Y Háború by Richárd Kelemen

Vörösmarty Mihály

Y Háború

Vörösmarty Mihály

Y Háború

Vörösmarty Mihály

Y Háború

Személyek y, j & az egész betűköztársaság

Előszó

Ypsilon, és te nyulánk Jott, menjetek a szabad égre

S térjetek épségben, nem marakodva haza.

Régi setétségből immár valahára kikelvén,

Gyászol-e, nézzétek, vagy ragyog a magyar ég?

És ha ragyog, vígan járjátok ez útat alatta,

Mint csendes hab alatt jár Tisza fürge hala.

Áldva köszöntsétek valahol s valamennyi magyar van

A kis arany honnban s Hunnia tágas ölén.

Rossz ellenségtől okotok nincs félni: nagyokra

Támad az, és szégyenl harcba ragadni csekélyt.

De ha barátságot köttök számomra, örűlök;

Mert kész, és mindig tárva van annak ölem.

Menjetek, és ha szerencsésen bujdostok ez uttal,

S kedves egyességet hagytok az ősi hazán,

Oszlopot állítok neveteknek zöld papirosból,

S ludtoll bokrétát tűzdelek arra magam.

Rá pedig ezt jegyzem: »szörnyű harcoknak utána

Ypsilon itt nyugszik Jottal egy oszlop alatt.«

Első jelenés y & j sebesen futnak egy nyolcadréten, s a setétben összebotlanak. j Hohó lelkem, lassabban egy kicsint. y Huh, mennydörgő! majd kivertem mind a két szememet. Oh, hogy a manó tekerné ki nyakastól, valamennyi fej van e világon. j Akárki vagy, atyaﬁ, ne pattogj: a setétben nem láthattalak –különben is nagyon levegő színű vagy. Aztán katona dolog ez: ebcsont beheged. y Kövesse meg magát, ez épen nem ebcsont, ez egy böcsületes csont, egy érdemes bötűnek valóságos csontja. j Úgy-e? Tisztelet, böcsület! És így bötű mesteremberrel volt szerencsém összeütközni. Igen örülök… y De én épen nem örűlök; mert még most is sajog a jobb szemem. j No de engesztelődjél; hiszen talán csak azt nem akarod, hogy békesség kedvéért másik szemedet is kikaparjam. Pedig az tőlem igen könnyen kikerűl. y Vajjon? Oh, mely kegyes teremtés! Biz’úgy, az tőlem könnyen kikerűl. És nem is csoda, hogy összeütköztünk. Azok, kik hasznunkat veszik, épen semmi világot sem gyújtanak. Vaktában megindúl 9

y j y

j y

a jámbor szolga, s ha valakinek szemét kiveri, még csak azt sem mondhatja, hogy ura parancsolta… Hanem hagyjuk föl evvel, minthogy olyan embertelenül összekoccantunk, legalább váljunk meg emberségesen… Isten neki! Magam sem ellenkezem. Hát micsoda állat kegyelmed? Jott nevezet alatt vagyok ösméretes a magyar földön. Én a világon uralkodó betűk legszebb nemének köztársaságában nem megvetendő tag vagyok. Nevem Ypsilon. E’ szerént collegák vagyunk. Szükséges hozzáadnom, hogy én most a magyar földön is elhíresedtem, ugyan; de római gyarmat vagyok, s mi több, görög eredetű. Ugyan úgy-e? Hm! hm! De én már oly régi hírrel nem dicsekedhetem. Én a háborús középüdőben születtem, s meg kell vallanom, valami –bizonyos vitézi tűz bujdosik is ereimben, melyet alig titkolhatok. Vettem észre. Az a bizonyos tűz, engedelmével, nem egyéb, mint otrombaság. Hanem most egyszer elfelejtem. –Isten megáldja az urat. Menni akar. Uccse! Nem a legszelídebb bötű; de mégis vele megyek, s vagy megbékél egészen, vagy megverem ma. Utána kiált. Hej, hej! együtt mehetünk, én is ara megyek. 10

Melléje szövetkezik, s ölelgetni kezdi. y Finnyásan. Ne fárassza magát. Én magam is el tudok ballagni. j De ugyan hova siet olyan igen? y Ragasztéknak egy cselekvő ige mellé, hogy tudja. j Oh, hát egy járatban vagyunk. Én is épen ragasztéknak készültem. y Nem tudom hová. j De én pedig tudom. Több utazási tapasztalásaimból példát is hozhatok, úgymint: lát-ja, bot-ja. y Bámulva, utóbb boszúsan. Micsoda? –Hah, ez mégis sok, ez mégis tűrhetetlen! –Hát orcátlan teremtése az Istennek, nem pirúlsz odatolakodni, hol csak nekem lehet helyem? Élhetetlen, nem tudod-e, hogy valamennyi név, valamennyi ige hangzik a magyar ajkakon, mind én nyomosítom meg azoknak ragasztékait? És mi vagy te, hogy így botránkoztatod a régi bötűrendet? – Lódulj előlem, vagy összetöröm poszka testedet. j Magyar bötű létemre mondom, te dühös Ypsilon, ha még tovább dörgesz, letöröm csúf szarvadat. Ki adott neked hat almat ily éktelen szidalomra? Régen ismerem az Ypsilon had dölfét; de gondolván, hogy emberségesebb vagy a többi Ypsilonnál, nem tettem szemrehányásokat. Bohó szeles pára! Szinte megbomlok fájdalmamban, ha meggondolom, hogy a fél magyar hazát Ypsilon kórság gyötri. Mind csak Ypsilon, 11

meg-meg Ypsilon, meg száze zerszer is Ypsilon uralkodik, a krumplinál, svábnál szaporább, holott felényire se volna szükségünk. Most tisztúlj, mert összekoncollak. y Ejnye! ilyen amolyan! Nekimegy és cibálni kezdi. nagy sikoltással viaskodnak. erre a b bötű kiszalad. B Elválasztván őket. Mi dolog ez, atyaﬁak? Szégyen, gyalázat! Nem tudtok megférni egymással? y Én senki ﬁának sem engedem hivatalomat. j Én senkit sem bántok, csak engem ne bántson. y Dühösen nekimegy. Te szemtelen, te akartad elfoglalni helyemet. Megént viaskodnak. b nem birván őket elválasztani, segítséget kiált. erre néhány bötű előugrik. az első Mely égbekiáltó lárma ez? A tanácsba velök Nekik mennek, és elviszik őket. b Kimentében. Lássa bár az ember. Majd engem is összetéptek az átkozottak, mindamellet, hogy javokat akartam. Soha! Soha! Elmegy.

Második jelenés A bötűk valamennyien együtt vannak. az x különösen áll. x Csak elvárom, mire tudnak már egyszer menni. Nagyon furcsa had ez a magyar: maga sem tudja jól, mit akar. Engem is néha előrántanak, máskor rám se néznek; hanem k-s-z meg Isten tudja, hány rakás bötűt nem tesznek helyettem. g Haj! X uram, lassan ott a sarokban: a magyar ellen nem kell zugolódni! a Csendességet int. Én, mint feje ezen társaságnak, kérdésre vonlak benneteket Y és Jott atyánkﬁai, minthogy már több ízben miattatok csata támadván, mink is oly pörlekedés jeleivé lettünk, melyekről emlékezni is boszú ság. Gyalázat ez nekünk, római gyarmatoknak, kik e dic ső hazában megtelepedvén, régtől fogva virágzó álla potban vagyunk, minden bizonnyal többre menendők, ha ti s még néhány bötű-társaink jobb egyességben volnának egymással. Most hevenyében rajtakapván benneteket, törvényesen kivánom és parancsolom, adjátok elő gyülölségtek okát. Először is Y atyánkﬁa, szólj röviden, mi okért gyűlölöd Jott társadat? y Az egész viaskodás véletlen támadott. 15

j Közbeszól. Ebben igaza van, véletlen ütköztünk össze a setétben. g Míg Y beszél, hallgatást kivánunk. j Mérgesen néz rá. Hát kedet ki kérdezte? a Méltósággal. Jott! Ne dühödsködjél, mert elveszted ügyedet. –Ypsilon, tovább. y Ütközésünk után megtudtuk, hogy egy társasághoz tartozunk. De szinte szél ütött meg, midőn megértettem, hogy ugyanazon hivatalt akarja fölvállalni, melyre én vag yok rendelve. Ez nemcsak azért keserves nekem, mivel tisztemtől megfoszt, hanem azért is; mert megfoszt kedvesimtől, kikkel én, minthogy a szó törzsökében szinte összeolvadok, a származtatásban is méltán összezenghetek. Például ezen törzsök-szavakban: gyöngy, homály, nyomdok, atya, g, l, n, t bötű-pajtásaimmal oly szoros szövetségben vagyok, hogy az olvasni tudó mindkettőnket egy hangban mond ki. Ezen bötűkkel rokon természetem méltán kivánja, hogy a származásban is én olvadjak velök egy hanggá, mint példáúl ezekben: kardgya, állya, köszönnye, partya, oktattya. x Magában. Hercules úgy segéljen! Ennek majd igaza van. y Kevélyen. Azért is, Jott uram! hátrább a kormossal; ne kereskedjél ott, hol semmi dolgod nincs. Elégedjél avval, hogy önvalóságodban mindig megmaradván, nem 16

kénytetel annyi viszontagságok tárgyává lenni, mint én. Tartsd meg természeti hangodat, mint ezen s ezekhez hasonló szavakban: Haj, jel, hajnal sat., hol semmi böt űvel sem olvadsz össze. Tartsd meg, mondom, természetei hangoldat, s távozzál a nyomosítandó ragasztékoktól, hol semmi kereseted sincsen, mivel természeted ellen más bötűkkel össze kellene olvadnod. j Mintha bizony jobban ösmernéd természetemet, mint én magam! De rendre szedem elő okaidet, lássuk, menynyit érnek. Tiszted s kedveseid elvesztésén kezdődik panaszod. Erre eléggé meg fogtam felelni, ha megbizonyítom, hogy mind tisztedre, mind barátidra érdemesebb vagyok. Igaz ugyan hogy G, L, N, T bötű-társaimmal a gyökérszavakban kölcsönös lágyulással egy hanggá változol; de hogy ezek mellett a ragasztékokban is te uralkodjál, meg nem engedhetem. A G-én kezdve cáfolásomat igaz, hogy evvel a gyökérszavakban összeolvadsz; de nem igaz, hogy a D-vel is összehangzol; pedig evvel is úgy kellene lenned, ha nyomosító ragaszték akarsz maradni. P[éldának] o[káért]: A gyökérszóban: »Gyöngy« egy hanggá válsz a G-vel; de mint nyomosítónak nemc sak a G-vel, hanem a D-vel is össze kellene olvadnod, p.o. kard-gya, 17

tagad-gya. Erre pedig nem hozhatsz semm i példát a gyökérszavakból, melyektől veszed okaidnak minden hatalmát. Ha pedig a D helyett G-vel kettőzve akarsz állani, úgy p. o. tagagygya, vagy egyesen: kargya, kiejted tökéletesen a hangot; de megrontod a szó gyökerét; mint rontót pedig meg nem szenvedhetünk. Aztán mivel épen olyan igen a törzsök szavakban G-vel történő lágyulásodnál fogva okoskodol, vajjon meglágyulsz-e vele valaha a származásban? Vagy ír-e legbuzgóbb pártfogód is így: haragya, vagy haraggya? Nem él-e inkább mindenik én velem és ír: haragja? Hol van most pörgő nyelved tehetsége, hová lett vakmerő heved? x Ugyancsak lelkére beszél ám! j De nem sokkal jobban vagy az L és N bötűkkel is. Ezekben sem vagy elegendő nyomosítónak, mert senki nem ír így csal-ya, von-ya; hanem az utolsó bötűt kettőzi: csallya, vonnya. Minek az a bötűszaporítás? Vagy talán a beszédbeli hangot jobban kiejtheted? Ha ez igaz volna is egyebekben, a D után bizonyosan nem; mert nem hihetem, hogy dgy-t könnyebb legyen egy hanggá olvasztani, mint a D-vel engemet, mint ebben p. o. tagad-gya, tagadja. Legtöbb az, amit a T-ről engedhetnék. Ebben tundilik igaznak látszik azon állításod, hogy mivel a T-vel gyökér szav akban egy hanggá szoktál lenni, szint azzá lehetsz a származásban is, p. o. partya, tartya, 18

de az is csak némelyekben történ ik; mert ebben: oktatja, mutatja, megént kettőzni kell az utolsó bötűt: oktattya, mutattya. Micsoda tűrhetetlen cifraság ez? A D után G-vel, L, N után ezeknek kettőzésével, a T után hol így, hol amúgy állasz a ragasztásban. Ha ez elkerülhetetlen volna, nem szólnék; de mire való vagyok én? Ha a ragasztékokban nekem engedtetik hely, egyedűl is elég leszek azon szolgálatra, s velem minden különbség s válogatás, pótolgatás nélkül bizvást élhetnek. a Én ugyan megelégszem feleleteddel; de meg kell hallgatnunk bötűtársainkat is, s azoknak tetszésétől is fog függn i jövendőd. j Kész vagyok rájok bizni ügyemet, még csak azt akarom röviden előadni, hogy én a származásban nálánál sokkal használhatóbb vagyok először azért, mert bötűt nem szapor ítok. Pártfogói így írnak: mulat-tya. Az enyimek: mulat-ja, holott már kevesebb van egy bötűvel. Másodszor, az Y-nak a ragasztékokban nemcsak az utolsó bötűvel, hanem előbb még egy másikkal is össze kell olvadni, s csak azután az utolsó bötűvel; nekem pedig egyedűl evvel kell összeolv adnom, s mással semmivel sem, mint ebben tagad-gya: ő előbb G-vel, s csak azután olvad össze a D-vel; ami nálam szükségtelen. Harmadszor, 19

y b

vannak példák, ahol Y uram pártfogói is reám szorulnak, p. o. haragja, csodája. Ki él itt Y-nal? Itt mintegy természeti út látszik arra vezetni a velünk élőket, hogy engem a ragasztásban minden egyebeknél előbbre tegyenek, azzal a különbséggel, hogy nag yobb, vagy kisebb rokonságom szerént az előző bötűkkel vagy összelágyuljak, vagy nem. Ha tehát van olyan eset, melyben az Ypsilon nyomosítóképen elfogadhatónak látszik: van olyan is, hol én valósággal tűrhető vagyok, minthogy különben mind a két rendű sereg helybenhágy. Most tehát nyilatkoztassátok ki magatokat, bötűtársaim, s belső tulajdonságtok szerént a vetekedőknek valamelyikéhez hajoljatok, hogy ne kelljen ezentúl pöröket hallanunk. Legelőbb is, Mássalhangzó atyánkﬁai, szóljatok ügyetekben. Magában. Hej! csak nekivethetném éles két körmömet de máskép ütne ki dolgom. Előlép. Én az Y-nal gyökérben össze nem olvadok; de a származásban sem tűröm magam mellett. Hiszen hozzád nem is kivánkoztam. Micsoda beszéd ez? Amilyen telhetetlen vagy, idővel még azt is megkivánhatnád, s talán így is írnának még: bab-gya, rab-gya. Mitől a Krisztus őrizzen, s azért nem restelem még egyszer mon 20

dani, hogy nekem nem kellesz. Jottot veszem tehát nyomosítónak, de vele nem lágyulok meg. Példa lehet babja, rabja. Félre áll. f, g, k, m, p, r, előugranak. g Mink is Jottot választjuk nyomosítónak; de vele össze nem olvadunk: nem szenvedhetjük az elfajult lágy hangok at. j Nem hiában a goromba szónak is te vagy kezdete: ugyan értesz hozzá. g Az nekem mindegy. Mégis úgy kell lenni: döffön, haragja, rakja, szomja, harapja, marja, érted-e? Hirtelen zaj támad, egy bötű ijedve befut. betű Jaj, odavagyunk. Megjött a gazda, s azt mondja, egész kiterjedésében elveszi papirostelkünket, s inkább sajtot tak ar belé, hogysem itt rajta szüntelen marakodjunk. A bötűk elijednek, z előlép csendesen. z S most hát kétségbeestek-e? Ti, kikkel sokszor legrettentőbb harcokat írnak, hol tengerként árad a vér, s benne az iszonyú halál köldökig gázol zörgő kaszájával, ti oda vagytok-e már a legelső hírre? Vegyétek vissza bátor szíveteket, s engem kövessetek. sokan A bötűk közül Hová fogsz vezetni? z Elbizottan. Ne kérdezzétek azt, hanem kövessetek. –Én könyörögni vezetlek benneteket. Boruljunk a gazda lábaihoz. j S ebben áll a te vitézséged? 21

Csak mondom én: jó az okos a háznál. y Ha könyörögni akarunk, nem szükséges mindnyájunknak menni. Rendeljünk ki küldöttséget. többen fölkiáltanak Helyesen van. Rendeljük ki küldöttséget. Ypsilon éljen! a Ne éltessetek most senkit is, hanem gondolkodjatok a közt ársaság javáról. Én kiküldötteknek a Hangzókat nevezem, azok könyörögjenek helyettünk; mi pedig addig nyugodjunk setét helyeinken.

Jobbra kimennek a hangzรณk: e, i, o, u, รถ, ล ; a pedig a tรถbbivel balra.

Harmadik jelenés A bötűk mind előjőnek. a Oly szerencsés hírt hoztak válaszul Hangzó atyánkﬁai, hogy fehér telkünket tovább is bírhatjuk, minthogy gazd ánk sajtják, drágalátos heringjeivel s egyéb kedves külf öldi halaival egyetemben zsebének mélységébe vetette, melyből, kivánsága úgy hozván magával, őket viszont napv ilágra emeli, hogy annál mélyebben csússzanak síkos torka útján, melyet ő rövideden egypár pinttel meg szokott öntözni. E’ szerént nem lévén szüksége telek ünkre, rajta maradhatunk, csendesen minda záltal, hogy délutáni álmából föl ne riasszuk. S hogy ezután is kedvében lehessünk, oda nyomunk nevenapjára valami jóféle ropogós cedentiát: aztán sebaj. Most hát serényen lássunk félbehagyott vetekedésünkhöz. f Amit G pajtásunk nevünkben mondott, helyén hagyjuk ugyan: de szükséges megjegyeznem, hogy sokszor –nekem legalább– semmi nyomosító nem kell, p. o. dölfe. g Természet szerént. Szintúgy vagyok én is, s nevezett böt ű-társaim. Például: asztag-a, pamlag-a, oszlop-a, ostor-a. a Az Ypsilonhoz. Ezek ellen nincsen kifogásod? 25

y Keseredve int fejével. Magában. Haj, hát ezért jöttem én ebbe a hálátlan országba, hogy hasznos szolgálatim után majd egészen kicsapjanak? j Vigasztalólag hozzá megy. Ne sírj, lelkem, ne keseregj! y Lódulj; mert gyülöllek a másvilágon is. a No, no, csak lassan a másvilágról. Halljuk! d akar szólani. Többen: halljuk, halljuk! d Előlép. Oly kikeresett csodálatos természet van némelyben, hogy minden akarna lenni, utóbb azt nyeri vele, hogy semmi sem lesz. Nem tudom, ez az Ypsilon is mit akar mellettem a származásban, holott magában nyomosítónak elégtelen. Azt akarja, hogy én nemcsak vele, hanem G pajtásával is összelágyuljak. Én azt épen meg nem szenvedem, hanem ha már lágyulnom kell, a Jottal lágyulok. Ez magában is elegendő, és az előbb kiállott mássalhangzók mellett, még ellenségeitől is megszenvedtetik. Legyen tehát: imádja, nem imád-gya. És gyak ran se Jottra, se Ypsilonra nincs szükségem; mert szépen hangzik: hada, harmada a nevekben. l, n, t előlépnek. n Mink is ilyen hajlandósággal bírván, nem akarunk az Ypsilonról tudni, hanem Jottal lágyulunk. Például: mul-jék, von-jon, kút-ja. Vagy néha lágyulatlan nyomósító nélk ül a nevekben: hajnal-a, isten-e, természet-e. 26

a Aki Mássalhangzó van még, jöjjön elő, és feleljen maga helyett. j Sürgeti a h, v, z, s bötűket. Ne olyan szemérmesen, az isten szerelméért! Nem esszük meg egymást. h Vonakodva. Mink nem szoktunk meglágyulni. j Vajjon? h S nekem nem is kell nyomosító: düh-e. v Nekem sem kell; de ha mégis az igékben úgy kívánják, Jottot választom lágyulás nélkül: öv-e, hív-ja. Amit mások jobban írnak: hí-ja. s, z Nekünk semmi sem kell. j Annak bizony fele sem sok. s S inkább kettőzve állunk, hogysem valamely idegent fogadjunk közbe. Példa ebben: húz-za, ves-se. a Mássalhangzó atyáyﬁait végighallgatván, a Hangzók nevében én is azt nyilatkoztatom ki, hogy a ragasztékokban Jottot választjuk nyomosítónak. Példák: csodá-ja, elmé-je, kocsi-ja, rontó-ja, boszú-ja, kötő-je, kesztyű-je. y Ha már mindenek elpártolnak tőlem, és senki sincs, ki részvevő szivvel felfogja ügyemet, legyen szabad utoljára még olyan említenem, ami, ha van igazság a világon, tőlem megtagadni nem lehet. Vannak nevek, igék, melyek ly-el, ny-el, gy-vel, ty-vel végződnek: homály, foly, hány, fogy. S ezekben, midőn ragasztatnak, semmi egyéb nem kivántatik, 27

mint az előttem álló mássalhangzónak ket tőztetése: p. o. follyon, hánnya, foggyon. Holott se bötűszapor ítás nincsen, se más akármiféle akadály, azonfelűl a beszédbeli hangot teljesen kijelentem, amint az velem rég i szokás szerint már a törzsök-szavakban is megtörtént: eggy, annyi, melly, holott egyszeresen állván, az előtt em megkettőztetett mássalhangzót egészen meglágyítom. j Engedelmeddel, édes atyámﬁa, te olyan vagy, mint a vizbehaló ember: kapkodsz még a szalmaszálhoz is. Ugyani s micsoda példa az, melyet előhoztál? Ebben: follyon, hol a gyökér? Ez-e fol, vagy pedig ez foll? és hol a nyomo sító? Vajjon Ypsilon-e vagy ly? A gyökér se fol, se foll nem lehet; mert annak foly-nak kell lenni. S így se te magad, se l-lel nyomosító nem lehetsz. Magad nem, mert a gyökérhez tartozol: az l-lel nem, mert nélküled akkor is hiányos a gyökér, a második l pedig minden esetben fölösleges. Vagy talán ohajtanád, hogy így írjanak: foly-lyon, fogy-gyon? Ugyan szépen járnánk. El lehetne rólunk mond ani, hogy sokkal is keveset jelentünk, amitől tudom, te is irtózol. De ha mindjárt úgy volna is, mint te áll ítod, én már sokk al több példáddal bizonyítottam meg alkalmas voltomat, hogysem neked ezen csekélységért helyet engedhetnénk. y Igy hát odavan már minden értékem, minden 28

tisztességem! De legyen, ha már meg kell lenni: nem ellenkezem. Hanem, leendő bátorságomúl, esküdjél meg nekem; mert tartok tőled, hogy valamint most a ragasztékból kitoltál engemet, úgy a törzsökből is kiszorítasz utóbb, azért esküdjél meg nekem, hogy megelégszel mos tani nyereségeddel, és nem háborgatsz többé. a Esküdjél meg: mink is az kívánjuk. Lépj előre, s esküdjél utánam. j előáll. a Énj Utána. Én, Jott Kristóf, a Esküszöm az élő magyar világra– j Esküszöm az élő magyar világra, a És annak minden íróira– j És annak minden firkálóira, a Fejét csóválja. Öregére és aprajára– j Öregére és aprajára, a Hogy Y bötű-társamat– j Hogy Y betű-társamat– Félre. Óh, a lelkemet! a Semmiféle törzsök nevekben vagy igékben– j Semmiféle törzsök nevekben vagy igékben, a Se nappal, se gyertyavilágnál– j Se nappal, se gyertyavilágnál, se lámpásnál, a Bosszankodva. Istentelen, rossz állat, nem tudsz ﬁgyelmezni? Se nappal, se gyertyavilágnál– j Se nappal, se gyertyavilágnál, a Nem fogom háborgatni– 29

Nem fogom háborgatni. Papiros engem ugy segéljen– Papiros engem ugy segéljen. S a híg barna lé! S a híg barna lé! Hátrább áll. Amit esküdtem, híven meg fogom tartani, és átkot mondok ezennel mindazokra, kik gyökérszavakban engem lágyítónak vesznek. Gyűlölöm az olyan otrombát, ki nem írtózik irni: il-jen, ol-jan, s több képtelenségeket. Utálom azt is, aki olyan ragasztéknál is közbevet, hol nem vagyok szükséges, úgym int: szekér-je, ígéret-je; szekere, igérete helyett. És így te a gyökérszavakban fogsz uralkodni választott bötűtársaid mellett; én pedig azokon kívül csaknem valamennyi mellett, és reménylem, soha ezután nem ütközünk össze. y Béküljünk meg hát isten nevében, s talán ha mink lecsillapodtunk, többi veszekedő társaink is példánkat követik. y, j Megölelik egymást. a többiek éljen-t kiáltoznak nekik, és nagy örömmel felemelvén kiviszik őket. x lassan kikullogván. No ezek szépen megbékéltek itt a nyolcadréten, de nem tudom, hogyan lesznek máshol; mert vajmi nehezen enged ez a magyar egymásnak is; pedig mi volna neki jobb az egyességnél? Elmegy. j a j a j