1, 7
SÉTA
tanulás
A hagyományos tanulási és alkotói módszerek mellett az építészlét elengedhetetlen része a környezet ösztönös és tudatos észlelése. A séta hétköznapi örömforrás, esély a felfedezésekre, a véletlen találkozásokra, lehetôség egy gondolati vagy valós utazás megkezdésére. Ki kell lépni az otthon, az iskola, a munkahely falai közül, minél több átfogó élményt kell szerezni az életrôl, hiszen a személyes tapasztalatot semmi nem helyettesíti. A környezet teljes ös�szetettségében kell megélni a házakat, érzékelni az anyagokat, tereket, méreteket, értékelni a használatot. A sétának számos formája van: szemlélôdés, pozitív semmittevés, lassú bolyongás vagy ôrült száguldás, rövid vagy hosszú út, magányos, páros vagy csoportos séta, ismert vagy ismeretlen terület bejárása, nyugodt vagy zaklatott idôtöltés … A környezetérzékelés és értékelés képessége mindenkiben adott és fejleszthetô, ugyanakkor a séta során megélt élmény mindig egyéni és megismételhetetlen marad. Az építészeti gondolat sok esetben a terv helyszínének szubjektív és objektív megismeréséhez kötôdik, illetve a tervezô, a még láthatatlan beavatkozás késôbbi élethelyzeteit, saját sétáinak öntudatlanul is felhalmozott tapasztalataira alapozza.
Calvino, Italo: Láthatatlan városok. Kozmosz Könyvek, Budapest, 1980 / Le cittá invisibili. 1972
Budapest (th)
95