddhisták az oroszlán szent állatként tisztelték, ez a kutyafajta is hasonló megbecsülésben részesült. Ősei Tibetből származnak és talán rokonságban állnak a Lhasa apsóval. Kínába már évszázadokkal ezelőtt eljutottak, mivel a tibeti kolostorok jóakaratuk jeleként ilyen kutyákat ajándékoztak a kínai császárnak. Európába az 1930-as években vitték be. Nagyon hosszú, tömör szőrű. Bundája színe bármilyen lehet, leggyakrabban fekete-fehér. Füle nagy, lelógó és vastag szőrzet borítja. Feje gömbölyű. Dús és hosszú szőr fedi. Az arcorri rész rövid, szögletes. Háta egyenes, mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Farka magas, tűzött és a háta fölé hajlik. Különös jellemzője a fehér homlokfolt, a fehér farokvég és a turcsi orr. (Forrás: wikipédia)

Na így bízzon az ember a saját meglátásaiban.) Mármost természetesen a világ összes filmjének van egy közös alapkérdése. „Ugye mekkora hatalmas elme és rendhagyóan kreatív géniusz vagyok én?” kérdezi a rendező, és szerényen várja a bevétel és/vagy díjeső formájában érkező választ. Nos ez volt az az egyetlen kérdés, amit A hét pszichopata vetítése közben a vásznon folyamatosan látni véltem, 2 méteres lángbetűkkel keresztbe írva minden egyes jeleneten. (És nem csak én. Mint Philip Concannon (The Skinny) bosszankodva megjegyzi: „Bármennyire is jók az egyes részletek, A hét pszichopata voltaképp nem

44 / FilmMagazin

más, mint Martin McDonagh önimádati rohama.”) Még csak azt sem mondom, hogy McDonagh nem érdemli meg a dicséretet, mert baromi nehéz a mai világban újat meg egyedit alkotni. De azért EKKORA dicséretet ebben a konkrét esetben szerintem nem érdemel. Még akkor sem, ha tényleg az volt a rendezői koncepció (ez az egyik tippem a harmincból, amivel megpróbáltam A hét pszichopatát értelmezni...), hogy McDonagh mindösszesen egy sikerfilmmel a háta mögött egyszer csak leparodizálta saját magát. Ami azért kicsit sem szerény hozzáállás. Hogy egy másik irányból is megpróbáljam megmászni A hét pszic-

hopatát, azt is szóvá kell tennem, hogy míg filmes megoldásai nyilvánvalóan az In Bruges-re hajaznak, addig maga az alapötlet az írással foglalkozók lelki nyavalyáit oly igen nagy sikerrel boncolgató Adaptáció adaptációja (Martin McDonagh filmjében a forgatókönyvírót Martynak hívják. Kaufmann filmjében a forgatókönyvírót Kaufmannak hívják. Gunyoros önreflexió, cinematikus köldöknézés, brilliáns). A különbség az, hogy az Adatáció szereplőinek sorsa érdekelte a nézőt. Ugyanez A hét pszichopatáról sajnos nem mondható el. Az Adaptáció ugyanis a maga igen bizarr története ellenére világosan megfogalmazta a maga kérdé-

Martin McDonagh ismét csak kis pénzből gazdálkodott, hiszen az egész produkció nem került többe, mint 15 millió dollár.

sét (Mi zajlik le a odabent művész fejiben alkotás közben?), melynek tükrében az amúgy igen eszement karakterek már értelmezhetőek, szerethetőek vagy épp gyűlölhetőek voltak. (Az elolvasott 30 kritikából egyébként 25 von párhuzamot az Adaptációval, és kivétel nélkül mind a Tarantino filmekkel. Szerintem ebből is látszik, hogy kezdek felnőni a feladathoz.) Pedig A hét pszichopata egyébként olyan nevekkel dobálózik, hogy az ember már a plakát láttán elalél. Christopher Walkenért bármit megnézek, Tom Waits maga az ördög öregapja (az obligát három aranyhajszállal), Sam Rockwell zseni-

álisan sokoldalú, az utánozhatatlan Woody Harrelson pszichopatás filmek esetében kb. olyan szinten kötelező elem, mint ókori eposzokban a Zeusz Szex Masina, Colin Farrel pedig megbízhatóan játssza ugyanazt az egy darab karaktert már vagy egy évtizede, sosem csalódunk benne. A legeslegutolsó aprócska szerepekben is akkora arcok köszönnek ránk, mint pl. Harry Dean Stanton, a legendás karakterszínész. Minden egyes alakítás önmagában egy-egy ragyogó tanulmány, de hiába makulátlan, amit pl. az agg Walken bácsi csinál, én nem a karakternek örülök, és nem a film karakteren át közvetített üzenetét pró-

bálom értelmezni, hanem azt élvezem, hogy micsoda zseniális színészt látok, hogyan uralja a vásznat, mennyire képes egyetlen pillantásával ezer oldalakat elmesélni. Rettenetesen jó nézni ezeket a színészeket, együtt és önmagukban egyaránt. Csak ettől még a film nem lesz film. (Dave Calhoun a Timeout Londontól olvasmányosan értekezik arról, ahogy a szereplők számára minden történés egyszerre forgatókönyves fordulat és véres valóság, ahogy a néző sem mindig tudja, hogy filmet lát, vagy filmben filmet, esetleg valami dokumentumfilmszerűséget. Azt is kiemeli viszont, hogy A hét pszichopata férfiak által

FilmMagazin / 45

KRITIKA

férfiaknak készített férfias film, nőknek esélyük sincs. Nem hiszem, hogy nálam itt botlott volna meg a film - elvégre az ugyanilyen megközelítést alkalmazó In Brugest meg nagyon szeretem - de a lehetőséget mégsem lehet teljesen kizárni.) Egy meredek balkanyarral két bekezdésnyit visszakanyarodva ott folytatnám, hogy szinte mindenki „jobb” Tarantino-stílusú filmeket csinál, mint maga Tarantino. Éppen ebben rejtezik Tarantino érdekessége: az egyetlen mainstream, befutott rendező, aki tudatosan azt merte mondani, hogy nem hajlandó az emberrel, mint olyannal foglalkozni, tesz ő a nyavalyás kis rózsaszín majomra, a mozi sokkal érdekesebb. Az összes többiek nem tudták megállni, hogy filmjeik szereplői ne hasonlítsanak legalább messziről a

46 / FilmMagazin

Homo sapiensre. Ezzel viszont az a probléma – és ez A hét pszichopatában különösen jól kijön – hogy emberszerű szereplők esetében a véres jelenetekkel csínján kell bánni. Legalább olyan csínján, mint a véres jelenetek kritizálásával. Ha az embert meglepi valami perverz őszinteségi roham, és azt találja mondani, hogy A hét pszichopata értelmetlenül véres (pedig egyébként objektíve, pl. véres jelenet/összidő alapon egyáltalán nem olyan vészes), akkor a Macsó Hülyék azonnal be fogják sorolni az embert az Alkonyatos Hülyék közé. Amire a besorolt ember azt válaszolja, hogy egyszerűen csak minőségbéli különbségeket vél felfedezni A hét pszichopata és mondjuk Baudelaire Dög című verse közt, mindkettő elég realisztikusan ábrázolja az esendő húst, csak az

egyiknek van oka rá, a másiknak meg nincs, hacsak nem az, hogy a megadja a napi betevő vért az erre éheseknek. Nem állítom azt, hogy A hét pszichopata egy torture porn, vagy hogy gyomorforgatóan brutális, messze nem az. Csak annyit bátorkodom szóvá tenni, hogy kibontott téma hiányában az a kevés is sok. Emberi lények feldarabolásán akkor tudok jókat kuncogni, ha tudom, mihez képest abszurd, meg humoros a dolog, illetve akkor tartom lenyűgöző látványnak, ha kimondottan „aztamicsodalátványilag” vagyok megszólítva, mint tudom is én, a Sin City vagy a 300 esetében. A hiányzó kérdésfeltevés és az ennek kapcsán a limbóban ténfergő (remek) karakterek, illetve a nem igazán átgondolt bél- és véreső mellett a film negyedik problémája a

Eredetileg Brendan Gleeson is szerepelt volna ebben a filmben is, ám a másik McDonagh testvérrel éppen forgatott, így nem volt ideje.

koherencia és a tempó. A felütés még úgy egészen elfogadható, az ember megismerkedik az alaphelyzettel, a karakterekkel, és várja, hogy mi lesz. Erre nem lesz semmi. A film a felénél dőlni kezd, és legkésőbb a háromnegyedénél totty, leül. Engem meg valahogy nem vigasztal, hogy jó előre szólnak, oly igen viccesen és kikacsintósan, hogy igen, most a film le fog ülni, mert ezt úgy is lehet tekinteni, mint bámulatosan humoros és mélyen szántóan őszinte rendezői kinyilatkoztatást, meg úgy is, hogy ezeknek nem elég, hogy elfogyott az ötletük, de ráadásul még meg is próbálnak palira venni. (C. J. Johnson, ausztrál kritikus szerint meg éppen hogy a film vége profi, és ami előtte van, az a mesterkélt. Ami végül is mindegy. Lényeg az, hogy olyan kritika nem

volt az általam olvasottak közt, mely valamilyen formában ne említette volna a film egyenetlenségét, tempóvesztését.) Ugyanilyen jellegű, számomra eldönthetetlen kérdés volt, hogy a résztörténetek azért nem állnak össze zökkenőmentesen, mert az túl konvencionális megoldás lett volna, vagy azért, mert nem sikerült. (Dana Stevens szerint a film „Majdnem hogy intelligens alkotás, a moziban különben sincs idő azon tűnődni, összeállnak-e a film részei.” Hm. Akkor tessék egy kicsit felgyorsulni. Vagy tessék egy kicsit lelassulni? De ugyanerre a problémára hívja fel a figyelmet Matthew DeKinder is. Meg úgy általában mindenki más.) A fentieket visszaolvasva arra jutottam, hogy ez a kritika tökéletesen méltó az elemzett filmhez: nagyon

hosszú, nagyon sok minden van benne, és se füle, se farka. Akinek volt türelme végigolvasni, az a filmmel is elbánik majd. Különben is, valószínűleg Andrew L. Urban-nél van az igazság: egy ilyen filmet nem elemezgetünk, és nem próbáljuk meg megérteni, csak beülünk, jól érezzük magunkat, és kész.

70% Stáblista Rendező: Martin McDonagh Főszereplők: Colin Farrell, Sam Rockwell, Christopher Walken Forgalmazó: Big Bang Média Hazai premier időpontja: 2012. december 6.

FilmMagazin / 47

KRITIKA

BÖRNI, AZ ESZELŐS TEMETŐS A Börni már a második film volt amit megnéztem aznap, és az első sem volt rossz (Fehér Éjszaka, de erről később), de Börni még ebben az erős mezőnyben is kiütött, mellbe vágott mint nagyapámat Aba Novák. Semmit nem tudtam a filmről mielőtt megnéztem, talán ezért is részesülhettem ekkora sokkban. Ezért nem is mondok semmit a történetről, mert akkor oda az élvezet és a végén a döbbenet. Írta: Fekete Felícia

gy texasi kisvárosban vagyunk ahol mindenki meglepően jóindulatú. Ezenkívül még megfigyelhető, hogy mivel sokat süt a nap, viszont az emberek nagy része Észak-Európából származik, nagyon furcsa sárgásbarna színük van és korán ráncosodnak. Bónuszként az eredeti verzióban rettenetesen vicces a tájszólásuk és a mondandójuk is. Szerencsémre sose éltem kisvárosban, és jóllehet alaptalanul, mindig a lehető legrosszabbat képzel-

48 / FilmMagazin

tem erről a létformáról. Végtelen unalom, pletyka és rosszindulat. Akárkivel beszélgettem aki eljött egy ilyen helyről, nem sok jót tudott mondani róla. Nyilván aki tudna az ottmaradt. Valószínűleg ugyanolyan téves elképzeléseim vannak egy kisvárosról, mint amennyire a kisvárosi embereknek vannak a nagyvárosról. Ezek a dolgok nem szoktak köszönő viszonyban sem lenni a valósággal. Börni ellenben úgy mutatja meg a kisvárosi életformát, ahogy még sose láttam. A rendező

Richard Linklater (Mielőtt felkel a nap) hazai terepen mozog és ez a színészek minden szaván érződik. A film jó részét kitevő narrációs részek annyira eredetiek, hogy sokáig nem tudtam eldönteni, hogy ez félig dokumentumfilm-e. Ezek a kisvárosi emberek amúgy meglepő módon nem rosszindulatúak, nem is irigyek, sőt ha valakit megszerettek akkor mindenáron kiállnak mellette. És ami a legfontosabb, ezt mind el is hisszük, hogy így van. Ahogy az egyik szereplő megfogalmazza:

Richard Linklater követte el anno a Mielőtt felkel a nap és a Mielőtt lemegy a nap című filmeket, jövőre pedig érkezik tőle a Before Midnight is.

JACK BLACK Talán kevesen tudják, de Jack Black nem csakhogy remek komikus és színész, de aktív zenész is. Zenekarát (mely a Tenacious D nevet viseli) barátjával, Kyle Gass-sal együtt alapította. Eddig öt albumot tudhatnak maguk mögött, ezek közül az első a zenekar nevét visel, míg a második a The Pick of Destiny címet kapta. Legutóbbi albumok idén jelent meg Rize of the Fenix megnevezéssel. Sok neves együttes videóklipében is feltűntek már együtt, ezek közül talán a leghíresebb a Foo Fighters Learn to Fly klipje. Emellett Black tagja a Frat Pack-nek is: ez olyan komikusokat tömörítő „szervezet”, akik vagy elnyerték, vagy jelölve voltak a Golden Globe díjra. Blacknek a jelölést a hozzá jól illő Rocksuli főszerepéért gyűjtötte be.

„Egy kisvárosban kedvesnek kell lenned az emberekkel.” Na, de térjünk vissza Börni-re. Az abszurdan induló mese később teljesen reális lesz, néha megható vagy éppen iszonyú vicces, de leginkább elgondolkodtató az emberi természetről, mint olyanról. Jack Black óriási alakít, idáig sem tartottam rossz színésznek, de most igazán megfelelő feladatot kapott. Élt is a lehetőséggel és ez a legnagyobbak közé emelte. Oda ahol például Philip Seymour Hoffman van. Ez az alakítása nem véletlenül emlékeztet a Hoffman által megformált Capotéra, innen a párhuzam. Leírhatatlan ahogy énekel és táncol, minden porcikája a zene, és nagy hasát könynyedén repíti a levegőbe a szökelléseknél. Játszik még a Bernie-ben Matthew McConaughey is, aki egy texasi kisvárosban nőtt fel, ezért élethűen alakítja a helyi sheriffet aki a legokosabb a városban, vagy talán mégsem. Felüdülés volt az is, hogy most kivételesen nem Matthew külcsíne számított, hanem a belbe-

cse. Amúgy McConaughey anyukája is szerepel a filmben és ő is nagyon vicceseket mond. Egyedül Shriley MacLaine nem hozza a tőle elvárt maximumot, pedig hozhatná, ha akarná, gondolnánk. Jó választás volt a szerepre, de sajnos alulmúlta önmagát. De legalább megtudtuk, hogy fog kinézni Udvaros Dorottya pár év és ráncfelvarrás után. Nem tudok és nem is akarok roszszat mondani Börni-ről. Nevetős, izgulós, nyitott szájjal bámulós, még sokszor megnézős. A legjobb, amit idén láttam, amúgy meg tavalyi.

85% Stáblista Rendező: Richard Linklater Főszereplők: Jack Black, Shirley MacLaine, Matthew McConaughey Forgalmazó: PARLUX Hazai premier időpontja: 2012. december 13.

FilmMagazin / 49

KRITIKA

SINISTER Ethan Hawke rémeket lát Scott Derrickson legújabb filmjében. Írta: Sanya08

. Robert Cargill egykori filmkritikus (az Ain’t it Cool nevű oldalon szorgoskodott) Scott Derrickson rendezővel karöltve egy hosszú levelezést követően úgy döntöttek, hogy összehoznak együtt egy közös projektet. Elhatározásuk abból fakadt, hogy a rendező rendszeres olvasója volt a Massawyrm néven publikáló, hosszú hajú, szakállas filmrajongó írásainak, és azon kapta magát, mennyire egyetért vele a legtöbb filmet illetően. „This is a beginning of a beautiful friendship.” – jut eszembe az örökzöld klasszikusból egy idevágó idézet, és tényleg, a két figura addig-addig levelezett, míg arra nem jutottak, hogy Cargill írt egy forgatókönyvet, melyet aztán Derrickson úgy döntött, megrendez szépen. A forgatókönyv pedig egy természetfeletti aspektusokkal operáló horror lett, szépen illeszkedve ezzel a rendező egy korábbi filmjéhez, az Ördögűzés Emily Rose üdvéért-hez

50 / FilmMagazin

Hadd mondjam azt el, hogy jómagam is nagy rajongója vagyok Cargill kritikáinak. A fickó remekül ír, jó a stílusa, remek meglátásai vannak és sokszor értettem vele egyet én is, kivéve, amikor a Nem vénnek való vidékről írt egy lehúzó darabot. Mindazonáltal szimpatikusnak tűnik, és olyannak, aki tudja a dolgát. De a kérdés az, hogy a kritikus tud-e filmet írni? Nem ő az első, megcsinálta már Roger Ebert is, meg még egy páran biztos, de tényleg felvetül az,

hogy attól, ha valaki ért a filmekhez, tudja mitől működik és mitől nem, de mindezt a mozivászon, tévé képernyője előtt ülve teszi, vajon objektíven meg tudja ítélni azt, amit saját maga ír esetleg? Nem akarok nagy értekezést tartani erről a témáról, hiszen mégiscsak egy kritikát írok most és nem pedig tanulmányt, csak eszembe jutott ez. A kérdésre röviden a válasz: Cargill úgy tűnik, nem csak a kritikákhoz ért, de valamit konyít a horror műfajához is.

Nagyon sokat hozzá tesz a filmhez a zenéje: magába hallgatva nem olyan ütős, de a film alatt sokat dob a hangulaton.

Teljesen átlagosan, unalomig ismert képekkel indít a film. Kis amerikai család új házba költözik. Ez már önmagában rossz jel, ekkor már tudjuk, hogy ezt később nagyon meg fogják bánni. Csinos feleség, szimpatikus apa, egy kislány meg egy kisfiú. A férj az új könyvén dolgozik, azért költöztek el. Ethan Hawke a bukott írók kelléktárával van felszerelkezve, kötött pulcsiját szinte le se veszi az egész film alatt, whiskys üveg folyton a keze ügyében, szemüveg fel. Meg szeretné ismételni azt a sikert, amit első könyvével ért el, de felesége neki szegezi a kérdést: „Mi van, ha az volt a te tizenöt perc hírneved?” Szó sem lehet erről, esküdözik, hogy most megtalálta azt a témát, ami meghozhatja neki azt a szakmai elismerést és közönségszeretetet, amire áhítozik olyannyira. Vagy talán mégse? Új házuknak padlásán egy 8mm-es filmekkel teli doboz várja, amelyek három családnak a lemészárlását tartalmazzák. Hősünk elszörnyedve nézi a felvételeket, de úgy érzi közben, hogy megtalálta a siker kulcsát. Nyomozni kezd, próbálja összerakni a dolgokat, segítségül hívja a helyi seriff-helyettest, aki készséggel áll rendelkezésére, miközben egyre furcsább dolgok történnek a házban.

A bukott író-aspektusa a filmnek és a kisvárosba költözés kicsit Stephen King-hangulatot kölcsönöz a mozinak, és tényleg mintha tudatosan tartották volna a párhuzamot (még Cujóra is tesznek utalást), ami szerintem jót is tett a dolgozatnak. A természetfeletti behozása a történetbe is kingesre sikerült, bár ez meglehet inkább csak belemagyarázás, hiszen ennyi erővel akkor már az Insidious is stephenkinges, pedig marhára nem. Lényeg a lényeg, a Sinister egy természetfeletti thriller, némi horror-beütéssel. Azért mondom, hogy „beütéssel”, mert ugyan tényleg akadnak benne félelmetes momentumok, de a film nagyon ráment a nyomozás részleteinek a bemutatására, arra, hogy miként rakja össze a darabkákat a főszereplő (mely jelenetek egyébként, a 8mm-es videókkal együtt a film első felének gerincét képezik, s egyben a legerősebb jelenetek), és így számomra inkább thriller-hangvételűvé vált a produkció. Később aztán persze jönnek a kötelező horroreffektusok, a boo-effektek (melyeket egyébként kissé repetitívnek éreztem) és a kötelező körök az aszszonnyal (feleségnek nem tetszik az új ház, gyerekekre rossz hatással van, kiborul a bili), melyek mindmind sokat látott toposzok, közhe-

lyek. Lassú tempóban halad a film, nem bontakozik ki túl gyorsan, de ez nem rossz, hiszen így legalább van időnk megismerni a szereplőt, és beleélni magunkat a történetbe, hogy aztán a végén még nagyobbat szóljon a bumm. Közhelyei és műfajbetegségei ellenére végeredményben Scott Derrickson segítette a közepesnél jobb territóriumba belökni a filmet. Mert míg a forgatókönyv itt-ott kicsit túlmagyarázza a dolgokat és a bugyutaság határát súrolják ezek (meg a démon neve Mr. Boogie, az milyen már?), addig a rendezés igyekszik visszafogott lenni és kellően félelmetes atmoszférát teremteni. Nem sieti el a dolgokat, de nem baj, nem öncélú, elegáns. Szerencsére a finálé pedig kellően rémisztőre sikerült, márpedig tudvalevő, hogy egy horrorfilmnél (vagy thrillernél) rendkívül fontos a befejezés. Sokat nyom a latban, döntőileg tud hatni az ember ítéletére a filmet illetően. Itt csak megerősített abbéli hitemben, hogy egy jóféle thrillerrel/horrorral leptek meg minket. De az újranézési faktora aztán lehet, hogy nem nagy.

70% Stáblista Rendező: Scott Derrickson Főszereplők: Ethan Hawke, Juliet Rylance, Fred Dalton Thompson Forgalmazó: Big Bang Media Hazai premier időpontja: 2012. december 6.

FilmMagazin / 51

KRITIKA

FEHÉR ÉJSZAKA Egy díjnyertes francia krimitől az ember sokat vár és jelen esetben szerencséje van, mert meg is kapja. Nem többet, de nem is kevesebbet, mint egy rendőrős, gengszteres, elrabolt-fiús sztoritól vár. Írta: Fekete Felícia

ehet, papírkutya vagyok, de a film közben végig izzadt a tenyerem, mialatt azért erősen élt bennem a gyanú, hogy meglesz a boldog vég. Ebben ugyan nem lett maradéktalanul igazam, mert befejezésül a kicsit gyenge 'döntse el maga' kategóriát választották az alkotók. De a film pörgött végig, tele volt fordulatokkal és egyet kivéve nem kellett a világon legunalmasabb verekedős jeleneteket nézni. Mert ha két felnőtt férfi színész verekszik az csak akkor nem iszonyú mű és unalmas ha Hugh és Colin rugdossa egymást a kocsma előtt Bridgetért.

52 / FilmMagazin

A Fehér éjszaka verekedős részét állítólag maga a főszereplő, Tomer Sisley (Largo Winch) rendezte és a valaha leforgatott legvalósághűbb bunyónak tartják. Sisley, a nők bálványa állítása szerint nem a pofonokra koncentrált, hanem a drámára és ezért sikerült olyan jól az említett jelent. Ezt nem tudom igazán megállapítani, de nem volt zavaróan rossz az biztos. Volt viszont valami, ami zavaró volt, igazi óriásbaki, remélem nem csak engem zavar. A franciák rém büszkék rá, hogy különbséget tesznek a berberek, a líbiaiak, a délalgériai, és az északi-egyiptomiak

között, de többre úgy látszik már nem nagyon futja, mert a tárgyalt filmben a fő gonosz, török bűnöző fekete. Viccesen kebabnak szólítják és megjegyzik, hogy ezek akarnak belépni az EU-ba. Nem sok fekete törököt láttam életemben, de úgy látszik a rendező meg semmilyet sem. Ez persze részlet kérdés, de egy fokkal több érzékenységet is mutathattak volna egy ilyen egyértelműen politikailag korrekt filmben. A Fehér éjszaka egy éjszaka alatt játszódik. Korrupt, hősies és zöldfülű zsarukról szól, árulásról, meg elvált apák nehéz helyzetéről. Nekem tetszett.

75% Stáblista Rendező: Frédéric Jardin Főszereplők: Tomer Sisley, Serge Riaboukine, Joey Starr Forgalmazó: Anjou Lafayette Hazai premier időpontja: 2012. december 6.

BESZÉLGETÉS TOMER SISLEY-EL A Fehér éjszaka című francia akciófilm bemutatója alkalmából Magyarországra látogatott Tomer Sisley. Az Uránia Filmszínház kávézójában beszélgettünk. Írta: Márkus Deák Gábor MDG: A sebesség megszállottja vagy. Forma 1-es versenyzőként a Hungaroringen is láthattunk, küzdősportokat űzöl. Foglalkoztat a gondolat, újra rajthoz állsz? TS: Helikopterpilóta vagyok, ejtőernyőzőm és általában mindenhonnan leugrok, ahonnan alkalmam adódik. Szeretem ezeket a dolgokat. Ha adódik valami izgalmas lehetőség, kipróbálom. Forma 1 pilóta már nem leszek. Kedvező lenne, de nem. MDG: Lenyűgözött, hogy mennyire mozgalmassá tudtál tenni egy egyhelyszínes filmet. TS: Volt benne diszkó, konyha, étterem és bár is. Azért igazából tényleg egyhelyszínesnek nevezhető. A forgatás valójában különböző helyszíneken zajlott. MDG: A jól sikerült francia filmeket általában le szokták koppintani az amerikaiak, a Fehér éjszakának erre komoly esélye van. Vállalnál szerepet egy ilyen változatban? TS: Sokan pályáztak erre a filmre. Több mint tizenöt ajánlatot kaptunk, még Koreából is érdeklődtek. A koreai filmek egyre jobbak. Az amerikai változatot jövőre forgatják. Személy szerint nem kerestek meg, de szívesen játszanék benne. Más szereplőt lenne jó alakítani, valami rosszfiút. MDG: Tervezed, hogy rendezel? TS: Igen. Remélem jövőre a saját filmem készíthetem. A forgatókönyv már elkészült. Amikor a Fehér éjszakát forgattuk még három másik filmmel is foglalkoztam. Amiért minden szerepet visszautasítanék, az a saját filmem.

MDG: Korai lenne beszélni a mozidról? TS: A harmincas évek végén játszódik, egy tunéziai zsidó férfi a főszereplő, aki elhatározza, hogy ökölvívó lesz. Két hónap alatt elérte a világbajnoki címet. Ahogy híresebbé és gazdagabbá válik, napról-napra felejti, hogy honnan jött és ki is ő. Egy napon megérkeznek a német csapatok és eszébe juttatják, hogy ő zsidó. MDG: A James Bond felkérést azért utasítottad vissza, mert nem találtad, nem láttad magad a szerepben. Ebben a figurában benne vagy? TS: Nem. Igen. Identitás zavar. Már Párizsban él. Elgondolkodtat, hogy megváltozhat-e? Köthetsz-e kompromisszumokat, hogy elérd a célod? Minden nap egy kicsit elveszítesz magadból. A hősöm egyre többet és többet veszít el az identitásából, végül már nem is tudja ki is ő valójában. Ez az, ami engem érdekel.

FilmMagazin / 53

KRITIKA

FELHŐATLASZ „A Mátrix alkotóinak új filmje”, szólt a reklám annak, aki nagyon figyelt, egész nap a tévét vagy a számítógépet bámulta, esetleg betévedt egy könyvesboltba, és kiszúrta a sarokban árválkodó, sötét plakátot. Máskülönben viszont minden bizonnyal abszolúte fogalma sem lehetett arról, hogy mi is az a Felhőatlasz, miről szól, hogyan mesél, meg egyáltalán. És ezért nagyon mérges vagyok. Írta: Vampka

Felhőatlasz ugyanis olyan film, pontosabban történet, ami világszerte sokkal nagyobb visszhangot kellett volna, hogy keltsen. Erre fel idehaza bárkinek megemlítettem, hogy igen, megyek megnézni a moziban, mindenki pislogott, hogy az mégis micsoda, ki játszik benne, miről szól. Bevallom, én magam sem voltam túl lelkes, a marketing ugyanis tény, hogy csapnivaló volt. Annyit tudtam az egész filmről, hogy valami keszekusza bestsellerből gyurmázott cucc, amit a még mindig a Mátrix sikerein nyargalászó Wachowskik csináltak, és ez nekem elég gyanús volt. Főleg a csend körülötte, mert

54 / FilmMagazin

az, hogy még a filmmániás barátaim is bután néznek a cím hallatán, minden, csak nem biztató. Bennem is csak az volt, hogy ugyan már, a Mátrixot soha senki nem fogja überelni, a saját alkotói sem, nevetséges ezt használni reklámnak, egyedi volt és megismételhetetlen. Ezek szerint a Felhőatlasz ócska, nagyobb a füstje, mint a lángja, valamivel be akarnak csábítani a moziba, és slussz. Aztán megnéztem, csalódtam, ráadásul ritka eset, hogy nem tudom megmondani igazán, negatívan vagy pozitívan. Egyáltalán nem ezt vártam, de hogy ne vegyem fel a Felhőatlasz zavarosnak tűnő stílusát, röviden elmagyaráznám, miért

is volt olyan bonyolult élveznem a film minden részletét, és megkapni a kerek egészet, amire minden néző vágyik. Ez kérem, a manapság jól ismert gond, a bőség zavara. A könyv és a film összehasonlíthatatlan. A felépítés szerint ott ötször két fél, középen egy hatodik, majd az öt történet második fele mondja el azt a mesét, amit a film ezernyi kis részletből próbál meg elénk tárni. Épp ezért személy szerint a legérdekesebb és mégis legkevésbé jó dolognak is magát a történetet tartom, ami, ha nagyon belegondol az ember, nem is igazán létezett, vagy ha mégis, nem volt különösebben új vagy megrázóan

Ha szeretnél többet tudni a film készítésének kulisszatitkairól, akkor lapozd fel novemberi lapszámunkat, melyben 5 oldalon foglalkozunk vele.

tanulságos. Adott volt hat, egymástól évszázadokkal elválasztott, viszonylag kerek sztori, összekötve, mégis függetlenül, amiket az ember nem könnyen emésztett meg. Édesség után kanalazni egy kis húslevest, aztán beleenni a rántottába, és megint egy falat süti, aztán sült hal citrommal; ilyen érzésem volt, mikor néztem. Szeretem én a változatosságot és a bonyolult sztorikat, de valahogy összekuszálódott itt minden. Nagyon tetszettek a történetek, a különböző atmoszféra, a korok és emberek változatossága, de az, hogy krimiből akciófilmbe, majd romantikus kalandba, utána fájdalmas drámába ugráltunk… Nem megérteni volt nehéz, hanem beleélni magam. Ugyanilyen kettős érzésem van a színészekkel kapcsolatban is. Mindegyiküket imádom, szinte kivétel nélkül, tehetségesek és intelligensek, nem a tömeghisztériák főszereplői, és először örültem, hogy minden történetben ugyanazok

játszanak majd más-más szerepeket, de végül ez is csak zavart. Értettem én, hogy mit akarnak ezekkel a változatokkal mondani, kiemelni egy-egy nagyobb vagy kisebb szerepet az adott vonalon, de nem tudtam nem azzal foglalkozni, hogy „jé, Hugh Grant az előbb még hetvenes milliomos volt, most meg tetovált kannibál, de jó!”. Vagy hogy Jim Sturgess az imént még jóvágású úriemberként betegeskedett egy hajón, aztán egy másodpercre felvillan szőke bunko-ként egy brit kocsmában, ezért máris azzal foglalkozott az agyam, és nem a történettel, amire igazán figyelnem kellett volna (legalábbis én eleinte azt hittem, hogy az lesz a lényegi összetevő). Ijesztően sok dolgot zsúfoltak bele nem egészen három órába, hat nagy rész összedarabolva, összemixelve, ami egy könyv esetében remek volt, innovatív, érdekes. Csak hogy könyvnél visszaolvashatsz,

kutakodhatsz a sorok között, élvezheted a nyelvezetet, filmnél viszont, pláne moziban, erre nincs idő. Filmnél ez vagy érthetetlen, vagy zavaró. Nem nagyon, épp csak egy kicsit, de ez a kicsi pont azért olyan bosszantó, mert egyébként iszonyú jó mozi lehetett volna ebből. Persze akadtak jó dolgok is, és ahogy olvasgattam a kritikákat és véleményeket, nem is sokan értenek velem egyet, már ami a cselekményt és annak minőségét illeti. Még vallási gyülekezetek is emlegetik, mint elgondolkoztató művet, de engem akkor sem hatott meg túlzottan. A trükkök és vizuális elemek nagy része viszont kifogástalan, élethű volt, kreatív, passzolt az adott légkörhöz és történethez. A legelképesztőbbek azonban mindenképpen a sminkek és kosztümök voltak. Szerintem még életemben nem láttam ennyire precíz és részletes maszkokat, volt olyan színész, akit csak sejtettem a ráncok vagy épp a tökéletesen sima

FilmMagazin / 55

KRITIKA

arc mögött, még olyan is akadt, aki nemet vagy bőrszínt változtatott a különböző történetekben, és csak a stáblistán tűnt fel, hogy kit játszott. A szinkronszínészek is kitettek magukért - sajnos lemaradtam a feliratos verzióról, de utólag örülök, mert különben még a fordítás is lekötött volna -, nem segítettek megfejteni, ki kicsoda, és az olvasó most már gondolom sejti, hogy azért valami lényeget mégiscsak el akart mesélni nekünk a Felhőatlasz, nem csak random túráztatta a koncentrációskészséget és arcmemóriát. Nos, a konzekvencia a következő, és ezt sajnos egyrészt már az előzetesben is a fejünkbe próbáltak verni, másrészt pedig valószínűleg már mindenki tudja, ha nem is hiszi el: bármi, amit teszünk, bárkivel tesszük és bármikor, az kihat a jövőre, és nem csak a miénkre. „Az életünk nem a sajátunk”, hangzott el a trailerben, és a Felhőatlaszt követően ez erősen bele is ég az ember agyába. Új életek, születés és halál, mindegy, mi történik, a kapcsolatok megmaradnak, legfeljebb az erejük változik egy-egy élet során. Egymáshoz érnek, finoman, épp csak annyira, hogy továbbadják az előző létezések tapasztalatainak utórezgéseit, ezzel pedig beindítják az újakat, dehogy azok merre mennek tovább, már az adott személyeken múlik. Elkövetjük vajon ugyanazokat a hibákat? Ha igen, miért? Ha nem, akkor mi vagy ki

56 / FilmMagazin

>> TÉVEDÉS NE ESSÉK, EGYÁLTALÁN NEM ROSSZ ALKOTÁS EZ, SŐT, REMEK! BENNEM IS LEÜLEPEDETT A TANULSÁG, ÓRÁKKAL A VETÍTÉS UTÁN, NÉMI ELGONDOLKOZÁSRA ÖSZTÖKÉLT AZ ÉLETRŐL ÉS ANNAK ÉRTELMÉRŐL, DE BIZTOS VAGYOK BENNE, HOGY AKI NEM A FILM-, HANEM FILOZÓFIAI ÉLMÉNYÉRT INDUL, ANNAK NEM LESZ KIELÉGÍTŐ, AMIT KAP. << akadályozott meg benne, és annak mi lesz a következménye? Talán egy újabb hiba? Egyáltalán, számít ez valamit? Kérdés kérdést követ, de persze aki nem hisz a sorsban, karmában, újjászületésben, és teljes cinizmussal neveti ki azt, aki csak egy percre is elgondolkozik ezeken a dolgokon, az tényleg nem hiszem, hogy élvezni tudná a filmet, és a komolyságot, amivel erre próbál rávilágítani. Én nyitott vagyok, túlzottan is, mert vártam valami Mátrixszintű megvilágosodást, libabőrt vagy katarzist, ami sajnos nálam elmaradt, ezt pedig megint csak a reklámra szeretném kenni. Túl sokat vártam. Más alkotásról van itt szó, mint a fent említett kultuszfilm, nincs titokzatoskodás, köztudatba beolvadó szállóigék, már csak azért sem, mert nem eredeti filmről, hanem adaptációról van szó, mégis arra számítottam, hogy valami nagyon újat, ropogósat, illatosat kapok ezüsttálcán. Tévedés ne essék, egyáltalán nem rossz alkotás ez, sőt

remek! Bennem is leülepedett a tanulság, órákkal a vetítés után, némi elgondolkozásra ösztökélt az életről és annak értelméről, de biztos vagyok benne, hogy aki nem a film-, hanem filozófiai élményért indul, annak nem lesz kielégítő, amit kap. Moziban mindenképp érdemes megnézni minimum egyszer, viszont amit ajánlok a vetítéshez, az egy nagy adag inni- és ennivaló, kipihentség, nyitottság és nem túl magas elvárások. Akkor talán tökéletes lesz az élmény.

80% Stáblista Rendező: Wachowski-testvérek és Tom Tykwer Főszereplők: sokan Forgalmazó: Budapest Film Hazai premier időpontja: 2012. november 22.

KRITIKA

A TÜNDÉR Bevallom, soha nem gondoltam volna, hogy a közeljövőben, moziban ülve egy francia-belga film poénjaitól fog csorogni a könnyem. Nemrégiben viszont megtörtént velem mindez... Írta: Tóth Balázs

tündér, bemutatójának szövege alapján: „a régmúlt filmkészítői előtt tiszteleg: ezúttal egy maga korában roppant népszerű, de mára csaknem teljesen elfeledett műfaj, a börleszk idéződik fel." Számomra sokkal inkább tűnt gegparádé és művészfilm mesteri vegyítésének ez az alkotás, mintsem Chaplin-féle burleszknek. Hozzáteszem, sem a művészfilmeket, sem az erőltetett gegeket nem szerettem soha, viszont az az ötvözet, melyet Dominique Abel, Fiona Gordon és Bruno Romy rendezőtrió alkotott, még engem is rabul ejtett.

A két főszereplőn kívül megismerkedhetünk egy angol úrral és a portások elől táskájába bújtatott kutyájával, hajléktalan feketékkel, kik egy jobb életre vágynak, egy elmegyógyintézettel és a benne élőkkel, ahol a dolgozók nem hisznek a tündérekben, valamint egy kocsmával, melyben a pincér hatalmas szemüvege ellenére is félvakon mozog a teremben. Természetesen a romantikus szál és a rendőri üldözések sem maradhatnak ki a repertoárból... És hogy mire számíthat az, aki beül erre a filmre a moziba? Egy jelenetet muszáj megosztanom a kedves

A történet valahol Franciaországban, egy kis tengerparti városkában játszódik. Egyik főszereplőnk Dom (Dominique Abel) éjszakai portás egy lepukkant hotelban. Egyik este különös vendége érkezik, Fiona (Fiona Gordon), aki közli vele, hogy ő egy tündér, és teljesíti három kívánságát. Természetesen recepciósunk sem naiv, de miután vendége megmenti az életét, két kívánság is kicsúszik a fogai közül, melyek másnapra teljesülnek. Innentől pedig kezdetét veszi a harmadik kívánság utáni hajsza, melynek során bármi megtörténhet…

olvasóval... Képzeljük magunk elé azt a szituációt, mikor egy cipőárus lány egyedül van a boltjában, leveszi magassarkú cipőjét, mert annyira fáj a lába, majd ledől három puffra egy kicsit lazítani, mikor a kirakatban feltűnik a tündérünk. Meglátva a lány szenvedését, bemegy a boltba, gyorsan kér egy női cipőt, becsomagoltatja, majd egy edzőcipőt is, melyet felpróbálva egy „ezeket elviszem"-mel kirohan a boltból. Ehhez hasonló poénok tömkelege van a filmben, melynek hatására rengetegszer az egész nézőközönség fel-felnevetett a bemutatón. A

58 / FilmMagazin

szereplők nagyon jól hozták a rájuk kirótt karaktereket, a történet és a gegparádé zseniálisra sikerült, ugyanakkor nem szabad elsiklanunk a film negatívumai mellett sem. Sajnos három olyan jelenetet is sikerült belepakolni a 93 perces hosszba, melyek kifejezetten unalmassá sikeredtek. Ráadásul az első mindjárt a legelején... Bevallom, az első öt percben azt nézegettem, merre menekülhetnék ki a moziból úgy, hogy ne vegyenek észre. Ugyanakkor örülök neki, hogy maradtam, mert ha azt a háromszor öt perces unalomjátékot, és a hébe-hóba becsúszott bakikat nem nézzük, akkor egy zseniális filmet tudhatok magam mögött. És hogy kiknek ajánlanám A tündért? Mindazoknak, akik szeretik az igazán jó gegeket, azoknak, akik el tudnak szabadulni a lövöldözős, vagy épp szexbe torkolló mozik világától, és szeretik a kissé meseszerű, kissé művészies, ugyanakkor mindenképp jó humorral átitatott filmeket.

80% Stáblista Rendező: Bruno Romy Főszereplők: Dominique Abel, Fiona Gordon, Philippe Martz Forgalmazó: Mozinet Hazai premier időpontja: 2012. december 6.

KRITIKA

AZ ARGO-AKCIÓ Hogy hogyan kerülhet egy filmtekercsre egy Star Warsra hajazó kamu sci-fi és a Khomeni-portrék alatt kibontakozó iráni, síita rezsim az egy történelemkönyvből könnyedén kitalálható. Viszont közzel sincs ilyen könnyű dolgunk, ha Ben Afflecket vesszük nagyító alá, hisz ki gondolta volna a Matt Damon mellett feltűnő színészről Oscar-esélyes rendezőként kell beszélnünk. Írta: Paulkemp

További infókért bátran ajánljuk 4 oldalas háttércikkünket a novemberi lapszámból!

979-ben járunk, mikor is az iráni sahot száműzik, s az eddigi amerikai barát vezetés helyére egy vallási fanatikus rezsim kerül. Carter elnök így a választások előtt kénytelen inkább a távol-keletre tekinteni, ahol november 4-én a feldühödött tömeg elfoglalja a teheráni konzulátust, s foglyul ejti az ott dolgozókat. Hat diplomatata viszont sikeresen elmenekül a síita kézre került épületből, s a kanadai nagykövet rezidenciáján bujkálnak a nyilvános kivégzés elől. A tengeren túl közben vadabbnál vadabb ötletek születnek „Langley”-ben, hogy mily módon tudnák kihozni az ellenséges területen rekedt honpolgárokat. A rosszabbnál rosszabb elképzelések közül a legjobb rossz egy „kimenekítő” specialista, Tony Mendez fejéből pattan ki, aki Argo címen indul neki – nem kis hollywoodi segítséggel – filmet forgatni Iránba, hogy a helyszíni szemle ürügyén haza hozza őket.

Az 1997 óta a nagy nyilvánosság által is ismert események Ben Affleck rendezői munkájának köszönhetően került celluloid szalagra, hogy egyszerre pillanthassunk bele az álomgyár és a titkosszolgálat munkájában, mely remekül simul egybe a forradalom tűhegyén egyensúlyozó észak-afrikai országgal. Hogy a jól ismert történet adaptációja nem fullad rögtön unalomba a még háttér ismeretek nélkül is könnyedén kitalálható végkifejlett miatt, azt írjuk nyugodtan a direktor úr számlájára. Talán elég csupán egyetlen jelenettel alátámasztani, hogy milyen remekül sikerült alkotással állunk szembe, hiszen az iráni tüntetők tömegén keresztül vágó „filmes stábbal” együtt a néző is tökéletes átérezheti a klausztrofób helyzetet, melyre a már említett ajatollah vigyázó tekintete nem csupán az óriási plakátokon keresztül, hanem a fanatikus Forradalmi Gárdán keresztül is végig jelen van az országban, az iszlám erkölcsiség megőrzésének érdekében. Ezek mellett még azon is könynyedén szemet hunyhatunk, hogy a film túlpörgetett és alaposan „megfűszerezett” fináléjával kilép a törté-

nelmi hitelesség medréből. (Bár mindezt írhatjuk a Kémek a sasfészekben számlájára is.) S még Carter személyes vallomása sem rontja el az összképet a stáblista alatt: igen annak a Carternek a monológja, aki részben az iráni eseményeknek köszönhetően nem lett újra elnök, hiszen ’97-ig Kanada az, ki hősiesen megmenti az amerikaiakat. Az Argó-akció az utolsó pillanatig feszült cselekménye már-már dokumentarista pontossággal idézi meg a mentő akciót, mely könnyedén hozhat Afflecknek egy akadémiai szobrocskát, s az sem elképzelhetetlen, hogy Alexander Desplat zeneszerző is bezsebeli a már régóta jól megérdemelt díját.

85% Stáblista Rendező: Ben Affleck Főszereplők: Ben Affleck, Bryan Cranston, John Goodman Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2012. november 22.

FilmMagazin / 59

KRITIKA

AZ ÖT LEGENDA A gyerekek Bosszúállójának tartják, de vajon megérdemli-e ezt a dicső titulust? Írta: Kovácsné

60 / FilmMagazin

Ha szeretnél többet tudni a film készítésének kulisszatitkairól, akkor lapozd fel novemberi lapszámunkat, melyben 5 oldalon foglalkozunk vele.

ővéremnek két héttel a kisebbikem szülinapja után váratlanul beugrott, hogy ő még nem is adott annak a tragikus sorsú, játékok nélkül felnövő apróságnak ajándékot, és lóhalálában átrohant hozzánk. Nővérem pedagógus, ezért hülyébbnél hülyébb elméletei vannak a gyerekek működéséről, az egyik ilyen, hogy ha az egyik gyerek kap ajándékot, akkor a másiknak is adni kell, nehogy megsértődjön. Mivel nem voltunk otthon, elmés nőrokonom viccesen a gyerekek párnája alá rejtette az ajándékot, majd távozott. Csak arra figyeltünk fel, hogy este a kölkök ordítani kezdenek, mint a szügyön döfött ló, hogy ITT JÁRT A TÉLAPÓ!!!! Néztünk nagy gülü szemekkel egymásra az urammal, hogy na akkor melyikünk a hülye, és meglepetésünk csak fokozódott, mikor egymás anyáit körbetelefonálva (nekik szoktak ilyen tébolyult ötleteik lenni...) sem derült ki, ki imitálta itten nekünk Miklós Tél Atyát. Zavarunk láttán a kölkök örömmámorban úsztak, leginkább a nagyobbik, aki épp a múltkor osztotta le a kishúgát, hogy a Mikulásban csak a kretének hisznek. A tragikomédia természetesen akkor érte el a klimaxot, amikor másnap kiderült a turpisság. Nagyobbikom sokáig töprengett az eset fizikai kontra metafizikai vonatkozásain, majd megkérdezte: „De ugye anya tesója a Mikulás megbízásából dolgozott?”

Az öt legenda alapfelvetése ehhez képest az, hogy ha a gyerekek nem hisznek a Mikulásban (Alec Baldwin), a Húsvéti nyúlban (Hugh Jackman), sötöbö (Fogtündér - Isla Fisher, Homokember - … ja, az nem beszél) akkor ezen isteni hatalmak ereje meggyengül, oltalmuk és védelmük nélkül pedig a gyerekeket ismét hatalmába keríti a félelem, melyet a gonosz Szurok (Jude Law) gerjeszt. Szurok ügyesen szövögeti a szálakat, olyannyira, hogy a megroggyant négy legendának fel kell vennie soraiba az ötödiket, Dér Jankót (Chris Pine), aki speciel tesz a gyerekek védelmére, meg a jó és a gonosz dualitására úgy egyáltalán. Legalábbis ezt igyekszik elhitetni mindenkivel.

Próbálnám akkor megmagyarázni, hogy ezzel az egyszerűnek tűnő történettel nekem mi volt a problémám. Az a korosztály, akinek ez a film szól (a hivatalos besorolás 6+ra teszi, de én inkább olyan 10+ körülire gondolnám belőni) már nem teljesen debil. Ha azt látja a filmben, hogy egyetlen darab húsvéti tojást se találnak a gyerekek, mikor a genyó Szurok szabotálja a nyuszogót, akkor joggal fog eltűnődni, hogy miért is merül fel a hit kérdése, mikor itten tárgyi bizonyítékok vannak, kérem. Hát eddig egyetlen gyereknek sem jutott eszébe megkérdezni a szüleit, honnan van a karácsonyfa és tsai? Ha a szülőknek nincs közük az ajándékokhoz, akkor az ajándékok hozója teljesen nyilvánvalóan

FilmMagazin / 61

KRITIKA

valaki más, ergó a Mikulás meg a nyúl. Ebből a szempontból volt sokkal ügyesebben kitalálva a Karácsonyi lidércnyomás,ahol Télapó és Co. a való világ részei, olyannyira, hogy adott esetben légvédelmi ágyúval is lehet rájuk lőni. Vagy akár az az átkozott, viszont gyerekeim által ronggyá nézett Grincs: ott a Télapó létét egyéb magyarázat híján mint magától értetődő tényt kezelik, a Télapó érkezése kvázi szakrális élménnyé transzformálja a megtévesztett fogyasztók által felvásárolt tonnányi profán karácsonyi vicketvackot (nem is gondolta volna a Kedves Olvasó, mik nem vannak abban a Grincsben, mi?). Sok alkotás esik abba a hibába, hogy film helyett egy portfóliónyi képernyővédőt meg videoklipet kínál. Az öt legenda sem kivétel, azzal az izgalmas megoldással fűszerezve, hogy itt nem csak az egyes (remek) vizuális ötletek jelennek

62 / FilmMagazin

meg klipszerűen, hanem maga a történet is. Az, hogy William Joyce, a film alapjául szolgáló mesék szerzője fejezetenként adta át a forgatókönyvíróknak az agyszüleményeit, egyáltalán nem tett jót a koherenciának. Remek epizódok küzdenek azért, hogy sztorivá álljanak össze. Dér Jankó eredetmítosza, a hős vívódása és önmagára ébredése csodaszép. A Télapó lelkivilága, meg úgy általában az egész Mikulásgyár okos és vicces. Az átlagosnál elgondolkodtatóbb a motívum, hogy a gyerekek testi-lelki épségéért küzdő hősöket annyira lefoglalja az ezzel járó munka, hogy apránként elfelejtették, milyenek is a gyerekek valójában. Csupa-csupa gyöngyszem. Csak nem lesz belőle nyaklánc. Ha valaha szükség volt George Lucas első feleségére (aki a háromötödében igaz legenda szerint a The Adventures of Luke Starkiller munkacímű katyvaszból a Csillagok

háborúja néven elhíresült filmet öszszevágta) az itt lett volna. De itt lett volna szükség arra is, hogy az öt legendából a Dér Jankón kívüli négyet is mélyebben, de legalábbis egy picikét ügyesebben bemutassák. Mint pl. a film szellemtestvérében, az Avengersben, ami persze szintén nem egy Séxpír, de a „karakterábrázolás a két robbanás közti 20 másodpercben” témában azért jóval szerencsésebb. Már csak azért is szükség lett volna erre, mert Dér Jankó vagy a Homokember figurája azért az angolszász kultúrkörön kívül annyira nem triviális. Még mindig a történeten rugóznék, hiszen a látványról csak és kizárólag szuperlatívuszokban tudok értekezni, akkor is, ha egyébként Guilermo del Toro általam annyira értékelt abszurd ötletessége nem volt annyira jelen, mint vártam (és az obligát fogevő szörnyecskék se néztek ki úgy, mint egy-egy pindurka

Bár sokat vártunk tőle, végül mégsem váltotta be maradéktalanul a reményeinket. A gyerkőcök azonban minden bizonnyal élvezni fogják.

>> SZÜKSÉG

LETT VOLNA ARRA IS, HOGY AZ ÖT LEGENDÁBÓL A DÉR JANKÓN KÍVÜLI NÉGYET IS MÉLYEBBEN, DE LEGALÁBBIS EGY PICIKÉT ÜGYESEBBEN BEMUTASSÁK. MINT PL. A FILM SZELLEMTESTVÉRÉBEN, AZ AVENGERSBEN, AMI PERSZE SZINTÉN NEM EGY SÉXPÍR, DE A „KARAKTERÁBRÁZOLÁS A KÉT ROBBANÁS KÖZTI 20 MÁSODPERCBEN” TÉMÁBAN AZÉRT JÓVAL SZERENCSÉSEBB. << xenomorph). Mondhatnám, hogy a kedves szerző arcpirítóan pofátlan módon lenyúlta Terry Pratchett Hogfatherét. (A szerző és a mű címe így kombóban csak hazánkban vált ki olyasmi reakciókat, hogy „ammeg mija...”, Terry Prachett ünnepelt és elismert szerző az angolul beszélő országokban, meg ott, ahol sikerült normálisan lefordítani a könyveit). De nem mondom, mert úriasszony vagyok. Az igaz, hogy a gonosz Az öt legendában ugyanúgy ellopja a gyerekek fogait a fogtündértől mint a Hogfatherben, és az is igaz, hogy itt is éppen pont azért lopja el, hogy kinyírja a Mikulást, de Joyce azt a nagy lépést nem meri meglépni, hogy a fogak minden varázstevékenységek legősibb formájához, a szimpatikus mágiához kellenek. A Hogfatherben szépen logikusan felépül a történet: akinek valamilyen testrészét birtokoljuk, afelett hatalmunk van (vö. vudu), akár a

Télapót is kitörölhetjük az agyából. A filmben azért gyűjtötték be a tejfogakat, mert... és itt máris visszatérünk a legendákba vetett hit nagy kérdéseihez. Eddig tartott a takaréklángelme felnőtt mozijáró merengése, most következzék a célközönség. Az alábbiakban a gyerekkel lefolytatott interjú részletei következnek, rövidítve, és a csúnya szavak kihagyásával. Arra a kérdésre, hogy a filmből mi tetszett a legjobban, a magától értetődő válasz az volt, hogy hülye kérdés, hát az egész. Némi nógatás után végül a gyermek megdöbbentő részletességgel, gyakorlatilag real time elmesélte azt a jelenetet, mikor az öt legenda foggyűjtő versenyt rendez. Ez egyébként (a maga klipszerűségben) a film csúcspontja. Mikor megkérdeztem, mi nem tetszett, a kérdés elsőre túl absztraktnak bizonyult. Ekkor azzal a változattal próbálkoztam, hogy „Te mit

csináltál volna másképp?” de félreértette, és azt mondta, hogy ő aztán biztos nem ment volna le a gödörbe, ahol a Szurok lakott, de aztán hozzátette, hogy megfigyelései szerint a főhősnek a filmben muszáj valami hülyeséget csinálnia, különben nem megy tovább a történet. És milyen igaza van, még a végén forgatókönyvíró lesz a szentem. A gyerek végül is csak félig-meddig értette meg, mit akarok, viszont zseniálisan vezette le, hogy ő csak azt nem érti, mi szükség volt itten a hitre, mikor a Dér Jankóban senki nem hitt, mégis milyen jól elvolt, de ez biztos azért volt így, mert a Dér Jankó egy élőholt zombi. Azannya. Na erre még én sem gondoltam. Aztán hozzátette, hogy kissé furának tartotta, amikor Szurkot a harminckettedik csatában is legyőzik, és harmincharmadszorra is feltámad. Magyarán a fő cselekményvonal azért még egy gyereknek is nagyon primkó. A leg-

FilmMagazin / 63

KRITIKA

érdekesebbnek végül is az a téma bizonyult, hogy vajh miért kell mostanában minden gyerekeknek szóló filmbe beletenni egy kövér, csúnya, láthatóan szellemi fogyatékos nőnemű karaktert (vö. Szonja a medve a Madagaszkár 3-ban). Mire utódom rezignáltan azt mondta, hogy „Anya, neked nem tűnt fel, hogy minden társaságban van egy ilyen?” Sajnos jó a szeme. Minden társaságban van egy ilyen. Engem ugyan irritál, hogy ezen a tényen nekem hangosan röhögnöm kéne, de valóban nem lenne reális a mese a dagadt idióta kislány nélkül. Kénytelen vagyok tehát a legtöbb kritikát visszaszívni. A gyereket nem zavarta a történet széteső jellege és az, hogy a hősök fele nincs meg a magyar nómeklatúrában, a logikai bukfencek nem nagyon érdekelték és a látvány egyszerűen lehengerelte. Anyukák, apukák, mindenki ragadja meg (erősebb idegzetű) babuci kezét, hajrá, vár a mozi. Innen borítékolom a sikert.

64 / FilmMagazin

Ha már gyerektörténettel kezdtem, hadd fejezzem be egy másikkal (ígérem, ez rövidebb). Kisebbikem a múltkor igencsak visítva ébredt. Mikor sikerült kihúznom a karmaimat a plafonból, és kérdőre vontam, azt mondta, hogy egy olyan gonosz madárijesztővel álmodott, aminek kan– dúrfejből voltak a kezei. Na ezt überelje a Guillermo del Toro, ha tudja. Az öt legenda eszmei megközelítése számomra itt bukik el: ha van valami, akiben a gyerekek hisznek, az a félelem. A mumus nem a Középkor vagy a fel nem világosodott egyház szülötte, a mumus az emberé, akiben mindenkor él egy szikrácska névtelen rettegés. A négyéves gyerekemnek annak idején lenyűgözően mély gondolatai és zsigeri félelmei voltak a halállal kapcsolatban, pedig nem nézettünk vele idegbeteg filmeket, nem halt meg nagyanyó a szeme láttára a hoszszantartósúlyosban, stb. Ő csak a koncepciót, mint olyat próbálta felfogni és értelmezni. A mumus sem azért lakik az ágy alatt, mert oda űzte a fennen lángoló józan ész a racionalitás, illetve a Télapó. Mindig is ott lakott. Az ágy fészek, a végső, puha, meleg menedék, ahol anya betakargat és puszit ad. És ez az, amit az a rohadt szörny megszentségtelenít. Az ember SEHOL nincs biztonságban. Aki még ezzel sincs tisztában, ne csináljon gyerekfilmet.

80% Stáblista Rendező: Peter Ramsey Eredeti hangok: Chris Pine, Alec Baldwin, Hugh Jackman Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2012. november 29.

SOROZAT

AMERICAN HORROR STORY: ASYLUM November első két szerdáján a magát Anne Frank-nek kiadó beutaltat ismerhettük meg Briarcliff-ben. A folytatásos részek közül az utóbbi ütött nagyobbat mint eddig bármi az Asylum évadában, de a Part 1 sem kevés tünetet vált ki a nézőből. Írta: Csernák Ákos I'M ANNE FRANK: PART 1 Az újonnan bezárt titokzatos nő (alakítója Franka Potente) akkor fedi fel kilétét, mikor megpillantja Dr. Arden-t: azt állítja, a doktor valójában Hans Gruper, és ott volt Auschwitz-ban. Nőket vitt el, akiket később borzasztó állapotban hozott vissza. Ez egybecseng Arden korlátlan szadizmusával, és az altatásmentes műtétekkel, amiket Kit-en, de főképp Shelley-n hajt végre, akinek időközben levágta a lábait is. Az Arden lakásáról elszökő prostituált (2. rész) pedig vallomást tett a rendőrségen: náci jelvényeket talált az orvosnál.

66 / FilmMagazin

Ennél több nem kell Jude nővérnek, hogy teóriákat szüljön, de mikor a monszinyornak beszámolt Ardenről, talán nem kellett volna kihangsúlyoznia, hogy egy magát Anne Frank -nek kiadó nőtől szedte az információit. Szavahihetőségén az sem rontott volna, ha nem issza magát a sárga földig a filmvetítéskor, de az egyre elhatalmasodó paranoiája egyébként is szemet szúr a monszinyornak. A szadistavadász Jude mindeközben Kit és Grace sterilizációjáról határoz, hogy elkerüljék egy "gyilkos ivadék megszületését", miután rajta-

kapták őket szex közben. És ha már szex: Dr. Thredson meggyőzi Lanat, hogy csak úgy juthat ki Briarcliffből, ha kigyógyul homoszexualitásából. Aláveti hát őt egy averziós-konverziós terápiának, aminek keretein belül az évad az egyik leggyomorforgatóbb, elszomorítóbb, de mindenek előtt legfelháborítóbb eljárásról emlékezik meg. Hogy mi várható a folytatásban? A bebukott kezelés után Thredson megígéri, hogy kicsempészi Lana-t. Kit és Grace elzárva várják a sterilizációt. Jude nővér a Tisztelendő Anya tanácsára nekiállhat felgön-

A hatodik rész címe The Origins of Monstrosity lesz majd. Bővebben a következő számunkban foglalkozunk vele.

gyölíteni a Dr. Arden-t ért vádakat. Anne Frank pedig térden lövi a szadista orvost annak műtőjében, majd előkerül a rejtegetett Shelley... Akad tehát elvarratlan szál, s mint az az AHS közössége azóta tudja, az 5. rész olyan csavarokat hozott, amikből külön idő volt felépülni. Bővebben lentebb! I'M ANNE FRANK: PART 2 Ryan Murphy nem győzte eléggé hangsúlyozni, hogy az ötödik rész az eddigi legjobb, amit az American Horror Story-ban elkövetett. A sorozat koponyája nem hazudtolta meg önmagát: ez a 40 perc mindenen túltett. A rész elején Jude nővér felkeres egy nácivadászt (Mark Margolis), hogy leleplezhesse Dr. Arden-t. Bár egyik karakter sem áll közel a néző szívéhez, inkább szurkolunk a nővérnek, de sajnos feleslegesen. Briarcliff-ben nincs helye reményeknek, sokadjára tanultuk meg a leckét: a kórházból visszatért Arden közli Jude-dal, hogy beperli és eltávolítja őt az intézetből. Érdemes megfigyelni ezt a jelenetet közelebbről, a hangulatépítés ugyanis zseniális. Több közelit is kapunk Arden botjáról, aminek markolatánál egy kutyafej alakja rajzolódik ki, a kandallóban lobogó lángokra váltás pedig csak tovább fokozza a felhevült

vült beszélgetést... Jude egyértelműen vesztesként jön ki a párbeszédből, s miután megtudja, hogy Lana Winters eltűnt az intézetből, kellően besokall egy újabb kör piához és pasizáshoz. Mary Eunice nővér gondoskodik róla, hogy a hatóságok ne Briarcliffben találják meg Shelley-t, illetve, ami belőle maradt. Bár Arden úgy tudja, Shelley az erdőbe lett kihajítva, a megszállt nővér valójában egy iskolaudvaron pakolta le a mutáns lényt, a gyereksereg végtelen boldogságára. (Valószínű, hogy Wendy, akit Bloody Face gyilkolt meg még a 2. részben, itt tanított). Az ördögi nővér később közli Kittel, hogy nem végzik el rajta a műtétet (szemmel láthatóan valamiért nagyon fontos neki a srác), majd a fellelkesült Grace-nek mosolyogva odaveti, bocs, ez rád nem vonatkozik. Grace azonban nem várt műtéten esik át, amikor elrabolják őt az idegenek. A szívroham esélyeit tovább növeli, hogy Lana éppen csak, hogy sikerrel osont ki az intézetből. Felbukkan ugyanis "Anne Frank" férje, tisztázza a nejét, majd arra kéri a vezetőséget, tartsák bent a nőt, hisz veszélyt jelent közös babájukra. (A házaspár múltját rendkívül felzaklató képanyag illusztrálja: zajos archív hatású felvételek, földön-

túli hanghatásokkal és borzongató párbeszédekkel. Ezek a bevágott pillanatok sikerrel zaklatják fel a nézőt az ezt követő sokkhullámra.) A férj tehát Dr. Thredson-ért kiált, aki ekkor épp Lana-t szökteti. Bár Thredson-t megállítják, ő kijelenti, sosem dolgozott az intézetben. Lana ekkor már az autójában ül, így éppen sikerül megúszniuk a lebukást. Lana imái meghallgatásra találtak: Thredson menedéket nyújt neki a házában. Ami az ezt követő perceket illeti, az mesteri. Az alkotók olyan hozzáértéssel építik a feszültséget a nézőben és Lana-ban egyaránt, hogy azt tanítani kéne. Engem az izgalmakon túl a őrült kétkedés és gyanakvás fojtogatott. Volt pár elejtett mondat, volt az a pohár bor, a telefonálástól eltiltás, a bőrből készült lámpaernyő, a cukorkák (amikre először azt hittem, valójában gyógyszerek lehetnek, de az alábbi képet megvizsgálva más furcsaságok is feltűnhetnek), de végig a saját paranoiám, Lana esetleges őrültsége és bizalmatlansága, illetve Thredson kiléte között sodródtam. Egészen addig, míg Lana fel nem fedezte a házban a műhelyt, ahol a bőrök készülnek. Innentől minden egyértelmű volt. Mi várható ezek után? A Sátán (Mary Eunice) és a náci Arden paktuma nem sok jóval kecsegtet az elbukott Jude nővér számára, aki az előző kettő fényében kezd egész pozitív bástyájává válnia az évadnak. Grace hasába plántáltak valamit az idegenek, míg Kit-re villamosszék vár (Thredson tanácsára magnóra vallotta, amit nem követett el). Lana láncra verve vár sorsára Thredson házának pincéjében, hollétéről senki nem tud semmit. Mi vár Shelley-re? És Anne Frank? Nos, az ő történetszála itt (egy időre biztosan) véget ért: Arden lobotómiájával új nőt faragott belőle, gondoskodó anyát, szerető nejt.

FilmMagazin / 67

FILMKLASSZIKUS

VISSZA A Bizonyára mindenki számára van egy, vagy talán több olyan film, amit ha megnéz, ismét előtörnek a gyermekkori emlékek, érzelmek. Ezeket a filmeket soha nem fogjuk elfelejteni vagy megunni, sőt, az évek elteltével egyre jobban értékelni fogjuk azokat. Az én életemben ezt a szerepet a Vissza a jövőbe trilógia tölti be, nem véletlenül. Írta: Török Tamás

985-ben járunk, Marty McFly az éjszaka közepén kap egy hívást, melyben régi barátja és egyben mentora, Dr. Emmett Brown rögvest magához rendeli egy videokamerával egyetemben, mondván, hogy valami forradalmit talált fel. Mituán Marty megérkezik a helyszínre, a Doki bemutatja hétköznapinak közel sem nevezhető találmányát: egy DeLorean formájában megépített időgépet. Azonban ezt a szerkezetet plutónium hajtja, amit a Doki egy terrorista szervezettől lopott, s nem is kellett sok idő, hogy rájuk találjanak. A feltalálót lelövik, Marty behuppan a DeLorean-be, és visszatér a pár perccel azelőtt beállított dátum napjára, 1955-be. Célja, hogy valahogy visszatérjen '85-be és megmentse a doktor életét. Nem hinném, hogy van olyan filmszerető ember, aki ne ismerné már ezt a történetet. A Vissza a jövőbe mai napig az egyik, ha nem a legszórakoztatóbb film amit valaha láttam, és az a legszebb az egészben, hogy habár '85-ben készült az első rész, mégis remekül oldja meg az idősíkok közti lavírozást. Talán 4-5 évesen láttam először a filmet, de tisztán emlékszem rá, hogy már akkor is értettem, és ez nem amiatt

68 / FilmMagazin

van, hogy a film egyszerű mint a faék, hanem a mai filmeket megszégyenítően van felépítve. Mindig hatványozottan fontos a megfelelő szereplőválasztás egy olyan filmnél, jelen esetben trilógiánál, ami minden részen át ugyanazokkal a színészekkel dolgozik. Ezt Robert Zemeckis és Steven Spielberg is pontosan tudta, ezért is történt meg az, hogy már egy hónapja forgatták az első rész jeleneteit Eric Stoltz-cal, amikor Michael J. Fox mégis elvállalta Marty szerepét. Azok a bizonyos Stoltz-os jelenetek egyébként az interneten is fellelhetők, összehasonlítva a végleges jelenetekkel. Nagyon érdekes, hogy a két színész - habár alapjáraton ugyanazt - mennyire más személyiséget kölcsönzött volna Marty karakterének. Stoltz öltözékén nagyszerűen látszik, hogy ő talán egy sokkal őrültebb figurát adott volna Martynak, aminek én utólag örülök, hogy nem így történt, ugyanis arra a szerepre ott volt már a Christopher Lloyd által alakított Doki is. Egy színész számára szerintem egyben áldás és átok, ha nem tudja levetkőzni magáról azt a szerepet karrierje során, amivel az egészet elkezdte. Én bármilyen filmben meg-

A JÖVŐBE

FilmMagazin / 69

FILMKLASSZIKUS látom Michael J. Fox-ot, mindig Marty McFly jellegzetes gesztusai köszönnek vissza benne, és szerintem életem végéig nem fogom tudni kettéválasztani a két embert, de igazából nem is bánom. Azzal az egy szereppel az én szememben J. Fox egy egész karriernyi sikert elért. Mondjuk ha őszinte akarok lenni, akkor ez minden, a Vissza a jövőbe trilógiában szereplő színésszel így van nálam. Kevés színészre nézek úgy fel, mint Christopher Lloyd-ra, de nálam ő a tökéletes ember arra, hogy eljátssza azt a már ezerszer látott őrült tudós figurát, de Ő úgy teszi ezt, hogy ezt a sablonosságot teljesen elfeledteti a nézővel és egy igazi egyéniséget kölcsönöz Dr. Emmett Brown-nak. Lloyd és J. Fox között annyira érezhető a kémia az egész trilógia során, hogy nyugodtan lehet őket is egy amolyan klaszszikus duóként említeni. Ez a harmónia egyébként a stáb minden tagjára érvényes, érdemes megnézni pár a kulisszák mögötti jelenetet. Olyan nyugodtan és jókedvvel, ám egyben profizmussal zajlottak a forgatások, hogy minden bizonnyal ennek köszönhető a film sikere.

70 / FilmMagazin

Nagyon boldog vagyok, hogy nem kell két színésznél megállnom, mikor az alakításokat dicsérem. Thomas F. Wilson, aki - ha jól számolom - hat, teljesen különböző személyiséget tudott ráölteni ugyanarra a karakterre, ezért is mondom azt, hogy Biff Tannen minden idők egyik leghitelesebb "rosszfiúja". Ennek a trilógiának rengeteg szimbólikus, máig fennmaradt dolgot, jelmondatot köszönhetünk, amik közül talán az egyik legnépszerűbb pont Biff szájából hangzott el... "Nyuszi vagy McFly?!". A választ gondolom mindenki ismeri, ha valaki mégsem, az azonnal hagyja abba a cikk olvasását, és rögtön kezdje el megnézni a filmet! Lea Thompson és Crispin Glover sem maradhat ki a sorból, akik az első rész során sziporkáztak igazán. Tökéletesen hozták vissza azokat a tipikus, 50-es-60-as évekbeli amerikai fiatalokat. Lea Thompson alakította a gyönyörű Lorraine-t, akibe persze belezúgott az iskola elnyomott, magába zárkózott diákja is, George McFly Pár évvel később született meg Marty, azonban mikor visszatér a jövőből, alaposan felfor-

gatja a dolgokat és egész családja jövője veszélybe kerül. A hangulat varázslatos. Az első részben látható 1955-ös életvitel, s a kor jellegzetességei szinte kézzel tapinthatóak. Mint ahogy már említettem, a film mind a három részen át szinte ugyanazokkal a színészekkel s díszletekkel dolgozik, ezért is annyira lenyűgöző az, hogy a klaszszikus Western világkép is a lehető legnagyobb élethűséggel köszön vissza. Azt se felejtsük el, hogy még három év van hátra a légdeszkák megszületéséig! Ugyanis Martynak a harmadik rész során a nem túl távoli, 2015-ös jövőben akad dolga, és szerintem rendkívül humoros látni, hogy Robert Zemeckis-ék mennyire melléfogtak a saját jóslataikkal a jövőre nézve, de ezt a lehető legpozitívabb értelemben értem. A történet mindhárom részen át rendkívül izgalmas. Ami az igazán nagy érdem ebben, hogy a trilógia minden tagja ugyanarra a sémára építkezik, kisebb eltérésekkel. Szóval a karakterek általában ugyanúgy találkoznak össze, s a csattanók is azonos időpontokban következnek be, de valahogy mégis eredeti tud maradni mind három rész a maga módján. Ennek a sémának köszönhető az, hogy az időutazás mint olyan, jelen van a filmben. A filmben négy különböző kor kerül feldolgozásra, és végig érezni a kapcsolatot köztük. Ha Marty megváltoztat valamit a múltban, akkor az a jövőre is igen nagy kihatással lesz, és ezt a kártyát nem csak egyszer húzzák meg a készítők, hanem igyekeznek teljesen kiaknázni az időutazás rejtélyében való lehetőségeket.

IDÉZETEK A FILMBŐL Marty McFly (búcsúzásként a jövőbeli szüleitől): Ja, és jut eszembe. Ha netán lesznek gyerekeitek a jövőben, és ha az egyik gyereketek úgy 7-8 év múlva véletlen felgyújtaná a nappali padlóját... kérlek, ne haragudjatok majd rá! Dr. Emmett Brown: És íme a tudomány piros betűs ünnepe. Hát persze...1955 november 12-e. Marty McFly: Miért mi történt akkor? Dr. Emmett Brown: Óh, hát aznap találtam fel az időutazást.Még ma is élénken emlékszem.A fürdőszobában felálltam a wc-re,hogy felakasszak egy órát, a porcelán nedves volt, én megcsúsztam, és beütöttem a fejem. És akkor látomásom volt, egy vízió, egy képet láttam magam előtt, ennek a képét, ez teszi lehetővé az időutazást. A fluxuskondenzátor. Marty McFly: Fluxuskondenzátor… Dr. Emmett Brown (megszállott fejjel): 30 évem ment rá és a teljes családi vagyon, hogy megvalósítsam ezt az álmot.

FilmMagazin / 71

KÖV. HÓNAP

LINCOLN 1865-ben az amerikai történelem legvéresebb háborúja a végéhez közeledik. Az újraválasztott elnök, Abraham Lincoln (Daniel Day-Lewis) azonban nem hajlandó engedményekre: a megosztott kongresszust rá akarja kényszeríteni, hogy hozza meg addigi legfontosabb döntését: egészítse ki az Alkotmányt, és törölje el a rabszolgaságot. Az ellenállás hatalmas: az elnök azonban ravasz ember, jó stratéga és zseniális szónok. Van, akit meggyőz, van, akit megfélemlít, van, akit megveszteget; lavíroz, csapdákat állít, és semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy elérje célját - és új fejezetet nyisson a világtörténelemben.

DJANGO ELSZABADUL Amerika déli része két évvel a polgárháború előtt. Egy különös módszereket követő profi fejvadász (Christoph Waltz) egy rabszolga (Jamie Foxx) segítségével nagy sikert ér el, és hálából felszabadítja Djangót. De a társak együtt maradnak, hogy megkeressék a fekete férfi feleségét (Kerry Washington), akit egy rabszolgapiacon láttak utoljára. A nyomok végül egy ültetvényre vezetik őket, melynek tulajdonosa (Leonardo DiCaprio) rabszolgáit trénere segítségével - egymás elleni gladiátorküzdelemre képezi ki. A fejvadászoknak sikerül bejutniuk a birtokra, de nem biztos, hogy ki is jutnak onnan: a földesúr hű szolgája (Samuel L. Jackson) gyanút fog, és a kalandorok csapdába esnek. Dönteniük kell, hogy az önfeláldozás vagy a túlélés-e a fontosabb számukra.

72 / FilmMagazin