atl-thoth

végtelen végéig.

Harmincketten voltak a Fény fiai, kik a földre jöttek felszabadítani a sötétség kötelékéből az embereket, kik a külső erő béklyóiban raboskodtak.

Mélyen az élet Termeiben nyílt egy virág lángolóan növekvő, az éjszakát visszaverő.

Közepén egy nagy erő sugara tört elő, életet és fényt adva. A Virág Erővel telített minden hozzájövőt.

Köréje trónokat helyeztek, harminckettőt, mindenkinek, hogy a sugárzó fényben fürödjenek telítődve az örök fényből jövő élettel. Időről időre úgy helyezkedtek elsődleges testükkel, hogy az Élet szelleme megtöltse őket.

Ezerből száz évig hull testükre az életadó fény. Felélesztve és serkentve az Élet Szellemét.

Ott abban a körben trónoltak eonról-eonra a nagy Mesterek, az emberek számára ismeretlen módon élve.

Az élet termeiben aludtak, és szabadon áramlott lelkük emberi testekben.

Amíg alszanak, néha emberként megtestesülnek tanítva és emelve az embereket egyre feljebb a világosságba.

Ott, az Élet ember által felfoghatatlan termeiben bölcsességgel átitatva élnek a Fény gyermekei, örökké az élet hideg tüze alatt.

Amikor felébrednek, a mélységből a fényre jönnek végtelenül a véges emberekhez.

Ki fejlődésében kinő a sötétből, magát az éjből a fényre emelve,