William Shakespeare
William Shakespeare:
Egy szerető panasza
William Shakespeare:
A Lover's Complaint
5
10
15
20
From off a hill whose concave womb reworded A plaintful story from a sistering vale, My spirits to attend this double voice accorded, And down I laid to list the sad-tuned tale; Ere long espied a fickle maid full pale, Tearing of papers, breaking rings a-twain, Storming her world with sorrow's wind and rain. Upon her head a platted hive of straw, Which fortified her visage from the sun, Whereon the thought might think sometime it saw The carcass of beauty spent and done: Time had not scythed all that youth begun, Nor youth all quit; but, spite of heaven's fell rage, Some beauty peep'd through lattice of sear'd age. Oft did she heave her napkin to her eyne, Which on it had conceited characters, Laundering the silken figures in the brine That season'd woe had pelleted in tears, And often reading what contents it bears; As often shrieking undistinguish'd woe, In clamours of all size, both high and low. Sometimes her levell'd eyes their carriage ride, As they did battery to the spheres intend;
12
Egy szerető panasza
5
10
15
20
Elérve egy hegy oldalát, a visszhang, Mi lelkesít, hogy bánatán tünődj, Megihletett; csakúgy sodort e bús hang, S ledőltem ott, ahol mesélt a völgy; Hamar, csodáltam, ím, egy csalfa hölgy Lapot szakítva sírt, mint vad vihar, S letörte gyűrűit a bús zavar. Fején a szalmaszálból szőtt kalap, Mi lánytekintetet vigyázva véd, Arcát takarta; nem láthatta nap Az elhalt báj felhasznált végzetét, Ifjú báját Idő se tépte szét; Hiába volt dühös, szépsége mind Kikandikált gyűrött arcán megint. Zuhogva ömlött kendőjén a könny, Zilált lapjain több öntelt alak Áztatta selymes ábráját külön, Elárasztotta viharzó harag, Amíg betűzte, hogy mit mondanak, Sikoltva ráözönlött annyi baj, Hogy elmélyült és feltört a moraj. Bősz pillantása, mint lovas szekér Az égövekre támadt lázadón, 13
William Shakespeare
25
30
35
40
45
14
Sometime diverted their poor balls are tied To the orbed earth; sometimes they do extend Their view right on; anon their gazes lend To every place at once, and, nowhere fix'd, The mind and sight distractedly commix'd. Her hair, nor loose nor tied in formal plat, Proclaim'd in her a careless hand of pride For some, untuck'd, descended her sheaved hat, Hanging her pale and pined cheek beside; Some in her threaden fillet still did bide, And true to bondage would not break from thence, Though slackly braided in loose negligence. A thousand favours from a maund she drew Of amber, crystal, and of beaded jet, Which one by one she in a river threw, Upon whose weeping margent she was set; Like usury, applying wet to wet, Or monarch's hands that let not bounty fall Where want cries some, but where excess begs all. Of folded schedules had she many a one, Which she perused, sigh'd, tore, and gave the flood; Crack'd many a ring of posied gold and bone Bidding them find their sepulchres in mud; Found yet more letters sadly penn'd in blood, With sleided silk feat and affectedly Enswathed, and seal'd to curious secrecy.
Egy szerető panasza
25
30
35
40
45
Utána, mint megtört, levert tüzér, A földre hullt a feldúlt ártalom, Tekintetén letört a fájdalom, Mindenfelé lövellt bizonytalan, Észbontó volt a feltűnő roham. Szabályosan font haja kusza volt, Jelezték, milyen gondatlan keze, Pár fürt kalapja szálaként hatott, Mi sóvárgó arcán sápadt vele, Néhány a szalaggal függött le, de Fogságukhoz hűen tűrték soruk, Habár nyeglén lazították maguk. Míg vízbe fúlt a parttalan kamat, Sok ékkövét vetette el szegény, Egyenként nyelte mind az áradat, Felkavarta a süppedő merény, Törlesztett, nem maradt egy csepp remény, Akár a jótékony fejedelem, Ha mindenéből nincs már semmi sem. Sok gyűrött jegyzete is volt elég, Sóhajtva tépte, majd áztatta ár, Hány díszes aranygyűrűt tört, de rég Lesüppedt síremlékük lett a sár; De több levelet rejtett a kosár: Volt benne vérrel írt selyemvonás, Ügyes, titokzatos, hatásvadász.
15
William Shakespeare
50
55
60
65
70
75
16
These often bathed she in her fluxive eyes, And often kiss'd, and often 'gan to tear: Cried 'O false blood, thou register of lies, What unapproved witness dost thou bear! Ink would have seem'd more black and damned here!' This said, in top of rage the lines she rents, Big discontent so breaking their contents. A reverend man that grazed his cattle nigh– Sometime a blusterer, that the ruffle knew Of court, of city, and had let go by The swiftest hours, observed as they flew– Towards this afflicted fancy fastly drew, And, privileged by age, desires to know In brief the grounds and motives of her woe. So slides he down upon his grained bat, And comely-distant sits he by her side; When he again desires her, being sat, Her grievance with his hearing to divide: If that from him there may be aught applied Which may her suffering ecstasy assuage, 'Tis promised in the charity of age. 'Father,' she says, 'though in me you behold The injury of many a blasting hour, Let it not tell your judgment I am old; Not age, but sorrow, over me hath power: I might as yet have been a spreading flower, Fresh to myself, If I had self-applied Love to myself and to no love beside.
Egy szerető panasza
50
55
60
65
70
75
Azokkal fürdette a vízözön, Tépázva hullt a könnye, mint a csók, „Csaló vér!” sírt, „hány hamisság köszön Minden szavadból! Elcsúfít a bók, A tinta is csak átkozódva fog!” Ahogy kimondja, őrjítő harag Dühíti, annyi szó hazug, hanyag. Miközben így sírt, egy nagy csorda épp Felé haladt, végül egy agg csuhás, Ki hetvenkedett néha, ám a szép Órái elhagyták, mint annyi más – Elérte, vonzotta ily szép csapás, Megértőn kérte, panaszolja el, Mi bántja, hallgat addig és figyel. Pásztorbotjára támaszkodva, már Illő távolban ült türelmesen, Megint kérlelte hát, epedve vár, Csak ossza meg a bánatát, hiszen Vigaszt nyújt mindenre az értelem: Lecsillapul az elragadtatás, Ha megnyugtatja jótékony tudás. „Atyám” szólt, „számodra tán feltűnő, Ha megsebzett pár átkos óra rég, De mégse hidd, hogy elnyűtt az idő, Szívem se vén, csak bánatomban ég: Nyíló virág lehetnék én ma még! Üdén virulnék, ha úgy szeretem Saját magam, mint senki mást sosem! 17
William Shakespeare
80
85
90
95
'But, woe is me! too early I attended A youthful suit--it was to gain my grace– Of one by nature's outwards so commended, That maidens' eyes stuck over all his face: Love lack'd a dwelling, and made him her place; And when in his fair parts she did abide, She was new lodged and newly deified. 'His browny locks did hang in crooked curls; And every light occasion of the wind Upon his lips their silken parcels hurls. What's sweet to do, to do will aptly find: Each eye that saw him did enchant the mind, For on his visage was in little drawn What largeness thinks in Paradise was sawn. 'Small show of man was yet upon his chin; His phoenix down began but to appear Like unshorn velvet on that termless skin Whose bare out-bragg'd the web it seem'd to wear: Yet show'd his visage by that cost more dear; And nice affections wavering stood in doubt If best were as it was, or best without.
'His qualities were beauteous as his form, 100 For maiden-tongued he was, and thereof free; Yet, if men moved him, was he such a storm As oft 'twixt May and April is to see, When winds breathe sweet, untidy though they be. His rudeness so with his authorized youth 105 Did livery falseness in a pride of truth. 18
Egy szerető panasza
80
85
90
95
De jaj nekem! Mert megnyert túl korán Egy ifjú vágy – üdvöm ellen való –, Ilyen természetes szépség talán Megannyi lányszemnek kápráztató; A szerelem akár egy új lakó, Amint a szépségébe költözött, Már istenítve bálványozta őt! Bronz hajtincsei göndör fürtökön Libbentek ajkához, ha fújt a szél, Mit jó megtenni, édesebb öröm, Ha eltalálja hajlamunk a cél: Ki látta, tőle elbájolva él; Parányi pompája is sejteti Az Éden végtelen kegyét neki. Arca még nem volt olyan férfias. Álla épphogy kezdett pelyhedzeni. És bársonyos bőre ifjú, csupasz Szépségében volt oly gyönyörteli: A borostáját úgy emelte ki; Kedves kétségek táncoltak vele, Úgy szebb, ahogy van, vagy jó nélküle.
Jelleme szép volt, mint az alkata, 100 Lánynyelven szólt, és attól volt szabad, De férfidüh dúlt benne, mintha a Tavasz záporozna az ég alatt, Mint üde szél, mi rendetlen marad. Indulata és ifjúsága is 105 Szépítette, mi benne oly hamis. 19
William Shakespeare
20
Egy szerető panasza
'Well could he ride, and often men would say 'That horse his mettle from his rider takes: Proud of subjection, noble by the sway, What rounds, what bounds, what course, what stop he makes!' 110 And controversy hence a question takes, Whether the horse by him became his deed, Or he his manage by the well-doing steed.
Jól lovagolt, gyakran mondták: „Lova Azért olyan szilaj, mert rajta ül. De büszkén, szépen vágtáznak tova! Hogy ugrat, fordul, száguld és kerül!” 110 A kérdés is derék, vitán felül: Vajon miatta oly csodás a ló, Vagy ő szerény, és paripája jó.
'But quickly on this side the verdict went: His real habitude gave life and grace 115 To appertainings and to ornament, Accomplish'd in himself, not in his case: All aids, themselves made fairer by their place, Came for additions; yet their purposed trim Pieced not his grace, but were all graced by him.
Ítéletük egyhangú lett hamar: Valóban élete az éltető, 115 Miatta éled annyi dísz, pazar Tökély, mi benne kész, más mind merő Segédlet: helyénvaló, megnyerő, De épp csak toldalék; kívül-belül Nem alkotják, mind tőle üdvözül.
120 'So on the tip of his subduing tongue All kinds of arguments and question deep, All replication prompt, and reason strong, For his advantage still did wake and sleep: To make the weeper laugh, the laugher weep, 125 He had the dialect and different skill, Catching all passions in his craft of will:
120 Így féken tartott nyelvén mennyi mély Kérdés vagy érv vitathatatlanul, Vagy hány nyomós ok, ismételt szeszély Javára vált előnyösen: ki túl Vidám, csak könnyezik, ki sír, vidul, 125 Ha hallja őt, és érti is a szót – Mindenkit meggyőzött és meghatott.
'That he did in the general bosom reign Of young, of old; and sexes both enchanted, To dwell with him in thoughts, or to remain 130 In personal duty, following where he haunted: Consents bewitch'd, ere he desire, have granted; And dialogued for him what he would say, Ask'd their own wills, and made their wills obey.
Övé volt annyi ifjú, vén kebel, Legyőzte mindkét nemet ily hatás, Szolgálatuk se volt ekképp teher, 130 Rajongtak érte, ez se volt vitás: Uralta őket ily csodás varázs; Követték óhaját, bármit szeret, Sajátja lett minden vágy, élvezet. 21
William Shakespeare
22
Egy szerető panasza
'Many there were that did his picture get, 135 To serve their eyes, and in it put their mind; Like fools that in th' imagination set The goodly objects which abroad they find Of lands and mansions, theirs in thought assign'd; And labouring in moe pleasures to bestow them 140 Than the true gouty landlord which doth owe them:
Volt, aki róla képet is kapott, 135 Szemgyönyörködtetőt, elméset is: A sok bolond már képzetekbe holt, Ha jobbnak ítéltek mindent komisz Szülőföldjükön túl, habár hamis: Jutalmakért eseng az élvezet, 140 De nem, ha köszvényes nagyúr fizet.
'So many have, that never touch'd his hand, Sweetly supposed them mistress of his heart. My woeful self, that did in freedom stand, And was my own fee-simple, not in part, 145 What with his art in youth, and youth in art, Threw my affections in his charmed power, Reserved the stalk and gave him all my flower.
Övé lett minden, mit keze sem ért, Remélték, hogy mindig velük marad, Én szerencsétlen! Boldogságomért, Hiába voltam ártatlan, szabad, 145 Miatta lettem önként áldozat: Ifjúi báját méltattam midőn Virágaim szakítgatta dicsőn.
'Yet did I not, as some my equals did, Demand of him, nor being desired yielded; 150 Finding myself in honour so forbid, With safest distance I mine honour shielded: Experience for me many bulwarks builded Of proofs new-bleeding, which remain'd the foil Of this false jewel, and his amorous spoil.
De semmit sem kértem tőle soha, Mint sok korábbi, nem gyötört szeszély; 150 Tiltott tisztességem védtem, hogy a Biztos távolban ne érjen veszély; Tapasztalásom sem volt épp erély: Újravérző bizonyíték maradt E sok hamis kő, prédái miatt.
155 'But, ah, who ever shunn'd by precedent The destined ill she must herself assay? Or forced examples, 'gainst her own content, To put the by-past perils in her way? Counsel may stop awhile what will not stay; 160 For when we rage, advice is often seen By blunting us to make our wits more keen.
155 De, ah, ha az, ki rossz példát kerül, A szánandó kárt mért becsülje meg? Erőltetik, habár ellenszegül, Az elkerült vészt, amitől remeg? Mi még megáll, utóbb elténfereg; 160 Dühünkben eltompít a sok tanács, De edz, hogy bölcsebb belátásra válts. 23
William Shakespeare
24
Egy szerető panasza
'Nor gives it satisfaction to our blood, That we must curb it upon others' proof; To be forbod the sweets that seem so good, 165 For fear of harms that preach in our behoof. O appetite, from judgment stand aloof ! The one a palate hath that needs will taste, Though Reason weep, and cry, 'It is thy last.'
A vérünket nem csillapítja le, Ha megfogadjuk azt, mit más javall, Mi jónak látszik, ki nem él vele, 165 Mit illem tilt, megárt, ha vágyba csal? Ó, étvágy! Hited ellenére vall, Ha ízlésfüggő már a kóstoló, De sír az indok: „ez az utolsó”.
'For further I could say 'This man's untrue,' 170 And knew the patterns of his foul beguiling; Heard where his plants in others' orchards grew, Saw how deceits were gilded in his smiling; Knew vows were ever brokers to defiling; Thought characters and words merely but art, 175 And bastards of his foul adulterate heart.
Annyit még mondtam róla, hogy „csaló”: 170 Ismertem, hódít azzal is, ha int, Hallottam hírét, hogy hol hált, vagy, ó, Láttam hány lódítást leplez, legyint; Esküdött: tudtam, hazudik megint, Hogy minden szóképe műalkotás, 175 De szíve is csak csalfa megszokás.
'And long upon these terms I held my city, Till thus he gan besiege me: 'Gentle maid, Have of my suffering youth some feeling pity, And be not of my holy vows afraid: 180 That's to ye sworn to none was ever said; For feasts of love I have been call'd unto, Till now did ne'er invite, nor never woo.
De mindez ellenére védtem én, Hiszen csak ostromolt, hogy: „Drága lány, Szánd meg fájó ifjúságom! Szerény Eskümtől ne félj, szavam sem silány, 180 Nem esketett még sosem ily talány! Távolról láttam, mi a szerelem, Ha te nem vagy, én meg sem ismerem!
'All my offences that abroad you see Are errors of the blood, none of the mind; 185 Love made them not: with acture they may be, Where neither party is nor true nor kind: They sought their shame that so their shame did find;
Vérem vitt vétkeimre esztelen, Minden hibám, mit rajtam látsz, csekély, 185 Emészt az önvád és a gyötrelem, Nem volt az szerelem csak kerge kéj, De szenvedés lett minden szenvedély;
25
William Shakespeare
And so much less of shame in me remains, By how much of me their reproach contains.
Habár elmúlt a szégyenérzetem, Csak szárnycsapás volt minden szerelem.
190 'Among the many that mine eyes have seen, Not one whose flame my heart so much as warm'd, Or my affection put to the smallest teen, Or any of my leisures ever charm'd: Harm have I done to them, but ne'er was harm'd; 195 Kept hearts in liveries, but mine own was free, And reign'd, commanding in his monarchy.
190 A sok közül, kiket látott szemem, Nem akadt, akiért lángolt a szív, De vonzalmam se volt fikarcnyi sem, Se kellem, ami kényelemre hív: De lelkifurdalás bennem se vív, 195 Mert dísztárgy volt csupán mindjük szíve, Szívem nem birtokolta senki se!
'Look here, what tributes wounded fancies sent me, Of paled pearls and rubies red as blood; Figuring that they their passions likewise lent me 200 Of grief and blushes, aptly understood In bloodless white and the encrimson'd mood; Effects of terror and dear modesty, Encamp'd in hearts, but fighting outwardly.
Sok sebző vágyam átlátszó hitel, Hány halvány gyöngy és vérvörös rubint; De kínos a pompás életvitel, 200 Pirít, mikor váltságuk rám tekint, Ha holtsápadt kedv bíbor színbe hint; Szelídség ez, rettegés hatása, Bent tábort üt, de kívül küzd csatázva.
'And, lo, behold these talents of their hair, 205 With twisted metal amorously impleach'd, I have received from many a several fair, Their kind acceptance weepingly beseech'd, With the annexions of fair gems enrich'd, And deep-brain'd sonnets that did amplify 210 Each stone's dear nature, worth, and quality.
Nézd! Fürtjeiket adták zálogul, 205 Kis hajcsatra fűzték szerelmesen, Több apróságot is kaptam, ha túl Érzékenyen játszottam szerepem. Kedves ékszert is adtam, és igen Eszes szonettekkel növeltem az 210 Értéküket, hogy legyen mind igaz.
'The diamond,--why, 'twas beautiful and hard, Whereto his invised properties did tend; The deep-green emerald, in whose fresh regard Weak sights their sickly radiance do amend; 26
Egy szerető panasza
A gyémánt gyönyörű szép és szilárd, De hát miért átlátszó mindene? A sötétzöld smaragd ugyan mit árt, Nem ragyogó, ha nincs egy fénye se? 27
William Shakespeare
28
Egy szerető panasza
215 The heaven-hued sapphire and the opal blend With objects manifold: each several stone, With wit well blazon'd, smiled or made some moan.
215 A zafírt zenitje árnyalja be? Opál olvasztja el? Megírtam én, Csodás kincsük milyen mesés erény.
'Lo, all these trophies of affections hot, Of pensived and subdued desires the tender, 220 Nature hath charged me that I hoard them not, But yield them up where I myself must render, That is, to you, my origin and ender; For these, of force, must your oblations be, Since I their altar, you enpatron me.
De nézd, hány forró vágy és mennyi zsákmány! Szelíden legyőzték a gyöngeséget… 220 Beteltem, mégse ártott semmi ármány, E kölcsönökkel így adózom érted: Te vagy nekem a kezdet és a végzet; Tiéd a sok szükséges áldozat, Oltáruk voltam, védnököm te vagy!
225 'O, then, advance of yours that phraseless hand, Whose white weighs down the airy scale of praise; Take all these similes to your own command, Hallow'd with sighs that burning lungs did raise; What me your minister, for you obeys, 230 Works under you; and to your audit comes Their distract parcels in combined sums.
225 Ó! Eszményítse mind fehér kezed, Miért a dics megáld az égin át; Fogadd el, tiéd minden élvezet, Megannyi sóhaj kérlel és imád; Követként lesem óhajod tehát, 230 Neked szolgálok, és a sok darab Egyetlenegy lesz veled s boldogabb.
'Lo, this device was sent me from a nun, Or sister sanctified, of holiest note; Which late her noble suit in court did shun, 235 Whose rarest havings made the blossoms dote; For she was sought by spirits of richest coat, But kept cold distance, and did thence remove, To spend her living in eternal love.
E rajzot egy apáca küldte el, Egy álszent nővér. Ez egy szent ima… Csuháját csak dísznek öltötte fel, 235 Virágzott is pompás tulajdona; A gazdag lelkek keresték, noha Hűvös távolságot tartott, na de Örök szerelem volt az élete.
'But, O my sweet, what labour is't to leave 240 The thing we have not, mastering what not strives, Playing the place which did no form receive,
De édesem! Szenvedés volna, ha 240 Felélnénk azt, mi még miénk se volt, Megjátszanánk, mit nem láttunk soha, 29
William Shakespeare
Playing patient sports in unconstrained gyves? She that her fame so to herself contrives, The scars of battle 'scapeth by the flight, 245 And makes her absence valiant, not her might.
A bűnhődés, ha színlelik, felold? Mert dicsőséges híre mégse zord: Ha égbe juttatják sebhelyei, 245 Kihágása hősiessé teszi.
'O, pardon me, in that my boast is true: The accident which brought me to her eye Upon the moment did her force subdue, And now she would the caged cloister fly: 250 Religious love put out Religion's eye: Not to be tempted, would she be immured, And now, to tempt, all liberty procured.
Ó, nézd el nekem, hogy nem kérkedek: A véletlen vetett elébe csak, Erejét a pillanat törte meg, Ma zárdában kereng s látszatra vak, 250 Hithű szemén át szerelem kacag. Hogy el ne csábuljon, elzártan él, De csábítóbb, hogy szabad és ledér.
'How mighty then you are, O, hear me tell! The broken bosoms that to me belong 255 Have emptied all their fountains in my well, And mine I pour your ocean all among: I strong o'er them, and you o'er me being strong, Must for your victory us all congest, As compound love to physic your cold breast.
De fenséges vagy! Mondd, mit ér a szó? A széttört szívek – miket védtem én – 255 Forrásvizének kutam lett a tó, Óceánodba öntöm, mi enyém, Így, én is, neked leszek nyeremény, Erőd betöltve hódít, győzve bír: Meghűlt kebledre szerelmünk az ír.
260 'My parts had power to charm a sacred nun, Who, disciplined, ay, dieted in grace, Believed her eyes when they to assail begun, All vows and consecrations giving place: O most potential love! vow, bond, nor space, 265 In thee hath neither sting, knot, nor confine, For thou art all, and all things else are thine.
260 Apácacsábításra vitt a vágy, Kinek fenyítve üdve lett a kegy, Szemének hittem, ha támadva lágy, Akkor minden hitszegés egyre megy: Ó, erős szerelmem! Veled nem egy 265 A bonyodalom, téged eskü véd, Minden te vagy, és minden más tiéd.
'When thou impressest, what are precepts worth Of stale example? When thou wilt inflame, 30
Egy szerető panasza
Ha lenyűgözöl, mit tanít a sok Elcsépelt példa? Lángol bár az arc, 31
William Shakespeare
How coldly those impediments stand forth 270 Of wealth, of filial fear, law, kindred, fame! Love's arms are peace, 'gainst rule, 'gainst sense,'gainst shame, And sweetens, in the suffering pangs it bears, The aloes of all forces, shocks, and fears.
Hány akadály hűvösen visszafog, 270 Vagyon, félelem, törvény, sors! A harc Is béke veled, nem érhet kudarc, És édesít, hiába fáj a kín, Hogy nem gyötörheti már semmi szín.
'Now all these hearts that do on mine depend, 275 Feeling it break, with bleeding groans they pine; And supplicant their sighs to you extend, To leave the battery that you make 'gainst mine, Lending soft audience to my sweet design, And credent soul to that strong-bonded oath 280 That shall prefer and undertake my troth.'
Sok szív, mi tőlem függ, most megszakad, 275 Megtörten érez, vérzőn nyög, eped; És könyörög, hogy szívedbe fogadd, Ne küzdj az ellen, ki téged szeret, Hiszen negédes esküm is tied, Mint megbízható erős kötelék, 280 Mi szentesítve becsülettel ég!”
'This said, his watery eyes he did dismount, Whose sights till then were levell'd on my face; Each cheek a river running from a fount With brinish current downward flow'd apace: 285 O, how the channel to the stream gave grace! Who glazed with crystal gate the glowing roses That flame through water which their hue encloses. 'O father, what a hell of witchcraft lies In the small orb of one particular tear! 290 But with the inundation of the eyes What rocky heart to water will not wear? What breast so cold that is not warmed here? O cleft effect! cold modesty, hot wrath, Both fire from hence and chill extincture hath.
32
Egy szerető panasza
Ezt mondta, könnyes szeme, mint a tűz Hevített, most is orcámon pirul; Arca forrása oly mederbe űz, Ahol meggátolt áradása dúl: 285 Ó, üdv az árnak, ha mederbe fúl! Kristályba zárt izzó rózsa csoda, Mert fénylő lángja víztükör-sima. Ó, atyám! Hány hazugság pokla fér Egyetlen parányi könnycseppbe, jaj! 290 De, hogyha könnyek áradása kér, Mily sziklaszívet nem enyhít a baj? Hevül kihűlt kebel, mi oly szilaj? Ó, csúf csalás! Hűs hit, forró harag Fellángol, és máris halálra fagy!
33
William Shakespeare
34
Egy szerető panasza
295 'For, lo, his passion, but an art of craft, Even there resolved my reason into tears; There my white stole of chastity I daff 'd, Shook off my sober guards and civil fears; Appear to him, as he to me appears, 300 All melting; though our drops this difference bore, His poison'd me, and mine did him restore.
295 Lám, fortélya is művészi tökély, De meghatottan sírtam, én bolond! Hagytam, hogy erkölcsöm lopja a kéj, Könnyen lerázta gátlásom a gond; Hasonlóságunk ekképp összevont: 300 Megenyhültünk, egymást siratva, sőt Ő mérgezett, én gyógyítottam őt.
'In him a plenitude of subtle matter, Applied to cautels, all strange forms receives, Of burning blushes, or of weeping water, 305 Or swooning paleness; and he takes and leaves, In either's aptness, as it best deceives, To blush at speeches rank to weep at woes, Or to turn white and swoon at tragic shows.
Megannyi végtelen finom fogás Övezte, hány trükköt alkalmazott! Perzselő pír, zaklató zokogás, 305 Ájult sápadtság is; eltűnt, holott Hiába rabolt, nem játszott csalót: Pirulva bókolt, megszeppent, ha bú Gyötörte: falfehér lett s szomorú.
'That not a heart which in his level came 310 Could 'scape the hail of his all-hurting aim, Showing fair nature is both kind and tame; And, veil'd in them, did win whom he would maim: Against the thing he sought he would exclaim; When he most burn'd in heart-wish'd luxury, 315 He preach'd pure maid, and praised cold chastity.
Nem kerülhette egy érző kebel 310 Sem el ledér gyalázatát sose; Szép jellemet szelídítőn teper, De leplezetten úgy bénítja le, Kit nyer, hogy ellenzi, mi érdeke: S ha hőn áhított fényűzésbe ér, 315 Szűzi nőről és erkölcsről beszél!
'Thus merely with the garment of a Grace The naked and concealed fiend he cover'd; That th' unexperient gave the tempter place, Which like a cherubin above them hover'd. 320 Who, young and simple, would not be so lover'd? Ay me! I fell; and yet do question make What I should do again for such a sake.
Minderről üdvösségbe bújva szól, Így rejtve el a csupasz ördögöt; Az ártatlant csábítja ott, ahol Felettük még a kerub őrködött. 320 Ifjú és egyszerű az üldözött; Ah, én! Elbuktam, de kétség gyötör, Hogy érhet újra hasonló gyönyör. 35
William Shakespeare
'O, that infected moisture of his eye, O, that false fire which in his cheek so glow'd, 325 O, that forced thunder from his heart did fly, O, that sad breath his spongy lungs bestow'd, O, all that borrow'd motion seeming owed, Would yet again betray the fore-betray'd, And new pervert a reconciled maid!'
Egy szerető panasza
Ó, szeme szennyes belvízáradás, Ó, arca pírja szalmalángnyi tűz, 325 Ó, szíve durva villámló csapás, Ó, zokszava rossz leheletnyi bűz, Ó, rajta minden csak látszatra szűz: Elárulja, kit elárult a tett; Megrontva újra, kit megbékített! Fordította Horváth Lajos Lektorálta Ferencz Győző
36
37