__MAIN_TEXT__

Page 1

1


2

1


impressum Symposion 65 HYBRID REALM 2015 editorial staff: sirbik attila (editor of chief), bencsik orsolya, names z. márió, sutus áron design&prepress: DRO, sirbik attila cover design: miroslav lazendić, davor gromilović manifest: nemes z. márió fordítók/translators: lengyel zoltán, benjamin jarrett, petra bakos jarrett lektor/lector: berényi emőke CD: Ж HYBRID REALM: brestyánszki bernadett (violoncello, vocal), brestyánszki dína (violin, vocal) gyüdi sándor (contrabass), antal attila (guitar, bass guitar, electronika), dezső tóni (saxophone), vasas krisztián (electronika), sirbik attila (saxophone, vocal) mastering: vladimir grubor recording: studio 11 editor: Symposion P. E./U.G. “Symposion” Subotica e-mail: sirbikster@gmail.com tel: +381625589233, +38163496136 adress: SRBIJA - Subotica 24000 Arsenija Čarnojevića 71/3 ISSN 1451-9143 (Symposion) nyomda/print: grafoprodukt, szabadka


Fenyvesi Áron Előszót írni annyi, mint először megrágni a szöveget, lehetőleg nem betűnként, mert úgy gyorsabb az emésztés, aztán meg visszaöklendezni. Ez végül is stilisztikailag Nemes Z. Márió univerzuma is. Adott itt egy Szerves hulladék kiáltvány a fenti szerzőtől, listázom, van benne hús, nacionalizmus, Hajas Tibor, tájköltészet, fekete rokokó, fehér ember, Canova, pornográfia, transzhumán–poszthumán, replikáns, fennséges és köpet. Az én generációm nem kiabál, hanem suttog, előszavakat és utószavakat ír, meg sajtóközleményeket. Manifesztót írni tehát már önmagában teljesítmény. Azt hiszem, születésem óta én is csak adaptálódom, alakot is váltok néha a sötétben, hátha megijesztek ezzel valakit. Lehet, hogy én is túl vagyok a humanista morálon. Végül is az evolúció zajlik tovább a szemünk előtt, egyes külvárosi páviánok már kutyákat tartanak, nem árt odafigyelni. De azért van még itt egy átlátható, racionális felépítmény. A Symposion-szám erejéig a strukturalizmus is előkukázódik. Mint írom, adott egy manifesztó Nemes Z. Máriótól, erről referál, erre reflektál pontokként sok más szerző, eltérő generációk, eltérő koponyaformák, a közös, hogy azon a nyelven szólnak, amit mi úgy beszélünk, mint senki más, és szerencsékre senki más nem is értheti. Lehet egy titkunk, és a titok erős összetartó erő. Mondjuk, most le van fordítva minden, kihallatszanak a belső monológok. De nemcsak nettó szöveges művek gravitálódnak itt és most a manifesztó holdjaiként, hanem vizuális művészet is, rajz, festészet, digitális kollázsok, képregények, szintén manifesztópontonként eltérő alkotók jóvoltából. Néhányat ismerek is közülük személyesen, ők biztos jók, Győrffy eminensen önmaga, Kis Róka kicsit színesebb, Stark meg stark. Gio Pistone-ról, Mathieu Desjardins-ről az a jelző jut eszembe, hogy comics-os, Miroslav Lazendrić pszeudo-fametszeteivel ékel, Pierre Schmidt meg első ránézésre kicsit olyan, mintha Horror Pista berlini rég nem látott unokatestvére lenne, de biztos nem is ismerik egymást. Budapest horrorszcéna-expanzió. De vannak itt más hangok meg zene is. A ж zenei formáció például egy egész Hybrid Realm című albumot írt a Symposion szövegeire, ezekből inspirálódnak, vagy éppen gabalyodnak bele a számok, amikben találhatók indusztriális zajok, csörgések, zörgések, tán még hőlégfúvók is, szirénák viszont biztos. Ezek mind bőgnek,

4

Áron Fenyvesi csellengenek, örvénylenek főleg az elején, aztán meg jön a fehér zaj, azokat a részeket szeretem a legjobban. A zenei mintázatokban amúgy nem láttam fáraót felbukkanni. Szóval az előszóval azt tervezem, hogy az olvasó és Nemes Z. Márió, Nádas Péter meg a seggmanók közé állok. Trágyázgatom soraimmal a manifesztót, komposztálom kreatív félreolvasásaimat. De nem kell nekem sokat szántani szerencsére, mert itt menetel a következő oldalakon Nemes Z. Márió és egész hibrid hadserege, beboronálják a manifesztót, ha kell, a szikes talajba is. Valami eposzit, enumerációt kéne írni még. Szeretnék választékosan beszélni, de azt veszem észre újabban, hogy vagy elírom a szavakat, vagy nem is értem már a kezdettől fogva, hogy mit jelentenek, csak a hangzásukat szeretem, önkényesen más jelentést tulajdonítok nekik, és legszívesebben csak ismételgetem őket, indokolatlanul és kontextus nélkül. Ez bruttó szemfényvesztés. Eközben a szövegtest fészerében Bartók ledarálja Molloyt meg a hexametereket a kukoricaőrlőn, az első delfin–majom világháború előestéjén, bár ez Bodó Sándor Kasszandra szövege, én csak idézem. Bencsik Orsolya leszutykozza a Vajdaságot, a magyar szót, miközben az izzadságszag, a tata heréje, „Obama” és az ufók összefüggéseit elemzi. Borsik Miklós recskavirágot növeszt, savas könnyekkel locsolja. Fenyvesi Ottó. Ő az apám, nem is tudtam, hogy ismeri a Cypress Hill Tequila Sunrise című számát, róla többet nem írhatok. Garaczi László Nemes Z.Márió tigrisével kezd játszani, erről eszembe jut, hogy milyen büdös a nagymacskák ketrece az állatkertben. Lemoshatatlan húgyszag. Az ammónia-mérgezéstől nem tudok tovább figyelni a szövegre, csak járkálok fel-alá a rácsai előtt. Sirbik Attila sem tud mit kezdeni egy háromméteres farokkal a zsűri előtt, csak Harmatkával bíbelődik Győr és Kiskunhalas között. Komor ellenben a fekáliával van elfoglalva, piramisokat épít belőle, nekem is több figyelmet kéne fordítanom a széklet témakörére meg a benne rejlő időtlen potenciálra. Marno János az 50-es éveket emlegeti, mészégetőket, lucskos szőke hajakat, és sok mindent egybeír. Amúgy a képeket csak nézni kell, a szövegeket olvasni, a zenét hallgatni, mit is írhatnék még.

Writing an introduction is like chewing up a text – preferably not letter by letter, because that way the digestion kicks in faster – and then retch it up. After all, stylistically this is Márió Nemes Z’s universe. There is a Biotrash Manifesto from said author. In it, according to my list, meat, nationalism, Tibor Hajas, landscape poetry, black rococo, white man, Canova, pornography, transhuman-posthuman, replicant, sublime and spit. My generation does not yell, it whispers scribbling fore- and afterwords and press releases. Therefore writing a manifesto is quite an accomplishment. I think I have been adapting ever since I was born, sometimes I shapeshift in the dark, hoping that I would scare someone. Perhaps I’m also beyond humanist morals. After all, evolution keeps on evolving right in front of our eyes, some suburban baboons became dog-owners, we’ll have to watch out. But there is another transparent, rational structure. For the sake of this Symposion edition even structuralism is unearthed. As said, there is a manifesto by Márió Nemes Z., and many other authors refer to or reflect onto the points of it – authors of various generations and skull-shapes, sharing a common language which we speak like noone else, and luckily noone else can understand it either. We can have a secret, and a secret is a powerful cohesive force. Of course, now everything is being translated, so the inner monologues are heard outside. However, not only textual works are gravitating like moons of the manifesto, but visual arts as well: graphic works, paintings, digital collages, comics, all by various artists relating to various manifesto-points. I know some of them personally, they are certainly good, Győrffy is eminently himself, Kis Róka is somewhat more colorful, Stark is stark. Gio Pistone, Mathieu Desjardins makes me think of comics, Miroslav Lazendrić advances with pseudo-woodcuts, and Pierre Schmidt at first glance looks like Pista Horror’s long-lost cousin from Berlin. The expansion of Budapest’s horror scene. But other voices and music is present too. For instance, the ж music formation wrote a whole album titled Hybrid Realm based on the texts of Symposion, where the musical scores take their inspiration from the texts or get entangled into them, including industrial noises, rattles, rustling, perhaps even hot air blowers, and sirenes for sure. These are all bellowing, looping, whirlpooling especially at the beginning,

then the white noise comes, and with it my favorite parts. By the way I saw no pharaoh showing up in the musical pattern. So my plan is that I will step between the reader and Márió Nemes Z., Péter Nádas and the buttgoblins. My lines are manure on the manifesto, I create compost out of my creative misreadings. Luckily there is not much tilling necessary, because Márió Nemes Z. and his hybrid army are right behind me, they will harrow this manifesto into the most resistant lick if needed. There is something epic, enumeration-like needed here. I’d like to speak eloquently, but recently I noticed that I either mistype words or I have no clue from the beginning about their meaning, I only like the way they sound, and I connect them with wanton meanings, and I enjoy repeating them for no reason and without context. This is plain abuse. In the meantime in the barn of the textual body Bartók minces up Molloy and the hexameters on the corngrinder, on the eve of the first dolphin-monkey world war, although this is Sándor Bodó’s Cassandra-text, I’m just quoting. Orsolya Bencsik calls Vojvodina a filthhole while analyzing the connections of the smell of sweat, grandpa’s testicles, “Obama” and the U.F.O.s. Miklós Borsik breeds cum-flowers and waters it with acid tears. Ottó Fenyvesi. He’s my father and I had no idea that he knows the song Tequila Sunrise by Cypress Hill, that’s all I can tell about him. László Garaczi started to play with Márió Nemes Z’s tiger, which reminded me of the terrible stench of the feline enclosure in the zoo. The unerasable stench of urine. Because of the ammonia-poisoning I cannot pay attention to the text anymore, I’m just walking back and forth in front of its cages. Attila Sirbik has no idea what to do with a 3 meter-long tail in front of a jury, he prefers toying with Harmatka between Győr and Kiskunhalas. On the other hand, Komor is involved with feces, building pyramids out of them. I should also pay more attention to the topic of feces and its timeless potential. János Marno’s mentioning of the 1950s, the lime-burners, sweaty blond hairs, and connecting lots of words. Otherwise the pictures should be looked at, the texts read, the music listened to, what else can I say? Áron Fenyvesi

5


Szerves hulladék kiáltvány /

intro - Fenyvesi Áron 4 Kovács Lehel

1

6

Kis Róka Csaba

/ Biotrash Manifesto - Nemes Z. Márió 8 bugs - Davor Gromilović - Ж: HYBRID REALM cd Sirbik Attila Szabó Levente

Fenyvesi Ottó Bartók Imre

8

Mihael Milunović

2

Garaczi László DRO Borsik Miklós

Ricz Géza Miroslav Lazendić

3

4

Garaczi László

Mathieu Desjardins

Vidák Zsolt

6

Bencsik Orsolya

Norihiro Sekitani

Gio Pistone Stark Attila

7

Pierre Schmidt

5

Davor Gromilović Verebics Ágnes

Győrffy László

Komor Zoltán


9

1. The cat shark of arid lands: the tiger makes an impossible species in Siberia with its three-meter-plus long tail. We used to be a developed socialist state; I believe still this is the fundamental drive. That place where something turns into something else. This makes the city, the universe into what it truly is. The zone where discordant things become one whole. The hybrid zone. and solely about, facts. 3. Scum has a visceral realist quality to it because it comes from deep within though it isn’t sincere whatsoever. Furthermore, it’s rather something invented, although the cat shark and Péter Nádas disagree when they put their heads together above another pile of inner scum. Perhaps it’s from outer space or else it’s something extra folksy.

2. Breed an artwork, raise it large so it would drive whole cities crazy and gobble up young girls at its scaly teen-party. This would be true visceral realism, for there is no religion, nor philosophy, nor atheism, nor materialism, nor spiritualism. This is all about,

4. We shoot the women into mass graves for its aesthetic, then the men for its truth, and then we find a few assgoblins who will take the blame.

6. We won over the mutant audiences, because 5. It is all a matter of hygiene. Péter with their jackknife chelicerae they could truly Nádas, for instance, was potty trained enjoy the thrills of our love adventures on the at a really early age, but the assgoblins made fun pleasant plateaus of the radiant landscape where of him because for them a struggling white man is Molloy learned to bike, though he still couldn’t far from being aesthetical. Of course one could shit honk. And the honk is so important, its sound differently, filled with awe, although this might be is lively and exciting, it gets to the bottom overly European as well. There is no point in feeling of our very being without causing sorrow or pious as we sit above our horror, let’s rather relish affability, it simply signals that the time has in picking at the black rococo. The brown dots of Eden, come for hatching a new generation. So let’s lay while the steams of spirit are blinding the mummyour sizzling eggs! There are plenty of stories in lickers. They came to treat the them: some adventurous, some raunchy, yet there bones; instead they found the are some, which are about the renaissance of Word that stinks acridly. Hungarians on the dark side of the moon.

4. Tömegsírba lőjük a nőket, mert szép, aztán a férfiakat, mert igaz, aztán szerzünk néhány seggmanót, akik majd elviszik a balhét.

7. This is a bi-gendered 8. I’d like to be a pornographic nation; alien aesthetics, or rather tri-. life forms have been traveling in my libido for Minus one if I’m partial to the assgoblins, but I a thousand years. Lost in the classic massgrave can give birth to a replicant too after having had I’m seeking the wrong truth, so that with my intercourse with Tibor Hajas. Although I’m scared of mutants I could retire to our hatching lairs, him a bit; because according to Tibor if I cut off the where the black rococo blasts all day. But we head of my missy and I come into it I will turn into won’t dream, because there’s nothing below our an entirely different person. That’s where we are. Still consciousness; only a centaur stuck in this avant-guard hell where Nazi pensioners educate us in the swamp in the twilight of about fine arts. This is the revenge of the history of arts. medusa-like beauty, talking about No need for Canova, no need for beauty spots, no need for the difficulties of mounting a horse. human representation, no need for humans. I vomit bloody marble.

8 7. Ez egy kétnemű 8. Pornográf nemzet szeretnék lenni, esztétika, illetve három. Mínusz egy, ha a libidómban idegen létformák utaznak ezer seggmanóknak kedvezek, de szülhetek replikánst is, éve. Elveszetten a klasszikus tömegsírban a miután Hajas Tiborral közösültem. Bár tőle félek rossz igazságot keresem, hogy mutánsaimmal kicsit, mert Biki szerint, ha levágom a csajom fejét együtt megtérhessünk keltető odúinkba, és beleélvezek, akkor egészen másvalaki leszek. Hát itt ahol egész nap szól a fekete rokokó. De tartunk. Még mindig ebben az avantgárd pokolban, ahol náci nem fogunk álmodni, hiszen nincsen nyugdíjasok festészetről okítanak. Ez a művészettörténet a tudatunk alatt semmi, csak a bosszúja. Nem kell Canova, nem kell a szépségflastrom, nem medúzaszerű szépség alkonyán kell emberábrázolás, nem kell az ember. Véres márványt okádok. mocsárba ragadt kentaur, amint a lóra szállás nehézségeiről mesél. 5. Higiénia kérdése az egész. Nádas Pétert például 6. Mutánsokat nyertünk meg közönségnek, hiszen nagyon fiatalon megtanult ők szeretik csáprágóikkal végigizgulni szerelmi bilizni, de ezért kicsúfolták a seggmanók, akik szerint kalandjainkat a sugárzó vidék kies fennsíkjain, az erőlködő fehér ember távolról sem esztétikus. Persze ahol Molloy megtanult biciklizni, de azóta sem lehet másképp is szarni, félelemmel vegyes csodálattal, tudott dudálni. Pedig a duda fontos, hangja bár lehet, hogy ez is túl európai. Nem érdemes áhítatba élénk és izgató, lényünk legmélyééig hatol, de esnünk borzalmunk felett ülve, inkább csipegessük nem kelt bánatot, sem ellágyulást, csupán arra élvetegen a fekete rokokót. Az éden barna pettyeit, figyelmeztet, hogy itt az idő egy újabb generáció amikor a szellem gőzeiben megvakulnak a múmianyalók. kikeltésére. Tehát tojjuk csak izzó tojásainkat! Mert ők csontokat jöttek ápolni, Rengeteg történet van bennük, kalandos, baszós, de ehelyett igét találtak, ami de van, amelyik a hold sötét oldalán újjászülető keservesen bűzlik. magyarságról szól. 3. A szutyok zsigeri realista minőség, hiszen egészen belülről jön, bár egyáltalán nem őszinte. Sőt, inkább valami kitalált, bár ebben nem ért egyet a macskacápa és Nádas Péter, amikor összedugják a fejüket egy-egy újabb halom belső szutyok felett. Lehet, hogy földönkívüli eredetű vagy valami rendkívül népies.

1. A szárazföld macskacápája, a tigris, egy lehetetlen fajt 2. Tenyéssz magadnak művet, neveld képez Szibériában több mint három méter hosszú farkával. Fejlett nagyra, hogy egész városokat szocialista állam voltunk, mégis úgy hiszem, ez a legalapvetőbb kergessen őrületbe és fiatal mozgatóerő. Az a pont, ahol valamiből valami más lesz. Ez teszi lányokat zabáljon pikkelyes azzá a várost, a világot, ami valójában. Az a zóna, ahol az tinédzserbuliján. Ez lenne csak egymástól elütő dolgokból a zsigeri realizmus, mert itt egyetlen egész lesz. A nincs sem vallás, sem filozófia, sem hibrid zóna. ateizmus, sem materializmus, sem spiritualizmus. Ez a tények, csakis a tények kérdése.

SZERVES HULLADÉK KIÁLTVÁNY

BIOTRASH MANIFESTO


10

1 11


2 12

13


14

3 15


4 16


5 18

19


6 20

21


T

22

e

7 23


8 24

25


et és kikészítettem a tigrist a ibáztam, kétszeresen is: elhagytam cipőm a hozzá, tört, de magyar szavakszalagon. Mintha magyarul beszéltek voln kal, miközben rátették a csíkra.

H

álkozását bumfordi ügyeeglepte, hogy én is magyarul kérdezem. Csod Kijelentkezett félévre, ide? tlenséggel próbálta leplezni. Hogy került morogta begyakoroltan.

M

ongós, izzadós. Látszott, milyen övér, vörös tigris széles orrcimpákkal. Szor szenves. A természet drámai lesz felnőttnek: nagydarab, erőszakos, ellen pályára állította.

K

m azt az otrombaságot is, hogy kár az élő szalag, amin hasaltunk. Elkövette bülő szájjal elsírta magát. legör n lassa , szüleire tereltem a szót. Hallgatott

A H K

tol-e. Szaladok, mondta, és bőgött ogy eltereljem figyelmét, kérdeztem, spor ha nem is tudna róla. tovább felszínesen, érdeklődés nélkül, mint

tott hangon döngicsélt. Szívta, inyitnak egy csapot, és elfelejtik elzárni. Kitar tekeredett utána a piros zan hoss fújta a levegőt, rezgett a bajsza, farka bélszalagon. . Billegve indult a többiek felé. i a baj, kérdezte a nő. Semmi, csak fáj a hasa pontosan tudja, hogy tudják, A homokozóban álldogáltak. Látszott, hogy hogy éjjel szirmot pisál.

M

osta, a semmiben állt a lüktető cipőt a falnál találtam meg. Az árvíz alám csontozata. Egyszerre ásított kitüremkedés, nem omlott le, tartotta a ház alatta két cipőm.

A

meg a szavainkat. Ragaszkodsatlakoztam a szülőkhöz. Óvatosan válogattuk elyekhez. Elviselhető hamuíz. tunk a felszínes témákhoz, klisékhez, közh unalom végfoka mint világnézet egyakorolt fordulatok, kiszámíthatóság. Az kondult meg erőnek és és meszes vödör. Minden szóban új hangja ürességnek.

C B

húrtalan hárfák, egymáshoz agy csengettyűk, nyelv nélküli csengettyűk, nykedve gyászoltuk egymást. koccanó ideges alkatrészek. Néztük és remé

26

V T

elé, talán a tigrissel történt kínos ávoli motyogás a másik pofája felől. Így estef erezett, fémes hiábavalóság utazás miatt, még jobban feltűnt a finoman

I

made a mistake, a twofold one: I lost my shoe and I wrecked the tiger on the conveyor belt. As if they were speaking Hungarian to him, the words were broken, but Hungaria n, while putting him on the belt.

I

t took him by surprise that I also asked him in Hungarian. He tried to conceal his surp rise with ungainly clumsiness. How did he get here? He de-registered for half a year, mum bled as trained.

A J T T

fat, red tiger with wide nostrils. Anxious, sweaty. One could tell what he would be like as an adult: robust, violent, repulsive. Natu re launched him on a dramatic orbit. ust like the lively belt on which we laid. I also presumptuously mentioned his parents. He was silent first, then slowly he pouted and began to cry.

o distract him I asked whether he was ever involved in sports. I run, said he, and kept on weeping superficially, in a disinterested fashion, as if he wasn’t aware of it. hey open a tap and forget to close it. He hum med an extended sound. He sucked in then blew out the air, his whiskers trembled, his tail twisted behind him on the intestine-red conveyor belt.

W

hat’s wrong, asked the woman. Nothing, only his belly aches. She swayed as she walked towards the others. They were stand ing in the sandbox. It was obvious that she knew that they knew that after nightfall she pees flowerpetals.

I I R O D

found the shoe by the wall. The flood has undermined it, the pulsing hump hung mida ir, it didn’t collapse, the house’s skeleton held it. My two shoes yawned underneath in uniso n. joined the parents. We were careful with our words. We insisted on superficial topics, cliches, commonplaces. Bearable ashflavor. outinous turns, predictability. The peak of boredom presented as worldview and as a bucket with whitewash. In every word a new ring of strength and emptiness resonated. r tiny bells, bells without clapper, stringless harps, nervous tools knocking against each other. We watched and optimistically mou rned each other.

istant mumbling from the direction of the other’s jaws. Around this time in the evening, perhaps because of the embarrassing trip with the tiger, the subtly nervate, meta llic futility was ever more apparent.

27


28

29


Nem kell tenyésztenem, a város az őrület műve, továbbmegyek, hova tovább? vidékre, vidéken az Állami Gazdaság agrármérnökének a lányával simulok össze, hogy ne mondjam, hiszen hazugság, egy életre. A haja lucskos búzaszőke. Elönti a töltőtollam tintája a belső zakózsebemet, fehér ingemen hatalmas kék folt, a szívem fölött, képzelheted, mit jelent ez az agrárium szemében. És mit a mészégetőkében, akik az Alföldről jöttek és települtek le átmenetileg a megbontott hegy lábánál, a vasút mellett, ahol az égetők feleségei szeretik felkötni magukat az akácfákra. A bőrük hozzákérgesedik a fa kérgéhez. Kiereszti a levét a nő bőre, miközben az ura égeti a meszet a kunyhóban. Engem azonban nem ez, hanem a bontáshegy szirtjén legelésző kecske térít magamhoz, nem a kijózanítás, hanem a szenvedélyesség értelmében. Szenvedélyem a kecske és a házaspár is, akik ott élnek fent, a bontás margójától pár lépéssel beljebb, északabbra, a túloldal buja flórájának lankáján támaszkodó turistakápolnában. Ahol Görbe János még az ötvenes évek elején Petőfi szellemének épített volna oltárt az erre áramló alföldi zsellérek számára, ám akik éppen a hegy elbontására szerződtek le a MAFILM vállalat államosítás küszöbén álló igazgatóságával. Megvesztegetett statiszta népek. Elég egy frissen nyomtatott manifesztum a falu hirdetőtábláján, és fordul a széljárás a rothadó belekben. Görbe állítólag szaros szavakat köpdösött az eset után a hegyen. Így lett állati mocskos szállása a festő házaspárnak az oltári véres kápolnában – mert a MAFILM-mel folytatott tárgyalások közepette egy gyermekáldozatra is sor került bent a szentélyben. Az asszony tehát összezárt ajakkal feji a kecskét, míg a férje látja el vallásos tárgyú képe-

30

ivel a tanyasi s a falusi népeket, akiket a kecske tart szemmel esőben, napsütétben, szélben, az egymástól távol ülő két szemével, amit annyira irigyelek tőle. Gyűlölök szembesülni a közelálló szempárommal. Ezt nem is titkolom el az agrármérnök lucskos szalmaszőke hajú lánya előtt, táncunk közben arcvonásaimat, gyönge jellememet, hajlamomat a romlottságra ecsetelem a fülébe, melyet enyhén büdösnek érzek, de hát hogyne volna egy agrármérnök lánya a falusi lányok átlagánál büdösebb. Szebb is és büdősebb is. Alkalmatlan arra a fajta romlásra, mely belőlem szerves természetességgel következik, ha akarnék, sem tudnék ellene tartani, ráadásul most már a leleplezett kékvérűségem is kötelez ennek a tradíciónak az életben tartására, azaz a romlásra, amely mint humusz olaj az élet tüzére, mely utóbbi természetesen inkább kialudná magát végre. Ám amit az egyes megtehet, az nem áll módjában az általánosnak. A házibuli másnapján egy csontos, lyukas nyakú férfit pillantok meg az Állami Gazdaság hegynek is mondható trágyadombján, villát és lapátot használ, rituális mozdulatain azonban nem igazodom el. Az agrármérnök lucskos szőke hajú lánya sodródik ásítozva mellém, és mintha az ujjából szopná, avval mutat rá nekem a férfira, mondván, hogy az az apám. Mármint az enyém. Mintha egy döglény röppent volna a torkomba, ott akad el bennem a kék vér szava. Indulok vissza a mészégetők felé, a Szárazág feliratú táblához, ami egy lehetséges vasúti megálló helyét jelzi.

I do not have to breed, the city is the work of insanity; I go on, to where? to the countryside, I sidle up to the daughter of the State Cooperative’s agronomist in the countryside, I should say, since it is a lie, for life. Her hair was sloppy fair like wheat. The ink of my fountain pen floods the inner pocket of my coat, a huge blue spot on my shirt, above my heart; you might imagine what that means from an agrarian perspective. And what from the lime burners’ coming from the Great Plains, and settling temporarily at the foot of the violated hillside, near the rails, where the wives of lime burners willingly hang themselves on locust trees. Their skins bark into the bark of the tree. The skin of the woman lets out its moisture, while her man burns lime in the cabin. I come to myself not by this, but rather by the sight of the goat grazing on the ledge of the violated hillside, it is not soberness though, but passion. My passion is for the goat, and for the married couple too, who live up there, some steps behind the margin of the violation, northerly, in the tourist chapel leaning towards the gross flora of the other side. This is where in the beginning of the fifties, János Görbe wished to build an altar for Petőfi’s spirit for the cottars who flooded these areas, alas they came to tear down the very hillside according to their contract with the management of the Hungarian filming company on the brink of nationalization. Corrupted branch of stand-ins. It’s enough to put a freshly printed manifesto on the village’s billboard, and the winds change in the rotting guts. Allegedly, Görbe spat words of shit after the event on the hillside. That’s how the accommodation of the couple of painters became beastly dirty in the holy bloody chapel – since during the negotiations with MAFILM there took place a

child sacrifice in the inner sanctuary, too. So the woman milks the goat with tightly shut lips, while her husband supplies village people with religious pictures, the goat then keeps an eye on them in sun, rain and wind, with those pair of eyes situated distantly from each other, for which I envy her so much. I hate to be confronted with my pair of eyes situated close to each other. I do not hide this from the sloppy straw-fair-haired daughter of the agronomist, I describe to her my facial features, my weak character, my tainted inclination, I whisper them to her ear, that I find slightly smelly, but it’s only natural that the daughter of an agronomist is more smelly than average village girls. More pretty and more smelly. She’s not able to decay like me, from whom decay comes organically, I couldn’t go against it even if I willed it to be so, moreover, my uncovered blue-bloodedness now even compels me to preserve this tradition, namely decay, providing oil for the fire of life that is more willing to blow out finally. But what the individual is allowed, is forbidden for the general. On the day after the house party I catch a glance of a bony man with a hole in his neck, he uses a fork and a shovel on the dunghill of the State Cooperate, his ritualistic movements I cannot decipher though. The agronomist’s sloppy fair-haired daughter drifts towards me, yawning, and as if she would have found him among her fingers, she points towards a man, saying, he is my father. That is, that he is my father. As if a green-bottle fly flew into my throat, the word of blue blood gets stuck in me. I set out back in the direction of the lime burners, where the signpost reading ‘Dry Branch’ indicates the place of a possible railway stop.

31


32

33


nlotta, leszek, noha ő maga ajá nak, attól fél, népies író ová. ám ah ap val ja ik nd toz mo tar r azt Anyám nem árt, ha az embe a soh zen his , be ető kör i párt a legég bb lépjek be a helyi író látja a vezető vajdaság n be ésé a pít kié llem sze , miközben a nővérem „A közösségi gyar Szó vezércikkében Ma kai a eri m am aso az , olv tte ezt nte t”, szüksége lvánosan is bejele ét sasolja: „Obama nyi cím at rov a litik l”. po ág kke Vil önkívülie tat tárgyalásokat a föld kormány évek óta foly azt mondta, most már t a novelláskötetem, a tata ábbél majd a Bencsik Amikor 2012-ben megjelen letett fiúunokája, így is tov szü nem y hog , baj nem t, megnyugodha amit azonban egyáltalán nem süket, bár van fülhallgatója, tára tisz és mégis s éve 89 tata A név. ezt az egész család tudja, megtanult szájról olvasni, egyik ás nul kivo ó val l használ. Persze időközben gbó ik. Apám szerint a vilá ked tlen érte ét, esz ás az kod sza dol továbbra is játs mondja, a gon esztése, a nővérem meg azt ügg felf lés lt. éke citá érz ől az fejb e tet ség lehető jó sok részle vallásos volt, és a Bibliából kába nya ék ám any lt, gha elutasítása. A mama nagyon sponja volt. Miután me állá ő az ez ”, yek e is. gén her y sze i „Boldogok a lelk ása szerint egy nag a tata, aki önmaga elmond ga ma az az er bár teh a, A er. jutn teh a nem szakadt ól az eszébe ak kell fürdetnie, mert magát mn l apá dáu st pél mo t ma yet ma hel déd ma A ő. ma A volt mindig is a jellemz ég öss büd a ra ágá só n hát azo A is igaz, családom módon) a szutykot szereti. és a tata is (nem meglepő am, hetekig nem tisztálkodott, és a tata bűzével, mit tagadj ma át keveredett a dédma ken éve a zag óls znó dis ar udv rt mégiscsak van egy határ. gyorsan megszoktuk, de azé sem tudják az emberektől, akik a kellő higiéniát Anna barátnőm frászt kap azoktól tt hallgatnom, kelle sát lakott, feszt a panaszkodá betartani. Amikor még ő is a faluban elnökét, és párt gi asá vajd tő reshette volna a veze pedig, ha lett volna elég esze, felke ériát. mint hatékony közösségépítő mat javasolhatta volna neki a szutykot

r-háromszor ürítene”, ezt apám „Nem lenne nagy teher a tata, ha nem naponta kétsze is, hogy neki kell a gyógyszertárba arra hanem l, mondja. És nemcsak a fürdetésre gondo sót beszereznie. A lét könnyűségéhez járnia, és tetemes mennyiségű hashajtó teát és keserű szakszerű tisztítása, ami (be a tata szerint a gyakori szarás is hozzátartozik, a belek n is rá ütöttem), leginkább a (ebbe olvas sokat kell látni) valóban heroikus feladat. Apám i, melyek alapján az a mára már szeret eteket történ szóló l mákró különböző földönkívüli életfor ak nincs bélrendszerük. A nővérem konstans véleménye alakult ki, hogy ezeknek a fajokn lások sikere, többek között talán tárgya való szerint míg Amerika jövőjét a földönkívüliekkel zza meg, addig Szerbia (de határo sa kizárá majd ítása, épp a bélrendszer megfelelő átalak ek belső szutykával. különösen a Vajdaság) nem fog tudni mit kezdeni népén

34

Az őszinteség persze fájdalmas egy dolog, de a tata egészen jól viseli, hogy apám lebüdösözi. A tata, aki nem használja a fülhallgatóját, viszont szájról azért tud olvasni. „Az emberi létezés új meghatározást kap majd”, mondja a nővérem, „de ez minket, vajdasági magyarokat kevésbé fog érinteni”. Pedig Anna barátnőm örülne a legjobban, hiszen ő egy másik élet lehetőségében látja a kiutat, noha kénytelen (anyámmal együtt) azt is elfogadni, hogy egy kezdő népies írónak erről radikálisan más lehet a véleménye 35


r, though afraid I would become a populist write My mother says to my father that she’s because it’s rs, write of n er to join the local associatio she herself recommended to me earli ssary to nece it s deem party ian odin “The leading Vojv always useful to belong somewhere. sister my the leading article of Magyar Szó, while improve the communal spirit”, I read in nt had rnme gove rican Ame “Obama admitted that the stares at the headline of World Politics: for years”. been negotiating with extraterrestrials grandpa said that he may no longer When my short story collection came out in 2012, my surname Bencsik would survive the since son, grand a have to worry about the lack of though he has hearing aids, he now anyway. Grandpa is 89 and completely deaf; and to read lips - a fact well known by d learne never uses them. In the meantime though, he’s to my father the suspension ding Accor fool. the g the whole family - but he keeps playin while my sister says the other is to of sensibility is one way to withdraw from the world, g from the Bible by heart. “Blessed resist thinking. Grandma was rather religious, recitin died, my parents had take on the she When are the poor in spirit” was her standpoint. lf; and he is quite a loafer too, himse pa grand being t weigh weight she carried ... the father has to bathe him now, since according to his own word. Instead of Grandma, my true, however, that smelliness has also is It it would never occur to him to do it himself. grandma, for example, did not greatMy family. my of always characterized that branch not surprisingly. The smell of the wash herself for weeks, and my grandpa, too, likes dirt, ma and Grandpa for years. We Grand backyard pigsty was mixed with the smell of Greatof tolerance limits some still are there got used to it quickly, I must say, but . When she was still living Anna d frien my hygiene freak out Those who cannot sustain elementary her right mind, she plaints without end. If she had been in in the village I had to listen to her com mmended for him reco and the leading Vojvodinian party might have sought out the president of ity building. dirt as an effective material of commun

“Grandpa wouldn’t be such a bother if he hadn’t unload twice or thrice a day”, my father says. By which he doesn’t only mean bathing but also the large amounts of purgative teas and bitter salt he has to fetch from the pharmacy. For lightness of being you have to shit frequently. According to grandpa, the expert cleansing of the bowels is (we must admit) a heroic task. My father reads a lot (I get that from him among other things), he especially likes stories about different extraterrestrial life forms, upon which he’s already developed a determined opinion that these beings lack intestines. My sister thinks that since the future of the United States is probably determined by these negotiations with extraterrestrials, especially the suitable transformation, and, finally, the elimination of the intestines, Serbia (and especially Vojvodina) will not be able to make any use of the inner dirt of its people. r mentions his smell dpa bears it quite well when my fathe Honesty is painful of course, but my gran “Human existence lips. s read but aid, not use his hearing from time to time. My grandpa, who does ns much”. However it will not affect us Vojvodina Hungaria will be redefined”, says my sister, “but ibility of another poss she sees the way out from here in the much my friend Anna would like it, as d populist writer duce intro ntly pt nevertheless that a rece life; she (and my mother, too) has to acce might be of a radically different opinion.

36

37


38

39


Jizzflower

hoz ültetik, és a fejét lenyomják az abroszra. Először Ofterdingen zokogni fog. Dobokkal sétálják körbe. Asztal lik. Onnantól bömböl. Hosszú, kenőmájas színű arcokat dúdolna fülbemászó dallamot, de a dobosok cimpán pöckö sír. Másra nem figyel. Fájdalmas, hogy bár a kék virágokat nyomkodott volna – mit nem enged egy bús kobak! –, de e szakad, és a kék virágokat a combjáról lemarja. Ettől vidul megutálta már, a combjára tetoválták mindet. Savas könny fel. megnek, beszáll egy harkály a konyhaablakon. Aprócska Ofterdingen elfelejtette, mit tud. A kenőmájas-arcok megre mi lesz, egy kukucskálón. Magam fúrtam, mert szomorú odút váj csőrével a vaskos rúzsomba. A hűtőből figyelem, Fejbőrömben fésű, az is fáj. Kiugrom. vagyok. Jeges, lilliputi hölgyemény vagyok. Épphogy élek. l, hogy ennék. Ofterdingen combja véres, de tiszta. Új Türelmes szalonna, kérsz? Annyiszor csípték a zsírját anélkü a sarokban. Harkályt sütünk és harkálytojást. idők jönnek. Eszünk. Megkínálom a zenészeket, a dobok lni akartam, emberek jöttek.” Jól mondod, folytasd, engem Heinrich von Ofterdingen! Mondd el, mi történt! „Dúdo . élni a konyhaasztalon. A férges rúzsban, amit apád hozott tartottál az olaj fölé, és időben elkaptál onnan. Itt fogok úgy m mégse arca Az volt. ember gonosz Ismertem apádat, Befészkelem magam, a harkály ugyanis kitisztította már. a szelet kiscipód ne legyen ringyó pusztaság. hogy késsel, lni nyiszá tudtál bele Igaz, máj. a festett, mint de csak ha barázdálsz előtte. Engem is megvagdosott, csakho Apád vallotta, hogy a fejbőrre kiverni annyi, mint vetni, dfridzsi a ztem elrejtő –, d ismere hisz is, az pupák n – védtele gy az igazi rosszát megúsztam. Amíg a pöcsét ráncigálta lta volna, hogy a hűtőben keressen. Nem ismer eléggé. gondo nem an Álmáb tt. távozo nélkül us orgazm Apád erben. hagytak, mint egy homokozót, de az is lehet, hogy Nekem nincsen puncim. Vagy van, de betemette a szél. Úgy dugtam, hogy legyen tartása, falábat, kukoricát. at teletömtem. Raktam bele gerinces palacsintát, amibe filctoll leragasztottam, apukád amúgy sem akart belemászni a Gyümölcsöket, amik merevebbek. Én is így szeretem. Aztán A felszántott fejbőrt úgy hívta, vérzebra. cuppogó szemetesbe. Csintalan sógorát csíkozta inkább. jtea véren. Ültessünk magot – énekelte –, elkerülve a petese „Ha átkelsz a vérzebrán, vigyázz, ha kicsi vagy, elcsúszol megala föld eny termék an szájakb an nyílnak a szájak. A ket. Megnyírt fejünk a föld, a termékeny föld, amin sávokb hogy a sebek körül újranőtt pár kósza hajszál. A gecinek velni, elköny nt sikerké volt képes végén a vadt vér is.” Apád t. – Ott bontja ki majd ernyőszerű szirmait a Recskaköszönte meg. „A fejtető szabad pálya – zengette érces hangjá özés, csak párhuzamos kéj.” virág. Ott halnak leendő igazak, szépek. Nincsen különb 40

Ofterdingen is sobbing. Drummers are walking around him. They make him sit at a table then they press his face against the tablecloth. First he tries to croon a catchy melody, but the drummers knuckle his earlobes. He starts crying noisily. He would have created long, liverwurst-coloured faces, oh, what comes out of a saddened mind, but, instead, he cannot stop sobbing. He focuses on nothing else. It is painful to see all those blue-flower tattooes on his thigh, though he has gradually grown a hatred against blue flowers. His acidic tears keep dropping on his thighs and burn the blue flowers. This elevates him. Ofterdingen has already forgotten what he knows. The liverwurst faces start trembling, a woodpecker flies into the kitchen through the window. It engraves a tiny cavity into my thick lipstick. I watch it from the fridge, through a peephole, what is going to happen. I drilled this peephole because I am unhappy. I am a frosty, Lilliputian woman. Barely alive. A comb got stuck into my scalp, it hurts. I jump out. A piece of patient bacon, would you like some? So many pinches in the fat without the signs of eating any. Ofterdingen’s thighs are bloody, but clean. A new era is coming. We eat. I offer food to the musicians, the drums are left in a corner. We fry the woodpecker and some woodpecker eggs. Heinrich von Ofterdingen! Tell me what happened. ‘I wanted to croon, people came.’ You are right, go on, you held me over the oil, but you pulled me off in time. I plan to live on the kitchen table. In the lipstick full of worms. Your father brought it to me. I will be residing in it, since the woodpecker has cleaned it. I knew your father, he was an evil man. His face, however, was not like liver. It is true, though, that one could hack into it with a knife so as not to leave one’s loaf of bread bare naked as a whore-field. According to your father, jacking off on the scalp is like sowing, but only if you had ploughed it before. He carved some chases into my scalp, but I could get away from the worst. While he was working on his penis, he was exposed to lots of dangers, you know the old fellow, so I could hide in the fridge. Your father left without having an orgasm. He did not even have the faintest idea where to find me. He does not know me that well. I do not have a pussy. Or if I have one, it has been buried by the wind. I have been left as a sandbox, or, maybe, I stuffed it with spine-pancakes, the spine was made of felt tips, with wooden legs and corns. And with fruits which are stiffer. That is the way I love it, too. Then I taped it. Your father did not want to climb into that squelchy trashcan either. He carved some chases into his naughty brother-in-law instead. He called the poughed-scalp bloodzebra. ’When you cross the bloodzebra, you will slip on the bloody surface if you are too small. Let’s sow seeds,’ he would sing, ’but avoid the oocytes. Our cropped heads are the land, a fertile land on which mouths open in the chases. Even the gore in the mouths is fertile land.’ In the end your father thought it was some kind of success that a few piles of hair grew along the wounds. It was due to the spunk, he thought thankfully. ’The crown of the head is a vacant field,’ he let out his metallic voice, ’there would blossom the jizzflower, there would die the just and fair ones of the future. No difference, just parallel joy.’ 41


42

43


Apró egyiptomi piramisokat fedezek fel a székletemben. A vécépapíron miniatűr rabszolgákat látok, bélsárba ragadva. Holtak, a legtöbb törlés közben széttrancsírozódott, leszakadt fejek és végtagok dudorodnak ki itt-ott a ganéból. Falfehér arccal öblítem le a vécét. Délután meglátogatom az orvosomat, aki szkepticizmussal fogadja, hogy ókori relikviákat szarok. – Bizonyára cérnaféreg – morog kedvetlenül. – Írok fel mebendazolt. – A múlt hónapban múzeumban jártam, részt vettem egy egyiptomi tárlaton, gondolja, hogy ott… – kezdeném, de leint: – Higiénia kérdése az egész! Az ilyesmit bárhol felszedheti az ember, strandon, nyilvános vécén. – Átadja a receptet, de láthatóan ügyel rá, hogy ne érjen hozzám. – Javaslom, fertőtlenítsen otthon mindent, a peték miatt könnyű visszafertőződni. Spriccelem hát a flóraszeptet. Nagyítóval vizsgálom a budi peremét, bár fogalmam sincs, mekkorák lehetnek az egyiptomiak petéi, a történelemkönyvek erről nem írnak. A tájékoztató többhetes kúrával riogat, de én minél előbb szeretnék megszabadulni betolakodóimtól: valahányszor elképzelem őket benn, amint különös hieroglifáikat vésik a bélfalamba, ahogy az orron keresztül halottaik agyát kaparják ki apró kampóikkal, papjaik pedig ismeretlen nyelveken kántálnak a bélbolyhaimba, elfog a düh. Felgyorsítom hát a folyamatot, négy mebendazolt kapok be egyszerre, plusz még egy hashajtó kúpot is feltolok, kuncogva, hogy meglepődnek majd a nyugati orvoslás sápadt totemjén a kis szarháziak. Egy óra múlva már a klotyón trónolok, és egész dinasztiák robbannak ki a végbelemből, még a golyóimra is jut pár. Ahogy törölgetem magam, egy aprócska, sólyomfejű férfit látok csüngni a hereszőrömön.

44

Hórusz? – dereng fel az általános iskolai történelem tananyagból. Szétkenem, és lehúzom a vécét. Szabadnak képzelem magam, pedig tudom, a csata ezzel még nincs megnyerve. Újabb adagot veszek be a gyógyszerből és várok. Pár óra múlva úgy érzem, hogy ezúttal valami hatalmas készül kiszakadni belőlem – s valóban, már fityeg is ki a segglyukamon egy kar: méghozzá egy normál hosszúságú, csontsovány, foszlott kéz. Majd egy órán át tart megszülni – fogaim csikorgatom, izzadok, de végül kicsúszik a múmia. Méretre talán tinédzser. Aszott és szoborszerű, sötét arca nyugodt mosolyba kövült. Az első gondolatom, hogy bizonyára értékes. A fürdőkádba fektetem, fotókat készítek róla, amit majd továbbíthatok a magángyűjtőknek. Végül lefekszem. Amikor végre elalszom, rémálmok térdepelnek a homlokomra: vécépapírba tekert bélsár zombik üldöznek, hajnalban egy kutyafejű fickó kis zacskóba lapátolja a utcán, majd egy szkarabeusz messzire görgeti a csomagot. szívem, amilyenbe az ebek széthagyott kakiját gyűjtik az en a hólyagok. Alighanem a halottól kaptam el valamit. A fürdőb Arra ébredek, hogy kelések borítják a testem. Fekete, lüktető s kántálá dühös tlen, élvezi. Megnyitom a csapot, de víz helyett érthete fekália-fáraó még mindig porcelán¬-szarkofágjának hűsét Az a. átkozv van el múmia a ak a dvd lejátszóba, rádöbbenek: robban ki a vízvezetékből. Amikor délután óriás sáskák szoruln n módja, ha a fáraó visszatér eredeti nyugvóhelyére. A nap egyetle sának feloldá átok az hogy em, interneten kutatok. Kiderít Elhasználok egy doboz vazelint, de még mindig csak a fejét be. további részében a múmiát próbálom visszaerőltetni a seggem a királyi homlok a prosztatámat súrolja. Később érzem, valami sikerül magamba tolni. Ki-be mozgatom, tágítom a lyukat, vér csorog körötte a hideg kőre. elszakad belül. A fáraó ekkor már a köldökéig bennem jár, 45


KOMOR ZOLTÁN Defecation Mummy I spot small Egyptian pyramids in my defecation. I see tiny little slaves on the toilet paper stuck in the faeces. They are all dead, I tore them into pieces while wiping my bottom, and I see heads and limbs peeping out of the brown. I flush the toilet with a pale face. I go to see my doctor, who receives my story about shitting ancient relics with sheer skepticism.

’Tape worms, surely,’ he mutters in disbelief. ’I prescribe some mebendazole.’

’Last month I went to a museum, I visited the Egyptian exhibition, do you think that may be…’ ’It is simply a matter of hygiene,’ he interrupts impatiently, ’one can get it anywhere, in a swimming pool or a public toilet.’ He hands the prescriptions to me while, rather conspicuously, trying to avoid hand contact. ’I do recommend you thorough sterilization in your home in order to avoid relapse by worm eggs. So I spray disinfectants everywhere. I check the toilet pan’s rim with a magnifying glass, though I have no idea how

big Egyptians’ eggs are. History books are not about these kinds of details. The medication guide saddens me with predicting a long remission, but I would like to get rid of my intruders as soon as possible: whenever I envisage them being inside me, I saw them engraving strange hieroglyphs into the walls of my intestines, as if they were removing the brains of their dead through the nasal cavity while their priests are chanting words into my villi in an unknown language. Anger starts to occupy me. I speed up the process, I swallow four mebendazoles at once and I push up a laxative suppository: what a surprise for the fuckers, the pale totem of western medicine. Just an hour later whole dynasties explode into the toilet through my anus, some end up sitting on my balls. As I am wiping my bottom, I spot a tiny, falcon-headed man hanging from one of my ball-sack hairs. ’Horus?’ I try to identify him by recalling primary-school history lessons. I crush him and flush the toilet. I feel free, but I know it’s not over yet. I take the next pills and then wait. A few hours later I feel that something bulky is preparing to explode out of me. Yes, indeed, I feel an arm hanging out of my anus: a skinny, rotting arm of average length. It almost takes an hour to get rid of it, I set my teeth, I sweat, but I manage to squash out the mummy. The size of a teenager. It’s lean and it looks like a sculpture with a dark face frozen into a relaxed smile.

My first thought is that it must be valuable. I lay it down in the tub; I take pictures of it that I can send to some collectors. Then I go to bed. When I can get some sleep, I suffer from nightmares. They kneel onto my forehead. Faeces zombies covered with toilet paper run after me, around ds me of a dogshit-collecting bag. Then a scarabeus wheels the

dawn a dog-headed fellow scoops my heart into a bag, it remin pack away.

y. The defecation ing blisters. I must have gotten something from the mumm When I wake up, my body is covered with boils. Black, throbb chanting angry ible, rehens incomp of kind some but tap, us. I open the pharaoh is still lying with pleasure in the cold tub-sarcophag mummy is the that realize get stuck into the DVD-player in the afternoon, I explodes out of it instead of water. When some huge locusts place. So I resting l origina his to back h get rid of a curse is to carry the pharao cursed. I browse the Internet. I find out that the only way to back force only could I still e; Vaselin of jar a with anus my have already greased try to push the mummy back up into my ass all day long. I feel I Then e. prostat re, the royal forehead tickles my 46 the head into me. I try to move the head in and out, I try to enlarge the apertu only is gathering into a pool on the cold, paved floor. blood then, by tton bellybu my d reache that something has torn in me: the pharaoh has

47


48

49


Mutasd meg a tumorod, és megmondom, ki vagy. Ez a cirkusz nem a városban van. Ezért a cirkuszért utazni kell. Papucsot húzunk bimbós lábunkra, mancsok ragadják meg a lakókocsi prémezett volánját. Karnevál és a szemlesütött hegyvonulatok szonátája. A Manhattan-terv finom ujjakkal zongorázó utóhatásai. Aki eltávolodik az emberektől, közelebb kerül eltitkolt lényegükhöz, a civilizáció lebomló hámszövete alól kitekintő rovarszemekhez, a gonoszság háromszögrácsazatához. Nincs menekülés, vagy ha van, mindig a másik irányba. Csak futásod irányán kellett volna változtatnod, mondja a macska az egérnek, mielőtt megnyúzza. De itt, a sugárzó vidéken, Odradek helyett Beckett-tel és az ő sajátos ciklomániájával találkozunk. (Porond, velodrom, színház: dobhártyák repednek szét a tűzcsengőtől.) Molloy tud tekerni, nyomakodik, halad, ám a dudálás képességének fájó (és valljuk meg: kínos) hiánya előrevetíti a balesetet, az élére perdült jármű hátsó kerekének rozsdás nyekergését. Íme hát a mutánscirkusz irodalomtörténete: Hölderlin szélkakasától egyenes út vezet Beckett kerékpárjaihoz. Proust még némán hajtott a süteményes tó körül, mint egy kecskeszakállas Eddy Merckx, és

50

még ahhoz is volt ereje, hogy megtartsa a gerincére szegecselt csepűrágót. Hogy örüljön a lelkes tapsikolásnak. Hogy élvezze a sport sosem szűnő bohózatát. Mi pedig körözünk, leesünk, felhorzsoljuk magunkat – és nézd csak, a térdkalács csontjából újabb szempár ragyog elő! Mennyi minden kíváncsi bennünk a környezetre. Az érzékek irigylik és tehetetlenségükben elnyomják egymást. Az emberlét: tompaság. Innen a mutánsok eljövetele felett érzett izgalom. Mert azokból a tojásokból talán mi kelünk ki újra, ez lesz a mi transzfigurációnk, mi bújunk ki a repedt héjak pengeerdejéből, immár nem fájó derékkal, üres fejjel, a hexameterek tétován értelmetlen harmóniumával, de mérföldes fesztávú szárnyakkal, amelyek segítségével beröpködjük az új történetek földjét. És a vidámság napjai itt még nem érnek véget, hiszen Szentséges és Mindenható Mennyei Atyánk 2014-ik évében boldogságos ikreinket is felfedezzük a sosem látott holdkráterek faggyúhajlataiban. Velük beszélgetünk majd múltról és jövőről, az ő mészárszékeiken esküdünk kedveseinkkel, és az ő nullagravitációs kerékpárjaik küllőibe fogjuk betörni a vétkező csecsemőket.

Show me your tumor and I’ll tell you who you are. This circus is not in the city. This circus is to be traveled for. We put slippers on our budding feet, paws grab the furry steering wheel of the motorhome. Carneval and the sonata of bashful mountain ranges. The gentle-fingered chords of the Marshall-plan’s after-effects. Who distances from people gets closer to their hidden essences, the insect-eyes glancing out from under the degrading epithelial tissue of civilization to evil’s grid of triangles. There’s no escape, or if there is, it’s always in the other direction. You only had to change the direction of your run, says the cat to the mouse before skinning him. But here, in the radiant landscape, instead of Odradek we encounter Beckett and his particular cyclomania. (Arena, velodrome, theater: eardrums shatter from the firealarm.) Molloy can wriggle, push, move on, but the painful (and let’s face it: embarrassing) inability to honk already foreshadows an accident, the rusty sqeeking of a vehicle performing a pirouette. Here comes the literary history of the mutant circus: from Hölderlin’s weathercock a straight line to Beckett’s bicycles. Proust mutely rode around the cake lake like an Eddy Merckx with a goatie, and he had the strength to hold on to the minstrel nailed to his spine. So it could rejoice in the enthusiastic clapping. So it could enjoy the never ending comedy that sports are. In the meantime we circle around, we fall, we scrape ourselves – and look, there’s another pair of eyes beaming from behind the bony kneecap! How plenty of ourselves is curious of the environment. The senses are envious and they suppress each other in their powerlessness. Human existence equals dullness. That’s the source of the excitement

felt over the arrival of mutants. Because from those eggs perhaps we’ll re-hatch, perhaps this will be our transfiguration, we’ll spring up from the blade-woods of cracked shells, but this time without acking lower backs, or empty heads, or the vaguely senseless harmony of hexameters, but with mile-wide wings which fly us over the land of novel narratives. And the days of joy will not end there, because in our Sacred and Omnipotent Heavenly Father’s 2014th year we’ll discover our twins in the tallowy curves of never seen mooncraters. We’ll discuss with them the past and the future, we’ll marry our darlings in their butchery, and we’ll break our culpable infants into the spokes of their zero gravity bicycles.

51


52

53


54

zd le. Ne Legyen már vége. Nyaka miféle sem k, legyen utolsó termé t. eze élv k csa yen termék ne leg an gos han ezt y hog , om tud Nem , om dol gon k mondom-e vagy csa a zik ang szh vis ig de még jó ide az élvezet szó lökődik bennem fülemben, különösen az tt ldö gkü zét, mint egy jól me idegpályák mentén szanas a től öm yök ben, a kön flippergolyó, a jobb kezem ideg. Ez még csak az ál ugr éig vég m mutatóujja nk, el vagyunk szállva gyü me Kiskunhalas, nem időre ülésen arról hablatyolok a hátsó rendesen, mint a disznó, l nya hán ado pip t tot an váloga utazóknak, csakis kiváló hogy g me , öm üsz esk a arr , ízű keverve jó a zöld, meggy várd szállhat bazdmeg, csak Ed miféle disznó, mert az nem t Min en. lés ósü any meg az ül a kocsiban, ő a sofőr én föld macskacápája, miféle raz szá a t min nem , a disznó van, tigris, háromméteres farka macskacápa, a szibériai ra kko me al, okk i ekkora far én nem tudnék mit kezden mi, mi omméteres farkával, sem hár a van mi és y, farok vag lát, táb őr ez. Megpillantom a Gy lenne, lehetetlen fajt kép g ósá val a y úgy érzem, hog zöld alapon fehér betűk, yen lüktet bennem. Mind a nég nt óké bri em t yed összegörn két a a Balatonnál vettük fel kikecmergünk a kocsiból, a , mint ha el akarna válni van em hippi csajt, hányinger tről Pes k, zán hoz k ozi atka csatlak fejem a nyakamtól. Harm , jom be juttatja, hogy van csa utazott le vonattal, eszem yira gamban, hogy ő az, de ann ma m mire végre tudatosíto m, ato tud a dik oso ám, kikristály bejön mintha először látn i ern kiv om tud nem l, edü egy ezt a fesztivált sem töltöm a most is majd lehetetlen atk rm Ha y hog ől, mb feje a son lehet úgy, hogy kukkolhas helyeken akar szexelni, ha en özb mik tét, inte tek a ja énkkúr is minket valaki, hogy bel , vem nekem most semmi ked kényezteti magát. Ehhez nyakamtól és miközben a m mindjárt elválik a feje

a kezemben tartom majd arra vágyom, hogy a hányhassak, de nem lehet, mert elszakadt e, persz be, terem mozi a ünk gyomromtól. Beül ő, billeg an finom a ba azok a, sorb első az hogy . doku Tibor kényelmes hintaszékekbe. Hajas , zsűri a an sorb elős az ról Versenyfilmek 1. Jobb Hajas a , nség közö a ül ősen szell ött hátunkmög lem. doku fényei ugrálnak a teremben, azt figye lom dorá dezo ban ritkáb Megcsap a szagom, egyre rő, férfie némi ön átüss tegen illatré az magam, hogy olyan egy amit Harmatka annyira szeret, de van csak gyanúm, hogy egy ideje ez sem érdekli, már en szép hogy , során ink ttléte együ s arra vágyik közö a gass nyito t, egye csak zerre egys ig mind sorban, álld el képzeletünk konzerveit. Szorítsd a torkom, ével, peng si orvo egy belém az oxigén útját, vágj Hajas a gja sutto azt meg most , vérem nyald le a fejét és doku közben, hogy vágjam majd le este a odtan nyug ki m vájja m akaro élvezzek bele, utána ha a őket ssam forga am, gass nyalo a szemeit és után már nyelvemen, de számítsak arra is, hogy ezek biztosan másvalaki leszek

55


no last Let’s finish. Decapitate it. There should be know don’t I ure. pleas just all, at uct prod product, no ing think whether I am saying this out loud or just for a long about it, but it’s been echoing in my ears s about all tosse ure, pleas word the while - especially clear, I will not spend ll - in my pinba hit wella like s, tract nerve the along this festival alone either; the thought cannot get fingertip. It’s right arm the nerve dances from elbow to out of my head that Dewy will want to have sex schedule, only Kiskunhalas, yet, we do not have any in impossible places, possibly with some voyeur the back on sit who those for ; goats as d we are stone included who fucks us with his gaze while jerking g of weed seats I babble something about the mixin off. I don’t like this idea now, my head soon splits r on cherryswea (I co tobac pipe with carefully selected from my neck, and while I will hold it in my hand wouldn’t be flavored), but what kind of a goat? a goat I would like to throw it off, but I won’t be able, g in the stoned for fuck’s sake, it’s only Edvárd sittin because it is also cut from my stomach. We sit Like seat. r’s enge pass the car, he’s the driver, I sit on in the cinema, in the first row of course, in those land, what a goat, and not like the catshark of the main fine rocking chairs. Tibor Hajas documentary. a threekind of a catshark? the Siberian tiger, it has Films in competition: 1. To our right sits the jury, such size? of tail a with us a few members of the audience, the meter-long tail, what would I do behind -meter-long telltale, and what is this fuss about his three lights of the documentary flicker, I watch them. I e species. tail? that means nothing, it is an impossibl am suddenly hit by my own smell, I use deodorant letters white I catch a glimpse of Győr ’s signpost, less and less frequently, in order to predominate in me as on green background, I feel reality pulsing some slight masculine power, which Dewy likes so of the out le wrigg us of four The yo. a stooped embr much, but I suspect that she doesn’t care about it from my car, I feel sick, as if my head wanted to split since for a while she only desires during our getPest, she from train by neck. Dewy joins us, she came togethers to open the cans of our imaginations, finally realize reminds me that I have a girlfriend, and I one at a time in neat order. Strangle my neck, stop much as that it is actually her, because I like her as the flow of oxygen, cut me with a folding knife, lick mes beco head my the first time; my blood, and Hajas whispers in the documentary that I should cut his head off during the evening, and I should ejaculate in it, after that I am allowed to cut his eyes out and lick them, turn them on my tongue, but after all these I shall expect that I will be someone else.

56

57


58

59


Mi a probléma? Ja, hogy szarazene? Hát Istenem, neked olyan kifinomult az ízlésed, ugye? Nem működik a tudatalatti porszívód, csak bámulod a sok szövegbombázást a Hold sötét oldalán. Dark Side of the Moon vagy mi a túró? Megőrültél, Pink Floyd? Hagyjuk már ezeket a túlérzékeny nyálakat. Különben is, ki vagy te? Sztalkernek képzeled magad, vagy szárnyas fejvadásznak? Az már régen volt, az idő mindent fölülír. Az évek telnek-múlnak, tömjük a réseket, a hasadékokat, mi tartjuk össze az elemeket, pedig már kicserélődött bennünk az összes sejt. Menjünk hátrafelé. Lássuk csak: a serpenyőben sül a kolbász, a háttérben valaki énekel, a rokonok belet mosnak, disznót pörzsölnek. Tudod, az élet csupa félhomály, rohangálás, ivás-evés. Folyamatos jelen, melyből egyszerű múlt lesz. Faszkivan, punciszag. Mindenfelé csak a sok kosz, száll a lepedék. Képes voltál, képes voltál letüdőzni ezt az egész lepratelepet? Fogalmad sincs, mit kellene csinálni. Hagynád, hogy mindent elnyeljen a feledés. Aztán meg jön ez a sok bélpoklos mutáns, mocsárba ragadt kentaur napszemcsivel és izompólóban. Belet kell mosni. Nyomjuk a hipót, a ricinust. Én semmiféle vegyi anyagra nem vagyok nyitott. Szóval nem jöhet szóba altató meg gyógyszer. Ja, és sör se, érted, te kentaur-pilóta? Csak valami természetes cucc, mert én környezetvédő vagyok ám! Öntudatos salabakter. Védem a környezetem, a szellemi libidóm. Azzal a pornográf talicskával meg majd kitoljuk az éjszakából a hulladékot és a disznó fejét. Ez egy ilyen hibrid önkívület, hip-hop paradicsom. Idegen létformák saját magukba 60

gabalyodva, túl bonyolultan. Csupa kollázs a világ. Mi tartjuk össze az elemeket. Ha gondolod, kihúzok ide pár szálat, amit senki nem akar észrevenni. Egész nap ömlik ez a fekete rokokó. Savas monoxid, szkopolamin. Death in the Afternoon. Absolut Greyhound. Goldfish House Mule. Eggnog Beefeater. Melyiket szereted jobban? A jó kis szutykos naplementét. Jaj, de jó, hogy egyáltalán. Mintha nem is ide tartozna, pedig nagyon is. Öt népszerű után jön egy majdnem ismeretlen sötét hullámzás. A többiről már mindent tudunk. Tök jó, szeretjük ezt is. Jaj, de érdekes, meg minden, ami majd jönni fog. Tequilla sunrise. A történet tovább folytatódik, de az összetett mondatok egyre zsugorodnak, a virtuális világ tempója csak egy szóba tömörített gondolatot enged már meg. Tényleg ennyire nehéz lenne a valóság? Tudod, az a sok elmaradt tornaóra. Hogy mondtad? Okker négyzetgyök per dögtemető. Te teljesen őrült vagy. Nagyon várom, hogy majd jön egy raj helikopter és lebassza a napalmot a köcsögökre. Tele van a tököm a hippikkel! A punk nem halt meg, csak egy kicsit alszik. Gondoltam, a végén fog maradni idő egy fagyira. Hát nem fogott. Kurvára mennem kell. Jaj, ne haragudj, de szarazene.

What’s the problem? The music’s shitty, huh? For the refined taste of yours, huh? Your subconscious hoover’s gone bust, you just keep watching the unending textbombings on the dark side of the Moon. The Dark Side of the Moon or what? Are you nuts, the Pink Floyd? Let’s skip those sentimental arse-lickers. Who do you think you are, anyway? Some kind of Stalker or Blade Runner? It’s all long gone, time swallows everything. Years just come and go, we keep filling the gaps, the seams, we keep the parts together, while all our cells have already been replaced. Let’s move backwards. Let’s see what’s going on: sausages frying in a pan, someone’s singing at the back, the relatives are washing the bowels, scorching a pig. You know, life is a succession of dim sights, of rushing and drinking-eating. A continuous present turning into a simple past. Fuck all that, pussycat. All I can see is dirt and floating fur. How could you inhale this whole shithole? You got no clue what to do. You would let it all rot and be devoured by oblivion. Then here come those leprous mutants, those centaurs stuck in the swamp, wearing sunglasses and workout shirts. Let’s wash bowels. Let’s add some bleach and castor oil. I’m not open to any kind of chemical. I won’t take soporifics, I won’t take any medicine. And no beer, do you get me, you, you centaur-pilot. Just the natural, bio stuff, because I’m an en-viron-mentalist! A self-conscious, old buffer. I protect my environment, my spiritual libido. And we’ll push all that garbage and the pig’s head out of the night on that pornographic wheelbarrow. This is a hybrid ecstasy, a hip-hop paradise. Extraterrestrial life forms entangled into each other in a too complex way. The world is made of

collages. We keep the parts together. If you don’t mind, I pull out the threads that nobody wants to take notice of. This black rococo can’t stop pouring. This acidic monoxide, scopolamine. Death in the Afternoon. Absolut Greyhound. Goldfish House Mule. Eggnog Beefeater. Which do you prefer? The crappy sunset. Oh, that is something … at least. As if it wouldn’t belong here, but it surely does. After five popular ones comes the almost unknown, dark undulation. We know everything about the rest. Yeah, cool, we love this, too. How exciting, and all these things which are yet to come. Tequila sunrise. And the story goes on, but the compound sentences just keep shrinking, the pace of the virtual world gives only a chance to thoughts that are compressed into one word. Is reality really that tough? Those cancelled gym classes, there were too many of them, you know. How did you say it? Ochre square root per carcass heap. You’re completely insane. I can’t wait to see a fighter squadron coming and dropping some napalm on those fuckers. I fucking hate hippies! Punk is not dead, just has gone sleeping for a while. I thought we could spare some time for an ice cream. We couldn’t. I’ve got to go. Oh, pardon me, but the music sucks.

61


62

63


64

65


66

3


4

Profile for Zoltán Komor

Hybrid realm  

Hybrid Realm: An unconventional mixture of bizarre literature and fine art by hungarian artists. (Both English and Hungarian.)

Hybrid realm  

Hybrid Realm: An unconventional mixture of bizarre literature and fine art by hungarian artists. (Both English and Hungarian.)

Advertisement