Acta DE Kossuth A Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumának iskolaújsága
Tartalom 1. Végzős diákjaink a tovarepülésről: 2. old. 2. Tanári farsang: 8. old. 3. Irány Franciaország: 9. old. 4. Színikritika a Csokonai Színház A Mester és Margarita című előadásáról: 11. old. 5. A golyóstoll feltalálása: 15. old. 6. Narancsos csokoládés avokádós torta:18. old. 7. Hagyaték az utókornak: 19. old. 8. Irodalom: 21. oldaltól
III/6. szám, 2015.02.28.
Űzik már a fársángot, Bor, muzsika, tánc, múlatság, Kedves törődés, fáradság, Kik hajdan itt múlattatok, A közhelyről oszoljatok! Kongatják a harangot: Űzik már a fársángot! Csokonai Vitéz Mihály
Kossuth
utókornakAktuális
Fecseg a tejszínhab-avagy a csíkos „melange” felső íve végzős diákjaink a tovarepülésről A Kossuth Gimnázium legidősebb tanulóit kérdeztük arról, hogyan tovább. A következő pár kérdésre hat szemszögből érkezett a válasz. Lássuk egy fészekben mennyi különböző tojás lapul.
Turchányi Zsófia: Hova tovább? Mit gondoltok, mik a legnépszerűbb egyetemek, szakok a mostani végzősök körében? György-Fazakas Fanni: Én bölcsész-karra, azon belül a pszichológia szakra szeretnék bejutni! Tapasztalataim szerint nagyon sokan gazdasági irányba mennek, de kedvelt szak a jog is. Ami most nagyon felkapott, az a nemzetközi tanulmányok és nemzetközi gazdálkodás. Beke Zita: A Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán szeretném tovább folytatni a tanulmányaimat. Amennyire én tudom, a suliból a legtöbben orvosi, gyógyszerészeti, mérnöki, politikai vagy jogi pályára készülnek. Aranyi-Aszalós Vivien: A Nemzeti Közszolgálati Egyetemre szeretnék továbbmenni, mint pénzügyi nyomozó. A legjellemzőbb szakok; amikről a legtöbbet hallok az osztályomon belül az a közgazdasági és az orvosi vagy mérnökinformatikus szak. Nemes Barbara: Nálunk majdhogynem a fél osztály elmegy Budapestre az egyetemek miatt, többen adták be például az ELTE-re vagy a BMIE-re jelentkezésüket. Talán nálunk többségben vannak a humán (jog, nemzetközi tanulmányok stb.) irányzatok. Oláh Edina: A University College Dublin - International Languages szakára készülök. Nekem úgy tűnik, mostanában az informatika az egyik legnépszerűbb a jelentkezők körében (teljesen érthető módon).
Acta De Kossuth
Aktuális
Dorogi Benjámin: Az ELTE Programtervező Informatikus szakára adtam be első helyen a jelentkezésem. A legjellemzőbb szakok nálunk a különféle mérnöki képzések, ezek leginkább Budapesten, a BME-n vagy néhány Debrecenben. Az egészségügyi osztályosok esetében pedig az általános vagy a Fogorvosi kar népszerű, szintén Debrecenben. T.Zs: Miért pont ez az irány? Mióta tudod, hogy hová húz a szíved? Ki vagy mi csöpögtette belétek a motivációt? Szerepele, vagy valaha bújt-e meg a tarsolyban az elsődleges mellett több terv is? Gy.-F. F.: Körülbelül egy éve döntöttem el, hogy oda szeretnék menni. Általános iskolában még idegenvezető vagy rendezvényszervező akartam lenni, de abban biztos voltam, hogy emberek között es emberekkel akarok foglalkozni. Gimnazista éveim alatt ehhez csatlakozott az egészségügy, amiben befolyásolt az is, hogy a családom nagy része ezen a területen dolgozik és a papám pszichiáter. B. Z.: Annak ellenére, hogy amikor anyáék először megkérdezték, mi akarok lenni azt mondtam, hogy zebra, nagyon kicsi korom óta rajzolok és mindig is tudtam, hogy nekem ez az utam. Örülök, hogy a szüleim végül elfogadták ezt, és nem tukmáltak rám valamit a fentebb említett irányokból. Igen, van B tervem, fontos, hogy mindig legyen. Ha ez nem jön össze, akkor ELTE-én, esetleg a Károlin nyelveket szíves örömest tanulnék. A.-A. V.: Miért nyomozó? Az egész szerintem a küzdősportok iránti szeretetemmel kezdődött, valamint azzal, hogy kiskoromban beavatkozóként (kommandós) dolgozó rokonom izgalmas beszámolóit hallgattam kedvtelésként. Valami izgalmassal szeretnék foglalkozni, és ez a szak eddig annak tűnik. Persze akad B terv: újságírás. Jelentkeztem a DE kommunikáció és médiatudományi szakára is. N. B.: Én Debrecenben szeretnék tovább tanulni, bár terveim szerint jövőre gyakran feljárok majd Budapestre, mivel ott van a legjobb lehetőségem egy olyasfajta képzés elvégzésére, mellyel teljesülhet az a vágyam, hogy vakvezető kutyakiképző lehessek. Egészen kiskorom óta érdekel az állatvilág, azon belül pedig a kutyákhoz mindig is volt érzékem, felnézek rájuk és hamar sikerül megtalálnom velük a közös hangot. Másrészről 3.
Acta De Kossuth
Aktuális
mindig is szerettem segíteni másokon, így úgy gondolom tényleg ez az, amit nekem csinálnom kell. A szüleim nagyon jól viszonyulnak hozzám és mindig engedték, hogy a saját elképzeléseimet valósítsam meg. Azt hiszem, úgy vannak vele, hogy azt csináljam, amit én szeretnék, ha attól leszek boldog. Nyilván voltak bennem kisebb-nagyobb kételyek, hogy vajon tényleg nekem való-e vagy hogy ezt szeretném-e csinálni, aztán (körülbelül egy fél éve) egy teljesen szokványos napon, utaztam a villamoson és felszállt egy vak férfi a vakvezető kutyusával. Emlékszem, nem tudtam levenni róluk a szemem és igazából magam sem tudom miért, de teljesen meghatódtam (még be is könnyezett a szemem,) annyira csodálatosnak tartottam és tartom most is ezt az egészet. Igazából, ami egyrészről ijesztő, másrészről pozitív-nagyon sok dolog érdekel például a rendezvényszervezés vagy a lakberendezés, de mind teljesen eltérő dolog. Ha sikerül is elérnem azt, amit tervezek, mellette több dolgot szeretnék csinálni. Nagyon szeretnék cukrász és újságíró lenni, de esetleg szívesen vezetnék egy szállodát vagy lehetne egy kávézóm. O. E.: Ősszel döntöttem el, hogy Írországba jelentkezem, teljesen saját ötlet volt (a szüleim egyébként sem különösebben lelkesednek érte). Azért oda, mert Magyarországgal ellentétben náluk van célzottan nyelvi alapszak. A későbbi terveimhez egyébként is jól jön az angol nyelvű diploma, vonz az ír kultúra és Dublin csodás hely. Ja, és nincs tandíj. Jelentkeztem több más nyelvszakra is Dublinban, Corkban és Limerickben. D. B.: Az elmúlt két évben az informatika és a programozás iránti érdeklődésem szeretetté, szinte szenvedéllyé alakult, szóval nem volt kérdés a PTI. Debrecenben is gondolkodtam, de az IK felől nem sok jót hallottam. A szülői ösztönzés mindössze annyi volt, hogy "oda menj, ahova leginkább szeretnél", bár édesapám is programozó, tehát mondhatni örökletes a kockaság. Gazdaságinformatikára adtam be a Corvinusra a virtuális papírkát, de nem éreztem igazán szükségét. Csak és kizárólag, mint b,c vagy zs terv, mert a felvételi pontszám (szinte röhejesen) alacsony, magamban pedig bízom annyira, hogy ne féljek , hogy nem érem el azt a háromszáz akárhányat. 4.
Acta De Kossuth
Aktuális
T. Zs.: Mi a helyzet az érettségivel, a pluszpontokkal és a fenyegető ponthatárokkal? Gy.-F. F: Elég magas a ponthatár, így két emelt érettségit is le kell tennem. Pluszpontot lehet szerezni nyelvvizsgával, emelt érettségikkel, tanulmányi eredményekkel, de a sport teljesítményeket is értékelik. B. Z.: Készülgetek szép komótosan, érettségire és felvételire egyaránt. Sokat jelent nekem, hogy a számomra fontos személyek támogatnak a célom elérésében. Egyébként, ha jól számolom, mindenhova elég kell, hogy legyen a pontom. A.-A. V.: A ponthatárom elvileg 400 körül van, plusz pontom nyelvvizsgából és emelt érettségiből lesz (remélhetőleg). Még ezt a 2 hónapot végig kell dolgoznom, teljes erőbedobással, annyi biztos. O. E.: A ponthatár miatt nem aggódok (magyar rendszerbe átszámítva kb. 415 pontra van szükségem), a pluszpontjaim már megvannak (OKTV, nyelvvizsgák). Két tárgyból kell emelteznem, ezek (természetesen) az angol és a francia lesznek. D. B.: A nevetségesen alacsony ponthatárokat már említettem. Érettségik ügyében szerencsére már tavaly túlestem az emelt informatikán, egész jó eredménnyel. A többi az jön, állok elébe, de azért van bennem némi félelem. Mivel két emelt érettségit teszek ezért a pluszpontjaim maximalizálva vannak, legalább azon már nem kell rágódni. T.Zs.: Milyen akadályok gördültek elétek? A piszkos anyagiak, a távolság, a döntésképtelenség, vagy esetleg az örök időhiány? Gy.-F. F.: A költségeket illetően azért nincs problémám, mert Debrecenben szeretnék maradni. B. Z.: Nehéz a kettő egyszerre, de tudatosan ezt választottam, szóval semmi okom panaszkodni. Remélem, sikerrel járok. A.-A. V.: Akadályok? Talán maga az érettségi, de le kell győzni. Időből pedig valóban, mindig kevés van. 5.
Acta De Kossuth
Aktuális
O. E.: A fő nehézséget talán az anyagiak okozzák, elvégre kint elég drága az élet, de majd dolgozom az egyetem mellett. A távolság bő 2000 km. Szerencse, hogy szeretek utazni. D. B.: Az akadály tényleg az általános időhiány, a döntésképtelenség nem jellemző - pedig sokszor még azt sem tudom eldönteni, hogy döntésképtelen vagyok-e. Anyagi problémák mindig felmerülnek, de azokat így vagy úgy sikerül megoldani. T.Zs.: Miről álmodtatok gyermek buksival? Mi lett volna a megtestesült hollywoodi tündérmese, amire nincs egyetemi képzés? Gy.-F. F.: Gyerekkori álmom az volt, hogy színésznő vagy táncos legyek. B. Z: Nos, a zebra ötletet elvetve, közvetlenül a sellő létre voksoltam, ám még csak egy kis mélytengeri csikóhal vagyok a tenger fenekéről, mint ahogy azt a nevem is sugallja. Néha nem is igazán tudom, hogy működnek itt a szárazföldön a dolgok, még tanulnom kell. A.-A. V.: Kiskoromban boszorkány szerettem volna lenni, meg kém. Szerintem egyelőre sajna nem oktatnak fekete mágiát a felsőbb rétegekben. B. N.: Emlékszem negyedikes korunkban írnunk kellett egy levelet, amiben elképzeltük a felnőttkori életünket, csak annyit írtam le, hogy mindenképp rengeteg kutyám lesz,akik mind engedelmeskednek nekem és állatokkal foglalkozom és persze nagyon boldog vagyok. Kisebb koromban szerettem volna még erdész vagy tünde lenni és persze tanár a Roxfortban! 6.
Acta De Kossuth
Aktuális
O. E.: Időutazó. (Még nem adtam fel.) D. B.: Kiskoromban nagyon érdekelt a paleontológia, a csillagászat valamint később az elméleti fizika, így sokáig tudományos pályára készültem. Erről akkor tettem le amikor szembesültem a dolog másik oldalaival, például a rengeteg dokumentációval és egyebekkel amik elvették a lelkesedésem. Álommelónak ott van az, hogy számítógépes játékokat csináljak (igazából az emberek 90%-a csak ezért kezd el programozni) és ez még meg is valósulhat. T.Zs.: Nagyon szépen köszönöm mindegyikőtöknek az együttműködést, a hátra lévő néhány hónapra kitartást, sok szerencse sütit és hullócsillagot kívánok nektek! Turchányi Zsófia, 10.c
7.
Acta De Kossuth
Iskolai hírek
Tanári farsang Iskolánkban hagyománnyá vált a tanári farsang. Idén február 17.-én került sor a megrendezésére. Az estét előadások, versek, táncok tették színesebbé.
Papp Gréta, 11.c 8.
Acta De Kossuth
Iskolai hírek
Irány Franciaország! Nincs programod a tavaszi szünetre, de szívesen kirándulnál? Szeretnél új élményekkel gazdagodni? Ne unatkozz, utazz velünk Franciaországba! Minden tavaszi szünet a kirándulásé. Idén sem marad ki Franciaország. Aleva Tünde és Tóthné Kőrösi Gabriella tanárnő már szervezi a programokat. Már szinte rutinos kirándulóknak számítanak, ugyanis 13 éve minden tavasszal meglátogatják a franciaországi nevezetességeket több, mint 50 kirándulóval. Egyik évben három Loire-menti kastélyba és Párizsba utaznak, a következő évben pedig DélFranciaországba. A tavaszi kellemes, napos időben mindenki kedvet kap a sétához, a nevezetességek meglátogatásához. A kirándulók számára kulturális (Louvre, Musée d’Orsay), történelmi (Napóleon sírhelye, Panthéon, Voltaire sírja, Champs-Elysées, Montmartre, Szajna-part), irodalmi (Radnóti emléktábla, Sorbonne), művészettörténeti ( Notre-Dame, Sainte-Chapelle kápolna) programok állnak rendelkezésre. Ezek a helyszínek több szempontból ismertek számunkra. Mindenki hallott már róluk rajzórán, magyar órán, történelem órán is. Gyakran hallhatjuk barátoktól, hogy „Nézd, ez benne volt a tankönyvben!” A kirándulás sokat segít a tanulmányaink során. Úgy tanulhatunk, hogy közben jól érezzük magunkat. A franciául tanuló diákoknak lehetőségük van arra is, hogy kipróbálhassák magukat, bizonyíthassák tudásukat. Pl. éttermekben, boltokban ők beszélhetnek, 9.
Acta De Kossuth
Iskolai hírek
kérdezhetnek. Gabi néni vagy Tünde néni ott áll mellettük, és segíti őket, ha szükségük van rá. Így bátrabban gyakorolhatják a nyelvet. A kirándulás után esély van arra is, hogy jobban megszereti a nyelvet, szívesebben foglalkozik vele. Minden évben szokás, hogy meglepetés várja azokat, akik a kirándulás ideje alatt ünneplik születésnapjukat. A tanárok és a diákok együtt készülnek egy könyvvel, tortával és édességgel. Idén Dél-Franciaországon a sor. Színes programok várják az érdeklődőket. Ellátogathatnak Avignonba, Nizzába, az óvárosba, ahol a tengerpartot csodálhatják meg, Monacóba, MonteCarlóba, ahol az Óceanográfiai Múzeumot tekinthetik meg, Az Okkervölgyet, Roussillont, azaz a kicsi „Grand Canonyt”. Aix-en-Provence városába a Vasarely Múzeumot, a Santon Készítő Műhely és Múzeumot, Cassisban hajókázás és egy Pont du Gard-iséta is a programok közt szerepel. Szabad programok közül is választhatnak: könyvesbolt, autószalon, séta, városnézés. Idén új tervek vannak, többek között meglátogatunk egy Földközi-tenger mellett egy sólepárlót is. Ami minden kiránduláson elhangzik: „Mikor állunk meg?”
„Ma hova megyünk?” „Mikor eszünk?”
„Mikor érünk már oda?”
„Mennyi szabadidőnk van?”
Papp Gréta, 11.c 10.2.
Acta De Kossuth
Kultúra
Az ördög magyar hangja Színikritika a Csokonai Színház A Mester és Margarita című előadásáról "Végzet? E fogalom nem egyéb misztériumnál, értelmetlenségnél." (Joszif Visszarionovics Sztálin)
Kicsit homályos és fáradt szombati hajnalokon gyakran beszélünk kulturális kérdésekről társaságomban, úgy vettem észre, irodalomról egyre gyakrabban. Ha új ember téved köreinkbe, általában föltesszük neki a kérdést: mi a kedvenc könyved? Azaz fölteszik, hiszen én sosem kérdeznék ilyet - magam is utálom az ennyire sarkos kérdésfeltevést. Hogy van-e kedvenc könyvem? Meglepő, de mégis van. Azonban nem szeretem a téma mélységére tekintettel egy cím bemondásával letudni a dolgot. Sajnos viszont úgy vettem észre, hogy embertársaim többsége éppen megelégszik egy címmel, s arra, hogy nekem a mű mit jelent, annyira már nem kíváncsi, mosolyogva, ásítozva és bólogatva persze azért végighallgat. De mit is tudnék elmondani A Mester és Margaritáról úgy két percben? Igen, mert ez a Bulgakov regény a kedvenc könyvem. A mű pedig azon kevés írások egyike, melyek kortól, helyszíntől, olvasótól, sőt, még tulajdon írójuktól függetlenül is léteznek. Úgy mint a kettes számrendszer, vagy mint az aranymetszés. Van, és kész. Emellett igazi irodalmi és filozófiai csúcsteljesítmény, összegző műalkotás, korunk Isteni színjátéka. Azonnal megragadott a regény légköre: a harmincas évek Moszkvájának fojtott, lebegő világa, az újszövetségi Jeruzsálem csodaváró, ködös képei. A mindenkori gondolkodó viszonya a mindenkori hatalomhoz. Az emberiség kollektív tudatalattijába oltott szikra, mely évezredek óta keresi Istent, az első mozgatót. A zseni tömegtől való elemi félelme, saját identitásának védelme, ösztönös, de gyakran reménytelen intellektuális társkeresése, transzcendens utáni mély vágyakozása, a megértés és megértetés sikertelen próbálkozásai. A könyv elolvasásán túl végignéztem a regény filmváltozatait, egy szovjet és egy orosz sorozatot. Mindig újabb, apró részleteket, rejtett utalásokat fedeztem föl, remélhetőleg egyre közelebb kerültem A Mester és Margarita megértéséhez. Amikor a Csokonai Színház műsorára tűzte a regény drámaadaptációját, nem volt kérdés, hogy ezt is látni szeretném. 11.
Acta De Kossuth
Kultúra
Az első gondolatom a mű színpadra vitelével kapcsolatban az volt, hogy igen bátor ember az, aki ebbe bele mer vágni. A regény gondolatiságán és elvontságán, Bulgakov intenzív képalkotásain túl nagyszámú szereplővel és rengeteg helyszínnel rendelkezik. Az eredeti művet egy színpadi előadással ellentétben semmiféle megkötés nem korlátozza: nincs időkeret és nyugodtan élhet olyan fordulatokkal, csodákkal és groteszk képekkel is, melyek a mágikus realista jegyekből fakadóan színpadon nehezen ábrázolhatók. Példának okáért, egy darabban lehetetlen kivitelezni, hogy egy ember macskává változzék át, ahogy azt sem lehetséges megjeleníteni, ahogy egy villamos levág egy emberi fejet, egy boszorkány egy ártánnyá varázsolt férfi hátán repdes, vagy egy moszkvai lakás belső tere hirtelen tágulni kezd, miközben csontvázak kelnek újra életre (a nézőközönségek osztogatható LSD tablettáknak egyelőre törvényi akadályai vannak). Rusznyák Gábor rendező, Márton Imola dramaturg és Gemza Péter koreográfus véleményem szerint kiválóan úrrá lettek ezeken a nehézségeken. Az egyes jelenetek alatt gyakran hallhatunk hangulatos élő jazz-zenével kísért narrációkat, az egyik jeruzsálemi jelenetben pedig egy táncos táncolja el egy fecske röptét. A lassú mozdulatok és a motívumdús zenei aláfestés kitűnően átadják a regény lebegő világát. A narrátor úgy beszél, ahogy a zenészek szokták felkonferálni darabjaikat egy jazzkoncerten: tompa dobpergések és halk szaxofonszó alatt. Ez a fajta narráció egyáltalán nem öli meg a színészi játékot, hanem szépen kiegészíti azt, sőt, az eredeti, képekben gazdag Bulgakov szöveg gondolkodásra készteti a nézőket, akik ilyenkor a saját fantáziájukat is használhatják. A rendezői koncepció alapjában véve úgyszintén elnyerte a tetszésem. Szerencsére nincsenek elrajzolt, eltúlzott vagy túljátszott karakterek, s mint ahogy a regénynek sincsenek a címadás ellenére igazán főszereplői, a darabban sem szerepeltek önkényesen kiragadott jellemek vagy köztük felállított nagy ellenpontozások. Igazán tetszett, hogy a színpadi változatba is bekerültek a regény bőséges filozófiai, vagy éppen matematikai utalásai: Akhilleusz és a teknősbéka problémája Woland és kíséretének a sétányon történő távolodásánál, prímszámok elhangzása a TÖMEGÍR pontos taglétszámának megállapítására, Newton binomiális tétele a Messire és Szokov büfés beszélgetésénél. Nem tetszett azonban, hogy a regény helyszínei közül az elmegyógyintézet az eredeti 12.
Acta De Kossuth
Kultúra
műhöz viszonyítva arányaiban sokkal gyakrabban szerepelt a színpadi adaptációban, ahogy az sem, hogy a pszichiátria köré motívumháló lett kiépítve. Kissé közhelyesnek tartom a "mindenki beteg a maga módján" üzenetet. Szintén problémásnak találtam a dráma befejező szakaszát, ugyanakkor tudomásul vettem, hogy valószínűleg erre a megoldásra az időhiány miatt került sor: a regénybeli utolsó hat-hét fejezetének történései összemosva, egymás mellett párhuzamosan kerültek előadásra. Az az érzésem támadt, mintha az egyébként nekem nagyon is tetsző rendezői koncepció összecsapta volna a színdarab befejezését. Viszont kétségkívül tetszett, hogy a regény üzenetének egyetemes jellege kapott hangsúlyt, a koncepció egyáltalán nem a sztálini érára volt kiélezve, egyébként egy olyan országban, ahol a kommunista és a fasiszta az egymással szemben álló politikai szekértáborok mindennapi szitokszavai. Sajnos a színészi játék az általam dicsért rendezői koncepciót nem mindig volt képes eléggé követni, az egyes jelenetek szereplői nem a közös színvonalat hozták. A Woland és köre társaság kiváló alakítást nyújtott. Közülük is kiemelkedik Szalma Tamás (Woland, Afranius) diszkrét játéka, de Vranyecz Artúr (Korovjov, Titkár), Bakota Árpád (Azazello, Gestas), Papp István (Behemót, Dismas) és Sárközi-Nagy Ilona (Hella, Nisza) is végig a szerepében maradt, kifejezően és egyenletesen játszott. Szintén kiemelkedően szerepelt a Pilátus és köre társaságból Csikos Sándor (Pilátus), ahogy Vécsei Miklós (Júdás, Foka) is kitűnően alakította a próféta groteszk szerepét. Összességében nem tetszett azonban a címszereplők játéka, ezt langyosnak, ingadozónak találtam. Mészáros Tibor (a Mester) nem adta át eléggé hitelesen az író útkeresését és elbizonytalanodását, Krajcsi Nikolett (Margarita) karakterével pedig egyáltalán nem fejezte ki a regényben tapasztalható női átváltozást. Ahogy a második felvonásban egyre inkább előtérbe kerültek a Mester és Margarita jelenetek, úgy esett szét egyre inkább a színpadkép. Ez persze nem jelenti azt, hogy a címszereplőknek ne lettek volna jó alakításaik: első közös találkozásuk például kifejezetten tetszett. A jelmezek illettek a karakterekhez, a kellékekkel való állandó szimbolikus játék végig ébren tartotta a figyelmem. Egyszerűen zseniálisnak találtam a díszletet, mely számomra a világosságot és a sötétséget, a tárgyakat és árnyékukat ábrázolta. Egy, a magyar közönség számára is roppant ismerős szocreál épületbelső adta a díszlet vázát, 13.
Acta De Kossuth
Kultúra
fekete-fehér csempepadlóval és falburkolattal. A falicsempék két sakktáblát formáztak, mely nekem az ellentétes erők állandó játékát jelentette. A színpad jobb hátsó sarkában egy elfektetett Sztálin-kép igyekezett még inkább kifejezni a harmincas évek Moszkvájának hangulatát. A díszlet mind denotatív, mind konnotatív síkon való értelmezhetősége gyönyörűen kifejezte a mágikus realizmust. Összességében azt tudom megállapítani, hogy a Csokonai Színház kisebb hiányosságai ellenére egy kiváló produkciót adott elő, mind a színészek, mind a rendező, mind pedig a többi közreműködő megérdemelte a vastapsot. Voltak persze a nézők között néhányan, akiknek nem tetszett a darab (vagy csak nem bírtak magukkal a gyerekek otthon), ezért idő előtt távoztak. Azonban szerintem dicséretes Rusznyák Gábor rendező azon cselekedete, hogy egy ekkora mű színpadra vitelénél képes volt keresztülvinni saját koncepcióját és egy olyan egyedi, lebegtető ábrázolást valósított meg, mely teljességgel megfelelt a regény hangulatának, mágikus realista mivoltának, s egyáltalán nem törekedett a közízlés szélesebb rétegeinek való mindenképpeni megfelelésre, didaktikus előadásmódra. Respect. Mindenképpen ajánlom az előadást minden olvasónknak, a felejthetetlen élmény minden kultúrát kedvelő kossuthos számára garantált (egy színházjegy már kijön három üveg La Fiesta Édes Élmény árából). Persze érdemes előtte elolvasni a regényt is, mely a világirodalom egyik legszebb története.
Értékelés: - rendezői koncepció: 9/10 - színészi játék: 7/10 - díszlet, jelmezek, kellékek: 10/10 - különösen tetszett: élőzene, tánc, fény-árnyék játékok - egyáltalán nem tetszett: párhuzamos jelenetek a darab végén
Simon Bálint, 12. a
14.
Acta De Kossuth
Kultúra
A golyóstoll feltalálása Bíró László József, a golyóstoll feltalálója 1899. szeptember 29-én született Budapesten, a Terézvárosban, a Nagymező utca 24. szám alatt Schweiger László József néven. Édesapja Schweiger Mózes Mátyás műfogász, anyja pedig Ullmann Janka volt. Foglalkozott újságírással, festészettel és feltalálóként is tevékenykedett. Több mint 20 találmánya volt, például a golyós dezodor, az automata sebességváltó, a klinikai termográf és a nyomdai tükör, ám a leghíresebb a golyóstoll. E felfedezésnek is voltak előzményei: 1884-ben L. E. Waterman készítette el az első töltőtoll terveit. Ez a következő 60 év meghatározó íróeszközévé vált. A piacot ekkor négy gyár, a Parker, a Sheaffer, a Waterman és a Wahl-Eversharp uralta. 1912-ben Wilhelm Braun tett kísérletet a toll fejlesztésére, ugyanakkor elképzelései a gyakorlatban nem érvényesültek. 1924ben G. L. Lorenz egy új tollat készített Drezdában, melyet a lipcsei vásáron árusítottak, de ezek a tollak csak egy-két napig voltak használhatóak. Majd 1938ban Wenczel Climes cseh feltaláló szabadalmaztatott egy új tollat, amely szintén csak a tervezőasztalon működött. Ezt az ötletet fejlesztette tovább Bíró. Több legenda is napvilágot látott a golyóstoll felfedezéséről. Az első szerint a feltaláló asztalán felborult a tintásüveg, és a kifolyt tintába guruló apró acélgolyócskák nyomot hagytak maguk után. 15.
Acta De Kossuth
Kultúra
Az 1931. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron bemutatta egy nagyméretű golyóval ellátott ládaszignáló tollát. Ezzel nagyon rossz minőségben és nagy méretben lehetett csak „írni”. A későbbiekben ezt a megoldást tökéletesítette, s lekicsinyített változatát már írótollként alkalmazta. Ennek működési elve a következő volt: egy vékony cső aljára elhelyezett egy sima felületű acélgolyót, melynek majdnem tökéletesen kellett illeszkednie a cső falához. A golyó fölé a csőbe tintát, később speciális festéket öntött. Ahogy a tollat végighúzták a papíron, a golyó elfordult, s tintát szívott magával a felső részről, melyet aztán a golyó a papírra préselt. Argentínába vándorolva, 1940-től önállóan kísérletezett. Ottani letelepedése után megfelelő módosítással az öntvényrepedést jelző festéket alkalmazta a golyóstoll töltésére. Argentínában benyújtott találmányára 1943. június 10-én kapott szabadalmat. Az első rendszeres eladásra gyártott golyóstollakat 1945-től Eterpen néven árusították. Az új íróeszköz – Biropen néven – gyorsan elterjedt az egész világon, és már életében halhatatlanná tette feltalálója nevét.
Egy golyóstoll reklám 1945-ből, egy argentin újságból. Az angol kormány azért vásárolta meg a szabadalmat, mert a golyóstoll a repülőgépeken nagy magasságokban is működött, nem folyt ki belőle a tinta. 1944-ben a Royal Air Force Bíró-féle golyóstollakat használt. A franciák máig fennálló részvénytársaságot alapítottak a találmány hasznosítására. A golyóstollat a BIC napjainkig nagy mennyiségben forgalmazza. A Parker nevű cég 1957-ben kezdte meg a golyóstollak forgalmazását. Az 1960-as évektől kezdve a golyóstoll a Föld minden 16.
Acta De Kossuth
Kultúra
országában elterjedt, és általánosan használt íróeszközzé vált. Angol nyelvterületen a golyóstollat ma is gyakran „biro” vagy „biro pen” néven említik, Orwell műveiben például kizárólag ezen a néven szerepel. Később az alkatrészeket továbbfejlesztette, főleg a tollakban lévő golyócskákat. A pontosításokban a Kovalszky testvérek, Goy Andor és a feltaláló testvére, Bíró György segédkeztek. Argentínában halt meg 86 évesen, 1985. november 24-én. Nevének spanyol változata Ladislao José Biro.
Valastyán Marcell, 9.a
17.
Acta De Kossuth
Recept
Juhtúrós puliszka Hozzávalók :
30 dkg kukoricadara 30-40 dkg juhtúró 10 dkg szalonna 1 l víz 1 kávéskanál só zsír
Elkészítés:
A vizet a sóval forraljuk fel. A forrásban lévő vízbe folyamatos kevergetés mellett lassan szórjuk bele a kukoricadarát, majd tovább kevergetve addig főzzük, míg sűrű lesz, de nem kemény. A kevergetés fontos, mert könnyen leég. A hőforrás elzárása után még tovább dagad egy picit. Egy lábasba tegyünk kevés zsírt, és kis lángon langyosítsuk meg. A lábas aljára simítsunk egy sor puliszkát, majd morzsoljuk rá a túró felét, és locsoljunk rá a kisütött szalonnából a zsírjával együtt egy keveset. Ismételjük meg a rétegezést úgy, hogy a tetejére a túró kerüljön. Kicsit meg lehet még bolondítani, ha a rétegek közé reszelt sajtot is szórunk. Ha kész a rétegezés, addig melegítsük a tűzön, amíg a túró megolvad.
Nemes Anna Boglárka, 12.c
18.
Acta De Kossuth
Recept
Narancsos csokoládés avokádós torta (elkészítési idő: kb. 15 perc)
Hozzávalók (kb. négy főre): 2 db kicsi, puha húsú, érett avokádó 5 bő evőkanálnyi frissen facsart narancslé kevés reszelt narancshéj 100g méz 40g holland kakaópor Elkészítés Nagyon fontos az érett puha húsú avokádó, mert ha szárazat, vagy éretlent szerzünk be, sokkal nehezebb lesz elérni turmixoláskor a sima állagot. Először vágjuk félbe a gyümölcsöt a mag körül, majd forgassuk el egymáson a két felet. Ettől ketté fog válni a gyümölcs, de az egyik félben ott marad a mag, amit kiüthetünk belőle, ha belevágjuk a kést és elfordítjuk a magot. Az avokádó húsát egy kanállal szedjük ki a héjából, és adjuk hozzá az összes többi hozzávalót, majd az egészet turmixoljuk teljesen simára. Ügyeljünk arra, hogy ne sokáig kevergessük, különben felforrósodik az avokádó, és keserű lesz! 2-5 perc kevergetés épp megteszi. Már mehet is a kb. 180 fokos sütőbe. (hőlég-keveréses esetében 160 fok is elegendő)
Tálaláskor tetszés szerint díszíthetjük, narancskarikákkal, olvasztott csokoládéval vagy darált dióval. Jó étvágyat! Turchányi Zsófia, 10.c 19.
Acta De KossuthActa De
Hagyaték az
Hagyaték az utókornak -avagyTanári aranyköpések kézikönyve
„Mohamed írástudatlan, tevehajcsár volt. Tehát előtted a jövő!” Új Imre tanár úr „Bizonyítás 5. sora?”
Márkus Imre tanár úr
„Kis Pippin elég kicsi volt. De nem a méret a lényeg…” Új Imre tanár úr „Na, kedves Maci csoport!’”
„Házid van? Jó, tankönyv, füzet bezár!”
„Fiam, viselkedjünk már akkor…”
„Fej vagy gyomor?”
Csősz Tímea tanárnő
Márkus Imre tanár úr
Farkas Oszkár tanár úr
Asztalos József tanár úr
„Kalandvágyból dugulj el egy 5 percre!” Szakály Árpád tanár úr „Na, akkor készüljünk a dolcsira!” Subicz István tanár úr
20.
Acta De Kossuth
Hagyaték az utókornak
A diákokAt sem kell félteni… -Diákcsemege„-Hogy tudná elvinni a mikulás az összes ajándékot? Egy év sem lenne elég. - De…. vannak leányvállalatai” „- Ugyanebben az évben megalakul a ….. Na, mi? Mondj még egy Nemzetit! - Dohánybolt!” „- Tanár úr! Nekem hányas lett a dogám? - Szerinted? - Szerintem megvan a kettes. - Szerintem meg nem. - Álmodj királylány…” „ Nagyon elszállt veled a zerge!”
Papp Gréta, 11.c
21.
Acta De Kossuth
Irodalom
Kretív Írók munkái Aktuális hírek, eredmények
Vizuális költemények alkotása Száncsengő Adventi Irodalmi pályázat eredményei
eredmények
Papp Gréta: Variációk egy témára – 2. hely Kanalas Dominika: Azóta is tél van – 1. hely Csirmaz Laura: Mária éneke – 2. hely
Kovács Zsófia: Tószunnyadó – dicséret Csirmaz Laura: A hetedik – dicséret
Radó Réka: In memoriam II. – 3. hely
Azóta is tél van… Hideg volt odamenet, S a gyermek sem nyugodott, Vékony köpenybe bújtattuk A hasamat s vállamat: Előttünk a havazás, mögöttünk emberek – S körül mindenütt. Vitt a szamár, és evett is – többet, Mint én magam, Pedig erőtlen hagyott a Megváltó. Volt, mikor visszakívántam A körtáncokat a mezőn, a kukoricafosztást, Szemérmetes szerelmes suttogásokat. De gyermeket hordtam, A világnak nagy emberét, És nem egyedül vittem a fiamat. 22.
Acta De Kossuth
Irodalom
Nem volt fény az éjszakában, S nem volt fény a nappalban, sem A rejtőzésben, a futásban... Szakadatlan mentünk, míg oda nem értünk, Egy perccel sem előbb: Én szenvedtem, egyedül a hidegben, Szénában, bűzös leheletekben. Karomon gyermeket hordtam, A zsidó-királyt. Mindez régen volt, emlékszem én, Fiú játszott az udvaron, bejött, mosakodott – Nem ismertem. De gyermeket hordtam: Az Úrét, nem az enyémet. Született a világnak, s meghalt énnekem. És mi visszamentünk ugyanoda, De idegenek a távolodó szomszédok, Volt, aki eljött, s meghajolt – Mégis mindig egyedül maradtam… Másféle halálnak örülnék. Kanalas Dominika, 11.c
23.
Acta De Kossuth
Irodalom
Mária éneke Irul-pirul Mária, Mária boldogságos kismama. Királyoktól elbúcsúzván megeteti Jézuskáját. A sok pásztor kint szunyókál, a világ is elcsendesedett már – Kedves, rongyos pásztorok, jó éjszakát kívánok! Mária érzi: révbe ért, esti mesét most mesél – Jézuskája hallgatja, József, karján altatja. Bent meleg van, kint fú a szél, tél tombol, belül a tűz pattogva ég. Ez most a hála ideje: karácsony lesz a neve. Az anya reménnyel telt, boldog, nem is sejti a dolgot – Mily nagy ember lesz fiából, hatalmasabb minden királytól. Lassan ő is elalszik, férje vállán megnyugszik, Szeretet él kint és bent: Megváltónk megérkezett. Csillag ragyog fent az égen, tükröződik kis szemében, A Hold is megérkezett, kerek arcán hópelyhek – Tiszta mennybolt terül szét, kicsi szíve teljes, szép. Hótakaró melegít, meleg pólya szenderít. Csirmaz Laura, 8.a
24.
Acta De Kossuth
Irodalom
In memoriam I. Itt volt, elment a szép karácsony, s amíg itt volt, boldog volt mindenki – smiley mosolygott a mézeskalácson. Hozott laptopot, okostelót, Iphone-t, új tablet is volt nála, de erről hallgatott és nem szólt. És hozott egy csomó ötöst, nyelvvizsgát, épp eleget. Ropogós pénzt – borítékban – kölcsön. Örült Vica, Sára, Réka, felfüggesztve a netadó mára az Unióhoz tartozunk még ma! Szóval a karácsony sok kincsét megkaptuk, és ami a legfőbb: tovább is tart a rezsicsökkentés! Radó Réka, 11.c
25.
Acta De Kossuth
Irodalom
Papp Gréta: Variációk egy témára
Csöngess!
Lebeg
A csöngés tompa tóra hull.
Elvált levélen lEBEG a világ elvált világ LEBEG a levélen a világ LEbEG az elvált levélen LEBEG a világ az elvált levélen a világ elvált levélen LEBEG a levélen LEBEG az elvált világ levél-világ elválása a LEBEGő térben…
Tompa tóra hull a csöngés. Tompa csöngés hull a tóra. Hull a
csöngés
tompa tóra.
Leltár
A gomb Lehet, gomb vagy, amely
leszakad-
gomb vagy, amely lehet, hogy leszakad. Lehet, hogy leszakad a gomb: Te vagy! Lehet, hogy leszakadsz, mert gomb vagy .
Egy cirógatás gazdátlan lebeg – 1. cirógatás 2. gazdátlanság 3. lebegés ∑: vágyakozás
26.
Acta De Kossuth
Irodalom
Kovács Zsófia: Tószunnyadó
Kovács Zsófia: Tedd a kezed…
27.
Acta De Kossuth
28.
Irodalom
Acta De Kossuth
Irodalom
29.
Acta De Kossuth
30.
Irodalom
Acta De Kossuth
Irodalom
Sör(s)óhaj Komlóvirágnyi derűs tér, Pezseg benne az arany vér. A szívemet eltemetném, Ha egyszer felhörpinthetném. Izzó íze izgat egyre, Rég vágyom e bódult kegyre. Csókot lopok a pohárból, Vagy az üveg telt ajkából. Kortyolgatok, azt remélve, Hogy a csóknak nem lesz vége. Ahányszor megnyílik ajkam, Friss borzongás ölel halkan. Könnyed élet, hűs szerelem, Arany kehely, te légy velem! Te vagy az, ki tudja, mi kell, Ha a bús valóság lever. Csöppnyi simítás gyöngyözőn Átsuhan egy finom mezőn. Ám egyszer elapad fénye, Nem táncolok többet véle. Akkor ér véget az öröm, Amikor elfogy a söröm. Ráday Zsófia, 9.c
31.
Acta De Kossuth
Irodalom
Öltöny Egyszer egy úr, nagy rohanva Öltönyét a székre dobta. Elsietett, nem gondolván, Hogy az öltöny a széktámlán Halkan bús, kis dalra fakad S a lyuk rajta tovább szakad, Mit gazdája szerzett neki (Mikor és hol? - titok fedi.) Eldalolja keseregve, Hányszor hajlott szerelemre, Hányszor tűztek a moly-rágott Gomblikába friss virágot. Selyem-ujjú kis estélyik Ölelték az est végéig. Mikor trombita szólt lágyan, Társra lelt egy kardigánban. Vörösbor folt hajtókáján Nem sokáig maradt árván. Élénk rúzsnyom mellészökött, Meglapúlt a szálak között. Illatozó, cifra kölni Sem tudta onnan kiölni Aromáját hűs éjeknek, Sápadt színét holt könnyeknek. Csoda, hogy egy öltöny ennyi Éven át tudott szeretni. Cérna szívét feltüzelte Az emberek bús szerelme. Ám nem tudta, e szépséges, Maró érzés bizony véges. S míg az ember szíve kemény, Mit tehet egy öltöny? Szegény Ezért sírdogált magában Egy sötét, csöndes szobában. És mikor az úr elszaladt, Foltolt szíve kettéhasadt. Ráday Zsófia, 9.c
32.
Acta De Kossuth
Források
Szerkesztők: Féki Zsuzsanna Garamvölgyi Ádám Gönczi Annamária Gulyás Gréta Kálmánczhelyi Anna Koncz Csilla Matkó Nikolett Nemes Anna Boglárka Papp Gréta Rácz Benedek Péter Szakály Bence Sziráczki Martin Tippan Elizabet Valastyán Marcell Varga Dóra
Felelős szerkesztő: Dr. Kiss Gabriella
Főszerkesztők: Simon Bálint Sárkány Balázs
Technikai szerkesztő: Pálinkás Dóra
Grafikus: Aranyi-Aszalós Vivien
33.