vizitkártya
BÖJTÖS KINGA ROVATA
Emberbabák Ünnepelt dívák, öregedő bohócok, lelkes muzsikusok, szerelmes bonvivánok, reménykedő hercegnők... Somogyi Kati babái őszinte, esendő figurák. Csakúgy, mint mi mindnyájan.
otthonai
Kata babái három helyen laknak egy évben. Háromszor költöznek, mint afféle kényes úri népek, akik még értettek az idő élvezetes eltöltéséhez. Téli szállás, nyári lak, gondtalan vidéki vakáció... Gondolkoztunk is, melyik szállásukon kapjuk őket lencsevégre. Talán a belváros szívében, ahol a gangos pesti bérház emeleti lakásában antik bútorokon hintázgatva, almáriumban szunyókálva hallgatják a varrógép zakatolását? Aránylag nyugalmasabb, ősztől tavaszig tartó időszak ez, mikor a babák zöme szerte az országban turnézik vagy épp galériákban
talál vevőre. Így Katának jut egy kis ideje párjára, kamasz gyermekeire, a lakásfelújításra és talán magára is. Vagy kaptassunk-e fel a budaörsi Frank-hegyre, annak is a legtetejére, ahol a ház teraszáról átlátni egészen a Kamaraerdőig? Tavasztól késő őszig itt, a házi műhelyben készülnek a figurák a színházi premierekre, őszi tárlatokra. Évtizedek óta ez a sorsuk és egy percét sem unják. Mert lehet-e unalmas a szabadkai színháztól a francia utcaszínház-fesztiválokig utazgatni Európán át, a „Szárnyak Színháza” társulattól eljutni a Bárka Szín-
Lakáskultúra 1
ház idei bemutatójáig, vagy Rumi László szegedi bábelőadásain elbűvölni a felnőtteket és gyerekeket és a győri Nemzetközi Babakiállításon zsebre vágni a fődíjat? Rengeteg sikeres előadás, életre szóló élmények a nyolcvanas évektől egészen máig: van mire emlékezni, miközben cingár alakjukat művészi aprólékossággal formázza meg alkotójuk. Sokszor teljesen összefolynak itt a napok, mire a kis drótvázra rákerül a papírmasé, mire Kata ujjai közt karakterré válik a fűrészporos massza és az amorf kulimászból utolérhetetlen jel-
2
Lakáskultúra
lemek alakulnak… Aztán az ecsetnyomok alatt pirospozsgák, szarkalábak, festett pillák és fintorok rajzolódnak a porcelánszerű arcokra, melyeken már ott a kóchaj, a hetyke bajusz, a cipzár-turbán, a bársonykalap vagy cilinder. És innen már „magától öltöznek” a figurák. Mindent felöltenek, amit találnak: régi fülbevalót, diribdarab anyagokat, madzagot és szalagot, gombot, masnit, filcet és tüllt. Cipőjük és fejfedőjük éppoly természetességgel illik mezükhöz, mint a párban készült babák egymáshoz. A varróműhelybeli nagy öltözködést néha
mókusok és rigók zavarják meg, az erkély korlátjáról sürgetve a munkát. Ilyenkor Katának eszébe jut, hogy valami jó kis vega ebédet üssön össze magának és lefőzze a napi méregtelenítő csalánteaadagot, majd fogadja a díszlettervezők, színházi rendezők, művészbarátok, megrendelők telefonjait. Évtizedek óta ebben az inspiráló társaságban mozog, mióta a nyolcvanas évek elején betette a lábát az operaház díszletműhelyébe kezdő díszletvarró és -festőként. Két kisgyerekkel Szentendréről ingázva, premierek előtt éjszakázva tanul-
ta ki a szakma fogásait, és a próbák alatt a karzatról csodálta a világ legjobbjait. S miközben az Anyegin jeleneteihez kisollóval vágta a selyempapír-hópelyhet tonnaszám, privát műszakban már készültek otthon a babák, melyek szép lassan kézművesvásárok és skanzenek állandó résztvevői lettek. Így, kis figuráival a hóna alatt vonult be a magyar televízió bábműhelyébe, ahol aztán évekig sok-sok feledhetetlen figura – pl. Süsü, a sárkány – megszületésénél bábáskodott készítőként. Ezután még pár emlékezetesen szép év következett a jelmezműhely
kalapos szekciójában, amelynek eredményét ma már babáin láthatjuk. A kalákában alkotó díszletező, jelmezkészítő, textiles, rajzfilmes műhelyek között olyan kreatív közegre talált, melyben végleg meglelte saját útját: a babakészítés hivatását. Rendezők, tervezők kezdték keresni munkáit, színházak, produkciók hívták dolgozni, galériák és gyűjtők vásárolták zsűrizett bábjait. Így aztán a mai napig is nehéz kiszámítani, merre mozog éppen, melyik pesti vagy vidéki társulatnál próbál a baba-szereplőkkel. Leghangulatosabb otthona a Kapolcsi
Művészeti Fesztivál július végi kavalkádja – ahol nemcsak magával Somogyi Katával, de a legújabb babákkal is találkozhatunk. Évek óta ide utaznak le, mintegy bohém vidéki nyaralásra, Bobály Kata nemezművész barátnő pazar színű és műfajú gyapjú faliképei közé. „Ez nem az, ez Nemez!” – hirdeti az ódon kőépület portálja, melynek rozzant ablakaiból, padlásáról, grádicsáról szemünkbe nevetnek a bájosan szomorkás, magányos, szerelmes, vidám és szomorú emberbabák. Arcukban magunkra ismerhetünk.
FOTÓ: SCRIPTFOTO; HELYSZÍN: HTTP://KATI.BABAI.GOOGLEPAGES.COM
vizitkártya
Lakáskultúra 3