Issuu on Google+

Micsoda kaland! írta és illusztrálta :

Czuder Tamás

Réges rég, mikor még az emberek épphogy csak kinőttek a földből, rajtuk kívül megannyi más élőlény is létezett. Furcsa lények voltak ezek gondolták azok a bizonyos emberek. Fülük, farkuk, karmuk, pikkelyük, agyaruk, tappancsuk és ki tudja mijük volt még, mi oly érdekessé tette őket. Furcsaságuk már annyira furdalta az embereket, hogy meséikbe szőtték eme lényeket. Sőt legenákba foglalták őket. Sértő módon sokszor szőrösszívű, ijesztő szörnyetegeknek ábrázolva, kik előszeretettel majszolnak kezeket, lábakat és megannyi testhez tartozó finomságokat. A lények sokáig próbálták megszokni az embereknek furcsa rigolyáit, de úgy tűnt azok nem engedtek a százból. Hajj hányszor is próbálták meglátogatni a városok királyait mélységes panaszaikkal, de valahogy soha nem lett jó vége az igyekezetüknek . Hiszen azok mindig vagy sikoltozva menekültek előlük, vagy rájuk sózták királylányaikat megőrzésre. Ugyanígy próbálta Ifjabb Nagytalpú Morzsa, kinek hat fejéből öt vidám és egy mogorva. Ámde egy pocakmelengető délután kedélyes barlangját embertömeg lepte el. - Pofátlanság, amit itt művelnek, a kis játék kardjaikkal.- gondolta Morzsa a harmadik fejével. - Jajj, a szegény mályvám, megint leütötték- Rikkantott fel az első fejével. - Hogy ezek mit meg nem tesznek egy autogrammért?- csodálkozott negyedik fejével. - Ennyi! -Mondta harmadik fejével- elköltözöm. Hess-hess. Morzsa meséjét a többiek is megneszelték, és úgy döntöttek, elég lesz már a celebség!

1


A kaland kezdete

2

Teltek, múltak az évek, lényeink élvezték nyugodalmas életük Afrika egy távoli, eldugott szegletében. Messze voltak mindetől, mi zavarta volna őket, ennél csodásabbat el sem képzelhettek.


Viszont mit volt mit tenni nÊmelyikßk elkezdett unatkozni‌ 3


Így volt egy tengerparti délutánon is, mikor megunva a pancsikolást, a cerberus, a holdbéli nyúl, a minotaurusz, a gólem, a főnixmadár és nagyfülű megdiskurálta mi életük vágya. - Vau, vau –ugatta a Cerberus mindhárom fejével – Mi hallottunk egy titokzatos valamiről. Valamiről, ami hideg és kicsi és fehér, és hull az égből, onnan, onnan fentről! - Hi - morogta lágyan a második feje. - Nem, mert hű! – csaholta lelkendezve a harmadik fej. - Ugyan már balgák, hó, hó! – tett rendet a minotaurusz. - Áááá igen, hó! Mily csodás lehet, soha nem láttuk még onnan odalentről a melegből, a pokol kapuját őrizve. Milyen szép lehet… Óóóó… - Én, én… – ugrált lelkendezve a holdbéli nyúl – én haza szeretnék jutni! Mióta elbotlottam odafent, és leestem ide erre a földre, csak ábrándozom, hogy egyszer hazajutok, vissza fel az én kis holdamra. Úgy hallottam, messze földön van egy szerkezet, mi segít nekem, neve egyszerű és nemes, úgy mondják, hogy csúzli! - Ugyan már – bömbölte a minotaurusz – Ez mind semmiség, én fonalat akarok! Mióta megláttam a labirintusomban, a fonál a mindenem! -Oly puha, selymes, én is olyat akarok! Akarom, akarom, akarom, akarom! – bömbölte! -Oly sok szép kívánság, megannyi gyönyörű tárgy és gondolat, úgy szeretném őket megvalósítani…- kongta a gólem- Sajnos hibásan teremtett a gazdám, és ezt látva ki is penderítette az irhám. Soha nem fogok tudni segíteni senkinek sem már.. - Rajtam sokat segítesz, hisz te hordozol a fejeden, de én meg sajnos, magányos vagyok…- szomorkodott a főnixmadár- Egyedül a fajtámból, úgy szeretnék megismerni más madarakat is.. - Ne aggódj meg fogsz ismerni más madarakat is! - pattant fel nagyfülű egy ültő helyéből- Megannyi kívánság, misztikum és legenda! Ez bizony kalandért kiált! Hajrá induljunk neki! Mióta várom már, hogy kiszabaduljak Afrikából, lássak más tájakat, érezzem a kalandokat! Induljunk és teljesítsük mindenki álmát, és tudod mit gólem? Neked pedig felírjuk a hátadra kívánságainkat, és ha teljesül egy, abban te is segítettél, hiszen itt vagy velünk, és segítesz nekünk! – hadarta lelkendezve, ugrálva, fülei csapkodásától szinte már szárnyalva a kis afrikai népség, a többiek pedig morogtak, vakkantak és ugráltak vele, mit volt mit tenni elindulnak, hajrá hát annak a kalandnak! De hogyan is kezdjék, törték fejüket és morfondíroztak, mígnem a hatalmas sárkány, ki terveiket meghallotta, elpletykálta, hogy nem is olyan rég mikor tengeri kuzinját látogatta egy teára, három hajót is látott. Mi lenne ha elkötnének egyet? De hogyan? Morfondíroztak tovább, mire a küklopsz jött a segítségükre : -Mondjuk lehetne, hogy hatalmas fejemmel sziklát játszanék, amibe beleütközve ez egyik hajó elsüllyedne, hacsak mind ki nem kötnek. - Akkor én meg jól rájuk ijesztenék!- tapsikolt a sárkány, és ti el tudnátok hajózni egy éppel! -Nagyszerű! - lelkendeztek, és így is tettek. A küklopsz csendben bebattyogott a tengerbe, majd fejével az egyik hajót jól meglékelte, mire azok mit volt mit tenni, kikötöttek. A sárkány ekkor jól rájuk ijesztett, mire mind elfutottak. De! De nem számoltak a kapitánnyal, a híres-neves Vasco da Gama -val, ki egyből kardot rántott.

4


-Gyere te pára, megeszlek vacsorára! - bömbölte a bátor da Gama kapitány, de hát mit tehetett, ellenfele nagysága ellen, oly keveset, így hőseink feljutottak a hajóra. A kapitány pedig pórul járt, mert elvették gúnyáját. - Hisz mit érne egy kapitány ruha nélkül. - gondolta nagyfülü - én pedig kapitány lettem, ő viszont már nem, ezért azt hiszem, ezt most én érdemlem. Nosza, induljunk hát! Vitorlát felhúzni! - Nem! Nem! Nem! Nem mentek ti sehova! –ordított da Gama -immár meztelen, de nem kapitány-, a szipogó és integető lények sorából kitörve. -Pedig igen! – rikkantotta nagyfülű da Gama kapitány. - Induljunk hát, hisz várnak ránk a kalandok, az ismeretlen tájak és a mítoszok! Előre és előre!

5


Az udvar

Útjuk a tengeren hosszú és viharos volt. A főnixmadár nehezen viselte, hisz a fahajó az ő lángjait nem igazán tűrte, viszont ő meg a vizet nem szerette. Nagyfülű da Gama kapitány tele volt lelkesedéssel, élvezte, hogy a hatalmas kormánykereket pörgetve irányíthatja az óriási hajót, napsütésben, szélcsendben vagy világokat rengető viharban. Végre máshol van és végre egy utazást, egy kalandot él át! Hetekig, hónapokig bolyongtak a tengeren, mígnem a legénység megunta a célszerűtlen kalandozást, és úgy döntöttek, hogy da Gama - valószínűleg már nem pucér, de még mindig nem kapitány- királya elé járulnak, segítsen nekik álmaik megvalósításában. Hisz ki tudna nekik jobban segíteni, mint egy mindenható király? Így hát megcélozták azt a bizonyos Spanyolországot! Hamar partot értek, ismét az emberek közé, abba a világba, amiben már oly rég nem volt részük. Persze most okosak voltak, és elmaszkírozták maguk, mert jól emlékeznek még az emberekre. Az állandó sipításra meg a kardcsattogtatásra…hajjaj kinek kell ez, hát nekik nem, az biztos!

6


Így a király udvarába egyszer csak egy színes kompánia lépett, kinek vezére a híres felfedező és kiváló hajós Vasco da nagyfülű Gama volt, első tisztje pedig Minot A Urusz, kinek állítólagosan annyira megtetszettek a távoli kultúrák, hogy ő is szarvakat rakott sisakjára. Őket követte a másodkapitány, az összenőtt hármas ikrek Sur, Reb és Rec, kiket azért vitt magával a kapitány, mert úgy tartja, három fej soha nem tévedhet. Valamint társaságukhoz csatlakozott egy rejtélyes kínai jós, kit járkáló szekrénye egy pórázon követte. Állítólag szekrénye egy tüzes gömböt rejt, miből fel tudja eleveníteni a távoli időket. Fura nagy fogai voltak és kék szőre, na meg a járása is érdekes volt, de hát az udvartartás soha nem látott kínait, így csak a háta mögött kuncogtak furcsaságán. Természetesen rögtön a király színe elé engedték a híres nagyfülű da Gama kapitányt és társaságát, hiszen oly régóta várták már az érkezését. - Végre itt vagy kapitányom, mondd, sikerült-e elérned az új partokat? - Természetesen királyom! – válaszolt puklizva nem pukizva nagyfülű kapitány állszakálla homályában. - Érted mindet elértem, megannyi új szépséget láttam, megannyi tájat bebarangoltam, hiszen te így kérted. Látod hoztam magammal egy kínait is, ki előre megmondja neked jövődet! Mit szólsz? Láttál-e már ilyen csodálatos jelenséget? De engedd meg királyom, hogy mielőtt bármit is szólnék, kérjek pár szívességet. - Nos, mik lennének azok én jó da Gama kapitányom?- kérdezte a király szemöldökét húzogatva, hatalmas trónján izegve-mozogva. - Lenne pár kérésem, nem is nekem, hanem inkább a kínai jósunknak, pár elengedhetetlen kellék, amiből kifogyott az út során e bölcs szerzemény. Nézzük csak, hmmhmm – botorkált a teremben - Ami kell nekünk először is…hmmhmm, az egy bizonyos csúzli, ugye bölcs jósom? - kérdezte, mire a nyuszi kis híján megfeledkezve szerepéről, kézzel, lábbal igenelt – Másodszor meg kell tanítaniuk Minot A Urusz elsőtisztet fonni. Nem, ne kérdezzék tőlünk miért, ez amolyan kínai dolog. Harmadiknak hozzanak elénk madarakat, úgy tízhúsz megteszi. Negyedszer pedig hmmhmm várjanak csak! – és mindenki nagy meglepetésére kinyitotta a jós szekrényét résnyire, majd bedugta a fejét is, sőt egyesek jól hallották, hogy mintha sugdolózott volna valakivel..de ez nem biztos. Így telt el pár perc, mire dolga végeztével bezárta a szekrényt, és hosszas hallgatás után megszólalt.- Negyedszerre pedig egy marék havat! -Havat???- háborodott fel az udvar egy emberként, hát honnan, hiszen augusztus van. -Csendet, csendet! – szólt a király egyre jobban feszengve trónján. – Nos, igen fura kívánságok ezek tudja-e kapitány? Remélem tényleg tud jósolni ez a…kínai? Nem bánom tied lesz minden mi… - Elég! - törte meg a király beszédét arcátlanul, egy az ajtón bedübörgő alak, az udvari ruhatártól eltérő falatnyi falevéllel, ami csak himbilimbijét takarta el. - Ne higgyen nekik, én vagyok az igazi da Gama kapitány! Ezek a torz lények pedig kiraboltak, és ott hagytak legénységemmel együtt! Én viszont nem voltam rest, ide siettem egyenest, egy szál farönkön a kardommal evezve! – és mielőtt bármit tett volna nagyfülű da Gama, az alak odaugrott, bal kezében kardjával levágta hősünk állszakállát, jobbjával pedig kalapját elcsaklizta. - Ki most a kapitány?- kérdezte vigyorogva. - Elkapni őket! – ordította a király vörös feje mélyéből. - Uram atyám micsoda rémségek! Jajjaj és jaj! –sikította az udvar. - Hoppá… állt nagyfülű a jajveszékelő, ugrándozó tömeg közepette . - Futás és újra csak futás! Micsoda kaland! Ooo Micsoda kaland! - rikkantotta el magát, mire mindannyian nekilódultak, rémült parókák zápora vette körül őket, ahogy sietősen menekültek. 7


A másik udvar Micsoda kaland, Oooo micsoda kaland!- suttogta magában nagyfülű -már nem da Gama és nem kapitány- miközben egy távoli pajta mélyén ücsörögtek. Már sok idő eltelt a balsikeres udvari látogatás óta. Da Gama -ismét kapitány- sokáig kergette őket, de valahogy mindig megmenekültek. Estére egy pajtába beosonva gubbasztottak, reménykedve, hogy a gazda őket meg nem találja, de egy apró hibát elvétettek, reggelre mind elszenderedtek. Álmukba egy nyikorgás belebújt, amint egy kisfiú a nyitott ajtón keresztül bevonult. Aztán kivonult, nem is vonult csak úgy futott. mikor meglátta a szalmában rejtőző újdonságokat. Teli torokból ordította: -Papa! Papa gyere, szörnyek lepték el a pajtát! Hozd a vasvillát! Jött is papa pipájával pöfékelve: - Kik vagytok, mik vagytok, gyertek csak ide! Ejj mi az a lángcsóva? Fel ne gyújtsa a pajtám! - Ne bántson minket!- ugrott fel nagyfülű- Mi csak utazók vagyunk! - Hát azt látom én, érdekes egy szerzetek vagytok, repülő láng, szarvak, hatalmas fül, és ki ez a háromfejű jószág? Hajjaj mama, gyere csak ide, itt vannak a cirkuszosok!-jött is az aprócska mama kezében a sodrófával. -Ejj ti bitangok mindjárt ellátom a bajotok! -Ne bántsd mama, cirkuszosok, vándorok, ki tudja kik ők, de jónépnek tűnnek! Gyertek csak, adok nektek ételt, italt vendég nálunk minden éhező!

8


– És már fordult is az apó, battyogott a háza felé. Ment hát utánuk a csorda vállvonogatva. Anyó meg is terített azon nyomban, eléjük rakott minden szép és jót, íncsiklandót, finom gyomornakvalót. Szinte mindenki jól degeszre is ette magát, kivéve a minotauruszt, ki evés közben végig egy szép piros rokkával szemezett, de csak evés után bökte ki szégyenkezve régi álmát mamának. Mama jót kacagott, miért is ne tanítaná meg neki, hogy kell fonni? De figyelmeztette őket, időbe telik, maradniuk kell addig. - Maradjunk én nem bánom- szólt nagyfülű – ünnepélyesen bejelentem az én álmom úgy is teljesült. -Gólem! Húzzuk ki a kívánságlistáról az enyémet, elég kalandot éltem már meg. - Milyen lista? - kérdezte papó, mama, unoka. - Kívánság, álom, mit ne mondjak, mutassuk meg a vendéglátóinknak! -Nahát, nahát! – hajoltak a gólem háta fölé. -Mit ne mondjak, elég cifra kívánságok ezek, de tudjátok mit? Ennél jobb helyen nem is lehettek! Szaladj csak főnix oda a tyúkokhoz, náluk barátságosabbat nem is ismerek! Azért vigyázz rájuk meg ne süsd őket! -vakkantotta papó, és az úgy is tett! Hoppá egy álommal kevesebb! - És te minotaurusz, pergesd azt a rokkát bátran! Anyónál jobb fonót itt úgysem találsz. Nohát még egy kihúzva. - Nézd már az meg csúzli! Az meg nekem van! - bátorodott fel Jancsi unoka, annak meg én vagyok a szakavatott doktora! De hát a holdra? Ejha, elérkezett az idő, hogy megalkossam azt, amit gyerek még sohasem! - és futott is, karonfogva a meglepett nyulat. – Gyere nyuszi, hadd mutassam! -Nohát- morogta papó – asszem akkor ebben is segítünk nektek. Na de a hó. -Igen? igen? igen?- vakkantott, csaholt, pitizett a cerberus fejeivel. - Hát az a hó. Mit mondjak csahos, türelem az is meg lesz.- vakarta meg papó a cerberus középső fejét. - És vele együtt a te álmod is teljesül kedves gólem. Így hamar telt az idő, míg a tanyán maradtak, a minotaurusz egyre ügyesebben font, még megtanult kötni is. A világ leghatalmasabb csúzlija is szépen készült. Annyi gatyamadzagot összehordtak, papó alig győzte morgással. - Hát milyen világ ez? Mindig lecsúszott gatyával éljek öreg koromra? Nahát nahát az árgyélusát. Morgott, pöfékelt és morgott, de csak segített. A főnix is boldog volt, hogyne lett volna boldog, hisz madárpajtása ennyi neki még sosem volt. Csak a cerberus szomorkodott, hisz havat eddig még egy szemet sem látott. A gólem pedig? Segített nekik, de nemcsak nekik, segített papóéknak is, a konyhában, a földeken, a csúzlin, a fonásban, és boldogabb még sosem volt, élvezte, hogy hasznos lehetett. Így teltek a szép és boldog napok, de végre eljött az ideje a kilövésnek. Takaros csúzlit tákoltak, volt az legalább hat méteres, Jancsi unoka nagy büszkeségére. Hidegebbre fordult már az idő, de senki sem aggódott, annyi pulóvert kötött nekik a minotaurusz, hogy még a tyúkok is abban sorakoztak. Nehéz volt a búcsú a nyúltól, hisz már megszerették egymást, de csak hazavágyott, így hát nekifeszült az apó, az anyó, a Jancsi unoka, a nagyfülű, a minotaurusz, a gólem, a cerberus, a tyúkok és csak húzták azt a gumit, míg Jancsi unoka, a csúzli szakavatott doktora, azt nem mondta állj, és engedd, hadd száguldjon! Száguldott is a kilőtt nyúl a fellegekbe, se perc alatt el is tűnt szemük elől.

9


Nagy volt az öröm és boldogság, ejj de nagy volt! Maga a Hold is kacsintott, hazatért az ő nyula, a kis kedvence. Így lassan mindenki álma teljesült, csak cerberus maradt még szomorú, és vele együtt a gólem is. Hiába vigasztalták őket a többiek, csak szomorkodtak. - Türelem csahos, türelem. - pöfékelte papó. Így hát türelmesek voltak, mert ha papó megmondta, akkor így is kell tenni. Türelmesek voltak nappal, türelmesek voltak éjszaka, mígnem egy reggel cerberus álmát a harmadik fejéhez csapódó furcsa valami törte meg. -Mi ez? - ugrott fel hirtelen. - Mi ez a hűvös fehér gömb? - ugrálta körbe. - Mi lenne? Hát hó! –állt kint az udvaron a fehér semmiben a kacagó papó. - Leesett hó! -A hó! -A hó! - Hahó! Itt a hó - csaholta vidáman a cerberus mindhárom fejével, és beugrott papóhoz, őt követték a többiek, és csak játszottak, hógolyóztak, szánkóztak, kivéve a tyúkokat, kik élvezték főnix barátjuk melegét. Így végre mindenki boldog volt, a gólem is, mert eltűnt a lista a hátáról,és végre minden barátja boldog volt a micsoda nagy kaland végére.

10


Czuder Tamás: Micsoda kaland című gyerekkönyve