Page 1

INFÓ 2007. június X. évfolyam 4. szám Újpest-Belsõvárosi Református Gyülekezet Túrmezei Erzsébet:

Pünkösd után

Pünkösd előtt - sóvárgás titkos mélye. Pünkösd előtt - ígéretek zenéje. Pünkösd előtt - esedezés, esengés. Pünkösd előtt - halk hajnali derengés. Pünkösd előtt - szent vágyak mozdulása. Pünkösd előtt - koldusszív tárulása. Csendesen várni - várni, hinni, kérni! Aztán - boldog pünkösd utánba érni! S pünkösd után - szent égi erőt-vetten, pünkösd után - Lélekkel telítetten. pünkösd után - bátor tanúvá lenni, pünkösd után - régit kárnak ítélni. Krisztusnak élni és másoknak élni, minden mennyei kincset elfogadni, és pünkösd után - adni, adni, adni!

Apa, odaadnád a kenyeret? „Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia…kígyót ad neki?” Mt 7,9-11


ReMa tavaszi konferencia Április 28-án gyülekezetünk adott otthont a ReMa tavaszi konferenciájának. A ReMa (Reménység Magjai Alapítvány) egy felekezetközi missziós szervezet, mely a gyülekezetekben folyó gyermekmunkát igyekszik segíteni kiadványokkal, gyermekmunkásképző tanfolyamokkal, konferenciákkal, tábori anyagokkal. Három évvel ezelőtt gyülekezetünkből többen elvégeztük a ReMa I-es tanfolyamot, majd egy páran a II-es és III-as tanfolyamot is, mely utóbbi egyfajta vezetőképző. Így kerültem be én és Lazsádi Ákos is a ReMa tanári csapatába, és ajánlottuk fel, hogy idén nálunk kerüljön megrendezésre a konferencia. Körülbelül 80 gyermekmunkás érkezett az ország minden részéről. A dicsőítést gyülekezetünk együttese, a Szövetség Zenekar vezette. Délelőtt Szarka Miklós református lelkipásztor tartott két nagyon színvonalas előadást: „A rossz gyerek és a Jó Hír”, illetve „Az Ismeretlen Istenről az ismeretlen családoknak” címmel. Ezeket az előadásokat felvette Szenci András testvérünk, a gyülekezet honlapjáról le lehet tölteni. Az előadás utáni szünetben kreatív asztaloknál tanulhattunk újfajta kézműves technikákat, illetve válogathattunk a Paraklétosz kiadó és a ReMa kiadványai közül. A szünet után választható szemináriumok következtek: „Nyári táborok szervezése” (Loránt Gáborné), „Tinik tanítása kérdéseken keresztül” (Kerekes Szabolcs), „Nézek-lépek… Ami a tantervből kimaradt” (Baker Ági) és „(Bűvész)trükkök a gyermekmunkában” (Lazsádi Ákos). Délután a szemináriumok megismétlődtek, így akkor be lehetett ülni egy másikra is. Végül kis csoportokban beszélgettünk, ismerkedtünk. Egyedül azt sajnálom, hogy gyülekezetünkből nem használták ki többen ezt a remek alkalmat, hogy töltődjenek és tanuljanak. Loránt Gáborné

„Templomok éjszakája” Bécsben Lange Nacht der Kirchen www.langenachtderkirchen.at

Egy ritka pillantás… – magasság és mélység Minden jel arra mutat… – kiplakátolt bátortalanság Fények és csontok… – turista evangélium Hol van a te szíved… – elér az üzenet Ezekkel a szavakkal zsongnak bennem a június 1-i éjjel élményei. Ilyenkor Ausztria szerte több száz keresztény templom és gyülekezet nyitja meg estétől hajnalig kapuit, különféle programokkal, rendezvényekkel. Mit is tehet ebben a helyzetben egy fiatal építész, aki ösztöndíjas teológus hallgatóként, csupán egy szemeszterre került Bécsbe? Megnéztem hát a leghíresebbeket, „amit ilyenkor látni kell”, és kerestem, ami közel áll szívemhez, az evangéliumot. Infó


Uááá! Juhééé!!! – hangzott fel gyakran előttem a csodálattal teli felkiáltás, egy idősebb hölgy teljes lényéből, mikor a Votivkirche tornyát mászva, a sötét, szűk csigalépcsőből egy-egy szintre felérkeztünk. Az élmény valóban magával ragadó volt. Ezek a pillantások ritka pillanatok. Egyszerre szédült bele az ember a 125 éves templom neogótikus gyönyörűségébe, és mérművei között, a csodálatos kilátás, a magasság és a mélység élménye tette fel az örök kérdést: Ki vagyok én ebben a világban? Kerestem a neten, mit nézzek meg. Kerületenként volt rendezve a program. „No, akkor nézzük, hol is lakom: 9. kerület.” Kiállítás > „Ein geheimnisvolles Haus” > Messiaskapelle; Ifjúsági program > Messiaskapelle; Csendesség > Messiaskapelle… Minden jel arra mutatott, ezt nem hagyhatom ki. Megnéztem hát a térképen. Nevettem egyet: a mellettem levő utcában van. Elmentem és otthoni gyülekezetem jutott eszembe. Tele élet, szín, kedvesség, kreativitás, fiatalság, zene… Mégis! Bementem és lényegében „szó nélkül” kijöhettem… Testvérek! Ébresztő! Bátorság! Mi tudjuk, hogy Krisztusban van az örömhír, mégsem mondjuk?! Kitesszük a falra, meg hallgatjuk vasárnaponként. De ki fogja elmondani az embereknek? Tömeg volt az éjszaka közepén a Stephansplatzon, és a dómban is alig lehetett mozdulni. „Turistalátványosság” – én sem hagyhattam ki. Szépséges fényjáték a béletes kapuzaton, a főhajóban aláhajló drapériákon, az oszlopcsomókon. Mécses út vezetett a katakombákban a számomra néhol már morbid csontokig. A folyamatosan hallható kellemes zene és néhol egyegy idézet hangjai között, egyszer csak megpillantottam egy oldalszárnyban: ”Gebetsdienst”. Kár, hogy ebben a sokadalomban csak itt volt bőven szabad hely. Még visszamentem egy esti csendességre a szomszédomba. Diaporáma. A képek számomra mindig beszédesek. De most az igékkel feliratozott zenés, képes bemutató is egyértelműen feltette a kérdést: „Wo ist dein Herz?” – „Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” Brockhauser Tamás

Infó


Diakónia a gyakorlatban Mostani cikkemben megpróbálok sokkal gyakorlatiasabban szólni a szolgálatról, amit végzek. A diakónia a gyülekezet szolgálata a rászorultak felé hálából, kötelességből; Isten szeretetének cselekvésben történő megvalósítását jelenti. Szervezett, személyes kapcsolatokban feltárt igényekre épülő, elsősorban a gyülekezet tagságának szóló szeretetszolgálati tevékenység. A hívő ember Kálvin szerint köteles első szinten saját magáért viselni felelősséget, önmagát megóvni; második szinten közvetlen környezetét ellátni, gondoskodni családjáról; és a harmadik szinten részt venni olyanok ellátásában a diakónusra és a gyülekezeti tagokból álló szakemberekre támaszkodva, akik ezt már nem tudják maguknak biztosítani. A diakónus tartja a kapcsolatot a külső szociális szervezetekkel (családsegítő, gyermekjóléti szolgálat stb.), az érintett intézményekkel (kórház, családorvos stb.), az egyházi missziókkal, ő felelős a szakmaiságért, a gondoskodás színvonaláért. Ő kordinál, közvetít. A diakónus fizetett egyházi alkalmazott, munkája ingyenesen vehető igénybe a gyülekezet támogatásra szoruló tagjainak. Mindenek előtt közösségünk valós szükségleteinek feltárása és lehetőség szerinti betöltése a feladata. A diakónus jelenlegi munkaterülete a gyülekezet olyan tagjai, akik „lazábban” kapcsolódnak az egyházhoz, nem rendszeresen járnak templomba, vagy, mert nem épültek be, vagy, mert valamilyen formában akadályozottak benne. Ide tartoznak az idősek, betegek, kórházban lévők, magányosak. De szenvedélybeteg családtagok, a templomba bekopogtató hajléktalanok is segítséget kaphatnak. Továbbá azoknak a hittanos gyerekeknek a családjai, akik kérik. És elvileg az egyházközség területén lakó magát reformátusnak valló más személyek (sokan csak egyházfenntartói járulékfizetéssel jelzik az idetartozásukat). Konkrét tevékenységek: Látogatás: otthon betegágyban fekvők, kórházi ápolás alatt levők meglátogatása, szükség szerinti segítés. Pl. az egyedülállóknak ruhamosás, beszerzés, hazaszállítás. Kapcsolattartás a szociális nővérekkel. Öregotthoni látogatás: a már gondozás alá elhelyezett régi gyülekezeti tagokkal való kapcsolattartás. Idősek, egyedül élők támogatása: egyéni igények szerinti gondozás, akár heti rendszerességgel. Takarítás szervezése, bevásárlás, fürdetés, ügyintézés, tájékoztatás az igénybe vehető támogatásokról, beszélgetés stb. A természetes szociális háló helyettesítése. A szomszédi kapcsolatok ápolása, bevonásuk a segítésbe. Autós szolgálat: idősek, rászorulók fuvarozása gyülekezeti alkalmakra, orvosi vizsgálatokra, vidéki kórházakba, szanatóriumokba (ezt a TB fizeti). Infó


Szeretetotthoni elhelyezés, irányítás más ellátó intézményekbe, úgymint ápolóotthonok, rehabilitációs intézet, speciális helyek stb. Esetenként előgondozás végzése. Betegápolás: házi szakápoló szolgálat munkájának ismertetése, gyógyszer felíratása és kiváltása, betegágy körüli teendők rövid távú ellátása vagy segítség a hozzátartozónak ebben, illetve esetenként helyettesítése, felszabadítása a teher alól hosszú betegség esetén. Hospice szolgálat közvetítése. Gyógyászati segédeszközök ismertetése, használatuk megmutatása. Gyülekezeti járókeret, kerekes szék, szobavécé kölcsönzése. Csonka- és nagycsaládok támogatása: minden felmerülő problémában fordulhatnak a gyülekezethez. Forgó kelengye, gyerekfelügyelet, fizikai segítség, bútorközvetítés stb. Mozgássérültek segítése: támogatószolgálat közvetítése, helyettesítése esetenként. Sajátos gondjaik felvállalása, fizikai segítség. Egyéb fogyatékkal élők megsegítése: vakok, gyengénlátók kazettaszolgálata, felolvasások megszervezése. Nagyothallóknak külön pad a templomban, fejhallgatón keresztüli istentisztelet hallgatása. Szükség esetén kisérés, információközvetítés beszűkült kommunikációjuk miatt. Szenvedélybetegek felkarolása: kapcsolattartás missziókkal, gyógyító addiktológiai intézményekkel, lehetőségek felkutatása egyéni szükségletek szerint, életvezetés megsegítése, áldozatul esettek jogi következményeinek követése, hozzátartozóik lelki gondozása. Hajléktalangondozás: a templom mellett lakó lelkészek a hozzájuk becsöngetőknek szendvicset és teát adnak, időnként meleg ételt, szükség esetén ruhát is. A hideg időszak beállta előtt a pincében gyűjtünk meleg holmikat nekik. Vannak rendszeresen odajáró elesettjeink. Pénzt nem kapnak, csak nagyon kivételes esetben. Időnként kiváltjuk receptjeiket, de inkább a jól kiépült ellátórendszerbe irányítjuk őket. Kénytelenek vagyunk védekezni a kéregetést életmódszerűen végzőkkel szemben. Ruhaakciók: évente kétszer, ősszel és tavasszal, a gyülekezet tagjai által behozott ruhaneműkből lehet válogatni, vinni. A maradékot (nem a selejtet!) karitatív szervezetekhez szállítjuk el. Szoktunk célzottan szegény gyülekezetekbe csomagokat összeállítani és küldeni. Fizikai segítségnyújtás: ami csak előfordulhat az emberi életben, itt szóba jöhet. Pl. kipakolás lomtalanításkor, kertásás, csomagolás költözéskor. Mesteremberek: a gyülekezeti tagok végzettségük, szakmai tudásuk alapján is segítik egymást, ki mit tud alapon. Van, aki megjavít mindenféle elektromos készüléket, van, aki korrepetál matekból, van, aki fúr, vagy villanyt szerel; sőt befőz vagy vasal segítségképpen. Folytatás következik. Csomor Krisztina Infó


Munkatársi beszámolók III.

A gyülekezet munkatársai márciusban beszámoltak a presbitériumnak azt elmúlt évben végzett munkájukról. Következzen a harmadik beszámoló. Ez volt harmadik évem a gyülekezetben főállású hittanoktatóként. Hadd kezdjem beszámolómat hálaadással: köszönöm Istennek, hogy az Ő szolgálatában állhatok, és azt a munkát végezhetem, amit szeretek. Sok örömmel és sok nehézséggel jár ez a szolgálat. Örömeim: olyan kis- és nagy gyermekekkel ismertethetem meg az evangéliumot, akik mástól azt nem hallják. Négy iskolában (Langlet Waldemár Általános Iskola, Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola, Pozsonyi úti Általános Iskola és a Gyengénlátók Általános Iskolája és Diákotthona) és egy óvodában (Királykerti Óvoda) tanítok hittant 14 csoportban, illetve van még 2 csoportom a gyülekezetben: egy óvodai csoport és az ún. KÉK, amely a felsős tagozatos korosztályt fogja össze. A gyerekek általában örömmel vesznek részt a játékos bibliai foglalkozásokon, gyakran úgy duzzad egy csoport létszáma, hogy hívják egymást. Idén kezdtük el ifis fiatalok segítségével a KÉK-et, melyre az iskolákban tanuló, 6.-8. osztályos gyerekeket várjuk. Kéthetente vasárnap délután vagyunk együtt, Igével foglalkozunk, játszunk, kirándulunk, barlangászunk… A létszám változó, általában 15-20 gyerek és 4-5 fiatal van együtt. Célunk, hogy az iskolai hittanosok ideszokjanak a gyülekezetbe, és közösségre találjanak egymással és Krisztussal. Örömeim között sorolhatom fel a táborokat: nyaranta 3 gyermektáborban veszek részt (alsós, felsős és kézműves tábor), télen is elvittük az alsós és felsős gyermekeket egy-egy táborba, Piliscsabára. A nehézségeket sem hallgathatom el: az iskolai hittanóra fakultatív délutáni foglalkozás, az iskola a termet biztosítja és az időpontot, de általában a pedagógusok nem közreműködők. Szinte lehetetlen egy órát nyugodt körülmények között megtartani, állandó a jövés-menés, gyakran nem találom a hittanosokat az iskolában, erről szinte soha nem értesítenek időben. Gyakran elküldenek másik tanterembe, a hittanóra idejére párhuzamosan – év közben – más foglalkozást szerveznek. Gondolkodtam már sokat, hogy esetleg érdemesebb lenne csak a gyülekezetben tanítani hittant, mert akkor nyugodtabbak lennének a körülmények, de végül arra jutottam, hogy akkor sok gyermeket elveszítenénk. Így az iskolai hittanoktatást egyfajta missziónak fogom fel, és a mélypontokon túljutva igyekszem jókedvűen végezni. Szomorúságom még, hogy a szülőket nem igazán sikerült a gyülekezet vérkeringésébe bevonni, érdeklődés hiányában megszűnt idén a „Szülői beszélgetések” című sorozat is. Érdekes számomra az is, hogy különböző családi hátterű gyermekeket oktatok: a Langlet utcai iskola fejlesztő iskola, és nagyrészt cigány gyermekek Infó


járnak oda, velük egészen másként kell bánni, mint a többiekkel, de nem bánom. Gyakran őszintébbek és lelkesebbek, mint mások: hálásak érte, hogy foglalkozom velük. Itt a hittanoktatás és a diakónia találkozik: vannak családok, akikkel Kriszta így került kapcsolatba. A Pécsi Sebestyén iskolába pedig inkább értelmiségi szülők gyerekei járnak, sok gyülekezetbe járó család gyermekét taníthatom itt. A gyülekezet csodája, hogy itt eltűnnek ezek a különbségek: a KÉK-en jól megférnek egymással a különböző iskolából és miliőből érkezett gyerekek, barátságok is születtek már köztük. Loránt Gáborné, hittanoktató

Presbiteri gyűléseinkről 2007. március 21. Az elnökség beszámolt Újpesti Önkormányzat döntéséről, amely szerint 2007-ben a kerület templomainak felújítására szánt 8 millió forintból gyülekezetünk körülbelül 500.000,- Ft-ra számíthat, valamint arról, hogy Kosztándy Árpádné elvállalta gyülekezetünk húsvéti nagytakarításának lebonyolítását. Ezek után Csomor Krisztina diakónus, Lazsádi Ákos és Loránt Gáborné hittanoktatók, Loránt Gábor és Juhász Emília lelkipásztorok ismertették 2006-os évre vonatkozó munkatársi beszámolójukat. A tizenévesekkel foglalkozó munkatársak kifejtették az ifi-struktúra átalakítására vonatkozó javaslatukat, hogy a hitoktatás folytatása a KÉK-tiniklub legyen, amely azután ne a konfirmációelőkészítővel, hanem az ifivel folytatódjon, a konfirmáció pedig ne életkorhoz, hanem hitvalláshoz legyen kötve. Presbitérium a munkatársak áldozatos munkáját megköszönve a beszámolókat elfogadta. A továbbiakban Loránt Gábor felolvasta a gyülekezet 2006. évi életét bemutató, összefoglaló jelentést, amely a kanonika vizitációhoz készült. Ifj. Bárdi Árpád javasolta, hogy a jelentés lényeges részeit és a munkatársi beszámolókat tegyük közzé az Infóban, illetve a gyülekezet honlapján. Presbitérium az összefoglaló jelentést elfogadta. Presbitérium döntött a Szentírás Szövetség 12000 Ft-tal, a Bibliaszövetség 10000 Ft-tal történő támogatásáról.

2007. május 23. Az elnökség beszámolt az építési bizottság által erre az évre tervezett felújítási munkálatokról. Idén gyülekezetünkbe vizitációs küldöttségként Berkesi Gábor (Pozsonyi úti lelkipásztor) és Baján József (Frangepán utcai gondnok) érkezett. (A lelkipásztor úr tartotta az aznapi konfirmációi evangelizációs alkalmat is.) A küldöttség átolvasva a jelentést, néhány kérdésben tájékozódott egyházközségünk életéről. Örömmel állapította meg gyülekezetünk aktivitását, majd Isten áldását kívánta gyülekezetünkre. Presbitérium döntött az elhunyt Dobos Károly lelkipásztorról készülő dokumentumfilm 20000 Ft-tal történő támogatásáról. Infó


Telkes utcai házi csoport Az embereknek néha vannak olyan örömeik, bánataik, titkaik, amelyekről nem szívesen beszélnek. A mi csoportunk eddigi három összejövetelét viszont nem ez jellemezte. Mindenki rendkívül nyílt volt és őszinte. Főleg magunkról, és Istennel való kapcsolatunkról beszélgettünk. Olyan élettörténetek, bizonyságtételek, beszélgetések hangoztak el, amelyek mellett nem lehet csak úgy továbbsétálni – az embert élete átgondolására késztetik. A testvérek csak mondták, csak mondták… és jó volt egymást hallgatni. Jó azt érezni, hogy van vágy egy ilyenfajta alkalomra – különböző emberek kicsi, de bensőséges kapcsolatban, közelebb kerülhetnek egymáshoz, egymás által Istenhez. És tudják egymást hordozni a beszélgetésekben, imádságban, és remélhetőleg tettekben is. Újra és újra bebizonyosodik, hogy nem egyedül kell „az életet megharcolnunk”, Isten társakat ad mellénk. Éljünk ezzel! Kovács Csaba

Gyülekezeti programok június 14., csütörtök 18.00 Gyülekezeti imaközösség 18.30 Gyülekezeti bibliaóra – „Önmagatokat vizsgáljátok meg!” (2Kor 13) június 15., péntek 16.30 Ifjúsági bibliaóra a legifjabbaknak 18.00 Ifjúsági bibliaórák június 16-17., szombat-vasárnap 8.30 Alapfokú bibliaiskola IX. június 17., vasárnap 10.00 Istentisztelet - „Gyümölcstermők és terméketlenek” (Lk 7,36-8,21) június 19., kedd 18.30 Házi imaközösség június 24., vasárnap 10.00 Istentisztelet úrvacsoraosztással

Nyári hivatali rend Június 11-től szeptemberig a lelkészi hivatal hétfőn 9-13 óráig, csütörtökön pedig 14-18 óráig van nyitva.

Újpest-Belsővárosi Református Egyházközség CÍM: 1041 BP., SZENT ISTVÁN TÉR 24. TEL./FAX: 369-62-22, 06-30-218-9569 E-MAIL: UBRE@UBRE.HU INTERNET: WWW.UBRE.HU

Újpest-Belsővárosi Református Ifjúsági Alapítvány CÍM: 1041 BP., SZENT ISTVÁN TÉR 24. TEL./FAX: 369-62-22, 369-9989 BANKSZÁMLA: 11704007-20052298 ADÓSZÁM: 19676126-1-41 E-MAIL: UBRIA@UBRE.HU INTERNET: UBRIA.UBRE.HU

Ubre info 20070610  
Advertisement