A siklósi vár
■
WUNDERLICH PINCÉSZET
VILLÁNYBA BUDAPESTRÔL (226 KM) AUTÓVAL Budapestet a 6-os úton elhagyva eljutunk Szekszárdig, ahonnan a Duna mentén Mohácsig haladunk tovább az 56-os úton. Errôl aztán az 57-es úton megyünk Szajkig, majd Bólyon keresztül megérkezünk Villányba. Az út minôsége és a gyakran feltorlódó autók, kamionok lassítják a haladást. Körülbelül négyórás utazással számoljunk. VONATTAL A Déli pályaudvarról Pécs felé naponta tíz járat indul. Pécsett át kell szállni Villány, Eszék vagy Mohács felé. Egyetlen vonat van, amivel átszállás nélkül érhetünk célba, ez 17.45-kor indul Budapestrôl. A három és fél órás út 2896 forintba kerül. További információ: MÁV központi személyszállítás +36-1-4615400, illetve: www.elvira.hu. BUSSZAL Igazából egy járattal juthatunk el Villányba, mely a Népligettôl naponta indul 6.40-kor. Ezzel az út öt órát vesz igénybe. Van lehetôség átszállással utazni, de így félnapos, többórás várakozással kell számolni! Az utazás ára 2660 forint. További információ: +36-1-219-8080, www.volan.hu.
Villány, Szôlô u. 7. Tel.: +36-72-492-468 office@ wunderlich.hu www.wunderlich.hu Nyitva tartás: egész évben, elôzetes bejelentkezés alapján 6 fôtôl 50 fôig Ízlelô: hidegtállal 3000 Ft
Pócsa Palkonya
Tenkes 409 m
l á n y i - h V i l e g y s
Fánipuszta é
g
Villánykövesd
Máriagyûd
Feket e-hegy
Nagytótfalu
Villány
Kisharsány
Márok
Nagyharsány Harkány
60
Siklós
Sáripuszta
DECANTER 2005. FEBRUÁR
r Szá
m so
ly
ó
Magyarbóly
Miután kocsink elakad a dûlô felázott földjében, zacskót húzunk a lábunkra (gumicsizmával nem készültünk) és Gaia saras tenyerén csúszkálva felfelé igyekszünk az 1914ben épített présházba. A bejárat elôtt pálinkával várnak az átfázott gyaloglókra. A tornácról körülnézve békés, világot átölelô érzés kerítheti hatalmába a nézelôdôt – egy verôfényes, szárazabb napon. Belépve azonnal otthon érezzük magunkat. Hosszú fapadok, asztalok, hihetô, nem erôltetett népi elemek. Szusszanásnyi idôn belül Olaszrizling (2003), majd friss oportó érkezik. Elégedetten barátkozik mindenki. A legalább hatvanfôs terem akkor bolydul fel teljesen, amikor hozzák az elsô fogást. Hamarosan azt érzem, hogy úri gyomrom valami gyógyszer után kiált. Egy pohárka 2001-es Kékfrankos ideális erre. Ekkor a Márton-napi palack címkéje ötlik szemembe. A bal oldalon szôlôfürt, egy liba feje; majd ez átalakul a jobb szélen borrá és sültté. Ilyen volt, ilyen lett. Abszurdan érzem magam, igyekszem a liba átalakulásába nem belegondolni. Segít rajtam a Pinot Noir Barrique (2001), hát még a Tramini (2003). Hangos kacagásokkal meg-megszakított zsolozsma tölti meg a termet. Elképzelem a présházat kívülrôl, ahogy a tôkék felé árad a hang, és anakronisztikus, hálás szentimentalizmus tölt el. 2001-es Cabernet Sauvignonnal tompítom, majd beüt a ménkû a tulajdonos lányának nevét viselô Diana Cuvée (1998) képében. Közlöm, hogy nekem mást már ne is hozzanak, mert ez nagyszerû párja a szép estének. A helyzet körülöttem egyre fokozódik, a tulajdonos folyamatosan fröccsözik, mindazonáltal egyre megviseltebbnek tûnik. A magyaros dajdaj közt a kiszolgáló felém tart egy új palackkal. Kötelez, hogy kóstoljam meg a másik lányról elnevezett Viktória Cuvéet. Ez ugyanolyan összetevôkbôl áll, mint az elôzô, csak arányaiban más. És kiváló! Többünket érdekel az új feldolgozó és pince, így egyeztetünk egy idôpontot másnap reggelre. Ez az ultramodern üzem olyan hatalmas, hogy el sem tudom képzelni, hogy egy emberöltôn belül behozza az árát. Körbesétálunk a számítógépes vezérlôtôl (az elsô borok kóstolását nem kihagyva) a bontott téglás, rusztikus hatást keltô gigantikus pincéig – ami még üres. Önmagában sem semmi, hát még ha arra gondolunk, hogy Wunderlich 11 éve vette meg elsô hektár szôlôjét úgy, hogy semmi borászati háttere sem volt.