Page 1

INFÓ 2007. OKTÓBER X. évfolyam 6. szám Újpest-Belsõvárosi Református Gyülekezet „Nem követ vagy angyal, hanem ő maga szabadította meg őket: szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket. Felkarolta és hordozta őket ősidőktől fogva.” Ézsaiás 63,9

Diakónia a másik oldalról Meghatódottság töltött el, amikor az Infóban megjelent diakóniai szolgálatról szóló sorozatot olvastam. Felidézte bennem ifjúságom felejthetetlen, 1940-es évekbeli emlékeit: Patay Mária néni diakonissza testvér személyiségét, aki az SDG közösségek munkája, a János Vitéz bemutatása és a cserkész foglalkozások iránt állandó érdeklődést mutatott, és segítségét bármikor kérhettük. Életvitelemet meghatározta, hogy kisdiákként a Soli Deo Glória (SDG) szövetség tagja lehettem. Az ott megismert tétel: „Egymás terhét hordozzátok, mint Jézus Krisztus jó vitéze” – egész életemben elkísért. Ugyancsak kitörölhetetlen élményt jelentett 1943-ban az ajándékba kapott balatonszárszói SDG-s vezetői tábor emlékeinek sora. A két vezérigém: „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal 6,2), „Te azért a munkának terhét hordozzad, mint Jézus Krisztus jó vitéze!” (2Tim 2,3). Akkor nem gondoltam, hogy egykor közvetlenül én is aktív alanya leszek a gyülekezet diakóniai szeretetszolgálatának. Istennek hála és köszönet, hogy gyülekezetünkben a testvéri szeretet és gondoskodás korosztályonként érezhetően jelen van. Meghatóan jó érzés a még élő SDG-sekkel és cserkészekkel találkozva, hogy milyen maradandó szép emlékek kötődnek ifjúságunkhoz! Később pedig a napközis táborok gyöngyfűzései, nemezlabda-készítései és karácsony előtti kézműves foglalkozásai, illetve az ünnepre készülés bensőséges, szép pillanatai jelennek meg gyakran előttem. Most már hatodik éve tartó betegségem és idős korom során, a testvérek részéről engem körülövező szeretet és gondoskodás megfogalmazhatatlan érzéssel tölt el. A sorsomat figyelemmel kísérő szerető érdeklődés az otthonomban és a kórházakban való sűrű látogatásokban nyilvánult meg. A soproni szívszanatóriumba küldött ige a testvérektől ez volt: „Hallgasson meg téged az Úr a veszedelem napján, legyen oltalmad Jákob Istenének neve!” (Zsolt 20,2)


Megható, mély érzést keltett bennem, amikor a Horváth házaspár: Anikó és Ernő először hozott el istentiszteletre, így részesülhettem a várva-várt úrvacsoravétel áldásában. Hosszú ideig segítettek ebben, gondoskodó szeretetük szinte életem részévé vált. Fogorvoshoz több alkalommal Csonka György és Csősz Sándor testvérek segítettek el. Pribeliné Évike pedig sok konkrét, de különösen temetőgondozási problémám megoldását vállalta. Csomor Krisztike folyamatos segítségnyújtása közül kiemelkedik, amikor felajánlása és szervezése révén testvérek kíséretében, a komplikált mentőszolgálat helyett, autóval juthattam el a balatonfüredi Szívkórházba az utolsó két évben. Szívszorító érzés és hálaadás töltött el, amikor Balatonfüredre indulásunk előtt Csősz Sándor testvérem így szólott: „De jó, hogy személyesen megismerhetem azt a Keszler Máriát, akiért imaközösségünkben oly sokat fohászkodtunk!” Meghatottan csak annyit tudtam mondani, hogy köszönöm, hiszen a fohászok meghallgattattak! Első utunk 2005. májusában volt. Kedves meglepetést jelentett, hogy Zsóka mama – akivel évtizedek óta tartó szép barátságban vagyunk – is elkísért. Hálaadó imádsággal indultunk, dicséreteket, zsoltárokat énekeltünk, elmélyülten beszélgettünk. Megköszöntük Mindenhatónknak kegyelmét megérkezésünkért. Kísérőim elhelyezkedésemben is segédkeztek. Három hét után viszszaérkezésünk is áldott, kellemes együttlétet jelentett. A következő beutaló 2006. nov. 14-től dec. 5-ig szólt. Ez az út is Isten kegyelmével és áldásával zajlott le. A folyamatos és estenkénti konkrét segítségnyújtás hatása egészségi állapotom erősödésében nyilvánult meg. Ebben az évben többször is, egymást követően 4-5 vasárnap is részt vehettem istentiszteleten. Néhányszor egyedül is el tudtam jönni. A gyülekezet közösségéhez tartozás jó érzése örömmel töltött el és mindig feltöltődést jelentett. Az úrvacsora áldása pedig lelki békességem erősödését szolgálta. Fizikai létem javulását bizonyítja, hogy 2006-ban egyszer sem voltam kórházban. Mindezért egyedül Istené a dicsőség!

Diakóniai munkatárs lettem

Keszler Mária

Isten hívott el erre a feladatra, hogy régen meghalt szüleim helyett más, idős, rászoruló testvéreknek segítsek. A mai bezárkózott világban nehéz megközelíteni az embereket – főleg az időseket – kaputelefonon vagy rácsokon keresztül, de csodálatos tapasztalattal lettem gazdagabb, nem utasítottak el, sőt nagy szeretettel fogadtak. Az Isten előttem járt és megnyitotta a szívüket. Sajnos van olyan idős testvér, aki már meghalt, vagy elköltözött. Isten segítségével és kitartással próbálok hidat építeni a gyülekezet és az idős, Infó


sokszor magányos emberek között. Csomor Krisztina diakónustól kaptam ezt az útravalót, Anthony de Mello: Szárnyalás című könyvéből: Egy asszony azt álmodta, hogy a piacon betér egy teljesen új üzletbe, és legnagyobb meglepetésére Istent találta a pult mögött. - Mit árulsz itt? - kérdezte - Mindent, amit a szíved kíván - válaszolta Isten. Alig mervén hinni a saját fülének, az asszony elhatározta, hogy a lehető legjobb dolgot fogja kérni, amit emberi lény csak kívánhat. - Lelki békét, szeretetet és boldogságot, bölcsességet és félelemtől való szabadságot akarok mondta, majd egy kis idő múlva még hozzátette - nemcsak magamnak, hanem minden embernek a földön. – Isten mosolygott. - Kedvesem, azt hiszem, félreértettél - mondta - Mi nem gyümölcsöt árulunk itt. Csak magokat. Király Gáborné

Rám-szakadék Szeptember 23-án kirándulni ment a KÉKcsapat a Rám-szakadékhoz. Izgatottan vártam ezt a programot, mert még sosem jártam ott, de már sokat hallottam felőle. Más is áron megvette az alkalmat: Emi unokahúga, Nóri Jászberényből jött, hogy együtt kiránduljunk. Kegyes volt hozzánk az egek Ura, mert gyönyörű időnk volt. Korán találkoztunk, mert Dömösig kellett utaznunk. Nagy örömünkre Bogi is időben megérkezett. 30 fiatal és 4 vezető indult el a kalandok felé. Egy órás busz-út után megérkeztünk Dömösre, indulhatott a túra. Egy darabig kellemes erdei úton sétáltunk, de hamar beértünk a szakadékba, ahol a patak mentén, korlátba kapaszkodva, mászva jutottunk előre. Legtöbbünknek ez izgalmas kihívás volt, néhány – kiránduláshoz nem szokott – lány azonban megfogadta magában és hangosan is, hogy „soha többet!”. Marcit csalódás érte, amikor az egyik meredek részen létrán kellett felmászni, szerinte sokkal izgalmasabb volt, amikor vas-láncon kellett régebben felkapaszkodni. Niki nem osztozott ezzel a véleménnyel, szerinte jobb lett volna, ha lift szállít fel minket. A szakadékon túljutva megpihentünk egy kicsit, a fiatalok felfedezték a „táskacsata” nevű játékot, ami nagyon hasonlít a párnacsatához. Folytatva utunkat gyönyörű kilátóhelyhez érkeztünk, ahonnan az egész Duna-kanyart beláttuk. Megérkezve Dobogókőre, sürgősen megkerestük azt a helyet, ahová a király is gyalog jár, majd megint egy kis pihenés és evés következett. Busszal és HÉV-vel jöttünk haza. Örülök a sok beszélgetésnek, ilyen alkalmakkor jobban megismerjük egymást is. Loránt Gáborné Infó


Svájci ifihét Idén nyáron, gyülekezetünk középifije is az ország határain kívül töltött együtt egy hetet. A célpont a svájci Alpok volt, egy Svájcban élő ifitársunkat látogattuk meg. Virág idén nyáron nem jött haza, így táborba sem tudott volna velünk jönni, viszont meghívott mindannyiunkat, menjünk mi őhozzá. Az ötlet jónak tűnt, a szervezés hamar el is kezdődött. A csapat ugyan lassan alakult ki, de nyár végére minden öszszeállt, és augusztus 19-én, egy korai órán, kilencen vágtunk neki a végtelen autópályának, egy bérelt kisbusszal. Az utazás, és a vezetés is fárasztó volt, késő estére érkeztünk a Genfi-tótól délre fekvő Troistorrentsbe, ahol Virág és a családja már vártak bennünket. Azonban még folytatódtak a nap izgalmai: a házunk, egy hegyi kunyhó (chalet) innen még néhány kilométerrel arrébb, és pár száz méterrel magasabban volt. Ekkorra már besötétedett, félelmetes volt, ahogy láttuk mélyen magunk alatt a hegyoldalból a város fényeit, de a busz fényszórója csak néhány méterre világította be előttünk a keskeny, hajtűkanyarokkal tarkított szerpentint. A végére az eső is eleredt, az utolsó szakaszon pedig már gyalog kellett felcipelni az egész heti élelmet és az összes csomagot. Nem baj, annál jobban esett a vacsora (amire körülbelül éjjel fél 2 körül került sor). Közben befutott a 11. résztvevő is, ideje volt lefeküdni. Mindenkire ráfért a pihenés, és igazán csak reggel vehettük szemügyre, hogy hová érkeztünk. A ház maga óriási nagy és teljesen komfortos volt, egy hatalmas, meredek hegyi réten állt 1400 méter magasan, körülette bocik kolompoltak, ha pedig kinyitottuk az ablakot, a felhők bejöttek a szobába. A hét során délelőttönként egy-egy rövidebb csendességet tartottunk, kisebb csoportokban beszélgettünk, és imádkoztunk előre összegyűjtött imatémákért. A délutáni aktív programot, esténként hosszabb áhítat követte, amit Virág, Kati, András, Ildi és Bogi tartottak. A hét fontos része volt, hogy az első nap estéjén összeültünk, mindenki felírt két dolgot egy papírra, amiért közösen szerette volna, ha imádkozunk. Ezeket a papírokat estéről-estére eggyel továbbadva, mindenki minden este más-más valakiért imádkozott. Jó volt így egy kicsit „hasznosan” is együtt lenni. Az első napokban rossz időnk volt, a nap nagy részében tejfehér köd borított mindent, és az eső szemerkélt; ennek ellenére a merészebbek megkockáztattak egy kirándulást, Infó


ahonnan csuromvizesen tértek vissza. Második nap együtt sétáltunk el a közelben fekvő Morgins városkába, megnéztük a helyi katolikus templomot, elénekeltük az összes éneket, amit fejből tudtunk, majd ismét – most már közösen is – bőrig áztunk. A következő napokban főleg a városnézésé volt a főszerep, megnéztük Montreux-t, Lausanne-t, a Genfi-tavat, Virág megmutatta, hova járt iskolába, és a lakásukat is. Ahol pedig játszóteret láttunk, ott mindenképp meg kellett állni egy kicsit, és kipróbálni, vajon különbözik-e valamiben az itthoniaktól.

Végül pénteken egy nagyobb gyalogtúrát tettünk, az autóval másfél órányira levő Emosson-tótól. Ez egy óriási víztározó 2000 méteren, a hatalmas víztömeget egy 100 méter magas, boltozatos duzzasztógát tartja meg a völgykatlanban, félelmetes látvány. Maga a túra ismét kicsit kalandosra sikerült, egy kisebb baleset után a csapat két részre oszlott, az egyik visszafordult, a másik pedig még délután 5 óra körül indult megmászni a 2500 méteres csúcsot. De minden jól sikerült, fent láttunk zergéket, és még hógolyózni is tudtunk, a nap pedig megvárta, hogy világosban leérjünk a biztonságos ösvényre, csak utána sötétedett be. Így a parkolóból még megcsodálhattuk Mount Blanc mögül felkelő Holdat is. Otthon a csapat másik fele pedig már vacsorával és szülinapi tortával várt bennünket. Köszönjük Istennek ezt a hetet, hogy végig velünk volt, vigyázott ránk az úton, a kanyarokban, a meredek ösvényeken, a bokaficamban, és hogy – azt hiszem, mondhatjuk – mindenből a legjobbat hozta ki. Szarka Tamás Infó


Felújításokról Toronyfelújítás apró csodák – nagy örömök - Vállalkozó: Hat ajánlatból, az 5 millió forintos átlagár helyett, 3,6 millióból kész lett! - Titáncink („bádog”) vásárlása: műszaki okokból sikerült kivenni az elszámolásból. Ez saját beszerzést igényelt: evvel több, mint 350e Ft megtakarítást sikerült elérni, ráadásul az anyagbeszerzést egy gyülekezeti tagunk vállalta, aki egyből felajánlotta a méregdrága cinklemez árának felét adományként! - Bádogbontás: a pécsi vállalkozó nem vállalta a „sittelhordást”, leleményes gyülekezeti tagunk azonban az értékes fémhulladék hasznosításából 90e Ft-ot szerzett gyülekezetünknek! - Toronypárkány: Kiderült, hogy nagyon rossz állapotban van. Lehetne foltozgatni is, de mi, építészek nagyon szerettük volna, ha az is korrektül megújul. A presbitérium max. 50e Ft-ban határozta meg az erre fordítható keretösszeget. A tetőfedő lemondott a kb. 40-50e Ft-nyi munkadíjról. Az evvel kapcsolatos kőművesmunkákra pedig 48e Ft-os kedvező árajánlat érkezett. - Festék: A javítófestéket nem találtuk. Kevertetni kell. 15l egy kis helyre. Nagyon drága… Telefonál a művezető: sikerült 5l-t kevertetni: 3500 Ft. Az élmény egész friss, amikor írom e sorokat még áll az állvány. De remélem, mire olvassák a Testvérek, már egy 80 évre ígért, új toronyfedés alatt teszik. Nagyon-nagyon köszönjük az eddigi áldozatkész teherviselést! Eddig több mint 1,8M Ft adomány befolyt, és az Önkormányzat is támogatott 800e Ft-tal. További 1,2 millió Ft hiányzik tehát ehhez a munkához, amire továbbra is köszönettel veszszük adományaikat. - és ezek csak örömteli számok, de ami mögötte van: nagyságos csodák! Brockhauser Tamás Infó


Gázkészülékek cseréje A parókiaépület renoválásának a múlt évről erre az évre áthúzódó feladatai közé tartozott a két lelkészlakásban lévő, elhasználódott gázkészülékek cseréje. Ez a feladat nem azonos a „megveszem, leszerelem, felszerelem” művelettel. Az utóbbi években gyakran előforduló szénmonoxid-mérgezések megelőzése végett új előírások, szabványok rendelkeznek az új gázkészülékek felszereléséről, kémények béleléséről. Az életbiztonság érdekében a Fővárosi Gázművek zárt égésterű készülékek alkalmazását ajánlja, melynek tűztere a lakóhely légterétől el van választva. Az égést tápláló levegő és a füstgáz, a lakótértől független, a külső légtérhez egy kettős csövön át csatlakozik. A légcserét egy ventilátor biztosítja. Készülékcsere esetén biztosítani kell a kémény bélelését, melynek az alkalmazott készülék égésteréhez kell alkalmazkodni. A lelkészlakás melegvízellátását átfolyó rendszerű, zárt égésterű, turbós vízmelegítő biztosítja. Ennek füstcső-kialakítása egyszerű volt. A kettős csövet a fal vízszintes áttörésével az udvarra vezették, így sikerült a költséges kéménybélelést megtakarítani. A beosztott lelkész lakásában kazánt és vízmelegítőt tartalmazó, úgynevezett kombi készülék felszerelése volt szükséges, mely a lakás melegvíz ellátásán és fűtésén kívül az emeleti hittantermek fűtését is biztosítja. A levegő és füstgáz elvezetését a meglévő kémény bélelésével lehetett biztosítani. A kémény hosszúsága a típusválasztékot is meghatározta. A készülékcsere anyag- és munkadíjának gazdaságosságát és a biztonságot egyeztetve választottuk ki a típust. A csere nehézkesen indult, mert külön kellett ajánlatot kérni gépészeti tervezőt is biztosító szerelőktől, külön a kéménybélelést végző és engedélyeztető vállalkozóktól, majd a tervező típusajánlataiból kellett kiválasztani a műszakilag megfelelő, de megfizethető árfekvésű készülékeket. A beszerzési ár csökkentése végett gyülekezetünk vállalta a készülékek beszerzését és szállítását. A beszerzés augusztus 30-án történt, a készülékeket augusztus 31-én szerelték fel, a vízmelegítő üzembe helyezése szeptember 4-én megtörtént. A kombi készülék kéményének bélelése szeptember 21-én készült el, üzembe helyezése október 1-jén, a fűtési szezon kezdete előtt 2 héttel megtörtént, a fűtés és melegvíz biztosítva van. A témát a Fővárosi Gázművek helyszíni mérése és engedélye fogja zárni. A felújítás költsége – készülékek, kéménybélelés, szerelés, üzembe helyezés, engedélyezés – összesen: 473 569 Ft Meggyőződésünk szerint az új készülékek hosszútávon fogják ellátni feladatukat. Köszönjük a Testvérek felújításra szánt adományait! Horváth Ernő Infó


Gyülekezeti programok október 7., vasárnap 16.00 KÉK - tiniklub 18.30 Dicsőítő istentisztelet október 8., hétfő 18.30 Női óra – „Erőforrások és ellenerők” október 9., kedd 18.30 Házi imaközösség október 11., csütörtök 17.00 Hittanoktatás minden korosztálynak 18.00 Gyülekezeti imaközösség 18.30 Gyülekezeti bibliaóra – „Óvás a hamis tanítóktól” (Kol 2,16-23) október 12., péntek 18.00 Ifjúsági bibliaóra október 14., vasárnap 10.00 Gyülekezeti istentisztelet – „Jeruzsálemi bevonulás” (Lk 19,28-48) 15.00 Öregotthoni istentisztelet – Csokonai utca 18.30 Istentisztelet október 19., péntek 10.00 Mamakör október 21., vasárnap 13.30 KÉK–kirándulás a veresegyházi Medvefarmra, tal. a templomnál október 23., kedd 18.30 Házi imaközösség október 27-31., szombat-szerda 18.00 Protestáns gyülekezetek reformációi hete (31-én Újvárosban!) október 28., vasárnap 10.00 Gyülekezeti istentisztelet úrvacsoraosztással – missziói vasárnap 11.45 Előadás és beszélgetés 13.00 Gyülekezeti ebéd – VÁRJUK A JELENTKEZÉSEKET! 15.00 Öregotthoni istentisztelet – Csokonai utca október 31., szerda 18.00 Reformációi emlékünnep, úrvacsoraosztással, Újvárosban! november 3-4., szombat-vasárnap 8.30 Szakirányú bibliaiskola (Személyes evangelizáció)

Újpest-Belsővárosi Református Egyházközség CÍM: 1041 BP., SZENT ISTVÁN TÉR 24. TEL./FAX: 369-62-22, 06-30-218-9569 E-MAIL: UBRE@UBRE.HU INTERNET: WWW.UBRE.HU

Újpest-Belsővárosi Református Ifjúsági Alapítvány CÍM: 1041 BP., SZENT ISTVÁN TÉR 24. TEL./FAX: 369-62-22, 369-9989 BANKSZÁMLA: 11704007-20052298 ADÓSZÁM: 19676126-1-41 E-MAIL: UBRIA@UBRE.HU INTERNET: UBRIA.UBRE.HU

Ubre info 20071007  
Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you