atl-thoth

mindig új ismeretre vágyva.

Sok igyekezet után a Három közül egy hozzám a fényt hozta el.

A Templomlakó akarata volt, hogy engem a sötétségből a világosra vigyen.

Elvitt ezért, a templom mélyébe a nagy Tűz elé.

Hatalmas trónján ült a Templomlakó, fénybe öltözötten, tűz cikázott ruháján.

Letérdeltem a nagy bölcsesség előtt, érezve, hogy a fény hullámokban áthat.

Hallottam akkor a Templomlakó hangját: „Sötétség jöjj a Fényre. Hosszú ideig kerested a világosságot.

Minden lélek a földön, ki megoldja béklyóját, azonnal megszabadul az éjszaka sötétjétől.

A sötétségből immár felemelkedtél, célodhoz egyre közelebb jutsz. Lakozz itt gyermekeim közt, őrizd a bölcsesség által összegyűjtött feljegyzéseket.

Légy szerszáma a Fénynek.

Készülj arra, mit tenned kell.

Bölcsesség őrzője leszel az Atlantiszra jövő sötét korokon át.

Lakozz itt és igyál minden bölcsességből míg a titkok és a rejtelmek számodra megvilágosodnak.”

Aztán válaszoltam a Ciklus Urának, mondva „Ó Fény, mely az emberhez szállsz alá, adj nekem bölcsességedből, hogy legyek emberek között tanító.

Add nekem Fényed, hogy szabad legyek.”

Aztán szólt ismét hozzám a mester: „Korról korra élj a bölcsességgel, Igen, amikor Atlantisz fölött az Óceán összecsap, tartsd a fényt a rejtett sötétségben, mely, ha hívod, mindig eljön.

Menj és gyarapítsd bölcsességed.

Nőj a fényen keresztül a végtelen határáig.”

Hosszú időn át lakoztam a Templomlakó otthonában,