{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 1


ZSOLT GYARMATI

PORTFOLIO

Terms of Use: Used by permission.


Csavarhúzókiáramlás Összevérzettlábújjhadsereg,

2015 Vegyes technika vásznon, 160 x 120 cm

Screwdriver-Outflow Bloody Toe-Elevator Army, 2015 Mixed Media on Canvas, 160 x 120 cm

5 Times, 2017 Vegyes technika vásznon, 180 x 156 cm

5 Times, Mixed Media on Canvas, 180 x 156 cm


Cyllarus, 2014 Vegyes technika vรกsznon, 100 x 100 cm

Judas Iscariot Likes This, 2012 Vegyes technika vรกsznon, 50 x 40 cm

Cyllarus, 2014 Mixed Media on Canvas, 100 x 100 cm

Judas Iscariot Likes This, 2012 Mixed Media on Canvas, 50 x 40 cm


Monotype, 2012 Vegyes technika vรกsznon, 180 x 156 cm

Mootools, 2012 Vegyes technika vรกsznon, 90 x 78 cm

Monotype, 2012 Mixed Media on Canvas, 180 x 156 cm

Mootools, 2012 Mixed Media on Canvas, 90 x 78 cm


Horváth Márk SZERTELEN SZÜKSÉGSZERŰTLENSÉG ÉS A HIPERKÁOSZ INVOLUTÍV IKONOGRÁFIÁJA

Gyarmati Zsolt művészetéről

Olyan kérdéssel kell kezdenünk, amelynek tagmondatai egymást folyamatosan leépítve, egy körkörös, non – lineáris dekonstrukciós folyamatba kezdve magát a kérdést is több alkérdéssé felbomlasztva, a válaszadás lehetőségét is elsodorva visszatalálnak egy, a kérdést már megelőzően is jelen lévő háttérhez, egy olyan visszahúzódó, játékosan rejtőzködő mélyréteghez, amely mégis folyamatosan mozgásokon keresztül nyilvánul meg. A dolgok szólalnak meg rajtunk keresztül, de a dolgok megszólalásai nincsenek szükségszerűen az emberhez kötve. Gyarmati Zsolt művei a megszólaló filozófust olyan elemi erővel tépik szét és alázzák meg, amely nem a képek sajátja, hanem folyamatosan mélyebbről tör fel. Kitépett nyelvek, elguruló szemgolyók, összetekeredő és egymást keresztező bélcsatornák, a szemüregből kimászó idegen, kilapított testek szegélyezik az utat, ami egy non – antropocentrikus esztétikai elemzés felé vezet egy, a véget és az értelmetlenséget tematizáló kiállítás kapcsán. A háttérmozgások azonban nem szorítkoznak szigorúan a felfedezhetetlen, a meg nem tapintható vagy ki nem mondható misztikus zónájába, hanem az apokalipszis értelmezésére kulturális keretet biztosító középső zónát véglegesen leépítve, közvetlen közelről, szenzuális és szenvedélyes, skizoid mozgásokon és korlátozhatatlan, reterritorializálhatatlan erőkön keresztül törnek be környezetünkbe. A felbomlás, a deterritorializáció temporális értelemben szétterülő sajátossága együtt jár az apokalipszis, az összeomlás korlátozhatatlanságával, hiszen nincs egy olyan adott pillanat, amely az ʻapokalipszis’ szó görög eredetijének

pillanat, amely az ʻapokalipszis’ szó görög eredetijének értelmében felfedne valamit, hanem egy olyan kiterjedésre, deterritorializációs mezőre bukkanunk, ami a fakticitás abszolutizálásán keresztül nem korrelál a gondolattal, és egyetlen szükségszerű enti- tást sem tételez. A vég, egy poszthumán világ lehetőségének

eksztatikus mozgás ebben a háttérben levő és a végtelenül közel közötti átmeneti zónában a teresedésnek egy különleges szakadékát hozza létre, ahol involutív ősemberi majomfajzatok és a felszíni regressziót meghaladó techno-majmok, félelmetes halál- fejek, kiberm u t á n s o k , d e g e n e r á l t k i f o rd u l t s z i m u l a k ro m o k

belátása sem jelent elsőbbséget a tudatos lény számára, hiszen az összeomlásnak az öndekonstruáló kérdésen keresztül történő felvetése rámutat a bármilyen szükségszerű létező hiányában megnyilvánuló abszolútumra. Quentin Meillassoux szerint „a mi abszolútumunk alapvetően semmi egyéb, mint a káosznak egy szél- sőséges formája, egy hiperkáosz, amely számára

tenyésznek. Ennek a meghekkelt biológiai kísérletnek azonban nem egy lineáris vagy pontosan antropocentrikusan megragadható leszármazási módozatáról beszélhetünk, hanem egy kódok és popkulturális maradványok által mozgatott, féregszerű önnemzésről és virális továbblökődésről, megfertőződésről. Test – maradványok, felismerhetetlen,

semmi sem tűnik lehetetlennek, még az el- gondolhatatlan sem.”Az elgondolhatatlan elgondolásának jelentőségmentes kaotikussága non – filozófiai elméletének megtört, félrecsúszó és önmagába harapó körvonalait kívánjuk megrajzolni egy olyan esztétikai elméleten keresztül, amely a hiperkáosz abszolútuma

zombifikálódott rétegek termelik az időből is kivetkőző, önmagát virálisan továbbadó apokalipszis hiperkáoszát. Meg kell hogy történjen, mert nem kell megtörténnie, létre kell jönnie, mert nem szükségszerű, hogy létrejöjjön, fel kell hogy táruljon az apokalipszis, mert a szó – már önmagát is kiüresítve – nem tár fel semmit. Gyarmati

megnyilvánulásának a szimbólumoktól, a rögzített jegyektől, a stabil identitásoktól megszabadult dolgok realista, mágikus esztétikájának tekintünk. Gyarmati Zsolt művein a forma határozottsága összeomlik, és a felbomlásban lévő forma „elválaszthatatlan lesz egyfajta zuhanástól”. Gyarmati alkotásait szemlélve a dolgok jelei, a mémek önmagába gabalyodó önreferens jelei, a

művei részletek, töredékek maradnak, egyszerre önmagukba záródó átmeneti és mélyfelszíni aberrált művészeti rétegek, amelyek éppen azért töredékek, mert semmi nem hiányzik belőlük. A káosz valójában nem a rend hiányát jelenti, hanem a szükségszerűség abszolút érvényű hiányát. Nem szükségszerű a változás, sem az állandóság, nem szükségszerű a művészet, sem a

popkulturális ikonok szimulakrum – töredékei egy hipervalós teret hoznak létre, ahol a forma többé nem lényeg, hanem járulékos, esetleges képződmény, amely végső soron – a megszűnés háttérzajának felerősítésén keresztül – mégis az ember esetlegességéről árulkodik. Az apokalipszis hátteréből kiszámíthatatlan, mégis pontos művészi nyelven artikulált erők törnek elő, és a vásznat a

művészet megszűnése. Gyarmati töredékesen teljes ikonográfiájában mégis egy olyan megszunnyadó potencialitást fedezhetünk fel, amely az ember végleges eltűnése után árulkodhatna ezen eltűnés szükségszerűségének hiányáról. Éppen azért illeszkedik az ember felemésztődése és eltűnése az univerzum hideg sötétjébe, mert a káosz a szükségszerű- ség abszolút

maga egységében egyetlen egyszerű mozgás járja be. Az alkotásokon a forma a háttérbe húzódó, de deterritorializált jegyeket kibocsájtó apokalipszis felszabadított jelei figyelhetők meg, ahogy egy ember utáni for- mavilág formaisága hirtelen – a középső, kulturális értelmezési keretet meghekkelve – az előtérbe

érvényű hiányát jelenti. Teljesen lényegtelen, hogy megszűnünk vagy sem, hiszen a fennállás és a felbomlás egyaránt alá van vetve egy mélyben hallgató, mégis mindent összeroppantó erő destruktív temporalitásának. Gyarmati archeofuturista művészetében kimondásra kerül, hogy „a világnak nincsenek jelentéssel bíró tartalmai,

ugrik, széttépve és leépítve, majd műveibe visszaépítve a műélvező tekintetét. A dolgokban lévő ellenálhatatlan,

amelyek szerint rendszerezhetnénk, sem ideális jelentései, amelyek alapján rendezhetnénk, hierarchizálhatnánk.”


Egy olyan dehumanizált, felszabdalt és deterritorializált jelekre épülő, végtelenül cirkulatív esztétikai tapasztalat ez, amely egy, az embert teljesen összeomlasztó élvezetfolyammá alakul, ahol a reménytelenség határtalan szétáradása egy leírhatatlan animális örömmel fonódik össze, egy olyan involutív, degeneratív mégis felemelő

arra figyelmeztet, hogy rend és káosz nem egymásnak ellentmondó folyamatok, hanem olyan egymásba átfolyó erőhatások, amelyeket egy destruktív erő fon össze. Művei látszólag meghatározott teret töltenek ki, képein – a dolgok megszűnésének és kreatív keletkezésének árnyjátékán keresztül – mégis a határok abszolút, mindenkor

megspékelve spekulatív, terminális kriptovaluta buborékokkal és a feltérképezhetetlen X vírusokkal, lezüllesztő ultravírusokkal, lecsupaszított forradalmakkal, meghekkelt xeno – adatokkal és kiégett határvidékekkel. Gépi szintézisek, non – lineáris nano – tervezés, tropikális széthúzás és xenofób hiperparanoia. Szervek nélküli

poszt – szimbolikus katarzissal, amit egy kínzó tragikusság hat át. A racionalitást, a tudatot és a linearitást nem megelőzi a majomlét primitívsége, hanem a linearitást a nietzschei örök visszatéréssel felcserélő cirkulatív neopaleolit kibernetika egymásba omlasztja az evolúciót az animalitás involúciójával. Nemcsak az evolúció–involúció kettőse kerül lebontásra egy

érvényes hiánya sugárzik át hiperkaotikus abszolútumként. Gyarmati Zsolt művészete meggyaláz, felépít, összeomlaszt, meghat, felperzsel és kimozdít idejétmúlt emberi kötöttségeimből: pillanatnyi állapotom meghatározásának lehetősége szertefoszlik, és ezen felbomlás rámutat „az abszolútum pillanatnyi állapotomnak

testek, jövőből visszaküldött alternatív evolúciót bejárt majom – asztronauta a hidegháborút megnyerő szovjet egyenruhában. Leolvadó Mona Lisa, mechanikus szingularitások, kigyulladó háborús zónák, Turing – teszten átesett digitális fantomok.

bármely más állapotba történő lehetséges átmenetére.” Értelem nélküli a művészet, és éppen ezért abszolút. Azonban a

Gyarmati Zsolt művei virális önmegtermékenyítő cirkulatív rendszerek, olyan csodálatos ikonok, amelyek minden

hiperkáoszban felszabaduló művészet nem szorítkozhat kizárólag az organikusság és a természetesség területére. Inorganikus vitalizmus, involutív kiborgizációs fejlődés jellemzi Gyarmati furcsa lényeit, mintha a digitális fraktálok és széteső pixelek között egy mesterséges élet várakozna a feltörésre. Gyarmati művészete szétfeszít és megfoszt bennünket az organikusságtól, mégis egy poszthumán

ember utáni túlterhelt processzorokon át is az őrült nevetésbe omló szeretetre szólítanak fel. Szeretni a világvégét, átölelni a megsemmisülést, élvezni a szükségszerűtlenséget és a szertelen művészet tombolását!

hiperkaotikus esztétikai praxison keresz- tül, hanem a szubjektivitás–objektivitás korreláció is, amelynek helyén – üres halmazként, szubverzív jeleket szabadon kilökő erőtérként – megmarad az abszolútum helye. Kiborgizáció, poszthumanizáció vagy végtelen regresszus, az egysejtű lét bináris primitivitásába való elmerülés, esetleg a digitalitás mesterséges élet torz kísérleteibe való belefolyás: az abszolútum megüresedett helye tetszés szerint bármivel feltöltődhet. Gyarmati művészete egy fantasztikus relatív deterritorializációval kecsegtet, amelyben felismerhető popkulturális ikonok digitális fraktalizált maradékaiban egy skizoid parodisztikus reterritorializáció is felsejlik. A kísérletezésnek, a játékosságnak, egyszóval a spekulációnak ki kell szakadnia a racionalitás és a felvilágosodás antropocentrikus nyelvi gettójából, és szét kell áradnia minél nagyobb felületen, szétrombolva a rögzített esztétikai formákat és lingvisztikai korlátoltságot. Az abszolútum a káosz maga, ami korántsem egyenlő a rend hiányával. Egy olyan szubverzív, kifordult szabályokkal re n d e l k e z ő s z a d o m a z o c h i s z t i k u s re n d e t i s e l képzelhetünk, amely a rend hiányát reterritorializálva bármilyen hosszú időtartam erejéig fennállhat. Ha a jövőben a kiüresedett, szétbomlott Földön kutakodó, szemétgyűjtő robotok megtalálják Gyarmati műveit, kaotikus, hiperszimbolikus ikonográfiája abban a poszthumanisztikus rendben is hatni fog a maga hiperkaotikusságával. Gyarmati kiemelkedő művészete

élet tombol ezekben a művekben. A poszthumanisztikus gondolkodás és a poszthumanista irányultságú művészet elkerülhetetlenül együtt jár a spekulatív jellegre való nyitottsággal. Azonban Gyarmati hiperkaotikus kiberesztétikája még több is ennél: kizárja, ellehetetleníti még az ember végére vonatkozó kérdéseket is. A kiállításon szereplő művek felszólítanak a jövőről való radikálisan nyitott gondolkodásra: imaginárius majomszerű testeken, szomorú robotokon és blaszfemikus ikonokon keresztül egy valami mégis kizáródik. Az antropocentrizmus, a linearitás és az egyirányú metanarratív gondolkodás feloldódik a semmit fel nem fedő nonhumán poszthumán álomszerű materialitásában, ami delejes delíriumként fertőzi meg az esztétikai kíváncsiságot. A logisztikai módon gyorsuló techno – ökonómiai interaktivitás a társadalmi rendet, és az apokalipszis kulturális értelmezhetőségi keretét szétlapítja egy upgradelt paranoiás információs autópályán. Digitális voodoo és betondzsungel, hiperkaotikus planetáris beolvasztás és a szingularitás felé törő technoszféra megspékelve

Irodalom:

DELEUZE, Gilles (2002 [1964]) Proust (Budapest: Atlantisz Kiadó)
 DELEUZE, Gilles (2014 [1981]) Francis Bacon. Az érzet logikája (Budapest: Atlantisz Kiadó)

LAND, Nick (2011 [1994]) “Meltdown”, In: Land, Nick (2011) Fanged Noumena. Collected Writings, 1987-2007 (Falmouth, UK: Urbanomic)

MEILLASSOUX, Quentin (2010) After Finitude. An Essay on the Necessity of Contingency (London, New York: Bloomsbury Academic)


Artpool P60 Gallery

Artpool P60 Gallery

Artpool P60 Gallery

Exhibition Detail P60 / Gy50 Marc 2018

Exhibition Detail P60 / Gy50 Marc 2018

Exhibition Detail P60 / Gy50 Marc 2018


Artpool P60 Gallery

Artpool P60 Gallery

Artpool P60 Gallery

Exhibition Detail P60 / Gy50 Marc 2018

Exhibition Detail P60 / Gy50 Marc 2018

Exhibition Detail P60 / Gy50 Marc 2018


Nemes Z. Márió FÓBIKUS VADON Új Művészet, 2018 április P60/Gy50 kiállítás recenziója A világvárosok a 19. század végi túlnövekedése idején a legkülönbözőbb művészeti és kulturális diskurzusban egyre nagyobb teret kap az gyakorlat, miszerint a hiperurbanizálódás teratológiai metaforákkal íródik le, vagyis a metropolisz szörnyszerű vonásokat nyer. A viktoriánus gótika számára a nagyváros a racionálisan feltérképezhető és rögzített identitással rendelkező helyekkel szemben egyfajta fóbikus vadonként jelenik meg, mely ingergazdagságában átlátszatlan és nem – higiénikus. Ezt a nem – higiénikus dimenziót (ahol a szörnyváros teste és a szörnyváros tere elkeveredik) mutatja fel Karl Rosenkranz A rút esztétikája (1853) című m ű v é b e n , a m i k o r a r r ó l í r, h o g y a z u n d o r fenomenológiájának legadekvátabb példája, ha elképzeljük a nagyváros sötét alfelét „kifordulva”. A csatornahálózat feltáruló burjánzása olyan, mint egy óriási állat emésztőrendszere, melyben összekeveredik „kint” és „bent”, „lent” és „fent”, emberi és nem – emberi ökoszisztéma: „Nyílt a vasfödél; rothadó szagok / csaptak ki fehér gőzben gomolyogva / az aszfaltból, ahol a nagy csatorna / megnyitotta Budapest beleit.” (Szabó Lőrinc: Körúti éjszaka) A nagyváros bestiaként tartalmaz minket, mintha egyfajta parazitái lennénk a szörnytestnek, de nem „látjuk” az állatot, hiszen az urbánus káosz érzékelési sokkja csak szorongást eredményez nem pedig megismerést és/vagy hiánytalan megjelenítést. A természetben – létezés kozmosza helyett urbánus és digitális káoszmosz jellemzi az emberi kondíciót, ahol a szörnytest bélrendszerének „technoemésztése” (Donna Haraway) a kultúra és a természet oppozícióit is felbomlasztja.

Ebben a létmódban új animizmusokra van szükség, hiszen meg kell tanulnunk megint nem – modernek lenni. Gyarmati Zsolt posztdigitális démonológiája ebbe a tanulási folyamatba vezet be bennünket. A modernitás tisztaságrezsimjeit meghaladva a ször nyállat ökoszisztémájába „bezárva” élünk, egy digitális és nem –

rendjeit, miközben a szörnyváros „fekete fenekén” a conteo – képzelet hatékonyabb képtermelő erő, mint a modernista ideológiák által kétségbeesetten óvott logocentrizmus. A Hypermetropia (2017) sorozat címe egy látászavarra („távollátás”) utal, amelyben az érintett a közeli tárgyakat rosszul látja, mivel a szemtengellyel

digitális közti változási zónában, ahol a (kép)kultúra a nagyváros esztétikai fekáliájaként veszi birtokba testünket és tudatunkat: „Értelem nélküli a művészet, és éppen ezért abszolút. Azonban a hiperkáoszban felszabaduló művészet nem szorítkozhat kizárólag az organikusság és a természetesség területére. Inorganikus vitalizmus, involutív kiborgizációs fejlődés jellemzi Gyarmati furcsa lényeit,

párhuzamos fénysugarak az ideghártya mögött képződnek le. A gesztikus foltokkal, csurgatásokkal és digitális glitcheket idéző formákkal dolgozó képsorozaton feltűnik egy eltorzuló, „felhasadó” Rubik – kocka is, mely egyszerre materiális kultúra ikonja, a kreativitás és intelligencia szimbóluma, melyhez a varázskocka ezoterikus asszociáció is hozzátapadnak. Mit látunk/

mintha a digitális fraktálok és széteső pixelek között egy mesterséges élet várakozna a feltörésre.” (Horváth Márk) A szörnyváros „inorganikus vitalizmusa” elutasítja a modernitás aszimmetrikus antropológiát, mely az emberi életet kitüntetve megvonja az ágenciát a nememberi létezésmódoktól, hiszen a „mesterséges életben” kvarcok,

láthatunk a szörny gyomrában? A kulturális fekália hullámzása torzított érzékelési és gravitációs teret hoz létre, amihez képest mindig is csak „látászavarosak” lehetünk, mintha a Hitchcock-filmek vertigó – hatásának lennénk kitéve. Stabil pozíciónkat elvesztve zuhanunk bele egy, ezzel párhuzamosan tőlünk távolodó, démoni

molekulák, plazmák, szellemek és jaguárok ugyanúgy aktív szereplők, mint a fehér, heteroszexuális, maszkulin európai szubjektumok. Gyarmati „démon-piktogramszerű formulái” (Paksi Endre Lehel) abban az értelemben űznek

gyomorba. Ugyanakkor ezzel a formaörvénnyel szemben a „tisztánlátás” modernista preparátumként lepleződik le, hiszen a Rubik – kocka valóban varázsmédium lesz ebben a fekete lyuk – revelációban, ami nem a humánintelligencia talmi illúziójával kecsegtet, hanem a démoni érzékelés elsajátításának, a virtuális démonná – válásnak a lehetőségével. Gyarmati Zsolt neoanimisztikus

fekete és/vagy fehér mágiát, hogy a posztmodern iróniát a végletekig hajtva elvezetnek bennünket egy animisztikus érzékelési rendbe, ahol a fóbikus vadont csak amodern bennszülöttekként érthetjük meg. A csurgatásos technikával megdolgozott graffiti – totemek a (poszt)digitális bennszülött törzsek kommunikációs eszközei, olyan hibrid médiumok, melyek a szörnyváros képkultúrájának hibriditását mutatják fel. Ebben a képfekáliában a neodadaista címadás nem egyszerűen a nem – értelem revelációjának sokkhatását segíti elő, hanem a mesterséges élet evidenciáját közvetíti. Hiszen a fóbikus vadon kontextusában nincs semmi abszurd abban, hogy Charles Mansont tíz UFO várja a létbenlebegő metafizikus megközelítés fekete fenekén (2017), hiszen Manson és az UFO – jelenségek konspirációs összekapcsolása egy metafizikai kontextusban a káoszesztétika olyan gyakorlata, mely nem kezeli hierarchikus létezésszintekként a popkultúra versus magaskultúra

esztétikája a kortárs (poszt)digitális kultúránknak arra a dimenziójára emlékeztet bennünket, mely nem egyszerűen „hátrafelé”, a modernitás „mögé”, mutat, hanem az érzékelési struktúrák kreatív újraértelmezését teszi szükségessé, akár a modernitásról való lemondás árán is. Vagyis nem valamiféle reakciós romantikáról van szó, hiszen a diszkvalifikált „természetfeletti” csak a modernitás imperializmusának egyik hatalmi projekciója. A szörnyváros testében foglyul ejtve (poszt)digitális mágiára van szükségünk, hogy hatékonyabban tudjuk megélni saját hibrid létmódunkat, melynek egyik formája a „mesterséges élet” dinamikájától hajtott démonná – válás. Légió a nevem, mert sokan vagyunk.


Artpool P60 Gallery

Artpool P60 Gallery

Artpool P60 Gallery

Exhibition Detail P60 / Gy50 Marc 2018

Exhibition Detail P60 / Gy50 Marc 2018

Exhibition Detail P60 / Gy50 Marc 2018


Artpool P60 Gallery

Artpool P60 Gallery

Artpool P60 Gallery

Exhibition Detail P60 / Gy50 Marc 2018

Exhibition Detail P60 / Gy50 Marc 2018

Exhibition Detail P60 / Gy50 Marc 2018


Idegszitálósíkokfélreébredéstérképönelkövetés, az őrültekházában, 2015 Vegyes technika vásznon, 140 x 140 cm

Nerve-Sifting Mis-Awaking-Map-Self-Infliction, in the Madhouse, 2015 Mixed Media on Canvas, 140 x 140 cm

Krusty-Rusty, 2016 Vegyes technika vásznon, 119 x 75 cm

Krusty-Rusty, 2016 Mixed Media on Canvas, 119 x 75 cm


UFO Interferencia nyomkövetés, 2012 Vegyes technika vásznon, 180 x 156 cm

UFO InterferenceTracking, 2012 Mixed Media on Canvas, 180 x 156 cm

Minden kulcsok örzője az öngyilkos szőke bőrében,

2015 Vegyes technika vásznon, 180 x 156 cm

The Keeper of All Keys in the Skin of the Suicide Blond, 2015 Mixed Media on Canvas, 180 x 156 cm


Menekülés a Nirvánából II. 2014 Vegyes technika vásznon, 180 x 156 cm

Heroikus énteriör, 2016 Vegyes technika vásznon, 180 x 156 cm

Escape from Nirvana, 2014 Mixed Media on Canvas, 180 x 156 cm

Heroic Selfterior, 2016 Mixed Media on Canvas, 180 x 156 cm


MANIFESTO


Zsolt Gyarmati

MANIFESTO “This is the imaginational spirit of existence: everything is heavy with meaning and everything must be soothed. The spirit of existence in sin and atonement.”

The trauma pushes in two opposite directions: destruction and creativity. The possible messages, which bear the contents of the communicative entities, can be composed along this dichotomy.

Vilém Flusser

It is the ambition to create multilayered picture compositions that stands in the centre of my actions, which consist of the synthesis of event-debris, informel, hard-edge shape fragments and sometimes entirely banal momentums. The pictures examine the contaminating properties of hitherto unspoken contents in the memetic sense, so, when analyzing the surface of the paintings, we speak about none other, than the presence-demonstration of the current meta-subjective idea.

The result of my approach to art is the insertion of my personal world of sensations – as the rationally and verbally indefinable whole feeding on external impulses, into an individually communicative entity (piece of art), which is then, in the distress of articulation, moulded into picture modules. The inner image hence turned external is, on the one hand, built of the posteriority of recognition, and the psycho-mirror reconstructed from the present, on the other, that is, the perception of magical realms carrying the subject of trauma.

According to my worldview, the original position of human beings can neither be found in Nothing nor in Information, but somewhere stuck in between these two entities, in a state, called Noise, or in other words, in the stream of uncomprehended background messages completely disturbing meaningful enquiry. Therefore, information Noise, which overwrites physical reality in the imagination, and then, causes trauma in the course of perception, becomes the ultimate basic experience in the process of conceiving the image.

All this – or the process, in which the shapes are turned into form - happens with incredible speed, or rather simultaneously: on a different – mostly not pictorialemotional, but pictorial- intellectual level of consciousness sustained by particular environments, or spheres. Therefore, all shapes can disappear just as quickly as they came into being.

The rightful claim for meta-subjectivity in this case, is the reference to transhuman recollection. Interestingly enough, this process examples my own approach to my creations. I seek to perform the optical destruction of my artworks by continuous rethinking (repainting, overpainting, and reassembling), in the course of which the older layers sink into the new ones. Retrospectively, it is a behaviour that only respects the intellectual value of the work, regardless of the – here manifest – finite autonomy of the surface.

By the continuous contextual changes, my installations create such a real form of imitation, – or form of existence – in which there is no determined and recorded time: my works never actually reach a completely finished state. By this means, the multi-time pictorial information – or the universal world of picture-modules created by the continuous reinterpretation of both material and spiritual basics – demonstrating the transition between the pictorial-intellectual sphere of consciousness and the physical environment is established.


CURRICULUM VITAE


PERSONAL INFORMATION

Homepage: http://www.zsoltgyarmati.com
 e-mail: mail@zsoltgyarmati.com
 Place of Birth: Nyíregyháza, Hungary; date of birth: 26 March1968

EDUCATIONAL EXPERIENCE

1987 – 1991 Bessenyei György College Nyíregyháza, Hungary

Bachelor of Science SELECTED SOLO EXHIBITIONS March, 2018 Artpool Gallery, Budapest (Hungary) – 'P60/Gy50'
 August, 2017 A.P.A. Gallery, with Ákos Bánki, Budapest (Hungary) – 'Hypermetropia'
 October, 2015 Faur Zsófi Gallery, with Judit Lóczi Horváth, Budapest (Hungary) – 'Prophets / Untrue Prophets’

April, 2015 Ludwig Museum, Budapest (Hungary) – 'Iconuu'
 March, 2015 Mono Art & Design Gallery, (Hungary) Budapest – 'Traumaverzum'
 March, 2014 Kepes Institute, Eger (Hungary) – 'Telling the Truth'
 September, 2012 Mono Gallery, Budapest (Hungary) – ‘Kleintierklinik’
 May, 2012 Sajtóház Gallery, Budapest (Hungary) – ‘Mee-Nee-Mal’
 April, 2012 Holdudvar Gallery, Budapest (Hungary) – ‘Hyperpassive’
 October, 2011 csöp | po:cs Gallery, Székesfehérvár (Hungary) – ‘Peeling’
 May, 2011 Budapest Fiction Gallery, Budapest (Hungary) – ‘Pixelutioner‘
 September, 2010 Óbudai Társakör Gallery, with Judit Rita Rabóczky Budapest (Hungary) – ’Metamorph Therapy’

July, 2010 G13 Gallery, Budapest (Hungary) – ’Stereoid‘
 June, 2010 Republic Gallery – Bring the Art Home, Budapest (Hungary) – ‘ManDinner‘
 April, 2010 Portfolio Points – Loffice, Budapest (Hungary) – ‘Hásómaci‘
 September, 2009 Werk Gallery, Budapest (Hungary) – ’Botoxpolir‘
 March, 2009 Collegium Hungaricum, Berlin (Germany) – ‘DioxinDauer‘
 January, 2009 T-Systems Workshop, Telecom Headquarters Budapest (Hungary) – ’Virtual Solutions’
 May, 2008 EE Fine Art Gallery, Cambridge (UK) – ’Art of the New Age – Exceptional Contemporary Collages’ K.A.S. Gallery, April, 2007 September, 2007 Budapest (Hungary) – ’Torkig – Dyspepsia Budapest‘
 November, 2006 Kleintierklinik Gallery, Berlin (Germany) – ’Dyspepsia‘
 June, 2006 Óbudai Társaskör Gallery, Budapest (Hungary) – ’Bricklounge’
 May, 2005 December Aranytíz Culture Center, Budapest (Hungary) – ’Ape Control’
 2004 April Artpool P60 Exhibition Space, Budapest (Hungary) – ’Art Regained’
 2004 December Kunsthalle Menue Point - Project Gallery, Budapest (Hungary) – ’Subfactor’
 2003 April Gallery International, Baltimore (Maryland, U.S.A.) – ’Contemporary Art from Around the World’


SELECTED GROUP SHOWS January, 2018 D17 Gallery, Budapest (Hungary) – 'Superheroes'
 May, 2017 MaMü Gallery, Budapest (Hungary) – ‘Medium Conjurors'
 February, 2017 D17 Gallery, Budapest (Hungary) – 'Virtual Icons'
 December, 2016 Három Hét Gallery, Budapest (Hungary) – 'Wintermarket'
 October, 2016 The Academy of Hungary in Rome, Rome (Italy) – ‘Misericordia'

October, 2016 Bartók1 Gallery, Budapest (Hungary) – 'Animália'
 May, 2016 Lemonade Gallery, London (England) – 'Them'
 April, 2016 Műveleti Terület Gallery, Budapest (Hungary) – 'Image Transformers’

February, 2016 D17 Gallery, Budapest (Hungary) – ' Facebook, Likes, Selfies... Social Loneliness Among Us'

November, 2015 Fabrica De Pensule Center, Cluj-Napoca (Romania) – ‘MachineMan'

May, 2015 D17 Gallery, Budapest (Hungary) – 'MachineMan'

April, 2015 Kunsthalle, Budapest (Hungary) – 'Here and Now – Fine Arts’

January, 2015 A.P.A. Gallery, Budapest (Hungary) – 'Grand Openin 'Lights On’

December, 2014 Mono Art & Design Gallery, Budapest (Hungary) – 'Grand Opening’

November, 2014 Klauzál13 Gallery, Budapest (Hungary) – 'Nyers / Raw’

October, 2014 Hungarian Cultural Institute, Moszkva (Russa) – 'Repainted Reality’

August, 2014 Hungarian Cultural Institute, Helsinki (Finnland) – ‘Repainted Reality’

June, 2014 NickArt Gallery, Pécs (Hungary) –'No Name'

May, 2014 Bunker Gallery, Budapest (Hungary) – 'Park Fiction'
 April, 2014 Telep Gallery, Budapest (Hungary) – ‘Idol‘
 April, 2014 Balassi Institute, Stuttgart (Germany) – ‘Neugemalte Wirklichkeit‘

February, 2014 Latarka Gallery, Budapest (Hungary) – Necromonicon'
 February, 2014 Hungarian Embassy, Brussels (Belgium) – ‘Repainted Reality‘
 January, 2014 Hungarian Embassy, Wien (Austria) – ‘Neugemalte Wirklichkeit‘
 December, 2013 Hungarian Embassy, Berlin (Germany) – ‘Neugemalte Wirklichkeit‘
 Jun, 2013 The Academy of Hungary in Rome, Rome (Italy) – 'ReAltá Ridipinta 2.0'
 March, 2013 B55 Gallery, Budapest (Hungary) – ’Parallel Directives’
 March, 2013 Galleria dei Raggi, Rome (Italy) – 'ReAltá Ridipinta 1.0'
 December, 2012 Bunker Gallery, Budapest (Hungary) – ’Robotinvasion, Artplacc After’
 September, 2012 Hungarian National Gallery, Budapest (Hungary) – ’Repainted Reality’
 September, 2012 Cellarage of the Benedictine Abbey, Artplacc, Tihany (Hungary) – ’Robotinvasion’
 August, 2012 Museum of Local History, Salgótarján (Hungary) – ’Prototypia’
 April, 2012 March, Loffice Coworking Wien, Vienna (Austria) – ’It’s Spring, Let’s Freshen Up Your Artistic Wardrobe’

March, 2012 Studio Gallery, Budapest (Hungary) – ’Radiospective Nuclear Art’



August, 2011 Borderland Gallery, Art Colony of Cered (Hungary)
 April, 2011 Loffice – Portfolio Points 2011, Budapest (Hungary) ‘Bring the Art Home‘
 February, 2011 B55 Gallery, Budapest (Hungary)
 May, 2010 G13 Gallery, Budapest (Hungary) – ‘BP Psych BP Spirit‘
 June, 2009 Present Gallery, Budapest (Hungary) – ‘Can’t Be Stolen‘
 March, 2009 Chinese Characters Gallery, Budapest (Hungary) – ’Launch Exhibition’
 January, 2009 Ferenczi and Partners Auction House and Gallery, Budapest (Hungary) – ’Plastic Fantastic’

December, 2008 OctogonArt Gallery, Budapest (Hungary) – ’Sacrilege‘
 March, 2008 Artpool P60 Exhibition Space, Budapest (Hungary) – ’N+1/2008‘Dimensionist Worldwide Meeting

December, 2007 EE Fine Art Gallery, Cambridge (UK) – ’Art of the New Age’
 December, 2005 Artpool P60 Exhibition Space, Budapest (Hungary) – ’ The Experimenter and the Art of Perception’

May, 2004 Lomographic Exhibition, Goethe Institute, Bruessels (Belgium)
 April, 2004 Lomographic Exhibition, Aarhus (Denmark)
 December, 2003 Gallery International, Baltimore (Maryland, U.S.A.)

ART FAIRS July, 2014 ArtPlacc, Tihany (Hungary) – Stand of Mono Gallery

August, 2013 ArtPlacc, Tihany (Hungary) – Stand of Mono Gallery

November, 2012 Art Market Budapest – Stand of G13 Gallery

March, 2008 Art Ireland Spring Collection, Main Hall Dublin (North Ireland) – Stand of EE Fine Art Gallery

OTHERS August, 2009 @RC Billboard and Citylight Exhibition
 August, 2008 Coca-Cola Alu Bottle Exhibition
 August, 2007@RC Billboard and Citylight Exhibition
 November, 2006 Sneaker Pimps Budapest – Exhibition, Shoes ‘Raptor’

August, 2006@RC Billboard and Citylight Exhibition

July, 2006 First Cowparade Budapest
 August, 2005@RC Billboard and Citylight Exhibition
 August, 2004@RC Billboard and Citylight Exhibition


A nagy farokrágó DJ-eposz felszagolása, 2012 Vegyes technika vásznon, 180 x 156 cm

Internet Upsniffing of the Great Dick-Chewing DJ-Epic, 2012 Mixed Media on Canvas, 180 x 156 cm

Szétbaszott világ, 2014 Vegyes technika vásznon, 180 x 156 cm

Fucked Up World, 2014 Mixed Media on Canvas, 180 x 156 cm


Wooloo.org, 2017 Vegyes technika vรกsznon, 180 x 156 cm

Cosmogramma Field, 2017 Vegyes technika vรกsznon, 90 x 78 cm

Wooloo.org, 2017 Mixed Media on Canvas, 180 x 156 cm

Cosmogramma Field, 2017 Mixed Media on Canvas, 90 x 78 cm


Erektív küszöbszínűlábszagtérigény ember, 2016 Vegyes technika vásznon, 160 x 120 cm

Zártláncú vegetáriánus technoparty,

2007 Vegyes technika vásznon, 99 x 87 cm

Erective-Doorstep-Coloured-Feet-Stink-Space-Demanding Man, 2016 Mixed Media on Canvas, 160 x 120 cm

Locked Vegetarian Technoparty, 2007 Mixed Media on Canvas, 99 x 87 cm


www.zsoltgyarmati.com

Profile for zsoltgyarmati

Online Portfolio - Printable Version  

Zsolt Gyarmati's Portfolio, 9th April 2018

Online Portfolio - Printable Version  

Zsolt Gyarmati's Portfolio, 9th April 2018

Advertisement