Issuu on Google+

9

# Hogyanok innovációi # Mária Utcai Műhely # Parametric controversy # Joó Abigél # Élet és építészet # Interjú Börcsök Lászlóval # Reischl Gábor Szakkollégium az ybl hallgatói lapja

ypszilon

2013

április

y.ymmf.hu


Leköszönő

2

Interjú Börcsök Lászlóval

5

Parametric controversy

9

Hallagatói terv

12

A hogyanok innovációi

15

A víz beszél

17

A tűz

20

Munkavállalás külföldön

22

Tanügyi reformötletek

24

Élet és építészet

28

Interjú Joó Abigéllel

31

Reischl Gábár Szakkollégium

33

Hátsó pad

35

Programajánló

36

Impresszum

38

tartalom


Leköszönő

“Energia, vidámság, erő és akarat.”

szerző:

kecskeméti norbert Már 2007 óta vagyok az Ypszilon kari lap főszerkesztője. Amikor 2007-ben társaimmal felkaroltuk a lapot, akkor tudtam, hogy egy folyamat veszi kezdetét. Egy olyan pozitív folyamat, amely feléleszti és energiával tölti ki az elhamvadt kari lapot. Szégyen és felelőtlenség lett volna hátat fordítani az egyetemi szócsőnek, a kultúra e kis molekulájának. Legalábbis a lelkiismeretünk ezt diktálta. Egy olyan utat kezdtünk el járni, amely kátyúkkal és elágazásokkal van övezve. Mégis egyvalami volt, ami nem térített el minket a helyes utunktól. Ez pedig az önzetlen kötelességtudat a közszolgálat érdekében. Itt a változás ideje. Ez az elkövetkező hónapok tavaszi hangulatára is jellemző lesz. Energia, vidámság, erő és akarat. Szavak, amelyek mély, meghatározó jelentéssel bírnak mindannyiunk számára. Több okból is úgy érzem, hogy eljött az idő arra, hogy átadjam a helyem másnak. A világot csak a beismerés és áldozatvállalás viheti előre, aminek érdekében minden egyes ember tehet egy lépést. Sok apró lépéssel is megtehetünk nagy távolságot. Mes�szire juthatunk. Messzire, de nem céltalanul. Ezért a magam lehetőségeihez képest én is teszek ennek a szent cél-

nak az érdekében egy apró lépést. Lehetőséget adok másoknak is, hogy ők is szolgálhassák iskolánk kari lapját. Ahogyan a jótékony véradásnál a mondás is járja: vérfrissítés kell. Ezért a 9-es számban e sorokkal búcsúzom és lemondok a főszerkesztői pozíciómról. Örülök és boldog vagyok, hogy hat esztendőn át betölthettem ezt a nemes célú feladatot. Lemondásom további oka a munkavégzésemben keresendő. Ismernünk kell a határainkat, de határtalan odaadással végezzük azt, amit a leginkább szeretünk. Én is ezt teszem. Jelentős munkát végzek Dabas Város Épített Örökségekért Felelős megbízottjaként, illetve elnöke vagyok a Fiatal Műemlékvédők Egyesületének (FME). A jövőben az időmet, munkámat és energiámat a magyar műemlékvédelem nek kívánom szentelni. Ez az én életcélom. Ezúton kívánok kitartást és sok szerencsét az Ypszilont már most szerkesztő régi-új csapatának. Mindenkit arra kérnék, hogy segítsék az újság áldozatvállaló tagjait! Jó olvasást kívánok! ▌ Kecskeméti Norbert leköszönő főszerkesztő


Börcsök László “tanítani úgy lehet, ha párhuzamokat tár föl” szerző:

biró máté - wappler márton fotó:

kern anita Intézményünk egyik tanára, Börcsök László, aki most februárban töltötte volna be négy évtizedes jogviszonyát, tavaly ősszel nyugdíjba ment, „elhagyva” ezzel a Thököly utat. Máté szerzőtársammal azt gondoltuk, hogy felkérjük őt egy, az élete és Ybl-s évei főbb és jellegzetesebb eseményit elbeszélő interjúra. Ennek stílszerűen a Stadionoknál lévő Ypsilon Café adott helyt, még február 21-én, pont a Tanár úr születésnapján. Mintegy négy és fél órát beszélgettünk egy-két pohár bor és jópofa sör társaságában. Lapunk terjedelmének korlátossága révén, az alább, csak szemezgetnénk ebből. A teljes, szerkesztett beszélgetés honlapunkon lesz olvasható. Y: 1973. február 5-től Yblös tanár. Milyen egy nyughatatlan személyiség a nyugdíjas mindennapokban? BL: Fél év hiányzott, hogy elérjem a negyven évet, szeptember 1-én nyugdíjaztak... Semmi különös probléma nincsen, csak érdekesség... ezzel kapcsolatban azt szoktam mondani: olvasni,

hogy a bíróság valakit életfogytiglanra ítélt és egyedi esetekben, nagyon jó magaviseletért 20 év után szabadulhatnak. Ez azt jelenti, hogy én kétszeres életfogytiglanit húztam le az Yblön, szóval nem is értem mit szomorkodnak azok a bűnözők, akiket életfogytiglanra ítéltek. Én most kezdeném a harmadik életfogytiglanimat és szívem szerint azt is letölteném. 20 év... ez annyira semmi ( bár ezt nem szerettem hallani fiatal koromban), és ez a kétszer 20 is bakfitty. Persze az nem mindegy, hogy valaki a gyűjtőben tölti le a húsz évet, vagy az Yblben diáklányok között. Persze ezt a példát csak az eltelt idő szemléltetésének kedvéért hoztam fel. Az interjú címe is lehetne az, hogy „Egy nem létező harmadik életfogytiglan elkezdésének ürügyén” Aztán, hogy ebből mi lesz?! ... elnézve ezeket a sulin kívüli diploma konzultációkat, nem lennék meglepve, ha most lennék csak igazán hasznára a hallgatóknak .... és az a marha jó, hogy az egészségem engedi, de tényleg. A Jóisten megadta azt, hogy máig indulás előtt 5 perccel még lázasan ténykedek, például mielőtt ide jöttem hozzátok 5 perccel indulás előtt


még leveleket írogattam a facebookon, aztán mégis pontosan ideértem. Iparkodom kondicionálni magam, és az a szerencse, hogy a Jóisten megadja az egészséget. Ez valami csoda! Ott lesz a baj, amikor már teher lesz kimozdulni és az ember teste elkezd ellenállni. Mert hát a mai napig vannak olyan telefonok este 11-kor, hogy tanár úr itt vagyunk a Corvin tetőn és akkora a buli! Én ilyenkor képes vagyok lerúgni a takarót és azt mondani, hogy 10 perc múlva ott vagyok. Ameddig ez így megy, tök mindegy, hogy 40 vagy 67 éves az ember, de az Isten tudja, hogy jövőre mi lesz... mennyire jó nem tudni, hogy mi van megírva az embernek. Belegondolva abba, hogy mennyi kollégám a föld alatt van (nálam jóval fiatalabbak is), én meg ‚hülyítem’ a diáklányokat a pres�szóban diploma konzultáció címszóval. Elgondolkodtató, hogy miért kapom ezt és persze foglalkoztat, hogy vajon meddig?! Mikor jön a behívóm. Csak időnként fordul meg a fejemben, inkább az foglalkoztat, hogy miért kapok én en�nyit, és hogy mi lesz ennek az ellenjátéka? Az Írás szerint, ha valakinek a földön ennyire jó az élete, akkor az túl sok jóra nem számíthat. Viszont most azon elkezdeni szomorkodni, hogy a fene vigye el, hogy ilyen jó dolgom van, de jó lenne egy kis tumor, ide valahova, szóval ez nem én vagyok! Élvezem! Időnként megfordul a fejemben, hogy jobb lenne, ha lenyugodnék (vagy ha már nem bírnám). Foglalkoztat, hogy hogy is kell értelmezni ezt az élethelyzetet. Én ezt nagyon szívesen meghallgatnám, egy nagyon okos teológustól. Annyira egyértelmű, hogy a jókat megpróbálják védeni a megpróbáltatások ellenére, és hogy mindenki megkapja azt, ami jár. Én viszont elgondolva az

életemen, olyan megpróbáltatásokat, kihívásokat nem kaptam, hogy azt mondjam jó most aztán megkaptam a magamét. Szóval ez motoszkál a fejemben, de mindig gyorsan elhessegetem, mert van dolgom. Körülnézek és jönnek a feladatok. Most is megnézem a telefonom, mert három pittyegés volt, és nem akármi van oda beírva (születésnapi köszöntők SMS-ben), és az is biztos, hogy hazafelé végig telefonálom az utat. Van még itt feladat! Y: Mi is az a láthatatlan humán tanszék? BL: Nézzétek, szerintem egy építésznek kultúrembernek kell lennie. Esetemben pedig, ha az ember építészeket akar nevelni, a világot átfogóan kell feltárnia a gyerekek előtt. Az iskola a leterhelő szakmai törzsanyagon kívül nem fordít erre figyelmet /nyilván nem is kötelessége/, szóval ezért éreztem szükségét a láthatatlan humán tanszék megalapításának. Mondok példát: a láthatatlan humán tanszék egyszer meghívta az iskolát színházba. Beszéltem Bálint Andrással, a Radnóti színház igazgatójával és a Farkasok és bárányok című drámát megnéztük. Aztán volt az Oleanna (D. Mamet), amit úgy éreztem, hogy látnunk kell. Az például egészen pontosan azt jelentette, hogy a saját pénzemből megvettem 300 jegyet és meghívtam pár kedves hallgatót. Borzasztóan jó érzés volt! A színészek tudták, és nekünk játszottak. Az Oleanna története egyébként is olyan, hogy időnként a tanár, máskor pedig a diáklányok feszegetik azt a bizonyos határt. Ez nekünk akkor élő dolog volt, mert a meghívott 200


lány és köztem, ez az említett huzavona élőben játszódott le. Egy másik alkalommal, azt találtam ki, hogy a hightech építészet régi és új irányzatát, maradandóan kellene a hallgatóknak átadnom. Elmentem egy híres balett művészhez (Bakó Gábor, a Rock színház egyik alapítója) és felkértem, hogy táncolja el a high-tech építészet régi és új irányzatát. A vicc az, hogy meg sem lepődött. Kérte, hogy mondjak épületeket, meséljek a dologról. Ő kiválasztotta a táncművészetiről az egyik kedvenc tanítványát, akit Lillának hívtak és nem mellesleg gyönyörű lány volt, és összehozták a dolgot. Most gondoljatok bele ... nagyelőadó, egy átlagosnak induló szürke hétköznap a szemeszter közepén és egy félmeztelen pár betáncol a terembe. Olyan tökéletes volt, nem csak a maradandó élmény okán, hanem azért is, mert ez a fazon és a párja úgy eltáncolták a témát, hogy fotókkal és dumával nem lehetett volna jobban előadni. Elképesztő volt! Szóval a Láthatatlan humán tanszék ilyen dolgokkal foglalkozik, társművészetek bevonása és villám akciók lebonyolítására. Ezeken kívül láthatatlan módon, keretet nyújtott egy lelkisegélyszolgálatnak is... Mert tudtam, hogy egy nőt én csodákra tudok sarkallni, ha rendben van a háttere. Rengeteg olyan eset volt, hogy iskolán túli problémák fogtak vissza egy tehetséges hallgatónőt. Akkor próbáltam segíteni. Addig okoskodtam, míg nem lett pasi váltás és akkor aztán a beton falon is átmentünk a csajjal. A Láthatatlan humán tanszék megmozdulásai és az általam szervezett programok pedig lehetőséget nyújtottak ahhoz, hogy szervezkedhettem a diákjaim párválasztásában. Ki melyik pasi mellé üljön, ki honnan lát rá a neki

kellő nőre (csak lehet, hogy eddig ő ezt nem vette észre, én csak rávezettem). Ki kivel lesz egy szobában, szóval milliónyi apróság. Gyönyörűen működik a rendszer és mára azzal telik a nyaram, hogy esküvőkre járok, tanúnak hívnak, vagy vendég vagyok, mert akiket összehoztam a szervezkedésemmel, hálásak nekem az oldalba bökdösésért. Úgy érzik, hogy nem lehet más a tanú csak a Böri! Én meg borzasztóan örülök, csak mindig az a bajom, hogy megint öltönyt kell vennem... pedig jó lenne megúszni valami építész öltözettel. Persze van, akit be kell kísérni és hát akkor nem lehetek madárijesztő. Borzasztó jó, mert nem én kezdeményezem, és ők maguktól keresnek meg és felkérnek. Sokszor még tanácsokat is kérnek! Ezek a csodák bőven kárpótolnak azért a susmorgásért, (amit a suliban hallok) hogy cukros bácsi vagyok. Persze ezeknek az ellentámadásoknak mindig megvan a miértje. Nekem is volt olyan tanárom, akit azért utáltam, mert hasonlított egy fazonra, aki elszerette a barátnőmet... érted? jó tanár volt, de nem tudtam elvonatkoztatni és szívből gyűlöltem. Ilyen az ember és a susmusért soha senkire nem tudtam haragudni. Persze voltak idők a tanári pályafutásom alatt, amikor a pletykák nem voltak alaptalanok. Fokozatokban, a kezdetek kezdetén még 10 évvel idősebbeket oktattam és nagyon nehezen találtuk meg a közös hangot. Aztán amikor azonos korúakat kellett tanítni, az is kínlódás volt. Ezek után egyszer csak elkezdődött valami csoda. Először csak 5 évvel voltam idősebb /ekkor úgy tekintettem, hogy aki engem vesz fel gyakorlatvezetőnek, az az én tulajdonom...30 lány.../ ment ez 10-15 évig, akkor már csak az


volt, hogy milyen lehet egy öreggel. Ez 25 év korkülönbségnél teljesen eltűnt és a hallgatók úgy látják, hogy ez egy nagytata és megindult a laza és kötetlen társalgás. Kinyílnak, mert már nem pasit látnak benned, hanem igazán tanárt. Sokszor egy srác becserkészését terveztem meg a hallgatónőkkel. Onnét indult igazán gyümölcsöző korszak. Szóval a mínusz 10-ből és a sanda pillantásokból, így lett +30 és bizalmas kapcsolat. Legtöbbször tényleg én adtam alapot a pletykáknak, amikor játszottam a hallgatónők érzelmeivel, de ez a színjátszós múltam miatt volt an�nyira kiélezve. Egyébként szerintem, minden tanári diploma mellé kellene egy kis színészi tapasztalatot szerezni, mert csak az tanít közösség előtti jelenlétet. Ma a felsőoktatás tele van kiváló oktatókkal és egyre kevesebb az igazi tanár. A diákság pedig többségében nem annyira érett, hogy beérje oktatókkal, tanár kell nekik, aki kicsit többet is tanít nekik egy példa megoldásánál. Y: A negyven év alatt érzékelhető volt a hallgatók kvalitásán bármi változás? BL: Mikor ide kerültök, még túl fiatalok vagytok az építészethez. A két emberöltő alatt azonban (hiába volt egy generációváltás), ez nem változott. Megtanultam hogyan vegyem észre az értékes embereket, ezeknek a száma a figyelmem élesedésével egyre nőtt. Szóval a tehetséget, a kvalitást tudni kell észrevenni, és tudni kell kihajtani. Változást abban látom, hogy a hitvány az hitványabb, a jó meg egy kicsit jobb. A szélsőségek kezdtek el kiéleződni. Tehát én nem vagyok az a ‚bezzeg az én időmben’ típus (emiatt egyébként volt is ellentét köztünk a Szilyvel), szóval a

hallgatói állomány semmiképp sem lett silányabb, sőt. Persze voltak nagyon különleges évfolyamok, amikor a hallgatók egymásra kontráztak és olyan is volt, hogy egy évfolyam nagyon hasonló értékrenddel dolgozott, ezeket nagyon szerettem. Én egyébként egy kicsit máshol látom a változást, mert hát nem csak a diákok cserélődtek a 40 év alatt.

Ezt valahogy úgy vezetném fel, hogy volt régen a pap, vagy a tanító, aki mindent tudott, mert hát tanult ember volt (voltak idők, amikor ez nem volt jellemző tömegesen) és ezeknek az embereknek az élet minden területéről tehettél fel kérdéseket. Mára ezen a ponton változott az oktatás, hisz ha egy oktató bemegy a terembe, és ott ül harminc ember, abból a harmincból huszonnyolc legalább öt dologban sokkal többet tud, mint a tanár. Így szegény oktató, hogy a hitelességét megőrizze, minden erejét abba öli, hogy az általa legjobban ismert két témára terelje a mondanivalóját és csak azt tanítja, csak arról tud beszélni. Szóval ennek teljesen máshogy kellene működnie, ez a változás nincs kezelve. Nyilván kiváló oktatók vannak az Yblön, akik a szakmájuk egy azon szegmensén bravúrosan boldogulnak, de nem hajlandók észrevenni, hogy a diákság egy csomó értékes dologban jobb náluk! Szóval ezt nem elismerni ma a legnagyobb hibája az oktatásban résztvevőknek. Az egymástól tanulni, egy tanár-diák kapcsolat esetén is elengedhetetlen. A tehetség csak így hatványozódhat! ▌ Az interjú még nem ért végett, folytatása weboldalunkon,


Parametric controversy “a generatív technika, egyáltlán nem egy másik ág” szerző:

gyulai levente A jelenleg létező legfejlettebb kutatási és tervezési technikákat létrehozó evolúció gyorsan és globálisan zajlott le, és zajlik ezekben az órákban is, előrevetítve a módszertan még hatékonyabbá válását, kivitelezési és tervezési szempontból is. Maga a parametrikus építészet annyit jelent, hogy olyan digitális tervezési módszert alkalmazunk, ahol a kívánt paramétereket függvényekkel tudjuk változtatni (esetlegesen közbeiktatott segédváltozókkal), és ezek a függvények egymásnak is függvényei lehetnek, így létrejön egy rendszer ami pl. egy katasztrófa helyszínén nagyon hasznos lehet, hiszen ugyanabban a kialakított tervezési rendszerben rengeteg variációt le tudunk gyártani pl. egy családi házra. A fogalom viszont önmagában sem koncepcionális, sem formai, sem filozófiai fogalmi töltettel nem rendelkezik, eredendően matematikai kifejezés. A generatív technika egyáltalán nem egy másik “ág” vagy másik “design”, egyszerűen arról van szó, hogy szabályszerűségek alapján, vagy irányított algoritmusokkal (scriptekkel pl) generálunk modellt, animációt, 2d alakzatot, bármit, a generatív design egyben teljes mértékben lehet parametrikus is. Lehetőségeit leírni viszont lehetetlen, mert végtelen, illetve a script létrehozójától függ hatékonysága. Szerencsére nem kell programozói ismeretekkel rendelkezni a jó scripteléshez, mivel Rhino-hoz C4D-hez 3dsmax-hoz is léteznek olyan pluginek, melyek előre megírt scripteket tartalmaznak, és ezeket egy rendszerbe lehet fűzni. A legszélesebb körben használt modul egyébként a Rhinohoz készült Grasshopper plugin, ehhez rengeteg segédanyag és tutorial található a neten, illetve nálunk Pálóczi Tibor szokott ilyen kurzust indítani, amely kurzus egyébként országos viszonylatban ritkább, mint a fehér repülő félszárnyű holló. Az elején egy kicsit bonyolult lehet megérteni a “node”-ok hierarchiáját és működési sajátosságait, de ezek után egy elképesztően hatékony eszközzé válik a használója számára, mivel nem csak mondjuk felületeteket képes kreálni, hanem kiosztásokat, igény szerint változtatható parametérű szerkezeteket, vagy akár táblázatokat, órarendeket, voronoi diagrammokat, vagy delanuay háromszögelést, sokszögelést, klasszikus háromszögelést (keskeny hsz. is előfordulhat, delanuaynál nem) tud végezni, stb. szinte minden metrikus-kombinatorikus azaz diszkrét geometriai igényt


képes kezelni. Ez azért jó, mert a formai-szerkezeti megkötések a tervezésnél megszűnnek. Kivitelezésnél pedig a tervrajzok értelme megszűnik, hiszen a modell létrehozásával, maga a modellfájl tartalmazza azokat a metaadatokat, melyek legyártásához szükségesek (CNC), így maga a modell megléte, egyben kiviteli terv is. A felmerülő statikai problémákat szimulációval kezelik, a formai és megadott anyagi tulajdonságok alapján meghatározhatók a feszültségi skalármezők, ahol a pl. kompozit anyag nagyobb sűrűségű kell hogy legyen, de elképzelhető, hogy megoldható szálerősítéssel is. ▌

A parametrikus-generatív technikákat használó “vadi új” konceptuális irányzatok azonban szerintem megdöbbentő hasonlóságot mutatnak Makovecz Imre és Csete György organikus építészetével (de szigorúan csak az övékkel, és csak a sevillai pavilonig bezárólag) morfológiai értelemben. Az organikus építészet egyik nagy fegyvere a “nagyítás” ami azt jelenti, hogy pl. természetből vett elemeket, organizmusokat, csontvázakat, bármit, felnagyítunk és azt, mintegy analógiaként beépítjük a tervezés menetébe. Ez nem nevezhető inspirációnak a szó „egyszerű” közbeszédben fennforgó értelmében, mivel ilyenkor a tervező nem mondjuk “formai inspirációt” nyer, nem szerkezetre vonatkozó benyomásai ébrednek, hanem felületet-formát-és szerkezetet is egyszerre kap. Valóban inspirálódik, de úgy, hogy közben útmutatást is kap a tervezésre vonatkozóan. Ha analógiánk pl. egy alga volt, nem vasbeton oszlopokkal állítjuk meg a formát, hanem létrehozzuk a voronoi héjszerkezetet amely struktúra valóban az alga felépítését adja. Hozzá kell még tenni, hogy a folyamatban szerephez jut az intuíció és az imagináció is, továbbá a nagyítás fogalma természetesen, mint absztraháló eljárás értelmezendő. A tervező ebben a folyamatban tehát, nem is tervező, hanem valamiféle “gerjesztő”, aki ezeket a folyamatokat gerjeszti, persze az események


iránt nagy érzékenységgel, de mégis, vannak részletek melyek még előtte is rejtve maradnak. Emellett számos módszertani irányzat bontakozott ki, gyakorlatilag ahány terv, annyi megközelítés, (a témáról bővebben Neil Spiller ír Digitális Építészet Ma c. könyvében) de mindenesetre elmondható az, hogy az újfajta hibrid tervezés segít kilépni mindenféle korlátolt stiláris megkötésből vagy alapvetően tévedésen alapuló akadémikus szellemi terrorból, mely visszamaradottságát átlátszó, de mindenképpen gyenge lábakon álló indokokkal igyekszik takargatni, amivel egyértelműen negatív befolyást gyakorol a tervezés fejlődésére. Filozófiai hátterét tekintve ellenzői közül legtöbben Derrida dekonstruktiviz­ musához kapcsolják, azonban ez egy tévedés, mert itt alapvetően technikai újításról kell beszélnünk, amely tetszőlegesen használható, és nagyon nagy hiba lenne egy technológiát vélt szellemi háttér miatt elvetni. Ugyanígy forrásai sem merülnek ki, és soha nem lesz elavult, hiszen ez nem egy “építészeti stílus”, hanem a gondolkodásmód forradalma, mely magából a teremtés törvényszerűségeiből és arányaiból fakad, és nem ember alkotta kvázi-diszciplináris rendszerek és tézisek minden bizonnyal téves tanulságain alapszik, és melynek eredményei könnyedén túlnőnek a jelenlegi megkérdőjelezhető hitelességű akadémikus közeg értelmetlen és ami még rosszabb halálig erőltetett parafrázisain. A wannabe-diszciplináris irányzatok sorra buknak el az évtizedek múlásával, néhány kiemelkedő eredménytől eltekintve egyetlen dolgot generálnak: káoszt. Tehát a körülmények adottak, sőt a szakma valóban értelmiségi része asszisztál egyfajta gondolkodásbeli, módszertani „forradalomhoz”, amely egyébként jelen pillanatban is zajlik és csak rajtunk múlik, hogy beszállunk-e az építészet történetének egyik legnagyobb bulijába. ▌

Ajánló: gyulailevi.tumblr.com grasshopper3d.com digitaltoolbox.info rhino3d.com maxon.net parametricworld.tumblr.com dsolution-parametric.tumblr.com paramorphetic.tumblr.com advanced-geometry.tumblr.com


tervezte és írta: várszegi dániel

hallgatói terv Az Ypszilon szerkesztői jelen voltak a terv5 bemutatón és néhány terv készítőjét megkérték, írjanak pár sort munkájukról. Elsőként Várszegi Dániel középületét mutatjuk be, főként érdekes, korszerű módszertani megközelítése miatt és nem titkoltan mintegy állásfoglalásként a hibrid tervezés előnyei mellett, mely kifejezés nem egyenlő a „CAD” mozaikszóval, tehát nem számítógéppel segített tervezés, hanem inkább egy komplex informatikai matematikai-diszkrét geometriai rendszer és a tervezői intuíció manuális eszközökkel szinte lekövetethetetlen fúziója mely a parametrikus-generatív építészet alapeleme.

bevezető

Mint azt sokan tudjátok, előző félévben épterv. V-ből Vácra kellett középületet terveznünk, egészen pontosan egy saroktelekre, a Káptalan utca főtérhez közelei végéhez. Három rendeltetés közül a hangszerkészítő műhelyt választottam, egyfelől mert ha nem építész, akkor zenész lennék (vagy pilóta) másfelől pedig a település kézműves imidzséhez nagyon jól illik. Persze, volt ebben egy kis kutatómunka is, de ha egy új helyen találod magad, és hagyod, hogy hasson rád a hely, egy nap arra fogsz ébredni, hogy tudod, mit fogsz oda tervezni.


“...pár egy kaptafára készült tervem után, kellett valami, ami felkavarja az állóvizet...”

gesztus

Így volt ez Váccal is. Nem az épület formáját gondoltam ki elsőként, hanem a viselkedését a környezetében. Olyan ez, mint amikor még nem tudod, mit válaszolj a kérdésre, csak azt, hogy hogyan. Modorosan, összekulcsolt kezekkel, egyenes háttal, vagy úgy, hogy felborítod az asztalt. Én az utóbbit választottam. Azon a véleményen vagyok, hogy a kettő közül rosszzul választani nem lehet, mindkettőt lehet jól is, rosszul is csinálni, a lényeg a jó, határozott fellépés és az átgondolt válasz, vagyis a terv. Ez fogja meghatározni az egész projekt valódi jóságát, meg hogy ezt, hogy tudod tálalni. Mindkét esetben ott lesz a kezünk nyoma, lesznek olyan részletek, amik rólunk árulkodnak, amik kiemelkedővé tesznek egy művet, vagy épp ellenkezőleg. Azért döntöttem így, mert hiányoltam a saját építészetemből a gátlástalanságot és mivel hajlamos vagyok végletekben gondolkodni, pár egy kaptafára készült tervem után kellett valami, ami felkavarja az állóvizet.

épület

A forma analógiája a hangszer alapanyaga. Az épület héját képző könnyű szendvicsszerkezetet ragasztott faváz hordja. A telek az utcafront felé enyhén kifelé nyílik, amit követtem az alaprajzzal, viszont sokkal markánsabban, egy gyökérhez hasonló terebélyesedéssel. Az így kiszélesedett épülettömeg sokkal nagyobb szabadságot ad formailag, a homlokzat elbír olyan elemeket, térbeli játékokat, amit a hátsó rész már nem. Elől egy centrális, áramló tér hat az arra járóra, ami átalakul egy fegyelmezettebb, hossztengelyre szervezett kiszolgáló épületrésszé, így annak megmarad funkcionalista mivolta. Az alaprajz körvonalai megvoltak, a központi térstruktúra egyelőre csak a fejemben, ezután jött az alapmotívum, az ötszög alapú nyúlványok, amik teljes üvegezéssel nyílnak meg a külvilág felé. A legnagyobb


ilyen üvegfelület kitüntetett helyével természetesen az üzlethelyiség főbejárata. Ebbe metsz bele a fénykürtő, amely kijelöli a helyiség, mintegy virtuális tűzhelyet. A földszinten az üzlettől befelé találhatók a mosdó, az udvarra nyíló műhely, annak kiszolgálói, és a gépészeti helyiség. A hangszerkészítő mester garázsa le

van választva egy zsilippel, ahonnan bemehet a boltba, vagy egyenesen fel az irodájába. Fent találhatók az említett iroda, teakonyha, a tanoncok kétszemélyes lakóegysségei és a felülvilágítókkal megtűzdelt oktatóhelyiség. Összemetsződések adódnak a helyiségek között, ezért pl. az emeleti irodából leláthatunk az üzletbe, szemközt a teakonyhára vagy a kürtőn keresztül az égboltra. A mester tehát magasleséből teljesen irányítása alatt érezheti az üzletet. Az udvar autóval megközelíthető, így könnyen lerakodható a faanyag.

technika

A terv párhuzamosan készült Rhinoban, Archicadben és Photoshopban. A héj un. loftoslással jött létre, ami megrajzolt görbék alapján generált parametrikus felületeket jelent. Végtelen számú variációt át lehet rágni, rendezni a profilokat, változtatni a paramétereket, amíg kijön valami, ami már nem bántja annyira a szépérzékünket.

A Rhino nem képes értelmezni tömör elemeket, ezért minden felülethez külön belső héjat kellett szerkeszteni, hogy vastagsága legyen a szerkezetnek, ez óriási nagy favágás volt. A Rhino az axonometriát sem ismeri, viszont úgy működik, mint egy fizikai kamera, tehát állíthatunk a lencsénk fókusztávolságán. Ezért egy 5000mmes fókusztávú fiktív lencsén keresztül készítettem egy rendert, ez az érték még csillagászati távcsőnek is sok, de kaptam egy szinte axonometrikus rendert, amit már csak Photoshopban kellett összedolgozni a többi grafikai elemmel. Záróakkordként jöhettek az effect layerek, hatásvadászat, sűrűn szedett helvetica, hajtépés a 120 rendezetlen fólia miatt, végül nyomtatás, kasírozás, és 18 óra alvás. ▌


A hogyanok innovációi az építőipar technológiai újításai

szerző:

biró máté Az iskolapadban ülve hallhatunk ökölszabályokról, bevált módszerekről, de most nézzünk körül és a teljesség igénye nélkül szemezgessünk a technikai vívmányok újdonságai közül. Tegyük ezt úgy, hogy olyan innovációkra reflektálunk, amelyek ugyancsak a távoli jövőben válhatnak a szokványos építőipari eszközpaletta részeivé, de már most is körvonalaznak számos kézenfekvő megoldást a világ problémáira. Az építőipar (és globálisan, minden...) paradigmaváltás előtt áll. Hallatlanul sok sarkalatos problémával indokolhatnám az előző kijelentést, példaként nézzük az elnépesedést. A városok szövete a végletekig dagad és egy rég letűnt építészeti korszak bontogatja szárnyait a perem területeken, az építészek nélküli építészet (favellák, gettók, szomorú sorsú illetve sokszor lumpen elemek tákolmány negyedei). Nem tudunk pozitív végkimenetelt jósolni a problémára, ez ugyanis a civilizáció perifériájának legszéle, ha úgy tetszik szakadéka. Azonban előfordulhat, hogy a világ hirtelen valamilyen szörnyű katasztrófa vagy (sokkal jobb esetben) csoda folytán nem haszonel-

ven működne, a technikai vívmányok és innovációk az emberek pártjára állhatnának. Az egyéni boldogulás, a licenszháború ugyanis dobozba zárja az autonóm (magának törvényt szabó) technikai eszköztárat és az integráció szent eszméjét. NYOMTATOTT ÉPÍTÉSZET, avagy 3D plotter a holdon Ez ma már nem fikció és nem is egy scifi könyv címe. Ugyan az élet a holdon még elképzelhetetlen, de még ennek is eljöhet az ideje. Hogy működik a 3D-s nyomtató, miként válik ember léptékűvé egy nyomtatott tárgy, és hogy kerül a holdra?! Kell egy virtuális háromdimenziós modell (ezt CAD alapon megmodellezik és STL-háromszög hálóval látják el. Ha kell egy meglévő tárgyat is beszkennelhetünk /ZScenner600/) A nyomtató egy síkban lévő, egymásra illeszkedő rétegekkel készíti el a modell testet folyadék-ragasztó-por alapon működő anyag felhasználással, de használhat sík mikrolemezeket, poli­mer alapú rideggé szilárduló sűrítményt, vagy


épp speciális betont, illetve homok és szervetlen anyagok speciális keverékeit. A nyomtatott rétegek 16 nanométeres vastagsággal készülnek. Ma az ilyen 3D-s nyomtatók általában prototípus modellezők. Azonban hasonló működési elven elkészítették már a világ első nyomtatott ruháját, cipőjét (Shapeways nyomtató-nylon kosztüm-M.Schmidt), fegyverét (ABS nyomtató-AR-15ös gépfegyver-USA),

hamarabbi befejezését reméli találmánya segítségével. Ezen felül az európai űrügynökség is igényt tart a technológia szabadalmára és a holdra próbálnak bázis várost építeni a segítségével. Reményeik szerint önjáró nyomtatógépek segítségével Dini masinája holdkőzetet felhasználva építhetne holdbázisokat. Ez az ember nélküli építészet az építészet egy új dimenzióját jelenti és egy hihetetlen technikai innováció születését egyben. A nyomtatott holdbázisokat az

“Janjaap Ruijssenaars 2014-re tervezi a világ első nyomtatott házának befejezését.” biciklijét, de számos egyéb használati tárgy is létezik, mely a háromdimenziós nyomtatásnak köszönheti megszületését. Egy holland építész, Janjaap Ruijssenaars 2014-re tervezi a világ első nyomtatott házának befejezését. A tervező egy Möbius-szalagot kezdett el lakóház léptékben kinyomtatni, persze külön álló elemenként. (D-Shape 3D nyomtatóval homok és szervetlen anyagok keverékéből nyomtatja a ház keretes vázát, majd fúvatott betonnal merevíti az épülettestet.) Tehát itt még nem egy gép alkotja meg az egész házat... Azonban a technológia csúcspontja Enrico Dini olasz robotika szakértő fejében már 2011-ben megérett. Dini homokot magnézium alapú kötőanyaggal keverve nyomtat háromdimenziós monolit testeket. (2012-ben adott át egy 9m2-es pavilont Pontedere városában. A feltaláló a parametrikus építészet kibontakozását és a Sagrada Família mi-

AlfaSpace kutatóközpont alacsony nyomású (vákuumkamrákban) termekben teszteli. Neves statikusok és fizikusok vizsgálják az építmények teherbírását és próbálják az EuroCode szabályait MoonCode-ra (holdszabvány) fordítani... :) A viccet félretéve ez egy olyan innováció, amely felfordítaná az építési berögződéseket. A nyomtatott építési forma nyilván csak olyan szükség helyzetben kaphatna létjogosultságot, ahol emberfeletti teljesítményre van szükség, illetve olyan helyen, ahol élettel össze nem egyeztethető körülmények közt kell dolgozni. Egyéb esetben az ipari forradalomból jól ismert géprombolók kora köszöntene be újra. Ezen következtetések érvényesek a következő fejlesztésre is. ▌


A víz beszél szerző:

“...a városfejlesztési kezdeményezések mögött jellemzően a közlekedés szervezése áll”

bukovszki viktor

A város, mint az ember művi környezete, különleges gyermeke a civilizációnak. Szakmai szempontból itt manifesztálódik a leglátványosabban az, hogy mi az a szinergia, mit jelent az, hogy együtt. Az alábbiakban gyakorlatba ültetem az előző elméleti okfejtést a vízről a városban. Életünk, bizony a víz. Együtt fogjuk megszólítani. Ezen megszólítás apropóján beszámolok a 2013 évi Várostervezési Napokról. A jövő élhető városáról alkotott elképzelések gyakorlatba ültetése ez az esemény, mely egy valós problémát tár a részt vevő hallgatók elé, akik intenzív műhelymunka keretén belül dolgozzák fel azt. Hab a tortán, hogy ezúttal nem a szokásos hagymázas építész szellemtánc zajlott le, ugyanis a kezdeményező szervezet a Zielenski Szilárd Szakkollégium Kör-Vas-Út közlekedésépítő tagozata. Ennek megfelelően a hallgatók túlnyomórészt építőmérnökök, közlekedésmérnökök, és páran, amolyan üde színfoltként építészek. Az interdiszciplináris műhely a valós gyakorlat leképezése, az angolszász oktatásban alapkő, nálunk pedig terjesztendő újdonság, hiszen karrierünk során sem elefántcsont tornyunkból váltjuk meg a világot.

Az idei, immár negyedik lakalommal megrendezett VTN témája pedig a Műegyetem rakpart, és a mögötte elterülő két egyetemi campus területe a Rákóczi hídtól a Gellért térig. A terület kiválasztásánál szempont volt a helyben hiányos, vagy működésképtelen közösségi közlekedési infrastruktúra, a campus jellegből következő, valamint a közlekedési pályák mentén kialakuló kihasználatlanság, valamint az a tény, hogy a hallgatók ismerik a helyet. A legfontosabb eleme azonban a helyszínnek Budapest valódi rákos daganata: a rakparti közúthálózat, illetve parkolás, és az így kialakuló autósorfal, amely elvágja a Dunát – kizártuk a vizet. A tervezési folyamatot igencsak megfűszerezte a tény, hogy a csapatok átlagban 3-4 infrastruktúra mérnök, egy közlekedésmérnök, és egy építész hallgatóból álltak.


A brainstorming jellemzően közlekedési problémákból indult ki, és lobbiznia kellett az épített környezet minőségi kérdéskörének érdekében – jól modellezve a fővárosi viszonylatokat, ahol a városfejlesztési kezdeményezések mögött jellemzően a közlekedés szervezése áll. Mivel az utóbbi problémái gyakran következnek az előbbiből, mivel a közterületek jellemző konfliktusa annak különböző használói kö-

szünetelő élet a változatosság hiányára vezethető vissza, arra, hogy a campus nem campus, hanem egy monofunkciós tendenciákon mozgó megalétesítmény: ahol csak oktatás folyik, ott kihal a környezet időszakosan. Így céllá fejlődött a 24/7 gondolata, hiányzó funkciók elhelyezése. Itt válik a kérdés területivé, és itt ugranak be az élet rései bizonyos helyeken: a rakpartokon, az ELTE hatalmas füves területein, az Egyetemisták

zött alakulnak, így szakmák közötti összhang természetszerűleg kialakult. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy száműzzem az építészhallgatók között terjengő tévhitet, miszerint mi vagyunk a szárnyaló álmodozók, az építőmérnök szakma pedig a lehurrogó, majd-miéletszagúvá-kalapáljuk, bigott népség. Parány alázatot növesztve, ha engedjük magunkat elkápráztatni, törekvő műszaki szakembereket látunk, akik valóra váltják az álmokat. A kreativitást nem szakonként mérik, és nemegyszer az építész ácsolt az extravagáns mérnöki ötletekből életszagú környezetet.

parkjában, a hídfelhajtók szerpentinjeiben. Kiváltképp a Műegyetem központi épületének előtere működésképtelen, főbejáratként csak ceremoniális események alkalmával üzemel. Megfigyelve a területeket, javarészt a túlzott forgalom, illetve parkolás, vagy az elégtelen közösségi közlekedés lehetetleníti el őket. Az így kialakuló koncepció pedig nem más, mint közlekedésszervezéssel egybekötött környezetalakítás, kihasználva azt a tényt, hogy mindkettőt képviseli a maga szakmája.

Rátérve a víz problematikájára, saját csapatom pályaművét mutatom be pár szóban. Minden projekt a vízióval kezdődik, ami egyfajta megközelítést jelent. A mi esetünkben ez az élet volt, és annak rései. Ugyanis a területen az élet szünetel bizonyos helyeken, és bizonyos időkben. A bizonyos időkben

A háromnapos műhelymunka végére pedig kialakult egy program, melynek fő elemei: campuson belüli közösségi közlekedés, rakparti fonódó villamos vonalvezetése, zöldfelület-hatékony új épületek, rakparti közlekedés vegyessé tétele, központi épület előtti tér kialakítása, parkolás és közterek a Dunán.


A víz szempontjából kiemelendő az új rakparti közlekedésszervezés: a gyalogos közlekedési pályák minőségi kialakításának egyetlen korlátozó tényezője általában a parkoló autók, amelyek kivonásával lehetségessé válik a korzó kiépítés. Egy ponton, a központi épület előtti szakaszon azonban indokoltnak találtuk szűkíteni a forgalmi keresztmetszetet, és burkolatváltással vegyes felhasználásúvá tenni az utat. Ugyanitt az alsó rakparti autóforga-

szélő hallgatók. A potenciálunk megvan hozzá. Egy épületben tanulnak a jövő épített környezetét alakítók a jövő műszaki szakgárdájával és a jövő műszakai folyamatainak szervezőivel és lebonyolítóival. Túl a falainkon, de belül az egyetemen a klímaváltozás és a kitörni készülő energiaháború legfontosabb mesterei, a környezetmérnökök ajánlott partnerek lehetnek, de a vidéki, népi, falusi környezet jelenségét vizsgáló-csodáló építészeink is kollégára lel-

“Ahogy a vízre kezdünk hallgatni, másra is nyitott lehet a fülünk.” lom behúzódva a felső rakpart alá, többszintes, kellőképpen elegáns teret ad a főépületnek, valamint vizuális kapcsolatot a Dunával. A parkolás kiváltására, valamint a BKV hajók termináljaira találtuk ki a Dunakavics koncepciót, a vízen úszó (vagy álló) üveg és acélszerkezetű blob építményeket, mely stílusukban a Dunából kitörni készülő vízcseppekre emlékeztetnek. Két méretben kapható, a nagyobbik alsó szintjein parkolás lehetséges, a teteje pedig közterület, kávézókkal, üzletekkel, éttermekkel. A kisebbik búra biodómként üzemel, parkosított várakozó terminál a BKV hajók számára. Az üzenet egyértelmű: folytassuk azt a párbeszéded folyónkkal, amely a Kopaszi gáttal, és a várbazárral már megkezdődött, engedjük ki az embereket a vízre. Pozitív tapasztalat, és követendő példa a Várostervezési napok. Példa arra, hogyan oldanak meg valós, és égető – nagy léptékű - problémákat (Budapest és a víz) különböző szakterületről, de ugyanarról a témáról más nyelven be-

hetnek bennük, vagy a környezetgazdálkodási, illetve agrárium területén tanuló diákokban is. Túl az egyetem falain pedig a megannyi társdiszciplína, Erasmus partnerek, a tájépítészeti oktatás, míg végül a szakmánkat jelentő dobozon kívül a kommunikáció, a viselkedéstudományok, pszichológia, filozófia jelenthetnek kiaknázatlan szinergiákat. Ahogy a vízre is kezdünk hallgatni, másra is nyitott lehet a fülünk. A világunk többé nem elégszik meg a bezárkózott, és szakmája berkeiben megbúvó emberekkel. A Várostervezési napokról részletesebben a Zielenski Szilárd Szakkollégium oldalán tájékozódhat a tisztelt olvasó. Ezúton is szeretném megköszönni a lehetőséget Sajtos Dávidnak, a rendezvény főszervezőjének, valamint a VTN9 csapatának a nagyszerű élményt: Háznagy Andornak, Nagy Miklósnak, Techet Gábornak, és Udvari Istvánnak. A teljes cikk (Víz beszél 1) olvasható lesz az Ypszilon honlapján. ▌


A tűz “Az ember azóta kapcsolatban vana tűzzel, mióta Prométheusz a titán, m e g s ze rez te a z i s te n e k tő l a t ü zet, mellyel a teremtményeit, az embereket, fivére állat teremtményei fölé emelte.” szerző:

tóth csaba Akárhogyan is nézzük, a tűz időben és térben nem korlátozott, és nem ellenőrzött égési folyamat, amelynek során a társadalmunk károsodik, ha nem védekezünk ellene. Nagyon örülök, hogy a tűzvédelmi szakirány létrejötte óta talán először, a tűzvédelem is helyet kap a kari újságban. A tűzesetek általában ritkán bekövetkező események, ezért is nem vesszük komolyan viszont ha bekövetkezik, igen nagy anyagi és személyes kárral járhatnak. Két olyan dologra szeretnék kitérni melyek mindannyiunk hétköznapjában fontos szerepet kaphatnak. Az egyik az otthonok tűzvédelme, a másik pedig iskolánk biztonságának növelése egy esetleges tűz vagy baleset bekövetkeztekor. Az otthon tűzvédelme: Egy átlagos ember hazaérve a munkából hanyattdől és élvezi az otthon biztonságát. Süt, főz, begyújt a kazánba, amely békésen füstölög kifelé a kéményen keresztül. Bele sem gondolva, hogy otthonuk hasonlóan veszélyes üzem, mint akár egy munkahely. Általános érvényű veszélyforrás mind lakásokban, mind a családi házakban a konyha, azon belül is a tűzhely. Amen�nyiben gáz üzemű tűzhelyünk van,

rendszeresen ellenőrizzük annak csatlakozóit és égő fejeit, mert a levegőbe szivárgó földgáz robbanásveszélyes és fulladást is okozhat. Ugyanakkor közvetett módon a sütés közbeni forró olajok és zsírok is okozhatnak tüzet. Ilyen esetben sose vízzel oltsuk, mert a víz radikálisan alacsonyabb forrás pontja miatt azonnal kiforr (kicsapódik) és még nagyobb kárt okozhatunk. Ilyenkor a legcélszerűbb tűz forrását elzárni az oxigéntől, hisz így az égés egyik alapvető feltétele szűnik meg az égéssel együtt! Az égés megszüntetésére használhatunk ilyen esetekben nagyméretű tányért vagy tálcát illetve takarót több (!) rétegbe hajtogatva. Igen meglepő módon a textília is alkalmas lehet arra, hogy a levegő tűzhöz jutását megakadályozzuk. Ráadásul manapság sok textíliát kezelnek égéskésleltő anyagokkal, ezek alkalmazása kezdeti tüzek megfékezésére még alkalmasabbak lehetnek. Folynak kísérletek olyan oltóhab kifejlesztésére, amely alkalmas lehet az ilyen típusú konyhában keletkező tüzek oltására. Azonban a konyhán kívül is leselkedik ránk bőven veszélyforrás az otthonunkban. Ilyen a fűtés! A nem megfelelően szellőző kéményből veszélyes égéstermékek kerülhetnek vissza a lakásunkba, akárcsak egy


rossz levegőztetésű kazánnál. Ilyenkor ugyanis a nem megfelelő oxigén men�nyiség miatt úgynevezett tökéletlen égés következik be. A tökéletlen égésnek a szén-monoxid gáz a legveszélyesebb mellékterméke. A szén-monoxid sűrűsége a levegőhöz (1,0) viszonyítva 0, 96. A CO jobban kötődik a vér hemoglobinjához, mint az oxigén, ezért gátolja annak oxigénfelvételét. 10% alatti COHgb (hemogl.) koncentrációnál még nem jelentkeznek mérgezési tünetek, de a reflexek lassulnak. 10-30% között erős fejfájás. 30-50% között szívkihagyás, ájulás, 70-80% között bekövetkezik a halál (rózsaszín halálnak nevezik az emberi bőr elszíneződése miatt). Ha ezeket a tüneteket észleljük a legközelebbi ablak kinyitásával a veszélyhelyzetet megszüntethetjük. Itt szeretném kiemelni az otthoni szén-monoxid koncentrációmérő fontosságát! Lénye­ges, hogy ezek alkalmazásakor a gyártó által használt megfelelő minőségű elemeket alkalmazzuk. A gázkoncentrációmérők sok életet megmenthetnének. A hétköznapokban rengetegen vannak az iskolában, diákok, tanárok, személyzet. Egy tűz esetén normális emberi reakció a pánik, de sajnos ez sok jóra nem vezet. Kérünk mindenkit, hogy egy ilyen esetet a lehető legnyugodtabban és higgadt fejjel próbáljon meg kezelni. Az első és legfontosabb teendő ilyenkor azonnal értesíteni a tűzoltókat a 105– ös hívószámon (a tűzvédelmi törvény előírja: aki tüzet vagy annak közvetlen veszélyét észleli, köteles azt haladéktalanul jelezni a tűzoltóságnak, vagy ha erre nincs lehetősége, akkor a rendőrségnek vagy a mentőszolgálatnak). Csak a tűzoltóság értesítése után jelezzük a tüzet a portaszolgálatnak. A tűz-

oltóság a káreset felvételi lap alapján kéri az információkat a jelző személytől. Ezeket az adatokat célszerű ismerni a minél gyorsabb tűzjelzés érdekében. Legyünk türelemmel, hiszen a későbbi beavatkozáshoz ezekből az információkból készítik fel a vonuló tűzoltókat. A káreset felvételi lap adatai: - A tűz pontos helye (település, kerület, utca, házszám)! - Mi ég, mi van veszélyeztetve? - Ember élet van-e veszélyben? - Milyen terjedelmű a tűz? - A bejelentő neve, a jelzésre használt telefonszám? A hangszórós tájékoztató rendszer működésének hiányossága esetén, amen�nyire módunkban áll szóbeszéd útján értesítsük a szomszédos tantermekben levőket. A főbejáratnál várható tumultus miatt próbáljunk az udvar felé a hátsó kijáraton, illetve ha arra lehetőség van az „A” épület Zichy utca felőli kijáratán elhagyni az épületet. (fenti kép) – Szélsőséges esetben számba nem vett (!) de elvi lehetőség van a könyvtárnál az B épület lapos tetejér menekülni. Innen tovább csak a tűzoltóság magasból mentő eszközével lehet lejutni. (baloldali kép) Mivel az A és B épület külön tűzszakasz a kettő között önzáródó tűzgátló ajtók találhatók, ezért a tűz keletkezési helyétől függően az A vagy a B épület mindegyike védett tűzszakasznak minősül. Az egyik épületből a másikba a tűzgátló ajtókon juthatunk át. Ne ijedjünk meg, ha ezeket menekülés közbe csukva találnánk, az ajtók mindkét irányból az A és a B épület felöl is kézzel nyithatóak és önműködően záródnak. ▌


Munkavállalás külföldön Közvetítés Peter Zumthor irodájából szerző:

tóth antal máté nagyközönség részéről!

A most megjelenő cikk egy sorozat első olyan eleme, mely fiatalokat mutat be külföldi munkavállalásuk kapcsán. Nemrég még köztünk ültek, ma viszont már a világ vezető irodáiban töltik idejük nagy részét. Értelemszerű a kérdés, ki és hogyan juthat ki ilyen nagynevű és elismert stúdióba?! Mi az a plusz, ami idáig röpítette őket? Ismerjük hát meg titkaikat! Az első építésztehetség, akit bemutatok a svájci építészzseni, Peter Zumthor irodájában dolgozik. Zumthor a világ ös�szes nevesebb díját megkapta már, az egyetemek tolonganak, hogy díszdoktorrá fogadhassák, ezzel párhuzamosan, beruházók armadája várja, hogy a mester igen mondjon megkeresésükre. Munkáira pillantva rögtön rájövünk, hogy elismertsége teljes mértékben megérdemelt mind a szakma mind a

Olvassuk büszkeséggel Kollár Bence válaszait, aki Zumthor műtermében dolgozik! A világon keveseknek adatik meg, hogy ilyen magas szinten tanulhatnak! Bence hihetetlen tudatosan építette fel életútját, aminek most az egyik legnagyobb állomásához ért. Az előrelátás mellett tehetség és szorgalom jellemzi. Megkeresésemre előzékenyen és kedvesen reagált, éppúgy, mint diákéveiben. TAM: Hogyan jutottál ki/hogy szerezted a munkát? KB: Kiküldtem a jelentkezésemet portfolióval, a diplomamunkámról készült kiadvánnyal és egy ajánlólevéllel együtt- nyomtatott formátumban. Aztán kihívtak interjúra, ahol kaptam egy gyakornoki állást. TAM: Hogy látod a kinti munkavállalást, természetesen építész szempontból? KB: Abszolút pozitívan, kellő szorgalommal és szerencsével a legnagyobbakhoz is be lehet kerülni. Egy igazán jó irodában tanulni a szakmát pedig extra motivációt, tudást és nem utolsó sorban komoly kapcsolati tőkét jelent.


TAM: Milyen szintű nyelvtudás kell?

BK: 5-10 évet tervezek külföldön.

KB: Minimum közép-, felsőfokú nyelvtudás kell, az angol és német közül legalább az egyikből (de legjobb mindkettőt jól beszélni).

TAM: Mik azok a dolgok amik különösen szembetűnőek Magyarországgal szemben?

TAM: Mik a követelmények? BK: Elég magas a követelményszint, de leginkább pontosságra és megfelelő szel­lemiségre vonatkozik, semmint ext-

BK: Eléggé nagy kontraszt van; Svájc nagyon gazdag, és példásan rendezett. Itt pontosabbak az emberek és betartják a játékszabályokat. Ugyanakkor jóval ridegebbnek és távolságtartóbbnak tűnnek, mint a magyarok.

“...magas a követelményszint, de leginkább...megfelelő szellemiségre vonatkozik...” ra gyorsaságra.

TAM: Jól érzed-e magad kint?

TAM: Milyen tulajdonságokat használsz a napi munkavégzés során?

BK: Messzemenőkig. Azzal együtt is, hogy néha van honvágyam.

BK: Koncentráltság, pontosság, odafigyelés, elmélyültség.

TAM: Mi az amit a munka mellett csinálsz?

TAM: Az egyetemen megszerzett tudást felhasználod-e, illetve elegendő volt-e?

BK: Esténként munka után sportolok, és olvasok. Hétvégenként a kollégákkal összejárunk egyet sörözni, „bandázunk” a többi chur-i építésszel. A környező hegyek továbbá számos aktív lehetőséget kínálnak - télen sí, kisebb kirándulás, tavasztól őszig kirándulás, bringa, épületlátogatás.

BK: Teljesen, de emellett folyamatos továbbképzésre van szükség. TAM: Miért pont az adott helyet választottad? BK: A Zumthor irodánál éreztem leginkább azt a szellemiséget, amelyet követni szeretnék és ez az iroda tervezte azokat a házakat, amelyek igazán megérintettek és tetszettek. A mester pesti előadásán döntöttem el négy éve, hogy én nála szeretnék és fogok dolgozni. TAM: Meddig szeretnél kint maradni?

TAM: Mennyi a heti munkaidő, esetleg napra lebontva? BK: Napi 8,5 óra munkaidő, néha van túlóra. Hétvégék szinte mindig szabadok. ▌ Kollár Bence (27), Atelier Zumthor


Tanügyi reformötletek szerző:

gyulai máté

1.Probléma

Az iskola, így az egyetem is az ifjúságnak, tehát magának a jövőnek építője, formálója és megteremtője. Az európai kontinensen lévő egyetemek többségének - beleértve a magyar felsőoktatási intézményéket is - az a felfogása, hogy az egyetem pusztán tanító és nem nevelő intézmény. Mint szakiskolának egyedüli funkciója a tanítás, képzés, felkészítés. A tanítás eszköze pedig az, hogy a hallgatókat az elviselhetőség határát feszegetve könyvekkel terhelik le, ezer oldalakat préselve át rajtuk. Elméleti képzést kapnak ezek a diákok, a gyakorlat pedig elsikkad ezalatt. Azonban a gyakorlat az, amely kellőképpen ki tudja szűrni, hogy a diákok valóban megértették-e és használni is tudják-e a könyvekben olvasottakat, és az előadáso-

“...a szemantikai ködösítésből mennyit sikerült kihámozni...” kon hallottakat. Felmerül tehát a kérdés, hogy hogyan sikkadhatott el a gyakorlat, mint az egyetemi oktatás minőségének mércéje a tanítás során? Vizsgáljuk meg először azt, miként eshet nehezére egy hallgatónak az egyetemi előadás megértése, illetve a könyvek tartalmának felfogása. A tanárok mindegyike alkalmazza az egyetemi beszédmódot, mely szemantikai ködösítésként hat a diákok irányába. Azonban maga az egyetem, mint intézmény az, ami lehetővé teszi ezt a fajta jelentéstani ködösítést. De vajon milyen kommunikációs hatásfokkal bír ez a fajta stílus, kellőképpen segíti-e tulajdonképpen az információátadást a diákok irányába? Az egyetemi tanár és a tanulók között egy speciális kommunikációs viszony van. A pedagógiai tekintély nyelvi tekintélyt is biztosít az oktatók számára. A nyelvi tekintély kizárja, hogy felszínre kerüljön az információátadás minősége, tehát hogy a tanulók átvették-e az átadni próbált anyagot, a szemantikai ködösítésből mennyit sikerült kihámozniuk. A tanári nyelv használatáról egyetlen oktató sem mondhat le, mivel ez a „szertartás” elengedhetetlen kelléke, ez adja meg az információátadás pedagógiai tekintélyét. Azonban a kötelező szemantikai ködösítés nem tesz jót a tananyag megértésének. A diákok nem fogják fel az anyag nagy részét, de ezt a „szónoktól” többé-kevésbé elsajátított tudományos nyelvvel jól tudják leplezni. A műveltnek ható frázisaikkal kerülik az állásfoglalást, ami a tanárt is arra készteti a dolgozat javítása során, hogy ő is óvatosan közelítsen az osztályozás kérdéséhez és átengedi a hallgatót. A diákok szükségképpen hibásak azért, ha a lehető legigényesebben tálalt üzenetet nem tudják tökéletesen megérteni. Ugyanis bűnbakot


kell találni a dolgozatok sikertelenségére, és erre kifejezetten alkalmas alany a diák. A tanár ugyanis tekintélyénél fogva feddhetetlen, ő megfelelt az egyetem által megkövetelt előadásmódnak, s ebben ki is merült az ő diákok felkészítésére vonatkozó feladatköre. Egyedül a hallgató a hibás azért, ha nem tudta megérteni a tudományos szónoklatot, amelynek informatív hatása elég csekély. A diákok bűnbak szerepéért azonban voltaképpen maga az intézmény a felelős, hiszen az szorítja rá a tanárt, hogy a szemantikai ködösítés eszközével élve tartson alacsony üzenetátadó hatásfokkal előadást. Tehát összegezve a tényeket azt mondhatjuk, hogy az egyetem esetében a diákok és a pedagógus között egy fiktív információátadás valósul meg. A tanuló csak úgy tud beilleszkedni az egyetembe, ha elfogadja, hogy neki képesnek kell lennie a mindent megértésre. Az oktatási rendszer tehát nem felel meg működési tárgyának, azaz nem tud eleget tenni annak, hogy a diá-

“Az értelmiségtől eredeztethető az egyetem tekintélye....” kokba sulykolja az anyagot. Felmerül tehát a kérdés, hogy miként maradhat fenn egy ilyen intézmény? Csakis úgy, ha azoknak a rétegeknek felel meg, amelyektől tekintélye ered. Ezek a rétegek egy olyan oktatási rendszert követelnek meg, amely a tanulóknak egy bizonyos viszonyt alakít ki a kultúrához, nyelvhez. Az értelmiségtől eredeztethető az egyetem tekintélye, s ugyanazt a kultúrához való viszonyt várják el a hallgatóktól is, ahogyan az értelmiségiek viszonyulnak a kultúrához. Az oktatási rendszer az, ami törvényesíti az uralkodó kultúrát, mindenki szemében elismerteti, hogy az a kultúra, amit az egyetemeken tanítanak. Ezt a kultúrát pedig a tanár adja át, akinek tekintélyt szerez az intézmény. Az értelmiségi rétegek kultúráját és kultúrához való viszonyát legitimálják és továbbítják a diákok számára. Az egyetem azonban prioritásban részesíti a kultúrát a szakértelemmel szemben, így kevesebb információt tud átadni a hallgatóknak. Az alacsonyabb társadalmi rétegekből származók kulturális lemaradásban vannak az oktatási rendszerben, s ezt a lemaradást az iskola csak növeli. A családi szocializációval örökölt kulturális tőke lényegi egyenlőtlenséget takar. Jelenleg az egyetemen elhangzott üzenetek a felső-értelmiséghez szólnak, nem pedig a túlnyomó többséghez.

2.Megoldás

Erre megoldás lehetne az, ha egyfajta fordítást is mellékelne az oktató a hallgatók számára a legitimált kultúrának megfelelően leadott vagy megírt tananyag mellé, növelve ezzel az informatív hatásfokot. A másik lehetőség, hogy fokozatosan vezeti be a diákokat az egyetemi nyelvbe, s egyes üzeneteivel előkészítené az elkövetkezendő üzeneteket. Tehát egy olyan tanári munkára volna igény, amely radikálisan változtatja meg a nyelvhez és kultúrához való kapcsolatot. Ehhez azonban a tanári képzést kellene gyökeresen átalakítani, akik már az új módszerek szerint lennének képesek oktatni. A jelen oktatási rendszer jelentősen igazságtalanul bánik a hallga-


tók többségével, akiknek esélyük sincsen elsajátítani azt a nyelvhez és kultúrához való viszonyt, amit a felső réteg már szinte születésével megszerzett. Az, hogy az egyetem feljebb értékeli a felső-értelmiséget, s annak igényeit elégíti ki, akkor tűnik ki pontosan, amikor lenézi a közemberek iskolás modorát, amit az egyetemektől szereztek. (Iskolás modor alatt értendő, hogy nehezen mozog az idegen nyelvi környezetben, látszik, hogy másként szocializálódott. Míg az értelmiségi diák már a családban találkozott pl. a latin szófordulatokkal.)

3.Összegzés

Tehát az előadások és könyvek megértése csak ezen tanügyi reformok megvalósításával válnak lehetővé. Amíg ez nem történik meg, addig az egyetemek csak a tudálékosság mázával megkent féltudósokat nevelnek, akik a szakmájukhoz nem értenek. A szakma szempontjából feleslegesnek ható tudományterületek oktatásának egyetlen célja az egyetemeken az általános műveltség fejlesztése, s ezáltal a technikai tudás hiányosságainak leplezése, s a diploma hitelének megőrzése. Álláspontom szerint a tananyag mennyiségét is le kell csökkenteni úgy, hogy a szakma szempontjából lényeges részek megfelelő hangsúlyt kapjanak az oktatás során, s csak az általános műveltség növelésére szolgáló tantárgyak ne menjenek ezen részek tanulásának rovására. Ugyanis a túlzott leterheltség kiöli a hallgató érdeklődését a szakma iránt. A gyakorlat elsikkadása a tanítás során pedig annak tudható be, hogy ne derüljön fény arra, hogy a hallgatók nem értenek a szakmájukhoz.

Kitekintés az általános iskola és gimnázium „felkészítő” tevékenységére

Az iskola - iskola alatt az általános iskolát és gimnáziumot értvén- funkciója elüt a felsőoktatási intézményekétől, ugyanis itt a tanító funkció a nevelési funkcióval is kiegészül. A kisebb létszámú iskolai osztály primer csoport, tehát kialakul a tartós, személyes kapcsolat a tagok között. Ezért kiemelt szerepet kap, hogy a nevelés funkcióját ellátó pedagógus milyen vezetési stílust alkalmaz a csoport tanulási hatékonyságára nézve. A két fő vezetési stílus a demokratikus és az autoritárius. Az autoritárius stílus agresszív, parancsoló, behódolásra kényszerítő vezetés, mely rövid távon ugyan hatékonyabb, de a csoport önállótlanná, saját kezdeményezésre alkalmatlanná válik. Ahogy Szent-Györgyi Albert szavai jutnak eszembe egy 1930as tanévnyitó rendezvényen elmondott beszédéből, az említett autoritárius stílus a gyermekekből kiöli az érdeklődést, a vidámságot, pajkosságot, tehát bűnnek tekinti mindazt, ami a gyermeki lélek erényének tekinthető. A demokratikus vezetés eredménye azonban az önműködő csoport, mikor is ezek az erények megmaradnak, s a diák szeret tanulni. A nevelési funkció ellátása, tehát a gyermeki lélek erényeinek megőrzésében rejlik, s ezt a funkciót a jelen oktatási intézmények nem látják el. Az iskola csupán kiveri az érdeklődést a gyerekből, elnyomja annak sza-


badságát és önállóságát. A tanítás feladatát sem képes azonban ellátni az iskola, ha az eredményeket vesszük górcső alá. Épp csak a globális rendszerszemléletet, tehát a tantárgy értelmét felejtik el elsajátíttatni a diákokkal. Például történelemből annyit sem tudnak, hogy az emberiség hogyan jutott el szellemi fejlettségének jelen szintjére. Így pedig az egyetem igencsak nehezen képes okítani az ilyen hátránnyal érkező hallgatókat. A történelem példájánál maradva hiába sulykolják a gyermekbe a történelem egy szeletét 5.osztályban, s még egy szeletét a következő években, ha egy korszakot egészében nem kérnek számon. Valamint hiába tud aprólékos információkat egy eseményről, ha az adott kor szellemének, struktúrájának lényegét nem érti. Már az ltalános iskolában elkövetik a túlterhelés hibáját, minekutána a lényeg elsikkad. Minél több mindent ért ugyanis egy ember, annál több mindent tud élvezni. De hogyan tudná élvezni a tanulást, ha a tanítás metodikája hibás, s épp csak a kellő alapkőletételről feledkeznek el az iskolák? Megérett tehát az igény az oktatás teljes, mélyre szántó és tág lelkű reformjára, egészen az általános iskolától az egyetemekig, mivel az ifjúság képviseli egy nemzet jövőjét, s az ifjúságot az iskolák nevelik, oktatják.▌ Felhasznált Irodalom: Pierre Bourdieu – A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése


Élet és építészet szerző:

v. cronie Tisztelt publikum, ismét eljött az ideje, hogy félresöpörjük az asztalról tuskészletünket, és felelevenítsük, hogy miért is cselekszünk építészként úgy, ahogy. Folytatva a legutóbbi gondolatmenetet, az építészet M elméletéhez szeretnénk eljutni, amihez át kell tekintenünk az azt megközelítő gondolatokat. Elsőként az időtlen útról értekezek, mely Christopher Alexander munkájának gyümölcse. Az alább közölt gondolatok a ’The timeless way of building’ bevezető fejezeteinek kivonata, így oroszlánrészt a szerző szellemi tulajdonát képezik. Fogyasszák egészséggel!

A megnevezhetetlen minőség

„Ne féld a káoszt, sem az ismeretlent. Ne kösd magad egy vagy két módszer látszólagos biztonságába.” Alexander bevezető szavai rendhagyó megközelítést sugallnak, ugyanakkor önmagának csonkaságát is elismeri, mint ahogy minden, ami leírható, szükségképpen nem lehet teljes. A teljesség érzését mind magunkban hordozzuk, mind észrevesszük, de leírni nem fogjuk, mert a leírás egy dimenzióval lejjebb redukálja az ideát. Az építészetben ez az idea pedig nem más, mint a megnevezhetetlen minőség. Valami, amit érzékelünk, ha van, hiányolunk, ha nincs; de megfogalmazni nem tudjuk.

A szerző kísérletképpen megpróbált közelítő kulcsszavakat alkalmazni rá: teljes, igaz, örök, személytelen, szabad, kényelmes, élő. De ezen kifejezések is csak táncolnak az eseményhorizontján annak a fekete lyuknak, amely mélyén rejtőzik ez a minőség.

A minőség feltárása

Célunk természetesen ennek a jelenségnek a megértése, és mint minden utazást, ezt is az egyénben kell kezdeni. Ha csak életünkre gondolunk, felidézhetünk pillanatokat, melyben szabadnak, teljesnek éreztük magunkat: úgy érezzük ilyenkor, hogy minden a helyére került. Az ok nélküli mosolyok pillanatai, a kényelmes hátradőlésé. Nem vehetjük természetesen észre magát a minőséget, de felfedezhetjük az érzést, amit bennünk indukál, megjelenésével. Minden erő feloldódik – hangozzék bármily emelkedetten is, egyszerű pillanatokban mindenki átélte már. És ha felfedeztük magunkban, akkor tudjuk, mi után kell kutatnunk épületeinkben. A minőség ugyanis, amely a helyben van, azonosítja, és kommunikál a bennünk lévővel, ami visszacsatol, így egy önmagát fenntartó modellt alkotva. Persze a folyamat a másik irányban is elsülhet – és bár nem szabad túlértékelni az épített környezet hatásait az emberi viselkedésre, a tartós, és nagy volumenű környezeti hatás képes drámai eredményekre.


Események mintázata

Ahogy az embert nem a ruha teszi, hanem amit cselekszik, így a hely sem elsősorban tér, hanem az ott megtörtént események. Különleges emlékeink felidézésekor tetten érhetjük, hogy úgy utalunk egy helyre, mint egy esemény hátterére – „emlékszel arra a helyre, ahol először csókolóztunk?”. A természeti helyeket ezzel párhuzamosan természeti események definiálják elsődlegesen, és a minőség, amit keresünk is az események mintázatában rejlik. Mintázatról beszélhetünk, ugyanis megfigyelhetően különböző csoportszinteken, különböző események, viselkedések ismétlődnek. Az építész leckéje, hogy ne értékelje túl a geometriát azzal szemben, ami történik. Ha egy vízfelületet tervezünk, azt önmagáért tesszük, vagy azért, hogy halak éljenek benne, és csónakázni lehessen rajta? Az esemény természetesen megkövetel egy teret, ugyanis ha elképzelünk egy eseményt, kötni tudjuk téri dimenziókhoz, de fontos kihangsúlyozni, a tér önmaga nem teremt eseményt, így nem teremti meg a megnevezhetetlen minőséget. Ennek sommás magyarázata Rapoport szerint, hogy a teret először érzékeljük (szűrjük), majd összepároztatjuk egy, az elménkben tárolt, képpel (beazonosítjuk), és ennek ismeretében döntünk arról, hogyan viselkedjünk benne. Összegzésképp: építészetünk valódi minőségét olyan mintázatok hordozzák, amelyek állnak eseményből, és ettől elválaszthatatlanul térből. Ha az ember a patakra gondol, a meder ugyanúgy hozzátartozik a mintához, mint a víztömeg, és a tény, hogy a víz folyik. Példának hozza fel Alexander a végtelenbe tekintés eseményét vidéki lakóépületi kontextusban.


A mintázatok téri aspektusa

Az építész azonban csak a meder kialakítását tudja befolyásolni, így fókuszáljunk rá a tér kérdésére. Mi a tér tagolt, differenciált hálózatát érzékeljük, benne fizikai elemekkel, amely elemek ismétlődnek. Az újdonság az, hogy észrevegyük mi az elem valójában. Példának okáért mit jelent az, hogy ajtó? Ha arra gondolok, hogy egy nagy falap, ami az ajtó fizikai valója, akkor számtalan lehetőséget kihagyok. A megfelelő megközelítés, ha két tér közötti zsilipként, kapcsolatként fogjuk fel. Hasonlóan az oszlop is csupán tömegek közötti erőtani kapcsolat. Alexander leszűri, hogy 1. Nem fizikai elemek, hanem kapcsolatok, és viszonyok ismétlődnek a hálózatban 2. Nem a morfológia elsősorban, hanem a viszony, a valamihez való vonatkoztatás definiálja az elemeket 3. A viszonyok, kapcsolatok mintázata maguk az elemei a tér hálózatának Egy sor térbeli viszony megjelölésével azonosíthatunk be olyan triviális elemeket, mint ajtó, oszlop, apszis, folyosó, hall, stb. Ekkor bújik elő Alexander-ből a matematikus, és egy függvényhez hasonlítva írja le a tér építőköveit, melyben adott kontextushoz rendel hozzá fizikai elemeket, egy kapcsolat- törvényszerűség szerint. Így a gótikus katedrális kontextusához csak úgy rendelhet protézist, ha meghatározza, hogy térben hogyan kapcsolódik a gótikus katedrális többi eleméhez. Ha belegondolunk, ugyanaz a tér, ha az apszis másik oldalára kerül, már nem protézis, hanem diakonikon. A tanulság ebből, hogy amikor felépítünk egy mikro térhálózatot (épületet, városrészt), idegenítsük el magunkat attól a gondolattól, hogy egy ajtó egy 90x210 falap, és elkerüljük az uniformitást. Azok az épített környezetek, ahol érzékeljük a névtelen minőséget, ismétlik az elemeiket, de még sincs két ugyanolyan konkrét ajtó, mert az ajtó, mint viszony ismétlődik, és nem a forma. Tisztelt publikum, Alexander könyvében ezen az úton halad tovább a mintázatok megalkotásában, és alkalmazásában az épülettervezéstől, a kivitelezésen át a városépítészetig. Angolszász egyetemek alapképzésének elengedhetetlen kelléke, a kontinentális oktatásból egyelőre hiányzik. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy kezünkbe vegyük a sorsunk, és akit érdekel a folytatás, vagy úgy érzi itthon is hasznát vehetné az építészképzés, javasolja a trilógia beszerzését a kari könyvtár honlapján. Talán épp ezen időtlen út vezet minket az Élet és építészet Útja felé. ▌

V. Cronie


Joó Abigél

szerző:

biró máté Az intézményünk többszörös büszkesége. Ugyan van róla fénykép az Ybl földszinti vitrinjében, de ki is ő valójában? Mi izzasztja meg jobban a suli, vagy a cselgáncs? Ismerjük meg Joó Abigél élsportoló oldalát és egyetemista másik felét egy kicsit közelebbről! Abi Zuglóban él, itt nőtt fel, itt tanul és az edzés is ide köti (KSI). Elképesztően fiatalon vágott bele a cselgáncs világába, ami az óta az élete részévé vált. Energikus és határozott személyiség, aki lenyűgöző sportsikereket tudhat magának. (interjú részlet /a teljes beszélgetést, az Y9 webes verziójában olvashatjátok) BM: Hogy kerültél az Ybl-re és miért szeretnél építőmérnök lenni? JA: Sporttagozatos gimnazista voltam, de nem akartam se a TF-re menni, se valami büfé szakra jelentkezni. Nem volt a családomban senki, aki az építő-

ipar felé terelgetett volna, én akartam így. Miértek és véletlenek sora vezetett idáig...

Édesanyám rengeteg készségfejlesztő feladatot talált ki nekünk, megszerettem a rajzolást, illetve a kreatív ténykedést. Az Ybl-t a továbbtanulási tájékoztatóban szúrtam ki, abszolút kézenfekvő volt. Négyes-ötös tanuló voltam mindig is, (ma meg már csak az számít, hogy átmenjek a vizsgákon /nevetünk mindketten/ ), de az építőipart azért céloztam meg, mert ebben láttam némi jövőképet. Egyébként építészmérnöknek jelentkeztem először, de aztán meggondoltam magam és egy verseny miatt a rajz alkalmasságit is kihagytam. Szóval mindezek után lettem építős. Gyerekkoromban egyébként nem voltam reál beállítottságú, nem álmodtam mérnök diplomáról, de szeretem azt, amit tanulok, és cseppet sem bánom, hogy így alakult.


BM: Mit jelent neked a dzsúdó? Elkezdted, rákaptál és mostanra erről szól az életed. Mit ad neked ez a sport? JA: Amikor elkezdtem, csak a mozgás és a játék miatt jártam cselgáncsozni, illetve mert a bátyámtól ezt láttam. A mozgáskoordináció fiatal korban sokkal jobban alakítható és ragadtak is rám a technikai dolgok. A hihetetlen fegyelem az egyik, ami annyira megfogott. Az edzések elején sorakozó van, nem késhetsz. Az edzőnek és az ellenfeleknek meg kell adni a tiszteletet. A sport így nevelte belénk a tartást. A kellemes oldala pedig a társaságban rejlik. Jó a csapat, összekovácsolt bennünket a harc és a legjobb barátaim is belőlük kerültek ki. Az edzés két órája alatt pedig, csak a sport van és semmi más... 16 évesen vált biztossá, hogy van mit keresnem a tatamin, mert az ifi Európabajnokságon harmadik lettem. Ez volt egy forduló pont. Persze voltak hullámvölgyek, amikor majdnem feladtam. Ekkor az edzőm azt mondta, hogy pihenjek egy kicsit. Én három hétig bírtam edzés nélkül, utána annyira hiányzott, hogy magamtól visszamentem! Annyira feszített a készülés, hogy az ember elkeseredik, ha nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy remélte. Ez igaz a sulira is, mert a sport eredmények kihatnak a tanulmányaimra és fordítva. Szóval a sport nekem egy csodás, összetett és változatos dolog, ami mozgatórugóvá lett bennem. BM: Hogy tudod összeegyeztetni a sport karriered a sulis kötelezettségeid­ del? Biztosan komoly napirended van! Hogy képzeljük el Joó Abigél egy átalagos hétköznapját?

JA: Az egyetem elkezdésétől, ( mivel magamnak állíthatom össze az órarendem ) a sportra szervezem rá a sulit. Reggel fél nyolctól (majdnem minden hétköznap) edzés egészen kilencig. Az a mázlim, hogy a Zuglóban lakom, a suli is itt van, illetve edzések is Zuglóban vannak, szóval az utazással nem megy el, olyan sok időm. A reggeli edzés után suli, vagy rajzolás otthon, aztán néha valami kis szabad idős program, a nap végén meg még egy két órás edzés. Este egy kis lazítás, vagy tanulás, de nem szoktam éjszakázni. A sport miatt nem is lehet. Szóval be kell osztani az időm, az biztos. Persze, vannak olyan alkalmak, amikor egy zárthelyi, vagy rajz lemaradás miatt ki kell hagynom egy edzést és akkor az edzőm el is enged, de ez csak néhány alkalom az évben. Elég sokan meglepődnek, amikor hallják, hogy nappalira járok.

Ami kimaradt:

Miért is kezdett el cselgáncsozni? Miért számít ő különleges dzsúdósnak? Mit csinál szabad idejében? Hogy fest a jövőképe? Mit gondol az új látványosabb dzsúdót követelő szabályokról? Vajon vannak rajongói az Ybl oktatói közt? Mindezekre választ kaphatsz a webes interjú anyagból! A beszélgetés végén Abigél rohant is tovább, mert a napjai, mint olvastátok, elég keményen be vannak táblázva. Hajrá Abigél! Szurkolunk neked! ▌


Reischl Gábor Szk. szerző:

“Lehet-e szalmából szakkolit építeni?”

badik-szabó dániel Nos, a németek má r építettek teherhordó szalmabála-falú társasházat, így minden bizonnyal kollégiumot is lehetne. Nem is rossz projektötlet a következő félévre... Egy rövid kis történettel ismerkedhet meg most a kedves olvasó, mely reméljük a jövőben hosszúra nyúlik majd. Eseményláncolatunk fonalának végét 2011 őszén, a 7-es busz régi papírbolt előtti megállójában ragadom magamhoz, s egy kis gombolyag-legörgetés után a Dózsán levő kínai étteremben kezdem mesélni. Itt hozta fel ugyanis Gál Tomi barátom a szalmaház ötletét, miszerint haladva a korral süssünk Váncza sütőporral alapon, tervezzünk egyet. Megkezdődött a heves rajzolgatás, szerkezetálmodás, közös esti pauszméterek fogyasztása. A csapat ekkor Gál Tomiból, Salap Endréből, jómagamból és egy későn induló volánbusz jóvoltából Krancz Daniból állt, akikkel közösen hegesztgettük jövendő épületünk kör, - és kontúrvonalait. Hamar felismertük, hogy gyarapodó, ám hiányosságokkal küzdő tudásunk bázisa nem lesz elégséges egy ekkora léptékű feladat kivitelezésére, és haladéktalanul a témában jártas tanárokat kezdtünk felkutatni.

Keresésünket Szűcs tanár úrnál kezdtük, akiről tudtuk, hogy foglalkozik a környezettudatos építéssel, de szerkezeti kérdésekben átirányított minket Velősy tanár úrhoz, majd pinball-asztal szerű vándorlásunk Benárd és Velősy tanárurak között folytatódott jódarabig. Végül csak megtudtuk, hogy egy globális konspiráció keretében fent említett tanár urak hasonló témában már régóta kutatnak, s közös munkájuk eredményeként már egy jól kialakult házat tudhatnak magukénak. Egy nem sokat ígérő télvíz-ideji délutánon arra ébredtem, hogy Makovényi dékán úr irodájában tárgyalunk a Gödöllővel való kapcsolatteremtésről az ottani Mezőgazdasági Karral való együttműködésről és az építés lehetőségeiről. Ekkor merült fel először a szakkollégium alapításának ötlete, ugyanis Makovényi dékán úr olyan léptékűnek ítélte ezt a projektet, amit már érdemes és fontos szervezeti keretekbe foglalni. Felkapom a gombolyagot, végiggurítom a szobán és pár hónapot előreugorva a küszöbnek ütközve térünk vissza az események és a fonal vizsgálatához (interea mi papírmunkát végeztünk, jogszabályokat bújtunk, alapítási okiratot ácsoltunk, élveztük a nyarat és felvázoltuk leendő szakkollégiumunk működését). Történetünk ekkor 2012 nyarának végén, augusztus kellemes napsütéses idejében folytatódik,


amikor 4 fős társaságunk 8 főre egészült ki az ősz folyamán, Mihály Márti, Fekete Anna, Sas Dániel és Bíró Marci becses személyeivel. Az így létrejött mag és hosszas egyeztetések a jogi kérdésekről elvezettek oda, hogy 2012. november 8-án egy apró ám kellemes, és sok meglepetéssel szolgáló ünnepség keretében aláírtuk a Reischl Gábor Szakkollégium alapító okiratát. Minden tiszteletünkkel kell tehát szólnunk pár szót szakkollégiumunk névadójáról, Reischl Gáborról. Reischl tanár úr életét arra az eszmére tette fel, mely a népi építészetet mint az igazán okos építészetet az alkotás alapköveként használja fel, abból táplálkozik és az embernek, a világnak épít. Ahhoz, hogy ebbe a világba szívvel-lélekkel belépjen, életének színteréül a tanyavilágot választotta. Iskolánk egykori főigazgatója a magyar építészmérnöki társadalom emblematikus alakjaként és a MÉSZ egykori elnökeként olyan jellegű egyetértést és moderációt tudott fenntartani a kamarában, mely sajnos az óta is példanélküli. Ezen értékek és alapok vezettek minket ahhoz, hogy névadónkként a tanárurat választottuk. Néhány szót arról, mely tanároknak és személyeknek köszönhetjük meg a hozzájárulást a megalakuláshoz. Le­ gelőször is Makovényi Ferenc dékán úrnak és Csontos Györgyi tanárnőnek, mint alapító tagoknak. Továbbá Velőssy András, Benárd Aurél, Hernád Attila és Szűcs Miklós tanár uraknak szakmai tanácsaikért, a közös szakmai utazásokért. Braxatoris Andreának, aki Reischl Gábor özvegyeként készségesen és kedvesen járult hozzá

a névhasználathoz, látogatásunkkor meghatódva szemlélte ennek az új csoportnak a létrejöttét. Fáczányi Zsuzsa tanárnőnek, aki ezt a találkozót Csontos tanárnővel együtt lehetővé tette. És végül, de nem utolsó sorban a HÖKnek, akik a karba való beépülésünkben sokat segítenek. Lássuk hát, mivel is fogunk foglalkozni mi RGSZ-esek. A Reischl Gábor Szakkollégium egy olyan, diákokból álló kutatószervezet, mely azt tűzte ki célul, hogy természetes építőanyagokból környezettudatos épületeket, szerkezeteket, rend­szereket hozzon létre, és ehhez a mérnöki kultúrát és a társadalomszemléletet is fejlessze. Első három projektünk a következő feladatokat veszi majd górcső alá:krízishelyzetekben gyorsan felépíthető, könnyűszerkezetes épület; panelépületek és meglévő társasházak utólagos hőszigetelése és általános rehabilitációja természetes építőanyagokkal-meglévő mezőgazdasági és ipari épültek hőszigetelése szalmabálákkal. Ezekben minden részfeladatra és szakcsoportra egyaránt várjuk a jelentkezőket, akikkel együtt dolgozva, projektvezetők irányítása alatt fejlesztünk majd. Továbbá szándékunkban áll minden tagunk egyéni kutatásait, TDK-munkáit és a tananyagon túlmutató tudásanyagát segíteni. Köszönöm kedves olvasó –ily hosszú ismeretség után remélem megengeded hogy tegezzelek–, hogy elolvastad soraimat és remélem hamarosan körünkben üdvözölhetünk. ▌


fotó, vers:

biró máté képregény:

vígh zsuzsanna

Hátsó pad Kinézek az ablakon, kihalt az utca ma éjjel.

Az utca sárga fényben, úszik a messzeségben. Mögöttem imbolygó árnyak, alakot öltött borba fojtott vágyak. Fény táncol a járdán, a házak szemén átvibrál a tv. Bent monitorok hipnózisában, álmok nélkül normalizáltan, szokások pórázán, vajon ki él?! Már mindenki az ágyat nyomja, csak én nem tudok aludni. Az éjszaka rabja, ki nem tud nyugodni...

Minden zaj káros és az idő is álmos. Alszik a város, a csendje halálos. Lehetőségek lámpafénye, kopatja az álmokat. Éj-tiszta valójában, csak most látom a házakat. Itthon rám dől minden fal, magába zár, elrejt. A kilincsért nyúlok, a sötét talán megfejt. Csendet szakítva nyílik az ajtó, sarkában hasad a fény. Kilépve egyedül vagy, kopogó lépteid legelején.


Programajánló szerkesztő:

kiss eszter Alternatív városnézés

Érdekel az építészet a város? Városnéző túrák során új dolgokat fedezhetsz fel! Túrák közül néhány: Szecesszió, eklektika,kultúra, Századfordulós villák, paloták, A belváros kincsei, Budavári misztérium,Titkos kertek és terek a belvárosban,Láthatatlan zsinagógaépületbejárás, Vadlesen a Terézvárosban, A fal adja a másikat avagy a pesti épületdíszek titkos nyelve, A nyolcker málló pompái.

This Must Be The Place

S e l e c t e d W o r k s 2 0 0 3 - 2 012 P ieter Hugo - Lud w ig Mú z eu m 2013. május 31. - 2013. augusztus 25.

w w w.u n iquebudape st .com w w w.beyondbudapest.hu w w w. i m a g i nebp. hu /fo old a l

Pieter Hugo Fokvárosban élő, dél-afrikai kortárs fotográfus fókuszában Afrika társadalmi és gazdasági konfliktusai, az átalakulóban lévő kontinens aktuális kihívásai és problémái állnak. Dél-Afrika mellett Ghánában, Nigériában és Ruandában készített fotósorozatai önálló egységek, melyek egy-egy lokális témát értelmeznek. A művész a hagyományos és a modern technikát egyaránt alkalmazza: nagyformátumú kamerával, filmre fotózott képeit digitális utómunka segítségével szerkeszti.

A meztelen férfi

A Nagy Összeomlás

Árak kb: 1500-4500 Ft

Ludwig múzeum 2013. március 23. – június 30 Míg a meztelen női test, a női akt a művészet elfogadott témája, a ruhátlan férfi test a klasszikus antik művészetet követően, évszázadokon keresztül csupán hősként, mártírként jelent meg. Mára azonban, a kortárs képzőművészetben provokatívan feltárulkozó, távolról sem heroikus a meztelen férfitest. A meztelen férfi című kiállítás azt vizsgálja, hogyan alakult át, miként változott a meztelen férfi test jelentése az elmúlt mintegy száz évben, nyolc téma köré rendezve.

Makaróni verseny 2013 - Ybl Miklós Építéstudományi Kar 2013. május 08. 14.00 óra, NAE


Ősz Gábor kiállítása

2013. július 26. - 2013. november 07. Ősz Gábor Amszterdamban élő és dolgozó magyar fotográfus. Kedvelt képalkotási eszköze a camera obscura, vagy lyukkamera, melynek lényege, hogy egy sötét kamrába vagy dobozba egy apró lyukon keresztül hatol be a fény, és ez a fény a külvilág fordított állású képét rajzolja ki a camera obscurán belül a lyukkal ellentétes oldalon. Ezt a technikát alkalmazta Ősz az Állandó napfény című sorozatában, melyben a mesterséges fény és az épített környezet kapcsolatát vizsgálja. A képeken Amszterdam határában álló üvegházak láthatók, melyekben éjjel mesterséges világítás üzemel, hogy a növények folyamatosan fejlődhessenek. A camera obscurát egy lakókocsiban helyezte el a művész, és éjszakákon át tartó exponálásokkal alkotta meg a lakókocsi belső formáját követő panorámaképeket. A különböző képalkotási módok – festészet, film, fotográfia – határain mozgó művek olyan izgalmas technikai és vizuális kérdéseket fejtegetnek, mint a képi struktúra működése, vagy a fény és a tárgyak találkozásából adódó feszültség.

H e l m u t N e w t o n 19 2 0 – 2 0 0 4

Szépművészeti múzeum, 2013.április 4- július 14. A Szépművészeti Múzeum újabb fotókiállítást rendez. Ezúttal a divat- és reklámfényképezés egyik legnagyobb alakját, Helmut Newtont mutatjuk be egy közel 250 fotográfiát felvonultató kiállítással, amely tükrözi a világhírű fotográfus legfontosabb alkotói periódusait.


impresszeum

9

“ki mint veti ágyát, úgy a vetés holnapra marad” új csapat, új arculat, új távlatok. most, hogy a végére értél, kedves

Ypszilon - Hallgatói lap 1146 Bp. Thököly út 74. y.ymmf.hu

olvasó,

szerkesztőség:

ypszilon.

reméljük

tetszett

próbáltunk

az

kitenni

új ma-

gunkért, és igyekeztünk nektek tetsző anyagokat összegyűjteni a lapba. a továbbiakban szeretnénk fenntartani a publikált tartalmak szinvonalát, de legfőbb célunk felkelteni az érdeklődéseteket.

így

arra

kérünk

titeket, hogy tiszteljetek meg minket

Biró Máté Gyulai Levente Jobbágy Ágnes Kiss Eszter Soltész Bence Ágoston Wappler Márton borító fotó:

Papp Linda - Szlovénia Podčetrtek Sports Hall arculat/design: Ybl Diákközösség

kal. szeretettel várjuk az általatok

Falus Benjamin Magda Enikő Rokob Jakab Székely Dávid

készített

1000 példány

a véleményetekkel és javaslataitok-

írásos

vagy

épp

grafikai

kreálmányokat és mindennemű publikálható ybl- ös szakmai alkotást.

Nyomda: monobit nyomdaipari kft.

Az újság megjelenéséhez köszönjük a RAM Colosseum támogatását!



YPSZILON 9