Page 1

Varga Csaba Az információs kor új tudása (A 2002. évi Szegedi Nyári Egyetemen tartott előadás téziseinek rövidített változata) Minimum egy évtizede új globális világ van: az információs kor. Ennél is meghökkentőbb, hogy evvel párhuzamosan, de ettől függetlenül is a földi civilizációban új tudás jött létre. Az információs kor új tudása nem egyéb, mint a globálisan új korszak – sok szempontból gyökeresen - új tudása, amelyet a konferencia címe után nevezhetjük szükséges tudásnak is. A 21. századhoz szükséges tudásnak. Az új gondolkodás megtanulásához türelem, nyitottság is kell. A tárgyalt kérdésre nem egyszerű válaszolni, mert Magyarországon az új tudásról különösen a közkultúrában - rendkívül keveset tudnak, s bizonyos értelemben az összefüggő új tudásokat az egyetemeken sem tanítják. Mindenesetre Magyarország jelene és jövője főként attól függ, hogy az új tudásokat képesek vagyunk-e széles körben megismertetni és hasznosítani.

Az új tudások csoportjai (1) 1. Új szuperparadigma és új valóságelmélet 2. Új természettudományos világkép (avagy például a kvantumelmélet) 3. Globalizáció és monetarizmus elmélet 4. Lokalizációelmélet s ennek részeként helyi autonómia koncepció 5. Tudáselmélet - az új tudások elmélete 6. Új hipotézisek emberről és tudatról 7. Régi tudástársadalmak ismeretei (tágabban: az új történelem-, az új múltelmélet) 8. Információs és tudástársadalom elmélet 9. Technológiaelmélet és az előrejelzések 10. Új gazdaságelmélet, avagy az Új Gazdaság elmélete

1


Az új tudások rendszerezéséhez először gondoljuk végig, hogy az átfogó szuperparadigmaelmélet jegyében az elmúlt két-három évtizedben milyen fontos, új, tudományos, tudományközti, s tudományok fölötti paradigmák rajzolódtak meg. Ez elméleti keretet adna egy olyan integrált tudáselmélethez, amelyen belül a különböző kérdéskörök rendszerszerűen vizsgálhatók. A globalizáció és a lokalizációelmélet, a tudáselmélet, az új hipotézisek emberről és tudatról, a hagyományelmélet, vagy a teljes történelemelmélet újragondolása nagyon sok tudományágnak volt központi témája az elmúlt két-három évtizednek. Az aktuális kérdés most az információs társadalom és/vagy tudástársadalom elmélete, amely csak akkor érthető meg, ha egyúttal van egy technológiaelméleti kiindulópontunk is. Az aktualitás oka az, hogy az elmúlt évtizedekben az emberi civilizációban elindult egy valóságos szuperparadigma-váltás: a pénzközpontú újkapitalizmus modelljét folyamatosan és fokozatosan váltja fel az információs kor modellje.

Az új tudások csoportjai (2) 11. Új állam és e-demokrácia elmélet 12. Az új, hálózati társadalom felfogásai 13. Új hagyományelmélet és hagyományalapú tudástársadalom 14. Kozmológia – új világegyetem képek 15. Isten és új isten felfogások 16. Új térelmélet – intelligens régiók 17. A tudás”osztály” alternatívái 18. Az értelem visszaszerzése – a poszt-posztmodern után értelemadások 19. Jövőforgatókönyvek 2100-ig 20. stb. A következő lépés az új gazdaságnak, vagy egyben új gazdaságelméletnek a felvázolása, mert az utóbbi időben, főként a dotkom cégek válásai miatt, ez a kérdés kiéleződött, s külön izgalmas

kérdéskör

az

új

állam,

új

demokrácia

gyakorlatának

és

elméletének

megfogalmazása.

2


Jómagam és munkatársaim immár harminc éve a hagyomány-központúságot is képviseljük, így számunkra a hagyományalapú (új) korelmélet különösen érdekes, hiszen állandóan feszítő dilemma a hagyomány-továbbvítel és a modernizáció összeegyeztetése. Az elmúlt században az új tudások jó részét a természettudományok produkálták. Az elméleti fizika eredményeinek továbbgondolása azonban még nem történt meg, tehát kellene egy új fizikaelmélet, új biológia- vagy genetika-elmélet, s jó lenne mindezeket egyesíteni az új kozmológia felfogásokkal is. Magam úgy látom, hogy közeledünk az egységes természetelmélet felé. Érdemes figyelemmel kísérni, hogy a vallásoktól is függetlenül a tudományok milyen új Isten-, vagy valláselméleteket fogalmaznak meg. Szellemtörténetileg mintha újra közeledne egymáshoz tudomány és teológia. Hol is tart a magyar térelmélet? Nagyon érdekes kérdés, hogy körülbelül harminc éve van talonban van ez az elméleti probléma. Magyarországon ugyanis zömében még mindig régi gondolatok, megközelítések - a posztfordista, vagy ipari régiók elmélete – alapján beszélnek régiókról, megyékről, egyáltalán a társadalmak térszerkezetéről. A posztmodern szociológia pedig továbbra is adós a társadalmak új leírásával, értelmezésével. Hasonlóan fontos az is, hogy a jövőkutatások, főleg a Nyugat-európai kutatások alapján, a szakértők hogyan vélekednek a következő száz év különböző trendjeiről. A globalizációnak például legalább húsz-harminc alternatívája fogalmazható meg.

3


A 21. század új jellemzői Utópiák utáni valóság Két évezred elmerülése Káosz jellegű globalizáció Tudásünnep és tudássokk Tudatközpontú- és fejlesztő kor Téridő típusú történelem Kreatív társadalomipar Találkozás a rokonnal Istenkirály országában Beléptünk a 21. századba, s mára már mindenkinek – függetlenül attól, hogy mely szakmában dolgozik, vagy melyik tudományág képviselője - meg kellene tudni fogalmaznia, hogy a következő száz évnek feltehetően melyek lesznek azok a főbb jellemzői, amelyeket összefoglalóan lehetne érzékeltetni. Ennek a feladatnak már a mentális akadályai is erősek, hiszen a magyar társadalom vagy értelmiség nem jövő-orientált és nem képzel el pozitív forgatókönyveket. Emlékszünk még arra, hogy a nyolcvanas években melyek voltak a magyar társadalm(ak), vagy a magyar elit(ek) jövőképei, vagy milyen utópiákban gondolkodtak. Most 2002-ben (ha megnézzük, hogy mi is történt) megállapíthatjuk, hogy minden válságtünet ellenére az utópiákhoz képest a valóság jóval túllépett minden nyolcvanas évekbeli közép-európai jövőelképzelésen. Az már más kérdés, hogy a jelenlegi állapot jó vagy nem jó fejlemény, de a várható trendekhez képest sokkal tovább haladt Közép-Európa. Ami született, az egy utópia utáni valóság. Ezek alapján – minden berzenkedésünk ellenére – azt mondhatjuk, hogy amit a következő húsz évről gondolunk, az akár legyen bármilyen merész, vagy ambiciózus gondolat, feltehetően eltörpül majd amellett, ami következni fog. A jövő falaira ma felrajzolt elképzeléseket, jövőképeket, utópiákat várhatóan messze meghaladja majd az akkori valóság. Magyarországon is érzékelhető, az általános (funkcionális és szubsztanciális) globalizáció hatására elindult a globális méretben való gondolkodás, a földi civilizáció egységes jelenének 4


és jövőjének újragondolkodása. Ebben a tekintetben az elemzők többsége azt állítja, hogy most egy olyan átfogó történelmi, sőt történelem fölötti váltás, vagy paradigmaváltás elején vagyunk, amelynek során nem egyszerűen ötven, száz vagy 200 év tudása változik meg fokozatosan, hanem az a kétezer évnyi egységes tudás alakul át egyszerre és egységesen, amelyre egész európai civilizációnk és működésünk épül. A következő ötven évben - úgy tűnik - kétezer év tudása cserélődik ki (épül tovább) egészen új tudásra, sőt gyökeresen új tudatra. Ilyen típusú, méretű és intenzitású váltás nemcsak Magyarországon, de talán Európában sem volt még, így tehát érdemes erről, előnyeiről és hátrányairól komolyan gondolkodni. Az egyetemeken, főként a jobb természettudományi karokon már tanítanak káoszelméletet. Káoszon általában azt értik, hogy a valóság, s talán nemcsak a fizikai valóság rendezett rendezetlenség. Ez az anyagnak, vagy a természetnek alapvető jellemzője, alapvető létezési formája. A magyar értelmiség mégsem próbálja meg úgy felfogni a globalizációt, mintha az rendezett rendezetlenség lenne, holott a korábbi mechanikus, gépanalógiákhoz kötött gondolkodások sikertelenek. Elég biztosnak látszik, hogy a következő száz évben, bármilyen típusú globalizáció is lesz a fejlett civilizációkban, az nem a hagyományos világképeken alapuló régi rend, hanem valamilyen új rend/rendetlenség lesz. Ez pedig nem fogható fel csak a káoszelmélet alapján, így nem lehet valamilyen technikai, mechanikai, hierarchikus, vagy bármilyen típusú hagyományos rendet feltételezni. A jövőkutatás már régóta jelzi, hogy az emberiségre információ és tudás-sokk vár. Ez most elérte nemcsak a harmadik világbeli országokat, de az összes fejlett vagy közepesen fejlett országot is. Magyarországon ez a krízis még nem üt eléggé, pedig a végtelennek látszó – egyébként alig szelektált - tudáskínálat már egyre ijesztőbb. Ha egy rendszeresen internetező szakembernek azt mondanánk, hogy két-három nyelven minden nap kutassa és olvassa legalább az utóbbi félévszázad új tudásait, minden bizonnyal meglehetősen megrémülne, és néhány hét után kedvét szegné az információkínálat, hiszen a kutatásnak sosem érhetne a végére. Számítások szerint az emberiség össztudása két-három évenként duplázódik. Tudatkutató csoportunk például olyan internetes adatbázisokra bukkant, amelyekben az elmúlt időszakban született új tudatkutatási eredmények teljes terjedelemben megtalálhatók – több száz és ezer tanulmány. Hihetetlen mennyiségű magas szintű tudás jött és jön létre. Egy részkérdés tanulmányozásához akár fél életen keresztül is olvashat egy ember. Nemcsak ebben az értelemben nagy és riasztó ez a tudás, hanem abban is, hogy teljesen más, mint az 5


egyetemi éveinkben (a hatvanas-nyolcvanas években) kapott tudás Ez tehát kemény sokkot okozhat mindenkiben, aki igazán belegondol az új tudás világállapotba. Ugyanakkor azt kell mondanom, Magyarországon a vezető értelmiségi csoportok nagy része is alapvetően el volt, és mai napig is el van zárva fontos tudásoktól, pedig akinek kicsit is kedve és lehetősége van belemerülni az óriási tudáshalmazokba, belül fantasztikus szellemi örömöket, tudásünnepeket élhet meg. Meglehetősen kellemes érzés az a csodálatos élmény, amikor az ember megvilágosodásként foghat fel számtalan új jelenséget, dolgot, ismeretet Ha kicsit is átfogóan tekintjük az új információkat, rögtön megállapíthatjuk, hogy új tudáscsoportok jelentek meg a tudáspalettán.

Új szuperparadigma elmélet •

Új valóság – a globalizáció, a lokalizáció, informatizáció, stb.

Új múlt – időszámítás előtti és utáni évezredek új egységes hipotézisei

Új technológia – a szupertechnológiák forradalmi kora

Új gazdaság – a tudásalapú hálózati gazdaság

Új tudat és új ember – az ember és a tudat rekonstrukciója

Új társadalom – a tudástársadalom, az egységtársadalom

Új tudás – régi és az új tudás új szerepben

Új értelemadás – az értelem visszaszerzése és újragondolása

Új jövő – az új civilizáció és az új tudat teljesen új jövőt teremt

Új transzcendencia – visszatalálás a spirituális életbe

A valóság és új valóság fogalmáról hosszan értekezhetnénk: mi az, hogy valóság, valóság-e, ami van, létezik-e új valóság vagy valóságkép, s ha nem merülünk tudományos mélységekig, akkor is azt mondhatjuk, hogy amit a földi civilizáció elmúlt húsz évében valóságnak hívtunk, annak

valóságelemeit,

összefüggéseit

most

a

globalizációval,

lokalizációval,

informatizációval és még sok minden mással az eddiginél pontosabban megnevezhetjük. Új múlt. Magyarországon az egyszerű állampolgár és a szakember is küszködik a magyar történelem feldolgozásával, a számos új kutatási eredmény és felvetés értelmezésével. A világtörténelem kutatása most ott tart, hogy az emberiség elmúlt kétezer évéről lassan képes 6


egységes, új múltképet felmutatni, olyat, amely az eddigiekhez képest alapvetően más összefüggéseket világít meg. Ennek része a több ezer éves globalizációtörténet megértése. Az új technológia. A magyar értelmiség nagyon sokáig technológiaellenes volt, az új technológia fejlesztési projekteket rájuk zúduló gondként, problémaként érzékelték. Magyarországon technológiaelméletet talán még a műszaki egyetemen se nagyon tanítanak, pedig az ország elmúlt húsz évének történetét, akár a rendszerváltást és az azt követő tíz évet akkor dolgoztuk fel, ha világossá vált, hogy a technológiai változások kényszerítették ki egy sereg gazdasági, társadalmi, tudati, emberi változást. Két globális világhatalom, Japán és Németország kétévenként kiadja a következő húsz évre szóló technológiai előrejelzést. Ezek a vastag kötetek mindig több ezer tételben előrevetítik, hogy a tudomány, a kutatás, vagy a technológia mit fog hozni két évtizeden belül. Eddigi előrejelzéseik legnagyobb része helyesnek bizonyult. Ezek tehát nagyon komoly, jól megalapozott előrejelzések, s azt ma már tisztán lehet látni, hogy a következő húsz év technológiája szinte semmiben nem emlékeztet majd a mai technológiára. A ma használt projektorok például tíz év múlva olyanok lesznek, mint most a töltőtoll, tehát jórészt elavultaknak minősülnek. Félhetünk, borzonghatunk e gondolatsortól, de felfoghatjuk úgy is ezt a víziót, hogy jó, ha ez jön, így készüljünk fel, tanuljuk meg jól hasznosítani az emberiség számára az eljövendő technológiák lehetőségeit, mert az biztos, hogy ezen a területen elképesztő áttörések lesznek. Ebben értelemben mondjuk, hogy a mesterséges intelligencia, például a művelődésben is, kulcsszerephez jut. Vajon van-e most akár egy népművelőnek is valamilyen víziója arról, hogy hogyan fogja saját intézményében alkalmazni a mesterséges intelligenciát? Az Új Gazdaságról sok mindent hallottunk az elmúlt öt évben. Az alapfogalom Amerikából került át Európába. Nagyjából a tudásalapú gazdaságnak felel meg, nem teljesen, de körülbelül azt fejezi ki, hogy a gazdaság lényege változott meg. Az ipari gazdaság korszakából átlépünk az információs kor gazdaságába. Ember és tudat integrált jelentéséről hiába kérdezzük akár a pszichológia, akár a biológia vezető magyar elméit, átfogó konkrét választ nem tudnak adni. A Magyar Tudomány tavaly őszi tematikus számában nyolc-tíz magyar tudós tanulmánya jelent meg a tudat problémájáról, s ezekből ismételten kiderült, hogy igazából sem itthon, sem külföldön nem tudják pontosan megfogalmazni, hogy mi a tudat. Annyi talán már nem képezi vita tárgyát, hogy a korábbi sematikus tudatképek, miszerint az agy terméke a tudat, nem tartóhatók fent. 7


Továbbra is kérdés: mi a tudat. Nagyjából kezdenek létrejönni az emberről szóló integrált, diszciplináris tudások és a világ tudománya egyre inkább megérti a tudatot. Ez néhány egyszerű dolgot jelent, például azt, hogy minden világvallás ősi tudását egyesítették és összehasonlították, valamint az összes új tudomány, mondjuk például az elméleti fizika, a genetika és a modern pszichológia eddigi eredményeit összegezték, és ma ezeket próbálják egységesen értelmezni, így keresve a választ a kérdésre. Az emberrel sok szakterület foglalkozik (az idegtudományoktól a közművelődésig), de hogyan tehetnénk ezt jól és eredményesen, ha a tudathoz hasonlóan szintén nem tudjuk pontosan, hogy ki és mi az ember. A tudásátadás, a tudásközvetítés pedig a tudatra próbál hatni, azt alakítja, akár ismeretterjesztésként, akár oktatásként vagy, akár lelki nevelésként. A közművelődés célja és tárgya: az ember, aki tudást kap és értelmez, s ebben a folyamatban a kulcsszerep a tudaté. A most indult század központi témája a tudat lesz, mert a tudat megértésén és fejlesztésén keresztül eljutunk a komplex, fizikai-szellemi és spirituális lényig, az emberig. Ezen az átfogó tudományos

és

teológiai

területen

azonban

hihetetlen

tudáshiány

van

nemcsak

Magyarországon, hanem egész Európában. Ázsia és talán Észak-Amerika is felkészültebb, ami napjainkban okozhatna igazi tudáshiány-sokkot is, s ennek csökkentése érdekében nekünk is most kellene igazán elsajátítani az emberről-tudatról szóló új tudásokat. Új társadalom? A szociológia régebben a társadalom szerkezetéről, osztályokról, rétegekről, csoportokról beszélt, úgy mintha ez jelentené a társadalom egészéről szóló tudást. Ezek a szerkezeti elemek azonban csak strukturális jellemzői lehetnek a társadalomnak, s ettől senki számára nem derülhet ki, hogy valójában mi is a társadalom. Az elmúlt évben itthon is megjelent jó néhány könyv nyugati-európai vagy amerikai szerzőktől, s így talán most már több dolgot lehet tudni a társadalom-egészről, de a különböző szociológiai irányzatok és személyes álláspontok tudományos összehasonlítása és egyesítése még hátra van. Tehát például Európában sincs semmiféle komplex társadalomelmélet, még akkor se, ha különkülön kommunikációs társadalomról, nyelvtársadalomról, információs társadalomról, csoportközi tudás viszonyokról, vagy éppen virtuális társadalmi jelenségrendszerekről beszélünk. Akárhogy nézzük, a társadalomkép egésze nem áll össze.

Az információs és tudástársadalom •

Az információs társadalom: ember alkotta eszközzel továbbított jelek

8


társadalma

és

potenciálisan

már

ismeret-társadalom

(egyúttal a jelenelmélet alaptézise) •

A tudástársadalom: az értelmezett ismeretrendszer társadalma, amely potenciálisan már a tudásjel társadalma is, s amely a tudással és - részben - a tudásjellel

újraszerkeszti

a

társadalmat

(egyúttal a közeljövő-elmélet alaptézise)

Új tudás. A tudástársadalom modell Európa szinte egyetlen lehetséges pozitív jövőképe a következő húsz-harminc évre. Mit jelent ebben az összefüggésben a tudás, s milyen formában létezik? Beszélhetünk személyes tudásról, családi tudásról, társadalmi tudásról, vagy más megközelítésből tudományos tudásról, vagy vallási tudásról. Ilyen, és ehhez hasonló kategóriák kavaroghatnak fejünkben, de az bizonyára nyilvánvaló, hogy ezekkel nem lehet meghatározni

magát

a

tudást.

A

korábbi

XIX.

századi

alapelméletekre

épített

tudásfelfogásokat túlhaladva kellene tudnunk megmondani mi az, hogy tudás. Az új értelemadás is érdekes kérdés, akár önálló témaként is szerepelhetne. A tudásszociológia megszületése, kialakulása, vagy megerősödése (például Mannheim Károly idevágó munkássága) óta, tehát körülbelül hetven-nyolcvan éve elemzi a tudomány, hogy minden korszak kivétel nélkül próbál értelmet adni saját korának. Eszerint próbálja meg a kormányzást, folytat gazdasági-társadalmi fejlesztéseket, fogalmazza meg népek, kultúrák identitását és vezérli általában az emberi cselekvéseket. Az értelemadás és ennek sikere tehát alapvető kulcskérdés. Az egyik, két évvel ezelőtti kutatásunk arra irányult, nézzük meg, hogy a világban milyen tipikus, egymástól is eltérő értelemadások voltak az elmúlt tíz-húsz évben. A globális térben körülbelül huszonöt egymással ellentétes átfogó értelemadást találtunk, mert nyilván mások jutottak érvényre a posztszocialista Közép-Európában, vagy a viszonylag magasan művelt és jó életszínvonalú német társadalmi csoportokban, vagy mondjuk az indiai négy elemit végzett és még mindig agrárvilágban élő, de már gazdálkodást folytató szegény rétegekben, vagy DélAmerikában a spanyol-indián kultúrában, ahol nagyon erős a spirituális kötödés. Nagyon sokféle értelemadás volt és van és ezeket elemezve próbáltunk közös, hangadó modelleket találni.

9


Egy biztos, a közös értelemadás-mintáknak gyakran semmi köze a mai értelemadásokhoz! Ma Magyarországon is az uralkodó értelemadások egyike a vagyongyarapítás, a tulajdon, a pénz, a státusz, a presztízs elérése; és ez jelenti az élet stratégiai értelmét, s akkor érzik jól magukat az emberek, ha ez a program megvalósulhat. Az emberiség szempontjából azonban ez a minta, ez az értelmezésvízió nem tekinthető a fő értelemadások legjobbikának. A világ zöme eddigi is túl volt, ma is túl lépett a gazdasági javak megszerzését célul tűző önlegitimációkon. Új jövő. Az elmúlt ötszáz év Európájában született néhány nagyon fontos jövővízió, de bármilyen szellemi keretben is született, többször előfordult, hogy a valóság messze túlhaladta és egészen más eredményt hozott, mint amit a jövővíziók megfogalmaztak. Az is biztos, hogy a következő húsz évre szóló jövővíziókkal is hasonló történik majd - jó lenne hát az új jövőt jobban felfedezni, mint ahogyan eddig tettük. A jövő ma ugyanis radikálisan új jövők együttese, amelyek ráadásként új módón jönnek létre. Új transzcendencia. Ma a modern elméleti fizika, biológia és genetika, vagy a kozmológia és pszichológia

egyre

inkább

tudományos

érvekkel

képes

alátámasztani

egy olyan

valóságtartomány létezését, amit hívhatunk abszolút tudatnak, transzcendens szellemi közegnek, sokdimenziós téridőnek, kvantumtérnek és kvantumelméletnek, vagy nevezhetjük új Istenképnek, vagy bármi másnak. Ez az, ami az eddigi egész európai kultúrát izgatta és izgatja kétezer éve. A régi kérdésfelvetések így hangoztak:: az elme és tudat, a szellem és anyag, az objektum és szubjektum, az isteni valóság vagy a földi valóság? Szerintem és még sokak (de közel sem mindenki) szerint ezeket és az ehhez hasonló ellentéteket a tudomány mára feloldotta. A válasz lényege talán metaforikusan is abban ragadható meg, hogy nem az agy szüli a tudatot, hanem a tudat fejezi ki magát az agyon keresztül (is): a „vagy”-ok helyett újra az „és”-ek korszaka jöhet el. A kérdés gyakorlati része az, hogy például Ázsiához és az egész amerikai kontinenshez hasonlóan Európa és az európai ember hogyan tudja visszatanulni, és ugyanakkor megőrizni azt a képességet, hogy az egyén transzcendens lény, akinek transzcendens/spirituális kapcsolatai vannak, mert ez ráadásul az emberi élet mindennapjainak túléléséhez is alapvetően fontos. Az új tudások rendszerében ez tehát egy olyan új, s egyben ősi, nagy tudásblokk, amelyet érdemes lenne megint mélységesen komolyan, metatudományos szinten értelmezni.

10


Új elmélet, új filozófia irányai A természettudományok egységes elmélete? A társadalomtudományok egységes elmélete? A szellemtudományok egységes elmélete? Az integrált egységes elmélet? Elméletalkotás új módon: Elmélet – vissza a klasszikus filozófiához (tudomány, művészet, vallás újra együtt) Igazság és hipotézis Az elméleti fizikusok között szenvedélyes vita folyik arról, hogy lesz-e a világon bármikor is egységes természettudományos elmélet, azonban a hangadó fizikusok, vagy kozmológiával foglalkozó szakértők egyik tábora szerint ez már a jelenlegi vagy a következő évtizedben megszülethet. A természettudományos egységes elmélet integrálásával állunk még a legjobban. A társadalomtudományok egységes elméletéről viszont csak úgy beszélhetünk, hogy belátható időn belül majd valamikor egyszer lesz. A meta-társadalomelméletek létrejötte, kifejlődése sem kizárt. A tudástudományok, vagy a szellemtudományok egységes elmélete ugyanakkor tulajdonképpen mindig is volt, de sosem volt eléggé jól, meggyőzően megfogalmazva, egyébként is mindig minden gondolatrendszer újrafogalmazásra szorul. Ebből a három tudásrendszerből születhet meg aztán – valamikor a 21. században - egy új integrált egységes tudományos (egyúttal teológiai) elmélet, amely az egészet, a valóságot/nemvalóságot próbálja meg értelmezni. Természetesen a metaelméletre is különböző hipotézisek vannak, de abban szinte mindenki egyetért, függetlenül attól, hogy milyen kultúrába tartozik, hogy ennek az elméletnek elkészítése, megalkotása a 21. század feladata, talán legfontosabb feladata lehet. Még akkor is, ha számos tudós ezt feleslegesnek vagy éppen lehetetlennek tartja. Egyik módszertani újdonság, hogy az elméletalkotás nem úgy történik, mint korábban, miszerint, ha valamilyen kutatási, vagy kísérleti eredményt közzétettek, akkor annak alapján az egész világ úgy vélekedett, hogy az elért felfedezés örök vagy legalább is hosszan tartó 11


igazság. Az elméletalkotás új módjának egyik nagyon fontos jellemzője, hogy a tudomány, művészet és vallás közötti hihetetlen válaszfalak összecsuklottak, vagy fokozatosan elmorzsolódnak az elmúlt és a következő néhány évtizedben. Máshonnan induló felfogások, eltérő kutatások, különböző tudások egymásra vetítése, kontrollja folyik a globális gondolkodásban, s senki sem állítja egyetlen tudományágban, vagy tudásparcellában sem, hogy a végső eredményt kizárólagosan és véglegesen tudja; mindenki csak azt közölheti, hogy az igazság helyett hipotézist állapít meg. Lehet, hogy egy-egy hipotézis csak öt-tíz évig tartható fent, lehet, hogy a valóságegész valamelyik korlátozott szeletében hosszú távon is fenntartható, de mindenképpen tudomásul kell vennünk, hogy a tudásépítés, vagy a valóság/nemvalóság felfedezése, vagy megértése mindig halad előre, s szerencsére nincs olyan, hogy egy-egy földi tudás bizonyos értelemben örökké ugyanaz maradjon.

12


Egy egyszerű kis elméleti lecke: Ma mi egy normális értelmiségi ember szellemi feladata, akár saját magával szemben, akár saját munkahelyén vagy a közpolitikában? Kiindulásképpen értse meg a jelent, amelynek aktuális neve: információs kor és jövőképe a tudástársadalom. A filozófiában létezik a jelenelmélet, amely azt mondja, hogy ma az egész fejlett világ az információs korban van. Lényegét tekintve már viszonylag kevés köze van a pénzközpontú újkapitalizmus elmúlt húsz évéhez, amely ugyan még bőven itt van a jelenben, de már nem az egyetlen uralkodó és hangadó világállapot. Ha a jelen az információs kor, meg kellene értenünk, hogy mi az és miért az? Ehhez azonban – mint az ábra mutatja - meg kellene értenünk a globalizációt és a lokalizációt. Magyarországon a globalizációt úgy tekintik, mint a nagy gazdasági világtársaságoknak valamilyen nemzetek fölötti rendszerét, de a globalizációnak ez csak egy sajátos jelensége a sok domináns elem közül. A globalizáció az elmúlt tíz évben új fejleményt vívott ki az európai kontinens minden szögletében, nem csak Finnországban vagy Ausztriában, hanem mondjuk Belorussziában is, mégpedig azt, hogy a lokális világok kezdenek szerephez jutni, sőt globális szerepük fokozatosan növekszik.

A globalizáció törvényei •

A globalizáció új fogalma

Globalizáció és lokalizáció

Globalizáció: o

funkcionalitás

o

szubsztancialitás (egységesülés)

Kvantitatív és kvalitatív globalizáció

21. század első felétől: globlokál világ

Mit értünk lokális világon? Minden olyan térségi szintet, ami a nemzetállami szint alatt van: tehát régió, megye, kistérség, település, településrész, tanya. Ezek együtt a lokális világok, és általában minden egyes régió és belső világai önálló lokalitásnak számítanak. A lokális világ globális szerepe gyökeresen átalakul, és ezért a lokális világ belső világa is teljes mértékben megváltozik. A közművelődés, a népművelés, minden kultúra terjesztés a

13


lokális világ belső mozgását indítja el, tehát tudnunk kellene, hogy milyen is ez a világ, mi az új lokalitás.

14


A lokalizáció elmélete •

A lokalizáció fogalma – alávetett lokalitás

Lokalizáció színterei: régió, megye, kistérség, település (város és falu)

A globális világ alapegysége és ellensúlya (autonómia-paradigma)

Az új társadalom első szintje

A virtuális lokalitás – kvalitatív lokalitás?

Lokalizáció és új közösségek, új gyülekezetek

A globalizáció és a lokalizáció azonban önmagában csak korlátozottan szemlélhető és érthető. Ezért a jelenelmélet szerves része a külső világegyetem és a belső emberi univerzum kutatása és újragondolása. Mi több: a globalizáció vagy az emberelmélet szintén nem vizsgálható elszigetelten és ezért a szellemi feladat bővül a tudás és innovációelmélet vagy az új történelem és teológiai koncepciók nélkül. Íme, a korszak emberének egyszerre minimális és maximális szellemi feladata. Kozmosz és planéta elmélet. A Földről és a naprendszerről, sőt a látható/nemlátható világegyetemről szóló tudásunk napról napra alaposan változik és bonyolódik, hiszen már évtizedek óta napirenden van a párhuzamos világegyetemek hipotézise is. Ezekben a kutatásokban napi kérdés például, hogy a földből folytonosan sugárzó energiák hogyan szabályozzák, rontják, vagy javítják minden ember személyes életét és saját energiavilágát. A problémakör szükségképpen tágítandó az anyag kettős természete vagy a szubatomi világ belső káoszának kutatása iránt. Ember- és tudatelmélet. Ha valami igazán megváltozott az utóbbi évtizedben, az az ember- és tudatelmélet, sőt Magyarországon is készülődik egy tudományos szemléletváltás. Az elmúlt ötven-hatvan év marxista (pontosabban: sztálinista) elmélete alapján olyan tételeket sulykoltak mindenkibe emberről és tudatról, amely szerint az ember önmagát csak primitív anyagi lényként foghatta fel. Messze vagyunk már ettől? A tudományban valószínűleg igen, de a materialista anyagelméletek régi felfogásai nehezen lazulnak.

15


A tudás- és tudatelmélet, az információ-, s az innováció-elmélet, az új történelemfelfogás és egy új vallásfilozófiai felfogás szellemi terében csak együttesen lehet önmagunkat szellemifizikai és spirituális lényként értelmezni. Ahhoz tehát, hogy én magánemberként bármit mondjak a saját világomról, családomról, munkámról, jövőmről, az új tudásokat vagy legalább lényegeiket magas szinten érteni, és magamra alkalmazni kellene. Ebből következik, hogy talán soha ekkora különbség nem volt a magánember tudása és az új magastudások, a globális metatudások között. Nem volt ekkora eltérés a korábban szerzett diplomák vagy egyetemi végzettségek tudása és a tudományok, művészetek széleskörű új tudása között sem. Soha sem volt ilyen gyors ütemű a tudástermelés, tudásteremtés, hiszen egyes számítások szerint két-háromévenként duplázódik az emberiség tudása. Az öt évvel ezelőtt tanultak tehát ma már csak részben helytállóak. Ezt nevezhetjük tehát egyfelől tudás-sokknak, vagy másfelől pedig ezt minősíthetjük tudásünnepnek, hiszen soha ennyi új tudással nem birkózunk és közben nagyon nehezen leszünk bölcsebbek. A globális térszerkezetben a globalizáció egyik új eredménye a lokalizációs szerkezeti szint emelkedése, mint egy új minőségű globális térszerkezeti elem. A lokalitás potenciálisan nem várt, bár remélt új önfejlődési pályára lépett. A globalizáció alapja és ellensúlya a sok-sok lokális világ. Amikor egy-egy régió, vagy megye tudástársadalmi stratégiáján gondolkodunk, mindenki előtt világossá válik, hogy a hazai régiókat meglepő mértékben eléri, és a későbbiekben még jobban el fogja érni a strukturális emelkedés lehetősége. Minden régióba szinte ömlik az új globális magastudás, és persze a tömegtudás is, s ez utóbbi részben könnyebben észlelhető és dokumentálható. A kérdés másik oldala, hogy minden lokális téridőben az adott lokális térség mondjuk legalább ezeréves, vagy akár már kétezer éves és ezért élő és halott hagyományok, értékek, mentalitások befolyásolják. A lokális világ minden régi tudását is újra össze kell gyűjteni, föl kellene emelni a köznyilvánosságba, meg kell erősíteni, mint hajtóerőt és energiaforrást, és vissza kell vinni a mindennapi életbe gyakorlati eszmeként. Dominál egy harmadik tudástömb is, a mindennapi életben alkalmazott tudások együttese, ami elvileg az előbbi kettőből is mélyen táplálkozik. Az új világgyakorlat, a globális mező terjedése, a világintézmények – kezdve az ENSZ-től, mondjuk a Világbankig – alapvetően kifejezik és formálják az új elméleteket. Sorjáznak az új kérdések:: hogyan működik a világgazdaságot vezető néhány tízezer nagy metavállalat metahálózata, vagy hogyan működik, vagy nem funkcionál az egész világban a most már mindenütt elfogadott 16


demokráciamodell valamilyen konkrét típusa. A funkcionális és szubsztanciális globális világ meglehetősen eltérő képeket mutat, amelyekből Magyarországon csak néhány uralkodó nézetet lehet ismerni. De a globalizáció új kérdésköröket is felölel, például ilyen problémaegyüttes az egységesülés tényleges haladása. Ma a tudományágak közül sokan azt mondják, hogy körülbelül időszámítás előtt négy-hatezer évtől kezdődően mindig is voltak globalizációs méretű és hatású folyamatok, és a civilizáció történelmében mindig is voltak különböző típusú globalizációk. A szovjet birodalmat a korrekt elemzések ma már úgy írhatják le, mint egy részglobalizációs rendszert, ami annak egy bizonyos sajátos (orosz? ázsiai? kelet-európai?) típusát jelenti. A globalizáció tehát nem vadonat új dolog, csak egy új fogalmat használunk az egész folyamat egységes értelmezésére. Az egységesülés viszont sok mindent újat-mást jelent. Az igazi disputa arról folyik, hogy a földi civilizáció számos alapvető problémája csak globális szinten kezelhető és orvosolható. Nem csak az ökológiai válságtünetek, hanem például a sorozatos pénzügyi válságok, vagy éppen a globális tudások lassú hasznosítása esetén is. És aztán beszélnünk kell a föld népeinek lelki-szellemi egymásra utaltságáról, spirituális azonosságtudatáról. A globalizációnak így második célja a szubsztanciális, vagy lényegi folyamat. Magyarország (és persze minden más ország is) örökre meg van áldva régi ideológiai vitákkal. A világpolgárinak csúfolt nézetrendszer korábban arra utalt - kicsit szélsőséges formában - hogy az ember létezése közös normarendszer szerint történik. Ma már ott tartunk, hogy a globális világban, sőt a harmadik világban is egységesen zajlanak standard fejlődések, a világ vitathatatlanul egységesül. A szingapúri ember, vagy az Amazonasnál élő, alig felfedezett indián törzs, vagy az európai polgár egyre egységesebb, összefüggőbb civilizációt és kultúrát hoz létre; a közös tartalmak és törekvések együttes megértése és képviselete csak valamilyen közös gondolkodás jegyében történhet. Ezért a globalizációnak van kvantitatív és kvalitatív fejlődési trendje, ma a fejlett világ is még csak a mennyiségi trendek szerint él, így a kvalitatív folyamatok elindulása még csak most várható. Az európai közgondolkodás progresszív része az elmúlt tíz évben már nem beszél önmagában globalizációról, mert bevezettek egy új fogalmat, ami már a lokalizáció globális beemelését szentesíti, ez a globlokál világ kategóriája. Ez a kategória két alapszót egyesített, a globálist és a lokálist, mert a két folyamat együtt és párhuzamosan is változik. Ma már az egész problémakört globlokál világként érdemes a mérlegelés fókuszába állítani. 17


A népművelők, közművelődők tanúsíthatják, hiszen a szakma azt „halálosan” pontosan érzékelte, hogy a hetvenes-nyolcvanas években a lokalitás alávetett világ volt, s számos tekintetben még ma is annak tartható. Csakhogy épp a globalizáció hatására felgyorsult egy érdekes ellenfolyamat: a térségek önállósodása és identitásépítése. A globális nyomásokkal, kényszerekkel szemben egy ellenhatás jön létre, s amire a nemzetállam lefelé már alkalmatlan vagy gyenge, arra a cselekvésre már csak a lokális szféra lehet megfelelő.

Lokalitás-szerkezet •

Felső életvilág (régió, megye)

Alsó életvilág a. Környező világ (kistérség, település) b. Kéznéllévő világ (család, egyén)

Belső vált életvilág (a személyek felettes éne)

A globalizáció hatásai – a lokalizáció viszontválaszai

Az információ és tudás hozzáférés térstrukturáló szerepe

Néhány évtizede a német filozófia, különösen Heideggerék bevezettek számos olyan fogalmat, amelyeket ma alkalmazhatunk a lokális belső világ elméleti-gyakorlati vizsgálatára. Ezek a kategóriák arról szólnak, hogy a lokális világban van egy olyan térségi-társadalmi szint, amiben még az emberek között sokszemközti viszony, kölcsönös és személyes ismeretség van, és persze van a lokális világban is egy olyan másik szerkezeti szint, amikor részben maradt a közvetlen egymás ismerése, de lehet, hogy ez már nem személyes ismeretség. Az előbbi a környező világ, az utóbbi a kéznéllévő világ, mint az alsó életvilág, a forró valóság két szintje. Ilyen értelemben például egy régióban, mondjuk Dél-Dunántúlon a népművelők, ha nem is személyesen, de arcról és életút tekintetében javarészt ismerik egymást. Minden világteremtés, vagy lokalitás fejlesztés csak ebben a közegben mehet végbe, ahol ez a bensőséges ismeretség és együttműködés még megvan, sőt az új kommunikáció jóvoltából még javulhat is. Nagyon érdekes, hogy sokak szerint a lokális világnak az egyik különlegessége az, hogy az új (típusú) társadalom hoz létre, holott azt gondolnánk, hogy ez csak a globális szinten történik meg. 18


TUDÁSELMÉLET •

tudat és tudás típusok

globális tudás típusok

társadalmi/nemzeti tudás típusok

lokális tudás típusok

családi tudás típusok

személyes tudás típusok

Ha tudástársadalomról beszélnénk, lehet-e fontosabb fogalom, mint a tudás, s lehet-e lényegesebb tudás, mint ami maga az új tudásról szól. Az európai tudomány az elmúlt századokban is behatóan foglalkozott a tudásokkal, a tudástípusokkal, sőt a befejeződött században önálló, rangos tudományág, az ismeretelmélet jött létre. A huszadik század terméke a tudásszociológia is, amely a tudások társadalomhoz és kultúrához kötöttségét vizsgálja, ám ennek ellenére nem beszélhetünk arról, hogy a tudásoknak egységes, széles körben legitimmé váló kategóriahálója született volna. Arról talán nem mis kellene jelzést adnunk, hogy a tudásmodellek aligha szakíthatók el az egyéni és közösségi tudatállapotoktól. Az ezredváltás pedig – szerintem - kiélezte azt a kérdéskört, hogy tudásszociológiailag egyértelműen megkülönböztethetünk egymástól globális, nemzeti, lokális vagy éppen családi tudásrendszerét. A tudásfelfogások szerint is minden közművelő, minden népművelő alapvetően tudásokkal dolgozik, hiszen munkájának lényege a tudásközvetítés, a tudások társadalmi-közösségi integrálása, feldolgozása, sőt a helyi tudások beemelése a felsőbb – térbeli és társadalmi tudásrétegekbe. Ha tudja ezt, ha nem, ha teszi jól, ha nem, a közművelő tudásokat szelektál, és tudásokat továbbít, méghozzá régi és új tudásokat közvetít különböző eszközökkel és szolgáltatásokkal. Tudásforgalmazó iparág lett a közművelődés, miközben a közművelők nem váltak eléggé tudástulajdonosokká.

A tudástípusok

19


formafeletti tudások formázott köztudások formázatlan köztudások személyes tudások szuperformázott magastudások + uralkodó világtudások alávetett domináns tudások formázott egyenrangú tudások Elég hajmeresztő dolog néhány mondatban érzékeltetni, hogy a hagyományos tudás felosztásokkal szemben talál jobb lenne a formázottság (közelfogadottság, formális közértés mértéke és minősége) alapján rangsorolni a tudástípusokat. A formafeletti tudások kifejezésben a „forma feletti” fogalma a Tibeti halottas könyvből, az első évezred közepéről származik, tehát nem éppen új fogalomról van szó. Azt jelenti, hogy olyan tudások tartoznak ebbe a csoportba, amelyeket a vallások megnevezhetetlen, földi fogalmakkal nem leírható tudásoknak mondanak a különböző világvallásokban. A formázott köztudás modell legismertebb példája most a globális tömegkultúra, ahol a szavakba, értékekbe olyan köztudások öltöztek, amelyet mindenki vagy legalábbis több milliárdan tudnak, tudni vélnek és használnak. Az új tudományos tudások sokáig nem kerülnek be az uralkodó köztudásokba. A formázatlan köztudást több tudományág írta már le különböző módon. Lényegét tekintve azt jelenti, hogy nem csak egyéni tudatalatti (tudattalan) létezik, hanem a társadalomnak is van tudatalattija, mert rengeteg olyan tudás rejlik bennünk, amit nem nevezünk meg, nem használunk, mégis motivál bennünket. Ez is hatalmas tudásrendszer, sok tudásszociológus szerint olykor keményebben hat ránk, mint a formalizált és rutinként használt köztudás. A személyes tudás aztán egyrészt vergődik a globális és lokális tudások hálójában, másrészt a formafeletti tudásokhoz észrevétlenül kötődik és mélyen befolyásolható a formázatlan köztudásokkal. A szuperformázott magastudások az uralkodó tudományos világtudások. Ez azért kontinensenként rendkívül változó is lehet. Az európai magastudás mai napig is gyökeresen más, mint mondjuk az ázsiai magastudás, s természetesen lokális szinten is egyszerre vannak

20


alávetett és ugyanakkor domináns tudás típusok. Magyarországon a kultúrakutatás logikája és módszertana körülbelül még az ipari korszakra jellemző kategóriákkal dolgozik, míg a hazai ismeretelmélet az elmúlt tíz évben virágzásnak indult. Ízelítőül nézzünk meg, hogy a természettudományok (tehát az új szuperformázott magastudások egyes csoportjai) merre haladnak és milyen új hipotéziseket vetnek fel:

Új természettudományos felismerések •

az észlelőt nem lehet elkülöníteni az észlelt eseménytől

az anyag egyszerre hullám és részecske természetű

a

kvantumfolyamatok

valószínű

eseményei:

valószínűséghullámok

(állapotvektorok) vagy valószínűségi hálózatok (EWG-modell) •

szupertér elmélet (párhuzamos, különböző világokban élünk) - John A. Wheeler-elmélet

a helyhez nem kötött hatások és események elve

választhatunk: sok világegyetem vagy egy világegyetem gyanúsan olyannal, mint egy Tervező (Isten?)

végül: a helyhez nem kötött rejtett változó elmélete, sőt a vele járó rend elmélete (Bohm-elmélet)

Az új természettudományok, főként az elméleti fizikusok néhány alaphipotézisét soroltuk fel, csupán jelzésként az új magastudásokból. Elképesztően izgalmas, hogy az anyagkutatások hol tartanak és merre haladnak. Ma már valószínűleg senki nem vitatja, hogy az anyag egyszerre részecske és hullám természetű, miközben azt a felvetését a többség még nem igazolja vissza, hogy párhuzamos világegyetemek vannak. Hihetetlen mértékű tehát az előrehaladás a kozmosz elméletek területén is, és éppen Magyarországon nagyon magas szinten fejtik ki néhányan az úgynevezett emberarcú kozmosz paradigmát. Mindenesetre az elmúlt ötvenhetven év a kvantumelméletek elterjedését és elfogadását hozta magával. Nemcsak régi, hanem új gazdasági elmélet is rendkívül sok van. A fejlett gazdaságú államokban egyre kevesebben beszélnek már neoliberális gazdaságfilozófiáról. Egy új összetett szót vezettek be a közgondolkodásba: ez a társadalomgazdaság fogalma. Másképpen 21


nevezve: társadalom alapú, társadalom központú gazdaság, sőt etikailag vezérelt gazdaság koncepciója, ami messze többet jelent, mint a szociális piacgazdaság. Egészen más gazdaságelmélet ez, mind amiről itthon a hangadó szakemberek vitatkoznak, az európai kormányokban már nem egy olyan gazdasági miniszter van, aki a társadalomgazdaság felelőse. Mi ettől még gondolatban is távol vagyunk ettől, nemhogy ilyen funkciójú miniszter legyen az egyébként még reformkori kormány-szerkezetű végrehajtó hatalomban.

Az egyén (az egyes személy) •

Az egyéni második (kvalitatív) individualizációja indulhat

Az egyén csökkenő mértékben foglya társadalmi és ideológiai helyzetének

Az egyén külső korlátok nélkül tudáshoz juthat

A tudatfejlesztő kor küszöbén vagyunk

A Hankiss Elemér és társai által vezetett kutatás eredménye szerint a nyolcvanas években Magyarországon volt az egyik legszélsőségesebb individualizáció, akár Észak-Amerikához, akár bármely más európai országhoz viszonyítva. Az a negatív individualizációs típus, amely külső eszközökkel (hatalom, vagyon, média, presztízs, stb.) próbál magának tartalmat és értéket teremteni, egyre inkább nem az egyetlen uralkodó minta, és már kifulladóban van. Elkezdődött végre egy kvalitatív individualizáció, amely minden ember saját belső világán (személyiségén,

tudatán,

magatartásán)

végzett

folyamatos

munka

és

fejlesztés

eredményeként létrehozza a tudásalapú kor környezethez, közösséghez és tudáshoz kötött további egyénesülését.

Az emberi vágy •

Fizikai lét: a jólét elérése (evés, ivás, fedél)

Szellemi lét: hozzáférés a tudáshoz (információ, ismeret, tudás, pneuma)

Természeti lét: a természeti javak megőrzése (levegő, víz, szárazföld, energia, stb.)

Egészségi lét: a testi-lelki egészség megtartása (kevés betegség és minden fontos betegség gyógyítható)

Közösségi lét: nincs végletes egyedüllét és újrateremthető az identitás 22


(család, barátság, lokalitás, stb.) •

Spirituális lét: visszatalálás a pléromához (vallás, transzcendencia, halál utáni élet, stb.)

A Stratégiakutató Intézet által végzett kutatás és értelmezés azt nézte meg, hogy a kilencvenes évek végén, Magyarországon az embereknek melyek a vágyai, szükségletei, amelyeket gyakran maguknak sem fogalmaznak meg. Ez a szükségletháló még nem egy új szükségletpiramis, de mindenképpen jelzi a régi és új prioritásokat. Az emberi vágyaknak ez tömör összegzése mutatja, hogy a sokféle veszélyeztetettség miatt az elemi vágy még ma is a biztos fedél és a jóléti minimum után van. Ezekre a vágyakra kell mindennemű szolgáltatásnak válaszolni. Az elmúlt tíz év nem csökkentette a tudás utáni szükségletet, sőt a környezet és és az egészség iránti vágyat jelentősen növelte. Minden ellenkező hírrel szemben a spirituális dimenziók újbóli felfedezése felgyorsult, bár ennek a mértékéről nehéz pontos adatokat mondani. Ez a vágy-lista viszont markánsan jelzi, hogy a tudástársadalom iránti szükségletek erősek. Amennyiben az információs kort úgy tekintjük, mint egy egységes korszakot, ami legalább ötven, vagy száz évet jelent, akkor ebből még legalább harminc-ötven év hátra van, hiszen ez az új globális metakor körülbelül 15-20 éve kezdődött. Tudom persze, hogy a korszak átfogó neve, az információs kor nem a legtökéletesebb, hiszen az önfejlődés újabb állomásait ez a fogalom nem tudja majd befogadni.

Információs kor szakaszai (1980-2050?) információs társadalom / jeltársadalom (1990-2010-20) tudástársadalom / döntéstársadalom (2000-2030-50) tudattársadalom / valóság(át)alakító társadalom (2020-2050-70) Egységkor (2050-?) egységtársadalom / ember-valóság, tudat és eszköz egységesülése (2040-2070-90)

23


Az információs kornak - mai tudásunk szerint - négy-öt fejlődési etapja, lépcsője van, és lesz. Az első szakasz az információs társadalom paradigma alapján működik, információt gyűjt, analóg vagy digitális jelként továbbít és értelmez. Ez mennyiségi adatforgalmon alapuló új társadalmi forma, még nem sok köze van a tudástársadalomhoz. Magyarországon ma ez az uralkodó modell. A második korszak már lassan megszületik, de talán a tízes években lesz igazán látható, amikor a vezető fejlesztési tényező, mozgatóerő már a tudás lesz. (A tudás nagyon sok adat, információ, ismeret, ismeret-összehasonlítás egységes gondolati rendszerbe szervezve: átfogó vízió a valóságról.) A tudásközpontú társadalomról már néhány politikus érdemben beszél a magyar politikai életben. Ez fogalom Európában már általánosan ismert kifejezés, és elég egyértelmű, hogy tartalmában, formájában új világot jelent: tudásvezérelte gazdaságot, hálózati államot, szélessávú technológiát és főként tudásközpontú államot, s magas szintű tartalmakat. Ez tehát a század első fele. A második fele már gyökeresen új korszak - a tudatfejlesztő társadalmak születése. Az igazi probléma viszont innentől kezdődik. Tételezzük fel, hogy Magyarországon 2007-re, vagy legkésőbb 2010-re, minden családi házban, de legalább a lakások nyolcvan százalékában ott van az az infokommunikációs végpont, ami összekapcsolja a rádiót, a videotelefont, a televíziót, az internetet. Technológiailag minden egyes embernek adott lesz a hozzáférés. Tételezzük fel azt is, hogy 2010-ig minden eddigi tudást, kezdve mondjuk a magyar hagyományoktól a modern hazai tudományig, vagy az indiánok kultúrájától a kínaiak tudásáig mindent digitalizálnak, és ezért minden hozzáférhető és magyar nyelven is elérhető lesz. A fordító szoftverek jóvoltából a nyelvi akadály megszűnik, és az emberiség össztudása elkezdi a társadalmi rendszereket átalakítani. Ha ez rendben mind megtörténik, igazából mégsem akkor sem történt áttörés, hiszen az ember lényegileg nem változott, csak a külső világát alakítottuk át jól, vagy rosszul. Van egy erőteljes korlát tehát: a tudat. Vagy tágabban: a tudat által vezérelt személyiség. Ma is jól érzékelhető már, hogy az igazi akadály mindenkinél saját tudatának állapota, legyen az illető akár tisztes pártelnök, több milliárdot forgalmazó részvénytársaság elnöke, vidéki pedagógus, vagy vezető, közismert tudós. Számos olyan információ, tudástöredék épül be az emberek fejébe, ami keményen gátolja az új tudások befogadását. A felhalmozódott előítéletek miatt az új tudásokat végig sem gondolják, s így a tudati konklúziók sem vonhatók le. A tudatok nem tudják a régi-új tudásokat mesteri szinten alkalmazni. 24


Ugyanilyen akadály a társadalmi tudat állapota is. Bármennyire is jól dolgozik most egy-két generáció, elég tisztán látszik, hogy a teljesítmény ellenére bele fogunk ütközni egy olyan köztudati falakba, amelyek a korlátást és a korcselekvést megnehezítik. Valóban véget ért a kétezer év összes története, és az ezredforduló után valami egészen más kezdődik? Még semmi sem dőlt el véglegesen, s az egészen más egyaránt lehet jó és rossz, vagy a kettő valamilyen keveréke. Az esély megvan, de még az esély tudata is hiányzik gyakran. Ahhoz, hogy túllépjünk majd a tudásfejlesztő társadalmon, egyénenként is meg kell tudnunk érteni azt a titkot, hogy mi a tudat. Társadalmi formációktól és konkrét helyzetektől függetlenül szintén értenünk kell a társadalomtudatokat, lokális tudatokat, vagy akár a globális tudatokat és a helyi csoporttudatokat, sőt a formafeletti tudáscsoportokat is. S ha már kicsit is jobban értjük a külső tudatokat, meg kellene tanulnunk mindezt alkalmazni a társadalmi és emberi gyakorlatokban, például nemzeti szinten, helyi önkormányzatban, családi életben, vagy például a népművelői munkában. A következő ötven évnek tehát az lehet a tétje, a pozitív tétje, hogy az új század közepére eljutunk-e egy tudatfejlesztő korszak küszöbére? Ezt kellene előkészítenie a tudománynak, a teológiának és a művészetnek; számos szellemi és gyakorlati interakció, sőt tudatfejlesztési kísérlet során. Akár súlyos kudarcok árán is, hiszen a kudarcokból is nagyon sokat lehet tanulni. De a tudattársadalommal sem ér véget a történelem, hiszen az sohasem ér véget. Ma már szerintem látható, hogy a 21. század második felére egy úgynevezett egységközpontú társadalom trendje körvonalazódik, amely az új tudatállapotok és az új társadalmi tudatok alapján végképpen más (külső-belső) világot produkál az emberi civilizáció történetében. De erről még csak nagyon távoli víziók vannak. Mindegyikben metatrendben több tucat altrend van. Negatív is és pozitív is. Mindez tehát lehet negatív és pozitív globális folyamat is, vagy lehet a kettő ijesztő vagy boldogító keveréke. Az új tudások megértésének és alkalmazásának - most már téridőben gondolkodva körülbelül ez lehet az univerzális tétje. IRODALOM: ALVIN TOFFLER: A harmadik hullám (Typotex, 2001) 25


BARRY BARNES – DAVID BLOOR – JOHN HENRY: A tudományos tudás elemzése (Osiris, 2002) BÍRÓ BÉLA: Véges végtelen (Frig, 2002) FRANCIS FUKUYAMA: Bizalom (Európa,1997) GÁSPÁR LÁSZLÓ: Általános innovációelmélet (Magyar Innovációs Szövetség, 1998) Információs Világjelentés (Információs Társadalom Könyvek 4. ORTT, Magyar UNESCO Bizottság, HÉA Stratégiakutató Intézet) JOHN MADDOX: Ami a tudományban még felfedezésre vár (Vince Kiadó, 2000) KISS ENDRE-VARGA CSABA: A legutolsó utolsó esély (Stratégiakutató, 2001) MANNHEIM KÁROLY: Tudásszociológiai tanulmányok (Osiris, 2000) MANUEL CASTELLS: The Information Age: Economy, Society and Culture (Blackwell, 1996) MARTIN HEIDEGGER: Lét és idő (Gondolat, 1989) Mi a jövő? (OMFB, ORTT, HÉA Stratégiakutató Intézet, 1998) RECHNITZER JÁNOS: Területi stratégiák (Dialóg Campus, 1998) ROBERT ANTON WILSON: Kvantum pszichológia (Mandala-Veda, 2002) The World in 2020 (OECD, 1997-1999) Tudományfilozófia (Szerk: Forrai Gábor-Szegedi Péter, Áron Kiadó, 1999) VARGA CSABA: Hagyomány és stratégia (Kapu Könyvek, 1998) VARGA CSABA: Vidékfejlesztés az információs korban, avagy a lokalitás esélyei (Agroinform Kiadóház, 2000) WERNER HEISENBERG: A rész és az egész (Gondolat, 1975)

26


Az Információs Kor Új Tudása - Varga Csaba  

(A 2002. évi Szegedi Nyári Egyetemen tartott eladás téziseinek rövidített változata) Az új tudások csoportjai (1) Minimum egy évtizede új gl...

Advertisement
Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you