Page 1

LXXII. évfolyam – I.szám


AJÁNLÓ

Miben hiszünk? Hiszek a szerelemben (bár nem úgy, hogy egyből és mindenképpen, de azt gondolom hogy ez az egész nem csak a génterjesztés miatt van (bár én mondjuk nem járok humánetoszra), hanem létezik valami eszméletlenül ősi erő, mondjuk a görög mitológiában sem véletlenül a szerelem az első létező így a Föld és az Ég után, meg eleve nem lehetne egy csomó dolgot megmagyarázni a szerelem valamilyen formája nélkül, és szerencsére nem is kell). Hiszek abban, hogy létezik minden mögött egy végső értelem (bár pl. a világ végével, amit valakik 30 év múlvára jósolnak a globális felmelegedés miatt, már nem fogjuk tudni megmondani, hogy volt-e értelme a létünknek, meg minden ember saját létének, és az se biztos, hogy a jócselekedeteink visszafizetődnek valaha, akár az életben, akár utána, van, aki azt mondja, hogy a mennyország pont erre való). Nem hiszek semmiben (jó, ez így nyilván nem igaz, csak egyrészt nem jutott eszembe semmi, amiben hinnék (ami önmagában is iszonyú depresszív), másrészt meg az van, hogy szerintem hinni olyan naiv dolog és szeretem azt gondolni hogy én racionális vagyok és nem naiv, mondjuk, akkor végülis abban hiszek, hogy nem vagyok naiv, szóval abban hiszek, hogy nem hiszek és akkor ez így paradox). Hiszek a közösség erejében (mármint nem úgy, hogy mindenki együtt tud dolgozni mindenkivel hisz abból tök sokszor veszekedés lesz és az elég rossz tud lenni de van amikor viszont nagyon jól sikerül és az tökre feltölt energiával mert látom, hogy az emberek ha akarnak tudnak jófejek is lenni). RÉKASSY BOTOND, KOVÁCS LUCA, NAGY VIOLA, KISHÁZY ESZTER

1


2

TARTALOM

4

8

MIVAN Lánc lánc eszterlánc Osztály asszociációk

MILETT

Egy dolog ami mindig van nálam: kanál. Tanár-kvíz

Ha majd boldogabb lesz, visszaköltözik a fizikaszertárba. Az Eötvös szellemről, mi

18

Statisztika

44

EGOTRIPEK

Eötvös József szobor bajsza hegyén csücsül. Az Eötvös szellemről, öregdiákok

10

ELEFÁNTCSONTPART

Talán Isten is halárus? Akvárium

az oda vezető út felét megtettem, zsebemben a kenyérre pont elegendő pénzzel Kapcsolódások

Egyszer hallottam a hangját is, egy furcsa hangot a fejemben, azt kérdezte tőlem, hogy hol a biciklim. Bicikli Kereslek a nagy ürességben/ Légy erős, kar, de vakít a sötét hogyha nehéz a Sötét folyosók málha. De multis Hirtelen olyan leszek, mint az érzékeny adversitatibus napsugarak, és az örvös galambok mély és nyugodt búgása. Őszi séta Most nézem magam, annyira, annyira igazi. Philemon felismerése

egész szoros kapcsolat alakult mit csinálhatok éppen egy másik ki közöttünk, már nem pisil rám dimenzióban? – Ki is vagyok én? minden egyes kézbevételkor. Batrachománia a legóba lépés sok minA nagy kérdés az, hogy mit nem is öndefiníció ez már, kék és zöld árnyalatok denre megtanít Érteke- veszünk észre, és mit veszünk hanem valami filozófia versengve gabalyodtak, zés a kartondobozokról át A szabadság fantomja Szövegelések hömpölyögtek egymása függöny legördülésekor a az én agyam igen meggyőző ba A boldogság színe Learning to Fly szólt Pink Floyd személyiséggel bír Képzelet ha minden jól megy egy nap rakétákat fogok épí– a klasszikus rock történelme erősen megnyomott dzs beteni Elon Musk tűre rögtön felkapom a fejem A brittek tejjel isszák a teát


TARTALOM

22 CHAOS

biztosan állíthatom, hogy nem e földi dologról beszélünk Tehenek s zöld fény Ez a majdnem háromezer Ne igyál csapvizet! éves filozófia mennyire Make love, not war aktuális. Taoizmus Minimum a gyerekkorom végét jelentette. Mi a hiba a mátrixban?

29

30

SZÁLKA

valami teljesen új, de mégis ősi, valami, ami örök és állandó Az élet fája megtisztulásélményt, de legalábbis lúdbőrzést kínál. Lucia látomásai

nem csak azaz érdekes, amiről a forradalom metaforája volt, szól, hanem az is, ahogy szól róla. minden porcikájáig '56 Legyek ura A Sztálin-szobor meg csak állt, mi meg hagytuk, hadd beszéljen helyettünk. Itt bizony forradalomnak kellene lennie, nem? Ez egy tárgy. Nagyon is megfogható. színésznőket bámulunk és egzisztenciális Felvágható, akár. Hússzínű kötet. kérdéseken gondolkozunk. 30 év napsütés Kinyitod. 42 (Liza)

RÓKA MOVAT

nehéz megfogalmazni, hogy mitől olyan „Závadás”. Roncs szélárnyékban (Zoltán) a pupilláját feszülésig tágítja, felrepül az erdők fölé és madártávlatból néz a tájra Roncs szélárnyékban (Viola)

talán ott kellett volna abbahagynom, hogy mit árul el rólam az ujjlenyomatom Utazás az ujjbegyem körül a tudat, hogy egyesek megpróbálják átírni a valóságot, nem éppen boldogító A fake news-vonaton nincsen fék

zsebekben maradt kavicsokat színezni, hajszálakba botlani, egymáshoz mérni magunkat mint asztalosok, és újra elfogadni az ismerős, vagy épp idegen érintéseket. 42 (Bori) a Föld legnagyobb alkotóelemeiből lesznek az emberi test legsebezhetőbb részei. Roncs szélárnyékban (Eszter)

hogy a velem szemben lévő házakban mi zajlik, csak sejtem A harmadik csak hagyom sodródni magam, szörfözöm, felejtek és várom a következő „hírhullámot” A szabadság fantomja

61

impresszum

3


4

MIVAN

Lánc, lánc eszterlánc avagy asszociációs láncok az újakkal EÖTVÖS

ÉVSZAKOK

7.a

CSENGŐ

NULLAKEZES LÖVÉS FEKVŐ OROSZORSZÁG ADIDAS VIVALDI 1-ES KATONÁK OSZTÁLY

HIÁNY

LECKE

KIRÁNDULÁS

JÖVŐ ÓRÁN ISKOLA ŐSZ

HÁBORÚ PUSKA

FEGYVEREK

DOLGOZAT

7.b

5-ÖS

KANAPÉ

MI VAN? ALAGÚT HIT

TESSÉK?

ÉLVEZET

KÖZÉPKOR JÓ HANGULAT

KÍNZÁS VIHOGÁS BÉKE

CSÓK HÁBORÚ

KERESZTÉNYSÉG RUSZKIK LENIN KERESZT MEGVÁLTÁS HIT

MESSIÁS

AJAK

SZERELEM NYUGALOM

HÜLYÜLÉS ZENE

9.C VÖRÖS

IFJAK VALLÁS

1956

SAS TANÁR ÚR

ÁZSIA

VÁLASZOK SZABADSÁG

WAHANU TÁBOR KÉRDÉSEK AUTÓ GÉPJÁRMŰ SZÜNETEK HAZA TANULÓK VONAT HANGULAT ALSZIK A VÁROS

HARMÓNIA

EÖTVÖS

KAJA BUSZ ÓRÁK TANÁROK

HARAG BIBLIA

PRIDE

ÍZLETES

AGYMANÓK

TEMPLOM

AJÁNDÉKOZÁS

FINCSI

SZIVÁRVÁNY

KÍNA

BÁNAT

NÉPESSÉG VIETNÁM FOCI

VÖSVÖSVÖSVÖSVÖS ANDREW 9.NY DEMETER HOMOK BIOLÓGIA HIÁNY EMBER EÖTVÖS SUI FÖLDRAJZ BOLDIZSÁR

KUTYA

JÉZUS

HIT

KATEDRÁLIS ÖRÖM KARÁCSONY DERŰ


MIVAN

SZÍNÉSZ SZÍNDARAB

VALLÁS

9.D

FIZIKA SAS-KULTUSZ IRODALOM KÖLTÉSZET TÖRTÉNELEM

SZÁMOLÓGÉP TENGER SIMOGATÁS SAS LEONARDO DICAPRIO KÉK MATEK SZERENCSE SZABADSÁG

KÉSZLET CSALÁD BARÁTOK

SZOBOR BIBLIA EÖTVÖS

BIZTONSÁG ALAPTÖRVÉNYEK

9.f

ÉLET

ANARCHIA

OTTHON ALKOTMÁNY MONARCHIA

ÖSSZETARTOZÁS HIT MONARCHIA

SAKK ISKOLA

TANULÁS

SZERÉNY

NAPSÜTÉS

JÓKEDV ZENE

HARMÓNIA BÉKE

KÖZÖSSÉG FOGORVOS HAB IDŐ VÍZ NYUGALOM ÚSZÁS FOGSZABÁLYZÓ TANULÁS EÖTVÖS FOCI

DIÁKÉLET

PINGVIN

TÉRISZONY KALANDOK

KEDVES BARÁTOK KÉPES VAGYOK BÁRMIRE SZERETET CSALÁD VIDÁMSÁG BOLDOGSÁG MEGCSALÁS EÖTVÖS HIT

SZELLEM REND FIGYELEM

9.ny

EÖTVÖS DÍNÓK KÖNYVEK TERMÉSZETES ÉLŐHELY TANULÁS VESZÉLY OLVASÁS

SÁRGA KIRÁLY

ÜGYES VAGYOK

VIDÁMSÁG FOGMOSÁS

FOGSZUVASODÁS TISZTÁLKODÁS DIÁK

KIRÁLY

SZERETET HUMBUG ISTEN

MOSOLY

PÁPA HIT SZÁMÍTÓGÉP

NAGY HÁZ AJTÓ

VATIKÁN MONITOR

HD FELBONTÁS MEDIA MARKT LEHETŐSÉG

AMERIKA KAPU RÓMA

PÜSPÖK ABLAK

5


6

MIVAN

melyik új tanárra hasonlítasz a legjobban? Mindig is gondolkodtál azon, hogy melyik új Eötvösös tanárra hasonlítasz a legjobban? Eljött a te időd! Csak töltsd ki ezt a tesztet, és megtudod a választ!

1.)

Ha elmehetnél nyaralni, hova mennél?

2.)

Kedvenc Disney filmed?

A)  Izlandra B) Párizsba C) bárhová, talán Rómába D) Afrikába

A) Oroszlánkirály B) Aladdin C) Mulán D) 101 kiskutya

3.)

4.)

Ha a büfébe mész, mit vásárolsz?

Ami rajta van a bakancslistádon

A) almát és natúr joghurtot B) teát C) csokis tekerecset D) sajtos pogit

A) elvégezni egy cukrásztanfolyamot B) nincs bakancslistám C) utazások D) franciául tanulni és/vagy kipróbálni a vívást

5.)

6.)

Egy tökéletes napod röviden?

A) ágyban reggeli, lovaglás az őszi napsütésben, este egy forró tea kedvenc könyvem társaságában, majd éjjeli séta egy szerettemmel B) séta a természetben C) osztályommal bármilyen program D) tartalmas beszélgetések, ebédre Tafelspitz és rétes, este színház

Sport, amire sosem voltál képes

A) balett B) futás C) foci D) biciklizés


MIVAN

7.)

Mi a titkos tehetséged?

8.)

Mi a legnagyobb félelmed?

A) az iróniám B) megértem az embereket C) meg tudom nyalni a saját orrom D) állítólag szépen vasalok

A) pókok B) szeretteim elvesztése C) egyedüllét D) aggódás a családtagok+állatok miatt

9.)

10.)

11.)

Fikcionális hely, ahol élnél?

A) hegy teteji faházacska B) Roxfort C) Harry Potter világból bárhol D) Shrek mocsara

14.)

Egy dolog ami mindig nálad van

A) kiskanál B) fésű C) tanári határidőnapló D) pénztárca, telefon, hatalmas kulcscsomó

A) pisztácia B) csoki-puncs C) nutella D) citrom

13.)

Egy dolog ami nélkül nem lenne ugyanolyan az életed?

A) lovaglás B) kapcsolataim C) 11.E D) az állataim

15.)

Ha bárkivel vacsorázhatnál, ki lenne a partnered?

A) Perselus Piton (kicsit becsípve) B) Presser Gábor C) nem tudok dönteni, túl sok van D) a párom

Ha a legtöbb válaszod…

A) több helyen egyszerre tartózkodni B) teleportálás C) Doctor Strange D) minden emberrel az anyanyelvén beszélni

Milyen fagyit eszel általában/legszívesebben?

A) Te Kodácsi Boglárkára hasonlítasz a legjobban B) Tisztára olyan vagy mint Varga Sára C) Te kiköpött Balga Nóra vagy! D) Fészki Viktória és te legjobb barátnők lehetnétek.

Milyen szupererőd lenne?

7


8

MILETT

Az Eötvös-Szellemrol a jelenlegi diákok szerint

Szerinted létezik az Eötvös-szellem?

igen 83% nem 17%

Ha igen, hol lakhat?

AZ IBOLYÁBAN MINDENHOL

EGYÉBKÉNT A RÉGI TABLÓKBAN ABENNÜNK? TORNACSARNOKBAN A MENZÁN BENNÜNK A RAJZTEREM EGYIK KÉNYELMES SARKÁBAN

AZ E5VÖSÖSÖKET SZÁLLJA MEG A KLÍMASZOBÁBAN

A 2. EMELETI KÉT ROSSZ FIÚ MOSDÓ KÖZÜL VALAMELYIKBEN SZÓVICCEKBEN ÉS INTELLEKTUÁLIS POÉNOKBAN VALAMELYIK BELSŐ SZERVÜNKBEN

A PADLÁSON

A SZOBORBAN

GYÖRGYI NÉNINÉL

A SZEMKÖZTI HÁZBAN

A FŐLÉPCSŐHÁZBAN

A FŐLÉPCSŐNÉL A HARMADIK UTÁN A KIS AJTÓ MÖGÖTT

A HÖKIBEN A SZÍVÜNKBEN A DÜHIBEN AHOL VAGYUNK EGYNÉL A PINGPONG-TEREMBEN TÖBBEN EÖTVÖSÖSÖK, OTT A MÉLYGARÁZSBAN, MERT NAGYON AZ IGAZGATÓ IRODÁJÁBAN

A RÓZSÁS SZOMORÚ ÉS SOKAT SÍR. HA MAJD BOLDOGABB HÖLGY MELLETT LESZ, VISSZAKÖLTÖZIK A FIZIKASZERTÁRBA

Hogy nézhet ki? Egy nagy lepedő szemeknél kilyukasztva. Színes, szimpatikus paca. Mint egy igazi szellem. Zeusz szakálla. Láthatatlan – ő maga a közösség és szeretet és összetartás. Apró, hogy ne vegyük észre. Színes inge van, szakadt nadrágja, lakkcipője és egy fekete kalapja. Úgy, mint Eötvös József, csak halványabb. Külsőleg kicsit öreges, belső tulajdonságait nézve nagyon kedves. Szellemesen néz ki. Mint egy dzsinn. Mint egy macska. Pufók, narancssárga. Az ő tiszteletére van a tréninggagyanap. Mint egy közönséges szellem és Hisztis Mirtill keveréke. Mint Ignácz. Álcázásként valamelyik tanár képét veszi fel mindig.Amúgy van egy kockás pokróca, mert a fehér lepedő szerinte nem stílusos és idejétmúlt. Mint egy 60 méteres portugál gálya és három különböző korall szimbiózisa. Nagyon effesen. Mint egy kijárási engedély. Kék felhő. Mint Sas. Tűsarkú cipőt visel, és sokszor dohányzik. Nagy köntöse van és szemüveges.

összeállította: PAPP DODÓ, KATONA ILLÉS LÁSZLÓ


MILETT

az öregdiákok szerint Szerinted létezik az Eötvös-szellem?

igen 94% nem 6%

Ha igen, hol bújkálhat?

A TABLÓK MÖGÖTT NYUGATON, HA VAN EGY CSÖPP ESZE.

A BARÁTOK KÖZTI SZERETETBEN NAPKÖZBEN A DIÁKOKBAN, ÉJSZAKÁRA VISSZAVONUL A MOSDÓBA.

NÉHÁNY TANÁROMBAN, FÉLEMELETI FIÚ ÚGY ÉRZEM NEM BUJKÁL, NINCS MIÉRT MOSDÓBAN REÁLTANODA UTCA ES ALSÓBÉLATELEP KÖZÖTT ROHANGÁL A VONATON FEL-ALÁ.

AZ EMLÉKEINKBEN

A TANTERMEKBEN VÁRJA, HOGY VALAKI NYITVA FELEJTSEN EGY AJTÓT. EZEKET ÓRA KÖZBEN JÓ HANGOSAN BEVÁGJA

MINDENHOL OTT VAN. AKÁRHOVA MÉSZ A VILÁGBAN, TUTI HOGY TALÁLKOZOL EÖTVÖSÖS DIÁKKAL. ÉS A TALÁLKOZÓT AZ EÖTVÖS SZELLEM HOZZA ÖSSZE.

EÖTVÖS JÓZSEF SZOBOR BENNÜNK BAJSZA HEGYÉN CSÜCSÜL

MINDENKI, AKI IDE JÁR, KAP EGY KIS DARABOT BELŐLE.

A SZÍVÜNKBEN A FALAKBAN, A TABLÓKBAN,

VOLT EGY KIS SZOBA, AHOL RÉGI IRATOK VOLTAK...

MINDEN JELENLEGI A PADOKBAN ÉS AZ ABLAKPÁRKÁNYOK ALATT. ÉS VOLT E5VÖS DIÁKBAN A FALAKBAN A FIZIKASZERTÁRBAN A TALÁLKOZÁSOK ÖRÖMÉBEN. HISZEN KÖZEL 50 ÉV UTÁN IS ÚGY TUDUNK TALÁLKOZNI EGYMÁSSAL, MINTHA TEGNAP VÁLTUNK VOLNA EL. Hogy nézhet ki?

Biztosan szépül, ahogy öregszünk. Szabadon szárnyaló madár. Mindig másképp, attól függően, hogy hányas lett a matekdoga. Hasonlít egy kicsit Varga Laci bácsira, de Varga Balázsra, Gara Panni nénire, Somfai Zsuzsára is… Nem tudom, de ha jön, egyből tudod, hogy ott van körülötted. Mint Te! Úgy néz ki, mint Pom-pim, de neki még van egy keménykalapja is. Hosszú haj, hosszú ruha. Az összetartás testesíti meg és az iskola szeretete. Mint egy női Mikulás. Tekintete szigorú, de ha egy Eötvös-diákkal találkozik, barátságos mosolyog rá. Szakálla alatt több mint száz év bölcsessége, tapasztalata és hűsége bújik meg, hosszú köpenyével pedig beterít mindenkit, aki egyszer is átlépi az iskola küszöbét. Vidám, napsütéses, lelkes. Ha mindenki felismeri magában, egy pillanat alatt rájön. – Hallod, te nem az Eötvösbe jártál kettővel felettem? – De! Mindig máshogy, néha egy 80-as évekbeli bajusz, 60-as szemüveg, vagy 90-es haj. A sok sok szép emlékek, amiket négy év alatt megéltünk. Személyleírást csak az őrszobán adok! Minden csoportkép megmutatja. Mint nyári szellő. Nincs kinézete ez egy érzés, és büszkeség. Úgy, mint Báró vásárosnaményi Eötvös József Károly Bertalan Adalbert. Egy pohár bor és egy sajttál. Vörös. Láthatatlan szív alakú felhő.

9


negyedén

Életünk útjának úgy a egy nagy, sötét erdőbe jutottunk, mert az igaz útra sehogy sem találtunk rá. Hegyeken-völgyeken át szédelegtünk, éjjel-nappal ugyanolyan homály és füst vett körül minket, és hogy merre, mi felé megyünk, semmi élőlény, fű, virág nem mutatta meg, Vergiliusra is hiába vártunk. S hogy elálmosodtunk színes, hangos álmokat láttunk: piros halakat koszoszöld akváriumban, amik hirtelen emberarcokká váltak, tomboló kék tengert haldokló hajósokkal, tejesdobozt, kenyeret, ablakot, fehér szakállú bácsit biciklivel, sötétben kinyíló ajtót, fénykarikákat egy szemhéjon, okkert, citromsárgát, sziénát, égetett umbrát. Ami szép: igaz, és az igaz: szép, érzed? Mert minden álmunk igaz; ha hasonlóképp bolyongani érzed álmos és kavargó lelkedet, gyere, lépkedj utánunk, nézz be a világ még behajtott csücskei alá.


ROVATCÍM

Ki itt belépsz, kapd fel minden reményed.

75


74 12

ELEFÁNTCSONTPART ROVATCÍM

Feigel Anna

Akvárium A piacon a sok hentes között van egy halárus, akitől mindenki fél. A környéke halszagtól és vértől bűzlik. Az egyetlen hívogató dolog a valaha fehér viaszosvászonnal borított helyen a nagy akvárium, amiben a még élő halak úszkálnak. Vagyis úszkálnának, ha lenne helyük. Nyomorognak és küzdenek az oxigénért, de hiába, mert úgyis jön egy nagy kéz, kiveszi őket, jó esetben előbb agyoncsapja, rosszabb esetben rögtön levágja óriási bárdjával a fejüket. Zsúfoltan élnek és küzdenek egy kis levegőért. Akarnak valamit, valami ábrándképet hajszolnak a boldogságról, arról, hogy hogyan kéne élni. Egymás elől veszik el az életteret, de azt, hogy a gazdagabb vagy a szegényebb hal meg előbb, nem lehet tudni. Nem azt a halat szedik ki az akváriumból, amelyik már kábult. Találomra választ a halárus, a halál. Talán Isten is halárus? Játszik a nagy akváriumával, amibe bedobta a halakat. A halárus kövér, vaskos ujjaival turkál a koszos vízben és közben átkozódik. Megfog egy halat és agyoncsapja. Rutinos mozdulat, a csapás erejétől megremeg a háj a karján. Aztán kiabálni kezd: Friss halat tessék, szinte még él, most fogták a tóból! Egy asszony jön a karján kosárral és az árat kérdezi. A halárus mérlegre rakja a halat. Az asszony sokallja az árat, alkudni kezd. Az embereket vajon hogy mérlegelik? Alkusznak rájuk, vagy viszik őket, ahogy kínálják? Értem többet vagy kevesebbet adnának, mint amit én gondolok. Talán hálásak lehetünk, hogy mire erre a számadásra sor kerül, az árak már lényegtelennek tűnnek számunkra.


ELEFÁNTCSONTPART

Dezső Luca

Kapcsolódások

az a bla ke lőt kert tü ben lök az a elh ka al na tl ev át el m en

re

és m, rt délután ve tej, me n nta g d é ge mé it u kj ne ndő pénzzel: cs ö elege ké í n ki g t y n leh is ek gy pon o e e i r h t e len te , t, h gy t, h , hogy érr is lá og tam ny t ju o y d tu d ke m a ak i al tt lá

n

em le

em elt

a

ahogyan

m

em le a peget t cs i , ot r felkeltem a kan am or m á a p dt é ekk ról, tu gy am is n pár utcára tőlem ho , i m n e, supá tm eke jtv tt, c ne m ár se ala ető út felét meg i z i t s e e v a t ég Is tem es m m od a z n, , ú e z az em ho s m ont indultam volna eb gy be és p , e itt a l m m va n ssa iko be ár tá z r m as eg ál jv

lok kifelé, mi k bámu közb , c sa l en, u n a pe m n l a é b i g igen dig akkor lta t f i o é n m c t a ak o , l n s n ó ko ak se ogy rájöjjek, hogy h mr k re jl e o a t m ar cs g ég , á a t zt te r o k b i a b t e t l e j á é o t v r b n t ny m - ekk ta yh ok a l é n m u o pé et a rs rra nd i ko , l k i c i p ó ő j l t n e nc , már óm a e gfele rt vég se me ag m zé ez e te a te s m m a te

13


14

ELEFÁNTCSONTPART

Julia Hraskó

Sötét folyosók Sötét folyosókon ballagok Már éjfél is elmúlt Csendesen suttognak a népek A gitár elhalkult Megjelen' néha egy idegen Eltűnik nyomtalan Feszült a levegő és fáradt De mégis gondtalan Kereslek a nagy ürességben De vakít a sötét Választ kérhetnék büntetésből Néma szavaidért Csak bolyongok, míg el nem veszek Egy sötét folyósón Rám köszönsz és fény szűrődik ki Egy távoli ajtón


ELEFÁNTCSONTPART

Farkas Marci

De multis adversitatibus Merre sodródik patakért epedve Mind ez egyszáz szomjuhozó levente, Hánykolódván? Tritoni fergetegbe, Messzire, délnek. Oh, minő csend, melyben előttök álla Az csalódás mostoha jégvilága, Mit, midőn megszűnt ama vízi lárma, Célba vevének. Horgonyuk vetvén hamarost a bátrak Hős szivökben hévvel a partra szálltak, Nékivágván az kietlen pusztaságnak: Tán akad étek. Az cudar hegy-völgy vala bánatukra: Hol buzoghat vajh patak, ég se tudja. És reményök – szállani vízre ujra – Elhunya vélek. Istenünk, úgy-é kezeink imára Kín között kulcsolni sosincs hiába? Légy erős kar, hogyha nehéz a málha S lankad a lélek.

15


16

ELEFÁNTCSONTPART

KISS BORI

Philemon felismerése Odakint szél fúj, én pedig itt állok. A tükörben. Itt állunk mi ketten, a tükörképem és én. Hazafele fütyült utánam egy munkás, eléggé megrökönyödtem. Most nézem magam, annyira tökéletlen, annyira igazi. A lámpafény az arcomra süt, lehunyom a szemem, hosszan-téged is így szerettelek. Betegnek érzem magam, menthetetlenek. Karikák táncolnak összezárt szemhéjaimon, hozzám tapadva vibrálnak, a fény lenyomatai. Arra gondolok, ők legalább teljesek hit nélkül. Mindegy nekik, hol kezdődik és hol ér véget a körív- a végén úgyis minden összeér bennük, anélkül hogy tudnának a villanykörtéről. Fénykarikának jó lehet lenni. Újra kinyitom a szemem, és még mindig karikákat látok – a szemem vonala, az arcom, a vállaim íve – én is belőlük állok. Hol lehet ilyenkor Isten? Gondolkodik vajon rajtam néha? Vannak megválaszolatlan kérdései rólam, amelyekhez éjjelente válaszokat képzel? Ellépek a tükörtől, felveszek valami mást. Néha azon gondolkodom, elég szép vagyok-e neked. Hogy elég-e egyáltalán. Miközben átöltözöm, hallom ahogy odalenn szitkozódnak. Panaszkodni könnyű az életről, sohasem azt hozza amit szeretnél – a sakkfigurák sem dönthetik el, hova akarnak lépni legközelebb. Ezen a szeles napon, a meleg lámpafényben minduntalan Isten jut eszembe. Az arcomat nézem, a saját bizonytalanságot látom, mögöttem a kemény csempefalat. A nap rövid, úgy csorbul ki a hosszúsága észrevétlenül, mint a padláson hagyott kések éle. Belenézek a tükör szemébe és hirtelen tudom: Isten olyan valódi mint a hideg csempekövek, az émelygés a gyomromban, az arcomra eső árnyék és a szemhéjamra égő fénykarikák. Isten füttyög utánam az utcán, odalent panaszkodik az életről és átöltözik velem a tükör előtt. Ő a szél, az ív a vállamban, a gondolat, hogy több vagyok mint elég – és én mindenre válaszolok neki, pedig egy árva szót sem kérdezett soha.

Dezső Luca

Bicikli Kiskoromban hittem Istenben. Sokáig nem is emlékeztem erre, pár hónapja ugrott csak be, amikor épp külföldi lányok mesélték a megtéréstörténeteiket. Nekik nem szóltam, mert nem akartam, hogy elbízzák magukat. Hazafelé menet sorra eszembe jutott, amit akkor gondoltam erről. Még ovis voltam. Istent hosszú fehér szakállú bácsinak képzeltem el. Anyukámnak azt mondtam, azért hiszek Istenben, mert nem tudom elképzelni, hogy ez a sok minden mind magától jött volna létre. Egyszer hallottam a hangját is, egy furcsa hangot a fejemben, azt kérdezte tőlem, hogy hol a biciklim. Mentségemre szóljon, hogy ötéves voltam, a biciklim holléte igenis fontos kérdés volt. Imádkoztam is néha, például hogy az oviban én vihessem haza a hétvégére a lila plüsscsigát, meg hogy hatost dobjak, amikor Ki nevet a végén?-t játszottunk. Aztán elmúlt, nem emlékszem, hogy pontosan mikor és hogy miért. Most is imádkozom néha, hogy hatost dobjak, csak már nem tudom, kihez.


ELEFÁNTCSONTPART

HARSÁNYI DORKA

Oszi séta Hideg van, de még érzem a nap lágy és gyenge simogatását. Már több réteg ruha van rajtam, mint egy hete volt, mégis különösen kellemes a gyapjú pulóverem és a füles sapkám melege. Séta közben az orrom és arcom pirosra csípi a levegő keze, mégis olyan jól esik ez most. Eljött a bolyongások, séták ideje, aranyba öltözött a vidék, és már kipirosodik az arcom, ha tovább vagyok a szabadban. A kedves parkomba indulok, mert szeretnék megnyugodni és elmerülni gondolataimban, a fák ölében. A megszokott úton indulok el, lépkedek néhányat, és már látom is a városra néző, büszke, öreg gesztenyefákat. Ilyenkor ősszel olyan művészi ez a parányi erdős rész, mintha egy festmény belsejében sétálnék. Csodálattal figyelem a Népkertet, addig nézem a parkban történő apróságokat, míg a lelkem azonosul velük. Egyszerre csak érzem a szívemben a rengeteg okkert, citromsárgát, természetes sziénát. Belém ivódik az égetett umbra és a mély gesztenyebarna. Hirtelen olyan leszek, mint az érzékeny napsugarak, és az örvös galambok mély és nyugodt búgása. Átélek minden kerek fát, dércsípte bogyót, az ágakon ülő csendet, amit csak néhány szárnycsattanás tör meg. A rigókkal repülök fel a tiszta ég felé, a száraz levelekkel hullok alá az alacsonyabb ágakra. A gesztenyékkel összegömbölyödöm, lehuppanok a földre és gurulok, gurulok. Majd sétálok, sétálok tovább. Tovább az őszi úton.

Irodalom A legszebb mánia, egy gyönyöru kattanás, melynek az ember örülhet, ha részévé válik. Nem csak az olvasásról szól ez a témakör. Örömömet lelem a minél választékosabb szóhasználatban, az összefüggések keresésében, az alkotásban, vagy csak az olvasott mű által elindított gondolkodásban. Hagyom, hogy az újabb és újabb ötletek beszippantsanak örvénylő kavalkádjukba, hogy a végeredményben alig ismerjem fel az kiindulópontot. Egy elkapott párbeszéd két szám között reggel a buszon, egy dalszöveg, amit a rádióban hallani, vagy szóváltás a konyhás nénivel… mind-mind újabb nyelvhasználat, egy kis betekintés mások világába, az ő irodalmukba. Szlogenek, szóviccek, megannyi bravúros fordulat, valóságos cirkusz. Persze az igazán mesteri atléták a költők és írók, akik nem szédülnek el egy-egy szófordulatban, elbírják a szavak súlyát, és gond nélkül körüldobálják fejünket éles megjegyzésekkel. Néhány sorba képesek beletömöríteni a legmélyebb érzelmeket elképesztő precizitással. A legkisebb szótag is tudatos,értelme van, méghozzá milyen gyönyörű értelme! Még oldalakon át tudnék erről a szenvedélyemről írni, ám úgy érzem, mi lényeges, leírtam. Így csak azt emelném ki, ami szerintem a legszebb ebben a mániámban. Ez pedig az, hogy az irodalom mindenütt körülvesz minket, így én ezen keresztül tulajdonképpen az egész megfogalmazható világért rajongok. SZABÓ OLGI

17


18

STATISZTIKA

Mi kérdeztünk, ti válaszoltatok Mi az első szó ami eszedbe jut a hit kapcsán? Isten – Remény – Vallás – Szeretet – Bizalom – Kereszt – Biztonság – Sors – Béke – Jézus – Sportoló – Hitgyülekezet Terrorizmus – Hittelenség – Hazugság – Kitartás – Védelem – Véletlen – Túlélés – Kereszténység – Karma – Igazság Eszme – Megfoghatatlan – Tudatlanság – Erő – Templom – Nyugalom – Világűr – Megmagyarázhatatlanság – Lélek Placebo-hatás – Tisztaság – Ragaszkodás – Alibi – Meggyőződés – Ellenségeskedés – Elfogadás – Sátán Korlátok – Mikulás – Gyehenna – Őszinteség – Hiszek magamban, és hogy sikerülni fog, amit el akarok érni. Imádkozás – Tehetetlenség – Gondolkodás hiánya – Hát… – Kegyelem – Békesség Elkötelezettség – Támasz – Békés Értelem – Egyház – Találat – Szabadságkorlatozás – Esély – Közösség – Bizonytalanság – Mise – Szokás – Sokszínű Halál – Transzcendens – Természetfeletti – Összetartó erő – Dzsihád – Nagymamám – Elvakultság – Világkép – Biblia

Hiszel valamilyen felsőbbrendűben?

Hogy hívod?

Tartozol valamilyen valláshoz?

Melyikhez?


STATISZTIKA

Összességében inkább pozitívnak vagy negatívnak ítéled meg a vallást?

Sok embert ismerek, akire pozitív hatással van, hogy hisz valamiben/valakiben, ezzel szemben létezik az az irányzat is amitől már elvakultnak neveznék egyes embereket.

Mert van néhány gyakorlat, ami inkább babonára hasonlít, minthogy közelebb vinne Istenhez, de összességében azért járok templomba, hogy Istennel találkozzak, és ez működik.

Sok esetben lehet a vallási felekezetek elfedni Mert gondolhatok mindig arra, hagy valami bizonyos dolgokat, de alapvetően irányt mutat nagynak vagyok a része, és nem csak egy gyors az embereknek, reményt ad, és értelmet sokak múlandó életem van. életének. A hit reményt adhat, viszont Fontos és sokat jelent nekem ha valami történik, Isten cse- a vallásom. lekedetének tulajdoníthatják, holott nem az. Mert úgy gondolom, hogy bizonyos keretek között a vallásnak vannak pozitív hatásai, de a mai világban nem ezek vannak előtérben. Abban, hogy valaki hisz valamiben, azt kifejezetten jónak találom, Mert alapvetően pozitív dode a vallás számomra egy olyan jelentést is sugall, hogy az em- lognak tartom, de egyes részei ber megmozdíthatatlan az álláspontjában. Egy olyan álláspont- számomra túlzóan elrugaszkoban, ami nem is biztos, hogy létezik. Ennek ellenére a hit, mint dottak és nem tetszenek. hinni valamiben, sokkal kevésbé erőteljes szó. A hitet magadban „hiszed”, míg a vallást “vallod” is. Szerintem a „vallást”, mint személyes „hitet” mindenkinek meg kéne tartania magának, hogy Meghatározó része az életemnek. kiben/miben hisz/nem hisz. A belső hit mindenkinek személyes dolog, én ezt a részét teljesen pozitívnak élem meg, amit most nincs kedvem részletezni, a ros�sz dolog benne az emberi tényező, ami sajnos az egyházban nem Reményt ad. mindig működik tökéletesen. Mert gondolhatok mindig arra, hagy valami Mert a saját bőrömön nem Az embernek a hite reményt nagynak vagyok a része, és nem csak egy gyors tapasztaltam meg a keresztes adhat a legszorultabb helyzemúlandó életem van. hadjáratokat. tekben is, értelmet adhat az értelmetlennek. Mert szerintem a hit ad az életnek egy mozgató Nem hiszek a vallásokban, emberek találták ki erőt, illetve a mélypontokon valamit, hogy tovább őket, hogy megmagyarázzanak maguknak olyan folytasd, a helyes irányba. dolgokat amire nem találtak/nem akarták elfogadni választ. Csak háborúkhoz vezet, elvakítja Azért, mert ebben az tükröződik hogy több előnye van mint hátránya. Kitartást és ambíciót adhat. Jelzi viszont azt is, hogy lehetőséget biztosíthat vezetőinek az elkötelezett hívek befolyásolására. Egy-egy ember esetében egész szélsőséges lehet, de az egész emberi kompánia tükrében (hajjajj!).

19


20

STATISZTIKA

Van valamilyen szerencsehozó babonád?

Ha igen, mi? Megérintek a sulikapun egy szöget. Kívánni bizonyos időpontokban (11:11). Ha rajtam van egy bizonyos karóra, akkor úgy ér- Minden vizsgára viszek egy plüsskutyát; van egy zem jobban teljesítek (igazából azért alakult ki nyakláncom, aminek a medálját simogatva el mert a pozitív dolgoknál mindig viseltem.) lehet halasztani a balszerencsét. Imádkozom, bízom a szerencse számomban Az olyasmikben hiszek, mint a hullócsillagnál vagy valamilyen más kis kabala szerű tárgyban, való kívánás, és az ehhez hasonlóak. Eddig de tulajdonképpen az eredmény mindig az, amimajdnem minden ilyen kívánságom teljesült. ért eleget tettem. Igazából csak egy babonát játszok le, van egy kis elefántszobrom Zenét hallgatok és azt mindig az ablak felé fordítom, azt hallottam, az is szerenés megnyugtat. csét hoz. Következménye nem nagyon volt még… Nem nézem meg a Krétát; job- Gondolok valamire, hogy az lesz, vagy nem lesz, ha elmegy az bak azok a jegyek amiket nem autó mellettem, mielőtt átlépek egy beton csíkot, ha elmegy, aka krétán látok először hanem kor az ellenkezője lesz, mint amire gondoltam. a dolgozaton. Nem csak az Eötvösben, más szobrokat is szoktam simogatni. Nálam ez időközönként változik, például Eötvösben a szóbelim- Megsimogatom a nevető buddhát, a következnél, nyilt napnál, a papírok átvételénél és mindig amikor úgy jöt- mény jó esetben a dolgozataim jó eredményei. tem be, hogy még nem jártam ide, pirosat hordtam. Háromszor kopogok valamilyen fán vagy Gondolok arra, hogy valami fog történni velem ha az nincs akkor az államat . és gyakran az ellentettje történik meg annak, amire gondoltam. Ezért próbálok a rosszabb Megköpködöm a dolgozatomat, végkimenetelre gondolni, így csak pozitív csa- hogy jobb legyen. lódás érhet. Amikor detektálok egy lehetőséget (pl. késés- Van egy pici plüss békám, Szülinapi kívánság. ben vagyok, és rögtön jön a villamos), akkor ezt viszem a versenyekre így észreveszem és kvázi „megköszönöm", hogy kevésbé izgulok. lehetőséget kaptam arra, hogy ne késsek el. Ha valami nehéz dolgozatot írunk vagy stesszes nap következik, akkor a van goghos kabalazoknimat veszem fel, mert úgy érzem szerencsét hoz. Ismered ezeket az összeesküvés-elméleteket?


STATISZTIKA

Hiszel valamelyikben?

A szobor/szobrok simogatásáról nagyon sokan írnak, főbb okaik, meglátásaik: –eötvösi életérzés –automatikus mozdulat –hisznek benne hogy szerencséjük lesz –úgy érzik nem használ –van akinek segít elhitetni magával hogy sikerülni fog –kevésbé stresszelnek tőle –szeretnék fényesíteni –csak szeretik csinálni –valaki azt állítja jó simogatni, mert puha. Láttál-e már csodát?

Egy eltűnt tárgy előkerült, amiről azt hittük sosem lesz meg. Amire semmi esély, az történt meg. De csoda? Mi az a csoda? Nekem az is csoda, ahogyan működünk, ahogyan a világ működik. Gyönyörű. Május 1-én van Munkácsy halálának évfordulója A magyar válogatott megverte Észtországot fociban 2018-ban. és gyújtottam egy gyertyát érte, és rá pár percre Szerintem ezt nem kell részletezni... a beborult, felhős időben besütött a Nap az ablakomon szokatlanul élesen, egy fényes sávban CSODÁK NEM és ez az egész olyan varázslatos volt így egyben, LÉTEZNEK !!!4!4!4!!444 hogy szinte elsírtam magam. Nem hiszek a csodákban, szerintem mindent A csoda mindenhol ott van, meg lehet magyarázni a természettudományok csak észre kell venni. Pl. a hetek- segítségével, csak sokan érzelmileg kiszolgáltaben gyökeret eresztett egy le- tott helyzetben látnak valami szokatlant, és azt Belenéztem a tükörbe. tört növényem ága. Csodálatos csodának vélik. Inkább átéltem egy csodát: egyszer egy balesea természet. Nem is csodának, inkább hátborzongatónak ne- temben csak pár mm-en múlott, hogy elvérzek-e, vezném. A nagymamám halála után többször is és ez nem történt meg, én úgy hiszem, Isten megszólalt este 6-kor a csengő, aminek egy má- mentett meg. Bár hosszú idő alatt, de teljesen sik szobában volt a gombja, ott, ahol senki nem felgyógyultam, és most már csak a heg látszik. járt. Nekem a techno az a műfaj, ami a legközelebb áll a transzcendenciához, ezért is szeretem, mert hallgatás közben, vagy főleg egy kocerten már-már túlvilági dolgokat lehet tapasztalni. . Túléltem a barcelonai terrorcselekményt. Azért tartom ezt csodának, mert szám- Minden nap egy csoda. talan módon belekerülhettünk volna, mégis 20 percre voltunk a támadástól. Ha sikerül a tervük vagy korábban hajtják végre akkor nem tudom mi lett volna. A nagypapám kórházba került, nem volt eszméleténél, gépeken volt már csak. Egyik napon elmentünk meglátogatni, olyan dél körül és amikor hazaértünk akkor jött a hívás hogy a nagypapám elhunyt. Megvárt minket aznap egy utolsó búcsúra. Szerintem ez egy igazi csoda. Tisztán emlékszem, hogy elhagytam a sálam (a nyakamban volt amikor elindultam) és mire hazértem otthon várt az előszobai tükör előtt.

Egyszer láttam egy dupla szivárványt. Lehet, hogy nem számít csodának, de nekem igen, és gyönyörűszép volt.

Mikor először láttam hullócsillagot, nem tudtam hogy mi az. Azt hittem csak káprázott a szemem, de aztán rájöttem hogy az tényleg egy hullócsillag volt. Picit olyan volt akkor, mintha valami csoda történt volna ahogy megjelent az a világító valami, és aztán hirtelen el is tűnt.

A párom számomra felér egy csodával.

Nem csak láttam, tapasztaltam. Kiskoromban anyukám fel akart húzni a hátára a kezemnél fogva és valahogy kirántotta, nem tudtam mozgatni. A háziorvos megtapogatta, és egyet rántott rajta, ezzel „helyreállt" a kezem. Azért tartom csodának, mert nem tudom felfogni, hogy honnan tudta pontosan, hogy mennyire, hol kell megrántani, és hogy utána nem volt semmi baja a karomnak. összeállította: GYŐRFI ÍRISZ, SZABÓ OLGI

21


74

ROVATCÍM


ROVATCÍM

Mi a chaos?

Rendezett felfordulás. Fegyelmezett összevisszaság. Sok és gyors tevékenység. Szándékosan formátlan anyag. A rátok váró, sötét ködökkel gomolygó világur.

75


24

CHAOS

A tehenek s a zöld fény Hinnünk kéne az ufókban? „…és akkor a szokatlan repülőből felvillant egy bizarr zöld fény, ami beszippantotta a tehenet, majd egy fényes villanással tovatűnt a hatalmas repülő csészealj” – nem egy „meggyőző” ufós sztorit hallottunk már így befejeződni. A földönkívüliek létezése egy megosztó téma, amely ha felmerül egy társalgásban, sosem lehet dűlőre jutni vele kapcsolatban és gyakran addig fajul a vita, amíg már egyik félnek sincsenek meggyőző érvei. Sok a szkeptikus ezzel kapcsolatban, ám az olyanok sincsenek kevesen, akik meg vannak győződve létezésükről. Olyannyira felkapott a téma, hogy lassan az amerikai kormány hivatalos szervei már nem is az UFO (unidentified flying object), hanem az UAP (unidentified aerial phenomena) rövidítést kezdik használni, az első betűszó elterjedtsége és mondhatni hírhedtsége miatt. Talán a leghíresebb és megosztóbb ufó-incidens az Amerikai Egyesül Államokban történt roswelli eset. Úgyhogy abban az esetben, ha az ufókról lenne szó legközelebb egy vita kereteiben, vagy akár tábortűz körüli rémtörténet-mesélésre kerülne a sor, erről a megoldatlan rejtélyről mindenképp megéri beszélni egy keveset. 1947 nyarát írjuk. Egy olyan év, melyben messze gyakoribbak voltak az UFO észlelések, mint az megszokott; számuk már júniusra átlépte a 300-at. Valamikor június 14-e előtt egy azonosítatlan tárgy csapódott be nem messze az Új-Mexikó államban található roswelli légibázistól, William Brazel egyik földjére. Brazel csak néhány héttel később, júliusban lép kapcsolatba a hatóságokkal és a légibázissal, amikor bejelenti, hogy ismeretlen eredetű törmeléket talált, melyet nem tudott azonosítani. Július 8-án az Amerikai Légierő képviseletében Walter Haut hivatalos közleményt ad ki, miszerint egy „repülő csészealj” került birtokukba. Ugyanaznap, nem sokkal később az egyik roswelli újság címlapján cikk jelenik meg: „A RAAF repülő csészealjat talált Roswell közelében” címmel. Ám még ugyan ezen a napon a maradványokat a légibázisra szállítják, ahol az Amerikai Légierő újabb közleményt ad ki, mégpedig, hogy vizsgálatok után a törmeléket egy meteorológiai ballon maradványaként azonosították. Itt több fotót készítenek a maradványokról, azon katonák társaságában, akik személyesen is jártak a helyszínen. Június 9-én ugyanez az újság interjút közöl Brazellel. A cikkben a farmer elmondja, hogy az általa talált maradványok gumicsíkokból, valamilyen kemény papírból és ezüstös színű, alufóliára emlékeztető anyagból álltak. Mivel ez a közlemény is a meteorológiai ballon történetét támasztja alá, az ügy feledésbe merül egy időre. 1978-ban Stanton Friedman, ufó-kutató, interjút készít több szemtanúval is, civilekkel és katonákkal egyaránt, akik valamilyen módon érintettek voltak az ügyben. Ezek egyike Jesse Marcel,

az egyik katona, aki jelen volt a maradványok begyűjtésénél. Marcel állítása szerint a becsapódott ismeretlen tárgy semmiképpen nem lehetett meteorológiai ballon. Mikor a törmelékek anyagáról kérdezték egy másik interjúban, Marcel elmondta, hogy a fém, melyet a farmon találtak szokatlan volt, mivel könnyűsége és vékonysága ellenére nem tudták elhajlítani. Elmondása alapján még egy kalapács is visszapattant volna róla. „Egészen biztosan állíthatom, hogy nem e földi dologról beszélünk” – mondja ugyanebben az interjúban, állítását pedig azzal igazolja, hogy mivel évekig az amerikai hírszerzésnél dolgozott, ismeri a repülőgépek készítéséhez felhasznált anyagokat. Ezeket az interjúkat követően Friedman arra a következtetésre jut, hogy az esettel kapcsolatban a hírszerzés által egy teljes fedősztori volt közölve a tények helyett ’47-ben. Elmélete szerint a hivatalos közlemények titokban tartanak olyan információkat az történtekről, mint például a maradványok anyagi minősége, az állítólagos repülő csészealj, sőt, a lehetséges utasok holtestei is. És mivel véleménye szöges ellentétben áll kormány által kiadott leírásról az esettel kapcsolatban, megjelenését követően rengeteg új teória született meg arról, hogy mi is történt valójában Roswellnél. Ezekből a két legelfogadottabb és legelismertebb, a következő: Az első teóriában az állítás az, hogy valóban meteorológiai ballon csapódott be Roswellnél. Ezt a maradványokról készült fényképek igazolják, ám még így sem egyértelmű teljesen az ügy. 1994-ben az Amerikai Légierő egy közleményben beismerte, hogy volt egy az esettel asszociált fedőakció. Ám ebben nem ufókat, hanem egy titkosított katonai művelet bizonyítékait próbáltak elfedni. Az eset megjelentetett, hivatalos papírjaiban az áll, hogy a becsapódott tárgy tényleg egy meteorológiai ballon volt, amit az akkor szigorúan titkos „Mogul projekt"ben használtak. Ennek célja egy elmélet bebizonyítása volt, méghozzá, hogy a ballonok megfigyeléséből ki lehet következtetni, ha valahol nagyobb robbanás történik. Ezzel a hírszerzést


CHAOS próbálták előnybe juttatni a szovjetekkel szem- valami abban Laurecne C. Craigie generális jelenléte ben, hogy Amerika tudjon az általuk tesztelt az évben, ame- a vizsgálatnál. Ben Games, a pilóta, aki nukleáris fegyverekről. A projekt ballonjai több lyet a kormány a RAAF-ra szállította a generálist egy vallohelyen voltak tesztelve, az egyik éppen Új- nem akar a civi- másban a következőt ismerte be: pár órával Mexikó felett. Az esetről készült közleményben lek tudomására később miután megtekintette a maradványoaz áll, hogy a megtalálók könnyen nézhették hozni. Ehhez kap- kat a Roswelli légibázison, Craigie-t azonnal a ballonra felszerelt érzékelőket idegen tárgy- csolódik a 2. szá- Washington DC-be kellett vinnie, ahol Crainak és a légierő állítja, hogy innen jöhetek az mú legelfogadot- gie az elnökkel találkozott. Alig pár hónappal ufóra asszociáló teóriák. Ám ezzel a látszólag tabb teória. Ez fő- később pedig a generális indította el az első mindent megmagyarázó elmélettel is van- leg a szemtanúk amerikai ufó-kutatással foglalkozó hivatalos nak gondok. Ugyan tényleg hihető teória, vallomsa és a velük projektet, SIGN néven. Vajon lehetett ez ana problémák ott kezdőnek, hogy a Mogul történt interjúkon a- nak a következménye, amit a bázison látott? projektben használt ballonok szinte 200 lapszik. Az ügyhöz Itt meg kell említeni az egybecsengő szemméter nagyok voltak, mely nem cseng ös�- közel rekord számú, tanúi véleményeket a törmelékek anyagáról. sze azzal, ami a megtalálók állítanak, sem 600 szemtanú köthe- Ahogy az a Jess Marcel-lel való interjúban is azzal, amit a fényképeken láthatunk. Ennek tő, akiknek története kiderült, a törmelék szokatlan anyagból állt, ellenére egy 1994-ben az Amerikai Légie- több ponton megegye- melynek egyike a különös fém volt. Több rő által kiadott közlemény azt állítja, hogy zik. Ez a teória azzal szemtanú is állítja, hogy a fémet sem vágni, az 1947-es roswelli eset csak túlreagálás kezdődik, hogy Walter sem hajlítani nem lehetett és nem váltoés félreértések következménye, amit olyan Haut, (aki az eredeti közle- zott hő hatására sem. Ehhez kapcsolódik megkérdőjelezhető érvekkel támaszt ményt adta le arról, hogy fizikus, Robert I. Sarbacher véleménye, aki alá, mint például: „akkor még nem ala- ufót találtak a farmon) a következőt állította az anyag vizsgálata kult ki teljesen a repülő csészealj fogal- egyik, a halála után felnyi- után, 1950-ben: „Összesen annyit tudunk, ma”. Egy három évvel később kiadott tott dokumentumban be- hogy nem mi készítettük és egészen hasonló jellegű közleményben pedig ismerte, hogy a katonákkal bizonyos, hogy nem a Földről származnak állítólagos holttestek magyarázatára készített fotók a maradvá- (az anyagok). A teória egy másik fontos is kitérnek. Mégpedig, az 1950-es évek- nyokkal hamisítvány volt. pontja, ami egy fedőakciót bizonyít, több ben a katonaság teszteket folytatott Ebben Haut beismeri, hogy szemtanú későbbi vallomása arról, hogy az ejtőernyős ugrás hatásairól, mely- a fotókhoz egy tényleges me- egyeseknek pénzösszegért cserébe, máhez ember- szerű bábúkat használ- teorológiai ballon anyagát hasz- soknak fenyegetés hatására titokban keltak, amiket a megtalálók véletlenül nálták a valódi törmelék helyett. lett tartaniuk tényeket az esetről. Így holttesteknek nézhettek. Ám ezzel A következő meglepő tény, történhetett, hogy Brazel, akinek hatala magyarázattal nem nehéz megta- amelyről nem esik szó egy hi- mas károkat okozott földjén a becsapólálni a problémát. Ezeket a teszteket vatalos közleményben sem, az dás, az esetet követő pár hétben új az ’50-es években folytatták, így nehéz autót vett, majd teljesen abbahagyta elképzelni, hogy találhattak ilyen jela mezőgazdálkodást és elköltözött, legű maradványokat 1947-ben.Erre mielőtt eladta volna a földjét. Ezzel a katonaság válasza az volt, hogy egybecseng Jesse Marcel utólagos valószínűleg a szemtanúk keállítása az esetről, miszerint: „Csak verik össze a két esetet, holannyit tehettem, hogy csukva ott azok több év eltérésével tartottam a számat és hagytam történtek. Tehát így csak féla generálist beszélni az esetről reértésnek és emberi hibának a sajtónak és ezek után csak tudható be a valójában meg sem elfelejteni az esetet. Nem volt történt ’47-es holtestek megtalásemmi több mint egy meteorolólása. Viszont ez nem magyarázza giai ballon. De természetesen mi meg, hogy a szemtanúk leírása mindketten tudtuk az igazságot.” alapján kb. 120 cm magas testek Összegezve annyit mondhahogyan lehettek összetévesztve tok, hogy nincs konkrét döntő bia tesztekben használt 180 cm-es zonyíték egyik teória mellett sem. bábúkkal. Amikor pedig többen Mindkét oldalnak vannak meg�a RAAF 1947-es papírjait akarták győző érvei, ám biztos megfejtése megvizsgáni döntő bizonyítékok egyelőre nincs az ügynek és lehet, érdekében, kiderült, hogy az nem is lesz soha. Gondolkodni és összes papír januártól októbeazután eldönteni melyik teóriárig megsemmisítésre került. nak hiszünk, az rajtunk múlik. Így többen gyanítják, hogy volt KOVÁCS KAMILLA

25


26

CHAOS

Taoizmus Mi az a tao, és miért cseng ennyire ismerősen (talán nektek is a Kálvin téri kínai gyorsétterem miatt), mégis mi a lényege és miről szól pontosan? A taoizmus ősi kínai filozófiai irányzat, aminek alapgondolatait egy Lao-ce nevű, valamikor az i.e. 6. században élt bölcs fogalmazott meg és jegyzett le Tao te King (Út és erény könyve) c. művében. A tao jelentése szó szerint út/ösvény; egy meder, amelyben a dolgok folynak. Ebben a mederben minden tökéletes harmóniában áll és kiegészíti egymást, állandó változásban, hullámként áramolva. A tao szerint ez a változás az egyedüli állandó, és ennek kiegyensúlyozottsága a legfontosabb a művészetekben és az életünkben is. Ha szeretnénk a tao szerint élni, csak követnünk kell ezt a hullámot, bele kell simulnunk és eggyé válnunk vele. Ezt az eggyé válást úgy érhetjük el, hogy vis�szatérünk a természet rendjéhez, és nem teszünk… semmit. Ez a semmittevés a wuwei, a tao felé vezető Út, ami amenynyire egyszerűnek tűnik először, megtalálása annál nagyobb fegyelmet és bölcsességet kíván. A taoisták a tevékenységekre úgy tekintenek, mint véget nem érő büntetésekre, amelyekre a világegyetem kárhoztatta az embereket, és amiket a körülöttünk létező karmikus hálók okoznak. A filozófia követői, hogy legyőzzék ezeket a hálókat, életüket remeteségnek és meditációnak szentelik. Rendíthetetlen önuralmuk forrá-

sa maga a tao, az örök és mindenható, mégsem meghatározható világösszetartó erő, ami kimeríthetetlen erőforrás mindazok számára, akik megtalálják az Utat. A tao jelképe a jin-jang, ami az ellentétek tökéletes egyensúlyát és a kiegészíthetőséget szimbolizálja. Ha fenntartjuk ezt az egyensúlyt mindig a lehető legjobb eredményt érhetjük el, ami a „mi nyugati szemünkkel” nézve is értékes gondolat lehet. Érdekes, hogy ez a majdnem háromezer éves filozófia men�nyire aktuális lehet ma is, és mennyivel több, mint egy rég elfeledett erőltetett szabályrendszer. Hatásai ma is élénken élnek a keleti kultúrában és értékei ugyanannyira érvényesek lehetnek a mi 21. századi felgyorsult életünkben, mint a sok évszázaddal ezelőtti kínai emberek életében. Ha minden reggel csak pár percre megállnánk, körülnéznék, és megfogadnánk; ma egy kicsit megpróbálok a tao szerint a pillanatban élni, megelégedve önmagammal, a teljesítményemmel, nem lenne-e könnyebb mindannyiunknak? Mégis, mindezt tudva, még mindig ugyanolyan nehéz kiszabadulnunk a hétköznapok állandóságából, és egy kicsit belső hangunkra és saját boldogságunkra figyelni. BÁRDOS JÁZMIN


CHAOS

Make love, not war! gAY-BOMB

Tudósok egy csoportja ezt a népszerű szlogent szó szerint értelmezte, és megpróbálták megalkotni a „meleg-bombát”. A gay bomb eredetileg egy háborús célra használt kémiai fegyvernek készült volna. Működési elve, hogy (elvileg) a női hormonok a férfiak szervezetébe jutva homoszexualitást eredményeznek. Az elképzelés szerint a bomba ledobását követően az ellenséges katonák nem lennének képesek ellenállni egymásnak. Mert ugyebár egyértelműen természetesen nyilvánvalóan minden homoszexuális ember automatikusan vonzódik minden vele azonos neműhöz. Az ötletet ’94-ben a Pentagonnak mutatták be olyan szintén roppant kreatív és megvalósítható tervek mellett, mint a „rossz lehelet-bomba”, a bőrbe juttatott „darázsvonzó szer” és a “láthatatlanná tévő köpeny” amely segítségével kecskéket öltek volna meg telekinézissel. (Ezeket komolyan nem mi találtuk ki.) Egyelőre sajnos ezek a csodálatos kreálmányok nem valósultak meg, de ne csüggedjünk, vannak még elvetemült emberek a bolygón. Például a Wright laboratórium nem is olyan rég még aktívan foglalkozott a bombakészítéssel. Ennek megfelelően megkapták méltó elismerésüket, az anti-Nobel díjat. Ez nem jelent pénzjutalmat, csak oklevél és dicsőség jár vele. Azonban néhányan meglátták az ötletben a homoszexualitás okát. Így keletkezett az összeesküvés-elmélet, mely szerint az állam a csapvízen keresztül igyekszik ‚megfertőzni” minket a melegidentitással. Célja ezzel a túlnépesedés megállítása. Annak ellenére, hogy az elmélet támogatói nyilvánvalóan ittak már életükben vizet csapból, mégis homofóbok, cáfolva ezzel saját elméletüket. Ha bárkit érdekelne, mellékeljük Alex Jones, conspiracy theorist (azaz hivatásos összeesküvéselmélet-teorista) érveit: Miután kiittad a kis üdítőidet, készen állsz arra, hogy menj és gyereket szülj. Készen állsz, hogy kisminkeld magad. Készen állsz, hogy rövid szoknyát hordj…Készen állsz, hogy tudod, ömm, hogy összerakj egy rózsacsokrot, vagy valami. Készen állsz, hogy kirúzsozd magad.” - jelenti ki, miközben egy általa széttépett üdítős dobozt tart a kezében. Neki köszönhetjük a 9/11-gyel, a globális felmelegedéssel és az időjárás kontrollálásával kapcsolatos teóriák népszerűségét is. A tanulság tehát, NE IGYÁL CSAPVIZET! KOVÁCS LUCA, SZABÓ OLGA

27


28

CHAOS

Mi a hiba a mátrixban? Tudjátok mi az igazán bosszantó? Megvan az érzés, amikor bemész a szobádba, de elfelejted félúton, hogy miért is mentél be? Vagy amikor elfelejted, hol hagytad a lakáskulcsodat, mert amikor korábban nem figyeltél elraktad valahova máshová. Szemüveg-a-homlokon-szindróma? Ismerős? Ilyen és ehhez hasonló hát- egy aprócska szóban különböznek, mégis ben- az emlékek. Ötven szemtanú borzongató jelenségek összes- nem például egy világ tört össze ennek hallatára, előtt lejátszottak egy lopást, ségét nevezték el Mandela- de minimum a gyerekkorom végét jelentette ez majd beidézték őket egy fiktív effektusnak, amikor tömegek a mondat. Ha már Star Wars, képzeljük magunk tárgyalásra. A résztvevők nem emlékeznek ugyanúgy valami- elé C3PO-t. Emberszerű, aranyszínű droid, igaz? tudták, hogy egy kísérletben re, noha az nem fedi a valóságot. Kivéve a bal lábát, aminek ezüst a borítása… Ez vesznek részt, így igyekeztek naPersze ennek az elméletnek nin- pedig a rajongók kilencven százalékának nem gyon pontosan visszaemlékezcsen tudományos alátámasz- tűnt fel, a relikviákat gyártók is teljesen arany- ni a látottakra. A kutatók ügyvédtása, ennek ellenére megdöb- színű C3PO-kat forgalmaztak, anélkül, hogy bár- eknek beöltözve tettek fel kérbentő, hogy világszerte elter- kinek is feltűnt volna a baki… déseket, majd hagyták, hogy a Hogy idéznéd magad elé a Monopoly tár- szemtanúk megvitassák egyjedt, és már-már elfogadott igazsasjáték emblematikus figuráját? Gyakorlatilag mással a történteket. Beépített ságként kezelik. Nevét Nelson Mandela külö- mindenki, vagyis több millió ember egy kis baj- emberek ültek közöttük, ők igyenös halálának történetével kap- szos urat ír le, cilinderrel a fején és egy monok- keztek apró, hamis információkcsolatban kapta. A dél-afrikai lival a szemén. A poén viszont az, hogy a Mono- kal módosítani az eredeti szemtaelnök haláláról a legtöbben poly figurának sosem volt monoklija… núk emlékeit. A tárgyalás vége ugyanazt állítják, hogy börtönHófehérke és a hét törpe szállóigéje már telje- döbbenetes eredményt hozott: ben vesztette életét a nyolcva- sen beleivódott a köztudatba: „Tükröm, tükröm, mind az 50 ember bedőlt a nas években, sőt, sokan emlé- mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken!” csalásnak, és nem ismerték fel keznek gyászoló feleségének – hangzik el a gonosz királynő szájából. Vagy az elkövetőt még akkor sem, megható beszédére is a teme- mégsem? Lassan mindent elkezdhetünk meg- amikor az ott állt előttük szemtésén. A csavar csak annyi, hogy kérdőjelezni magunk körül, mert ez eredetileg től szemben. Mandela valójában 2013-ban úgy hangzik csak, hogy „Magic mirror on the Mindezek mellett persze az halt meg, és akkor is temették wall”, és ez a magyar fordításban, vagy bárme- utca embere számtalan más hajel. A tömegek, akik tévesen em- lyik másik nyelven sincsen másképp. meresztő elmélettel is próbállékeznek a temetés részleteiEgyértelmű választ még nem találtak erre ták már magyarázni ezt a jelenre annyira ijesztő, hogy szerte a jelenségre, de a leglogikusabb magyarázat az séget. Mitől alakulhatott ki ez a a világon bloggerek és Youtube agy felépítésében rejlik. jelenség? Tömegpszichózis? videósok kezdtek el utánajárni A világunk csak egy értelmea témának. Ez pedig azt eredsebb faj szimulációja? Bizonyíményezte, hogy egyre több és ték az időutazásra, mert a jötöbb kérdés kapcsán derült ki, vőben majd valaki meg fogja hogy szinte mindenki rosszul változtatni a múltat? Vagy csak emlékszik a részletekre… egy hiba a Mátrixban? SzerinTe kivétel vagy? tem ezek után jól válogassátok Megvan a legikonikusabb meg, hogy miben hisztek és mimondat a Star Warsból? „Luke, ben nem… FRÖLICH DÓRI I am your father!”, ugye? Hát nem egészen… merthogy az a így később némiképp módosult változatukat mondat hangzik el valójában idézzük fel. Annyi embert foglalkoztatott ez a kérDarth Vader szájából, hogy dés, hogy elvégeztek egy kísérletet is ezzel kap„No, I am your father!”. Csupán csolatban; azt vizsgálták, miként módosulnak

Az emlékeink az ido múlásával megfakulnak, töredezetté válnak,


RÓKA MOVAT

Kedves Mindenki! Eme számunkban szeretnénk minden egyes diákot és tanárt meginvitálni egy játékra. A játék lényege, hogy keresztül kasul elhelyeztünk mémeket az iskolán belül, melyek segítségével végig járhatjátok gimnáziumunk épületét. Az elso útirányt meg is adjuk, az elso mémet a spártai Leonidas seregének számánál találjátok. Szükség lesz jó sok asszociációs képességre és kitartásra, ám büszkén ígérhetünk egy mozgalmas szünetet, délutánt.

Kalandra fel!

SÁNDOR-SZENDRÉNYI DÁNIEL, SZERECZ VILMOS

29


74

ROVATCÍM


ROVATCÍM

Én nagyon szeretem a szálka nevet. Ha a cikkírókra gondolok, pufók hekkes nénikbácsik jutnak eszembe, akik nélkül mégiscsak sótlan lenne a ragadós padok közt ücsörögni.

Most lehet enni. A jóétvágyat nagyon béna befejezés lenne, ugye?

75


32

SZÁLKA

AZ ÉLET FÁJA THE TREE OF LIFE- Filmkritika

„Az életnek két útja van. A természet útja és a kegyelem útja. Nekünk kell eldöntenünk, melyiket követjük. A kegyelem nem a maga kedvét keresi. Elfogadja, ha megalázzák, ha elfelejtik, ha megvetik. Állja a sértéseket és a támadásokat. A természet csak a saját hasznát lesi, azt, mit nyerhet el a másiktól és hogyan uralkodhat rajta, nem törődve senkivel. Akkor is talál panaszkodni valót, ha a világ szinte sugárzik körülötte és mindent eláraszt a szeretet. Megtanultam, hogy az, aki a kegyelmet keresi, nem érhet rossz véget.” Ez az idézet a film első mondata és egyben alapvető tézise. A film minden módon szembeállítja ezt a két oldalt és további fogalmakat sorakoztat fel mellettük. A természet mellett az erő és a siker, annak a lehetősége, hogy az ember kiálljon magáért, a kegyelem mellett pedig a hit ugyanakkor a naivitás és egyfajta feltételezett jó befejezés. A film alapul veszi a Bibliából Jób történetét, aminek lényege, hogy a sátán azt állítja Istennek, hogy Jób csak azért hű hozzá és él neki tetsző életet mert az Úr is védelmezi és ellátja őt, és ha ezt nem tenné, Jób is elfordulna tőle. Isten, bizonyításképpen Jóbot megfosztja javaitól, próbák elé állítja őt és a hitét. A filmben az apa a természet útját követi, saját kudarcait és feszültségét legidősebb fián éli ki, gyakran erőszakosan. Ezzel együtt túlélésre és a mindenkori siker elérésére készíti fel őt, küzdeni tanítja és fegyelemre neveli, saját tekintélyét az Isten képhez hasonlóan megkérdőjelezhetetlen pólusként szeretné elhelyezni fia világában. Anyja a kegyelem útját követi, bár őt Jóbhoz hasonlóan folyamatosan csapások érik, mégis megmarad a tiszta szeretet mintaképének, fiait nem neveli, inkább megtölti őket lélekkel és energiával. Jack a fiú tulajdonságaiban és ösztöneiben mintha akaratán kívül is apjára hasonlítana, bár folyamatosan érzékeli a szigor

mögött rejlő igazságtalan erőfitogtatást, öccse ugyanakkor anyjának tulajdonságait birtokolja, önzetlen szeretetet mutat, ami mintha Jack számára eredendően elérhetetlen lenne, és mintha ezt ő maga is érezné, és irigységből keserítené meg testvére életét, előtte mintha ő játszaná az apát. A film elmond egy történetet egy emberről, aki a jelenben elveszve visszatekint a gyerekkorára, és még visszább a természet útjának eredetére, és talán a természettel szemben megjeleníthetetlen hit mibenlétét is feltárja. Ezt a történetet a film teljesen szokatlan módon tárja elénk. A filmet nézve érthetővé válik, hogy miért képes a film, mint művészeti kifejező eszköz minden másnál többet mondani, sok művészeti ágazat keverésével (a rendező például páratlan a zenék megválasztásában) és a valóság teljesen eredeti megörökítésével. Egy életet követhetünk végig, amiben valóban egy igazi megfogható környezet érződik, minden látott kép mintha egy már ismert tapasztalat újraélése lenne, köszönhetően például annak, hogy az operatőr megszállottja a természetes fényviszonyok mellett való forgatásnak, hatalmas szerencsénkre. Nem is igazi jeleneteket látunk, hanem csak egybefüggő képsorokat, életkép-foszlányokat, ami teljesen újszerű filmes élményt nyújt, ugyanígy a lenyűgöző látványvilágú az univerzum és a természet eredetét kutató képsorok, amik kijelölik a családnyi egység helyét a teljes világban, ugyanakkor azt is megmutatják, hogy mintha az egész világ mozgásai és folyamatai volnának beletöltve ebbe a mikroközösségbe. A rendezőtől, Terrence Malick-től persze nem váratlan egyegy lenyűgöző filmes alkotás, mint például, Az őrület határán, a Mennyei napok vagy a Sivár vidék, de ez valahogyan még több, HERMANN VINCE


SZÁLKA

LUCIA LÁTOMÁSAI Troppa grazia - Filmkritika

Látni, nem látni. Félni, nem félni. Merni, nem merni. Érteni, nem érteni. Megnézni, nem megnézni. Ez a folyamatsor közös a nézőben, és Luciában: mindketten átélik a film alatt. Lucia (Alba Rohrwacher) elsőre nem tűnik rendkívülinek: földmérő, van egy kiskamasz lánya, apja egy visszavonult zenész, facebookos rajongótáborral. Nem hívő, mégis vele történik meg, amire azt mondanánk, csoda: megjelenik előtte Szűz Mária (Hadas Yaron), teljes életnagyságban, – olyan valósan, hogy hús-vér embernek is hihetnénk, ha nem csak Lucia látná – és követeli, hogy építsen neki az őt megbízó cég területén templomot. Lucia pedig megmondja, hogy azt bizony nem lehet csak úgy. Ez az ellenkezése sokáig megmarad, a sok párhuzamot és így értelmezési lehetőséget kínáló filmben. Ne tévesszen meg senkit a kiváló operatőri munka, Gianni Zanasi filmje nem csak színekkel, fényekkel és kontrasztokkal való zsonglőrködés, a belső terekben való mozgást nagyon szépen ábrázoló, többszintű filmről van szó. A cselekmény sem csak egy ötlet Narni Boldog Lúcia

kapcsán az isteni akarat kinyilatkozása és a modern ember találkozásáról. Amit látunk az egy ember felszínre került mély igazságtól – vagy az Isten megérzésétől – való elemi pánikja, majd az annak feldolgozására tett kísérletek, és a gyógyulás. Mária így belső hangként is értelmezhető, a nagyon mélyről jövő magunkban rejtegetett, feltörő és megrázó igaz szavak hangjaként. Luciát kerék alá teszi, onnan is kiveszi: haját tépi, falnak löki, sós kút helyett szökőkútba veti felsőbbrendű nyugalommal, rosszindulat nélkül, csak az ellenkezését büntetve. Luciát hol őrültnek, bolondnak nézik, hol szentnek, ő pedig emberként szenved. De a megtisztuláshoz, magunk újradefiniálásához kell a rombolódás, szétesés és a megértés is: Mária Lucia lányára hivatkozva, a haját simogatva tudja vele megértetni, hogy amit ő kér, az tényleg fontos: „Ha te nem mutatod meg neki, senki se fogja”. A Hullámot elmossa a víz egyszer, majd végleg megsemmisül, a helyén pedig Lucia megmutatja a nézőknek is, amiről Szűz Mária beszélt: a végkifejlet megtisztulásélményt, de legalábbis lúdbőrzést kínál. Nem megnézni, megnézni. Nem érteni, érteni. Nem merni, merni. Nem félni, félni. Nem látni, látni. PETRUS MARIANN

33


34

SZÁLKA

itt bizony forradalomnak kéne lennie, nem? Az idei október huszonharmadikai megemlékezés nem a sematikus iskolai előadások által letisztogatott, közhelyessé koptatott ösvényen járt. Letért róla; bement a rengetegbe és az egész iskolát magával vitte.

Vitte, hurcolta és zargatta. Nem hagyott úgy lépcsőzni, ahogy szoktunk. Nem hagytak a folyosókon álló falak úgy közlekedni, ahogy akarunk. Nem engedték meg, hogy ne hallgassuk két napig ugyanazt a meg�gyötört, éles hangot a rádióban. Nyomasztó volt. Nem hagyott békén, de nem hagyott egyedül sem. A sarkok, ahol a színjátszósok mormolták, szavalták a szabadságszövegeket tisztások voltak a rengetegben, ahol jó leülni, megállni, megenni az uzsonnát. Ezek a tisztások a feloldás, a szabadság jelei voltak; a szabadságra való törekvés megnyilvánulásai. A feloldás viszont nem jött el. A Sztálin-szobor csak állt és egyhangúan olvasott. A koncepció és a megvalósítás mégis hibátlan, mert az alkotók alkalmat teremtettek a cselekvésre.

Nem csak alkalmat teremtettek; ösztönöztek, provokáltak, beszóltak, idegesítettek, szembesítettek tudásunk hiányosságával, mident megtettek azért, hogy tegyünk valamit. Létrehoztak egy olyan kísérleti helyzetet, aminek mi voltunk a nyulai, egerei, forradalmárai és cselekvésképtelen fiataljai. Ez a kísérlet rólunk mutatott meg valamit; arról, hogyan viselkedünk szabadságunktól megfosztva, mit jelent nekünk a szabadság vagy mit teszünk, ha a Sztálin-szobor csak áll és zavartalanul beszél. Pedig itt bizony forradalomnak kéne lennie, nem? A szabadság megvalósulása, a forradalom és a felszabadulás nem történt meg. A katarzis elmaradt. A megemlékezés mégis kapcsolatot teremtett köztünk és ’56 között. Fontos és érvényes módon mutatott be egy huszadik századi magyar traumát. Magával vitte az iskolát a rengetegbe, hogy ott a közösség és az egyén magáról tanuljon meg valami lényegit. A Sztálin-szobor meg csak állt, mi meg hagytuk, hadd beszéljen helyettünk. NAGY DANI


SZÁLKA

ember egyenlo szöveg ötvenhatos megemlékezés a színjátszósok szemszögébol Ez tényleg a forradalom metaforája volt, minden porcikájáig. Sokat gondolkoztunk azon, hogyan lehet elérni, hogy a közönség megszólaljon. Néhányan a mikrofonban is előadták a szövegeiket, dalaikat. Erre nem számítottunk. Nagyon-nagyon megható volt. Volt egy olyan kockázat, hogy a versek, amiket kértünk behozni nem fognak megszólalni. A performanszt nagyon élveztem, mert nagyon szeretek interakcióba lépni az emberekkel .Érdekes volt, hogy azáltal, hogy valakinek a szemébe néztem, kialakult valamilyen kapcsolat. Azóta vannak emberek, akiket nem ismerek, de köszönünk egymásnak. A kiindulási pont az volt, hogy legyen diktatúra és valami, ami ezt ellensúlyozza. A produkciót a jel elfogadása és nem elfogadása határozta meg. Az, hogy mondom-e a szöveget arról szólt, hogy belépek a szituációba, vagy sem.

Volt egy főpróba a Ferenciek terén. Egyik pénteken kipróbáltuk és tökéletesen működött. Volt egy húszéves srác, aki utazóban volt és mikor észlelte, hogy mi történik begyűjtötte az összes szöveget és megkereste a telefonján. Nagyon megköszönte a végén.

Ember egyenlO szöveg. Standard színjátszós hagyomány, hogy együtt alkotjuk meg az előadásokat.

Az volt a legizgalmasabb, hogy nem szereplőként szóltunk az emberekhez, de megvolt az előadás kerete, voltak szövegeink. Az előadó rabság- és szabadságtapasztalát kifejező szövegek voltak.

Nem tudtunk elmenekülni a szerep mögé. Leplezetlenül nehéz.

Ehhez a performanszhoz már hozzá lehetett szólni.

Szabadabbak lettek, akik ezt csinálták. Kitágult a komfortzóna. Extrém volt, hogy a kezdeti fázistól az előadás teljes egésze megváltozott mire a végére értünk. Egyetlen központi gondolat maradt meg, hogy nekünk ötvenhathoz nincsen közünk. Vagy nem tudjuk, milyen közünk van hozzá. Megpróbáltuk átértelmezni a megemlékezés hagyományát.

Performansz egyenlo kockázatvállalás. A vége felé már fárasztó lett, folyamatosan mondani a szövegeinket, de jó érzés volt.

Nekem az volt nagyon érdekes, hogy ameddig Ha nincs elég tudásunk, csak csináltuk a performanszt, egyáltalán nem félközhelyeink, meg felszínes ál- tem. Viszont az előadás alatt nagyon, mert nem ismereteink, nagyon könnyen tudtuk, hogy mire fog kifutni az egész. buborékideológiává válik az egész.

Milyen jellemző, hogy ez egy lezárulatlan folyamat maradt, mert becsöngettek hatodik órára, a diákok kiléptek és elmentek dolgukra.

Maga a mUfaj nem csak fizikailag, de lelkileg is nagyon kimerítO.

Én nagyon szerettem. Bátor dolog volt ez. A bőrüket vitték a vásárra.

35


36

SZÁLKA

  Mindent úgy csináltunk, ahogy a felnottek tették volna,

mégis mi romlott el? Én: Olvastad a Legyek urát? Valaki: A Legyek Urát? Az tök jó könyv! Én: Igen az, tök jó, de olvastad-e? Valaki: Nem, csak hallottam, hogy az. Egyre többször szembesülök ezzel. Hiába él a köztudatban az, hogy a Legyek Ura egy igazán színvonalas olvasmány, én valamiért elég gyakran hallom ezt. Simán lehet, hogy csak nem kérdeztem meg róla elég embert , és valójában sokkal többen olvasták, mint azt én gondolom. Azt viszont tudom, hogy sem a kötelező, sem az ajánlott olvasmányok listáján nem szerepel (a nemzeti alaptanterv szerint). Szerintem ez elég nagy baj. Persze lehetne sorolni, hogy milyen más jó művek sincsenek még rajta ezen a listán, ám ez egyáltalán nem ok arra, hogy lemaradjon róla. De akkor térjünk rá a lényegre: mi van ebben a könyvben, ami miatt, ha nem is kötelezővé kéne tenni (azokat úgyse olvassa senki), de legalább valahogy rá kéne venni az embereket, hogy vegyék a fáradtságot és elolvassanak kőkemény 225 oldalt? Miről szól ez egyáltalán?

dől a társadalom teljes, és visszafordíthatatlan disztópiába, hála az EmberÁllatnak. Ám, mivel annyira nem akarok száraz lenni, és nem akarom elspoilerezni az egészet, ezért nem folytatom ezt a gondolatot. De a Legyek Urában, nem csak azaz érdekes, amiről szól, hanem az is, ahogy szól róla. Ha az ember kicsit figyel, szinte minden oldalon talál egy-egy olyan szimbólumot, aminek a jelentéséről, hosszú perceket (órákat, napokat) képes gondolkodni. A történet izgalmas, és magával ragadó, de a lényeg a karakterekben van elrejtve: mindegyik teljesen más utat jár be. Ez az ember viselkedésének egy habár nem teljes, de azért elég szép panorámáját mutatja be. És, hogy klisésen zárhassuk le, felteszek egy kérdést: képzeld magad a helyükbe, pár ismeretlen sráccal ott ragadsz egy szigeten, nincsenek felnőttek, viszont minden erőforrás megtalálható. Mit gondolsz mennyi ideig fognak kitartani hirtelenjében alkotott törvényeitek, és mennyi időbe fog telni, amíg felül nem kerekedik rajtatok az önzés? BONCSÉR BERCEL

Én: Ha azt mondták, hogy jó, miért nem olvastad el? Valaki: Nem tudom, nem érdekelt annyira. Én: Miért nem? Tudod-e egyáltalán azt, hogy miről szól? Valaki: Valami gyerekek lezuhantak egy szigeten és Robinsonosat játszanak. Te olvastad ugye? Én: Igen. Valaki: És? Szerinted miről szól? Én: Rólunk. Rólunk, emberekről. Jó oké, ez alapvetően nem nagy cucc. A legtöbb könyv valamilyen módon mind az Emberről szól. De ez egy kicsit más, mert itt, ahogy haladunk előre a sztorival, szépen lassan észreves�szük, hogy ez már az Állatról is szól. És ha még tovább olvasunk, rájövünk arra is, hogy a kettő szorosan összefügg. Sőt lehet az is eszünkbe jut, hogy a kettő talán egy, és ugyanaz. Ha kicsit száraz akarnék lenni azt mondanám, hogy a Legyek Ura azt mutatja meg, hogy hogyan


SZÁLKA

Grecsó Krisztián

Harminc év napsütés “Koccintottak, mindkettő lehúzta az egyik kisfröccsöt egyben, az ádámcsutkájuk nem mozdult, mintha nem nyeltek volna. Muslincák táncoltak az üres poharak szájánál, négy vagy öt, a teli pohárnál még nem voltak ott, az üresnél mindjárt. Valamiért erről az jutott Béla eszébe, hogy minden milyen gyorsan történik az életben.” (Már nem ember) Nagyon éles, de ferde beállítású képek albuma Grecsó Krisztián Harminc év napsütés című műve. Megismerhetjük egy fiú felnövéstörténetét első sültkrumplis szerelemtől, nagymama beiglis nyaralásain át a Pestre költözés dilemmájáig. Láthatjuk egy diákbanda ös�szeállását és híressé válását, és egy rabszolgatartó pár kapcsolatát is.

Ahogy a borítón is látszik, ezen képek kollázsából áll össze egy élettabló. Világa erősen hasonlít a Mellettem elférsz élethelyzet-elemeire és kapcsolati hálójára. Ezekben a képekben felismerhetjük Grecsó egynéhány életrajzi elemét, a vidéki, újlipótvárosi helyszíneket, a lakhelyváltoztatás problémáit, a szerkesztőlét gócpontjait (a hódításban), de saját magunkra is rácsodálkozhatunk bennük. Ezek azok a kapcsolatok, amikre mind vágyunk, vagy éppen, amiktől mind szenvedünk. Azok az élethelyzetek, melyeket mind tapasztalunk, de elrohanunk mellettük, vagy hallgatunk, mert gyarlóságunk lelepleződését féltjük. Noha a különálló képek fejezetekbe vannak szerkesztve, és ezek között szoros összefüggés csak ritkán bontakozik ki, de az olvasás során mégis összeáll egy egész. Azon emlékek és élmények egésze, amelyek mindannyiunkat felépítenek, amik tudattalanul is hozzánk tesznek valamit, legyen szó akár a nagymamával eltöltött Balatoni nyarakról, vagy a munkaközi szünetekben felhörpintett fröccsökről, melyek alatt színésznőket bámulunk és egzisztenciális kérdéseken gondolkozunk. Ezek hol borongósak, hol elnéző, szeretetteljes humorba borítottak, önironikusak, megmutatják az élet ambivalens mivoltát, és a megszépülő emlékeket. A képek mellé egy eleven, és

kifejezetten élethű gondolatszál kapcsolódik, amely szinte filmre veszi a beszélő agyában lejátszódó csapongást. Nem csak harminc éven felülieknek érdemes kézbe venni ezt a könyvet, noha kétségtelen, minél idősebb az olvasó, annál több személyes élményt tud rendelni a fejezetekhez. De fiatal felnőttkét is ráismerhetünk általa szüleink, rokonaink, és saját mechanizmusainkra. Nem véletlenül „Egy csendes kalendárium” az alcím. A képszerűség miatt legjobban esik megmegállva olvasni, felismerni a saját életünkben is megjelenő elemeket, és közben rájönni: ha nem is áll össze egy nagy képpé, nem ábrázolható kronológikusan, nincsenek hozzá kötődő konkrét dátumok, ezek az apró pillanatok mutatják be igazán az életünket és a személyiségünket felépítő elemeket, félelmeinket, vágyainkat. Ezek fölött általában elsiklunk, vagy a felettes én nem engedi hogy rájuk fókuszáljunk, de ezt a kalendáriumot olvasva belassulhatunk, hiszen máskülönben minden olyan gyorsan történik az életben… HRASKÓ ANNA

37


38

SZÁLKA

eGY VERSESKÖTET, KÉT AJÁNLÓ

Peer krisztián - 42 ,,Szemed és füled vagyok erre a világra

,,

Gyász. Hórihorgas, csuklyás, üres szemgödrű, petyhüdt testű? Zöld színpigmentek vannak a bőre alatt? Állatiasan vigyorog, kacifántosan ír, dohányszagú? Üde, gyámolatlan, csörgősipkás? Peer Krisztián gyásza nem mindennapi. 15 év hallgatás után visszatér, hogy arról írjon ami nem térhet vissza. Az embernek a könyv olvasása közben az az érzése támad, mintha egy meglopott, összefacsarodott szív lenyomatát fogná a kezében. Ha megvizsgáljuk, az ereket és kamrákat mind a helyükön találjuk, csak a lüktetés hiányzik belőle – ezt a hátborzongatóan szép megdermedést írja körül Peer, (azaz ha már az álcák levetésénél tartunk, Krisztián) mesteri egyszerűséggel és őszinteséggel. A könyv nem lineáris eseményeken kalauzolja végig az olvasót. Ne várjunk világmegváltó gondolatokat vagy barokk körmondatokat, hiszen ez sokkal inkább a szembenézésről szól. Szembesülni azzal, hogy néha könnyűnek lenni a legnehezebb. Felismerni, hogy a gyász után magunkban maradt, táguló űrt képtelenség bejárni bármiféle űrhajóval. Szembenézni új napokkal, ahol nem tud nem a tegnap folytatódni, mindenki a sorsára vár, nem mozduló, nem könnyező szemgolyókkal. Krisztiánnal tarthatunk ebben a szívszakasztó kötetben, zsebekben maradt kavicsokat színezni, hajszálakba botlani, egymáshoz mérni magunkat mint asztalosok, és újra elfogadni az ismerős, vagy épp idegen érintéseket. A könyv csupaszsága mindenkihez szól. Tele van semmivel, a hiánnyal, a másikból való kiköltözéssel. Zsófi folytonos megszólítása egyszerre távolságtartó és vágyódó, élettel teli és üres, mint a lepkebábok. Az összes hasonlat egy-egy kis pofoncsapás. Versek, amiknek nem lett volna szabad megszületni. Mindegyik a korláttalan, átlátszó veszteséget próbálja definiálni, rajtuk keresztül magát Krisztiánt. Olvasás közben egyszerre vagyunk papok, kísértetek, itthagyottak, imák és gyászszertartás nélkül elföldelt halottak. Az összes szerepben magunkat látjuk és beleszeretünk, mert kíméletlenül kivájja a szívünket. Számomra ez a kötet megvigasztalódás. Megmutatja, hányféle és milyen mélységű nyomot hagynak bennünk mások, hogy lehet századikként, nem sablonosan nyöszörögni a veszteségeinken. KISS BORI


SZÁLKA

boncolásra vár Hogy milyen urnát választana magának Zsófia? Ez egy tárgy. Nagyon is megfogható. Felvágható, akár. Hússzínű kötet. Kinyitod. Még mindig a papírt nézed, de úgy érzed, hogy ez egy alagút. Bemész. Visszhangos, sötét üreg. Nagyon is megfoghatatlan. Tudod, milyen létezni, nem tudhatod, milyen nem létezni. Másnak a nemlétét tapasztalhatod legföljebb. Megfogalmazhatod, ha tudod – vagy negyvenkét vers megfogalmazza helyetted. Bár ebből huszonegy a jelenlevőről beszél, ugyanazt jelenti, mint a másik huszonegy: hogy már nincs. „Még kötetcímnek is akartam: Nagy baj nem lehet, de aztán nyert a 42, jobban is illik egy ilyen kapuzárási költészetre, aminek nevezted. Túlnőtt a paradicsom, és a viharban letörött egy ága. Anyám azt mondja, nagy – és észbe kap. Pedig nagy baj már tényleg nem lehet.” Látszólag hétköznapi kijelentések jelennek meg versformába tördelve. Olyanok a versek, mintha levelek, naplóbejegyzések lennének, sőt, mintha kinyitnál egy koponyát, belenéznél, és olvasnád. Lépj egyet hátra, látod a költőt? Aki folyamatosan reflektál magára, az alkotói folyamatra, ami tudatos, nem gondolatok véletlen egymásra halmozása, sorokba gyűrése. „Túlnőtt a paradicsom, /és a viharban letörött egy ága”, milyen paradicsom, milyen vihar, milyen ág? Hiszen a paradicsom az ősi boldogság, ami túlnőtt, és a vihar akár létező, akár hirtelen és felkavaró helyzet, a letörött ág pedig a sokszor megnevezett Zsófi, akihez vagy akiről, nem szól, üvölt minden sor. A címek inkább kiegészítő jellegűek, mint magyarázók, vannak olyanok, hogy 42, hogy Lehet, hogy ez pont a negyvenkettedik nap?, hogy Újra írok, amik emlékeztetnek a külvilágra:

a kötet születésére, a költőre, Zsófi valós halálára, de olyanok is, hogy Jégverem, hogy Bűntudat-barométer, hogy Pazarlás, amik befelé húznak, a versbeszélő belső világába. „Kétoldalanként lesz egy felvágatlan oldalpár, kívül egy előtte-vers, amihez felvágás nélkül is hozzáférhetsz, ezeket publikáltam különböző lapokban, belül pedig egy utána-vers, aminek az elolvasásához erőszakot kell tenned a papíron. Szimbolikusan fel kell nyitnod a sebet, fel kell vágnod a hasfalamat, hogy beletúrhass a belekbe”, magyarázza a szerző egy interjúban. Azt tanácsolom, ne kezeld ezt egy egyszerű, kicsit azért izgalmas játékként, hanem addig menj csak az alagútban, amíg beszűrődik némi fény. Olvasd el az előtte-verseket. Ezután lassan, óvatosan bontogasd fel a többit, és csak annyit olvass el egyszerre, amennyit bírsz. Ilyenkor mélyen jársz az alagútban, lehet, hogy néha visszahátrálsz, vagy megállsz. Onnan tudod, mennyit bírsz, addig olvasd, amíg érted a szavakat, külön és együttes jelentéseiket is, nem csak a fájdalmat. Ha mindet olvastad már, kezdd elölről. Nézd meg, hogyan követik egymást az előtte- és utána-versek, ahogy megnő a könyv térfogata a szétvágott oldalakkal, ahogy a félkör kiegészül körré. A kör az alagút másik vége, most a túloldalról érkezik a világosság. Kimenekülsz, kilábalsz, de a legjobb, ha olyan hosszan sétálsz ki, ahogy bementél. Hátranézel – ott sötétlik minden, Mocsár Zsófia, öt óra negyven, Flop nevű kutya, mentők, diófa; és tudod, hogy napok vagy évek múlva majd újra előveszed. LAKÓ LIZA

39


40

SZÁLKA

 Háy jános

az öregtó felé öregségen innen és túl - ajánló „Az élet egy bomlási folyamat, gondolta, mert már bomlott.”

Én még nem bomlok. Te sem. Nekünk az élet még csupa épülés és fejlődés. De már én is látom, hogy az út egy meghatározhatatlan ponton elkanyarodik lefelé, és rettegéssel tölt el a tudat, hogy egyszer majd nem leszek. Háy János új verseskötete ijesztő közelségbe De ahogy egyre mélyebbre húz bennünket hozza ezt a közelgő nemlétet, és így, karnyújtás- a rengeteg, ahogyan a fák egyre magasabbak nyi távolságból látszik a nemlét minden ránca fölöttünk, és egyre fogy az élelem a hátizsákés rothadó foga. Sosem érjük el azonban magát ból, a perspektíva eltűnik. Már csak önmagunk a véget. A versek a folyamatról szólnak, az elmú- vagyunk, a szájszagunk, a begyógyszerezett lásról festenek reális és kegyetlen képet. mindennapjaink, a bennünk rothadó belső szerBelső rímek, összecsengések és a Háyra jel- veink, a májunk, a szívünk, a tüdőnk. Aztán már lemző közvetlenség és gördülékenyég teszi nincs is az emberből semmi, csak a héj, a száraz könnyen befogadhatóvá a szabadverseket. A hat és repedezett bőr. Hiszen a belső szervek már ciklusra tagolt kötet egy kirándulást idéz meg, elbomlottak rég. a fejezetcímek pihenők, a kilométerek évtizedek. Néha meg-megállunk egy pillanatra, pihenőÉs hogy mi az a pont, amitől bomlásnak indul a ket tartunk, ahogy a ciklusok címei 2-3 oldal eretest, és amitől megbomlik az elme? Hogy hol van jéig megszakítják a vándorlást. Megehetjük az a határ a milyen-jól-néz-ki és a milyen-jól-tartja- almánkat, a kenyerünket, ha már az út felénél vamagát között? Csak annyit tudok, hogy én még gyunk, felhajthatjuk a maradék vizet, és már seminnen vagyok, a kötet pedig már túl. mi sincs a hátizsákban, épp olyan üres, mint amiA versek nem jelölik ki pontosan az indulás lyenekké mi váltunk. Lebontjuk, ami benne volt. pillanatát. Nem adnak választ a fenti kérdésekre. Ahogy egyre távolabb kerülünk a kiinduEgyszer csak elindulunk, a hátizsákban minden, lóponttól, a versek egyre rövidebbek, egyre ami kell, irány az Öreg tó. egyszerűbbek és talán nem túlzás kijelenteni Az elején még látunk perspektívát. Még lát- – egyre töröttebbek lesznek. Már szó sincs önni azt, ahonnan jöttünk, látni, mi változott meg, reflexióról, világnézetekről, elvárásokról és betelmilyen most, és milyennek kellene lennie. Meg- jesítésekről. Helyettük egyre gyakrabban téma próbálunk értelmet csempészni belé, megma- a hányás, a szájszag, az esendőség. gyarázni, ami történik, reflektálni rá. SZAKÁCS BORBÁLA


SZÁLKA

  závada péter

roncs szélárnyékban   eGY VERSESKÖTET, HÁROM AJÁNLÓ Nehézkesen jönnek a sorok. Pontosabban nehéz megfogalmazni, hogy mitől olyan „Závadás”. A szerző harmadik megjelent könyvéről, a Roncs szélárnyékban című verseskötetetről néhány gondolat, mely kedvet adhat az elolvasásához. Különös élményt nyújtanak ezek a versek. Szeretnem, hogy egy képkockának is megállnák a helyüket. Próbálom vizualizálni a szerző gondosan és hajszálpontosan felépített metaforáit, kisilavizálni ezeket a mikro- és makrovilág között lebegő, melankólikus képeket. Az idő néha áll, néha pereg, de az is lehet, hogy néhány perccel előrébb jár. Ebben könyvben egy elmozduló idősíkok közötti világban vándorolhatunk, mely néha egészen utopisztikus hatású. „A nyelv benyúlik a víz alá. A fogak lemorzsolódó, meszes sziklái között az árapály hullámai a szájba ömlenek, kimosni belőle az álom ízeit.” Az teszi igazán frappánsá ezeket a verseket, hogy a szélsőségek között egyensúlyban, – valahol félúton –, sikerül erőteljesen megragadni az emberi léptéket. Olyan emberi érzéseket, melyeket jól ismerünk, de nem írunk le egy ajánlóba, mert közhelyesnek tűnhet. Závada segít nekünk, természettudmányok és a matematika jól ismert tételeinek sokrétű kifejezőeszközeit veszi alapul, melyek végigvonulnak a könyvön, egy speciális atmoszférát teremtve. Az érzelmek

kifejezése nem csupán a természet vagy táj körvonalazása, hanem egy erős szintézis a kettő között, és ez teszi iszonyatosan izgalmassá. A test domborzattá válik. Bolyongunk valahol, az érzékek és tapasztalatok összemosódnak ezen a határmezsgyén, ahol a tekintettel tapogatnunk, a kézzel figyelünk, és lessük az áradó idő- és hangok vonulatát. „Pillantásom rászárad majd a tárgyakra a légkondícionálás jeges huzatában, de vigasztalásként kettőnk látószögeit összeillesztve így is megkapjuk a beígért panorámát.” A kötetben megjelenő versek gyakran kommunikálnak egymással, érdemes együtt vizsgálni a ciklusokat, és magát a kötetet is. A szerző ehhez ad egy kis útmutatást, az első Hely az időnek, és az utolsó Vadászat című, cikloson kívüli versével. Megjelenése óta többször a kezembe keveredett a Roncs szélárnyékban, és minden alkalommal rádöbbenek, hogy kevesen tudnak ilyen őszintén a nyelvvel bánni. Ha egy darab jelzővel kellene illetnem az egész kötetet, csak azt mondanám rá, hogy olyan. Tiszta. Vagy azt, hogy olyan Závadás. VISNYAI ZOLTÁN

41


42

SZÁLKA

(3) Látható légoszlop elkülönülve a térben, valaha volt szemétledobó, vagy étellift aknája. Lebontották körülötte az épületet. Egyszerű, téglalap alapú hasáb, kiszámolod a térfogatát. Závada Péter harmadik verseskötetét azoknak ajánlom, akik szeretik a költőt, a fentihez hasonló képeket, a különleges és szép szavakat, és szeretik a természet apró és nagy történéseit megfigyelni. Ha szeretnél lelassulni, madarak vonulásáról, tengeri hajókról, szürkületről telefonfényben, lehetséges és lehetetlen elképzelésekről olvasni, és szeretsz te is a valóságon túllépve magyarázatokat keresni, olvass bele a könyvbe. (1) A ringás áttetsző teste, az árnyalatok illékony alakja, különböző színű rajokban érkező halak. Sziget vagy a szigetben. A reggel levont, piszkosfehér vitorlája ázott halomba gyűrve. Kívülálló szemlélődés. Ha a környezetében szabályosságokat talál, magát is értelmezni tudja benne. Ám hiába próbálja a látványt felbontani, kubista módszerekkel geometriai formákra szedni, egy róka ugrását jelekre és ingerekre redukálni, a fákat megmagyarázni, sehogy sem sikerül, mert a külvilág nem egy kimerevített kép, amit 3D nyomtatóval ki lehet nyomtatni, körül lehet járni és minden részletét meg lehet vizsgálni: folyamatos mozgás, tengeráramlatok, madarak vonulása, árapály jelenségek, szelek, bolygómozgások, mágneses erők, idő, sors; lehetetlen egy test határain belül létezni, magában egy test nem értelmezhető, nem lehet elvonatkoztatnia körülötte történő és folyamatosan változó világtól. A világ természetesen olyan, amilyen, természetes rendszerek és összefüggések alkotják, és ezt minden részhalmaza tudja. A szemlélődőnek muszáj mesterségesen kívülállóvá válnia, hogy ezeket a szabályosságokat átlássa és a rendszert megnevezze. A rendszer viszont soha nem tökéletes, a rendszerezésnek soha nincs vége, ugyanis folyton szabálytalanságok, kivételek törik meg. (4) A gravitáció háta mögött egy engedetlen lebegés, egyiptomi vázák súlytalansága.

Az idő követi a tárgyak példáját, innen nézve a percek távolabbi élei is rövidebbnek tűnnek. Minden irányból próbál nézni, a pupilláját feszülésig tágítja, felrepül az erdők fölé és madártávlatból néz a tájra, aztán előveszi a Google Mapset vagy a szintvonalas térképet: változnak a fények, az egymáshoz viszonyított tárgyak más szögeket zárnak be. Adatokat gyűjt. Aztán becsukja a szemét, vagy csak szimplán hirtelen koromsötét lesz, nem tudom. Befelé figyel, a minden megszerezhető tudáshoz hozzáteszi azokat a nem látható belső folyamatokat, amikre ha nem koncentrál rá, maguktólértetődőek, de ha külön csak azokra figyel, elvesztik értelmük. Aztán összepakolja, amit tud, tapasztal és lát, és még hozzáképzel lehetséges variációkat, nekem ezt mutatja a kötet. Tapogatózó, néma, két idősík közt megragadt, szemlélődő és távoli. (2) Ez még csak a beszéd előszobája, van valami beljebb, a szájpadlás boltíves hajóbordáin túl, a monoton morgás, mikor a szervek megszólalnak. De ahogy a termek szomját csak érkezésed olthatja, úgy torkomat sem nedvesítheti más, csak kimondott neved. (Sziget a szigetben) Bár többször éreztem a kötet folyamán, hogy a versek értelmezési lehetőségei nem túl sokoldalúak, a tudományos/áltudományos szavak használata olykor indokolatlan és oda nem illő, de a költőt kedvelőknek ez nem okoz fennakadást, sőt talán pont ezt szeretik benne. Belebeleolvasással többet tud adni a Roncs szerintem, mint egyben az egész. Nem tudom igazából, miért lett mind a költő, mind a kötet ennyire populáris, mert nem hiszem, hogy olyan széles réteg értékeli pont ezt a fajta művészetet, amilyen nagy példányszámban kelt el a kötet. Azt javaslom, mielőtt komolyan a kezedbe vennéd, olvass el véletlenszerűen egy verset belőle, és ha tetszik a stílus, olvass többet, egészen hasonló lesz a többi vers is. NAGY VIOLA


SZÁLKA

Závada Péter verseit befogadni elsőre nem könnyű. A konkrétan ábrázolt érzések és tágan értelmezhető képalkotás különlegesen ambivalens érzést kelthet az olvasóban, csakúgy, mint a kötet díszletszerűen működő jelképrendszere. A tér és idő tengerén a finom érzékiség és a robosztus brutalitás közt rapszodikusan váltakozva hömpölygő képek és témák szinte teljesen pontos érzeteket rejtenek. A kötet legtöbb verse főleg elvont fogalmakat jár körbe, leginkább az idő és a tér képzetét; a nyitóvers címe például Hely az időnek. Sok helyen a tér-idő kontinuum abszolút hiánya vagy legalábbis felborítása különleges időiséget és térbeliséget ad a verseknek: “Az idő réseiben nem öregszenek / a fák. Ahogy közeledünk hozzájuk, / egyre lassabban telnek a nappalok.” A vershelyzetekből gyakran egyértelműen adódó leíró hangon szólal meg a beszélő; a gondolatmenet hosszan hömpölygő ritmusát a meglepő képek felbukkanásának hullámai adják. A képi síkon elsőre grandiózus díszlettel találkozunk; akár bolygók, kontinensek, szigetek, tengerek, más természetes vizek vagy hajók azok, elvezetnek minket a legérzékenyebb részletekig. A kontinens szív lesz, a hajók mozgása szemhéjak rezdülése, a tapintható konkrétum és legelvontabb gondolatiság összhangja ad komplexitást a verseknek. “De ahogy a termek szomját / csak érkezésed olthatja, / úgy torkomat sem nedvesítheti más, / csak kimondott neved”. A megfoghatatlan érzések és folyamatok így a legszilárdabb, sokszor földrajzi kifejezésekkel válnak megfoghatóvá, a Föld legnagyobb alkotóelemeiből lesznek az emberi test legsebezhetőbb részei. A versek összességének különleges sokrétűségét a rengeteg előre- és visszautalás, a motívumrendszerré emelkedő visszavisszatérő képek, ismétlődések, toposzok újraértelmezései adják;

a tenger, a levegő, a föld, mint alkotóelemek teremtik meg a kötet vázát. Az elemek körforgásába a versekben szereplő összes létező bekapcsolódik: minden élőlény és tárgy egymásra érzékenyen mozog és létezik, az élettelen elemek bekapcsolódnak az élők világába, különlegesen sokrétű és bonyolult világképet alkotva. Ezt az összetett világképet megfejteni nem könnyű, ugyanilyen nehéz a konkrétan megjelenő érzetek befogadása is. Ám a kötet pont ezért zseniális; a világ végletesen különböző részei együtt mozogva, a gondolati és érzéki sík egybeolvadva, együtt létezve alkotják meg az egésznek nevezhetőt, az összhangot, azt az életteret, ahol minden mindennel összefügg, és közösen, mindent egészen egybevéve jelent valamit. Valami fontosat. KISHÁZY ESZTER

43


74

ROVATCÍM


ROVATCÍM

Az Egotrip önmagunkba való utazást jelent. Az Eötvös Diák szerkesztősége még szeptemberben arra kért minden diákot és tanárt, hogy utazzon egy kicsit önmagába, és írja meg, hogy aktuálisan mi érdekli, mi izgatja szellemileg, min szokott gondolkodni, amikor hazafelé battyog az iskolából. A szerkesztőség ugyanis nagyon fontosnak tartja, hogy az iskolaújság valóban mindenkié legyen, mindenkinek jusson benne egy-két oldal: írjon mindenki Egotripet. Ismerjük meg egymást, mutatkozzunk be egymásnak a szövegeinken keresztül. Szerencsére sok egyéni hangvételű és változatos témájú véleményszöveg érkezett, jópár bele se fért ebbe a számba, csak a következőben jelenik meg, de nagyon szeretnénk, ha tényleg minden Eötvös-diák és tanár fontosnak tartaná megírni az iskola közvéleménye számára a saját egotripjét. A most induló rovat és egyben az újság befejező cikke az Igazgató Úr szabadságról szóló szövege, amellyel ezt a lapszámot zárjuk, és remélhetőleg a következő számok egotriplavináját megnyitjuk.

Várjuk szövegeiteket!

75


46

EGOTRIP

Batrachománia Négyéves lehettem, mikor a bátyám egy béka alakú tusfürdőt mutatott nekem. Abban a pillanatban megindult bennem valami, és ez odáig fajult, hogy mára 2,5-szer annyi béka él a házunkban, mint ember. No de kezdjük csak az elején. Mindig is szerettem az állatokat, főleg az igazán furákat. Számomra például egy polip mindig is cukibbnak számított, mint egy kiskutya, vagy egy csimpánz. A békák iránti rajongásom is ebből fakadhat, ugyanis, lássuk be, nem egy közkedvelt, de nem is egy unalmas állatcsoportról beszélünk. Egy béka lehet harminc centis Góliát, vagy egy ötmilliméteres Dávid, egyszínű zöld leveli, vagy fekete, fehér, kék vagy esetleg sárga mintázatú nyílméregbéka, egész életét a vízben töltő úszóhártyás karmosbéka, vagy egyik fáról a másikra vitorlázó repülőbéka. Lehet lapos, mint egy Lepidobatrachus, vagy „szúrós”, mint egy szarvasbéka, nyálkás bőrű, mint egy kecskebéka, vagy száraz és „ragyás” bőrű varangy. És még sorolhatnám napestig… Ahány békafaj, an�nyi különleges tulajdonság. Én is egész fiatalon elkezdtem megfigyelni őket… A kertünk hátsó végében sokáig feküdt néhány deszka, bár nekünk ez pár ledobott fadarabnál sokkal többet jelentett. Bátyámmal rendszeresen békászexpedíciókat vittünk itt véghez, melyek során felemeltük a deszkákat, és összefogdostuk az alatta üldögélő zöld varangyokat. Persze mindig elengedtük őket, de előtte alaposan meg-

vizsgáltuk az állatkákat. Mindig változó, hogy mit találtunk, néha egy két hatalmas 4-5 centis békát, de néha alig 1-2 centiméterest fedeztünk fel, és ez benne a legizgalmasssabb. Aztán pár év múlva a deszkákat elrakták, a varangyok elköltöztek, már csak a fűben találkozunk néha velük. Hétévesen kaptam az első békámat, egy nőstény ausztrál levelibékát, amit nagymamám után Annának neveztem el (szegény nagyanyámból nem az általam várt hatást váltotta ki ez, meg is lepődtem, hogy nem örült neki an�nyira…). Annácska azóta is megvan, és egész szoros kapcsolat alakult ki köztünk, már nem pisil rám minden egyes kézbevételkor. Azóta vettem és kaptam is még pár békát, bár az utóbbi időben a gyarapodás tempója kissé megcsappant. Ez annak köszönhető, hogy megtapasztaltam, hogy nem csak az új békák vásárlása okoz örömet, hanem az etetés, a kézbevétel, meg maga a látványuk is. Meg amúgy is tök vicces, ha tíz béka a lakótársad. A házunkban már mindenki hozzászokott az állattartással járó alapzajhoz; a mohabéka csicsereg, az agavarangy brummog, a levelibékák brekegnek, Annácska meg sajátos ugatásszerű hangjával veteti észre magát. Mindezt kíséri az eleségállatként tartott tücskök ciripelése. Apropó, eleségállatok… na azokkal szoktak gondok lenni. A tücskök és gyászbogárlárvák még nyugiban elvannak, tök okésak, de a csótányokat jó nagy szökési hajlam jellemzi. Édesapám, aki az évek alatt megszerette, etette és szaporította a csótányokat, mindig csak azt

mondja, ha kiszöknek, hogy „Ez nem házi csótány, ez erdei, ez nem szaporodik el a házban”. Édesanyám, aki kicsit parázik tőlük, egy ideig hitt apának, de amikor már újszülött csótányokkal találkoztunk a nappaliban, megkérdőjelezte a fenti álláspontot, a csótányok terráriumát inkább áthelyeztük a teraszra. Az etetés sem egyszerű folyamat, minden béka mást szeret, máshogy, sokszor még enni sem hajlandóak. Viszont amikor látom, hogy valamelyikük ránéz a kajára, aztán hirtelen ráugrik, és kezével, nyelvével a szájába tömi az eleséget, az mindig gyönyörű látvány és felemelő érzés... legalábbis nekem. Hát igen, ez az én dilim...

Tóth Gábor Ábris


EGOTRIP

Ki is vagyok én? Csillagok, bolygók, világűr... Vajon hol van a vége? Ha van is, hogy néz ki? Milyen? Átlátszó, sötét vagy nincs is?

Egyelőre még egy fényévnyire sem tudunk utazni, nemhogy tudnánk, hogyan is néz ki a világűr vége. Mindig úgy képzelem el, mintha egy erőtér lenne, aminek a közelébe se mehetünk, mert visszapattanunk róla. És ha létezik is, mi van utána? Egy újabb dimenzió, esetleg egy olyan hely, amit semmihez sem tudunk hasonlítani? Utaznék is, meg nem is, elképzelni sem tudom, mi várhat ott rám. Talán színek, amiket sohasem láttam, anyagok, amikről senki sem tud, talán földönkívüliek. Ha belegondolunk, viszonylag nagy az esélye, hogyha mégse létezik

az a láthatatlan fal, amit elképzelek, akkor létezik több velünk párhuzamos univerzum, azaz ugyanilyen világok milliói is lehetnek az űrben, mindegyik egy kis eltéréssel. Ha csak egy másodpercben mást csinálunk egy másik azonos bolygón, akár az egész világot megváltoztathatjuk. Így lehetnek teljesen eltérőek ezek a világok. Amikor kiülök augusztusban hullócsillagokat figyelni, elgondolkodom, hogy vajon mit csinálhatok éppen egy másik dimenzióban, talán több száz-, ezer- vagy akár millió fényévvel arrébb?

Dolezsál Zsófia

A boldogság színe Mostanában csak úgy vagyok. Na jó ez túlzás inkább: mostanában úgy vagyok, hogy legszívesebben elmerülnék a színekkel. Nézem azt a nagyon, nagyon kék pubot az Egyetem téren és arra gondolok, vajon ilyen színe van a boldogságnak? Mert ha igen én is kék szeretnék lenni. Elég kék, mondhatni már rikít a sok unalmasszürke, borúsbarna és fáradtzöld ház mellett. De csak nem tudom róla levenni a szemem, megbabonáz. Aztán ott volt az a firenzei kis zöld ház a folyóparton aminek zsalugáterei olyan sárgak voltak, hogy a Nappal féltékenyen néztünk ös�sze, mert nem érthettük, hogy, hogy érdemelték ki a zsalugáterek azt a sárgát, ami emberi szemnek látható, de felfoghatatlan.

Meg a tengerpart, ahol a kék és zöld árnyalatok versengve gabalyodtak, hömpölyögtek egymásba azért, hogy uralhassák az eget, a tengert, a világot. Ott a fakóbb színek is boldogságot sugároztak, sőt nem csak sugároztak ömlengtek az arra tévedő turistáknak. De talán mégis a kedvencem a „fröccsenő napfény” a mindennapi reggelekben. Az a fél perc amikor átmegyek a busszal az Erzsébet hídon és mindig ott várnak a napsugarak, melyek pár pillanatra megcirógatják az arcom, majd visszatérnek szokásos helyükre, a Duna fölé, hogy onnan lessék a város lakóit. Soha nem tudom elérni a színeket, de ilyenkor úgy érzem, mintha közel járnék hozzájuk, legalábbis közelebb. Talán egyszer festő leszek, és akkor majd kifestem a világot a boldogság színeivel.

Bognár Panni

47


48

EGOTRIP

Szövegelések énekelni a hang és a szó miatt, ezzel definiálhatnám magam, de a hang része olyan, mint a víz, a markomba fogom, és elfogy belőle, úgy, hogy észre sem veszem, remélem, értitek, így nem lehet írni valamiről a szó, arról igen, most akár eljuthatnánk oda is, hogy a hang nem is a hang és a szó sem a szó, hanem több és tágasabb, az éneklésről nem beszélve, nem is öndefiníció ez már, hanem valami filozófia, de nem az egészet készülök (mindenki tudja az ide illő főnévi igenevet), mert azt majd máskor, mondjuk negyvenévesen féldefiniálni jó lenne, csak az a baj, hogy nemrég olvastam két mondatot a Hasnyálmirigynaplóban, amit én 700 szóval készülök leírni ide nektek, de oda se neki (bonyolódunk), jó lesz citátumnak Esterházy ír, én firkálok (jó volna az ED egyik szerkesztőjének lenni, Kis Eszterházy-nak) Azért, minél szebben húzom a vonalakat, annál közelebb kerülök az íráshoz. Nem az írásról beszélek (hát igen, mert írni még ugye nem) nektek, inkább például arról, hogy a vonal és a vonat mennyire hasonlít. Más képzőt kapott a „von” ige, és mennyire más lett a két szó húzása (hangszimbolikához nem kanyarodnék nagyon el, de azért az „l” és a „t” különbsége és hangulata lebilincselően és teátrálisan érezhető): a vonal lágy, a papíron sikló grafit, lehetne ceruzavonal helyett ceruzavonat is, de nem, még az ecsetvonás sem vonat. A vonal síkbeli csíkot von maga után, a vonat a térben nagyon is létező vagonokat. Ez olyan, mint a fonal és a fonat. Tök más a kettő. Na, én ezért tanulok nyelvtant: szöveget mondatokra, szószerkezetekre, szavakra, szóelemekre (és hangokra) bontva lehet igazán megérteni. Mert a szöveg nyelvből szőtt anyag (és nyilván nem keverem ide a szövéshez a fonalat meg a fonatot). (Milyen vicces, hogy a mondatvégi írásjelemből világosan látszik, hogy amíg az előző zárójel nagyon szándékos volt, ez szimplán csak szükséges.)

gyelem, hova, szoktak eszembe jutni bizonyos szavak, amiknek kitalálom az eredetét, vagyis a szón belüli jelentéseket, amik ös�szeadódnak a szó jelentésévé. (Túl sok itt a vonatkozó névmás, ami, jé, vonatkozó. Ezt most nem fejtem meg.) (Most vagyok a félnek a felénél. Félek. Nem, felek.) Például felhő, hogy felszáll a meleg levegő és lesz belőle légtömeg, zanzásítva. Egy fokkal ös�szetettebb az ördög, aki őr dög ugye a Pokol kapujában. A legbénább és épp ezért a legjobb a „snake” angol szó, ami szerintem két elemből áll: s+nake, a „naked” meztelen, az „s” meg a hangutánzó része a szónak, tehát a kígyó az, ami azt mondja: sssssz, emellett pedig csupasz. Ennek vagy nincs semmi értelme… „Vagy, nemde, én vagyok, aki mindig a nyelv mögé néz, szó szerint vesz, és ha lehet, félre-át-összevissza értelmez.” (Ez nyilvánvalóan E. P. volt.) De vannak ezek a játékok, hogy tátititátá pampam, és topográfiai dolgozatnál, amikor nem oszthatod meg senkivel, hogy „mekkora pampam a Bácskai-löszhát” (ráadásul ez dupla), az elég idegfeszítő. (Kifeszíti az idegeidet mint egy ruhaszárító kötélt, és azon lógnak a pampamok, amíg be nem adod a közepesen rossz dolgozatot, kirohansz a folyosóra, találsz egy-két kórusost és elmeséled nekik.) Tud nagyon vicces is lenni, például, amikor a tanár mondja ki, és te bemondod (pampam), hogy pampam, amire senki, de senki nem reagál, a tanár sem(pampam), pedig rá nézel, mert nem tudják hova tenni (pampam). Ha van osztálytársad, aki érti a viccet (pampam), hát az a legjobb (pampam), mert akkor röhögni is szabad. Ez jó játék egy ideig, később már rossz, még később pedig nem játék. (Ismeritek az Alszik a város-t, nem? Kórussal játszottuk egy este, és ha észrevettétek a játék sokszor ismétlődő, sajátos ritmikáját mind a játék nevében, mind a felkel az orvos, felkel az ügynök, felkel a részeg, felkel a rendőr, s a többi megszólalásában a játékvezetőnek, el tudjátok képzelni, hogyan zajlott ez a játék a Pinceklubban. Hogy meg ne zavarjuk a többieket, nem ordítottuk be, amit ilyenkor kell, hanem a nyelvünkkel csettintettünk kettőt. Ennek ellenére a játékvezető nagyon igyekezett másképp fogalmazni, ezáltal cirkalmas utasítások osztogatásába kezdett, például: „és most szép lassan felébred az egészségügyben dolgozó személy”, hogy nevessünk is valamin, de akárhányszor nem volt résen, mi igen. Volt ott egy srác, aki folyton azt kérdezgette, hogy mi az a pampam.) 11 szó maradt. Nyolc, hét, hat, öt, négy, három, kettő, egy. Ennyit a nyelvről, ennyit rólam.

A villamoson vagy fizikaórán, meg ilyesmi helyzetekben, amikor megyek valahova, de nem fi-

LAKÓ LIZA


EGOTRIP

Értekezés a kartondobozokról Negyvenegyes lábam van, végzős vagyok, magas és lány. Ambivertáltnak mondom magam, de a skála, az introvertálthoz közelebb eső részén helyezkedem el. Heteroszexuális és pánromantikus vagyok, humán beállítottságú és eötvösdiák. Katolikus kereszténynek kereszteltek, de hiszem, hogy minden vallás ugyanabban a felsőbbrendű lényben hisz, akit én Istennek hívok. A nevem Borsó és ez nem jelöli az egóm méretét.

Identitás az, ahova önmagad sorolod. Ahova bedobozolod önmagad. Ez egy kényes dolog, mert kötelezettségekkel jár, a dobozodban már vannak mások is, ráadásul falak közé kerülsz, amiket nem szabad szétrúgnod. Én kartondobozként szeretek rá gondolni, mert a karton könnyen tépheto. Az identitásról akarok beszélni, mert arról bármikor tudok. A fentiek nem határoznak meg engem és fenntartom a változtatás jogát. Egyszerre sok-sok dobozba tartozol és ezek néha nagyon különbözőek. Vannak dobozok, ahova születsz, ilyen a hazád, a biológiai nemed vagy a szemed színe. Ezekből nehezebb kitörni, de ezekből is ki lehet. Elköltözhetsz, nemet változtathatsz (pláne, ha transzneműnek születtél), kontaktlencsét hordhatsz. A dobozok nem teljesen zártak. Van olyan dolog, ami nem választás kérdése, de választanod kell, hogy felvállalod és az identitásod részévé teszed-e. Például a negyvenegyes láb. Aztán vannak ugye a többiek. A többiek is beraknak egy-egy dobozba. Például alapból mindenki a heteroszexuális dobozba kerül, aztán kaparhatja ki magát onnan, ha nem oda tartozik. Valamiért nagyon szeretünk másokat dobozolni. Talán mert sokkal egyszerűbb, mint magunkat szorítani korlátok közé. És van abban valami megnyugtató, amikor minden a helyén van és nem lépünk bele a kiszóródott legóba. Pedig a legóba lépés sok mindenre megtanít, például, hogy nézz a lábad elé. Dobozban lenni biztonságos, a dobozok közötti tér veszélyes. Az ember legszívesebben csak átszaladna az egyikből a másikba, vagy pláne, ki sem mozdulna már az elején. De nem könnyű megtalálni a megfelelő dobozokat és nincs rá biztosíték, hogy léteznek. És ha megtaláltad őket, mégis mire mész vele? A hullámpapír nem mondja meg, ki vagy. Értem, hogy miért jó dobozban lenni. De van abban valami hihetetlen szabadság, amikor kirúgod a dobozod oldalát. Igazából kéne egy nagy-nagy eső, olyan igazi Noé-féle Özönvíz-szerű. SZAKÁCS BORBÁLA Az elmosná a kartont.

49


50

EGOTRIP

Pink Floyd

a klasszikus rock történelme 10-11 éves lehettem, amikor először megismertem a Pink Floyd-ot. A zenével már óvodás korom óta foglalkoztam, bár zongoratanárhoz csak második osztályban kezdtem járni. Később táncolni kezdtem, modern balettet, és a tanárom az egyik év végi előadás témájának a The Wall albumot választotta, kiegészítve néhány másik dallal. Hirtelen egy új világ nyílt ki előttem: a mély, gondolatébresztő dalszövegek, a hosszú és kidolgozott dallamok, a szaxofon és gitárszólók világa. Egy évem volt felfedezni mindezt, mielőtt egy kisebb színház színpadára álltam a társulattal, olyan dalokra táncolva, mint a Hey You, a Nobody Home, és a Comfortably Numb. Az utolsó percben, a függöny legördülésekor a Learning to Fly szólt. Egy utolsó pillantás a közönségre, a reflektorokra, mielőtt elhakul a zene, és mindez már csak egy emlék lesz… Azóta a táncot abba kellett hagynom, de többek közt a Pink Floyd hatására gitározni kezdtem. Az évek során szinte a zenekar teljes munkásságát megszerettem, zongoráztam és gitároztam a dalait, és persze megismertem hosszú, elképesztő és szinte hihetetlen történetét is… 1965. Anglia, London. Vagyis a progres�szív rock (azaz jazz és pszichedelikus rockból eredő, komolyzenei kidolgozottságú, lírai dalszövegekkel ellátott zene) fénykora és központja, ahol négy zenész találkozásával egy legenda volt születőben. A gitáron és basszusgitáron játszó Roger Waters, és a dobos Nick Mason kezdetben más zenészek társaságában, The Tea Set néven játszottak egy zenekarban. Miután a billentyűs Richard Wright és az énekes Syd Barrett is csatlakoztak, a projektet két, akkorra már híres blueszenész (Pink Anderson és Floyd Council) nevének összevonásával Pink Floydra keresztelték. Ugyanebben az évben Los Angelesben egy másik jelenség hódított The Doors néven. A két társulat történelme kezdetben hasonló volt, és szinte párhuzamosan haladt. Első albumát mindkét együttes a megalakulása után két évvel, 1967-ben adta ki, ám, míg ezután a The Doors tévés szerepléséken keresztül építette nép-

szerűséget, a Pink Floyd turnéra indult az akkor már népszerű gitárvirtuózzal, Jimi Hendrix-szel. Barrett azonban nem viselte jól a stresszt. Mentális állapota emiatt és függőségei következtében egyre rosszabb lett. Az ő zenekara a távozása után új énekes-gitárosra talált David Gilmour személyében, de Jim Morrison 71-ben bekövetkezett halálával a The Doors feloszlásra kényszerült. Egy évvel Gilmour csalakozása után és egyben a máig sikeres és népszerű, a heavy metal-t definiáló Black Sabbath megalakulása után egy újabb szenzáció, a Woodstocki Fesztivál vonzott és inspirált tömegeket. Az 500.000 néző és harminckét fellépő által felejthetetlenné tett fesztiválra többek között Bryan Adams Summer of ’69 és a The Eagles nevet viselő zenekar Hotel California című slágerében is van utalás. Bár a szervezők felkérték John Lennont, a Beatles végül nem lépett fel (,ahogy a The Rolling Stones és Bob Dylan sem). Sőt, a formáció a következő évben feloszlott, átadva helyüket a slágerlistákon az 1970ben alapított, Freddie Mercury

által vezetett Queen-nek. Mindeközben a Pink Floyd is tovább tevékenykedett, de következő albumukat, a húsz perces Echoes című számot is tartalmazó Meddle-t háttérbe szorította a Led Zeppelin zseniális dala, a Stairway to Heaven, ami az óta is a klasszikus rock egyik legnagyobb alkotása. A két évvel későbbi Dark Side of the Moon viszont hatalmas sikert aratott, ezzel mindenki által ismertté téve a Pink Floyd nevet. Ez a ’73-ban (az AC/DC és a KISS alapításának évében) kiadott koncepcióalbum a kritikusok elismerésén kívül slágereket és hírnevet is hozott a zenekarnak, a Time és a Money még mindig legsikeresebb dalaik közé tartoznak. A számos 1975-ben bekövetkezett áttörés (,mint Ritchie Blackmore kilépése a Deep Purple-ből, majd a Ronnie James Dio-val közös zenekara, a Rainbow megalakulása) mellett helyet kapott a Wish You Were Here album, amivel a Floyd tagjai végső búcsút vettek Syd Barrettől és a pszichedeliától. A címadó dal, illetve a Shine on You Crazy Diamond vált kultikus mester-


EGOTRIP

művé, a Barrett-re emlékező szövegével, és húsz percet meghaladó hosszúságával. Ezzel elkezdődött a hetvenes évek második fele, majd hamarosan kitört a Ramones és a Sex Pistols által szított punkforradalom. A The Clash megjelenése volt a kapocs az első nagy punk zenekarok és a new wave, vagy post-punk együttesek között, amilyen a Joy Division, majd később a The Smiths is volt. A sok újdonság ellenére a Pink Floyd további LP-i is népszerűek voltak. Az Animals után ’79ben megjelenő The Wall talán a zenekar legismertebb munkája lett. Koncepcióalbumként a története egy zenész köré épül, aki a saját maga által felépített falat próbálja áttörni. Emellett a politika, a háború és az emberi kapcsolatok is nagy szerepet kapnak az albumon, amely készítése közben a zenészek között már érezhető volt a feszültség. A konfliktusok odáig vezettek, hogy Roger Waters teljesen átvette az együttes irányítását, a következő lemez szinte a szóló munkájának tekinthető. The Final Cut címmel jelent meg –

a második világháborút bemutatva – nem sokkal azelőtt, hogy Waters otthagyta a zenekart, ezzel David Gilmourra hagyva a vezető szerepet. Az ő irányításával elkészült az A Momentary Lapse of Reason, ami a Learing to Fly ellenére kevesebb rajongóra talált, mint az együttes Roger Watersszel készült munkái. Ez után a zenekar közel tíz évig nem adott ki új lemezt, de körülöttük továbbra sem állt meg a zenei élet. A metál műfaj egyre több rajongót vonzott, hirtelen rengeteg új előadó lépett köztudatba. Köztük olyan legendák, mint a Pantera és a Slayer, illetve a Megadeth, és örök riválisuk, a Metallica. A glam metal, azaz a Mötley Crüe, a Poison, és a Cinderella népszerűsége sem csökkent a következő mozgalom, a grunge berobbanásáig. A Washington állambeli Seattle-ben először a Nirvana, majd a Pearl Jam indított forradalmat, elhalványítva a glam metal ragyogását. Még Kurt Cobain halála sem állította meg a mozgalmat. A Soundgarden ’94es Superunknown című albuma Chris Cornell vezetésével tovább vitte a grunge-ot. Még ebben az évben, végleges feloszlásuk előtt a Pink Floyd is visszatért a The Division Bell albummal. Az utolsó turnét követőn majdnem 10 évig nem koncerteztek együtt, egészen a Live 8 fellépésig, ahol közel 25 év után először állt egy színpadon a négy zenész: Roger Waters, David Gilmour, Nick Mason és Richard Wright. Ezután nehéz események rengették meg a rajongókat: 2006. július 7-én az alapító tag, Syd Barrett halála, majd 2 évvel később, szeptember 15-én Richard Wright-é. Mindezek ellenére Gilmour és Mason még egyszer utoljára stúdi-

óba vonultak együtt, és annak ellenére, hogy csak ketten dolgoztak rajta, Pink Floyd néven jelentették meg a The Endless River albumot. Bár a Floyd karrierje ezzel végleg véget ért, a zenei élet most sem állt meg. Waters és Gilmour szóló albumokat adtak ki, ahogy sok más zenész is, akik korábban zenekarban játszottak. A Guns N’ Roses gitárosa, Slash, is szólókarrierbe kezdett, Axl Rose pedig jelenleg az AC/DCvel készít új albumot. 2017-ben debütáló albumával a Greta Van Fleet is berobbant a köztudatba, fenntartva ezzel a hard rock műfajt, és olyan elismerésekhez jutva, minthogy „ők az új Led Zeppelin”. Az utóbbi időben rengeteg zenészt kérdeztek arról interjúkban, hogy a klasszikus rock és metál valóban haldoklik-e. A legtöbben erre a kérdésre nemmel válaszoltak. Mert bár e műfajok fénye megkopott az évtizedek során, még mindig nem halványult el teljesen. STIMECZ EDINA GEORGINA

51


52

EGOTRIP

Képzelet. Jelentése: Az elme teremtő képessége, amellyel a személy eddig a valóságban még nem létező dolgok fogalmát, gondolatát hozza létre, hogy ezekről, mint új dolgokról gondolkodjon. Ez a gyönyörű szó egyszerre iszonyatosan pozitív és negatív tulajdonsága, hogy imádja a rivaldafényt, amiből következik, hogy bárki, bármikor, bárhol rátalálhat. Az én szervezetembe kifejezetten nagy dózisban jutott. Tele van a fejem kifejezetlen gondolatokkal, félbehagyott mondatokkal és befejezetlen jelenetekkel. Egy szívdobbanásnyi idő alatt elmondhatatlanul sok ötlet pattan be és ki az agyamból. Ez még nem is akkora baj. De. Az elmém, mint hűtársam, szintén kész van a tanulástól és ő is szívesebben jegyzi meg az elképzelt jeleneteket, mint például egy periódusos rendszert. Vagyis ezek az új, sokkal érdekesebb dolgok kiszorítják a fejemből a fontos, általában megjegyzendő infókat. Igaz, sokan mondták, álljak neki ellen, kontrolláljam őt, de az én agyam igen meggyőző személyiséggel bír. Én akkor sem akartam eldobni ezeket a számomra rendkívül érdekes és értékes ötleteket, így gondoltam, kezdek velük valamit. Így határoztam el, hogy a hobbim, a személyes dilim az írás lesz. Körülbelül egy éve kezdett érdekelni a dolog, mégsem sikerült olyan intenzíven csinálnom, mint más hobbijaim esetében. Ehhez hangulat, elkötelezettség és türelem kell. Igaz, a türelemmel nem vagyok baráti kapcsolatban, konkrétan alig viselem el, mégis, szerintem mióta próbálgatok írni, sokkal később robbannak az idegeim. Leginkább rövidebb, egy-két oldalnyi terjedelmű novellákat írogatok egymástól teljesen függetlenül. Egy közös dolgot mégis fel lehet fedezni bennük, ez pedig az én eredeti és hamisítatlan karakterem, aki tulajdonképpen az első szülött gyerekem is. Több ismérve erő-

sen ellentmond egymásnak, de így is nagyon szeretem. A stílusa, merő véletlen, megegyezik az enyémmel pár külső tulajdonságával együtt. Szó sincs róla, hogy én lennék, inkább csak hasonlítunk. Mégis, ezt a karaktert be kéne bútoroztatni egy világba, mert igaz, szeretek szadistaként viselkedni szegény szereplőkkel, mégis a kegyetlenségem itt kimerül és jószívű író módjára adok talajt a lába alá. Viszont ez már nem olyan „egy csettintéses” dolog. Saját világot nem szeretnék létrehozni. Igen, próbáltam. Egyszerűen csak úgy vagyok vele, hogy nekem ez túl sok macera, így egy ilyen aprólékos, hosszadalmas munkát nem vállalnék be. Ekkor egy zseni, az írás névtelen kisistensége létrehozta a „fanfiction” nevezetű kategóriát. Ennek a lényege, hogy egy már mások által megalkotott világban, előre kitalált háttértörténet és körülmények mellett írhatod a saját cselekményedet. Én általában könyvek, vagy filmek témájához igazítom a történéseket. Mivel, még nem tervezek regényt, vagy hosszabb dolgokat, így ez tökéletesen megfelel gyakorlásnak. Ismertebb fantasy műveken szoktam gyakorolgatni, feszegetni a határaimat. Írtam Gyűrűk ura, Marvel, Beavatott, Éhezők viadala, Percy Jackson, Dragonlance és még rengeteg, de rengeteg témában fanfictiont. Sajnos, a telefonon memóriája nem végtelen, így egyszer el kéne kezdenem a begépeléseket. Az írásról konkrétan regényt lehetne írni, de mint már említettem azt pont nem fogok. Így nagy vonalakban ennyi lenne tehát az én dilim eredettörténete. STRASSER VERONIKA


EGOTRIP

A Britek tejjel isszkák a teát A emberek néha furcsa dolgokat gondolnak. Például sokféleképpen reagáltak arra, hogy két évig Londonban laktam. Nem is tudom megmondani például, hogy hányan kérdezték meg, hogy láttam-e a királynőt. Persze. Ugyanúgy, mint mindenki más: újságban. A jó oldala a költözésnek, hogy már suli nélkül is egész jól beszélek angolul. A ,,hivatalos” nyelvtanulással igazából addig jutottam, hogy a nyári szünet közepén, egy rohadt nehéz kétkilós angol-magyar szótárral az ölemben leültem a konyhába Peppa Pig-et nézni. Kb. 8 epizódot bírtam ki, aztán visszamentem a szobámba Harry Pottert olvasni. Magyarul. Véleményem szerint úgy rendesen az ember akkor tud egy nyelvet megtanulni, amikor egy idegen országban, egy három emeletes új iskolában,

teljesen idegen emberekkel körülvéve próbálja megtalálni a vécét. Akkor viszont elég gyorsan. De mondjuk, ezt nem is kell annyira magyaráznom, mert akikkel eddig találkoztam, mind alapból elvárták, hogy gyönyörű brit kiejtéssel, tökéletes angolsággal társalogjak, mintha a Buckingham palotából szalajtottak volna. Aztán kisebb csalódást kell okoznom azzal, ahogy rémes amerikai szlenggel szavalok Shawn Mendes dalszövegeket, mint mindenki más, aki a youtube-ról és az utcáról tanult meg angolul. Sőt, még a barátnőm pakisztáni szüleinek az akcentusából is ragadt rám egy csipetnyi. Tehát elég messze állok az emberek elvárásaitól. Hátránya viszont a fél-angolságnak, hogy amióta visszaköltöztünk Magyarországra, a nevemnek kb. 24 verzióját hallot-

tam, amiből csak Julia helyes. nem bánom, egy idő után már megtanultam, hogy ha egy szótag egyezik, hozzám szólnak. Csak,hogy párat említsek Dzsüléé,Julie,Dzsúlia Giúla na és persze Julcsi.Így viszont kicsit kínos, amikor kenu túrán a tanár úr felüvölt, hogy ,,kedves gyerekek, tüntessétek már el innen ezt a dzsuvát”, és én az erősen megnyomott dzs betűre rögtön felkapom a fejem. De egyébként tényleg nem zavar, régen megszoktam, hogy néha nem az én nevemen hívnak. Egyszer másodikban a tanárnő véletlenül Andrásnak is hívott, de az nem biztos, hogy a kiejtés miatt volt… Egyébként bízom az emberiségben, mert eddig nem sok angol sztereotípiát hallottam. De addig figyelmeztetek mindenkit, hogy tudom én tej nélkül is inni a teát…. Ha nagyon muszáj. HRASKÓ JÚLIA

53


54

EGOTRIP

utazás az ujjbegyem körül Ha lenyúzod az ujjad vajon visszanő az ujjlenyomatod? Vagy csak sima bőr nő a helyére? Valami oknál fogva a környezetemben megfordulók egyike sem tudott kielégítő választ adni eme fontos kérdésre. Szóval rákerestem. „Ha lenyúzod az ujjad, visszanő az ujjlenyomatod?” Kaptam néhány hasznos tippet, főként kvízekről, és azt még értettem volna hogy erre miért dob ki olyan találatot, hogy „mit árul el rólad az ujjlenyomatod” , de hogy ennek az egésznek mi köze ahhoz, hogy a barátaim mennyire ismernek, a szexuális életemhez vagy egyenesen ahhoz, miért születtem és mi a rendeltetésem, már végképp túlmegy a felfogóképességem határain. Talán a google megérezte, hogy vannak dolgok amik még az ujjlenyomat-visszanövésnél is jobban érdekelnek. De még nem tökéletes a rendszer, mert, a „miért más az egypetéjű ikrek ujjlenyomata” például kenterbe veri a „mi célod az életben” kérdést. Trükköztem kicsit a kulcsszavakkal és íme: valaki egyszer már feltette ugyanezt a kérdést az internet népének: „van ennyire szívós az ujjlenyomatunk?” címmel. Remek! De sajnos csak egy felhasználó válaszolt (vajon miért), szerinte nem. Állítólag egyes munkák során magától lekophat a bőrlécrajzolat(?) az állandó fizikai igénybevételtől, és ráadásul lehetséges ujjlenyomat nélkül születni (Naegeli-szindróma, DPR. Majd ezekre is rá kell keresnem). Viszont a kérdező biosztanára szerint szerint egy idő után mindenképp visszanő, mert hát „többrétegű elszarusodó szövetből” áll a bőrünk. Tekintve, hogy ettől nem lettem sokkal okosabb (ami nem biztos hogy jó jel), tovább keresgéltem. Kiderült, hogy mind a Naegeli-szindróma, mind a DPR (dermatopathia pigmentosa reticularis) hátterében a keratin-14 nevű fehérje meghibásodása áll. Gőzöm sincs hogy hogyan és miért (nem is írták le), de jó, hogy ilyeneket tud az emberiség. Szóval ezen betegségeknél hiányzik a bőrlécrajzolat, ami mint kiderült elsősorban a súrlódás növelésére kell (talpon és tenyéren, tök meglepő), magzati korban alakul ki, részlegesen erszényeseknél és egyes rovarevő emlősöknél is jelen van, azonban még az egypetéjű ikreknél sem megegyező. (Felmerül a kérdés, hogy ha nem a gének, akkor mégis mi szabályozza a kialakulását, de ezt most engedjük el.) Ezek még mindig csak random tények voltak… Tovább kerestem. Gondoltad-volna: ha egy gyerek elveszíti az ujjbegyét, megesik, hogy visszanő, de ujjlenyomat nélkül. Ez

végülis elfogadható, ha feltételezzük, hogy a bőrlécrajzolat csak az anyaméhben képes kialakulni. (Meg, amúgy, ha nem gyerek veszíti el az ujjbegyét, akkor csak csont és bőr marad? És mitől speckó az ujjbegy? És már bocs, de így ez az egész miért?) Szóval ez elég gyenge lábakon áll, de már valami. Hogy hol helyezkednek el a bőrben ezek a kis lécecskék, meg mennyire mély az a seb, ami után már nem nőnek vis�sza, azt elengedem. Ezek alapján feltételezem, hogy ha valakinek konkrétan lenyúzzák a bőrt az ujjáról már nem lesz új ujjlenyomata. De persze ez nem biztos. Így hát találtam egy nagy csomó információt (komolyan, még ujjlenyomat-felismerőkről is olvastam), de semmi konkrétat. Talán ott kellett volna abbahagynom, hogy mit árul el rólam az ujjlenyomatom, talán jobb lett volna ez idő alatt megtalálni életem célját és értelmét. Vagy megkeresni, mit tud a keratin-14. KOVORDÁNYI ANNA


EGOTRIP

a HARMADIK A harmadikon minden más. Van egy saját terem, amit senki se lát, csak néha a folyosónyi vörös macska. Ez az én terem, csak az enyém. Az ágy, aminek zöld a takarója és kilóg alóla a piros-kék kockás párna. A párnának van párja, kettő van belőle, és annak ellenere, hogy egymás másai, illenek egymáshoz, nem érvényes rájuk a pólus-ellenpólus macera. Ők együtt nem egy mínusz és egy plusz, ők plusz kettő, vagy több is, ki számolja? A szekrény, fából van. Nyikorog. Vajon ilyenkor mondani szeretne valamit, és nem találja a megfelelő szavakat, így csak nyög egyet-egyet? Esetleg meg lehetne olajozni, de akkor meg se tudna szólalni, pedig ő aztán tényleg mesélni tudna. Van benne két ruhás zsák, felakasztva. Hogy azokban mi lóg, az rejtély, és az is marad. De biz isten, hogy a szekrény tudja. A két zsák mellett rendezetlenül sorakoznak a különböző fogasok. Mind más, külön egyéniség. Színesek, műanyagok, fák, kerekek, görbék, egyenesek, épek és töröttek, csak kicsit szomorúak, senki sem használja őket. Még én se. A kinyitható asztal, ami általában nem teljesedhet ki. Ő maga is lehetne egy kerek egész, ha nem hajtanák le az egyik oldalát állandóan. Mintha egy fa levelén folynának le a vízcseppek és kimerevítenénk a pillanatot. Fáj neki, elgémberedett, kinyújtózna, kezet cserélne. A fotel, amit még sose láttam teljes valójában. A krémszínű huzat mindenét eltakarja. Vajon azért, hogy védjen valami értékeset, vagy inkább azért, hogy elrejtse a hibásat? Most a ruháim pihennek rajta, ja meg az el nem fogyó nejlonzacskóim, amik sosincsenek akkor és ott ahol kellenének, ezért mindig szerzek belőlük egy újabbat. A fapolcok, amiknek a fizikáját még most sem értem, merthogy, csak úgy kiállnak a falból és vannak. Általában üresek. Én is csak idővel pakoltam rájuk, gondolom ennek az egyszerű nemértés volt az oka. Semmi alátámasztás. Biztosan, merőlegesen tengetik mindennapjaikat. Az ablakaim, megsúgom, a kedvenceim. Nem zavar, hogy beáznak a nyári jégeső idején, nem zavar, hogy a tömítés félig lejött, nem zavar, hogy nehéz nyitni-csukni őket, nem zavar, hogy nem mindig oda néznek, ahova jól esne. Ők

így jók. Magasak, vékonyak, párban vannak. Egyik jobbra, másik balra nyílik. Először a jobbat nyitom, csak utána jöhet a bal. Visszafelé pont fordítva: a balt gálásan követi a jobb. Ha nyitva vannak, úgy érzem, mindent láthatok, úgy, hogy engem senki se képes észrevenni. A saját kis burkom küszöbét jelentik. Ha úgy tetszik, még magamat is méregethetem bennük. A jobban és a balban is, bár valamiért a jobban jobban esik. Most éppen nyitva vannak. A harmadikról minden más. Órákig képes vagyok nézni a Giuseppe Giusti esti forgalmát. Egyik társaság követi a másikat, vagy éppen az ablakom alatt találkoznak, és mennek el egymás mellett, mint akik teljesen biztosak abban, hogy soha többet nem találkoznak. Vannak, akik egyedül sétálnak végig a hosszú, széles, ámde mégis szűkös utcán. Olyanokat is látni, akik látszólag egyedül járják utukat, de valójában a fülükhöz tartott kütyühöz beszélnek, gesztikulálnak, néha megállnak, hogy minden erejüket bevetve győzzék meg az igazukról partnerüket. Sok valódi pár is megteszi ezt, a körülbelül kétszáz méteres túrát. Sose tudom eldönteni, hogy éppen jönnek-e vagy mennek. Ha az egyikükről mégis biztosan meg tudnám mondani, akkor a másik pont az ellenkezőjét mutatja. Ez a jönnek-mennek pontosan olyan, mint a plusz-mínusz. A különbség az, hogy ők itt élnek, nem mint a kockás párnáim. Ők valódiak, hiszen vannak céljaik, gondolataik. Járják az utcákat, sikátorokat, tereket. A párnáim anynyit látnak, a világból amennyit én mutatok nekik. Amit én mesélek nekik az mind jó, és kedves, csak egyszer sírtam, de akkor pont nem figyeltek. Hisznek nekem, mert naivak és boldogok. Ők ezért békélnek meg azzal, hogy ugyanolyanok. Egyébként is, valójában mégis kiegészítik egymást, hiszen két párna mégis jobb, mint egy, nemde? A legközelebb a szívemhez ezek közül a majdnem örökmozgók közül, mégis a biciklisek állnak. A bicikli mindent megkön�nyít, tovább gördít. Segít, és ez mindenkin látszik, hiszen mosolyognak. Nem számít nekik, hogy éppen van a társaságuk vagy nincsen, mert süvítenek. Néha elgurul egy-két autó is a házunk előtt, de inkább játékautónak tűnnek. Nem látszódnak az arcok a szélvédőn keresztül. Mintha nem is lennének valódiak. Leginkább azt tudom elképzelni, hogy egy óriás irányítja őket távirányítóval. Azokat pedig, amik befordulnak a mélygarázsba, a házak megeszik. Olyankor én is jóllakok. Azt, hogy a velem szemben lévő házakban mi zajlik, csak sejtem. Abban egészen biztos vagyok, hogy ők inkább vannak elfoglalva a saját életükkel, mint másokéval, azaz nem ülnek az ablakban és nézik a történéseket. Ők maguk teremtik azokat. Lo-

55


56

EGOTRIP csolják a miniatűr veteményesüket, kinyitják és becsukják az ablakaikat, lehetőleg meztelenül. Kimennek az erkélyre, hogy megigazítsák a redőnyt, hogy elzárkózhassanak az alattuk kezdődő, egy csöppet hangos összejöveteltől. Volt már mögöttem, alattam, előttem, csak a felettem maradt ki. Felettem az ég és a felhői. Az égnek sok arca van, az biztos. Reggelente a legjobban a magabiztos, napfényeset kedvelem. Ránézek és jó kedvem lesz, mert tudom, hogyha megfordulna a világ akkor is egy biztos, bár kék talajra esnék. A délutánomat kön�nyebben élvezem, ha ebből a magabiztosságból visszavesz egy keveset, azzal, hogy magára húz pár felhőfoszlányt. Kicsit titokzatosabbá válik. Arra sarkall, hogy felfedezzek mindent ami, körülöttem van. Sétálhatnékom támad tőle. Este

rábízom, az is jól esik, ha tisztán őszintén megmutatja az összes csillagát, mintha szeplős lenne. Azt is megértem, ha inkább felhőbe burkolózik, este még ő is fázhat. Néha, ha rossz kedve van, sír egy keveset, de ha párszor rámosolygok biztosan, mint ahogyan ő szokott rám, akkor hamar megnyugszik. Most így látom, bár inkább nézem a körülöttem nyüzsgő tárgyak, emberek, épületek életét. És így jó. Úgy tűnhet, hogy én vagyok a világ közepe, mindent magamhoz viszonyítok. Erre az egyetlen elfogadható indokom az, hogy jelenleg ez az egyetlen nézőpont, amit képes vagyok átélni, már amennyire. Remélem, nem vagyok ezzel egyedül. Vágyok arra, hogy tudjak más szemével is észlelni, ezt próbálom elérni, amikor nézek. Mindent. RIESZ VERA

A FAKE NEWS-VONATON NINCSEN FÉK  Álhírek, véleménybuborékok és a post-truth world Valószínűleg kevesen fogadtak volna arra öt évvel ezelőtt, hogy egy valóságshow főszereplője lesz a Nyugat legnagyobb hatalmú vezetője, vagy arra, hogy az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból. Donald Trump elnökké választása és a Brexit megszavazása egy új korszak kezdetét jelenti, melyet legtöbben post-truth world-nek, azaz igazság utáni világnak neveznek. Ebben az új korszakban az érzelmek és a szubjektív személyes hiedelmek nagyobb szerepet játszanak a közvélemény formálásában, mint maguk a tények. A post-truth világ legfőbb alkotó elemei az álhírek, melyek sokszor összeesküvés-elméleteket próbálnak meg alátámasztani. Bár a tudat, hogy egyesek megpróbálják átírni a valóságot, nem éppen boldogító, de ha kizárólag ártalmatlan cikkekkel kéne szembenéznünk, nem lenne baj. A probléma az, hogy számos igencsak veszélyes álhír és összeesküvés-elmélet kering a világban.

Ilyen többek között az oltásellenesség, melyet az amerikaiak közel 10 százaléka (kb. 30 millió ember) támogat egy 2015-ös felmérés szerint, és ártatlan gyermekek halálához vezethet. Vagy a globális felmelegedés, amit az amerikaiak 28 százaléka szerint nem emberi tevékenység idéz elő. Sőt 14 százalékuk (köztük az amerikai elnök) szerint nem is létezik. Az összeesküvés-elméletek politikai és/vagy gazdasági érdekeket is szolgálhatnak. Gazdasági érdekeket szolgálhat például a


EGOTRIP globális felmelegedés tagadása, politikait pedig a választási kamAz álhírek és összeesküvés-elméletek villámpányok során, direkt az ellenfél lejáratására gyártott elméletek, gyors terjedése is a közösségi médiának köszönmint az, hogy Hillary Clinton pedofilhálózatott tart fent, vagy ép- hető, mivel emberek milliói olvassák a híreket pen a „Soros-terv”. De ide sorolhatjuk azt a magyar ellenzéki kö- a Facebook vagy a Twitter hírfolyamán keresztül. rökben igen népszerű elméletet is, miszerint Orbán Viktor rend- Sőt sokan nem is olvassák el a híreket. Columbia Egyetem kutatása szerint a tweetben újraosztott szeres pszichiátriai kezelésre jár Graz-ba. És hogy miért hiszik el az emberek az álhíreket? A pszicho- cikkek 59 százalékában csak a címet olvassák el lógusok szerint egyszerűen azért, mert kényelmes. Mindenki a felhasználók. Ahhoz, hogy az emberek kön�olyannak szeretné hinni a világot, amilyennek ő és a közössége nyebben bedőlnek az álhíreknek az is hozzájárul, elképzeli. Így az ember önkéntelenül annak a forrásnak hisz, hogy a barátok, ismerősök reakcióinak, megosztásainak információhitelesítő szerepe van. amely alátámasztja a nézeteit. A tényeken alapuló világ tehát válságba jutott. Az utolsó szöget a tények világának koporsójába a közösségi média verte be. A Facebooknak és a Twitternek a legfőbb célja az, Az álhírek száma exponenciálisan növekszik, és hogy minél több felhasználót, és ezen keresztül minél több profi- úgy látszik, hogy nincs semmi, ami gátat szabna tot szerezzenek. Így hát mindent megtesznek, hogy élvezzük a terjedésüknek. A folyamat megállításához egy a felületeiken töltött időt. Hogy ezt elérjék, olyan algoritmusokat sosem látott összefogásra lenne szükség. Többhoztak létre, melyek minden felhasználónak kiválogatják a saját milliárd embernek kéne félretennie személyes szájízének megfelelő híreket, véleménybuborékokat hozva létre. világképét, politikai hovatartozását, ahhoz, hogy Így aztán alig találkozunk a sajátunktól eltérő véleménnyel, megmenthessük a tényeken alapuló világot az őt ami – mi tagadást – kellemes érzéssel tölt el minket. És mivel sen- sárlavinaként beterítő és megfullasztó álhírektől. kinek sincs kedve kimozdulni ebből az állapotból, a véleménybuDÖMÖTÖR BÁLINT borékok egyre jobban távolodnak egymástól.

Elon Musk Az én Egotrippem Elon Musk, akit a modern kor Széchenyiének hívnék. Akik nem tudnák ki az, röviden úgy írnám le, hogy a dél-afrikai férfi, aki a saját programozó képességét használva megcsinálta, majd eladta a Paypal-t, és ezután ahelyett hogy a pénzt egy Bahamákon lévő szigetcsoportra költötte volna, befektette világmegváltó cégekbe. Ilyen cégek többek között a Solar City és a Tesla nevű cégek, amik napelmes háztetők és elektromos kocsik gyártásával felgyorsítják a fosszilis energiahordozókról, a megújuló energiaforrásokra való átállást. Megemlíteném még például a SpaceX-et, ami kifejlesztett olyan űrrakétákat, amiket nem kell elégetni az atmoszférában, mert a rakéta törzse visszaszáll az óceánon úszó platformra, hogy aztán újra használhassák azokat. Ezek mind olyan dolgok amiket láttán a hírekben, és nem tudtam elképzelni, hogy ki az a zseni, aki egy ilyet ki tud találni. Ledöbbentem, amikor kiderült hogy ezek mögött egyetlen ember áll, Elon Musk. Utólag átgondolva, felvetült bennem, hogy vajon tényleg egy ember az, aki mind ezeket kitalálta és megvalósította (mert ez azért elég durva), vagy Elon Musk csak a nevét adja hozzá és egy egész csoport áll mögötte… Az ok amiért folyamatosan

eszembe jut ez az ember, az az, hogy ő példaképem, és mert részben haragszom rá amiért lelövi az ötleteimet, amiket alsós korom óta meg akarok valósítani. Lehet, hogy a 10 éves énem nem készült volna olyan mesterséges intelligenciát tervezni ami jobban társasozik mint az emberek legjobbjai, de például zöld lámpánál mindig is azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetne megoldani, hogy egyszerre induljanak el az autók, hogy sokkal több ember férjen át a zöldön. Elon Musk autói maguktól vezetik magukat, és ha már mindenkinek mesterséges intelligenciával felszerelt autója lesz, már csak egy lépés összeszinkronizálni a forgalmat. Az egészben az az elképesztő, hogy ez mind a mában történik, és akár a részesei is lehetünk. Mióta tudom hogy Musk az Oxfordi egyetemekről válogatja a mérnökeit, kedvem támadt külföldön tanulni. Ki tudja, ha minden jól megy egy nap rakétákat fogok építeni, vagy akkumulátorokat fejleszteni, vagy épp a Marson fogok meghalni az egyik kolóniában. Ami azért rohadt menő lenne. VARGA DÁVID

57


58

EGOTRIP

A szabadság fantomja Szabadság és függuségek Napjaink talán legfontosabb kihívása Bunuel szavaival élve a „szabadság-fantomja”. Olyan mértékben megnövekedett ugyanis a szabadság (vagy annak képzete), hogy mindnyájunk számára feladattá vált kezelésének megtanulása. A szabadság igazi megélésének alapvető feltétele a döntés képessége. Minél nagyobb a választható dolgok köre, annál inkább érezheti úgy bárki, hogy amennyiben egyet választ, számtalan más dologról lemarad, tehát a lehetőségek sajátos módon a frusztrációt is növelhetik, és nem csupán a szabadság örömét eredményezhetik. Ez a szabadságfok tehát könnyedén elmagányosít, s megtörténhet az ellenlépése: a függőség keresése.

A gyorsuló idO fantomja: A változás önmagában érték A mai kor valószínűleg egyik legnagyobb kihívása mindenki számára a világ folyamatos és rohamos változása. Ez olyan mértéket öltött, hogy lassan maga a változás lesz a világ alapeleme, eltüntetvén minden állandóságot. A változás önmagában válik értékké! A rendkívül gyors változások az iskolában eredményezhetik azt is, hogy ma a szülők és gyermekeik, a különböző generációkhoz tartozó tanárok és diákjaik (de egyre inkább a különböző korosztályhoz tartozó diákoknál is igaz ez) ténylegesen „nem ugyanabban a világban élnek”. Természetesen régebben is voltak ellentétek, de manapság olyan kommunikációs szakadék keletkezhet közöttük, ami korábban talán elképzelhetetlen volt.

A nagy kérdés az, hogy mit veszünk észre, és mit veszünk át a változásokból. Mert az első feladat a változások észlelése és tudatosítása. Ez mindenképpen meg kell, hogy történjék, mert csak így tudunk dönteni a szerintünk szükséges válaszokban. Az egymás cselekedeteinek és viselkedésének megértése sokkal fontosabbá válhat ebben a szituációban, mint az korábban bármikor is volt. Amennyiben ugyanis ez nem történik meg, az „egymás-mellett-elbeszélés-szabadságát” tapasztalhatjuk meg, vagyis azt az érzést, hogy úgysem tudjuk megérteni egymást ebben a rohanó időben, tehát „igazán nem is érdemes foglalkozni ezzel”.

Az információ fantomja: Mindent és azonnal A különleges helyzethez hozzátartozik az in- is felejthetem, mert jön az újabb infó. Mindenformációk mennyiségének és gyorsaságának ről tudni szeretnék, de elég csak egy kicsit, csak hallatlan mértékű növekedése. A mennyiség és annyit, hogy „cseveghessek róla”. gyorsaság önmagában értékké vált, a megbízMinden tehát hírré válik, ráadásul „headhatóság pedig visszaszorult. line-ná”, amit gyorsan elolvasok, nem feltétleVagyis alapvetően megváltozott az informá- nül gondolok bele, csak hagyom sodródni macióhoz való viszonyulás. A külvilág mindenhon- gam, szörfözöm, felejtek és várom a következő nan azt sugallja, hogy a hírek mennyisége az „hírhullámot”. érdekes, nem a minőségük, a megalapozottsáMindez alapvetően kihat az oktatásra is. Létreguk. A külvilág azt sugallja, hogy mindent azon- jött az a helyzet, hogy az iskolában történő innal kell tudnom, de elég csak felszínesen, nem formációszerzés (a tanár beszél, „biztosan a tutit szükséges, hogy beépüljön valami mélyebb mondja – biztos forrást jelent”, én leírom és elrendszerbe, csak halljak róla, de akár rögtön el fogadom) és az iskolán kívüli információszerzés


EGOTRIP

(megyek utána, kutatok, turkálok, sokféle helyről van infóm, nem tudhatom melyik igaz) alapvetően különbözővé vált. Az iskolai egyre passzívabbá, az egyéb egyre aktívabbá. Ráadásul manapság egyre inkább a diák számára csak az a befogadható információ, csak az marad meg, ami érdekes és rögtön megra-

gad, tehát könnyen megszerezhető. Az iskolai tananyagok többségénél viszont ez alapvetően nem így működik. Egy magas szintű tudást nyújtó iskolában sokszor meg kell küzdeniük az órákon a diákoknak az információ befogadásával, és talán éppen ez a küzdelem adja a lényegét az „igazi tudásnak”, a személyiség épülésének.

A kapcsolatok fantomja: Mindenkivel és egyben Bizonyos szempontból a legnagyobb változások a kapcsolattartás terén következtek be. A Facebook és más közösségi oldalak lehetővé tették használóik számára a folyamatos jelenlét látszatát. Bárkivel, bárhol, bármikor kommunikálhatok, nincsenek időbeli és térbeli határok. Már a mobiltelefonok elindították ezt a folyamatot, a közösségi oldalak csak kiterjesztették. Új érzés alakult tehát ki. Ha fenn vagyok a rendszeren, akkor elvileg bárhány emberrel társaloghatok egyszerre, nem maradok le semmi infóról. Ezért a fiatalok jelentős része folyamatosan fenn van akkor is, ha éppen mást csinál. Házi feladat írása közben is cseveg, de ez folytatódhat a villamoson vagy akár az otthoni illemhelyen is. Vagyis ki-belépkedhetek a kommunikációs térbe, ami élő kapcsolatban lehetetlen, megtehetem azt is, hogy bárkiket könnyedén kizárhatok a társalgásból, minden különösebb konfliktus nélkül, ami az élő kapcsolatban sokkal nehezebb! Szinte egész nap egy nagy házibuliban vagyok, ahol bárkivel dumcsizhatok, bármelyik beszélgetésbe belekapcsolódhatok, és bármikor rövid időre kiszállhatok. S érdekes módon ugyanez élhető meg a személyesség, intimitás kérdésben is. A közösségi oldalakon olyan szintű

magamutogatás, gátlástalan önreklámozás figyelhető meg, ami sokszor megdöbbentő. Pillanatok alatt fürdőruhás-szexi képeket láthatunk lányokról, bulikon leittasodott fiúk integetnek felénk. Gyermeki bizalmat feltételez mindez (ráadásul az tapasztalható, hogy a felnőttek is ugyanígy működnek sok esetben!), ami azt sugallja, hogy nem történhet semmi bajom ezekkel a megadott információkkal. S ugyanilyen felelőtlenek vagyunk személyes adataink közzétételével kapcsolatban is, ami sok visszaélésre ad lehetőséget. Vagyis nagyon sokan már ez első pillanatban mindent megmutatunk, hátha így több ismerőst szerhetünk meg. Megengedjük a kukucskálást másoknak, s cserében mi is imádunk leskelődni (akár olyan emberek után is, akik nem ismerőseink, semmi közünk hozzájuk). Egy nagy pip-show lesz az egész világ. Mindezt erősítik az ilyen jellegű TV műsorok is! A nagy kérdés az, hogy ezek valódi kapcsolatok-e? Ezek az ismerősök tényleg ismerősök-e, fontosak-e nekünk, vagy csak a számuk-mennyiségük érdekes (mint korábban az információknál is beszéltünk már róla!). Nagy kérdés az, hogy az élő kapcsolatokra hogy hat ez? Nagy kérdés az, hogy tényleg mindenkivel illik-e beszélnem, minden társalgásban illik-e megjelennem vagy akár csak belehallgatnom? Az igazi kommunikáció elemei – odafigyelés, meghallgatás, kölcsönösség, elmélyülés, metakommunikáció feldolgozása – innen hiányoznak. A kapcsolatok fenn- és megtartásának „tudománya” nem alakul ki.

A szórakozás fantomja: Bármikor bárkivel? A szórakozási lehetőségek hallatlan bővülése a következő kihívás, ráadásul a szabadidő eltöltésének egyre több formája kapcsolódik a számítógéphez-mobilhoz (játékok, olvasás, beszélgetés, filmnézés, zenehallgatás, kiállításra járás, színházi előadások megtekintése stb.). Lehetővé vált a könnyű örömszerzés, a „nem kell megdolgozni az élményért érzés”. A számító-

géphez való kötődés átírja a szabadidős programok élményszerűségét is. Korábban el kellett menni moziba, kiállításra, színházba, koncertre, tehát a program „fáradozással” járt. Ott, a helyszínen a diák több emberrel együtt (közösségben) kapta meg az élményeket, akár a katarzist. Volt tehát az élményszerzésnek egy sajátos formája, protokollja, ünnepélyessége,

59


60

EGOTRIP A szórakozási lehetőségek hallatlan bővülése a következő kihívás, ráadásul a szabadidő eltöltésének egyre több formája kapcsolódik a számítógéphez-mobilhoz (játékok, olvasás, beszélgetés, filmnézés, zenehallgatás, kiállításra járás, színházi előadások megtekintése stb.). Lehetővé vált a könnyű örömszerzés, a „nem kell megdolgozni az élményért érzés”. A számítógéphez való kötődés átírja a szabadidős programok élményszerűségét is. Korábban el kellett menni moziba, kiállításra, színházba, koncertre, tehát a program „fáradozással” járt. Ott, a helyszínen a diák több emberrel együtt (közösségben) kapta meg az élményeket, akár a katarzist. Volt tehát az élményszerzésnek egy sajátos formája, protokollja, ünnepélyessége, ami a számítógépes formában eltűnt. Bármikor abbahagyható és folytatható, „közben mást is csinálhatunk” eseménnyé vált az élmény. Ráadásul az egyéni élményszerzés – ami egyre gyakoribbá válik a gép használatával – nem feltétlenül „vezeti le a gyerekek energiáit”, hanem inkább feszültségeket hagy bennük.

Amennyiben „közösségi élményre vágynak”, akkor viszont lehetőségük van a több ezres bulikon történő élményszerzésre. Ezek teljesen új műfajt jelentenek, hatásaikat még csak most térképezik fel. Ilyen eseményeken korábban is részt lehetett venni (nagy koncertek, sportesemények), ahol viszont volt valami közös program, volt valami összetartó erő, közös érzelmi töltet (szeretem az együttes zenéjét, szurkolok valakinek). A megabulikon ilyen nincs. Akár több ezer magányos ember is bulizhat egyszerre, különösebb összetartó erő nélkül. Vagyis az összetartó erő pusztán a közös jelenlét. Az összetartó erő a közös „kábulat”. Ezt okozhatja a dübörgő zeneáradat (több műfaj is létezik egymás mellett, ahova át lehet hömpölyögni), a folyamatos fénytechnikai élmények, a már előtte elfogyasztott ital, vagy anyag. Összetartó erő lehet még az, hogy mindnyájan egyidősek vagyunk, s a tizenéves-partin résztvevők többsége ilyen állapotban már bármire hajlandó, bármire képes.

A demokrácia fantomja: Mindent mondhatok, mindenhez értek A magyar társadalomra három évtizeddel ezelőtt rászakadt a demokrácia. Az ezt megelőző időszakban vagy nem lehetett semmilyen kritikus véleményt mondani, vagy csak „félig-hangosan”. Mostanság bármit ki lehet mondani, de az ehhez társult felelősségvállalás hiányzik. „Taxis- vagy fodrászdemokrácia” alakult ki, amikor mindenhez értek, mindenről megvan a véleményem, amivel kapcsolatban ráadásul meg vagyok győződve arról, hogy igazam is van. Ez a gátlástalanság és felelőtlenség árad a sajtóból is, ami csak tovább növeli a felelőtlen megszólalások magabiztosságát.

Mindez érezhető az iskolában is. Sokkal gátlástalanabb a kritika mind a tanárokkal, mind a társakkal szemben, mint korábban volt. Sokkal több a felelőtlenül kimondott értékelés, ítélet. A felelősséggel fogalmazom meg a mondandómat, majd utána is felelősséget vállalok érte egyre ritkább. A szólás szabadsága totálissá vált, s ezzel együtt annak a kényszere, hogy mindig meg kell szólalnom, mert különben nem vesznek komolyan. Ráadásul az internet, a közösségi oldalak hihetetlen módon felerősítették ezt. MOSS LÁSZLÓ


Főszerkesztők Kisházy Eszter | Kovács Luca | Nagy Viola | Rékassy Botond Rovatvezetők Bognár Panni | Bokor Míra | Fröhlich Dóra | Győrfi Írisz | Katona Illés László | Lakó Liza | Lepres Luca | Nagy Dániel Papp Dodó | Petrus Mariann | Sándor-Szerényi Dániel | Szabó Olga | Szerecz Vilmos Cikkírók Bárdos Jázmin | Bognár Panni | Boncsér Bercel | Dezső Luca | Dömötör Bálint | Farkas Marci Feigel Anna | Földes Kata | Fröhlich Dóra | Győrfi Írisz | Harsányi Dorka | Hermann Vince | Hraskó Anna | Hraskó Júlia Kisházy Eszter | Kiss Bori | Kovács Kamilla | Kovács Luca | Lakó Liza | Moss László | Nagy Dániel | Nagy Viola Petrus Mariann | Reisz Vera | Strasser Veronika | Szabó Olga | Szakács Borbála | Varga Dávid | Visnyai Zoltán Illusztrátor koordinátor Nguyen Laura Illusztrátorok Andor Iván | Antall Borbála | Bácsi Janka | Csendes Zsófia | Csörgő Bence | Harsányi Dorka Hertelendi Rebeka | Kálmán Kristóf | Kiss Bori | Nguyen Laura | Mónos Péter | Roza Bori Sándor-Szendrényi Dániel | Schreiter Rebi | Tulok Orsolya Tördelő Visnyai Zoltán Mentortanár Szarka Eszter Eötvös Diák LXXII. évfolyam – I.szám, 2018. december – Megjelent 900 példányban. e5vosdiak@gmail.com | @e5vosdiak


74

ROVATCÍM

Eötvös Diák LXXII./1.  
Eötvös Diák LXXII./1.  
Advertisement