Issuu on Google+

VI. évfolyam 1. szám 2012. március 30.

NŐ K

A

A Vajdasági Magyar Szövetség lapja

H

R Ó T L É V ÚS


húsVét

Kellemes húsvéti ünnepeket kíván Pásztor István

2

2012. március 30.


VEZéRCIKK

Húsvét Papi tapasztalat, hogy az emberek jobban szeretik a karácsonyt, mint a húsvétot, mert a karácsony az mindenki számára evidens fontosságról szól: alapvetően a szeretetről, a családi egységről, megértésről, a vallásosabbak ki merik mondani, hogy Krisztus születéséről. De húsvét ünnepe általában megfoghatatlan. Néha még a tavasz ünnepének se lehet degradálni, különösen ha hideg van és alig lehet füvet szedni a húsvéti nyuszi fészkének. A kultúrtörténeti ismeretekből jól felkészült, de hitéről már régen elfeledkező ember pontról pontra fel tudja sorolni a húsvét kialakulásának, fejlődésének kronológiáját, beszélhet a zsidó pászkáról, mint forrásról, tudhat a hit Jézusának szenvedéstörténetéről, haláláról és megmosolyogni való feltámadásáról, de itt megáll. Azt mondja, hogy a mai, felvilágosult ember nem néz a történések mögé, nem áll meg meseszerű, műveletlen korok hiszékeny anekdotáinál valahogy úgy viselkedik, mit Antoine de Saint-Exupéry kis hercegének bölcse, üzletembere, Királya. Mi is nagyon-nagyon sokszor egyedül érezzük magunkat, becsapva ettől a világtól, a körülöttünk élő emberektől, s mint ilyenek, túl büszkék, hogy Krisztusra merjünk figyelni, tőle merjük tanulni, vagy netalán őt tudjuk követni. Mert aki ő utána akar menni, annak fel kell vennie keresztét, és úgy követni Jézust. Meg kell tanulnia a keresztút állomásainak üzenetét, annak teljesen rá kell hagyatkoznia erre az értünk szenvedő Krisztusra, és akkor, amikor megértjük azt, mi zajlik Krisztusban és bennünk a kereszthordozáskor, akkor érthetjük meg azt, mivel lett több az ember Krisztus feltámadása által. Az ember megváltásának és Isten tökéletes megdicsőítésének művét az Úr Jézus teljesítette be, elsősorban áldott szenvedésének, a halálból való föltámadásának és dicsőséges mennybemenetelének húsvéti misztériuma által. Így halálával halálunkat megtörte, és az életet föltámadásával újjászerzette.

vértanúSzenvedését és halálát úgy vállalta, mint vértanú ságot, mint ember, egészében teljesítette az Atyától engekapott küldetést, és ezzel kifejezte a tökéletes enge delmességet. hóAz igazi személyes érték tehát az Atya előtti hó Engedolat, amelyet az egész emberiség nevében mutatott be. Enge emdelmessége és hűsége így érdemszerző volt, hiszen egész em beri lelkével szabadon vállalta mint reá szabott kötelességet. Mint Fiú állt az Atyával szemben, ezért az Atyának jutalmazjutalmaz nia kellett engedelmességét. Mivel ő az üdvösség rendjében a második Ádám, azért nemcsak a maga számára szerzett érdemet, hanem mindnyámindnyá junk számára. Tehát a megváltást, a bűnök bocsánatát, a megmeg igazulást és az üdvösséget az ő érdeméből kapjuk. Ugyanakkor szenvedése engesztelés is volt. Nem úgy, hogy helyettünk vállalta a bűnért járó bünbün tetést, hanem úgy, hogy több hódolatot nyújtott az megtaAtyának engedelmességével, mint amit a bűn megta gadott tőle. Az igazságosságnak így túláradó módon ireleget tett, ezért az Atya bőkezűen gyakorolhatja ir galmasságát. vagyVégül halála tökéletes áldozat volt, vagy engedelis kimondottan vallási tett, hiszen engedel vértanúsámességében elment egészen a vértanúsá gig, s így mindent odaadott az Atyának, s ezzel elismerte őt az élet urának. De ebben már biztosítva volt örök léte és föltámadása. Megdicsőülésébe is úgy öltözött be, mint második Ádám, így ő a biztosíték azok föltámadására és megdicsőítésére, akik a hitben azonosítazonosít ják magukat vele. Halála és föltámadása azt igazolta, hogy ez a földi élet az, amely átmehet a mennyei dicsőségbe, s az Atya a földi érdemeket jutalmazza. Így biztosítékot nyertünk arra, hogy az életnek van értelme és célja, és hogy a kereszténység reménye nem hiábavaló. A misztérium úgy van jelen a világban, mint a végső állapot biztosítéka és elővételezése. A teremtett világ ott fog kikötni, ahová már az Elsőszülött eljutott. Szeretettel: ft. Verebélyi Árpád, a doroszlói kegyhely igazgatója

3


ÜNNEPI BEsZéLGEtés

Életfák Ünnepi beszélgetés Nemes Fekete Edit keramikusművésszel Ünnepi ez az interjú, hiszen egyik legszebb ünnepünk, húsvét közeledik. A feltámadás, a megtisztulás, az örök reménykedés ünnepe. Az én számomra pedig különösképpen az: ünnepnap minden találkozás képzőművész barátaimmal, akikkel festményeik, szobraik, rajzaik birodalmában a világ legfontosabb dolgairól beszélgethetünk, első helyen persze az életünket megnemesítő művészetről, a művészet és az emberi lélek titokzatos együttrezdüléseiről. Nemes Fekete Edittel pedig különösen jó beszélgetni, hiszen a beszélgetőtársat az első mondatok elhangzása után rabul ejti az a nemes egyszerűség, halk szavú őszinteség, amely belőlük árad. Ehhez persze elengedhetetlenül szükség van a bennünket körülvevő nagyszerű alkotásokra is, a Tűzimádók Boldogasszonyára, az Angyali üdvözletre, az Őrzőkre, a Keresztút csodáira, a Fiát siratóra, az Életfákra..., amelyektől egyszeriben előkelő hannoveri, budapesti, dubrovniki kiállítóteremmé vagy éppen meghitt ludasi templombelsővé alakul át az egyszerű szoba. Nem is tudom, hány évtizede ismerem Nemes Fekete Editet, hány kiállítását nyitottam meg, csak azt tudom, hogy kezdettől fogva szeretem alkotásait, s amikor nemzeti történelmünkről, keresztény gyökereinkről, a családomról, kisebb vagy nagyobb közösségemről írtam, valahogy mindig azt szerettem volna megfogalmazni, amit neki kerámiáiban, kollázsaiban, pasztelljeiben sikerült megfogalmaznia. Az aprólékos életrajzi adatokat most hagyjuk, azok úgyis megtalálhatók a lexikonokban, katalógusokban, újságokban, az persze fontos, hogy Szabadkán, Kosztolányi Dezső városában született, hogy kerámiával a kishegyesi művésztelepen kezdett el foglalkozni, hogy Szabadkán él és dolgozik; a díjai sokasága közül is most csak a Forum-díjat, a Nagyapáti Kukac Péter-díjat és a nemrég neki juttatott (általa alkotott) Magyar Életfa Díjat emeljük ki. A többiről szóljon ő maga.

4

2012. március 30.

n Mintegy fél évszázada vagy a pályán ± egyik legkiválóbb és legtermékenyebb képzőművészünknek tudhatunk. Mi mindent tartasz igazán fontosnak, ha most visszatekintesz? ± Egészen 2000-ig ± majd negyven éven át ± minden kis lépés fontos volt számomra. Történtek pillanatok, események, amelyek felemeltek, előrelendítettek a pályán. Voltak segítő kezek ± onnan fentről vagy innen lentről? ± , amelyek irányították az életemet, a pályámat. A kishegyesi Dévics Imre-művészteleppel való kapcsolatom volt az első fontos állomás. Ott nőttem föl. Később jött Makó, ahol Kárpát-medencei magyar pályatársaimmal találkozhattam. Sokat tanultunk egymástól. Barátságok születtek, rabul ejtettek bennünket az ihlet feledhetetlen pillanatai. Nagyon fontosak voltak a németországi kiállítások is: az ott tapasztaltak erőt és lendületet adtak. Számomra felemelő volt, hogy pontosan értették a műveimet, amelyek pedig ebből a mi világunkból szakadtak ki. Az értő és értelmes emberek véleménye, biztatása mindig nagyon fontos volt nekem. Amint nagyon fontos ez a legutóbbi bácsfeketehegyi összesereglés is, ahol kísérletet teszünk a kerámiaszakma életben tartására és fejlesztésére. Lehet, hogy ezek mind-mind apró kicsiny tények, de ha összeadom őket, akkor meghatározzák eddigi életemet.


ÜNNEPI BEsZéLGEtés

Szabó Attila felvételei

n Alapanyagod a föld, az agyag. Mikor és hogyan kerültél velük kapcsolatba? ± Az újvidéki iparművészeti középiskolában szobrászati órákon a tanárom egyértelművé tette a számomra: általuk tudom magam a legjobban kifejezni. A kishegyesi művésztelepen kerültem aztán igazán közel az agyaghoz, a földhöz. Földműves lettem, csak én aprólékosabban művelem meg a földet, mint az őseim. Amikor egy marék agyagot formálgatok, mindig eszembe jut: ebben minden benne van, a kezdet és a vég, az egész élet. n S milyen élményvilágból táplálkozik a gyermekét, családját óvó anya alakja, amelyet oly sokszor megformáztál? ± Fiatalon meghalt a sógornőm, három gyermek maradt utána. Ekkor szembesültem igazán a családdal, a teljes család hiányával. Az anya szerepével, az anya elvesztésével, aki a halál pillanatában egyenlővé válik az anyafölddel. Nem a bibliai „porból lettél és porrá válsz” foglalkoztatott engem, hanem a konkrét élethelyzet. Persze én erősen absztraháltam: az anyából csak a nagykendő maradt meg, de ebben a nagykendőben benne van az egész élet, a bennünket körülvevő valóság. És azt tapasztaltam, hogy az emberek, a tárlatlátogatók pontosan értették, hogy mit akartam mondani, mit akartam kifejezni. És számomra ez nagyon fontos. n Egyesek azt mondják, a zenének, a képzőművészetnek nincs anyanyelve, nemzetisége. Ennek ellenére alkotásaid alapján én téged egyértelműen keresztény gyökerű, magyar keramikusművésznek tartalak. Akinek művei persze a más nemzetiségű és gyökerű embereknek is mondanak valamit. Igazam lehet? ± Az ember nem bújhat ki a bőréből: természetesen magyar vagyok, vajdasági magyar alkotó, alkotásaim tematikailag is beleágyazódnak a magyar kultúrába, történelembe, s mindenképpen ebben a közösségben gyökereznek. Hogy mennyire magyar egy megszületett mű, én azt nem tudom. Az alkotás ± az örök téma! ± viszont biztosan összeköt minden emberrel. n Nagyon találó, lélekig hatoló sorozatcímeid és sorozataid vannak: Legendák őrzői, Tűzimádók Boldogasszonya, a Hét vezér, Keresztútjárás, Életfa... Nem tartanak régimódinak, múltba révedőnek a mindenáron modernkedni akaró pályatársaid vagy kritikusaid? ± A szemembe ezt soha nem mondták. Talán csak egyvalaki jelezte, hogy ő bizony nem érti a témáimat, nem jutnak el hozzá. Sokan „alkotnak” úgy, hogy nem ismerik a történelmünket, életünket, valóságunkat. Nem is tudnak tehát benne elmélyedni, mint ahogy az emberi lélek rejtelmeiben sem. A mostani művészetben bizony eluralkodott a felszínes tarkaság.

n Van egy sorozatod, a Menni vagy maradni? ± de mindenképpen megmaradni. Mit jelent számodra ez a kérdésfelvetés és mit maga a megmaradás? Csak úgy közbevetőleg: soha nem gondoltál arra, hogy elmenj innen? ± Mit láthattál a 90-es években: tele voltak az állomások, az utcák gyerekeket tartó asszonyokkal, menekülő, költözködő emberekkel. Nincs ennél nagyobb tragédia: az ember kénytelen örökre otthagyni szeretett szülőföldjét, családját, közösségét. Abban a pillanatban nem lehetett a számomra fontosabb, megkerülhetetlenebb téma. A fiamékat is a háborús helyzet, a bombázások tartották Magyarországon. Vác külvárosában élnek. Nagyobb ünnepeken találkozunk. Hogy számomra mit jelent a megmaradás? Az ember a világ végére is elmegy a gyereke, az unokája, a családja megóvása érdekében. A kényszer, a körülmények szorításában idegenben is lehet élni. Ennek ellenére mi soha nem gondoltunk arra, hogy elmenjünk innen. Amíg itthon dolgozhatok, lélegezhetek, nem megyek sehova másodrendű polgárnak. Idegenben soha nem tudnék gyökeret ereszteni. Megmaradni igazán csak itthon lehet. n Mit jelent számodra a család: a kisebb és nagyobb közösség? ± Ha kicsit nagyképűen hangzik is, én mindig magamat tartottam a központnak. E központ köré alakítottam ki a családomat. Szerencsére ebben nagyszerű támaszra leltem a férjemben, akivel 1966 augusztusa óta vagyunk együtt. Mindig a pozitív értékek irányították az életemet, a családom életét, az alkotómunkámat: a tiszta szándék és az őszinteség. Ez kellene hogy irányítsa a nagyobb családot, a közösséget is. n Valahol azt mondtad, hogy hat unokád mindegyike gyurmázik, rajzol, fest. Van-e annál csodálatosabb, reménykeltőbb dolog, mint hogy az ember gyerekei, unokái tovább folytatják azt, amit ő elkezdett és egyszer majd végleg abbahagy? ± Vannak keramikuscsaládok, melyeknek a gyerekei továbbvitték a mesterséget. Az én fiam nem ezt az utat választotta. Kiváló térérzéke van ± számítógépes rendszerprogramozó ± , az egyik legszigorúbb és legértőbb kritikusom, de ő másfelé ment. Az unokáim viszont, mint kis szivacsok, mindent magukba szívnak. Gyurmáznak, rajzolnak, festenek. Bizony, jólesne a szívemnek, ha valamelyikük folytatná, amit én csinálok. n Végezetül beszélj az egyik életfádról. Amelyet annak idején a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség felkérésére készítettél, s amelyet rangos díjként nemrégiben magad is kiérdemeltél. Amely mostanra túlnőtt díj-jellegén, s közösségünk egyik szimbólumává magasodott. ± Jólesik a szívemnek, ha ez így van. Amikor felkerestetek a VMMSZ-ből, az volt a felkérésetek, hogy álmodjak valami méltót egy pálya, egy egész élet megkoronázására. Negyven-ötven évnyi áldozatos munka megjutalmazására. Arra gondoltam, hogy ezek az emberek úgy állták az élet viharait, mint a fák. Mint a fáink. Legyen hát fa a jelkép. Az életfa. A fa ágai maguk az emberek, a család ± a közösség. Hát így született meg a Magyar Életfa. Valamiképpen összegezése ez eddigi témáimnak, egész eddigi életemnek. S ha már ünnepi volt a bevezető, legyen ünnepi a befejezés is. Önző módon azt kívánjuk kiváló művészünknek, Nemes Fekete Editnek, hogy alkosson még nagyon sokáig. Hogy senki máséval össze nem téveszthető kőcserepeinek belső fénye ragyogja be egész itteni életünket. DUDÁS Károly

5


közös jövőnk

Ami bosszant Csupán pár hónap választ el bennünket a soron következő választásoktól, ennek következményeként egyre sűrűbb és ingerekben egyre gazdagabb kommunikációs üzeneteket kapunk a tartományi kormánytöbbséget alkotó párttól, amely a milosevityi rezsim politikai kultúrájának szertefoszlása után szellemi szintjét tekintve éppen, hogy csírázni kezdett és jócskán hagy kivetnivalót újhelyi ÁkOs maga után. Ami személy szerint engem legjobban boszszant a kampányban, az a hatalmi párt politikai szemfényvesztése az elért eredményekről. Nem csak tartományi „jelenség” a politikai szemfényvesztés, de a tartomány legnagyobb pártjának politikusaira ez különösen jellemző, ugyanis hajlamosak úgy bemutatni normális régiókban szinte magától értetődőnek vett dolgokat, mintha az a saját világraszóló érdemüket. Viszont, amikor felmerül valamilyen komolyabb társadalmi-gazdasági probléma, akkor a megoldásokat bizottságok és intézmények felállításától várják. Nem tudnék olyan példát említeni, ahol az ilyen típusú megoldások valaha is eredményeket hoztak volna. A bürokrácia elleni folytonos virtuális harcukkal és a feladatok illetve problémák bizottságokkal, intézményekkel való megoldásának egyetlen hozadéka a bürokrácia burjánzása, a kaotikusság fokozódása és ezzel párhuzamosan az átláthatóság egyre homályosabbá válása. Az elmúlt években a Demokrata Párt tartományi vezetői nem találták meg a helyes hangsúlyokat a tartománypolitikában ± amit elsősorban az jelentett volna, hogy belgrádi főnökeikkel szemben kiállnak a tartományi érdekekért, pénzekért. Sajnos ezt soha nem tették meg. Ellenkezőleg: sunyin lapítva hagyták, hogy a VMSZ harcoljon, menjen szembe a DP belgárdi, a tartományt semmibe vevő elképzeléseivel. Talán örültek is annak, hogy Szabadkán és Zentán furcsa koalíciók eredményeképpen a Magyar politikát ellenzékbe nyomták. Ma már ennek ők nem örülnek, mert tehetetlenségük a napnál világosabb. Hja, aki másnak vermet ás… Emellett a helyes hangsúlyok meg nem lelése a Demokrata Párt tartományi vezetői részéről tetten érhető „az erőltetett fejlesztési politikában” is, melynek pozitív eredményei sajnos kevéssé láthatók, miközben a Nagyberuházási Alap tartozása hatalmas összegre rúg. Ezen politikusoknak nincs koncepciójuk, a tartomány működtetésének nincs se rendje, se rendszere, az elmúlt években az volt a jellemző, hogy mindig a „pillanatnak éltek”, miközben valótlanság jellemezte/jellemzi a kommunikációt. A Vajdasági Szociáldemokrata Liga sem maradt el koalíciós partnerétől a politikai szemfényvesztésben. A párt prominensei többször is megígérték, hogy 2012 februárjáig Vajdaság visszakapja vagyona egy részét (mint pl.: Újvidéki vásár, Újvidék-Gáz, a Vajdasági Rádió és Televízió vagyona, kovini szénbánya egy része, péterváradi erőd, a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia). A munka helyett azonban valóságshowk szereplői lettek, legalábbis az elnökük. Csantavéren például, ahol a helyi hatalom az övéké, a DP és a Magyar szélsőségesek támogatásával, a Telefonija által évek óta vezetik a gázt a faluba. Csak valahogyan sehogy sem ér oda. Dehát a pártszimpátia néhol olyan, hogy a saját szemében a gerendát sem, máséban a szálkát is… Véleményem szerint, nem létezik olyan megoldás, amely a realitásokat sutba vágó szemfényvesztő politikát képes megfékezni. Önmagában csak a politika, a tartományi politika természetének megváltoztatása és a valós decentralizáció kínálhat megoldást. Minden egyéb próbálkozás csupán sokat sejtető, de eredmények nélküli ködösítés. Újhelyi Ákos

6

2012. március 30.

Mindent vissza! Egy normális ország visszaad mindent, amit elvett: gyárat, házat, földet. Kárpótol élőket és holtakat. Ha korábban nem, jó hatvanöt, hetven év után. Visszaad, mindent, amit elvett. Amit mások verejtékének izzó gyöngye és kétkezi munkája teremtett. Ami nem Bús Ottó az övé. Ami visszajár. És letörli a gyalázatott. Hogy az ártatlanul megvádolt és tömegsírba lőtt áldozatok háborgó lelke megpihenjen már egyszer végre, ott fenn, a magas égben. Ha korábban nem, jó hatvanöt, hetven év után. Ha normális, megteszi. Nem rekeszt ki senkit a vagyon-visszaszármaztatásból. Nem süti rá ismét a kollektív bűnösség bélyegzőjét senkire. Nincs az a százezer hektár, amiért megtenné. Normáliséknál biztosan nincs. Nem ír felül egy törvényt egy másikkal, hogy helyrehozza azt, amit elbaltázott. Nem tesz különbséget az alattvalói között. Nincsenek egyenlők és egyenlőbbek. Igazságot tesz. Visszaad mindent, ami visszajár. Kárpótol mindenért, és kimondja, hogy nincsenek kollektív bűnök, nincsenek kollektív bűnösök. Ha korábban nem, jó hatvanöt, hetven év után. Ha normális, megteszi. Megszokhattuk már, hogy Szerbiában nehezebben megy minden, mint máshol, mint másoknál. Ugye emlékszünk még, hát hogy ne emlékeznénk, hogy mennyi időnkbe és energiánkba került vagyon-visszaszármaztatási törvény körüli hercehurca. Hogy mennyire egyedül maradtunk a szerbiai politikai színtéren. Nyüves százezer hektárért. De kitartottunk. Magunknak és a magyar kormánynak hála, letöröltettük a gyalázatot. Felülírattuk a vagyon-visszaszármaztatási törvényt. Hogy mindenki visszakaphassa, ami visszajár. És a csúrogi, mozsori, zsablyai ártatlanok háborgó lelke is megpihenhessen már végre, ott fenn, a magas égben. Köszönjük a magyar kormánynak, hogy segített. Azóta csend van, néma csend. Rajtunk kívül senki sem foglalkozik a vagyon-visszaszármaztatással. Mintha senki másnak nem lenne fontos, hogy mindenki visszakapja, amit elvettek tőle. Hogy az ártatlanok visszakapják végre az ártatlanságukat. Hét nekünk bizony fontos. És ahogyan azt korábban ígértük: ingyenes vagyon-viszszaszármaztatási és rehabilitációs jogsegélyszolgálatot működtettünk. Január 23-a óta a CMH hat területi információs irodájában okleveles jogászok állnak az érintettek rendelkezésére, akik előre egyeztetett időpontban fogadják az ügyfeleket. Munkaidőben telefonon is tájékoztatót kaphat bárki, ha felhívja a hat iroda egyikét. A kollektív háborús bűnösnek nyilvánított csúrogi, mozsori és zsablyai magyarok esetében az ingyenes jogsegélyen túl, az eljárás költségeit is vállaljuk. Az ő esetük különösen fontos a számunkra. És nem csupán egyénileg: az egész Vajdaságban élő magyar nemzeti közösség számára fontos, hogy letöröljük a gyalázatot. Ha korábban nem, jó hatvanöt, hetven év után. Jusson majd eszünkbe május hatodikán. Bús Ottó


közös jövőnk

Oktatás és kisebbség egy kalapban JELENTÉS A BÁNI PALOTÁBÓL Amikor 2010 júliusában a Tartományi Képviselőház megválasztott tartományi titkárrá és ezzel dr. Korhecz Tamás örökébe léptem, minden előtudásomra és helyzetismeretemre szükségem volt ahhoz, hogy meg tudjak felelni a kihívásoknak. Nem egész egy év elteltével, a tartományi kormányésszerűsítés következményeként rám bízták az oktatási titkárság vezetését is. Egy teljesen új területtel találtam magam mgr. Deli AnDOr szemben, amely egyike a legösszetettebb rendszereknek és minden társadalom alapja. Minden további nélkül leszögezhetjük, hogy az oktatás közvetlenül, vagy közvetve mindenkit érint: a gyerekeket, szüleiket, a tanárokat, oktatási-nevelési szakemberek és hivatalnokok egész hadát, valamint mindenki mást aki valaha is iskolapadban ült. Talán épp ebből fakadóan az oktatási témák, kérdések, problémák körül hamar forrósodik a levegő és könnyen keletkeznek szakmai, pénzügyi és politikai viták. Az elmúlt tíz évben sok minden javult és a helyére került a vajdasági magyar oktatásban és ehhez nagyban hozzájárult a VMSZ tartományi szerepvállalása. Fő feladatunk a vajdasági ± és ezen belül a magyar oktatás ± versenyképességének és minőségének állandó növelése, ügyelve az oktatás elérhetőségére is. Ehhez elsősorban arra van szükség, hogy közvetlen kapcsolatban álljunk a számunkra fontos oktatási intézményekkel, iskolákkal. Ezt biztosítja a nemzeti tanácsokról szóló törvény adta lehetőség, hogy az állam részben átruházza ± esetünkben az MNT-re ± az iskolák alapítói jogait. A tartományi szervek által alapított középiskolák esetében ez a folyamat már sikeresen le is zárult, ugyanis a tartományi kormányzat nyolc kiemelt középiskola alapítói jogait részben már az MNT hatáskörébe helyezte. Megfelelő odafigyeléssel sikerült az elmúlt évek során elérni, hogy a magyar diákok nagyobb számban folytassák anyanyelvükön tanulmányaikat. Ez különösen igaz a középiskolákra, ugyanis a tavalyi iskolaévben a magyar nyolcadikosok 95,6% anyanyelvén tanul tovább. Ez egyrészt megmutatja, hogy a rendelkezésre álló szakok kielégítenek szinte minden igényt, másrészt pedig bizonyságot nyer az önálló vajdasági magyar politizálás szükségessége. Ugyanis azon kisebbségek esetében, amelyek nem rendelkeznek önálló politikai érdekképviselettel, vagyis többségi pártokon keresztül próbálják érdekeiket megvalósítani ez az arány jóval kevesebb: 37% a román, 26% a szlovák, illetve csupán 21,8% a ruszin közösségek esetében. A legújabb statisztikák azt is kimutatják, hogy a vajdasági magyarság középfokú oktatásban való részvétele tekintetében kiegyenlítette magát a többségi nemzettel és így sikerült végre leszámolni a magyarságra rásütött „zsellér mentalitás” fogalmával. Ez egy egészen új eredmény, tíz év céltudatos munkájának gyümölcse, ugyanis a 2002-es statisztikai adatok szerint ez még nem volt így!

Mindezen adatok bizonyítják a vajdasági magyar közösség eltökéltségét annak tekintetében, hogy nem áll szándékában a vízhordó szerepét játszani a szülőföldjén. A VMSZ és az MNT jó partnerek ebben a munkában, az oktatási stratégia pedig rendkívül fontos útmutatókat tartalmaz és segíti a kormányzati munkát, mivel pontosan felvázolja vajdasági magyar közösség ambícióit az oktatás vonatkozásában. Az oktatási tárca összetettsége és újdonsága sok figyelmet és energiát követelt, de úgy vélem, hogy a kisebbségi főosztály működése is zökkenőmentes maradt. Az évrőlévre betervezett költségvetési eszközökkel sikerül kiszámíthatóan és elérhetően biztosítani a vajdasági kisebbségek és ezen belül a magyar civil szervezetek működését. Sőt a bevett „európai” gyakorlattól eltérően nem csak projekt alapú finanszírozást végzünk, hanem működési költségekre is előlátunk egy bizonyos pénzösszeget. Pályázatainkkal, ha szűkös keretekben is de támogatjuk történelmi egyházaink igényeit is, így pl. az idei pályázattal segítséget szeretnénk nyújtani az állam által visszaadott egyházi anyakönyvek levéltári feltételeket igénylő tárolásának biztosításához. Nagyon fontosak a hivatalos nyelvhasználat fejlesztésére szánt pályázati pénzek is. Mindannyian tudjuk, hogy a kisebbségi nyelvek hivatalos használata pénzbe kerül. A szerbiai központi és önkormányzati költségvetésekben sajnos nincsenek elkülönítve pénzeszközök. A tartományi költségvetés szerény mértékben, de támogatást nyújt önkormányzatoknak, állami szerveknek és közszolgálatoknak, hogy eleget tehessenek a minimális nyelvhasználati kötelezettségeknek. Nem engedjük meg, hogy a pénztelenség jó kifogás legyen a nyelvhasználati jogok megsértésére. Fontosnak tartom kiemelni még a titkárság által vezetett egyre szélesedő vizsgarendszert, melyet a tartomány a köztársaságtól vehetett át és amelyről, kicsit talán szerénytelenül kijelenthetjük, hogy hatékonyabban és gördülékenyebben működik, mint Belgrádban. Itt elsősorban a hivatalnokok állam-vizsgáztatására, a jövendő bírók, ügyészek és ügyvédek igazságügyi vizsgájára, a bírósági tolmácsok kinevezésére és a tartományi nyelvvizsga-rendszerre gondolok. Ezek sorát bővítettük néhány hónapja a tanárok, tanítók és nevelők ún. licens-vizsgájával, amelyet hoszszas huza-vona után sikerült átvenni a minisztériumtól és a belgrádi gyakorlattól eltérően kisebbségi nyelven is megszervezünk. Hiszen egy magyarul oktató tanár számára csakis az lehet természetes, ha a vizsgaórát magyar diákok és magyar oktatási szakemberek előtt tartja meg. Úgy gondolom, hogy ez a rövid és a teljesség igénye nélkül összeállított áttekintés bizonyítja a VMSZ eddigi tartományi szintű politizálásának sikerét és kormányzati szerepvállalásának szükségességét. mgr. Deli Andor tartományi titkár

7


nők A HÚsvÉTRÓL

Füstbement húsvéti tervezés Recepteket keresek az Interneten. „Húsvét” kopogom be a Google keresőprogramjába: „A húsvét napjainkban a keresztények legfontosabb ünnepe, de a valláson kívül is a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is…” ± Anya, anya! Mit csinálsz? ± szaladnak oda hozzám három éves ikerlányaim. ± Nézd anya, nyuszi! ± meglátták a húsvéti nyuszi képét a képernyőmön. ± Anya, a nyuszi tojja a tojásokat? Babát is fog tojni? Cumibabát? ± sorakoznak a kérdések. Mielőtt válaszolnék a számomra is megválaszolhatatlan kérdésekre, Dorkának megakad a szeme a számítógép mellett lévő színesceruzákon. Most már nyuszit akar rajzolni és cumibabát, hogy megmutassák a nyuszinak mit kérnek tőle húsvétra. Kinga hűségesen követi testvérét. Már a hintalóra másznak, hogy papírt szerezzenek a nyuszirajzoláshoz. Nekifogtak rajzolni, én tehát visszatérhetek a számítógéphez. Újra elolvasom a wikipédia által kiadott definíciót. Mennyire magától értetődő a meghatározás, bárkit megkérdeznék, hasonló leírást kapnék. Ránézek rajzoló lányaimra, s megpróbálom elképzelni mit jelent számukra, mit jelentett nekem gyerekkoromban, és mit jelent most a húsvét. Időközben elkészült az első nyuszi, s már arról beszélgetnek, hogy hogyan fogják megsózni a nyuszi farkát, hogy még több ajándékot hozzon számukra. Pár nap múlva itt az ünnep, s szeretném ha számukra is olyan élménydús napok következnének, mint amilyen szép emlékeim fűződnek nekem ehhez az ünnephez. Megpróbálom papírra vetni a teendőket: nagytakarítás, szombaton bevásárlás, tojásfestés, sonkafőzés, vasárnap reggel templom. A lányokat kiküldeni a tópartra apával, amíg anya szétszórja a fűben az ajándékokat. Apropó, feltölteni az elemeket a fényképezőgéphez. Ebéd az egyik mamáéknál. Kosarat vinni az ajándékok összegyűjtéséhez. Másnap ebéd a másik mamáéknál, időközben fogadni a locsolókat... ± Anya, anya! Mit csinálsz? ± jön újra a kérdés, s már kapcsolom is ki a számítógépet. Felborult az előre megtervezett program és megyünk együtt lerajzolni a kivánságokat. Már látom előre, bőven lesz dolga a nyuszinak. Kókai-Mernyák Melinda

Derűs stációk A Nyugat-bácskai közösség általában, de a falum Doroszló is a húsvétot, a vallásos üzenet mellett, a hagyományápolás oldaláról éli meg. Civil szervezetünk a Kuckó-Gyermeksarok ennek szellemében évente szervez foglalkozásokat az ünnepkörhöz kapcsolódva. Tojást festünk, díszeket készítünk, a gyermekek, az ifjúság és magam is, egy nyolc és egy tizenkét éves fiú anyjaként. Szól ez a családokról és a családokhoz... Nem csak a hagyományos értelembe vett családi együttlétekről, hanem gyakran nagy találkozásokról, viszontlátásokról. A külföldön élő doroszlóiak (mert legtöbbjük, ha elhagyta is a települést, még annak vallja magát) rendszerint ilyenkor hazalátogatnak, együtt ünnepelni, a személyesen jelenlétükkel is hozzátenni a Doroszló (köz)életéhez.

8

2012. március 30.

Nagycsütörtöktől kezdve húsvétvasárnapig az általános iskolás, gyermek korosztályától kezdve az idős emberekig ott vannak hívek a templomban, ahogyan a helyi tisztségviselők, vezetők is. Nagycsütörtökön a pasztorális tanács tagjai és Ft. Verebélyi Árpád atya demonstrálják Krisztusnak és az apostoloknak az utolsó vacsorakori lábmosással szolgáltatott példáját egyen rendű-és rangúságunkról. Nagypénteken és virágvasárnap meghallgatjuk a passiót, me-

Húsvéti csoda... Történt már velem igazi csoda az életben. Nem egyszer, kétszer is megéltem. És igen, én hiszek a csodában. A fiaim is hisznek benne. Kicsi koruk óta minden húsvétkor van igazi nyuszink. Egy tenyésztőtől hozzuk titokban, Vicsek AnnAmÁriA majd húsvét után ugyanígy titokban visszakerül a tenyésztőhöz, azaz „biztosan hazament az anyukájához...” Amikor a nyuszi egyszerre csak megjelenik a teraszunkon, nagyot ámulnak a fiúk. Még nagyobb ámulatba ejti őket, amikor másnap reggelre ajándékot tojik nekik a nyuszi. A mindenkori húsvéti csodák csúcsa a tavalyi volt, amikor az icipici hibrid törpenyulunk tojt nekik óriási méretű játékot. Az idősebb fiam, Orion akkortájt majdnem 8 éves volt. Titokban a fülembe súgta: „Anya, a nyuszi nem is igaziból tojja az ajándékot, hanem te vetted, csak a Hekinek mondjuk azt, azért, hogy jobban örüljön, ugye?” De ugyanazzal a csodálkozó ámulatba esett arccal nézett a nyuszira, amikor megtalálta az ajándékokat, és lágyan magához ölelte: „Köszönöm szépen kicsi nyuszi!” Mert mégiscsak hitt a csodában. Ebből kell erőt merítenünk. Ebből kell tanulnunk. Még ha ismerjük is valahol a valóságot, még ha tudjuk is, hogy valami lehetetlen, vagy elérhetetlen. Mert a lelkünk mélyén gyerekek vagyunk. És gyermeki hitünkkel továbbra is hiszünk a csodában, bízunk abban, hogy sikerülni fog. Én hiszek abban, hogy érdemes volt harcolni az első magyar bölcsöde beindításáért Újvidéken. Mert ők néhány év múlva magyarul fogják kijárni az iskolát. Szervezni a babaklubot, családi pikniket a Kamanci parkban, összetartani az újvidéki magyarságot. Én hiszek abban, hogy lesz a magyar emberekben annyi tenni akarás, hogy a változás, a világ jobbá tételének reményében elmennek szavazni. Mert hiszek a csodában. Vicsek Annamária lyet a helyi templomi énekkar tagjai illetve az egyházközségi tagok adnak elő, nagyszombaton pedig a helyi Önkéntes Tűzoltó Testület tagjainak „díszőrsége” mellett Krisztus dicsőséges feltámadására emlékezünk együtt, a Szent Imre templomunkban „felravatalozott” jézusi sírboltra tekintve, a fölött mintegy őrködve. Olyan „stációi” ezek az ünnepkörnek, melyek a magunk fajta, közösségért munkálkodót is elmélyedő, konstruktív megállásra ösztökélik. Alázat, derű, türelem és hit...Nem mindig könnyű gyakorolni ezeket a krisztusi erényeket, de próbálni kell, nem csak magunk miatt, hanem egymásért. Egyáltalán nem szokványos ünnepre készülök. Kampány van, feszített életritmus, ugyanakkor semmihez sem fogható közösségi élmény. Odafigyelünk egymásra... Hímes tojást is festek majd a fiaimmal. Egymást érik, egymásba érnek a felelős feladatok, derűs stációk... Pelt Ilona


nők A HÚsvÉTRÓL

Emlékkép

Húsvét Szentmihályon

1964, vagy talán ’65? A házakat fehérre meszelték, az asszonyok nagytakarítást csináltak: lemosták ecetes vízzel és újságpapírral fényesre dörgölték az ablakokat, kirázták a rongypokrócokat, felmosták a padlót, letörölték a port, minden sarokból, lepókhálózták a gangokat. Nagypénteken sóba-vízbe babot főzött a nagymamám. A felnőttek csak egy tányérral ehettek beerDély lenke lőle, mert nekik nem volt szabad jóllakniuk ezen a napon. Böjt volt ez a javából, nem lehetett megszegni. Etel nagyanyám erre különösen odafigyelt. Lassan elmúlt a nagyszombat, és húsvét napján nagyon-nagyon korán ébredtünk. Reggel a kerítésen keresztül sóvárogva néztük a gyerekeket, akik a református templomba tartottak, virágcsokrokkal a kezükben. A templomba mi nem mehettünk, mert a szüleink tanítók voltak, és a tanítók, meg gyerekeik nem mehettek templomba. A rendszer nem engedte. Vártuk, hogy az egyik templomban véget érjen az istentisztelet, a másikban, a katolikusban pedig a szentmise. Többen bejöttek hozzánk, piros és kék főtt tojásokkal ajándékoztak meg bennünket, de voltak viasszal írott, gyönyörű tarka tojások is, amelyeket a nagymamák alkottak meg, nagy figyelemmel és gondossággal, gondolva ránk is, hiszen a mi családunkban ilyesmit nem volt szabad. A legizgalmasabb mégis az volt, amikor a húsvéti szentmise befejeződött, és Rozi néni bejött értünk. Rozi néni nem volt rokon, csak egy egyszerű parasztasszony, aki tisztelete a tanító urat, meg a tanító nénit, és mivel fiuk nem volt, az öcsémet, Csabikát nagyon szerették. Mindkettőnket kézen fogott, és vezetett a falun keresztül, mesélve arról, hogy jött a nyuszi a kertjükbe, és a fészekben hagyott a számunkra valamit. Nagyon nagy izgalom ült a szívünkben, a gyermeki kíváncsiság hajtott bennünket, és siettünk-siettünk, hogy mielőbb odaérjünk. Nyikorgott a nagykapu, Józsi bácsi már várt bennünket. De merre menjünk a nagy kertben, hol lehet a fészek? A keskeny ösvényeken rohangáltunk le és fel, míg meg nem találtuk. Sok szeretet azoktól, akik már itt hagytak bennünket, és akik nélkül Sepse már nem ugyanaz. De ünnepeinkkel, döntéseinkkel továbbvihetjük, amit ránk hagyományoztak. Erdély Lenke

Napokig folynak az előkészületek. A templomunkban ilyenkor ünnepi pompában ragyog minden és a tavaszi virágok illata még fennköltebbé teszi az ünnepet. Nagycsütörtökön elnémulnak a harangok és csak az ún. kelepelővel kelepelnek, mivel Jézus Krisztus ezen a napon lett keresztre feszítve. Nagypénteken szigorú böjt van. Ezt szinte mindenki betartja, én is igyekszem. Pattogatott kukorica, majd ebédre halászlé. A fonott kalács, vagy ahogyan nálunk mondják: a fonyott kalács, elmaradhatatlan. Az étkezésnél a virágvasárnapon felszentelt barka is az asztalon van. A péntek délutáni tojásfestés ünnepi ceremónia: a nők festékkel, hagymahéjban főzve hímezzük a tojást, a férfiak beszélgetnek, egy-egy pohár barackpálinka mellett. Nagyszombaton reggel főzzük a sonkát, a kolbászt és ahogyan nálunk mondják a sima főtt tojásra, a kókonyát. A kókonya hagyományosan, a sonka-kolbász lében fől. Mindezt csak szombaton este, a feltámadási miséről hazajövet szabad fogyasztani. Jézus Krisztus feltámadását ünnepelve a harangok megszólalnak. Húsvéthétfőn a locsolkodással folytatjuk az ünnepet. Még ma is szokás, hogy a szentmihályi rézfúvós zenekar kíséri a locsolkodókat. Ekkor a fiúk locsolják a lányokat. Kedden pedig a lányok a fiúkat. A locsolkodás által egészséget kívánnak egymásnak az emberek. Kovács Elvira

A képek a tavalyi jól sikerült locsolkodás alkalmával készültek

Húsvéti gondolatok

Fényes örömünk

Ifjúságom általában nagyszülőknél töltött húsvétjaira emlékezve az jut eszembe, hogy mit élhettek át, mit érezhettek lelkükben pedagógus szüleim a szocializmus kellős közepén az egyházi ünnepek idején. Mint apró emberpalánta imádtam a húsvéti készülődést, sütést, főzést, tojásfestést, a húsvéti nyuszi „tojta”ajándékokat, de nem értettem, hogy miért Dr. tóth BArnA nem szabad erről beszélnem a barátaimnak, az iskoelVirA lában… Később felnőtt fejjel, amikor mindent megértettem és megismerhettem a Biblia húsvéti eseményeit szívembe markolt a gondolat: méltó dolog volt-e keresztény embereknek megtiltani, hogy bizalommal, hittel, alázattal emlékezzenek a föltámadásról. Nagyon nagy tiszteletet érzek szüleim iránt, hogy a tiltás ellenére megőrizték hitüket. Templomba járó emberekké nem váltak sem ők, sem én, de húsvétkor mindig elmegyünk. A húsvét mindig reményálmokkal, vágyakkal tölt el bennünket, mert erősen akarunk hinni valamiben: az eljövendő változásokban. Mint keresztény ember átélem a feltámadás misztériumának magasztosságát, de mint gyarló ember ünneplem az újrakezdés, a tavasz beköszöntének csodáját. Dr. Tóth Barna Elvira, Ada

Valahányszor visszaemlékezem gyermekkorom húsvétjaira, derűs nosztalgia kerít hatalmába. Nem olyan régi emlékek ezek, mégis egyszerre tűnnek távolinak és nagyon közelinek. A boldog pillanatok valahogy az ember sejtjébe égnek, végigkísérnek és kitörölhetetlenek. Emlékezem és összehasonlítok. Érzéseket, színes képeket, a szertartásosság emlékét idézem fel: együtt a családunk, érzem a sonka mellé elricz emese fogyasztott torma ízét, mi, gyerekek feszülten vártunk a húsvéti nyúl ajándékaira, és meghatározó volt az egyházi liturgiákon való közös részvétel is. Bizonyos cselekvési rítusokat minden évben megismételtünk. Ezek az ismétlődő szokások szükségesek, mert állandóságot teremtenek és alázatossá tesznek a hagyományaink iránt ± tradíciók nélkül pedig gyökértelenné és üressé válik az ember. Nagyon fontos az az útravaló, amit otthon, családunktól kapunk. Az ünnep forgatókönyve, húsvéti jelképeink, népszokásaink is így mélyülnek el bennünk és az idő múlásával egyre több, egyre mélyebb jelentéstartalommal ruházódnak fel. Húsvét a legszebb üzenetet közvetíti számunkra, az örök életet. „Krisztus feltámadt és feltámadásában ott van a mi életünk is.” Életek, emlékek. Emlékeink és életünk. A közös sorsunk… Ricz Emese

9


váLAszTások 2012

Párhuzamos történetek A Nádas Pétertől kölcsönvett cím kitűnően jellemzi a Vajdasági Magyar Szövetség és a többi, a magyar közösség által éveken át barátként vagy legalábbis szövetségesként megélt pártok viszonyulását a fontos kérdésekhez a mögöttünk hagyott parlamenti ciklusban. Addig, amíg a VMSZ képviselői következetesen képviselték a közösségi, a helyi és a regionális érdekeket a Parlamentben, addig a Demokrata Párt, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga, a Szerbia Egyesült Régiói

(G17+), a Liberális Demokrata Párt és a Szerbiai Szociáldemokrata Párt (Rasim Ljajić) „honatyái” folyamatosan feladták vagy eladták a számunkra fontos ügyek képviseletét. Ennek az összefoglalónak az a célja, hogy a felidézett néhány példa alapján a Tisztelt Olvasó eldönthesse, ki képviselte a vajdasági és a magyar ügyeket a Szerbiai Képviselőházban, mely párt politizált a valóságban is az európai értékrenddel összhangban.

VMSZ

TÖBBIEK

A Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) elajándékozásának ellenzése A Vajdasági Magyar Szövetség 2008-ban ellenezte a Szerbiai Kőolajipari Vállalat odaajándékozását az Orosz Föderációnak. A 400 millió eurós vételár nevetséges. Az még felháborítóbb, hogy a kormány eredeti elképzelései szerint a NIS eladásából befolyó bevételből a vajdaságiak vajmi keveset kaptak volna. A mi következetes kiállásunknak köszönhető, hogy a 2009. évi költségvetés értelmében a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) eladásából származó bevétel 90%-a Vajdaságot illeti meg. A pénz 50%-át megkapta Vajdaság, míg a fennmaradó összeget a Tartomány statútumának és a hatáskörökről szóló törvény elfogadása után kellett volna átutalni. Ez nem történt meg.

A Szerbia Egyesült Régiói (akkori nevén G17+) látszólag az orosz üzlet ellen volt, de képviselői szorgalmasan megszavazták a Nagy Testvérnek szánt ajándékot. Nem zavarta őket Vajdaság kisemmizése sem, hiszen akkor még az ingyenrészvényekkel, az 1000 euróval kampányoltak, nem voltak még tudatában a pénzügyi decentralizáció előnyeinek. A Demokrata Párt természetesen szintén szorgalmasan, gondolkodás nélkül nyomta a zöld gombot. Ahogy tették a radikálisok vagy a DSS is. Az ő esetükben persze ez nem meglepő. Ők a pártprogramjukkal összhangban cselekedtek. Az már csak hab a tortán, hogy később Dinkić (mondom, akkor még nem volt decentralizátor) azt nyilatkozta, hogy Vajdaság az átutalt 200 millióból pénzelje az autópálya-építést a saját területén. Elvégre „teljesen normális” az, hogy a köztársasági gazdasági miniszter mondja meg azt, hogy a tartomány a saját pénzét mire költi. Abban az időben (is) egyedül küzdöttünk ez a szemléletmód ellen, hiszen Nenad Čanak akkortájt a Big Brotherben „dolgozott”, a Pink TV-n.

Mikor kerül végre napirendre a Vajdasági Statútum és a Hatásköri Törvény? A VMSZ-t leszámítva nem nagyon akadt olyan párt a parlamentben, amely rendszeresen követelte volna ezen jogszabályjavaslatok napirendre kerülését. Ezért van az, hogy annak ellenére, hogy 2008-ig el kellett fogadni őket, erre csak tizenegy hónappal később került sor. A Vajdasági Parlament által elfogadott szövegjavaslatot végül érdemi változtatások nélkül sikerült Belgrádban elfogadtatni.

10

2012. március 30.

A Vajdasági Szociáldemokrata Liga ugyan néha tett egy-egy erőltetett kísérletet arra, hogy szóvá tegye: mikor hagyja jóvá a Parlament a Statútumot, de hát ez az az időszak volt, amikor még Čanak a Pink TV-n „dolgozott“ а Big Brotherben. Nem juthat mindenre idő.


váLAszTások 2012

VMSZ

TÖBBIEK

A bíróságok székhelyéről szóló törvény A VMSZ-ben azt gondoljuk, hogy nem normális, hogy 2008 végén 138-ról 34-re csökkentették az elsőfokú bíróságok számát. 150-200 éve folyamatosan működő bíróságokat javasolt a Kormány megszüntetni. Ezt a leépítést mi azért tartottuk és tartjuk túlzónak, mert Vajdaságban csupán Mitrovicán, Zomborban, Szabadkán, Újvidéken, Nagykikindán, Nagybecskereken, Versecen és Pancsován maradt önálló bíróság. Úgy gondoljuk, hogy megengedhetetlen az, hogy az igazságügy szervezése szempontjából a Tartomány közepén egy hatalmas űr tátongjon. Megengedhetetlen az, hogy sem Topolyán, sem a Tisza mentén, sem Zentán, sem Magyarkanizsán, sem Adán, sem Óbecsén nem maradt önálló bíróság. A törvényjavaslat ellen a végsőkig küzdöttünk. Módosítási indítványt nyújtottunk be, amellyel azt kértük, hogy legalább Zentán, Óbecsén és Topolyán maradjon önálló bíróság. Amikor világossá vált, hogy a Kormány nem hajlandó elfogadni javaslatunkat, bejelentettük: nem biztosítjuk a szavazáshoz szükséges létszámot (kvórumot).

Ez elegendő is lett volna ahhoz, hogy megakadályozzuk ennek az eszeveszett törvénynek az elfogadását, ha nincs a Liberális Demokrata Párt. Čedomir Jovanović a parlamenti vitában támogatta érveinket, majd a szavazónapon a határozatképesség biztosításával lehetővé tette 104 bíróság megszüntetését. Újra az olcsó, hiteltelen magyarázkodás következett: az LDP nem ért egyet a törvénnyel, de biztosította a kvórumot, mert a VMSZ makacsságának köszönhetően más nagyon fontos törvény (konkrétan az úti okmányokról szóló törvény módosításáról szóló törvény) végszavazását sem lehetett volna megejteni. Döbbenetes! Ahogy az is az, hogy például az adai vagy magyarkanizsai illetőségű demokrata párti képviselő a saját községe érdekei ellen volt hajlandó szavazni. Elvégre az a legfontosabb, hogy nehogy megorroljanak rájuk a belgrádi pártközpontban. Az azóta eltelt jó három év azonban reméljük, mindenki számára világossá tette: az igazságügy a működésképtelenség határára sodródott. Be kellene látni a hibát!

Regionális fejlesztésről szóló törvény, körzethatárok Sikerült elintézni a magyarkanizsai, zentaiadai, óbecsei... rendszámtáblák ügyét. A tiszamenti cégek is visszakerülhettek a Szabadkai Regionális Gazdasági Kamara kötelékébe. Azt azonban a gyakorlatban nem tudtuk sikerre vinni, hogy a fejlesztési térségek meghatározásakor ne a természetellenes körzethatárokat vegyék alapul. Pedig úgy tűnt rendben lesz. Az akkor még Dinkić-vezette Gazdasági Minisztérium elfogadta módosítási indítványunkat, amelynek értelmében a térségek definiálásakor a gazdasági kamarák rendszerét, a távközlési körzeteket és mindenekelőtt a természetes földrajzi egységeket kell figyelembe venni. Ezen mutatók alapján világos, mi van Bácskában...

Mégse így lett. E tekintetben is nem normális helyzet uralkodik Szerbiában. Van egy törvény, amely világos útmutatást nyújt a Kormánynak, meg van egy kormányrendelet, ami „nem tud” a Tisza folyó létezéséről. Dinkić, a decentralizátor, az Európai Statisztikai Hivatallal (EUROSTAT) próbált meg takarózni. Állítólag ők ragaszkodtak ahhoz, hogy a létező (miloševići-šešelji) körzethatárok képezzék a kiindulási pontot a fejlesztési térségek meghatározásakor. Nehezen képzelhető az el, hogy az EU bármely szerve ragaszkodna a természetellenes állapotokhoz. De ilyen a dinkići decentralizáció a gyakorlatban. Na nem mintha a Demokrata Pártnak, a Ligának vagy az LDP-nek ez ne tetszene. De előbb-utóbb a körzethatárok is a régi rendszámok sorsára jutnak.

11


váLAszTások 2012

VMSZ

TÖBBIEK

Küzdelem a 7%-ért és a 3/7-ért A parlamenti mandátumot végigkísérte a számháború. Mi mindvégig azt vallottuk, hogy az Alkotmány vonatkozó szakaszát be kell tartani. Egyrészt azért, mert az alkotmányosság tiszteletben tartása az uniós csatlakozás egyik alapfeltétele, ha úgy tetszik, civilizációs kérdés, másrészt meg azért, mert ami jár, az jár. Szinte mindig egyedül maradtunk. Annak ellenére történt ez, hogy az Alkotmány 184. szakasza világosan fogalmaz: a tartományi költségvetés a mindenkori köztársaságinak legalább 7%-a, azzal, hogy ezen összeg legalább 3/7-ét nagyberuházásokra kell fordítani. 2009 végén arra kényszerültünk, hogy a Vajdaság-ellenes költségvetés ellen szavazzunk, mert a Kormány nem fogadta el módosítási indítványunkat. A többi évben is mindig Vajdaság-ellenes volt a beterjesztett költségvetési javaslat, de a VMSZ módosítási indítványaival sikerült összhagba hozni az alkotmánnyal. Az év végén azonban mindig kiderült, hogy a valóságban nem érkezett meg a pénz. Ha a VMSZ nem folytatott volna elvszerű politikát, még többel rövidítettek volna meg bennünket.

A Demokrata Párt vajdasági illetőségű képviselői, a ligások, az LDP-sek és Dinkić képviselői egyszer sem tartották azt fontosnak vagy célravezetőnek, hogy kiálljanak a VMSZ követelései mellett. A Liga általában azt próbálta láttatni, hogy velünk van, de az utolsó pillanatban mindig kihátrált mögülünk. „A Ligának nem célja a Kormány megbuktatása” – magyarázkodtak sokszor. A mienk se volt. De ha lett volna a tartományi pénzért folytatott küzdelem során szövetségesünk, akkor az elmúlt öt évben nem vehettek volna ki a vajdaságiak zsebéből 62 milliárd dinárt. Ebből a pénzből mintegy 700 km regionális utat lehetett volna építeni. A többiek általában a költségvetés elfogadását megelőző napokban arról beszéltek, hogy a VMSZ destabilizálni szeretné az állapotokat, meg, hogy a vajdaságiaknak szolidárisnak kell lenniük az ország többi térségével. Ennek a „szolidaritásnak” az lett a következménye, hogy hosszú évtizedeket követően Vajdaság immár nem a legfejlettebb része Szerbiának. Hol vagy, Čanak?

Vasúti és Köztulajdonról szóló törvény A VMSZ mindvégig a tartomány pénzelését definiáló törvény meghozataláért szállt síkra. Ezt a jogszabályt is, valamint azt a törvényt, amellyel visszaadják az önkormányzatoknak és Vajdaságnak a saját vagyonát, 2008 végéig el kellett volna fogadni. Az előbbi elfogadása még mindig várat magára, az utóbbit pedig tavaly szeptemberben fogadta el a Képviselőház. Ahogy a Vasúti törvénnyel kapcsolatban is történt volna, ha a VMSZ nem akadályozza meg annak elfogadását. Mi azt valljuk, hogy a vasúti infrastruktúra Vajdaság területén található része a tartomány tulajdonában kell, hogy legyen. Az elmúlt években a Köztársaság bebizonyította, hogy mire képes a tartomány területén levő vasúti infrastruktúra „fejlesztését” illetően. Csak egy példa: az elmúlt húsz évben 16 000 vasúti kocsit vittek el Vajdaságból.

Az, hogy a VMSZ bejelentette: az egyébként Bojan Kostreš által kidolgozott Köztulajdonról szóló törvény ellen szavaz, mert a jogszabály vajdaságellenes és nem jelent valós decentralizációt, nem volt a Liga számára intő jel. Ők velünk ellentétben megszavazták, hiszen természetesen ebben az esetben sem küzdhettek következetesen a vajdasági érdekekért, hiszen akkor a Demokrata Párt nem vinné most be őket a hátán újra a Parlamentbe. A tavaly ősszel már „decentralizációpárti” Dinkić is örömmel szavazott igennel, ahogy az „ellenzéki” LDP is. E törvény nélkül nem lehet meg decemberben a tagjelöltség – mondták. Így se lett meg akkor és bizonyságot nyert, amit a VMSZ képviselői a parlamenti vitában ki is mondtak Čedomir Jovanović gyenge érveire válaszul: az, hogy elnyerjük-e a tagjelöltséget nem ettől a törvénytől függ.

12

2012. március 30.


váLAszTások 2012

VMSZ

TÖBBIEK

A vagyon-visszaszármaztatásról és a rehabilitálásról szóló törvény Amikor a vagyon-visszaszármaztatásról szóló törvény tervezete tavaly augusztus elején napvilágot látott, világossá tettük, hogy nem tudjuk azt elfogadni, hogy az ún. megszálló erőkben katonai szolgálatot teljesítők és azok örökösei kizárásra kerüljenek ebből a folyamatból. Ezt az álláspontot erősítette meg a szeptember 10-én megtartott vajdasági magyar közvita is. A közvéleményünk egésze által támogatott módosítási indítványt nyújtottunk be. A Kormány nem fogadta el a VMSZ módosítási indítványát, hanem sajátot fogalmazott meg. Nagyon hasonlót, számunkra elfogadhatót. Majd szeptember 23-án (az ősz első napján) visszavonta. Mi ennek ellenére kitartottunk amellett, hogy a törvény nem lehet diszkriminatív. Azt valljuk, hogy a felelősség mindig egyéni, sosem kollektív. És ami ettől is fontosabb: az Alkotmány is ezt „gondolja”. Meg a civilizált világ is. A szeptemberi csata elvesztését követően, a kárpát-medencei magyarság háborút nyert, mert a vagyon-visszaszármaztatás és kárpótlás folyamatából a rehabilitálásról szóló törvény képében töröltetett a kollektív bűnösség elve. Ez akkor is felemelő, ha ez a magyar szavazatokra ácsingózóknak nem tetszik.

Ezen jogszabályok esetében történt meg az a legegyértelműbb módon, hogy „a magyarság hagyományos szövetségesei” hátbaszúrtak bennünket. Fasisztázástól volt hangos Vajdaság tavaly ősszel. „Másokkal ellentétben mi nem akarjuk rehabilitálni a fasisztákat” – plakátolta tele Vajdaság magyarlakta falvait a Vajdasági Szociáldemokrata Liga. Legalábbis ott, ahol ők még valami csoda következtében léteznek. Büszkék lehettek magukra a Demokrata-párti magyarok is. Azok, akik velünk ellentétben arra szavaztak, hogy saját nagyapáik háborús bűnösök, csak azért, mert behívták őket katonának. A DS és a Liga mellett az LDP, meg a Ljajić-féle SDPS is szilárdan meg volt és van arról győződve, hogy a magyarok kizárása magától értetődő. „Nem gondoljuk tán, hogy majd a fasiszták visszakapják vagyonukat?” – kérdezték tőlünk. A lényeg azonban a végeredmény. A tavalyi év őszének eseményei bizonyítják, hogy a VMSZ következetes kiállása és az elvszerűség meghozza az eredményt, amennyiben összefogással, odafigyeléssel párosul. De hát az elvszerűség és a következetes kiállás nem azokra jellemző, akik a párhuzamos történetek eme oszlopában kaptak helyet.

Közbiztonság, Büntető törvénykönyvmódosítás Kezdeményeztük, de már ebben a ciklusban nem kerülhetett napirendre az ún. kis öszszegre elkövetett lopás büncselekménye felső értékhatárának drasztikus csökkentése. Nem normális az, hogy 15 000 dinárig gyakorlatilag büntetlenül lehessen lopni. A következő parlamenti ciklus időszakára marad az értékhatár legfeljebb 3–5000 dinárra történő csökkentésének feladata. Talán van arra némi remény, hogy a következő mandátumban kivételesen mások is kiálljanak a VMSZ indítványa mellett.

A többi, ebben az oszlopban található párt a félkatonai alakulatok megalakításáig vagy még addig se jutott el a probléma megoldásának folyamatában. Lehet, hogy a demokrata párti, ligás, LDP-s kollégák nem járnak az emberek között? Vagy szerintük ez nem gond? Azt lehett olvasni a megnyilatkozásaikban, hogy az, amit a VMSZ javasol, nem elegendő. Lehet, hogy csak az a baj, hogy nem nekik jutott eszükbe? Ideje lenne rádöbenni: mindannyiunk érdekét szolgálná ez a megoldás. A személyi és a vagyoni biztonság nem lehet luxus Szerbiában sem. Ugye, többiek?

13


húsVétI RECEPtEK

Pikáns sonkaleves

húsvéti Pulykamelltekercs

Hozzávalók: 40 dkg maradék főtt húsvéti sonka (kockázva), 1,5 liter sonka főzőlé, 25 dkg leveszöldség vegyesen (kockázva), zellerzöld, kevés majoranna, 1 fej vöröshagyma (finomra vágva), 2 gerezd fokhagyma (aprítva), bors, babérlevél, pár karika zöldpaprika, 1 evőkanál liszt, 2-3 evőkanál olaj, 2 db burgonya (kockázva), kevés apró száraztészta, 2 dl tejföl, 4 db egész tojás, só, pici cukor, citromlé vagy ecet Elkészítés: Zsiradékon a zöldségeket megdinszteljük, kicsit megpirítgatjuk, majd rajta a vöröshagymát és a fokhagymát is. Megszórjuk liszttel, kicsit átkeverjük ± hogy a liszt elveszítse nyers ízét ± , felengedjük a sonkalével. Belaadjuk a sonkát, a krumplit, a zellerzöldet. 5-10 perc után hozzáadjuk a kikevert tejfölt, a száraztésztát, majd beleengedjük az egész tojásokat egyenként (nem keverjük azonnal). Pár perc után óvatosan alákeverünk, hogy a tojásokat ne sértsük meg, ízesítjük sóval, pici cukorral, ízlés szerint savanyítjuk. Megjegyzés: Más összeállításban is elkészülhet ez tartalmas leves.

Hozzávalók: 4 tenyérnyi szelet pulykamell (kb. 50 dkg), 15 dkg főtt füstölt sonka, 5 dkg juhtúró, 1 evőkanál reszelt torma, 1 tojás, 1 kis fej vöröshagyma, 1 késhegynyi pástétomfűszer, ízlés szerint só és őrölt fehér bors. A bundához 2 tojás, 3 evőkanál liszt, 2-2 evőkanál darált mandula és zsemlemorzsa. A sütéshez olaj. Elkészítés: A főtt sonkát a tisztított vöröshagymával együtt ledaráljuk és a juhtúróval, tojással, reszelt tormával és a fűszerekkel összekeverjük. A pulykamellszeleteket húskalapáccsal gyengén kiklopfoljuk. A morzsát a mandulával keverjük össze. A hússzeleteket megsózzuk, mindegyiket bekenjük a túrós-sonkás krémmel, és szorosan összegöngyöljük. Hústűvel megtűzzük, hogy a töltelék ne folyjon ki. Lisztbe, felvert tojásba és a mandulás morzsába hempergetjük, majd bő, forró olajban, takaréklángon megsütjük. A felesleges olajat papírtörülközőn leitatjuk. A göngyölegeket szép, ferde szeletekre vágjuk, mazsoláskukoricás rizzsel tálaljuk.

orosz húsvéti kalács

mézes krémes

Hozzávalók: 1 kg liszt, 5 dl tej, 5 dkg élesztő, 2 egész tojás, 3 tojássárga, 20 dkg olvasztott vaj, 1 kávéskanál só, 10 dkg mazsola, 10 dkg cukor, 1 evőkanál rum Elkészítés: Az élesztőt felfuttatjuk, majd az összes hozzávalót jól kidolgozzuk. Kicsit lágy tésztát kapunk, másfél órát kelni hagyjuk. Azután megfonjuk, megkenjük, cukorral megszórjuk, esetleg mandulával meghintjük. Kikent tepsiben, 190 fokos sütőben szép sárgásbarnára sütjük. Megjegyzés: Ne legyen nagyon lágy a tészta. Ha igényli, akkor még tenni kell bele 1-2 kanál lisztet.

Hozzávalók: A tésztához: 50 dkg liszt, 15 dkg cukor, 5 dkg zsír, 2 db tojás, 1 teáskanál szódabikarbóna, 4 evőkanál tej, 4 evőkanál olvasztott méz. A krémhez: 6 dl tej, 4 db tojássárgája, 4 tojásfehérje keményre vert habja, 4 evőkanál liszt, 25 dkg margarin, 20 dkg porcukor, 2 evőkanál zselatin. A lapok kenéséhez ± az alsó és a 3. laphoz: 3-4 evőkanál meggylekvár, ± a 2. laphoz: 2 evőkanál baracklekvár. A csokimázhoz: 15 dkg ét tortabevonó, 1 + 1 evőkanál olaj, 7-8 dkg fehér csokoládé. Elkészítés: A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, 4 cipót formálunk, kisodorjuk 25×39 cm-es tepsi nagyságúra, és tepsi hátán megsütjük. A krémhez a tejet a liszttel, a tojássárgával és a cukorral felfőzzük, ha kihűlt, hozzákeverjük a tojásfehérjehabot. Hozzákeverjük a kihabosított margarint. A krémből 1 dl-re való mennyiséget kiveszünk, és egy kicsit felmelegítjük, a zselatint feloldjuk benne, és a többi krémmel jó habosra keverjük. Rövid időre betesszük a hűtőbe dermedni. Az alsó és a 3. lapot megkenjük meggylekvárral (vagy más piros lekvárral) vékonyan. A 2. lapot megkenjük sárgabaracklekvárral. A krémet 3 részre osztjuk, megtöltjük a lapokat, a 4. lappal befedjük. 2 edényben vízgőz felett a csokikat 1-1 kanál olajjal felolvasztjuk. Gyorsan dolgozzunk vele, mivel gyorsan dermed. Először a barna csokival bevonjuk a tészta tetejét. A fehér csokival hosszában csíkokat folyatunk, egy kés hegyével a fehér csokit a barna bevonaton keresztben áthúzzuk. Egy napig állni hagyjuk, és utána szeleteljük.

14

2012. március 30.


KICSIKNEK

kICsIknEk-nAGYoknAk

NAGYOKNAK

Előző rejtvényünk helyes megfejtése: Kicsiknek: Szépen fejlődsz, Ede. Már csak száz dinárral csaptak be. Nagyoknak: Nálatok mindig jól érzik magukat a gyerekeink. A helyes megfejtést beküldők közül könyvjutalomban részesül: Lábadi Marietta, Liget utca 7., 24321 Kishegyes; Engi Sándor és Julianna, Néphősök parkja 8., 24413 Palics; Kovács Éva, Első düllő 3., 24416 Kispiac

A Körkép melléklete • Felelős kiadó: Vajdasági Magyar Szövetség, 24000 Szabadka / Subotica, Ago Mamužić u. 11/I. • Szerkeszti a szerkesztőség: Bús Ottó, Dévavári Zoltán, Dudás Károly, Pál Károly. Főszerkesztő: Lovas Ildikó • Arculat, grafikai szerkesztő: Lackó Lénárd (e-mail: lenard.lacko@gmail.com) • Nyomtatja: Rotografika Kft.

15



Új Esély VI. évfolyam 1. szám