Issuu on Google+


FÖLDEÁKI TÖRTÉNETEK 1 Katona Pál: Makó után Földeákon. Földeák, 2006. 2 Földeáki rózsalakodalom. Földeák, 2007. 3 A szentkirályok tisztelete a 150 éves földeáki templomban. Földeák, 2007. 4. Szent helyek és szent emberek Földeákon. Földeák, 2008.


FÖLDEÁKI TÖRTÉNETEK 4

Szent helyek és szent emberek Földeákon

Földeák 2008


Földeáki történetek: 4

Szerkeszti TÓTH FERENC

Fotó FARKAS SÁNDORNÉ IMRE LÁSZLÓNÉ gyűjteménye KÁSZONYI SÁNDOR gyűjtemény TATÁRNÉ B. SZŰCS ETELKA WÉBER JÁNOS Térkép BAKOS ADRIENN

ISSN 1788-2621 ISBN 978–963–06–5410–4

Kiadja: Földeák Község Önkormányzata támogatásával a Római Katolikus Plébánia Felelős kiadó: KATONA PÁL Nyomda: Dornbach–Magony Bt.


Előszó Az ember létezésétől kezdve kereste a Teremtővel való kapcsolatot. Amikor és ahol kapcsolatba került vele, megjelölte, és szent helyként tisztelte azt a területet. Így tett már Jákob is, amikor álmában találkozott Istennel, és egy égig érő létrát látott, amelyen Isten angyalai fel és le járkáltak. Itt ígéretet kapott Istentől, ezért emlékkövet állított a helyre, olajat öntött rá, hogy jelezze: szent ez a hely. Azóta – ez több mint három évezrede történt – az ember sok olyan helyet jelölt meg a földön, ahol rendkívüli kapcsolatba került Istennel, és szentként tisztelte azt a helyet. Oda járt imádkozni, ott próbált újra és újra kapcsolatba kerülni Istennel. Ez nagyon sok esetben sikerült is, így alakultak ki a szent helyek, ahová sokszor emberek ezrei zarándokolnak ma is. Legtöbbször a csoda az, hogy itt megerősödnek hitükben, és derűsebb világszemlélettel, helyesebb világképpel folytatják mindennapi életüket. Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy a hívő ember tudja, hogy az elsődleges szempont a szent helyeknél, hogy kifejezzük Istenbe vetett bizalmunkat, hitünket. Amikor megfogalmazzuk kéréseinket, mindig azzal a föltétellel tegyük, ha ez lelkünk javára válik. A kérés lényege mindig az legyen: Isten adjon erőt ahhoz, hogy tervei szerint tudjuk megoldani az eléje terjesztett kérést. Ha ez így történik, akkor lélekben megerősödünk, és Isten segítségével jól tudjuk megoldani feladatunkat, amihez Isten segítségét kérjük. Kevesen tudják, hogy a szovjet asztronauták, mielőtt az űrbe indultak Csillagvárosból, az űrközpontból, elzarándokoltak a Moszkvához közeli kolostorvárosba, Zágorszkba. Itt a szent helyen, az istenanya szobra előtt leborultak, hogy segítségét kérjék a sikeres űrrepüléshez. Hívő lélekkel tették, ezt magyarázta nekünk az ortodox pap, és magabiztosságot, segítséget kaptak. 2000-ben gipszágyban szállítottak Lourdesbe egy fiatal lányt. Részt vett a szertartáson, imádkozott a gyógyulásért. Ugyanúgy gipszágyban szállították haza, azzal a különbséggel, hogy szomorúan, de reménykedve indult a kegyhelyre, és most Istent dicsőítve tért haza, és azt magyarázta, ott döbbent rá, hogy Isten rövid földi élet után mindenkit örök boldogsággal vár. Milyen jó az Isten, hogy mindenkinek, a legszegényebbnek is, a legbetegebbnek is ezt az örök boldogságot adja, ha elfogadja tőle. Örüljetek annak a boldogságnak, amit Isten nektek szánt. Ne szomorkodjatok a jelen bajai miatt. Azok elmúlnak hamarosan. Tegyétek meg, amit az Isten kér, és reménykedjetek benne, akkor boldogok lesztek, úgy mint a Szűzanya. Akkor is magasztalta az Istent, amikor a kereszt alatt állt, mert tudta, hogy egyszer örök boldogság következik Isten életében.


Ilyen lelkülettel kell imádkozni a szent helyeken: akár a Szűzanya szobra előtt állunk, akár a kereszt előtt térdepelünk, akár Szent István szobra előtt fohászkodunk. Ha ezt tesszük, akkor Istentől vagy a baj megoldását kapjuk meg, vagy – és ez még nagyobb dolog – erőt kapunk bajunk türelmes viseléséhez, mint a gipszágyban fekvő lány, mert tudatosodik bennünk, hogy az igazi értéket, az örök életet szánta nekünk Isten, bár milyen út is vezet oda. Könnyebb szobrot, keresztet vagy emlékhelyet állítani, mint ezt a lelkületet elsajátíttatni az emberekkel. Mert ehhez nem pénz, nem anyagi javak szükségesek, hanem Istennel szembeni alázat. Annak felismerése, hogy mindent Istentől kaptunk, és ha azt úgy fogadjuk, mint a türelmes Jób, akkor az igazi, az örök javakat is megkapjuk tőle. Őseink ilyen lelkülettel állítottak kereszteket. Ilyen lelkülettel zarándokoltak a Szűzanya kegyhelyeire, és ezért javukra vált, örök boldogságot eredményezett áldozatos magatartásuk. Mi is próbáljunk meg a földeáki kereszteknél, emlékhelyeknél ilyen lelkülettel imádkozni. Böjte Csaba ferences testvér ezt így magyarázta a jegyeseknek: Tedd meg, amit az Isten elvár tőled, ne azon töprengj, hogy tartod el második vagy harmadik gyermeked. És akkor az Isten gondoskodik rólad és gyermekeidről is. Én sem töprengek azon, hogy az ezredik árvát befogadjuk-e házunkba. Isten mégis ad ennivalót mindegyikünknek. Legyen felelősségtudatunk Istennel szemben, és akkor megszületik a megoldás. A biblia ezt így mondja: „Keressétek előbb az Isten országát és annak igazságait, a többit megkapjátok hozzá.” Így ápoljuk, gondozzuk, látogassuk falunkban lévő emlékhelyeinket. Ilyen lelkülettel imádkozzunk ott, és akkor eredményes lesz erőfeszítésünk. Földeák, 2008. augusztus 20. Katona Pál plébános

4


FARKAS SÁNDORNÉ A földeáki keresztekről Az út menti kereszt a legrégebbi időktől megbecsülésnek örvendett. Férfi kalapot emelt, asszony pedig keresztet vetett, ha elment előtte. Ennek a tiszteletnek köszönhető, hogy a száz vagy annál is több éve állított kereszteket a 20. század viharaiban sem rombolták le. Elvétve távolították el helyükről, pl. a Csicsa-kereszt helyén új ház épült. Inkább arrébb tették, ha útban volt vagy lóval behúzatták védett helyre, mint pl. a Baráth-Jézuskát. A mai világban már kevesen vannak, akik vallásos tisztelettel tekintenek e keresztekre, de látni most is olyat, hogy valaki a kerékpárról is leszáll, hogy fél térdre ereszkedve keresztet vessen. Akad olyan most is, aki útnak indulva a faluból kimenet a Mária előtt elmenve azt sóhajtja: Mária, segíts! Vagy Uram, Jézus segíts! Keresztet a régi időkben fogadalomból vagy hálából állítottak. Az útszéli keresztekhez processziók (vallásos körmenet, búcsújáró menet) is járultak. Aszály idején kivonult a pap, a kántor, a hívek lobogókkal és a nagykereszttel. Esőért könyörögtek: „Uram, adj esőt nekünk, ha ez így lesz, elveszünk!” Ezt többször is elénekelték, közben egyházi énekeket is mondtak. (Rácz Sándor) A keresztjáró napokon (ez is processzió volt) a fagyosszentek napjain (május 12–13–14. Pongrác, Szervác, Bonifác) kiment a pap, a kántor és a hívek lobogókkal a Baráth-Jézuskához, a Csicsa-Jézuskához és a temetői Jézuskához, minden nap máshova. Ilyenkor még a bolt is becsukott. A kereszteknél imádkoztak, hogy a jég és a fagy el ne vigye a termést. (Fazekas Istvánné) Más szerint a Csicsa, a Tamasi és a templom előtti Jézuskához mentek ki. Ez valószínűleg időnként változott. Megint mások szerint a keresztjáró napokat „Húsvét hordozta”, talán a nagyböjt idején lehetett. Egyes vélekedések szerint a keresztjáró napok áldozócsütörtök előtti hétfőre, keddre és szerdára esnek, tehát húsvét után 40 nappal, pünkösd előtt. A zárda kertjében nyírott bukszus bokorral körbeültetve volt a Lourdes-i Mária-szobor (most a templomhajó hátuljában van), májusban minden nap elimádkozták a lorettói litániát; az egész osztály délelőtt 10 órakor. (Kisalaki Mihályné Kocsis Vicuka és †Horváth Sándorné Bánszki Etelka) Az apácákkal mentek a lányok a Máriához, és együtt imádkoztak. (A zárdaiskolában apácák tanították a lányokat, a fiúiskola a főtéren volt.) „Nagy volt még akkor a vallás…” A zárda udvari kápolnájában volt a Lourdes-i Mária-szobor, annál minden reggel misét mondtak. Azon a misén a zárda gazdaságában dolgozó apácák vettek részt. Akik a gyerekeket tanították, a templomba mentek misé-

5


re. „A szent sír is ott volt a szobornál húsvét előtt. Mi, Máriás lányok fehérbe öltöztünk, és a leventékkel együtt őriztük nagypénteken és nagyszombaton.” (†Horváth Sándorné Bánszki Etelka) Álljon itt egy régi imádságos könyvből vett részlet, melyben külön fejezetet rendeltek a „búzaszentelés és keresztjáró hétre”. Így könyörögtek a keresztjáró napokon: …Ne utálj meg minket könyörgésünkben, Alkalmas esőket adj szükségünkben. Éltesd mezeinket szép harmatokkal, Áldd meg vetésinket bő áldásoddal. Földünk keménységét lágyítsd esőkkel, Gyümölcstelenségét újítsd vizekkel. …Terjeszd mezeinkre bő áldásodat, Zöld veteményinkre vigyázásodat. Égi háborútól mentsd határunkat, Veszedelmes kártól gabonáinkat. A földet munkánkra tedd gyümölcsössé, Mi imádságunkra szép termékennyé... (Rakonczai Józsefné Bugyi Julianna régi imádságos könyvéből)

A keresztjáró napokat a háború után, 1948-ban tartották meg utoljára Kaposi Gyula plébános vezetésével. (Kocsis Miklós) Márk napján (április 25.), búzaszenteléskor egy faluhoz közeli parcellához kimentek, és megszentelték a búzát. Mária-énekeket énekelve vonultak oda és vissza. Ahhoz a gazdához mentek ki, aki megengedte, hogy megszaggassák a búzáját. „A jó Isten áldja meg a termést,” azért volt. Elmondtak egy litániát, egy evangéliumot felolvasott a pap, és úgy mentek haza. Akik ott voltak, egy-egy marékkal vittek a megszentelt búzából. (Rakonczai Józsefné Bugyi Julianna) Ha beteg lett a jószág, adtak neki belőle. (id. Hajnal István) A keresztek felirata szinte kivétel nélkül I.N. R.I. = Iesus Nazarenus Rex Iudeorum = Názáreti Jézus, a zsidók királya. Ez Jézus keresztfájának volt a felirata.

6


A felsorolt kereszteken kívül az emlékezet őriz néhányat. A mai Bacsó Béla utcában, a hídon túl, a Bikaháznál emlékeznek egy keresztre (Bárdi László), ami pléh Krisztus lehetett. Halesz felé nézett, északkeletnek, mert a vihar északról jött például Illéskor is. Faluvédő kereszt lehetett. Ez volt a „Süket Rácz Jóska keresztje” (Rácz Sándor †Horváth Sándorné Bánszki Etelka és szerint.) Mások szerint a SiNeparáczki Pál emlékeznek mon-ház (a hídon túl jobbra az első ház) udvarában volt a kereszt. Sipos József úgy emlékszik, hogy a hídon túl volt a Kiss-féle cserépégető, ott állt valaha egy korpusz nélküli fakereszt. A közelben volt a szérűskert, és a gőzgéppel véletlenül kihúzatták a keresztet. Talán a helyett állították fel utána a malom előtti keresztet? Megint mások nem emlékeznek ott keresztre. Ádók László emlékszik az Inspergerek keresztjére, amit Insperger Elemér és Pál valamint Kispál Antal állított. Az Óföldeák mellől induló páskomi dűlőn az első elágazásnál, a majorba vezető útnál volt ez a kereszt. Ez nem búcsújáró kereszt volt. A gazdák azért építették, mert féltek az úr haragjától és úgy gondolták, a földjük így mentesítve van a veszélytől. A másik kereszt, amire emlékszik, a Horgásztó végénél, a régi vágóhídnál, a régi református temetőnél volt. Földeákról eljártak Szegedre is az augusztus 5-ei Havas Boldogasszony napi alsóvárosi búcsúba. Minden évben gyalog mentek. Amely keresztek útba estek, búcsújáró keresztnek nevezték, ilyen volt a Csicsa-kereszt, a Kurunczi-kereszt, a Siposkereszt és a Varga-kereszt. (Ádók László) „A háborúban fogságba esId. Hajnal István és Ádók László tem és megfogadtam, hogyha felidézik a régi időket hazakerülök épségben, elme-

7


gyek gyalog az alsóvárosi búcsúba. Úgy is lett, ’48-ban hazajöttem, elmentem a búcsúba. Három napig tartott, este elmondtunk egy imát a CsicsaJézuskánál, elindultunk, egy nap ott voltunk, utána indultunk haza. Az Ördög-tanyában pihentünk. Varga Ilonka néni végigénekelte az utat. Szent Ilonának hívták. Nagyon jó hangja volt. Ez volt az utolsó búcsújárás Földeákról Alsóvárosba. Többet nem engedték.” (Kocsis István) A háború után gyakran imádkoztak a foglyokért: Kegyelmes jó anyánk Tekints a foglyokra Ó, nagy irgalmú Szűzanya Vezesd őket haza! (Rakonczai Józsefné Bugyi Julianna)

2003-ban az Egyháztanács képviselőtestülete megállapította, hogy a keresztek rossz állapotban vannak. Elhatározták, hogy egy-egy kereszt felett valaki védnökséget vállal és azután gondozza, rendben tartja. (ifj. Sipos József) A papföldi keresztet Bugyi Antal és felesége vállalta, a páskomi keresztet makói út mellett Sipos Istvánné és Kurunczi Lajos, a Tamasi-keresztet Kovács Jánosné Sipos Olga és Ferenczi Sándorné Sallai Anna. A BaráthJézuskát Kocsis Miklós és Kocsis András már korábban is gondozta, ugyanez a helyzet a Varga-kereszttel Gencsháton, hiszen ott a család addig is rendben tartotta. Rajtuk kívül van még néhány segítő kéz, például Gazdagh Lászlóné Szabó Terézé, aki, ha szükségesnek látja, besegít a gondozásban. (Bugyi Antalné Váradi Erzsébet) A keresztek képein látszik, hogy 2004 (az első fényképezés) óta megújultak, megszépültek. A templom előtt álló kereszt A templom környéke mindig egyházi terület volt. A kereszt Rácz Sándor szerint nem a mostani helyén állt, hanem a Nepomuki Szent János helyén, az meg az Országzászló helyén. Az Országzászló építésének idején telepítették át Szent János szobrot a mostani helyére és onnan a keresztet. Mások szerint a kereszt mindig ott állt a mai helyén. A kereszt egysoros tégla alapzaton áll, alja kb. 1 méter magas, hatszög alaprajzú fém, rajta áll a kereszt, azon a Krisztus, a tábla aranyszínű. A templom előtt álló kereszt

8


Temetői keresztek A temetői kereszteknél mindenszentekkor a kántor vezetésével a dalárda énekelt. (Kisalaki Mihályné Kocsis Vicuka). A két temetői feszület közül az egyik a Návay-kripta közelében, másik a Mártírok utcai kiskaputól befelé, a kút közelében áll. Ez utóbbit öreg Péli Antal állíttatta 1892-ben. Ez évben két magyar holdnyi területet vásárolt a temető bővítésére, és az új temetőrész közepén helyezték el a keresztet. A község melléje emlékkövet is állított az alábbi felirattal: „Ezen temetőt istenes, jámbor szándékból a földeáki róm. katholikus hitközségnek ajándékozták öreg Péli Antal és neje Kurunczi Anna. 1892.” A temetőrészt Balaton János 1892. október 9-én áldotta meg. Ezt a keresztet újíthatta fel Horváth László asztalos. „1934-ben dajkám és öregapám meghalt. Amikor temettük őket, akkor hozta ki asztalos Horváth Laci és a segédje, Berti Lajos a keresztet, ott állították fel, ahol most a kiskapu felőli Jézuska van. Ez Mátyás Béla plébános idejében volt, az intézte.” (Ádók László) A kereszteket a nyolcvanas években Orosz Lőrinc plébános idejében felújították.

Návay-kripta felőli temetőkereszt

Péli Antal temetőkeresztje

Papföldi kereszt A papföldi kereszt a Csárdánál lévő Száraz-éri hídnál, a Szárazéri tanyasor kövesút felöli végénél, a vasúton belül áll. Ezt a vaskeresztet Oltványi Pál

9


plébános a plébánia tanyáján 1855-ben állíttatta; fenntartására 21 forint alapítványt tett. Ez a terület (40 hold) mindig a pap és a kántor földje volt, innen az elnevezés: „Papföld”. A papföld lement egészen Gajdosig, a vitézi telekig. A kereszt a papföld védőkeresztje volt. 1957 őszén egy traktor megrongálta a keresztet. Berényi Ferenc elmondása szerint a termelőszövetkezet kőműves brigádja megjavította, és Kis József esperes plébános újra felszentelte. A felépítménye tégla, egyesek szerint 1968–70 körül Megyesi Gyurka bácsi javította ki, és betonozta körbe. A felső része díszes, 1,2-1,3 m magas önPapföldi kereszt töttvas feszület Krisztussal. A feszület aljában ezüstszínű, imádkozó szárnyas angyal, Jézus felett a szentlélek jelképe, a talpán álló háromszögben egy nyitott szem. A kereszten felirat: IN RI. Kerítése nincs. Néhány éve Bugyi Antal és felesége a két oldalához egy-egy tuját ültetett. Ők gondozzák a keresztet. „A tsz idők előtt a tanyasori asszonyok (Bajusz Antalné Veronka néni, Kiss Lászlóné Juliska néni, Sándor Jánosné Örzsike néni) minden húsvétra rendbe rakták: megtapasztották, kijavították, bemeszelték a keresztet.” (Barta Sándorné Sándor Mária) A szájhagyomány szerint 1849-ben a fegyverletétel után jöttek haza a szökött szabadságharcos huszárok, a Csárda akkor is működött. Az út a Csárda mögött vezetett el. A katonák bementek a Csárdába megpihenni, de a vasasok (császári katonák) rajtuk ütöttek. A huszárok kimenekültek, tűzharc kerekedett. Ezeket a huszárokat oda temették, ahová később a kereszt került. (Rácz Sándor nyomán) A Dehény-kereszt A Dehény-kereszt a Makó–Hódmezővásárhely közötti út és Földeák nyugat felöli bekötőútjával szemben vivő dűlőút (a Dehény-dűlő) keresztezésében, a sarokban áll. A kereszt

10

A Dehény-kereszt

2,5


m magas, fakereszten pléh Krisztus. Felirata: IN RI. Körülötte kb. 1 m magas kovácsoltvas kerítés, a kerítés felső 20 cm-es sávja fehérre festve. A kerítésen belül virágokat ültettek. A keresztet a mögötte álló tanya ingyenes bérlője, majd tulajdonosa, Dehény Lajos (a festőművész édesapja) állíttatta. Szép kis tanya volt. Mellette nagy gyümölcsös. A családhoz kijárt a plébános, a tanító. Az eredeti Krisztust Dehény Lajos festőművész festette olajjal. Nagyon szép volt. Ő rajzolta a temető régi kapuján az angyalokat is, mondta is a népnyelv: „Pulickán nevelt (értsd: soványka) angyalokat rajzolt!” (Rácz Sándor) A keresztet a 2. világháborúban, 1944. szeptemberében a harcok folyamán keresztüllőtték, több golyó nyoma látszott egymás mellett: egész sorozat találta el. Egy haditudósító lefényképezte, és a kép megjelent a Magyar Futár című országos lapban „A háború borzalmai” képaláírással. Az újság a front előrehaladtával már csak a Dunántúlon jelenhetett meg, ott látták a földeáki katonák, és amikor hazajöttek, mondták el az itthoniaknak. (Fertály János) A kereszt így állt egészen 1990-ig, amikor Orosz Lőrinc plébános úr lecseréltette, és kerítést állíttatott köréje. A Krisztust Hajnal Lajosné Lóczi Irén festette újra. A régi keresztet behozták a plébániára. (Kocsis Miklós) Azóta többen és többször keresték már, hogy felállítsák valahol újra, de nem találták meg. Baráth-Jézuska A Baráth-Jézuskát Baráth Imre (1836 – 1898) és Bakos Erzsébet (1844 – 1931) állíttatta a falu déli határában lévő földjük sarkába, kb. a mostani Vasút sor végére, a felirat szerint 1929-ben. Az évszámokat összehasonlítva vagy a hátramaradt Bakos Erzsébet emeltette, vagy az évszám a renoválás dátumát mutatja. De a kereszt mindenképpen a család tulajdona volt. A földjüket (ami a volt Baráth ház kertjétől a Vasút sor végéig terjedt) a faluval elcserélték egy távolabbira, a helyén telket osztottak és ONCSA házakat építettek. (A 40-es években az Országos Nép- és Családvédelmi Alap olcsó telkek vásárlásával és hitellehetőséggel segítette a sokgyerekes családok megtelepedését, házépítését.) Mások szerint ONCSA házakat a falu más részein építettek, ezek egyszerűen csak házhelyek voltak. Baráth-Jézuska Az eredeti helyéről elhozták a keresz-

11


tet, lóval húzatták be a kertjük sarkába 1949-ben. Akkor sérült meg a tábla sarka, amin festett írás volt, amit az eltelt 60 esztendő megsemmisített. (Kocsis Miklós) A keresztnek 1,5 m magas malterozott vagy beton alapzata van, rajta az évszám: 1929. A feszület 0,8–1 m magas, táblája törött, a felirata IN RI. A kert sarkában áll, a kerítésen kívül, előtte virág ültetve. Kocsis Miklós és András gondozza, mert a ház kikerült a Baráth-család tulajdonából. A valaha állt Csicsa-keresztről A Csicsa-keresztet a Makói utcai sorompón belüli sarki ház telkén állíttatta fel a ház régi tulajdonosa, a jelenleg ott lakónak a dédapja. A kerítésen kívül állt, de előtte rácsféle volt. Ez is pléh Krisztus volt. A neve a ház akkori tulajdonosának (Horváth nevezetű) ragadványnevéből lett (Csicsa = nagyon szép). A kereszt egy olyan találkozási pont volt, mint a falu másik végében a Mária. A Csicsa-kereszttől indultak az alsóvárosi búcsúba is a búcsújárók. Ez is faluvédő kereszt volt. A kereszt helyére Cseszkó Imréék új házat építettek 1975-76 tájékán és a keresztnek innentől hűlt helye. A benne lakók szerint a ház tulajdonosa odaadta a gyerekeknek a vasgyűjtéskor. Mások szerint bevitték a parókiára, onnan kikerült a temetőbe, a kiskapu felőli járda mellett állították fel, mert ott a régi már nagyon rossz állapotban volt. Vancsó János volt akkor a templomatya. (id. Hajnal István) A harmadik – legvalószínűbb – változat szerint Bakos Roza néni és Pacskó Mariska néni (anya és lánya, ketten laktak a házukban) vitték el és felállították a Sallai utcai ház előkertjében. Többen emlékeznek rá, hogy egyablakos kis ház volt, az utcára drótkerítés, lécből a kiskapu. Az előkert mindig fel volt kapálva és középen állt ez a feszület. (Kocsis Miklós) Az utcabeliek nem nézték jó szemmel a kissé bogarasnak tartott nénik portáján a keresztet, talán féltek is tőle. (Dobos Gáborné) Nem sokáig állt ott a kereszt. Valószínűleg onnan vitték ki a temetőbe. A kereszt ma is él azon földeákiak emlékezetében, akik még láthatták. Pestiné keresztje vagy Tamasi-kereszt

12


A mai Béke utca végén, a régi malomnál áll ez a kereszt. Pesti Sándornénak kocsmája volt és a sarkon boltja. A veje volt Tamasi Imre. A bolt helyén azután asztalosműhely lett. Pestiné megmaradt a kocsmánál. Ez is faluvédő kereszt volt, valószínűleg megfordították, mert a faluvédő keresztek mindig a veszély felé néztek. Ha a faluban van, hogy lehetett faluvédő kereszt? A faluban eredetileg 6 teljes utca volt és két sor, a nyugati sor és a keleti sor. A keleti sornak (ma Ady Endre utca) a páros oldala akkor még beépítetlen volt, így a kereszt üres területen állott. A Pestiné- vagy Tamasi-kereszt malmot is utána építették. Egy történet a keresztről: Nagy Tamás bácsi (ragadványneve Zöldkutyás) italos ember volt, két bivallyal hordta a terményt. Megszomjazott, a bivalyokat odakötötte a kereszt kerítéséhez, bement a Pestiné kocsmájába iszogatni. Jó meleg lehetett, a bivalyok megunták a várakozást. Megindultak a Száraz-ér felé, hogy a vízben lehűtsék magukat, vitték a vaskalodát (a kereszt kerítését) és a keresztet is, hiszen oda voltak kötve hozzá. (Rácz Sándor nyomán) A keresztet 2004-ben a kocsma (Sirály büfé, népszerű nevén a régi kocsmárosok után Zoli kocsmája vagy Matildka-kocsma) mai bérlője, Kocsis János felújította. Szavai szerint azért, mert nagyon rossz állapotban volt és legalább 150 évesnek mondták. A keresztfát és az előtte álló kopjafát kicseréltette, és pirosra festette, új pléh került a feszület fölé a régi csipkés helyére. Krisztus alakja különösen szépen van újrafestve. A régi kovácsoltvas kerítést is felújították: darabjaira szétszedték, konzerválták és lebetonozták. A kereszt környékét kaviccsal töltötték fel. Tervezték az újbóli felszentelést, de elmaradt. A felújítás óta minden évben javítgatja, hogy rendben legyen. A kerítésre mindig visznek a hívek koszorút és virágot. A kereszt gondozói A képen a régi kereszt látható a 80-as években, körülötte balról jobbra Fazekas Istvánné, †Sáfár Mihályné, Sebők Jánosné és †Suba Józsefné, amint gondozzák a kereszt környékét.

13


(A fénykép Fazekas Istvánné szívességéből.) A Páskomi-kereszt a makói út mentén A páskomi földút és a Földeákról Makóra vezető út kereszteződésében áll ez a pléh Krisztus. A kereszt fölötti esővédő pléh csipkésre van készítve, csipkéi lefelé néznek és félkör alakúak. A kerítése négy kb. 80 cm magas festett faoszlop két-két rúddal összefogva. A kerítés alatt téglaszegély húzódik. A kereszt alja virággal van beültetve. Több virágcsokrot és koszorút is elhelyeztek a kerítésen és a kereszten. Rakonczai János szerint Tamás Gábor-féle kereszt a neve. †Nagypál Istvánné Tamás Erzsébet szerint Bálint Gáspár földje szemben volt a vasúton túl és egy kis sarok a földjéből ide esett, ő állíthatta. A néni 1937 óta lakott itt a kereszttől kőhajításnyira és ez mindig is ott állt. Egyszer Bánszki Tamás festőművész, tanár festette újra. Többen hordták rá Megújítva 2008-ban a virágot még a nehéz 50-es években is, amikor nem vették ezt jó néven. A tanyájuk ablakából esténként látták a gyertyák fényét, melyeket azok gyújtottak, akik a keresztnél a sötétség leple alatt imádkoztak. Bugyi Dezsőné Antal Mária emlékezete szerint is mindig ott volt a kereszt, vittek rá virágot. Akkoriban hosszú tanyasor állt a kereszt mögött, például a Bugyi, Antal, Búza, Szalma, Sipos tanyák. A háború végén a front átvonulása után katonákat temettek el a kereszt mellett, azokat azután bevitték a földeáki temetőbe. Rakonczai Józsefné Bugyi Julianna Búza-Jézuskának említi, mert a Búza-tanya volt mellette, szerinte ők állíthatták. A keresztet néhány éve felújítot†Nagypál Istvánné Erzsike néni mesél ták, Sipos Istvánék gondozzák.

14


A Kurunczi-Jézuska Ennek a keresztnek is regényes története van. A páskomi földút és a Földeák – Óföldeák út találkozásánál, az 1. km kőnél áll. Másfél méter magas tégla alapon nyugodott a kereszt. 2007 tavaszán valaki lefűrészelte, és ellopta a fémrészt. Nagy felháborodás követte a hírt, és azonnal közadakozás indult a kereszt helyreállítására. A földeáki és az óföldeáki önkormányzat és a hívek összefogása nyomán 2007. május 20-án avatták fel az újjávarázsolt keresztet Vass Imre földeáki és Hajnal Gábor óföldeáki polgármester, települési képviselők, Katona Pál plébános és a két falu híveinek jelenlétében. Az új kereszt 1 méter magas, vasból készült, a Krisztus és a tábla aranyszínű, rajta a felirat: IN RI. Az eredeti feszület (2004)

A két falu polgármestere jelenlétében Katona Pál megszenteli a keresztet

A keresztalapító leszármazottjai Mészáros Józsefné, Kurai Istvánné

15


A keresztnek megvan a kézzel írott, három példányban készített, hivatalos adománylevele, címe: „Keresztfenntartási alapító levél”, melyet Mészáros Józsefné Bakos Ilona, az egyik keresztalapító dédunokája bocsátott rendelkezésemre.

A kereszt alapítólevele

16


Az irat tanúsága szerint Kurunczi József és Pál „két jó testvér” a földjükön fakeresztet állítottak fel és 1900. december 2-án 40 koronát fizettek be a templom pénztárába, hogy haláluk után annak kamataiból gondozzák a keresztet. Míg élnek, maguk vállalják a kereszt ápolását, javítását.

A száz éve íródott szolgalmi jog bejegyzése

17


1908-ban már gépírással készült egy végzés, ezt Rakonczai János bocsátotta rendelkezésemre, akinek az édesapja és anyjának testvérei voltak a keresztalapítók. Az irat szerint a kereszt körüli „10 négyszögöl területre örökidőkre terjedő kereszt használati jog a földeáki róm. kath. plébánia egyház javára bekebelezni rendeltetik.” Mindez 100 éve történt. A kereszt az óta is ott áll. A Sipos-kereszt Óföldeák határában A Sipos-kereszt a Földeákról Óföldeák felé vezető út bal oldalán, Óföldeák határában áll.

A Sipos-kereszt 2004-ben

A felújított Sipos-kereszt

A keresztet Vitéz Sipos Sándor állíttatta a saját földje sarkában. Testvére volt Sipos Mátyás templomatya. Ez a kereszt fel volt szentelve. (Kocsis Miklós) Hívják ezt a keresztet Dezső-Jézuskának is, mert a Návay Dezső földje volt egykoron, ahol áll. A kereszt kb. 2,5 m magas, fából készült, rajta a pléh Krisztus. A felirata: IN RI. A kereszt felett félkör alakban pléh szegély, dísze a lefelé néző félkörökből hajlítgatott sorminta. A kereszt tövében térkő-burkolat, rajta mindig van virág. A hívek adományából felújították. 2006. május 27-én az óföldeáki búcsú alkalmával szentelték fel. A szentmise után Katona Pál plébános, Óföldeák települési képviselői, az egyházközség képviselői, földeáki és óföldeáki hívek énekelve jöttek ki a kereszthez, és a plébános úr megáldotta, megszentelte azt.

18


A Szűcs-kereszt Óföldeákon A 15. századi erődtemplom romjain újjáépült óföldeáki templom előtt áll a Szűcs-kereszt.

Idilli környezetben áll a kereszt Óföldeákon

A kőkereszt kb. 2,5 méter magas, fehérre van meszelve. Körbe 1 méter magas kovácsoltvas kerítést építettek. A kerítésen belül virágok díszlenek. A Krisztus és fölötte felirat: IN RI aranyszínű. A kereszt talapzatában kőtábla áll, felirata: Imádunk és áldunk téged oh Jézus mert szent kereszted által váltottad meg a világot 1924. Szűcs Jenő volt óföldeáki, ma makói lakos mesélte, hogy nagyapja, Szűcs István 1882-ben született, a három év katonaidő után (néhány nap szabadságot leszámítva) még négy évig szolgált az 1. világháborúban a gyalogos tüzéreknél. Megfogadta, hogyha épségben hazakerül, azzal köszöni meg, amiért

19


életben maradt, hogy valami maradandót épít. 1918. április 18-án jött haza, és éppen aznap született meg a fia! A kereszt építéséhez hozzá is fogott, 1919ben felszentelték. A család mindig hívő katolikus volt, a nagypapa az egyháztanács elnöke is volt. Jó kapcsolatot ápoltak a Návay családdal és a mindenkori pappal, akik közül például Helter László plébános úr gyakori vendég volt a családnál. Rá úgy emlékszik Szűcs Jenő, hogy igazi elhivatott pap volt és nagyon jó ember. A nagypapa földet bérelt Návay Arankától, nagyon kényes és kézimunka-igényes növényt, dohányt kezdett termelni, ami igen jól jövedelmezett. Mivel jól gazdálkodtak, a család szépen gyarapodott. A keresztet mindig rendben tartotta a család, akik a mai Dózsa György utcában laktak. Később a leszármazottak elkerültek Óföldeákról, sorsuk elvezérelte őket. Néhány éve megrongálták a keresztet, ellopták a körülötte lévő kerítés mozdítható részét. Az alapító lánya, Tóbiás Imréné renováltatta meg, hogy ismét régi pompájában díszítse Óföldeák egyik legszebb területét. Varga-kereszt A Varga-kereszt Óföldeákról a Maroslele felé vezető út mellett jobbról, a nagy kettős kanyar után Gencsháton, az erdősávban található. Gencs kócsagot jelent, tehát itt valamikor sík víz lehetett. Návay-földek voltak itt. Lóvasút is járt arra a Gencsháti majorba. (Rácz Sándor) Az alapja beton, a felépítmény tégla, fölötte ismét beton, beleerősítve az öntöttvas kereszt, rajta a Krisztussal. A talapzat kb. 1,5 m magas, azon a fekete vas kereszt kb. 70 cm magas, csipkés mintázatú, rajta az ezüstszínű Jézus. Körülötte négy kb. fél méteres vasbeton oszlop összekötve vasrudakkal – ez alkotja a kerítést. Háttérben a régi tanya Minden évben vágni kell körülötte a fákat, különben már nem is látszana az útról. Varga Antal elmondása alapján: „Ott iránta a tanya a mienk volt, ott laktunk, gazdálkodtunk. A tanya ma is áll, de nem lakik benne senki. Édesapánk akarta építeni a keresztet, de ’47ben meghalt. A bátyám, Lajos ’17-ben született, papnak tanult, azért építette volna édesapám. Egy püspöklelei (ma Maroslele) ember, sógorunk volt, ács és kőművesmester és én, ketten csináltuk. Kiástuk az alapot, a mester betonozta az alját, utána téglából raktam, mégpedig vásárhelyi vasas téglából (én magam hoztam Vásárhelyről), ami jól bírja az időjárást. A Jézuska a szegedi Iparostanonc iskolában készült.

20


Varga Lajos (1817–1987)

Varga Antal elmesélte, hogy volt

Engedélyt nem kértünk, fölszentelve sem volt. Akkor olyan világ járta. A kereszt a katonai térképeken is föl van tüntetve. Lajos bátyámat Nagyváradon szentelték pappá ’43-ban, ott volt hitoktató elemi és polgári iskolában. Fényképész is volt, jóformán abból élt. 1987-ben halt meg, Nagyváradon van eltemetve. Az ő emlékére állítottuk, hogy ki tudták taníttatni papnak. Mert abban az időben nem szerették, ha a parasztember gyereke tanult.” Hajnal Istvánné Varga Anna szerint 1991–92-ben került sor a kereszt felszentelésére: „Rokonai Béla plébános urat autóval vittük ki a kereszthez, és akkor szentelte fel. Utána énekeltünk és imádkoztunk, mise is volt.” A keresztet hallottam Szent Ádók-féle keresztnek is emlegetni, ez a téves elnevezés azon alapulhat, hogy a Szent Ádók-tanya a Varga-tanya mellett volt, és valaki azt hihette, hogy ahhoz a tanyához tartozik a kereszt. Az igási kereszt Földeákhoz közel eső Igáson állított keresztet 2004. május 20-án szentelték fel az áldozócsütörtöki igási búcsú alkalmával a római katolikus, református és görög katolikus egyház papjai. A keresztet az egykoron Igáson élők emlékére állították fel az igási csárda, a Koccintó tulajdonosai: Batik Antal és családja, Molnár László újságíró, Széll Imre kovácsmester és Kiss Péter Pál vállalkozó. (Igási Szó, 2004. május)

21


Az ökumenikus szertartás

Igen sok igási elszármazott, makói és földeáki vendég jelenlétében Ka-

22


tona Pál akkori makói esperes méltatta a keresztépítők nemes szándékát, hogy a mára szinte elnéptelenedett igási és bogárzói tanyavilágban egykoron élt emberekre emlékeztesse az utókort. Minden évben az óta is megrendezik Igáson az áldozócsütörtöki búcsút, mely húsvét után a 40. napra esik. Ott lehet enni a híres kemencében sült csülökből, mely a Koccintó specialitása.1

1

A fényképeket Farkas Sándorné készítette.

23


Fรถldeรกki keresztek

24


Földeák környéki keresztek

25


FARKAS SÁNDORNÉ A kálvária és a stációk „A kálvária a római katolikus lakosságú települések és kegyhelyek egyik kultikus helye. Az ún. keresztútjárás, a keresztúti ájtatosság gyakorlásának egyik színtere. Legtöbbször hosszúkás alakú, gyepes terület, amelynek két hosszanti oldalán 7–7, összesen tehát 14 stáció helyezkedik el, a bejárattal ellentétes végén pedig rendszerint magaslaton Krisztus és a két lator keresztjei állnak. A keresztény ember, ha erre jár, legalább jelképesen járja végig Krisztus szenvedéseinek útját a pilátusi ítélettől a sírba tételig.” (Magyar Néprajzi lexikon) „A stációk arra emlékeztetik a keresztényeket, miként követték egymást az események villámsebesen és hallatlanul erőszakosan Jézus földi életének utolsó óráiban. A vér és kínszenvedés útja Pilátus ítélőszékétől a Golgotáig vezet: néhány százméternyi kanyargós út, amelyen az elítéltnek végig kellett cipelnie keresztjét a katonák gyűrűjében, és az evangélium tanúsága szerint "sok embertől kísérve". Az apostolok elrejtőztek. Csak édesanyja, Mária, János evangélista és Mária Magdolna kísérték végig.” (Új Ember) Az utolsó állomás Jézus és a latrok keresztjei. Az ide vezető stációk számát a 18. században 14-ben rögzítették, a ferences gyakorlat elismerésével. „Kálvária (a latin calva, koponya szóból): magaslat (hegy) Jeruzsálem falain kívül, a keresztáldozat helye. A szó a Golgota értelmező fordítása: koponyák helye. A Kálvária Jézus idejében a kivégzések (keresztre feszítések) helye volt. Földjében beásva álltak a keresztek függőleges szárai, ezekre húzták föl a vízszintes szárra fölszegezett halálraítélteket.” (Katolikus lexikon) A földeáki temetőben a kápolnához vezető út mentén áll a 14 stáció, melyeket 1912-ben emeltek. 1990-ben az egyház, a község és a hívek öszszefogása eredményeként újították fel az igen rossz állapotba került építményeket. A kálvária a régi stációkkal 1968-ban

26


Az új stáció formája

Az alapjukig visszabontották és helyükre betonból kiöntött, hófehérre meszelt oszlopokat állítottak. A munkálatokat Rakonczai János kőművesmester irányította. Az ő tervei alapján készültek a betonsablonok. A régi stációkat tégláira szedték, a betonelemeket egyenként szállították a temetőbe, és helyben állították össze. A régi stációkról származó kőlapokat, melyek az állíttatók nevét őrzik, az egyik oldalba, az 1990-ben adakozók nevét őrző táblákat a másik oldalba helyezték. A stációk bronz domborműveit Návay Sándor szobrászművész készítette. Keményen dolgoztak az építők †Rakonczai János, †Vízhánynyó Mátyás, id. Pintér Béla, Simon Gyula

27


1. stáció Emeltette 1912. Hoffmann János plébános Adományozó 1990. Sipos Mihály, Bugyi Mária

3. stáció Emeltette 1912. Bugyi István és neje Nagy Viktória Adományozó 1990. Ádók Antal, Farkas Viktória

28

2. stáció Emeltette 1912. Vass András és neje Gallyas Teréz Adományozó. 1990. †Rakoncai József, †Horváth Etelka és gyerekeik

4. stáció Emeltette 1912. Özv. Rakoncai Mihályné Németh Julianna Adományozó 1990. Neparáczki Ferenc Fodor Piroska


5. stáció Emeltette 1912. özv. Gilinger Jánosné Czene Julianna Adományozó 1990. Sipos István plébános

7. stáció Emeltette 1912. Gilinger Pál és neje Udvari Rozália Adományozó 1990. Dauda Lajos Bajusz Ilona

6. stáció Emeltette 1912. özv. Mészáros Balázsné Rakonczai Veron Adományozó 1990. Horváth JánosHarai Julianna

8. stáció Emeltette 1912. özv. Baráth Imréné Bakos Erzsébet és fia Baráth Mihály, Bárdi Ilona Adományozó 1990 Selmeczi Matild, Selmeczi Gyula

29


9. stáció Emeltette 1912. Rakonczai Jánosné Sándor Rozál Adományozó 1990. Antal János Kurunczi Mária

11. stáció Emeltette 1912. Özv. Kurunczi Jánosné Váradi Rozál Adományozó 1990. Horváth Istvánné

30

10. stáció Emeltette 1912. özv. Rakonczai Istvánné Neparáczkí Mária Adományozó 1990. Sallai István Kakuja Etelka

12. stáció Emeltette 1912. özv. Bugyi Mátyásné Kovács Katalin Adományozó 1990. Rácz János Lele Terézia


13. stáció Emeltette 1912. Tamasi Ferenc és neje Szántó Viktória Adományozó 1990. Kövecs Gézáné

14. stáció Emeltette 1912. Az Élőrózsa Füzér Mária Társulat tagjai Adományozó 1990. Rózsafüzér Társulat

Az út a Kálváriáig – pontosan a templommal egy vonalban

A megújult stációk méltósággal állnak a temető középső útjának két oldalán. Képviselik azt az összefogást, mely megmutatkozott a templomüvegek cseréjének ügyében is.

31


A megújított kálvária-domb

Az omladozó Kálvária dombot 2005-ben Katona Pál plébános újraépíttette, és akkor cserélték ki a Krisztust ábrázoló keresztet. A régi helyére azt a feszületet állították, melyet Rakonczai János kőművesmester vásárolt és őrzött évekig.2

2

A fényképeket Farkas Sándorné készítette. Az archív felvétel Rakonczai János hagyatékából.

32


WÉBER JÁNOS A Szent István emlékhely Jelentős dátum lett az életemben 2007. november 4. Ekkor, a földeáki Szent László templom fölszentelésének 150. évfordulóján került sor a Szent István emlékhely avatására és megáldására. Az elhatározástól e gyönyörű ünnepig volt jó néhány álmatlan éjszakám, de bizton állíthatom, maradandót alkottunk. Remélem, ez az emlékhely 50-100 év múlva is hirdeti majd államalapító Szent István tiszteletét, az emberek összefogásának erejét. Az előzmények 2005-ben megkeresett Csányi József, és Szent István-emlékhely több ember véleményét tolmácsolva elmondta, vissza kellene állítani az úgynevezett Csicsa Jézuskát. Az említett feszület a Makói utca és a Vasút sor sarkán állt 1975-ig Cseszkó Pálék portáján. Az 1975-ös belvízkor Cseszkóék az új házukat a feszület helyén építették fel. Sajnos, a feszület további sorsa ismeretlen. Csányi József azt kérte tőlem, hogy helyet keresve a feszületnek, álljak élére a szervezőmunkának. A felkérést elfogadva rájöttem, hogy nem biztos, hogy a Makói utca és a Vasút sor sarka a megfelelő hely. Inkább a Hoffmann felvásárló telep és az ún. répaplacc közti területet találtam a legalkalmasabb helyszínnek. Ekkor gondoltam egy merészet, hogy ott építhetnénk egy olyan kegyhelyet, mint a falunk vásárhelyi bejáratáná a Mária kegyhely.

Szent István

33


Körmenet az emlékhelyhez

Körmenet a Szent István-emlékhely avatásához

Tervemet elmondtam Katona Pál plébános úrnak, aki azonnal pártolta az ötletet, felajánlotta segítségét is, sőt jelentős összeget is a megvalósításhoz. 2006. nyarán a Szent László templom tetőszerkezetének felújításakor rendezett ünnepségen Katona Pál plébános úr megkért, hogy mondjam el tervünket Gyulay Endre püspök úrnak is. Elgondolásunkat püspök úr is üdvözítőnek találta, sok sikert kívánt a megvalósításhoz. El kellett dönteni, hogy melyik szentet ábrázoló szobor kerüljön az emlékhelyre. Megbeszéltük plébános úrral, és arra jutottunk, hogy államalapító Szent István királyunk a legméltóbb. Később, volt, aki vitatta döntésünk helyességét, de végül Katona plébános úr érvelése meggyőzte a kétkedőket. Kezdetektől úgy gondoltam, hogy a szobrot Mészáros Ferenc gödi szobrászművésszel tölgyfából faragtassuk. Az igási vadászházban álló kopjafa is az ő alkotása, amit vadásztársaságunk 2004-ben elhunyt vadásztársaink emlékére állított. Az emlékhely tervezését és engedélyeztetését Inokai Zsolt építészmérnök vállalta közösségi munkában. Az 1,5 millió forint költségvetésű munka 2007. szeptember 15-én tereprendezéssel kezdődött. Az alapkitűzést 2007. szeptember 20-án Kiss Sándor építési vállalkozó, ifj. Kiss Sándor és Sipos Gyula végezte. Szeptember 21-én

34


Katona Pál plébános úrral, Bugyi Antal egyházi képviselő-testületi taggal felkerestük dr. Kiss Rigó László megyés püspök urat, akivel részletesen megbeszéltük a tervet, az anyagszükségletet, a pénzügyi hátteret. Elgondolásunkat jónak, példásnak, megvalósíthatónak ítélte, és a püspökség részéről jelentős pénzösszeget ajánlott fel. A munkát elkezdtük, és bő egy hónap múlva helyére került az utolsó térburkoló elem is. Az álmatlan éjszakák mellett számtalan pozitív Avatás 2007. november 4-én

élményben is volt részem az építés alatt. Szinte alig akadt olyan ember, aki kérésünkre ne segített volna valamilyen formában. A Földeáki Községért Közalapítvány számláján gyűltek a befizetések, az egyszerű kisnyugdíjastól országgyűlési képviselőig, anyagi lehetőségüktől függően járultak hozzá az emlékhely megvalósításához. Földeák Községi Önkormányzat jelentős összeggel és közmunkával segített. A Bartal-Trans Kft. és Rakonczai Márton jelentős mennyiségű építési anyagot biztosított. A Hód-Agro Zrt. a tetőszerkezet építését vállalta. Sokáig sorolhatnám azokat a magánszemélyeket, cégeket, akik építési anyagokkal, befizetéseikkel, munkájukkal hozzájárultak a kegyhely megvalósításához. Dr. Kiss Rigó László püspök, dr. Buzás Péter makói polgármester

A megvalósulás Elérkezett végre 2007. november 4. Kilenc órára hálaadó szentmisére gyülekeztünk a földeáki Szent László templom fölszentelésének 150. évfordulóján. A misét dr. Kiss Rigó László püspök úr celebrálta, közreműködött a makói Szent István Egyházi Iskola zenekara. A mise után a résztvevők a Szent István emlékhelyhez zarándokoltak. A Himnusz elhangzása után országalapító Szent Istvánra emlékezett dr. Buzás Péter országgyűlési képviselő. Az emlékhelyet dr. Kiss Rigó László püspök úr megáldotta és megszentelte. A Szózat elhangzása után a résztvevők a kegyelet virágait helyezték el. A megáldott és megszentelt emlékhelyet minden nap látva, elégedett vagyok.

35


Meghatódva látom, hogy az emberek kalaplevéve, keresztet vetve vagy térdre ereszkedve adják meg a tiszteletet államalapító Szent István királyunknak. Az emberek rohanó világunkban megállnak egy-egy pillanatra az emlékhelynél. Hosszú út előtti fohászukban segítséget kérnek, visszaérkezvén szülőfalujukba hálát mondanak, és nem hagyják, hogy a tisztelet és szeretet virágai elhervadjanak.3

3

A 30, 31. oldalon közölt fényképeket Farkas Sándorné készítette.

36


A Szent István emlékhely támogatói Püspöki Hivatal Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyház Földeák Község Önkormányzatának Képviselő-testülete Óföldeák Község Önkormányzatának Képviselő-testülete Kiszombor és Vidéke Takarékszövetkezet – Földeák Földeáki Dózsa Vadásztársaság Vázterv Mérnöki Iroda Kft. Szeged Makó –Térségi Víziközmű Kft. Hód-Agro Zrt. – Hódmezővásárhely Magyar Államvasutak – Makó Váll-Ker Kft. – Makó Szema Makó Téglagyár Kft – Makó Bartal Trans Kft. – Makó Olasz Pékség – Makó Szabóker Kft. – Makó Vásárhelyi Róna Kft. – Hódmezővásárhely Ádok Lajos – Földeák Almási István – Szeged Bajusz Katalin – Földeák Bálint István – Földeák Barta Sándorné – Földeák Batiston Luigi és Vadásztársai – Olaszország Bugyi Antal és neje – Földeák Bugyi Pál és fia Kft. – Makó Dr. Buzás Péter – Makó Csikota József – Makó Dani Ferenc – Földeák Dovalovszki János – Földeák Elek István – Földeák Fodor Imre – Földeák Fürge Csaba – Földeák Görbéné Igaz Edit – Földeák Gulyás Mariann – Szeged Hegyi Gyula – Földeák Hoffelner János – Földeák Hoffmann Andrea – Makó Hoffmann Ferenc – Földeák Hoffmann Gábor – Földeák Horváth Mária – Földeák

37


Inokai Zsolt – Szeged Kardos Sándor – Földeák Katona Pál – Földeák Kiss Sándor – Makó Kocsis János – Földeák Kocsis Miklós – Földeák Kovács Jánosné – Földeák Lele Dezső – Földeák Mészáros Ferenc – Dunakeszi Mészáros Tivadar – Földeák Molnár Mihályné – Földeák Nagy Emil – Dunakeszi Nádasdi József – Földeák Neparáczki Lajos – Földeák Pasguarell Gabriella – Alcsutdoboz Perneki László – Földeák Plavkity Dácsin Dusán – Földeák Ifj. Plavkity Dácsin Dusán – Földeák Rakonczai Márton – Földeák Rácz János – Földeák Sallai Istvánné – Földeák Sándor József – Földeák Sipos Gyula – Földeák Sipos István – Földeák Süli Sándorné – Földeák Szabó Istvánné – Földeák Varga László – Földeák Vas József – Földeák Vass Imre és neje Búza Katalin Veszelovszki András és családja Vízhányó Ferenc – Földeák Wagner Mihályné – Földeák Wagner Péter – Földeák Wéber Dénes – Makó Wéber & Wéber Kft.

38


TATÁRNÉ B. SZŰCS ETELKA A Mária-emlékhely Szűz Mária mennyek gyöngyös ékessége, Tiszta szeretetnek aranya, szépsége. Ó, Mária, tenger csillaga, est fénye, Szegény gyarló ember második reménye! Te, Szűzanyánk, hittél az angyali szónak, Azért anyja lettél a mennyei Jónak. Ó kegyelmek tára, légy hitünk mentsvára! Mária, Mária! Bűnösök szószólója! A Mária felé megyek, a Mária felől jöttem… kifejezés szállóigévé vált a földeáki emberek körében. Igen, mert több évtizede oltalmazza a falut és Hódmezővásárhely felől a falunkba érkezőket. Máriát, Jézus anyját a legnagyobb szentnek tartják a katolikus egyházban. Mária a legfontosabb személy, aki Jézushoz szorosan kapcsolódik. A bibliából ismerjük mély kapcsolatát fiával, aki még utolsó leheletével is gondoskodik róla. Ezért kérik milliók a világon közbenjárását, segítségét: Mária segíts! Hisszük, hogy a lelked Kegyelemmel ékes És Fiad szívéhez Általad jutunk el, Édes Szűzanyánk! Hogyan is lett Földeákon Mária emlékhely? Története nagyon hosszú időre nyúlik vissza. A Mária-szobrot egy német származású, Müller nevezetű család hozta Magyarországra az osztrák-sziléziai Troppauból. Az 1750-es években került a délvidéki Temes vármegyei Lippára. Az 1820-as években Kremser János és Müller Mária vigyázott rá. Később leányuk és férje, Szabados Lajos pankotai, majd aradi házuk féltve őrzött kincse volt. Gyermekük, Szabados Berta az esküvő után, 1872-ben hozta Földeákra a főtéri házukba, a mai Szent László tér 9-be. Ma már az a ház nem áll. Az 1882-es betegsége után, 1884-ben a család egyetlen, ötéves kislánya, Szabados Leona Mária Rozália a tanyájuknál súlyos, életveszélyes balesetet szenvedett. A család a tanyájuk bejáratánál, a baleset helyszínén, a csodálatos gyógyulás után felállította a Mária-szobrot. Föléje egy kis házacskát építtetett. Földjük egy része a

39


mai Vásárhelyi utca végénél volt, a tanya a jelenlegi Lőkös tanyával által helyezkedett el. A szoborállítás után, a környéken korábban gyakran előforduló gabonatüzek is megszűntek. A gyermekét kezében tartó Madonna védelmezett. 1884-ben az emlékhelynél az első virágcsokrot Szabados Leona helyezte el. Hosszú évekig az aratás kezdő napján csak ő tett virágot a szoborhoz. Minden év január negyedikén, a névnapján a gyertyagyújtás is az ő előjoga volt. Ezeket az adatokat Szabados Leonka unokája, Baross László leírása nyomán ismertem meg. A Szabados család istenfélő tagjainak, töretlen hitének és mély vallásosságának köszönhetjük az emlékhelyet. Gondolod, hogy kerül életed útjába egyetlen gátló kő is hiába? Lehet otromba, lehet kicsike, hidd el, ahol van, ott kell lennie. De nem azért, hogy visszatartson téged, s lohassza kedved, merészségedet. Jóságos kéz utadba azért tette, hogy te megállj mellette. Nézd meg e követ, és aztán kezdj beszélni róla Isteneddel, Őt kérdezd, milyen üzenetet küld azzal az akadállyal neked? S ha lelked Istennel találkozott, utadba minden kő áldást hozott. (Prohászka: Kő az úton)

Az 1903-ban felavatott Hódmezővásárhely–Makó közötti vasútvonal is kikerülte Máriát, közvetlen mellette haladt el. Az 1920-as években előfordult, hogy Mária-napon ünneplőbe öltözött fiúk, lányok kimentek és dicsérték az üdvözítő szent Anyját. Dehény Lajos, a falu népszerű tanítója minden héten virággal köszöntötte. A kerítésen levő fedett gyertyatartóba mindig gyertyát vitt és meggyújtotta. 1940-től 1943-ig a Szabados tanyán és földön Rakonczai János gazdálkodott családjával együtt. Lányát, Pető Ferencné Juliska nénit kérdezem a múltról.

40


Elmondja, ekkor járta ki az első osztályt, és libapásztorként dolgozott, száz libára kellett vigyáznia. A testvérei is a jószágra vigyáztak. Ő minden szombat este vitte és meggyújtotta a gyertyát a Máriánál. 1996 óta a mai napig is ezt teszi. Jó ember volt a Leonka nagysága, ha valamelyik gyerek beteg lett, mindjárt segített. Amikor kijött a tanyára, mindig megállt a szobornál imádkozni, ez soha el nem maradt – emlékezik vissza. Akkor még az emberek nagy többsége gyalog járt ki a munkába. A Mária előtt elhaladva a férfiak kalapot emeltek, a nők keresztet vetettek, gyakran megálltak imádkozni. Közös kivonulás lobogóval nem volt jellemző, csak esetleg búzaszenteléskor, ha volt ott búzatábla. Juliska néni férje, Pető Feri bácsi meséli, – aki a szomszédos Abonyi tanyán (ma a Betyár csárda) szolgált – Az egyes generációk így tanították a több nyáron lecsapott a villám a Mária-tiszteletet B. Szűcs Mária lányával - virágelhelyezés. búzatáblára, 4-5 kereszt búza mindig leégett. Később Mária oltalma alatt ezek is megszűntek. Sajnos a második világháború után lerombolták. A szobrot Rakonczai József mentette meg. Lányát, Szabó Sándorné Ica nénit kértem meg, mondja el a történetet. Édesapám egyik reggel ment ki a határba dolgozni. Megdöbbenve látta, hogy a szobor le van döntve.4 Közel laktunk, haza sietett. Láttam, elővette a saroglyás talicskát, anyával egy paplant tettek rá, és elment. Hamarosan hazatolta paplanban a Mária-szobrot. Először a kemence kuckójába tették. Egy ideig nyomozók jártak hozzánk kérdezősködni, ekkor fölvitték a padlásra, és jó darabig ott hagyták. Szüleim később bevitték a parókiára, sokáig a folyosó végében állt. Emlékszem, mint kislány, akkor ez az eset félelemmel töltött el. Anyám, apám nagyon vallásosak voltak, most már értem, így kellett tenniük. Örülök neki, helyesen cselekedtek.

4 Az utolsó körmenetet a Máriához 1948 szeptemberében vezethették. Humblin Lajos földeáki káplán Kisasszonykor a falu északi szélén álló Mária-szoborhoz vezetendő körmenet engedélyezését kérte a makói rendőrkapitánytól, miután a helyi rendőrök ezt megtagadták, és őt ide utasították. Megkapta, de saját felelősségére! Pedig ehhez a rendőrségnek engedélye nem szükséges, a bejelentés lehet elővigyázatosság. (Szerk.)

41


Hontalan vagyok, mert hirdetem, hogy testvér minden ember s hogy egymásra kell leljen végre egyszer mindenki, aki jót akar. Hontalan vagyok, mert hiszek jóban, igazban, szépben. Minden vallásban és minden népben és Istenben, kié a diadal. Hontalan vagyok, de vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet és maradok ez úton, míg csak élek töretlen hittel ember és magyar. (Wass Albert: Hontalanság hitvallása – részlet)

Rácz Dezsőné Rakonczai Rozália a Máriával átellenben levő tanyájukban született és nőtt fel két testvérével együtt. A földjük szomszédos volt a Szabados birtokkal, csak a kocsiút választotta el. Rozika néni, kérem, mesélje el, mit látott, mit tapasztalt az itt eltöltött évek alatt. A kis építményt tataroztuk, ha kellett. Gondoztuk a környékét, sok szép mezei virággal díszítettük. Az emberek jártukban-keltükben megálltak, fohászkodtak. Édesapám minden nap köszönt neki. Kocsival ment vízért a faluba, ha a Mária elé ért, lelassított, és kalapot emelt. Amikor ezt Rozika Pünkösd ünnepén néni mondja, könnybe lábad a szeme a meghatottságtól. Egyházilag úgy emlékszem csak kisasszony-napján jöttünk ki. Régen sok gyerek is megfordult ezen a helyen. A közelben lakók közül többen játszottak is körülötte, pipacsot vagy vadvirágot is szedtek, odavitték. A Mária-szobrot tiszteletben tartotta az egész falu és a környék. Most rózsafákat vásároltam köréje, azok övezik kívül a kerítés mellett. Az ünnepre való takarítási munkákba is segítek Juliskának. Egy-két évvel ezelőtt, mikor még tudtam dolgozni a földemen, láttam autók álltak meg, virágot hoztak emberek. Mi viszi oda őket? Mária tisztelete. Bíznak, hisznek Mária segítségében. A rendszerváltás után Rakonczai János kőművesmester szorgalmazta a Mária-szobor újra felállítását. Kitartó hitének, erejének következtében sikerült is megvalósítania. Sok földeáki ember segítette anyagilag és erkölcsileg

42


szívós munkáját. A szobrot először Nagymágocsra vitte, de ott nem vállalták el a restaurálását. Majd saját költségén, Makón újíttatta fel. Rengeteget járkált különböző hatóságokhoz, míg végre sikerült elérnie, hogy a Mária az eredeti helyére kerüljön. A kis házat föléje Inokai László fia, Zsolt tervezte, a kivitelezést ő maga végezte. Az első zarándoklás a felújított kegyhelyhez 1996. május 26-án, Pünkösd napján történt, a falunap alkalmával. A lobogóvivők között ott voltak az első rózsapárok is. A helybeliek és az elszármazottak közül is sokan hosszú menetet alkotva, gyönyörű énekekkel magasztalva az Urat, kísérték a keresztet. A szobrot Marosi János plébános úr szentelte meg. Azóta hagyománnyá vált, minden évben, a Pünkösdi ünnepi mise után a templomból menet indul a Boldogságos szent Anyához. Emlékszem kisgyerekkoromban sokszor elhangzott szüleim beszélgetése közben, hogy mi a Mária fele lakunk. Akkor még nem tudtam, mit jelent ez. Diáklányként is többször hallottam anyutól, mikor hazafele jöttünk a munkából – majd a Máriánál megpihenünk. – Hol az a Mária? Nem láttam semmit a határban. Ekkor mesélt nekem anyukám a tűzesetekről, a Leonka földjéről, és megmutatta azt a helyet, ahol valamikor Mária állt a kisdeddel. Nagyon szép, nemes dolog, hogy a falu népe összefogott e szent cél érdekében és visszaállította. Így most már láthatjuk, a felnövő nemzedékek megismerhetik az önzetlen anyai szeretetnek csodálatos emlékművét, eredeti formájában. Tizenkét éve újra vigyázza a falut. Rakonczai Jani bácsi fentről, a csillagok közül nézi, hogy testvérhúga, Petőné Juliska néni hogyan virágozza és gyújtja meg minden szombaton a gyertyát. A szenthely körüli területet a Pető család tagjai gondozzák. Kaszálják a füvet, évelő virágokat ültetnek. Locsolják a cserepes virágokat. Ünnep előtt takarítják a kis házat, ha szükséges kifestik. Gondoskodásuk tiszteletre méltó. A kerítést mindig friss virág, a tisztelet vagy a hála virágai díszítik. Ez azt bizonyítja, hogy a ma embere is kéri a Szűzanya segítségét. Akik Isten értékrendjét ismerik, elfogadják és a szerint élnek, azok hisznek, bíznak, megállnak imádkozni. Szűz Máriához és általa fiához könyörögnek a reményvesztett emberek is, hogy keservükön, bánatukon segítsenek. A fohászkodók úgy érzik, bajukat csak az érti meg, aki szintén sokat szenvedett. Szűz Mária tisztelete világszerte elterjedt. Nevét örök időkre megőrzik az emberek.5 „Az ember minden jel szerint arra van teremtve, hogy gondolkozzék, ebben rejlik minden méltósága és érdeme; egyetlen kötelessége az, hogy helyesen gondolkozzék. A rend, pedig azt kívánja, hogy önmagán, a teremtőjén és a rendeltetésén kezdje a gondolkodást.” Pascal: Gondolatok 5

Az írásomban szereplő három Rakonczai család tagjai csak névrokonok.

43


FODOR IMRE A Mária-szobor Katona Pál földeáki plébános úr megkért, hogy írjak valamit a Máriaszoborról, ami nem messze van a lakásunktól. Feleségem többszöri biztatására rászántam magam e gondolatok megírására. Nem volt nehéz dolgom, hiszen sok mindent hallottam róla, de a 2004-es falunapi elszármazotti találkozón megkeresett Baross László földeáki elszármazott, hosszan beszélgettünk. Majd a kezembe adott egy füzetet, a címlapon Szabados Leona Mária Rozália anyai nagyanyám, dr. Kovács Józsefné. Kissé felkaptam a fejem, mi is lehet ebben a füzetben? Nos, ki így, ki úgy emlékezik a Mária-szobor történetéről. Úgy gondolom, a hiteles történetet Szabados családról Baross László Szabados Leonka unokája írta meg a családtörténet leírása kapcsán. Tovább idézem Baross Lászlót: „Berta dédmamám 1879. január 4-én, Leona napon tudta meg, hogy kisbabája lesz. Mária, mert fogadalomtételüknek ez is része volt, és Rozália az apai nagymama, Szabó A Mária előtt Rozália tiszteletére. Megemlíteném, hogy Szent Rozáliának igen nagy tisztelete volt a faluban. Az Óföldeákon lévő templom egyik oltára neki, a szent szűznek állít emléket. Újabb fogadalmat tettek 1882-ben – amikor Leonka leányuk nagyon beteg lett, már az orvosok és javasasszonyok is lemondtak róla –, hogy egy Szűz Mária szobrot állítanak fel, ha egyetlen gyermekük meggyógyul. Dédszüleim földjén, amely egy része a mai Vásárhelyi utca végénél volt, az aratások után összehordott, kazlakba rakott gabona villámcsapás következtében meggyulladt. A két eseményt összefogva földjükön 1884-ben egy Mária szobrot állítottak fel. Sipos Erzsébet írt a szoborról, de nem tudhatta, hogy valójában a két eseményt kapcsolta össze dédszüleim töretlen hite és mély katolikus vallásossága. Dédapám, Szabados József István némi segítségével személyesen állította fel a Madonna-szobrot. Szülei kérésére az első virágcsokrot az akkor ötéves Leonka nagyanyám helyezte el. Hosszú éveken keresztül az aratás első napján csak ő tett virágot a szoborhoz. Minden év január negyedikén, névnapján a gyertyagyújtás is az ő előjoga volt. A területet, ahol dédszüleim a Mária szobrot felállították, a népnyelv a mai napig nagy-

44


anyám után Leonka földjének nevezi. Miután az 1903-ban felavatott vasút közvetlenül szántóföldek mellett haladt el több évben is a gőzmozdonyból kipattanó szikra a Vásárhely és Makó közötti területen a gabonát többször felgyújtotta, nagy károkat okozva. Földeák lakóinak a környező földeken lévő gabonája soha sem gyulladt meg. Édesanyám, Baross Miklósné (Kovács Leona) szerint a kezében gyermekét tartó Madonna-szobrot Berta dédanyám édesanyja, Kremrer Mária ükanyám segítségével Aradon rendelte meg. Keresztanyám, Szepessy Józsefné (Kováts Ilona) úgy emlékezett – halovány emlékeim szerint –, hogy Lippán készült. Az biztos, hogy az akkori plébános, Németh Sándor (1882–1891) tanácsát és segítségét kérték, így a lehetséges igazság, ami egy harmadik lehetőség is lehet, Szegeden, a püspöki levéltárban talán megtalálható.” Eddig az idézet, továbbiakban az én gondolataim. Az egész falu nagy tiszteletben tartotta a Mária-szobrot, és tartja a mai napig is. Sokat emlegetik a környéken lakók: a Takarítás, virágöntözés Mária felé lakunk, a Mária felé megyünk. Dehény Lajos, a falu Dezsőné Pető Ferencné népszerű tanítója minden héten Rácz Rozika néni Juliska néni virággal köszöntötte. A második világháború után Kiss Ernő ledöntötte a szobrot, Rakonczai József talicskán hazavitte, és a szalmakazalba dugta el. Majd a szobor nélkül maradt Mária-házat a vasúton levő kövekkel dobálták, főleg gyerekek törték össze a cserepeket, végül teljesen eltüntették, a helyét gaz nőtte be. A szobrot a templomba vitték, és évtizedeken keresztül őrizték. A rendszerváltás után Rakonczai János szorgalmazta a szobor újra felállítását, saját költségén restauráltatta, és a templomba helyezték el. Jani bácsi rengeteget szaladgált különböző hatóságokhoz, hogy hova is helyezzék el a szobrot. Több lehetőség is felvetődött, de végül is az eredeti helyére került. A Mária-házat Inokai László fia tervezte, a kivitelezést is maga végezte, én kamerával szinte minden eredményt rögzítettem. 1996-ban, a falunap alkalmával Marosi János plébános ünnepélyes keretek közt szentelte fel. Azóta újra vigyázza a falut, mindig friss virág díszíti, Jani bácsi fentről nézi, hogy a húga és a menye ifjú Pető Ferencné motoros fűnyíróval szépen karban tartja a környéket. Köszönet érte Erzsikének. A kerítést virágkoszorú övezi. A földeákiak gondoskodása tiszteletre méltó.

45


GILICZE JÁNOS Két igaz ember: Návay Aranka és László Návay Dezső (1840–1904) és Návay Cecília (1842–1913) Makón, 1874. szeptember 15-én kötött házasságából, másodikként született Návay Aranka (Földeák, 1876. november 6. – †Óföldeák, 1954. október 31.), és negyediknek – egyetlen fiúként – László (Földeák, 1883. február 26. – †Óföldeák, 1954. november 17.).6 Návay Arankára ma is a legnagyobb tisztelettel és szeretettel emlékeznek Földeákon és Óföldeákon egyaránt. Áldozatkész, mindenkin segítő és jótékonykodó alakjáról legendákat mesélnek. Tanulmányait 1887–1889 között a Miasszonyunkról Elnevezett Iskolanővérek Lippai Intézetében végezte, aztán otthon tevékenykedett a háztartás vezetésében. A társadalom számára hasznossá kívánta magát tenni, ezért 1914. április 30-án befejezte a Magyar Vöröskereszt Egyesület önkéntes betegápoló tanfolyamát. Néhány hónap elteltével, az első világháború kitörése után már kamatozhatta szaktudását. A háború alatt számos jótékony előadást, akciót szervezett, így például a Makói Független Újság hasábján 1915. május 18Návay Aranka án felhívást intézett a vöröskeresztes ápolónőkhöz, hölgyekhez, a vak katonák javára szervezett tombola ügyében. Ekkor már a vöröskereszt helyi fiókegyletének társelnöke. Önzetlen munkálkodása nem maradt elismerés nélkül. Ferenc Szalvator főherceg, mint a monarchia vöröskereszt egyleteinek a védnöke, 1915. november 20-án Ferenc József császár és király nevében a katonai egészségügy körül, a háborúban szerzett különös érdemei elismeréséül a vöröskereszt hadiékítményes II. osztályú díszjelvényét adományozta. Az Erdélyből menekültek ellátásában, segítésében nagy buzgalmat fejtett ki. Özvegy Szász Ferencné 1916. szeptember 21én a következő Návay Arankához intézett köszönő sorokat jelentette meg a helyi napilapban:

6

A tanulmány bővített változata a szerző által írt: A földeáki Návay család története. Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006. 190–195. oldalakban közölteknek. Az első gyermek Ilona (Földeák, 1875. jún. 21. – †Szeged, 1961.) férje Bóra Árpád, a harmadik Mariska (Földeák, 1879. júl. 1. – †Óföldeák, 1949.) férje dr. Haász Sándor.

46


„Láttatok e szép és terebélyes fát, amely a forró perzselő napsugár ellen nyugalmat, pihenést ad a fáradt vándornak? Ha ott vagyok előtte, úgy érzem magam, mint a bibliai Mózes érezhette magát az égő csipkebokor előtt »old le saruidat, mert ahol állsz, az szent hely«. Áldott legyen minden vereskeresztes hölgy, de legáldottabb legyen ő, kinek jóságos szíve méz és balzsam az üldözött szenvedő kebelnek. Az Úrjézus tíz bélpoklost gyógyítá meg, de csak egy tére vissza, ám én nem csak a magam érzéseit akarom kifejezni, hanem az egész menekült hadét. Úgy a város atyjai, mint a vereskeresztes hölgyek meleg szeretettel Návay Aranka bizonyítványa vették körül a lelkileg testileg összetört erdélyi menekülteket. Miért is mindnyájunk nevében kérem, a jóságos Isten áldja meg Makó városát fő uraival polgáraival együtt, legyen ez a város hatalmas és boldog és a nép az Isten választott népe.”7 Az újabb elismerés nem maradt el. Návay Aranka 1917. november 14-én a háború alatt teljesített emberbaráti munkássága elismeréséül megkapta a II. osztályú polgári hadi érdemkeresztet, amit Justh János Csanád vármegye főispánja adott át neki, ünnepélyes körülmények között. Az anyák és csecsemők védelmére Makón, 1920. márciusában megalakult a Stefánia Szövetség helyi egyesülete. Az egyesület 1921. március 18-án tartott ülésén tizenegy helybeli egyesület és testület delegáltjaival kibővült. A közgyűlés elnököt, hatfős igazgatóságot és háromfős számvizsgáló bizottságot választott. Elnöknek Tarnay Ivor megyei főjegyzőt, társelnöknek pedig a már széles körben köztiszteletnek örvendő Návay Arankát választották meg egyhangú felkiáltással.8 A karitatív munka mellett lélekszámban egyre gyarapodó lakóhelye Óföldeák hitéletét Návay Aranka testvéreivel együtt szívén viselte. Erről Mátyás Béla földeáki plébános a következőket jegyezte föl a Historia Domus lapjain:

Makói Független Újság, 1916. szept. 23. Az elkövetkezendőkben, ahol nincs jelzet, ott a Borbíró Mihály makói lakos által a szerzőnek ajándékozott (köszönet érte!) Návay iratokat használtam. 8 Csongrád Megyei Levéltár Makói Levéltára (a továbbiakban: CSML.ML.) Stefánia Szövetség iratai. 11/1921. Tarnay Ivor, akinek édesanyja Návay Dezsőnek testvére volt, 1922–1937 között Csanád vármegye alispáni tisztjét töltötte be. 7

47


„Návay László óföldeáki birtokos megkérte a plébánia hivatalt, hogy tekintettel a hívek nagy számára nem e lehetne havonként legalább egyszer ott istentiszteletet tartani. Kérésének a legnagyobb örömmel eleget tettem, miután erre a püspöki hatóság engedélyét is megkaptam. Az 1923. év március hónapjától kezdve, minden hó első vasárnapján istentiszteletet tartunk, hol én, hol a káplánom. Az állami iskola egyik termében tartottuk az istentiszteletet. A kántori teendőket Filipi igazgatótanító végezte díjmentesen. Az istentisztelet igen látogatott volt, az uraságok mindig jó példával jártak elől, különösen Návay Aranka úrnő őnagysága, ki fáradtságot, sem pénzáldozatot nem kímélt, hogy menÖnkéntes betegápolási bizonyítvány től szebbé tegye az istentiszteletet. Fáradtsága nem volt hiábavaló, mert az elért szép eredmény érlelte meg Návay Lászlóban azt a gondolatot, hogy az eredeti óföldeáki templomot, mely 1870től, mint hambár szerepelt, saját költségén teljesen restaurálva adja vissza ismét magasztos rendeltetésének”.9 1925. augusztus 29-30-án a Hadirokkantak Özvegyek és Árvák Csanád vármegye Makói csoportja nagyszabású zászlószentelési ünnepséget rendezett Makón, ahol a szövetség fővédnöke József királyi főherceg, Glattfelder Gyula csanádi püspök, Purgly Emil főispán és más méltóságok is nagy számban megjelentek. A főispán felesége mellett a második kitüntető zászlóanyai tisztet Návay Aranka töltötte be. 1927 végén az óföldeáki római katolikus egyház részére az ottani templom és plébánia karbantartására, kibővítésére, estleges újjáépítésére Návay Aranka, öccsének, Lászlónak egyetértésével 14 és ½ katasztrális hold földet adományozott. Az elismerés most sem maradt el. Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspök 1928. december 22-én a következőkről tudósította az adományozót: „Hosszú idő óta épülök azon buzgalmon és áldozatkézségen, amelyet Nagyságod az Isten dicsőségére s az emberek bajainak enyhítésére kifejt. Amit pedig az óföldeáki templom építése és díszítése és javadalmazása érdekében Bátyja Urával együtt tettek, főpásztori örömeim egyik legnagyob9

Historia Domus.Földeáki plébánia irattára. 1923. évi bejegyzés. A templom felújítását már korábban elhatározta Návay László és a család több tagja.

48


bika. A nemes testvérpár áldozatkézségére a Pápa Őszentsége figyelmét is felhívtam, legutóbbi római látogatásom alkalmával, s rendkívüli nagy örömömre szolgál közölhetni, hogy Szentséges Atyánk ezen buzgalom elismeréséért Nagyságodat a Pro Ecclesia et Pontifice érdemkereszttel tüntette ki. Amidőn ezen kitüntetésről Nagyságodat igen nagy örömmel értesítem, s annak adományozása alkalmából a legmelegebben üdvözlöm, hőn kívánom, hogy pápai kitüntetést Nagyságod a hívek lelki élete. A közjótékonyság és tevékeny felebaráti szeretet javára, valamint mindannyiunk igen Návay Aranka árvaházi ünnepélyen (középen) nagy örömére sokáig boldogan viselje.” A püspök a pápai kitüntetés ünnepélyes keretek közt leendő átadására – személyes megbízottjaként – Bezdán József pápai prelátust, makói apátplébánost kérte föl.10 A kitüntetésről természetesen beszámolt a Marosvidék című napilap is a következők szerint: „A kegyes életű Návay Arankát, az elesettek, szegények, kicsinyek és gyámoltalanok jótevőjét, aki legutóbb óriási áldozatkészséggel testvérével, Návay Lászlóval együtt újra építtette az óföldeáki templomot és plébániát szervezett, az egyházi élet terén szerzett érdemei elismeréséül magas kitüntetésben részesítette a pápa. Az erre vonatkozó pápai okmányt és elismerést Glattfelder püspök ma küldte meg Bezdán prelátus püspöki helynöknek, aki ünnepélyes formák között fogja azokat átadni.11 A következő 1929-es évben Návay Aranka szentföldi zarándok útjáról, Jeruzsálemből arany és ezüsthímzéses selyem baldachinumot hozott, amit egy mezőkövesdi hímzéses oltárterítővel együtt ajándékba adott a templom díszítésére.12 1931-ben újabb egy hold szántót adományozott az óföldeáki római katolikus egyháznak. Cserébe apja, Návay Dezső és anyja, Návay Cecília lelki üdvéért kellett alkalmanként misét szolgáltatni. Ugyanabban az évben Joó Antalné Kása Teréziának, Padlás Györgyné Kása Máriának és Kovács Lajosné Kása Rozáliának – házi cselédjeinek – egyiknek tíz, másikMakói Belvárosi Plébánia iratai. 1080/1928. Marosvidék, 1929. jan. 8. 12 Makói Belvárosi Plébánia iratai. Esperesi látogatási jkv. Esperesi iratok. 59/1929. 10 11

49


nak nyolc, a harmadiknak pedig tizenkét évi szolgálataikért fejenként 1 katasztrális hold 600 négyszögöl nagyságú földet ajándékozott.13 A Vöröskereszt Egyesület választmánya 1934. december 23-án tartott ülésén a Délvidékről kiüldözött magyarok segélyezésére száz pengő adományt szavazott meg, amit Návay Aranka sajátjából ötven pengővel megtoldott.14 A Stefánia Szövetség 1935. márciusában jubiláris közgyűlésre készülődött. Az ünnepséggel kapcsolatban a Makói Friss Újság március 3-i számában a következő méltató sorokat jelentette meg: „A mai közgyűlésnek különösebb jelentőséget kölcsönöz az a körülmény, hogy ma van 15 éve annak, amikor az egyesület megalakult. A háború alatt s a forradalmak idején a vöröskereszt egylet tartott fenn Makón egy anya- és csecsemővédő irodát s annak élén Návay Aranka a város áldozatkész társadalmának segítségével eredményes munkát is végzett. A zűrzavaros idők azonban elcsendesítettek minden egyleti életet, a helyi vöröskereszt egylet is megszűnt, és ez által csődbe került a makói anya- és csecsemővédelem is. Most van másfél évtizede annak, hogy a nemes szívű emberbarát Návay Aranka az egyik lapban hosszabb cikk kapcsán bejelentette a makói anya- és csecsemővédelem csődjét. Az először összeülő városi képviselőtestületre apellált s egy »utolsó II. osztályú polgári érdemkereszt

segélykiáltással« azt kérte, hogy ne nézze tétlenül a védőiroda bezárását, hiszen a »jövő generáció megmentéséről van szó«. A képviselőtestület azonban pénz hiányában nem tudta a kérést teljesíteni. Ekkor vette a kezébe a veszendőnek indult ügyet a másik nagy emberbarát, Tarnay Ivor, aki a társadalom melegszívű tagjainak bevonásával, majd a később érkezett amerikai vöröskereszt szeretetadományok felhasználásával megalakította a Stefánia Szövetséget. Tarnay Ivor és Návay Aranka állnak ma is a Stefánia élén, s az eltelt 15 év eredményei azt mutatják, hogy nem volt hiábavaló, amit az anyák és csecsemők érdekében tettek.” A Stefánia szövetség 1935. július 9-én a vármegyeház nagytermében rendkívüli közgyűlést tartott. Ekkor került sor az országos új szabályrendelet CSML.ML. VII.6.b. Makó Városi és Járási Bíróság iratai. Telekkönyvi iratok.(továbbiakban: CSML.ML.Ti.) Földeák. IV. 1110/1931. 14 Makói Friss Újság. 1934. dec. 23. 13

50


alapján a vezetőség átszervezésére. Návay Arankát hosszasan méltatták a szervezet megyei, városi és földeáki alakulatainak felvirágoztatása érdekében elvégzett munkájáért, majd megválasztották fővédnöknek.15 Földeákon 1938. március 14-én megalakult a Szent Vince Szeretethölgyeinek Egyesülete Návay Aranka elnökletével. A helyi plébános az alakulás után a következőket jegyezte meg: „Hogy ez mit jelent egy olyan községben ahol a szegények eddig házról-házra járva koldultak, azt feleslegesnek tartom ecsetelni”, ugyanis ennek megelőzése, illetve a szegények szervezett körülmények közötti segítése volt az egylet fő célkitűzése. Különböző segélyakciók mellett pl. Erzsébet napján és karácsonykor ajándékot osztottak, télen pedig tüzelőt kaptak a rászorultak. 16 Ugyancsak 1938-ban alakult újjá a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének Földeáki Csoportja, amelyNávay Aranka nek Návay Arankát díszelnökévé választották. A Magyar Vöröskereszt Csanád megyei választmánya 1944. július 8-án tartotta alakuló ülését. A szervező bizottság elnöke, Fejér Miklós főispán előzetesen levélben megkereste Návay Arankát, és felajánlotta részére a női alelnöki tisztséget. A kérésre az elnök-főispánnak a következőket válaszolta: „Megtisztelve érzem magam ezen jelölés által, de korom és megrongált egészségem miatt nem merem azt elfogadni. Szívben és lélekben hű maradtam a vöröskereszthez, melyre 1914-ben fogadalmat tettem, és ami még jelenlegi gyenge erőmből kitelik, azt ma is szívesen az ügy rendelkezésére bocsátom… A gyűlésen feltétlenül megjelenek, ha csak valami előre nem látott dolog meg nem akadályoz. Én, mint közkatona szívesen kiveszem részem erőmhöz képest a munkából!” Az ülésen valóban megjelent és engedve a nagyszámú felkérésnek, végül a női társalelnöki posztot elfogadta.17 Makói Friss Újság. 1935. márc. 3., júl. 9. Historia Domus. Földeáki plébánia iratai. 1938. 17 CSML Csanád Megyei Levéltára (továbbiakban:CSML.CSL.) VI.503. CS.A.T. Tanfelügyelőség iratai. 1059/1944. 15 16

51


Návay Aranka apjától 1904-ben még 206 katasztrális hold földet örökölt. Ez 1945-re már 137 holdra fogyatkozott. Az 1945-ös földreform során ugyan meghagytak tulajdonában 100 holdat, de ebből apródonként kénytelen volt a megélhetés érdekében kisebb-nagyobb területeket eladni. Ebből természetesen a katolikus egyház, (négy hold) és magánszemélyek, akik kötődtek a Návay családhoz nem maradtak ki így Bakacsi Viktória, Ifj. Rakonczai Márton, id. Rakonczai Márton, id. Rakonczai Mártonné Lajos Ilona, Csonka János, Csonka Jánosné Kuklai Ilona feltételezhetően kedvező áron, talán még ingyenesen is, néhány holdat megvehettek.18 1950-ben még mindig 36 hold birtokosának mondhatta magát Návay Aranka, de ezt ellenszolgáltatás nélkül – más lehetőséNávay Aranka ge a „kulákosítás” miatt amúgy sem volt – felajánlotta az államnak. A nincstelenségben is nem saját gondjaival törődött. Másokon próbált segíteni. 1945-ben Endrődi Vilma tanítónőt Óföldeákra helyezték. A volt uradalmi intéző lakásában kapott szállást, de onnan korábban már minden mozdíthatót elvittek. Návay Aranka látta a sanyarú helyzetet, ezért a saját megmaradt holmijából egy ágyat és egy tűzhelyet adományozott a tanítónőnek, hogy legalább lefekhessen és tudjon főzni magának. 1946-ban, – hetven évesen – még az iskolában is kamatoztathatták tudását. Óraadóként német nyelv tanítására vállalkozott az ötödikes és hatodikos diákoknak.19 Soha, a lehető legrosszabb körülmények között sem gondolkozott arról, hogy elhagyja szeretett szülőföldjét Óföldeákot, Földeákot. Egy ideig László öccsével az ősi kúriában lakott, majd 1950-től 1954-ben bekövetkezett haláláig Libor Lajosné volt szobalánya házában élt, türelmesen viselve a rászabott és meg nem érdemelt keserű utolsó éveket. Návay László középiskoláit Szegeden a Kegyesrendi Gimnáziumban végezte. Nagyon érdekelte az építészet, az építészmérnöki pálya, de a családi visszaemlékezés szerint egyetemet nem végzett.20 Az első világháborúban a szegedi 5. honvéd gyalogezred zászlósaként a keleti fronton harcolt, ahol 1915-ben orosz fogságba esett. Volt a tobolszki, omszki, majd a habarovszki fogolytáborban. Egy, 1917. október 29-én keltezett, Návay Arankához Habarovszból írt levelében beszámolt sorsáról. Levelében pénzt kért, egyúttal CSML.Ml.Ti. IV. Földeák. 335/1947. CSML. CSL XXIV. 502. Csanád Megyei Tanfelügyelőség iratai. 3443/1946. 20 Návay Ilona közlése. 18 19

52


örömmel tudatta, hogy a „rettenetes ideglázból és vérszegénységből” majdnem teljesen kigyógyult, és a nagy hideget jól tűri. Érdeklődött a családtagokról, ismerősökről valamint a „régi” embereiről, Pistáról, Szűcs Vendelről, Pistáról, Matyiról, Kóti Paliról, Boros Janiról és Rakonczai kovácsról. Arra is kérte nővérét, hogy mondják meg Rakonczai Lászlónak, aki tőlük a Kereklapos dűlőben földet vett, hogy fia Mátyás megérkezett Omszkba, egészségesen és hamarosan írni fog haza. Végezetül kérte, részletesen számoljanak be neki a gazdaságának állapotáról.21 A visszaemlékezések szerint, még a fogolytáborban fogadalmat tett arra, hogyha épségben visszakerül szülőföldjére, a régi templomot újjáépíti. Erre 1923–1924-ben került sor Istók Zoltán, a Makó város mérnöki hivatala mérnökének szakszerű útmutatása alapján. Návay Aranka, László, Tamás és Návay Andorné biztosította a szükséges anyagiakat. Návay László elgondolása szerint a brassói fekete templom mintájára a torony a templom északnyugati sarkán épült fel. Viszszaállították a gótikus ablakokat, a kórust megnagyobbították és a karzat új keresztboltozatának pillérei a középkori templom nyugati zárófalára kerültek. A templombelsőt tojáshéj színűre festették, a szentély boltozatát arany Az ifjú Návay László csillagokkal díszítették, és a diadalívre színes indamotívum került. A főoltár, a szószék és a kegyúri pad az elbontott makói Maros fahíd anyagából készült. A helyreállított templomot 1924. május 24-én szentelték föl. Az ünnepi aktusról a következők szerint számolt be a Marosvidék: „Tudósítónk szerint a templomszentelés lélekemelően szép ünnepségén a környék úri társadalma és keresztény lakossága impozáns számban vett részt és igen sokan utaztak ki az ünnepélyre Makóról is. A templomszentelést Glattfelder püspök végezte, aki a szabad ég alatt mondott magas szárnyalású beszéddel vezette be a szertartást. Aztán a papság kíséretében felszentelte a templom külső falát, a családi sírboltot és a templom harangját.

21

Návay László német nyelvű levele Návay Arankához. Habarovszk, 1917. okt. 29.

53


A felszentelés után ebéd volt a szabad ég alatt, amelyen Purgly Emil főispán mondott pohárköszöntőt a Návay családra. Rámutatott arra, hogy az ősi Návay család vallásos és hazafias érzése egy szent harmóniában egyesülve hősöket, tudósokat és önzetlen politikusokat nevelt a hazának. Ez a tiszta érzés emelete fel romjaiból az ősi templomot is amelynek búgó harangja a hazafiasság szent eszméjét fogja hirdetni az embereknek és Magyarország szebb jövőjébe vetett rendíthetetlen szent hitet fogja beoltani a lelkünkbe. A Návay család a múltban és a jelenben is megtette a kötelességét a hazával szemben és megmutatta, hogy a hazáért szellemi és anyagi áldozatokat tud hozni.”22 A templom restaurálása hírlapi forráNávay László sok szerint négyezer pengőbe került.23 Návay Aranka és László 1927-ben művészi főoltárt építtettek a templomba. A bérmálással egybekötött felszentelés körülményeiről ugyancsak beszámolt a helyi sajtó: „Két napra szóló ünnepe volt az elmúlt pénteken és szombaton (május 27.–28.) Földeák község katolikus népének. Dr. Glattfelder Gyula megyéspüspök e két napon a község vendége volt s pénteken Óföldeákon, szombaton pedig Földeákon osztotta ki híveinek a bérmálás szentségét. A község lakossága a szeretet, tisztelet, hódolat s egyházához s főpásztorához való törhetetlen ragaszkodását mutatta meg e két napon. A község határába Szegedről Püspöklelén keresztül érkezett a püspök. Földeákról a községi elöljáróság, lovas bandériummal az élén s követve a lakosság színe java által, már reggel hét órakor elindult a püspök elé a lelei határra. Gyönyörű látványt nyújtott a nemzetiszínű szalagokkal feldíszített banderisták nagy száma, s a virággal telitűzdelt kocsik hosszú sora.

22 23

Marosvidék. 1924. máj. 29. Uo. 1927. máj. 22.

54


Návay Aranka és László kúriája

Óföldeákon az óföldeákiak csatlakoztak a menethez, és így értek a püspöklelei határra, hova a püspök kísérőivel egyetemben háromnegyed kilenc órakor érkezett. A község határánál vagy 150 ember élén Lukács István községi főjegyző szép gondolatokat tartalmazó szavakkal üdvözölte a püspököt, aki örvendező lélekkel és szeretettel fogadta a község hódolatát. Innen Óföldeákra indult a menet, ahol a templom melletti téren a Návay család fogadta a püspököt, aki ezután csendes misét, majd szent beszédet mondott s 120 egyént megbérmált…A bérmálás után a püspök és kísérete Návay László és Návay Aranka vendége volt. A tiszteletére adott ebéden jelen voltak még Bóra Árpád ezredes, Nagy Gyula főszolgabíró és Ringenbach főintéző.”24 Az újonnan létrehozott plébánia javadalmazására, mint már említettük Návay Aranka és László 1927. december 31-én 14 és 1/2 hold földet adományozott. Az adományozók az adományozási okiratban a következőket jelentették ki: „Mely szerint Návay László óföldeáki földbirtokos és alulírott Návay Aranka óföldeáki földbirtokosnő Óföldeák községben római katolikus templomot és plébániát állítottunk fel, melynek mindenkori plébánosa a templomi szolgálaton kívül a kötelező hitoktatást is ellátja és ezzel a község közoktatásügyét is szolgálja. Kötelezettséget vállaltunk egyben a templom és a plébánia állandó fenntartására is, különösen, mert a világháború és az azt követő forradalom következtében az egyházi vagyoni ereje meggyengült, az államkincstár pedig, amely a plébánia estleges hiányait a congrua alapján fedezni köteles, szintén igen nehéz helyzetben van, és így méltányos, hogy a hívek is hozzanak maradandó áldozatot ezen vallásos és közoktatásügyi haza24

Uo. 1927. máj. 29. Bóra Árpád, Návay Aranka és László nővérének Ilonának a férje.

55


fias cél érdekében. Ezért én alulírott Návay Aranka óföldeáki földbirtokosnő jelen nyilatkozatommal az óföldeáki római katolikus egyháznak adom… az óföldeáki Ágoston dűlőben fekvő, mintegy 14 és ½ kat. Hold területű ingatlanomat, összes alkotórészeivel, tartozékaival és jogaival együtt, hogy annak mindenkori jövedelme az óföldeáki római katolikus templom és plébánia fenntartására fordíttassék.25

Návay-park

Az óföldeáki plébánosnak megfelelő lakhatásra Návay László 1930. februárjában, a birtokában levő un. „kőházat” átengedte a tulajdonjog fenntartása mellett. Az épület átalakítását saját tervei alapján és költségére hajtották végre. A lakóház egyik részében a plébános, a másik, kisebb részében pedig a harangozó lakrészét alakították ki. Ugyanakkor az épülethez portaként ajándékozott 528 négyszögöl kertet. A plébániaépület, telek és a templom sorsát, amelyek tulajdonát képezték a közelgő háború miatt 1943-ban rendezte. Návay László december 11-én mindezeket – hat katasztrális hold – eladta az Óföldeáki Római Katolikus Egyháznak 2400 pengőért.26 Návay László az apjától és más családtagoktól 1904-ben örökölt összesen 313 katasztrális holdon gazdálkodott. 1945-ben a földreform idején megváltás alá vonták az akkorra már 227 holdra csökkent birtokát. Meghagytak a tulajdonában 98 holdat. Ebből a következő években, kisebb-nagyobb földmennyiséget elidegenített. Így pl. 1947-ben huszonkét óföldeáki lakosnak házhely-kiegészítés, címén változó nagyságú területeket adott el kedvező áron.27 Návay László, 1949. november 15-én – szociális otthon céljára – Csanád megye törvényhatóságának ajándékozta három holdas telken álló CSML.ML. Ti. IV. Földeák. 1110/1931. Uo. 5/1944. 27 Uo. 359/1947. 25 26

56


szép parkkal övezett kúriáját és az azon lévő gazdasági épületeket, valamint 16 hold szántó használatát. Az eseményről már néhány nappal korában tudósított a Délvidéki Hírlap: „Az elmúlt napokban a Népjóléti Minisztériumból egy bizottság érkezett Makóra, hogy a helyszínen tanulmányozza a vármegye szociális intézményeit. A bizottság Farkas Imre vármegyei szociális titkár társaságában megtekintette a mintaszerűen berendezett óföldeáki vármegyei szociális otthont, amely nemrég ajándékozás útján a Návay László-féle kastéllyal kibővült. Az új kas-

A magtárrá átalakított óföldeáki templom. 1900.

télyban megfelelő átalakítás után újabb 30 gondozottat helyezhetnek el, a gondozó személyzet részére megfelelő lakást biztosíthatnak. A kastély melléképületei lehetővé teszik, hogy a szociális otthon részére szükséges élelmiszereket, terményeket saját gazdaságában megtermelhesse a vármegyei szociális otthon. A bizottság kilátásba helyezte, hogy a kastély átalakítására a népjóléti minisztérium 25 ezer forintot utal ki a vármegyei szociális felügyelőségnek.”28 A Délvidéki Hírlap még két alkalommal foglalkozott a szociális otthonnal. November 17-i számban beszámolt arról, hogy Farkas Imre szociális 28

Délvidéki Hírlap. 1949. nov. 1.

57


felügyelő a minisztériumban járt, a Návay László-féle kastély átalakítási munkáihoz szükséges pénz – tizenötezer forint – kiutalása érdekében, amire határozott ígéretet kapott. A december 20-i számban megjelent „Kibővítik az óföldeáki szociális otthont” című cikkben már nem esett szó az ajándék kúriáról, csak arról, hogy a meglevőt fogják az ötéves terv keretében kibővíteni 80 fősről 140 fősre. Mi történhetett az eltelt néhány hét alatt? Az volt a baj, hogy Návay László az ajándékozásért cserébe saját maga, valamint két nővére Mariska és Aranka holtiglani ellátását, gyógyítását és eltemettetését kérte. A Csongrád Megyei Tanács nem hagyta jóvá a szerződést arra hivatkozva, hogy az visszterhes, valamint kifogásolták az épületek állagát. Ennek ellenére rövid időn belül államosították épületeit, az abban „talált tárgyakat” gazdasági eszközöket „adóhátralék” miatt „zálogba” vették.29 Návay László sem kerülhette el a keserű „kulák” sorsot. Zaklatták, jelentéseket, jellemzéseket írtak róla. Szeretett falujából nem költözött el. Egy ideig kúriájában, 1950–1952 között a Kispéter családnál, majd Libor Lajosnénál élt. 1954. április 14-én elkészítette végrendeletét. Ebben elosztotta megmaradt, mintegy 37 kh. földjét. A hagyatékból (ami nem 37, hanem 52 holdat tett ki) részesültek azok, akik korábban földet vettek tőle, de a forgalomkorlátozás miatt nem kerülhetett nevükre az ingatlan, eltartói, gondviselői, nevelt gyermekei, valamint rokonai.30 Ő volt az utolsó Návay, aki a valamikori „ősi birtokon”, Földeákon, Óföldeákon élt és lakott. Utána már csak temetkezni „tértek vissza” a család egyes A helyreállított óföldeáki templom tagjai. Návay Aranka 1954. október 31-én hunyt el. Halála nagy részvétet keltett nemcsak Földeákon, hanem szélesebb körben is. Hamvas Endre csanádi püspök Návay Lászlónak a következő kondoleáló levelet írta 1954. november 15-én: „Őszinte részvéttel hallottam, hogy kedves Aranka nővére elhunyt. Elhunyta azonban Isten kegyelméből történt, és ez vigasztal minket a veszteUo. 1949. nov. 17, dec. 20. CSML. Csongrád Megyei Tanács iratai. 1950. aug. 28-i VB. ülés. 5200-12/11/1950.VB. sz., XXIII. 201. Makó Járási Tanács Elnöki bizalmas. 001-0019/1953. 30 CSML.ML.Ti. IV. Földeák. 76/1955. 29

58


ségben. Holnapután, szerdán, felajánlom szentmisémet lelki üdvéért. A Mindenható adjon neki örök nyugodalmat és részesítse szentjei boldogságában. Itt maradt testvéreit pedig segítse békés, nyugodt évekhez.”31 Két nappal a levél keltezése után azonban már Návay László lelki üdvéért is szólhatott a püspöki szentmise, hiszen tizenhét nappal szeretett nővére halála után, 1954. november 17-én ő is elhunyt. A temetésről Kászonyi Sándor32 levélben számolt be távoli rokonának Návay Lászlónak. Néhány sort érdemes belőle idézni: „Befejeztetett. Vasárnap, november 21-én örök nyugvóhelyére helyeztük az óföldeáki plébánia-templom utolsó kegyurát. Lezártuk azt a kriptát, amelyet emberi kéz már soha többé nem fog fölnyitni. Ezzel a temetéssel nemcsak egy változatos, jó és balsorsban bővelkedő, jótettekben gazdag élet zárult le, hanem kihunyt az utolsó szikrája is annak a tűznek, melynek melegénél mi és oly sokan annyi kellemes órát, hetet és hónapot töltöttünk. Óföldeák mindörökre megszűnt létezni ami volt, hogy szelleme tovább él-e, ezt utódaink a mi temetésünkkor fogják elbírálni… Vasárnap reggel 8 óra tájban érkeztünk meg Óföldeákra. Rögtön a templomba mentünk László bácsi ravatalához. Mintha csak aludt volna, úgy feküdt abban a templomban, melyet ő építtetett. Semmi eltorzulás vagy szenvedés nem volt az arcán, békésen pihent, fehér szakálla nyugodtan feküdt mellén. Aranka néninek még volt félre tett pénze, abból lett fedezve a temetés. Egyszerű, de tölgyfa koporsóban a makói kisszámú rokonság… néhány földeáki és a templomot teljesen megtöltő óföldeákiak jelenlétében helyeztük szülei mellé. Nagyon szomorú volt a temetés, a múlt és a jelen számtalan emlékének fel-feltörő kavarodása mellett nagyon sok mindentől búcsúztatott ez az elválás… Hiába is kísérteném meg papírra vetni az érzéseknek azt a hullámzását, mely úrrá lett fölöttem. Ha mindenbe belegondolok, nagyjából ugyanazt fogjátok Ti is érezni. Nektek is meg kell azonban állapítanotok azt, hogy emberré serdülve, megismerve az élet úttalan-útjait, az emberek sokféleségét, csak most tudjuk igazán fölérni azt, hogy milyen egészen különlegesen nagy és nemes lelkű emberek voltak azok, akik körül vettek bennünket gyermekkorunkban és egyéniségben, gondolkodásban és tettben milyen összehasonlíthatatlanul nagyok voltak ők, jó és rossz sorsban, gazdagságban és koldus szegénységben egyaránt. Olyan szomorú volt ez az egész, hogy azt nem tudom nektek elmondani. Kezemben volt a Csanádi Püspök úr kondoleáló levele, amelyet László bácsihoz intézett Aranka néni elhunyta alkalmával. Az a levél és ez a temetés hosszú gondolatokat indított meg bennem arról, hogy az alázatosságának milyen hosszú útját járták meg ők, mielőtt elmondhatták volna Pállal: »A futást elvégeztem…«”33

Kászonyi család iratai. Kászonyi Sándor, Haász Sándor és Návay Mária – Návay Aranka és László testvérének – unokája. 33 Székely Attiláné Návay Mária tulajdonában lévő levél. 31 32

59


KÁSZONYI SÁNDOR34 Emlékfoszlányok Návay Arankáról és Lászlóról Emlékeim nagyrészt családi szájhagyományokon alapulnak. Mivel mintegy tíz éven át Óföldeákon Aranka néninél és László bácsinál töltöttem legszebb gyerekkori nyaraimat, testvéreimmel, a rokon valamint a Nádas gyerekekkel együtt, sok elbeszélésnek fültanúja lehettem. Ezekből próbálok néhány emlékképet felidézni, bár lehetséges, hogy néhány esetben korom miatt (túl vagyok már a nyolcvan éven), talán nem mindenre emlékszem a legtökéletesebben. Közlendőim csak mozaikok, de teljesebbé, színesebbé tehetik erről a két csodálatos emberről eddig alkotott képet.  Návay László Budapesten akart mérnöki diplomát szerezni. Tanulmányait nem tudta befejezni, mert apja meghalt. A család úgy döntött, hogy László, mint egyetlen férfi jöjjön haza, és foglalkozzon a birtokkal. Ezt onnan tudom, mert a Návay családon belül viták után született meg ez a döntés.  Návay László igen művelt ember volt, széleskörű ismeretekkel, gazdag könyvtárral. A megyei közéletben részt vett, sokszor hallottam mikor kijelentette, „Makóra megyek kisgyűlésre”. Nekünk gyermekeknek sokszor mesélt történelmi eseményekről, művészetről, operákról. Madách Imre „Az ember tragédiája” című művét több estén át mesélte, majd ezek után bevitt Szegedre, a szabadtéri játékokra. Gyönyörű előadás volt, Lukács Margit és Kiss Ferenc nevére most is emlékezem.  A gazdálkodással kapcsolatban említették, hogy a Návayak létesítettek egy lóvontatásút – lóré – szállító hálózatot, vasutat azért, hogy a földeáki vasútállomásra gazdaságosan lehessen árut szállítani. Návay László a hagyományos szántóföldi gazdálkodás mellett fontosnak tartotta az állattenyésztést. Állatállománya lovakon és szarvasmarhákon kívül, kiváló fajtájú sertéseket és juhokat tartalmazott. A bárányoknak nagy kereslete volt, még exportra is jutott belőlük. László bácsi virágmagvak termesztésével sikereket ért el. Az eladásra szánt virágmagvakat hozó növényeket bolgárkertészeti módon locsolták, nevelték. Ott voltam, amikor Nyugat-Európából (Hollandiából?) jött a vevő előzetesen megnézni a termelést és a virágok várható termését.  A karitatív, emberbaráti ténykedésről a következők jutottak eszembe: Amikor valaki betegséget jelentett – akár nappal, akár éjjel – kocsit küldtek a Földeákon működő orvosért vagy bevitették a beteget a makói kórházba. Ennek élő tanúja voltam több esetben. Az első világháború után volt 34

Kászonyi Sándor, Návay Mária, (férje dr. Hász Sándor) Aranka és László testvérének unokája. Édesanyja Kászonyi Richárd volt Csanád megyei főispán felesége Hász Ilona.

60


egy országos akció a legyengült gyerekek nyaraltatására. Ebben Návay Aranka és László is részt vett. A családi szájhagyomány őrzi emlékét Stecina Ferkónak akit, nyaralást követően is támogattak a Návay testvérek és Budapesten egy honvédségi zenekarnak lett megbecsült tagja. Hasonlóképen törődtek egy másik fiatalemberrel, aki a tanulmányai után az orvostudomány jelentős egyénisége és a pécsi egyetem kiválósága lett. Prof. Hámori Artúrnak hívták. Más jellegű volt Varga Lajos esete, amikor a szemináriumi hallgatót anyagi segítség mellett szellemi segítségben is részesítették, hozzájárulva gazdag könyvtáruk használatához.  Návay Aranka megszervezte, hogy négy-öt asszonnyal együtt támogassák az Országos Oltáregyesületet. Főleg télen jöttek össze a kúriában, azért hogy a szegény anyagi helyzetben levő templomok részére közösen oltárterítőket és miseruha-díszeket készítsenek csipkével.  Óföldeákon nem volt védőnő. A földeáki védőnő (Szénási Irén) hatáskörébe tartozott Ófalu. Rendszeresen a Návay testvérek küldtek kocsit a védőnőért, akit uzsonnával fogadva Návay Aranka kísért végig Óföldeákon, hogy a betegek állapotát konzultálva egyrészt megállapítsák a követendő kezelést, másrészt Návay Aranka folyamatosan figyelje a betegek állapotát, végezze el a kötözéseket, és szükség esetén intézkedjen.  Návay László az első világháborúban orosz hadifogsága alatt több fogadalmat tett. Ezek közül az egyik a templom újjáépítésével és annak támogatásával volt kapcsolatos. Erről már többen többször írtak. A másik fogadalmában azt vállalta, hogy ha épen hazaérkezik, egy magára maradt árva gyereket Arankával együtt magukhoz vesznek és fölnevelnek. Valóban, László hazaérkezése után együtt elmentek Makón az illetékes szervhez. Kiválasztottak egy kislányt (Nyéki Iluskát). A gyerek nagyon megörült, és azonnal elszaladt, visszatérve egy fiúcskával és azt kérte: „néni, ez az én testvérem, tessék őt is elhozni”. Aranka ránézett Lászlóra, aki igent intett. Így került Nyéki Ilus és Nyéki Elek Óföldeákra. Eleket és Iluskát úgy nevelték föl, mintha saját gyerekeik lettek volna. 35 A nevelésük kiterjedt gyakorlati térre, valamint általános műveltségre egyaránt. Amikor eljött az idő Nyéki Elek önállósodására, a felnevelőitől kapott lóval, kocsival és szerszámokkal egy Pest környéki helyen telepedett le, és kertészkedésből teremtette elő megélhetését. Iluska a makói polgári iskolában tanult, egyúttal Óföldeákon sajátította el a kellő háziasszonyi ismereteket. Kedves, vidám, ügyes lánnyá cseperedett, aki velünk, gyerekekkel is szívesen játszott mindent, a fáramászástól a bújócskáig. Évekkel később egy bálban ismerkedett meg Nádas László mérnök-tanárral. Az ismeretségből szerelem lett,

35

Az 59. oldalon közölt képek dr. Imre Lászlóné gyűjteményéből.

61


Nyéki Iluska

Nyéki Elek

az esküvőt Óföldeákon tartották meg. A jó kapcsolat mindig megmaradt a nevelő szülőkkel.  Iluska és gyerekei minden lehető alkalommal nyaranként Óföldeákon nyaraltak. Felnőve mindannyian a társadalom értékes tagjaivá váltak. Iluska, Aranka nénit, amikor Libor Lajosné Vicuskánál élt, végső nagy betegségében ellátta és ápolta. Azok, akik személyesen ismerték őket, mindig hálával emlékezhetnek meg a befogadó és őket ellátó Liborné Vicuska ténykedésére. Návay László arra is fogadalmat tett, hogy amíg nem érkezik haza Óföldeákra, addig semmilyen fejfedőt nem hord. Később megmagyarázta nekem, hogy bármilyen fejfedő rossz időben átázik, és beteggé tesz. Ezzel szemben fedetlen fejét letörölve, az hamarosan megszárad és így megszokja azt a „viseletet”. Ígéretét betartotta, sőt mindhalálig a szerint élt. Igaza volt, soha nem lett beteg. Különös ember volt: bölcs és nagy tudású, segítőkész, öntudatos és nagyszívű.  A második világháború végén a front egyre közelebb ért Óföldeákhoz. Návay Aranka és László úgy döntöttek, hogy a frontot nem várják meg lakóhelyükön, de oda majd feltétlenül visszatérnek. Aranka Budapesten lakó testvérénél – Hász Sándorné Návay Máriánál – vészelte át az időt. László

62


Győrben lakó unokahúgánál – dr. Kászonyi Richárdné Hász Ilonánál – várta be a hazatérés lehetőségét. A menekülést a front elöl a Kispéter Imre által hajtott lova kocsin tették meg Budapestig, majd Győrig. A lovakat Győrben az egyik éjjel ismeretlen tettes ellopta. László bácsi, szokásához híven, Győrben a front átvonulása után minden nap sétált. Viselete egy „malaclopó” köpeny, feje kopasz, rosszul lát súlyos szembetegsége miatt. Előfordult, hogy sétája közben szovjet katonai járőrökkel találkozott össze, és egyik-másik fiatal katona sebesen keresztet vetett magára a keleti egyház előírása szerint. Azt hitték, hogy pravoszláv pópával találkoztak.  A háború után lehetőségem volt néhányszor meglátogatni Óföldeákon Návay Arankát és Lászlót, egyben bemutatva nekik menyasszonyomat. Döbbenetes volt változásuk. Egyéniségük és szellemük változatlan Vica házában is. Aranka súlyos beteg. Lába üszkösödik, kínjai csillapíthatatlanok. Lábát minden nap újra kell kötözni. Még a beszéd is nehezére esett. Návay László szinte teljesen vak. Beszéde halk, de jól érthető. Szelleme és tudása friss és nyugodt. Egyetlen szavában sincs panasz vagy illúzió. Emlékezőtehetsége teljes. Liborék házától a „Lajos dombig” is elsétál egyedül. Egyik alkalommal ő a vak hívta föl nekem, a látónak a gyaloglást gátló körülményeket, mi hány lépésre van. Séta közben is bölcs és érdekes dolgokat említett nekem, aki két generációval voltam fiatalabb. Például beszélt a Makó környéki (egy részük már nem létezik) emberi munkával készült honfoglalás kori halmokról, jeladási feladatukról a hírláncban betöltött szerepükről. Azt is elmondta nekem, hogy kell kezdeni az ásást, hogy a mélyen fekvő kriptát úgy érjék el, hogy a koporsót megfelelően lehessen elhelyezni stb.  Návay László bácsi halálának körülményeire is jól emlékszem. Temetésén részt vettem, arról Návay László rokonomnak levélben beszámoltam. László bácsi halála előtti vasárnap rosszul lett, és az orvos megállapította, hogy trombózis (mások szerint szívinfarktus) lépett föl. Pulzusa harmincra süllyedt, a plébános úrnak az orvos megmondta, hogy már csak napjai vannak hátra. László bácsi táviratot adatott föl Iluskának, amelyben saját maga közölte, hogy az állapota válságos. Természetesen Iluska azonnal leutazott hozzá. Hallani sem akart arról, hogy korházba szállítsák. Tisztában volt azzal, hogy ez az utolsó betegsége, nem is akart élni. Meg mondta, hogy ő hamarosan meg fog halni, ne is próbálják az ellenkezőjéről meggyőzni. A mór megtette kötelességét, a mór mehet! –így jellemezte őt saját magát az ő szokott stílusában. Végrendeletét már tavasszal elkészítette, a közben megérkezett Ilonka néninek és Iluskának részletes utasításokat adott mindenről. Levelet írt és diktált, melyben tüzetesen rendelkezett és szabályozott. Általában kellemetlen érzés végrendeletet olvasni, még akkor is, ha aki írta egészséges. Nem lehetett meghatottság nélkül olvasni azt az utolsó levelet, amelyet teljes szellemi frissességgel a tőle megszokott alapossággal és pontossággal

63


halálos ágyán diktált. Rosszullétei egyre sűrűsödtek. Süllyedéses tüdőgyulladás lépett föl nála. Állapotának rosszabbodását minden egyes tünetnél úgy konstatálta, mint orvos az idegen betegnél. Halála előtti este egyszer csak feltette a kérdést Ilonka néninek és Iluskának: melyik a világ legmagasabb hegysége? László bácsi szeretett ilyen szellemi tornákat végezni, gyerekkorunkban nagyon féltünk ezektől, mert ha nem tudtunk válaszolni, összeszidott bennünket. Megválaszolták kérdését, mire megkérdezte: melyik a legmagasabb hegycsúcs? Ilonka néni és Iluska különböző válaszokat adtak, amire ő megadta a pontos választ. Ismételten hangsúlyozta, hogy a bútorok, amelyek a szobájában vannak, mind a (Liborné) Vicáé legyenek, nehogy kavarodás történjen e körül. Ennyire az utolsókig ügyelt arra, hogy biztosítva legyen mindenkire gondoskodó szándéka. Nem volt hajlandó ágyba feküdni. Abban a két alacsony kis fotelben feküdt, amely régen a könyvtár mellett állott. Régente is szeretett önmagában hangosan gondolkodni, ha egyedül volt. Most többször is elmondogatta, ha rosszul érezte magát: „Ej, de kutyául vagyok, kutyául érzem magam!” A rohamokat nem érezte, mert amikor elmúltak, mindig azt mondta, de jól aludtam. A rohamok alatt félrebeszélt. Egy ízben úgy látszik Aranka nénivel beszélt, mert azt mondta (szerdán): „Jövök már drágám, pénteken én is ott leszek!” Aranka néni ugyanis pénteki napon halt meg. Szegény László bácsi valóban ott volt Aranka néninél pénteken, mert csütörtökön délután hat órakor fájdalom nélkül hirtelen meghalt. Már kedden vagy szerdán ő maga kérte a plébános urat, és felvette az utolsó kenetet, meggyónt és megáldozott. Mindenkinek az volt az első megállapítása, hogy Aranka néni eszközölte ki a Jó Istennél, hogy ilyen hamar magához vette és nem nyúltak még szomorú egyedüllétének napjai.  Hadd idézzek föl néhány vidámabb emléket. Hogyan telt el egy vakációs nap Óföldeákon? Reggel Aranka néni és az ott nyaraló gyerekek együtt mentünk át a parkon a templomhoz. Szentmisén vettünk részt. Ha volt fiú, az akkor ministrált. Mise után együtt mentünk haza és megreggeliztünk. Aztán játék, séta, mesélés következett. Déli harangszókor volt az ebéd. Utána szieszta, ami a kánikulás időben felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt jólesett, de nem volt kötelező. A délután hasonlóan telt, gazdagítva azzal a lehetőséggel, hogy a falusi fiúk és lányok is részt vehettek a játékban. A legtöbb mesét Aranka nénitől hallottuk, kezdve a bibliai történetekkel, egészen a családi vagy magyar történelmi eseményekig. Az elbeszélések soha nem foglalkoztak anyagiakról, pénzről, birtokról stb. Annál inkább – játékos formában is – morálról, kötelességről, emberségről. Este újra együtt mentünk a templomba elmondani az esti imát, utána elmentünk a templom oldalán levő kriptához, hogy meghalt őseinkért, rokonainkért, esetleg betegeinkért imádkozzunk. Ezután következett a közös vacsora, ami után a gyerekeknek el kellett menni aludni, míg a felnőttek – ha szükséges volt –

64


pumpás petróleum lámpa fényénél beszélgettek, pasziánszt raktak ki, vagy olvasgattak.  A falu lakóinak engedélyezték, hogy vasárnap délután a kúria szépen ápolt parkjában sétáljanak. Aranka néni és László bácsi azt mondta, hogy: „Kell egy ilyen hely, és inkább ez legyen az, mint a kocsma!” Az óföldeáki kúriában többen és ismételten voltak tartós vendégek a rokon gyerekek nyaraltatásán kívül. Ilyen volt a helyzete Luj néninek és Hóni néninek, akiknek vezetéknevüket, sőt keresztnevük pontos írását sem tudtam kideríteni. Luj néni volt az idősebb és özvegy, Hóni néni nem alapított családot. Teljesen úgy éltek, mintha édes testvérei lettek volna Arankának és Lászlónak. A nyaraló gyerekek szerették őket, mert „szükség esetén” mindig volt nekik spárgájuk, vagy egyéb „fontos kellékük” részükre.  Óföldeáki nyaralásaim idején a kúria ablakain még meg voltak a helyei a záró masszív vasrudaknak, amelyek még Rózsa Sándor betyárjai ellen védték a lakókat. Soha nem lettek használva ezek a vasrudak, de emlékük históriákat gerjesztett. Sokszor, másoktól hallottam a kúria titkos szobájának meglétéről feltevéseket. Erről első kézből tudtam meggyőződni, mert a háború után megmutatták azt nekem. Az épület folyosójában volt egy kanyarulat. Ott volt elhelyezve a kabátok fogasa. E mögött lehetett a titkos helyiségbe bemenni. Visszaemlékezések szerint ez már az 1848-as szabadságharcban is használatban volt.36

Karácsony a Návay kúriában Első sor: Návay László, ölében Kászonyi Vera, dr. Kászonyi Richardné (Hász Ilona), dr. Kászonyi Richárd, előtte Kászonyi Katalin, dr. Hász Sándorné (Návay Mária) Második sor: Návay Aranka, Strasser Odette nevelőnő, Kászonyi Sándor, Bóra Árpádné (Návay Ilona), x, Luj néni, Honi néni, Hász-Návay István

36

Az 52–55, 62 oldalon közölt képek Kászonyi Sándor gyűjteményéből.

65


NÁVAY GÉZA37 Nyaralási élmény Návay Arankánál és Lászlónál Kedves jó Anyám!

Óföldeák, 1938. augusztus 15.

Ne haragudjon Anyám, hogy nem írtam Visegrádra38, de nem ok nélkül történt. T.i. Anyám levele aug. 4-én érkezett meg, holott Anyám július 30-án írta. Ezt én csak később, mikor írni akartam vettem észre. Nem tudtam, hogy meddig maradnak Anyámék Visegrádon, viszont hiába nem akartam írni. Meg aztán más is jött közbe. Aranka néni, Anyám levelére következő vasárnap elküldött bennünket Szegedre a szabadtéri játékokra ahol megnéztük Sanyival39 „Az ember tragédiáját”, és ezt meg akartam várni, hogy elmesélhessem. Vasárnap mentünk be. Először elmentünk misére a dómba. Aztán felmentünk Ilonka40 néniékhez. Ilonka néni elvitt minket a „SZUÉ”-ba41 fürödni. Pompás volt. Ebéd után elmentünk a moziba és a cukrászdába. Hazamentünk és vacsora után elmentünk a Dóm térre. Az előadás gyöny��rű volt. Direkt egy élmény. Majd pontosan elmesélem otthon. Hétfőn jöttünk haza. Még ilyen szenzációs születésnapom nem volt! Először Ilus néni gratulált és kaptam 50 fillért. Aztán Aranka néni. Tőle kaptam 5 Pengőt. Ebből négyet eltett és azt mondta, hogy ha elmegyek akkor adja ide…Már reggel nagy meglepetés ért. Sanyi újságolja, hogy vagyont érő dolgot kapok László bácsitól egy feltétellel. Gondoltam ez valami turpisság lesz. Délelőtt mikor behívnak a tészta körül 14 gyertya ég, László bácsi egy nagy dobozt nyújt át nekem. „Ez a cukor a tiéd, ha a vakáció hátra levő részében az egynegyedét megtudod emészteni!” Én különböző kétségek között átveszem és felbontom. Majd elhűltem! Egy vastag bőrkötéses könyv van benne. Megnézem a címe: „Corpus juris.”42 És az egész latin! Délben várt a másik meglepetés. Én vágom föl a tésztát és az első szelet az enyém. Hozzák a tésztát. Fölvágom. Röcsög. Milyen furcsa gondolom, de azért ki akarom venni. Mindenki nevet. László bácsi megszólal: „Ne vedd ki!” Akkor nézem meg jobban. A formája homok és le van öntve csirizzel. Ekkor elviszik és behoznak egy másikat. Ez már igazi. Jenő és János bácsit csókolom. Anyám levelét megkaptam, nagyon szépen köszönöm a gratulációkat. Anyámnak is kezeit csókolom: Géza Návay Géza (Battonya, 1924. augusztus 15. – Ráckeve, 2005. április 12.) Návay Arankának és Lászlónak rokona. Návay Géza több ízben nyaralt Óföldeákon. Ezt a levelet Tiszakóródra, ahol birtokuk volt, írta szüleinek. A levél fiának, Návay Sándornak ajándékaként került a makói levéltárba. 38 Návay Géza nagyszüleinek, szüleinek Visegrádon is volt háza. 39 Itt vagy Návay Gáza bátyjáról Sándorról (1921–1944) vagy Kászonyi Sándorról lehet szó. 40 Ilonka néni, Návay Ilona Bóra Árpádné, Návay Aranka és László nővére. 41 Újszegeden, a Tisza-híd mellett ma is működő uszoda. 42 Törvénykönyv 37

66


Tartalom Katona Pál Előszó

3

Farkas Sándorné A földeáki keresztekről

5

Farkas Sándorné A kálvária és a stációk

23

Wéber János A Szent István emlékhely

30

Tatárné B. Szűcs Etelka A Mária-emlékhely

36

Fodor Imre A Mária-szobor

41

Gilicze János Két igaz ember: Návay Aranka és László

43

Kászonyi Sándor Emlékfoszlányok Návay Arankáról és Lászlóról 57 Návay Géza Nyaralási élmény Návay Arankánál és Lászlónál 63

67


Szent helyek és szent emberek Földeákon