Acta DE Kossuth IV3 by Acta de Kossuth

Acta DE Kossuth

Acta DE Kossuth A Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolájának iskolaújsága

IV/3. szám 2017.02.26

  

    

Valentin-nap Vízkereszt Tudós és iskola  Dr. Elek Balázs  Dr. Papp Zoltán Felvételi Hungarikum Variációk képi illusztrációkra Nemzetek ünnepe Diákmunkák  Tartuffe a börtönben  Versek

Acta DE Kossuth

Valentin-nap

A Valentin-nap A Valentin-nap eredete: Szent Bálint (Valentin vagy Valentinus) a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziások védőszentje. Világszerte, de főleg az angolszász országokban Bálint napján (február 14-én) tartják a Bálint-nap (angolul Valentine's Day) ünnepét, amely Magyarországon az angol nyelvű elnevezés elterjedése miatt sokak számára, mint Valentin-nap vált ismertté, az 1990-es évektől kezdődően. Ezen az ünnepen (amelynek vallási eredete az idegen elnevezés elterjedése miatt Magyarországon elhalványult) a szerelmesek megajándékozzák szerelmüket. A keresztény szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni (akkori nevén Interamna) püspöke, a 14. században, a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Ennek, a szentről elterjedt, egyik történet képezte az alapját, miszerint mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Mielőtt – a hagyomány szerint –február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata.

A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek.

Acta DE Kossuth

Valentin-nap

Pár érdekes tény a Valentin-napról: 1. A 19. században balszerencsének tartották, ha valaki aláírta a Valentin-napi üdvözlőlapot. 2. A kiskereskedelmi statisztikák szerint az állattartók 3%-a megajándékozza kis kedvencét is Bálint-napon. Egy 2015-ös felmérés szerint csak az Egyesült Államokban 703 millió dollárt (~200 milliárd forintot) költöttek a gazdik kutyusukra Valentin-napon. 3. Egyes vélekedések szerint a szerelmesek napját a szinglik számára találták ki, hogy kedvükre ünnepeljék státuszukat vagy sajnálkozzanak miatta. 4. Már az 1800-as években is divat volt szív alakú dobozban csokoládét ajándékozni. Richard Cadbury, a Cadbury csokoládégyáros család tagja, 1868-ban maga készítette szív alakú dobozban ajándékozott finomságokat élete párjának, amit saját festményével tett még egyedibbé. 5. A leghosszabb házasság 86 évig és 290 napig tartott. 6. Kínában van egy „alternatív Valentin-nap”, amikor az elvesztett szerelmet siratják/ünneplik az emberek – erre a hetedik holdhónap hetedik napján kerül sor. 7. Az Egyesült Államokban közel 189 millió szál rózsát értékesítenek Valentin-napon. 8. Dél-Koreában minden hónap tizennegyedik napja a szerelmesekről szól. 9. Éves szintű összesítésben az amerikaiak körülbelül 277 millió dollárt (~65 milliárd forintot) költenek Valentin-napi üdvözlőkártyára. 10. Az ünnepnek Amerikában van a legnagyobb kultusza, de valójában Japánból terjedt el az ünneplése. 11. A walesi hagyományok szerint az a gyermek, aki február 14-én születik, sok szeretőt „fogyaszt majd el” élete során. 12. A felmérések szerint a tanárok kapják a legtöbb Valentin-napi üdvözlőlapot, őket a gyerekek, az anyák és a feleségek követik. 13. A Bálint-napi csók állítólag egész évre szerencsét hoz a feleknek. 14. A legnépszerűbb virág a rózsa, ami a római szerelemistennő, Vénusz védjegyévé vált növénye volt. 15. A XVIII. és XIX. században a briteknél az volt a szokás, hogy a fiatalemberek házról házra jártak, dalokat énekeltek, amiért süteményt és pénzt kaptak cserébe. 16. Németországban van egy olyan régi tradíció, miszerint a lányok hagymákat ültetnek egy edénybe és mindegyik mellé egy-egy nekik tetsző fiú nevét írják egy papírra. A mondás szerint ahhoz mennek feleségül, amelyik név mellett elsőként hajt ki a hagyma. Készítette: Vágó Rebeka 8.r 3

Acta DE Kossuth

Valentin-nap

Valentin-napi linzer Valentin napkor számos meglepetéssel kedveskedhetünk szeretteinknek. Ezzel az apró ötlettel szolgálunk mi is.

Hozzávalók: (kb. 12 darabhoz) A linzertésztához -50 g porcukor -100 g vaj -150 g búzaliszt (BL55) A töltéshez -eperlekvár A dekoráláshoz -1 db tojás (közepes, "M"-es méretű)

Elkészítés: (kb. 30 perc) A porcukrot, lisztet, és vajat gyúrjuk tésztává. Csak addig gyúrjuk, míg összeáll a tészta.

Enyhén lisztezett asztalon nyújtsuk ki, kb. 3 mm vastagra.

Két darab szív alakú szaggatóra van szükségünk. Egy kisebbre, és egy nagyobbra. A nagyobbikkal szúrjunk ki szív alakokat a tésztából, és tegyük sütőpapírral fedett sütőlemezre őket.

Acta DE Kossuth

Valentin-nap

Minden másodiknak a közepét szúrjuk ki a kis kiszúróval, majd kenjük meg vékonyan tojással. A belső nélküli szívek hamarabb sülnek ki, mint az aljak, amelyek a "teli" szívek. Így aztán célszerűbb lehet, ha külön lemezen sütjük a tetőket, és az aljakat. 200 C-on, kb. 10 perc alatt, előmelegített sütőben süssük aranybarnára a szíveket.

Sütés után hagyjuk kihűlni, majd eperlekvárral töltsük meg őket, majd egy napig hagyjuk szikkadni.

És kész is van a Valentin-napi linzer!

Készítette: Vágó Rebeka 8.r

Acta DE Kossuth

Vízkereszt

Vízkereszt Vízkereszt a karácsonyi ünnepek zárónapja, utána kezdődik a farsangi időszak. A magyar vízkereszt elnevezés a víz megszentelésének szertartásából származik. A vízkereszt ünnepe három jelentést hordoz: a napkeleti bölcsek eljövetelét, Jézus megkereszteltetését, valamint csodatételét a kánai menyegzőn. Az ünnepe először a III. században tűnt fel a keleti egyházban, mint Krisztus születése napja. Száz évvel később azonban Róma úgy látta jónak, hogy Krisztus születését a „Legyőzhetetlen Nap” pogány ünnepével, a népszerű Mithras napisten születésnapjával (dec. 25.) egyeztesse, így vízkereszt új jelentést kapott. Legelterjedtebb jelentése a háromkirályok, avagy a napkeleti bölcsek érkezésének ünneplése. Máté evangéliuma szerint a háromkirályok a betlehemi csillag által vezéreltetve mentek Júdeába, hogy a zsidók újszülött királyának kifejezzék hódolatukat. Gáspár, Menyhért és Boldizsár aranyat, tömjént és mirhát ajándékozott a kisdednek. A háromkirályok hálás témául kínálkozott a festőművészetnek. (híres alkotás: Dürer Háromkirályok című műve) A vízkereszt második evangéliumi története szerint, amikor Jézus harmincéves lett, elment a Jordán folyóhoz. Keresztelő Szent János megkeresztelte őt, és Jézus ettől kezdve tanítani kezdett. Krisztus keresztségének emlékére a katolikus egyház tömjént és vizet szentelt, innen az ünnep elnevezése. Az ünnep harmadik evangéliumi jelenete: Jézus a kánai menyegzőn, édesanyja kérésére, az elfogyott bor pótlására, első csodatételeként, a vizet borrá változtatta. Az ünnepi népszokások közé tartozott a csillagozás vagy háromkirályjárás hagyománya, a bibliai királyokat megszemélyesítő alakoskodók köszöntő felvonulása. Az alakokat gyerekek személyesítették meg. Legfőbb kelléke a csillag volt, mely mutatta az utat Betlehembe. Jellegzetes viseletdarabjuk a díszes papírsüveg.

Acta DE Kossuth

Vízkereszt

Vízkereszt napján szokásban volt a szentelmények hazavitele is: a szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak, mindenféle betegség ellen használták. Egy hiedelem szerint, ha meghintették a ház ajtaja előtt a földet, akkor a gonosz elkerüli a házat. Hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára. A következő januárig üvegben vagy nagy korsóban tartották, ami megmaradt a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték, hogy vize meg ne romoljon. A házakat vízzel és sóval szentelték meg, és a pap krétával írta a szemöldökfára a házszentelés évét és a G. M. B. vagy C. M. B. betűket (Gáspár, Menyhért, Boldizsár vagy Caspar, Melchior, Balthasar). A vízkereszti népszokásokból mára jobbára csak annyi maradt meg, hogy ekkor szedik le a karácsonyfát.

Készítette: Varga Gréta 8.r

Acta DE Kossuth

Tudós és iskola

Az arany ember bűncselekményei Dr. Elek Balázs, a Debreceni Egyetem Állam és Jogtudományi karának büntetőeljárási tanszékének tanszékvezető docense, emellett a Debreceni Ítélőtáblának vezetője, a Tudósiskola című program keretein belül tartott egy előadást. Minden évben tart egy konferenciát Irodalom és bűn címmel, és ezen belül foglalt helyet ez az előadás. Elsőnek arról beszélt, hogy régen ő is Kossuthos diák volt, és az itt folytatott tanulmányai segítik őt a munkájában. Az irodalom például azért fontos egy büntetőjogon belül dolgozó embernek, mert ennek segítségével tud idézni művekből, mivel már minden bűncselekmény megjelent valamilyen történetben, és jobban elő tudja adni magát, amin akár ítéletek is múlhatnak. Az előadás Jókai Mór Az arany ember című művére épült. A történet főszereplője, Tímár Mihály több bűncselekményt is elkövetett a mű során, és a fő kérdés, amelyre a prezentáció végén kaptuk meg a választ, az volt, hogy bűnös-e, és meg kell-e büntetni. Hogy mindezeket a büntetőjoghoz kapcsolja, mindig felolvasta, hogy milyen lenne a vád tényállása a helyzethez igazodva. Az első bűncselekménye a regény elején történik, ahol a Dunán rossz időjárási körülmények között próbál visszajönni Magyarországra hajóval. Mivel teljes hajózási tilalom volt elrendelve, ezért közlekedésbiztonsági bűncselekményt követ el. Tímár Mihály két török, muszlim vallású bevándorlót hoz Magyarország területére, ami embercsempészetnek minősül, emellett fegyver is van nála engedély nélkül. Ezek nagyon komoly bűncselekmények. Amikor a török mérget vesz be, az öngyilkosságnak számít, azonban ebben az esetben Tímár Mihály bűncselekményt követett el, mert segítségnyújtási kötelezettségét nem teljesíti, mivel nem adja be az ellenmérget a férfinak, pedig meg tudná menteni. Jogtalan elsajátítást követ el, amikor megtalálja egy félholdas zsákot, amiben kincs van, mert ezt oda kellett volna adni a törvényes örökösnek. Ezt azonban befektette több üzletbe is, ezáltal követhetetlen lett az eredete, így pénzmosást követett el, ami a legsúlyosabb gazdasági bűncselekmény. Feleségül akarta venni Noémit, de már volt felesége, így ez nem valósulhatott meg. Ezért Tímár Mihály elhitette az emberekkel, hogy meghalt (ezzel közokiratot hamisított), majd a Senki szigetére költözött. Ott nem fizetett adót, emellett vadászott is engedély nélkül, ráadásul mocsári szalonkára, ami egy védett állat. Ezzel természetkárosítást követett el orvvadászat közben. Az előadás végén még kérdéseket lehetett feltenni. Ezután kiderült, hogy ma Tímár Mihály 10 év szabadságvesztést kapna. Kálmánczhelyi Anna 9.a 8

Acta DE Kossuth

Tudós és iskola

Interjú Dr. Elek Balázzsal A Tudósiskola program keretei között tartott előadása után beszélgettem vele a könyvtárban. Mi az ön pontos szakterülete? Nekem jogi végzettségem van, és büntetőjogászként dolgozok, részben még büntetőbíró, meg büntetőeljárás jogot oktatok a Debreceni Egyetemen. Miért pont ezt választotta? A jogi szakma nem volt kérdéses számomra, nem hogy középiskolában, már általános iskolában sem. Ez teljesen egyértelmű volt, hogy jogi szakmát választok, abban voltak komoly dilemmáim, hogy a jogi szakmán belül melyik területet válasszam. Legyek-e esetleg ügyvéd, védőügyvéd, vagy ügyész, de végül is a bíróságon kötöttem ki. Akkor ezt már a gimnáziumban eldöntötte? Igen. A gimnáziumban azt hiszem, hogy majdnem mindenkinek érdemes eldönteni, és rájönni, hogy mi is az, ami érdekli. Sok egyéb dolgot is érdekesek tartottam, de egyértelmű volt számomra, hogy a társadalmi környezettel foglalkozó joggal fogok végezni és foglalkozni. Gyermekeit támogatná ebben a szakmában, vagy abban, hogy ilyen pályára menjenek? Biztos, hogy nem beszélném le a jogi pályáról a gyermekeimet, de elmondanám nekik, ennek a szakmának az árnyoldalait is. Meg megpróbálnám felkészíteni őket arra, hogy a jogi szakmának milyen területei lehetnek, amire nekik kell eldönteni, hogy alkalmasnak érzik-e magukat. Milyen örömei és buktatói vannak ennek a jogi pályának? Jogi pályának az lehet a buktatója, ha valaki olyan célt tűz ki, ami eleve megvalósíthatatlan. Senkit nem akarnék lebeszélni arról, hogy nagy tervei legyenek. Azt látni kell, hogy a jogi pályának nagyon széles az elhelyezkedési lehetősége, és mindegyiknek megvan a saját szépsége. De ahogy nem biztos, hogy minden diák, aki elhatározza, hogy miniszterelnök lesz, abból miniszterelnök is lesz, ugyan így van a jogi pályánál is. De nem biztos, hogy mindenki, aki eldönti, hogy büntetőbíró vagy ügyész, vagy sikeres sztárügyvéd lesz, sikerrel jár. Éppen ezért érdemes egy B-tervet tartalékolni, és abban az esetben, ha látja valaki, hogy egy másik lesz az igazi, akkor arra folytatni. Ahogy én is elkezdtem valamikor ügyvédjelöltként, hamar rájöttem arra, hogy nem igazán hozzám illik az a fajta életmód mentalitás. És a bíróságon megtaláltam a helyem, ahol ki tudtam teljesedni.

Acta DE Kossuth

Tudós és iskola

Mennyire megterhelő a bírói munka? Ez definíció kérdése, hogy mennyire megterhelő. Sajnos sok olyan kollegáról tudok, aki azért volt pályaelhagyó, mert nem tudta azt a szellemi stresszt elviselni, ami ezzel a munkával együtt jár. Egy tárgyalóteremben, ahol életekről, családokról, egzisztenciákról van szó, sokszor vágni lehet szó szerint a feszültséget. Ha kellően erős a bíró, akkor nincsen ezzel probléma, ha megfelelő családi háttere van, megfelelő olyan szellemi kikapcsolódási lehetősége, akkor fogja tudni ezt a munkát csinálni. Ezzel talán válaszoltam is a kérdésre: egy rendkívül megterhelő munkáról van szó, de mégis nagyon sok szépsége és öröme is van. Szabad idejében mit csinál szívesen? Igen, ha volna szabadidőm. Részben a családommal vagyok, részben sportolok, és a vadászat szenvedélyének élek. Köszönöm szépen! Én is köszönöm! Kálmánczhelyi Anna, 9.a

Acta DE Kossuth

Tudós és iskola

Interjú az Általános Orvostudományi Karról Interjúalanyom Prof. Dr. Papp Zoltán volt, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánhelyettese. Pontosan mi az az általános orvostudomány szak? Az általános orvostudomány szak az az általános orvosi diploma eléréséhez szükséges képzésnek a megjelölése. Tehát tradicionálisan, akik a specializáció szakorvosképzés felé el tudnak indulni, ahhoz a szükséges alapszintet tudja biztosítani a képzés. Hogyan zajlik a képzés? Hat év osztatlan formájú képzésről beszélünk, ez tizenkét félévnek is lefordítható. Ebben a rendszerben két év alapozás négy félév -, két év átmeneti képzés a harmadéven, majd pedig a klinikai tárgyaknak a bemutatása, és oktatása történik. Végül pedig a hatodév, az úgynevezett szigor év, ahol rotációs rendszerben a hallgatók egymást követő jelleggel a nagy tantárgyakat hallgatják, és vizsgáznak belőlük. Sok Kossuthos diák megy erre a szakra? Hála a jó Istennek, sokan jönnek, és nagy szeretettel várjuk őket, mert a jó hallgatók nekünk támaszaink, segítségünk. A jó hallgatóval nem kell sokat foglalkozni, mert magától megérti, hogy mi a feladata. És a Kossuthosok ebben a rendszerben sokszor példaként tűntethetőek fel, nem is beszélve arról, hogy sokan, akik ebben a gimnáziumban szereztek a korábbiakban érettségi bizonyítványt, az egyetem elvégzése után az egyetemen maradtak, és ott már oktatóvá válva, ők is bekapcsolódtak az orvosi ellátásba, és az orvosi oktatásba is. Nagyon sokan végeztek a Kossuth Gimnáziumban, akik aztán kollégáinkká váltak. Hol számítanak kifejezetten a Debreceni Egyetemen végzett orvosokra? Magyarországon bárhol, orvoshiány van, de az országhatáron kívül is. A magyar orvosi diplomát az Európai Unióban elfogadják, és nem szükségeltetik hozzá különbözeti vizsga, de az Európai Unió államain kívül is számos országban különbözeti vizsgával el lehet fogadtatni. A mi célunk persze nem az, hogy exportáljuk a fiatal tehetségeinket, úgy gondoljuk, hogy az egy hatalmas veszteség. Ez sajnos egy olyan tendencia, amit az egyetem nem tud önmagában visszafordítani, de a megfelelő példának a bemutatásával, és a magyarországi érvényesülésnek a lehetőségére való

Acta DE Kossuth

Tudós és iskola

figyelemfelkeltéssel azt hiszem, mégis próbálkozhatunk. Mi Magyarország számára kívánunk orvosokat képezni. Egy diák miért pont a Debreceni Egyetemen lévő orvosképzést válassza? Ezt lehet inkább a jelentkezőktől kéne megkérdezni, nem pedig az oktatóktól, de az én megítélésem az, hogy a földrajzi közelség fontos lehet. Tehát hogyha valakinek a családja Debrecenben, vagy annak a vonzáskörzetében él, akkor valószínűleg gazdaságossági, utazás és egyéb logisztikai szempontok miatt eleve a Debreceni Egyetemet választja. Másrészt azt hiszem, az is egy fontos szempont lehet, hogy a Debreceni Egyetem az egyik legjobb orvos képző hely Magyarországon, tehát minőségben semmiben sem marad el. Még inkább azt mondanám, hogy egy picit talán megelőzi a partner intézményeket, nem mindegyiket, de a többi vidékit, azt feltétlenül, és egy nagyon kellemes környezetben biztosítja az orvosképzést. Az egyetemi campus az egy nagyon kompakt, egy helyen, koncentráltan elhelyezkedő egység, amelyben keveset kell utazni, és nagyon békés, nyugodt körülmények között tudnak a hallgatóink tanulni. Köszönöm szépen! Nagyon szívesen! Kálmánczhelyi Anna, 9.a

Acta DE Kossuth

Felvételi

Felvételi a Nagykossuthban Szombaton kivételesen, úgy nyüzsgött az iskola, mint egy normális tanítási napon. Izgatott szülők és gyerekek töltötték meg az épületet, ugyanis a nyolcadikosok felvételiztek azon a napon. Meginterjúvoltunk pár várakozó szülőt, majd néhány gyereket is kérdőre vontunk a felvételivel kapcsolatban. Nagy volt a tét, mégis higgadtan válaszolgattak kérdéseinkre. Megmondaná gyermeke nevét és azt, hogy hanyadikos? Bíró Mátyás, 8. osztályos. Melyik iskolából jött? A Kiskossuthból. Miért a Nagykossuthot választották? Sok barátja már ide jár, és többen is ide felvételiznek. Volt nyílt napon is, és akkor tetszett neki az iskola hangulata. Szerintünk jó tanárok tanítanak itt. Milyen szakra fog menni? Ahová a matek-fizika szükséges. Hogyan készült a felvételire? Kitöltötte az előző évek tesztjeit, és járt felkészítőre is. A magyar felvételit már megírta, hogy sikerült neki? Azt mondta, jól ment. Szintén a magyar felvételi után sikerült beszélnünk egy nyolcadikos lánnyal, Papp Cecíliával, aki Mátyáshoz hasonlóan a Kiskossuthból jött felvételizni. Hogy döntötted el, hogy ide jelentkezel? Ez egy színvonalas iskola. Voltam nyílt napom a barátnőimmel, és ők is ide jönnek. Milyen tantárgyakat kedvelsz? A matekot és a fizikát. Sokat készültél az írásbelire? Megoldottam a régi felvételi lapokat, és előkészítőre is jártam. Örültünk, hogy sikerült a szünetben beszélgetnünk a diákokkal, az írásbeli második részében viszont ismét a szülők lettek a célpontjaink. Török Péter 8. osztályos tanuló anyukája arra a kérdésünkre, hogy miért a Kossuthot szemelték ki a továbbtanulásra, azt válaszolta, hogy a gyermekük szereti a kihívásokat. A matek megírása után már a jókedv vette át a feszültség helyét. Egy lánycsapat készségesen, egymást kiegészítve válaszolt a kérdéseinkre. 13

Acta DE Kossuth

Felvételi

A bemutatkozás után – Bardóczi Berta, Bíró Dóra, Nyeste Gréta – elmondták, hogy miként a felvételizők jó része, ők is jártak felvételi előkészítőre. Ilyen feladatokra számítottatok? – faggattuk őket. Matekból nem. A magyar könnyebb volt. Milyen szakra mentek? Humán, biosz-kémia, gazdasági, mindre. Miért ide jelentkeztetek? Dórinak ide jár a testvére, tőle tudjuk, hogy jó a társaság, és jók a táborok. Mit terveztek most, a felvételi után? Lazítunk, pihenünk. Reméljük mindenkinek jól sikerült a felvételi, és szeretettel várjuk ide a továbbtanulókat! Keményfi Eszter 8.h

Acta DE Kossuth

Hungarikum

Hungarikum – győzelem! Mindannyiunk számára fontos feladat kultúránk megőrzése, hagyományainak bemutatása, nemzeti azonosságunk közös megélése. A 2000-es években indult a hungarikum mozgalom, melynek célja, hogy a magyar nemzet értékeit összegyűjtse, értéktárakba rendezze, ezzel biztosítva értékeink megfelelő védelmét, nyilvántartását, az utókor számára történő megőrzését. Ezen törekvés hatására született meg a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény, melyet az országgyűlés 2012. április 2-án fogadott el. A Földművelésügyi Minisztérium Hungarikum Főosztálya pályázatot írt ki, melynek keretében a megyei önkormányzatok vetélkedőket szerveztek két kategóriában: az általános iskolák 7-8. évfolyamának, valamint a középiskolák részére. A jelentkezés feltétele egy ötven pontból álló feladatlap kitöltése és egy javaslattételi adatlap kiállítása volt. A Nemzeti értékeink című vetélkedő szóbeli részére 2017. február 21-én került sor a megyeháza Árpád termében, méltó környezetben. A vetélkedőn a diákoknak számot kellett adniuk a Magyar Értéktárban lévő kiemelkedő nemzeti értékekről, a Hungarikumok Gyűjteményében lévő hungarikumokról szerzett tárgyi tudásukról, valamint a vonatkozó jogszabályi háttérismeretekről. Ezen kívül ügyességi, érzékszervi, topográfiai, kreatív feladatok is voltak. Négy fős csapatok indultak. Iskolánkat Kun Zsuzsanna Bella 8. R, Németh Péter 8. H, Varga Fanni 8. R és Zsurka Kristóf 8. H osztályos tanulók képviselték. Németh Péter egy percben bemutatta javasolt nemzeti értékünket: Regös hagyományok – Debreceni Regösök. Ezután következett a közel kétórás izgalmas vetélkedő, amelyben a tizenkét csapat közül iskolánk megszerezte az első helyet, s ezzel a jogot az országos elődöntőre. Erre Lakitelken fog sor kerülni áprilisban, az összes megye első helyezettjével. Az országos vetélkedőre már a határon túlról, az elszakított nemzetrészekből is érkeznek csapatok.

Irány Lakitelek!

Acta DE Kossuth

Hungarikum

Az alábbi fényképet Koppányi Szabolcs, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat munkatársa készítette.

Balról jobbra haladva látható: Zsurka Kristóf, Kun Zsuzsanna, Tóth Marianna, Varga Fanni, Németh Péter

Tóth Marianna Katalin felkészítő tanár

Acta DE Kossuth

Variációk képi illusztrációkra

Variációk képi illusztrációkra (E.T.A. Hoffmann: Az arany virágcserép) Virág az arany virágcserépben Ez a történet egy utazásról fog szólni, amit a családdal terveztünk meg. Régen azt kértem, hogy láthassam

sivatagot,

most

inkább

Németországba szeretnék elmenni. Nem is értem magamat, ki szeretne sivatagba menni? Ott csak két dolog van: homok és hőség. Egy szóval jobban érzem most magam, hogy egy gyönyörű településre megyek Németországba. Az utazás hosszúra nyúlt, a testvérem mindig azt kérdezte, hogy „Mikor érünk oda?”. Anya meg mindig megnyugtatta, hogy mielőtt a nap lemegy, odaérünk. Anyának mindig igaza van. A tavasz hangulata az egész tájat körülölelte. Elfoglaltuk a szállásunkat és kipakoltunk. Nagyon boldog voltam, hogy a település, ahova mentünk kevés embernek nyújtott lakhelyet, tehát jóval kevesebben voltak, mint a városban. A bérelt kis faház mellett egy aprócska hinta ringott, ami elég rozoga volt; szóval eldöntöttem, hogy keresek egy csendes helyet, ahol élvezhetem a nyugalmat. Körülbelül 20 percet gyalogoltam, mire megláttam egy csodálatos cserjét, ami alá befeküdtem. Eltelhetett az idő, mert a nap éppen kezdett lemenni. Nem figyeltem semmire, vagy mégis? Egy cserje virágát nézegettem. Halványrózsaszín volt, és sok kis apró virágból állt. Egyszerűen le sem írható az a látvány, amit a lenyugvó nap és a kis virágok nyújtottak együtt! Nem beszélve a folyóról, ami mellette folyt. Amikor ballagtam haza, észrevettem egy csónakot a vízen, amelyben hatan utaztak. Az egyik közülük a víz felszínét bámulta, le sem vette róla a szemét. Elég furcsának tartottam, mert a többi ember beszélgetett, de ő egy szót sem szólt, csak nézte a felszínét. A Nap már lement, és elég sötét volt, mikor visszatértem a házhoz. Másnap egy botanikus kertbe mentünk a családdal. Lány létemre mindig csodálattal töltött el a virágok színe és változatossága. Egy tó fogadott a bejáratnál, amelyben békák, halak és a szitakötők hemzsegtek. Beljebb egyre szebb növények hajladoztak mindenfelé, pillangók, gyíkok és kígyók társaságában. Először megijedtem és undorodva tekintettem rájuk, de ahogy több időt töltöttem velük, egyre szebbeknek tűntek. A figyelmemet egy óriási tűzliliom keltette fel, ahogy egy szalamandra feküdt az egyik levelén. Ilyen gyönyörűséget nagyon rég láttam, a szirmok aranynak néztek ki a lemenő Nap sugarai miatt. Egész nap a kertben járkáltunk a családdal, de mindig visszamentünk a tűzliliomhoz. Örökre belevéstem az emlékezetembe azt a virágot. A nap végén vettem észre, hogy pár bimbója kinyílt, 17

Acta DE Kossuth

Variációk képi illusztrációkra

amikor egy kimonós, szakállas ember bukkant fel a rét közepén; mellette egy nő locsolta a növényeket, hétköznapi ruhában. A tó mellett haladtunk el hazafelé, amikor megláttam egy aranyhajú srácot, akinek olyan haja volt a lemenő napban, mint a liliomnak. Furcsa érzés fogott el, csak álltam ott, és néztem… A tizennyolcadik szülinapomra megkaptam a vágyott ajándékom: egy tűzliliomot arany virágcserépben. Azóta is őrizgetem, és mindig visszatekintek erre a felejthetetlen utazásra. A testvérem sokkal meseszerűbbnek és varázslatosabbnak látott mindent: a kimonós öregembert a nővel együtt tündéreknek hitte, a szalamandrát pedig embernek. Azt, hogy a tűzliliomot minek gondolta, soha nem mondta meg nekem. Brezniczky Beáta Adrienn 10. D

Acta DE Kossuth

Variációk képi illusztrációkra

Az utolsó atlantiszi Mezőket látok. Nem értem. Hogy kerülök ide? Érzem a füvet a hátam alatt, de valami nincs rendjén. Nem ismerem ezt a helyet. Egy bokor alatt fekszem, furcsán mozognak az ágak, nem, nem ágak, aprócska kígyók testét látom, lassan rám ereszkednek. Futnék, de nem tudok, nem tudok mozdulni. A szemembe néznek, mozgásuk lassú, igéző. Megállnak. S mint a villám lecsapnak, nem érzek fájdalmat. Sötétség. Nem érzek semmit. Lebegek. Kitisztul a kép, és magamat látom. Arcom elé akarom kapni kezemet, de nincsen, nem érzek semmit, csak lebegek. Szétnézek, amennyire tudok. Fekete víz, csillagos ég. Egy csónakban eveznek a testemmel. Jelezni akarok, hogy élek, de nem tudok. Testemen kívül lebegek. Zöld fény gyúlt csónakunk alatt, valami közeledik. Fodrozódik a víz, kígyók ezrei törnek a felszínre, lerántják a csónakot. Sötétség. Kinyitom a szemem, tudok mozogni. Szétnézek, gyönyörű kertben állok, máshol nem látható virágok közt. Furcsák a fények, felnézek, a kert fölött víz lebeg, mint egy kupola; az ezen átszűrődő fény kölcsönözi a furcsa összhatást. A természet hangjai vesznek körbe és a víz hullámzása. Mozogni kezd a növényzet, újra megjelennek a kígyók, de most már el tudok futni. Nem követnek, megfordulok. A kert közepén a kígyók egymásba fonódnak: villanás, nem látok! Miután visszatér látásom, csak egy dologra tudok figyelni: a lányra a kert közepén, a kígyók helyén. Testét vérvörös haj koronáján kívül semmi nem fedi, de nincs időm e gyönyörű test szemrevételezésére. A szeme, a szemei izzanak, akár két smaragd, de nem az örömtől, ezekben a szemekben csak a fájdalom, szenvedés és halál látszik. A jelenés egy pillanatig tart, felemésztik érzelmei, a gyönyörű smaragd szempár obszidián színűvé változik és eltűnik a szeme fehérje. Fekete könnyeket kezd hullatni, gyönyörű hajkoronája hófehérré változik. Kinyitja száját, a világ összes szenvedése van énekében. Hófehér bőréből éjfekete indák kezdenek szétterjedni a kertben, megölve mindent, ami él. Az utolsó atlantiszi halálába magával rántja világát. Mikor minden elpusztul, s csak a vízkupola marad, a lány térde megrogyik, éneke abbamarad, nem képes lerombolni otthonát. Odalépek hozzá, megfogom a kezét, fekete szemébe nézek és elmosolyodom. Érezem fájdalmat, amit az eltávozó élet okoz tagjaimban, de csak mosolygom. Visszamosolyog, egy pillanatra felvillan a smaragd szempár, majd újra elsötétül a szeme. Feltartja karját, a másikkal pedig átölel és ennyit suttog: „sajnálom” – egy inda lövell ki kezéből a kupola felé felemésztve az azt tartó erőt. 19

Acta DE Kossuth

Variációk képi illusztrációkra

Érzem szívemet kiszakadni a helyéről, ahogy az éj sötétjéből font inda áthalad testemen. Az utolsó kép, amit látok, a mosolygó atlantiszi lány, saját szívével a kezében. Felriadok, mellkasomhoz kapom a kezemet. Rémálom, semmi több. Felkapcsolom a lámpát, a kezemen fekete vér. Nem értem. Eke Bálint 10. D

Acta DE Kossuth

Variációk képi illusztrációkra

A pataknál Halkan csörgedezett a patak, ahogy a csendes síkságon útját járta. A Nap már lemenőben volt, a vele szemközti oldalon már láthatóvá vált a holdvilág. A hűvös alkonyi szellő is jelezte az este közeledését, a vízparton férfiak pihentek a terebélyes fűzfák árnyékában. Magukba merülten vetettek számot üres életükkel, mert az ilyen pillanatok erre késztetik az embereket, hogy átgondolják, miért nem tölthetik minden egyes percüket, ilyen paradicsomi nyugalomban. Bámulták a messzeséget, merengésüknek végül a révész érkezése vetett véget. Karcsú hajója halkan ringott a patak lágy habjain, az emberek pedig felfedezve az ismerős hajó érkezését, összeszedelőzködtek, és teljesen visszatértek a szürke valóságba. Már csupán egy fiatal suhanc pihent a finom gyepszőnyegen magába merülten, akinek nem akarózott elhagynia a saját maga által alkotott álomvilágát. Hosszú unszolásra végül csak megadta magát, s megígérte felnőtt társainak, hogy nemsokára ő maga is csatlakozni fog hozzájuk a csónaknál, de még előbb egyedül kell valamit elintéznie. Megfontolt léptekkel haladt a vizes fövenyen, amíg egy zöld kis buckához nem ért. Itt megállt és ráérősen elkezdett kutakodni a zsebeiben, noha az idő rohamosan telt. Hamar megtalálta, amit keresett: egy maréknyi kerekded kis tűzliliommagot. Egy határozott mozdulattal elhintette őket az élénken fújdogáló alkonyi szélben. A magok messze szétszóródtak, noha bizonyosan csupán egy részük fog kihajtani. A fiú egy verset suttogott el, hangszerkíséretül pedig a szellő lágy furulyái és a tücsökzene finom hegedűi csatlakoztak hozzá, annak ellenére, hogy a nem mindennapi koncertet csupán ő hallhatta. Ezután olyan megfontolt léptekkel indult vissza társaságához, mint amilyenekkel érkezett, nagyon vigyázva, hogy a lehető legkisebb kárt tegyen a lápi növényzetben, épp ezért végig a saját lábnyomaiban lépdelt visszafelé. Pehelykönnyen szállt le az éj, amíg ő drága magjainak az elvetésével foglalkozott, így most sötétben kellett visszasodródnia társaival a város örökké ködös árnyékvilágába. Teltek az évek, a fiúból pedig felnőtt férfi cseperedett, aki már többé nem engedhette meg magának, hogy kitalált képzeletvilágokról ábrándozzon, ahelyett hogy az élet dolgait rendezze, de a virágaihoz azért minden évben legalább egyszer eljárt, eleget téve fiatalkori önmagának tett ígéretének. Bosszantotta őt, hogy ilyen gyakran kellett ide visszajárnia, de valahányszor megpillantotta a vöröslő, élénk és eleven szirmokat, eloszlottak aggályai, megnyugodtak a kedélyei is. Ilyenkor egy pillanatra megállt számára az idő, és ő kivált a hétköznapok egyhangú, szürke 21

Acta DE Kossuth

Variációk képi illusztrációkra

folyamából, és a lelkét égi boldogság töltötte el. Aztán sok-sok víz folyt le az aprócska kis patak medrében, amíg a férfi újból visszajött. Most már nem egyedül érkezett karcsú csónakjával, kezében apró csöppséget szorongatott, fehér ruhába tekerve. A gyermek arcán látszott, hogy ő még nem felejtette el meglátni a csodát mindenben, széles mosollyal bíztatta apját. A férfi megindult útjára a zsombékoson keresztül, ahova már kész ösvényt vágott magának. Nemsokára elért a vad virágoskertjéhez. A liliomok elszaporodtak a területen, és a régi zöld buckán már sehol sem lehetett látni az egykor domináns színt. A virágok elterjedéséhez hasonlóan a férfi élete is kiszélesedett: tüzesen zajlott körülötte minden. Karriert épített, és megtalált álmai asszonyát. A gyermekáldás sem kerülte el, aminek ez a csöppség volt a bizonyítéka, mégsem érezte, hogy boldog lenne. Figyelte az élete és a virágai közti párhuzamot: mindkettőt élet zsongta körül, a liliomokat aranyló szalamandrák és vörhenyes siklók vették körül, a férfit pedig a családja. Arcán egy könnycsepp gördült végig, a földre hullt, amit mohón ivott fel a tűzliliom szerteágazó gyökérzete a fövenyes talajból. A férfi figyelmesen szemlélte, majd szorosan magához ölelte kislányát, és óvatosan megcsókolta selymesen lágy homlokát, lehelyezte a virágágyra, ő maga pedig térdre rogyott és hangos zokogásban tört ki. A múló időt siratta: bőrén mély barázdákat vágott az idő, a színek is halványabbak lettek minden alkalommal. Nehezen tudta újra összegyűjteni az erejét, hogy visszatérjen szokásos életéhez. Hosszú éveken keresztül nem jött el a virágoskertjéhez, aztán rászánta magát életének utolsó útjára. A lánya kíséretében lépett le a csónak ingatag fedélzetéről a már sárguló fövenyszőnyegre. Ősz közepén járt az idő, és a természetben már mindenfelé látni lehetett az elmúlás nyomait úgy, mint az egykor életerős és vidám férfin. Léptei bizonytalanok lettek, haja fehérré vált, barázdái mélyen ültek. A gyermek érett nővé cseperedett, az ő lelkét is megedzette anyja halálának fájdalma. Óvatosan vezette apját a lápon át, a férfi szemébe kövér könnycseppek gyűltek, elkeserítette virágoskertjének az állapota: az egykor tündöklő, lángoló bucka helyén, csupán egy halom hervadó, fekete színbe forduló kórót talált. Virágai és életének párhuzama sosem volt még ennyire nyilvánvaló. Kihúzta remegő kezét a lánya óvatos szorításából, még egyszer utoljára végigsimította selymes orcáját, és egy csókot nyomot a homlokára. Majd lefeküdt a virágágyra. Ráérősen lehunyta szemhéját, egy mélyet szippantott a liliomok illatából. Mosolyra húzta a száját, és csendesen kilehelte életét. Ebben a pillanatban a virágok is feladták harcukat, és megadták magukat a szélnek: felkapta szirmaikat az élénk hajnali szellő… A lány csak némán állt ott, az arca sugárzott: édesapja és tűzliliom-virágoskertje eggyé vált egy nagy képben. Úgy látta, mint kisded korában: most az elmúlás csodája érintette meg. Jámbor Tamás 10. D

Acta DE Kossuth

Variációk képi illusztrációkra

A nagy utazás Amikor Anselmus diák szokásos délutáni töprengésére készülve leheveredett az Elba-parti bodzabokor alá, nem is sejtette, milyen különös utazás részese lesz. Éppen a tanodában eltöltött hosszú és értelmetlen éveken merengett, melyek már csak azért sem váltak hasznára, mert a saját bevallása szerint több értelmetlen ostobaságot kellett megtanulnia, mint ahány állókő Carnacban. „Carnac? Még eggyel több adat. Lehet, hogy holnapra már ez a név is értelmét veszti éppúgy, mint Carnac maga a mai kor embere számára. Egyszer mindennek vége. Értelmetlen a küzdelem, értelmetlen az örökkévalóságnak állított emlékmű. Az oszlop ledől, a szikla elporlik. Carnac elporlik. Mi értelme az egésznek? Mi célra vagyunk a világon?” Egyszerre földöntúli, felfoghatatlan tündér-harmóniára lett figyelmes. Könnyű szárnyakon szállt a hang, mintha hajnali harmatos rózsabimbón cikázna pille szárnyaival egy pöttöm tarka lepke. Égi melódia! Ember füle nem hallott még ily szépet soha tán! És egyre csak ismétli: „Jövel Anselmus! Jövel!” És ő jött. Pontosabban ment. Sietett a folyóhoz, amerről az angyal szólt. Hogy angyal szólt hozzá, abban Anselmus egy percig sem kételkedett. Immár késő délutánra járt az idő, a Nap sugarai lehanyatlottak a víz fölött, és arany koszorúval vonták be a távolba vesző hegyek kopár, fedetlen főit. Mintha még a hullámok fodrozódása, a víz csillogása is egyre hívogatta volna: „Rajta, csak rajta! Sebesen előre!” és Anselmus lerohant a vízparta, ahol egy csónak állt kikötve és még az utolsó napsugarak is hívogatóan csillantak meg deszkáin, azt üzenve: „Gyere, köss el! Erre várok rég! Keress új kalandokat új Nap alatt, ha már nincs új a Nap alatt.” Anselmus habozás nélkül elkötötte a ladikot és elindult a sodrással, az meg vitte, vitte egyenesen a folyó közepére, ahol aranyos-zöld fény táncolt a habok hátán és egyszerre lánggá lobbant a csónak körül, és beborította egészen. Anselmusnak meglepődni sem maradt ideje, mert abban a pillanatban a csónak orra partot ért. Kies, zöldellő táj tárult elé: folyók és patakok szabdalta buja ősvadon, emberi szem nem látta, emberi kéz nem munkálta; emberi ész fel nem foghatta sugárzó, csillogó gyönyörűségét. A mező virágszőnyegét soha nem látott növények ékítették: briliáns-csillogó, ékkövet termő, arany-fehér vagy a szivárvány minden színében pompázó füvek és cserjék. A telet, a zimankót itt hírből sem ismerhetik, minden úgy nő, mintha húznák.

Acta DE Kossuth

Variációk képi illusztrációkra

És ebben a szédült, tiri-tarka, földöntúli, boldog összevisszaságban egyszer csak meglátta: az égi harmónia, a tündér-melódia, az édes hívó hang eredete nem más mint egy színpompás, embermagas arany tűzliliom, egészen pontosan a liliom szirmán pihenő zöld-arany kígyócska. A kígyócska felemelte a fejét, tekintetét egyenesen Anselmus szemébe fúrta, azúrkék-bíborlila írisze mintha felrobbant volna. Szemében színek kavarogtak, a teljes összevisszaság üvegmozaikját alkotva, ami össze is tört hirtelen és helyére új került máris. Aztán a kígyócska elindult. Anselmus – sőt emberi szem –, ily szépet nem látott még soha tán: a zöld-arany pikkelyeken megcsillanó fénypászmák ragyogása a szivárvány és még ezer más, soha nem látott szín kavalkádját vetítette a hátára földöntúli, örvénylő csillogásban. A kígyócska egy kis erdő felé vette az irányt, melynek fái fürödtek a ragyogó napfény festette színözönben, lombjuk minden egyes levele más színt, más drágakövet formázott. Csak egy fa állt az erdőközépi tisztáson: egy egyszerű gyümölcsfa. Ehhez vezette a kígyó Anselmust, ennek a törzsére mászott fel, de akkor már nem kígyó volt, hanem aranyhajú leány. Anselmus nem tudott betelni a tündér-szépség látványával, aranyhaján táncoló virgonc festőfénypászmákkal, a szemeiben kavargó megannyi szín kaleidoszkóp-ragyogásával. Az angyal megszólalt földöntúli, csillogó tündér-hangján: „Anselmus! Tiszta szíved és nemes lelked ma elhozott ide, az Éden kertjébe. Az élet értelmét kerested és eljöttél hozzám oda, ahol minden elkezdődött. Itt állsz most a Tudás Fájának tövében, és méltónak találtattál rá, hogy gyümölcséből egyél. Vedd hát és egyél!” És Anselmus leszakított egyet a fa gyümölcsei közül és evett: soha nem érzett íz áradt szét szájában. „Ha a boldogságnak lenne íze, ilyen volna”– gondolta magában. És egyszerre csak kiöntött az erdei patak, ledöntötte lábáról Anselmust, beterítette egészen, és ő csak sodródott tehetetlenül a sötét víz jeges mélyén. Amikor kinyitotta a szemét, a bodzafa árnyékában találta magát, ahonnan elindult. És ahogy felnézett, az angyal nézett vissza rá: vagyis mégsem ő volt, nem egészen. A haja csillogása: akár a kelő Nap. A szeme ragyogása: számlálhatatlan szín szűntelen kavalkádja. De mégis! Hiszen ez nem is az angyal, hanem csak a szomszéd tejesember lánya! És mégis! Valami megváltozott. Ahogy levette szemét a tündér-fényben ragyogó leányról és körülnézett, egyszeriben megértette: a világ ugyanaz maradt, csak ő változott közben. Csak magába kellett néznie és meglelte a választ: „A boldogság bennünk rejlik, nem a körülöttünk lévő világban. Ez az élet értelme.” És az utazás csak most kezdődik. Vásárhelyi Annamária 10. D

Acta DE Kossuth

Nemzetek ünnepe

Nemzetek ünnepe A karácsonyt szerte a világban másképp ünneplik. A mi iskolánkban a tanult nyelvek népeinek szokásait ismerhettük meg, a második emeleti zsibongóban, míg, egy nagyobb program keretében, egy osztálynak egy távolabbi kultúrát nyílt lehetősége megismerni. Mégpedig a kínaiakét, ugyanis egy Goethés program segítségével két különböző nemzetiségű iskola küldött egymásnak egy nagy csomagot, amiben a nemzet jellemzőit, érdekességeit mutatták be egymásnak. Erről a két témáról készített interjút, az újságírós-csapat egyik tagja, Ferencz Márta tanárnővel.

Az iskolában: Ferencz Márta: Hogyha jól tudom, tavaly találták ki először, hogy az utolsó előtti héten csináljunk a második emeleten, mert minden nyelvi szaktanterem ott van szinte, egy ilyen népek karácsonyát, ahol minden nap egy másik nemzet, egy olyan nyelv, amit itt tanítunk az iskolában, mutatkozik be. Mi, a nyelvszakos tanárok, beosztottuk egymás között, hogy melyik nemzet melyik napra esik, tavaly például mi, a németesek, voltunk az utolsók, idén pedig az elsők. Nem szól ez többről, mint arról, hogy egy kicsit vidámak legyünk itt a nagyszünetben, szépen nézzen ki a zsibongó, és szerintem nagyon is szép volt azon a héten egészen karácsonyig, mert amelyik műsor már lement, annak a díszítése kint maradt, tehát kint maradtak az olasz, az orosz, a német, az angol képek. Meg valahogy volt egy hangulata, karácsonyi dalokat énekeltünk, meg bemutattuk a nemzetek szokásait. Ami negatívum, vagy egy kicsit fonákoldal, az az, hogy tavaly kedvességből mindenki sütött valamit, és most már meg csak arról volt szó, hogy mikor jön a kaja. Ezért elgondolkodtató, hogy jövőre lesz-e megvendégelés, vagy csak bemutatjuk képen esetleg, ha lesz egyáltalán ilyen program, a süteményeket és a karácsonyi specialitásokat, mert még csak rossz néven se lehet venni a diákságtól, hogy enni akar, de ez egy kicsit az ünnepélyesebb hangulatot elvette, utána meg nagy rendetlenség és kosz maradt. De egyébként én ezt jó ötletnek tartom, szép tőle az iskola és egyre több gyereket vonzott fel a nagyszünetben a második emeletre ez a kis közös ünneplés.

Goethe program: karácsony nemzetek között Ferencz Márta: Két éve kapunk, három hónapra Németországból egy anyanyelvű hallgatót, aki az iskolán kívüli tanítási gyakorlatát nem otthon, Németországban, hanem itt, Magyarországon, végzi. A mostani hallgató találta meg ezt a programot a Goethe honlapon. Ez azért érdekes, mert erről a programról még a helyi Goethések sem tudtak, mert ez, úgy gondolom, hogy a hallgatóknak a projektjei közé tartozik. Az elején annyiról tudtunk, hogy van ez a népek karácsonya nevezetű program, a hallgatónk megkérdezett engem, én meg mondtam, hogy az osztályommal szívesen kipróbáljuk. Az osztályban huszonnyolcan tanulnak németül, és közülük mindannyian lelkesen vágtak bele. Azt nem lehetett előre tudni, hogy mi honnan kapunk csomagot, vagy mi hova fogunk küldeni, csak a feladat volt megadva és az, hogy mit kell, hogy tartalmazzon ez a csomag. Kellett, hogy tartalmazzon mindenkiről egy bemutatkozó levelet, azon egy fotót és pár jellemzőt a levél tulajdonosáról. A levelek elkészítése után össze kellett állítani egy csomagot, ami az adott nemzetnek a jellegzetességeit tartalmazza, főként karácsonnyal kapcsolatban, például a mi bemutatkozó leveleink hátulján volt egy magyaros motívum, amit az általunk küldött színes ceruzákkal ki lehet színezni. Ebben az volt a jó, hogy ezeket a mintákat egy ismerősünk csinálta és nem sablonról, hanem fejből, szabad kézzel. Mi tettünk a csomagba 25 kisebb mikulás-csomagot, és azokat megpróbáltuk magyar jellegzetességekkel feltölteni. Kellett egy tablót is csinálni, ők azt elküldték, mi nem, mert amikor már becsomagoltuk, akkor vettük észre, hogy a tabló kimaradt. Tehát ezek voltak a kötelező elemek: egy bemutatkozó levél mindenkiről fotóval és egy tabló, amit sajnos kifelejtettünk, de az a terv, hogy majd lefotózzuk vagy beszkenneljük, és 25

Acta DE Kossuth

Nemzetek ünnepe

elküldjük nekik, és be kellett mutatnunk Magyarország szokásait. Nagyon izgalmas és érdekes volt, ahogy kitaláltuk, miket rakjunk bele, és ezt nem saját pénzből kellett, hanem a Goethe Intézet finanszírozta. A kínaiak küldtek egy videót, magukról, ahol bemutatták az iskolát, meg az iskolai életet. Még voltak a csomagban külön kis ajándékok, például piros lampionok, evőpálcikák. Csináltak még egy adventi kalendáriumot, amit nagyon ötletesnek találtam, mert teljesen sajátos módon készítették el. Küldtek egy nagy táskát, abba volt minden becsomagolva, volt egy egész hosszú üdvözlőlevél, amiben bemutatkoztak, ilyet mi is küldtünk, és egy külön oldalon pedig az adventi kalendárium magyarázata volt. A kalendárium huszonnégy különálló kis csomagocskából állt, mindegyiken egy számmal. A kísérőlevélen, pedig le volt írva, hogy melyik csomag mit tartalmaz, például az egyes számúban volt a pendrive a videóval az iskolájukról, a kilencesben pedig például képeslapok voltak. Tehát mindegyikhez volt egy leírás, hogy mi található benne, és a legkülönbözőbb dolgok kerültek elő, amik Kínára jellemzőek. Az egyik kedvencem egy lejárt szavatosságú nagyon büdös valami volt, ezt ők csemegeként eszik, mint mi a mogyorót, de olyan büdös, hogy tömegközlekedési eszközökön például tiltott. Aztán küldtek még tengeri algát, ami állítólag nagyon finom, de annak is lejárt a szavatossága. Nyilván nem azért küldték ezeket, hogy megegyük, hanem szemléltetés képen. Küldtek egy piros virágot, amit, mint kiderült, pedagógus napra szokták ajándékozni, és az ajándék révén megtudtuk azt is, hogy ott szeptember 1-jén van pedagógus nap. Kaptunk tőlük egy kis füzetecskét, amivel ők írni tanulnak, mégpedig úgy, hogy meg van adva a minta és ők azt egy speciális lap segítségével átírják, volt, aki megpróbálkozott vele a mi csoportunkból is. A magyar mikulás-csomagokban volt C-vitamin, golyóstoll, Túró Rudi, szaloncukor, könyvjelzők, képek Debrecenről és mindegyik csomagban volt egy Rubikjáték, tehát ilyen hungarikumokkal próbáltuk megtölteni őket. Külön csomagot kapott a tanár, egy szép könyvvel, videóval Debrecenről, egy CD-t magyar népzenével, tehát a mi csomagjaink is elég gazdagok voltak, úgy gondolom. Az osztállyal nagyon vártuk, hogy megjöjjön a csomag, amit a kínaiak készítettek nekünk, sajnos ekkor már a hallgatónk nem volt itt, de elküldtük neki a videót meg a képeket a csomag átvételéről és kibontásáról. A gyerekek nagy izgalommal bontották ki a csomagot, nagyon tetszettek nekik az ajándékok. Miközben a csomagot készítettük fárasztónak tűnt a feladat, de így visszatekintve megérte. A tanulók már a legelején lelkesen álltak hozzá, és a lendületük majdnem végig ki is tartott. És valóban jó volt ez a program arra, hogy két héten keresztül lekötötte a gyerekeket, a plakát készítésével, a bemutatkozó levelek megírásával, többszöri vásárlással, és így megismerhettük egy másik nép szokásait, érdekességeit.

Készítette: Ágoston Dóra 8.r

Acta DE Kossuth

Diákmunkák

Karaffa Levente Benjámin TARTUFFE A BÖRTÖNBEN

Személyek TARTUFFE, álszent BÖRTÖNŐR ELSŐ RAB, gyilkos MÁSODIK RAB, csaló HARMADIK RAB, tolvaj

Történik Párizsban egy börtön cellájában

Acta DE Kossuth

Diákmunkák

ELSŐ FELVONÁS ELSŐ JELENET Börtönőr, rabok BÖRTÖNŐR

(belép a cellába a rabokhoz) Figyelem emberek! Új társat kapnak, a neve Tartuffe. Vigyázzanak vele, mert veszedelmes csaló, akit régóta kerestek. Maga az uralkodó leplezte le!

ELSŐ RAB

Ne féltsen minket uram, tudunk mi vigyázni magunkra! Félnivalója az új rabnak van, akit ha kell, mi móresre tanítunk majd.

Acta DE Kossuth

Diákmunkák

MÁSODIK JELENET Tartuffe, rabok (A börtönőr bevezeti az új rabot, majd távozik.) TARTUFFE

Üdvözlök mindenkit! Tartuffe vagyok. Milyen kellemes társaság! Örülök, hogy ilyen jó emberek közé kerültem!

MÁSODIK RAB Lassabban a testtel! Tudjuk, hogy álszent vagy és csaló! Minket hízelgéssel nem csapsz be! TARTUFFE

Én álszent? Én csaló? Engem a hiszékenységem sodort bajba. Elhittem, hogy az emberek őszinték és jók, akácsak én. Ezért estem a csapdájukba.

HARMADIK RAB Nem lehet jó, aki börtönben van. Mi sem vagyunk azok. TARTUFFE

Én az voltam! Ha adományt kaptam, azt mindig szétosztottam. Ide a raboknak is hoztam.

ELSŐ RAB

Erre emlékszem, igazat mond!

TARTUFFE

Na, ugye! De most fáradt vagyok, kicsit lepihenek, utána mindent elmesélek.

Acta DE Kossuth

Diákmunkák

MÁSODIK FELVONÁS Tartuffe, rabok TARTUFFE

Halljátok hát a történetem! Jámbor, szent ember voltam egész életemben. A templomba naponta eljártam. Térdre borulva imádkoztam. Ha, jó emberek adományt adtak, azt a szegények között szétosztottam.

ELSŐ RAB

Ez igen!

TARTUFFE

Itt ismertem meg Orgon urat, aki házába invitált, hogy erkölcsös eszméimet a családjában is hintsem el. Mert erkölcstelen élet folyt a házban, vendégsereg, mulatozás, lárma. Én hamar rendet tettem, a tivornyákat beszüntettem. Orgon úr családja azonban összefogott ellenem. Asszonya szemet vetett rám, és találkozni akart velem. Nem tudtam, hogy ez csapda, hiszen a férjét az asztal alá dugta. Belementem a találkozásba, hogy jó útra térítsem, de szándékomat mindenki félremagyarázta. (szomorúan elhallgat, majd folytatja) A másik dolog, ami vesztemet okozta, – mert bennem a trón érdeke mindenek felett áll –, egy súlyos hazaárulást lepleztem le. Sajnos az uralkodó félreértett, és egy csalóval össze is tévesztett. így kerültem ide.

MÁSODIK RAB Ó, te szegény! ELSŐ RAB

Úgy látszik, tényleg ártatlan vagy! 30

Acta DE Kossuth

Diákmunkák

HARMADIK RAB

Én is sajnállak, nagyon.

TARTUFFE

Akkor remélhetem, hogy segítetek nekem meggyőzni az uralkodót, hogy tévedett?

ELSŐ RAB

Pihenj kicsit, addig mi gondolkozunk ezen!

Acta DE Kossuth

Diákmunkák

HARMADIK FELVONÁS Tartuffe, Első rab TARTUFFE

(Első rabnak) Benned bízom a legjobban, neked mondom el a tervem.

ELSŐ RAB

Halljam!

TARTUFFE

Ki kell kerülnöm innen, hogy igazamat megvédjem. Ehhez kell a segítséged!

ELSŐ RAB

Mi lenne az?

TARTUFFE

Este bejön a börtönőr, hogy vacsoránkat hozza.

ELSŐ RAB

Így van!

TARTUFFE

Ekkor te leütöd, kulcsait elveszed. Én a ruhájába öltözve kilopózom innen. Majd az uralkodóhoz megyek, aki belátja tévedését, és megbocsájt nekem.

ELSŐ RAB

És velem mi lesz?

TARTUFFE

Az igaztalan vádakért cserébe azt kérem, hogy téged is engedjen el!

ELSŐ RAB

Rendben van, így jó lesz!

TARTUFFE

Addig megyek és imádkozom, hogy tervünk sikerüljön!

Acta DE Kossuth

Diákmunkák

NEGYEDIK FELVONÁS Első rab, Második rab, Harmadik rab ELSŐ RAB

(a társaihoz) Gyertek gyorsan! Elmondom, mit tervez Tartuffe.

MÁSODIK RAB Halljuk! ELSŐ RAB

Azt akarja, hogy üssem le az őrt.

HARMADIK RAB És ezt miért tennéd? Az őr egészen rendes velünk. ELSŐ RAB

Meg akar szökni, és azt ígéri, hogy az uralkodónál az én szabadulásomat is elintézi.

MÁSODIK RAB És te ezt elhiszed neki? ELSŐ RAB

Dehogy hiszem! Ő elszökne, minket meg pácban hagyna.

HARMADIK RAB

Tényleg álszent és nagy csaló!

MÁSODIK RAB Szóljunk az őrnek! Mondjunk el neki mindent!

Acta DE Kossuth

Diákmunkák

ÖTÖDIK FELVONÁS Tartuffe, börtönőr, rabok BÖRTÖNŐR

(bemegy a rabok cellájába) (Tartuffe-hoz) Hogyan telik az első nap a börtönben?

TARTUFFE

Egészen jól! Jó társaságba kerültem.

BÖRTÖNŐR

Akkor nem is hiányzik a szabadság?

TARTUFFE

Nem, hiszen imádkozni itt is tudok, és nekem ez a fontos. (Első rabhoz súgva) Tedd, amit megbeszéltünk!

ELSŐ RAB

Jöhetnek a foglárok uram! Tartuffe megadja magát!

TARTUFFE

(meglepetten) Miről beszélsz?

BÖRTÖNŐR

(dühösen) Arról te gazember, hogy tudok a tervedről! Szigorított börtönbe kerülsz, ahonnan egyhamar nem menekülsz! Lesz időd gondolkodni tetteidről!

A Tartuffe folytatásáról készült videó megtekinthető a következő linken: https://www.youtube.com/watch?v=8yas8vbZUjk (A felirat megjelenítését az alsó sávban be lehet kapcsolni.)

Acta DE Kossuth

Diรกkmunkรกk

Acta DE Kossuth

Diรกkmunkรกk

Acta DE Kossuth

Diákmunkák

Lesz-e még holnap

Ismeretlen szív

Vajon lesz-e még holnap, Mikor viszont láthatom arcodat, Szemedbe nézhetek, Melyből boldogság árad.

Ohh ez a vágy irántad, mit bárki más kívánhat. Hozzád köt, s mégis eloldod a Láncot mi megfogott.

Vajon lesz-e még holnap, Mikor kezedet foghatom újra, Mely egy életen át dolgozott, S soha el nem fáradt.

Egykoron nyári napsugár tüzében égett szerelmünk, de Madarak röptében szállt el az idő közöttünk.

Vajon lesz-e még nap, Mikor hozzám szólhatsz, az életre taníthatsz, S tanácsokat adhatsz.

Hulló Falevelek képében múltak az érzelmek, s nappalok elteltével lettünk egymásnak idegenek.

Vajon lesz-e még holnap, Mikor elmondhatom újra: Szeretlek téged, Papa, S soha ne hagyj magamra.

Megfagyott a két szív, s velük együtt az érzelmek, melyek egykor a Láncot alkották, immár Hó fedi be őket.

Vágyom még Rád Vágyom még Rád, mikor ébredek, de tudom, hogy már nem lehet. Vágyom még Rád, ahogyan egykor szerelmünk lángolt, s soha el nem aludt. Vágyom még Rád, mikor emlékek gyűlnek, s vívnak egymással, ahogyan az érzelmek. Vágyom még Rád, mielőtt elalszom, s azon gondolkodom: lesz-e még alkalom.

Acta DE Kossuth

Felelős szerkesztő:

Bizottság

Dr. Kiss Gabriella Czimer Györgyi

Szerkesztőbizottság: Ágoston Dóra Brezniczky Bea Eke Bálint Jámbor Tamás Kálmánczhelyi Anna Karaffa Levente Benjámin Keményfi Eszter Vágó Rebeka Vásárhelyi Annamária Varga Gréta Technikai szerkesztő: Ágoston Dóra