Page 1


Csáki Árpád

A SEPSISZENTGYÖRGYI REFORMÁTUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE A 17–19. SZÁZADBAN


CSÁKI ÁRPÁD

A SEPSISZENTGYÖRGYI REFORMÁTUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE A 17–19. SZÁZADBAN

2011


A református templom

Gödri Ferenc polgármester333 Málik Józsefet követte a helyi református egyház világi főgondnoki tisztében is, ezáltal is folytatva a család több generáción keresztül végzett egyházszolgálatát, amelyben nagyapja, a várost 1817-től kezdődően fél évszázadon keresztül lelkészként szolgáló, esperes és Háromszéki Kommunitási elnökként a vidék meghatározó egyházi egyénisége járt élen.

Sepsiszentgyörgy késő gótikus stílusban átépített középkori plébániatemploma a jelenlegi város északnyugati részében, a Debren-patak melletti magaslaton mai napig áll, annak ellenére, hogy a 19. század derekán előbb felhagyását – amely ellen maga Orbán Balázs is334 felszólalt –, majd ugyanazon század végén teljes átépítését és kibővítését fontolgatta az eklézsia. Végül az (újra) előkerült falképeknek335 és Gödri Ferenc polgármester főgondnokká választásának köszönhetően „menekült meg” a templom az 1900‑as évek elején. Építésének pontos ideje nem ismert, mai alakját az 1802 utáni nagy földrengést követő felújítások során nyerte el. Feltehetően ennek a helyén állott a település első kőtemploma, amely valamikor a 13. század második felében épülhetett. 336 Gótikus átépítésére a 15. század végén – 16. század első évtizedeiben került sor,337   ORBÁN Balázs 1868, III. 43.   A templomhajó északi külső falának középkori falképei feltehetően az 1885-ös javításkor kerültek elő, amikor a felázott fal vakolatát leverték. Irattár, 619. A századfordulón már ezek létét említi az egyház vagyonleltára: „A templomnak mind külsején mind belsején többrétegű vakolatok alatt összetört freskók nyomai láthatók”. I/56. Vagyonleltár (1902), 13. Munkájában a falképeket megemlíti Gödri Ferenc is. Gödri Ferenc 1902, 81. Az 1970-es évek elején Kónya Ádám a déli és északi falon előkerült sávos keretdísz részleteket talált. Kónya Ádám 1973; Jánó Mihály 1998, 195. Ezek a 14. százád első évtizedeiben készülhettek. Tüdős S. Kinga 2002, 156. 336   Az 1973–1984-ben végzett javítások (villanyvezetékek lefektetése) során előkerült falmaradványokat Kónya Ádám a város első, román kori temploma részeinek vélt. Kónya Ádám 1973 és Tüdős S. Kinga 2002, 156. 337   A templom feltételezett, a zabolai és esztelnekihez hasonló védőemeletével kapcsolatban újabban Kovács András úgy értekezett, hogy az alaprajzi elrendezés nem utal arra, hogy annak tervezői jelentősebb harcászati szerepet szántak volna. Emellett azt is kiemelte, hogy a várfal építését, valamint a templomnak védőemelettel való ellátását egyidőre, az 1500-as évek elejére meghatározni harcászati szempontból értelmetlen lenne. Kovács András 2010, 171. 334

Gödri Ferenc szomorújelentése. SZNM gyűjteményéből

335

Főgondnoki tevékenysége a 20. század elején kezdődött (1901–1913), és egyrészt a nagyapja által kezdeményezett új templom felépítésére irányult, majd amikor a századeleji javítások során a templom régi falképei előkerültek, Gyárfás Győző megyei királyi mérnökkel karöltve az országos műemlékbizottság figyelmébe ajánlotta a várkastély szakszerű helyreállítását. Sírja a református templom cintermében van. 333

  Uo., 320–321.

66


A református templom északi oldala (Gyöngyössy János rajza)

A református templom alaprajza (Gyöngyössy János rajza)

A boltozással egyidős latin ny. felirat a szentélyben. HJ felvétele

ekkor azonos szélességűre építették a szentélyt és templomhajót, utóbbit hálóboltozattal látták el. A szentély boltozásának idejéből maradt fenn az északkeleti boltsüvegen egy kétsoros latin nyelvű felirat is: domus dei dom(us) o(rationis) / vocabitur. S(an)cta M(ari)a vor(...) (ora?) / pro nobis pecatoribus Anno (...)338, amely végén azonban a pontos évszám elmosódott, remélhetően nem végérvényesen, így egy szakszerű beavatkozás még láthatóvá teheti.

A szentélyből nyíló sekrestye faragott kő ajtókerete még a 20. század elején is látható volt,339 feltehetően mai napig befalazva van eredeti helyén. Korábbi kutatások ugyanerre az időre datálták a templom déli, faragott reneszánsz ajtókeretét is, amelynek készítését újabban Kovács András későbbi időre, a 17. századra határozta meg.340   „A sanctuariumból egy goth stylű faragott kövű rámával épített ajtó nyílik a templom hátsó udvarára, ahol egy sekrestyeszerű épületnek alapfalazata van a föld színén alul.” I/56. Vagyonleltár (1902), 13. 340   Kovács András 2010, 172–174. 339

  „Az Isten háza az imádság házának hivatik ... Szűz Mária ... imádkozzál érettünk bűnösökért. .... évben.”

338

67


A templom gótikus átépítését Vásárhelyi János esperes azon későbbi feljegyzésével hozták korábban is összefüggésbe a kutatások, miszerint a templomot a helyi Daczó család egyik tagja, Daczó Pál építtette 1547-ben. Az adatot először Orbán Balázs ismertette, majd Gödri Ferenc is megismételte.341 Orbán Balázs egy datálatlan, de tartalma alapján az 1661 utáni évekre meghatározott iratot közölt, amelyben Vásárhelyi János esperes a tatár betörés során a 17. század derekán elpusztított sepsiszentgyörgyi református templom kijavítására kért anyagi segítséget.342 Az irat az egyházközség levéltárában ma nem található meg. Nem található a Székely Nemzeti Múzeum levéltárának törzsanyagában és Gödri Ferenc gyűjteményében sem. Már Cs. Bogáts Dénes sem találta a két világháború közötti időszakban. Az egyház történetével foglalkozó Gödri Ferenc polgármester említ egy hasonló tartalmú iratot, de más forrásból idézi. A Sepsi református egyházmegye egyik protokollumához, az 1755–1775 között végzett egyházmegyei vizitációk jegyzőkönyveit tartalmazó kötethez Vásárhelyi János esperes 1760-ban hozzácsatolt egy összeírást a traktus eklézsiáinak főbb patrónus családjairól, amelyben megemlékezett a Daczókról is, emellett pedig majdnem szó szerint idézte az Orbán Balázs által közölt iratot. Idézzük az ide vonatkozó részeket: „Az Inclyta Daczó familiának boldog emlékezetű elei közzül tekintetes Daczó Pál építette a Sz. Györgyi jeles Templomot a végiben levő

A déli bejárat faragott kőajtókerete. HJ felvétele

Tornyon kívül. ...Építette pedig az említett úr a megnevezett templomot maga költségével in Anno 1547”. Az irat tartalmának vizsgálatával azonban joggal merül fel az Orbán Balázs-féle datálás pontosságának kérdése. Mindenekelőtt indokolt Vásárhelyi János esperes személyének megvizsgálása. Említett néven a 17. században nem, a következő folyamán azonban két esperese is volt a Sepsi református egyházmegyének, így a század első negyedében az akkori bodoki pap (Vásárhelyi Péter sepsiszentgyörgyi pap

341   Orbán Balázs 1868, 42; Gödri Ferenc 1902, 82. Utóbbi Vásárhelyi János keserves instantiajaként említi. 342   SÁL, Fond 77, Fasc. I, 112. Az említett kötet a Székely Nemzeti Múzeum menekített anyagával együtt 1945-ben elpusztult. Az egyházmegye levéltárának egyetlen fennmaradt, 1728-tól kezdődő darabja nem tesz említést a templom állapotáról.

68


ról és annak pusztításairól tesz említést, ami az 1717–1719 közötti időszakra utal. Az irat tehát valamikor az 1720-as évek elején készült, és általa az esperes feltehetően az egyház és patrónusainak kérését továbbította a zsinat fele, szabad alamizsnagyűjtésre kérve engedélyt. Daczó Pálról, az 1547-ben említett építtető kegyúrról, akinek nevéhez Sepsiszentgyörgy mezőváros reformációját is szokás kötni,344 ismert többek között, hogy 1530-ban részt vett a havasalföldi hadjáratban,345 majd a fejedelmi tábla ülnöke volt,346 később (1555) Sepsiszék kapitánya lett, 1567-ben pedig negyven ház jobbágyot kapott a fejedelemtől.347 Halálát követően a család348 továbbra is az egyház legfőbb patrónusa maradt. Fia, az 55 éves korában, 1602 elején Medgyesen elhunyt Daczó Ferenc címeres reneszánsz sírköve mai napig a szentélybeli kórus alatt, a déli falban található. Felirata: „Hic iacet G. D. Franciscus Daczo de Sepsi Szent Georgi qui obiit in Urbe Mediensi Anno LV aetatis suae 25 Jan. Anno vero salutis 1602 Scio quod redemptor meus vivit”, körirata: „Me revocat Patria chara vale ensibus in variis dum pro te Patria pugnavi”.349 344   Brassói kapcsolatairól már előző fejezetekban szóltunk. 1552-ben, amikor a Marosvásárhely város tanácsában még többségben lévő katolikusok a város evangélikus prédikátorát elűzték, az országgyűlés Daczó Pált és Andrássi Mártont küldte ki biztosokként a felek megbékéltetésére. EOE I., 411. 345   Szabó Károly 1880, 101. 346   Trócsányi Zsolt 1980, 359, 361. 347   SzOkl. II., 213. 348   A Daczó családról Vásárhelyi János a következőket jegyezte fel 1760-ban: „[Daczó Pál] ...kinek testvére lévén néhai Daczó György úr, e kettőben hasadott kétfelé az Inclyta Daczó familia és Györgynek successioján bír ide tekintetes Damokos Ferencz úr. Pálnak pedig fia volt Ferencz, az erdélyi militianak commanderozo generalissa. Ferencznek fia László, Lászlónak fia János, Jánosnak fia Pál, Pálnak fia Ferencz, Ferencznek fia József, kit Isten sokáig éltessen virágzó állapotban”. SÁL, Fond 77, Fasc. I, 112. 349   Orbán Balázs 1868, III. 44; NAGY Géza 1891, 31–32.

Daczó Ferenc faragott reneszánsz sírköve (1602). HJ felvétele

tesvére),343 majd a század második felében az említett Péter pap fia és egyben utóda a sepsiszentgyörgyi eklézsiában. Az Orbán Balázs által közölt irat az elmúlt évek pestisjárványá  Vásárhelyi János már a század elején esperes volt, még 1728-ban is ő végezte a vizitációt az egyházmegyében. Juhász István 1947, 48.

343

69


Varga Nándor Lajos másolata a szentélyben lévő feliratról. Gyárfás Jenő Képtár gyűjteménye

Néhány évvel később, az 1738-as földrengés következtében súlyosan megrongált torony mellett a templom és a várfal is újabb javításokra szorult. A kurátori számadások a munkálatokkal kapcsolatos kiadásokról számolnak be. 1745ben például a torony újracserepezését is elvégző kőművesnek fizetett Málnási József az egyház nevében több mint 30 magyar forintot,361 egy másik kőművesnek a karzaton való munkáért

fizettek 1754-ben.362 Utóbbi évben összesen 15 napon keresztül dolgoztak a templom építésén a kőművesek, ekkor készült el a cseréppel fedett „templom tornáca”, az orgonakarzatba feljárást biztosító nyugati portikusz.363 1767-ben készült el a déli portikusz, ekkor a „templom tornácának csinálásért” 15 forintot fizetett az egyházfi a kőműveseknek, akik 12 napon keresztül dolgoztak.364   Számadások 1754. Irattár, 47v.   Uo. 364   Számadások 1767. Irattár, 174r. 362 363

361

  Annotamenta (1716–1746), osz.n. SzNM Könyvtár.

72


A templom kijavításával az 1750-es évek végére az egyház anyagi forrásai teljesen kiapadtak, Vásárhelyi János pap – a korábban említett hasonnevű esperes unokaöccse – pedig alamizsnagyűjtésre kért engedélyt. Bod Péter feljegyzéseiből ismerjük, hogy a feldobolyiak és középajtaiak mellett 1757-ben a sepsiszentgyörgyi eklézsia is engedélyt kapott tornya kijavítására való koldulásra.365 Az eklézsia nevében gyűjtő biztosok koldulókönyve nem maradt ránk, annyi biztos, hogy az adományokból a munkálatokat megkezdhették. Alighogy befejeződött a hatalmas költséggel járó toronyépítés, az 1770-es évek elején a templom tetőszerkezete szorult javításra, ezzel párhuzamosan pedig Kőmíves Tamás egy új ablakot is vágott a templom falába.366 Egy évtizeddel később újra a templomon és tornyon végzett munkákat említik a számadások, amelyeket Krausz János, Kováts László és Zatz János kőművesek végeztek.367 A templom 18. századi berendezését nem ismerjük, napjainkra semmi nem maradt ezekből. Mindössze annyit tudunk, hogy nyolcmutációs orgonáját Szendrei József építette az 1750-es években, aki orgonista és festő-asztalosként feltehetően más darabokat is elkészített, mint ahogy azt tette Feldoboly, Köpec vagy Dálnok esetében, ahol festett mennyezet és orgonakarzat mellett szószékkoronát is vállalt. Az orgona beszerzése előtt az 1740-es években említik az egyházlátogatások jegyzőkönyvei az éneklő pulpitust, ahonnan a kántor a halcsontból készült, ezüst gombokkal ékesített „virgával” vezette a

A földrengést megörökítő felirat a diadalíven. HJ felvétele

gyülekezeti éneklést.368 Tény, hogy az 1802. október 26-án bekövetkezett, emberemlékezet óta nem látott erejű földrengés olyan károkat okozott a berendezésben is, hogy ezek nagyrészét végérvényesen ki kellett cserélni. A földindulás súlyosan érintette a tornyot és a templom épületét. Sepsiszentgyörgyről nem ismerünk a kézdivásárhelyihez vagy alsócsernátonihoz hasonló részletes leírást, an�nyit azonban a diadalív felirata alapján tudunk hogy a templomhajó boltozata beszakadt, a torony is annyira megrongálódott, hogy vis�szabontása is szükségszerűvé vált.369 A helyi katolikus hagyomány is megőrizte a földrengés emlékét, igazolandó, hogy a templom a középkori időkből való, tehát a reformációt megelőzően a katolikus egyházé volt. 1830-ban a püspöki vizsgálat során feljegyezték, hogy a földrengést követően a vakolatréteg alól „különféle szentek festményei” kerültek elő.370   Lásd Adattár, 2. 1749. „Anno eodem [1741] 2 Decembris adott tekintetes curator Daczó Ferencz uram hatodfél magyar forintokat egy graduálért az éneklő pulpitusra olly véggel, hogy az mindenkor a pulpituson álljon.” Urbarium (1716–1746), osz.n. Az erdélyi éneklő pulpitusokról bővebben Ősz Sándor Előd 2008, 454. Lásd Adattár, 2. 1749. évi vizitáció. 369   Az említett felirat szövege: „Az 1802-ben October 20-án[!] történt erőss földindulás miatt ezen minden emberi emlékezetnél régibb templom boltozatja is leszakadozván stakaturára épitetett 1805-ben Szilágyi Sándor curátorságában”. 370   GyÉL I.4. Visitatio canonica Sepsi Szent Ivániensis, 1823. Az adatért Pénzes Lóránd levéltárosnak tartozunk köszönettel. 368

  Herepei János 1961, 67.   Irattár, 75v. A déli fal nyugati, a karzatot megvilágító ablak. 367   Számadások 1784. Irattár, 210. A kifizetett összegek azonban kisebb munkálatokra utalnak. 365 366

73


A templom kijavítása csak évekkel később kezdődött meg. 1805-ben értesülünk arról, hogy az akkor hivatalban lévő egyházfi Jáni József brassói pallért hívatta át a szentély boltozatának megvizsgálására.371 Még ugyanazon évben Borbély András kőműves a szentély két gótikus ablakát megnagyobbította, egy nagy ablakot maga vágott a déli oldalon, és a három nagy ablak tetején a fiókokat elkészítette, továbbá a nyugati karzat két ablakát is ekkor vágta.372 1805-re a templomhajó új, „stakatúrás” men�nyezete elkészülve,373 a padokat is megrendelte az eklézsia Kaszás György asztalosmestertől 260 forint értékben. Két évvel később már az orgona és az új, festett és aranyozott díszítésekkel ellátott szószékkorona is elkészült, utóbbit – amely mai napig használatban van – teleki Zakariás Mózes gubernialis registrator374 adományozta az egyház számára. A 19. század első évtizedében a templom elnyerte azon alakját, amelyet mai napig őriz, azzal a kiegészítéssel, hogy a század utolsó évtizedében az Angster József pécsi orgonakészítő gyárából megrendelt hangszer számára egy új karzat épült a szentélybe. Kevés változás állott be a templom berendezésében is, ezek egyike a mai napig használt, hatszög alapú, intarziás fából készült úrasztala, amelyet 1856-ban adományozott Daczó Gergelyné Pálfi Anna. Utóbbi

Festett szószékkorona 1807-ből. HJ felvétele

év újabb javítások befejezésével esett egybe, amelyeket a Háromszéken az 1820-as évektől működő, korábban a kézdivásárhelyi gyalogezred katonapallérjaként működő és Kantában letelepedő Land András kőműves mester vezetett. A templomot ekkor teljesen kivakolták és újrameszelték (1855).375 A falak folyamatos vizesedése gyakori beavatkozásokat igényelt, három évtizeddel később arról értesülünk, hogy a hajóban, kórusban és szentélyben is végig 2 méter magasságban a falak régi vakolatát leverték, majd újravakolták, és a templomot teljesen kifehérítették, végül a berendezésekre, az orgona mellett a szószékkorona és a padok újrafestésére is sor került.376

  Számadások 1805. Irattár, 182. Említett kőműves pallér évekkel később a brassói Lópiackapu elkészítésére kapott megrendelést, nevét elsősorban ez alapján ismert. 372   Számadások 1805. Irattár, 182. 373   Erre vonatkozóan sem szerződést, sem a mester nevét nem ismerjük. Feltehetően a Háromszéken ismert és gyakran foglalkoztatott, Kantában lakó Zajler/Szajler Péter kőműves végezte, akit még 1807‑ben is szerződtetett az egyház az iskola és papilak építésénél, és munkájáért 648 forintot fizetett neki az egyházfi. Számadások 1807. Irattár, 283. 374   1813-ban, 73 éves korában halt meg Sepsiszentgyörgyön. Anyakönyvek (1759–1817). SÁL, Fond 105, Nr. 575, 141r. 371

  I/19. Presbiteri jzk. (1846–1862), 107–111.   Irattár, 619.

375 376

74


Az évszázadokkal korábban épült templom befogadóképessége a 19. század végén azonban már nem felelt meg a számbelileg folyamatosan gyarapodó gyülekezet igényeinek. Az 1860-as évek végéhez – amikor új, többezer férőhelyes templom építéséről döntött az egyház elöljárósága – viszonyítva is érzékelhetően nőtt az egyháztagok száma. Ezzel kapcsolatban kell megemlékeznünk Császár Bálint polgármester templombővítési tervéről, amelyet az 1890-es évek elején, Révay Pál pap idejében fogalmazott meg. A két évtizede megálmodott, de pénz hiányában folyamatosan halasztott új templommal szemben Császár Bálint, aki egyben egyháztanácsi tag is volt, a régi templom átalakítását, bővítését helyezte előtérbe. Idézzük az egyháztanács elé 1891. január 17-én beterjesztett javaslatot: „a templom az évről évre szaporodó hívek befogadására elégtelen, az orgona régi és a használatra majdnem alkalmatlan, mondja ki az egyházkebli tanács, hogy a templomnak a legrégibb goth íves részét fönntartva a stukkaturos részletét a szakértők által megvizsgáltatva, azoknak elfogadható tervrajza és költségterve szerint lebontván újraépíti, kinyújtja, új orgonát készíttet és az ellenkező részletébe állítja föl a templomnak; ajánlja, hogy Alpár nevű elsőrendű építésszel nézesse meg a templomot és kérje ki annak az építésre vonatkozó véleményét”.377 Császár Bálint tehát nem kevesebbet javasolt, mint a templomhajó teljes lebontását, és annak szélesebbre való újjáépítését, továbbá

egy új orgona beszerzését és annak a nyugatiból a szentélyben felállítandó orgonakarzatba való átköltöztetését. A polgármester minderre Alpár Ignácot szemelte ki, aki az 1880-as évek második felében számos megrendelést kapott Erdélyből, tervezett templomot Segesvár, Dicsőszentmárton, Marosludas, Szászrégen és Piskitelep református egyházainak megbízásából. A polgármester választása nem véletlenül esett a neves műépítészre, hiszen a város korábban más munkával is foglalkoztatta, vele terveztette meg a református gimnázium új, déli szárnyát, amely éppen azokban az években (1890–1892) épült. Nem zárva ki egy új templom építésének lehetőségét, az egyháztanács elfogadta az előterjesztést, és Gyárfás Győző mérnököt kérte fel a véleményezés, valamint az Alpár Ignáccal egyeztetendő tervrajz és költségvetés elkészítésére. A terv egyelőre ismeretlen okokból nem valósult meg. Egy átfogóbb javításra majd csak az 1900-as évek elején került sor. Ekkor a tereprendezésnek is figyelmet szenteltek, ezzel is remélve az északi fal rendszeres felázásának meggátolását. 1902-ben Pap Dezső helyi vállalkozó végzett munkálatokat a templomon.378 A templom és templomkastély javítására az Országos Műemlékbizottság is jóváhagyott 1200 korona összegű támogatást, a terveket Gyárfás Győző királyi mérnök el is készítette. Gödri Ferenc főgondnok még 1910-ben is a megítélt támogatás folyósítását kérte, vele párhuzamosan pedig a templom további kutatását és a falképek feltárását szorgalmazta, eredmény nélkül.379

378

  I/25. Presbiteri jzk. (1886–1896), 381–382.

377

379

75

  I/27. Presbiteri jzk. (1902–1904), 51–52, 92.   I/28. Presbiteri jzk. (1904–1910), osz.n. 1910. július 29.


Az egyház kegytárgyai

kisebb, kereszteléshez használt kannácskát, valamint egy srófos, azaz csavaros ónpalackot írtak össze. Az időrendben következő, 1732-ben megtartott egyházlátogatás arról tudósít, hogy az egyik ezüstpohár helyébe Daczó Ferenc főkurátor egy hasonló, szebb és díszesebb aranyozott ezüstpoharat adományozott. 1748-ban brassói ötvöshöz küldték javítani az egyház másik ezüstkelyhével együtt. A kegytárgyak végül Daczó Ferenc újabb kegyes adományával egészültek ki. A patrónus 1750‑ben saját költségén Brassóban készíttetett egy nyolcszögű, aranyozott ezüsttányért. Az óntárgyak száma is változott a 18. század közepén: a két évtizeddel korábban említett fedeles ónkannák egyikéből és az ónpalack anyagából egy új, hatszögű ónpalack készült.478 Az új adományok, elsősorban az úrvacsoraosztó poharak és tányérok jelzik, hogy a korábbi évtizedekhez képest az egyháztagok száma gyarapodásnak indult. A gyakori szárazság, marhavész, sáskajárás későbbiekben sem kímélte ugyan, de az 1717–1720 évihez hasonló járvány már nem sújtotta a lakosságot. A központi és helyi hatóságok egyre eredményesebben léptek fel a pestis ellen, a vesztegzárak már hatékonyabban működtek. A század közepén a püspöki vizsgálat alá került eklézsia vizitációjára az egyházi törvények előírásai szerint ugyancsak háromévente került sor. Gyakorlatban azonban az átállás nehézkesebb volt, hiszen 1762 körül arról panasz­kodtak az eklézsia elöljárói, hogy közöttük püspöki vizitáció rég nem volt, és amikor a folyamat végre beindult, akkor is viszonylag szűkszavúan szólnak a kegytárgyakról a jegyzőkönyvek.

A reformációt követően a protestáns egyházak átvették, és liturgiájuknak megfelelően tovább használták a középkori katolikus klenódiumok egy részét, elsősorban az úrvacsora osztásánál használt kelyheket, tányérokat. Feltehetően a sorozatos, az 1658–1661-es, illetve az 1690-es évek pusztításaival magyarázható, hogy ezek közül a 17. század végére Sepsiszentgyörgyön már nem maradt meg a református egyház tulajdonában egyetlen jelentősebb ötvöstárgy sem. A ma is meglévő kegytárgyak közül a legrégebbieket éppen a Veterani generális csapatai által rekviráltak helyébe adományozták a 17. század utolsó éveiben. Mellettük a következő század első évtizedeitől kezdődően az egyházi vagyonösszeírások további poharakat és tányérokat, ónkannákat, palackokat sorolnak fel a „zöld festékű ládában”,476 amelyben a kegytárgyakat 1750 körül is tárolták. Az egyház 1716-os vagyonjegyzéke477 a templomhoz való szent edények közül csak az értékesebbeket, a nemesfémből készült ötvöstárgyakat említi részletesen, így egy kívül-belül aranyozott ezüstpoharat, egy ezüsttányért és egy ugyancsak aranyozott ezüstpoharat, amelyről azonban megjegyezték, hogy javításra szorult. A keresztelésre szolgáló kis kanna mellett az úrvacsora kiszolgáltatásakor használt ónkannák közül kettőt írtak össze. Bő évtizeddel később, 1728-ban, az esperesi vizsgálat során két aranyozott ezüstkelyhet és egy ezüsttányért, két ónfedeles kannát és egy 476 477

  Az 1749. évi vizitáció szövegét lásd Adattár, 2.   Urbarium (1716–1746), osz.n. Lásd Adattár, 1.

  Az ónpalack ma nincsen az egyház tulajdonában.

478

98


Az egyház jelenlegi kegytárgyai. HJ felvétele

Így csak a 19. század első évtizedeiből ismerünk újabb részletes jegyzékeket a klenódiumokról. A korábban említett zöld festékű láda helyett 1832-re már két, vörös színre festett, záros és kulcsos ládája volt az egyháznak, közülük egyik a levéltári iratok, másik a kegytárgyak őrzésére szolgált. Utóbbi a gondnok felügyelete alatt állott, az összeíráskor – férje távollétében – Daczó János kurátor felesége nyitotta fel a számvétel idejére.479 Eszerint jelentős változás nem következett be a korábbi évtizedekhez viszonyítva: a 18. század elején említett aranyozott ezüstpo-

harak és a hozzájuk tartozó tányérok mellett két fedeles ónkanna és a templomban őrzött, keresztelésre szolgáló óntál és kiskanna szerepel a jegyzékben. Soruk a század második felében az egyház hitbuzgó támogatója, Daczó Gergelyné Pálffy Anna által a nők számára úrvacsoraosztásra 1856-ban adományozott aranyozott ezüstpohárral és hozzá tartozó tányérokkal480 egészült ki. Végül 1870-ben Budai József és neje, Jancsó Anna ajándékoztak a régi ónkanna és tál helyébe ezüstből készült keresztelési edényeket, amelyek a bécsi Conraezt-féle ezüstgyárban készültek.

  Az 1832-es leltárt lásd Adattár, 21.

479

480

99

  I/19. Presbiteri jzk. (1846–1862), 137.


Aranyozott ezüstkehely (részlet)

Daczó János által adományozott aranyozott ezüstkehely. HJ felvétele

Varga Nándor Lajos rajza és leírása a kehelyről

Az egyház 1898-as Aranykönyvében a kegytárgyak között az aranyozott ezüstkelyhek mellett van két ezüstserleg a hozzájuk tartozó fedelekkel együtt, továbbá négy ezüsttányér, két ónkanna, végül az említett 1870-es keresztelő edények szerepelnek a felsorolásban. A legértékesebb klenódiumokról Keöpeczi Sebestyén József közölt rövid leírást az 1940-es években.481 Maga is kiemelte a 17. század második felében, feltehetően Brassóban készült, kívül-belül aranyozott ezüst, az összeírásokban

„pohár” megnevezéssel illetett kelyhet, amelyet 1693-ban Daczó János javíttatott ki, és amely az 1710-es évektől már szerepel a kegytárgyak jegyzékében. Újabb javítására a 18. század közepén került sor, ugyancsak Brassóban. A kehely kupája sima, harang alakú, kosár nélküli. A nóduszon növény és gyümölcsdíszítmények között egy női, egy férfi és egy kosfej(?) látható. Talpszára akantuszlevelekkel díszített. A kehely súlya 98 gr, magassága 204 mm, poharának átmérője 89, a talpáé 94 mm.482 Felirata (Renovata:

481   K. Sebestyén József 1945, 254–255. A leírásokat ez alapján közöljük.

482

  Varga Nándor Lajos rajzán a kehely magassága 202, a pohár átmérője 85, a talpnál 95 mm. Irattár, sz. n.

100


Varga Nándor Lajos rajza (részlet)

Daczó Ferenc által adományozott aranyozott ezüstkehely. HJ felvétele

Varga Nándor Lajos rajza és leírása a kehelyről

cum G. D. Joh. Datzo Anno 1693) a talpperemébe alulról, egy sorba van bevésve. Mesterjegyét már Keöpeczi Sebestyén József sem látta tisztán. 1941-ben részt vett a Kolozsváron megrendezett erdélyi művészeti kiállításon.483 Az 1970es évek elején a bukaresti Országos Történelmi Múzeumba szállították, és csak 2006-ban került vissza az egyház tulajdonába. Az egyház másik, előbbinél nagyobb, ugyancsak vésett, cizellált és poncolt aranyozott ezüstkelyhét Daczó Ferenc adományozta valamikor 1728 és 1732 között. A feltehetően ugyancsak

Brassóban készült kehelynek a vizitációs jegyzőkönyvek leírása szerint „középső boglárán vadnak ezüst szarvasszarvak, aranyasok, az egyik szarvában egy kis fogyatkozás vagyon”. Mai alakját 1749-ben nyerte el, amikor Daczó Ferenc megyebírósága, Kosa Bálint és Málnási István egyházfiak idejében Brassóban javíttatta ki az egyház.484 Barokkos átalakítását a talpába bepecsételt mesterjegy alapján ifj. Georg Olescher485 brassói első céhmester végezte. A kosár nélküli kupájú, egyszerű, sima felületű 484

  Erdélyi művészeti kiállítás 1941. Kolozsvár. 40 tétel.

483

485

101

  A kehely leírását lásd még Kovács Mária 2007, 436.   Gyárfás Tihamér 1912, 129 –130. Mesterjegyét lásd Uo., 319.


kehely hatkaréjos talpának vízszintes tagozatain virág, levél és gyümölcskoszorús díszítések ismétlődnek. Felirata: Coll. Franc. Datzo et Renovat. Sub Curat. Ejusd. Sumpt. Ecclae. Ref. S. Sz. György. Anno 1749. Edi. Va: Ko: Ste: Mal: a talpperembe van bevésve. Magassága Keöpeczi adatai szerint 218, felső átmérője 97, talpátmérője 132 mm.486 Ugyancsak Daczó Ferenc adományaként került az egyház tulajdonába „egy nyolcszegű arancsillagos, körül párkánya is arannyas, igen szép ezüst tángyér”, a hátán lévő körirattal: Isten Dicsöségére Csináltatta Sep. Szt. Györ. Daczo Ferencz az Nem. Sep. Szt. Györ. Ecclesiának Ao. 1750. Die 7ma Avg. A 180 mm átmérőjű, nyolckaréjú ezüsttányér pereme párkányozott, aranyozott levéldíszekkel van ellátva. Aranyozott a tányér közepében a levél, az inda és virágdíszekből álló kör alakú, poncolt díszítés is. Mesterjegye alapján ugyancsak ifj.Georg Olescher munkája.487 A kelyhek mellett ki kell térnünk az ónkannákra is. A Sikó István által 1766-ban Brassóban kijavíttatott, gömbbillentős fedéllel, kiöntővel rendelkező, sima, díszítés nélküli füllel ellátott, 325 mm magosságú kanna készítését, ötvösjegye alapján, Keöpeczi Sebestyén József a 18. századra határozta meg. Az M. M. monogram alapján Michael Meldt brassói ötvösmester munkája, aki a 18. század közepén több háromszéki református egyház megrendelésére dolgozott. A másik, ugyancsak Brassóban készült ónkanna488 hasonlóan billentős fedéllel van ellátva, kiöntő nélkül. Billentőjének elején domború női arcábrázolás található, füle virágdíszes. Nagyobb

Daczó Ferenc által adományozott aranyozott ezüsttányér

  Varga Nándor Lajos leírásában magassága 217, a pohár átmérője 95, a talpnál 132 mm. 487   Kovács Mária 2007, 437. 488   A kanna a Varga Nándor Lajos-féle leírásban nem szerepel. 486

Varga Nándor Lajos rajza és leírása a tányérról. HJ felvétele

102


17. századi brassói készítésű ónkanna, javíttatta Sikó István 1766-ban. HJ felvétele

Az ónkanna (részlet)

méretű pontozott virágdíszekkel van díszítve a kanna hengerded, sima palástja is. Magassága 27 cm. Készítését Keöpeczi Sebestyén József a 17. századra datálta. Hasonló megállapításra jutott 1928-ban Kelemen Lajos is, amikor az egyház hozzá küldte fel meghatározás és felértékelés végett ónkannáit.489 Szakértői véleményében Kelemen Lajos az 1640 körüli évekre határozta meg készítésének idejét. Készítőjének

neve ismeretlen, a fül felső részébe beütött mesterjegy az 1940-es évek elejére már annyira lekopott, hogy Keöpeczi Sebestyén József sem tudta azonosítani. Utóbbi ónkanna az 1980-as évek elején létrejött Sepsiszentgyörgy belvárosi (Olt utcai) egyházközség tulajdonába került, ma is ott őrzik. Végezetül meg kell emlékeznünk arról a felirat nélküli ezüsttányérról vagy paténáról, amely feltehetően az egyház valamelyik régebbi kelyhéhez tartozott. Átmérője 145 mm, súlya 77 gr, jegye alapján D. P. mester munkája.

489   Az egyház ónkannáinak megvásárlására 1928-ban Faragó József budapesti műkereskedő jelentkezett. Eladásukra végül nem került sor. I/97. Presbiteri jzk. (1922–1934), 179.

103


Csáki Árpád - A sepsiszentgyörgyi református egyház története a 17-19. században  

Kötetünk a helybéli lelkészek életrajzára építve kíséri végig a reformáció háromszéki elterjedésétől kezdődően a sepsiszentgyörgyi reformátu...

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you