Page 1


INTERJÚ

A szellemiséghez méltón Interjú Bódis József rektorral

24 milliárd forint áll rendelkezésre a Modern Városok Programnak köszönhetõen, a Programirányító Bizottság (PIB) is megkezdte munkáját. Mi lesz az elsõ konkrét lépés? Véglegesítenünk kell a terveket, mert ezek mentén lehet kalkulálni a forrásokkal. Azt gondolom, hogy alapvetõen annak a programnak a mentén kell haladnunk, amivel a támogatást elnyertük. Nyilván ésszerûsítések és kisebb korrekciók kellenek. A végeredménynek annak kell lennie, hogy 5 év múlva legalább 5000 külföldi hallgatója legyen a PTE-nek. Most jól állunk, összesen 2965 külföldi hallgatónk van, s közülük 2601 fizetõs. Pedig eddig annyi történt, hogy a kormány kiadta a feladatot, mi kifejeztük a szándékunkat, és elindult az apparátus. A közeljövõben tárgyalunk tovább. A Stipendium Hungaricum ösztöndíjaira országosan tízezer hallgató jelentkezett, bízom abban, hogy közülük 500–800 fiatal a PTE-n tanul majd, ami azt jelentené, hogy túllépjük a 3000 fõt. A PIB már hoz döntéseket, de vannak már korábban eldöntött ügyek, mint amilyen az, hogy meg kell teremteni a Szemészeti, a Fül-orr-gégészeti, az Urológiai és a Szájsebészeti Klinika átköltözési lehetõségét. Ezeket is mielõbb át kell vinni a kialakított mechanizmusainkon. A kormányzatnak van terve a magyar orvosképzés fejlesztésére, de azt, hogy mi ehhez elõbb jutottunk hozzá, mint a többiek, annak az volt az oka, hogy a város is mellénk állt. Szorosan együttmûködünk, hiszen mindezt a Modern Városok Program keretében tudjuk abszolválni. Mennyire érzi, hogy nagyobb a szakadék a fõváros és a vidéki egyetemek között? Nem vagyunk egy helyzetben, hiszen ez az ország fõvároscentrikus. Évek óta az a tendencia, hogy a felvételi pontokat tekintve 10–12. helyen vagyunk a hallgatóknál. Amikor viszont kimennek innen, általában 3–6. helyen vagyunk – ez a képzéseink magas minõségét mutatja. Az baj, hogy az alapés mesterképzést is kínáló szakok esetében a hallgatók az

utóbbit már olyan helyen próbálják elvégezni, ahol az álláskeresés sikerét garantáltnak vélik. Évek óta dolgozunk azon, hogy minél több munkahely-lehetõség adódjon a városban, a régióban. Bízunk benne, hogy ez elõbb-utóbb megvalósul . Az ITSH is a közremûködésünkkel választotta Pécset, s vissza is hat az informatikai képzésünkre, gyakorlatiasabbá teszi. A közelmúlt pécsi szempontból is jó híre volt, hogy egy kormányzati döntés értelmében 2017. szeptember elsejétõl kezdõdõen minden szeptember elseje a Magyar Felsõoktatás Napja lesz. Azt gondolom, hogy ez részben egy személyes siker is, hiszen elõször én álmodoztam errõl. Nagyon fontos ez a dátum, s nemcsak a Pécsi Tudományegyetem, hanem a teljes magyar felsõoktatás életében. 1367 nemcsak azért fontos, mert – ha nem is jogfolytonosan, de – a pécsi felsõoktatás alapjait teremtette meg, hanem azért is, mert az egész magyar felsõoktatás bölcsõje. Azt remélem, a 650 éves jubileumot más magyar egyetemek is magukénak érezik. Már vannak komoly felajánlásaink: elsõként a Mecsekerdõ Zrt. 650 facsemetét ajándékozna a jubileum szellemében, mely akár egy egyetemi liget alapja lehetne. A konkrét hely még kérdéses, de meggyõzõdésem, hogy ezt a ligetet a városban kellene elhelyezni. Az az ötletem támadt, hogy például a Rákóczi úti campustól a Zsolnayig terjedõ széles sávban létre lehetne hozni egy ilyen ligetet – de természetesen minden ötletet örömmel fogadunk ezzel kapcsolatban. Szeretném, ha mindenki elgondolkodna azon, hogy a maga módján miben, mennyiben tud hozzájárulni ehhez az ünnephez, hogyan tudna tisztelegni a 650-es jubileum elõtt. Például az már biztos, hogy készül szobor Nagy Lajosról és Vilmos püspökrõl, de akár egy civil összefogás kiírhatna egy szoborpályázatot a „pécsi egyetemista” megmintázására. Persze, ezek csak az én gondolataim, de ebben az országban annyi jó gondolat, ötlet született már, ezért hiszem, hogy ebben a témakörben is szárnyal majd a segíteni és tenni akarók képzelete.

UNIVPÉCS 1


TARTALOM

JÖVÕ SZEPTEMBERTÕL JÖN… a Magyar Felsõoktatás Napja! 5. oldal A TEHETSÉGEKÉRT, A TEHETSÉGEKTÕL, A TEHETSÉGEKRÕL 6. oldal

SÁRKÁNYOK ÉS HÕSÖK vannak, akik rég megvívták fõbb harcaikat, vannak, akik most állnak további megmérettetések elõtt 28–31. oldal ALÁZATOS ÍZ-VADÁSZOK

Vagy Seattle-je. Vagy az olyan pontja, ahonnan és ahová jó zenészek jönnek-mennek. Most éppen Járai Márk és Takáts Eszti vannak porondon. 32–33. és 46–47. oldal

ÉRZÉKENYSÉG, NÕK ÉS SIKER Orsós Zsuzsa rákkutató, Sánta Emese és Hadobás Lilla csörgõlabda-bajnokok 9–12 és 25–27. oldal PÉNZELJÜNK AZT, AKIT/AMIT AKARUNK! (Magunkat is beleértve…) 13–17. oldal ÚJ UTAK: HOGYAN TANULJUNK ÉS KITÕL? 18–24. oldal

PÉCS MAGYARORSZÁG LIVERPOOLJA

a Kóstolda étterem autentikus cigány, a pekeskifli blog pedig sváb ételek nyomában 35–37. oldal

KI A „TÜKE”, KI A „JÖTTMENT”? A pécsiségrõl beszélgettek ideszületettek, ideszeretettek, és átmeneti lakók. Pécsiség a köbön. 41–45.oldal

IMPRESSZUM Alapító: Pécsi Tudományegyetem Felelõs kiadó: dr. Bódis József Kiadó: Pécsi Tudományegyetem, 7622 Pécs, Vasvári Pál u. 4. Fõszerkesztõ: Harka Éva Lapszerkesztõ: Balogh Robert Tördelõszerkesztõ: Wéber Tamás Olvasószerkesztõ: Bontó Veronika, Schmidt Renáta Képszerkesztõ: Csortos Szabolcs Fotóriporter: Márk Mirkó, Nemes Viktória, Rádóczy Bálint, Szanyi-Nagy Judit, Váldi Erzsébet Terjesztés: Filákovity Dusán, mobil: + 36-20/9558-0810 Újságíró munkatársak: Bartakovics Bettina, Hári Viktoria, Horváth Márk József, Kékesi „Mandarin” Alexandra, Steiner Petra, Szanyi-Nagy Judit, Vermes Nikolett; Képregény: Brezony Csilla Hirdetési tanácsadó: Király Róbert, e-mail: kiraly.robert@pte.hu, tel: 72/501-500/12457, mobil: + 36-30/9056-870

Zavarban vagyunk, hogy mégis milyen igeidõt használjunk arra, ami most következik… Mire az UnivPécs e lapszáma megjelenik, már vége is lesz a Pécsi Egyetemi napoknak, amit április 28–29–30-ra szerveztek a Zsolnay Negyedbe. Lapzártánk idején viszont még nem kezdõdött el a móka legjava, viszont már városszerte össze lehetett futni a diákrektor-jelöltek csapataival. Képünkön az MK-sok. További részletek az esemény facebook oldalán!

2 UNIVPÉCS

Szerkesztõség: 7622 Pécs, Vasvári Pál utca 4., I,. emelet, 123. Telefon: 72/501-500/12122, e-mail: univpecs@pte.hu http://www.univpecs.com Nyomda: General nyomda Kft. 6728 Szeged, Kollégiumi út 11/H ISSN 1586-1767 Megjelenik 7.000 példányban A szerkesztõség kéziratokat nem õriz meg és nem küld vissza. A szerkesztõség a hirdetések tartalmáért nem vállal felelõsséget.


PTE HÍREK

Sanghajból Pécsre Díszdoktori címet kapott a Pécsi Tudományegyetemen Chen Quingchang, a Sanghai Institute of Technology építész karának dékánja, a város egyik várostervezéssel foglalkozó építésze, aki elárulta: lát hasonlóságokat a 17 milliós Sanghaj és a 150.000 lakosú Pécs városa között.

ban, itt a templomi harangra ébredek, nem a város zajára vagy telefoncsörgésre, mint otthon. Tény, hogy a sanghaji népsûrûséggel nem összevethetõ a pécsi, de ez a város remek példája annak, hogy lehet úgy is stílusosan építkezni, hogy a sûrûn lakott városrészek is megõrizzék saját karakterüket.

Mi olyat tud a PTE Mûszaki és Informatikai Kara kínálni, amiért érdemes Sanghajból idáig utazni? A sanghaji magyar konzulátuson keresztül kerültem kapcsolatba a PTE-vel, késõbb Medvegy Gabriellával (aki a Mûszaki és Informatikai Kar dékánhelyettese – a szerk.) kezdtünk arról beszélgetni, hogy a magyar és kínai diákok cseréjének ügyében miként tudnánk kooperálni. Kínában akkora nagy érdeklõdés van az építész- és a mérnökképzés iránt, hogy azt nem mindig tudják kielégíteni, van szabad potenciál. A pécsi képzés sikerét az is mutatja, hogy egy tavaly itt végzett kínai hallgató nagyon jó állást kapott Sanghajban. Vannak közös érdekeink, ezek mentén folytatjuk tovább a munkát.

Díszdoktori székfoglaló beszédében a várostervezés fontosságát emelte ki. Ezen a területen lehet párhuzamokról beszélni Sanghaj és Pécs között? A várostervezési kar vezetõje vagyok. Sok probléma van, amelyet szerintem, csak városterezéssel lehet megoldani, s ezek függetlenek a mérettõl – gondolok a pécsi szociális városrehabilitációra. Mindenhol vannak százéves házak, mûemlékjellegû épületek… Ahol szegénység van, azzal foglalkozni kell. A doktori disszertációmban a szegények lakhatási körülményeit kutattam. A szegényebb családok Sanghajban is gyakorta a belvárosban élnek, ahol évrõl évre egyre feljebb kúsznak az ingatlanárak. Egy négyzetméter egy nagyon jó helyen konkrétan tízezer euró körül van. Igen ám, de erõszakkal nem lehet kiköltöztetni senkit, a felújításra nekik pedig nincs pénzük, így mondjuk ki, a városképre is rossz hatással vannak.

Milyennek látja Pécset? Hiszen egészen más nagyságrendû városból érkezett ide… Kínai építészként mi keltette fel az érdeklõdését? Másodszor járok már itt, két éve voltam Pécsett elõször. Megragadott a város békéje, nincs akkora tempó, mint Sanghaj-

BALOGH Robert

Teljes interjú: www.univpecs.com

UNIVPÉCS 3


KANCELLÁRIA HÍREK

Ébresztõ! Ideje zöldben gondolkodni Az elmúlt években, számos, a „zöld gondolat” jegyében született ötlet, program, akció, kampány és felhívás népszerûsítette a környezettudatos gondolkodást, magatartást a PTE-n. Köztudott, hogy különösen az egészségügy rendelkezik nagy energiaigénnyel, ezért az épületek gazdasági fenntarthatóságában, energiahatékonyságának javításában kiemelt fontosságú a megújuló energiákra támaszkodó és a mûködési költségeket csökkentõ beruházások megvalósítása. Legutóbb az egyetem három legnagyobb energiaigénynyel rendelkezõ épületegyüttesére, a Szülészeti és Nõgyógyászati Klinika épületére, a Szigeti út–Honvéd utca valamint a Garai utca–Rákóczi utcai tömb egyes épületeire kerültek napelemes rendszerek. A hallgatók szemléletén próbált annak idején változtatni – a PTE Fenntartható Fejlõdésért Szakkollégium szervezésében – a Zöld Campus projekt, és nem is sikertelenül. A „Bringázz a BTK-ra!” akció, az új kerékpártárolók kiépítése, a szelektív hulladékgyûjtés, az önkéntes munka a Botanikus kertben, a hallgatókat megcélzó tréningek kedveltek voltak, számos problémára felhívták a figyelmet, és lényegében ekkor robbant be a nagy, városi kerékpározási láz is.

Úgy kellesz nekem, Flóra Bár József Attila vélhetõen nem a PTE Botanikus kertjének virágtengerére célzott a versében, ettõl még egy ott tett séta üdítõ bárki számára, akár a vizsgaidõszakban is. Sok olyan növény nyílik itt, mely nem csak szép, de kuriózum is. Ilyenek pl. a kaméliák, melyek vagy 6-féle színben pompáznak. A látogatókat nemcsak hétköznap, hanem a szokásos éves növénykiállításon és -vásáron is várják, mely május 21–22-én lesz. http://botanikuskert.pte.hu

4 UNIVPÉCS

A témához kapcsolódóan szemléletes példa továbbá a Botanikus kertben kiépített élõ növényfal vagy a Kék Gazdaság Nyári Egyetem keretén belül a KTK épülete mellett kialakított önfenntartó mintakert, amely nemcsak, hogy szemet gyönyörködtetõ látvány, innovatív megoldás és roppant divatos elképzelés, hanem segít kompenzálni a káros környezeti hatásokat is. Jelenleg az egyetemen közel 200 kurzus foglalkozik környezeti kérdésekkel és fenntartható fejlõdéssel, jelentõs öszszegeket fordítunk kutatásokra és a témában készült publikációk száma is jól mérhetõ. A zöld gondolat tehát él, de kétségtelenül hosszú utat kell megtennünk annak érdekében, hogy kiemelt jelentõséget, szerepet kapjon az egyetem mindennapjaiban. 2010-ben az Indonéziai Egyetem útjára indította a világ zöld egyetemeit rangsoroló listáját. Van néhány erõs érvünk amellett, hogy a PTE is mérettesse meg magát. A jelentkezési feltétel egy meglehetõsen komoly volumenû online kérdõív kitöltése. Jelenleg ez a munka zajlik. Majd ezt követõen kapja meg az egyetem az idei évre vonatkozó „verseny” téma kidolgozásának részletes ismertetését. A Kancellária által kezdeményezett részvételt szakmailag több kar is segíti, a programot támogatók köre folyamatosan bõvül.


EGYETEMI HÍREK

2017-tõl a magyar felsõoktatás napja

szeptember 1.

PTE 650 Kõrösi Csoma Sándor Emlékexpedíció Indiában A PTE Földtudományok Doktoriskola oktatói 2016. március 31. és április 13. között Kõrösi Csoma Sándor nevét viselõ emlékexpedíciót szerveztek Indiába, hogy közösen gondolják át az indiai magyar emlékezetet és emlékezetpolitikát. Az utazás során mintegy féltucatnyi magyar emlékhelyet kerestek fel és mérték fel ezek helyzetét, általános állapotát, valamint hogy magyar emlékezeti szempontból milyen üzenetet közvetítenek s azt milyen színvonalon. Vizsgálták, hogy milyen fejlesztéseket igényelnek, illetve, hogy a helyi kontextusban milyen szerepet és jelentõséget töltenek be. Az indiaieurópai viszonylatot általában megterheli a koloniális idõk emlékezete, ezzel szemben a magyarság indiai kapcsolatai jellegükben nem az elnyomáshoz, hanem a tudományhoz, a politikához és a mûvészetekhez kötõdnek. A magyarok ázsiai eredete, a magyarság ázsiai õshazájának kutatása folyamatosan megjelenik az India iránti érdeklõdésünkben. Ez egy különös és egyedi vonásokkal rendelkezõ kapcsolatrendszert alapozott meg. India az elmúlt évtizedekben szegény és elnyomott gyarmati területbõl a világ egyik legfontosabb országává vált, amiben igen nagy fejlõdési potenciál van. A magyar indiai em-

lékezetpolitika egy olyan páratlan lehetõségeket hordozó fejleszthetõ és fejlesztendõ terület, amely Magyarország pozícióit Indiában jelentõsen tudja javítani – nagyobb mértékben, mint az hazánk méretébõl és fejlettségébõl következne. Az utazás végén, az újdelhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központban tartott workshop keretében a résztvevõk értékelték a tapasztalatokat és megfogalmazták a „Kõrösi Csoma Sándor Magyar–Indiai Zarándokút” koncepcióját. Ez egy az indiai magyar emlékhelyeket öszszegyûjtõ, illetve összekapcsoló projekt, melynek egyes állomásai révén a kulturális összekapcsolódás magas intenzitással valósulhat meg. Részletek: www.univpecs.com

Az országgyûlés a H/9285. sz. határozatával döntött arról, hogy a Pécsi Tudományegyetem alapításának 650 éves évfordulója alkalmából, szeptember 1. napját a Magyar Felsõoktatás Napjává, a pécsi egyetemalapítás emléknapjává nyilvánítja. Az indokolás alapján, az a kezdeményezés, mely szerint 2017-tõl szeptember elsõ napja legyen a Magyar Felsõoktatás Napja, nagyban elõsegíti a magyar felsõoktatás történelmi korokon átívelõ nemzetközi úttörõ szerepének hangsúlyozását, így a magyar tudomány eredményei, a magyar felsõoktatás nemzeti örökséggé válik, amelylyel minden magyar polgár azonosulni tud. A közelmúltban vált hivatalossá, hogy Magyarország kormánya összesen 565 millió forinttal támogatja az elsõ magyar egyetem alapításának 650. évfordulóának méltó módon történõ megünneplését, hangsúlyozva ezáltal a magyar felsõoktatás jelentõségét, annak Magyarországon betöltött kiemelt szerepét. E cél megvalósítását szolgálja az a döntés is, hogy 2017tõl szeptember 1. napja legyen a Magyar Felsõoktatás Napja. Fontos és nagy pillanat ez a Pécsi Tudományegyetem számára és egyben óriási tisztelet elõdeink elõtt, akik a tizennegyedik század derekán, Magyarországon elõször Pécsett lerakták a tudomány alapköveit – fogalmazott Bódis József rektor a döntést követõen.

UNIVPÉCS 5


Simonyis szülinap! Immáron harmadik alkalommal ünnepelhettek egy újabb évfordulót a szervezet életében, melyet április 20-án tartottak a PTE KTK-n. A téma egyrészt a startupok (és az egyetemek) szerepe volt, másrészt a Simonyi International Video Pitch (SIVP) eredményhirdetésére is sor került, melyhez ohioi szakemberek virtuális kerekasztal-beszélgetés révén adták hozzá a szakvéleményüket.

Akik lenyomták a hidegháborút Tanúja lehettem, ahogy „Kissinger” kínai útja kapcsán kijelenti: „könnyebb nyitni egy mai Kína felé”, és ahogy Che Guevara szónokol: „tetteim a népem javát fogják szolgálni. Éljen a forradalom!” A PTE Kreatív történelem tanulmányi verseny döntõjén, április 9-én az ÁJK Holub József termében ugyanis volt olyan feladat, melynek során rögtönzött sajtótájékoztatót is tartottak a versengõ középiskolások csapatai. Részletek és nyertesek: www.univpecs.com

1+1 több mint 2

Globális problémák, lokális megoldások

Az egyetem tradicionális és újszerû tehetségmûhelyeiben kutató hallgatók már számos alkalommal jelezték tehetséggondozási szakembereink felé, hogy szeretnének megismerkedni más tehetségmûhelyekben dolgozó jeles szakemberekkel, tehetségekkel. Az NTP pályázatának támogatásával valósult meg Siklóson, április 21–22-én az a rendezvény, amelyen a Kriszbacher Ildikó-ösztöndíj, az Átütõ Tehetség Ösztöndíj, valamint a SZINAPSZIS hallgatómentor program tagjai vettek részt. A rendezvény alkalmat kínált arra, hogy kapcsolatot teremtsenek egymással a különbözõ tudományterületekkel foglalkozó hallgatói kiválóságok. A tehetséges hallgatók megismerhették egymás kutatási területét, találkoztak más tudo-

6 UNIVPÉCS

mányterületek kutatási módszereivel, ennek révén a továbbiakban más szemmel tekinthetnek szakterületük problémáira, alternatív módon közelíthetnek saját kutatásukhoz. Egy kötetlenebb, az egyetem falain kívüli, inspiratív környezet segítette a gondolatok szabad áramlását, fokozta a kreatív megoldások elõtérbe kerülését. A tudományos bemutatkozások és a csapatépítõ játékok rugalmas váltakozásával, keveredésével alakult ki egy újszerû együttmûködés. A vidám hangulatú tréning pszichológus közremûködésével zajlott. A Pécsi Tudományegyetem tehetség-ösztöndíjasai között a pályázat eredményeinek köszönhetõen szorosabb kapcsolat létesült. Az innovatív rendezvény híre remélhetõleg ösztönzõen hat az eddig nem azonosított tehetségeinkre is.


A téma

AZ UTCÁN HEVER

Akcióban voltak a PTE ETK mentõtiszt hallgatói: tömeges sérülést szimuláltak számukra a Szent István téren április 11én. Elõször egy kocsmai verekedés során szerzett, majd egy tömegbe hajtó biciklis okozta sérüléseket láttak el a végzõs hallgatók. Radnai Balázs adjunktust, a PTE ETK Sürgõsségi Ellátási és Egészségpedagógiai Intézet intézetigazgató-helyettesét kérdeztem. Mennyiben tért el a mostani a korábban az ETK-tól megszokott bemutatóktól? Az eddigi bemutatók valóban bemutatók voltak, melyek során tömeges kárhelyeket számoltak fel a mentõegységek. Ilyenkor minden egység pontosan tudta, mi a dolga, a hallgatók is egy elõre megírt forgatókönyv szerint dolgoztak. A tegnapi valójában egy kihelyezett tantermi óra volt, pont azért, hogy a zavaró körülményeket élethûen tudjuk szimulálni. A hallgatóknak fogalmuk sem volt arról, hogy mi vár rájuk, sem a helyszínre, sem az esetekre, sem a körülöttük zajló városlakók reakciójára nem volt esélyük felkészülni. Például megtapasztalhatták, milyen úgy újraélesztést végezni, miközben valaki kutyát sétáltatva elhalad mellettük – holott a hallgató retteg az állattól. Ez abszolút mélyvíz, de a késõbbi pályájuk során bármikor szembesülhetnek hasonló esettel. Mindezt figyelembe véve a hallgatók jól teljesítettek.

MENTS MEG!

Már harmadik éve rendszeresen kérünk visszajelzéseket a hallgatóktól a képzésre vonatkozóan, s ezek eredményeire építve törekszünk újításokat bevezetni a hatékony gyakorlatok érdekében. A tantermi gyakorlatok számát megemeltük és a szituációk, valamint a környezeti tényezõk élethûségét is próbáljuk a való élethez hasonlóvá tenni. Azt is szondázni fogjuk, hogyan értékelik az újdonságokat a hallgatók. A délutáni gyakorlat folyamán egy idõs bácsi odament a lépcsõn ülõ vérzõ fejû „sérülthöz”, és megkérdezte, hívja-e a mentõket vagy a rendõrséget. Ezt úgy mondja, mintha nem ez lenne az általános hozzáállás. Sajnos, nem az a jellemzõ. Az emberek legtöbbször körbeállják a sérültet vagy a sérültellátást. Ez nemcsak az õ felelõsségük, hanem a mienk is: meg kell tanítanunk a laikusoknak azt, hogy a legtöbb, amivel árthatnak a sérültnek az, ha nem tesznek semmit. Ne féljenek segíteni! Amíg a profi segítség nem érkezik meg, addig õk is segíthetnének. Persze mindig vannak ellendrukkerek is, akik akár az ellátást is kommentálják. Ha egy demonstrációs teremben zavarom meg a hallgatót azzal, hogy beszólok neki, hogy milyen béna, vagy játszom el az aggódó hozzátartozót, az közel sem olyan, mint amikor élesben kap hasonló megjegyzéseket. HARKA Éva

Úgy tudom, a hallgatók körében felvett kérdõíves kutatás révén vezették be ezt a szimulációt.

Teljes interjú: www.univpecs.com

UNIVPÉCS 7


IDEGEN NYELVI KÖZPONT

A FAB projektrõl Formative Assessment Benchmarking

Egy tanár legfõbb tevékenysége a tanítás. Az, hogy valamit – egy készég alkalmazását vagy egy adott témára vonatkozó ismeretanyagot – megtanítson. E tevékenységéhez szorosan hozzátartozik az is, hogy az általa tanított diákok tudását megbecsülje, felmérje és kiértékelje. Az értékelési tevékenységnek több formája is van. Ha tudásmérésrõl beszélünk, ráadásul tanórai tudásmérésrõl, akkor általában mindenki a témazáró dolgozatokra, zárthelyi dolgozatokra vagy a vizsgákra gondol. A megszerzett tudás ilyen módon történõ mérését szummatív vagy lezáró értékelésnek nevezzük. A cél itt az, hogy képet lehessen alkotni a diák által elsajátított tudás szintjérõl. Az értékeléseknek azonban létezik egy másik formája is, ez pedig az úgynevezett formatív (formáló vagy folyamatos) értékelés. Ennek az a funkciója, hogy a tanulási folyamatot segítse a viszszacsatolás és motiválás révén. Az ilyen módon történõ értékelés keretében a diák információkat kap saját teljesítményérõl és arról, hogy miként javíthat azon. A PTE Idegen Nyelvi Központ részérõl Berkics Erika és Märcz Róbert koordinálásával egy nemzetközi oktatási projekt indult útnak tavaly õsszel az Európai Unió finanszírozásában. A projekt a felsõoktatásban tanító nyelvtanárok értékelési gyakorlatát kívánja górcsõ alá venni, illetve fejleszteni. A projektben három külföldi felsõoktatási intézmény vesz részt: a Varsói Egyetem, amely egyúttal a FAB alapítója és fõszervezõje is, a Turkui Egyetem Finnországból, valamint a kaunasi Vytautas Magnus Egyetem Litvániából. A Pécsi Tudományegyetem belül a Nemzetközi Oktatási Központ nyelvtanárai és hallgatói érintettek e projektben. Az említett négy intézményben összesen több száz tanár és több ezer idegen nyelvet tanuló diák vesz részt a projektben közvetlenül vagy közvetve. A projekt fõ célkitûzése a négy partnerintézmény érintett oktatóinak megfelelõ formatív értékelési eszközökkel való ellátása, és ezáltal a nyelvoktatás minõségének emelése. A didaktikus folyamatok tudatosítása a tanulókban és a tanárokban különösen fontos az idegen nyelvek oktatásában. A formatív értékelési eszközök beültetése a mindennapi tanítási gyakorlatba nagyban növeli a nyelvtanulók motiváltságát, elkötelezettségét és felelõsségérzetét a tanulási folyamat iránt, ez pedig növelheti az oktatás hatékonyságát. A projekt során kiemelt figyelmet kap az élethosszig tartó tanulás is, mivel a projekt által terjeszteni kívánt módszerek és technikák mind az oktatásban, mind pedig a késõbbiekben, a munkavállaló szakmai élete során hasznosnak bizonyulnak. Önmagunk értékelésének és fejlesztésének képessége rendkívül fontos, hiszen, amint azt az Európai Bizottság Európa 2020 címû publikációjában is olvashatjuk, a munkával töltött hosszabb élet az újabb és újabb képességek egy életen át történõ elsajátítását és fejlesztését is igényli. A FAB-projekt céljai között szerepel egy helyzetfeltáró kérdõíves kutatás, nemzetközi tapasztalatcsere, valamint tanári workshopok és találkozók is lesznek. A projekt eredményei a gyakorló tanárok számára ajánlott kézikönyvben jelennek meg, amely összegyûjti a jó gyakorlat példáit. A projektrõl bõvebben a https://faberasmus.org oldalon lehet olvasni. MÄRCZ Róbert

8 UNIVPÉCS


DIÁKPORTRÉK

Sánta Emese (második szemeszteres szocmunkás) és Hadobás Lilla (pszichológia alapszakon végzõs) a PTE-n tanulnak, hetente kétszer eljárnak csörgõlabda-edzésekre. Két egyetemista lány tele tervekkel, kíváncsisággal és vágyakkal.

Lányok

labdával


Mennyire kemény sport a csörgõlabda? Ha az álladra nézek, annak tûnik. Sánta Emese: Ezt a sportot kemény labdával játsszuk, ha eltalál valakit, akkor a súrlódásnak nyoma marad. Hadobás Lilla: Az a lényeg, hogy védd a fejed. Nagyon gyors is tud lenni ez a kosár méretû labda, amelyben csörgõk vannak, hogy a lekötött szemû játékosok hallják, merre gurul. Valóban kifinomultabb a hallásotok, mint egy átlagos embernek, vagy ez csak egy legenda? H.L.: Annyira azért nem, mint a denevéreknek. De Emese teljesen vak, inkább mondja õ! S.E.: Jobban rátámaszkodom a hallásomra, mint más érzékszervemre, jobban, mintha látnék. Nem mindig halljuk meg pontosan, hogy hová megy a labda, inkább csak az irányzékot. H.L.: Gyakran olyan gyors a labda, hogy ha lefekszel elé, már nem marad idõd a kezeddel a fejedet védeni, ilyenkor szokott baleset lenni. Volt, hogy nyekkent az orrom a labdától, de igazából csak akkor van gond, ha nagyon erõs az ellenfél játékosának gurítása. S.E.: Az edzõnk is megmondta, hogy vannak olyan labdák, amelyeket nem lehet kivédeni. De oda kell figyelni. Mennyire finomkodás az, ha az állapototokra azt mondom, hogy gyengén látó. Vagy mondhatom azt, hogy vak? S.E.: Ez emberfüggõ, ki mit szeret. Én a látássérültet szoktam használni, de ez megint egy nagy kategória. H.L.: A mozgássérültre sem mondjuk azt, hogy béna. De nem szoktunk fennakadni az elnevezésen. Egyetemre látókkal együtt jártatok? Mennyire tudtok tájékozódni? S.E.: Meg kell tanulni az útvonalat elõször, fontos, hogy látó emberrel, legtöbbször mozgástrénerrel járod be elõtte a terepet, fedezd fel a támpontokat. Fel kell térképezni az útvonalakat, és egyenként megtanulni az összeset. Sokszor bejárod, és aztán megy. Gyakorolni kell. A fejedben és a lábadban is benne kell lennie. Mi a különbség a tanulásban? S.E.: Kis különbségek vannak, pl. más eszközöket használunk a tanuláshoz. Mi felolvasóprogrammal mûködõ laptopot használunk. Szkennelt könyvekbõl is tanulunk, bár nagy könnyebbség, hogy a tananyagok nagyobb része elérhetõ elektronikusan is. A szkennelés lassú, egy 400 oldalas könyvnél elég idõigényes dolog. Nálam az információk leszûkítése telik picit több idõbe, mint másnál, mert minden részletet fontosnak tartok. H.L.: Én látok valamilyen szinten. Látok színt, formát, alakot, arcot, de nem látok olyan messze, mint a látók. Kevésbé látom a különbözõ textúrákat és a kisbetûs feliratokat. De én így is jól elvagyok, megszoktam, mivel így születtem. Íráshoz, olvasáshoz speciális szemüvegem van. Könyvbõl, füzetbõl tanulok. Minden kicsit lassabban megy, mint a többieknek, de semmi hátrányom nem volt ebbõl a tanulásban. 10 UNIVPÉCS

A magyar társadalom alapállapotából indulok ki, elõre elnézést kérve. Az hogy ti nem úgy láttok, mint az átlag, ezért szoktak titeket butábbnak nézni? S.E.: Olyan volt már, hogy az illetõ elkezdett hangosan beszélni hozzám és mutogatott, hogy azzal a busszal el tud menni, talán idõsebb ember volt, vagy középkorú… Klasszikus vicc, hogy a vak nénikét ide-oda kísérik a zebrán, pedig csak várt valakit. H.L.: Egy ismerõsömet volt, hogy átkísérték a túloldalra, pedig nem is akart átmenni az úton, és hívott telefonon, hogy menjek át érte. Egyszer a nõvéremmel mentünk valahová és megkérdeztem valakit, hogy hol van egy terem. Nem nekem válaszoltak, hanem a nõvéremnek. Ez rosszul esett, de nem szoktak hülyének nézni, mert nem hagyom. Milyenek a csoporttársak? S.E.: Normálisak, jófejek.


A csörgõlabda teremsport, a pálya mérete 9x18 m, melyet kétfelé oszt a középvonal. A játék célja, hogy a csapatok gólt gurítsanak az ellenfélnek. A kapuk 9 m szélesek, a pálya két végén vannak. A labda kemény gumiból készül, és lyukak vannak rajta, hogy a belül lévõ csörgõk hangja hallható legyen a labda mozgása közben. A játékszabályokat a Nemzetközi Vaksport Szövetség felügyeli.

A tanárok megkegyelmeznek szegény, vak kislánynak, ha nem tanult eleget? S.E.: Ezt nem teszik, gimiben még elõfordult, de ez nagyon visszaüt, mert még jobban kinéznek a közösségbõl. Én szóltam a tanárnak, megkértem, hogy legyen szíves úgy kezelni, mint a többieket. H.L. Soha nem éreztem, hogy kedvezményeket kaptam volna azért, mert nem látok jól, de azt látom, hogy finomabban bánnak velem. S.E.: A jóindulatot gyakran érzem, emberi módon állnak hozzám. A szüleitek mennyire tudtak elengedni titeket? Jártam már úgy, hogy egy látássérült interjúalany helyett az édesanyja akart válaszolni. Mennyire óvnak titeket? S.E.: Külföldön vannak a szüleim, úgyhogy nincs problémám. Korábban sem volt jellemzõ a túlzott féltés. Úgy kezeltek, mint egy látót. Öt testvérem van, nem különböztettek meg. Anyukám az önállóság híve volt. Tízévesen Pestre jártam kol-


légiumba. Úgy érzem, apukám, persze a legjobb szándékkal, szeretett volna még burokban tartani, de külföldre ment… Jó ideje külön élek a családomtól, és ez nekem így jó. Én is ugyanúgy mûködök, mint bárki más. H.L.: Pécsett élek, a szüleimmel. Így nehéz függetlenednem, hogy velük vagyok, és nehezen viselik, ha függetlenedni szeretnék, vagy ha próbálok kibújni az óvó kezük alól, de lassan elfogadják. Óvatosan kérdezek rá arra, hogy a fiúk hogy viselkednek veletek? Hogy mûködik nálatok az ismerkedés? S.E. Simán. Beszédbe elegyedsz velük, és szimpátia alapján. Fiúkkal és lányokkal is könnyen kötök ismeretségeket, fõleg a kolin belül. H.L.: Emese kollégiumban lakik és sok segítõkész fiatalember szokta elkísérni a buszmegállóig. S.E. A Jakabhegyi kollégiumban lakom és amikor az ember sprintel lefelé a 77 lépcsõfokon, akkor szembetûnõ jelenség fehér bottal… Így szoktam ismeretségeket kötni…

A NB II-es csörgõlabda-bajnokság záró fordulóját április 17-én tartották a PTE ÁOK Sportcsarnokában. A Sárospatakot legyõzve, a PTE-s csapat bizonyult a legjobbnak.

És ilyenkor elárvultnak tetteted magad? (nevetés) S.E.: Ez nem becserkészés, ezt a helyzet hozza, hogy hogy ismerkedünk. Van, amikor felajánlják, hogy elkísérnek… Én már nem járok, de integrációs táborokban is jól lehetett ismerkedni, barátkozni. Én nem erre céloztam, hanem a szerelemre. Egy látó fiú szóba jöhet nálad? S.E.: Ez nem csak rajtam múlik. Számomra az nem különbség, hogyha lát valaki. Hogy szimpatikus vagy sem, az a döntõ. Jó dolog megismerkedni valakivel, fogni a kezét, közös élményeket szerezni, elmenni egymáshoz... Több párkapcsolatom is volt, volt látó és nem látó barátom is. H. L.: Egy látó fiút megfogni látássérültként nem könnyû. A legtöbb srác nem sérült barátnõt keres magának, ami érthetõ szerintem. Nehéz olyan fiút találni, aki elfogadja a helyzetemet, nem kezel lenézõen, sajnálkozva. Nekem fontos, hogy ne úgy kelljen vele lennem, hogy õ úgy érezze, hogy miattam bármirõl lemarad. Önmagam akarok mellette lenni és nem egy szegény fogyi csaj. S.E.: Szerintem kevés fiú érti meg a helyzetünket a korosztályunkból, persze kivételek mindig vannak. Fontos, hogy egy fiú intelligens legyen, és ne sajnáljon le, hagyjon érvényesül-

12 UNIVPÉCS

ni, de segítsen is, ha kell. Ezt együtt célszerû kimunkálni egy kapcsolatban. Fontos ilyenkor is szerintem, hogy odafigyeljünk egymásra, teret adjunk egymásnak. Persze ez idõ, még két ember összecsiszolódik ezen a területen, de meg lehet találni a középutat. A teljes élethez hozzátartozik a sport is. Mennyi ideje sportoltok? H.L.:Talán egy éve kezdtük el a játékot. Van Pécsett egy vak egyesület, a levelezõlistájukon láttam meg ezt a lehetõséget. Látássérült fiatalokkal és középkorú srácokkal sportolunk együtt. Elõször csak gyakoroltunk hobbi szinten, de aztán annyira belejöttünk, hogy szeptemberben beneveztünk a magyar bajnokságra, amit vasárnap meg is nyertünk! S.E.: Korábban Pesten már találkoztam ezzel a sporttal. Ott heti kétszer edzettünk. De kimaradt öt évem. Korábban még nem jártam versenyen. Nagy élmény volt. Ebben a sportban sok mindent megtanultunk, pl. odafigyelni egymásra, magunkra, koncentrálni a labdára, mozdulatokra, és az erõnlétünk is sokat javult. H.L.: Heti két edzésünk van. Az egyik labdás edzés, ahol meccseket játszunk egymás ellen, míg a másik egy erõnléti edzés, a TRX, mely az erõnlétet és az egyensúlyérzéket fejleszti. Pesten van külön lánycsapat is, amelyhez mi is szeretnénk majd csatlakozni. A magyar válogatott edzõje is érdeklõdik már a pécsi csapat játékosai iránt. Megéri járni? S.E.: A közösség remek. A sport is jó, mert mozgunk, folyamatos önismeretet ad, kellemesen elfáraszt a sok szellemi meló után, emellett ad egyfajta ritmust, töltetet a napban, Ezért is szeretem csinálni. A szakmátokban milyen jövõ vár rátok? S.E.: Szeretnék a szakmában dolgozni, terepre kijárni, kliensekkel dolgozni, nem elsõsorban csak irodai munkát végezni. De nem biztos, hogy ez reális elképzelés. Az irodai munka a realitás, de emberekkel szeretnék dolgozni. Egy telefonos lelkisegély-szolgálat esetén ez megoldható, de nem tudom, hogy máshol meg lehet-e valósítani. Igazából rajtam múlik, hogy mit látnak majd meg bennem. Most önkénteskedni szeretnék, hogy kiderüljön, mik a lehetõségeim. Még van egy jó évem, hogy kitaláljam konkrétan. H.L.: Három éve itt vagyok az egyetemen, de még fogalmam sincs, pontosan milyen pszichológus szeretnék lenni. Azt tudom, hogy a pszichológus pályán sok lehetõség van. Vannak olyan területek, ahol biztos nem dolgozhatok, például a klinikumban, egészségügyi alkalmasság miatt. A szervezet- és munkapszichológia szakirányban szeretnék továbbtanulni. Ez nem azt jelenti, hogy abban is szeretnék elhelyezkedni, csak ezek a tárgyak érdekelnek. A szociálpszichológiát nagyon szeretem. Én is szívesen végeznék önkéntes munkát, ahol tapasztalatot szerezhetnék mint pszichológusjelölt. BALOGH Robert


Dobjuk össze, amink van!

Mi az és hogyan mûködik a közösségi finanszírozás?


JÖVÕ

A közösségi finanszírozás fogalma egyre inkább kezd elterjedni Magyarországon is. Azonban laikusként a tevékenység hátterérõl keveset tudhatunk, vagy akár arról, kinek miért éri meg – bármelyik oldalról – ezt a módszert alkalmaznia. A témát Kuti Mónika közgazdásszal jártuk körbe.

Általánosságban: mit jelent az, hogy közösségi finanszírozás (crowdfunding)? Azt, hogy egy internetes platformon keresztül lehet különféle ötletekhez és projektekhez pénzt gyûjteni szerteágazó területeken. Az internetes közösségek támogatni tudnak olyan társadalmi célokat, mint a fesztiválok, nyári táborok, kiállítások, egészségügyi programok – hogy a közösségi ügyek közül csak néhányat említsünk. Kétféle típust különböztethetünk meg: az adomány alapú közösségi finanszírozás esetén a donációt adók nem várnak cserébe semmit, a jutalom alapú finanszírozási ágnál viszont a támogatók a pénzért cserébe már részesülni is szeretnének programokban, innovatív termékekben és szolgáltatásokban. A közösségi finanszírozás tõkeági vonulata a közösségi befektetés (crowdinvesting), mely irányulhat hitelnyújtásra, illetve üzleti részesedés szerzésére is. Milyen ma a közösségi finanszírozás helyzete Magyarországon? Mennyire élnek a „civil” emberek ezzel a lehetõséggel, azaz menynyien támogatnak bizonyos kezdeményezéseket? A CreativeSelector platform sikeres projektjei között van családi napközi, dokumentumfilm vagy közösségi alkotótábor. A platform jelenleg közzétett sikertörténetei összesen 2,2 millió forintot gyûjtöttek. Az adjukossze.hu platform az adomány alapú közösségi finanszírozási vonalat képviseli, 2014-ben közel 3 millió forintot gyûjtöttek, tavaly csupán 344 ezer forintot. 2013-ban bébiételek terméktesztjére a támogatók több mint 1 millió forintot adtak össze ezen az oldalon. Nagyon sok magyar ötletgazda viszi külföldi crowdfunding platformra a kampányát. Nemrég a PTE egyik adjunktusa, Arató Ferenc is részt vett egy sikeres crowdfunding kampányban, mely a matematikaoktatást és a játékosságot ötvözte kreatív formában. A hazai crowdfunding körkép sajátos színfoltja, hogy a Pécsi Tudományegyetemnek a Simonyi Üzlet- és Gazdaságfejlesztési Központ (Simonyi BEDC) aktív részvételével 2015 decembere óta létezik közösségi finanszírozási platformja (pecs.hubbub.net), mely az egyetem polgárai és a régió forprofit és non-profit szereplõi számára szeretné megnyitni ezt a forrásszerzési módot. Folyamatban van, hogy a közösségi finanszírozás témáját és a kampányfejlesztést több kurzusba is integráljuk a Közgazdaságtudományi Karon, hogy ezáltal is elinduljunk azon 14 UNIVPÉCS

az úton, amelyen az elmélet és annak alkalmazása nem válik el egymástól. A hallgatók a saját ötleteiket fejleszthetik kurzusok és inkubációs programok keretében, a platformra feltölthetik a kampányt, melyre – a kurzus teljesítésébe beszámított – pontokat kapnak, sõt, ha kedvük van, a végén el is indíthatják a kampányt, és letesztelhetik a valós világban, hogy mûködik-e az elképzelés. A vállalkozásfejlesztési képzéseinkben rövidesen megjelenik tehát az oktatási célú közösségi finanszírozás, mely aktív szerepet kíván betölteni a kultúrateremtésben. A Simonyi BEDC Inkubációs Programjának szerves részévé vált a közösségi finanszírozási platform, ahol az ötletfejlesztési folyamat végén nyitott a hallgatók számára a kampány elindítása. Igaz az az állítás, hogy manapság egyre többen használják a közösségi finanszírozás lehetõségét kezdeményezõkként?


JÖVÕ

A világgazdasági válság után indult robbanásszerû fejlõdésnek a közösségi finanszírozás, mely piac több mint megtízszerezõdött 2012 és 2015 között. A nyugati piac nagyon koncentrált, néhány platform domináns jelenléte jellemzõ. A globális trendek alapján az USA vezet mind tranzakciószám, mind gyûjtött finanszírozás tekintetében, de Kína is elõretör ezen a piacon. Európában Anglia az éllovas, amit Franciaország, Németország és Finnország követ mint élboly. Az ötletgazdák a közösségi finanszírozási kampány fejlesztésére és menedzselésére egyre inkább szakembereket bíznak meg, akik ismerik ezeket a piacokat. A kockázati tõkések pedig egyre gyakrabban követelik meg a sikeres crowdfunding kampány levezénylését, amely a piaci validáció egyik lépése. Miért éri meg a civileknek finanszírozni bizonyos kezdeményezéseket, startupokat? Avagy mi vihet rá valakit arra, hogy pénzzel támogasson egy ötletet? A motivációs szintek között megjelennek olyan elkötelezõdések, hogy egyének valamilyen ügyet szeretnének támogatni, és ennek a megvalósulásában segédkezni. Az altruizmus, a közösségi részvétel vagy a hírnév – a nem pénzügyi – hajtóerõi az adomány és jutalom alapú közösségi finanszírozásnak. Hogyan lehet sikeres egy közösségi finanszírozás? Elég csak egy jó, sokakat érintõ ötlet hozzá, vagy megfelelõ reklámot is érdemes használni ahhoz, hogy minél többen támogassanak bennünket? A kérdés az elméleti és a gyakorlati szakmát egyaránt foglalkoztatja. A szakirodalom szerint a sikerfaktorok közé tartozik a közösségi tõke, a marketing és a projektminõség jelzése. Utóbbi arra vonatkozik, hogy milyen információt küld a kampány az ötletgazda és csapata szakértelmérõl, mennyire valós a pénzügyi terv és mennyire részletes a projektirányítással kapcsolatos leírás. A minõségi projekthez azonban komoly promóció kell, amely látogatókat kanalizál a kampányoldalra, ahol általában pár másodperc alatt döntenek az egyének, hogy támogatják-e az ötletet vagy sem. Külön mûvészet ezt a szûk idõintervallumot úgy megtölteni információkkal, hogy az a tömegeket támogatásra sarkallja. A PTE Simonyi Üzlet- és Gazdaságfejlesztési Központ (Simonyi BEDC) aktív részvételével 201.5 december óta létezik k özösségi finanszírozási platform a http://pecs.hubbub.net. ENNEK CÉLJAI: 1. az egyetem falain belül keletkezõ hallgatói és oktatói innovatív ötletek számára szeretnénk lehetõséget nyújtani a megvalósuláshoz hazai és nemzetközi színtéren, 2. egyetemi közösségi programokhoz való pénzgyûjtés lehetõségét nyitjuk meg, 3. társadalmi célú vállalkozások számára is vonzó lehet a non-profit szférában, 4. regionális KKV-k számára is adott ez a finanszírozási csatorna, amely a helyben megkeletkezõ tõke helyi újbóli befektetését is erõsítheti (ún. „locavesting” irány).

Közösségi finanszírozásnak számítanak azok a kezdeményezések is, amikor adott személyek maguknak szeretnének pénzt összekalapozni? Legutóbb egy mozgássérült fiú, elõtte pedig Sickratman esete kapcsolódik ide. Létezik crowdfunding platformon kívüli közösségi finanszírozás. Az említett példák rávilágítanak, hogy a közösségi oldalakon keresztül számos egyéb forrásszerzési mód is mûködik. Mi történik abban az esetben, ha összegyûlik elegendõ összeg az ötlet továbbviteléhez, de azt a kivitelezõ mégsem valósítja meg? Mi történik az elutalt összeggel? Minden platformnak megvannak a szerzõdéses feltételei erre az esetre, természetesen vissza kell utalni a támogatóknak a kapott összeget. SZANYI-NAGY Judit

UNIVPÉCS 15


Sok S z e n e s s z e r e t e t kicsi

A közösségi finanszírozás erejét és eddigi részeredményét a BTK épületében is megtapasztalhatták a Pécsett szórakozni járók. Az itt található Szenest ugyanis szintén ennek a módszernek a segítségével varázsolták élettelivé a készítõk. A felhívásról korábban már beszámoltunk (Színes Szenes, UnivPécs, 2016. február 8.), az elhatározásról és a megvalósítás módjáról Tóth Barbara PTE BTK HÖKelnököt kérdeztem.

Miért ezt a módszert választottátok? A közösségi finanszírozásra gyakorlatilag nem a forrás miatt volt szükségünk, hanem elsõsorban azért, hogy mindenki egy kicsit jobban magáénak tudja érezni a helyet, és szeresse anynyira, mint mi. A terv harmada gyûlt össze az Indiegogo kampány során, de ez a festés elkezdéséhez éppen elég volt. Minden alak, aki/ami felkerül a falra, ebbõl a pénzbõl jön létre. Miért éppen az Indiegogo? Mert, azt hiszem, Kickstarterezni (www.kickstarter.com – amerikai közösségi finanszírozással foglalkozó oldal – a szerk.) nem lehet Magyarországról. Illetve azért is, mert én magam támogattam egy éve egy kampányt, a Nyugat+zombik képregény elkészülését, és nagyon megtetszett a letisztult felület. Mit tapasztaltatok, mi motiválja az embereket, hogy beszálljanak egy ilyen közösségi finanszírozásba? Az emberek motivációja érdekes kérdés. Ez a felület úgy mûködik, hogy a felajánlott összegekért cserébe különbözõ cso-

16 UNIVPÉCS

magok közül választhatnak a támogatók. Így gyakorlatilag nem „alamizsnát” kérsz, hanem elõre megveszed a terméket, és a létrejöttében segédkezel. A legtöbb ilyen csomag, amely nálunk fogyott, az a Szenes féléves bérlet volt. De volt két olyan társaság is, akik a legnagyobb csomagot választották, amely azt jelenti, hogy felfestjük õket a falra. Biztos vagyok benne, hogy sokat segítettek a kampány sikerességében a Pécshez és a Szeneshez kötõdõ zenekarok – úgymint a Punnany Massif, a Halott Pénz vagy a 30Y – megosztásai, és az is, hogy minden átláthatóan és követhetõen, illetve következetesen történt. Terveztek még hasonló kampányt a jövõben? A folyamatnak még nincs vége. Hosszú Norbert (Elvis) a kampány vége óta minden hétvégéjét a Szenesben tölti, és festi a különbözõ épületeket, szövegeket, alakokat. A következõ éppen Lovasi András lesz. SZANYI-NAGY Judit


Nyári munka Minden tapasztalat jól jöhet!

A nyár egy tökéletes idõszak a pihenésre, megnyugvásra, az éved értékelésére. Mindemellett arra is megfelelõ alkalom, hogy a Rád zúduló szabadidõben nyári munkát, szakmai gyakorlatot vállalj. Cikkünkben a PTE Karrier Iroda tippjeit olvashatod azzal kapcsolatban, hogy miért hasznos nyáron munkába állni. Lássuk, hogy mire jó Neked a nyári munka: – megismerkedhetsz a fogadó szervezetnél folyó szakmai munkával, – bekapcsolódhatsz a napi munkavégzésébe, – önállóan oldhatod meg a Rád bízott feladatokat, – megtanulhatsz gazdálkodni az idõvel, – tapasztalatokat gyûjthetsz a munkaerõpiacon való késõbbi elhelyezkedéshez, – bõvítheted a kapcsolati tõkédet, – fejlesztheted a kompetenciáid.

Néhány lépés, amelyekkel közelebb kerülhetsz a nyári betevõhöz: – Mérlegeld, hogy milyen munkáknak van szezonja! Az idegenforgalom például tárt karokkal vár! – Számolj be szüleidnek és ismerõseidnek arról, hogy munkát szeretnél vállalni a nyárra, hátha az õ kapcsolatai tudnak Téged hozzásegíteni a munkához. – Járj utána, hogy milyen munkahelyeken fogadnának! A munkák közül többek között szemezgethetsz a PTE Karrier Iroda folyamatosan frissülõ állásajánlatai és szakmai gyakorlati he-

lyeinek adatbázisaiból vagy a Student Service ajánlataiból. – Ha kedveled a kalandokat, külföldön is szerencsét próbálhatsz. Számos ösztöndíj közül választhatsz, Erasmus-szal akár a Kanári-szigetekig is eljuthatsz. Más szervezeteken, például a Camp Leaders-ön keresztül pedig tradicionális amerikai nyári gyerektáborban töltheted a nyarat. Ha szakmádba vágó gyakorlati helyet találsz, érdemes akár pénz nélkül is elvállalnod a munkát, hiszen a munkatapasztalat is már egyfajta fizetségnek fogható fel. Ha viszont a talált munka nem feltétlenül kapcsolódik az egyetemen folytatott tanulmányaidhoz, akkor se csüggedj, hiszen az a lényeg, hogy érezd, milyen is egy igazi szervezet lüktetése. Ha év közben az egyetem mellett eddig nem volt rá idõd, állj munkába nyáron! Ragadd meg az alkalmat, és szerezz életre szóló tapasztalatokat! BARTAKOVICS Bettina

Hasznos weboldalak: www.ptekarrieriroda.hu I www.ptestudentservice.hu www.erasmus.pte.hu I www.campleaders.com

UNIVPÉCS 17


Az

agy is egy

izom

Prezi, Ustream, Logme, NNG… Világsikert elért magyar startupok, közösen hozták létre a Bridge Budapest non profit szervezetet, amely szemléletváltozást szeretne elérni Magyarországon a vállalkozói kultúrában – errõl kérdeztük Pistyur Veronikát, a Bridge Budapest ügyvezetõjét.

18 UNIVPÉCS


Miért jött létre a Bridge Budapest? Ez a vállalkozói közösség magánemberi szándékkal jött létre. A tapasztalataik alapján újat akartak hozni Magyarországra. A környezetükben a kontrasztok és a frusztráció jellemezte az alaphangulatot. Ha kiléptek a cégeik jelentette környezetbõl, alapvetõen más hangulatba kerültek. Sok ember hivatkozott körülményekre, kifogásokra, holott az alapítók azt vették észre – 2012 nyarát írjuk – hogy Budapestrõl indulva meg lehet hódítani a világot. Nem kellett ehhez más, mint egy jó ötlet, rengeteg munka és némi szerencse. De a tudásuk és a teljesítményük predesztinálta õket, hogy ott tartsanak, ahol. Sokan arra hivatkoznak, hogy úgysem vágok bele valamibe, úgysem csinálom meg, és lebeszélik magukat. Nincs meg annak a hite, hogy létre tudunk hozni értelmes munkakörnyezetet, értelmes világot… Árvai Péter a Bridge elnöke, elsõsorban az õ „frusztrációja” hozta létre a Bridge Budapestet. 2008-ban döntötte el, hogy eljön Svédországból, és két társával együtt céget alapít. Ekkor tapasztalta meg életében elõször ezt az állandó körülményekre hivatkozást. A nagybátyja ment ki érte a repülõtérre, aki nem tudta, miért tér haza Péter. Amikor elmesélte, hogy vállalkozni jön, akkor a nagybácsi furcsán nézett, és azt javasolta neki, hogy inkább forduljon vissza. Péter nem értette, mert már megismert olyan embereket itt, akikkel úgy érezte, meg tudja hódítani a világot. Nem értette ezeket a típusú ellentmondásokat. Csak azért is meg akarta mutatni, hogy meg lehet csinálni. A Bridge alakulásához három cég összefogására volt szükség, mert így együtt már megmutatkozik a trendszerûség. Mennyire megy szembe a ti világotok a közép-európai iróniával, vagy a sírva vigadó magyar közhangulattal? Ez egy másfajta gondolkodás. A saját példámon tapasztaltam meg legerõteljesebben, amikor elkezdtem a cégalapítókkal dolgozni. Analitikus típus vagyok, szeretem végiggondolni a körülményeket, és megtalálni azt a pontot, ahol valami miért nem fog mûködni. Ennek felfejtésével rengeteg idõt el tudok tölteni. A sokadik ilyen beszélgetés közben megkaptam, hogy milyen szuper, hogy ezt ilyen pontosan végig tudom gondolni, de ugyanezt az idõt eltölthetném azzal, hogy a megoldáson gondolkodom. Ma Magyarországon tízbõl kilenc fiatal azt gondolja, hogy csak a kapcsolatokon múlik az érvényesülés, és a tudáson, teljesítményen semmi. A mögöttünk lévõ cégek éppen ennek az ellenkezõjét bizonyítják. A globális piac és a technológia bárki számára lehetõséget ad, hogy sikeres legyen. Minden alapító kockáztatott; a saját pénzét, erejét, idejét tette bele a vállalkozásába, és sikerült nekik. Nagyon sok cég elbukik. Ennek a világnak a sajátossága, hogy rengeteg a kísérletezés és kevés a valódi siker. De ez mégis bizonyíték arra, hogyha összeáll az egész, akkor mûködhet.

Hogyan alapultatok? Árvai Péter és a másik két Prezi-alapító, Halácsy Péter és Somlai-Fischer Ádám; Fehér Gyula, a Ustream társalapítója és Anka Márton, a LogMeIn társalapítója hozta létre a szervezetet, majd egy évre rá csatlakozott Balogh Péter, az NNG társalapítója. Közülük sokan már nem az eredeti cégüknél dolgoznak, ezért fontos, hogy az alapítókkal vállalkoztunk az alapításra. Az, hogy az IBM megvette az Ustreamet, hozott változást az életetekben? Nem. De akár még egy partnert is jelenthet késõbb. Az alapítók tudását, amit ezek az emberek összegyûjtöttek a cégeiken belül, azt szerettük volna megmutatni a fiataloknak úgy, hogy az életre szóló élményt jelentsen, és lökést adjon a döntéseikhez. A program már három éve mûködik, 18 fiatal tartozik az alumnik közé, õket el tudtuk vinni a Szilícium-völgybe, vagy Ázsiába, meg tudtuk nekik mutatni, hogy a globális siker hogyan épül Budapestrõl. A tapasztalataikat blogposztokon keresztül megosztották másokkal, illetve Bridge-nagyköveteinkké lettek és járnak egyetemekre elõadást tartani. Egy netwörköt is mûködtetnek, amelyben az összes olyan fiatal benne van, aki valaha jelentkezett a programjainkra – ez már 400 fõt jelent, és rendszeresek az események. Jól értem, hogy pozitív gondolkodást szeretnétek tanítani? Van egy víziónk. Mi egy olyan országban szeretnénk élni, ahol az önbizalom alapja a tudás és a teljesítmény. Erre hozunk fel példákat, bizonyítékokat mutatunk arra, hogy meg lehet csinálni. Láthatóvá tesszük a létezõ példákat, amelyek három évvel ezelõtt nem voltak a köztudatban. Nem az alapítóink népszerûségét turbózzuk – nincsen üzleti érdekük abban, hogy öttel több felhasználójuk lesz vagy sem, hanem az ország közérzetét szeretnék megváltozatni. Azt vettük észre, hogy a sikeres startup cégek és a szélesebb világ között nincs információáramlás. Hidat szerettünk volna teremteni a két világ között. Ezért Bridge és azért is, hogy Budapest és a világ között is teremtsünk élõbb kapcsolatokat. Nem cégekre vadásztunk, mi a bemeneti fázist képviseljük, amely abban segít, hogy ez a közeg tágulhasson. Három évvel ezelõtt 2–300 ember világa volt Magyarországon az innovatív vállalkozói gondolkodás, szemben azzal, hogy most a Facebookon egy 10 ezres közösségünk van, akik ennek a startup vállalkozói közösségnek a fókuszában állnak. Az ország versenyképessége múlik a kreatív, innovatív vállalkozásokon, ezért ez volt az elsõdleges szándék. A fiatalok és a szüleik számára opció lehet a startupos út. Ezért nyitott a kommunikációnk a szélesebb nyilvánosság felé, három millió embert érünk el egy évben.

UNIVPÉCS 19


Ha jól értem, akkor tágabb körben is a gondolkodást szeretnétek megfordítani? Szemléletváltást szeretnénk elérni. Carol Dweck szociálpszichológus egy kutatásában arra jutott, hogy létezik rögzült gondolkodásmód és növekvõ szemléletmód. Óvodásoknál csinálták meg azt a kísérletet, melyben egy gyereknek sokáig azt mondták, hogy nagyon ügyes vagy, nagyon okos vagy, melytõl egy idõ után – hogy elkerülje a csalódást –, nem vállalt nagyobb kihívásokat, hanem csak biztonsági játékra törekedett, hogy meg tudja tartani azt a státuszt, hogy õ okos, jó, és ügyes. Ehhez képest, akit a tevékenysége alapján ítéltek meg – például milyen jól kötötted be a cipõfûzõdet – és arra teszik a hangsúlyt, hogy a gyerek mit tett annak érdekében, hogy az eredmény létrejöjjön, azok a gyerekek sokkal bevállalósabbak, bátrabban lépnek ki a komfortzónájukból, ismeretlen helyzetekkel is szembe mernek nézni. Mi a biztonsági játékra vagyunk szocializálva. A világ ennél sokkal gyorsabban halad. A startup cégek ezt a fajta világot tapasztalták meg: elképesztõ alkalmazkodási, innovációs készséget vár el tõlük ez a közeg. Azt szoktuk mondani, hogy az agy is egy izom, ez is fejleszthetõ. Amióta én is átvettem ezt a gondolkodásmódot, már nem a félelmeim motiválnak, meg tudok állni, és örülni. A szégyenhez és a kudarchoz más típusú viszonya van ennek a közegnek, mint a hagyományosnak. Az a cél, hogyha valaki itt dolgozik, ne akarja eltitkolni valamelyik hibáját, tévedését, mert azt az energiát, amit a takargatásra fordít, elvesztette, aznap nem talált ki semmi újdonságot, nem termelt semmi értékeset, mert arra koncentrált, hogy ne derüljön ki róla valami szégyenletes. Ehelyett álljunk bele ezekbe a helyzetekbe, nézzünk szembe a tévedéseinkkel, tanuljunk belõle. Talán 20 UNIVPÉCS

túlságosan fetisizálja is ez a világ a kudarcot, de ez inkább félreértés, mert tanulni szeret ez a világ a hibákból, és továbblépni. Kudarckonferenciákat is szerveznek a világban, amelyen komoly vállalkozók osztják meg egymással a hibáikat, valamint, hogy hogyan és mit tanultak általuk. Minõségileg tudnak változtatni a hétköznapokon ezek az átkapcsolások. Hibázni akkor szabad nálatok. És dicséret is jár, ha jól csinálsz valamit? A visszajelzés fontos része ennek a kultúrának. Alapvetõen nem vagyunk hozzászokva sem a pozitív, sem a negatív dolgok kimondásához. A munka világában ez hatványozottan jelentkezik. Ebben a világban a vezetõi képesség fontos eleme a sérülékenység. Ez azt jelenti, hogy a vezetõk mernek emberként viselkedni, olyanoknak, akiknek érzéseik vannak, ez a munkavállalókkal való viszonyukban is jelentkezik. Nálunk az alapítók ugyanott ülnek, mint a munkavállalók, oda lehet hozzájuk menni, bármit mondhatunk nekik, mert ez így természetes. Normál magyar közegben ritkán dicsérnek meg valakit. Nálunk van visszajelzés. Anélkül tényleg nehéz létezni. A startup világ is a profitért mûködik, nem szeretetszolgálat. Felmérték, hogy a produktivitáshoz elképesztõ hatékonyságra van szükség. Ez nem jön létre rossz közérzetû, szorongó, stresszelõ emberekkel. Ha jól érzik itt magukat az emberek, szívesen tesznek a cégért, de ehhez az kell, hogy mindenki mindent értsen. Ehhez szükséges a transzparencia. Ez nem sajátja a klasszikus cégkultúrának. Minden mindennel összefügg, és minden azt a célt szolgálja, hogy ez egy kreatív, gyorsan alkalmazkodni tudó közeg legyen, mert állandóan jönnek az újabb kihívások, és tudni kell változtatni. BALOGH Robert


Nem csomagoljuk be a gyereket‌


Hogyan kerültél kapcsolatba a Waldorf pedagógiával? A Pécsi Tanárképzõn végeztem biológia–rajz szakon, utána csupán egy évet tanítottam egy külvárosi iskolában itt, Pécsett, majd reklámgrafikus lettem, s ezzel foglalkoztam körülbelül 11 éven keresztül. A változás azért következett be az életemben, mert a nagyobbik lányom, aki most 23 éves, még harmadik osztályos korában elkezdett Waldorf-iskolába járni. Rengeteg olyan pozitív változást hozott az életébe, melyeket elõször magam sem tudtam hová tenni. Sokkal felszabadultabb, õszintébb lett, jól érezte magát a bõrében. Szívesen tanult, magától csinált házi feladatokat… ezek mind furcsa dolgok egy általános iskolás gyerek életében. (nevet) Ezek után iratkoztam be a Waldorf tanárképzésre, mely akkoriban levelezõ szakon posztgraduális oktatás volt, melyet másfél év alatt végeztem el. Ekkor még Szombathelyen éltünk a családommal, így az ottani Waldorfiskolában kezdtem el osztálytanítóként dolgozni. Az akkori hatodik osztályt kaptam meg, akikkel négy évig dolgoztam együtt. Késõbb segédkeztem a pécsi Waldorf-iskola alapításában, s végül a tanári karhoz is csatlakoztam, így kerültem a Mandulafa Általános Iskolába. Így indult a pályafutásom a Waldorf-pedagógiában. Egyre többet tud meg az ember errõl a mûfajról, egyre alázatosabb a tanítással kapcsolatban. Ez a fajta tanítás nagyobb mozgásteret ad az embernek, mint a hagyományos oktatás. Bizonyos tananyagokban – az epochális képzésnek köszönhetõen – job-

22 UNIVPÉCS

Miért fontosak a mûvészi motívumok az oktatásban? Miért kell(ene) minden tanárnak napról napra képeznie magát? Miért fontos az epochális oktatás és miért mosolyognak annyit a gyerekek a Mandulafa Általános Iskolában? Nemerey Péter osztálytanító megadja a választ.

ban el lehet mélyülni, bár sokaknak vannak olyan félelmei, hogy ha mondjuk egy tantárgy csak egyszer vagy kétszer kerül elõ egy esztendõben, akkor nem lesz elég alapos a gyermekek tudása. Én ennek az ellenkezõjét tapasztalom. Ha van egy régebbi tananyag, például a görögök, akikkel ötödik osztályban foglalkozunk, az anyag felidézése minden további nélkül megy a diákoknak. Az alvó tudást fel lehet ébreszteni. A lényeg, hogy intenzíven foglalkozunk az anyaggal, így a gyereknek nem kell egyik óráról a másikra átállítania magát az adott szakórára. Nem egysíkúan dolgozunk, mindinkább összefüggéseket keresünk a tantárgyak közt, emellett igyekszünk elõtérbe helyezni azok mûvészi motívumait. Ez persze nem pusztán azt jelenti, hogy képeket másolunk, agyagfigurákat készítünk, vagy festünk valamit. A cél, hogy olyan összefüggéseket tárjunk fel, amelyekben a szépséget fel lehet fedezni. Magát a Waldorf-pedagógiát is a „nevelés mûvészeteként” szokták aposztrofálni. Ez kissé lexikonszerû meghatározás, de valóban: a Waldorftanárok gyakorlatilag az egész napjukat önmaguk képzésével töltik. Mindig új tananyagokat kell megismernünk, és elmélyülnünk benne, mivel nem csupán azokat a tantárgyakat oktatjuk, amelyekre a tanárképzés során szakosodtunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy így hitelesebben tudunk elõadni, mivel nem egy sablonos, rutinszerû tudásból építkezünk. Ezeket a folyamatokat elmélyülés elõzi meg.


Miben másak az intézményben jelen lévõ nevelési elvek a hagyományos elvekkel szemben? Ami fontos és említésre méltó, hogy az alacsonyabb életkorú osztályokban az intellektualitásra ható tanításokat csak korlátozottan alkalmazzuk. Egyszerre igyekszünk a gyerekek kézügyességére, lelkére és szellemére hatni, ebben egyfajta egyensúlyra törekszünk. Próbáljuk a teljes embert nevelni, mindenkiben megtalálni azt a mozzanatot, amiben jó. Ebbõl kifolyólag a diákok jól érzik magukat a bõrükben itt az iskolában, mert lehet, hogy a számolás épp nem megy annyira jól, a történelem viszont igen, így megvalósul bennük egyfajta kiegyensúlyozottság. Fontosnak tarjuk a kézzel készített munkákat is, nem feltétlenül azért, hogy a gyerek felnõtt korára fafaragó mûvészszé váljon, vagy szép szõtteseket készítsen, hanem azért, hogy az akaratukat növeljük, fejlesszük, így a késõbbiekben más feladatokban is helyt tudnak állni. Sosem az a fontos, hogy az egyén individuálisan meddig jut el, hanem az, hogy a közösség meddig tud eljutni. Mindent együtt csinálunk, a közösen végzett munka így közös megelégedettséghez vezet. Emellett, ha valaki kiemelkedõ teljesítményt nyújt, a dicséret sem marad el, viszont akkor, ha valaki a képességei miatt nem tud megoldani egy feladatot, nem marasztaljuk el. Ám, ha azt vesszük észre, hogy a gyerek lusta, slendrián, vagy hanyag, akkor természetesen szóvá tesszük. Nem „csomagoljuk be” a gyereket, mint ahogy azt a Waldorf-iskolákról sokan gondolják. Elég komoly követelmények vannak, szigorú a napirend. Azon a területen kell szigorúnak és következetesnek lenni, ami azt megérdemli. Egyébként egy viszonylag baráti légkör uralkodik az osztályban, ennek alapja a kölcsönös elfogadás, egyfajta szeretetkapcsolat van jelen az órákon és azokon kívül is. Nyilvánvalóan elõfordul, hogy én is kijövök a sodromból, ilyenkor szóvá teszek dolgokat, és természetesen elõfordul az is, hogy a gyerekek viselkednek csibész módjára. Mára már összecsiszolódtunk – én harmadiktól viszem ezt az osztályt, elõttem két osztálytanító dolgozott a gyerekekkel. A mostani hetedik osztály az iskola legelsõ évfolyama. Hogyan zajlik egy átlagos Waldorf tanítási nap? A tanítási napok egy közösen elmondott áldással, fohásszal kezdõdnek, ez minden Waldorf-iskola minden egyes napján megtörténik, ezt követõen a gyerekek bizonyítványverset mondanak. Bizonyítványverset a gyerek az osztálytanítójától kap az év végén a bizonyítvány mellé, amely valójában egy szöveges értékelés. A vers a tanuló éves munkájáról szól, amelyben arra próbáljuk ösztökélni, hogy bizonyos dolgokban ügyesebb legyen, javuljon, bizonyos dolgokat pedig hagyjon el. Ezt nem didaktikusan kell elképzelni: a vers lehet egy középkori idézet, római verstöredék, de általában az osztálytanító sajátja. A vers a gyermek születésének napján hangzik el, ha a diák kedden született, akkor aznap mondja el az osztály elõtt. Ezek a bizonyítványversek az adott évben hang-

Milyen burok? Volt egy osztályfõnököm. Hívjuk O-nak. Nem értett a munkájához. Legalábbis a kínkeserves részéhez biztosan nem. Elsõ osztálytól negyedikig velünk volt. Igyekezett a legkülönbözõbb módokon porig alázni mindenkit, akin a gyengeség, vagy a kirekesztettség jeleit észlelte. Én állandóan elkéstem a legkülönfélébb iskolai ünnepségekrõl. Elõször csak véletlenül, késõbb már tudatosan. Szegénynek mindig habzott a szája. Egyszer még anyámat is emlegette. Azt az embert, aki annak idején, amikor elsõ osztályba indultam, leült velem, és elmondta, mire számítsak. Elmondta, hogy lesznek, akik majd bántani, zrikálni vagy megalázni akarnak. Elmondta azt is, hogy mit kell tennem. Tudtam, hogy nem alázkodhatok meg, és hogy lesz idõ, amikor akár az ökleimre is szükségem lehet, de ami a még fontosabb, a pofámra. Amit ki kell nyitnom, és meg kell védenem magam, ha igazságtalanság ér engem, vagy másokat. Eleinte nehézkesen ment, bele kellett tanulnom, mint elsõ sittesnek a börtönéletbe. Kivárásra játszottam, ami így, visszatekintve azt kell mondjam, be is jött. Az általános iskolában töltött éveim alatt szinte minden körülöttem lévõ tudta, hogy nem tudnak megtörni – sem a tanárok, sem a diáktársaim – és persze azt is, hogy ha úgy érzem, ki kell állnom értük, megteszem; még azokért is, akik nem éppen a csókosaim. Az igazat megvallva, nem éreztem ott jól magam, inkább csak egy-egy pillanat volt, amit szívesen újraélnék, meg egy pár, amit soha többé. Az egyik akkori osztálytársam, Cs. egy saroknyira lakott tõlünk. Kicsit izgága gyerek volt, mondhatnánk, hogy problémás. Apa nélkül nõtt fel, megpattant a faterja. Az egyik tanórán, azt hiszem, nyelvtanon, maga alá hugyozott. Stresszes napja volt, ahogy sokan másoknak is. Gondoljatok csak bele. Egy tizenegy-két éves gyereknek stresszes napja van az iskolában? A szorongástól maga alá hugyozik. Akkoriban így láttam a tanáraimat. Felsõsként ötödik és hatodik között olyan tanárom is akadt, aki a menzán addig ült mellettem, ameddig meg nem ettem a tejbedarát. Görnyedtem, zokogtam az állott maszsza fölött, a gyomrom másodpercenként fordult egyet, öklendeznem kellett már az étel szagától is. Csak abban bíztam, hogy becsengetnek, és visszaenged az osztályomhoz. Nem tette. Ott ültünk ketten a síri csendben, amit a néha feltörõ öklendezésem és sírásom tört meg, és vártunk. Õ énrám, én arra, mikor szabadulok végre tõle. A becsengetés után húsz perccel elzavart a tantermünkbe. A tejbedarától a mai napig kiráz a hideg. A történelemtanárokkal sikerült többször is ráfáznom. A hetedikes tanárom, B. az ebédlõben egyszer annyira megtépte a fülemet, valami piszlicsáré csibészség miatt, hogy úgy maradt. Azóta ferde a bal fülem. Az eset után a fiú WC tükrében vettem észre a furcsaságot, emlékszem, akkor azt gondoltam, pár napon belül biztosan visszaáll a helyére. Sajnos ez a mai napig nem történt meg. Miután beléptem a pécsi Mandulafa Waldorf Általános Iskola és Alapfokú Mûvészeti Iskola kapuin, hogy elkészítsem a „Nem csomagoljuk be a gyereket…” címû interjút, körülbelül 10 perc alatt eloszlottak a kételyeim azzal a vélekedéssel kapcsolatban, hogy ezek az intézmények „burokban” nevelik a diákjaikat. Beszélgetnek velük. Órán és órán kívül is. Ismerõs? Tegyük kezünket a szívünkre… Persze, biztosan mindenkinek akad egy szívet melengetõ történet a tarsolyában a tanárról, aki egy keserû nap után leszólította az egyszeri diákot a folyosón, és elbeszélgetett vele a problémáiról, lelkivilágáról, megpróbáltatásokról, szorongásról, félelmekrõl. Csepp a tengerben… A Mandulafánál ez mindennapos, bevett szokás, melynek eredményeképp a diákok nyitottak, sõt mi több magabiztosak, mernek hibázni, önálló véleményt alkotni, s kiállni gondolataik mellett. Mi ez, ha nem az a fajta mentalitás és szemlélet, amelyre a nagybetûs életben szükség van? Mosolygó diákok hada fogadott az órákon és a szünetekben egyaránt. Nincs bennük félelem, nincs bizonytalanság. Ha arra gondolok, hogy az általános iskolai alsó tagozatos éveim alatt nyugtatót kellett szednem, hogy el bírjam viselni az engem körülvevõ légkört egy izzadtság- és megaláztatásszagú matematikaórán 10 évesen, nem lepõdöm meg, hogy miért vettük tervbe a párommal, hogy a leendõ gyermekeinket Waldorf iskolába járassuk. Mert a gyerek nem felejt H. M. J. .

UNIVPÉCS 23


zanak el a gyerekektõl, tapasztalataim szerint a bennük megfogalmazott intelmek hatnak a tanulókra. A szöveges értékelés hatodik osztálytól már a gyerekeknek szól, az azt megelõzõ osztályokban a szülõkhöz intézzük õket. Ez egy hat–nyolc oldalas dokumentum, melynek segítségével a gyerek éves munkájáról és szociális jelenlétérõl tudunk áttekinthetõ képet adni. Milyen szempontok alapján értékelitek a diákokat? A hagyományos értelemben vett érdemjegyrendszert itt nem alkalmazzuk, azonban ötödik osztály felett már megjelenik az úgynevezett epocha-záró, mely lehet szóbeli, írásbeli, lehet százalékos értékelésû is, és a legtöbb esetben tartalmaz valamilyen mûvészi elemet, rajzot, festményt vagy makettet. A vizsgákon van egyfajta minimum követelmény, ez nálam az ötven százalék. Amennyiben a vizsga nem sikerül, a diák megírhatja újra, hisz nem az a célunk ezekkel az értékelésekkel, hogy a tanuló hiányos tudású maradjon… Én úgy vettem észre, hogy viszonylag zárt az iskolai hangulat; ha fogalmazhatok így, kevés mozgásteret ad az effajta kezdeményezésnek, de szerintem vannak olyan általános iskolai tanárok, akik ezt a fajta tanítást szívesen alkalmaznák. Ez nem pusztán módszertan, át lehet vinni módszereket, gyakorlatokat a hagyományos oktatásba, de a legmegfelelõbb, ha komplexitásában alkalmazzuk. Úgy tudom, a NAT (Nemzeti alap tanterv – a szerk.) mellett 2013-óta a Waldorf kerettanterve az egyetlen, amelyet elfogadott az országgyûlés. Ez mindenképp nagy fegyvertény számunkra. 26 Waldorf-iskola található ma Magyarországon, ezek között, ha jól tudom, 10 gimnázium is mûködik.

24 UNIVPÉCS

Van kapcsolat az országban mûködõ Waldorf intézményekkel? Ötödik osztályban van egy úgynevezett olimpia, ami minden Waldorf - iskola ötödik osztályosait érinti. Ezt nem teljesen úgy kell elképzelni, mint egy nagy olimpiai versenyt – az ott is szereplõ sportágakat teljesítik a gyerekek saját szintjükhöz mérten, az így elért eredményeiknek örülünk együtt. A Waldorf-olimpia nem díjazásos vagy érem alapú rendezvény, mégis több száz gyereket mozgat meg. Emellett a Waldorf-tanárok évente találkoznak egy akadémián nyáron, ahol szakmai továbbképzést végeznek, mûhelymunkában vesznek részt, mely körülbelül egy hetet ölel fel, s itt van lehetõségünk találkozni a többi iskola osztálytanítóival is. Kik támogatják az intézményt? A szülõk a legfontosabb támogatóink (nevet), nincs fõszponzora az iskolának. Az intézmény állami támogatásban részesül, mely a szülõi hozzájárulásokkal kiegészülve alkotja a Mandulafa éves költségvetését. Az épület, ahol most vagyunk, régebben az egyetem tulajdonában állt, szobrásztanszékként funkcionált. Sajnos eléggé elhasználódott az évek során, így felújításokra volt szükségünk, hogy korszerûsíteni tudjuk az épületet. Ehhez pályázati forrásokra volt szükségünk, melyet a várostól kaptunk, emellett persze a szülõk is támogattak bennünket. Mesélnél a kapcsolatodról az UnivPécs egyetemi lappal? Annak idején, mikor indult a lap, én terveztem az újságot elõször. Az akkori fõszerkesztõ, Gyõrffy Zoltán írt ki egy pályázatot, melynek témája a lap arculatának megtervezése volt. Az akkoriban mûködõ reklámügynökségem is adott be pályamunkát, mellyel megnyerte a pályázatot. Két–három évig dolgoztam az UnivPécsnél. HORVÁTH Márk József


KUTATÓI

Orsós Zsuzsa egy Tolna megyei kis faluban született, õ a legkisebb gyerek a hét közül. Édesapja és édesanyja írástudatlan volt. Orsós Zsuzsa cigány. Roma identitását fontosnak tartja az életben és a szakmájában egyaránt. Zsuzsa rákkutató és rendszeresen tart elõadásokat az orvosi karon a romák egészségügyi állapotáról. Kedves, õszinte és motivált. Az eddigi életérõl mesélt nekem.

Roma vagyok, kutató vagyok Mi szerettél volna lenni gyermekkorodban? Hû, hát nagyon-nagyon sok minden! Állatorvos, gyermekorvos, stewardess, tanár, amit csak el tudsz képzelni. Azt tudtam, hogy szeretnék tanulni, de hogy pontosan mi szeretnék lenni, azt akkor még nem. A kedvenc tantárgyaim a biológia és kémia voltak. Mivel nem volt koncepcióm, az akkori tanárom azt javasolta, hogy egy vegyipari technikumot végezzek el. Így is lett. Nagyon emberközpontú szakmákat soroltál fel, mégis a kémia felé indult az életed. A kémia nagyon izgalmas dolog, amelynek kapcsán mindig lehet valami újat tapasztalni. Jól éreztem magam a vegyipari technikumban, aztán öt évet dolgoztam vegyipari technikusként, és ez akkor sem változott. Mikor döntöttél úgy, hogy egyetemre mész? Úgy éreztem, sínen vagyok: már eltartottam magam, nem szorultam a szüleim segítségére. A hét gyerekük közül én vagyok a legkisebb. Úgy éreztem, nem tanulhatok tovább, nekem már dolgoznom kell, hogy magamat is eltartsam és õket is segíthessem. Az Orvosi Népegészségtani Intézetben helyezkedtem el mint laborasszisztens. A barátnõm, akivel a la-

borban dolgoztam, váltani akart, valami mást szeretett volna tanulni. Õ kezdte el rágni a fülem, hogy vágjak bele én is. Szólt a fõnökömnek is, és így már ketten ösztönöztek, az õ hatásukra vágtam hát bele. Egy csapásra megváltozott az életem. Biológia szakon kezdtem el a tanulmányaim. Szegedre felvételiztem, oda jártam egy évig. Imádtam! Mesélj az egyetemista éveidrõl! Milyen volt újra tanulni? Hogyan finanszíroztad? Félelmeim voltak. Idõsebb vagyok, cigány vagyok, lehet a tanulás sem megy már. Ennek ellenére a legszebb évemet töltöttem Szegeden. A kollégista társaim soha egy szóval nem említették, hogy idõsebb vagyok náluk vagy barnább a bõröm. Természetes volt, hogy ott vagyok, a szegedi napsütés feltöltött, teljesen más életet ismertem meg. Aztán visszajöttem Szegedrõl Pécsre, mert a régi munkahelyem intézetvezetõje Ember István professzor úr felajánlott egy félállást, mert mindenképp segíteni szerette volna a tanulmányaimat. Tudta, hogy a szüleim nem tudnak támogatni. A félállást csak akkor kaphattam meg, ha Pécsen vagyok nappali tagozatos hallgató, így hosszas nyûglõdés után Pécs mellett döntöttem. Itt már a munka és az iskola között ingáztam, néha szó szerint futottam a munkából az egyetemre.

UNIVPÉCS 25


A középiskolai tanulmányaid után önfenntartó lettél. Azért ez nem kis dolog… Lehet, hogy a mai világban furcsa, hogy 17–18 évesen az ember igyekszik kialakítani az életét, hogy 19 évesen önálló legyen. A szüleimet már az érettségim elõtt nyugdíjazták. Eleget nélkülöztek már és güriztek értem, így nekem természetes volt, hogy a saját életemet magam finanszírozzam. Csodálkozom is a mai fiatalokon, hogy huszonévesek és ott élnek a szüleikkel, anyuka vagy apuka adja a pénzt. Tõlem ez idegen, hiszen 19 éves korom óta egyedül hozok döntéseket és osztom be a pénzem. Talán más az értékítéletem. Nem neheztelek rájuk, de azt gondolom, nem baj az, ha egy egyetemista fel tud nõni, ha õ is megtapasztalja meddig ér a takaró. Ne érts félre, adja isten, hogy soha ne tudja meg senki, milyen nélkülözni! De én a gyerekemnek sem akarok mindent megvenni, mert nem akarom, hogy azt higgye, mindent szabad. Kell az egészséges kontroll. Én így nõttem fel. Bennem van az is, hogy mások nélkülöznek, éheznek, hogy mi játszódik le bennük addig, míg végre meg tudnak venni egy új cipõt. Mit gondolsz a kommunikációs szakadékról az elsõ generációs értelmiségiek és szüleik esetében? Nálatok megjelenik ez a probléma? Errõl már hallottam, de mindig hatalmas kérdõjel jelenik meg elõttem ezzel kapcsolatban. Ugyan hogy lehet ez? Hogy alakulhat ki egy családon belül kommunikációs szakadék azáltal, hogy az embernek kinyílik a szeme? Számomra elképzelhetetlen, hogy azokkal a testvéreimmel, akikkel 15 éves koromig együtt játszottunk, aludtunk, együtt éltük az életünket, megváltozzon a kapcsolatom amiatt, mert egyetemre jártam, doktori címet szereztem. Megváltozhat a szeretet attól, hogy én intellektuális szinten egy kategóriával feljebb kerültem? Ne szeressem az anyukámat, aki írni-olvasni nem tudott? „Kiszeretsz” a családodból, mert nem olyan mûveltek, mint te? Úgy gondolom, hogy az az ember, aki nem tud egy nála alacsonyabban képzett emberrel megfelelõen kommunikálni, nem elég intelligens, hiszen meg kéne találnia a hangot a nála kevésbé képzettekkel, fõleg akkor, ha azokat szereti. Egy intelligens ember nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy közte és a családja között szakadék legyen. Ez az egyénen múlik. Említetted, hogy féltél attól, hogy atrocitások érnek cigányságod miatt. Volt erre példa? Mély sérelmeim nincsenek, nem kellett sírnom egy-egy megjegyzés miatt. De tudom, hogy a negatív diszkrimináció létezik, mert nekem is romlott már el a napom amiatt, mert tudtam, hogy az adott szituáció csak azért alakult ki, mert nekem nem olyan fehér a bõröm, mint az akkor mellettem állónak. Nagyon szerencsés vagyok, mert tényleges bántalmazásban nem volt részem, sem egyetemistaként, sem oktatóként. Pedig nyilván látják rajtam, hogy roma vagyok.

26 UNIVPÉCS

Ez akkor egy létezõ probléma. Szerinted ez megoldódik bármikor is? Nagyon félek attól, hogy ez a probléma a jövõben inkább mélyülni fog. Az emberek félnek az idegenekrõl, a másságtól: kinek milyen a bõre, a vallása, az identitása. Én pedig félek, hogy rossz irányba haladunk. Az emberek beszûkülnek, nem járnak közösségekbe és falakat építenek. Nem kíváncsiak más kultúrákra, pedig ez az alapja az elfogadásnak. Próbáljunk ki új dolgokat! Az orvosin jó érzés azt látni, hogy a különbözõ országokból érkezõ hallgatók együtt vannak: norvégok, spanyolok vagy valamilyen keleti államból érkezõk. Nincs az emberek között bõrszín és nemzetiség alapján megkülönböztetés. Mindig látom a vegyességet, a falak leomlását. Bárcsak a többi karon is lenne angol nyelvû oktatás! A szakmáddal kapcsolatos nagy kérdés: te választottad õt, vagy a rákkutatás lehetõsége talált meg téged? Úgy fogalmaznék, hogy belecsöppentem. Ez egy nagyon aktuális téma volt a ‘90-es évek közepén is, és sajnos most is az. A daganatos megbetegedések okozta elhalálozások az elmúlt ötven évben nem csökkent – Magyarországon az összhalálozás 25%-a –, hanem inkább nõttek a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel ellentétben. Ez nem csak hazánkra jellemzõ, de a többi európai országra és az Amerikai Egyesült Államokra is. Hiába van az orvosdiagnosztikában hatalmas fejlõdés, akár a számítógépes rendszerek terén is, a daganatos megbetegedések megállítása sajnos nem sikerül.


Mit gondolsz a gyógyulás hitérõl? Sokszor halljuk, hogy ha az ember elhiszi, hogy meggyógyul, az meg is történik. A hit szerintem rendkívül fontos! A mentális hozzáállás nagy mértékben befolyásolja a beteg gyógyulási képességeit. Ha például hipnózis alatt azt mondják neked, hogy megégetnek, akkor még akár égési heg is keletkezhet annak ellenére, hogy semmit nem csinálnak veled. Megtörténik, mert az agyad elhiszi. Nyilván csodák nem történnek csupán mentális alapon, például egy utolsó stádiumú betegnél ilyen nem fog bekövetkezni, de a küzdelem tud javulást elõidézni. Már több mint tíz éve olvashatjuk a híreket, hogy nemsokára megtalálják a rák ellenszerét. Elképzelhetõ, hogy mondjuk 100 év múlva lesz egy tabletta, amit szed az ember fél évig, és meggyógyul? A daganatok megelõzése sok tényezõ függvénye. Az ember nagyon sokat tehet azért, hogy a lehetõ legtovább megõrizze az egészségét (helyes táplálkozás, rendszeres mozgás, dohányzás mentes élet, stb.). A daganatkialakulás genetikai hátterét már jól ismerjük. Csak egy lépésre állunk az egyéni kockázatbecsléstõl. Ha megismerjük azokat a génjeinket, melyeknek fontos szabályozó szerepe van a karcinogenezisben, akkor egyénileg tudhatjuk, hogy mennyire vagyunk érzékenyek a káros expozíciókra. Ennek tudatában egyeseknek sokkal jobban kell majd vigyáznia. Mivel lehet az egészségi mutatót feltornázni? Az egészségi mutatók csak akkor tudnak pozitívan változni a roma populációban, ha az iskolai végzettség javulna. Az életmód a foglalkoztatottságtól függ, hisz ha nem tud elhelyezkedni, akkor nem tudja megvenni az egészségesebb élelmiszereket, nagyobb lesz a stressz, elszív egy-egy szál cigit, nem tud zöldövezeti lakásba költözni, csak a magasfeszültség mellé, mert ott olcsóbbak a házak. Ezen változtatni az iskolai végzettséggel lehet, hogy késõbb megfelelõ munkát kapjanak biztos jövedelemmel. Ez stresszmentes életet hoz magával, nem lesz olyan magas a vérnyomás, nem kell egész éjjel azon rágódni, hogy mit teszek holnap az asztalra. Ezeket mindig elmondom a motiváló elõadásaimon is. Ha az iskolázottság terén változik a helyzet, akkor hamarosan az egészségügyi mutatók is javulni fognak – ezt üzenem én a gyerekeknek és a cigány embereknek.

Mivel motiválnád azokat a gyerekeket, akik hasonló pályára készülnek? Bennem volt egy belsõ indíttatás kiskoromtól kezdve. Nagyon szerettem a könyveket és az új ismereteket, amelyeket szereztem. Kinyílt a szemem. Az én szüleim nem tudtak írni-olvasni, ezért nem is volt elvárás felém, hogy mindenképp tanuljak. Talán nem is tudták, hogy ez mennyire fontos. Én nem azért tanultam, mert a szülõk elvárták. Azóta is úgy érzem, hogy motiválni kell azokat az embereket, akikben ez az ösztön nincs meg. Sokan vannak, akik elbizonytalanodnak, akik várják a lökést. Pont ezért tartom fontosnak, hogy beszélgessek az emberekkel errõl. Nagyon sok megkeresést kapok, hogy tartsak elõadást, a saját életemet bemutatva példaként. Inspiráljam õket, keltsem fel az érdeklõdésüket, hogy elinduljanak, ne adják fel és ne várjanak a sült galambra. Ezekre a felkérésekre mindig igent mondok, mert ezt érzem igazán hitelesnek: a cigány emberek azonos háttérbõl érkezõt szívesebben hallgatnak. Kezdeményeztél már egészségkultúrával kapcsolatos megmozdulást? A Nemzeti Kiválóság Programban volt egy nyertes pályázatom, melynek keretén belül a Gandhi gimibe jártam órát tartani. Beszéltem a megbetegedések hátterében álló dolgokról: alkoholfogyasztás, dohányzás, felelõtlen szexuális kapcsolatok, nem megfelelõ táplálkozás. Nekem sem tudta anyukám elmondani, hogy miért fontos a sport, az egészséges életmód. Lehet, hogy az õ szüleik is így vannak vele. Azért, mert a csapból is ez folyik, de egyáltalán nem biztos, hogy tudják, mi miért fontos. Azt szerettem volna, hogy ne csak a tudásuk gyarapodjon, hanem az attitûd is változzon! Nagyon pozitív volt a tapasztalatom, nagyon kíváncsiak és elfogadóak voltak a gyerekek. Éreztem, hogy azonnal befogadtak, és remélem, a 100 gyerekbõl legalább néhány megfogadta a tanácsaimat. Ha igen, akkor már megérte! Az orvosi karon létezik roma kurzus, te vagy az egyik elõadó. Kérlek, mesélj errõl! Lassan két éve mûködik, az órák felét én tartom. A leendõ orvosoknak, fogorvosoknak beszélünk a cigányságról. Mutatok cigány zenét, foglalkozásokat, népviseletet. Beszélünk tévhitekrõl, például arról, miért fontos a roma nõknek a hosszú szoknya. És természetesen beszélünk a betegségekrõl. Sajnos a romák körében jóval gyakrabban fordulnak elõ bizonyos betegségek, mint pl. szív- és érrendszeri megbetegedések, daganatok. Ha õk jó orvosok szeretnének lenni, akkor lehet, hogy napi szinten találkoznak majd roma emberekkel, hisz a roma lakosság aránya a teljes populációban 7–10%. Egyedülálló ez a fakultatív kurzus, más egyetemrõl nem tudok, ahol ilyen mûködne. Nagyon hasznos, látom, hogy szeretik a hallgatók. Úgy gondolom, már az általános iskolában is kellene oktatni a cigányságról, az elfogadásról. Mi, cigányok magyarok is vagyunk, van magyarságtudatunk. Én is magyar ember vagyok! KÉKESI „Mandarin” Alexandra

UNIVPÉCS 27


Asztali világbajnokokkal beszélgetés

Magyar Egyetemi és Fõiskolai Országos Asztalitenisz Bajnoki Döntõ elõtt Klampár Tibor világbajnok asztaliteniszezõ kiegészülve Rátgéber László kosárlabda mesteredzõvel bemutató páros asztalitenisz mérkõzést játszott a Jónyer István világbajnok asztaliteniszezõ és Takler Ferenc (2004-es év bortermelõje) duóval. A meccs után a sportolókkal beszélgettünk. Mikor nyert utoljára magyar bajnokságot? Klampár Tibor: 30 éve. Jónyer István: Én is akkoriban voltam bajnok. Ma meddig jutnának el az OB-n? Klampár Tibor: Talán a fõtábláig. Sajnos már nem tudok úgy mozogni, mint régen. 8 hónapja teniszkönyököm is van, más már 20 éve megkapta ezt az ajándékot. Jónyer István: Nem sokáig jutnánk el a fiatalok között. Megváltozott a játék, bár én is modern módon ütök, a kezem még rendben is van, de a lábammal már nem bírnám… Németországban még játszom, az öregfiúk között 3000 csapatból a 2–3. helyen tanyázunk. Nyerni nem tudtunk még, mert mindig valami gikszer közbejön. Sérülékenyek vagyunk már így idõsebben, de a mai napig élvezem a játékot. Amíg menni tudok… Tavaly elszakadt az Achilles-inam, két hónapra rá már játszottam. Miért az asztaliteniszt választotta? Klampár Tibor: A két nõvérem és a bátyám is asztaliteniszezett az NB I-ben. Engem azzal rúgtak ki 8 évesen a Vörös Meteortól 8 hónap után, hogy ügyetlen vagyok. Átmentem a Postáshoz, egy pincében edzettünk, na, ott megindult a nagyüzem; sokszor napi 10–12 órát teremben voltam, abból 7–8 órát játszottam. Hogy lehet ennyit játszani? Klampár Tibor: Mert ez a labdajáték nem unalmas, egészen más, mint a hosszútáv-futás vagy az úszás. Szembeszállok mindenkivel, ha azt mondom, hogy ez a sport a legnehezebb a világon? Jó, persze, minden sport nehéz a maga kategóriájában. Az asztaliteniszben kell a legtöbb dolog a világon. Egy 28 UNIVPÉCS

bokszhoz, karatéhoz nem hasonlítom, és a futballhoz sem, de itt a boka, a térd, a csípõ, a kar, a könyök és a csukló is szükséges, no meg a fej! Az a legfontosabb. Jónyer István: Élvezetes játék ez. Minden tiszteletem az úszóké, a „faltól falig”-között is van szerepe a finomra csiszolt mozdulatoknak, de nálunk poénok vannak, és nincs két egyforma labdamenet. Mindig is újító voltam. Védõjátékosként kezdtem, aztán kitaláltam az egyik kiflit, majd tenyeresbõl is megcsinálom ugyanazt, fonákról… Ötvenféle szervám van… Abba lehet hagyni az asztaliteniszt? Klampár Tibor: Én nem tudom, még ha tolószékbe kerülök, akkor is játszanék. Képtelen vagyok abbahagyni, de ismerek olyanokat, akiknek sikerült. Mennyire tudsz asztaliteniszezni? Rátgéber László: Nem tudok. Nem mernék kiállni volt sittesekkel és tûzoltókkal, de… Újvidéki gyerek vagyok, a ‘70-es évek elején ott volt az európai asztalitenisz középpontja. 1979ben, 8 éves koromban volt ott az Európa-bajnokság, 1981ben pedig világbajnokság. Nagyon jó sportpolitikát folytattak ott, felépítették a nagy sportközpontot, a mai napig azt használják. 1981-ben Klampár és Jónyer játszották a világbajnoki döntõt, amit kölyökként áhítattal néztem. Minden gyerek meg volt fertõzve asztalitenisszel. Ahhoz képest, hogy nem pingpongoztam 15 éve, ahhoz képest tudok, mert ami gyerekkoromban rám ragadt, az még ma is mûködik. Szeretem, ismerem ezt a sportot, de ami ennél fontosabb, nagyon tisztelem ezt a két embert. BALOGH Robert

Teljes interjú és további részletek: www.univpecs.com


Árral szemben evezni Pécsnek nincs folyója, tavaly mégis negyedikként értünk célba. Az idei évben immáron negyedszer rendezik meg a Dunai Regatta egyetemek közötti versenyét. Molnár Balázszsal, az eseményt szervezõ Antall József Tudásközpont pécsi kirendeltségének irodavezetõjével beszélgettem errõl. Mirõl szól a Regatta? Az Antall József Tudásközpont fõszervezésében, valamint a Magyar Sárkányhajó Szövetség sportszakmai támogatásával valósulhat meg a Dunai Regatta névre keresztelt verseny, amelyaz utóbbi négy évben egy igazi sportfesztivállá nõtte ki magát. Egyetemi profi evezõs és amatõr sárkányhajós csapatok állnak rajthoz, ami évrõl-évre egyre nagyobb népszerûségnek örvend. Pécs a második évtõl vesz részt a versenyben, elsõ alkalommal, 2014-ben nyolcból hetedikek lettünk, de ennek inkább technikai, mintsem kapacitásbeli okai voltak. A következõ évben már tizenkét egyetem volt jelen a versenyen, ekkor negyedikként értünk célba. Van kraft és potenciál a csapatban, idén cél a dobogós helyezés. Az idei verseny tartogat újításokat? Fontos változás az elõzõ évekhez képest, hogy most több lány került be a keretbe, hiszen a versenyszabályzat szerint minden csapatban 10 fiú és 10 lány kell, hogy üljön. A versenytáv idén is 3 km lesz. Igazából az lesz nehéz, hogy ha oda akarunk érni a dobogóra, akkor ezt a távot kétszer kell aznap leeveznünk. Idén ugyanis tizenöt egyetem vesz részt a rendezvényen, ennyi hajó pedig nem fér el egymás mellett a Dunán, így a tényleges verseny elõtt lesz egy-egy idõfutam hét, illetve nyolc csapattal a vízen. A döntõbe már csak a legjobb nyolc hajó kerül be, köztük dõl el a verseny. Úgy gondolom, hogy ez a 2 x 3 km egy amatõr csapatnak hatalmas kihívás, de próbálunk felkészülni a megmérettetésre.

Milyen az idei csapat? Ez egy amatõr verseny, bárki jelentkezhetett rá, aki hallgatóii jogviszonyban áll a PTE-vel. Mivel egy versenyzõ maximum két évig lehet csapattag, ezért azok, akik az elsõ két évben a kemény magját alkották a csapatnak, idén már nem vehetnek részt a versenyben. Eleinte volt bennem egy kis félsz emiatt, de az elsõ PTE-s edzés során megmutatkozott, hogy nemcsak lelkesek az új tagok, de megvan köztük az az összhang is, amellyel az élmezõnybe kerülhetünk. Ha csak pár mondatban mesélhetnél a rendezvényrõl, mit mondanál el? Ez nemcsak a versenyrõl szól. A tagok kiválasztása, a felkészülés, illetve a csapat közösséggé kovácsolódása egy olyan élményt ad az egyetemistáknak, ami kiemelt pillanat lehet az életükben, mert együtt küzdenek és szenvednek egy közös cél érdekében. Emellett nemcsak csapattagként, hanem szurkolóként is megéri részt venni a versenyen, mert ez egy fantasztikus közösségi élmény, ráadásul együtt képviselhetjük a huszonkétezer fõt számláló Pécsi Tudományegyetemet.

És akik idén indulnak: Pós Bernadett, Balogh Barbara, Surányi Boglárka, Madura Rebeka, Gergye Eszter, Trpkovici Melinda, Csáki Marietta, Baranyai Hédi, Németh Darinka Anna, Hankó Csilla, Debreceni Ferenc, Juhász Tamás, Vadkerti Tóth Viktor, Minkó Lajos, Süveges Dániel, Vida Péter, Rozs Gergely Bence, Gard Richárd, Kis László, Rajner Dániel, Szabó Roland

További info: Dunai Regatta hivatalos oldal: www.dunairegatta.hu A PTE sárkányhajó csapatának oldala: www.facebook.com/dunairegattapte

UNIVPÉCS 29


TÁNCOLÓ EGYETEM

Õsbemutatót tartott a PTE Táncegyüttes Harmadik nagyszabású darabját mutatta be a PTE Táncegyüttes, a 2012/2013-as tanév Pezsgõ–Tánc–Emlékek és a 2013/2014-es tanév Meseszép… táncestjei után. Ahogy a korábbiakhoz hasonlóan, az Ásó, kapa és a nagykaland is õsbemutató, amelynek megírását nemcsak a már meglévõ táncos darabok kapcsán felmerülõ jogdíjak indokolják, hanem a PTE Táncegyüttes különleges helyzete is: Így a kezdetektõl fogva egy kifejezetten a csapatunk számára írt forgatókönyvön törtük a fejünket, emberekben gondolkodtunk – mondja Bánkyné Perjés Beatrix, a Táncoló Egyetem, s egyben a Táncegyüttes fõkoordinátora. Mivel a helyszín sem volt biztos, ráadásul esélyes, hogy a Meseszéphez hasonlóan, Pécsen kívül is fellépjenek vele, aígy ez sem köthette meg a kezüket. Ennek egyik hátránya az, hogy nem tudtunk fix díszletben gondolkodni, de az ehhez hasonló kihívások mindig kreatív megoldásokra sarkallnak minket. Talán többen tudják, hogy a Meseszép… elõadásának hátterét is az egyik hallgató rajzolta anno. Az Ásó, kapa és a nagykaland esetében technikai újítással élünk majd: használunk egy ún. videomapping technikát, melynek révén együttél a vetítés és a színpad. Ez a megoldás is kuriózumnak számít – mondja Bánkyné Perjés Beatrix. A két korábbi darabban játszók a PTE jelenlegi és volt hallgatói, a csapatból csak azok hiányoznak, akik a diplomájuk megszerzése után más városban találták meg a boldogulásukat. A tán-

Átúsznád a Balatont? 30 UNIVPÉCS

cosaink nagyon lelkesek, igyekszünk a lehetõ legtöbbet kihozni a próbákból. Persze elõfordulnak sérülések, és közelegnek a vizsgák is… azt el kell fogadnunk, hogy sosem fogunk tudni úgy dolgozni, mint egy hivatásos táncegyüttes – õk elsõsorban hallgatók, így az elsõ a tanulás. Így is sok idõt áldoznak a táncra, például intenzíven próbáltunk a tavaszi szünet alatt is – sorolja Bánkyné Perjés Beatrix fõkoordinátor. Ahogy a Táncoló Egyetemnek sincs elõképe sem, úgy a PTE Táncegyüttes egész estés elõadásai is különlegesek. Magyarországon biztos, hogy nincs ehhez hasonló produkció, és tudtommal külföldön is vagy kifejezetten egy tánctípusra koncentráló elõadások vannak, vagy olyan helyen tartanak a mieinkhez hasonló bemutatókat, ahol a táncoktatás szerves része az adott felsõoktatási intézmény oktatási portfóliójának. Nem tudok arról, hogy máshol lenne ehhez hasonló, az elõképzettséggel rendelkezõ hallgatókból verbuvált, hobbi szinten táncoló csoportra építõ táncos bemutató – jelenti ki Bánkyné Perjés Beatrix. HARKA Éva

További infó: http://tancegyuttes.pte.hu/asokapaesanagykaland www.univpecs.com

Az elmúlt évekhez hasonlóan a PTE Sportiroda idén is buszt indít a Balaton-átúszásra. Az indulás és a verseny várhatóan július 2-án lesz. Amennyiben a szervezõk az idõjárási körülmények miatt változtatnak a rendezvény idõpontján, úgy a Sportiroda által biztosított járat indulása is változik. Információ és jelentkezés az egyetemisport.pte@gmail.com (Halmos Zoárd) e-mail címen.


Sárkányrekord

Soha eddig nem vettek részt ennyien a Sárkányhajó Regattán mint az idein, mely a PTE Olimpiai Ötpróba negyedik része volt. Az április 16-án, az Orfûi-tavon rendezett eseményen csaknem négyszázan vettek részt: 16 csapat – köztük egy erasmusos hallgatókból álló is – mérte össze erejét a vízen és tudását a fõzésben.

A sárkányhajóversenyt a tavalyi bajnoki címét megõrizve, a Brazil gépsor nevû TTK-s csapat nyerte, a nemsokára a Dunai Regattán induló csapat ellen (azt azért a regattások „védelmében” meg kell jegyezni, hogy a fiúk és a lányok aránya a két hajóban más volt). A verseny anynyira szorossá vált, hogy a két csapat között a célfotó döntött, milliméterekben lehetett mérni a két hajó közti különbséget. A harmadik, a reki3 nevû ETK-s csapat lett. Vigaszágon is hirdettek egy gyõztest, ez az ÁJK hallgatóit tömörítõ VIII. Penrik lett. A fõzõverseny a gulyás körül forgott: a hivatalos megnevezés elég tág teret engedett a szakácsok fantáziájának, így a klasszikus babgulyástól kezdve az inkább-pörkölt-mint-gulyáslevesig többféle állag és íz versengett a négyfõs kóstoló zsûri kegyeiért. A legjobbnak ítélt fogást a KTK Opening „69” nevû csapata alkotta meg, akik cipókban tálalták gulyásukat. A második helyre a TTK-s Brazil gépsor fõzte be magát, a VIII. Penrik pedig megcsípte a dobogó harmadik fokát. A hangulat remek volt, a zene folyamatosan szólt, a PTE Brass Band is fújt a megnyitón és az eredményhirdetésen. És a címvédõ Brazil gépsor tagjai: Aradi Richárd, Bogdán Ottó, Gáspár Benjámin, Kerék Benjámin, Kiss Máté, Zalay Sebestyén, Kósa Viktor, Radó Ákos, Seres Milán, Bunda Viktória, Õri Dorottya, Kiticsics Kata, Kovács Gábor, Gyenis Martin, Kiss Tamás, Bak Gergely, Csala Dávid, Horváth Gergõ, Halász Robin, Grõber Mátyás, Beszkid Attila.


ZENE

„Sokan nem élik meg Pécset eléggé” – interjú Járai Márkkal Egy szál gitárral a kezében ismertük meg, újabban azonban a Halott Pénz énekeseként aposztrofálják. Járai Márkkal a PécsiBölcsész Tavaszi Fesztiválon találkoztunk, meghallgattuk a játékát, énekét, majd leültünk vele beszélgetni pár pohár sör mellett. Egyedül kezdted a zenélést, manapság leginkább a Halott Pénzbõl ismernek az emberek, most pedig ismét egy gitárral álltál a közönség elé. A jelenlegi életemet egyértelmûen a Halott Pénz határozza meg. Összetehetem a két kezemet, hogy a zenével tudok foglalkozni, de nem felejtem el azt, honnan és hogyan indultam el ezen a pályán. Egyszerûen elérzékenyültem a taxiban a vasútállomástól a fesztiválra tartva, látva a rengeteg helyet, ahol korábban én is megfordultam, és ahonnan indult minden. Amikor elkezdtem énekelni gitározni, egyedül voltam, szólóban. Bár a sorsom nem az lett, hogy szólóénekesként ismerjenek meg az emberek, ezt az életszakaszt sem felejtem el soha. Ezt sorskérdésként fogod fel? Jó csillagállás volt, hogy Dáviddal (Marsalkó Dávid a Halott Pénzbõl – a szerk.) és a zenekarral összetalálkoztunk, de ezek a dolgok annyira természetesen alakultak, és hozták maguk után a következõket, hogy sosem gondolkodtam olyanokon, hogy vajon ez-e a sorsom. Fogorvostan-hallgatóként kezdtél Pécsen, végül ez a pálya mellékvágányra került. Ez egy nehéz idõszak volt számomra, de egyáltalán nem sajnálom a pécsi egyetemi létet, sõt! Anyai ágon pécsi vagyok, illetve az itteni atmoszféra sarkallt arra, hogy zenéljek, így pécsi zenésznek mondom magam, ami jó érzés. Ha akkor nem azokba a kocsmákba járok, ahova, ha nem azokkal az emberekkel találkozom, akikkel, akkor lehet, máshogy alakult volna minden. Az elsõ itt töltött éveimben is gitároztam, de inkább hobbiként tartom számon az akkori ténykedéseimet. A fordulópont az életemben 2010 volt. Utólag belegondolva, nem nagy távolság, de az orvosi mellõl a Király utcára költöztem, és ezzel be is szippantott a belváros, ami abban az évben borzasztóan pörgött. Akkor nyílt a Nappali, a Szoba, a Sufni, és velem szemben a Varázskert, valamint ebben az évben jelentkeztem a a Veszprémi Utcazene Fesztiválra. Mindezeknek köszönhetõen egy olyan közegbe kerültem, amelyben kinyílt elõttem egy olyan világ, amiben máig benne is maradtam. Azért sok fontos város van az életben: Gyõrben születtél, Pécsre jártál egyetemre, jelenleg Budapesten élsz. Nagyon szeretem Budapestet. Az elsõ idõkben nagyon vártam, hogy itt játsszak, és emlékszem a budapesti koncertekre, hogy mennyire izgultam, és milyen félsz volt bennem az ismeretlen közeg miatt. Jó döntés volt, hogy felköltöztem. Sze32 UNIVPÉCS

rintem egy nagyon élhetõ város, rengeteg programmal és zenésszel, valamint kreatív emberrel. Úgy érzem, hogy Pécs elindított egy irányba, és megkaptam a várostól mindent ahhoz, hogy tudjam, a fõvárosban hogyan éljek a talentumaimmal. Tényleg mindig vissza-visszatérsz Pécshez, így vagy úgy, de megemlíted. Sokan nem élik meg Pécset eléggé. Találkoztam olyan emberrel, aki azt mondta, hat éve jár már ide az egyetemre, mégsem tudta, melyik a Szent István tér, és mi az a Sétatér Fesztivál. Ez nagyon furcsa nekem. Annak az intenzitása, hogy valaki hogyan éli meg a várost, persze eltérhet, nem is azt mondom, hogy az én példám a követendõ, és éjszakai életet kell


élni – ez a zenészélet velejárója –, de én most például a fellépésem után elmegyek a Trafikba, ahol épp a háromhetente megrendezett Open Mic Night van, és bárki zenélhet, aki akar. Mellesleg a szintén pécsi orvosira járó Ian O'Sullivan, a Mongooz and the Magnet zenekar egyik tagja a fõszervezõ. A szabadidõdben van olyan tevékenység, amely nem zenével kapcsolatos? Leginkább a gasztronómiában élem ki magam, ha idõm engedi. Sok koncertünk van a zenekarral, fõleg a hét második felében, ami nagyon fárasztó tud lenni, így a maradék pár napban próbál az ember feltöltõdni. Nálam ez abban nyilvánul meg, hogy éttermekbe és borbárokba járok. A bor jelenleg különleges szerepet tölt be az életemben: készülök a felsõfokú WSET vizsgámra, illetve folyamatosan fejlesztem magam vakkóstolókon és tematikus boresteken. Állítólag jól kóstolok, és nemrég még egy szakmai blogba is felkértek írni. Bármennyire is fõállásban teszem, a zenélést nem munkának fogom fel, de ettõl függetlenül az ember ettõl is be tud sokallni. Ilyenkor kell valami hobbi vagy szenvedély, amelyben az ember kiéli magát. A gasztronómia, fõleg a bor szeretete, és az abban való elmélyülés nem egy olyan hobbi, amit megun az ember, és még az is megeshet, hogy pár év múlva nagyobb szerepe lesz az életemben. SZANYI-NAGY Judit

„az itteni atmoszféra sarkallt arra, hogy zenéljek, így

pécsi

zenésznek mondom magam.” UNIVPÉCS 33


Cigánynak lenni

olyan…

Milyen is? Nehéz lenne leírni… egyedi kultúra sok- sok zenével, temperamentummal és szapora táncos lábakkal. Ó, azok a zenék! Április 8án a Nemzetközi Roma Nap alkalmával mi is belecsöppentünk az életérzésbe. A Trafik, az Apolló és a Kóstolda lakásétterem szervezésében igazi gasztronómiai és zenei élmény részesei lettünk.

Az egész világon április 8-án ünneplik a romák napját. Országszerte nálunk is megmozdultak a civilek, és Pécs sem maradhatott ki az aktív részvételbõl. A Vándorutak ízei névre hallgató rendezvény egész délutánt felölelõ programmal várta az érdeklõdõket. A Kanyarog az út – Egy cigánykaraván meséi címû filmre mi is beültünk. A majd’ két órás dokumentumfilm egy amerikai zenei turnét mutatott be. A csapat különbözõ országok roma zenészeibõl állt össze, õk járták az Egyesült Államokat, és minden turnéállomáson telt házas koncerteket adtak. Érdemes megnéznie annak, aki érdeklõdik a cigány zene vagy épp Johnny Depp iránt (nem szpojlerezek, ígérem!). Aztán a film felénél hirtelen felkapcsolódott a villany, és az önkéntesek apró dobozkákat osztogattak szét, benne fantasztikus ízû cigány lecsóval és punyával (cigány kenyér). A lecsó, ami számomra a forró júliusi délutánt, a mezítlábas porban futkosást, a hideg limonádét jelenti. És bár utóbbi most nem volt, a Vylyan-vörösbor is igen kellemesen hatott. A film után a Trafikban már isteni illatok szálltak. A Kóstolda prezentálta a vacsorát is, volt babos káposzta és krumplis tészta döglesztett salátával. Aki itt nem ette degeszre magát, az sehol! A tombolasorsolás után aztán véget kellett vetni a kezdõdõ kajakómának, mert a zenekar már felállt, és a táncbemutató után jöhetett a táncház. Meglepõen sok ember pattant fel a székekbõl, és bár nem roptuk egész éjjel, azért jól elfáradtunk. Végül kaptunk egy kis útravalót, amit megosztunk veletek: Kóstolda-recept: Végy egy jól érett társadalmi problémát Hámozd le a héját Kockázd apróra Dobd bele a nyers hozzávalókat a közösségi térbe Egy csipet empátia Egy marék kitartás és sok-sok munka A platni mellõl nem szabad felállni, a végeredmény magáért beszél!

Az Apollóban egyébként többször tartanak hasonló tematikus, filmekkel egybekötött vacsoraesteket; érdemes utánanézni! KÉKESI „Mandarin” Alexandra

További cikkünk a Kóstoldáról: http://univpecs.com/kultura/gasztronomiaban_nincsenek_eloiteletek


GASZTRO

Kicsit magyar, kicsit német, de nem kicsit ízletes

36 UNIVPÉCS

Ha sváb ételekrõl van szó, Schneider Gábor a mi emberünk. Recepteket ment meg az feledéstõl, maga is sok ételt elkészített már, és ezeket saját blogján osztja meg az érdeklõdõkkel. „Civilben” a Dunántúli Napló szerkesztõje, a PTE alumnusa. A gasztronómia iránti elkötelezõdésének bizonyítéka az is, hogy nemcsak elkészítési módokat ír le, és magára fõz: nemrég a Balkán Bisztróban sváb vacsoraesttel örvendeztette meg a nagyérdemût.


Honnan ered a sváb ételek iránti szereteted? Alapvetõen szeretek fõzni, hobbiszakácsként, a családnak és barátoknak is. Hat éve indítottam egy gasztroblogot (http://pekeskifli.blog.hu), amely aztán tematikus bloggá alakult, mivel egy idõ után már csak sváb ételekkel foglalkoztam. Ma a blog amolyan online szakácskönyvként mûködik: itt több mint száz recept található meg, és ha találok valami újat, vagy történik valami érdekes ebben a témában, akkor természetesen új bejegyzés is születik. A sváb konyhát legalább olyan fontosnak tartom, mint a magyarországi németek kultúrájának egyéb részeit, melyeknek mind megvannak a maguk követõi, ápolói. Én a magam részérõl a fõzésben tudom megélni a sváb gyökereimet, identitásomat. Míg mások dalokat, táncokat tanulnak meg, és mutatnak be, addig én recepteket tanulok, és azokat „bemutatom”, lehetõleg minél több embernek. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan érték, amit érdemes másokhoz is eljuttatni. Miben különböznek a sváb étel a más nemzetekétõl? Nagyon egyszerû és takarékos konyha ez: fõként szezonális alapanyagokból dolgozik, amelyeket annak idején a ház körül meg lehetett termelni. Mindennek megvan a helye, folyamata, semmit nem dobnak ki. Ha például bablevest fõztek, akkor annyi babot használtak, hogy abból félretéve salátát vagy fõzeléket is tudjanak készíteni. Nem utolsó sorban karakteres és ízletes ételekrõl van szó. Ilyen például a Tunges, ami egy sok hagymával készülõ pörköltféle, vagy a Stifolder amely egy tipikus sváb húskészítmény. Te is termelsz otthon magadnak alapanyagokat? Igen, van egy kertem, ahol sok mindent megtermelek. Persze mindenre sem idõm, sem helyem nincs, de van például egy külön fûszerkertem legalább húsz növénnyel, és ezek a friss fûszerek is nagyon sokat számítanak egy ételben. Egész más érzés, amikor az ember abból fõz, amit maga termelt. Milyen egy tipikus sváb napi menü? A sváboknál inkább a heti ételrend volt a fontos. Volt tésztanap, babos és káposztás nap. Húst egyszer-egyszer, leginkább hétvégén vagy ünnepnapokon fogyasztottak. Általában minden héten kétszer volt tészta – ez egy olyan

bevett szokás, amit a sváb közösségek a mai napig követnek. A napi étkezésre az energiadús fogások jellemzõk, sok lisztet használnak és sertészsírral fõznek. Náluk természetes például, hogy egy kifli is zsírral készül. Amikor kialakult ez a konyha, akkor fõként a paraszti életforma volt jellemzõ a sváb közösségre, naponta nem kevés fizikai munkát végeztek, így kellett is a kalória. A Németországból magukkal hozott alapok és a hazánkban megismert újdonságok együttese alakította ki ezt a konyhát. A pirospaprikát például eredetileg nem használták, itt viszont nagyon sok étel fûszere lett. Ezért ez a konyha nagyon vegyes, hiszen – akárcsak maga a svábság – elfogadta és magáévá tette azt, amit itt ismert meg. Az embereket mennyire nyitottak ma a sváb ételekre? A blogot sokan megtalálják, megnézik, úgy látom, hogy van érdeklõdés iránta. Persze nem fogom megváltani vele a világot, de nem is ez a cél: én ebben örömömet lelem, szívesen csinálom. A vacsoraest is teltházas volt, látszott, hogy kíváncsiak voltak rá az emberek. Pécsett a kínain keresztül a törökön és az olaszon át sok nemzet ételét megtaláljuk, ami jó dolog. Itt vannak a svábok, akik jelentõs létszámban élnek Baranyában, a hagyományaik sem elhanyagolhatók. Miért ne lehetne egy olyan hely, ahol a sváb ételek is elérhetõek? Tervezed, hogy írsz egy szakácskönyvet? Vagy esetleg nyitsz sváb éttermet? A könyv ötletelés szintjén már többször felmerült. A mai olvasói igényeknek megfelelõ sváb szakácskönyv nincs igazán, úgyhogy nyitott a pálya ebbe az irányba. Az étterem jelenleg csak egy álom, de lehet, hogy egyszer lesz ennek a történetnek ilyen kifutása is. Örülnék neki, annak ellenére, hogy a blog eredetileg nem ilyen céllal indult. Mindenesetre õsszel belekezdtem egy két éves szakácsiskolába, hogy ne csak írjak, beszéljek a fõzésrõl, de papírom is legyen róla, ha már ezt csinálom. Van kedvenc sváb ételed? Amit leggyakrabban készítek, az a pekeskifli. De nagyon szeretem a Saurest krumpligombóccal, ami egy sertés belsõségek felhasználásával készülõ pájsliszerû étel, bátran merem ajánlani bárkinek. SZILVÁS Péter

UNIVPÉCS 37


SZÍNES

Medvecukrot a nyakadba! A Licorice 2007 óta mûködõ társadalmi vállalkozás, újrahasznosított ékszerek készítésével kápráztatja el – lassan már – egész Európát. És bizony pécsi lányok az alkotók, név szerint Pataki Erika és Szolga Hajnal. A Klub nevû hely az õ bázisuk a Mária utcában. Ez a mûhely tele van színekkel, formákkal és rengeteg kitartással. Mert önerõrõl van szó! Olyan akaraterõrõl, amelynek segítségével a Licorice már a Wamp-on is képviselteti magát.

Õsszel a Király utcán nyílt boltjuk, Monokrom néven, ahol fõként helyi tervezõk munkáit lehet vásárolni. A boltot három márka indította: Licorice, Great Minds, Chic Street Design. Jelenleg a PTE hallgatói közül is vannak polcbérlõk/kiállítók és a Monokrom arra törekszik, hogy minél több egyetemista munkáját felvonultassa. Úgyhogy lányok, akik órák után az ágy végében alkottok valamit, srácok, akik jegyzetelés közben firkálgattok valami teljesen újat – titeket is várnak sok szeretettel! Egy próbát megér és biztosak lehettek benne, hogy csupa kedves szót és segítséget kaptok. Viszont, ha valaki nem a kézügyességérõl, hanem marketing/menedzsment tudásáról és buzgalmáról híres, az se legyen rest felkeresni a csajokat, tárt karokkal várják õket is! (Nem mellesleg gyakorlati helyként is funkcionálnak!)

A projektek az anyagoktól függenek vagy valamit kitaláltok, és anyagot kerestek hozzá? Ez oda-vissza mûködik. Anyagtéren mindig van valami „kattanásunk”. Most itt a tavasz, tobzódnak a színek. Mivel kreatív újrahasznosítók vagyunk, próbálunk abból dolgozni, ami van. Egy elkészült termék 90%-ig újragondolt, újrahasznosított. Megpróbálunk a rendelkezésre álló anyagokból alkotni valamit. Minden esetben arra hagyatkozunk, hogy mennyire tudunk kreatívak, ügyesek lenni. Abban hiszünk, hogy így leszünk egyediek, így tudunk magunknak is örömet okozni. Törekszünk arra, hogy egy kollekcióban legyenek hasonlóságok: alapanyagok, motívumok terén, de tíz egyforma dolog készítése az agyat is megterheli. Nem nagyipari a gyártás, és nem is akarjuk azzá tenni.

„Inspirál minket az, hogy sok szép dolgot alkotunk!”

De hogyan induljatok neki? Május 14-én lesz egy alkotói piac a Király utcán, érdemes arra sétálni. Nemcsak a munkálkodni vágyóknak, de a szépet látni szeretõknek is. És akkor egy kis ízelítõ Licorice munkásságáról – Pataki Erika mesélt szívügyérõl.

38 UNIVPÉCS

Hol szerzitek be az anyagokat? Sok helyrõl. A bicikligumi anyagokat elsõsorban pécsi szervizekbõl. Aztán szoktunk felajánlásokat kapni egy varrodából is. Az új projektünkben a mûbõr kap nagyobb szerepet, a Létrából – ami bõrgyár volt – kaptunk iszonyat mennyiségû minta darabot.


Történt már, hogy egy elkészült darab nem tetszett nektek? Ezt az idõ szokta eldönteni. Ha valami nem fogy, nincs rá viszszajelzés, akkor arról leállunk. A vásárolói igényekkel nagyrészt egyezik a mi véleményünk is. A dolgainkat általában a hozzánk hasonló stílusú emberek vásárolják. Ha mi sem szeretjük készíteni az adott terméket, akkor nem erõltetjük. Egyéniségek vagyunk, és tiszteletben tartjuk a mûhely minden dolgozóját. Jelenleg Jankovics Gabriella és Patterson Andrea erõsítik az alkotói csapatunkat. A trendekkel mennyire vagytok képben? Muszáj képben lennünk, bár a fekete ékszerekkel nem nagyon kell trendizni, mert az mindig divat. Most a stateman ékszerek, a merev ékszerek lesznek a divatosak, mi amúgy is ilyeneket készítünk. Inspirálódom én is boltokban, megnézem az ékszereket. Ezenkívül figyelem a nagy divatházak, például a Dior bemutatóit, a színeket, formákat. Nem azért, mert ezt akarom lekoppintani, hanem, hogy képbe kerüljünk. Mert lehet, hogy megjelenik egy forma, ami beég az agyamba. A pécsi vásárba is inspirációért járok, az az egyik nagy beszerzõhelyünk. Ha egy nyakláncnak mondjuk jó a fém része, vagy tetszenek a gyöngyök, akkor megveszem, késõbb pedig valami újat álmodok belõle. Csak ékszerben gondolkodtok? A textil az adományok miatt adott, és én nagyon szeretek varrni, így jött az ötlet, hogy legyenek ruhák is. Tavaly kezdõ-

"Kutatunk olyan mintákat, formákat, aminek segítségével nem függünk senkitõl."

dött a ruhagyártás, a darabokat pedig a Létrában, majd a Szabadkikötõben mutattuk be. Tetszett az embereknek, és nem volt ciki, hogy selyemkendõbõl varrtam össze a ruhákat, hiszen az is tartós és szép tud lenni. Az új irány a táska, idõvel pedig sapkáink is lesznek. Ha egy jó tündértõl bármit kérhetnél, mi lenne a legelrugaszkodottabb kívánságod? Nyugat-Európa legnagyobb városaiban is elérhetõ legyen az összes termékünk.

UNIVPÉCS 39


Vendéggrafikusunk:

Hollywood We Never Going Down

Rádi Annamária Annamária, harmadéves a PTE Mûvészeti kar tervezõgrafika szakán, s ez alkalommal õ a vendégtördelõnk, lapunk utolsó nyolc oldalának külleméért õ a felelõs. Kiskunfélegyházán született, szeret bicajozni és fõzni. No meg rajzolni.

Mosoly és önreflexió Kiskunfélegyházán végeztem sima gimnáziumban. Mindig rajzoltam, jó volt a rajzszakkör. Felvételiztem mûvészeti egyetemekre és kiderült, hogy akkor még nem rendelkeztem a megfelelõ szakmai tudással így elmentem OKJ-s képzésre... Nem tudtál kockát rajzolni? De, csak valami, talán a mûvészi hozzáállás hiányzott belõlem. Két évig alkalmazott grafikát tanultam és eldöntöttem, hogy nem festõ leszek. Kihívásnak éltem meg, hogy gépen kell terveznem, az ismeretlen terep volt. Három éven át Pestre jártam, de 21 évesen felvettek Pécsre. Addig inkább kedvtelésbõl rajzoltam, festettem, táborokba jártam… Sokszor még mindig úgy gondolok magamra, hogy szép, hogy ezt csinálgatom, festek, rajzolok, de akár mást is csinálhatnék.

Mi mást? Imádok fõzni, nagymamám szakács, én ebben nõttem fel. Cukrász is lehetnék, de kertet is szívesen mûvelnék. Vezettem már traktort is…

Az „imádott és szégyentelenül tisztelt” Szirmai Gergely volt a 2016-os Jogász Napok egyik vendége április 4-én, s teltházas elõadást tartott a Molnár Kálmán teremben. Ha egy alkotó az egyéni humorát, innovatív látványvilágát, vagy az a egy-egy kultúrkörrõl birtokolt egyéni ismeretét közvetíti akár egyértelmû módon is a mûvén keresztül, az egy adási vágy, alázattal viszonyul az alkotási folyamathoz, adni akar azáltal, hogy magából táplálkozik. Ez szerintem teljesen helyes attitûd. És akkor lesz sikeres, ha az adott mûvel összeegyeztethetõ – mondta Szirmai a Voldemort a Grand Budapest Hotelben címû videójában. A már három youtube-csatornán is nyomuló elõadó interjút is adott a Steiner Petrának, ami weboldalunkon olvasható. A „Megéri-e az internetes tartalomgyártás monetáris szempontból?” kérdést nem tettük fel neki, mert arra online már válaszolt. Nagyon szerethetõ figura, élvezhetõ szöveggel, „mindenképpen érdemes megnézni, vigyétek el a párotokat is”. www.univpecs.com

40 UNIVPÉCS

Mekkora ugrás volt az egyetem? Az egyetem egy cél volt. Érettségi, jogsi, nyelvvizsga… Pécs már nagyon otthonossá vált számomra, biztos talajon vagyok, újabb célokat lehet kitûzni. Jól érzem magam a karon, a Zsolnay Negyedben. Az év nagyobb részében biciklivel járok, csak télen buszozok. A Ferencesek utcáján át a Király utcán végig tekerek… Lenne rövidebb út, de szebb nem! Korábban tapasztaltam meg, hogy Pécsett nyitottabbak az emberek, nem olyanok, mint otthon. Most már hozzászoktam. A suliban is a közösség is nagyon sokat ad számomra. Annyira boldognak látszol, hogy meg kell kérdeznem, hogy semmi probléma nincs elõtted? De. Folyamatosan félek attól, hogy elég jó vagyok-e. Mindig bennem van az önreflexió. Ez egészséges dolog, ha nem megy az alkotás rovására. Néha erõs a kétség, néha meg csak egyszerûen élvezem, amit csinálok. Tervezõgrafikus leszel majd, de mit szeretnél csinálni? Nem tudom. Szeretek tördelni. A festés megmarad hobbinak, mert megnyugtat. Szeretem a kis örömöket. Ha megrajzolok valamit, akkor pár pillanatig örülök. Az igazítás, az elemzés már munka. Végig kell vinni az ötleteket, hogy kétsége se legyen a megrendelõnek. Elõször, mint egy népmesében vándordeáknak állok, majd elszegõdöm valahová, de a távlati cél akár egy saját grafikai stúdió is lehet. BALOGH Robert


Univpecs magazin 2016 03  
Univpecs magazin 2016 03  
Advertisement