A hagyomány sorsa, avagy sorstalansága „A tradíciónak, melynek lényegéhez tartozik a hagyomány magától értetődő továbbadása, kérdésessé kell válnia, hogy kialakulhasson a hermeneutikai feladat, a hagyományelsajátítás világos tudata.”11 Gadamert idézem ismét, s nem véletlenül. Mindenekelőtt rögzíteni szeretném ugyanis: a hagyomány kérdésessé válása nem azonos annak megkérdőjelezésével vagy elvitatásával. Épp
16
fordítva: a tradíció igenlése követeli meg, hogy ne tradicionálisan – vagyis kritikátlanul – találjunk utat hozzá, ne a hagyományos – az előző generáció által épített – hidakon közlekedjünk, mert azok könnyen beszakadhatnak. A történelmi távolság ugyanis sosem csökken, hanem folyamatosan nő, ezért minden generációnak új támpillérekre lesz szüksége az egyre nagyobb történelmi fesztáv áthidalásához. Úgy is fogalmazhatnék: ha mi változunk, s ez ugye