A könyv Újvidéknek az 1960-as, 1970-es és 1980-as években lezajló (jugoszláviai) magyar irodalomba való bevonulását szeretné feltérképezni. Célja megmagyarázni az esztétikai és társadalompolitikai reprezentációs mechanizmusokat, valamint körvonalazni azokat a módosulásokat, amelyek elvezettek addig a narratív ficamig, amely egy performatív aktus enunciációja által végül egy önálló és hibridizált szubjektumban mutatkozott meg, majd leválasztotta őt az előző, más központokból meghatározott hegemonisztikus hatalmi struktúrák vonatkozásairól is.