Page 1

A gazdasági és társadalmi válság hatása a nőkre SZOCIÁLDEMOKRATA NŐK - AKCIÓBAN

CEE NETWORK FOR GENDER ISSUES Budapest, Ljubljana, Tallin - 2011


A gazdasági és társadalmi válság hatása a nőkre SZOCIÁLDEMOKRATA NŐK – AKCIÓBAN Tapasztalatok, nézőpontok gyűjteménye a gazdasági és társadalmi válság nőkre gyakorolt hatásairól

CEE Network for Gender Issues Budapest, Ljubljana, Tallin 2011


A gazdasági és társadalmi válság hatása a nőkre

Tartalomjegyzék Daša ŠAŠIĆ ŠILOVIĆ, a CEE Network for Gender Issues elnöke (Horvátország) Előszó ......................................................................................................................... 5 Sonja LOKAR, CEE Network for Gender Issues in SEE (Szlovénia) Mija JAVORNIK, CEE Network for Gender Issues in SEE (Szlovénia) Délkelet-európai nők válságban .................................................................................. 9 Olena LUKANIUK, Institute for Democracy and Social Process (Ukrajna) Nők válságban: Ukrajna esete .................................................................................. 15 Poul Nyrup RASMUSSEN, az Európai Szocialisták Pártja elnöke (Dánia) A nők és a pénzügyi válság ...................................................................................... 21 Caroline GENNEZ, pártvezető, sp.a (Belgium - Flandria) Ez többről szól, mint a gazdaság, te buta! ................................................................ 27 Petroula NTELEDIMOU, az ECOSY – Európai Fiatal Szocialisták elnöke, a PASOK nemzeti testületének tagja (Görögország) A nők és a válságból kivezető út ............................................................................... 33 GURMAI Zita, az ESZP Nőszervezetének elnöke, európai parlamenti képviselő (Magyarország) A nők és a gazdasági válság .................................................................................... 37 Marc TARABELLA, európai parlamenti képviselő (Belgium) A nők és a gazdasági válság .................................................................................... 45 PETŐ Andrea, a Közép-Európai Egyetem egyetemi docense (Magyarország) Hormonális különbségek? A pénzügyi válság – nemi szempontból ......................... 51 Rovana PLUMB, európai parlamenti képviselő (Románia) A női szegénység elleni küzdelem 2011-ben és azt követően ................................. 55 A válság – az európai nők lehetősége? Ghislaine Toutain a nőkről és a válságról szóló kiadványának összefoglalása ........ 63 BONIFERT Márta, CEE Network for Gender Issues (Magyarország) BENEDEK Attila, Európai Parlament A CEE Network főbb tevékenységeinek összefoglalása (1994-2010) ..................... 71 Záró gondolatok ....................................................................................................................... 79

3


DAŠA ŠAŠIĆ ŠILOVIĆ a CEE Network for Gender Issues elnöke (Horvátország)

Előszó


Előszó

Daša Šašić Šilović

Előszó A 2010-es év végéhez közeledve, a Közép- és Kelet-Európában, valamint Európában progresszívan gondolkozó embereknek és politikusoknak sürgősen határozott lépéseket kell tenniük, hogy a nyomasztó társadalmi, gazdasági és politikai kihívásokra reagálhassanak. Ez nem azt jelenti, hogy kész válaszokat és jól bevált recepteket várnak. Az Európai Szocialisták pártja (ESZP) „Az EU 2020: progresszív stratégia a zöld, intelligens és befogadó Európáért” (http://www.pes.org/en/pesaction/politicalinitiatives/europe2020) című kiadványa világos és lelkesítő felhívás a cselekvésre. Miközben a görög, spanyol, portugál szocialista és szociáldemokrata kormányok azzal küzdenek, hogy a (nem általuk okozott) gazdasági és pénzügyi kihívásoknak eleget tegyenek, valamint fenntartsák a szociális jóléti modellt, Közép- és Kelet-Európában az európai baloldal igazi cselekvése még mindig várat magára… Eközben a Franciaországban, Nagy-Britanniában, Görögországban, Spanyolországban, Portugáliában és – mostanában – Horvátországban is megfigyelhető tüntetések a társadalmi mozgalmak (még nem teljesen kiforrott és artikulált) reakciói azokra a kihívásokra, amelyekkel az európai szociális jóléti modellnek szembe kell néznie. Ez a modell szorosan kötődik a szociáldemokráciához, a társadalmi igazságossághoz, illetve az egyenlőség és befogadás eszméihez. Elmélkedjünk ezen egy pillanatig: legtöbbünk országai – különösen az uniós tagországok – száz év alatt gyakorlatilag megszüntették az analfabétizmust. Egyetemeink léte egy évezredre nyúlik vissza. Különösen a második világháborút követően, a nők tömegei számára megnyílt a lehetőség a tudás, a tudományok és a műveltség elsajátítására. Az oktatásban megadatott egyenlő lehetőségek megváltoztatták gondolkodásunkat, életünket, munkánkat és jövőtervezésünket. Közép- és Kelet-Európában ezt a folyamatot leginkább a tudományokban, az orvosi pályán és a tanári állásban megjelenő nemi egyenlőség fémjelezte. A mindenkire kiterjedő egészségügyi biztosításon alapuló jóléti állam pedig az egyik oka annak, hogy Európában a nők biztonságosan szülhetnek, családot tervezhetnek a partnerükkel, gondját viselhetik beteg gyermeküknek és megbízható gyermekgondozási szolgáltatásokat vehetnek igénybe a bölcsődékben, óvodákban, iskolákban és a munkahelyeken. Nem tudjuk csak úgy eltörölni ennek, az évszázadok alatt kialakult tömeges társadalmi és gazdasági emancipációnak a hatásait.

7


Daša Šašić Šilović

Előszó

Jelenleg tehát, a 21. század második évtizedének kezdetén, húsz évvel a kommunizmus bukása után, nagy a tét Európában. Persze van különbség gazdagok és a kevésbé vagyonosok, az alkalmazottak és a munkanélküliek, a dolgozó nők és a dolgozó férfiak, valamint a privilégiumokkal nem rendelkezők és a bevándorlók esetében. A társadalmi egyensúly és a béke forog kockán. Európa nem tűrheti a szegénységet és az egyenlőtlenséget. Nem fordíthat hátat saját civilizációs vívmányainak, társadalmi jólétének, az egyenlőségre törekvésnek és a szolidaritáson alapuló társadalmi modellnek – amely persze már alkalmazkodott a 21. század valóságához és a globalizált világhoz. Közép- és Kelet-Európában is nagyon magas a tét. Az elmúlt húsz évben a régió lakossága számos politikai, gazdasági és pénzügyi válságon ment keresztül, amelyek hatással voltak az egyének és családok életminőségére, a nők és férfiak foglalkoztatási lehetőségeire, a gyerekek után járó szociális juttatásokra, a fiatalok lehetőségeire, az anyákra és családokra. Ezen körülmények között a nők a leginkább érintettek. Nincs nagy mozgástér egy olyan egészséges szociális háló és egyensúly fenntartására, amely ezeket az országokat előrevinné.

8

A szociális – értsd: közkiadásokat érintő – megszorító intézkedések receptjei, amelyek érinthetik az oktatást, az egészségügyet és a nyugdíjjárulékokat, valamint a gyermekgondozási és anyasági támogatásokat, már ismerősek Közép- és KeletEurópában – amint azt a CEE Network 1995 óta megjelenő kiadványaiban többször is megvilágította. Ezek az intézkedések – a fenntartható növekedés és a hosszú távú jövedelmező foglalkoztatás generálása helyett –, az emberi tőke lerombolására irányultak, méghozzá anélkül, hogy megteremtették volna a szükséges ösztönzőket és a kellő támasztékokat. Ráadásul, ahogy a közép- és kelet-európai baloldal visszaszorul, a manapság gyakran kormányzó jobboldal offenzív nemcsak a gazdasági recepteket és az olyan modelleket illetően, amelyek a kiváltságos helyzetben lévő elitnek kedveznek, hanem a nacionalizmushoz, az idegengyűlölethez vagy patriarchátushoz fordulásban is. Ez nem csak a régió, hanem egész Európa stabilitását is fenyegeti. Reméljük, hogy a jelen kiadvány jó néhányat megvilágít e kérdések közül.


SONJA LOKAR – MIJA JAVORNIK CEE Network for Gender Issues in SEE (Szlovénia)

Délkelet-európai nők válságban


Délkelet-európai nők válságban

Sonja Lokar - Mija Javornik

Délkelet-európai nők válságban Amikor a pénzügyi katasztrófa kirobbant, sehol sem övezte nagy érdeklődés a nemekre vonatkozó hatásait. Különösen a fejlett nyugaton folytak médiaviták arról, hogy ez „férfiválság”, mivel férfiak voltak az elsők, akik elveszítették a munkahelyüket a gazdaság férfiak által uralt területein, vagyis az építőiparban és az autógyártásban. Délkelet-Európában ez már a kezdetektől másként alakult. A pénzügyi válság itt később jelent meg, azonban rögtön egyszerre sújtotta a bankokat és a reálgazdaságot. Itt is az építőiparban, a hajógyártásban és az autógyártásban vetette meg először a lábát, ám munkahelyek ezreit szüntette meg a fennmaradó könnyűipar textil- és bőr ágazatában, valamint a turizmusban is. Jelenleg egyre több nemzetközi jel mutatja, hogy a válság mélyült és még tovább fog tartani. A foglalkoztatás bővülése nélkül lassú növekedési kilátásokra számíthatunk. Ezzel egy időben a bankok megmentéséről kiállított számla mindenhol a kormányoknál landolt. A megszorító programok intézkedései szinte mindenütt ugyanazok: a közalkalmazottak fizetését csökkentik és befagyasztják. Ugyanezt a célt határozzák meg a nyugdíjakra vonatkozóan is, a munkanélkülieknek és a szegényeknek járó szociális juttatásokat pedig megkurtítják. Ezek az intézkedések jóval hátrányosabbak a nők gazdasági és társadalmi helyzetére, mint a férfiakéra. A nők többségben vannak a közigazgatásban és a közszolgáltatásban, és azok között is, akik alapvetően függnek az állam – a társadalom szegényebb rétegeinek szociális támogatások formájában nyújtott – szervezett szolidaritásától. Az ESZP Nőszervezete és a CEE Netwok elsőként végzett elemzést a válság nemekre gyakorolt hatásaival kapcsolatban. Az elemzés eredményei 2009-ben a délkelet-európai régióban a következőket mutatták ki: • A fejlett világból származó sokrétű (pénzügyi, gazdasági, társadalmi, demográfiai, ökológiai és erkölcsi) globális válság később érintette az unió délkelet-európai országait, azonban ebben a régióban a válság tovább is fog tartani. • Az említett válságok első ízben tették nyilvánvalóvá a nagyközönség számára, hogy a neoliberális konszenzuson alapuló rendszerváltás mennyire mélyrehatóan tette tönkre az ipart, és okozott strukturális folyó fizetési mérleghiányt, illetve GDPcsökkenést a volt szocialista délkelet-európai országok mindegyikében a bevételi oldalon. • A szóban forgó országok és gazdaságpolitikáik teljes függősége a pénzügyi tőke által irányított globális szereplők (Egyesült Államok, Európai Unió, az IMF, a nemzetközi bankok) reakcióitól még inkább nehezítették a kreatív, szociáldemokrata megoldások keresését.

11


Sonja Lokar - Mija Javornik •

12 •

Délkelet-európai nők válságban

A délkelet-európai régióban a válság még bonyolultabb, mivel egy háborús konfliktust megélt régióról beszélünk, amelynek számos megoldatlan politikai kérdéssel kell szembenéznie, mint például Koszovó rendezetlen státusza, a vajdasági autonómia problémás helyzete Szerbiában, az alkotmányos válság Bosznia-Hercegovinában, a Szlovénia és Horvátország közötti határvita, a parlamentáris demokrácia súlyos politikai válsága Albániában, az etnikai feszültségek Macedóniában, a mindenhol jelen lévő korrupció magas szintje, a szervezett bűnözés, valamint a lépten-nyomon megfigyelhető nepotizmus. A válság és a kormányok által, politikai színtől függetlenül végrehajtott, a nemek közötti különbségeket figyelmen kívül hagyó intézkedések jelentősen sújtják a bizonytalan helyzetben lévő dolgozókat, a fiatalokat és a szegényebb idős embereket. Márpedig e csoportok többségét nők alkotják. A szociáldemokraták kormányon nem tudták kezelni a válságot a (válság nyomán egyébként meggyengült) főbb társadalmi csoportokkal való együttműködés, társadalmi párbeszéd mélyítése révén, még akkor sem, amikor éppen védeni próbálták a szegényeket, csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket, vagy éppen a bankok stabilizálására és a meglévő munkahelyek megőrzésére használni a korlátozottan rendelkezésre álló költségvetési forrásokat. Nincs jele annak, hogy elindulna a reálgazdaság és az alacsony hatékonyságú közigazgatás alaposabb, de nagyon is szükségszerű strukturális reformja. Az ellenzékben lévő szociáldemokrata pártok nem kezdeményezőek és nem irányítják a diákok és a civil szférában dolgozó munkások, alkalmazottak társadalmi mozgalmainak feléledését. Az elmúlt tíz évben a szociáldemokrata pártok a délkelet-európai régióban élő nők politikai lehetőségeinek szélesítésére irányuló szélesebb körű koalíciók élén álltak. Ennek eredményeként a délkelet-európai régió hét országa vezetett be kvótaszabályozásokat választójogába (Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Makedónia, Szerbia, Szlovénia, Horvátország, Albánia). Ennek nyomán a parlamentekben a nők aránya a kilencvenes évek végének átlagos 7%-áról 2010-re közel 20%-ra emelkedett. Délkelet-Európában azonban a progresszív szervezett nők még mindig nem elég erősek ahhoz, hogy komoly változtatásokat érjenek el. Újonnan szerzett, korlátozott politikai hatalmukat csak időnként tudják kihasználni, hogy megelőzzék a személyes emberi jogaik elleni legszörnyűbb támadásokat, de a már megszerzett és hivatalosan is kötelező érvényű társadalmi és gazdasági jogaik védelmére nem képesek. A szociáldemokrata nők még mindig háttérbe szorítottak a pártjukon belül, és csak kivételes esetben tesznek külön kezdeményezéseket azért, hogy befolyásolják a válság kezelésére tett lépéseket (Szlovénia, Bosznia-Hercegovina).

Mit lehetne tenni? •

A szociáldemokrata nőknek mindent meg kell tenniük azért, hogy összegyűjtsék és nyilvánosságra hozzák a válság férfiakra és nőkre gyakorolt eltérő hatását leíró


Délkelet-európai nők válságban

• •

Sonja Lokar - Mija Javornik

adatokat, és olyan intézkedéseket kérjenek a kormányoktól, amelyek megvédik a nőket az aránytalan terhektől. A szociáldemokrata nőknek a parlamentekben – különösen ahol a szociáldemokraták ellenzékben vannak – magukra kell vállalni azt a kezdeményezést, hogy – szakértők, női nem kormányzati szervek, valamint a szakszervezetekből és diákszervezetekből érkező női aktivisták részvételével – nyilvános meghallgatásokat szervezzenek. A szociáldemokrata nőknek vitákat kell indítaniuk saját pártjukon és a lakosságon belül a válság valódi természetéről és arról, hogy az ad hoc válságellenes intézkedéseken túl, sürgősen strukturális, hosszú távú megoldásokat kell keresni. A szociáldemokrata nőknek sürgetniük kell pártjukat, hogy nyissanak azon szervezetek felé, amelyek hangot adnak a leginkább érintett szociális csoportok szükségleteinek, valamint hozzanak létre szakértői csapatokat kreatív, új megoldások közös keresésére. Égető szükség van egy regionális konferenciára, amely komoly párbeszédet indítana a szakszervezetek, a diákszervezetek, a nyugdíjas szervezetek és a baloldali pártok között arról, hogy miként lehetne megoldani a válságot a női aktivisták komoly részvételével. A szociáldemokrata nőknek sürgetniük kell a FEPS-et (Foundation for European Progressive Studies), az ESZP-t, valamint az ESZP Nőszervezetét, hogy szervezzenek szélesebb körű információcserét a szociáldemokraták között azokról, az Európában már alkalmazott jó gyakorlatokról, amelyek a válságkezelés során figyelembe veszik a nemek közötti különbségeket.

A bosznia-hercegovinai szociáldemokrata párt volt az egyetlen, amely jól kihasználta a Szkopjében megrendezett szeminárium eredményeit, ugyanis legismertebb női aktivistájuk, Besima Borić állandó nyílt párbeszédet alakított ki a bosznia-hercegovinai szociáldemokrata párt és a szakszervezetek között. A pártnak sokat segített a nyitás a szakszervezetek felé egy átfogó, társadalmi igazságosságot középpontba helyező és a nemi egyenlőtlenségeket figyelembe vevő választási program megalkotásában, majd a 2010-es választások megnyerésében. Ugyanakkor Szlovéniában a kormányzó szociáldemokrata párt képtelen volt életben tartani az építő jellegű társadalmi párbeszédet a szakszervezetekkel, valamint a nyugdíjas- és diákszervezetekkel, ami nyílt társadalmi konfliktusokhoz, tüntetésekhez, tiltakozáshoz és azt követelő népszavazási kezdeményezéshez vezetett azért, hogy töröljék el a tervezett nyugdíjreformot, illetve a diákokat, nyugdíjasokat, munkanélkülieket és más gazdaságilag inaktív lakosokat érintő rövid távú munkára vonatkozó új törvényt. Ez a sajnálatos fejlemény a balközép kormány és a miniszterelnök támogatását kritikusan alacsony szintre csökkentette. Forrás: Narrative report from the Regional Seminar of the CEE Network for Gender Issues for the SEE region in Skopje, 2009, CEE Network (archivum).

13


OLENA LUKANIUK Institute for Democracy and Social Process (Ukrajna)

Nล‘k vรกlsรกgban: Ukrajna esete


Nők válságban: Ukrajna esete

Olena Lukaniuk

Nők válságban: Ukrajna esete A szovjet időszak A Szovjetunió idején az ukrán és más szovjet nők váratlanul egyenjogúságot nyertek a választásokon (választójog 1917-től kezdődően, kvóta a megválasztott testületekben 1922-től kezdődően) és a munka világában (egyenlő bérek), kézzelfogható előnyökre tettek szert az egészségügyben (ingyenes egészségügyi ellátás és az abortuszhoz való jog), a társadalombiztosításban (garantáltan fizetett szülési szabadság) és a nyugdíjak terén is (a nyugdíjkorhatárnál 5 év kedvezmény). Ez az egyenlőség azonban a szovjet kommunista párt politikájának mellékterméke volt, amely egyrészt a megválasztott testületekben („oszd meg és uralkodj”-elven) kvóta szerinti képviseletet, a második világháborút követően pedig pozitív demográfiai rátát, népességnövekedést célzott. Ez az időszak felöleli a XX. század nagy részét, amikor is számos más nemzetiségű nő Európában reménytelenül küzdött alapvető emberi jogaiért, valamint a nemek közötti egyenlőségért. Az ukrán nők ki voltak zárva ebből a szolidaritási folyamatból, és valójában nem is volt objektív okuk arra, hogy csatlakozzanak hozzá. A 1990-es évek vadkapitalizmusa 1991-ben a nőket hidegzuhanyként érte Ukrajna függetlensége: fogalmuk sem volt, hogyan kell élni egy kapitalista világban, ráadásul még csírája sem volt a női érdekképviseletnek. A kommunista párt tiltásával együtt (1993-ig) a nemek közötti egyenlőség kérdését is „kiöntötték a fürdővízzel”. Az 1990-es évek gazdasági válsága hidegre tette a gazdag nő motívumát, és teret adott az olyan túlélő technikáknak, mint hogy a férfi az egyetlen kenyérkereső. A gyors érdekházasságok és a prostitúció szégyenletes jelenségeinek gazdasági és pszichológiai gyökerei vannak, amelyek erre az időszakra nyúlnak vissza. Az érem másik oldalaként pedig megjelent az ukrán társadalomban a férfias stílusjegyeket hordozó üzletasszonyok rétege. A silány gazdasági helyzet – amelyet csak tovább súlyosbítottak a csernobili katasztrófa következményei – drámai csökkenést eredményezett a születések számában, és ez, valamint a tömeges kivándorlás folyamatosan csökkenő lakosságszámot eredményezett (a népszámlálási adatok szerint a népesség az 1988as 52 millióról 2001-re 48,457 millióra csökkent [az első és egyetlen nemzeti

17


Olena Lukaniuk

Nők válságban: Ukrajna esete

népszámlálás szerint], majd végül 2010 júliusára [a Nemzeti Statisztikai Hivatal szerint] 45,860 millióra). Az ukrán nők számára a túlélés időszaka vette kezdetét. 2000-es évek: mutatóba szánt nemek közötti egyenlőség A vadkapitalizmus időszaka oligarchák, és néhány olyan férfias stílusjegyeket hordozó üzletasszony örökségét hagyta maga után. Ők sikeresen beléptek az ukrán politika világába, és mára mint „női politikusok” rögzültek az átlag ukránok emlékezetében. Tehetetlen kisebbségben lévén (az ukrán parlamentben a nők aránya sosem haladta meg a 9%-ot), ezek a nők is elkezdtek a férfiak szabályai szerint játszani a politikában. Így hiteltelenné tették a nemek közötti egyenlőség eszméjét, és (mint ahogy azt a férfi politikusok teszik) elferdítették a demokratikus politika, mint olyan eszméit. A női szervezeteket felölelő nem kormányzati szervek széles körben elterjedtek. Ám sajnos legtöbbjük nem foglalkozik az ukrán társadalomban zajló folyamatokkal, mivel teljes mértékben függnek a külföldi támogatástól, ami elsősorban azt jelenti, hogy az ukrán parlament és kormány pénzügyileg nem támogatja ezeket a szervezeteket, és következésképpen a szóban forgó ukrán állami szervek nem érdekeltek a fent említett progresszív fejlődésben.

18 A politikai pártok vonakodnak attól, hogy kvóta-soron nőket is felvegyenek a választási listákra. Ebben a tekintetben a nők szavazási listából történő kihagyása esetén a törvény által előírt büntetések kivetése hozhatna pozitív változást. Az ebből származó legfőbb probléma az, hogy az ukrán nemzet a politikában a nőkre nézve nem látja a pozitív és előnyös példát. Szívesen fogadnánk tehát bármilyen receptkönyvet erre vonatkozóan. Röviden az új kihívásokról 2005-ben az ukrán elnök bevezette a progresszív anyasági támogatások rendszerét (1000 euró a család első gyermeke, 2500 a második, 5000 a harmadik és az azt követők után), amely az előző támogatásokhoz képest tíz-ötvenszeres emelkedést jelentett. Az ukrán nők gazdaságilag függetlennek érezték magukat, így mertek gyermekeket vállalni. Most a gyerekek itt vannak, viszont az 1990-es években bezárt óvodák és iskolák, amelyeket jelenleg az oligarchák irányítanak, nem elérhetők az átlag ukrán gyermekek számára.


Nők válságban: Ukrajna esete

Olena Lukaniuk

A 2008-2009-es válság Ukrajnát sújtotta a leginkább. A nők voltak az elsők, akik elvesztették állásukat, és fizetéscsökkentést szenvedtek el. A válság friss diplomásként vagy nyugdíj előtt álló nőként annyit jelent, mint munkanélkülinek lenni. Az IMF nyomására az ukrán kormány arról döntött, hogy a nyugdíjkorhatárt a nők esetében 55-ről 60 évre emeli. Ez a reform nem vette figyelembe a gyermekek számát, továbbá nem vonatkozott a nyugdíjasok kiváltságos helyzetben lévő csoportjaira sem (katonák, köztisztviselők, tűzoltók stb.), akik nemtől függetlenül, 40 és 50 éves koruk között már nyugdíjba mehetnek. Ebben a helyzetben az ukrán nők hajlamosak arra, hogy a tíz évvel ezelőtt elsajátított túlélési technikákat kövessék, ahelyett, hogy egy progresszív megközelítést alkalmazva, női érdekképviseleteket hoznának létre, és friss, a nemi kérdést középpontba helyező ötletekkel belépnének a politika világába. Ezt a motivációt és ambíciót ösztönözni kell. Miután ukrán városokban és falvakban a CEE Networkkel együtt számos műhelybeszélgetést tartottunk 2010 májusa és októbere között azért, hogy Ukrajnában egyenlőségen alapuló koalíciót hozzunk létre; az előadók láthatták, mire képesek az átlag ukrán nők, akik arra a kérdésre keresik a választ, hogy az európai nők miért élnek jobb körülmények között és nagyobb megbecsülésben, mint ők. Ezeknek az ukrán nőknek nagy szükségük van arra, hogy azonnal megmondjuk nekik: a választ önmagukban keressék.

19


POUL NYRUP RASMUSSEN az Európai Szocialisták Pártja elnöke (Dánia)

A nők és a pénzügyi válság


A nők és a pénzügyi válság

Poul Nyrup Rasmussen

A nők és a pénzügyi válság A válság sújtotta gazdaságokban mindig a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegei fizetik a legmagasabb árat. Nem kivétel ez alól a pénzügyi válság sem, amely 2008ban rázta meg a világgazdaságot, és amelynek következményei változatlanul hatással vannak életünkre. A nők életkörülményeiben még mindig határozottan érezhetők a következményei. A nőknek az alacsony bérek, valamint az egészségügyi és társadalombiztosításhoz való egyenlőtlen hozzáférés miatt növekvő szegénységgel kell szembenézni. Sok más, nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéshez hasonlóan, ez is megoldatlan maradt, a pénzügyi válság pedig még tovább nehezítette a megoldást. A férfiakhoz viszonyítva, a nőket jobban érinti a szegénység, kevesebb fizetést kapnak, és ritkábban jutnak magas pozíciókhoz. Az üvegplafon még mindig létezik és továbbra is megakadályozza a nőket abban, hogy vezető pozíciókat töltsenek be. A nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló 2010. évi bizottsági jelentés szerint a szegénység az egyik olyan terület, ahol a nemek közötti különbség továbbra is fennáll. A nők átlagban 14-17%-kal keresnek kevesebbet a férfiaknál, és sokkal inkább ki vannak téve a szegénység kockázatának – különösen az egyedülálló anyák és az idősek. 2008-ban a szegénység kockázata az idős nők esetében 22% volt, míg az idős férfiaknál 16%. Az idős nők szegénysége is annak a következménye, hogy a nyugdíjrendszerek nem veszik figyelembe a nemek közötti különbségeket. A nőket büntetik, amikor a nyugdíjukra takarékoskodnak. A rendszer igazságtalan velük szemben, mivel figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a nők néha nem tudnak eleget tenni azoknak a követelményeknek, amelyek a teljes ellátás megszerzéséhez szükségesek. A szülési szabadság és a részmunkaidős foglalkoztatás is hozzájárul nyugdíjuk csökkenéséhez. A nőket sokkal inkább foglalkoztatják részmunkaidős vagy határozott idejű szerződésekkel. 30%-uknak részmunkaidős szerződése van, míg a férfiaknál ez az arány mindössze 7%. A konzervatív kormányok propagandája annyira jól működött, hogy sokan azt gondolják, a nők a részmunkaidőt részesítik előnyben. Elfelejtik, hogy sokszor nincs igazán választási lehetőség. Nem csak a gyermeknevelés miatt, hanem azért sem, mert a nők tárgyalópozíciója nem elég erős.

23


Poul Nyrup Rasmussen

A nők és a pénzügyi válság

A gyermekgondozás a másik olyan terület, ahol nem nagyon tapasztalható fejlődés. A bölcsődék hiánya miatt a nők számára időigényes munkát vállalni még nehezebb döntést jelent. A munkaidő és a gyermekgondozási szolgáltatások területén sokat segítene a rugalmasság, mivel ez azt jelentené, hogy kevesebb nőnek kellene a karrier és a család között választania. Ez hozzájárulna egy progresszívebb társadalom kialakításához.

24

Még mindig azt halljuk, hogy a nők azért nem jutnak magasabb pozíciókba, mert a karrier helyett a családot választják. Az egyetemeken végzett nők nagy százaléka (60%) azonban azt mutatja, hogy sok fiatal nő tervez karriert. Ám ha vetünk egy pillantást a cégek vezető testületeire, akkor csak 30%-ban találunk ott nőket. Ez az arány a merev valóságot tükrözi. A pénzügyi válság rávilágított a nők hiányára a pénzügyi szektorban, s a nagy ívű médiaesemények – mint a Világgazdasági Fórum – is a magas pozíciókban lévő férfiak túlsúlyára emlékeztetnek minket. A meglévő előítéleteken túl, a nőknek nincs – a férfiakhoz hasonlóan – egyenlő hozzáférésük a hosszú munkaidőt igénylő munkákhoz vagy a versenyképes karrierekhez, amelyek nem veszik figyelembe a szülési szabadságot. Azok a nők, akik a gyermeknevelés miatt hagyják ott munkahelyüket, valószínűleg nem tudnak majd visszatérni a munkaerőpiacra. Élethosszig tartó képzések támogatásával lehetővé kellene tenni számukra, hogy fejlesszék képességeiket és biztosítani kellene őket arról, hogy nincsenek magukra hagyva. A válság hozzájárult ahhoz is, hogy a konzervatív kormányok háttérbe szorítsák a nemek közötti egyenlőség kérdését. A politika napirendjét – a nemek közötti egyenlőség kárára – a költségvetési szigorítások és a biztonsági kérdések uralják. Nehéz időkben – mint amilyen most a gazdasági válság is – még határozottabban kell harcolnunk a nemek közötti egyenlőségért. A pénzügyi válság nagyon megterhelte jóléti rendszerünket, és tovább mélyítette a már meglévő egyenlőtlenségeket. A válság leginkább a társadalom legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő rétegeit sújtotta. Az európai térségben túlsúlyban lévő jobboldali kormányok támadást intéztek azon rendszerek ellen, amelyek az említett védtelen rétegek oltalmazására szolgálnak. Nem törölték el a nemek közötti egyenlőség programjait, de kiállásuk álságos. Még a hatalmon lévő nők – például Viviane Reding, a jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és az uniós polgárságért felelős uniós biztos – sem igyekeznek a szavakat tettekre váltani.


A nők és a pénzügyi válság

Poul Nyrup Rasmussen

Az említett kormányok – amelyeknek a nemek közötti egyenlőséget kellene támogatniuk – nem lépnek fel kezdeményezőként. Az Európai Unió nemzeti parlamentjeiben a nők csupán a helyek 23%-át foglalják el. Még mindig vannak olyan kormányok, amelyek 100%-ban férfiakból állnak. Ilyen például az uniós soros elnökségét éppen ellátó Magyarország. Ez egyszerűen elfogadhatatlan. Nem csak azért, mert ellentétben áll a különböző programokban megfogalmazott üres kötelezettségvállalásokkal, hanem mert demokrácia kérdése is. Ha ezt az adatot összehasonlítjuk a nők lakosságon belüli 52 százalékával, láthatjuk, milyen éles a különbség. A helyi önkormányzatokban, a parlamentekben és a kormányüléseken a nők alulreprezentáltak, ami alapjában véve gyengíti a demokráciát. A konzervatív kormányok által széles körben támogatott költségvetési szigorítások további akadályt gördítenek a nemek közötti egyenlőség elérése elé. A jobboldali kormányok által a válságra adott megoldásként bejelentett megszorító intézkedések lehetővé tették a szociális politikák elutasítását. Az Európai Tanács például nemrégiben elutasította az Európai Parlament által korábban elfogadott 20 hetes, teljes mértékben fizetett szülési szabadság javaslatát. A női szegénység elleni küzdelem a társadalom egésze, sőt, a gazdaság fejlődéséhez is hozzájárulhatna. Mindenek előtt a nemek közötti bérkülönbségen kellene felülkerekedni, hogy garantálhassuk a nők gazdasági függetlenségét. A részmunkaidős állások, az alacsony bérek és az üvegplafon egyaránt növelik a nők és férfiak közötti egyenlőtlenségeket. A nőknek jó minőségű és elérhető gyermekgondozási rendszerre van szükségük ahhoz, hogy karriert tudjanak tervezni, és a férfiakhoz hasonlóan részesedhessenek a lehetőségekből. Az apasági szabadság bevezetését is bátorítani kellene, annak érdekében, hogy családon belül elősegítsük a terhek megosztását. Vannak világos, a társadalmi változásra utaló jelek. Például, hogy egyre több férfi kér apasági szabadságot, azonban a politika és a törvényhozás nem követik elég szorosan az új trendeket. A pénzügyi válság nem csak szünetet hozott a nők jogaiban és az egyenlőségi kérdésekben való előrehaladásban, hanem pár évvel vissza is vetett minket. Ez nagyon elkeserítő, mert ahogy társadalmunk egyre egyenlőtlenebbé válik, mind kisebb az esélyünk arra, hogy túllépjünk a jelenlegi válságon, és visszatérjünk a fenntartható fejlődés útjára. Csak az egyenlőséget előtérbe helyező társadalom lehet igazán fenntartható és progresszív.

25


CAROLINE GENNEZ pártvezető, sp.a (Belgium - Flandria)

Ez többről szól, mint a gazdaság, te buta!


Ez többről szól, mint a gazdaság, te buta!

Caroline Gennez

Ez többről szól, mint a gazdaság, te buta! Egy sokat hallott elemzés szerint a pénzügyi- és gazdasági válságnak, valamint a szabad piacgazdaság és a kapitalizmus válságának a lehetőségek tárházát kellene megnyitnia a progresszív politika számára. Nos, eddig nem így történt. A pénzügyi- és gazdasági válság világszerte jobban sújtotta a nőket, és akadályokat gördített a progresszívabb politika elé. A progresszív politika egyik alappillére mindig a férfiak és nők közötti egyenlőség volt. Ezért alapvető fontosságú, hogy ne feledkezzünk meg azokról a megpróbáltatásokról, amelyeket világszerte átélnek nők, függetlenül attól, hogy Belgium, Kambodzsa, Románia vagy az Egyesült Államok polgárai. Ismét fel kell vennünk a gazdasági- és pénzügyi válság nyomán kialakult meglátásaink fonalát. A megdöbbentő adatok mögött rejlő tények A gazdasági- és pénzügyi válságnak mérhetetlenül negatív következményei vannak. Elég, ha rápillantunk a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet jelentéseire. Az adatok megdöbbentőek. A bankok világszerte több mint 4000 milliárd dollárt vesztettek. És ez csak a kezdet, a java még hátra van. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet állítása szerint több mint 40 millió ember vesztette el az állását. A gazdasági növekedés teljesen leállt. A gazdasági válság drámaian csökkenti majd a nők lehetőségeit arra, hogy tisztességes munkát kapjanak. Minden egyes adat mögött emberi élettörténetek húzódnak meg. Egy Oxfam jelentésben olvastam egy kambodzsai asszony, Chin Srey Pov történetét. Egy gyárban dolgozott, ahol először csökkentették a fizetését. Majd elvesztette az állását. Végül pedig semmilyen fizetést nem kapott. Mióta elvesztette az állását, családja csak napi egy vagy két étkezést engedhet meg magának. Letáboroztak a gyár elé, abban a reményben, hogy megkapja az utolsó fizetését. Erről szól ez a pénzügyi válság. Bár a pénzintézetek nem vették ezt az üzenetet. Miután éppen hallhatóan beismerték hibáikat, az üzlet az eddigiekhez hasonlóan, etikátlan profitmaximalizálással és magas prémiumokkal folyik tovább. Ha az igazságtalanság meghatározását keressük, ennél jobbat vagy keményebbet nem találunk..

29


Caroline Gennez

Ez többről szól, mint a gazdaság, te buta!

A mosógép, mint az emancipáció hajtóereje A gazdaság fontosságának az emancipáció és a nők felhatalmazásának (empowerment-jének) szempontjából három oka van. Először is a gazdasági növekedés révén a piacra új termékeket vezetnek be, amelyeket a fogyasztók megvásárolhatnak. Azonban néhány terméknek váratlan hatásai lehetnek. A legtöbb elemző magasztalja az internetet és annak gazdaságra gyakorolt hatását. A mosógép feltalálása majdnem annyira felszabadító jellegű volt, mint a fogamzásgátlás. Ezt a példát a fejlődés gazdaságtanára szakosodott dél-koreai közgazdász, Ha-Joon Chang említette a „23 dolog, amit nem tudsz a kapitalizmusról” (23 Things They Don't Tell You About Capitalism) című könyvében. A mosógépnek köszönhetően a nők ki tudtak szabadulni a háztartásból és kereshettek munkát. (Mivel a férfiak soha nem egyeztek volna bele abba, hogy a puszta kezükkel mossanak.)

30

A gazdasági növekedés lelassulásakor a szegények vagy a gyengék az első áldozatok. A legtöbb fejlődő államban vagy az átmeneti országokban sajnos még mindig a nők vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Elveszítik az állásukat, pedig a többletbevétel gyakran alapvető fontosságú gyermekeik iskoláztatása szempontjából. A recesszió hatása idővel még kritikusabbá változtatja a nők már meglévő szegénységét és társadalmi kirekesztését – ahogy a munkaerőpiaci változások hatásait egyre inkább érzékelik a háztartások. A recesszió idején a kormányok hajlamosak visszatérni az úgynevezett alapokhoz. Stabilizálniuk kell a gazdasági rendszert, meg kell menteniük a pénzintézeteket. A bankok megmentéséhez hatalmas összegekre volt szükség. A kormányok sok pénzt költöttek a hagyományosabb gazdasági infrastruktúra, például az autógyárak vagy az építkezések megmentésére. Ennek következtében szinte minden kormánynak kemény költségvetési szigorításokat kellett bevezetni, ami azt vonta maga után, hogy kevesebb pénz jutott a szociálpolitikára, az egészségügyre, illetve az oktatásra. Az esetek nagy többségében ezekben az ágazatokban inkább nők dolgoznak. A recesszió pedig szintén őket sújtotta jobban. A következményeket tehát megint csak jobban érzékelik férfi társaiknál. Kevés ország vette figyelembe a válságkezelő tervek nemekre gyakorolt hatását. A közkiadások csökkentése hatással van a közszolgáltatásokra, és arra a számos nőre, akik benne dolgoznak és használják azokat. Ez az egyik oka annak, hogy a költségvetési szigorítások konzervatív, egyetlen célt szem előtt tartó megközelítése miért nem lehet működőképes. Ugyanis a válságkezelés megerősítéséhez beruházásokra is szükség van. A költségvetési szigorításoknak és a beruházásoknak pedig együtt kell járniuk.


Ez többről szól, mint a gazdaság, te buta!

Caroline Gennez

A pénzügyi- és gazdasági válság a lakosságot bizonytalanabb helyzetbe sodorta. A társadalmak hangulata megváltozott. A század végén a globalizáció sok ember számára még mindig elvont fogalom volt. Most meg hatással van mindannyiunk életére. A gazdasági- és pénzügyi válság még tovább fokozta a folyamatot. A közhangulat alapvetően megváltozott. A szolidaritás és az egyenlőség már nem számítanak széles körben elfogadott eszméknek. Különösen a nemek közötti egyenlőség, amely ezeken az elveken alapul. Ezért gondoskodnunk kell arról, hogy ne vesszen el a jelenlegi gazdasági válság miatt a nemek közötti igazságosság célkitűzése. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által készített egyik jelentés is megerősíti ezt. „Noha a nemek közötti egyenlőség széles körben elismert, kívánatos cél, költségesnek, sőt, a gazdasági növekedés akadályának is tekintik. Lehet, hogy ez a nézőpont nem nyilvánvaló a hivatalos szakpolitikában, azonban a döntésekben implicite magától jelen van. Például ahol szorgalmazzák a munka mennyiségének növelését vagy a növekedés előmozdítását, a nemek közötti egyenlőség felé haladás halasztható ügynek tűnik. A nemek közötti egyenlőség azonban gazdasági kérdés is lehet, egy olyan beruházás, amely a növekedés és foglalkoztatás előmozdításának eszköze, ahelyett, hogy költségként vagy akadályként tekintenénk rá. Így az egyenlőségi politikát távlati szempontból kell nézni, amely várhatóan az egyénekre, a cégekre, a régiókra és a nemzetekre is nagy hatással lesz.” Több, mint a „szép idő politikája” Kitüntetett figyelmet kell szentelnünk arra, hogy a nemek közötti egyenlőséget a politikai színtér középpontjában tartsuk. De ez lehetséges. Hívogató visszalépni és belekapaszkodni ódivatú politikákba, ám az nem működőképes. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, szeretnék a fent említett elemzésre alapozva néhány gondolatot megosztani azzal kapcsolatban, hogy miként tudjuk a nemek közötti egyenlőségről szóló küldetésünket újraéleszteni. Először is minden kormánynak végeznie kell egy értékelést a válságkezelő terveik nemekre gyakorolt hatására vonatkozóan. Ez továbbra is lehetséges és szükségszerű. A szegénység felszámolására irányuló politikák hatásait szintén vizsgálni kell, mivel a nyolc szegénység ellenes cél elérésére vonatkozó 2015-ös céldátum kritikus szakaszba lép. A UN Women ENSZ-ügynökség újonnan kinevezett vezetőjének, Michelle Bachelet-nek egyrészt ezt kellene a középpontba helyeznie. Mivel ismerem a chilei elnökként elért eredményeit, biztos vagyok benne, hogy teljes mértékben meg fogja oldani ezt a kérdést.

31


Caroline Gennez

Ez többről szól, mint a gazdaság, te buta!

Másodsorban progresszív politikusként, több figyelmet kellene fordítanunk a közhangulatra és az értékekre, amelyeket vitathatatlanul befolyásolt a pénzügyi válság és a recesszió, és amelyek kapcsolódnak a mindannyiunk jövőjét érintő immateriális kérdésekhez is (gondozás, szabadidő, lakhatás, biztonság, környezet stb.). Egy másik példa: amikor a munkáról beszélünk, több figyelmet kell szentelnünk a tapasztalatoknak, amelyek együtt járnak a változó családi élettel, a háztartásokkal és a foglalkoztatás formáival. Harmadsorban a jövedelmi méltányosság, illetve a munkalehetőségek alapvető ügyén túlmenően, tágítani kellene szakpolitikai érdeklődésünket. Olyan új politikai területeken kell megvetnünk a lábunkat, mint a migráció, az integráció vagy a biztonsági kérdések. Ezekben a témákban a nők a férfiaknál sokkal inkább érintettek. A közösségi életre és a szociális környezetre vonatkozóan hívogatóbb nézetekre van szükségünk. Az Egyesült Királyságban mindenki David Cameron „Big society” elképzeléséről beszél, pedig a fogalmat Lyndon B. Johnson vezette be a hatvanas években. Az Egyesült Államok elnöke pedig „Great Societynek” nevezte el. A konzervatívok ellopták az ötletet. Vegyük vissza tőlük és működtessük! Sokkal inkább az emberekre és az értékekre, mintsem a struktúrákra kellene koncentrálnunk.

32

A nemek közötti egyenlőséget tehát meg kell óvnunk attól, hogy a recesszió eredményeként, egy tetszetős kiegészítővé váljon, mint a szép idő. Valamivé, amelyhez visszakanyarodhatunk, ha a gazdasági adatok újra a régi kerékvágásba kerültek. A konzervatív döntéshozók visszaélnek majd ezzel az érveléssel. Nekünk, nőknek, komoly erőfeszítésbe fog kerülni, hogy bebizonyítsuk a nemek közötti egyenlőség szükségességét. A nemek közötti egyenlőség mindig a progresszív politika egyik alappillére lesz. A kérdés tehát világos: a progresszív politikának sikerül-e meghatározó szerepet játszania modern társadalomban? Lehetünk-e pozitív hatással a jövőnket alakító folyamatokra? A válasz annyira egyszerű, mint amennyire ijesztő: a progresszív politikának a modernizáció kényszerítő erejének kell lennie. Ha nem érjük el ezt a törekvésünket, egész egyszerűen megszűnünk progresszívnak lenni.


PETROULA NTELEDIMOU az ECOSY – Európai Fiatal Szocialisták elnöke, a PASOK nemzeti testületének tagja (Görögország)

A nők és a válságból kivezető út


A nők és a válságból kivezető út

Petroula Nteledimou

A nők és a válságból kivezető út Az elmúlt néhány évben sokat vitatkoztunk a válság okairól és hatásairól. Szentül hiszem, hogy ez a részletes elemzés több mint elegendő. Azonban kevésnek ítélem a megbeszéléseket és az elemzéseket arra vonatkozóan, hogy miként jussunk ki a válságból, hogyan érjünk el újra növekedést, jómódot és jólétet. Különösen, amikor a nőkről, fiatalokról vagy a társadalom más, még kiszolgáltatottabb helyzetben lévő csoportjairól beszélünk, még mindig nagyon kevés megoldás áll rendelkezésre. Mindazonáltal a politikusoknak – különösen nekünk, progresszív és szocialista politikusoknak – teljesíteniük kell kötelességeiket: nem a múltat elemző történészek vagyunk, hanem a néppel, a társadalmi partnerekkel együtt felelősek vagyunk azért, hogy kézzelfogható és hatékony megoldásokat nyújtsunk a jelennek, a jövőre nézve pedig világos stratégiákat dolgozzunk ki. A nők számára – ezen belül is az európai és a fiatal nőknek – mi tehát a válságból kivezető út? Tény, hogy a jelenlegi válság, amely először pénzügyi, majd gazdasági volt, most pedig társadalmi és politikai jellegű, társadalmainkat strukturálisan és rendszerszinten ugyancsak súlyosan érintette, lehetőséget is jelent számunkra. Tehát miközben társadalmi szerkezetünket és rendszereinket gyógyítgatjuk, páratlan lehetőségünk nyílik arra, hogy alapjában véve megváltoztassuk azokat úgy, hogy az egyenlőtlenségeket, az igazságtalanságot, a szolidaritás hiányát és a diszkrimináció számos fajtáját illetően felülkerekedjünk a múlt nyavalyáin. Míg újraszervezzük társadalmainkat, arra is esélyt kapunk, hogy elutasítsuk és eltöröljük mindazt, amit meg kell szüntetni. Hadd említsek egy példát: a társadalmi partnerek és a szakszervezetek arra kényszerülnek, hogy az alapoktól kezdve – néha teljesen a kezdetektől – egyeztessenek a munkajogokról. Ez természetesen több szempontból is negatív, mivel számos megszerzett jogot megkérdőjeleződik. Lehetne azonban pozitív irányba terelni ezt a helyzetet, ha valamennyi társadalmi partner és a szakszervezetek is összetartanának (nem versengenének egymással a kis részletek kedvéért), és együtt úgy döntenének, hogy a nők és fiatalok jogait épp úgy védelmükbe veszik, mint az általános munkajogokat. Ha a társadalom együtt úgy döntene, hogy a nők és a fiatalok megérdemlik és élvezhetik a védelem és támogatás ugyanolyan szintjét a munkában, ami mindenki másnak megadatik. A szakszervezetek felé a kérdés világos és egyenes: ez tényleg egy közös döntés és igény, vagy megint magunkra szándékoznak minket hagyni, mint azt a múltban tették? A válság megoldásáért vagy egyszerűen az újrahasznosításáárért harcolnak?

35


Petroula Nteledimou

A nők és a válságból kivezető út

A második példa: társadalmaink és országaink számára a válságból való kilábaláshoz új és innovatív politikára van szükség valamennyi ágazatban – beleértve a vállalkozói réteget is. Minden esetben a nők és a fiatalok bizonyultak az innováció és a növekedés legerősebb szereplőinek. Ezért szükséges a nőknek és a fiataloknak a társadalmi, politikai, gazdasági, pénzügyi és vállalkozói életben való részvételhez egyenlő hozzáférést és támogatást biztosítani. Jó érzékünk van ahhoz, hogy a bátorságot érvekkel és felelős taktikával támasszuk alá, mindössze alkalomra van szükségünk, hogy képességeinket használni is tudjuk. Ha korunk igénye a megújulás és a fejlődés, akkor az a nők és fiatalok bevonása nélkül sosem fog teljesülni. A harmadik példa: logikára és érzékenységre van szükség ahhoz, hogy tartós társadalmi szerkezetet és olyan hiteles szociális rendszert hozzunk létre, amely mindenki számára elérhető. A kizárólag férfias politikai, gazdasági és társadalmi taktika erre évtizedeken keresztül nem volt képes, amikor azonban nőket vontak be, az eredmény jobbnak bizonyult. Eljött az ideje annak, hogy felismerjük ezt, és teljes mértékben kihasználjuk társadalmaink, gazdaságaink és politikáink női potenciálját – ez a férfiak érdeke is.

36

Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek számos más példa is eszébe jut. Ezek a példák pedig nem csupán elméleti értelmezések: bizonyított tények, amelyek bármikor megismételhetők. Cselekvésre van szükség. Cselekvésre a nők részéről, akiknek ki kell nyílniuk, és követelniük kell helyüket, szerepüket, vállalni kötelezettségeiket a társadalmon belül. Nem elég, ha zárt női üléseken panaszkodunk. Meg kell ragadnunk az alkalmat, és bizonyítanunk kell, hogy tudunk tenni társadalmunk érdekében. A férfiak részéről is cselekvésre van szükség, használniuk kell, amit a nők nyújtani tudnak – különösen, mivel széles körben elismert tény, hogy nem hagyhatunk figyelmen kívül semmilyen törekvést, erősséget vagy ötletet, ha ki akarunk jutni a válságból. Cselekvésre van szükség a társadalmi, politikai és gazdasági szereplőktől is a válságból való bevonó kilábalás érdekében (főleg férfiak uralják ezeket az ágazatokat, ez igaz, viszont kiváló nők is dolgoznak bennük!). Cselekvésre van szükség mindannyiunktól, szocialistáktól, szociáldemokratáktól, munkáspártiaktól és progresszívaktól, akiknek többé a társadalomra nem széttöredezettségében kell gondolniuk, hanem keményen kell dolgozniuk egy mindenki számára közös jövő érdekében. Cselekvésre van szükség tőlünk, európaiaktól, akiknek fel kell ismernünk, hogy nem csak egységes piacunk, közös valutánk és közös válságunk van, hanem a válságból való kilábalás útja is közös. Cselekvésre van szükség valamennyi fiataltól, akiknek igényeiket és jövőre vonatkozó terveiket világos és felelős módon kell bemutatniuk. A válság mindannyiunkat a televízió előtt, a kanapén ülve talált, amint épp egykedvűen követtük az eseményeket. Most emlékeznünk kell arra, milyen is felelős állampolgárnak, aktív szakszervezetisnek, lelkes fiatalnak, energikus nőnek, előrelátó politikusnak és progresszív európainak lenni. Ez számunkra az egyetlen kifelé vezető út. Csak így találhatjuk meg és járhatjuk be a válságból kivezető utat.


GURMAI ZITA az ESZP Nőszervezetének elnöke, európai parlamenti képviselő (Magyarország)

A nők és a gazdasági válság


A nők és a gazdasági válság

Gurmai Zita

A nők és a gazdasági válság – A válság nőkre gyakorolt hatásai – A válság női szervezetekre és nem kormányzati szervekre gyakorolt hatásai – A nők és a nyugdíj A súlyos gazdasági válság és a közkiadások alapos csökkentésének idején számos közgazdász és döntéshozó vágyik arra, bárcsak lenne egy kristálygömbje, amely pontosan megjósolná, mik lesznek az egész Európában bevezetett megszorító intézkedések következményei. Bárcsak meg tudnák jósolni, hogy mindent egybevetve, megszorításokra vagy több állami beruházásra van-e szükség. A közgazdászok tanácsa megoszlik – és nem ok nélkül: ez példa nélküli válság volt, amely ellen senkinek sincs megfelelő módszere. Az ESZP Nőszervezete megérti, hogy az országoknak foglalkozniuk kell az államadóssággal, és függetlenül attól, ki okozta, meg kell birkózniuk a gazdasági válsággal. Annak a ténynek azonban ellene vagyunk, hogy Európában számos kormány szisztematikusan azokon a programokon takarékoskodik, amelyek a jövőre nézve társadalmilag és gazdaságilag is fontosak lennének. Olyan fenntartható programokon, amelyek megérik a pénzüket, ha kapnak még egy kis türelmet. A megszorítások jó része hatással van a nők jólétére és veszélyezteti az értük harcoló szervezetek működését. Valójában nagyon örülök annak, hogy e kiadvány keretében lehetőségem nyílik megosztani pár gondolatot a gazdasági válság női szempontjairól. Először is, a válság nőkre gyakorolt hatásairól szeretnék beszélni. Másodsorban néhány gondolatot fogalmazok meg a válság női szervezetekre és nem kormányzati szervekre gyakorolt hatásairól. Harmadsorban pedig röviden szólnék az ESZP Nőszervezetének 2011-es nyugdíjkampányáról, amely számos módon kapcsolódik a fent említettekhez. Mindenek előtt ismertetem az ESZP Nőszervezetének álláspontját a gazdasági válsággal kapcsolatban. Az Egyesült Államokban kezdődő, és aztán az egész világon végigsöprő válság súlyos gazdasági csapást és tragikus társadalmi következményeket okozott. Világszerte nők és férfiak szenvednek tőle. A válság oly módon alakult ki, hogy először kevesebb hatása volt a nőkre, mint a férfiakra. A bankok, az építőipar és

39


Gurmai Zita

A nők és a gazdasági válság

az autógyártás voltak az első,, válság által sújtott iparágak. Más szóval azok az ágazatok, amelyek főleg férfiaknak biztosítottak munkát. A gazdasági válság államadósságra gyakorolt, halmozott hatásait a pénzügyi ágazat és a konzervatív támogatók arra használják, hogy drasztikus költségvetési és jóléti szigorításokat kezdeményezzenek, amelyek a nőket jobban sújtották és sújtják, mint a férfiakat. A válságra adott európai reakció gyenge és nacionalista, néha pedig arra kényszeríti a már eleve eladósodott országokat, hogy magas áron, magánszereplőktől kérjenek kölcsön. Az államokat afelé nyomták, hogy egy sor megszorító intézkedést vezessenek be – beleértve a közkiadások csökkentését is (különösen a nyugdíjakat és a közszolgáltatások jogosultságait). A nők gyakrabban dolgoznak nem hivatalos és kiszolgáltatottabb munkahelyeken, amelyek nem részesednek a szociális támogatásokból. Ezen felül Európában a kormányok megszorító intézkedései hatalmas létszámcsökkentéseket irányoznak elő az állami szektorban, amely hagyományosan nagyszámú nőt foglalkoztat. Ez azt jelenti, hogy a nőket most már teljes erejével sújtja a válság.

40

Ha figyelembe vesszük azt a kettős hatást, hogy az Európai Unióban a közszolgáltatásokban dolgozók többsége nő, és azt, hogy amikor az idősek nem tudnak magukról gondoskodni, akkor szinte minden esetben a nőknek kell gondjukat viselniük, láthatjuk, hogy a válságnak egész Európában milyen rettenetesen igazságtalan hatásai lettek a nőkre nézve. Nem csak a nők és férfiak között régóta fennálló fizetési különbséggel kell szembenézniük, hanem a gyermekeikre fordítható időben és szolgáltatásokban bekövetkezett csökkenéssel, valamint a fizetésük csökkenésével is. Legyünk igazságosak. Ha azt igazságtalanságnak tekintjük, hogy a felelőtlen pénzintézetek átlag nők és férfiak millióinak okozták munkájuk elvesztését, akkor az a tény is igazságtalan, hogy egy férfiak uralta ágazat olyan sok nő munkanélküliségét okozta. Míg a válságkezelő terveket végrehajtják és pénzt fecskendeznek a pénzügyi ágazatba, a válság nőkre gyakorolt hatását teljes mértékben elfelejtik és elbagatellizálják. Semmit nem tesznek annak érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdését belefoglalják a válságkezelő tervekbe, valamint eddig még nem végeztek elemzést sem a Bizottság által is támogatott pénzügyi konszolidációs tervek nemekre gyakorolt hatásairól. Miközben azt látjuk, hogy a gazdasági válság már minden politikus napirendjén megtalálható, aggasztó, hogy a válság nőkre gyakorolt hatásait még mindig figyelmen kívül hagyják. Ha az európai szocialisták a konzervatív visszarendeződés helyett a válságból való kilábalás progresszív módját szeretnék látni, akkor lennie kell egy olyan módnak is, amely figyelembe veszi a nőkre gyakorolt


A nők és a gazdasági válság

Gurmai Zita

hatásokat. Hogyan győzzük meg a kormányokat és az Európai Bizottságot, hogy a megszorító intézkedéseket gondosan meg kell tervezni annak érdekében, hogy ne terheljék aránytalanul a nőket? Az ESZP Nőszervezete mindig azt támogatta, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó politikákba való beruházást az egész társadalomra vonatkozó társadalmi és gazdasági beruházásnak kell tekinteni. Az egyenlőség hiánya a gazdasági növekedésre, a versenyképességre és a javak újraelosztására való lehetőség elvesztését is jelenti. A válság nemek közötti szempontjait minden szakpolitikában érvényesítő megközelítéstől eltekintve, a megoldás részét képezi az is, hogy figyelmünket újra a nők foglalkoztatásának növelésére és a fennálló fizetési különbségek csökkentésére fordítjuk. Minden szinten növelnünk kell a nők részvételét a pénzügyi és gazdasági ágazatokban – beleértve a döntés- és szakpolitikai döntéshozatalt is. Az ESZP Nőszervezete úgy véli, hogy a vezetői testületekben bevezetett női kvótarendszer az egyetlen előrefelé vezető út. Továbbá növelnünk kell a pénzügyi eszközökhöz és képzési programokhoz való hozzáférést, amely lehetővé teszi a nők vállalkozóvá válását. Az oktatásban meg kell törnünk a sztereotípiákat, és a nemek szerint megkülönböztetett ágazatokban – mint például az iparban, az egészségügyben és az állami szektorban – nagyobb egyensúlyt kell teremtenünk. Ösztönöznünk kell a nők oktatását és képzését az új „zöld” ágazatokban azért, hogy a formálódó piacon alkalmazásban tudjanak maradni. A válságra adott válaszként a fenti intézkedéseket azonban otthon is meg kell támogatni: nem tudom eléggé hangsúlyozni a megosztott házimunka szükségességét és a példát, amit ezzel a gyerek felé közvetítünk. Természetesen a döntéshozóknak is részt kell ebben venniük azáltal, hogy befektetnek a gyermekgondozási lehetőségekbe és a szülési szabadságot „ha nem veszed ki, elveszted”- alapon elérhetővé teszik mindkét szülő számára. Néhányan mondhatják, hogy az eddig felvázolt kép tipikus „szociáldemokrata” utópia, és hogy ezek a célok hangzatosak, azonban – nyakunkon egy gazdasági válsággal és nehéz választásokkal – a gyakorlatban elérhetetlenek. Valóban, sok időbe telne, hogy elérjük céljainkat, de ez nem szabad, hogy elkedvetlenítsen bennünket. Miért? Mert az elképzelésünk nem tűnne utópiának, ha a valóság pillanatnyilag nem lenne olyan gyászos. Az egyik oka annak, amiért a fentiek elérése nehéz, az, hogy jelenleg teljes gőzzel az ellenkező irányba haladunk, és valahol egy időigényes hátraarcot kell majd véghezvinnünk.

41


Gurmai Zita

A nők és a gazdasági válság

Ha teszünk egy pillantást a jelenlegi válság női szervezetekre gyakorolt hatásaira, láthatjuk, hogy teljes sebességgel haladunk a rossz irányba. Európában a konzervatív kormányok olyan programokat hajtanak végre, amelyek rendszeresen lecsökkentik a nőket segítő női szervezetek vagy kezdeményezések támogatását. Ezek a kezdeményezések felbecsülhetetlenek. Ehelyett a „gender mainstreaming” (nemek közötti egyenlőség elvének érvényesítése a szakpolitikákban) színlelését kapjuk, amely jó fogalom, azonban nem mindig elég jó. Tudta-e Ön, hogy David Cameron idén megvonta az összes támogatását a UK Resource Centre for Women in Science, Engineering and Technology intézménytől? Vagy hogy megszüntették a UK Women's National Commission-t, amely biztosította, hogy a kormánydöntéseknél vegyék figyelembe a női érdekeket? Hogy a szigetországi jótékonysági szervezetek, amelyek a helyi hatóságok által támogatott szolgáltatásokat biztosítják – mint például a családon belüli erőszak ellen támogató szolgálat – sok esetben teljesen eltűnnek majd a tanácsok költségvetésében bekövetkezett 20%-os csökkentés miatt?

42

Ezek angol példák, de a nagy költségvetési szigorításokkal szembenéző Európában egyáltalán nem egyedülállóak. Bizonyos esetekben elismerjük e szigorítások szükségességét. Ez nem arról szól, hogy „a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon”. Annak azonban ellene vagyunk, hogy időről időre állítólagos elkerülhetetlen döntéseket hozunk, amelyekkel a társadalmilag fontos szolgáltatásokat csökkentjük, és útjukba állunk olyan hosszú távú programoknak, amelyek a fenntartható gazdasági növekedés és a társadalmi előrehaladás szempontjából létfontosságúak. A legtöbb esetben a konzervatív válaszreakció nem tett semmit a nők érdekében, azonban visszaforgatta az időt, és a nemek közötti egyenlőséget visszatolta a döntéshozók napirendjének végére. A mi feladatunk annak biztosítása, hogy a valódi nemek közötti egyenlőség eszméjét ne becsüljék le, vagy ne tekintsék „másodrangúnak”. Ez nem olyan eszme, amivel majd ráérünk akkor foglalkozni, ha az összes többi problémát már megoldottuk. Most pedig szeretnék a gazdasági válsághoz kapcsolódó utolsó témámra, a nyugdíjakra rátérni. Az a tény, hogy számos európai országban a kormányok arra használják fel a gazdasági válságot, hogy a közkiadások csökkentésére irányuló megszorító intézkedéseiket igazolják, azt jelenti, hogy a nőknek tudatában kell lenniük annak, hogy többé már nem igazán támaszkodhatnak a közszolgáltatásokra vagy a helyi hatóságokra. Bár reménykedünk: talán mégis hosszú időt fog igénybe venni mire a szociáldemokrata kormányok Európában újra többségbe kerülnek. Ez azt jelenti, hogy minél több, lényegében a jövőn takarékoskodó megszorító intézkedést hajtanak


A nők és a gazdasági válság

Gurmai Zita

végre, a nőknek annál több okuk lesz arra, hogy tudatosak legyenek saját jövőbeni szükségleteiket illetően. Az ESZP Nőszervezete tehát kötelességének érzi, hogy felvilágosítsa a nőket gazdasági jövőjükről és nyugdíjukról. Jelenleg Európában számos nyugdíjreform van folyamatban, azonban a nemi szempontokat általában nem veszik figyelembe. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a nőket még mindig aránytanul sújtja a szegénység, az idős nők esetében pedig a férfiakhoz képest sokkal nagyobb a kockázata annak, hogy az alacsony nyugdíjbevételek csapdájába essenek. Legyünk világosak! A nyugdíjkérdés nemi jellegű. A 65 év feletti nők nagy százaléka ki van téve a szegénység kockázatának – ők gyakran épp, hogy csak a létminimum feletti nyugdíjban részesülnek. Miért? A munka a legfontosabb tényező, amely meghatározza és biztosítja nyugdíjunkat. A probléma abból adódik, hogy a nők gyakran szülési szabadságra mennek, vagy a szüleiket gondozzák, és sokan közülük részmunkaidőben dolgoznak. Miközben nyugdíjukra takarékoskodnak, hatással van rájuk a bizonytalan munkahely, az alacsony bérezés vagy a juttatás nélküli munka és a nemek közötti bérkülönbség is. Ezeket a tényeket gyakran figyelembe veszik a nyugdíjrendszerekben, azonban még mindig számos nő küzd azért, hogy megfelelő jogosultságot kapjon az állami nyugdíjrendszerben. A jelenlegi reformok az öregedő lakosság miatt leginkább a magán-nyugdíjrendszereket támogatják, s ezáltal a nyugdíjak egyre inkább a fizetésekhez, a pályafutáshoz igazodnak, és kevésbé veszik figyelembe a szolidaritást, az újraelosztást. Számunkra az a fontos, hogy a nyugdíjrendszerek reformjának vagy a hivatalos nyugdíjkorhatár növelésének sajátos hatásai lehetnek a nőkre nézve. Az ESZP Nőszervezete a nők körében növelni szeretné a tudatosságot, mivel döntő fontosságú, hogy megértsék saját jövőbeni nyugdíjfeltételeiket. Ugyanakkor emlékeztetni kívánjuk a döntéshozókat, hogy a legtöbb reform a nemek szempontjából nem semleges. Szeretnénk kiemelni a jó gyakorlatokat és figyelembe venni egyéb tényezőket is, amelyek hatással vannak a nők nyugdíjára azáltal, hogy a szülési szabadság jobb feltételei, a jobb gyermekgondozási lehetőségek, a nemek közötti bérkülönbségek csökkentése, valamint a fizetés nélküli házimunka és háztartásbeli kötelezettségek megosztása révén, növelik a nők foglalkoztatását. A feminista mozgalom már vívott pár csatát a munkajogokért, azonban még nem oldották meg az idős nők szegénysége és a nemek közötti bérkülönbség problémáját. Röviden összefoglalva: ezekben a témákban növelni a tudatosságot, kapjanak a nők megfelelő tájékoztatást saját nyugdíjukkal kapcsolatban. Biztosítani kell, hogy társadalmilag előnyös elvnek számítson a generációk közötti szolidaritás és az újraelosztás: ez az, amit az elkövetkezendő esztendőben tenni akarunk.

43


Gurmai Zita

A nők és a gazdasági válság

Befejezésként elmondom, hogy a gazdasági válság nőkre és a női szervezetekre gyakorolt hatásai, valamint az Európában végigsöprő nyugdíjreformok kihívásokat állítanak elénk, amelyek a legszerényebb megfogalmazásban is ijesztőek. Azonban – ahogy azt a közhely is tartja – minden rosszban van valami jó. Az ESZP Nőszervezete számára a gazdasági válság és az arra irányuló reformok lehetőséget teremtettek rá, hogy alaposan átgondolt alternatívákat dolgozzon ki, valamint ellenkezését fejezze ki a „megszorító Európa” néhány úttörőjének határozottsága ellen. Az ESZP Nőszervezete számára különösen fontos, hogy ez a folyamat megújító gondolatokat indított el a szociáldemokrata értékeket és prioritásokat illetően. Ez minden eddiginél határozottabbá tett minket arra, hogy hallassuk a hangunkat.

44


MARC TARABELLA európai parlamenti képviselő (Belgium)

A nők és a gazdasági válság


A nők és a gazdasági válság

Marc Tarabella

A nők és a gazdasági válság A gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság kezdetén komolyan aggódtam azért, hogy milyen károkat okozhat a nőknek – különösen a munkahelyen. A válság eddig csak a női jogok visszavetését hozta magával Csakugyan, a történelem azt mutatja, hogy minden gazdasági válság idején a dolgozó nők helyzete került veszélybe: mivel a nőket gyakran csak a háztartás második kenyérkeresőjének tekintették (és tekintik még mindig), a növekvő munkanélküliség következtében szépen megkérték őket, hogy térjenek vissza otthonaikba, neveljék a gyerekeket és hagyják, hogy a férfiak visszakaphassák a munkájukat. (Bár az enyhe kifejezés, hogy szépen megkérték, mivel legtöbbször csak elbocsájtották őket és csak nagy nehézségek árán tudtak újra munkát találni – még a gazdasági válságot követően is.) És újra visszaérkeztünk a családi élet hagyományos képéhez, ahol a férfi munkába jár, a feleség pedig otthon vigyáz a gyerekekre. Ne hagyjuk, hogy a nők elvegyék a férfiak munkahelyét, vagy összedől a világ! Mondanom sem kell, hogy ez az állítás teljes mértékben téves, mivel a nők nem veszik el a férfiak munkahelyét, hanem újakat teremtenek, több pénzt visznek a háztartásba és ösztönzik a növekedés visszatérését. A logikának azonban ebben a helyzetben nincs helye. A növekedés idején, a teljes foglalkoztatás és a béke időszakában elfogadható a női jogok és a nemek közötti egyenlőség területén lévő haladás, azonban amint nehézségek adódnak, ez a folyamat megreked. A gazdasági válság, amelyben 2008 óta élünk, ennél fogva fenyegetést jelent a nemek közötti egyenlőség elvére. A fenyegetés pedig mostantól valósággá vált. Csakugyan. Az Európai Unió pillanatnyilag a szülési szabadságról szóló irányelv átdolgozásán munkálkodik. A szülési szabadság jelenleg 14 hét, a Bizottság azonban 18 hétre történő emelését javasolja. Az Európai Parlament 2010 végén elfogadott egy jelentést, amely 20 teljes mértékben fizetett hetet és 2 hetes, szintén teljes mértékben fizetett apasági szabadság létrehozását követelte. Nos, hogy rövid legyek, a tagállamok egyszerűen elutasították a javaslatot. Miért? Nem nehéz mentséget találni

47


Marc Tarabella

A nők és a gazdasági válság

a gazdasági válság időszakában: általában működnek az olyan megszokott kifejezések, hogy „túl drága”, „nem engedhetjük meg magunknak” vagy „tudod, egy válság közepén vagyunk, reálisnak kell maradnunk”. A tagállamok annak ellenére nem vállalják a kockázatot, hogy a tanulmányok kimutatták, a női munkaerő 1%-os növekedése fedezni fogja az intézkedés költségeit, és pozitív hatása lesz a nemek közötti egyenlőségre, a gyerekekre és a szülőkre. A válság terhe a nők vállán – és ez csak a kezdet A válság kezdetén a rendelkezésre álló adatok és médiaközvetítések azt sugározták az emberek felé, hogy a válság eleinte jobban érintette a férfiakat, mint a nőket. 2008 májusa és 2009 szeptembere között a munkanélküliségi ráta uniós szinten a férfiak esetében gyorsabban növekedett. Ez főleg azért volt, mert a válság az ipar és az építőipar férfiak által uralt ágazatait súlyosabban érintette. Ez a trend azonban nem veszi figyelembe a részmunkaidős állásokat, ahol egyértelműen a nők dominálnak: a női munkaerő egyharmada részmunkaidős foglalkoztatást takar, és ez gyakran kényszerből választott részmunka.

48

Idővel azonban a női és férfi munkanélküliségi ráták ugyanolyan ütemben növekedtek, ami azt tükrözi, hogy a válság átterjedt a többi, nemileg kevert ágazatba. Az Európai Bizottság által gyűjtött adatok azt mutatják, hogy egy tucat tagországban – mint például Olaszországban és Portugáliában – a munkanélküliség a nők körében magasabb maradt. Van egy másik téma is: a munkaerő foglalkozásonként és ágazatonként nemek szerint nagyon elkülönült. A nők foglalják el a közszolgáltatásokban lévő állások többségét, az oktatásban, az egészségügyben és a közjóléti ágazatokban pedig a munkaerő kétharmadát adják. Mivel a költségvetési szigorítások napirenden vannak, a nők két szempontból is veszíteni fognak: a közszolgáltatásokra vonatkozó előírások lehetséges kedvezőtlen utóhatásaival együtt a munkahelyek megszűnése aránytalanul fogja őket érinteni. Egy kimondottan a nőkre ható ördögi körbe lépünk be. A közszolgáltatásokban végrehajtott csökkentések a nőket a munkanélküliség felé sodorják. Ennek következtében azok a nők, akik megtartották az állásukat, nehezen találnak olcsó vagy még létező gondozási szolgáltatást gyermekeik vagy más arra rászoruló családtagjaik számára. Ez a helyzet a férfiaknál is fennállhatna, azonban társadalmunkban sajnálatos módon még mindig inkább a nők azok, akik a gyermekekről vagy más arra szoruló családtagról gondoskodnak. A 2008-as Eurostatfelmérés által gyűjtött adatok szerint az Európai Unióban a nők körében az inaktivitás és a részmunkaidős foglalkoztatás 29%-os értéke a gyermekek és más rászoruló


A nők és a gazdasági válság

Marc Tarabella

személyek gondozására szakosodott szolgáltatások hiánya miatt van. Az országok között azonban megdöbbentő különbségek vannak: Romániában a nők körében az inaktivitás és a részmunkaidős foglalkoztatás értéke 90%, Hollandiában 2%. Mi lesz ezután? A poharat félig telinek vagy félig üresnek is tekinthetjük Az elmúlt válságok tapasztalatai azt mutatják, hogy a munkanélkülivé vált emberek közül a nők esetében nagyobb a kockázata annak, hogy nem tudnak újra munkahelyet találni. A válság végén a nők sokkal inkább hátrányos helyzetbe kerülnek a munkaerőpiacon. Az Európai Bizottság szerint „a bizonytalan szerződések nagyobb előfordulása, a kényszerű részmunkaidős állások és a nemek közötti tartósan fennálló bérkülönbségek következtében, amelyek kihatással vannak az életünk során szerzett jövedelmekre, a társadalombiztosításra és a nyugdíjakra, magasabb szegénységi kockázatot eredményeznek, különösen a nyugdíjas években. (…) Végül azokban az országokban, ahol még mindig a férfi kenyérkereső modellje dominál, a háztartásokat még súlyosabban érinti a bevételkiesés, ez pedig megerősíti a kétkeresős modell további támogatásának szükségességét.” Valójában nem sok esély van arra, hogy a Bizottság jóslata beteljesüljön. Én azonban a poharat félig telinek szeretem látni, a válságot pedig egy nagy lehetőségnek tekintem a nők – és általában az egész társadalom – számára. A válság kezdetén mit mutatott nekünk a média? Egy csapat férfi kereskedőt fekete öltönyben, akik kezdtek pánikba esni az összeomlás miatt. Ez pedig igaz: természetesen van pár nő, de a kereskedők többsége férfi. Ezért gondolták azt néhányan, hogy a válságot a férfiak okozták. Emlékszem egy cikkre, amely azt állította, hogy ha a Lehman Brothers helyett „Lehman Sisters” lett volna, ugyanott lennénk, ahol most vagyunk. Ez persze túlzás, de valamire rávilágít: a pénzügyi rendszer, amely idáig vezetett minket, a kockázatvállalás, a könnyen szerzett pénz és a pénzügyi buborék által vezérelt évtizedes gazdasági kormányzás eredménye. Változtatnunk kell a gazdasági kormányzáson, ennek egyik módja pedig az, ha több nőt vonunk be a döntéshozatali folyamatba. Az Európai Unióban a tőzsdén jelen lévő vállalatok irányító testületeinek elnöki helyeit csupán 3%-ban foglalják el nők, az irányító testületek tagjainak pedig csak 11%-a nő. Jelenleg a nők képezik az egyik olyan pénzügyi döntéshozatalból kizárt csoportot, amelyet kedvezőtlenül érintenek a kockázatok: ha az igazságosság elvét követnénk, a nőket jobban be kellene vonni. Másfelől néhány tanulmány már azt mutatta ki, hogy azok a vállalatok, ahol a vezető testületek 30%-át nők adják, a többi vállalatnál kevésbé szenvedtek a válságtól, és

49


Marc Tarabella

A nők és a gazdasági válság

termelékenyebbek voltak. Gazdasági és erkölcsi szempontból is eljött az ideje annak, hogy a vállalatok felső vezetésében előnyben részesítsük a nőket. Ezen a területen Norvégia volt az úttörő, amikor 2003-ban megszavazott egy törvényt, amely a nagy vállalatok vezető testületeiben mindkét nem számára legalább 40%-os képviseletet ír elő. Spanyolország követte a példáját. 2007-ben fogadott el egy törvényt, azonban 2015-ig várnunk kell a teljes végrehajtására. Franciaország és Belgium esetén is folyamatban van a hasonló törvény elfogadása. Ha valaminek, akkor a gazdasági válság elektrosokkjának köszönhető tehát, hogy egyre több ország előnyben részesíti a kvótákat a magán- és közszférában. A válság annak a szükségességét is magával hozta, hogy a virtuális gazdaság helyett a reálgazdaságba fektessünk be. Az országok tehát kezdenek a zöld munkahelyek, a fenntartható fejlődés és a megújuló energia felé fordulni. Magas hozzáadott értékkel rendelkező új munkahelyek fognak létesülni. A nők, megszerzett tudásuknak köszönhetően, egyértelműen megtalálják majd helyüket ezekben az állásokban. Most már a jobban fizető és értékesebb munkák felé is nyithatnak.

50

Néhányan azt állítják, hogy csak a már kedvező helyzetben lévő nők fognak előnyt kovácsolni ezekből az új intézkedésekből, de szerintem ez nem igaz. Hiszem, hogy a gazdasági válság megváltoztatta annak módját, ahogy általában az életre és különösen a közgazdaságra tekintünk. Véleményem szerint minél több nő van a felső vezetésben, annál több egyenlőséget teremtünk az egész társadalmon belül. A gazdasági válság inkább kihívást, mintsem vereséget jelent. Kihasználhatjuk ezt az alkalmat arra, hogy az egész társadalmat megváltoztassuk, és nemileg arányosabbá tegyük.


PETŐ ANDREA a Közép-Európai Egyetem egyetemi docense (Magyarország)

Hormonális különbségek? A pénzügyi válság – nemi szempontból


Hormonális különbségek? A pénzügyi válság – nemi szempontból Pető Andrea

Hormonális különbségek? A pénzügyi válság – nemi szempontból „A „férfiak” felelősek a pénzügyi válságért, és ha „a nők” lettek volna ugyanebben a helyzetben, nem követték volna el ugyanazokat a hibákat.” A feministák körében mostanában népszerűvé vált a fenti vélekedés, amelyet számos, a jelenlegi gazdasági válságról szóló jelentésben hangoztattak. Ez az állítás vitathatatlanul fennálló empirikus tényeken alapul; a pénzügyi szektorban jellemző, nemi alapú szegregáción. Igen, valóban nagyon kevés nőt láthatunk a bankok vezető testületeiben és nagyon kevés a női vezérigazgató. De kijelenthetjük-e, hogy a „társadalmi nem” a pénzügyi válságot magyarázó tényező? Igen, mindannyian tudjuk, hogy a „társadalmi nem” számít, mivel a strukturális megkülönböztetés akadályozza a nőket, hogy elérjék a több pénzzel és hatalommal járó, magasabb pozíciókat. De összeköthetjük-e ezeket a tényezőket egy magyarázatban? Ha a bankok vezető tisztségeiben nőkre cserélnénk a férfiakat, az önmagában nem oldaná meg a problémát. Ugyanakkor ezt az érvelést erős és tetszetős empirikus bizonyítékok támasztják alá. Egy nemrégiben Franciaországban végzett, a negyven legnagyobb vállalatról szóló tanulmány arra az eredményre jutott, hogy minél több nő volt vezető pozícióban ezeknél a vállalatoknál, annál kisebb veszteséget szenvedtek el a pénzügyi válság idején. A nemek közötti egyenlőség mutatója szerint a felső kategóriákba sorolt országokat kevésbé érintette a jelenlegi gazdasági válság, mint azokat, amelyekben alacsonyabb a nők részvétele a közéletben. A nemek közötti egyenlőség megteremti a társadalmi szolidaritás egy másfajta változatát, ami a pénzügyi piacon megnyilvánuló értékekben is tükröződik. Vagy másként is értelmezhetjük a tényeket: a nemek közötti egyenlőségben a tehetős európai országok járnak élen, és őket kevésbé érintette a válság, mivel már eleve gazdagok voltak. Azonban miként tudjuk ezt az érvelést Izlandnál alkalmazni, amely a nemek közötti egyenlőséget illetően az első öt ország között szerepel, és mégis a legsúlyosabban érintette a pénzügyi válság? Valóban, Izlandon, a gazdasági válság kellős közepén, csak egyetlen bank maradt talpon, mégpedig az, amelyet két nő alapított és irányított.

53


Pető Andrea Hormonális különbségek? A pénzügyi válság – nemi szempontból Feltehetjük tehát a kérdést, hogy van-e közvetlen összefüggés a biológiai nem és a kockázatvállalás között. A biológiai determinizmusban hívő tudósok, akik ezt a hormonszintekkel magyarázzák, készek lecsapni a lehetőségre, hogy kifejtsék a magas tesztoszteronszinttel rendelkező bankárok magas kockázatvállalási tendenciáját. A korai feminista irodalom kiemelte, hogy a nőket évszázadokon keresztül engedelmességre szocializálták, nem tűnhettek ki, és mindig önmaguk elé kellett helyezni családjuk jólétét. A tágabb közösség számára a női önfeláldozás – mint a normatív nőiesség része – a társadalom szerves részét képezte. Virginia Woolf írta egyszer, hogy a nőknek meg kell ölniük „a ház angyalát” ahhoz, hogy teljesen szabadok lehessenek és szabadon, olyan társadalmi kötöttségek nélkül cselekedhessenek, mint például az önfeláldozás elvárása. Ha azonban a gazdasági válságról szóló diskurzusokra tekintünk, az a benyomásunk támad, hogy megölni „a ház angyalát”, ami az egyenlőségért harcoló nők generációinak követelése volt, végül már nem is tűnik annyira jó ötletnek.

54

A pénzügyi válságról szóló diskurzus azt bizonyítja, hogy többet érnek azok a nők, akik a XXI. század elején „a gazdaság angyala” szerepet játsszák. Azok, akik a normatív, „nőies” értékeket átviszik az ugyanennyire normatív, maszkulin térbe. Tényleg hagynunk kellene, hogy a női emancipációért vívott, évszázados harcot csak úgy kidobják az ablakon? Amellett érvelek, hogy a biológiai determinizmus újraéledése és a „férfiak és nők” típusú, esszencializált fogalmak használata az emancipációs célokra nézve, a pénzügyi válságról szóló nyilvános diskurzusban nagyon veszélyes. A konzervatív politikai agendának adjuk át a teret, ha azt hisszük, hogy a „nő” előre meghatározott jellemvonások leírására szolgáló, hasznos kategória lehet. Nem oldaná meg égető problémáinkat, ha a „nők” átvennék a „férfiak” helyét a vezető testületekben (ami természetesen nem küszöbön álló veszély). Ezt az érvelést ugyanakkor visszalépésként kell értelmezni, s nem üdvözlendő kritikátlanul – különösen nem a feministák által. Az említett „nőkről” szóló érvelés stratégiai esszencializmusa éppen hogy ellentétes hatást vált ki a gazdasági válság idején, mivel elrejti a nők közötti különbségeket. Ahelyett, hogy egyéni megoldásokat keresnénk a válság elleni harcra és az „angyalokat” dicsőítenénk, azon kellene fáradoznunk, hogy a válságok teljes sorát előidéző neoliberális kapitalizmus strukturális válságaként kezeljük a kialakult helyzetet. Világunk élhetővé tételére az egyetlen járható út az, ha az egyéneknek megadjuk a lehetőséget, hogy meghatározzák, mit is jelent világunkban a „férfi” és a „nő” – a cégek vezető testületeit is ideértve.


ROVANA PLUMB európai parlamenti képviselő (Románia)

A női szegénység elleni küzdelem 2011-ben és azt követően


A női szegénység elleni küzdelem 2011-ben és azt követően

Rovana Plumb

A női szegénység elleni küzdelem 2011-ben és azt követően A női szegénység hosszú idők valósága, ám sajnos ezzel a kiemelkedő témával csak viszonylag újabban kezdtek el rendszerszinten foglalkozni. Az Európai Parlament által 2011 márciusában elfogadott jelentésem egy lépés a jó irányba, mert a szavakat és a célokat következetes stratégiai intézkedésekkel kívánja megtámogatni a női szegénység elleni, hatékony küzdelem érdekében. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az Európai Uniót és a világ többi részét is jelenleg sújtó gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság sajátos negatív hatások sorát idézi elő, amelyek közvetlenül befolyásolják a nők élet- és munkakörülményeit, valamint általánosságban a társadalomban elfoglalt helyüket. Dióhéjban: a női szegénység sokkal jellemzőbb, mint a férfi szegénység – ennek pedig változnia kell. A megoldások keresése közben fontos, hogy figyelembe vegyük a globális helyzetet. Világszinten, a férfiakhoz hasonlítva, a nők szegények. Ez nem mentség, ez a valóság minden egyes európai uniós tagállamban, bár országonként beazonosíthatók sajátos eltérések. Az európai nők majdnem 17%-át sorolják a szegénységben élők közé. Érdekes, hogy ha a munkaerőpiacra és a szociális védelemre vonatkozó indikátorokat vizsgáljuk, a szegénység strukturális okai aránytalanul hatnak a nőkre. Ugyanakkor a nőknek a család, a társadalom és a gazdaság fejlődéséhez való hozzájárulását rendszerint alábecsülik és alulfizetik. Ennek is változnia kell. A szegénység elleni küzdelem az Európai Unió számára kiemelten fontos téma, azonban jobban figyelembe kellene venni a nemi szempontokat is. Valóban, a szegénység elleni küzdelem egyike a Bizottság által, az EU 2020 stratégia számára javasolt öt mérhető célkitűzésnek, s ezért 25%-kal csökkenteni kell a nemzeti szegénységi küszöb alatt élő európaiak számát. Ezáltal legalább 20 millió embert kiemelünk a szegénységből. Ha el szeretnénk érni a célokat, a megfelelő stratégiát kell választanunk, és megbízható adatokra is szükségünk van. Ezen a területen az Európai Unióban a statisztikai kapacitás fejlődése rendkívül fontos. Ebben az értelemben határozottan bátorítani kell a Bizottság és a tagállamok által használandó, nemi szempontokat

57


Rovana Plumb

A női szegénység elleni küzdelem 2011-ben és azt követően

figyelembe vevő indikátorok azonosítását, alkalmazását és ellenőrzését a szegénység megszüntetésének és a társadalmi befogadás előmozdításának területén. A női szegénységnek van néhány kulcsfontosságú aspektusa. Bár úgy hangzik, mint a GSM-technológia, de nem az; a női szegénységnek 3 „G” dimenziója van: a nemi (gender), a földrajzi (geographical) és a generációs. Ez szintén különböző hatással van a nőkre és a férfiakra a társadalomban elfoglalt szerepük és kötelezettségeik szerint, figyelembe véve a közhatalmi szervek hozzáállását és reakcióját.

58

Következésképpen szükséges a válságellenes megoldások nemi szempontú megközelítése. Valóban, a megszorító intézkedések előtt átfogó elemzés kell, amely tekintettel van a nemi szempontokra is. Hogy egy konkrét példával éljek, kezdetekben a nőkre nem volt különösebb hatással a gazdasági válság (a foglalkoztatást illetően), mert a közszolgáltatás (oktatás, egészségügy stb.) az a gazdasági szektor, ahol a nők a munkaerő többségét adják. A foglalkozás szerinti, nemi alapú szegregáció azonban azt jelenti, hogy a nők most „az állami szektor átszervezésének” és a „költségvetési megszorításoknak” az áldozatai. Ennek révén elveszítik állásukat, illetve olyan feladatokat vállalnak magukra, mint a gyermekek, az idősek vagy a fogyatékos emberek gondozása és így tovább. A támogatott megoldásokkal is probléma van, hisz a kormányok az elsősorban férfiakat foglalkoztató gazdasági ágazatokat (az építőipart, az autóipart stb.) megcélzó, válságellenes intézkedések mellett tették le a voksukat. Eközben figyelmen kívül hagyják azokat az ágazatokat (kiskereskedelem, szolgáltatások), amelyek több nőt alkalmaznak. Az általános megközelítéstől függetlenül is észrevehető, hogy a recesszió hatása jelentősebb és károsabb a kiszolgáltatott helyzetben lévő, többszörös hátrányokkal szembenéző csoportok számára. Ide tartoznak a fiatal vagy idős nők, az migránsok és/vagy az etnikai kisebbségek, az egyedülálló anyák, a vidéken élő nők stb. A fenti háttér-információk fényében nyilvánvaló a gyors és hatékony megoldások szükségessége. Elsősorban ez állt a női szegénységről szóló jelentés középpontjában. Az Európai Parlament azon értékekből indult ki, amelyekben hiszünk, azaz a társadalmi szolidaritás alapelvéből, és jóváhagyta a szegénységben élő nők helyzetének javításához szükséges intézkedéseket. Jogi értelemben a legjelentősebb előrehaladás a női jogok és lehetőségek bővítését, valamint a társadalmi, gazdasági és politikai élet minden területén a nemek közötti egyenlőség eléréséhez szükséges eljárások terjesztését célul kitűző Európai Nőjogi Charta lenne, amelynek egyetértő elfogadása több, mint kívánatos lenne. A jelentés támogatja egy ilyen charta elfogadását.


A női szegénység elleni küzdelem 2011-ben és azt követően

Rovana Plumb

Ugyanakkor alaposan elemezni kell, hogy a statisztikákban és a társadalombiztosítási rendszerekben mi rejtőzik a számok mögött. A nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló, 2010-es bizottsági jelentés szerint a szegénység az egyik olyan terület, ahol a nemek közötti különbség tartósan fennáll, mivel a nők jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának és a társadalmi kirekesztést is eltérő módon tapasztalják. Ez különösen igaz az idős nőkre, akiknél 2008-ban a szegénység kockázata 22% volt, szemben az idős férfiak 16%-ával; az egyedülálló szülőkre, akiknek 2008-ban 35% az esélyük a szegénységre; és a nők további csoportjaira, mint például a fogyatékos és az etnikai kisebbséghez tartozó nők. A 25 és 64 éves kor közötti inaktív lakosság (63 millió ember) kétharmadát nők alkotják. Ebbe beletartoznak a munkanélküliként nem regisztrált kényszerrészmunkaidőben foglalkoztatottak is. Hangsúlyozni kell, hogy egyes becslések szerint, a férfiak 11%-ához viszonyítva,a női szegénység akár a 36%-ot is elérheti, ha nem a háztartások jövedelmét, hanem az egyéni jövedelmeket vesszük alapul. Az európai nőket négyszer nagyobb valószínűséggel foglalkoztatják részmunkaidőben, nagyobb valószínűséggel rendelkeznek határozott idejű szerződésekkel, gyakran pedig az informális gazdaságban dolgoznak, ahol jellemző a munkaszerződés teljes hiánya. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben kulcsfontosságú a nők munkaerő-piaci integrációja. Ezért küzdenünk kell néhány negatív hatású tényező ellen is: ugyanis az oktatáshoz való hozzáférést, a családi kötelezettségeket és a családfenntartást illetően a férfiak és nők közötti egyenlőtlenség még mindig fennáll. A dolgozó szegénység kockázata a nők esetében magasabb, mint a férfiaknál. Következésképpen a nők nagyobb valószínűséggel végeznek alacsony fizetésű, részmunkaidős vagy átmeneti munkát, a férfiaknál nagyobb valószínűséggel válnak egyedülálló szülővé, tehát különösen ki vannak téve a szegénység kockázatának. Ebben az összefüggésben fontos, hogy a jelentés határozottan arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a szegénység elleni küzdelem jegyében javasoljon egy keretirányelvet a megfelelő minimáljövedelem elvének a bevezetésére az Európai Unióban – figyelembe véve a nemzeti szabályozásokat és gyakorlatokat, valamint megfelelő módon a nemi szempontokat is. A tagállamoknak megfelelő minimáljövedelmi rendszereket kell felállítaniuk, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő rétegeket kiemeljék a szegénységből, észben tartva, hogy a nőké az egyik legérintettebb csoport. Továbbá a szegénység kockázata elleni küzdelem egyik eszközeként, a nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszerekben hatalmas előrelépést jelentene a jogosultságok individualizálása.

59


Rovana Plumb

A női szegénység elleni küzdelem 2011-ben és azt követően

További probléma a két nem közötti bérkülönbség, amely továbbra is fennáll, és különösen súlyos következményei vannak. A nemek közötti bérkülönbség okai különfélék; például a sztereotipizálás, amely már kora gyermekkorban kezdetét veszi. A probléma pedig nem ér véget a fizetéseknél. Az úgynevezett „üvegplafon” megakadályozza a nőket abban, hogy menedzseri vagy vezetői tisztségeket töltsenek be. A nők körében gyakoribb a gyermekek vagy az idős családtagok gondozására szánt fizetés nélküli szabadság előfordulása is, ami idős korukra szegénységbe taszíthatja őket. A jelent jobbá kell tenni, és a jövőnek még jobbnak kell lennie. A jövőben az Európa 2020 stratégiának minden területen figyelembe kell vennie a nemek közötti egyenlőség szempontjait; a nők vezető tisztségekben való jelenlétének biztosítása érdekében bevezetett, a politikára és a cégek vezető testületeire vonatkozó speciális kvóták alkalmazása mellett, a munkaerőpiacon való egyenlő jelenlét és részvétel erősítését, valamint a munkaerő-piaci szegregációs folyamatok megtörését.

60

Kockán forog néhány más kérdés is. Az egyik a munka és a magánélet összeegyeztetésének elősegítése, annak érdekében, hogy az ezt akaró nők számára lehetővé tegyük a karrierépítést és a teljes munkaidős foglalkoztatást. Ez az egyik kulcsfontosságú tényező a női szegénység hatásainak mérséklése vagy a nőket érintő kockázatok csökkentése szempontjából. Különösen a dolgozó anyák és az egyszülős családok tagjai számára szükségesek további támogató intézkedések, hogy rendelkezésre álljanak a megfelelő gyermek- és idősgondozási szolgáltatások, vagy hogy könnyebben találjanak rugalmas munkaidőben végezhető munkaformákat a kiterjedtebb családi kötelezettségeiknek való megfelelés érdekében. Az életkor kérdése sem elhanyagolható tényező. Az idős nők körében magasabb a szegénységi ráta, mint az idős férfiaknál: az idős nők szegénységi rátája átlagban 22 míg az idős férfiaké 16%. Ez különösen igaz azokban a tagállamokban, ahol a fő nyugdíjrendszerek a juttatásokat szorosan kötik a pályafutás során megszerzett jövedelemhez és a befizetett járulékokhoz. Az ilyen rendszerek hátrányos helyzetbe hozzák azokat, akik gyermekeikről vagy rászoruló rokonaikról gondoskodnak, mert megszakítják karrierjüket, a részmunkaidő pedig csökkenti a pályafutásuk során megszerzett jövedelmüket. Ezért szükséges, hogy a beteg gyermekét, idős vagy fogyatékos rokonukat gondozó nőknek, illetve az idős nőknek, akik különösen alacsony nyugdíjban részesülnek, megfelelő társadalombiztosítási támogatást nyújtsunk. Az erőszak a szegénység szempontjából is problémát jelent. Kutatások és tanulmányok azt mutatták ki, hogy azok a nők, akik valamilyen formában megtapasztalták az erőszakot, magasabb szegénységi kockázatnak vannak kitéve,


A női szegénység elleni küzdelem 2011-ben és azt követően

Rovana Plumb

mert az erőszak hatással van az egészségükre, ami munkanélküliséghez vezethet. Felnőtt életük során a nők 20-25%-a szenvedett már el fizikai bántalmazást, több mint 10%-uk pedig szexuális erőszakot. Az elérhető összes eszközzel azon kell lenni, hogy a nők elleni erőszakot megszüntessük. A tudatosság növelésének egyik üdvözlendő lépése a Bizottság által életre hívandó, nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem európai éve. Ebben az értelemben különös figyelmet kell szentelnünk az erőszak és a szegénység közötti kapcsolat újragondolásának, valamint uniós szinten, szorosabb igazságügyi és rendvédelmi együttműködés révén, további intézkedések kellenek az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás megszüntetése érdekében. A jogszabályi intézkedések szükségesek, de nem elegendőek. A női szegénység elleni küzdelemben a társadalmi párbeszéd és a civil szervezetek kulcsszerepet játszanak. A nemzeti és európai kormányzatokkal karöltve, nyílt társadalmi párbeszédet kell kialakítani, hogy megosszuk egymással nézőpontjainkat és hozzájáruljunk a rendkívüli szegénység leküzdéséhez azáltal, hogy konkrét példákat vonultatunk fel az ezen a téren fellelhető európai szintű, legjobb gyakorlatokból. Különös figyelmet kell szentelnünk a nem kormányzati szervek munkájának, valamint a Bizottságtól származó pénzügyi támogatásuknak. Még egy utolsó dolog: a finanszírozás. A szavakat tettekkel és projektekkel kell megtámogatni, a projektekhez pedig pénzügyi támogatás szükséges. A szegénység elleni küzdelem eszközeként pénzügyi forrásokat kell biztosítanunk. A strukturális alapok – különösen az Európai Szociális Alap – jelentős segítséget nyújtanak a tagállamoknak a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben. Közös, speciális programokat kell kialakítani a nők munkaerőpiacra történő aktív bevonására vagy újbóli integrálására, valamint az új, környezetbarát munkahelyekre való bejutáshoz szükséges készségek és képzettségek megszerzésére irányuló speciális oktatások elősegítésére. Kellő figyelmet kell fordítanunk a támogató rendszerek – mint például a gyermek- és idősgondozási intézmények – létesítésének finanszírozására is. A női szegénység arcairól szóló jelentést egy szimbolikus napon, 2011. március 8-án fogadták el, amikor is a Nőnap százéves évfordulóját ünnepeltük. Az effajta szimbolizmus segíthet a mobilizációban, azonban a valóság még erősebb ösztönző kell legyen, hogy határozottan lépjünk a női szegénység ellen az Európai Unióban. A jogalkotást meg kell támogatni forrásokkal, jóakarattal, valamint gyors és hatékony végrehajtással. Csak ezekkel az eszközökkel, konkrét lépésekkel fordulhatnak jobbra a dolgok, csak így tud az EU előrelépni ebben a témában. Ez nem elvont ügy, hiszen milliókat érint. Az életünkben szerepet játszó valamennyi nőnek tartozunk azzal, hogy javítunk a helyzeten.

61


A válság – az európai nők lehetősége? Ghislaine Toutain a nőkről és a válságról szóló kiadványának összefoglalása


A válság – az európai nők lehetősége?

A válság – az európai nők lehetősége? A következő tanulmány az évente megrendezett 8. „Európai nők egymás között” című találkozón elhangzott vitákon alapul. A találkozót a Jean Jaures Foundation és a CLEF (French Coordination for the European Women Lobby) közösen szervezte a FEPS részvételével. Az európai hozzászólók és előadók Svédországból, Spanyolországból, Franciaországból, Németországból, Lengyelországból, az Egyesült Királyságból és Magyarországról érkeztek.1 Az idei év témája volt: „Mi a helyzet a nők foglalkoztatásával az Európai Unióban?– különösen a most zajló gazdasági válság fényében. Ez egyszer nem a nőket érte először a gazdasági válság (amely főleg a férfiak által uralt ágazatokat sújtotta – legalábbis kezdetben), ennek ellenére továbbra is munkanélküliségnek, bizonytalanságnak, egyenlőtlen fizetésnek és nyugdíjnak, illetve kitartó sztereotípiáknak vannak kitéve. A jelenlegi válság azonban lehetőségként is szolgálhat arra, hogy a nők foglalkoztatásához kapcsolódó hagyományos hozzáállást megváltoztassuk. Megoldások és ötletek léteznek. A válság ellenére, néhány kedvező adat a nők foglalkoztatásáról… Bár jól alátámasztott tény, hogy a gazdasági válság általában jobban sújtotta a nőket, mint a férfiakat, a válság első hulláma paradox módon kivételnek bizonyult és még néhány biztató ténnyel és adattal is együtt járt. Valóban, a 2010 márciusától mért európai statisztikai adatok2 azt mutatták, hogy a nők átlagos munkanélküliségi rátája most először a férfiakénál alacsonyabb volt3. A helyzet országonként változó, az adatok azonban általános trendet jeleznek, amely az Egyesült Államokban is érzékelhető4. Név szerint: Christina Christiansson (Swe), Capitolina Diaz (Sp), Françoise Fillon (Fr), Sonja Pellin (Ge), Magda Sroda (Po), Patricia Thane (UK) and Judit Tanczos (Hu). 2 Eurostat sajtószolgálat: 2010. március 5-i sajtóközlemény 3 2010 januárjában a női munkanélküliségi ráta 9,3% volt, míg a férfiaké 9,7%. (EU Zone – Eurostat) 4 Egy cikk a Le Figaro 2010. november 19-i számából: „La récession feminise le marché du travail aux Etats-Unis”. A történelem során először, a nők majdnem elérték az aktív lakosság 50%-ának szimbolikus értékét. 1

65


A válság – az európai nők lehetősége? Ezen túlmenően, a válság kiemelte azt a hozzáadott értéket, amelyet a nők jelenthetnek, ha felelős vezetésről van szó. Például elterjedt az az elképzelés, hogy minél több a nő a vállalatokban, annál sikeresebbek és innovatívabbak lesznek. Az OECD 2009-es fórumán azt a következtetést vonta le, hogy „az intelligens gazdaságokban a férfiak és nők között egyenlőség van”. Ezt a felismerést a McKinsey & Company5 tanácsadó cég által nemrégen készített tanulmány is alátámasztotta. A női munka új megvilágítása feltűnt egy, „a szakmai egyenlőségről, valamint a férfiak és nők igazgatótanácsokban való kiegyensúlyozott képviseletéről” szóló francia törvényben is, amelyet 2011 januárjában fogadtak el.

66

Néhány, még pozitívabb dologra is felhívták a figyelmünket. Például amerikai közgazdászok azt jósolják, hogy a nők foglalkoztatási rátája 10 ponttal lesz magasabb 2020-ra6. A történelem során először, a 30 és 44 év közöttiek körében több diplomás nő van, mint férfi. A nők körében a jobb oktatásnak könnyíteni kell a képzettséget igénylő munkákhoz való hozzáférésüket a jó növekedési kilátásokkal rendelkező ágazatokban, a hanyatló ipari ágazatokkal szemben. Ezt a trendet még inkább fokozta a nők folyamatos előmenetele a felelősségteljes munkák terén. Amerikai közgazdászok szerint a jövő évszázadra legígéretesebbként meghatározott tizenöt üzleti terület inkább a nők számára érdekes. Az új társadalmi-gazdasági helyzet pillanatnyilag csak feltételezés, de jelzi a nők foglalkoztatását érintő új folyamatokat, amelyeket figyelembe kellene vennünk. Ezeket a biztató tényezőket azonban finomítani kell, mivel nem tudják elfedni azokat a fennmaradó egyenlőtlenségeket, amelyekkel a nők szembesülnek. Egy válság elfedhet egy másikat7 Az Európai Bizottság egy 2010-es jelentése megemlíti, hogy az elmúlt hónapokban a nők és férfiak munkanélküliségi rátája ugyanolyan ütemben növekedett. Ez a válság átterjedését jelzi az autógyártáson és a pénzügyön túl, más ágazatokba is. A nők foglalkoztatásának szerkezete Európában változatlan marad: általában horizontális Összefüggés megállapítása a végrehajtó bizottságokban lévő nők aránya és ezen cégek teljesítménye között. 6 Lásd: Le Monde 2010. augusztus 18-i számában Sylvain Cypel cikkét („Et l’économie créa la femme”) említi ezeket a előrevetítéseket, amelyeket Larry Summers, az Egyesült Államok elnökének első számú gazdasági tanácsadója is támogat. 7 Françoise Milewski, „Emploi des femmes, une crise peut en cacher une autre”, OFCESciences-po, 2 mars 2010. 5


A válság – az európai nők lehetősége? szegregáció, a néhány ágazatban való koncentrálódás, a vezető pozíciókhoz való korlátozott hozzáférés, a bizonytalan és részmunkaidős állások, a tartós bérkülönbségek és a társadalmon belül a nők helyének megalázó sztereotípiái jellemzik. Ennek következtében számos nő és egyszülős család körében növekvő bizonytalanságnak, valamint az idős nőket illetően a szegénység újbóli megjelenésének lehetünk szemtanúi. A válság a nők körében valószínűleg tovább fokozza a munkakörülmények romlását, különösen a részmunkaidős állások növekedését. Ezt az elemzést, amelyet még finomítani kell a női munkák polarizálódását illetően, a Bizottság 2010-es jelentése8 is alátámasztja. Polarizálódás alatt a tanult és a képzetlen nők közötti különbséget értjük. Brigitte Grésy is kiemeli jelentésében9 azt a tényt, hogy a nők többsége valójában még mindig korlátozott számú üzleti ágazatba van kényszerítve – leginkább a szolgáltatások területén. A költségvetési szigorítások eredményeként, a képzettséget nem igénylő állásokban dolgozó nők sokkal inkább szenvednek a válságtól. A szigorítások hatással vannak a közszolgáltatásokra, ahol a nők vannak többségben, valamint a szociális intézkedésekre – például a gyermek- és idősgondozásra. Továbbá, mivel a nők gyakran érintettek a részmunkaidős állásokban és a bizonytalan szerződésekben, sokkal valószínűbb, hogy nem újítják meg a szerződésüket, csökkentik a fizetésüket vagy alulfoglalkoztatottá válnak. Az Európai Bizottság már kiemelte ezt a veszélyt a 2010-es jelentésében10, amelyben a tagállamoknak azt javasolta, hogy „növeljék erőfeszítéseiket a nők és férfiak közötti egyenlőtlenségek megszüntetése érdekében”. Az otthoni gondozás kényes kérdése A polarizálódás különösen szembetűnő, amikor a személyes segítségnyújtásról vagy az otthoni gondozásról van szó. Ezt a – elsősorban az európai lakosság elöregedése miatt – gyorsan terjeszkedő ágazatot, valójában szinte teljes mértékben nők uralják, ugyanakkor a szakmaiság és a szociális védelem állandó hiánya is jellemző. Így a bizonytalan és alacsony fizetésű állások fontos színterek maradnak a nők számára. A Bizottsági jelentés a Tanács, az Európai Parlament, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága részére, op. cit., 2010 9 General Inspection of Social Affaires (IGAS) tagja: feltáró riport társadalmi partnerek részvételével a nők és férfiak közötti szakmai egyenlőségről 2009. július. 10 Bizottsági jelentés a Tanács, az Európai Parlament, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága részére, op. cit., 2010. 8

67


A válság – az európai nők lehetősége? kudarc beismerése arra ösztönözte az EESC (Európai Gazdasági és Szociális Bizottság) és az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) típusú szervezeteket, hogy a házimunkák hivatásossá tételének szükségességről szóló ajánlásokat adjanak ki. Különösen az EESC emlékeztetett a munkaügyi jogszabályok betartásának nehézségeire a magánszférában, ahol az ellenőrzés problematikus. Ez ismét felveti a magán- és közszféra közötti kapcsolat kérdését. Tovább erősíti a visszaéléseket az a tény is, hogy sok bevándorló nőt alkalmaznak ebben az ágazatban. Az otthoni gondozás fejlődése szintén elrejti a közszolgáltatások, bölcsődék vagy idősgondozási lehetőségek fejlesztési szándékának hiányát. A közpolitikák állandó eredménytelensége Általánosan nézve, a nemek közötti egyenlőtlenség tartóssága – számos jogszabály és rendelet ellenére – felveti a politikai diskurzus és a közpolitikák végrehajtása és eredményessége közötti szakadék kérdését.

68

Európai szinten például annak ellenére, hogy az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve az 1957-es római szerződés (119. cikkely) óta létezik, még mindig nem tartják megfelelő módon tiszteletben. Továbbá nehézségekbe ütközik a nemek közötti stratégiák 2011-2016 közötti útitervbe, valamint az EU 2020 stratégiába való foglalása. A lisszaboni stratégia időszakához képest, ez a nemek közötti egyenlőség iránti érdeklődés hiányát mutatja. Néhány eredmény ellenére – mint például az európai védelmi határozatra irányuló javaslat, vagy a spanyol elnökség által vezetett nők elleni erőszak megelőzését célzó kampány –, tűnődhetünk azon, hogy mi a céljuk az egyenlőséget messzemenőkig szem előtt tartó jogszabályoknak, ha alig tudunk konkrét eredményt felmutatni. Mindez válaszok és gyakorlati megoldások keresésére sarkallt bennünket, mert ez érvényes a nemzeti politikákra is. A közpolitikák eredménytelenségének egyik magyarázata a közbenső szintek ellenállása. A szakszervezeti küldöttek kiváló munkájának köszönhetően, a nagy vállalatok esetén már van némi fejlődés, azonban a kis- és középvállalatoknál még mindig problémás a végrehajtás. Ez kapcsolódik a magánszférában a házimunkák tartósan egyenlőtlen elosztásához, ami csak tovább fokozza a vállalatok ellenállását az egyenlő bérek és karrierlehetőségek előmozdítása területén. A magán- és szakmai élet közötti, ilyen jellegű kapcsolat alapvető, mivel a kettő összeegyeztetése a nők számára még mindig kulcsfontosságú kérdés. A termelési rendszer alakulása a rugalmatlan szerződések – például a határozott idejű szerződések vagy a részmunkaidős állások növekedésével – súlyosbító tényezők. A


A válság – az európai nők lehetősége? jogszabályok és a valóság közötti ellentét szembetűnő uniós szinten. Valójában míg a jogszabályok a nemek közötti egyenlőség előmozdítását szolgálnák, olyan politikák valósulnak meg, amelyek a munkaerőpiac rugalmasságát segítik elő. Gyakran kiemelik, hogy a nemek közötti egyenlőség elvének általános érvényesítése is hiányzik. Emiatt a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó politikák hatékonyságát nagyon nehéz értékelni. A nemek közötti egyenlőség elvének minden politikára kiterjedő érvényesítése a lisszaboni szerződés hatályba lépése óta, uniós szinten kötelező érvényű, azonban csak az uniós politikákra vonatkozik, a nemzeti politikákra nem. Ez ahhoz vezetett, hogy az Európai Női Lobbi az eredmények nyomon követése érdekében egy irányító és végrehajtó rendszer kialakítását követelte, valamint a nőket érintő, számszerűsített célok meghatározására, fokozottabban nőbarát költségvetési tervezést. Néhány javaslat és új megközelítés Ezek a fennmaradó egyenlőtlenségek nem végzetszerűek, és a válság lehetőséget is nyújthat innovatív megközelítések és megoldások találására. Először is, az olyan demográfiai változások, mint a lakosság elöregedése, munkaerőhiányhoz vezet, ami a nyomasztó gazdasági helyzet ellenére, egyre több nőt kényszerít arra, hogy belépjen a munkaerőpiacra. Ez a nehézipar válságával együtt azt eredményezi, hogy egyre több férfinak kell majd részmunkaidős állásokban dolgozni, vagy olyan munkákat végezni, amelyeket általában nők szoktak; ilyen például az otthoni gondozás. Ez a tendencia már bizonyos országokban, például az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is érezhető. A kérdés még mindig nyitott marad: kell-e várni arra a nőknek, hogy férfiak is belépjenek ezekbe az ágazatokba ahhoz, hogy jobb munkakörülményekre számíthassanak. Másodsorban néhány felszólaló kiállt amellett, hogy a gazdasági teljesítmény révén erősítsük ezt a megközelítést. A svéd elnökség kérésére az EESC által készített, „a nemek közötti egyenlőség, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatási ráta közötti kapcsolat” című jelentés bemutatja, hogy az elmúlt 40 évben a növekedést a nők munkaerőpiacra való belépése hajtotta. A gazdasági szektor meggyőzésére felvonultatott érvrendszer – az etikai vagy demokratikus érvek használata helyett – az lenne, hogy a nemek közötti egyenlőség „jót tesz az üzletnek”. A hozzászólók a nemek közötti egyenlőtlenség csökkentésének módjaként kiemelték a nők feljogosításának, valamint a női vállalkozóvá válás előmozdításának

69


A válság – az európai nők lehetősége? szükségességét. Ebben a témában már számos kezdeményezés történt, nevezetesen a személyes és otthoni gondozást illetően11. Harmadsorban „A nők számára uniós szinten legkedvezőbb szabályokról” szóló Gisèle Halimi-féle javaslat – amelynek célja az európai szabályok nőjogi harmonizációja – vezetett a francia Nemzetgyűlés által 2010 februárjában megszavazott állásfoglaláshoz. A javaslat európai irányelvbe való hatékony átültetése számos kérdést felvet, mivel az uniós tagországokban a helyzet messze nem homogén a nemek közötti egyenlőséget illetően, ám a jövőre nézve ez érdekes irány lehetne.

70

Végül az EESC 2009. októberi véleménye nyomán, három döntő fontosságú javaslatot emeltünk ki: : a „családi idő” támogatását – speciális időkreditek megalkotásával, amelyek azokat a nőket és férfiakat segítenék, akiknek időre van szükségük gyermekeik vagy az idősek gondozására, anélkül hogy a részmunkaidős állás hatásai miatt hátrányba kerülnének –; a foglalkoztatás keveredésének előmozdítását, annak támogatását, hogy a nők a hagyományosan maszkulin ágazatokban is dolgozhassanak és fordítva; végül a szülési szabadság hagyományos fogalmával való szakítást, nem csak az apasági szabadság kiterjesztésével, hanem a szüléshez és örökbefogadáshoz kapcsolódó egyenlő jogok teljesen új megközelítésével. Anélkül, hogy konkrét előrelépés történne e kérdések megoldásában, a fent említett pozitív pontok ellenére, a valódi nemek közötti egyenlőséghez vezető út hosszú és fáradságos marad.

11

Lásd például: „Paris Pionnières”, az intézmény a nők számára segíti a vállalkozás alapítását.


BONIFERT MÁRTA CEE Network for Gender Issues (Magyarország) BENEDEK ATTILA Európai Parlament

A CEE Network főbb tevékenységeinek összefoglalása (1994-2010)


A CEE Network főbb tevékenységeinek összefoglalása Bonifert M. – Benedek A.

A CEE Network főbb tevékenységeinek összefoglalása (1994-2010) 1. Háttér Közép- és Kelet-Európában nem volt könnyű az átmenet időszaka. Számos politikai, gazdasági és társadalmi kihívást eredményezett. A nőkre – egyenlőtlen társadalmi helyzetük miatt – ebben a folyamatban súlyos teher nehezedett. Az átmenet során, a prioritások felállításánál, a nemek közötti egyenlőség gyakran háttérbe szorult. A politika színterén a szocialisták és a szociáldemokraták – a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében – mindig erős politikai erőt képviseltek. A kialakuló pártpolitikától kezdve, a kvótarendszer használatán át, a nők közfeladatokba és politikába való bevonását segítő képzésekig, ezek a pártok és női érdekcsoportjaik sok mindent elértek. Az Európai Fórum a Demokráciáért és a Szolidaritásért, az Európai Szocialisták Pártja és a CEE Network for Gender Issues nagy szerepet játszott abban, hogy ez a politika a régióban gyakorlattá alakuljon. 2. Működés A CEE Network for Gender Issues intézményét 1994-ben az Európai Fórum a Demokráciáért és a Szolidaritásért (az ESZP – Európai Szocialisták Pártja által kezdeményezett regionális nem kormányzati szerv) pártfogásával alapították. Főbb tevékenységei a következőkre irányulnak: – A közép- és kelet-európai országok politikai, társadalmi és gazdasági trendjeinek elemzése a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban, a kihívások meghatározása és stratégiák felállítása a szocialista és szociáldemokrata pártok, illetve női csoportjaik számára. – Párbeszéd előmozdítása egy, a nemek közötti egyenlőségre koncentráló hálózat alapítása révén (a régióban és partnerekkel Európa más részein), segítség nyújtása a csatlakozásra váró országoknak, hogy eleget tudjanak tenni az uniós, nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos előírásoknak – különösen az európai parlamenti választásokra való felkészülés érdekében.

73


Marta Bonifert – Attila Benedek Summary of major activities of the CEE Network – A tudatosság növelése a nemek közötti egyenlőség témájában Közép- és KeletEurópában az Európai Fórumon, az ESZP-n, az SI-n és az SIW-en belül. – Az Európai Fórumhoz tartozó nemzetközi alapítványok támogatása a nemek közötti egyenlőség témájához fűződő munkájuk összehangolásában. – Információcsere egyéb, nem kormányzati partnerekkel Ebből a célból a CEE Network a szocialista és szociáldemokrata pártok számára kialakította a gyújtópontok hálózatát, valamint stratégiaalakító munkaértekezleteket szervezett a nők politikai döntéshozatalban és a választásokon való részvételéről, az átmenet gazdasági és társadalmi kihívásairól és a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt következményeiről; a kisebbségi nőkről és háromszoros megkülönböztetésükről; valamint a nők szerepéről a médiában és a változó családokról. A fenti témákról két kiadvány és számos cikk jelent meg a CEE Network tagjai jóvoltából, hogy információt szolgáltassanak a vitához és hozzájáruljanak a prioritások meghatározásához.

74

1996-ban a Network a cseh szociáldemokrata párt női szervezetének közreműködésével, Prágában szervezett egy nagy nemzetközi konferenciát a nemek közötti egyenlőség előmozdításában – a rendszerváltás kezdete óta – elért fejlődés megvitatására. A konferencián több mint 100-an vettek részt Közép-és KeletEurópából, nyugat-európai szocialista és szociáldemokrata pártokból és érdeklődő nem kormányzati szervekből. A Network 1998-ban egy budapesti iroda megnyitásával erősödött. Jelenleg Ljubljanában (Délkelet-Európa), Budapesten (Közép-Európa) és Tallinban (a balti országok) van irodája. Dolgozott az EU bővítési folyamata során felmerülő, nemek közötti egyenlőségi kérdések elemzésén is. Számos anyagon túl, a Network Budapesten és Bécsben szervezte az első éves megbeszéléseket az unióhoz való csatlakozásra váró országokból érkező szociáldemokrata női parlamenti képviselők számára. 3. Tevékenységek A CEE Network folyamatosan erősíti a női szervezetek, a női parlamenti képviselők és a közép-, kelet- és dél-európai szociáldemokrata pártok vezetőinek támogatását egy témaalapú és egy szubregionális megközelítés révén. Téma szerinti megközelítés:


A CEE Network főbb tevékenységeinek összefoglalása Bonifert M. – Benedek A. a)

b)

Támogatás nyújtása a nők politikai döntéshozatalban való előrejutásához elengedhetetlen stratégiák és érdemi kapacitások kialakításához a pártokon belül (ideértve a kvótarendszerek bevezetését), illetve a választási eljárásokban. A nemek közötti egyenlőségi kérdés uniós bővítési folyamatba történő bevonásának támogatása képviselet, szakpolitika-alkotás, stratégiaalakítás és az ESZP-vel történő partnerség segítségével.

Szubregionális megközelítés: a)

b) c) d)

Támogatás kialakítása a női szervezetek, a női parlamenti képviselők és a szocialista és szociáldemokrata pártok vezetői számára a szubregionális irodákon keresztül Tallinban (balti államok, Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország), Budapesten (Közép-Európa) és Ljubljanában (DélkeletEurópa). Szubregionális stratégiaalakítás és kölcsönös támogatás a hálózatépítés révén. Teljesítményfejlesztő képzési programok az egyes szubrégiókra szabva Sajátos, nemek közötti egyenlőségi politikák meghatározása és képviseleti kampányok – 2004-ben az új uniós tagországokban az első uniós választásra a kvóta témában, 2008-ban az új uniós tagországokban és a szomszédos országokban az uniós gyermekgondozási célokhoz való felzárkózás témájában, 2009-ben pedig egy páneurópai kampány kidolgozása az uniós választásokra az egyenlőséget illetően.

4. Módszertan A CEE Network a következő stratégiai partnerekkel együtt valósítja meg programjait: a) Szocialista és szociáldemokrata pártok és női csoportok Európában. b) Európai Fórum a Demokráciáért és a Szolidaritásért, az ESZP, az SI és az SIW. c) Az Európai Fórum munkáját támogató európai alapítványok. d) Az Európai Bizottság 2008-ban, Brüsszelben alapított, a nők politikai döntéshozatalban való részvételét támogató szakértői csoportja. A megvalósítás eszközei a következők: a) Az éves, parlamenti és európai parlamenti képviselők részvételével zajló stratégiai megbeszélés és ajánlások.

75


Marta Bonifert – Attila Benedek Summary of major activities of the CEE Network b) c) d)

A „Women Can Do It” I, II, III (A nők meg tudják csinálni) és a „Youth Can Do It” (A fiatalok meg tudják csinálni) képzések szubregionálisan és témák szerint testre szabva. A CEE Network weboldala (az Európai Fórum weboldalán belül). A CEE Network publikációi.

A CEE Network próbálja működésében is a nemek közötti egyenlőséget biztosítani. A politikai pártok férfi vezetői partnerek voltak abban, hogy segítsenek az egyenlőségi kérdést a napirend elejére emelni. Ez a közös célokról és a nemek közötti együttműködésről szól. 5. Hatás A Network legjelentősebb sikerei közül a következőket emeli ki:

76

Képzés: 1998-ban a CEE Network gondoskodott a „Women Can Do It” (norvég kézikönyv) fordításáról az átmeneti országok 10 nyelvére, és szinte az összes középés kelet-európai országban szervezett képzéseket. A „Women Can Do It” projekt első szakaszának pozitív hatásait (jó helyre került pénz, idő, erőfeszítés) széles körben elismerték. A programot a Stability Pact for South Eastern Europe Gender Task Force – SP GTF (OSCE) felkarolta és végrehajtotta a délkelet-európai régióban, ahol több mint 16 000 különböző politikai beállítottságú nőt képzett ki közfeladatok ellátására. 2004 augusztusáig 12 átmeneti országból származó 24 szociáldemokrata párt tartott szemináriumokat női szervezetei számára (ebből 12-nek az SI-ben már van valamilyen státusza, 7 pedig közel van az SI-hez). 2003-ban a CEE Network kidolgozott egy új képzési modult: Youth Can Do It, képzések szociáldemokrata fiatalok és női szervezetek részére a délkelet-európai régióban. Nők a politikában: A CEE Network a szociáldemokrata pártokkal és a szélesebb körű női mozgalmakkal közös, két évig tartó, nyolc csatlakozásra váró országban (Észtországban, Lettországban, Litvániában, Magyarországon, Szlovéniában, Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban) végzett rendszeres munkájának köszönhetően, a bővítés nem vezetett a női európai parlamenti képviselők és biztosok számának jelentős csökkenéséhez. Ez politikai platformokat hozott létre az átmenet legtöbb szocialista és szociáldemokrata pártjában. Ebben a nyolc országban a női európai parlamenti képviselők átlagos aránya a korábbi európai parlamenti megfigyelők 14%-ához képest az új parlamentben 29,5%-ra emelkedett. A nyolc országból ötben az európai átlagnál (30,3%) magasabb arányban választottak nőket


A CEE Network főbb tevékenységeinek összefoglalása Bonifert M. – Benedek A. európai parlamenti képviselőnek: Szlovénia (42%), Litvánia (38%), Szlovákia (33%), Magyarország és Észtország (33%). Nyolc női biztosból három ebből a nyolc új uniós tagországból származik: Lettország, Litvánia és Lengyelország. A kilenc magyar szocialista európai parlamenti képviselőből öt nő. A kvóta: A női szervezetekkel és a politikai pártok vezetésével való folyamatos együttműködés eredményeként a kvótarendszert bevezették a régió legtöbb szocialista és szociáldemokrata pártjában, s ez érezhető eredményeket hozott a választásokon. Néhány országban – például Horvátországban – főleg a szociáldemokrata párt kvótája miatt, a megválasztott nők aránya 5%-ról 21%-ra emelkedett. 2007-ben a CEE Network széleskörű lobbitevékenységbe kezdett a páneurópai törvény előtti egyenlőségi kampány kapcsán. 2008-ban az Európai Női Lobbi és az ESZP Nőszervezete is társult ehhez a törekvéshez, amelynek során az ESZP Nőszervezete arra vállalkozott, hogy a 2009-es európai parlamenti választás kampányában valamennyi döntésnél az egyenlőség mellett kötelezi el magát. A 2009-es európai parlamenti választások eredményei; a nők képviselete: a 2009-es európai uniós választások 27 tagállamban 2009. június 4-7-én zajlottak. Az európai uniós intézmények közül eddig csak az Európai Parlament az egyetlen közvetlenül választott intézmény. A választásokat követően, az Európai Parlamentben (EP) a nők aránya 35%-on áll. Bár az eredmények fejlődést jelentenek az 1999-2004 közötti időszak kezdetén fennálló 30%-hoz és az 1979-es első európai parlamenti választások 16%-ához képest, az Európai Parlament ismét nem képes az egyenlőség, valamint az Európai Tanács tagországai által elfogadott 40%-os női küszöb átlépésére.

77


Z谩r贸 gondolatok


Záró gondolatok

Záró gondolatok Világunk már nem olyan, mint amikor születtünk, és minden bizonnyal teljesen más lesz akkor, amikor továbbadjuk majd gyermekeinknek, unokáinknak. 1927-ben a világon két milliárd ember élt, 1960-ban három milliárd, 1974-ben négy milliárd, 1987ben öt milliárd és 1999-ben hat milliárd. Az idei év vége felé vagy 2012 elején várhatóan elérjük a hét milliárdot, 2025 és 2030 között pedig körülbelül nyolc milliárd ember fog élni a világon. A második világháború óta változások áradatát éltük át. A világ megváltozott, Európa békében, stabilitásban és jólétben fejlődött, a fejlődő világ pedig féktelen fejlődésbe kezdett. Az információs technológia mindannyiunk számára megteremti annak a lehetőségét, hogy kapcsolatot létesítsünk egymással. A globális piacok új lehetőséget teremtenek, de világszerte kihívásokat is állítanak elénk, amelyek történjék bármi, eljutnak valamennyi közösséghez. A válság, amely már közel három éve sújtja a világot, nem önálló válság. Bárcsak az lenne! Sajnos, jelenleg egy komplex pénzügyi, gazdasági és társadalmi válsággal állunk szemben, amelynek még mindig nem látjuk a végét. Napjainkban továbbra sem csak a válságkezelésre kell gondolnunk, hanem a válság féken tartására és tovaterjedésének megakadályozására is. Olyan ez, mint egy balsorsú csata, ahol minden oldalról és minden irányból támadnak rád, s nem tudod, hová nézz és hová lőjj először. Túl könnyű azt mondani, hogy „szégyellje magát a hadvezér, aki nem készítette fel a seregét minden eshetőségre”. Azonban valójában ez a helyzet. A civil szervezetek és a kritikai mozgalmak újra és újra figyelmeztették a döntéshozókat az évtizedeken keresztül, a felszín alatt folyamatosan gyülekező szerkezeti veszélyekre és fenyegetésekre. Senki sem figyelt igazán mindaddig, amíg úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben, senki sem akarta hallani, hogy a gyermeknap nem tart örökké. Végül a gazdasági válság kitörése hívta fel a döntéshozók figyelmét a világ szerkezeti problémáira. Egy rövid ideig úgy tűnt, mindenki megértette, hogy a gazdasági válság elkerülhető lett volna, és nem volt szükségszerű. És hogy következésképpen már nem folytathatjuk a dolgokat a megszokott módon. Bár úgy tűnik, a konzervatív kormányoknak újabban meggyőződésük, hogy a dolgok eddigiek szerinti folytatásának semmi akadálya – néhány kisebb korrekciós műtét elvégzése után.

81


Záró gondolatok Azonban mi, szociáldemokraták nagyon jól tudjuk, hogy a dolgok többé már nem lesznek olyanok, mint eddig voltak, mert az összetett pénzügyi, gazdasági és társadalmi válság egyéb válságokhoz adódik hozzá, amelyek próbára teszik az emberiséget: a gazdasági tevékenységeinkhez kapcsolódó környezeti válság, az élelmiszer- és vízhiány, a különböző demográfiai kihívások világszerte, és természetesen a politikai bizonytalanság, amit e problémák magukkal hoznak… Ha az eddigi módszerekkel nem voltunk képesek kezelni mindezt, akkor miért gondoljuk, hogy most sikerülni fog? Nem fog. A szociáldemokraták ezért javasolják a társadalmi és a gazdasági fejlődés teljesen új megközelítését. Ebben a könyvben megtalálja (vagy már meg is találta) e megközelítés néhány elemét. Alapjában véve, ez a könyv sokkal szerényebb célokra hivatott, mint egy bonyolult, új megközelítés. Célja e komplex válság csupán egy stratégiai megközelítésének felvázolása: hatása a nőkre és a nők szerepe a lehetséges új társadalomban. A minden oldalról támadott sereg élvonalában nők harcolnak. A fejlett országokban a nőket keményen sújtja az állami szektor következetes, konzervatív lerombolása. A fejlődő országokban pedig ők az elsők, akik érzik és értik a recessziót, valamint a demográfiai, élelmezési és környezeti válság megsemmisítő hatásait.

82 Ebben a pillanatban, amikor e sorokat írom, a Föld becsült lakossága 6,907,337,671 fő, s folyamatosan növekszik… Nyugodtak lehetünk afelől, hogy a problémák és a válság nem fognak aktív politikák, politikai akarat és új gondolkodási mód nélkül megoldódni. Jelen könyvvel ezen új gondolkodásmód kialakulásának megkönnyítéséhez kívántunk hozzájárulni. Sokan egyetértenek azzal, hogy a nők kimaradtak a válság előidézéséből, mivel egész egyszerűen kihagyták őket a politikai, gazdasági és pénzügyi intézmények vezető pozícióiból. A problémákat nem lehet a múlt gondolkodásmódjával megoldani. Újfajta gondolkodásmódra, megoldásokra és tettekre van szükség, hogy ellenkező irányt vegyünk, és új életre keltsük a társadalmat. A nőket a helyitől a globális színtérig a társadalom valamennyi szintjén be kell vonni a döntéshozatalba. Társadalmunk feljogosított női és férfi tagjai egészséges, virágzó és egyenlő világot teremthetnek valamennyi állampolgár számára, egy világot, amelyre büszkék lehetünk. Jelen könyv célja, hogy felnyissuk az Ön szemét és cselekvésre szólítsuk. Reméljük, lesz mersze megtenni velünk a következő lépést!


A gazdasági és társadalmi válság hatása a nőkre  

Szociáldemokrata nők - akcióban. A CEE Network for Gender Issues és a Nők a Valódi Esélyegyenlőségért Alapítvány közös kiadványa.

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you